Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha százszor kerülnék ebbe a pillanatba, akkor százegyedszer is ugyanezt tenném. Tudom, hogy bármi is történik, vagy nem történik ma, egy hétig nem fogom látni, és szét fog vetni a vágy, hogy tudja, merre haladunk tovább. Nagyon régen nem voltam együtt senkivel, és nem tudom, hogy megy-e még nekem a dolog, de vele meg akarom próbálni.
- Nagyon régen nem csináltam ilyet.
Suttogom az ajkai közé egyetlen szabad pillanatunkban, de a következőben már újabb csókot kezdeményezek, nem tudok leállni, és nem is fogok, történjen bármi, nekem őt most csókolnom kell. Jobb kezemmel haját simogatom, fülcimpáját érintem, a füle mögötti részt simítom, míg a ballal derekát fogom, és nem is tudom, hogy hogyan, vagy mikor, de annyira a pólója alá férkőzöm, hogy háta puha bőrén tudjam ujjaimat mozgatni.
- Küldj el vagy engedd, hogy most minden megtörténjen.
Muszáj, mert később már teljesen el fogom veszíteni a fejem, és nem fogok tudni leállni. És tudom, hogy azt kérte, ne beszéljünk, viszont még van annyi vér az agyamban, hogy figyelmeztessem, ha nem küld el, magamévá teszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erik

Érintései nyomán bőröm libabőrös lesz. Idejét sem tudom annak, hogy mikor engedtem bárkit is ennyire közel magamhoz. Én nehezen kerülök ilyen helyzetekbe, mindig jól megfontolom a dolgokat, de most.. Most képtelen vagyok arra, hogy gondolkozzak. Csak azt látom magam előtt, hogy szükségem van Erik érintéseire, csókjaira, egész lényére.
– Menj - sziszegem halkan, talán még magamat is meglepve ezzel. – Menj - búgom ismét ajkaira, s szavamat egy apró csókkal pecsételem meg. - A legészszerűbb az, ha mész, mert gondolom főzni nem segítesz - nevetem el magamat halkan, de egyetlen egy centit sem távolodva tőle. Melyik a jobb, ha most elküldöm és egy hétig rágódok azon, hogy mi a francért küldtem el, vagy ha sodródunk tovább és utána pedig az lesz a nyűgöm, hogy miért adtam meg magamat?
Sóhajtok. Tudom, hogy távolodni kellene, ereszteni őt, hiszen azt mondtam, menjen. Mégsem engedem, hanem megfogom a kezét és elindulok vele a szobám felé. - Maradj - ez már sokkal határozottabb, mint az elküldés. Azt akarom, hogy maradjon, hogy egy kicsit elfelejtsünk mindent, csak legyünk egymás mellett és engedjünk annak, ami mindkettőnket belülről feszít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Bűvölöm a kis tégelyt, miközben Leilát hallgatom. Annyira egyszerűnek hangzik. Bekapni egyet aztán szórakozni és átrámolni a házat. Különben is egyszeri alkalom lenne nem? Csak ma, csak most, csak egyet. Holnaptól meg kitalálok valami mást. Nagyot nyelek és végül elveszem Leilátol a tégelyt és kiszedek egy kis izét belőle.
- De csak most - szögezem le, bár kétes, hogy magamnak vagy a mellettem ülő lánynak mondom. Talán kicsit mind a kettőnknek.
- Nem fogok visszaszokni, egyszeri alkalom lesz. Képes vagyok irányítani - folytatom, miközben előre dőlve az asztalról felveszem a poharam és leküldöm vele a pirulát.
- Mennyi idő még hat? - kérdezem visszasüllyedve a kanapéba. Hah, milyen kényelmes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Pontosan ugyanazokat a süket szavakat ismételgette Júlia, amiket éveken keresztül én is. Végülis, eddig kihúztam valahogy nem? Akkor lehet képes lesz behúzni a kéziféket egy után.
- Rajtam nem múlik - vontam meg egyszerűen a vállaimat. Gyengeség, hogy a pirulákba menekülök? Hogy a kurva boldogságért tönkreteszem magam? De mégis mit ér az élet, ha minden kibaszott pillanatért küzdeni kell? Egyszerűbb. Gyorsabb. És legalább mindig van valami, amit várhatok a naptól.
- Kurva gyors, mire ideér a kaja már a felhők felett leszel - biztosítom, aztán összecsapom a tenyereimet. - Vágjunk neki. Mutasd a muterod holmiját, közben meg mesélhetsz, vagy sírhatsz, vagy amit akarsz - pattantam fel. Nem tudtam hogy kell másokat vigasztalni. Ádámot se szoktam, olyankor szimplán mindig nekem esik, engem hibáztat minden szarért ami az életében történik. Én meg hálás vagyok, mert nem kell támogatnom. Azt hiszem legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A vermunt markáns íze már sehol nincs, szájában a lány vérének illatától fut össze nyála, amivel egyre nehezebb koncentrálni a levegőtlen helyen. Itt is hagyhatná. Olyan könnyen megtehetné, ha rajta kívül bárki más foglalkozna a földön ülővel. Ráadásul bármennyire gyűlöli, tökéletesen képben van mi történik a lánnyal, ahogyan messziről felismeri a jeleket. Pánikroham. Nem nagy rajongójuk, mégis az egyetlen dolog, ami sosem hagyná magányosan Illés Ferdinándot.
És a csaj még szét is csúszott.
Az amúgy hidegkék pillantás most sötétbe borulva fürkészi őt türelmetlenül várva a választ. Nem. Itt kell hagynia. Az édesgető szag miatt nyel egy nagyobbat, és fordítja el fejét a folyosó vége felé, hogy rá se nézzen. Lábával készül feltolni magát egy akaratlanul is kecses mozdulattal, de megáll az egyetlen szó hallatán. A dübörgő zene, ordibálások és megveszett röhögések mellett képtelenség lenne meghallani a suttogást. Ilyenkor általában úgy tesz, mint aki normális, de ez a lány holnap már nem fog emlékezni semmire. Szerencsétlen.
