Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lábam gyorsan mozdul fel s le, ahogy a rajt ideje közeledik. Már akkor talpon vagyok, mikor a férfi csak felemeli pisztolyt és már üvöltök torkom szakadtából mindent, ami csak eszembe jut. Egészen addig, amíg pillanatok alatt tűnnek el a szemem elől. Mindezek ellenére van előttem a srác, aki majdnem elhányta magát még bőven a rajt előtt - igen, Bütyök, de nem hívjuk így, mert... mert csak nem -, és be kell ismernem, hogy nagyon szépen rajtolt. Alsó ajkamba harapva pillantok a lányra, majd vissza előre. Végül megint a kislányra.
- Nagyon szépen rajtolt - közlöm vele, majd ugyan leülök, de azzal a lendülettel kelek is fel, mert mintha a fenekembe csípett volna egy hangya. Nem tudok megülni, amíg nem történik valami. Amíg nem látom meg Zalánt. Minden pótcselekvést elvégzek, amit el lehet képzelni: iszok, eszek pár falatot, megint iszok, leülök, felkelek. Ha dohányoznék, még rá is gyújtanék. Igen, mindezt tizedmásodpercek alatt, mert egyik sem kielégítő, úgyhogy inkább a pályát figyelem, hátha megláthatom őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A semmiből felbukkanó két alak összekapaszkodva érkezik - Agatha egyik karját Sethébe fűzi, míg a másikban antik, viktoriánusnak tűnő orvosi táskáját tartja. Elmúlt hatvan, de erről legfeljebb az arcán megbúvó ráncok némelyike árulkodhat, fürge mozgása, alakja fiatalabbat sejtet, amint elindulnak. Gond nélkül lépést tud tartani a nála jó fejjel magasabb férfival, aki az utat mutatja. Seth szemmel tartja környezetüket, mert amilyen természetesen tud belesimulni ebbe a közegbe, annyira gyanakvó is vele szemben.
- Kedves Jázmin, hogy van?-*üdvözli a mostanra ismerős házimanót, amikor az ajtót nyit.*- Ez a hölgy Agatha Nightingale, gyógyító - Agatha, ismerd meg Jázmint,-*mutatja be egymásnak őket teljes komolysággal, átmenetileg átvéve a táskát a kezéből. A nő szelíd derűvel guggol le, hogy kezet rázzon a manóval, pár szót váltva, mielőtt folytatnák útjukat. A házon belüli fogadtatás udvarias, Seth kifogástalanul viszonoz minden formalitást, lehetőleg minden figyelmet magára vonva. Agatha egész úton egy illedelmes, semmitmondó mosollyal lépked mögötte, s amikor végre Adél ajtaja előtt állnak, a kopogás és bebocsáttatás közötti kis időben, megsimítja a zakón keresztül a hátát. Visszaveszi a táskáját, mielőtt belépne; Seth pedig odakint foglal helyet egy fotelben, hogy kéznél legyen, de ne ártogasson, ha nincs rá szükség.
- Te vagy bizonyára Adél,-*lép egyenest a fekhelyhez, kezet nyújtva a fiatal nőnek - jobbja száraz, mint a gyakran fertőtlenített bőr általában, de erős és egyenes a kézfogása.- Szólíts csak Agathanak. Seth mesélt egy keveset, de örülnék, ha tőled hallhatnám a részleteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jázmin roppant mód örül a kedves fogadtatásnak, ez első pillanattól kezdve süt a kis manóarcáról. Vidáman csattognak a fülei, ahogy Agatháékat vezeti végig a hatalmas kúrián. Ugyan az ősi Machay-birtok is hatalmas, ez a kúria sem elhanyagolandó méretében és impozánsságában.
A szoba hatalmas, de látszik, hogy két ember részére alakították ki, de jelenleg csak Adél tartózkodik idehaza. Nem is nagyon mehetne sehova, mióta ágyfogságra ítélték. Will valószínűleg munkában, vagy a fene tudja, hol van.
