Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mindig izgatottá tesz, ha vásárlásra adom a fejemet. Ez azért vicces, mert nem tudok vásárolni. Valaki csak bemegy, megtetszik neki valami azonnal, fel sem próbálja, csak kifizeti és kijön. Na, ennek én a teljes ellentéte vagyok. Képes vagyok egyetlen boltban eltölteni több órát, mire egy valamivel legalább a próbálásig eljutok. Ha ma is így lesz, csak hálás leszek. Ez a mai nap azért is különleges, mert mióta Ervin és én... szóval mióta nem beszélünk, ez az első alkalom, hogy végre kimozdulok. Nem feltűnően, de Cone-t is elkezdtem kerülni, ráadásul felreppent a pletyka az alsóbb évesek között, hogy a rellonos szupersztár - igen, az Cone -, elmegy több hétre Brightmore professzorral. Hogy hova és miért az rejtély, de csak visszajön. A gondolatra, hogy nem, torkomban gombóc keletkezik, azonban a mai nap nem erre van kitalálva.
Hevesen bólogatok Reginek a mozira. Kíváncsi vagyok és hátha van olyan, amire még be is ülnénk. Halkan nevetek fel a majdnem ütközésen, kérdezném, hogy hol szeretné kezdeni, mikor megelőz.
- Majd igyekszem tartani a tempót, ha mégis megennéd az egészet - bólintok határozottat és sétálok be utána. Ő megáll már az elején, míg én tovább sétálok. A sorokat pásztázom, amíg meglátok egy gitáralakú csokit, végül egy bájitalosat.
- Ez már szemtelen - morgom orrom alatt, majd sétálok inkább vissza Regihez. - Találtál valami érdekeset? Arra hátul vannak különböző formájú és ízesítésű csokik is - mutatok arra amerről jöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Pislogva figyelem, ahogy két doboz kávés csokoládé kerül barátnőm kosarába. Nos, ha eddig féltünk attól, hogy a cukortól kapott energiától fog pörögni, akkor szorozzuk meg hárommal, a kávé adta koffeinlökettel, és talán eljutunk arra a szinte, amit Regi majd produkálni fog. Mégis mosolyogva nézem végig, ahogy bepakolja a dobozokat. Kékjeim akaratlan vándorolnak vissza hátra, a gyönyörűen megformázott csokikra, majd vissza Regire.
- Értem én, akkor bepakolhatnánk az egész boltot a kosaradba. Lehet azzal járnánk a legjobban - nevetek fel őszintén. A feltett kérdésen én - valószínűleg másokkal ellentétben - teljesen komolyan elgondolkodom, még akkor is, ha ő legyint egyet. - Szerintem igen, de lemozognád. Amúgy sem kímélnek, mint aurort, nem? - pillantok rá érdeklődve. Kíváncsi vagyok milyen az aurorok között az élet ilyen fiatal lányként.
A kérdése láthatóan meglep: konkrétan az arcomra van írva. - Oh, hát én... aha, de nem hiszem, hogy megveszem. Másnak lenne ajándék, de ő inkább a sajtért van oda - kuncogok fel. A másik pedig a mangákért, de semmilyen, legalább anime vonatkozású dolgot nem találok. Nem mintha lenne jogom venni neki már bármit is... - Mindegy, szóval nem találtam semmit - jelentem ki határozottan. A bolt előtt várom meg Regit, amíg fizet, a telefonomból pillantok fel rá, mikor visszaér.
- A kávésat! Maxoljuk ki a mai napot, ha már végre van időnk magunkra! - mosolyodom el szélesen és jókedvűen. Pár másodperc múlva már a csokin nyammogva pislogok rá. - Egyébként valami ruhaboltba kellene mennünk, mert kéne vennem nadrágot. De tudod, hogy borzasztó vagyok vásárlásból, úgyhogy... - vonom meg vállaimat lezseren: ez mindössze annyit jelent, hogy konkrétan Regire bízom azt, hova húz be maga után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha valakit meghívnak egy beöltözős halloweeni bulira, nem mondd nemet. Főleg, ha ez a valaki én vagyok. Soha nem lennék képes megtenni, főleg, ha azonnal be is ugrik, minek öltöznék. És azt is elképzeltem már ki lenne ebben a legmegfelelőbb partner. Maradjunk annyiban, hogy ő nem rajongott a páros-jelmez ötletemért, és mikor beállítottam hozzá azzal a jelmezzel, akkor is csak kiröhögött, meggyőznöm sem sikerült, de mindegy, mert éppen a hely előtt várom, hogy elszívja a cigit.