Nem vesz levegőt inkább, úgy nyúl le és fonja ujjait a lány kezeire, majd húzza fel lassan. Lehajol, hogy karját a saját nyakába emelje, fogait összeszorítva kezd el lépkedni, de olyan, mintha a kifelé vezető ajtó egyre messzebb kerülne tőlük, mintsem közelebb. Sosem fognak kiérni erről a tetves helyről? Éppen beesik rajta egy társaság, amitől az ajtó a folyosó falnak csapódva ver le további festéket. Köztük lépnek ki a levegőre, még egy pár métert vonszolja magával az ismeretlent a kőszoborig, aminek talapzatára ülteti le. Néhány lépést hátrálva szusszan nagyobbat kiengedve a bent tartott levegőt, és végre teljesen felegyenesedik. Nem néz rá, elpillant a szobor mellett, ahol először ritkán, majd egyre sűrűbben követik egymást a különböző kőalakzatok. Temető.
- Minden rendben? - kiabálnak oda messziről. Lassan fordul oda, már emelné a kezét, hogy odahívja bárki is az és akkor ő itt sincs, amikor a kékhajú lány eltűnik a ház falai mögött. Kösz a semmit, baszod.
Beletörődve fordul vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- ALÍÍÍÍÍZ, HAHÓÓ - próbálom túlkiabálni a hangos zenét, amiről egyelőre fogalmam sincs, honnan dübörög, mert a felállított színpad még üresen áll. Nem is olyan régen ért véget egy előadás, arról viszont még sikeresen lemaradtam, pedig ígéretesnek tűnt. Ha jól láttam, a Mirákulumtól voltak itt előadók, és úgy megnéztem volna. Sajnos a főnök nem értékelte különösebben, hogy ezért szabadnapot gondoltam kivenni, így átöltözni is a minisztérium egyik mosdójában sikerült rohanva. Még a jobb kezemben az aprócska összecsukható tükör, a balban meg a szemceruza, és félig már kész is vagyok. Közben fel-felpillantok, aztán zavartalanul folytatom a hevenyészett sminkelést. Már csak egy vonal, még egy kis szemfesték, direkt csillámosat dobtam be reggel a táskámba ez alkalomra, na meg egy nem túl feltűnő rúzst. Minden tökéltesen illeni fog a méregzöld felsőmhöz, amit a melegre és az alkalomra való tekintettel a rövidnadrágom mellé választottam. Ide mégse jöhettem a formális irodai viseletben meg a talárban. Azok most a tértágított táskámban lapulnak. Mindenesetre két vonal meghúzása között sikerül kiszúrnom Alízt az egyelőre nem túl sűrű tömegen túl, olyan négy méternyire saccperkábé. Átkiabálni viszont ezt is kihívásnak tűnik. Kezemeben a ceruzával a levegőbe lendítem a karom és integetek is neki, de nem úgy tűnik, mintha nagyon hallana. Vagy csak ilyen lassan érne oda a hang? Páran felém néznek, amint elhaladnak mellettem, úgyhogy inkább gyorsan meghúzom azt a még hiányzó vonalat a szempilláim tövénél, aztán összecsattintom a tükröt és a táskámba dobom azt is, meg a ceruzát is, nem vesződve a cipzárral, és még mindig a levegőben kalimpálva bal karommal szaladni kezdek felé.
- Alíííz, sziaszia - igyekszem még mindig hangosabbnak lenni a zenénél, ahogy széles mosoly kíséretében köszönök neki, majd azzal a lendülettel meg is ölelem. - De jó, hogy ideértél. Képzeld, a főnököm teljesen kivolt, hogy én egy nyomorult koncertért jönnék el hamarabb, és nem veszem komolyan a vacsorája beszerzését. Mielőtt kezdenek, nincs kedved velem vattacukrot vadászni? - kérdezem. Közben meg már a hajamat igyekszem egy normálisabban kinéző kontyba bűvölni, mert ha az egész a nyakamba fog lógni egész este, az nem ígér se nekem, se a mellém kerülőknek semmi jót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Az Agathával való találkozás estéjén -

A feszültség aljas bajtárs. Amikor szükség lenne rá, hogy távol tartsa a mérgező embereket és elég menekülési útvonalat generáljon, mielőtt hülyét csinál ismét magából, alattomban elsunyulja a dolgot. Amikor meg a nyugalmat és a békét áhítaná az ember, menten előmászik a vackáról. Például, hogy alaposan megszorongassa Adél tüdejét, tudatosítsa benne: elfogyott az ideje.
Olyan távolinak tűnt ez az egész anyaság és gyerek-dolog eddig, meseszerű, idilli, mert a szülés részbe nem akart belegondolni. Hogy két hónap és egy élő embert kell megszüljön a világra. Igen ám, de ez a két hónap most hirtelen két-három nappá zsugorodott a jelek szerint.
Sosem félt még ennyire.
A szíve össze-vissza kalapál, a torkát fojtogatja a pánik, miközben az ágyon hanyatt fekve tárcsázza Will számát. Már fejből tudja, mégis reszkető ujjakkal pötyögte be az imént a tárcsázó részhez. Szeretné is meg nem is, hogy felvegyék a túloldalon. Talán, ha Will nem felel, ez az egész még távolinak és megfoghatatlannak fog tűnni úgy... öt percig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A telefonja megzizzen a zsebében. A pár fokos létrán állva lepillant, a kezében tartott üveget lábujjhegyre állva, a polcok oldalába kapaszkodva csúsztatja vissza a legfelső polcra. A nadrágjában porolja le a kezét, mielőtt ismét lelépkedne a raktár padlójára. Körülötte rendetlen dobozok magasodnak, a létra mellett egy kibontott láda, tele különféle, megbontott üvegekkel.
Hátat fordít a polcoknak, a létra oldalához dőlve veszi elő a telefonját. Csak egy pillantást vet a kijelzőre és a képre, amit Adél hónapokkal korábban állított be kettejükről, mielőtt felemelné.
