Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mondjuk legalább nem kutya.
Van kutyám, egy gyönyörű pireneusi, hát pont nem a tányéromon felvágva szeretném viszontlátni. Mármint a formáját, de érthető, azt hiszem.
- Nem tudom, hogy miért nem tudom átélni az emberek lelkesedését az állat formájú dolgok iránt, pedig nem vagyok vegetáriánus. Szeretem a csirkét.
Mást nem nagyon eszek, ritkán, ha egy összejövetelen nem kínálnak mást. De alapjáraton a csirke az, amiben gondolkozom. Illetve az olyan tökéletes fogások, mint amik előttem vannak. Érdeklődve pillantok fel, de azért még beveszek egy nagyobb falatot a számba, hogy amíg beszél, fogyasszak.
- De ha nagyon fáradt vagy, ott alszol. Nem kell ebből makacsságot csinálni. Megmarad az albérleted, viszont nem kockáztatod az életed.
Nem teheti meg, hogy csak mert makacs, ezért hülyeséget csinál, és újra ott találom magam, hogy valakit, akit kedvelek, temetnem kell. Szusszanva nyúlok megint a pohár után, és iszok egy kortyot belőle.
- És ha nekem lenne rád szükségem, azt is vállalnád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Akkor azt hiszem ez a válasz a dologra. Az emberek nem szívesen ennének még élő fajokról mintázott húsokat - pont azt mondja ki, amire gondoltam. A gyerekek mondjuk mindent megesznek, szóval szerintem nekik mindegy a dolog. De a multicégek biztos nem tudnak gyerek fejjel gondolkozni, vagy mit tudom én.
– Rendben. Ha nagyon fáradt vagyok, akkor majd ott alszom - nem lesz ilyen, ezt garantálom. Inkább iszok liter számra kávét, de ezt nem mondom ki nyíltan.
– Hogy tessék? - nézek a másikra zavartan.
– Ugyan mi szükséged lenne rám azon felül, hogy segítsek Talával? - de tényleg. Eriknek bármije meglehet, amit csak akar. Egy magamfajta aligha lenne hasznára azon kívül, hogy vigyáz Talara.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Vannak összejövetelek, események, amikre bár nem akarok, de el kell mennem. Az utóbbi időben, kísérő nélkül, ez olyan volt, mintha hiénák vagy piranhák közé ugrottam volna be. Mert azt hitték, hogy szabad préda vagyok, és mindenki vigasztalni akart, nyilván nem a két szép szememért. Kell valaki, akinek a látványa elnémítja őket. Akiről nem tudnak semmit, akinek nincs ott múltja, aki lefoglalja őket annyira, hogy összezavarodjanak, de mégis, egyértelmű legyen a számukra, hogy nem vagyok egyedül.
Egyedül vagyok, és nem is mindig jó, viszont nem tudom, hogy hogyan kell késznek lenni egy kapcsolatra, így ahelyett, hogy valakivel megpróbálnék belebonyolódni, inkább arra törekszem, hogy legyen egy hű cinkosom.
- Egy dacszövetséget szeretnék kötni veled. Te eljössz velem ezekre az eseményekre, és cserébe én is segítek neked abban, amiben szeretnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Te most, te most.. Te most azt akarod, hogy legyek a kurvád? - nézek rá meglepetten és talán ijedten. Láttam egy filmet, azt hiszem Micsoda nő volt a címe. Ott a nő tényleg kurva volt, aztán a gazdag ember azt kérte tőle, hogy jelenjen meg vele néhány helyen. Ez totál ugyanaz, nem?
Oké, nálam nyilvánvalóan nem lesz soha ötféle óvszer, meg olyan műanyag, segget majdnem mutató szoknyát sem kívánok felvenni, de nem is ez a lényeg. Hát teljesen kiakadok ettől a faszitól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mi?
Annyira megdöbbenek, hogy még a villa is kiesik a kezemből, és az asztalon landol, majd onnan a földön, de valahogy eszemben sincs utána kapni. Annyira zavarba jövök, hogy érzem, nem tudom magam türtőztetni, és teljesen elvörösödöm, mintha éppen most égtem volna meg a napon.
- Én ilyet nem mondtam. Nem is gondoltam ilyenre.
