Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ajtó hangos robajjal vágódik a falnak, majd vissza. Tenyeremet feszítem ki magam előtt, hogy annak csapódjon a tömör fa, ne az arcomnak lehetőség szerint, mert jó érzés lenne, ha ugyanennyi vérrel jutnék valahogy haza. Így is elég az a veszteség, ami a szemöldökömből folyik. Erőteljes mozdulattal taszítok még egyet az ajtón, kijjebb lépek, és reflexszerűen fogalmazódik a gondolat, hogy arrébb kúszok, de hiába van közel éjfél, az utca szinte tömve van. Gyökér kölykök. Szabad kezem szorít combomra, felegyenesedem, az ajtó fölött elhelyezett kis tető alól is lépek, így az esőnek lehetősége van ütemesen kopogni a fekete dzsekin. Bicegve indulok el, az első szűkebb és kihaltabb utcának a sarkában kapaszkodok meg, ahogy vállam felett előre, majd hátra nézek még utoljára - hátha vagyok akkora mázlista, hogy senki nem lát - és libbenek be a sötétségbe.
- Ugye nem?
Valószínűleg de. Hátamat vetem a falnak, miközben kezem nyúl a nadrág gombjához és szinte szaggatom le magamról a ruhadarabot, amíg fel nem bukkan az alatta megbúvó fásli. Térdemig tolom a nadrágot, majd egyszerűen engedem le magam a földre, hogy a fiolát szedjem ki zsebemből, húzzam is le az egész tartalmát, majd lassú mozdulatokkal kezdjem el letekerni az anyagot. Ujjam meg-megremeg a mozdulatsor közben, a cselekvés is megakad olykor, ám akkor biztosan, amikor szemem sarkából észlelem a sziluettet. Levegőm elakad, gondolkodás nélkül változom át - még éppen hallom az eltűnő kezemből kieső fiolát összetörni -, hogy a nem megbűvölt ruhák alatt húzzam össze magam. Csak meg kell várni, amíg elmegy. Csak meg kell…
- És ha nem teszi?
Akkor itt halok meg. Vagy ő. Opcionális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt leszögezhetjük, hogy elég régen kerültünk ilyen kellemetlen helyzetbe. Csak a cipőt bánom, mert szerintem brutálisan jól állt, de így, hogy a megbűvölést el kellett hagyni, nem nagyon van más választásom, mint lemondani róla. Na, lássuk, hogy a faszba tudok innen elmenni. Jobbra tőlem három kuka, balra csupán a fal, aminek mentén jöttem, logikus lépésnek tűnik arra indulni.
- Mi a…
Az apró, mégis kellemetlen nyomásra húzom össze magam még jobban. Villás nyelvem ki-be szökik számból, ahogy igyekszem felmérni, mégis kivel vagy mivel állok éppen szemben. Jobban összehúzom magam a sziszegő hang kíséretében, a felettem elterülő póló mozdul ennek megfelelően, míg végre annak ujján dugom ki a fejem. Sötét van, alig látok. Tökéletes időzítése van ennek is: bár nyelvem folyamatosan jár ki és be, mindössze azt tudom felmérni, hogy valószínűleg férfi. A teste masszív, a hőkibocsátása túl magas és nagy ahhoz, hogy egy törékeny nő legyen.
- Legalább azt tudjuk, hogy kíváncsi. Ha még egyszer megbököd a cipőjével, levágom a lábát.
Ne legyél agresszív, esélyünk sincs, ezt igazán észrevehetted volna. Szerencsémre a póló ujja, és a kuka árnyéka tökéletesen takar, de sajnálatos módon ez nem mehet így tovább. Ha sokáig így maradok, meghalok. Ez a hőmérséklet már egyáltalán nem ideális. Szusszanva, tehát valójában sziszegve csúszok kijjebb a póló adta takarásból, hogy azzal a lendülettel emeljem fel fejemet és amennyire csak tudom nézzek végig a… ja, pasin.
- De jó vagy! Mit vársz? Tapsot? Csinálj már valamit!
Azon vagyok! Testemet összébb húzom, fejemet feljebb emelem, kissé hátrébb is tolom, ahogy sziszegve és minimálisan ide-oda mozogva szuggerálom a pasit. Ha nem lép le, kénytelen leszek támadni. Jaj, de régen volt ilyen!
- Rendesen hiányzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ki kellene kutatni valahonnan mélyről a patthelyzet fogalmát, mert a pontos meghatározást homály fedi, viszont van egy sanda gyanúm aziránt, hogy ez az. Nem is kicsit. Ez megmerevedett, én tíz percen belül meghalok, ha így folytatom, azonban mozdulni nem kellene hirtelen. Nem értékelném, ha rám taposna, bár a félhomályban elnézve az arcát, aligha tud megmozdulni.
- Pálcád?
Ó, baszdmeg! Remek ötlet. Fejem billen oldalra, ahogy végig mérem ismét a férfit, villás nyelvem dugom ki utoljára, mielőtt lassan fordulnék el tőle a kabátom ujja felé. Gondolkodás nélkül fúrom bele magam: nem tehetek mást. Ha mágus, ha nem, vissza kell változnom, ő meg maximum gazdagabb lesz egy felejtés-átokkal, amiről meg nem én tehetek. Faszért most kell ennek is erre mászkálnia a hülye gyorskajájával. Nyelvem érzékeli a bot darabot - még szerencse, hogy hoztam magammal -, orrommal neki is ütközöm minimálisan, és ha tudnék, ez lenne az a pillanat, amikor széles vigyor terülne el arcomon. Visszább húzom fejemet, majd állok neki tolni az ujj széle felé a pálcát, hogyha visszaváltozok, biztosan kéznél legyen. Először nyelvem látszik a kabát ujjából, majd fejem bukkan fel, míg végül lassan, óvatoskodva csúszok ki hullámzó testtel a pálca mellett. Testemnek felüdülés volt a még testhőtől meleg kabát ujja, de sajnos nem érek rá élvezkedni.
- És most?
Nem tudom. Te vagy az okos kettőnk közül, azt hittem előrukkolsz valami fasza ötlettel. A pasi le van dermedve, mégis mit tehetnék? Nem fogom feleslegesen rá pazarolni a mérgem, a bájitalokat nem tudom használni, mert nincs kezem - micsoda meglepetés -, de minél előbb vissza kellene változnom, különben órák kellenek majd emberi alakban is, mielőtt eltudnék innen mozdulni. Egyáltalán nem jött ez az átváltozás jókor. Ha nem változok vissza rövid időn belül, megmerevednek a végtagjaim, nem tudok gyorsan a pálcáért nyúlni… Tutira ez a patthelyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ritkán van olyan, hogy egyáltalán nincs ötletem, mégis mit tehetnék egy kellemetlen szituáció elkerülése érdekében. Merthogy ezt nem elég, hogy elkerülni nem sikerült, de konkrétan a közepén ülök. A férfi nem mozdul, mintha minimum szellemet - ha-ha - látott volna, én meg agyalok, mégis mi lenne a legjobb megoldás a sok szar közül. Fasza kilátások. Az üveg reccsen, és ennyi éppen elég ahhoz, hogy tudjam, nem vesztettük el nagyon a fazont, csak pillanatnyi ledermedés történik. Bátorkodom a pálcám hegyét megmutatni csupán a kabát ujjából, hátha ad valami jelet, ami arra enged következtetni, hogy nem mugli, vagy ha az, akkor az ciki, de ehelyett...
