Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851233#post851233][b]Bencsik Bonnie - 2022.08.17. 17:47[/b][/url]

&

Figyelmesen hallgatom a lányt, aki pont azt mondja, amit sejtettem, elszakítanak minket egymástól. Ha elszakítanak, akkor úgy, mint otthon, neki gyorsan lesz családja, én pedig egy rendszerbe kerülök. A rendszer nem hangzik jól. Gonosz dolognak tűnik. Nincsenek rokonaink, a nagyszüleink már nem élnek, mama pedig börtönbe fog kerülni. Ebben biztos voltam.
- Köszönöm.
Pillantok rá fáradt, de hálás szemekkel, és nézem, ahogy tényleg kimegy,  csak ezt követően pillantok a húgomra, és rétegek el egy sajnálomot. Mert elhoztam, de el fogják venni. El fogják vinni tőlem. Pedig én vagyok az egyetlen rokona. Hosszan nézem őt, mindig szerettem nézni az alvó babákat, és hálás vagyok, amiért nem voltunk otthon, amiért ő velem volt. Mostanra halottak lennénk? Vagy gyilkos vált volna belőlem? Mama biztos vele kezdte volna, mert ő a legkisebb, legvédtelenebb.
- Szia.
Összébb húzom magam a széken, és kicsit úgy mozdulok, hogy takarjam a húgomat, de ha kell, meg is tudjam védeni. Nagyon fáradt vagyok, ülve is tudnék most aludni, de közben meg éber is. Nem érinthetik meg, nem bánthatják. Meg szeretném kérdezni, hogy ő-e a férfi, de ugyanazt a nevet mondja, mint a lány. Persze attól még hazudhat is, de jót érzek vele kapcsolatban.
- Az én nevem Bonnie, ő pedig Boglárka. Kisbogár.
Nem szoktam Boglárkának hívni, mert nekem mindig is olyan volt, mint egy kisbogár. Van egy katica alakú anyajegye a bal bokájánál, ott, ahol nekem is van egy ugyanolyan. Ez hármunk közös, titkos jele volt a kisöcsémmel. Megingatom a fejem, jelezve, hogy nem bánom, ha leül, de a húgomat inkább a kezembe veszem, magamhoz ölelve őt.
- Voltunk itt kiránduláson, a falu vezetése elhozott,  Sástóra, és azt mondták akkor, hogy ha bajba kerülünk, ide kell jönni, mert itt él a férfi, aki megment. De te nem laksz itt.
Hiszen jönnie kellett, ezt hallottam, de van benne valami, ami jó. Érzem. Előre nyúlok, hogy óvatosan megsimítsam az arcát. Jó ember érintése van.
- Te vagy a férfi, aki megmenti a bajba jutott gyerekeket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851267#post851267][b]Bánki Barnabás - 2022.08.17. 21:46[/b][/url]

– Nagyon szép nevetek van – bár érdekes számára, hogy az egyiküké magyar, a másiké pedig nem, de nem firtatja, biztosan megvan ennek is az oka. – Látom, hogy ügyesen véded mindentől és mindenkitől – nem kerüli el a figyelmét az, ahogy Bonnie Boglárka felé fordul és egyből védelmezővé válik, ahogy ő közelebb kerül. – Mond csak, ki ő neked? – manapság már bármi, tényleg bármi megtörténhet, s bár teljesen lényegtelen, hogy Bonninak a húga, lánya vagy szomszédja a kicsi, mégis muszáj megkérdeznie.
– Nem, én nem lakom itt, de látod, az a kedves néni felhívott és milyen gyorsan ideértem – fejével biccent Hannaróza felé, majd kedvesen fordul vissza Bonnihoz. Kissé megilletődik, mikor a lány megsimítja arcát, s mondatától aprócska mosoly ül ki az arcára.
– Hát, azon vagyok, hogy segítsek nekik, igen – válaszol kissé zavartan. – Mesélsz nekem arról, hogy mi történt? – óvatosan teszi fel a kérdést, mert nem szeretné megijeszteni a lányt. Nagyon fiatal, látja rajta, hogy meg van ijedve és a szemében tükröződik némi sötétség is. Barnabás nem ítélkezik, ő ismerni szeretné mindenki történetét és a leginkább attól lehet tanulni, akiről szó van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851272#post851272][b]Bencsik Bonnie - 2022.08.17. 22:24[/b][/url]

Lesütöm a szemem és csak apró fejbiccentéssel köszönöm meg a kedves szavakat, majd tekintetemet az alvó kicsi arcáról a férfi felé fordítom. Nem félek tőle, egyáltalán nem félek, és elhiszem, hogy ő meg tud védeni, de nekem ennél több kell, a testvéremmel szeretnék maradni.
- A húgom.
Felpillantok az említett nőre, aki ajtót nyitott nekem, végül vissza a férfira, és megint csak bólintani tudok. Tehát nincs mindig itt. És ha eljönnek értem, akkor vajon elég gyorsan ide tud érni? Vagy, ha el akarnak minket szakítani, akkor itt tud lenni, hogy megvédjen?
- Nem tudom, hogy miért történt. A faluban azt mondták, hogy imádkozni kell csak azért, hogy mama boldog legyen, és ha elég erősen kérjük, akkor elmúlik a szomorúsága. Mama nem sokkal Kisbogár születése után lett nagyon szomorú lett, csendes. Papa is aggódott érte, de próbálta titkolni, és megkért, hogy gondoskodjam én a babáról, amíg mama jól nem lesz, ő pedig Benájával törődött, az öcsémmel. Mindenkit kértem, hogy imádkozzon a mamáért, és mindenki imádkozott is, de mama csak üldögélt csendesen. Korábban nagyon sokat nevetett, énekelt, táncolt. Nagyon jól nevelt minket.
Tényleg nagyon jó szülő volt mindig. Nagyon sok mindenre megtanított. Tudok varrni, énekelni, táncolni, és az öcsémen megtanultam a szülői feladatokat is. El tudom látni a húgomat, de tudom, hogy egy kevés. Mélyen beszívom a levegőt, csak lassan engedem ki, lepillantok az ébredezőre, elmosolyodom az édes szájtartásán, de tudom, hogy a férfi most itt van, beszélnem kell neki.
- A faluban van egy kör, amit fiatal anyukák alkotnak mindig, a mama is tagja volt, amikor még én voltam kisbaba, ezért mondta papa, hogy nekem is hasznos lesz, hiszen mama is mindent ott tanult meg. Tegnap délután is ott voltunk. De nem éreztem jól magam, vihar volt, és olyan szomorúságot éreztem és veszteséget, így sétáltunk még egyet, mert az erdő mindig megnyugtat, ő pedig elaludt. Aztán, ahogy a ház felé közeledtünk, láttam, hogy mama most is kint ül a karosszékében, és csak ringatja magát. Közelebb mentem, köszönni szerettem volna neki, de akkor láttam, hogy mamának mindene vérben úszik. A haja is véres volt, az arca is, a kezei, a ruhája. Mama egy merő vér volt. Papa és Beni úgy volt, hogy elmennek horgászni, de a vihar miatt nem tudtak. Aztán megjöttek a vezetők, és mamát elvitték, papáékat ott hagyták. Látnom kellett őket, utána elfutottam. Ide futottam. Ha ott maradok, elválasztanak minket, és őt olyan szülőkhöz adják, akiknek nincs gyerekük, mert családban kell felnőnie egy babának, de csak őt vitték volna, mert én már túl idős vagyok. Szeretnék vele maradni, de tudom, hogy neki szerető mama és papa kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851292#post851292][b]Zámbori Ezra Valdemár - 2022.08.18. 18:19[/b][/url]

