Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Minden napnak megvan a maga állandósága. Ugyanakkor kelni, ugyanakkor dolgozni menni. Változatos, mégis hasonló ételeket fogyasztani. A munka végén pedig az út mindig ugyan oda vezet vissza: Az ispotályba. A nap legjobb része, amikor tudom, hogy hamarosan újra láthatom a húgom, beszélhetek hozzá, megérinthetem a kezét. Vele lenni, amíg csak engedik, majd elköszönni, hazamenni, lemosni magamról a nap mocskát, aludni, és végül újrakezdeni mindent. Ennyi az életem, évek óta. Elfogadtam, és nem is kívánok változtatni rajta. A munkám az életem, a szerelmem. A családom pedig az, akihez éppen tartok. Akinek el kell mondanom, hogy a minap elvitték azokat a dolgokat, melyeket elajándékozott volna, hogy megcsináltam az alapot, amit kért, hogy a pénzt odaadtam az előkészítőnek. Mindent megtettem, amit szeretett volna ő is megtenni a tizenhetedik születésnapján. Sok mindent kell megbeszélnünk egymással, és éppen ezért lep meg, hogy nincs egyedül, de nem is ápolókkal van, amikor belépek a szobájába.
- Elnézést, segíthetek?
Hangomra nyugalmat erőltetek, ami fontos, hogy én magam is lenyugodjak. Az elején, az első néhány hétben sokan mondták, hogy ez egy átmeneti állapot. Ők vigasztalni próbáltak. Ellentétben azzal, amit legutóbb az orvosa mondott. Annak az esélye, hogy kitalál onnan, ahol van, minimális, és ha meg is történik, katasztrofális következményei lehetnek. Viszont nem szenved, és talán hallja is azt, amit mondok, így hát, képtelen vagyok megtenni azt, hogy kimondom, érjen végre véget a földi élete. Néha, váratlan pillanatokban úgy érzem, hogy ott van velem, átkarolja a vállam, figyeli az életem, és segíti, hogy másmilyen legyen. Nem hiszem, hogy tetszene neki, amit lát, és nem is hibáztatom ezért. De nekem rendben van így, és ezt egy makacs tinédzser lelke sem változtathatja meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A hosszú, szürke szövetkabát zsebeinek mélyére rejtem a kezeimet, ilyenkor nincs nálam táska, felesleges, hiszen minden, amire szükségem van, elfér a belsőzsebemben is, így nincs mibe kapaszkodnom úgymond. Nem kedvelem, ha idegenek lépnek be a privát életterembe, és a húgom szobája mindenképpen ide tartozik, de mégsem kívánok udvariatlan lenni. Az eset után ezt a helyet nagyon sok ember ellepte, voltak gyógyítók és nővérek is, azonban sok firkász és katasztrófa turista volt, akiket szívből gyűlölök a mai napig, és éppen miattuk van elhatalmasodó rossz érzésem, ha olyan ember van itt, akit nem ismerek.
- Értem asszonyom.
Még egy aprót biccentek is, a hirtelen jött feszültséget már megtanultam testi cselekedetekkel levezetni. Az ujjaim ökölbe rándulása, majd hirtelen kiengedése és kényszerítése, hogy nyitott tenyérrel maradjak, illetve a biccentés és fejrázás is ilyenek. A hangom nyugodt, semleges, a kellemes tónusba azonban némi rideg profizmus vegyül. Nem ellene szól, gyerekkorom óta ilyen a hangom.
- Mennyi időt töltött ott, mielőtt kijutott?
Van egy reális oldalam, az, aki érti és elfogadja a tényt, hogy a húgának az a legjobb, ha többé nem kel fel, sőt, talán az lenne a legjobb, ha nem kényszerítené maradásra, míg egy másik fél minden kis morzsában kapaszkodót vél felfedezni, legyen az bármennyire is banális. Másnak is sikerült, ez egy jel. Az volna? Abba bele se gondolva, hogy mit okozna neki, ha felkelne, hogy milyen lenne, egyelőre csak abba kapaszkodom, hogy másnak is sikerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Két hónap... A második hónapban még mindenki reménykedett. Ha csupán két hónapja lenne ilyen állapotban, talán még mindig aggódnék, de nem két hónapja volt, és nem is négy, bár a kettő környékén van valahol a kritikus határ, de olyan régen volt már, hogy én magam már nem emlékszem arra, hogy milyen is volt az. Mi történt a második hónapban. A családom, a szüleim, a nejem temetésén túl éjjel és nappal is azon a roskatag széken ültem, és könyörögtem, kértem Stellát, hogy ébredjen fel, hogy jöjjön vissza, és mindent megígértem neki, hogy jobban vigyázok rá, mint bármire, hogy ő a legdrágább kincsem. Emlékszem mozzanatokra, érzésekre, tévesnek hitt megmozdulásokra. Akkoriban mindent a gyógyulás jeleként érzékeltem.