   -  Igen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Izgatottan vártam ezt a kis kiruccanást Reginával, már elég régóta nem mozdultam ki a faluból. Ennek a fő oka a munkám volt, de most kivettem magamnak pár nap szabit, hogy a kötelező feladataimon kívül másra is tudjak koncentrálni, és egyébként is nagyon nagy szükségem volt egy kis kikapcsolódásra. Kinéztünk egy jó kis falunapi mulatságot az egyik mágusfaluban, Szalamanton. A nagy hőségre való tekintettel egy egyberészes laza nyári ruhát vettem fel, amely sötétkék színű volt, és egy fekete, lapostalpú szandált választottam hozzá a kényelem kedvéért. Egy tartósabb, ámde enyhe sminket raktam fel, hozzá karika fülbevalót, a hosszú hajamat pedig hátrafogtam lófarokba. A lánnyal a helyszínre beszéltem meg a találkozót a színpad elé. Mikor odaértem, épp nem lépett fel senki, így úgy gondoltam, hogy veszek magamnak egy kis üveges ásványvizet az egyik bódénál. Miután megvettem és kortyoltam belőle picit, a színpad szélén vertem tábort, közben a tömeget kémleltem tekintetemmel, hátha megérkezett a barátnőm. Egy kis idő elteltével észrevettem őt, ahogyan bal karját felemelve nagy lelkesen futott felém.
- Sziaaaa! - viszonoztam az ölelését egy széles mosoly kíséretében.
- Bocsi, nem pont a megbeszélt helyen voltam, de ott már túl nagy volt a tömeg, meg még fellépő sem volt, amikor jöttem - szabadkoztam kissé szégyenlősen, de végül örültem neki, hogy megtaláltuk egymást.
- Ejnye, milyen genyó ez a főnök... Igazán szorulhatott volna belé némi empátia és önállóság. Elég önző egy fazon. De a lényeg, hogy sikerült elszabadulnod tőle. Viszont a táskád cipzárját húzd be, sajnos előfordulhat itt lopás is, tudod az ördög nem alszik - tanácsoltam komoly arccal, engem ugyanis a figyelmetlenségem miatt bizony loptak már meg Bogolyfalván. Azóta jobban vigyázok az értékeimre...
- Remekül hangzik! Milyet kérsz majd? Én málnásat - vettem vele az irányt az árusok felé.
- Na, mesélj! Mi újság amúgy? - karoltam bele a barátnőmbe vidáman, miközben a vattacukrot árusító helyiség felé tartottunk. Már előre láttam, hogy egy szuper napnak nézünk elébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A túloldalon nagy a csend majdnem egy teljes percen keresztül. Végül a nyugtalan szusszantás töri meg elsőként a csendet, majd a meg-megszakadó szavak. Hallatszik a hangján, hogy ideges.
- Féltél valaha úgy... igazán?- Értelmetlennek tűnhet és légből kapottnak a kérdés, de Will már annyi mindent fogott a felesége terhességével járó hormonokra, a feledékenységére, agyi kapacitásának csököttségére, hogy ez aligha fogja most meggátolni a további beskatulyázásban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A cipője orrával arrébb tolja a dobozt maga mellett. Hallja a sóhajtást, így bár levegőt vesz, hogy ő szólaljon meg elsőként, megvárja, hogy a lány törje meg a néhány pillanatnyi csendet.
   -  Mit mondott? - kérdez vissza halkan. Tudja, hogy Agatha náluk járt ma, volt is szó róla, hogy a látogatás idejére a lány mellett marad. Azonban az elmúlt pár hét eseménytelensége okén végül abban maradtak, mindenki higgadtabb lesz, ha Adél egyedül várja a nőt, őt pedig majd értesíti róla, ha van miről.
Ezek szerint pedig van miről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megint egy vaskosabb szünet áll be. Hallhatóan többször fut neki, hogy belekezdjen, de csak nem jönnek a szavak úgy, ahogy általában. A felvágott nyelve, az édes törleszkedése, egyik sincs sehol, csak a remegés és a kétségbeesés a hangjában.
- Pár nap és... meglesz. - Nyögi ki végül nagy nehezen a pánik legszínesebb jelenlétével a hanghordozásában. - Én... Én erre... nem készültem fel! - Végre kibukik a szög a zsákból, és hagyja, hogy a félelem átszője minden szavát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A csönd. Semmit sem gyűlöl jobban és nincs más, ami ennél könnyebben megrémítené. Ha egy szobában lenne a lánnyal, már ráordított volna: mondd, mi van vele?! Így azonban csak felhúzza magát a létrára és leül a legfelső fokra, amíg Adél reszketegen legevőt vesz.
Meghalt, számít a válaszára, meghalt és minden, ami eddig történt, a semmiért volt. Végül is számíthattak erre. Ő számított; hónapok óta kel a nyomasztó gondolattal, hogy lehet, már nincs velük. A kurva életbe, hogy hagyta magát már-már beleélni magát!
   -  Hogy? - ráncolja össze a homlokát a raktár félhomályában - Meglesz? Mármint itt, velünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- IGEN, ezt mondom! - Minden átmenet nélkül csattan fel, riadtan, keresve a kiutat ebből az egészből. Hiszen Agatha kedves volt és tárgyilagos, de elmagyarázta a részleteket, és az bizony nem két hónapról, hanem két-három napról szólt. Túl kevés idő ahhoz, hogy lélekben felkészüljön, hogy igazán megszokja a dagadt bokáit, annyira, hogy szabadulni akarjon tőlük, hogy vágyjon a szülés nyújtotta megkönnyebbülésre. Jelenleg csak egy borzasztóan közel került rémképpé vált az egész folyamat.
- Will, két-három nap, maximum egy hét, és szülök! Nincs több időnk! Érted? - Mintha önmagát kérdezné, érti-e, felfogta-e, hogy nemsokára valóban vége szakadt a tizennyolc éves élete ritmusának, ha egy üvöltő csecsemővel fog feküdni és kelni, egy másik ember teljes mértékben tőle fog függeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél ezt nem halhatja, de ő fellélegzik a vonal túloldalán. Elemeli a telefont az arcától, a homlokához támasztja azt, behunyja a szemét és magában elszámol ötig. A lány kétségbeesett felcsattanását tisztán hallja, csak épp cseppet távolabbról. Végül ismét kinyitja a szemét, a telefon is visszakerül a füléhez.
   -  Rendben, nem kell pánikba esni, hónapok óta csak ezt várjuk, nem? - Adél mellett az ő hangja magabiztosan de némileg sürgetően cseng. Mióta a lány először kórházba került, lényegében kollektíven számolták vissza a napokat addig, amíg Noah eléri azt a kort, hogy vállalható kockázattal szülessen meg. Ezek szerint Agatha meghozta a döntést.