Úgy védekezem, mintha kamasz lennék, és rajtakaptak volna, hogy a Playboy felé nyúlok. Dehogy, hát mégis miért tettem volna ilyet? És tényleg nem, mármint a Playboy más kérdés, az megesett, de most egyáltalán nem merült fel bennem ez.
- Vannak férfiak, akik nyilván fizetnek bizonyos szolgáltatásokért, bizonyos típusú nőknek vagy férfiaknak, de én nem. Egyáltalán nem állt szándékomban ilyen dolgot kérni tőled. Én nem, én nem is gondolok ilyesmire.
Dehogynem, maximum nem beszélek róla, főleg előtte nem, de mások előtt sem, hangosan meg aztán egyáltalán nem. Zavartan leteszem a kezemet az ölembe, és kinézek a panorámára.
- Én özvegy vagyok. Nem tudom, hogy tudnék-e más lenni, vagy, hogy akarnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Jó nem kurva, hanem escort vagy, hogy hívják azokat, akik semmi olyat nem csinálnak azzal, aki fizet nekik az együtt töltött időér? - mert, hát gondolom valamit ad is cserébe vagy nem? Hát, hogy nézne ki, amikor megjelenek egy ilyen elegántos puccparádén a turkálóban talált mackónacimban? Na ugye. Tehát, ha ad érte valamit, az már fizetség a szolgáltatásért.
Te jó ég, hogy jutottunk el a gyereknevelésből ide?
– Ha nem akarsz más lenni, akkor miért akarod másnak mutatni magad? - döntöm meg kissé a fejemet és érdeklődve nézek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt hiszem, az escortok is csinálnak, csak előkelőbb a nevük. Ballay mondta.
Vonom meg a vállam, mert nem tudom, sosem mentem bele ilyenbe. Ő ajánlotta, én viszont a tiszta üzlet okán Rózára gondoltam.
- Mert nem értik. Nem tisztelik a holtakat. Egy év után megkaptam az első ajánlatomat. Aztán a következő tízet, majd újabbakat. Nem akarom hallgatni őket, az ajánlatokat, a sajnálkozásokat. Veled tudok őszinte lenni, mert tudom, hogy nem egy vagy közülük. Te nem nézed a vagyont, a rangot, hogy mit jelentene az én státuszom neked. Képes vagy ezt a lakást választani ahelyett, amit én kínálok. Nekem olyan ember kell, aki mellett nyugodt tudok maradni.
És mellette, hihetetlen, de képes vagyok rá. Nagyon furcsa és nagyon szokatlan. Áraszt magából valamit, ami nekem kell, amire vágyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Ballay? Mármint Benedek? - húzom el a számat jól láthatóan. Vele konkrétan nincsen semmi, de semmi bajom, hiszen ő nem ártott nekem. Na, de a családja.. Hagyjuk is inkább.
– Mármint, hogy nők odamennek hozzád és nyíltan ajánlatot tesznek? Licitet nem csináltak még? - nevetek egy pillanatig, majd nyilván vissza komolyodom.
– Milyen gáz, hogy nők tesznek ajánlatot, ezzel gyakorlatilag férfiatlanítva a pasikat - nem vagyok én régimódi, nem kell már a születés pillanatában elrendezni a házasságot, de szerintem egy Erik féle pasas igenis had élje ki vágyait egy nő meghódítására, ne vegyék már el tőle.
– Nem tudom Erik, ez elég fura lenne, nem? Valahogy nem tudom összeegyeztetni azzal, hogy Talával tanulok délután, este meg mondjuk elmegyek veled valahova és előadjuk a csodás párt - de tényleg. A kettő együtt valahogy sok lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen. Nagyjából egyidősek vagyunk, együtt jártunk a Bagolykőbe. Ballay, Bontovich, Farkasházy, Odry, aki most már Daróczy, a Bogolyfalvi polgármester felesége. Sőt, volt egy év, amikor egyszerre jártunk oda a te Barnabásoddal is, de hát Navinés volt én meg Levitás, túl nagy korkülönbséggel, de például a napokban láttam a tablónkat, a húga évfolyamtársam volt. Meg VZR is akkor járt, ő volt a helyi szépfiú, aztán tanárként sem különb azt mondják.