- Szerencsés, hogy viszonylag sértetlen maradt.
Hiszen, ha most ránézek, nem gondolnám, hogy bármi is történt volna vele, a kezei, lábai épek, az arca nem roncsolódott, a beszéde tiszta, érthető, mozgásában, koordinációs képességeiben rendben van. Az eset bár sajnálatos, ha sajnálatomat fejezném ki, nem lenne valós, hiszen nincs mit sajnálni, inkább a szerencséjét szeretném kiemelni, hiszen valóban az, mintha nagyon erősen megdolgozott volna az őrangyala annak érdekében, hogy folytassa földi életét. Stelláé is sokat dolgozott, de nem volt elég erős, és egy pillanattal előbb adta fel.
- Ezerötszáznyolcvannégy napja.
Napokban a rák túlélők és az alkoholizmussal küzdők számolnak, nem azok, akiknek a szerettük kórházban fekszik. Négy év, négy hónap és egyetlen nap. Ennyi ideje van itt a húgom, mégsem vagyok képes évekkel és hónapokkal válaszolni, az én számaim sokkal inkább darabszámok. Mikor egy-egy időhatárt megszabunk, akkor sem éveket és hónapokat írok fel, hanem napokat, mert a dátumok kiesnek, de a napok sosem. A napokra rendkívül jól emlékszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Újabb biccentés. Racionális ember lévén, vagy talán mert a családom súlyos árat fizetett, és a mai napig nem tudja senki, hogy pontosan miért is, de nekem a lélek az nem eléggé kézzelfogható. Nem voltam mindig ilyen, életem jelentős részében vidám és optimista voltam, egy ideje, egészen pontosan ezerötszáznyolcvannégy napja inkább olyan vagyok, mint egy gép. Munka és létfenntartás, vagyis evés, ivás, sport, alvás. Ez az öt dolog van csak szem előtt, más-más időráfordítással.
- Nem tiszteletre méltó, hogy életben tartok valakit, akinek a legveszélyesebb az ébredés.
Mert az agyi károsodás már garantált, hiszen évek teltek el, és ha fel is kelne, újra járna, beszélne, akkor is kimaradt számos év az életéből. Nem úgy, ahogy a konzervatív családokban élőké, ő konkrétan tizenhárom éves gyerekként hunyta le a szemeit, izgatottan várva a felvételi levelét, a pálcavásárlást, hogy már csak egyetlen év és jön a "nagy iskola", és ha most kinyitná, felnőttként kellene helyt állnia. Én az ő korában vettem feleségül Karint, és pontosan tudom, hogy mit jelentett számunkra az a néhány év, amit a Bagolykő falai között tudhattunk. Szívtelen lennék? Nem. Nekem minden érzésem és minden szeretetem rá koncentrál.
- Az emberek érzései a sajátjai. Mindenki másképp fejezi ki magát.
Én a csenddel. Onnan tudtam, hogy a feleségem tökéletes választás, hogy a csendet élveztem vele a leginkább. Egy légtérben, mindenki a maga dolgával foglalkozva, féltékenység, gyanakvás, háborúskodás nélkül, megkérdőjelezhetetlen bizalommal és kapcsolattal. Vele lenni maga volt a tökély, és éppen ezért, ez az, amit a legjobban szeretek is. A csendet. Feltételezve, hogy távozni kíván, ahogy elindul, illedelmesen arrébb lépek az ajtóból, elvégre mégis, ez a szoba két ember intimszférája, ám mielőtt még elérné a kijáratot, a táska megadja magát, mintegy felfedve a lényegét.
- Engedje meg.
Leguggolva a kezembe veszek pár dolgot, köztük egy igazolványt is, amire elhúzom a számat. Firkászok. Gyűlölöm őket, mindig is utáltam mindet. Szólni mégsem szólok, csak visszaadom neki, ahogy a naplót is.
- Úgy tűnik, ez még mindig divatban van, a nejemnek is ilyen naplója van.