Látszik az arcán, hogy a lassan hetek óta tartó tétlenség megviselte, kissé beesettebb az arca, kedvetlenebb a kifejezése, de a szépsége mit sem csorbult. Csupán Willel szokta aktívan éreztetni újabban, hogy rohadjon meg, mert teherbe ejtette és egy ágyhoz láncolt bálnát csinált belőle. Egyébként Noah rúgásaiért még mindig oda meg vissza van, csak a vele járó kellemetlenséget kezeli egyre rosszabbul.
A belépő nő épp olvasáson kaphatja őt, Adél orrán ott ül a csinos, vékony fémkeretes szemüveg, kezében egy istentelenül vastag könyv: Monte Cristo grófja. Elkezdett irodalmi szinten is kulturálódni a lány, ha már ez alatt az egy év alatt, mióta férjnél van, kinyílt a világa mugli értelemben is. Leereszti a vaskos kötetet a mostanra eléggé kigömbölyödött, letakart hasa mellé, arcán szétterül az udvarias, de kedves mosoly, és leszedi fél kézzel a szemüvegét is. Elfogadja a fejé nyújtott kezet és határozottan megrázza azt a kellemes rövidség jegyében.
- Agatha Nightingale, ha nem tévedek. Nagyon örülök, hogy személyesen is megismerhetem! - Valóban örül neki, főleg a Sethbe fektetett bizalma okán Agatha szakértelme felé is nagyobb nyitottsággal fordul. Kicsit helyezkedik, feljebb húzódzkodik az ágyban, közben széles mozdulattal az ágy melletti kényelmes fotel felé int, hogy foglaljanak nyugodtan helyet mellette.
- Először is köszönöm, hogy eljött. Hálás vagyok érte. - Vagy inkább közömbös, de az évek és a rutin arra nevelték, hogy megfelelően adja elő a szavai mellé a gesztikulációját és az arcmimikáját. - Az a... helyzet, vagy probléma, nevezzük, aminek helyénvaló, hogy a fiam veszélyeztetett jelenleg. A gyógyítók szerint ezen a ponton csak bizakodhatunk, hogy ... nem fog megfulladni például. Részleges méhlepény-leválás. Nem... oldódott meg a probléma a kímélő életmóddal, és nemrég súlyosabbra fordult. - Nem akar belemenni a részletekbe, hogyan és mint történt, mert kifelé még mindig azt az összképet szeretné mutatni, hogy a házasságuk már rendben van.
- Reméltem, hogy talán önnek olyan... élettapasztalata, jártassága lehet, aminek segítségével kiutat találhatunk ebből úgy, hogy Noahnak se essen baja. - És végre nem játszik szerepet, csak a nyers bizakodás, az elveszettek reménye ül az arcán. Úgy tekinte erre a vadidegen nőre, mintha az utolsó reménysugarat látná benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, 28-ik hét -

Borzalmasan unatkozik. Folyton magára hagyják, mintha halálos beteg lenne és számot kellene vetnie az eddigi életével. Ráadásul még mozogni sem szabad a veszélyeztetett állapota miatt. Az agybaj kerülgeti napról napra és egyre hullámzóbb a kedélyállapota.
Will megint délelőttös, de abban sem biztos, hogy hazavergődik időre. A férjét abszolúte nem érdekli a látszat sem, mintha szántszándékkal aknázná alá minden törekvését az összetartó családkép lefestése ellen.
De amint hallja nyílni a lakrészük ajtaját, felpillant a kicsavart pozíciójából: lábait felrakta az ágykeretre, a hálóinge a kigömbölyödött hasára felcsúszva pihen a testén, a feje pedig hátracsavarva fúródik a lepedőbe, ahogy az ajtóban megjelenő alakot próbálja kiszúrni.