Puha léptekkel haladt végig a folyosókon a Nagyteremtől a szobájáig. Ujjai között vitte bőrkötésű mappáját, amibe a kapott elemi mágia szorgalmik egy része még várta a javítást. Határidőre meglesz. Lépés közben pacsizott le az egyik mestertanonc elemistájával, aztán mintha Sára szólt volna, de ezt már nem tudtuk meg. A férfi neve hasította végig a folyosót, úgy szóltak neki, hogy sürgős baglya érkezett. Gondolkodás nélkül indult is tovább. A Minisztérium szűkszavú és lényegre törő információkat közölt a felbukkanó még bejegyzetlen elemistáról. Ezra nem is várt többet, elvégre az ő dolga a részleteket kideríteni és segítséget nyújtani, ha arra szükség van.
A Cirkálóval először Csermelymenedékre ment, ahonnan először érkezett jelzés. A Softail Slim gyorsasága sem volt elég arra, hogy még ott utolérje. Állán dörzsölve, a naptól hunyorogva pillantott körbe, de nem volt idő az ácsorgásra, amikor már talán órákkal le van maradva a talán muglik között is mászkáló elemi mágushoz képest. Erősebb nyomjellel indult tovább. Láthatatlanná téve motorját, felemelkedett a magasba. Amennyire gyűlöl repülni, annyira tudja, hogy most nincs más választása, nem tökölészik, ha egyszer a levegőben gyorsabb. Arca ugyan nem rezdült, bensője addig ágált ellene, míg a motor újra földet nem ért, alig fél órával később.
Leteszi az egyik földút szélénél, hogy zaja véletlen se bolygassa meg, amit nem muszáj. Lába viszi előre, amikor már a nyomjelre sincs szüksége. Érzi az elemistát, és közeledve egyre bizonyosabb benne, hogy lassíthat léptein, innen már megoldja. Tekintete a házra siklik, ami egyszerre tűnik csendesnek és békésnek: és még egyben van. Jó hír. Az ajtónál halkan kopogva vár pár pillanatot mielőtt résnyire nyitná. Ha addig nem ér oda senki kinyitni, ujjai begyével löki bentebb azt, hogy a résen át teste egy részével be is lépjen. Tekintete mozgás után kutat, gondolatai már ködösebbek. Igyekszik az elemistára fókuszálni, mégis óvatosan közeledni. Bármerre is van, ő is érzi Ezrát, maximum nem tud róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851296#post851296][b]Layla Robillard - 2022.08.18. 19:04[/b][/url]

- Állom a fogadást! - magabiztosan egyezik bele, s ahogy eltelik pár pillanat jön csak rá arra, hogy tulajdonképpen azzal nyer a leginkább, ha veszít. Hiszen akkor Lafayette vele megy majd el a bálba, őt hívja el és vele fog táncolni! Szíve rögvest hevesebben kezd verni, ám mielőtt emiatt elpirulhatna, a levitás újabb zavarba ejtő megjegyzést tesz. Ajkain várakozik a válasz: ez nem jelenti azt, hogy nem adom meg magam azonnal, hogy felfalhass. Még ő is meglepődik, micsoda rosszéletű lány lett belőle, ám nem segíthet sem magán, sem a helyzeten. A szíve irányít, ő pedig hosszú idő óta először hagyja.

- - - o - - - o - - - o - - - o - - - o - - - o - - -
Az adrenalin elnyomja érzékeit, nem is gondolkodik el azon, hogy épp csak összekulcsolták ujjaikat, hiszen legalább annyira viszonozza az érintést, mint amennyire magabiztosan kapja. Követi Lafayette-et és kérésének megfelelően az orra elé is néz, nem csak az előtte haladó barna fürtös fejet figyeli. - Nem hagyom, hogy magadra vállald, én is akartam. A büntetőmunka úgyis uncsi egyedül, csináljuk együtt - sohasem büntették még meg, bizony, még annál a folyosói incidensnél sem, amikor a páncélokat... Ne, inkább bele se menjünk, mert az emlékek hatására Layla elsüllyed szégyenében, én meg belehalok a nevetésbe. Csendben követi a levitást, egészen addig, míg elég messze nem érnek a tábortól, hogy már ne hallhassák meg őket.
- Hát... Ha lenne sem hiszem, hogy rendezne, de nincs - felvillan előtte Nathaniel arca, a képek egy szempillantás alatt rohamozzák meg, ő azonban tudatosan igyekszik kiűzni magából a démont, csupán a kellemesen langyos nyári éjszaka ellenére megjelenő libabőrök árulkodnak arról, hogy valami lidérces emlék rohamozta meg. - Különben is, ha a barátom nem vinne el csillaglesre, hanem hagyná, hogy más vigyen, meg is érdemelné - cinkosan elmosolyodik és Lafayette-re pillant. Ez azért nagyon huncut kijelentés, főleg úgy, hogy a navinés végképp nem az a típus, aki megcsalná a párját. De ha a fiú ugrathatja, akkor neki is szabad!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851306#post851306][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.18. 20:55[/b][/url]