A házasság tagadhatatlan ténye a gyűrű az ujjamon, amit még Karin húzott az ujjamra, és amit azóta se vettem le. Tizenhét éves korom óta házas vagyok, és a mai napig annak is tekintem magam, függetlenül a helyzetünktől. Amikor úgy néz ki, hogy minden megvan, felemelkedem, és arrébb lépek az útjából. Elvégre váratlanul indult el, de elindult, furcsa lenne, ha ott állnék az ajtóban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nincsenek jó tapasztalataim a riporterekkel.
Valószínűleg nem is lesznek soha, hiszen hogyan is lehetnének, mivel a ragadozók a halott és kómában lévő szeretteimet úgy fotózták körbe, mintha vásári látványosságok lennének. Az ilyenek miatt az emberben kialakul a szakma és a benne dolgozók iránt a rossz érzés, de ez általános és nem személyes. Egyikük nevét sem tudom, nem is akarom. A banki alkalmazottakat sem szeretik sokan, ennek is megvan a maga oka. Ez már csak ilyen, mondják.
- Döglött akta?
Akárcsak a családom gyilkosának kiléte, egy ideig engem is minden nyom lázba hozott, egy ideig az aurorok mindent megtettek, hogy megtalálják. Fél évig. Fél évig nagyon aktívak voltak. Aztán már csak akkor, ha kérdeztem, majd akkor sem. A gyilkos vagy gyilkosok kiléte ugyanolyan homályba vesző, mint maga az indíték. Én pedig egyedül maradtam a világban, a munkámmal és az élet és halál között lebegő húgommal. Van, akihez beszélhetek, de nincs, aki válaszokat ad. És ha lenne is, nem tudom, hogy ennyi év távlatából lenne-e értelme. A családomat nem hozhatja vissza, Stellát nem hiszem, hogy elengedném. El kellene, tudom, de nem megy. Képtelen vagyok rá.
Most is, ahogy rá pillantok, tudom, hogy a vonásaim ellágyulnak. Ártatlan arcát látva csak az az egy gondolat van bennem, hogy képtelen vagyok az ő jelenlétében kemény lenni. Felnőtt. Az én kicsi, kíváncsi, kajla kishúgom felnőtté vált, és ki tudja, lehet, hogy nem is tud róla. Zavartan köhintek egyet, ahogy a nő felé pillantok, és próbálom az érzelmek egészét eltüntetni, amíg jelen van.
- Sok sikert kívánok a nyomozásához. Vissza nem hozhatja, de méltó lezárást adhat neki.
Nekem is ezt kellene, de nem, még nem. Talán sosem leszek egészen egyben ahhoz, hogy őt elengedjem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Rónaky Erik.
Természetesen viszonzom a kézfogást, ennek az apró és sokak szerint jelentéktelen, vagy éppen túlértékelt gesztusnak van az egyik legnagyobb ereje a világban, csak éppen az emberek nem tudják, vagy nem akarják megérteni. Minden a kézfogásokon múlik, a kapcsolatok alapja, melyek előrevihetnek az életben. Milgram elmélete szerint, noha ő maga sosem használta ezt így, a világban élő emberek legfeljebb hat kézfogásra vannak egymástól, így lett a hat kézfogás elmélet, amit mint már említettem, Milgram sosem használt így, de mégis az ő nevéhez köthetünk. Ha az ember szán egy kis időt a kapcsolatai feltérképezésére, rájöhet, hogy ez nem ostobaság. Én magam például tudom, hogy kettő kézfogásra vagyok egy afrikai benszülött törzs főnökétől, és szintén kettőre Putyintól, vagy éppen a pápától, habár utóbbihoz valószínűleg egy hosszabb úton kéne elindulnom.
- Őszintén sajnálom a családját, ezek szerint a sajátjuk iránt sincsenek tisztelettel.
Mert valljuk be, nincs lelkük. Tudom, hogy van különbség újságíró és újságíró között, de jelen pillanatban csak azt tudom biztosan megállapítani, hogy azoknak, akiket ennyire hajt az információközlés, akik gátlástalanul átmennek mindenen és mindenkin, egyáltalán nincsenek érzéseik, hiszen nem számít nekik senki és semmi.
- Azt mondják, hogy vannak dolgok, amiket jobb nem bolygatni. Azt hiszem, ezek az esetek is ilyenek.