- A büdös picsába!
Egyetértek. Rohadtul. Az első érzés, ami bekúszik az agyamba, a fájdalom. A következő is, ahogy a téglafalnak vágódok, szó szerint kirepülve az ujjból. Ernyedten esek vissza az összegyűrődött és sározott ruhákra, nyelvem aprót mozdul, amíg végig mérem az előttem állót ismét. Te utolsó féreg.
- Ne te-.
Visszaváltozom. Pár tizedmásodpercig összegörnyedve fekszem a ruhakupacon, végtagjaim remegnek meg, de végül a düh kerekedik felül. Gyors mozdulattal kapok a pálcám után, pattanok fel és szegezem a pasi torkának azt mindenféle előzetes gondolkodás nélkül. Leszarom, ha mugli. Leszarom, ha auror. Mindent leszarok. Törleszkedem előre, pálcám hegye mélyed a nyakon lévő puha bőrbe, ha minden úgy alakul, ahogy azt elképzeltem.
- Esküszöm megöllek - sziszegem fogaim között a szavakat. Nem foglalkozom a hátamba és a medencémbe ékelődő fájdalommal, ahogy a vedlés kezdetével fokozatosan növő fájdalom is megszűnik a lábamban - nem érdekel, hogy meztelenül állok előtte, nem érdekel, hogy megláthatja a lábam. Minden külső behatás megszűnik, ami csak egyetlen pillanatra is kizökkenthet, mert nincs az az élőlény, ami most eltereli a figyelmem róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden porcikám sikít azért, hogy fájdalmat okozzak neki az azonnali halál előtt. Az agyamba leszálló ködöt egyetlen ember lenne képes eloszlatni mindössze egy szavával, de ő rohadtul nincs a közelemben. Szinte már állatias ösztönök kerekednek felül az emberieken, ami csak nő, ahogy megszólal. Erősebben nyomom a pálcát torkának, pedig elképzelésem sincs mit kezdhetnék vele, mikor az agyamra valami blokk kerül. Szabad kezem mozdul, automatikus mozdulattal nyúlnék a kabátom belső zsebeinek egyikébe, hogy előszedjem az egyik fiolát, ám rá kell jönnöm - éppen olyan halott ez a cselekvési kezdeményezés, mint hamarosan én. És ez az a pillanat, aminek el kellett jönnie.
Hirtelen csap meg a hideg levegő, sejtjeim viszik tovább egymásra az ingert, a fájdalom ismét felüti a fejét, míg én gyorsan kapok medencémhez, mintha ez enyhíthetne bármit is. Lassan pillantok el a férfi arcáról, magamon vezetem lejjebb tekintetem: a zúzódás már most hatalmas. Felciccenek, visszapillantok rá, majd elhúzom torkától a fadarabot.
- Basszameg - motyogom magam elé, ahogy hátrébb tántorodok, pálcát tartó kezem simul combom felső részére. Legalább a hideg marja most a felületet, nem a fájdalom. Darabos mozdulatokkal lépek vissza a mocskos ruhákhoz, tétovázás nélkül állok neki felöltözni. Nem foglalkozom a pasival, ha mugli, akkor sokkal nagyobb félelmet és meglepődést kellett volna látnom rajta a pálca láttán, vagy netalántán - megmerem kockáztatni - ki is röhögött volna, de egyik sem történt meg. Mágus.
Hátamat vetem a falnak, halkan szisszenek fel, ahogy a sérült felületet érinti. Felrángatom magamra a nadrágot, majd a cipőt és végre érezhetem, hogy minden bájital a helyén van. Szusszanva nyúlok bele a zsebbe, a kék löttyöt elővéve húzom le azonnal.
- Ez jobb, mint a drog - morgom inkább magamnak, mintsem az előttem állónak, akire fel is nézek. Fejem billen oldalasan. Ha pofázni tud, akkor vajon mozdulni is? Szemöldököm emelkedik meg, egy másik fiolát szedek ki a zsebből. - Csakhogy tisztázzuk: mire kimondanád az első átkot, ami eszedbe jut, ez már repül, és lemarja az arcod - emelem feljebb, hogy egyértelmű legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az embernek mindig van egy belső hangja, amit a józanabbik énjének lehet hívni. A baj akkor van, ha az az én eltűnik, és még csak nem is ésszerű, ráadásul pontosan tudod, hogy arra ösztökélne, hogy tedd meg, ami először megfogalmazódott benned. Csábító ajánlat, de az én belső hangom távolról szól, otthonról, hogyha megteszem, akkor súlyos következményei lehetnek. Elveszthetem őt - és ennek, valamint a hideg levegő józanító hatásának köszönhetően, ellépek tőle.
- Segíteni? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, utolsó rántással kerül fel rendesen rám a nadrág. Felnevetek fejcsóválva. Még feltételekhez is köti a segítséget. Micsoda önzetlen jellem. Segítek, ha a kocsma mosdójában térdelsz előttem a farkammal a szádban húsz percet. Ez is önzetlen mondat - főleg, ha bejön -, mégis visszacsúsztatom a fiolát oda, ahonnan elővettem. A pálcám is visszakerül a helyére, hátamat ismét a falnak vetem. Gyorsabban és reszketegebben lélegzem, de ez legyen a legkevesebb, ha már életben maradtam.
- Szóval hogy tudnál te nekem segíteni? - előrehullott tincseim közül pillantok fel rá, kékjeim meg-megcsillannak a tompa fényben. Ha a válasz az lesz, hogy ad valami speckó kencét a zúzódásokra, akkor pofán röhögöm. Ha bájitalt ajánlj fel, akkor meg főleg, de már eljutottam arra a szintre, hogy érdekeljen mit tudna nekem nyújtani egy pasi, aki egy kígyó láttán megmerevedik, mint fasz a lakodalomban.
Mély levegőt veszek, felegyenesedem, dzsekim zsebében kezdek el turkálni, amíg a választ várom. A cigarettás doboz kicsit megviselten kerül elő, de a tartalma legalább egész ép. Kiveszek egy szálat, meggyújtom, majd nyújtom a dobozt a férfi felé egyetlen szó nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kellemetlen szúró érzés, ahogy a nadrág hozzáér a fedetlen bőrfelülethez, ordításra kényszerítene - kiengedném, csakhogy valószínűleg sok bámészkodót vonzana ide egy ember ordítása, az pedig, ebben a helyzetben, nem feltétlen lenne szerencsés. Legalábbis addig nem, amíg nem tudom, hogy ez a fazon mi fán terem.
- Vagy elmondod miről beszélsz, vagy takarodj. Nem érek rá arra, hogy gyorsan elsajátítsam a gondolatolvasást és turkálni kezdjek a fejedben - hangom elmélyül, morranás már inkább, mintsem emberi beszéd. Kitartóan tartom felé a dobozt, míg az én ajkaim között már a meggyújtott szál ficereg, de nem nézek rá. Tekintetem a nadrágot szuggerálja, mintha ezzel megmásíthatnám a fájdalom érzését, de csak annyit várok, hogy a ragadós váladék mikor kezd el átszivárogni a textilen. Ha szerencsém van, a hideg kicsit meggátolja ebben. Lassan húzom vissza a dobozt, visszateszem a zsebbe, mikor végre hajlandó vagyok felnézni. A mozdulatsor ismerős, halvány mosollyal túrom ki a saját öngyújtómat és nyújtom felé azt is.
