Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Beérek a konyhába és előveszek két poharat. Azután a hűtőt tárom ki, valamikor ekkor csatlakozik Will. Kiveszem az apentás málnaszörpöt amit pár napja hozott az egyik szomszédnéni és feltöltöm a poharakat. Legalább hideg.
- Ki kezd így egy beszélgetést? - furcsa lenne, meg amúgy is az a kis hiszti legalább segített visszazökkenni kicsit az életbe.
- Kellett egy kis magány, hogy rendbe tudjam tenni a fejemben a dolgokat. Emészteni, emésztődni...felfogni. Bocsi nincs itthon alkohol - húzom el a számat. Nem mertem beszerezni, ha leiszom magam abból semmi jó nem származik csak betépés. Bár tulajdonképpen egyre jobb ötletnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tehát egyedül van. Vagy... biztosan egyedül? A lány előtte ringó csípőjéről a tekintete a szobára réved, miközben követi őt; maga mögé pillant, el az egyszintes ház szobáiba vezető ajtók felé.
Erre a válaszra tényleg nem számított. Sok minden felötlött benne a fortyogással töltött idefelé vezető úton. Például, hogy összeszedett valakit, rá pedig már nincs szüksége, így a "dolgom van" egy ostoba búcsúüzenet, amivel a lány kitörli őt az életéből. Vagy Adél miatt állt félre, kiszagolva valahonnan, hogy a felesége ismét nála lakik. Fogalma sincs, milyen kapcsolatban van jelenleg a két lány, de élénken él benne a kép a Júlia szeme alatti vágásokról és Adél állatiassá torzult arcáról. De az, hogy netalán tényleg legitim dolga van, amihez neki, William Marin Krise-nak semmi köze? Fel sem merült.
   -  Mi történt? Akarsz róla beszélni? - a lány a hűtőhöz sétál, ő a mosogatóhoz lép. A csap után nyúl, a keze azonban megáll a levegőben. A mosatlan mélytányérban egy apró, kavargó tartalmú fiola lebeg a vízben. Összevont szemöldökkel ereszti le a kezét és fordít hátat a pultnak - Vagy bármi másról?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Megfordulva pont elkapom ahogy Will visszahúzza a kezeit a mosogatóból és megfordul. Ekkor ötlik fel bennem, hogy oda vágtam el a fiolát. Hah. Mint egy drogkereső kiskutya.
- Anyám az oka annak, hogy nem vagyok híve a párkapcsolatoknak. Szó szerint belehalt abba, hogy elhagyta apám - beleiszok a hideg szörpbe, a buborékok végigborzolják a torkomat. Egyrészt retekjó lenne végigpanaszkodni a gyerekkoromat Willnek és a félelmeimet, másrészt úgy érzem ehhez túl józan vagyok.
- Hé Will, amúgy te csináltad már beállva? - sandítok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tekintete tovább vándorol a konyhán. A redőnyökre, az asztalra, majd a padlón összetört füstjelzőre és a mellette a kövön elnyomott cigarettára. A derekával a pultnak támaszkodik.
   -  Beteg volt? Vagy... - belehalt abba, hogy apán elhagyta, ez tényleg bármit jelenthet. És bizarr mód ez a mondat az ő száját is elhagyta már korábban. AZ ő apja technikailag nem elhagyta őket, hanem belepusztult a betegségébe, de a mai napig biztos benne, hogy az anyja emiatt távozott az életéből. A témaváltás azonban meglepi és felrázza cseppet - Ömm... igen? Persze hogy. Emlékszem rá? Kurvára nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Beteg. Mintha saját magának gerjesztette volna anno a betegséget. Szinte egészen évekig húzódó lassú öngyilkosságnak érzem.
- Amikor apám elhagyott minket anyám nem tudta elfogadni, hogy nem jön vissza többé. Mindig három főre főzött, az ajtóban várt, aztán lassan egyre több időt töltött az ágyban. Pár évre rá a kórházban rákot diagnosztizáltak nála. Sohasem küzdött ellene igazán. Mint már mondtam, csoda, hogy idáig kihúzta - lehúzom az egész italt aztán odasétálok a mosogatóhoz, hogy kivegyem belőle a fiolát, majd kihúzom a dugót.
- És akarsz egy emlékezeteset? - mosolyodom el felpillantva rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összefonja a karjait maga előtt, úgy hallgatja a lányt. A konyhában szinte tapad a meleg, érzi, hogy kiszárad a szája, mégsem lép arrébb, hogy felvegye a poharát a pultról. Júlia eddig félmondatokat mesélt az apjáról. Valami olyasmiről, hogy meg akarta ölni őt és arról, hogy sokat ivott. Azonban az nem merült fel igazán, él vagy hal-e az öreg.