Egy ideig én is nagyon akartam tudni, hogy mi történt, hogy ki tette, miért tette, majd az évek egyre csak teltek, és végül azon kaptam magam, hogy a maslow-i piramis aljának nagy részét, az evést, ivást, alvást megvalósítom, eljárok dolgozni, és a napom legszebb időszaka akkor kezdődik, amikor átlépem ezt a küszöböt, és a húgommal lehetek.
- És hogyan? Gondolom már vannak nyomai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem hiszem el, hogy azt kéri, hívjam én, amikor alkalmas, és én ezt meg is teszem, amire Mr. Nekem Mindegy Mikor nem veszi fel. Arcátlanságnak veszem, így hát, amikor végre megjelenik a mostanra fejből tudott szám, idegesen veszem fel, és nem is figyelve oda, hogy mit mond a másik, beleszólok.
- Na végre Hankacsek, nem érdekelnek a kifogásaid, ha nem lennél a húgom kezelőorvosa, nem hívtalak volna. Úgy van, ahogy mondtad, a nejed az elmúlt három hónapban több, nagyobb tranzakciót hajtott végre a közös számlátokon. Ha nem akarod, hogy az a nő kifosszon, zároltass. Ne légy idióta papucs, hallod?!
Bosszúsan mondom a helyzetet,  amit kiderítettem, és mivel tudom,  hogy milyen, rögtön javasolok is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mi a…?
Csak nézem a telefont, és lassan, nagyon nagyon lassan eljut a tudatomig, hogy mit mondott. Tényleg bemutatkozott? Olyan ideges vagyok Hank számlája miatt, hogy nem figyeltem erre. Hát akkor ennyi. El is teszem a telefont, és lépek is egyet, de aztán idegesen elhúzva a számat újra előveszem, és megint megnyomom a hívás gombot, remélve, hogy felveszi. A hülyeségem miatt a levegőbe bokszolok, mintha az bármit is enyhítene, és a hajamba túrok. Ezt nem hiszem el, komolyan nem hiszem el. El kellett volna rejtenem a számomat, mert lehet, hogy fel se veszi. Topogok egy kicsit, aminek eredményeképpen leverek egy ceruzát, de most túl ideges vagyok gondolkozni, hogy éppen egy telefon csörög ki a fülemen, és lehajolok érte, miközben csendben szitkozódom.
- Ó, hogy a franc essen beléd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ne ne ne, várj!
De nem vár, hanem simán elhord, és van egy olyan érzésem, hogy éppen most írja be a telefonjába a számomat valami elképesztően sértő megjegyzéssel, hogy egészen biztosan emlékezzen rám, és ne vegye fel. Így esik meg, hogy újra megnyomom a hívás gombot, és szó szerint az öklömet a számba tömöm, hogy ne szólaljak meg, amíg fel nem veszi. Gyorsabbnak kell lennem, mint, hogy elmentsen valami sértő, bunkó kifejezéssel. Sokkal gyorsabbnak, és nem tudom, hogy egyáltalán lesz-e még esélyem erre. Ha kinyom újra elkezdem hívni, és ezt addig fogom folytatni, amíg fel nem veszi. Csak nehogy elfelejtsem Hankót is visszahívni, lehetőleg a jó számon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Róza? Erik vagyok.
Próbálok teljesen higgadt hangon beszélni, bár eddig egészen biztos voltam benne, hogy az újra és újra kezdeményezett hívásokkal egyre nő az esélye az agyvérzésnek is, mely kibontakozni készült a fejemben, de a következő pillanatban, mármint igen, attól a szótól, valahogy minden megállt bennem. De régen is éreztem én ezt. Mondjuk az nem volt ennyire kellemes. Az igazság az, hogy a hangomon érződik, mennyire próbálom visszafojtani a nevetésemet.
- Ígérem, hogy nem…hogy nem küldelek el a halál faszára.
Én és ez a kifejezés? Ez önmagában is erős, de hát ki kellett mondanom, és igen, az öklöm megint a számban van, hogy ne nevessem el magam.
- Rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az kellemetlen lett volna, örülök, hogy gyorsabban elértelek, minthogy egy perben találkozzunk viszont, annál azért tudok kreatívabb lenni.
Még el is molyodom, de, ahogy rájövök, hogy mit csinálok, újra megkeményítem az arcomat, és zsebre dugom a szabad kezem, hogy az irodába járkálva tereljem a gondolataimat, és nagyon elfoglaltnak tűnjek, ha valaki be akarna nyitni.