- Már miért? - szívok bele mélyet, fejemet felemelve, a fejünk fölé engedem ki a füstöt. A tompa lámpafényben még idillinek is lehetne mondani azt a képet, amit keltünk - mármint külső szemlélőnek. Kivéve, hogy lábam megremeg, így kénytelen vagyok hátratántorodni és hátamat ismét a falnak vetni. A rohadt életbe bele már. Hogy ennek is most kell megtörténnie. Ennél kiszolgáltatottabb nem is lehetnék, és még csak pofám sincs szólni egyiküknek sem, hogy hurcoljanak el innen. Félő, hogy Mester nem értékelné a plusz kört, amit okoznék neki, ráadásul a következmények… így is száműzött a kastélyba, mert milyen jó lesz a velem egykorúak között lennem, de félek, hogy más áll a háttérben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kissé összeszűkült szemekkel és totálisan értetlenül nézek rá, ahogy neki kezd. Integetni. Végül ahogy az abszurditás eljut a tudatomig, feldolgozásra is kerül, úgy tör ki belőlem a röhögés, a falak győzik visszaverni a mély hangokat, amiket generálok. Szemem elé kapom a kezemet, rázkódó vállakkal, szusszanva nézek végül vissza rá.
- Bocs, hogy meg akartalak ölni. Kvittek vagyunk - bólintok egyet vigyorogva. Bátor dolog elmondani egy embernek a félelmed, amikor tudod róla, hogy bármelyik másodpercben azzá tud változni. Életnagyságban. Bár szavainak semmi értelme, hiszen nem véletlen dugtam ki a pálcát a kabát ujjából, ő mégis felrúgott, de ez legyen a legkevesebb. Mondjuk legalább elvárnám, hogy a zúzódások jobban fájjanak, mint a lábam, így terelve el róla a figyelmem, de nincs ekkora szerencsém.
Vág az esze, mint a beretva. Kíváncsiságtól csillanó kékjeimet emelem fel rá, előrehullott, nedves tincseim között fürkészem az arcát. Nem sétálhatok be egy ispotályba azzal, hogy háromszor sültem fel az animágiával, és amúgy bejegyzetlen is vagyok. Pár auror biztosan örülne ennek, és én nemhogy auror nem vagyok, basszameg, de nem is örülnék neki. Nem sodorhatom veszélybe a családomat.
- Áhá - villanykörte a fejem felett. A szálat fogom ujjaim közé, szabad tenyeremmel támaszkodom meg a vizes falon és lököm el magam tőle. Latolgatom a hallottakat, igyekszem a legjobb döntést meghozni - erről vagyok híres -, de most tényleg szükségem lenne rá. Most komolyan sértettség miatt kussolsz? Állandóan pofázol, de amikor tényleg kellenél, akkor csendben meghúzod magad. Haszontalan vagy. - Értékelem az ajánlatot, de… - de nem bízok egy idegen kotyvalékában. És az enyém sokkal jobb valószínűleg. - Van speciálisan erre megfőzött bájitalom. A fájdalmat elviselem, volt már rosszabb is. A folyamat is lassabb ilyen retek időben, szóval még simán megoldom - fürkészem szkeptikusan, és egyre bizalmatlanabbul. Idegenként, idegennek, saját recept? Érdekes. - Viszont a recept felkeltette a kíváncsiságomat - vallom be végül. Kurva életbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Zenész? Még a kirobbanó jó kedvem közepén is tudok értetlen nézni rá, ahogy ez elhangzik, mert nem egészen tudom összerakni, úgyhogy fejem is ennek megfelelően billen oldalasan. Egészen addig, amíg keze nem mozdul a pulóver belső zsebe felé. Akaratlan mozdulok hátrébb, elkapom az engem figyelő tekintetet, pont annyira feszülök be, hogy elhiggyem, mindenre készen állok - feleslegesen. Testtartásom enged, amint a papír, majd a toll kerül elő. Ajkaim közé veszem a füstölgő szálat, pf hang kíséretében röhögök fel a néven, majd villannak kékjeim, ahogy a falra csapja a papírt.
Elképzelésem sincs, miért osztja meg az ennyire bevált receptjét velem egyik pillanatról a másikra, de nem is érdekel, amíg megteszi. Természetesen fenntartásokkal kell kezelnem az egészet, ennyire elvakultan csak egyetlen emberben bízok, és az nem ő. Végre érkeznek az információk is. Minimálisan hőkölök hátra az elkészítési módon, miközben kékjeim a papíron zizegnek, ahogy vési felfelé a szavakat rá.
- Megszárítva? De akkor elveszti az egész értelmét - szalad ráncba a szemöldököm értetlen. Óvatosan nyúlok a papírért, amit elveszek tőle ugyanolyan lassú mozdulattal, mint ahogy nyúltam érte, majd kezdem el olvasni a sorokat. Végül felpillantok rá. - Mégis miért írtad ezt le nekem? - mozgatom meg kicsit a papírt. - Egy hajszálon múlt, hogy tényleg megöllek - fűzöm még hozzá a nem mellékes információt. Az sem lenne mellékes, hogyha ő olyan részen talál el, akkor én is meghalhatok, de ezt elkerültük.
Kell pár pillanat, amíg az információ eljut a tudatomig. Vérfarkasoknál. Ki akarna vérfarkasok közelében lenni, amikor átváltoznak? Fura egy pasi, de ez legyen a legkevesebb.
- Davi- - harapom el a mondatot. Arcára nézek, egyetlen másodpercre a papírra, majd vissza rá. - Elias vagyok - fejezem be végül. - Gyere, meghívlak kajálni, ha már az előző adagod balesetet szenvedett - pillantok a földön heverő papírzacskóra, ami elég szarul néz ki. Fasz sem enne már abból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még vissza is kérdez. Hát baszod, tényleg nincs semmi értelme! Ha a szárazat rakom bele, akkor az egésznek az értelme elveszik már ott, hogy egyáltalán a kiszárítás gondolata megfogan a fejemben. És nem is tette, ami valószínűleg nem véletlen. Aprót bólintok végül. Összehajtom a lapot a már megtört részeknél és csúsztatom zsebembe azt. Majd ezt meglátom még nyugodtabb körülmények között.
- Azért ne szállj el magadtól - vetem oda félvállról. A fal felé fordulok, könnyed mozdulattal nyomom el a csikket a falon, majd pöckölöm el az utca sötétebb része felé. Az ég felé fújom ki a még tüdőmben maradt füstöt. Széles vigyor kerül arcomra, halk nevetés lesz belőle a válaszra. Milyen elővigyázatlan - senki nem segít azért, mert a másiknak nagyobb szüksége van rá. A kérdés csak az, hogy mégis mikor fogja kimutatni a foga fehérjét, tehát azt, amit valójában vár az egészért. Ha egy valamit megtanultam, akkor az az, hogy semmi nincs ingyen. Ennek is meglesz a böjtje, de addig csak élvezem az adandó alkalmat. Ráérek a problémával akkor foglalkozni, ha már ott vagyok.
