Jó estét mindenkinek!  

Heló Darik  


Helllóó

Te, igen, te  

Adriáán hát szeva brooo   mi a helyzet itt fiatalok?

Hogy van az, hogy reggel mínusz fokok vannak, délután meg pólóban lehetett kint szórakozni? *napi tízpontos kérdés*

William

Nem sokban különböznek a műszakok, a törzsvendégek általában minden egyes nap megjelennek, a borravaló átlagos, maximum az emberek mennyisége, ami változik. A nevekkel bajban vagyok néha, de az arcmemóriám jó. Azt a figurát is ismerem, aranyvérű talán, aki a pultnál most éppen ropit kér a sokadik "nem is ittam meg" feles után.
- Ropi? Nem lesz az kevés? - kérdezek vissza fél szemöldökömet felvonva. - Zsíroskenyér, az való most a gyomrodnak.

William

Alig észrevehetően ingatom meg a fejem. Nyelek egy nagyot. Kell a pénz, Borka.
- Zsíros. Vágod, malacka zsírja. Laktat, felszívja az alkoholt - lerakok egyet elé a polcról és megtámaszkodom vele szemben. A fejemmel a kenyérre bökök. - Egyél.

William

Megvonom a vállam megint. Mit bszok én rá, hogy kárba megy, nekem fog itt hányni, ha egy csomag ropival bököm ki a szemét.
- Zsííírooooos keeeenyéééér - mondom neki hosszan elnyújtva a szavakat, hátha így felfogja. - Plusz egy galleonért vágok rá lilahagymát is. Kettő, mert sírok tőle - kezdek alkudozni jó rigó módjára.

William

Megforgatom a szemem a hülye makacs fején. Még egy ilyen férfit, akinek nem kell a kenyér...
- A fél vagyonodért bármit idehozok - kicsit előrébb dőlök és rezzenéstelen arccal mondom ki. Majd lejjebb veszek az árból, ha azt sokallja.

William

Ha ismerném, egyezkednék vele. Abban biztos lehetsz. Na de nem mondhatom ezt ki, a főni megint mérgelődne.
- Szerintem Nikot a felesége szopja - vonok vállat. A pult alá nyúlok és elé csúsztatok egy csomag ropit, meg egy pohár sört. - Na, itt a ropid, de össze ne merd hányni a vécét!

Küldj ide is belőle, ide sem ártana már...

Részvétem Beli, nekem a múlthét volt katasztrófa

William

- Én is téged - varázsolok műmosolyt az arcomra. Amilyen részeg, úgysem tűnik fel neki, de talán ezzel nagyvonalúbban fogja kifizetni az el nem fogyasztott kenyeret meg a többi fogyasztását. Meg a borravalómat.
- Mi? Ezt honnan tudod, a tiédet már elvette? - vonogatom meg a szemöldököm. Nem mintha ok lenne abban a fejben.

Attól is kirázott a hideg, hogy ezt elolvastam...

William

- Mondjuk segítettem volna - horkantok fel a szétguruló pálcikákat figyelve. Egy pálcamozdulattal összegyűjtöm őket egy üvegpohárba, majd egy másik zacskót teszek le elé, ezt már előre átgondoltan kibontva.
- Dehogy az, nem látod? Itt van az igazi élet - ironizál, nyilván. A pulthoz elvétve jön csak egy-egy ember, minden van, csak élet nincs. - Miért nem mész máshova?

William

Elhúzom a szám a férfit figyelve. Rászólnék, hogy Fiam, kapd össze magad, de egy, hát abból nem lesz pénz, kettő, még mindig lövésem sincs róla, mi a neve.
- Mi dolgod neked az aurorokkal? - kíváncsiságomban vele szemben két karomra támaszkodok. Körbenézek, mintha tényleg valami rohadt nagy titok lenne.

William

- Kimegy a buborék - mutatok a sörre, csak úgy mellékesen. Közben felvonom a fél szemöldökömet. Egyre jobban érdekel, mit ártott az ember és kinek.
- Mi az a valami? Azért nem visznek böribe, mert máshol bulizol, ja? - próbálkozom kihúzni belőle az infót. Francér' nem figyelek a pletykákra...

William

Veszek egy nagy levegőt és amíg szenved a ropival, kiszolgálom a másik részeg fazont. Lassan már én is bedobok egy felest.
- Te csak ne panaszkodjál mégse - horkantok fel. - Éjfélkor lejár a munkaidőm, én tiplizek bulizni a kazamatába.