Lábaimon dülöngélek ide-oda, kezeimet hátam mögé teszem, ahogy várom, hogy bemenjünk, és arcomon hatalmas mosoly terül el. Izgulok és nagyon várom.
- Szerinted lesz jelmezverseny? Az tök jó lenne! - csillannak fel kékjeim. - Nagyon sokan megnyerhetnék, tökre izgulok! Olyan régen voltam ilyen buliban! - nem is próbálom meg palástolni a lelkesedésemet. Többen felém is fordulnak somolyogva, vagy éppen másznak az arcomba az ijesztő maszkjukban, ahogy haladnak befelé a kétemeletes épületbe, ami az eddigi legjobb bulit ígéri. A díszítés nem is lehetne jobb és élethűbb. - Állítólag lesz karaoke is. Kipróbálod majd? - nézek fel rá kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehet elhamarkodottan fogalmaztam azzal kapcsolatban, hogy ki volt ehhez a bulihoz a legmegfelelőbb partner. Azonban ahhoz, amit tervezek, Cone valóban a tökéletes alany. Ugyanis nem elég, hogy halloweeni buli, amiket imádok - már csak a beöltözés miatt is -, de minden mellé korlátlan alkohol fogyasztás van: már azoknak, akik előre váltottak jegyet és nem helyszínen vették meg. És bár mindenki tudhatja, hogy nem szoktam inni, főleg nem sokat, de ez a mai este kivétel lesz: a munkámat imádom, de néha sok, Kendével sem tudtam olyan sokat találkozni mostanában, mint akartam volna, Ervint látni a folyosókon maga a megtestesült kegyetlenség, anya pedig... nos, ő teljesen el van a maga kis világában, amiben nem teszi tönkre a valóságot.
- Ha-ha-ha. Nem fogok olyanra fogadni, ami biztos. Könnyű így nyerni, Danvers - forgatom meg szemeimet egyáltalán nem visszafogottan. Mosolyom viszont szélesebb lesz.
- Akkor nincs mese, le kell, hogy itassalak, hogy hallhassalak énekelni. Kihívás elfogadva - vigyorgok felfelé rá, ahogy rám támaszkodik. Automatikus mozdulattal fogom meg kezét, ami lelóg a vállamról. - Ha eleget iszol, nem is fog érdekelni, hogy nyivákolnak. Ne legyél lelombozó már előre - tűröm hátra egy kék tincsemet, mielőtt belépnénk. A teremben már mindenhol villognak a fények, a zene üvölt a hangszórókból, már összesimult testek vannak mindenhol, és bár lábujjhegyre állok, de nem látom mennyien állnak a pultnál.
- Még okozhatok meglepetést - keze alól fordulok ki, ujjainkat kulcsolom össze és töröm magam előtt az utat a pultig. Szinte felfekszek rá, hogy észrevegyenek, és amint hozzánk lép a pultos mosolyodom el.
- Szia! Egy sört kérlek, két tequila silvert éééééés - egyetlen pillanatra gondolkodom el. - Négy cent Malibut őszibaracklével. Kókuszosat. Köszönööööm!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Halkan hallatok pf hangot a megnyilvánulására a lányra, nem is vagyok hajlandó válaszolni a feltett kérdésre. A könnyű néha jó, de egyébként csak elveszi az erőnket a küzdéstől, az pedig szörnyű érzés.
- Ah, köszönöm a bókot. Tényleg edzettem rá, örülök, hogy feltűnt - bólogatok hevesen. - És az valóban kihívás lenne. Biztosan nem tenném meg - bólogatok tovább. Gyorsan pillantok körbe az embertömegen, majd meglátva egy kis ösvényt már indulok is el a tömeget át előre, a pult felé, mert nagyon hamar kell valami itóka, mielőtt kiszáradok. Vállam felett fordulok hátra, mosolyodom el, de már csak a pultnál válaszolok.
- Tehát... nem tudom, hogy akarod-e, de még megtörténhet. Eleget kell innom hozzá valószínűleg - vonom meg vállaimat. Felfekve a pultra, hatalmas ívvel integetve vonom magamra a pultos figyelmét, mert ez nem az az este, amikor türelmesen kivárom a sorom, csak azért, mert nem vesznek észre. Nopity-nope. Ma nem.
Megszeppenve fordulok oldalra, Cone-ra nézek értetlen, majd vonom meg a vállam és a pultos felé bólintok egyet. Legyen két sör, bár mi a francnak, azt senki nem tudja. A hatalmas tenyeret szinte már meg sem érzem derekamon, annyira hozzászoktam az érintéséhez, de a melegség, ami eláraszt, már tudat alatt is kellemes érzésekkel tölt el. Fejemet kapom oldalra, megemelt szemöldökkel nézek a lányra, mérem végig és fordulok vissza előre. - Imádom Rent - figurázom ki halkabban tátogva, de el is engedem, amint elénk kerülnek a piák. Megmutatom a már előre feltett sárga karszalagot, a pultos int és el is lép tőlünk.