   -  Mondott róla valamit, hogy mit meg hogyan? Hazavihetjük majd, vagy nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valamennyire kiengedi a gőzt úgy... három másodpercre ezzel a minihisztivel, de nem elég sokáig, hogy hasson is.
- Igen, de... Azt hittem, több időnk lesz! Én nem... Fogalmam sincs, mit csináljak ennyi idő alatt, Will! Minden hirtelen olyan közel került... Azt se tudom, hogyan tartsam majd Noaht! Semmit nem tudok! - Milyen nagy volt a mellénye, hogy majd ketten megoldják, hogy az anyja és Will nagyanyja nem fognak beleszólni a gyereke sorsába. Nos ezen a ponton a két vén matróna szakértelme igenis jól jöhet egy alkoholista apa és egy gyermekanya csodás kombinációját látva.
- Nem tudom, nem tudom, én... én nem tudok semmit. Mit fogunk csinálni? Mi lesz így? - Meg se hallja, hogy talán-talán válaszolnia kellene a teljesen jogos kérdésekre. Agatha tényleg a szakértelmét vette elő ehhez az ügyhöz, és valahol Adél fejében is megvannak a találkozás részletei, de nem most és nem elővehető állapotban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Próbálj meg egy kicsit megnyugodni - szúrja közbe, ami bőven lehet olaj a tűzre most. Könnyen beszél: onnantól, hogy a Bükkben eltaktikázta magát, csak passzív szemlélője az eseményeknek és bármi történt eddig vagy fog innentől, azt Adél szenvedi el majd. Így számára a hír szinte kirobbanóan pozitív. Végre vége szakad a nyomott várakozásnak, annak, hogy a felesége kvázi fekvőbeteg és a kényszerű hévízi nyaralásuknak is. Rendben, persze, ezzel együtt lesz egy fia, akiről gondoskodnia kell, de ez legyen a holnapi William problémája.
   -  Meg fogjuk oldani, rendben? - lepillant a karórájára - Két óra és otthon vagyok, akkor kitaláljuk. Addig nem tudsz áthívni valakit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Will, nem tudom, hallottad-e, mit mondtam, de pár nap múlva lesz egy hús-vér gyerekünk! Ez nem épp a megnyugvás időszaka! - Ingerült és csattan a hangja ismét, akár kellett, akár nem. Fél és jelen pillanatnak jól jönne, ha valaki megnyugtatná, hogy mégsem lesz minden egy merő káosz. Will hiánya sem segít a dolgon, hogy őszinte legyen.
- Erre a birtokra? Kizárt! - Főleg, mert jelenleg teljes a felfordulás, az anyja szabókkal tárgyal egy teljes garnitúra új babaruha ügyén, asztalosokkal a babaágy és bababútorok miatt, és a személyzet is fel-alá rohangál, hogy hirtelen minden biztosított legyen az új családtag érkezéséhez. Csak rá és az pánikjára nem akar senki sem figyelni, mert az sokadlagos egy Krise-Machay kisbabához képest.
- Siess vissza, Will. Én ezt nem bírom egyedül! -

Akármennyire hajnalban is toppan haza a leendő apuka, azt fogja tapasztalni, hogy a ház határozottan élénkebb a vártnál, a személyzet nem pihen, legalábbis nem mindenki. Mintha valami nagy eseményre készülnének, ráadásul katalógusok és bútortervek, szabásminták pihennek a nappali asztalán, anyagminták a konyharészen, szóval felfordulás-hangulat van. Willt ugyan a megszokott módon üdvözlik, de érződik a hirtelen támadt izgatott feszültség a levegőben.
Adél begubózva fekszik az ágyukban odafent, továbbra sem hagyva el a lassan bunkernek vagy fészeknek beillő ágyat, mintha tényleg mozgáskorlátozott volna. Láthatóan meg van zuhanva a kedve, és ha a vérnyomását is megmérnék, bizony akár nyugtalanító is lehetne az érték. Ha Will végre benyit, kb csak arra fog összerezzenni, ha már ott áll a férje az ágy mellett, annyira elmerült a gondolataiban, vagy inkább a rémképzeteiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A cipőjére pillant, miközben a lány beszél, azonban csak távolról hallja a szavait. Pár nap és lesz valaki, aki nem hagyhatja el őt és aki feltétel nélkül szeretni fogja, pont úgy, ahogy ő ragaszkodott a szüleihez. Lényegtelen, hogy a gyermek anyjával a viszonya a legtapintatosabban szólva is viharos, vagy, hogy egyikük sincs felkészülve a feladatra. Legalább a tépelődésnek vége szakad és nem lebeg több fekete felhőként a fejük fölött a kérdés, hogy a lány terhességének kimenetelétől függően családot alapítanak-e, vagy elválnak az útjaik.
   -  Pár óra és otthon vagyok - sóhajtja végül. Feláll a létráról, majd lehajol a következő üvegért - Addig igyekezz ne idegösszeomlást kapni.

A szemét forgatva áll félre az útból, hogy elengedj a lépcsőn lefelé siető nőt. Ő csak egy sietős pillantásra méltatja a maga előtt lebegtetett, halványszínű ruhákkal megrakott kosár mögül, mielőtt végleg eltűnne a jobbra nyíló ajtó mögött, szapora cipőkopogást hagyva maga után.
A két műanyag szívószálas poharat egy elviteles papírtálcán egyensúlyozva maga előtt sétál fel az emeletre. Bár rég elmúlt kettő, a lámpák végigvilágítják a hosszú folyosót, valahonnan távolabbról beszélgetés és csörömpölés hallatszik, de még a család felmenőinek portréi is érdeklődve forgolódnak a keretükben, hogy elkapják az eseményeket.
Az ő lakrészüktől pár ajtónyira a szobából éles fény ömlik a szőnyegre. William futólag torpan meg előtte. Az antik franciaágyat fehér takaróval borították be, a falakat lecsupaszították, a bútorokat pedig néhány fotelen, egy tömörfa asztalon és egy faragott bölcsőn kívül pedig kivitték a szobából. Egy pillanatra elfogja az iszonyat, mielőtt az azonban a fülébe suttoghatna, lerázza magáról.