William

- Mi? A buli vagy a kazamata? - gondolom az éjfélt még érti, azért annyira külföldiül nem beszélek.
Amikor már a sokadik ropit dobja a pultra, megfogom a csuklóját és a szemeimet összeszűkítve nézek rá.
- Afrikában éheznek a gyerekek, ne dobáld. Edd, ha már kérted - figyelmeztetem az élet nagy dolgaira.

Krise-ék

Mondanám, hogy a franc sem akarja magával vinni, hát kell a tökömnek egy részeg probléma, de hála az égnek megjelenik a nője. Vagy felesége? Annak nevezte, nem?
- Ajjaj a nők - mormolom az orrom alatt. Kicsit még talán meg is sajnálom a férfit, mert nagyon úgy tűnik, a nője egy személyben az anyja is.
- Öt kupica vidító víz, három pohár sör, két csomag ropi...az annyi, mint hat galleon tizenkét sarló - fordulok a nőhöz. - Köszi, hogy hazaviszi, már kezdett idegesíteni.

Krise-ék

Érzem én már az első pillanatban, hogy ez a nő...ez valami fura. Meg kell tartani a távolságot. Meg a pénzüket.
- Én indultam - motyogom magam elé, nem nekik, hát esküszöm könyörögnék a nejének, hogy vigye haza, csak ne én pesztráljam. Rendesen felfordul a gyomrom, a tekintetemet is elkapom róluk, mikor dugással akarja mozgásra bírni az emberét.
- Khm... - köszörülöm meg a torkom, majd lassan a nőre nézek. A kezem a galleonokra teszem és lusta mozgással ingatom a fejem. - Még egy kicsit tornázzuk fel az árát az informátorkodásnak, hölgyem. Jóval több gond van a maga drága férjével ennyinél - egészen illedelmesen alkudozok, még rá is mosolygok. Ki a fszom ez a nő?

Polli
Borcsa

- Meg sem mozdulok, kölyök - horkantok fel fintorogva. - Rinyálsz má' ennyit - még a szememet is megforgatom, na de mit lát ő ebből? Semmit. A józanságnak határait sem súroljuk, oszt még az ég is sötét. Kezd csípőssé válni az idő, úgyhogy félkézzel a vállamra húzom a dzsekim, míg a másikkal a cigiből slukkolok.
- Neked a pattintós kéne, mint Marikának - nem Marika, hanem...Mari...la? Na? Marica? Mindegy, mit érdekel. - De a koboldgyökér is tetszene, hidd el, fiam, attól unikornist látnál a szivárványon pisilve - a kezemmel nagy vonalat mutatok az égen, mutatva ezzel, mekkora nagy szivárványra gondolok.
- Csak akkor, ha meglátnak. Annyira béna vagy, hogy meglátnak? - fordulok felé a szemöldökömet megemelve. - Amúgy sem értem, az a lik nem volt eddig rajta? Láttam egy csajt, bafod, annak egészen a micsodájától a bokájáig szét volt szaggatva, cérnák tartották össze. Akkor meg már minek veszi fel? - kérdésem nyilvánvalóan nem vár valódi választ. Értem én, hogy divat, de tesó...nemá'.
- Én minden este ezt csinálom. Csak változatosabban, télen rohadt nehéz lenne elkötni egy hattyút - magyarázom a cigivel a számban. A cipőfűzőmet kötöm, aztán kinyújtom a kezem egy üvegért.
- Legyen az ananászos, az már majdnem pina colada. Szereted? Vagy a bloody mary az eseted? - nem lepődnék meg, ha egyik sem lenne és az lenne a következő lépcsőfok, amit megugornánk. Egy koktélest.