- Egy sör, és egy tequila neked - tolom is felé, de majdnem sikerül lelöknöm a pultról, ahogy az emberek tódulni kezdenek. Elhúzott szájjal teszem visszább a sört, majd nyúlok a Malibumért és a tequiláért. A másik átlátszó folyadékot nyomom Cone kezébe. - Kösz, hogy eljöttél velem. Egs - koccintom össze a poharakat, majd húzom le a tequilát. A hideg kiráz, arcomra fintor kerül, de végül vigyorogva nézek fel Cone-ra, aprót kortyolok a sárga löttyből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jött az ötlet, én pedig rohantam haza pakolni. Úgyis hétvége van, nem is vagyok beosztva a könyvtárba, úgy voltam vele: miért is ne? Kényelmesen öltöztem fel, mert azzal a tudattal indultam el, hogy ketten leszünk. És nem mással, csak és kizárólag Zsolnával.
Éppen hogy sikerült pár ruhadarabot kipakolnom a táskámból, Zsolna rohan az ajtóhoz, majd hallom meg beszélgetni. Széles mosollyal érkezem a nappaliba, le is huppanok, hogy biztosan mindjárt bemutat a barátnőjének, de... erre nem kerül sor. Elviharzik. Vakrandi? Igen, jó ötlet lenne, ha úgy lennék öltözve!
Felpattanva mutogatok felé, hogy álljon meg, mert neki is elmondanám ezt, de már ott sincs.
Félve ülök vissza, a lányra nézek.
- Szia, Havas-Mezei Margaréta - nyújtom kezemet kézfogásra. - Én is nagyon örülök - felelem mosolyogva. Megrázva a kezét pislogok lefelé a padlóra.
- Nem, egyáltalán nem. Önszántamból jöttem, csak nem tudtam, hogy randira. Sajnálom, amiért... szóval, hogy nem úgy vagyok öltözve - nézek végig magamon elpirulva. Azért csak jobban odatettem volna magam egy randira! Egy nővel is! Merlinre... egy nővel! Fejemet kapom oldalra.
- Te vagy a randim?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Időm sem volt feleszmélni, hogy Zsolna családjának valami elit nyaralóhelyén vagyok, mert az események túl gyorsan indultak el, és nem is hagyják, hogy utolérjem őket. Pedig nem vagyok belassulva általában. Annyira nem. Néha nem.
- Nem, tényleg nem - szusszanok egy aprót. - Mi az a Ritz? - kezdem el ujjaimat tördelni a kérdés után, de kíváncsian nézek rá. Fogalmam sincs miről beszél. Ezek szerint ő is hasonló lehet Zsolnához? Bár a nevetése olyan őszintén csilingel, hogy már nem is foglalkoztat a kérdés, amikor még jobban zavarba jövök.
- Hát én... nem, nem csalódtam, ne érts félre - kezdek bele gyorsan a magyarázkodásba. - Nagyon kellemes a kisugárzásod és nagyon szép vagy, én csak... szóval nem randiztam még lánnyal. Nővel - javítom ki magam egy sóhaj mellett. - Semmit nem csináltam még lányokkal - köszörülöm meg torkomat, fejemet hajtom le, hogy tincseim takarják valamennyire arcomat, mert úgy elpirulok, egy érett cseresznye csak jelenthet nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Aprót bólintok. Fogalmam sincs mi az a hely. Felőlem lehetne mugli vagy mágus helyszín is, akkor se tudnám.
- Azért... megnézném - sután vonom meg fél vállamat. Csak kíváncsi lennék rá, de nem maradnék ott. Az ilyen grandiózus helyek amúgy is mindig zavarba hoznak és nem tudok mit kezdeni velük soha. Hatalmas belmagasság teljesen indokolatlanul. Mintha bármelyik pillanatban rám dőlhetne az egész.
Bár tényleg nem voltam még nővel, és nem is gondoltam volna, hogy valaha olyan helyzetbe kerülök, hogy lehetőségem van rá - hiszen eddig 100%-os heterónak véltem magam -, de nem mondanám, hogy nem keltette fel a kíváncsiságom. Nagyon szép a mosolya, jó?
- Tökéletes lesz nekem is a kóla - fordulok utána a kanapéról, ahogy végig követem a pulthoz az útját. Egyik lábamat húzom fel az ülőalkalmatosságra, alsó ajkamat rágva várom meg, amíg visszajön.