- Úgy tűnik rossz számot hívtam, akit szerettem volna, sikkasztással vádolt, de úgy tűnik a felesége kopasztja. Már közel kétmillió galleont szedett el tőle, és  már nem sok maradt a számláján. Gyerekkori barát. Mind a kettő.
Ami azért erős, mert hát ha ők barátok, meg házastársak, akkor ugye milyen környék is az enyém. Elit. Ez a legcsúnyább az egészben. Ilyen a fene nagy gazdagok világa. Ocsmány egy hely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Furák. Egy válás közepén vannak, három éve. Néha kibékülnek, nagy a szerelem, aztán egy újabb csontváz, és borul minden. Egyiket sem kell félteni. Azért gondolta, hogy én vagyok, mert most éppen szerelem van, de nyilván előkerült már valami.
Mert elég esélyesen ennek köszönhető, hogy én kerültem újra a középpontba.
- Nélküle nem, én csak tájékoztathatom, hogy hol a pénze. És amúgy, te hogy vagy? Most, hogy kiderült, hogy nem vagyok igazi zaklató.
Aminek mondjuk örülök, nem igazán lenne kedvem rendőrségre járni amiatt, hogy nem zaklattam, mert a mai világban nem nagyon hiszem, hogy ezt be tudnám bizonyítani. Így is volt egy majdnem perem, mert egy nő felmondott, aztán kiderült, hogy terhes, és vissza akart jönni, de addigra már betöltötték a helyét. Ő simán elment, zárás közepén, és mégis én voltam a rohadék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Persze, persze, sikerülni fog.
Maximum a pénz miatt kibékülnek, visszaszerzi, aztán újra válni kezdenek. Azért nagyon remélem, hogy a húgom nem azért nem ébredt fel, mert ott is ennyire hullámzó. Nem. Bízom benne, teljes mértékben.
- Ne vigyelek el reggel? Gyorsabban leérnél, és tudnál pihenni, ha nem te vezetsz.
Fejlődőképes vagyok, mert nem teszem hozzá, hogy azzal a tragaccsal amúgy se illene ilyen távokat megtenni, hát a pizzériától a Holdfény közepéig egy kalandtúra volt.
- Igen, persze. Az egyik diák bevállalta ma meg holnap a délutáni felügyeletet. Szóval megvan.
Megvagyunk, mondanám, de azt nem kérdezte, hogy én hogy vagyok, csak a gyerek. Pedig kérdezhetett volna engem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- De te nő vagy, és éjszaka lesz. Miért nem ő van ott? Vagy egy férfi.
Nem igazán tetszik ez nekem, mert ha nem akar gebaszt  akkor osszon be férfit. Félreértés ne essék, nem vele van bajom, egyszerűen a helyzettel.
- De ha baj van, hívj engem is, segítek.
Ami alapvető, ahogy, az is, hogy ma éjjel nem fogok mélyen aludni, hátha tényleg hív. Ez így nem jó. Nincs jó érzésem ezzel kapcsolatban.
- Majd, valamikor. Egyelőre egyik sem győzött meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez igaz.
Nem vitatkozom vele, hiszen nincs miért, mert valóban nagyon kevés ember felel meg az elvárásaimnak.
- Vagy csak túl tökéletes választás lettél volna.
Érzem, hogy valami megváltozott a hangszínében, így úgy határozok, hogy kimondok valamit, ami szintén tény, de eddig nem tettem, vagy nem ennyire lényegretörően, mert utaltam neki rá. de van olyan, hogy pusztán csak utalni nem elég.
- Így gondolom. Aki volt, azt sok esetben nem Tala érdekelte.
Sőt, a legkevesebb, ami előtérbe került, az Tala volt. Mindenki, aki érdeklődött, egyfajta perverz felhívást látott abban, hogy én bébiszittert keresek. És nem, tényleg nem magamnak keresem, hanem a gyereknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Te voltál az egyetlen, akit megkérdeztem, hogy nem akarod-e. Még az ágyig is eljutottál.
Csak hát ugye, mint tudjuk, nem maradt benne, pedig majdnem meg lett győzve a lebegő ággyal a maradásról. Jót tett volna mindkettőnknek, ezt nem is tagadom, de nyilván nem is hangoztatom. Én Talát mondom mindig, de tudjuk, hogy valahol, mélyen az is benne van, hogy nekem is jót tett volna.
- A barátomat?