Halkan nyitja, majd zárja az ajtót maga mögött. Látja a lány körvonalait a takaró alatt, mivel pedig innen nem mondhatná meg, hogy ébren van vagy alszik, ugyanolyan csöndben lép közelebb. A poharakban a jég összekoccan.
   -  Hogy vagy?
A poharakat az éjjeliszekrényre csúsztatja át, aztán ül le azágy szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lassan Will felé fordítja a fejét. Látszik a ideges, zaklatott arckifejezésén, hogy nincs minden rendben és nem nyugodott meg. Felülve kibújik a takaró alól, a blúza eltakarja a mostanra kigömbölyödött hasát, a rövidnadrág rugalmas anyaga pedig pont annyira öleli körbe Noaht, amennyire kell.
- Voltam már jobban is. - Egész végig követi a férje útját, a poharakra ugyan vet egy futó pillantást, de Will közelsége most égetően sürgőssé, fontossá vált.
- Láttad... ? - Nem fejezi be a mondatot, csak az ajtó felé bök, úgy en bloc mindenre értve ezt a gesztust: a másik szobára, amit épp átalakítanak, a sürgés-forgásra, a túl élénk házra. Szaggatottan felsóhajt.
- Nem mehetnénk el innen? Felfordul a gyomrom valamiért. Megfulladok ezen a helyen. - Idegesen rágcsálni kezdi a szája szélét. Szaladna, ha épp nem gurulna és nem lenne veszélyezetett terhes az első, potenciálisan eleven gyermekével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Bólintok Leilán, mintha ezzel ő is biztatni akarna, igen hallom a hangján a három szó mögötti, hosszabb, mélyebb jelentést, Képes leszel Júlia nem visszaszökni, rajtam nem múlik, támogatni foglak. Ilyen egy igazi barát, egy tökéletes, együttérző, támogató barát.
Beveszem a tablettát és a hatás tényleg gyors. Az egész olyan mintha hirtelen a rohadt gravitáció visszavonulót fújna és minden mozdulat pihe puha volna. Nem nehéz felemelni semmimet, sőt, kifejezetten kellemesen magától fel is csúszik, ha nagyobb mozdulatot teszek. A fények világosabbak lesznek, a szoba megtelik melegséggel. Az ablakon beszúródó redőzött sugarakban látni lehet, ahogy táncolnak a por pillék, csillogó, késő nyári hóesésnek hat a jelenés.
- A muterem motyója? Hm, merre is, ja igen a szobájában. Gyere, mutatom - felállok, vagy inkább röppenek, érzem, hogy kicsit lebegek mielőtt talpam a talajra érkezne. Tökre mintha tündér lennék.
Elindulok, bízva abban, hogy Leila majd követ. A rövidke folysó végén van a szülői háló, amit apám eltávozása óta csak anyám használt. Belépve az ő illata csak meg intenzíven. Keserű, nyers illat, ami a fertőtlenítők és gyógyszerek gennyes elegye. Ha felpattintottam a drogot amíg élt, akkor néhány órára más lett itt az illat. Édes, mézes, kellemes, aztán újra ez a vacak. Most már azt hiszem örökre ez is marad.
- Ez az ő illata, érzed? Keserű, akárcsak ő maga - suttogom, beljebb lépve. Egy hosszú, nagy falat elnyelő szekrény, francia ágy, két éjjeliszekrény. A másik falon kicsi könyvespolc, bár fogadok soha nem volt belőle kivéve egy könyv sem, amellett...
- Az íróasztal. Ez még apámé volt, soha sem lett megbolygatva. - már felnőtt vagyok, van egy házam és árva is mellesleg. Mégis ahogy ott álltam a bútor mellett, éreztem a szigorú tekinteteket és hallottam a tiltást. Ehhez hozzá ne merj érni Júlia mert egyenként töröm el az ujjaidat, megértetted?. Nagyot nyelek, hátrálva egy lépést. Riasztó ennyire élethűen hallani a szavakat apám hangján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél felül, ő pedig hosszan pislog egyet. Lepillant, a lány keze után nyúl és összekulcsolja az ujjaikat kettejük között a lepedőn. Adél ujjai nyirkosak és hidegek, a gyűrű szinte langyosnak tűnik mellette a gyűrűsujján.
Kurtán bólint: igen, látta, őszintén pedig megérti, ha a lányt a hideg leli a készülődéstől. Van valami különösen elrettentő a szülőszobák ágyaiban, de sosem tudta megfogalmazni, micsoda. Feléjük nem volt szokás ispotályba vonulni ilyenkor, így a rokonai, a nagyapja betegei, de ő maga is otthon született. A szülőágyak láttán azonban mindig kiverte a víz és most is, amikor meglátta a szigorúan fehér, nehéz lepedőt a másik szobában. Émelyegnie kell, hallhatóan pedig Adél sincs másképp ezzel.
   -  Már csak pár nap. Holnap vagy holnapután túlleszel ezen az egészen, ha pedig minden rendben van, mehetünk vissza Bogolyfalvára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A kapcsolatuk kezdete óta még mindig ez az egyik legbensőségesebb gesztus közöttük: az összefont ujjak. Egyszerre nyugtatja meg és érzi tőle közelebb az amúgy nagyon távoli Willt. Jelenleg tényleg azt érzi, hogy mindjárt hányni fog, ha belegondol, hogy pár nap és felvágják a hasát, hogy kivegyék a gyerekét belőle. Elrettentő a patika tisztaság, a steril környezet... a tény, hogy nem nézik többe, mint egy gazdatestet, ami élteti a következő generációt. Összeszorítja a torkát a hányinger.
- Ha minden rendben van... - Erőtlen ismétlés. Az ujjai meg jobban elsüppednek Will fogásában. Aztán fogja magát, és amennyire a hasában rejtőző Noahtól lehetséges, odabújik a férjéhez hosszú idő óta először.