   -  Én nagyon sajnálom - válaszol végül, bár a szavai érzi, teljesen üresek. Mindenki azt mondja mennyire sajnálja és mennyire együttérez, az ilyesmi kötelező ilyenkor. És ő tényleg sajnálja a lányt, a mondat azonban mégis súlytalan - De miért nem mondtad soha, hogy baj van? Nem azért, hogy a saját vállam veregessem, de... ebben nem kellett volna egyedül lenned.
Arrébb húzódik, hogy a lány a mosogatóhoz léphessen, a fejét oldalra fordítva nézi, amint felveszi a fiolát.
   -  Biiiiztosan... jó ötlet ez most? Ne vigyelek inkább haza vagy valami? Mármint hozzánk haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

A sajnálatára csak legyintek és ezzel lényegében a következő kérdését is kellőképpen megválaszolta.
- Világ életemben egyedül oldottam meg dolgokat. Az ilyen családdal pedig amúgy sem büszkélkedik az ember és most már amúgy se beszélhetünk családról - nem gondoltam volna, hogy ennyire vigasztaló lesz vagy mi. Még a drogra se kap kapva.
- Nem akarok szomorú lenni. Nem akarom érezni azt, amit most érzek, ezen pedig semmilyen hely nem fog változtatni. Ha segíteni akarsz, akkor tereld el a figyelmemet egy pár órácskára. Igazán leköteleznél vele - elnyomni, mintha soha nem létezett volna, az érzelmeket amik belőle szültek pedig nem megélni. Ennyire könnyű egy traumát átvészelni. Szinte receptet követően könnyű. Megnyalom ajkamat aztán hátrabillentve kissé fejemet belecseppentek a fiolából egy közepes adagot. Után Will felé nyújtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összeszorítja a száját, bólint, Mintha magát hallaná most: ugyanezzel a hazugsággal hárította el a segítő kezet mindig és mégis, mire ment vele? Az alsó ajkába harap, válaszolna, Júlia azonban hamarabb mozdul és kihúzza a dugót az üvegből.
Egyszer használta csak, az esküvőjén. Emlékszik a könnyedségre, ami végigvibrált a testé akkor és arra, hogy a stressz, a félelem és az önundor úgy párolgott el, mint a hajnali köd. Semmivel össze nem téveszthető érzés, amitől a tenyere most is viszketni kezd, bár kognitív tudja, ez az egész mennyire kurvára borzalmas ötlet.
De még szerencse, hogy sosem hallgatott az intuíciójára. Átveszi az üveget.
   -  Ha el akarod nyomni az érzéseidet, akkor a legjobb helyre jöttél - emeli meg az üveget - Cheers.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Anna  

- Dehogynem tudsz játszani. Az őrületbe kergettél az elmúlt hetekben – nevet fel kissé kényszeredetten. – Ki akartad belőlem csikarni mindenáron és ezzel rohadtul furává váltál és megijesztettél. Olyan voltál, mint egy veszett kisegér, komolyan csak a habzó száj hiányzott  – rázza meg hitetlenkedve, mosollyal az arcán a fejét. Annie azt hiszi, hogy ő még mindig az a törékeny és kissé szerencsétlen kislány, mint aki volt. De határozottan nem az. Sokat változott és akarva-akaratlan teszi Barnabást néha teljesen idegbe. – Egy szóval sem mondtam, hogy nem szerettelek. Szóltam előre, hogy ne akkor kezdj bele. Szóltam neked, hogy ne tedd, de te azért is mondtad és mondtad, amitől egyre mérgesebb lettem és gyakorlatilag kicsikartad ezt belőlem és én rosszul fogalmaztam – őszinte volt akkor is, most is és az egész kapcsolatuk alatt is. Minden érzése tiszta volt, de nem olyan hirtelen elsöprő, mint amit annak idején másnál szerelemnek hitt. Így nem tudja mi volt és ezt nem tudta helyesen kifejezni, szar napja, órája, perce volt és ő kérte a nőt, hogy ne akkor, ne ott. Mert tudta, hogy megint valami végzetes faszság fogja elhagyni a száját.