- Ma nincs jelenésed egy fontos kártyapartyn? Vagy szabadságoltad a szeretőidet? - Úgy tűnik, ma harapósabb hangulatában van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A Menedék, éjjel

Csak abban voltam biztos, hogy az erdőben kell maradnom, hogy nem szabad, hogy bárki meglásson minket. Habár az út Csermelymenedék és a ház között gyalogosan is csupán két és fél óra, tovább tartott, ezt tudom, hiszen a hold mozgásából jól látható, ahogy az éjjel a hajnal felé halad. Tegnap telihold volt, ma már ennek vége, ha tegnap kellett volna ezt az utat megtennünk, tudom, hogy odaveszünk. Ma a farkasok nem árthatnak nekünk. Hiába futok, amikor csak tudok, a magamhoz ölelt húgom az első. Vele nem haladhatok úgy, mint ahogy magammal tenném.
Nem akarok emlékezni, nem akarom felidézni a képeket, amik ostromolják az elmémet. A halott édesapám, az öcsém, az anyám, ahogy ring a hintaszékben a tornácon. Érzem, ahogy az utolsó ölelés véres lenyomata egészen rám száradt már, húzódik a bőröm, több helyen is. Most nem állhatok meg. Mindjárt ott vagyok. Kisbogár békésen gügyörészik, ahogy az utolsó táblához érek, és a szürkület lassan rózsaszínes fényt ölt, megvilágítva a rám váró két kilométert jelző utolsó táblát. Már csak ennyi. Fáradt vagyok, az adrenalin szinte teljesen kifogyott belőlem, aludni szeretnék, sírni, gyászolni, tisztává válni, de most ezek még nem lehetségesek. Már csak egy kicsi van vissza, csak egy kicsit kell menni.
És én megyek. Lassan, de biztosan haladok, és az út legnagyobb szakaszát, a ház felbukkanásától az ajtóig tartó szakaszt hosszabbnak érzékelem, mint a mögöttünk lévő szakaszt. De itt vagyok, és ahogy a nap első sugarai felsejlenek, ütni kezdem az ajtót, minden megmaradt erőmmel. Beszélnem kell a férfival, azzal, akiről olyan sokat beszéltek. Hiába idegen, akikkel nem szabad beszélni, ő jóságos, és segíteni fog nekünk, érzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tegnap este egy korty alkoholt sem ittam - rég nem volt ilyenre példa, és hogy őszinte legyek, nem is így terveztem. Marosváritól hazatérve, a Rellon pincéjének csendjében letekertem volna a soron következő üveg whiskey csinos kis kupakját, és tiszta pohár híján azzal ültem volna le a bevetetlen ágy szélére. Azt hittem, máshogy lesz, hogy ha egy nap újra látom őt, nem fogom kívánni többé az alkoholt, hogy már nem lesz szükségem efféle feszültségoldásra. Csakhogy mióta az országban van, én - ha nem is vallom be - még többet iszom. Egyetlen este sem telik másként, a forgatókönyv mindig ugyanaz: álomba iszom magam. Egyedül, mint a szamarak, hogy elkerüljem a megszégyenítést, amit az épp jelenlévő társaság adna.
Az ablakon betűző napfénytől morcosan nyitom ki a szememet, lüktet a fejem, és az sem tetszik túlzottan, ahogy a kedves hozzámszól.
- Véletlen se legyen probléma, hogy hajnalban te kerested azt a faszt - szólalok meg rekedten, mikor megemelve a fejem pillantásom a tükörre téved, és találkozik Irináéval. - Én kérek elnézést, hogy pont volt nálam egy.
Fintorogva fordítom el tőle az arcom, és a hátamra dőlve a plafont kezdem bámulni. Émelygek és fáj a hátam is, érzem, hogy migrénem lesz. Irina is... így kell kezdeni a reggelt, ez csak természetes, hát nehogy legyen egy jó napunk. Mérgesen pillantok rá, azután hangosan felsóhajtok, és megrázom a fejemet. A faszom kivan, bázdmeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Három. Kettő. Egy.
   -  Én is téged. Ribanc.
Becsukja az ajtót maga mögött, a táskáját leereszti a válláról a kezébe. Nem kell megfordulnia, hogy érezze a megvető tekintetet. A napjaik mostanában így telnek: Adél egyre feszültebb és türelmetlenebb, ő szintén, hát ott mélyesztik egymásba a méregfogaikat, ahol csak lehet. Valami azonban mégis megváltozott.