Az egy jó időszak volt, akkoriban nagyon sok tehetséges ember járt az iskolába, igazi lángelmék kerültek ki már akkor is onnan. Érezhetően fellelkesülök az említésüktől, és elmosolyodom, mely kitart még akkor is, amikor kérdez és bólintok rá.
- Nem is a nők, az anyák. Vagy a házasságszerző, aki közvetíti a családok óhaját. Ő elmondja a szüleidnek, hogy milyen preferenciájú és vagyoni helyzetű kisasszonyokat kínáltak fel neked, és választanak. Ha lány vagy, akkor fontos, hogy minél hihetőbben légy különleges, ha a családneved közepes. Hogy jól menj férjhez. Nem szerelemből házasodnak, hanem érdekből. Vagyonok frigye. Viszont nem kértem, hogy légy a párom, csak a kísérőm. Nem mondanánk el, hogy mi van köztünk. Senkire se tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Aha, szóval te öreg vagy - szökik ki a számon csak úgy hirtelen és halkan nevetni kezdek.
– Ballay a rokonom - közlöm egyszerűen, majd eléggé furcsán nézek rá.
– Mi az, hogy az én Barnabásom? - morgok halkan egyet. Micsoda megfogalmazás ez. Nem mondom, nem rossz bőr csávó, de hát ha Eriket öregnek nevezem, Barnabás őskövület. Még, hogy az enyém. Annie ezt hallaná aztán hajam se lenne fél percen belül.
– Hát iszonyat fura a te világod - de jó, hogy én nem nőttem ebbe bele. Sokkal lazább és boldogabb életem lehetett és lehet így, mint az említett lányoknak valaha is lesz.
– Ahh bocsánat. Legyek a gardedámod.. Hát ez máris sokkal jobban hangzik, tényleg - hova is gondoltam, párja.. egyértelműen nem alacsonyodna le ilyen szintre.
– Térjünk vissza inkább az eredeti dologra. Csak hétköznap vagy hétvégén is kellek? Illetve, úgy gondolom, hogy Tala véleménye is számít, nem vihetsz oda úgy, hogy bemutatsz neki és közlöd vele, hogy ez lesz mostantól és kész. Kell, hogy lássuk, megy-e a dolog - nem csak Tala miatt, ő maga sem szívesen dolgozna valahol, ahol a rábízott gyerek nem akarja, hogy ott legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Harminc. De ha a születésem tényleges napját nézzük, akkor hét és fél.
Teszem hozzá sejtelmes mosollyal. Egy kis különlegesség, ami nem csak rám, de a velem egy napon születő húgomra is igaz. Mindig azt hittük, hogy különlegesek vagyunk, hogy kiderül majd, roppant különleges mágiánk van. Persze nem igaz, de gyerekként imádtuk.
- Igen? Kedvelem. Neki se könnyű az élete.
Kész dráma, mondhatjuk úgy is. A felháborodására a megfogalmazásom miatt csak nevetek, és megcsóválom a fejem.
- A barátom. Nem a kurvám, nem az escortom, nem a gardedámom.
Mondjuk, ez utóbbi áll a legközelebb ahhoz, amit szeretnék, de nem. A gardedámok idős asszonyok, akik nem tartják az illő távolságot, és akiktől nem lehet rendesen ismerkedni.
- Ritkán, esetenként, zárás idején. De megfizetem az idődet. És igen, természetesen akkor, ha szeretné. Állom a jelnyelvi órákat, a vizsgát. Amíg nem tanulod meg, Tala füzetben kommunikál. Vannak érzékenyítő csoportok, akik segítenek hozzászokni egy speciális nevelést igénylő gyerekhez, kifejezetten, ha siket. Bármit megadok, azért, hogy meglegyen az állandósága.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Nem tudom milyen az élete. Nem igazán ismerjük egymást, köszönhetően Bödöréknek - ez van, ez jutott. Nem ítélem meg egyik rokonomat sem, mert nem ismerem őket. Benedek akár lehet jó fej is, én ezt nem vitatom, de egyelőre nem érzek ingert arra, hogy megismerjem.
– A barátod - ízlelgetem egy kicsit a szót. Elég érdekesen hangzik, de nem annyira rossz, mint a kurva. Bár azt nem igazán értem, hogy mint barátja, hogyan tudnám a vérmes anyósjelölteket elkergetni, de mindegy. Még akár lehet is belőle valami.