Zámbori Ezra
Bonniet és Barnabást igyekszem kihagyni ebből

Csak külső szemlélőként vagyok jelen, mert úgy látom, hogy Barnabás jól kezeli a helyzetet. Mikor felém fordulnak, akkor egy bátortalan mosollyal az arcomon intek a lány felé, de látom, hogy felém egyáltalán nincs bizalma. Meg is értem, hiszen én se feltétlen bíznék idegenekben.
Barnabás testbeszédes és hangja még innen a távolból is kellemes, szívet melengető, érezhető rajta, hogy ő tényleg segíteni és törődni kíván azzal, aki ide betér.
Apropó, betérők. Látom, hogy az ajtó lassan nyílik, én pedig egyből megindulok felé, hogy az érkező elébe lépjek. – Mégis mit képzel, mit csinál? – vonom fel a szemöldökömet és karjaimat keresztezem magam előtt. – Nem tanították meg arra, hogy nem illik belépni oda, ahova nem kap invitálást? –magam sem tudom, hogy honnan és miért jön ez elő belőlem, de valamiért úgy érzem, hogy az érkezővel szemben erőteljesebben kell kiállnom, nem lehetek az elnyomott nő. – Hajléktalanokat nem fogadunk be, menjen innen! - tessékelem is kifelé, nem is figyelve arra, ha mond valamit. Most ebben a pillanatban nem kell ide idegen, főleg nem egy hívatlan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851308#post851308][b]Bánki Barnabás - 2022.08.18. 21:46[/b][/url]

Némán hallgatja a lány szavait és próbál a történet közben semmi, de semmi érzelmet nem mutatni. Az egész történet megrázza, teljesen lesokkolja, hogy mit kellett átélnie ennek a két lánynak, s csodálja Bonnie erejét, mert idáig eljött. Barnabás csak nézi a fáradt, meggyötört arcot, majd a kisbabát, végül ismét Bonniet. Annyi mindent szeretne mondani, mégsem tud, nem jönnek a szavak, csak bátortalanul kinyújtja kezét a lány felé, s ha az nem húzódik el, megöleli. Ebben az ölelésben van szeretet, törődés és együttérzés, minden, amit érez, amit nem tud szavakkal kifejezni.
– Jó helyen vagytok – mondja ki, amit elsőre muszáj közölnie a lánnyal. – Itt senki nem fog titeket szétválasztani. Mindig van több felnőtt is az épületben. Olyan személyek, akiknek rossz szándéka van, nem tudják átlépni a telekhatárt – ezt halkabban mondja, mert rajta kívül senki sem tud erről, de úgy érezte, hogy Bonnieval mindenképpen meg kell osztania. – Azért hoztam létre ezt a helyet, hogy segítsek a gyerekeken, akiknek nincs családjuk és akik valamiért jobb, ha nem kerülnek be a rendszerbe, árvaházba. Ti, ha bekerültök, akkor pontosan az lesz, amit elmondtál, nagy valószínűséggel szétválasztanak titeket. De itt és most megígérem neked, hogy mindent megteszek azért, hogy ez ne történhessen meg – szavai erősek tudja, hogy nem szabad üres ígéreteket tenni és ő nem is gondolja annak, amit mond. Mindent és még annál is többet meg fog tenni azért, hogy ez a két lány együtt maradhasson. – Van üres szobánk, megoldjuk, hogy az csak és kizárólag a kettőtök lakja legyen, jó? – kicsit átvarriálják a szobák beosztását és akkor a lehető legcsendesebb részt tudják majd nekik kialakítani. Fejben már tudja is, hogy ki, hova fog menni. A berendezés kérdését pedig valószínű Anniere bízza.
– Bonnie, nagyon sajnálom, hogy át kellett ezt élnetek, de nem igazán értem azt, hogy, amikor anyukádat elvitték, titeket, hogy nem vettek észre? – lehet, hogy nem kellene ezt firtatnia, de valahogy a történet nem kerek számára, s ahhoz, hogy kölcsönös bizalom alakulhasson ki, muszáj rákérdeznie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851309#post851309][b]Bencsik Bonnie - 2022.08.18. 22:19[/b][/url]