Végig követem a mozdulatot, ahogy megnézi az időt. Vállat vonok végül, és szó nélkül indulnék tovább, hogy akkor a kezdetleges ismeretségünknek itt is van vége, már hátamat mutatom neki, kezeim zsebeimben, mikor…
- Nem hallottad baszdmeg? Bogolyfalvát mondott!
Megtorpanok, fejemet feljebb emelem, ahogy vállam felett nézek hátra, míg végül akadozva, de testem is követi az agy által kiadott parancsot.
- Ott élek - hivatalosan már nem, mert abban a retkes iskolában, de azért jó érzés legalább elhinni. - Diaboli. A vezetéknevem - fekete tincseimet simítom hátra, kezem ismét zsebemben köt ki, ahogy megint hátat fordítok neki. - Ha én nem keresnélek fel, de azonnali mondanivalód akadna… - fűzöm még hozzá vállam felett hátrafelé beszélve, majd indulok el az utca eleje felé, ahonnan beestem a félhomályba. Bicegve érek ki az utcai kavalkádba - sokan megnéznek mocskos ruháim és kissé megviselt kinézetem miatt, de egy ilyen nap után ez legyen a legkevesebb.
- Láttad a karkötőket? Rendesen megfigyelik.
Ahogy mondod. Ezért nézünk utána mi is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lassan, de biztosan van lehetőségünk befelé araszolni, ahogy a násznép egyre gyorsabban csókolja körbe egymást a bejáratban. Az oldalamon Júliával egészen értelmes és mindennapi párnak nézhetünk ki, ha nem néznek meg minket jobban. Hajlandó vagyok úgy tenni, mintha, de többet nem várhat tőlem egyikőjük sem. Csak Adél miatt vagyok itt, és remélem ezzel mindenki teljesen tisztában is van.
Halvány, őszintének ható mosoly kíséretében nyújtom át a meghívót, amin a születési nevem ordítozik az arcomba. Undorító. Visszafogom magam, így az undor nem ül ki arcomra, kezem aprón mozdul Júlia derekán, ahogy közelebb vonom magamhoz, még van pofám rá is szorítani. Lehajolok hozzá, miközben befelé sétálunk, éppen szólnék mikor a házimanó áll meg előttem és meresztgeti rám szemeit. Fél szemöldököm emelkedik meg, majd hajolok végre tényleg a lány füléhez.
- El kell tűnnöm. Keresd meg daddy-t, majd összeszedlek - a szemtelenségem ne továbbja, hogy ezek után még arcon is csókolom. Kezem csúszik le derekáról, a manót nyugodt léptekkel követem az ajtóig. Gondolkodás nélkül nyomom le a kilincset és libbenek be Adélhoz. Hangosat szusszanok lehunyt szemekkel, majd fordulok felé lassan, hogy... elnyíljanak ajkaim, ahogy végig mérem. Többször is. Akaratlan nyalom meg alsó ajkamat.
- Gyönyörű vagy - szólalok meg, mert valami belső hang azt súgja, hogy muszáj. Nem a megszokott belső hang, ő éppen durcáskodva szedi össze magát valahol agyam hátsó részében, hanem egy másik. Eleget is teszek neki, még akkor is, ha egyáltalán nem gondolom komolyan. Lehet a bájitalokat és mérgeket le kellene váltanom a színészkedésre. Lassan, aprókat lépve kerülök hozzá közelebb, azonnal mögé lépve. Ujjaim simítanak végig a meztelen vállon, nyakának vonalán, majd hajolok le és kezdek el lágy csókokat lehelni a puha bőrre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem kell ismernem ahhoz a nőt mélyebbre hatóan - szóvicc, érted -, hogy tudjam, szavaim csak növelik az egóját. És éppen ez a cél. Azt hiszi, teljesen kiszámíthatatlan, megfoghatatlan maga a személyisége, és annyira nem is hazudtolja meg önmagát ezekkel a vonásokkal, csak mindössze rossz embernek akarja mutogatni az elérhetetlenségét. Mert már elértem, és ha így folytatja, nem is fogom elengedni.
Somolyogva, már elnyílt ajkakkal várom a csókot, ahogy a néma kérésnek eleget téve hajolok le. Kezem csúszik meztelen derekára, erőteljes mozdulattal húzom magamhoz közelebb, ahogy elmélyítem a csókot. Másik kezem mutatóujja araszol lejjebb, combjánál nyúlok a textil alá, annak vonalát lekövetve érek az érzékenyebb ponthoz, de nem mozdulok tovább. Ott tartom ujjamat mozdulatlan, csak csókolom egyelőre, ám eddig derekán pihenő kezem mozdul feljebb, hogy könnyedén, gyakorlott mozdulatokkal kapcsoljam ki a fehér csipkét.
Még szerencse, hogy az eredeti terv kicsit módosulásra került: nem ittam meg a mai napra készített bájitalt, legalább most még legyek képben, utána majd ráérek leszarni mindent és mindenkit is. A fontos az volt, hogy Júliát leszállítsam Williamnek. A fasz sem tudja Adélnak miért volt fontos, de nekem például mindenképpen azért, hogy ne rondítson bele a kedves légyottomba a hamarosan feleségével. Mindenkinek így a legjobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halkan nyögve, de széles és elégedett mosollyal huppanok az ágyra. Egyik kezem támaszkodik azon, másik automatikusan simul derekára, ahogy fölém mászik. Gondolkodás nélkül nyúlok fel, és miközben ő ismét beszél, én halkan nevetek fel.
- Értettem - mondjuk. És nem is hazudok. Megértettem, amit mondd, de azt nem tudom megígérni, hogy eleget is teszek a kérésnek. Ami inkább utasítás, és így csak még izgatóbb az egész.
_____________________________________________
Mellkasom még kissé abnormálisan mozog fel s alá, ahogy Adél hátát cirógatom szinte már kedves mozdulatokkal. Kékjeim a plafont fürkészik, és csak azon jár az agyam, hogy de jól esne egy pohár hideg sör.
- Akkor maradj még - búgom halkan a szoba csendjébe a reflexszerű választ, ahogy lesandítok rá. Bőröm megremeg minden csókja után, mellkasomon fel s alá járó körmeiről nem is beszélve. Ha így folytatja felkelni talán sikerülne, de menni biztosan nem fog tudni. Reszketegen engedem ki a benntartott levegőt. Halkan nevetek fel, másik kezem nyúl álla alá, hogy kicsit megemelhessem azt, és előrébb dőlve leheljek lágy csókot ajkaira.
- Mindenképpen - hogy mennyire leszarom a ruháit. - De nekem ugye nem kell felkelnem? - ez fontos részlet az elkövetkezendő ki tudja hány órára. Nő és ruha. Akkor minimum órával kell számolnom, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ezért bonyolítják meg mindig a nők a kapcsolatokat. Mindegy milyenről beszélünk. Maradni szeretne, élvezi is, ahogy ujjaim hegye érintik a hátán a puha bőrt, mégis pörögne az arcán. Nem hisztizek, mindjárt lepasszolom Szépfiúnak, onnantól meg az ő gondja lesz a lány. A csókot nem mélyítem el, mert halkan kell felnevetnem a Williamet érő szavakra. Visszadőlök a párnára, kezemet csúsztatom fejem alá.