Az ágyhoz sétál, ahol a felesége hetekkel korábban kényszerűségből berendezte a főhadiszállását, leül a túlsó felére és kicipzározza a hátizsákját. Először egy, majd egy újabb, párától nedves aluminium dobozt húz elő. Az elsőt a lány mellé gurítja, a másikat felszisszenti a kezében.
   - Látod, pont erről beszéltem valamelyik nap. Mindig ezt csinálja. Nem értem, hogy bírod elviselni - intézi a lány hasának, mielőtt beleinna a gyömbérbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szarkasztikus vigyorba rendeződik át az arca. Mindig jólesik, ha reakciót csalhat ki ebből a semmirekellőből, akiért oda meg vissza van. Az oldalára fordul, Will felé, lábait felhúzza maga elé, amennyire tudja, szinte Willt súrolja a lábfejével. A smink még mindig kiemeli a szépségét, a külseje még mindig ápolt, a ruhája... még mindig büntetendően csábítóan tűrődne rajta összevissza, ha nem lenne roppantul terhes.
Az elé gördülő üdítőre csak egy pillantást vet, aztán rögtön elhúzza a száját, és szinte védően takarja el a hasát a férje szeme elől.
- Ne hallgass erre a majomra. Én vagyok neked a legfontosabb nő, ugye kicsim? - Szeretetteljesen futtatja végig az ujjait a mostanra kifeszült bőrén. Noah ugyan le van maradva a többi babához képest, láthatóan fejlődik, teper a maga módján.
- Bár kérdés, hogy mi akadályoz meg, hogy kikaparjam apád szemét? - Kendőzetlenül bámul fel ugyanazokkal a éhes, gyűlölködő szemekkel Willre, mint mostanában oly sokszor. Rohadtul kielégítetlen és ettől megőrül.
- Talán az arca, igen... Ha kicsit is hasonlítani fogsz rá, már megérte. De csak külsőben, picim. Nem lehetsz ugyanakkora szemét, mint ő. Te nem hagyhatsz el. - Finom utalás Will hibáira és a saját, mostanra gyökeret vert paranoiájára. Hiszen nem tudja követni, kivel hol és mit művel a férje...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Éppen sikerült úgy terveznem a napot, hogy legyen szabad két órám, és Róza órarendje szerint ez pont tökéletes neki is, így hát, se szó se beszéd elintéztem, hogy ide tudjon jönni. Éppen az elkövetkezendő két eseményt egyeztetem, amikor hívni kezd, de a mondatomat még befejezem, bocsánatot kérek, és csak utána fordítom a figyelmem a telefonra.
- Hannaróza?
Nem tudom, hogy a megszólítást is hallja-e, de a hangja nem éppen biztató, amire elmosolyodom.
- Nem mondta, hogy sürgősen találkoznunk kell?
Kérdezem ártatlanul, de bujkáló mosollyal. Persze, hogy nem mondja el, hogy hova és miért, nem jött volna el. És sajnálnám a sofőr épségét, így is mondtam neki, hogy nem veszélytelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Eddig egy sem, érdekes élmény.
Felelem teljesen nyugodtan, mert valóban, eddig nem tapasztaltam ilyet. Velem nem szoktak ordítozni.
- Említettem a szombati fogadást.  Kell rá egy ruha, amit most kiválasztunk.  Viszont nem dönthetek nélküled. Ez olyan esemény lesz, ahol illenünk kell egymáshoz.
Ezt mondjuk lehet, hogy elfelejtettem említeni. De a lényegen, hogy méretet kell venni róla, nem változtat.
- Elviszlek ebédelni utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nincs szükségem arra, hogy nőket raboljak. Téged sem raboltak el. Nincs zsák a fejeden, nem kötöztek meg, a szádat sem tömték be,és kinyitották az ajtót.
Ez nem emberrablás, ez csak a riadalma, amit nem lenne szabad megmosolyognom, mégis megteszem.