Kissé váratlanul éri, hogy Annie ennyire pőrén öleli meg, s bújik hozzá. Tétovázik egy keveset, végül leengedi kezeit és viszonozza az ölelést. Állát megtámasztja a barna buksiján és úgy nézi a vízen játszadozó égi fényeket. – Megleszünk, ne aggódj – csak ennyit mond, mert nem akar nagy szavakkal dobálózni, nem akar olyat ígérni, amit esetleg nem tud megtartani. Elereszti végül a nőt és mivel neki nagyon nem tetszik a víz, anélkül, hogy mondana valamit, elindul kifelé. Most már nem fáradt, a hideg víz felébresztette annyira, hogy képes legyen leváltani az anyucikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tudom, hogy ezt már párszor ellőttem, de a farkamat is tudom csóválni.
Ha nem éppen egy olyan intézménybe készülnénk bemenni, ahol tragikus hátterű gyerekek laknak, még a nadrágom elejét is megsimítanám, jelzésértékűen, de mivel szándékunkban áll ezt tenni, ezért ezt az attrakciót a mai napon inkább hanyagolom.
- Megígérem. A kettes számú Szent Reém csapat hitvallására esküdve.
Még olyan cserkészesen vigyázzba is vágom magam, emlékszem, hogy valahogy így csinálták a képeken, de valójában túl fiatal vagyok ahhoz, hogy tényleg tudjam, hogyan kell fogadalmat tenni egy ilyen csoportban.
- Eleve zavarba vagy tőle, és még ez is, hát komolyan mondom, én azt hittem, hogy alibi feleségeink lesznek és boldogan élünk majd, te meg közben olyant választasz, akinek meghalt a felesége. Ennyire félsz elköteleződni, hogy még egy kamuasszonyt se vennél el a szerelmünkért. Bezzeg a Rónaky meg a feszes nadrágjai, azok bejönnek.
Ugye itt jön az álsértődött blokk, ami most nem is tart olyan nagyon sokáig, hiszen tényleg rengeteg kérdésem van, és engem egy Rónaky Erik nem fog itt megállítani. Ez persze nem jeleni a békét, inkább csak az ideiglenes fegyverszünetet.
- Emlékszem rá, hogy a művészetiben volt egy hét, amikor sok kolibris festményt készítettünk, amelyek végül mind eltűntek, még csodálkoztam is, mert anyám néha egy témára készít kiállítást, és azt hittem, hogy éppen most is arra készül, de végül nem lett kiállítás. Viszont akkor valahol a világban a két kép, amit készítettem, segíti a bajbajutottakat? Ez elég csodálatosan hangzik, és most büszke is lettem, még ha anno nem is tudtam, hogy miért lesz.
Tényleg nem mondta el, csak azt, hogy jóra lesz, és én tudtam, hogy művészetben sosem álnokoskodik, meg aztán anyám alkalmatlan is rá, így hittem neki, és nem firtattam a dolgot. Tudtam, hogy mivel nem fogadott el érte pénzt, nagyobb jót szolgált, és valóban így történt.
- Mi az, amit szerinted kinéznek belőled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Grimaszba fordul az arcom, ahogy azt mondja, hogy ott áll majd az ágy mellett. Nem, én ezt nem akarom. A helyzet az, hogy Zillét nem akarom a jelenetbe, és a helyére betenném Mirellát. Fejben meg is történt, hiszen az elmúlt éjjel, amikor először álmodtam róla, már emlékszem, hogy fátylat viselt. Semmi mást, csak fátylat, és ami azt illeti, az elején az ágy mellett állt, aztán… megrázom a fejem, nem, erre még csak gondolni se szabad soha többet.
- Dededede, hát nem érted, hogy ez baj? Nem a tíz mondat, hanem az, ami bennem van. Ha lehunyom a szemem, olyan dolgokat teszek meg vele, hogy még ébren is élesen a szemem előtt van, és hidd el, amikor felénk jött, azt hittem, hogy még mindig alszom, hogy odaér, szétszéled mindenki, és azon az asztalon…dugom.
Az utolsó szót szinte némán mondom ki, mert lássuk be, nem is akartam erről beszélni, csak úgy megindultak a szavak, és mire észbe kaptam, már kint is voltak. Átkozott légy Miksa, hogy mindig ezt éred el.
- De én nem akarom megismerni, mert szégyenbe hozott.
Persze, mert most kétszer annyira nem akarom a készülődő esküvőmet és kétszer annyira bánom a meg nem valósultat. Mert ez a nő, ez az átkozott nőszemély az, akit én nagyon is akarok.
- Még mindig néznek minket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Rosszul fogalmaztam. Ellestem pár dolgot, de nem szeretem csinálni, így nem. Szerintem szeretném, ha tudnál róla, és élveznéd, mert láttam, hogy azok, akik tudnak róla, hogy a nők játszanak velük, élvezik, és szívesen flörtölnek.