- Vagy csak attól félsz, hogy nekem jobban állna, mint neked - engedek meg egy szemtelen vigyort, mielőtt visszahúznám magamhoz egy rendes csókra, majd engedem útjára. Szemöldököm rebben meg, amint meglátom a már kerekedő hasát. A világ megérett a pusztulásra, hogy a tökéletesen kivitelezett abortáló főzetemet nem használták ki. Hallatlan. Menjen, akkor öltözködjön, és amíg ő ezt teszi, én a két tartó oszlop közé helyezkedem ülve, hogy kiélvezhessem a látványt.
- Mondjuk - felelem a kérdésre. - Olyan... - mérem végig kínzó lassúsággal és szemtelenül részletesen figyelek meg rajta mindent. - Tíz per nyolc. Az már elég jó - mit is várhatnánk többet? Túlteljesítette magát ahhoz képest, amit először láttam belőle. Ajkai közé búgom utolsó szavaimat már, majd viszonzom a csókot, hogy kezeimmel hirtelen előrenyúlva húzzam magamra szemből és dőljek el hátra. Halkan nevetek fel arcát fürkészve.
- A férjedet szeretnéd elcsábítani, de engem nyertél meg - mosolyodom el. - Kell ennél több? - valószínűleg igen, mert hogy én nem vagyok képes arra, amire William, az is biztos. A szavakkal tökéletesen játszok, úgy simulok mindenkihez, ahogy megkívánják tőlem, de hogy házasodjak, mert pénz... undorító. Főleg, ha a lány személyisége egyezik Adéléval. Akkor még inkább nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha már tudja, hogy nem kell száz százalékot nyújtania, akkor William, én a helyedben nagyon gyorsan összekapnám magam, mert a csaj úgy fog kihasználni minden helyzetből, még csak pislogni sem lesz időd. Persze, ez mindennek a fényében elég naiv felfogás, de nem ártom bele magam jobban a magánéletükbe, mint az indokolt lenne. Amúgy is nyakig benne vagyok, akaratom ellenére, szóval inkább engedjük is el, és ne osztogassak jó tanácsokat.
Soha nem használtak rám még olyan jelzőt, minthogy jó. Innen is látszik, hogy Adélt mennyire könnyű rángatni azokon a bizonyos madzagokon, és még csak sejtése sincs róla. Már majdnem aranyos.
- Az még nem jutott eszedbe, gondolom, hogy nem Szépfiúval van a baj, hanem veled - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Persze, hát érthető. Tökéletes vagy - simítom hátra fekete tincseimet, ahogy felfelé pislogok rá, olyan ártatlanul, ahogy csak tőlem telik. Tudom tartani magam pár másodpercig, majd a gusztustalanul elégedett vigyor kerül ajkaimra.
- Mintha olyan sokáig láttál volna benne - nevetek fel halkan. - Tényleg hozzámész, mi? - nyúlok fel arcához, hogy egy tincset tűrjek füle mögé lágy mozdulattal, majd csak hagyom, hogy kezem visszaessen magam mellé. Mesterre mondom, egyre kevésbé megerőltető azt mutatni, ami nem vagyok. Ki gondolta volna, hogy ebbe is bele lehet rázódni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halkan nevetgélek azon, kinek kellene és mihez felnőnie. Éjt nappallá téve tudnék vele vitatkozni, mert az életről alkotott képe annyira naiv, legszívesebben felnyitnám a koponyáját, hogy megnézzem, ilyen valóban létezik-e, vagy csak rájátszik. Soha nem derül ki, hogy valóban képes lennék-e rá, mert kiszakít a gondolataimból.
- Igen - kapom el tekintetét, amit nem eresztek, hangom határozottan csendül fel kettőnk között. Semmilyen reakciót nem várok igazából, így mikor mozdul, hagyom, hogy ott hagyjon. Ha megteszi egyáltalán. Ahogy ő feláll, úgy mozdulok én is: az ágy szélére ülök, de nem akaródzik egyelőre megmozdulnom, ráadásul a bemutató még tart. Vajon mennyire fogja elhinni egy tízes skálán, hogy tényleg elvenném? Mármint ez faszság, tényleg megtenném, az teljesen más kérdés, hogy valószínűleg leszarnám, hogy házasok vagyunk. És neki sem olyan élete lenne, mint amilyet aranyvérű hercegnőként elképzelt. De amíg érdekem fűződhet hozzá, addig Adél tökéletes alanya lehet a jövőbeni terveimnek. Az csak a hab a tortán, hogy a farkam által még hozzá is vagyok kötve, ami azt jelenti, hogy William és a tudása már csak egy lépés. Bár kötve hiszem, hogy örömmel fogja hallgatni mikor és milyen pózban dugtam meg a feleségét, de ne akadjunk fenn a részleteken. Legalább bejárattam neki, és lássuk be, azóta az orális szexben is rengeteg fejlődött a csaj. Mondjuk. A nulláról amúgy is fejlődni lehet csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudom megérteni, hogy a házasság az emberek életében miért olyan nagy és fontos dolog. Valakik egész életükben azért ácsingóznak, hogy olyan házasságba keveredjenek, ami minden szempontból megéri nekik, mint a két jómadár, akik ma esküdnek. Vannak olyanok, akik a szerelem miatt teszik. És vagyok én, aki azért, hogy magamhoz láncoljam a nőt, akinek a szeretője vagyok hetek óta. Mert leszarom a házasság intézményének szépségét, de tényleg képes lennék elvenni. És az arcán feltűnő pír arra enged következtetni, hogy nem feltétlen mondana nemet.
- Nem teszem - suttogom kettőnk közé, szemeimet hunyom be, ahogy homloka érinti homlokomat. Szemforgatva nézek fel rá, ahogy közli: elkéstem. Biztos ebben? - Pedig csak gondolj bele, mennyivel szebb jövőd lehetne mellettem - félreértés ne essék. Nem William ellen beszélek, hanem magam mellett. Az már teljesen más kérdés, hogy minden szavam hazugság, és Williammel ezerszer jobban járna mindenki, mint velem valaha, de a manipulálhatóságát már-már muszáj kihasználnom. Reszketegen engedem ki a levegőt, kicsit feljebb emelkedve lehelek lágy csókot ajkaira. Visszaereszkedem, kékjeim másképpen csillannak, mint eddig tették, mintha sértettséggel keveredő szomorúság tükröződne bennük.
- Menj, mutasd a menyasszonyi ruhát - engedem útjára már tényleg, mert ezt itt befejeztük. Valószínűleg.
_____________________________________________
A borzasztóan hosszú ceremóniát, volt szerencsém Júliával végig állni a tömegtől a lehető legmesszebb. Undorodva hallgattam végig az egészet, csoda, hogy nem hánytam el magam valóban, bár indokoltabb lett volna az azalatt megivott rum mennyiségtől, amit a ceremónia alatt csórtam a konyhából. De Júlia sokkalta jobb társaságnak bizonyult az egész alatt, mint azt elképzelni tudtam volna. Viszont ez nem mellette szól, hanem a többi vendég ellen.