Polli
Borcsa

- Hülye vagy - legyintek azonnal, hát ez a lány tényleg nem tudom, honnan jött. - Vágod, amelyikben van egy kis kapszula és ha szétnyomod, akkor gyümölcsös lesz tőle - magyarázom néha Pollira pislogva. - Majd hozok neked.
Sok emberrel vagyok jóban, de azt nem értem, vele hogy sikerült lespanolni. Megesett rajta a szívem talán, mintha egy kidobott kiscica lett volna, akit haza kellett vinni, különben ki tudja, mi lesz vele.
- Pedig baromi kényelmesek ám. Ha leguggolsz, nem feszül a térdeden - magyarázom azt a nagy tudományomat, ami a divattal kapcsolatban van. Én szeretek néha csinosan felöltözni, főleg ha alkalom van, de az esetek nagy százalékában azt is leszarom, ha festékes melegítőben szabadulok ki otthonról.
- Mivan?! - hüledezve fordulok teljes testemmel felé. - Ittál már? Jézi, esküszöm egyre büszkébbé teszel, fiam - még a szememből ki nem gördült könnycseppet is letörlöm és szipogok hozzá. Miért is nem színésznőnek mentem?
- Az? Egy szar - vonom meg a vállam. Elveszem az ananászos üveget, felpattintom a tetejét és beleiszok. Természetesen az elégedett "áhh" nem marad el a végén. - Paradicsomlé az alapja, vodkás és csípős, az a tipikus, amitől ha még nem voltál rosszul, már biztos mész okádni. Blöeh. Némmeg, máris feláll a szőr a karomon - mutatom a dzsekim ujját felhúzva, bár elég sötét van már ahhoz, hogy semmit ne lásson.
- Szerintem amúgy ebben a tóban még mindig élnek a vad sellők, vagy valami ilyesmit hallottam. Lehet ők mozgatják a hattyat - a semmiből jut eszembe, de legalább a frászt hozom rá.

MARINAAAAA

Aztagyerekek olyan rohadt meleg van, lesült rólam a ruha *jön hűsölni*

Ha rám sült is jöhetsz, kihámozhatsz belőle  

köszönjük a ventilátort  

Polli
Borcsa

- Dik - szalad ki a számon és a szám lefelé görbül meglepetésemben. Tőle pont nem számítottam egy ilyen könnyed-laza-fiszemfaszom-csavarós mozdulatra, amivel kinyitja az üveget. Na ezért barátkozom vele. Mert bár totál fogyi, van benne potenciál, csak rendesen meg kell nevelni és megtanítani az életre.
Kezdve a véres maris koktélnál, át a tóban élő vérre szomjaz sellőkön egészen...hát majd meglátjuk, mi lesz még belőle.
- Hallod állj már le - förmedek rá, mert akkora hévvel ugrabugrál, hogy majdnem felborul az egész hattyú. A tyú mind a hat része. Megkapaszkodom a belső ívében és kitámasztom magam a lábammal, hogy legalább én a mozgásommal ne adja rá még egy löketet.
- Sellők - ismétlem el magam. - Hát honnan tudjam? Vadásznak a halakra meg a vízbe csábítják a varázslókat, biztos - tippelem meg. - De úgy tudom, a kedvenc hobbijuk, hogy a vízbe lógatott lábakat leharapják tőből - szépen elvigyorodom, amint ezt kimondom.
- Van egy csávó, az jár be a csárdába és azt mondja, ő a sellők királya, vagy mi a bánat - horkantok fel. - Hát én meg akkor Ariel vagyok és megbűvölt a csápos banya...

Polli
Borcsa

- Ne bízd azé' el magad - nem adom meg neki a választ a kérdésre, hogy jó vagy rossz dik, egyszerűen meglepődtem. Hát na, de komolyan, ilyet még én sem tudok.
- Igen légyszi, egy bébi sellő jól lakna veled - vigyorogva megbököm a lábát, hát tiszta csont. Az enyém is, nyilván, de másét basztatni mennyivel jobb már.
Lehet, hogy nem a legjobb ötlet rémisztgetni a kölyköt, még a végén tényleg felborulunk hajóval meg mindennel együtt. Őszintén? Annyira azért nem szeretném megnézni magamnak a tóban élő lényeket, ha végül mégis igaz, hogy nem túl barátságosak, akkor az szopacs mindkettőnk részére.
- Nekem is van kutyám, én is gondolkodtam már rajta, hogy feldobom a nyársra, úgyis olyan dagadt - rántom meg a vállam. Áh, ágyban alszik az a dög, nem tudnék egy ujjal sem hozzányúlni, nem hogy megegyem. Előbb enném meg Polkát. - Ugye?! Hát én úgy kiröhögtem, mondtam is neki, menjen inkább dolgozni, mint ilyen mesékkel tömni az idegenek fejét - a fejemet ingatom és közben kortyolok ebből a cukros lötyiből. Kellemes.
A parton világító pálcák fényét követem a tekintetemmel, amikor a bongyi felhoz egy olyan kérdést, amire azt hittem, még vérhatok egy tizennyolc évet. Vágod, felvilágosítás meg ilyesmi, azért na.
- Háttttöööö - gondolkodom el hangosan -, mert a szex az jó - emelem az üvegem, mintha valami nagy bölcsességet mondtam volna. - Mondjuk ahhoz nem kell járnod senkivel... De van a Beni. Nekem. Nem neked, kölcsön nem adom. Hát ő az őrangyalom. Meg közben fullra kiakaszt, azt hiszi nagyon vicces - ezen a ponton megforgatom a szemem. - Szóval a Benivel néha jól érezzük magunkat úgy is, meg így is, mint veled, mert ha jársz valakivel, akkor ő a barátod is meg ölelgetheted anélkül, hogy azt mondaná a másik, szálljlerólam - magyarázom.