Mint az árván maradt kisállatok, úgy bújok bele az ölelésbe, jól esik a férfi kedvessége, hiszek neki, elhiszem, hogy igazat mond, hogy mindenki igazat mondott róla, hogy ő megvéd, hogy ő nem olyan, mint a többi ember, neki nincs rossz a szívében, egy kicsi sem. Mama is és papa is egyetértett abban, hogy a legjobb emberben is van egy pici rossz, de a pici rossz sokszor egészen láthatatlan. Talán benne is van egy pici, de láthatatlan, én azonban nem is hiszem, hogy lehet az annyi, hogy valaha is láthatóvá váljon. Az ölelése reménység, a szavai pedig megédesítik azt. Merek mosolyogni, a szemeim is boldogabbá válnak kicsit, és az újra ébredező húgomra pillantok, aki nagyokat ásít, de nem sír, csak nézelődik. Mindig később kezd sírni, amikor már azt hisszük, hogy egészen elfelejtette, hogyan is kell azt.
- Élhetünk itt?
Kérdezem csendesen, próbálom elrejteni a reménykedésemet arra, hogy megmenekültünk, de olyan biztató lenne, ha azt mondaná igen. Viszont tudom, hogy ez nincs ingyen, és én meg fogok érte dolgozni.
- Nagyon sok mindent tudok csinálni. Mama varrónő volt a faluban, ismerem a szabászatot, mágikusan és muglimódon is, papa pedig fafaragó, tudok én is játékokat csinálni a gyerekeknek. És tudok háztartást is vezetni, és gyermekeket gondozni. Bármit megteszek, hogy együtt maradhassunk. Őt tudom, hogy bárki örökbefogadná, de engem már nem, én nem vagyok kisgyerek.
Láttam, hogy azok, akik annyi idősek, mint én, és árvává lesznek, nem boldogulnak úgy, pedig a közösség tényleg figyel rájuk. Nem engedi, hogy bántódásuk essen, de mégsem. Talán én is olyan felnőtt leszek, aki nem leli meg a helyét, aki nem lesz már boldog teljesen. Mégis, abban az ölelésben annyira sok minden volt, hogy azt hiszem, itt képes leszek boldogan felnőni, és talán olyan lenni, aki egy nap itt segít majd. A kérdésre azonban megint elkomorodik az arcom, lesütve a pillantásom, Kisbogár hasát kezdem el simogatni. Úrrá lesz rajtam egy érzés, egy feszélyező érzés, valami, ami nem tetszik, mert nem ismerem, valami, ami a gerincem mellett suhan végig, nincs látható nyoma, de érzem. Égnek áll tőle minden piheszőr a testemen, és érzem, hogy a szívem hevesebben dobog, mintha valami közeledne. Összezavar, kissé meg is akadok, amikor felnézek, a tekintetem zavaros.
- Nem tudom, hogy hogyan történt. Nem tudtam elmozdulni onnan, de amikor rám nézett, nem látott engem. Aztán jöttek és elvitték, és csak utána vettem észre a vérmogyoróbokrot, amit körénk nőtt. Csak úgy, megtörtént. Amikor elmentek, kijöttem. Mama talán furcsálta a bokrot, sokáig nézte, én pedig féltem, hogy rájön, nem kellene ott lennie.
Valami nem jó. Valami nagyon furcsa érzés van bennem, amit nem ismerek, és ami félelemmel tölt el. Érzem, a gerincem mentén keletkezett érzés most erősebb. Eddig nem éreztem még ilyet. Bajt érzek, megriaszt. Annyira próbálok a szavaimra koncentrálni, hogy még egy verejtékcsepp is végigúszik a halántékomon. Erősebben fogom Bogarat, aki felsír, én pedig riadtan, mert már egészen közel érzem magamhoz az érzést, mintha felém jönne, felpattanok, és a helyiség hátsó része felé sietek, hogy a sarokba húzódva egészen beforduljak felé, hogy testemmel a húgomat védjem. A férfi azt mondta, hogy nem szakítanak el minket, de most úgy érzem, hogy mégis meg fog történni. Ismeretlen van itt, és én nagyon félek, és közben próbálom a húgomat csitítani. Nem szabad azt látniuk, hogy neki mama és papa kell. Én is meg tudom csinálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851330#post851330][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.19. 14:24[/b][/url]

Soha nem mondaná ki hangosan, mennyivel jobban érzi magát hangulatilag, lelkileg, valahányszor egymáson kezdik köszörülni a nyelvüket. Az ignorálás helyett, amit bőven megtehetne Will is, ahogy általában a családja kezeli őt. Mégsem némán, egymás mellett vegetálva léteznek napról napra- a marakodás lassan inkább a nagyon kifacsart szeretetnyelvükké válik.
Gúnyosan felhorkan, pedig a szelíd sértegetés sajnos a valóság. Lassan nem látja a lábfejét, akkora a hasa.
- De, ha apád erre vár, akkor elszámolta magát. Ha megérkezel, te fogod lekötni minden figyelmem. Ugye, baba? - Nem bír betelni egyrészt Will bosszantásával, másrészt a Noah-hoz való beszéddel. Szentül szeretné hinni, hogy a fia csak még inkább hozzákötődik majd a folyamatos babusgatástól már az anyaméhben is.
Végre visszapillant a férjére, kissé tűnődve azon, hogy nekivágjon egy párnát, vagy válaszoljon? Aztán az utóbbi mellett dönt, miután újból a baldachin mennyezete felé fordul arccal.
- Beszéltem Mr. Selwynnel. Jövő héten ellátogat ide az édesanyjával. Agatha Nightingale-nek elég nagy tapasztalata van a problémás terhességekkel. Talán tud segíteni Noah-val kapcsolatban is. Ezen a ponton bármit megragadok, hogy egészségesen szülessen meg. - Tárgyilagosan beszél, gondosan összeszedte tömör információcsokorba, amit tudni kell, de még így sem tudja letörölni az arcáról a reménykedést, hogy tényleg minden rendben lesz.
- Elég abszurdnak tartom, de csak megkérdezem. Bár aligha vannak ilyen preferenciáid, de egyáltalán ott akarsz lenni, mikor megszületik? Nem várom el, hogy fogd a kezem, ne izgulj. - Noha gúnyos a mosolya, van benne némi keserűség is. Will így is jóval kevesebbet van vele, mint lehetne, egyrészt mert valószínűleg van jobb dolga, másrészt lehet, nyomasztó neki is ez a helyzet, itt lenni Hévízen. De ettől még nem bírja türtőztetni magát, hogy ne érezze lehangolónak ezt az egészet, és ne váljon miatta dühössé. Sokszor szeretné, ha Will vele lenne ahelyett, hogy elkalandozik másfelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851339#post851339][b]William Martin Krise - 2022.08.19. 16:29[/b][/url]

   -  Nightingale...
A karjára támaszkodik, a másik kezében a térdére teszi a dobozt, úgy néz  ő is a plafon felé. Évekkel ezelőtt lehet, hogy a homlokára csapott volna azzal, hogy hát persze, az az Agatha Nightingale, a szakma nevei azonban mára szinte teljesen kikoptak az emlékezetéből. Így hát kénytelen egy hümmentéssel nyugtázni az információt, hiszen végül is mi a legrosszabb, ami történhet? Kiderül, hogy egy nő egy képesítés nélküli sarlatán, aki a saját kíváncsiságának kielégítését látja a személyes tragédiákban?
Milyen abszurd elképzelés.
Összeráncolja a homlokát és ismét lepillant a lányra.
   -  Hát nyilván. Nem ez lenne az első eset, hogy ilyet látok és ne aggódj, eddig egyszer sem ájultam el vagy ilyesmi. Szóval számíthatsz rám, ha ezt akarod. Ha meg nem, akkor, oh well.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851349#post851349][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.19. 19:37[/b][/url]