Az üveg nyakát markolva esnek kékjeim ismét az ifjú párra. Mióta vége az egész nyálnak, a tervem, hogy legalább egy pillanatra elszakítsam Adéltól Szépfiút, de a lány úgy lóg rajta, már az én idegrendszeremet bassza. Amit nem nehéz, tudom, de faszom. Ez egészen addig probléma, amíg William végre ellép a társaságtól és elindul a tököm sem tudja merre. Párhuzamosan követem, majd lépek ki utána, hogy meg is torpanjak mellette. Kérdés és minden szó nélkül nyomom a kezébe a rumos üveget. Lehet harmadszorra sikerül, mert már nem az igazi a koordinációm, de legalább sikerül.
- Beleköptem - bólintok egyet, mielőtt belekezdenénk a felesleges kérdések körébe. - Megviseltnek tűnsz, Szépfiú. Annyira nem felhőtlen a házas élet? Pedig csak pár órája tart - vigyorodom el undorító módon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Belátom, a kérdés elgondolkodtat. Bár a reflexből jövő válasz az lenne, hogy tényleg a kurva anyja tette meg, de visszanyelem és inkább gondolkodom. Adélt nem mondhatom, mert ha tudna arról, hogy mit teszek a drágájával az öklével találkoztam volna - igen, kockáztattam, amikor csatlakoztam hozzá, de így legalább kiderült, hogy semmit nem tud. Tehát Adél kizárva, így...
- Júlia - vakarom meg államat, miközben mellé dőlök a korlátnak derekammal. - A menyasszo- pardon. A feleséged meghívta... - tudja a faszom, hogy megtette-e. Elég indokolatlan lenne, de nem tudom elvetni, mert róla van szó. - ... és mivel te az oltár előtt szórakoztattad a násznépet, unatkozott volna, szóval jöttem én, mint felmentősereg, hogy ne unja magát halálra - billen oldalasan fejem, ahogy ránézek. - Mert olyan jól kijöttünk legutóbb is. Gondolom ez motiválta a nődet, hogy engem szedjen elő - teszek úgy, mint aki nagyon elgondolkodik. - Szívesen - lehunyt szemekkel bólintok egyet, majd nézek ismét magam elé. Ha innen nézzük, tényleg csak hálával tartozik, amiért foglalkoztattam Júliát. Ha onnan nézzük, hogy azért vagyok itt, mert nagyjából három órája még alattam nyögdécselt a felesége... annyira nem lehetne hálás, bár ki tudja? Lehet az pecsételi meg a bimbódzó barátságunkat, hogy lyuktesók leszünk.
- Vagy igyál, vagy add vissza, mert melegen szar íze lesz - bökök ujjammal a rumos üveg felé. Basszameg, még több, mint a fele megvan, én meg már tényleg nehézkesen tudom koordinálni a mozgásomat, de azért egyértelmű, merre felé böködök, mint valami fogyatékos. Talán nem is lesz olyan szar ez a... mi is van most? Mi szokott lenni a ceremónia után? Tudja a tököm. Tehát nem lesz olyan szar ez a bármi, ami most történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy szemforgatást eredményez, ahogy elhúzza tőlem az üveget, ajkaimra mégis elégedett vigyor kerül, ahogy meg is húzza azt. Na, végre! Ideje volt már, hogy ne csak nekem álljanak keresztbe a szemeim, mert William meglepően józannak tűnik. Ez nem tetszik.
- Értetlenül álltunk a tojástekercs fölött, mint jelenség - vonom meg vállaimat. - Persze jobban örültem volna, ha a farkam előtt áll értetlenül, de így sem volt rossz - mondanám, hogy nem lennék olyan gerinctelen féreg, hogy a csaját is megdugom a felesége mellett, de sajnos - nekem nem sajnos - lennék. Gondolkodás nélkül megtenném, és még csak bűntudatom sem lenne utána. Mire találták ki a lyukakat, ha nem arra, hogy be legyenek tömve? Plusz, gondolkodj már: simán elvenném Adélt azért, hogy nekem jó legyen, szerinted arra, hogy megdugjam a csaját meg nem? Ó, kérlek. Nőj fel.
Lassan mozdulok oldalra, hogy ismét a korlátnak dönthessem derekamat, miközben a bent levő tömeget fürkészem. Egyetlen pillanatra látom meg Adélt, alsó ajkamat akaratlan nyalom meg minimálisan. Arra sem pillantva nyújtom William felé a kezemet, hogy legyen szíves megszánni legalább két korttyal, mert a végén még kiszáradok. Vagy kijózanodok. Utóbbi sokkal elviselhetetlenebb lenne, legalábbis, amíg a kötelező pofamutogatásnak nincs vége. Júliát is meg kellene keresnem, ha lassan megyünk... A picsába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem kell sok pia ahhoz, hogy az agyamra jótékony köd és éppen olyan megfelelő burok kerüljön, ami segít átvészelni ezt az egészet. Minimum úgy szenvedek, mintha nekem kellett volna az oltár elé állnom, de basszameg, ez a kibaszott jópofizás egyáltalán nem az én asztalom. Ha érdekem fűződik hozzá, akkor esetleg, de így? Csak simán legyek cuki az öreg fószerrel, aki úgy mérte végig a menyasszonyt, mint valami árut, majd kiderül, hogy rokonok?! Az ilyenekkel, baszki? Ugye milyen rohadt nehéz lenne? Tehát kihúzva magam csapódok be William mellé, mint újdonsült férj, hátha tud mondani valami szórakoztatót.
Unalmas.
Mert az. Jelenleg még William sem szórakoztató, bármennyire élvezem a kisugárzásában a változást, ahogy Júlia a porondra kerül. Rendesen elgondolkodtam azon, hogy szerelmes. De én nem vagyok az, csak az üveg rumra van szükségem, amit nem kapok meg. Képzeljük el lassított felvételként: én fordulok William felé, hogy mi van már, tekintetem siklik róla Júliára, aki kiabál, míg az arcomon csattan az üveg. Fejem fordul oldalra, lábam lép ki oldalasan, ahogy megtántorodok, és előre hajolok, pár másodpercnyi levegőben markolászás után kapaszkodom meg a korlátban.
Felnyúlok arcomhoz, ujjaim között morzsolom véremet, ami melegen fut le annak vonalán. Széles vigyor terül el arcomon, ahogy kicsit akadozva, de felegyenesedem. - Anyádat tapogasd - taszítom el sziszegve a csávó kezét, kékjeim villannak Adélra, mosolyom nem lankad. Na, most vagy soha? Lejjebb hajtom a fejemet, meg is ingatom, ahogy aprót lépek William elé, jobb kezét megfogom és megrázom, miközben fülébe motyogom szavaimat. Nem, nem fogok gondolkodni, hogy esetleg milyen sérüléseket tud még okozni. Nem érdekel.
- Én a helyedben mától nézelődnék a hátam mögé - felső ajkam húzódik fel, ahogy a fájdalom hirtelen lesz erősebb a koponyámban. Nyammogva távolodom el, oldalra fordulok, a véres nyálam csattan a földön, végül Adélon állapodnak meg kékjeim és indulok el kifelé. Felőlem jöhet kiosztani, de aligha fog vele bármit is elérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mint valami viharvert kutya tántorgok a kibaszott teraszon. Érzem, ahogy a meleg vér folyik le az arcomon, gyönyörű, kör alakú cseppeket hagyva a talajon. Ujjaim között morzsolgatom, akkor tudatosul bennem az egész rendesen, teljesen elfelejtem, és az agyam blokkolja a tényt, hogy valószínűleg nem csak a föld van tele szilánkkal, hanem az arcom is.