- Köszönöm - veszem el a poharat. - A Bagolykőben tanulok jelenleg mágiatörténésznek, de egy időben, és igazából még most is rúnamester szeretnék lenni egyszer - vallom be szégyenlősen, de széles mosollyal és büszkén. - Ha jól értettem, te kávézót vezetsz esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kékjeim csillannak fel, ahogy közli: barista. Minden zavarom elszáll, amint ezt meghallom - mennyire menő! Közelebb helyezkedem, kicsit előrébb is dőlök, széles mosolyom levakarhatatlan.
- Ez borzasztóan menő! Olyan szép kávékat csináltok, nekem ez soha nem menne - jelentem ki kicsit szomorúan. Nem azért, mert nincs kézügyességem, hiszen az van - lásd rúnák -, de köz- és önveszélyes vagyok. Valószínűnek tartom, hogy nem kapnék fizetést, ha minden törött tányér vagy csésze árát levonnák. - Köszönöm szépen, ez nagyon kedves tőled. Sajnos én nem tudok ilyet felajánlani, mert a Művelődési ház könyvtárában dolgozok... esetleg, ha késésben lennél egy könyvvel, kimentelek - felelem teljesen komoly arccal. Mert komolyan gondolom. Velem nincs előrébb Csinszka, mert nem értek sok mindenhez és izgalmas dolgokat sem csinálok - ebben tudok segíteni. Ami nem sok. De büszkén felvállalom.
- Huszonhárom - sütöm le tekintetem. - Tudom, hogy nem tűnök felnőttnek... - fűzöm hozzá halkan, harisnyámat piszkálva. - Te mennyi idős vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ajkaim formáznak néma ó-t. Rendben, be kell látnom, az övé sokkal élhetőbb és logikusabb ötlet, mint az enyém. Kicsit pirulva bólintok egyet. Alsó ajkamat rágcsálom, ugyanúgy a harisnyámat birizgálom, miközben gondolkodom.
- Öm... van pár, ami eszembe jutott, de azok elég... véresek is - sandítok rá. - Például Daniel Cole-tól a Rongybaba vagy C. J. Tudortól A krétaember. Mindkettő zseniális írás és lehetetlen őket letenni - talán ki sem lehetne belőlem nézni, de nagyon szeretek hasonló könyveket olvasni. Mindkettő megvan otthon és, ha alkalmam adódik rá, vagy éppen olyan kedvem van, újra és úhra elolvasom vagy egyiket vagy másikat.
- Meg nem mondtam volna - adok hangot meglepettségemnek, de azonnal ki is kerekednek szemeim. - Istenem, ne haragudj, nem úgy gondoltam - azonnal szabadkozom, nem tehetek róla, de az utolsó, amit szeretnék tenni, hogy megbántsam. Hiszen olyan kedves velem, és... mindenki láthatja, akit megáldottak a látás csodájával, hogy gyönyörű.
- Júj, oké! - egyezem bele lelkesen, mindkét lábam koppan is a földön, ahogy készen állok felállni, hogy induljunk a konyhába. Szélesen mosolyogva nyújtom kezemet Csinszka felé, és már szinte el is felejtettem, hogy randin vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ha jól emlékszem én dolgozom, szóval gyere - felelem széles mosollyal. - De ha esetleg mégsem én, mert néztem már be a beosztást, akkor úgyis félreteszem neked - eddig egész jól tartottam, hogy nem jöttem zavarba. Rendben, kettő percig, de több, mint a semmi, és majd lesz mivel eldicsekednem Zsolnának, miután elmondtam neki a véleményemet arról, hogy ez mennyire nem volt fair. Még akkor sem, ha Csinszka... remek. Mármint ennyi: remek. Ez a szó írja le a nőt. ÉS tudom, nem a legjobban, de hát ennyi telik tőlem, mikor már állok és kezemet nyújtom felé.
A konyhában szabad terepet hagyok neki. Félreállva várom meg, hogy minden meglegyen, mert véletlen sem szeretnék útban lenni, de mikor eljön az én időm nem vagyok rest megfogni azt a pálcát. Szóval csak langyos... koncentrálok, legalábbis nagyon próbálkozok, de jobban leköt a hátam mögött álló és onnan segítő nő. Zavartan kuncogok fel.
- Tényleg nem az. Mi a neve? - nézem még mindig a kávét, majd kicsit fordulok hátrafelé a vállam felett. - Mármint, tudod... van a capuccinó meg ezek. Ennek mi a neve? - igyekszem specifikusabb lenni, de nem értek hozzá, fogalmam sincs miről beszélek.