– Te most tényleg nekem kezded el magyarázni, hogy milyen segítő csoportok vannak? - elnevetem magamat, mert ez nagyon cuki. Látszik rajta, hogy tényleg akarja és igazából én is szeretném, szóval tényleg már csak Tala állhat a dolog útjába.
– Hát, lássuk mit szól majd hozzá a lány - én így mondok neki igent. Igazából egyetlen egy dolog volt, amit mindenképpen szerettem volna, az pedig az, hogy élhessek továbbra is itt. Ezt megkaptam, szóval a többi mehet simán.
– És elmegyek veled egy olyan izére, biztos jó móka lesz- bár lövésem sincs, hogyan is kéne viselkednem, mint barátja, de majd biztos jól megmondja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A barátom.
Mondom ki nyomatékkal, bár nem tudom, hogy szükséges-e, mert valami még bennem is elindul erre a szóra. Mintha a lényem egy része nem barátkozni akarna vele, hanem mást. De elnyomom.
- Jogos, csak valahogy próbálom úgy mondani, ahogy nekem mondták.
Az egész új volt. A gyámság,  ami mostanra apaság, a siketség, ami természetessé vált, a jelelés. Minden. És ha bele akarok vinni valakit, magyarázok, bele se gondolva, hogy ő tudja.
- Köszönöm.  És most együnk.
Mivel a villám a földön, így zavartalanul a késemre szúrom fel, és fogyasztom el az egyes darabokat, mintha mi sem történt volna. Mély nyomot hagyott pedig, elvégre nem mindennap kérdezik meg tőlem az emberek, hogy a kurvámnak szánom-e őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Uramisten Erik, te komolyan a késeddel eszel? - eszem megáll.
– Miért nem kérsz egy új villát? Vaaagy használod a kezedet.. - mutatom is neki hogyan. Elemelek a tányérjáról egy falatot és a számba teszem. Majd miután lenyelem vigyorogva nézek rá.
– Tényleg nem kérsz hozzá bort? Az almalé olyan nyomi hozzá. Aludhatsz az ágyamban én meg alszom a vendég matracon- nyilván tudom, hogy mi lesz rá a válasza, de milyen vendéglátó lennék, ha fel sem ajánlanám neki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem szoktam kézzel enni. Jó ez így.
Nagyon-nagyon sok mindent nem szoktam tenni, amit mások igen. Viszont tényleg jó lesz ez így. Teljesen jó, hiszen tudok vele fogyasztani, könnyedén. Vannak olyan képességeim, amiket viszont más nem tud, velem ellentétben.
- Nem engedném, hogy ne az ágyadban aludj. Nekem viszont hajnalban elmegy a szitterem, addigra vissza kell érnem Talához. De nagyon kedves, hogy átadnád nekem az ágyadat. De nem, ezzel nem élnék vissza.
Nálam legalább ténylegesen van még egy ágy, de már csak a tudat is, hogy vele egy szobában alszom, olyan furcsa, egyelőre beazonosíthatatlan bizsergéssel tölt el. Nem tudom, hogy ez mennyire szerencsés vagy sem, de egyelőre érdekes tapasztalat, ami miatt még inkább tudom, hogy nem szeretnék itt maradni. Az most nagy ostobaság lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– De nézni is rossz - tényleg az, a pizza evésnél is már az volt, bár tudtam, hogy evőeszközzel fog neki esni. Ez biztos valami úri dolog. Mindenesetre, annak ellenére, hogy nem kéri, felállok és hozok ki neki egy másik villát.
– Túlságosan jól nevelt vagy - nyújtom át neki mosolyogva az evőeszközt, majd a sajátomért  nyúlok, hogy lefejezzem a dinót.
– Rendben - jobb is talán, mert ha most fel elővenném a létrát és leszedném az említett matracot, Erik biztosan szívrohamot kapna. Azt meg nem akarjuk, ugye!?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Köszönöm.