Az ilyen mondatokból tudom, hogy látszik, hogy én máshogy nevelkedtem, hogy nem volt olyan közegem, ami elmondta volna, hogy milyen is a szerelem, vagy a férfi és női kapcsolatok sokszínűsége. De, mivel éheztem erre a témára, sok mindent ellestem a környezetemből, csak éppen megfogalmazni nem tudtam, hogy mire is gondolok, mert járatos viszont nem vagyok. Nem is akarok, én ezt ennyire se tudnám mással csinálni, mert bár nem vagyunk együtt, én őt szeretem, és az elmém és a szívem is egyszerűen kiüti a tényt, hogy vannak más férfiak, vannak mások.
- Annyira félek attól, hogy elveszítelek, hogy próbálok mindent jól csinálni, csak annyira görcsölök rajta, hogy végül mindig elrontom.
Egyetlen egy alkalom volt, amikor nem görcsöltem rajta, és amikor nem veszekedtünk, amikor minden olyan természetes volt, még akkor is, ha azon a bizonyos hajnalon részeg volt. A hetek nagy részében a munkára szorítkozunk, pedig mindig, mikor elköszönök, vissza akarok fordulni, és feltenni a kérdést, hogy nincs-e kedve meginni valamit, sétálni, enni, de végül csak kifelé sétálok, kényszerítve magam, hogy ne nézzek hátra. Pedig nagyon szeretnék hátra nézni, ahogy nagyon szeretném, ha ez az ölelés sosem érne véget. Annyira megnyugtató, hogy azt mondja, megleszünk, hogy egyből kiűz minden rosszat. Azt hiszem, ha nem aggódom, akkor talán nem csinálok rosszul semmit, akkor talán majd élvezni fogja újra a velem töltött időt. Végül, ahogy elereszt, én is leengedem a karjaimat, és hagyom, hogy elmenjen, és most szabad utána fordulnom, megnézni, hogy milyen szép is a holdfényben. Nem követem azonnal, nem szeretném, hogy kombináljanak, egy kicsit még a vízben maradok, és csak akkor kezdek el kiúszni, amikor ő már bement, Gyorsan magamhoz veszem a ruhám, és a szobámba lopózva gyorsan lezuhanyzom és átöltözöm egy sima zöld rövidnadrágba, és egy fehér pólóba. Magamhoz véve a könyvemet, mezítláb kanyarodok rá a folyosóra, amin éppen az anyák jönnek velem szembe. Gyors köszönéssel lerendezem őket, mielőtt feltarthatnának, hogy aztán a folyosó végén álló kanapé másik olyalára helyezkedjem, rámosolyogva Barnira.
- Köszönöm.
Csendesen szólalok meg, nem is mondok többet, tekintetem a könyvre fordítom, és csendben olvasni kezdem a következő fejezetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy mesél, szemeim úgy kerekednek el, s a végére a szám akkora vigyorra húzódik, hogy lazán a füleimet veri a széle. - Hát ez qva jóóó, ez fenomenális, istenem istenem - ugrál, mint egy idióta, miközben összeütögeti a tenyereit. - Mármint, bocsánat. Hú Öreg, ez elég komolyan hangzik - veregetem megint hátba, mintha tényleg sajnálnám, közben meg próbálok nem meghalni a visszafojtott nevetés közben.
- Végül is, megoldható. Elkerülöd a következő hetekben, csak akkor találkozol vele, amikor mások is ott vannak és rohadtul muszáj- adom az okos tanácsot, melynek véghez vitelét én sajnálnám a legjobban. Hát ne már Öreg! Ne vedd el az öcsédtől ezt az örömöt. - Legyél sértett, szidd, alázd, küldd el messzire, aztán hamar elmennek a napok - jaj csak én mindig lehessek a közelben, mert ha ez a fatökű beszól annak a nőnek, biztos, hogy látni akarom, ahogy a szöszi szétmarcangolja őt.
- Hát, susmorognak, Zille eltűnt, anyánkon látszik, hogy full ideges ránk, mert otthagytuk. Tudod csak olyan, éljen a közös családi reggeli arcok - vigyorgok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkora egy gyökér vagy
Mondjuk nem nagyobb, mint én, aki most már hivatalosan is rávan gerjedve a menyasszonya húgára. A rohadt életbe, hogy az Isten verje meg. A kibaszott nővére, hát nem hiszem el.
- Nagyszerű, akkor menjünk.
Állok fel úgy, mint aki valóban végighányta az elmúlt fél órát. Legyek ve paraszt. Gigantikus ötlet, drága öcsém, de még működhet is.
- Tudod, hogy Zille hova mehetett?