Egy pillanatra összezavarodva nézek magam elé, nem tudom hirtelen, hogy kire gondol, lassan esik le, hogy mi mért is beszélünk jelenleg egymással, azért, mert eltévesztettem a számot, amit hívni akartam.
- Fel kellene. Igen. Ebben igazad van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Amikor találkoztunk, a háznál. Elmondtam a preferenciákat, hogy azt terveztem, hogy megkérdezem Barnabás választását, és reménykedtem benne, hogy nem a húga meg az exe lesznek azok, akiket küld. Aztán akkor is, amikor nálam voltál.
Tényleg mondtam neki. Sőt, emlékeim szerint meg is kérdeztem, hogy nem szeretné-e. Hogy tanulhat mellette és eljárhat a menhelyre, ha el akar. Szóval voltak lehetőségei, csak nem élt velük. Inkább a segítségét ajánlotta fel.
- Igen, az lenne a leghelyesebb. De ha mégis jó lenne egy fuvar, csak szólj. A kocsimban hátradönthető az ülés, Tala is jókat aludt már benne, te is tudnál pihenni.
Mondjuk a gyerek éppen egyik árvaházból a másikba lett volna átirányítva, csak éppen megtaláltak engem, és helyette hozzám került. Hosszú volt az út hazáig, és talán félt is, de amikor megnyugodott, végre elnyomta az álom, az addigi lapos pislogások helyett.
- Elvállalnád, ha megkérdezném?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Még sosem csináltam ilyet.
Elég sok mindent nem csináltam még. Nem kértem meg senkit, hogy költözzön hozzám, nem neveltem gyereket, nem éltem az én ízlésemnek túlontúl falusi helyen, és még sosem voltam szülőértekezleten. Hogy miért nem? Mert dolgozom.
- Nem szeretek veszíteni.
Nem tudok, de az más kérdés, egyelőre megpróbálom jobb színben feltüntetni magam, mint amilyen valójában vagyok. Mert tudom, hogy számos embernek nem tetszik, ahogy működöm, de nekem ideális. Ritkán vannak kellemetlen pillanataim, és a céljaimmal haladok. Más nem is kell.
- Szükségem lenne rád.
Mondom ki végül, mert hát erre van szüksége nem? Hogy kimondjam.
- Ott lakhatnál, ehetnél, spórolhatnál, mert adnék fizetést. Nekem arra van szükségem, hogy Talát jó kezekben tudjam, hogy biztos pontot tudjak neki biztosítani. Legyen, aki elindítja reggel, aki érte megy, tanul vele. Tudom, hogy kihívás, de neki most egy megértő és érzékeny emberre van. szüksége. Nem olyanra, mint én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Olyasmi.
Nem tudom, hogy parancsolgatás-e, megmondom, hogy mit szeretném, ha teljesítenének, és úgy is lesz. Szeretem a tiszta, egyes utat, mindenfelé törvénytelenség távol áll tőlem.
- Nem, de nyitva hagytam a helyzetet, ha meggondolnád magad. Ez ilyen egyszerű.
Valójában az ő következtetése a helyes, de nem, ezt nem fogom neki elmondani. Azért nekem is van gagyi a fejemben, tudom, hogy mi a helyes. Csak a szavak nem szoktak az én oldalamra állni.
- Beszéljük meg. Neked mikor lenne ideális?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A holnap este, hét után? Menjünk el vacsorázni, meghívlak. Valahol Pécsett, és akkor nem kell sokat utaznod hazáig.
Igen, az tökéletes lesz, holnap még úgyis van, aki vigyázzon Talára, és ahogy nézem, négy után már nincs beírva semmi a naptáramba, vagyis kényelmesen leérhetek Pécsre.
- Találkozzunk a főtéren?
Emlékszem, hogy onnan befelé, a színház irányába sok étterem van, kellemes a hangulat, vagyis tökéletes ahhoz, hogy megvacsorázzunk, és megbeszéljük azt a bizonyos kompromisszumot, amit állítani szeretne abban az esetben, ha ő lesz az, aki végül hozzánk költözik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Rajongóim? Nem hinném, hogy lennének rajongóim.
A “kisütős dolgokra” elhúzom a számat, ez most olyan, hogy vehetnék én mirelit pizzát is, hogy időt spóroljak, de inkább állok sorba és várom meg a pizzériában megrendelt pizzákat, mint, hogy olyat egyek. Rendben, rossz példa, mert valójában ott Barnabás személye is pozitívum, de akkor mondjuk a bárkát, ott is inkább kivárom a sort és az ételt, vagy rendelem házhoz, mint, hogy a fagyasztóból elővett, előre kész izékat egyem. Van egy szint, ami alá nem szeretnék menni.