Pillantok fel rá hálásan, és nem mondok semmit a jólneveltségre. Nem kínoztak soha, sőt, boldog gyerekkorom volt, nem panaszkodhatok. Nem kényszerítettek erre, nekem valahogy ez volt a természetes. Más családban máshogy szocializálódtam volna, amit vagy imádnék vagy gyűlölnék. Sosem tudom meg, és nem is bánom.
- Mikor tudnál eljönni, hogy megismerkedj Talával?
Mert ugye ez még mindig egy kulcskérdés. Nem szeretném a kislányt sem befolyásolni, de már nagyon szeretném tudni a választ arra, hogy végre ez a mizéria is lezárásra kerülhet-e az életemen. Rend a lelke mindennek, és minden pipával egyre elégedettebb vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Hmm, holnapután? Holnapi napom a leghosszabb az egyetemen, így inkább azt nem vállalnám be, hogy utána találkozzak vele, ha nem bánod - igen az egyetem. Még szerencse hogy nincsenek esti óráim, mert akkor írhatnék kérvényt, hogy magántanuló legyek.
– Vagy az korai? Nem tudom, hogy mondtad - e már neki, hogy mire készülsz - oké, Tala választotta a tulipánt, de az semmit sem jelent. Nem tudhatom,  mit mondott neki Erik arról, hogy mire készül.
– Jaj, igen. Házvezetői szerepet nem vállalok ám, minden figyelmem és időm Talaé, semmi és senki más nem férhet bele - tényleg nem. Ha már belekezdünk ebbe és azért kellek, hogy legyen valaki Tala mellett, akkor ne kelljen takarítanom és ügyeket intézni. Az nem az én asztalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tökéletes a holnapután.
Addig fel tudom készíteni én is Talát arra, hogy miért jön hozzánk Hannaróza, és még mindig mondhatja azt, hogy nem. Kényszeríteni a lehető legkevésbé szeretném, pusztán az a célom, hogy megteremtsek egy biztos légkört számára. Igen, elhangzott ezeken az üléseken sok olyan mondat, ami arra utalt, hogy célszerű volna családot a kislány köré építenem. Nos, mivel ez nem áll szándékomba, így egy nőt szeretnék, aki megfelelő példakép és támasz lehet neki.
- Esetleg néha vacsorát? Vagy, hagyok otthon pénzt, hogy rendeljetek.
Nem kéne ennyire előreszaladnom, de én már látom magam előtt ezt a sikeres kapcsolatot. Sőt, ennél is többet. Hogy a ruhák miatt egyeztetnem kell a varrónőkkel, hogy vegyenek róla méretet, és, hogy mennyire fog hadakozni ezzel, és milyen jó lesz úgy hazaérni, hogy van valaki otthon.
- Van még kérdésed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Előveszem a telefonomat, hogy beírjam a naptárba, mintha annyira fontos ember lennék. Nem, csak jobban szeretem, ha biztosan van valami, ami emlékeztet arra, amit terveztem.
A vacsora szó hallatán, egyre szélesedő vigyorral tekintek Erikre.
– Óó, bármikor szívesen csinálok neked dinós husit és krumplit - rebegtetem meg a pilláimat még mindig széles mosollyal az arcomon. Egyszer biztos, hogy csak és kizárólag ez fogja őt várni, amennyiben tényleg az alkalmazottja leszek.
– Nem, semmi más nincsen - majd idővel úgyis alakul, de egyelőre nincs semmi. Ha nem változik az órarendem, akkor teljesen összeegyeztethető a dolog, az más kérdés, hogy Barnabással még biztosan egyezkednem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, sejtettem, hogy ezek az állatok még vissza fognak köszönni.
A krumplit meg sem említem már neki, mert nem akarom, hogy esetleg úgy érezze, az sincs rendben, mert még a végén a világ összes sültkrumplis ételét megkapom tőle. Nem vagyok én ostoba, tudom, hogy keresi a gyengepontjaimat, és azokból bizony annyi van, mint égen a csillag.
- Rendben, akkor lassan jobb, ha elköszönök, mert holnap hosszú napod lesz az egyetemen, és nem szeretném, ha miattam lennél fáradt. Nagyon finom volt a vacsora, és kedves volt tőled, hogy tekintettel voltál rám.
Olyan nehezen megy az elbúcsúzás, ami meglepő, mert jól érzem magam a társaságában, de nem szeretnék visszaélni a vendéglátással, elvégre megbeszéltük azt, amit meg kell, és ez üzleti vacsora volt, ha azt vesszük.