- Ez egy ilyen esemény  lesz.
Mások imádják ezt, ő meg akadékoskodik, hát hihetetlen.  Elfordulva mutatom, hogy egy pillanat, majd visszafordulva megingatom a fejem.
- Úgy egy utcányira vagytok, várlak.
És kinyomom, igen, kinyomom, majd visszafordulok a hölgy felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csodálkozva pillantok fel, amikor a sofőr egyedül érkezik, és elég két mondat, hogy tudjam, mi a helyzet.  Sóhajtva emelem az égre a tekintetem, és megint elnézést kérek, hogy aztán kisétáljak az épületből az autóhoz. Komolyan mondom, nem vagyok normális  hogy ehhez a nőhöz ragaszkodok. De hát ha ő kell, akkor ő kell. Odaérve susszanok egyet, majd teljesen az autóhoz lépek, aminek az ajtaján bekopogok, majd intek, hogy esetleg letekerhetné az ablakot, de ami még jobb lenne, ha kinyitná az ajtót. Nem ölöm meg, annyit kapnék érte, mint egy rendes emberért. Ő pedig jelenleg nagyon komisz kislány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez kedves. Nem hiszem, hogy  bármit is mondanom kellene. Van egy egyezségünk, szóval szállj ki.
Igen, a plafonon vagyok és nagyon szeretném, ha nem viselkedne úgy, mintha itt most ő lenne a tizenkét éves.
- De hajlandó vagyok meghallgatni azt, hogy miért érzed úgy, hogy a kocsiban maradsz inkább a szalon helyett.
A napszemüvegemet felvéve dőlök a kocsinak, mintha minden rendben lenne. Pedig nagyon nincs. Ez nevetséges, de állítólag kedvesebbnek kellene lennem. Akkor is az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Szerepelt benne, hogy elkísérsz az eseményekre, ennek vannak hozadékai, ilyenek a ruhák, amiket készítenek hozzá, és ehhez méretet kell venni rólad.
Nem értem még mindig, hogy mi az, ami nem tetszik neki, hát nem történt emberrablás. Nézem, ahogy felveszi a napszemüvegét, és megemelkedik kicsit a szemöldököm. Nem is tudtam, hogy a kocsiban is ennyire erősen süt a nap.
- Odament hozzád egy férfi, hogy látni szeretnélek, te pedig beültél át autójába, majd félúton rájöttél, hogy ez neked nem tetszik, és felhívtál. Nem előtte, akkor. El is rabolhattak volna.
Istenem, komolyan mondom,  hogy nem értem ezt a nőt. Vannak jó pillanatai, tényleg vannak, de mintha kezdene ezekből kevesebb lenni.
- Szóval, mi is nem tetszett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mivel mielőtt még reagálhatnék bármire, felhúzza az ablakot, én meg azon gondolkozom, hogy hagyom az egészet a fenébe, mert én meg ehhez a túlspilázott drámához nem vagyok hozzászokva. Jó fél percig állok ott, saját magammal viaskodva, míg végül ellököm magam az autótól, és zsebre tett kézzel visszasétálok a szalonba, ahol legközelebb a sofőr jön ki, hogy bocsánatot kérjen, amiért nem megfelelően tájékoztatta. Én viszont nem vagyok hajlandó megint kimenni hozzá, és ha öt percen belül nem jön be, akkor láthatja, ahogy az autóhoz sétálok, hogy elhajtsak. Sosem tapasztaltam még ekkora drámát, egyszerűen nekem életidegen, így arra a döntésre jutottam, hogy simán csak elsétálok. Ezzel a probléma ugyan nincs megoldva, de nekem most ehhez nincs humorom. De a döntés az ő kezében van, dönthet úgy is, hogy bejön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A bocsánatkérés sem volt megfelelő?