- Maradjuk a vacsoránál, kérlek. Ha már ennyire kellemetlen voltam a mai napon. Rendben? Ígérem, legközelebb főzhetsz.
Biztos, hogy nem, nekem olyanokat nem tesz a testembe, de erről nem kell tudnia. Ahogy arról sem, hogy már a Király utcai éttermeket böngészem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Legyen.
Remélem van valami háziállata, aminek oda tudom majd csusztatni ezeket a förmedvényeket, mert nem akarok illetlen lenni vele. Tényleg nem tud főzni? Akkor ezen bizony el kell gondolkoznunk. Nem baj, majd eljár ez főzőtanfolyamra, megoldjuk. Mindent meg lehet tanulni, ő meg állandóan tanul, szóval nem lehet olyan béna.
- Hallgatlak.
Húzom ki magam egy kicsit, és érzem, ahogy feszültebbé válok. Nem voltam még vacsorázni se, de máris ajánlata van. Ez nem igazán tetszik, de legyen, tudni akarom, hogy honnan indulunk, honnan kell ezt a szerződést megfelelőre csiszolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Megegyeztünk.
Ez már most sokkal jobban hangzik, mint az eredeti tervei, így ezzel már nem tudok vitatkozni. Nyilván nyugodtabb lennék, ha én vinném, vagy, ha nem menne éjszakai ügyeletbe, de az élet nem kívánságműsor, így is sokkal jobban állunk, mint hittem, hogy fogunk.
- Este hét megfelelő? Ha igen, küld át a címed, és ott leszek.
Lassan viszont mennem kell, látom, ahogy a titkárom belép, és az órájára bök, amire bólintok egyet. Ő kilép, én pedig kissé elengedem a megfeszült vonásaimat.
- Mennem kell, várnak rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem felejtem.
Na, pontosan ez az, ami nekem kell, valaki,aki tudja, hogy mégis miket kell még elintézni. Emellett pedig fontos, hogy mindent tudjon, és összehangoljon, hogy biztos ponttá váljon. Véleményem szerint nem kérek sokat, ellenben nem is kertelek, őszinte vagyok. Kivéve a menüt. Talán ennem kéne előtte. Nem, az illetlenség lenne.
- Akkor holnap, Széplaki Hannaróza.
Elmosolyodom a teljes nevünk kimondására, majd bontom a vonalat, hogy aztán felkelve a doki jó számát írjam be, majd induljak át a másik helyiségbe, miközben hívom. Érdekes egy holnapunk lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Gyorsabban érkezem Pécsre, mint tervezem, így van lehetőségem megfelelő parkolót találni, valamit körbenézni kicsit a környéken. Határeset. A közelben több bevásárlásra alkalmas hely is van, emellett a buszközlekedés is megfelelő az egyetem irányába. Posta, könyvesbolt. Igen, most magamat próbálom megnyugtatni. Végül amint meghallom a hetet ütő harangokat, felcsengetek. Enni akartam, de végül nem volt rá időm, és amikor meg adott volt a lehetőség, nem éltem vele. Mert valahol nem tartottam tisztességesnek. Egyszer kibírom. Eldöntöttem, hogy egyszer túl fogom élni.
- Erik vagyok.
Körbepillantok a környéken megint, mielőtt beengedne, és úgy szeretnék belekötni a helybe, de konkrétan még a törvényszék is a szomszédban van. Így hogyan? Sóhajtva konstatálom, hogy ebbe nem tudok belekötni. Talán valami másba. Indokok kellenek, érvek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem rohanok, inkább nyugodt ember benyomását szeretném kelteni, így szépen, lassan haladok felé, és kiül az arcomra a mosoly is, ami azt sugallja, hogy minden rendben van. Valójában számos dolog miatt vagyok ideges, főleg azért, mert idejét sem tudom annak, hogy én vacsora céljából mikor mentem fel egy nő lakására. De, tudom, soha. A feleségem és én gyerekkorunkban ismerkedtünk meg, a Tanodában együtt jártunk már, aztán összeházasodtunk. Semmikor sem volt okom ilyet tenni, és bár most is Tala miatt vagyok itt főként, azért mégiscsak más érzéseket is előhív az élmény.