- Kicsúszott a kezünkből az irányítás, ugye? - A hangja tipikusan tele van kétségbeesett beismeréssel. Végre realizálta, hogy az életük egy hatalmas fordulatot fog venni és többé már nem nála van a gyeplő, talán azóta nem is volt, hogy a harmadik hónapon túllendültek és Noah jelenléte visszafordíthatatlanná vált. Az ujjai pánikszerűen kapaszkodnak Will felsőjébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél leküzdi a köztük feszülő távolságot. Fizikailag legalább is. Ő átöleli a vállát, közelebb vonja magához, ahogy pedig a lány belékapaszkodik, ő a hajának dönti az állát.
   -  Ühümm… egy egészen kicsit - válaszol halkan. Hónapokkal ezelőtt, de inkább bő egy éve már, hogy maguk alá temették az események, ő pedig levegőért küszködik alattuk. Semmi sem alakult úgy, ahogy tervezték és nincs jele annak, hogy ez a közeljövőben megváltozna. A tekintete elkalandozik az éjjeliszekrény felé, óvatosan kiszabadítja a kezét a lány ujjai közül, épp csak kissé eltávolodva pedig az egyik pohár után nyúl.
   -  Mitől ijedtél meg ennyire hirtelen? - a poharat a lány kezébe adja - Eddig annyira magabiztosan akartad ezt. Most semmi sem változott, csak kicsit közelebb került. Ki tudja, holnap ilyenkor már lehet, hogy a kezedben tarthatod a fiad.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Semmi gond, a fő, hogy megtaláltuk egymást - válaszolom széles mosollyal, amikor bocsánatot kér. Közben pedig már lendületesen igyekszem kontyba szorítani a rengeteg hajam, ami nagyon szép és nagyon szeretem, csak ilyen meleg nyári napokon egyáltalán nem élmény, ha a nyakamba lóg, arról nem beszélve, hogy időnként pont olyan makacs, mint én. Most is csak kifojni igyekeznek ujjaim közül a tincsek. Tanulnom kellene erre valami jó varázslatot, amitől csiribi-csiribá, pöpec kis kontyom lesz két másodperc alatt. Vagy egy fodrászt, aki ezt megcsinálja helyettem.
- Jaj, ne is mondd. A mosdóban öltöztem át, még itt az egyenruhám a táskában. Pedig van még nő a csapatban, szerintem csak betörni próbálnak, mert én vagyok a legújabb. Na de sebaj, nem panaszkodni jöttem, hanem élvezni az estét veled. Remekül nézel ki, mint mindig - dícsérem meg, hiszen tényleg jól néz ki. Mindig olyan kis tip-top, igényesen öltözödik, semmit nem visz túlzásba, kicsit még irigylem is, mennyivel nőiesebb tud lenni, mint én a pólóimmal meg a kockás ingeimmel, az egyenruháról nem is beszélve. Utóbbi esetében azonban tartok, hogy ha elkezdenék szoknyát hordani, végképp a titkárnőnek gondolnának.
- Ááá, jogos. Már csak ezt akartam... - mondom a táskámra pillantva, menetközben el is felejtettem gyorsan, hogy nem húztam be a cipzárját. Belekotrok - szerintem egy fél univerzum lapulhat benne, mint minden rendes női táskában - és miután először egy villát találok meg, amiről fogalmam sincs, hogy került oda, ezért pont olyan meglepett arcot is vágok, majd egy krimit, harmadjára a rúzs is meglesz. A tükröt már meg se próbálom megtalálni, inkább a telefonom képernyőjét használva oldom meg, hogy szép vörös legyen a szám, enyhén narancs árnyalattal. Hasonló a hajamhoz. Az én színem. Elégedett mosollyal pillantok fel, eltéve a telefont is, a rúzst is, és a cipzárt is behúzom, a táskámat magam elé fordítva.
- Na milyen? Mármint ezt most tényleg csak félig úton hoztam össze, nem mestermű, de elfogadható? - kérem ki a véleményét. Tanulnom kellene még azért tőle, sokkal jobban megy ez neki, mint nekem.
- Hmmm... fogós kérdés. Hátha van kókuszos, de ha nem, akkor jó lesz a málnás nekem is - döntöm el, mit szeretnék, miközben belém karol és elindulunk az árusok felé.
- Semmi túlságosan érdekes igazából, a főnök mogorva vén medve, beadtam az önéletrajzom a tanodába, hátha érdeklem őket, mint túlélési alapismeretek oktató, de még nem hívtak interjúra... csúnyán összevesztem Kristóffal, mert felajánlottam, hogy költözzön be a házba, mert Viktor is ezt akarta volna... jaj és képzeld, nem olyan rég belefutottam a csárdában Patrikba... tudod, aki a Lo Sientoban van, és tizenévesen én is a fanclubja tagja voltam, amikor még Eridonos volt, és emlékszik rám. Kicsit se volt ciki... - mesélem, a végén már nevetve. - És veled mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Örültem, hogy nem neheztelt rám a barátnőm, amiért elbandukoltam a megbeszélt helyszínről. Mindig megértő és jó fej volt velem, ráadásul vagány lány volt, rendkívül erős lélekjelenléttel. Annak ellenére, ami a múltban történt vele, megpróbálta mindenben meglátni a szépet, és pozitívan állt hozzá a dolgokhoz. Ezt nagyra becsültem benne... kevés ember volt képes felállni a padlóról, és továbblépni megőrizve magában a múlt emlékeit. Tisztában voltam vele, hogy az élet élet nem habostorta, de bíztam benne, hogy a jövőben valóra válnak Regina álmai, mert nagyon is rászolgált a boldogságra.
- Fordulj meg, segítek megcsinálni azt a kontyot - mondtam neki mosolyogva, mert láttam, hogy nem igazán boldogul vele. Tény, hogy extrém sűrű hajkoronával rendelkezett, a helyében én sem tudtam volna megcsinálni magamnak egykönnyen ezt a fajta frizurát. Pár perc alatt sikerült varázsolnom neki egy laza kontyot egy vastagabb hajgumi és némi hajtű segítségével, amelyből párat mindig a táskámban tartottam.
- Kész is! - feleltem elégedetten, miközben visszapakoltam a táskámba a felesleges hajtűket.