Arra nem kérem, hogy őrizze a titkom, tudom, hogy megteszi, így csak magabiztosan elindulok vissza, nem rohanva, csak olyan normális tempóban. Mint egy ember. Akinek hamarosan levágják a tökét. Mert le fogják. Ha ez kiderül, le fogják. Hajrá Misi, mint másodszülött, te veszed át a helyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Te meg humortalan, befásult vén faaaasz- vágom vissza neki álsértődötten és a nyelvemet is kinyújtom rá. Hát jól nézünk ki, én itt hozom az életet, meg a pörgést, érezze a feelinget, erre lebasz. Hát kapd be, te majom.
- Gyere papi, támogatlak is - segítek neki, mint valami vén embernek. Hát lássák mennyire rottyon van és támogatni kell.
- Gondolom ahogy én jöttem te utánad, ő ment a nővére után - honnan tudnám mit csinálnak? Hát itt vagyok veled ember, nincs nekem hátul szemem. Na mindegy. Sétálok mellette, illedelmesen elnézést kérek még az ő nevében is. Megköszönöm a reggelit majd összeszedem anyánkat is, hogy aztán mint egy boldog nagy család menjünk haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen Bercelem

A Rónakys álféltékenységre inkább már nem is reagál. Egyszer jó poén volt, még másodszor is, na de harmadszor. Kezd számára már kissé kellemetlen lenni, mert a végén valaki tényleg ráharap erre a szálra, aztán magyarázkodhat majd ezerrel a fickónak.
– Igen, édesanyád is segített, meg még páran, elég nagy projekt volt és nem is gondoltam, hogy ennyi segítséget kapok hozzá –szerencséjére húgának van egy jó beszélőkéje, így néhány helyen elhintette, hogy mekkora királyság ez és kellene segítség. S lássanak csodát, lett is. Ezért biztosan örökké hálás lesz.
– Ezt a minap már megbeszéltük nem? – nincs kedve ismételgetni magát. –Hát ennyire figyelsz rám? Igazi férfi vagy, beszélnek neked, aztán nem is figyelsz igazán – ciccegve rázza meg a fejét, majd elindul egy folyosón át a hátsó ajtóhoz. – Van itt nappali, konyha, könyvtár meg néhány szoba, ahol a felnőttek alszanak, ha itt alszanak. Az emeleten vannak a hálók. A jobb szárny a fiúké a bal a lányoké. Jó paraszt vagyok, mert bűbájjal oldottuk meg, hogy még véletlenül se tudjanak egymáshoz átjárkálni – mert azért azt nem szeretné, ha véletlenül ezek éppen itt feküdnének össze és még egy gyereket is idepottyantanának. Ennél azért komolyabb nevelést kíván véghez vinni. – Kint van egy kert, üvegházzal. Aki itt lakik részt vesz a gondozásában, kivétel nélkül. Emellett van játszóház is a kisebbeknek, tudod ez a kisebb faház, tele játékokkal, meg körülötte is ilyen fasza kis játszótér szerűség, amit folyamat bővítünk. Minden hónapra korosztályokhoz mérten valami tematika van, alkotni kell, hol egyénileg, hol párban, mert nem szeretném, ha azt gondolnák, hogy itt csak lézenghetnek. Minél több dologgal akarom őket megismertetni, hogy mikor elmennek innen, ne a nulláról induljanak – ez a rész kissé még kiforratlan, de igyekszik megtalálni a megfelelő ritmust. Tervei vannak,  csak még nem az igaziak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meg is sértődtem volna a mutterkére, ha nem segít.
A helyzet az, hogy az én anyám, egy elég határozott, de nagyon hippi vonalakkal rendelkező nő, akinél a világbéke előrébb való, mint a világ összes szépségkirálynőjénél együttvéve. Emellett az apám felesége, aki aztán pont ennek az ellentéte. Szabályszerűségek, törvények, szemellenzőség. Olyan ez, mint az, amikor azt mondják, hogy kétféle embertípus van, az egyik hajnali négykor fitten kiugrik az ágyból, míg a másik felkelni se tud, és igen, ezek ketten általában házasok. Viszont ebből a frigyből az a jó dolog született, hogy amíg anyám bármilyen ügy mellett kiáll, transzparenst lóbálva, addig apám finoman megtanította arra, hogyan kell kiállni a jó ügyek mellett. Igen, anyukát letartóztatták, amikor egyszer egy tüntetésen elszabadultak az indulatok, nincs is szebb, mint frissházasként munka után lemenni a cellákhoz és kiváltani az asszonyt. Apám azt mondta, hogy korábban nem ért rá lemenni érte, és legalább napközben tudta, hogy mit csinál. Hát persze, raboskodott. Meg ott is felbujtott két prostit, hogy álljanak ki magukért. Jó, hát heves asszony, na.