Mondjuk, ezek után nem is kellene, hogy meglepjen, nem? Fogalmam sincs, hogy mi jár a fejében, hogy mi a problémája pontosan. Mivel tudtam, hogy megmakacsolja magát, és azt sem engedi, hogy hazavigyék, vagy vissza az egyetemre, így ezen az úton fog elindulni. Tehát csak annyi volt a dolgom, hogy mikor beér. Lassan elindulok mellette. Hihetetlen ez a nő. Nem is értem, hogy miért hittem, hogy ő tökéletes lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem, ha tudok róla, hogy az erre az időpontra beírt ügyfelem öngyilkos lesz reggel, akkor természetesen előre telefonálok, így azonban csak hasznosan terveztem eltölteni az időt, ami jutott, más pedig nem volt a teendőim listáján.
Nekem ez természetes, ha felszabadul egy kis idő, akkor nem kibámulok a fejemből, hanem előrébb hozok mozgatható eseményeket. Jelen pillanatban ő volt az, akit mozgatni tudtam.
- Tudod, nem kezelhetsz minden helyzetet ilyen…olaszosan.
Mondhatnék csúnya jelzőt is, de megpróbálom nem tovább rontani a helyzetet.
- Még van egy óránk a foglalásból.  Kiválasztod a ruhát, méretet vesznek, és elviszlek enni. Rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A ruha vásárlása, meg a méretek levétele igen, azok tételek, amiket szívesen lehúzok a listáról.
Az órára pillantok, és sóhajtok, ebből ma már nem lesz semmi, ezt az időt étkezésre és edzésre is fordíthattam volna.
- Ez nem fog működni.
Jegyzem meg csendesen, mert utálom, ha tévedek, és ezzel megbízni jelen pillanatban hiba volt. Arra, hogy bábként kezelem, nem mondok semmit, de az nem jelenti, hogy, nem is hallottam, csak nem akarok alpári módon az utcán veszekedni.
- Menj el Taláért, nyolcra otthon vagyok, más nem kell.
Felhúzva az ablakot beletaposok a gázba, és elhajtok a helyszínről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fogalmam sincs, hogy mikor lett hajnali fél kettő, de ma eleve nehezen is haladtam a dolgokkal, talán az időjárás miatt, talán mert anyám egész délután azt ecsetelte, hogy melyik testvéremnek milyen kötelezettségeket szán, és, hogy mennyire aggódik, hogy bár az öcséim sorra hozzák bemutatni a választott menyasszonyokat, Miksának eszében sincs. Véleményem szerint ő csinálja jó, de ezt nem mondhattam neki, így inkább csak azzal nyugtattam, hogy addig sem kell aggódnia, hogy a fia választottját nem kedveli. Ezen megörült, és a délután hátralevő részében ajnározta a fiút. Hálistennek. De ez nem jelenti azt, hogy én jól haladtam volna. Terveim szerint a következő évben emelni kívánom a testvéreim havi ellátmányát, ám ennek végiggondolásához csendre lett volna szükségem, nem az olyan gondolatokra, mint, hogy Misi is előbb hozott ide nőt, mint én, pedig tudjuk, hogy …
Sóhajtva ülök tehát hajnali fél kettőkor a teraszon, emberes adag rántott csirkével, ami még a vacsora volt, köret nélkül, mert valójában utálom a rizst. A bundáját szeretem a legjobban, de ez titok. Most szabadon lehetek rossz. Üres aggyal ezt csak megmosolygom, ahogy a kezeim között forgatom a még ép combot. Csodás időnk van, és én ezt, ha zsibbadtan is, de nagyon élvezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem is tudja, mit keres itt. Mindig visszavágyik Mártonhoz, annak ellenére, hogy újra és újra az ellenkezőjét állítja.
Mancsait halkan rakosgatja egymás elé, női valójában nem jöhet, hiszen most éppen játssza az elérhetetlent, aki menekül maga és vágyai elől.
Egy cserép mögött fekve nézi, ahogy Márton eszeget. Napok óta lesi és mindennap egyre közelebb és közelebb merészkedett, hogy jobban megismerje a másik szokásait. De a leselkedés már nem elegendő számára, így óvatos léptekkel indul meg a férfi elé, remélve, hogy az nem fogja elhajtani messzi földre.