- Ismered? - Megint oldalra fordítja a fejét, Will felé. Végül is nem lehetetlen, hogy munkájuk során összeakadtak itt-ott. De különösebb jelentőséget nem tulajdonít neki, sokkal jobban foglalkoztatja minden, ami Noah-t érinti. és mi tagadás, nem számított ekkora készségességre a szülést illetően. Képtelen a meglepetést álarc alá parancsolni, de ebben a helyzetben az aligha szükséges is.
- Te komolyan bent lennél velem? -  Süt a megrökönyödés a hangjából. - Mármint... gyakorlatilag egész végig alig adtad jelét, hogy érdekel, mi van Noahval. Csak akkor borult el az agyad, amikor megpróbáltam elválni. Te lettél volna az utolsó, akiből kinézem, hogy vállalja az apás szülést... Megleptél, a kellemes értelemben. - Most meg már a csendes somolygását nem akarja elrejteni. Ott virít az arcán a diszkrét mosoly, ahogy ismét visszatér a mennyezet bámulásához.
- De nem azon töröd a fejed, hogy te vezényled le a szülést, remélem? - Egyrészt elborzasztja a gondolat, hogy noha Will látott már több szülést, azért ő még szeretné, ha hozzá akarna érni, másrészt a férje még mindig feltételes szabadlábon van. Egy világra segítés nem tudja eldönteni, hogy piros, vagy fekete pont lenne a dossziéjában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851354#post851354][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.08.19. 20:23[/b][/url]

Az idősebb nő kérdés nélkül megigazítja a párnákat Adél háta mögött, mielőtt helyet foglal, elég közel maradva, hogy szükség esetén elérje. A táskáját a lába mellé teszi, aztán hüvelykjeit a csatokon nyugtatva eléri, hogy az antikvitás megrázza magát, engedelmesen nagyra tátva száját. Bárki más próbálna belenyúlni, azonnal ráharapna és el se engedné, bár ezt nem szokása a többiek orrára kötni.
- Bah, hagyd az udvariassági köröket,-*inti le Adélt egy feszes mosollyal, mint amikor az ember gyereke átmegy játszani a barátjához és véletlenül csókolomot köszön. Agatha messze közvetlenebb, mint Seth - a belőlük áradó nyugodt magabiztosság árnyalata is más.*- Te anya vagy, én gyógyító,-zárja rövidre az egészet, egyszerűbb, ha hanyagolják ezt a toporgást. Szőke haja a vállát éri, s egy vékony, faragott tűt szúr bele, hogy két mozdulattal kis kontyot csavarjon belőle. Ezt leszámítva figyelmesen hallgatja Adélt, tekintete nem kószál el.
- Ah, véla-vérrel tetézve,-bólint még az elején, nem fűzve hozzá többet, amíg a másik a végére nem ér a mondandójának. Az arca semleges, jót vagy rosszat sem lehet leolvasni róla, mégsem kelti azt a benyomást, hogy ne érdekelné vagy -értené meg mindezt. Ahogy alkarjait térdére fekteti, a szemében csillanó értelem, apróbb és nagyobb ráncai, fejének finom biccenése valahogy szfinxre emlékeztet.
- Nos, a la Faye gyógyítók közé tartozom. Mint sok ősi vérvonalnak, a családnak is akadnak hasonlóan törékeny gyermekei.-*A név másnak talán nem mondana sokat, de az aranyvérűek mind vélekednek valahogyan Morgana leszármazottairól, a szigeten élő családközösségről és szakadár tanaikról. A vérvegyítők varázserőtől vagy handicaptől függetlenül mindenkinek esélyt adnak az életre.
- Láthatnám az orvosi jegyzeteket a leválásról és az eddigi kezelésről?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851356#post851356][b]William Martin Krise - 2022.08.19. 20:29[/b][/url]

A szemöldöke felemelkedik, a pupillája pedig egészen cseppet összeszűkül.
   -  Azt, hogy nem érdekel, abból szűrted le, hogy nem simogatom könnyes szemmel a hasad és nem kötögetek gyerekcipőket? Túl sok lányregényt olvastál, hercegnő.
Hogy az illékony zaklatottságát leplezze, ismét beleiszik a gyömbérsörébe. Nem kérdés, hogy Adél máshogy képzelte el a terhességét. Valószínűleg szerette volna gyerekszoba díszítéssel, vásárolgatással és álmodozással tölteni az eltelt hónapokat ahelyett, hogy egyedül bámulja a mennyezetet. És, hogy teljesen őszinte legyen magával: ő sem így tervezte. Szeretett volna részese lenni a fia érkezésének, felesleges sziruposság és nagy jelenetek nélkül, pontosan úgy, ahogy az ő apja tette vele.
Aztán, nem úgy alakult.
   -  Nem nagyon kell az ilyesmin levezényelni semmit - tér ki a válaszadás elől gondosan. - Amikor én megszülettem nem volt ott senki, csak apa és nagyapa. Ja, haha. Meg nyilván az anyám. Szóval ha engem kérdezel, én jobban örülnék neki, ha nem válna a szoba rögtönzött osztálytalálkozóvá, mert teljesen felesleges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851499#post851499][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.21. 17:38[/b][/url]