- De, de reméltem, hogy aludtál rá egyet, és így, hogy kimondtad, láttad az arckifejezésemet, rájöttél, hogy baromság, amit mondasz.
Mert az, elég erőteljesen. Minden csoda három napig tart, aztán jönnek újabb botrányok. Jönnek a váratlan esküvők, szűzi fogantatások, újabb fejlesztések, melyeket Joli néni feljelentget, majd melyek helyszínére tüntetést szervez. Ha tényleg azt gondolnák róla, amit ő gondol magáról, akkor nem az lenne, hogy záráskor még tömve van a pizzéria, hanem, hogy senki se menne oda. Csak mondom. Szerintem jó lenne, ha kibeszélné magát valakivel, vagy megoldaná a régóra húzódó konfliktusait, mert ha itt özvegyen hagy, hát nem tudom, hogy mit csinálok. Összejövök Rónaky-val.
- Ez természetes. Volt már olyan, aki gyerekkel jött?
Mert ez is megesik ugye, van, aki karon ülővel menekül, és olyan is, akinek még pocaklakója van, vagy talán ő maga sem tudja még, hogy gyereket vár. Annyi mindent láthatott már itt, amit én felfogni se tudok.
- Elképesztő vagy öregem. Ez nem csak egy második esélyt ad, hanem megismerteti az igazi élet fogalmát. Esküszöm neked, hogy itt több tapasztalatot és tudást gyűjtenek, mint az iskola tanóráin. Tényleg, vannak itt Bagolykövesek is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen Bercelem

– Volt, bár erre nem igazán voltunk akkor felkészülve,  de azt is megoldottuk – nem lehet mindenre felkészülni, s Barnabásunk nem az a fajta, aki kitenne bárkit is, aki ideérkezik. – Nem anyaotthon és nem is árvaház ez az egész, így azért van egy határ, amit meg kell húzni, ugyebár. De ha az ajtóban megáll valaki és azt mondja, kell neki pár nap a karon ülővel, akkor nem fogom elküldeni – az a jó abban, ha nem állami szinten működik egy intézmény, hogy szabályaik rugalmasabbak. Főleg, ha Barnabás az, aki hozza őket. Így volt már, hogy eltekintettek attól is, mikor valaki elmúlt tizennyolc. Segítséget kért, hát kapott.
– Igazából ezt azért találtam ki, mert ők gyakorlatilag ezzel fizetnek azért, hogy itt lehetnek. Nem tudom, hogy ez így érthető –e – vakarja meg kissé bizonytalanul a tarkóját. – Segítenek a konyhán, a kertben, vannak állatok is, takarítanak, stb.. Így ezeket megspóroljuk úgymond. Nyilván mindenki a maga korosztályához mérten és persze nem az van, hogy egy valaki van csak egy helyen, forgószínpad szerűen, mert akkor mindenki lát mindent – akinek nem tetszik a rendszer az pedig mehet Isten hírével. Ő senkit sem kötelez semmire, de azon az elven van, ha ad valamit, akkor azért kér is cserébe. Azért így találta ezt ki, mert azt reméli, hogyha csak kicsit is, de legalább ad valamit ezeknek a gyerekeknek.
– Azt hiszem jelenleg négy, de lehet, hogy öt. Nem tudom, hogy Balázs uraság elfogadta-e végül, amit kértem vagy úgy döntött, hogy megpattan. Majd hétfőn kiderül, addig kapott haladékot – nem jár rá senki nyakára. Megegyezik a gyerekekkel valamiben és tartja magát ahhoz. Ez is egy kis nevelés a számukra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Persze, ez teljesen érthető.
Meg aztán arra ott vannak a megfelelő intézmények, ahol megfelelő ellátást kaphatnak, szóval az, hogy nem fogadták be őket egy teljesen tudatos döntés, és teljesen jogos is. Figyelmesen hallgatom, ahogy haladunk végig a házon, megismerve a helyiségeket, és közben a történetét is.
- Olyan, mint egy kommuna. Ez a jó szó rá ugye? Együtt laktok, együtt dolgoztok, segítitek egymást. Nagyon jó kapcsolatokat is ki lehet alakítani, egymást segítve előrehaladni. Vannak olyanok, akik itt kezdték, és visszajönnek segíteni? Vagy elmesélni a történetüket?