Gondolkodás nélkül mozdulok, de William ellép tőlem, ami mondjuk teljesen érthető, azonban a szavak akkor is elhagyják ajkaimat. Már elfordulva hallom meg, ahogy utánam szól, ujjaim szorulnak ökölbe, ahogy lendületesen fordulok vissza. Most ölöm meg. Az esküvője napján. Mindenki szeme láttára. Lenne a terv. De Júlia mozdul, Adél válaszol a kérdésre - gyerekkori barát. Felhúzom felső ajkamat, kezemet ökölben tartva viharoznék el, de fejemhez kapva inkább csak elsétálok.
- El fogom vágni a torkod, William - motyogom magam elé, és a legjobb, hogy elégedetten fogom végig nézni, ahogy elvérzel, te hülye fasz. Az igencsak aggasztó - és sötét - gondolataimból Adél érintése rángat ki. Próbálok fókuszálni, de aligha sikerül, így inkább ellenállás nélkül megyek arra, amerre húz magával. Nem látok, basszameg, hogy állnék ellen? A pultról nyúlok le valami rongyot, ami azonnal az arcomhoz nyomok, miközben betuszkol minket valami helyiségbe. Gondolkodás nélkül nyomom arcomnak, hangosan szisszenek fel, ahogy még beljebb kerül pár szilánk a húsba.
- Meg fogom ölni - mondom ki hangosan is. - És örömmel fogom végig nézni, ahogy meghal a faszba - veszem el a rongyot arcomtól megszeppenve, ahogy Adél keze mozdul felé. Lesütött tekintettel, hangtalan tűröm, hogy bármit is csináljon vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felső ajkam húzódik fel a jó tanácsra. Valamivel el kell állítanom az arcomból ömlő vért, és jelenleg nem állok a helyzet magaslatán pálca híján, így marad az, hogy a fájdalomra hagyatkozva igyekszem nem elveszteni a kontrollt.
- Akkor viszem magammal - morgom magam elé, mint egy durcás gyerek. Hagyom, hogy Adél úgy mozgasson, ahogy neki tetszik. A kezdeti megszeppenésemet igyekszem palástolni. Valóban aggodalom van a hangjában vagy már csak beképzelem magamnak, mert azt akarom kihallani belőle? Ha valóban az van benne… siker. A melegség végig fut a gerincem mentén az elégedettség miatt, de hamar megfagy bennem a vér, ahogy a pálcája fordul felém. Tekintetem hideg lesz, végül beleegyezően bólintok és fordítom felé a sérült felületet, hogy kiszedhesse belőlem a nem odavaló szilánkokat. Hangot nem hallatok, mindössze arcom izmai húzódnak össze, ahogy a mélyebbre fúródó szilánkok tesznek eleget az elhangzó bűbájnak.
Lassan fordulok vissza felé, egyetlen egyet pislogok, mikor a puha tenyerek már arcomat érik. Halvány mosoly bukkan fel arcomon. ahogy lesütöm kékjeimet, lassan engedem ki a benntartott levegőt. Csak felsandítani merek rá a kérdésre, majd pillantok vissza a padlóra, szemöldököm szalad ráncba.
- Megkérdezte ki hívott - dörzsölöm meg tarkómat. - Közöltem, hogy Júlia - egyetlen pillanatra függeszkedik pillantásom arcára. - Nem mondhattalak téged, a végén még… érted - vonok aprót vállaimon, csípőmet döntöm a legközelebbi felületnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mindig hatalmas hibának tartottam, hogy sokan nem használják ki a százfűlé-főzet adta lehetőségeket. Micsoda ostobaság! Pedig csodákra képes, ha az ember jól csinálja. Egy párnáról lopott hajszál és a tükör előtt teljes elégedettségben fürödhetek a kinézetem miatt. Mondjuk kérdéses, hogy van életben ilyen testben még mindig ez a fasz, és hogy van egyáltalán működő spermája, de ebbe ne menjünk most bele. Még ne. Hamarosan úgyis mindegy lesz.
- Hihetetlen, hogy rávetted magad erre.
Viccelsz? Mindent megadnék azért, hogy szenvedni lássam őket és mindezt az én munkám gyümölcseként. Napok óta figyelem a bogolyfalvi házat, az ittenit, figyeltem a szokásokat, minden részlet a fejemben van remélhetőleg. Az a kurva ellenőrző karkötő a legfontosabb, különben tényleg az egész füstbe megy, és azt nem engedhetem meg magamnak, mikor már a házban sétálgatok, mint aki valóban idetartozik. Pár szó azokkal, akik megtalálnak, tökéletes gyakorlás is, hogy ne bukjak le, hiszen legalább minimálisan elő kell adnom az aggódó apukát. Mesterre mondom, ezek teljesen hülyék. Mit pörögnek éjszaka?
A folyosón lépteim koppannak csupán, ahogy kinyitom a kipakolt szoba ajtaját, és azzal a lendülettel is csukom, majd zárom be magam után. A poharat csúsztatom az éjjeli szekrényre, amibe már gondosan csepegtettem azt a mérget, ami mindent megold. Legalábbis nekem hatalmas elégtétel. Halk minden léptem és mozdulatom, mindössze a jég koccan össze az egyik pohárban, míg a másikban rum pihen csak rám várva. Óvatosan ülök az ágy szélére.
- Szia. Hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon nehezemre esik, hogy ne vigyorogjak úgy, mint akinek elment az a maradék esze is, amit a magáénak tudhat. Ennél jobban nem is alakulhatnának a dolgok. De tartom magam: a mondatra mosolyodom el halványan, ujjaiért nyúlva viszonzom az apró csókot. Hatására szalad végig az undor gerincem mentén. Mindenre figyelnem kell. Tartanom kell magam!
- Akkor szedd össze magad, baszdmeg!
Beszélni kezd, és megint ömlenek a szavak belőle, mint annak idején. Ki van nyalva a segge, és megint nem jó neki semmi, ami történik. Legalább az biztos, hogy ebben nem változott. Akkor nem is lesz olyan nehéz megoldani ezt, bár most cseppet sem hagyatkozhatok az ösztöneimre.
- Hamarosan túl leszel ezen az egészen, és csak hárman leszünk. Te, Noah és én. Bogolyfalván. De ki kell bírnod ezt a pár napot még - gördülnek le a szavak ajkaimról nyugodtan. - Gondolj arra, hogy hamarosan a fiaddal alszol el és kelsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fél karral ölelem vissza. Kissé esetlen, kissé lagymatag, de mindent megteszek, ami tőlem telik. Már így is túlteljesítettem. De Mester legyen a tanúm, hogyha nem issza meg azt a szart 5 percen belül, lenyomom a torkán üvegestül. Nem érdekel, ha ő is megfullad, az csak még nagyobb elégtétel lenne. Boldogan nézném végig, hogy utána egyszerűen kisétáljak.
- Ez nem is rossz terv.