- Nem. - Megkeményednek a vonásai. - Mondjuk abból, hogy még a házassági évfordulónk sem érdekelt, akkor a saját fiad miért nyomna többet a latba? De fogadni mernék, hogy szinte semmit nem teljesítettél abból sem, amit a gyerekszobával kapcsolatban kértem. Így van, vagy nem így van? Hülyézhetsz, amennyit csak akarsz, de nem felejtek. - Jó, ha ezt tisztázzák idejében. Még nem bocsátotta meg a múltkori ballépést, ami után ispotályba került ráadásul. A férje minden, csak nem megbízható a szemében.
Éppen ezért sajnos a rossz érzései azonnal előjönnek Will sejtelmesebb kijelentéseire, bár ez inkább már csak üldözési mánia a részéről, megalapozott gyanúja, kézzel fogható bizonyítéka semmire sincs.
- Az nem rögtönzött osztálytalálkozó, hogy ha koraszülött a gyerekünk, ott vannak a megfelelő emberek segíteni. Elővigyázatosságnak és átgondoltságnak hívják. Vagy ugyanezt te is tudod biztosítani? Megtaláltad már a nagyapád jegyzeteit? Will, nem hiába mondom el újra és újra, várom, hogy megugord a lécet, de én is türelmetlen kezdek lenni. Gyűlölöm, ha valakiben ott a potenciál és nem használja ki foggal-körömmel. Ha a saját gyereked nem elég motiváció, nem tudom, mit kellene belógatni az orrod elé, hogy átlépd a határaid. - Nem veszekszik, de érezhetően türelmetlen és durcásabb a hangja, mint oly sokszor mostanság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851502#post851502][b]William Martin Krise - 2022.08.21. 18:22[/b][/url]

Behunyja a szemét ls az ő állkapcsa is megfeszül. Mert a fiam mégis fontosabb, mint egy szaros évforduló, mondaná szíve szerint, de ismét visszanyeli ezt. Nem beszéltek azóta a történtekről, csak folyamatosan kerülgetik a témát, de egyiküknek sincs elég bátorsága a nyílt konfrontációhoz. Neki, legalább is azóta, hogy Hévízen hédereznek, nincs.
   -  Nem akarok vitatkozni, rendben?
Előrébb dől, hogy az üres dobozt az éjjeliszekrényre csúsztatja. Végül pedig a cipőit is lerúgja, feljebb húzza magát az ágyon és a támlának dől. Térre van szüksége, hogy megőrizze a hideg vérét, ezzel pedig fizikailag távolabb is kerül a lánytól.
   -  Dehogynem, megtaláltam őket még hetekkel ezelőtt. Akarod látni? - összefonja a karjait maga előtt - De nem tudom, mit vársz el tőlem. Tudod, mi volt azokban a jegyzetekben? Halott gyerekek. A nagyapám ezerszer többet tudott nálam és általában ő is elvesztette őket. Te komolyan azt akarod, hogy nekiálljak kísérletezni rajta?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851523#post851523][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.22. 01:39[/b][/url]

Rövid időre Willen pihenteti a pillantását. Mit meg nem adna érte, hogy kivitázzák magukat és pár hét múlva megint valami őrült fordulatot vegyen a kapcsolatuk. Szabályosan rosszul van ettől a passzivitástól és a vitákból való kihátrálástól. Ha tehetné, tényleg nekiesne tíz körömmel, mert olyankor legalább azt érzi, hogy figyelnek rá.
- Csak azért nem akarsz, - Elfordítja a tekintetét, felemeli az egyik, gondosan manikűrözött kezét, hogy alaposabban szemügyre vegye az apróköves díszítést a gyűrűsujján, amin mai napig nincs ott a zöld köves gyűrű, de a fehérarany már visszakerült nagy nehezen. - mert Noah még bennem van. Már te sem nézel többnek egy inkubátornál a fellengzős kezdeti szavaid ellenére. Végső soron ugyanolyan gyarló ember vagy, mint mindenki, azt nézed, mi a fontos neked, és ha én is vagyok az a csapás, aki gyereket ad neked, képes vagy megemberelni magad. Tudod... jobban szerettem, amikor még őszintén belemarkoltál a hajamba és a homlokomat az asztallapba vágtad. Akkor legalább nem beszéltél félre és nem játszottad meg magad. Azóta remekül hazudsz nekem, amikor csak kell a saját érdekedben. Nem bírlak tisztelni érte. - Nehézkesebben ugyan, de elfordul Willtől, a hátát mutatva a tőle távolabb került férjének. Őszintén elege van mindenből és mindenkiből, a férjéből különösen.
A szavaira azonban megmerevedik, főleg a halott gyerekek említésére. Lassan, hitetlenkedő arckifejezéssel ül fel és fordul vissza, arcán ott a döbbenet.
- Mit beszélsz? Milyen halott gyerekek? A nagyapád mégis milyen kísérleteket folytatott? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851551#post851551][b]William Martin Krise - 2022.08.22. 20:51[/b][/url]

Ő is követi a lány tekintetét a gyűrűre. Annak a zöld köves párja még mindig a bogolyfalvi házuk egy fiókjában hever és olyan, mintha évek teltek volna el azóta, hogy Adél visszaadta neki. Furcsa és cseppet gyomorforgató belegondolnia, hogy ha Noah nem lenne, már elváltak volna és nem lennének többek egymásnak két idegennél.  Abban a szűk két hétben, amikor úgy tűnt, hamarosan feloldódik köztük a kapocs, minden annyira más volt. Könnyű, szinte súlytalan.
   -  Na ezt te sem gondolhatod komolyan - válaszol a lány hátának, a hangjában most először, őszinte megrökönyödéssel. - Mit akarsz, verekedni? Ha nem vigyázok rá, az a bajod, ha meg igen, akkor az.
Képtelen kiigazodni rajta, ennek legnagyobb részét azonban Adél unalmának és a hormonális viharjainak tudja be. Ha nem nevezi a nevén a gyereküket, azért pityereg, ha nem ér hozzá, hogy ne tegyen kárt bennük, akkor pedig amiatt. Pedig neki is az idegeire megy, hogy minden éjjel mellette alszik, mégsem teheti azt vele, amire példának okáért most és úgy ötpercenként gondol.
Adél felül, a felgyűrődött hálóing pedig visszahull a testén. Ő ismét hosszan pislog, megrázza magát.
   -  Mindennek megvannak a kockázatai. Sokon tudott segíteni, de sokon nem. Szeretnéd, hogy a fiamon próbáljam ki, hogy szerencsésebb vagyok-e annál, akinek három évtized tapasztalata volt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851566#post851566][b]Bánki Anna - 2022.08.22. 21:18[/b][/url]