- Holnapután főzhetek én neked? Nem dínóhúsból, de talán szimpatikus lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Egyáltalán nem zavarsz, elég keveset szoktam aludni - nincs ellenemre, hogy itt van, elvégre én hívtam, mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy még az ágyamat is felajánlottam neki. De persze megértem, hogy nem akar tovább itt maradni. Szerintem lassan bekettyózik attól, hogy milyen kicsi az életterem.
– Örömömre szolgált, szeretek főzni - és tud is, mert megtanították. Nem a flancolós, inkább az egyszerű, néha több elven és még így is bőven változatos és laktató. Persze néha tényleg képes vagyok elcsábulni egy - egy gyorsabb megoldásra, mint most is, de nem ez a jellemzőbb.
– Te főzöl? - nézek rá nagyra nyílt szemekkel. - Mármint nem rendelsz, nem valaki megcsinálja, hanem te magad állsz a konyhában és főzöl? Tényleg? - hát ez eléggé meglep, persze mondhatja azt, hogy négy éve egyedül élő férfi, hát valamit neki is ennie kell. De simán azt gondoltam, hogy minimum három ember főz nekik nap, mint nap. - Hát ezt ki nem hagynám - egyezek bele a dologba lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én is. Csak négy - öt órát.
Sosem voltam sokat alvó, mostanában meg nem szívesen álmodom, így megpróbálok hatákonyan pihenni, hogy minél többet tudjak dolgozni. Igen, ezen kellene kicsit formálni, tudom.
- Igen, szeretek főzni. Csak nem mindig jut rá időm. De Tala változatosan és jól van táplálva, és nem feltétlenül csak műanyag és papírdobozokból.
Örülök, hogy meg tudtam lepni, és kivételesen pozitívan. Egy apró köhintéssel kelek fel, és emelem fel a földről a leesett villát is.
- Tényleg jobb, ha én most elindulok.
Muszáj elmennem, mert valahogy képes lennék egész éjjel itt lenni vele, és attól még, hogy nem alszik sokat, valamennyit muszáj lesz neki.
- Köszönöm a mai estét, és akkor holnapután találkozunk. Hétkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Hát akkor ebben hasonlítunk - hihetetlen, hogy van valami, amiben két ennyire különböző és más világból érkező ember tud hasonlítani. Oké, az alvási szokásaink is hasonlóak, hiszen én sem alszom többet annál, amennyit ő mondott. De szerintem a világ minden második embere, alvási zavarokkal küzd, szóval nem ebbe a hasonlóságba kapaszkodnék, ha lehet.
Amikor ő megemelkedik, én is hasonlóan teszek, majd előre engedem őt és egészen az ajtóig kísérem.
– Igen holnapután. Érkezem majd a kedvenc járgányoddal - vigyorogva nyitom ki neki az ajtót és búcsúzóul nyomok az arcára egy puszit.
– Én köszönöm, hogy minden rossz érzésed ellenére esélyt adtál annak, amit főztem neked - mert akár rosszul is elsülhetett volna ez, de szerencsére nem így lett.
– Viszlát Rónaky Erik - köszönök neki mosolyogva és az ajtót csak akkor teszem be, mikor eltűnik a lépcsőfordulóba. Fülig érő mosollyal sétálok vissza az erkélyre, ahonnan még integetek neki, s bár tökre vicces lenne elkiabálni magamat, hogy hé csajok, ott megy Rónaky Erik, de nem teszem. Mert ma estére hadd maradjon csak az enyém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Alig várom.
Felelem bujkáló mosollyal. Az arcomra kapott puszi miatt nem tudok nem mosolyogni. Egyszerűen váratlan, de jóleső, mint amilyet én adtam, abba se gondoltam bele, hogy mit teszek, csak úgy megtörtént.
- Viszlát Széplaki Hannaróza.