Mert ez is egy nagyon jó rész lehet azoknak, akik itt vannak, hogy lássák, bizony lehet még jobb az életük, ez csak egy állomás, és innen van még felfelé, nem kell elsüllyedniük, csak azért mert a környezetük nem volt megfelelő, esetleg a döntéseik okán rossz helyzetbe kerültek.
- Jó érzés itt lenni. Biztos hülyeségnek gondolod, de vannak helyek, ahol jól érzem magam, és olyanok is, amiktől irtózom, és ez nem olyan, hogy mondjuk személyhez köthető, én például valamiért a piacra se szeretek kimenni, pedig mindig csodás dolgok érkeznek onnan. Egyszerűen, csak nem. Lehet, hogy az egyik előző életemben ott égettek el máglyán. De itt jó.
Szívesen jövök és nagyon szeretek is itt lenni, visszavágyom, pedig még el se mentem.
- Milyen téren lenne most szükségetek önkéntesekre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Szerencsére a kanapé kurva nagy, vagy legalábbis akkora szélességre mint Williké, így nem volt semmi probléma amikor befoglaltuk erre-arra. A cucc kurva sokat segít. Az a jóleső köd a fejben jólsően kábít, az ebből születő gondolatok pedig randomok és sehogy sem csatlakoznak anyámhoz vagy egymáshoz.
Will mellett fekszem vagy félig Willen, nem tudom behatárolni, egyedül az illatát érzem. Meg talán zúg egy légy valahol távol. De az is lehet, hogy valaki nyírja a füvet.
- Te Will, ha akármit megtehetnél most azonnal, de tényleg bááármit viszont csak rögtön, mit tennél? - megfordulok, államat a mellkasára helyezve. Ebből a szögből tökre van tokája lol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Geci meleg van. Ha tudta volna, hogy Júlia egy ilyen légkondi nélküli putriban lakik, akkor eleve fürdőgatyában jött volna. Nem mintha most bármilyen gatya lenne rajta, vagy egyáltalán bármi ha már a témánál tartunk, de így is érzi, hogy a bőre lassan összesül az összemaszatolt plüss kanapéval.
A lámpabúráról csüngő, vékonyka pókhálót nézi már egy ideje. Talán egy, esetleg húsz perce, de az sem kizárt, hogy húsz éve inkább. Túlságosan kevés szó esik a társadalmunkban arról, hogy mennyire felszabadító lehet a pókok élete. Viszonylag kevesen tehetik meg, hogy a seggükből kirángatott nyálkán hintázzanak a plafonról lefelé - abban legalább is biztos, hogy pt Bogolyfalván kinéznék emiatt.
Belekuncog a gondolatba, lepillant a mellkasára nehezedő súlyra. Ah. Egész elfelejtette már, hogy ő is itt van. Ami már kevésbé kellemetlen, mint az, hogy szex közben kétszer is elfelejtette ugyanezt és azt, hogy mit csinálnak.
   -  Ásnék egy medencét a szoba közepére - a kívülre eső kezével kinyúl, a mutatóujjával köröz a parketta felé, mintha csak pálcával idézné meg - Te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A válaszon meglepődöm.
- Te komolyan ásni akarsz? Mármint hát van ásó a fészerbe. - kuncogok. Bár abban nem vagyok biztos, hogy van-e fészerünk. De a házakban határozottan szokott lenni. Pláne a horrorfilmekben.
- Honnan tudhatjuk, hogy nem horrorfilmben vagyunk amúgy? - ülök fel gyanakodva. Egy sötét helyiségbe fekszünk félmeztelenül. És van ásó meg fészer is. A zene, lehet mindjárt megszólal a zene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vigyorogva bólint, meglepő elszántsággal. Ásni fog, szerszámokkal és izommunkával, ahogy azt az ősapáink is tették. De ha igazán belegondol, lehet elég lenne megkeresnie a fürdőszobát és beleülni egy kád hideg vízbe, hogy jobban érezze magát. Mert még mindig: geci meleg van.
A súly felemelkedik a mellkasáról, Júlia hirtelen felül. Ő is követi ezt a mozdulatot, közben hátrébb csúszva a kanapén.
   -  Honnan tudjam, hogy nem harapott meg egy zombi és nem titkolod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A gondolataim elkalandozásával az ásó is el lett felejtve. Helyette rémülten próbálok rájönni arra, hogy mégis milyen filmben vagyunk épp.
A visszakérdésére kikerekedett szemekkel tekintek rá. Ez kurva jogos.