Az emberiség nagy része utál mosogatni, én mégis örömmel állok oda a mosogató mellé, és vetem bele magam a forró víz és mosogatószer csatájába a makacs foltok ellen. Szeretek itt lenni, a Menedék olyan nyugtató hatással van rám, jó érzés a részese lenni ennek az egésznek. Ma az itt lakó lányokkal együtt készítettük a vacsorát a fiúknak, akik a kertet rendezték. Mivel a rakottkrumplit szinte mindenki megszavazta, így abból készítettünk húsos és mentes verziót is, plusz egy habkönnyű citromos piskótát. Közben a történeteiket hallgattam, olyanokat, amik a múltban történtek velük, és olyanokat, mely már itt. Viccelődtünk, nevettünk, és közben figyeltem arra, hogy tényleg mindenki bevonódjon és beszéljen, és persze arra is, hogy meghallgassuk egymást. Most viszont már csend van, ami nem is baj egy hangos, vidám vacsora után, és kicsit kikapcsolva a gondolataimat, átadom magam a nyugtató víznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851567#post851567][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:18[/b][/url]

- KETTES!? KETTES!? - lecsapom a táskámat az asztalra, nem törődve azzal, hogy itt éppen a csend és a nyugalom az úr. - Te Annie, ide most tényleg kettes van írva? - dugom az orra alá a kijelzőt, de olyan gyorsan húzom vissza, hogy ha akarná se látná a számot. - Hát ezt nem hiszem el, soha nem kaptam ilyet, most ez komolyan létező jegy? - eszem megáll, hogy a fenébe sikerült ennyire rossz vizsgát írnom? Hihetetlen komolyan mondom. - Ja amúgy szia, van valami fontos infó így estére? - mert, inkább idejöttem, minthogy otthon legyek, vagy Bogolyfalván. Látszólag amúgy figyelek arra, ha mond valamit, de igazándiból, nem tudom levenni a szememet arról a nyamvadék kettestől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851568#post851568][b]Bánki Anna - 2022.08.22. 21:19[/b][/url]

Annyira megijedek a felcsattanáson, ami a hátam mögött zajlik, hogy elejtek egy bögrét, és csak a szerencsémen múlik, hogy nem töröm össze. Nagyon veszélyes az, amikor az ember lemegy zenbe, és valaki így elkiáltja magát.
- Hát…igen?
Nem tudom, nem láttam, de ha ő látja, akkor biztos, hogy kettes, máskülönben nem lenne ennyire felháborodva. Meg aztán az egyetemen nem csak egy szám van, rendesek és betűvel is kiírják, hogy nyomatékosítsák.
- Azt hittem, az egyetemista legjobb barátja a kettes.
Próbálok egy kicsit enyhíteni a felháborodásán, és a biztonság kedvéért erősebben fogok rá a bögrére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851569#post851569][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:20[/b][/url]

- Te most szórakozol velem? - nézek rá, szinte szikrákat szóró szemekkel. - Rónaky is pont ezzel a faszsággal jött, aztán nesze itt is van - dobom a telefont az asztal közepére. - Soha nem voltak ennyire szar jegyeim, erre tessék. Barnabás elküld egy címre és bumm, anyád - engedek inkább a forralóba vizet, mert úgy érzem, hogy szükségem lesz némi nyugtató teára.
- Meg tudnám fojtani egy kanál vízben, annyira az idegeimre megy - kezeimmel fojtogató mozdulatokat is mutogatok, hogy szemléltessem mennyire komolyan gondolom a dolgot. - U T Á L O M - jól kihangsúlyozva ejtem ki a betűket a számon, hogy nyomatékosítsam a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851570#post851570][b]Bánki Anna - 2022.08.22. 21:21[/b][/url]

- Nekem volt. Sőt, a tanítási gyakorlatomra is csak négyest kaptam.
Komolyan mondom, ez ember gyereke nem lehet elég csókos, hát igent mondtam, és még így is csak négyest kaptam. Azzal a felhanggal, hogy fejlődőképes vagyok. Na hát, na. Fejlődőképes. A kettes az meg irodalomelméletből vagy miből volt. Nem szeretem az elméleteket, hát Istenem.
- De, várj. Ezt most nem értem. Hogyan függ össze Erik meg a jegyed, meg az, hogy Barni elküldött egy címre?
Biztos, hogy van értelme, csak én még a szívrohamom után vagyok, és kicsit gyorsan jött minden információ, a kettes, a felvillanó képernyő, Erik, Barni, az utálat és a gyilkossági szándék kifejezése.
- De ez csak egy dolgozat jegy, nem? A félév végi vizsgákkal javíthatsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851571#post851571][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:21[/b][/url]

- Barnabás elküldött Nekeresdre, hogy adományt kell összeszedni ide, meg az előkészítőbe. Hát Rónakyhoz kellett menni, aztán így ismertem meg, most meg az unokahúgának a nevelője, segítője nem is tudom mije vagyok. Rónaky meg folyamat felkúrja az agyamat és nem tudok semmi másra odakoncentrálni, mert mindig, de tényleg mindig feszült vagyok, vagy fáradt, de olyan fáradt, hogy azt se tudom milyen nap van - hadarom az összes szót, mert annyira fel vagyok paprikázva, hogy azt nem lehet szépen kifejezni. - Az egész a férjed hibája. Küldött volna téged, vagy a húgát - nevetem el magamat, mert eszembe jut az, hogy Erik szerint nem volt véletlen, hogy Barnabás pont engem választott. Hát szerintem se. Kavarni akarta a szart. - Nem, ez lett a végleges jegyem és ezért valamelyik férfit megfojtom - gondolom ő majd védi Barnabást, pedig megérdemelné a halált, kis szarkeverő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851572#post851572][b]Bánki Anna - 2022.08.22. 21:22[/b][/url]