Barom. Ne röhögtess. Torkomat köszörülve fordulok el tőle, ahogy eltávolodik, aprókat köhögök, mielőtt visszafordulnék és csak elmosolyodnék a szavain. Hagyom, hogy eltávolodjon, hiszen nincs más választásom, mert a remény szikrája csillan fel tekintetemben, de inkább megint pofázik. Ezt a nőt pusztakézzel kéne megfojtani.
- Szerintem először legyünk túl ezen, utána beszélünk erről is - helyezkedem kicsit arrébb. - Sok minden történik most körülötted, ne gondolkodj ilyesmiken - fogom meg ismét kezét, hüvelykujjammal simítom végig bőrét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden másodperccel, amivel húzza, hogy végre beleigyon abba a szarba, idegőrlő. Minél tovább kell ebben a szirupos, egymás támogatjuk idillben lennem, annál jobban tör rám a hányinger, mégis mosolygok.
Ujjam mozgása áll meg kézfején, ahogy a hideg hang elér a tudatomig, és ahogy ránézek, szemben találom magam tekintetével. Szemeimet forgatom meg a kérdésekre, nem nagyon, de éppen annyira, hogy érezze, mennyire nem fűlik ehhez a témához a fogam. Egy pillanatra ugyan megáll bennem az ütő, de végül... most vagy soha.
- Nem mintha elszámolással tartoznék neked - morgom elfordulva tőle, még kezemet is visszahúzom magamhoz. - De ha ennyire tudni akarod, azt a kurva gyerekgyógyítót intéztem - jelentem ki halkan. Térdeimre támaszkodva állok fel, út közben veszem magamhoz a poharat, amiben a rum pihen egy ideje. Kortyolok belőle, de biztos távolságban állok meg Adéltól, felvéve azt a biztonságos távolságtartást, amit William előszeretettel alkalmaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Mégis a gyerekem - vetem oda félvállról. Az összes önuralmamra szükségem van ahhoz, hogy tényleg ne hányjam el magam ettől a mondattól. Még csak azt kéne hozzátennem, hogy a család fontos, de azzal már túllőnék a célon. Abban sem vagyok biztos, hogy ezzel nem teszem meg, de már mindegy: a szívószál köré szinte már kecsesen simulnak ajkai és kortyol bele. Szívem hatalmasat dobban, ahogy a megkönnyebbülés szalad végig gerincem mentén. Innentől már csak felfelé.
- Ne bízd el magad.
Jó, majd igyekszem nem kibaszott nagy elégedettséget érezni, hogy végre be tudta fogni a száját annyi időre, hogy igyon. A szóra rebben meg a szemöldököm, fejemet minimálisan fordítom el, miközben iszok: ezt nekem is tudtad mondani annak idején, tudod ki lenne képes hinni neked még egyszer, te ribanc.
Mégis az éjjeliszekrényre csúsztatom a poharat és ülök vissza oda, ahonnan nemrég felkeltem, ajkaimon halvány mosollyal. Tincsein simítok végig.
- Idd meg, aztán pihenj egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kívülről nézve az épületet, egyáltalán nem bizalomgerjesztő. Leginkább azért, mert teljesen elhagyatottnak tűnik. Az ablakok betörve, a vakolat lepattogzik a tégláról, a fehér festék inkább már szürke a rákerülő ki tudja miktől. A szag, amit bentről fúj ki a szél néha, fullasztó és gusztustalan, nem csoda, hogy maximum a helyi drogosok járnak ide. Az lehet, hogy nem távoznak, de az soha nem állította meg őket, hogy egy jó elszállás miatt meghaljanak. Amolyan utolsó kenet.
Unottan helyezem testsúlyomat másik lábamra. Nem véletlen vagyok én itt előbb: mielőtt az eridonos azt hinné, rossz címre jött, biztosítanom kell arról, hogy minden fasza, csak tolja be a kis seggét a társasházba, hogy elkezdhessük a kísérletet. Amiről ő nem fog tudni, de ezzel majd foglalkozom én, ha már aktuális lesz.
- Kezdek izgulni.
Nekem mondod? Hideg verejték van a hátamon, izzad a tenyerem, és a fájdalom is elviselhetőbbnek tűnik a lábamban az izgalomtól. Tudni akarom mi ez az egész, és hogy tudnám úgy használni, hogy nemhogy nekem, de Mesternek még jobb legyen. Elérem, hogy ismét büszke legyen rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kezeimet zsebre vágva várom, hogy végre megérkezzen, a messzebb levő sziluettet sem veszem észre - fejem az ég felé fordítva fürkészem azt, hátha gyorsabban telnek a másodpercek. A köszönésre biccen lejjebb, kicsit oldalasan fejem, majd mosolyodom el. Gondolkodás nélkül lépek oda, vállánál húzom magamhoz, azon pihentetem tovább karomat és csókolok hajába.
- Remélem kész vagy - súgom tincsei közé, végül választ sem várva húzom közelebb magamhoz, véletlen se jusson eszébe elsétálni a másik irányba és képek be az omladozó kapun, hogy nemes egyszerűséggel rúgjam be a bejárati ajtót, mert biztosan nem fogok hozzányúlni.
Csak annyira állok meg az előtérben, hogy meggyújtsam cigarettámat, ami eddig a fülem mögött pihent és indulok a lépcső felé. Szótlan lépkedek a második emeletig, ami teljesen máshogy néz ki, mint amiket elhagytunk. A 9-es lakás előtt állok meg, kopogás nélkül nyitok be, elengedve az eridonost lépek be előtte a dohos, poros, félhomályos és kuplerájos szobába.
- Mikor takarítottál utoljára? Gusztustalan - rúgok arrébb egy köteg újságot, hogy ne legyenek útban. A lány kezét fogom meg, óvatosan húzom magam után a konyhába, amíg hallgatom a káromkodást és a motoszkálást az egyik zárt ajtó mögül. Mintha otthon lennék foglalok helyet az egyik bárszéken és húzom lábam közé a lányt, hogy vállára tegyem államat.
- Elhányom magam.
Csak bírd ki, amíg szükséges. Én is azt teszem: most a hős szerelmes a szerep, amit játszanunk kell. Fogadd el!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kisebb hangokat már automatikusan ignorálja az agyam. Az egerek és csótányok generálta neszezések már hozzátartoznak a mindennapjaimhoz szinte, így most sem ér se váratlanul, se undorral nem tölt el. Évek kellettek hozzá, de már figyelmen kívül tudom hagyni őket, ami igencsak megkönnyíti, hogy ne hányjam el magam. Mindezekre jön az állott szag, amit a felhalmozott könyvek és több éves, elázott, már penészes magazinok okoznak, ráadásul megtoldva a ház urának kesernyés szagával.
A szemem sarkában érzékelem a mozgást. Hümmentve fordulok arra: az árnyék mintha nagyobb lenne, és mintha kíváncsian nézelődne körbe a gusztustalan környezetben. Felső ajkam húzódik fel, mikor kivágódik az ajtó. Széles vigyor kerül arcomra.
- Végre! - emelem fel fejemet és nézek a férfire. A tagbaszakadt, alacsony és tömzsi ember szakálla inkább sárga, mintsem szürke, néhol vörös foltokkal. Fehér trikója foltos és láthatóan nem tiszta, a nadrág szinte leszakad róla, szemüvege görbén helyezkedik el orrán.
- Akiről beszéltem - csúszok le a székről és tolom kicsit magam elé az eridonost. - Találtál valamit?