37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Magyarországi helyszínek - Ruarc L. Mornien összes hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Le
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2022. szeptember 2. 13:35 Ugrás a poszthoz

Anastasia

A hoppanálást követően szüksége van kapaszkodóra és néhány percre, amíg szédülése és émelygése lassan alábbhagy. Megtanulta valamennyire kezelni ezt, lenyelni a viszolygást, amit a varázslat érzése kelt benne, amikor apróra gyűri és áttuszkolja a téren; szervezete azonban jobban viseli, ha olyannal utazik, akinek megszokta a mágiáját. A nyers mana mindig is idegen marad számára, de a rá irányuló varázslatok a legrosszabbak - ahogy beléakaszkodnak, sokszor mintha lényének szálait húznák szét, ösztönösen csiga módjára húzódna el.
Megkapaszkodik Ana könyökében, közel húzódva a gyógyítóhoz, és hagyja magát vezetni. Menet közben fejét bagolyra emlékeztető módon forgatja, halk csettegéssel térképezve fel az épület belsejét. Ha valami megragadja a figyelmét, kinyúl és megérinti, de a mozdulat feszült, kész azonnal visszakapni ujjait. A légzése egyenletes, ám sekély, helyenként halkan szimatol.
Egyetlen szót sem váltanak, amíg el nem értik a termet. Amikor leültetik, üresen maradt kezével babrál, megkeresve a szék vagy fotel szélét, karfáját, hogy anyagát, vonalait kezdje piszkálni. Az érzet alighanem megnyugtatja, mert kicsivel később már tenyerét simítja rá, halk beleegyezéssel hümmentve. Hintázik, előre-hátra dülöngélve felsőtestével, de az üteme vagy lendülete nem sokkal másabb a megszokottnál.  
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2022. december 11. 11:58 Ugrás a poszthoz

Anastasia

A megfoghatatlanság, amit Anastasia felfedezni vél, létezésem egyik lenyűgöző - egyszersmind frusztráló - szilánkja: az emberi lélek tagadhatatlan jelenléte, szépsége, illékonysága. Egyetlen érzékkel tapasztalhatom csak, pedig legszívesebben tenyerembe merném, ujjaim köré tekerném, mélyen beszívnám illatát. Az emlékek viszont néha megőriznek benyomásokat, akár ezek a falak az emberek visszhangját. Sok lélek, különféle dallamok töredékeinek zsúfolt kaleidoszkópja ivódott mindenbe, a kezek egymásnak adják a kilincset, a lépcsők szélét gömbölyűre koptatták a lábak, a por meglapult a repedésekben.

A szavakra nem reagál, elvégre nem kérték a beleegyezését vagy nyugtázását, csupán tényeket közöltek vele. A szék karfáján tartva tenyerét, légzését arra kényszeríti, hogy ki- és belégzése ugyanolyan hosszúságú legyen, egy-egy taktus szünetet szorítva a kettő közé. Nem echozik, csak lélegzik és vár.
Amikor Ana megszólítja, a feje helyett a tenyerét emeli fel, kissé tétován - a gyógyító keze puhán, óvatosan adja át a hűvös tárgyat. Ujjai meglepetten forgatják ide-oda a követ, köröket róva, minden oldalról körbetapogatják. Egyetlen karc, egy kitüremkedés, semmi nincs rajta - olyan, mintha üveget, vagy nem is, vizet simogatna. Kíváncsian ajkához emeli, végighúzva rajta és halk, a macskákéhoz hasonló hangot hallat, ami egyszerre kellemes meglepetés és értetlenség elegye. A tárgy egészen leköti, s izmai felengednek valamennyire, amint elfelejti, hol van.

Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2023. január 11. 15:54 Ugrás a poszthoz

Anastasia

Ez a pár perc elég hozzá, hogy a testtartása ellazuljon - bár a kényelmestől messze áll, érezhetően enyhített szorongásán. Amint Ana megszólítja, Ru picit megrezzen, annak jeleként, hogy átmenetileg megfeledkezett róla is. Ujjai erősebben szorítanak a kőre, ami megnyugtatóan simul tenyerébe, amint leengedi az ölébe.
- Mhm, -* hümment igenképp, s némi tétovázást követően karját kinyújtva szabad kezével visszahajtja, majd gyakorlottan elkezdi feltűrni ruhája ujját. A gyógyító megszokhatta már a látványt, amint sápadt alkarján tisztán kivehetőek az erek és a halovány, hosszanti hegek. Amint az anyag egyre kevesebbet takar, a könyökhajlatnál szintén világosan kirajzolódnak a vénák - ha nem lenne mágia a tűn, akkor se jelentene különösebb kihívást megtalálni őket.*
- Ne aggódj,-a hangja szokatlanul halk, ám tiszta, miközben hagyja, hogy Ana tegye a dolgát, megpróbálva tőle tellően mozdulatlanul ülni. Másik kezével a követ birizgálja, hüvelykjével tapogatva.- A fájdalom miatt,-*teszi végül hozzá. Nyoma nincs ugyan a vámpír-harapásoknak, feljegyzéseiben azonban szót ejtenek róluk.
- Hogy működik?-kérdezi aztán, csak hogy teljen az idő, kifelejtve, hogy az ultrahangra gondol. Az EKG-val valamennyire tisztában van, de az ő által használt hangok sosem voltak képesek bármi mélyére hatolni. Furcsa gondolat, hogy ilyesmi - mágia nélkül - megoldható.


Utoljára módosította:Ruarc L. Mornien, 2023. január 11. 15:58
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2023. január 30. 18:21 Ugrás a poszthoz

Anastasia

Vékony vonal választja el nála a beszédnél az elviselhető mennyiséget kiállhatatlantól - mégis, ha valakinek kedveli a hangját, akkor csendesen hintázva-bólogatva fogja hallgatni, mint egy gyerek. Akkor sem szakítja félbe, amikor Ana úgy beszél a hallásról, mintha kettejüknek ugyanolyan tapasztalást jelentene. Egykedvűen tűri a vérvétel folyamatát, hintázás helyett csupán lábfejeit rázogatva a viszonylagos mozdulatlanság érdekében, hallgatva a nő eszmefuttatását.
- Miért?-*az ő véleménye nem fogja Anastasiaét megváltoztatni, de abból, amint homloka ráncba fut, látni, magát a kérdést sem érti. A szívátültetett emberek sem váltanak hirtelen személyiséget.*- A test nem te vagy én. Csak hozzánk tartozik,- egy időre legalábbis. Vámpír mellet nőtt fel, szellemkutya kíséri, mindkettő halott, ám érző-gondolkodó lény. S haloványan bár, de néha a mágiától átitatott tárgyaknak is mintha lelke lenne, vagy legalább is halovány tudattal bírnak.  
A kötést piszkálja, ujjait ide-oda húzgálva az érdes gézen. Megvárja, hogy a kezébe adják a poharat, s kitapintja formáját-méretét, mielőtt beleinna. Lassan, de biztosan ki is issza, aztán Ana felé nyújtja, hogy ne legyen útban.
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2023. július 30. 22:59 Ugrás a poszthoz

Frida

Az évek alatt hozzászokott, hogy a teste néha elárulja - semennyi bájital vagy óvatosság sem kímélhette meg tőle, hogy rendszeresen ágynak döntse a lázas megfázás vagy egy mások által könnyen lerázott nyavalya. Az utóbbi időben azonban érezte, hogy valami megváltozott, s bár elkezdte a szükséges köröket, sosem jutott el a problémák gyökeréig. Később rá is felejtett, mert a tünetek jöttek-mentek, az élete pedig szintén folyt tovább medrében.
Aztán jött az az éjszaka. Haagen. Tobias eltűnése. A döntés, amiről akkor még nem tudott. A történtek egy részére nem emlékezett, hogy Martin miatt vagy csak lelke zárkózott el ösztönszerűen az elviselhetetlen érzésektől, nem tudta. De amint csillapodni látszottak volna a dolgok, elkezdett belázasodni - nem szokatlan, hogy stressz után lebetegedjen, hát a fejfájásnak sem szentelt elsőre figyelmet. Aztán az ízületei is sajogni kezdtek, s egyszerre nehezen, majd egyre kevésbé kapott levegőt. Megrémült, amikor az ujjbegyei alig bírták kitapintani a jeleket, miközben Anának akart írni. Igen, írni akart, de utána?
Az emlékei homályosak - valószínűleg leszedálhatták, mert nehezen tisztul, álom és ébrenlét határán lebeg, ahol kezdenek beszűrődni tudatába a hangok.
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2023. augusztus 11. 23:56 Ugrás a poszthoz