- Meleg van mint a rohadás. Meztelenek vagyunk, el van redőnyözve minden, basszameg mintha egy apokalipszis közepén lennénk. És a zombik, én, azt hiszem úgy ki tudjuk deríteni, hogy megharaplak és ha átváltozol akkor megharaptak. Add, add a kezed! - hajolok oda hozzá. Kockázatos, mert ha Will zombivá válik akkor meg kell ölnöm vagy...
- Ha zombivá válasz szeretnéd, hogy megöljelek? -kérdezek rá. Fő a diszkréció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kérdése különben nem volt komoly, csak a legelső szarkasztikus reakció Júlia nevetséges feltételezésére... igaz? Igaz? Júlia szemébe néz, onnan azonban őszinte riadalom néz vissza rá.
A hangulata eddig langyosan kellemes volt. A por hirtelen jövő, követelőző extázisa után csak kényelmes bizsergés maradt, ő pedig szíve szerint megmaradt volna abban a lelkiállapotban. A tekintet azonban rá is átragasztja a paranoiát: amellett, hogy tudja, hogy az egész hülyeség... hogy lehetne teljesen biztos benne? Egyszerre ismét úgy érzi magát, mint az Ilvermornyban, amikor kitalált rémtörténetekkel riogatták egymást az éjszaka közepén, hogy aztán kollektíve mindenki befosson az elalvástól.
Nem igazán érti Júlia gondolatmenetét, ettől függetlenül kinyújtja felé a kezét.
   -  Meg a faszt, azt. Ha megölsz kiverem a fogaidat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A paranoia valahogy teljesen magába ölel pár percre. Talán az intenzív valóságtagadás hiteti el velem az egészet, talán csak túl rég nem poroztam, de először tényleg majdnem becsinálok a bugyiba. A fogkiverés rángat vissza a valóságba. Will folyton ezt mondja. Mint valami szadista fogorvos.
- Mi ez a beteges ragaszkodásod a fogaimhoz? - morgolódom, mielőtt megfogom a kezét és beleharapok. Ha annyira szereti a fogaimat hát adok én lenyomatot nézegesse csak a lila-zöld foltokat amiket hagyok. Kicsit sem fogom vissza magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megvonja a vállát. Különben tényleg nem tudja, honnan jön ez az ösztönös reakció. Bambán pislogva nézi, ahogy a lány közelebb húzza a kezét az ajkaihoz, még akkor is érdektelenül figyeli, amikor kinyitja a száját.
   - Aah... ááááh, te fasz - erőszakosan rántja el a kezét, ezzel azonban azt éri el, hogy a vöröslő lenyomatok helyett horzsolt csíkokkal borítsa be a bőrét. Az ellentétes kezét reflexből rászorítja, mielőtt pillanatokkal később elengedné, hogy úgy istentelenül, ököllel kulcscsonton verje a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Nem számítok az ütésre, meg amúgy sem lettem volna képes kivédeni. A fájdalomra odateszem a kezemet, mintha bármit érne és nagyot nyekkenek. Will megütött. Kicsit nehezen jut el az agyamig az információ, a düh ami máskor feltörne bennem valahol félúton elveszett az éterbe.
- William Martina Krise te megütöttél! - tájékoztatom, mintha nem volna egyértelmű, méltatlankodva - na meg pláne a kulcscsontomon? Hát az tök könnyen törik, aztán rohanhatsz te is velem az ispotályba mint Will - durcásan fordulok el tőle. Meg lettem haragudva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Visszaszorítja a tenyerét az alkarjára. Egyáltalán nem fáj, csak tudja, érzi, hogy fájnia kellene, az inger azonban valahol a gerincvelője táján elakad.
   -  Te meg megharaptál - emlékezteti rá legalább ugyanolyan öntudatossággal, mint amivel a lány elfordult tőle. Elemeli a kezét a sebről, a tenyerére pillant, azonban nem vérzik, csak a bőr felületét nyúzta meg a kis kurva a fogaival - Naaaa, jó hát na, most ne ezen feszülj már be. Tudod, hogy szeretlek és... és a segged is jó különben - megvakarja tarkóját. Hunyorít - ki az a Winter.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A békítés beválik, Will szeret és jó a seggem.
- De tényleg? Nem csak azért mondod, hogy kibékíts? - bújok vissza Willhez, legalábbis bújnék de mielőtt hozzáérnék már érzem a teste hőjét és inkább visszahőkölök. Azért mindennek van határa.
- Winter? Well winter is a season between fall and spring. Mostly cold as f*ck. - adok neki tájékoztatást.
- Ahh nagyon meleg van, hűtsd le, valahogy hűts le - nyöszörgök és ennél látványosabban lassan már nem tudok szenvedni.