Kicsit meg is biccentem a fejem, ahogy elbúcsúzom, és nem tudok nem mosolyogni, ahogy lefelé haladok, mintha megkönnyebbültem volna. Elkezdtem beszélni mindarról, ami bennem van, a múltról, a jelenről. Mással ez nem ment, nálam meg, ki tudja miért, dőlni kezdenek a szavak. Messzebb parkoltam, így zsebre tett kézzel indulok el az úton, késztetést érezve, hogy felpillantsak. Amikor meglátom, elnevetem magam, és intek egyet búcsúzásként, majd visszafordulok, és kényelmes tempóban elsétálok. Hihetetlen este volt ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pislogva figyelem, ahogy két doboz kávés csokoládé kerül barátnőm kosarába. Nos, ha eddig féltünk attól, hogy a cukortól kapott energiától fog pörögni, akkor szorozzuk meg hárommal, a kávé adta koffeinlökettel, és talán eljutunk arra a szinte, amit Regi majd produkálni fog. Mégis mosolyogva nézem végig, ahogy bepakolja a dobozokat. Kékjeim akaratlan vándorolnak vissza hátra, a gyönyörűen megformázott csokikra, majd vissza Regire.
- Értem én, akkor bepakolhatnánk az egész boltot a kosaradba. Lehet azzal járnánk a legjobban - nevetek fel őszintén. A feltett kérdésen én - valószínűleg másokkal ellentétben - teljesen komolyan elgondolkodom, még akkor is, ha ő legyint egyet. - Szerintem igen, de lemozognád. Amúgy sem kímélnek, mint aurort, nem? - pillantok rá érdeklődve. Kíváncsi vagyok milyen az aurorok között az élet ilyen fiatal lányként.
A kérdése láthatóan meglep: konkrétan az arcomra van írva. - Oh, hát én... aha, de nem hiszem, hogy megveszem. Másnak lenne ajándék, de ő inkább a sajtért van oda - kuncogok fel. A másik pedig a mangákért, de semmilyen, legalább anime vonatkozású dolgot nem találok. Nem mintha lenne jogom venni neki már bármit is... - Mindegy, szóval nem találtam semmit - jelentem ki határozottan. A bolt előtt várom meg Regit, amíg fizet, a telefonomból pillantok fel rá, mikor visszaér.
- A kávésat! Maxoljuk ki a mai napot, ha már végre van időnk magunkra! - mosolyodom el szélesen és jókedvűen. Pár másodperc múlva már a csokin nyammogva pislogok rá. - Egyébként valami ruhaboltba kellene mennünk, mert kéne vennem nadrágot. De tudod, hogy borzasztó vagyok vásárlásból, úgyhogy... - vonom meg vállaimat lezseren: ez mindössze annyit jelent, hogy konkrétan Regire bízom azt, hova húz be maga után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen pillanat alatt értem haza, és mivel senki sincs itthon, megengedtem magamnak azt a kegyet, hogy bevágjam magam után az ajtót, amire nem kevesebb, mint tíz ember szaladt oda, hogy megkérdezze, mi a baj és mit keresek itthon. Ja igen, csak családtagok nincsenek itthon. Legalább nem nekem kell elmennem az alkoholért, hanem az alkohol jön el hozzám, mivel azt a bizonyos erős pálinkát kérem, na meg némi gyógynövényes csodát, hogy minél előbb lerészegedjek és elaludjak. Az előbbi sikerül is, az utóbbi azonban nem. Az agyam kattog, bosszankodom, és éhes vagyok, de szívtelen nem, így ahelyett, hogy az etetésemhez is hívnék valakit, megoldom magam. Legalábbis tervezem, hogy megoldjam magam. Mert félúton tartok a hideg csirke feldarabolásában - csúnya, barbár módon - amikor csengetnek, én pedig megvágom a tenyeremet. Mondják, hogy részegen, fagyott csirkét, húsbárddal szabdalni nem illendő. Hát valóban nem az. Káromkodva indulok hát a bejárati ajtó felé, közelebb vagyok, mint bárki más, így a komornyikot megelőzve nyitom ki, és dőlök lazán az ajtófélfának.
- Na mizu?
A szesz az nem párolog belőlem, hanem ömlik, ahogy a vér is a bal tenyeremből, és ehhez hozzájön a tény is, hogy az övemtől és az ingemtől már megszabadultam, és a nadrágomat is kigomboltam, és valahol, nem is tudom hol, a jobb oldali zoknimat is elvesztettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Míg nem nyílik az ajtó, folyamatosan ugyanazt a szöveget mantrázza, mint egy jó diák, aki éppen a másnapi feleletére magol. Muszáj egy szuszra végig mondania és, az sem zavarja, ha más fog ajtót nyitni. Mikor mozdul a kilincs, már nyitja is szólásra a száját, de aztán..