- Ne is foglalkozz velük, úgyis bebizonyítod nekik, hogy jobb vagy náluk! Aztán figyeld meg, még ők fognak érted kapkodni, mint értékes munkatárs. Köszi, csak gyorsan felkaptam valamit, ami illik az időjáráshoz - kacsintottam vidáman a lányra, majd egy szerény mosoly kíséretében fogadtam a dicséretét. Ezután kíváncsian figyeltem, ahogyan meglepett arcot vágva kutatott a táskájában. Végül meglett a rúzs, amit keresett... fogadni mernék rá, hogy tértágító bűbájt használt.
- Szerintem csodásan nézel ki, ez a rúzs pedig nagyon megy a hajadhoz. A rucid is tetszik, illik az alkalomhoz, és meg nem mondtam volna, hogy ilyen rövid idő alatt készültél el. Le a kalappal! - ecseteltem elismerően a barátnőmnek. Bírtam benne, hogy megvolt a saját egyéni stílusa és önmagának szeretett volna megfelelni, nem pedig épp az aktuális divatnak. Ez a mostani szett nagyon jól állt neki, és ami a legfontosabb, hogy komfortosan érezze magát.
- Én is szeretem a kókuszosat, de a málnás a kedvencem - folytattam vele az utam a bóde felé, miközben visszaemlékeztem arra, amikor Timi az árvaházból elvitt minket egy vursliba. Ott ettem az első vattacukrot, amely málnás volt... lehet, pont ezért ez a kedvenc ízesítésű édességem.
- Ó, mondtam én, hogy az ember nagyon zsémbes. Tipikusan az a személy lehet, aki másokon vezeti le a frusztrációját. Csak miatta váltanál? Ha szereted a munkád, akkor egy ilyen fazon miatt ne add fel... Pont akkor kerülne padlóra, ha megmutatnád neki, hogy állod a sarat, és nem tud megtörni. Másrészt azt is át tudom érezni, ha már eleged van az egészből, és nincs jó hatással rád. Annyit nem ér az egész, hogy rámenjen az egészséged vagy lelki problémát okozzon. A döntés mindig a te kezedben van. Ha már nem szolgálja valami a lelki jóléted, nem okoz kihívást, örömöt, csak teher, akkor érdemes továbblépni. Ezt pedig egyedül csak te döntheted el. Egyébként a tanári pálya is izgalmasan hangzik. Biztos vagy benne, hogy onnan már egyáltalán nem fognak visszajelezni? A tapasztalatod szerintem bőven megvan hozzá - osztottam meg gondolataimat a lánnyal mindenféle körítés nélkül.
- Hmmm, Kristóf... mikor fog végre megbékélni veled és az adott helyzettel? Ennyire sérelmezné, hogy neki nem jött össze az auror pálya? Igazán felnőhetne már. Mégiscsak egy család vagytok... ha őszintén beszélne veled a bántalmairól, gondjairól, gyorsabban dűlőre jutnátok. Persze ehhez meg kéne nyílnia, és nem egy dacos gyerekként viselkedni. Valószínűleg nem készült fel erre és inkább egy falat húz közétek, így úgy érzi, hogy biztonságban van. Bocsi, lehet kicsit elszaladt velem a ló, de azok alapján, amiket meséltél róla, nekem ez jött le - néztem szabadkozva Reginára. Remélem nem mondtam semmi rosszat, de mindig is őszinte voltam vele.
- Igen, ismerem a bandát és Patrikot is. Szerintem tök mencsi, hogy emlékezett rád. Miért tartod ezt cikinek? - tekintettem egy széles mosollyal a barátnőmre.
- Nekem a galéria a mindenem, biztos bevételt hoz, és fotózhatok kedvemre mindenféle témában. A jóslásra is van kereslet, de jóval kevesebb, mint régebben. A magánéletem már nem ennyire sikeres. Megismerkedtem valakivel, akiről azt gondoltam, hogy ez több lehet egy futó kalandnál. Sőt, elég nagy érdeklődést mutatott irántam, aztán eltűnt, azóta sem hallottam róla. Még az első randiig sem jutottunk el, ez az én formám. Na, de mindegy is, azért bizakodó vagyok. Legrosszabb esetben egy öreg macskás hölgyként végzem - nevettem el magam. Én sem voltam egy egyszerű természet, de az aktuális felhozatal sem volt túl bizalomgerjesztő. Egyedül is jól éreztem magam, elég lendületes életet éltem, szinte minden napra jutott valami program, ráadásul azzal foglalkoztam, amit szerettem is csinálni. A beszélgetésünk közben egyre közelebb kerültünk a vattacukrot értékesítő árushoz, már ebből a távolságból is éreztem azt a jellegzetes illatot, amely ezekre az édességekre oly jellemző volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megnyugvó szusszanással veszi tudomásul a tőle termetesebb test közelségét, a fejének nyomódó állat, a válla köré fonódó kart, de még ez sem oldja a szorongást a gyomrában, amitől hányni tudna még most is. Még a pohárt is merev ujjakkal veszi át, de nem iszik bele. Túl feszült hozzá.
- Most is akarom, de... nagyon közel került. Nem tudom... mit tegyek? Hogy fogjam majd? Azt gondoltam, több időnk lesz, nem... ennyire gyorsan jön. Persze, várom, csak... Úgy érzem, nem én irányítom ezt az egészet. És ettől irtózok. Hogy nem nálam van a gyeplő. - Szereti tudni, melyik szál hova fut, mit kell megrángasson dróton, hogy a megfelelő esemény következzen be. Az, hogy pár nap és szül, egyet jelent a kezéből kicsúszott irányítással.
- A fiúnkat. Tényleg össze leszünk kötve egy életen át. - Nincs a hangjában semmi undorodó, inkább merengő, és fél kezével továbbra is Willbe kapaszkodik, a másikban a poharat végre a szájához viszi, pontosabban a szívószálra harap rá és kortyol bele szemét lehunyva, élvezve a tökéletesen mű ízeket a szájában. Pár hónapja undorodva fordult volna el tőle, de az újabb terhesség és Will józan paraszti hatása rontottak az úrilány neveltetésén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mostanában általában hoz valamit. Általában jeges teát, különböző mesterséges színekben és ízekben, soha el nem olvadó jégkockákkal. A sajátos szeretetnyelvévé vált némán letenni az éjjeliszekrényre a poharat, akkor is, ha vérre menő vita közepén ér haza. Adélt láthatóan ugyanis megnyugtatja, ha babrálhat valamivel, nem mellesleg pedig... nos, ha az nem, akkor az alkalmanként az italába adagolt kedélymérséklő főzet már igen.