Frida

Hol vagyok? A terem idegenségében fuldoklom; a hangok és visszhangok háborgó hullámai dobálnak, szagok tolulnak orromba és ízeket nyelek, mielőtt megállhatnám. És a köd! Minden sűrű ködben úszik, a kezemmel is ködöt merek, ahogy próbálok valami kapaszkodó után kapni, minden mozdulat lassú, elmosódó. Hogy kerültem ide? Olyan, mint egy álom, de az álmok nem fájnak ennyire.

Kívülről leginkább koordinálatlan, vontatott mozdulatok láthatóak, mert Ruarc nem próbál látni, a szemei nem pattannak ki vagy nyílnak fel lassan, s vajmi kevés mimika bírja átverekedni magát a kábaságon. Elővigyázatosságból halkítóbűbájt is szórtak rá, nehogy dezorientáltan kárt tegyen bárkiben - hiába tátog, csak valamiféle rekedt, nyüszítésszerű hagyja el a torkát. Odakap kezével, sekélyen, kapkodva lélegzik. Megpróbálja visszatartani a zihálást, hogy hallgatózzon, fejét körbeforgatva. Egy biztos, a feszültség a vonásaiban és ujjainak görcsös ereje, amivel rámar az ágy szélére, összetéveszthetetlen félelem. Majdnem lelöki az öléből a plüsst, amit az egyetlen eddig itt járt hozzátartozó hozott be, pár másik aprósággal együtt - a bolyhos anyag az első, amire igazán fókuszálni tud. Végigtapogatja csőrét, farkát, úszóhártyás lábait, aztán előregörnyedve beletemeti az arcát az állatka hasába. Otthon-illata van. De Tobi nincs itt.
Amint elhallgat a fuvola, nem reagál azonnal, azonban minden felé tett lépésre, mozdulatra megrezzen.
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2023. szeptember 19. 22:38 Ugrás a poszthoz

Frida

Az, hogy a nő visszaül, némiképp megnyugtatja - tartása enged egy árnyalatnyit, s ahogy telik az idő csendesen, leengedi a plüsst az ölébe, majd légzéséből is kikopik a kapkodó ijedtség. Fejét lassan körbeforgatja, nyelvével csettegve párat, s arca helyett fülét fordítja a nagyobb tárgyak - függöny, szekrény, asztalka vagy maga Frida - felé. Félig ülő helyzetében jellegzetes hintázása helyett csak ujjait hajlítja be és nyújtja ki ritmikusan, mintha láthatatlan labdát vagy billentyűket nyomkodna.
Az udvariasság és Ruarc - mint azzal a Minisztérium dolgozóinak java már szembesült - összeférhetetlenek. Az egész üres formalitásra csak elhúzza a száját, a bűbájtól néma vicsorral reagálva. Most először fordul figyelme úgy istenigazából a nő irányába, bámulás helyett hallgatózva, gondolatok, vagy legalább néhány foszlánnyi felszínes dallam után.
A fejmozgása bizonytalan ingás. A főváros? De Anát próbálta elérni. Ösztönösen nem akar visszamenni emlékei közt oda, ahol elvesztette a fonalat, hát másfelé kanyarodnak gondolatai. Hol van a telefonja? Baljával a plüsst szorítva, jobb kezével kezd tapogatózni, valamiféle polc vagy éjjeliszekrény után, hátha megleli az eszközt. Az ízületei még mindig nehézkesen engedelmeskednek, bár már nem érzi magát lázasnak.
Magyarországi helyszínek - Ruarc L. Mornien összes hozzászólása (7 darab)

Oldalak: [1] Fel