Aztán, amit lát az torkán akasztja a szót. Márton annyira szét van csúszva, hogy Mira hirtelen még a nevét is elfelejti és legszívesebben sarkon fordulna, hogy itt hagyja a másikat. De a vér.. A vér, ami bugyog Mártonból, maradásra készteti.
Nem szól egy szót sem, az első amit tesz, hogy fejbe kólintja a másikat, ezzel nyilvánítja ki a nemtetszését. Aztán a komornyikkal vált pár szót és megkérdezi, hogy hol a konyha és megkéri, hogy jelezze mindenkinek, most hagyják őket békén. Ő megoldja, meg fogja oldani az egészet.
Megfogja Márton kezét, ujjaikat átkulcsolja, s elindul a konyha irányába, ahol egy székre ülteti a férfit. Egy pohárba enged vizet, amit elé tesz,  még mindig nem szól semmit, nem akar semmit sem mondani, mert nem veszekedni jött.
Nem kell sokat várni, hogy a komornyik megérkezzen azzal, amit korábban kért tőle a nő. Megfogja Márton sérült kezét és az elsősegélydobozból vesz elő gézlapot, hogy némiképpen felszívja a vért, majd sebtisztító folyadékot, mellyel rendesen megtisztítja a területet, így láthatja, hogy mekkora is a sérülés.
Ezután jön a fertőtlenítés, majd végül be is kötözi, miután végzett, minden szemetet kidob és mintha csak ezért jött volna, ott is hagyja Mártont, elindul a bejárati ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Au! Sérült férfi vagyok.
Véres kezemmel a mellkasom bal oldalára ütök, aminek eredményeként elkönyvelhetjük, hogy ha ez a családfenntartó szerep nem jön be, akkor még apacs indiánnak elmehetek. Vérző Bivaly, vagy Barack, vagy ami ebben a pálinkában van. Pedig rémlik, hogy mondta, de jelen pillanatban jobban érdekel az, hogy összekulcsolja az ujjainkat. Bárgyú mosoly ül ki az arcomra, engedelmesen követem, de inkább csak az ujjainkat nézem. Kvázi bármit megtehetne velem, én csak nézem az ujjainkat, és élvezem, ahogy együtt vannak. Milyen szépen illik a keze a kezembe! Hát tudtam én! Szívem szerint felnevetnék örömömben, és elkezdeném ecsetelni neki, de, ahogy örömmel rápillantok, megérzem, hogy nem boldog, és mint a kanapét széttépő kiskutyának, úgy konyul le az én fülem is, és vált a tekintetem bocsánatkérősbe.
Szótlanul ülök le, és nézem, ahogy ténykedik, miközben korogni kezd a gyomrom. Éhes voltam, csirkét akarok. A látvány a konyhapulton olyan, mint egy szabályos mészárlás helyszíne, a csirke trancsírozva, a vércsík a késtől indul, ahogy haladtam az ajtó felé. Szeretnék szólni, hogy éhes vagyok, de egy pillanattal később már egészen más a helyzet, ugyanis az ép kezemet ökölbe rántva nyomom a számnak, hogy tompítsam az ordítást, ami kitörni készül belőlem. Némán dolgozik, és ez sokkal rosszabb, mintha ordítana velem, de a fájdalom józanító hatással van rám, így pontosan le tudom követni a lépéseit, miközben egy korty vizet iszok, ő feláll, és elindul.
- Szökni készül.
Mondom magam elé bámulva, mintha lenne ott bárki, akinek mondani kellene, vagy akinek a jelenléte miatt nem néznének őrülnek. De nincs. Így hát én magam is felkelek, mert nem elég konstatálni a tényt, tenni is kell ellene, és gyors léptekkel megindulok utána. Ugyanúgy némán, és mielőtt kiléphetne, a kezemmel az ajtóra nyomok, hogy ne tudjon kijutni rajta, míg testemmel a testéhez simulok, és a nyakába csókolok.