Don't Sit Down 'Cause I've Moved Your Chair

- Nyugi tesó, majd mindjárt kiszolgál - horkantok oda a csávónak, amelyik csattog a nyelvével, mert nem kapta még meg az italát. Zsebre vágott kézzel megyek beljebb, amíg ez a hülye csivava vissza nem ránt.
- Ahhuu baszod, a faszt csiná'sz? - pillantok hátra Pollira. Hátranyúlok, megfogom a karját és előre rántom.
- Mit csinálnának? Patrik úgy tesz mintha dolgozni, ez meg - bökök a fejemmel a szöszire - Leni, te mit szarakodsz? - a papírja fölé hajolok és elolvasgatom a setlistet. Mondjuk egyiket sem tudom címről, de semmi baj, úgy teszek, mintha. - Amúgy tök mindegy, mit csináltok, nem a sorrendtől nedves a csajok bugyija.
- Annyi van, nem? Hét - nézek Pollira lustán, majd fel az órára. Nem. De kit zavar? - Patrik megoldja, látod. Fasza csávó - talán a fektére mázolt énekes nem bóknak veszi, legalább értékelhetné a kedvességemet. Ja.

Don't Sit Down 'Cause I've Moved Your Chair

- Neked mi bajod, menstruálsz? - mérem végig miszter "holvoltálmegint"-et értetlenül. - Rád férne már egy jó... - Pollira való tekintettel nem mondom ki, hanem elmutogatom a kezem, a szám és a nyelvem segítségével, mi vinné le az idegbajosságát. Én nem értem, mire fel ez a nagy hiszti, hát itt vagyok, nem? Még társaságot is hoztam nekik.
- Polaris amúgy nagyon élvezte a koncerteteket, azt akarja mondani - de ha nem akart semmi ilyesmit mondani, én mondom helyette is. Próbálom úgy behozni a társaságba, mint egy épeszű emberi lényt, nem egy kis ufót, akinek úgy kell magyarázni, mi az a villa, mintha ő maga lenne a kis hableány.
- Ha? - hümmentek oda a gyereknek. Jó helyen van Leni kezei között, de azért jobbat is tudok neki kitalálni. - Polli, figyuzzál csak. Állj már be helyettem a pultba, amíg kimegyek a mosdóba - intek a fejemmel valamerre, aztán megfogom a kölyköt a vállainál fogva. Mielőtt még Valentin ellenkezni kezdene, eltolom mellőle a lányt, egyenesen be a pult mögé. Még a kötényemet is nagy segítőkészen a derekára kötöm.
- Amúgy jó szar a hajad ma. Aida nem volt otthon, hogy belőjje? - kezdek piszkálódni a legkedvencebb munkatársammal. Úgyis tudja, miért kérdezem, még akkor is, ha amúgy a lakótársnőjének semmi köze nincs ahhoz, hogyan szokta belőni a frizuráját.
- Na csá, minnyá jövök - intek nekik lazán, kislisszolok a pult mögül és valóban a mosó felé veszem az irányt, de még azelőtt lehuppanok az egyik kártyás asztalhoz játszani.

Marina | Borcica

Mondjuk elég kalandos az életem anélkül is, hogy random emberekkel random koncertekre járnék, de hát...istenem. Meguntam, hogy az elmúlt két hétben többet láttam a Lo Siento bagázst meg Benit, mint a saját családomat, szóval most itt vagyok, a tömeg közepén egy furcsa John Lennon és Kylo Ren szerelemgyerekének a koncertjén. Marika oldalán.
- Te ismered amúgy a dalaikat? - kérdezem a tömeget túlkiabálva a csajt.