- Annak - nyomatékosítottam az iménti szavaimat, hiába láttam az arcán, hogy nem értékeli a viccet. Talán azért, mert mindketten tudtuk, hogy minden viccnek a fele igaz.
- Bernárd, azt hittem... sietsz... - jegyeztem meg elhaló hangon, ahogy a kérges tenyere előbb csak simított, majd durván a mellemre markolt. Éreztem a jól ismert forróságot az ölemben, ahogy azt is, hogy az általam úgy imádott férfi is legalább annyira vágyik rám, mint én rá. Ezezn a részén szerintem soha nem
- Melyikünk strihelt? - kacagtam fel, ami rendesen bezengette a szobát, mintha legalábbis háromszor akkora lettem volna, mint a testem a valóságban. A hang azonban hamarosan belém szakadt, ahogy a keze végigszánkázott hófehér bőrömön és meg sem torpant egészen az ölemig.
Most kellett volna nemet mondanom, odébb lökni őt és közölni, hogy ezt nem szabadna csinálnunk. De ahogy korábban, most sem voltam képes rá, hogy ellenálljak neki. A kezem az alkarjára csúszott, azzal az elindult gondolatmenettel, hogy majd hősiesen eltolom, de végül csak rámarkoltam, mintha mentőöv lenne. A légzésem előbb felgyorsult, majd kapkodóvá vált, ahogy a tapasztalt mozdulatai ugyanolyan könnyedséggel érték el, hogy minden izmom megfeszüljön, mint öt évvel ezelőtt. Előbb könnyű volt magamban tartani a kikívánkozó hangokat, aztán egyre nehezebb, végül lehetetlen. Az enyhén kellemetlen, kezdeti feszítés ellenére is szinte megkönnyebbültem, mikor végre magamban érezhettem. Az lábaim a csípője köré kulcsoltam, az egyik kezem a hajában, a másik a testén barangolt céltalanul, ahogy az ajkaim újra és újra a bőrére tapadtak különösebb cél, vagy irány nélkül. Csak élvezetet akartam okozni neki, érezni a bőre enyhén sós aromáját a nyelvemen, a pillanatban ragadni lehetőleg örökre. A testem soha nem éreztem annyira a sajátomnak, mint mikor az ő súlya alatt. Akkor és ott tudtam, hogy soha, senki nem lesz képes elérni, hogy   annyira elevennek érezzem magam, mint ez a férfi. Ezért pedig egyszerre szerettem és gyűlöltem, bár ez utóbbit a fiókba csúsztattam egy újabb napra. Majd a holnapi Irina birkózik meg ezzel a dilemmával. A jelenben lévő énem túlságosan lefoglalta, hogy minden értelemben Radetzkyé legyen, az ő Katyusája, ha csak egy órára is.

A szemeim megforgattam a kijelentésre, bár majdnem fent akadtak, ahogy pont jó pontra csúsztak az ujjai, fel is szakadt a torkomból egy már-már obszcén sikkantás. Ha eddig nem lettem volna annyira nedves, hogy már a combjaimon érezzem, a nyögése egészen biztosan megtette volna a hatását.
Hiányzott ez. A nevetése, a tény, hogy nem kellett azon gondolkozni, mi lesz kínos, vagy ki sértődik meg előbb, vagy hogy a kakaóscsiga foltot hagy az ember szája sarkában, mert akkor odaveszik a szexiség egy része. Oh, nem. Radetzkyvel valahogy mindig megtaláltuk rá a módot, hogy az élet vadító legyen, akár szétfagyva, akár gumicsizmában tapicskolva.
- Vizezett szar volt - vádoltam az ital minőségét, nyilván nem lehet az, hogy a bánatom felejtetve több alkoholt döntöttem magamba, mint egy átlag budapesti, 50-es, alkoholista gyármunkás. A bánatom és frusztrációm, amit ő okozott, és aminek most éppen semmilyen nyoma nem volt, pedig nem beszéltük meg.   miközben az ujjaim a hajából kigabalyodva kerestek kapaszkodó után, mintha attól félnék, hogy másképp nem élem túl ezt a reggelt. A körmeim vörös sávokat szántottak a hátán, ahogy egyre gyakrabban hagyták el a kéj hangjai az ajkaim. Hiába a kimaradt idő, a testünk tökéletesen illett egymáséhoz. A lökései gyorsak és határozottak voltak, semmi túlzott romantika nem itatta át őket, de én így szerettem a legjobban. Sallangmentesen, csak a lényegre koncentrálva. Ahogy egyre fokozódott az extázis érzése bennem, a szemeim lehunyva nyögtem, hol a nevét, hol csak összefüggéstelen szófoszlányokat. A gerincem egyre inkább ívbe hajolt, mint a túlfeszített íj húrja, már-már vártam, mikor pattan el végleg az az ideg. Ahogy a karjaimon támaszkodva egyre inkább a matracba döngölt, közelebb és közelebb kerültem az orgazmushoz, amit annyira könnyen elő tudott csalogatni belőlem.
- Élvezz belém, sólnyško - kérleltem egészen elhaló hangon, szorosan fűzve az ujjaim az övéi közé. Érezni akartam magamban, meg azt, ahogy az élvezet hullámai összecsapnak fölöttünk.