   -  Nem olyan könnyű ezeket leejteni. - Kissé megbillenti a fejét, bár ebből a szögből nem láthatja a lányt, csak a válla emelkedését érzi, ahogy lélegzik - De ha ettől jobban érzed magad, nem leszel egyedül. Itt van az anyád, jönnek az én rokonaim, nem mellesleg pedig itt vagyok én. A helyedben inkább azon aggódnék, hogy sorszámot kell húznod majd, hogy a közelébe kerülj.
Nem titkoltan hánynia kell a felhajtástól, különösen pedig attól, hogy a családjaik női tagozata hadseregként sorakozott fel körülöttük. Ő, mint a gyerek apja, legfeljebb arra számíthat, hogy futólag a kezébe adják majd a kölyköt, mielőtt Adél körül összezárulna a hölgykoszorú és napokra vagy hetekre kvázi száműznék a szobából. Ha csak rajta múlna, Adél otthon lenne most és senki más nem lenne jelen rajtuk kívül sem a gyereke születésekor, sem pedig utána.
   -  Na. Csak nem meggondoltad magad? - Kérdez vissza szórakozottan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Biztos ponttá vált a napjaiban, hogy esténként Will hazajön hozzá és akár tíz körömmel esik neki, akár elnéző mosollyal üdvözli, a férje megérkezik. Az, hogy hoz is neki valami innivalót minden egyes alkalommal, maximum a tudatalattijának tűnt fel, de lecsendesíti a háborgó kedélyét tagadhatatlanul, ha úgy jön ki a lépés.
- Nem attól leszek jobban, hogy ők a közelemben lesznek. Még Júliának is százszor jobban örülnék, mint az anyámnak vagy a nagyanyádnak. - Ha valamiben, ebben tökéletesen egyetértenek most először, és nem kellett összefogjanak a közös ellenség ellen, pusztán osztják a véleményt, hogy mindketten mellőzhető donorokká, ő pedig még inkubátorrá is avanzsált ebben a szituációban, ahol Noah van a figyelem középpontjában.
Will felvetése nem várt riadalmat vált ki belőle. Zaklatott tekintettel kapja fel a fejét, hirtelen elmozdulva az ölelésből, a poharat elejtve maguk közé. Csak a szerencsének köszönhető, hogy bénán ugyan, de közéjük huppan és nem borul fel.
Jómaga mindkét kezét a férje arcára tapasztja és határozottan megrázza a fejét.
- Soha. Nem engednélek el soha. Csak ezt az egész felhajtást nem akarom, tudod? Félek, ha megszületik, tényleg elveszik őt tőlünk. Will... lépjünk le. Ne maradjunk itt. Mi van, ha a nagyanyád tényleg a gyámsága alá vonja Noaht? Vagy az anyám? Már így is olyan, mintha kalitkában élnék. Te még ki tudsz innen menni, de én Noah miatt nem tehetem, de... nem mehetünk el? Messze, csak mi hárman... Kérlek... - Látszik, mennyire gusztustalanul elege van a körbeugrálásból, ami nem neki szól, sőt veszélyeztetheti a családi életüket. Azt az életet, ami halványan ugyan, de ismét felderengett előtte. Hogy talán Willel mégis együtt maradhatnának, és megpróbálhatnák a családalapítást, nem csak papíron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A szeme megrebben Júlia említésére, ezt azonban Adél nem láthatja. Felemeli a kezét, hogy megvakarja a szemöldökét, közben azonban egy pillantással ellenőrzi, hogy a gyűrű délután visszakerült-e az ujjára. Tagadhatatlanul ő is jobban örülne Júliának, mint Adél anyjának vagy a nagyanyjának, de ez olyasmi, amit végképp nem kellene a feleségére borítania ebben a mentális és fizikai állapotában.
A lány heves reakciója azonban váratlanul éri. Felsőtesttel a lány felé fordul és hagyja, hogy az a tenyerei közé vegye az arcát, közben az egyik kezével megfogva a poharat kettejük közt az ágyon, hogy az ne boruljon fel. A szemekben hisztérikus pánikot lát csillanni. Kényelmetlenül ismerős látvány.
   -  Tudod, hogy nem lehet.
Halkan válaszol, most először pedig eleresztve a pozitív semlegességet, amit a lány megnyugtatására erőltetett magára. Ő is fél, ez bújkál a hangjában, bár nem attól, mint a lány.
Tudja, hogy felkészületlenek és ennek még minimum évekig nem szabadott volna megtörténnie, attól mégsem tart, hogy nem tudja majd, hogyan tartsa a kezében a fiát. Az ilyesmi kialakul magától, az öregek is megmondták. Azonban a nyomasztó gondolatot, hogy Noah betegen születik majd, nem tudja elhallgattatni az agyában. Nincs itt a nagyapja, hogy mellette álljon úgy, mint az ő anyja és Martin mellett volt, ő pedig alkalmatlan rá, hogy átvegye a szerepét. Ha pedig egészséges lesz, akkor is, hova tovább? Egy iskolás lány és egy újszülött gyermek mellett neki kell családfővé válnia úgy, hogy a saját életét sem képes kordában tartani.
Csak egy pillanat volt, talán annyi sem, amíg hagyta, hogy a bizonytalansága kiüljön az arcára. Szedd össze magad.
   -  Nem fogja elvenni senki. Tőlem nem fogják. De ha csak arra várnak, hogy csináljunk valami menthetetlen hülyeséget, amivel bizonyíthatják, hogy veszélyt jelentünk a gyerekre, akkor most lelépni pontosan elég lenne nekik. Próbáld meghúzni magad most egy kicsit. Ha minden rendben lesz, akkor hagyni fogják, hogy hazavigyük magunkkal és onnantól kezdve kikerülünk a közelükből. De ahhoz most úgy kell viselkednünk, hogy ők is elhiggyék, hogy ami köztünk van ennél stabilabb már nem is lehetne. Ha pedig ehhez szerepet kell játszani, akkor azt.