- Szia,  virágot a virágnak. Ugyan nem rózsa, de gyönyörű tulipánok. Tala választotta őket, és a titkuk, hogy hagymásak, a papír alatt cserépben vannak.
Mondjuk nem kellett volna ezt mind közölnöm vele itt kint, de ha már átadom, fontos, hogy jól fogja meg, és ne ejtse el.
- Nem menekültem el, készen állok mindenre, ami a kompromisszumhoz kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érzem, ahogy teljesen elönt a zavar az ölelésétől, és sután visszaölelek, ami nem is sikerül teljesen, mert mire én mozdulok, ő már szinte ki is ugrik belőle. Viszont ezek szerint tökéletes a választás, és azért ez egy kis megnyugtatással tölt el. Mi a fene bajom van? Szinte bizsereg a testem, mert hozzámért.
- Nem, a legutóbb akkor módosítottam rajta, amikor megvettük a bogolyfalvi házat. Kellett volna?
Evégre igaz, ami igaz, nem tudhatom, hogy mi vár itt engem, túl azon, hogy kisütős ételeket fogok enni. Nem érzem, pedig belépve beleszagolok a levegőbe, de biztos vagyok benne, hogy ügyes kis trükkel rejtette el a jeleket, és majd most, hogy megnyugszom, akkor teszi elém azt.
- Ez izgalmasan hangzik. Körbevezetsz?
Rendben, tehát itt sem találhatok olyan okot, amire azt mondanám, hogy na ezért költözz hozzánk. Különben is, a konyha mérete nem nyert, hát mindenféle mirelitben gondolkozik. És még csodálkozik, hogy olykor elájul, alapos orvosi kivizsgálás kellene neki, most már biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez egy új konyha lesz. Mintha egy idegen országban ennék.
Ettem már becsülettel olyan dolgokat, amiket nem akartam, elég csak a sushira gondolni. Gyűlölöm, szívből. Gusztustalan, undorító, taszító az állaga, és nem, sosem. A lazacot szeretem, a rizst is, a zöldségeket is, de az algalap, az valami ocsmány. A cipőmből kilépve, engedelmesen követem arra a három lépésre, amit alatt két helyiséget is megismerünk, vagyis egyet, a mosdó és a wc egybe van. Romantikus reggelekhez.
- Kellemes. Kevésbé bohókás, mint hittem, hogy lesz. Az általam kínált ágy jobb.
Ezt nem hagyhatom ki, hát egy lebegő ágy, amit imádott. Láttam a szemén, hogy mennyire imádott. Azt nem lehet csak úgy kihagyni, és ő mégis, minden alkalommal arra törekszik, hogy nemet mondjon.
- Szóval itt készült…az… a vacsora.
Ha Szépítek, mert különben nagy baj lesz, nagyon nagy baj lesz. Idő előtt sértem meg a kisütőseivel együtt.
- Nappalid nincs? Ha átjönnek hozzád, hol ülnek le?
Kérdezem, miközben a terasz felé tekintek. Igen, tökéletes gondolat, hogy ott együnk, és bólintok is egyet hozzá.
- Kellemesnek hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez kedves tőled.
Pedig még olyan inget is vettem, amitől, ha úgy adódik, képes vagyok megválni. Áldozatok, amiket meghozunk azért, akit meg akarunk nyerni magunknak. A párnák ls a földön csacsogás kettősénél hümmögök, és nagyon erősen visszatartom azt, amit ki szeretnék mondani. A lényeg, hogy én nem hiszem, hogy valaha is az a földön csacsogós ember leszek. Egyszerűen nem látom magam előtt, de pont ezért is lenne jó Talának, ő biztos, hogy nagyon élvezné ezt.
- A nők kreatívak.
Mondom végül nyugodtan, nem bántón, őszintén. Tényleg így gondolom. Ők a nem létező helyekből is palotát tudnak varázsolni, ők és a kreatív melegek. Mi, férfiak meg oda ülünk, ahova tesznek minket, és erősen dolgozunk azon, hogy ne kelljen nagyon sokat menni lefelé és felfelé.
- Köszönöm, és igen, még vezetek. Bármit, ami illik az alkalomhoz. Segítsek?
Úgysem fogja engedni, de azért megkérdezem, miközben felpillantok rá, és egy pillanatra ott marad rajta a tekintetem. A város esti fényei igen jól állnak neki, eddig észre se vettem, hogy milyen szép, telt ajkai vannak. Igazán vonzó.