- Oh, akkor ezért… értem.
Én nem tudom eldönteni, hogy most mi van velük. Mert az, amit Barni mondott nekem, szöget ütött a fejemben, hogy én is úgy nyomultam, mint Erik, amikor a legutóbb bent volt a pizzériában, de Barni vagy nem volt ennyire feszült, vagy nem mutatta ki, vagy mivel azért opciókban. És nem, abba nem most kellene belemennem, hogy vajon retteg-e tőlem, és vajon azt látta-e jobb megoldásnak, ha gyűrűt húz az ujjamra. Ennyire csak nem vagyok imponáló volt neki a kis csitri énem, ezért nem bánta, vagy valóban félt tőlem, és nem mert ilyen lenni. Csűűű mennyi minden lehetett, de valahogy nem sok pozitív vonulat van az félelmetes.
- Nem sok embert láttam, aki képes ennyire nagyon mérges lenni. De Erik, szóval én nem ismerem valami jól, de olyan kedves, rendes ember. Sokat kérdez Tala neveléséről, és olyan jókat szoktak Barnival beszélgetni, velem is mindig kedves.
Most nem tudom, hogy ennél több jó dolgok kell-e mondanom róla, mert ha viszont mondjuk szerelmes, akkor össze kéne hozni őket. De Róza nem hiszem, hogy az, hát nagyon a plafonon van. Beszélnem kéne Barnival, Merlinre, igen. pletykálkodni akarok, de most meg nem mehetek el innen.
- Barninál sorszámot kell húznod, mert ha a bátyám előtt ölöd meg, nagyon pipa lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851573#post851573][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:23[/b][/url]

- Kedves, aha az - sóhajtok egyet, s közben szerzek egy bögrét, amibe szórok füvet. - Azért kedves veletek, mert nem találkoztok vele minden nap és nem akar célt érni nálatok, de amúúúgy egy igazi pöcs - jó, ez nem igaz. Erik tényleg kedves, olyan dolgokat lép meg, amiket az ember soha nem nézne ki belőle. Ha Taláról beszél csillognak a szemei, ha gyökér vagyok, egyből ugrik segíteni. Ritka jó nevelés és kedvesség lakozik benne, csak ne bosszantana ennyire mindig.
- Akkor nincs mese, Eriket kell kinyírni - ennyi. Amúgy is ő minden problémám forrása, Barnabás már aligha jelent gondot.
- Na mindegy, mit kell tudnom éjszakára? - hátha ez eltereli a gondolataimat és kevésbé leszek feszült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851574#post851574][b]Bánki Anna - 2022.08.22. 21:24[/b][/url]

- Nem hangzik túl jónak ez így, remélem legalább jó árat fizet azért, hogy majdnem felrobbansz.
Az biztos, hogy ezt nem lehet megjátszani, mert egyszerűen még rám is átment a feszültsége, érzem a mellkasomban, hogy majdnem szétrobbanok, mintha az egész hely vibrálna, és ilyet nem okoz egy megjátszott érzelem. És igen, itt jut eszembe az a sok-sok pénz, amit Erik ajánlott azért, ha nem mondjuk el Rózának, hogy kicsoda Esztella. A mosogató fölé hajolva kezembe veszek egy újabb bögrét.
- Mondott valamit, amivel ennyire mérgessé tett?
Kérdezem végül csendesen, mert hátha elmondja, és akkor én legyinthetek, hogy de nem olyan nő az, mint amilyenre ő gondol. De ha meg ő legyint, akkor meg nem mondhatom direktbe azt, hogy Barni amúgy jó fej, mert lemondott hét és fél millióról azért, hogy téged ne szivasson. A tényre, hogy házas ember maradok, elmosolyodom, és bólintok. Eriket nyugodtan kinyírhatja.
- Nyugi van, a létszám nem változott. Mi is kint alszunk ma éjjel. Megszavazták, hogy ma közösen olvasnak mesét a kisebbeknek a nagyobbak, így most azért van ilyen nagy csend, gondoltam, addig rendet rakok. Ha éhes vagy, van még a vacsorából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851575#post851575][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:24[/b][/url]

- Hát nézzük. Szó nélkül, az egyik nagy embere betett egy kocsiba és elutaztatott a munkahely érte, bocsánatot se kért érte, sőt mivel nem úgy ugráltam, ahogy ő gondolta, végül otthagyott az utcán - jó, hisztis liba voltam, de a tényen nem változtat. Nem kért bocsánatot akkor azért, mert bábként kezelt.
- Tegnap meg.. Míg aludtam, betört a házamba és összejárta, tapogatta, elhozta a cuccaimat. Nem azért, de én kényes vagyok ezen a téren. Az engedélyem nélkül ne túrják fel a lakásomat - tudom, csak jót akart és igazán szívet dobogtató gesztus, mégis zavar a tudat, hogy ott volt nélkülem.
- Remek, éljenek a nagyok - még jó, hogy vannak és hasznosak. Megkönnyítik néha az estéket.
- Hmm, mondjuk, ha maradtok, én nem is kellek nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851576#post851576][b]Bánki Anna - 2022.08.22. 21:25[/b][/url]

Elkerekedett szemekkel nézek rá, már az elsőnél is, de a második az olyan, amire ha lehet még nagyobb szemeket eresztek meg, és ugyebár mivel nekem eleve ilyen nagyobb szemekkel sikerült megáldódnom, még én is érzem, hogy kezdek átmenni valami groteszk mesekarakterré.
- Hogy mit csinált? Jézusom, ez nem normális. Mármint, azok a cuccaid. És ha valójában perverz és nem is tudom a bugyijaidat szaglászta, vagy ilyesmi?
Vannak beteg emberek, és mondjuk valakihez betörni, az nem éppen arra utal, hogy nincs ott valami komoly dolog.
- Nem kellene szólni valakinek? Tegnap olyan harsányan jókedvű volt, mintha nem is Esztellához készülne, hanem valami furcsa buliba, ami előtt alapozott.
Ösztönösen az orromhoz emelem az ujjam jelezve, hogy mire gondolok, de addig nem gondolkodva, hogy csupa hab vagyok még, és nevezve törlöm le onnan, amikor rájövök, hogy mi csikiz.
- Maradj, ha nincs más dolgod. Bogi elég rosszul aludt napközben, lehet, hogy nem lesz könnyű éjszakája, ketten többet érünk majd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851577#post851577][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.22. 21:26[/b][/url]

- Jaj Annie, neked durvább a fantáziád, mint nekem - nevetem el magamat halkan. - Erik tök ártalmatlan ilyen szempontból, ebben biztos vagyok. Igazából csak jót akart nekem - ez is az egyik oka annak, hogy nem emeltem fel a hangom mikor megláttam a cuccaimat. - De ő valahogy furán működik. Szerintem nagyon nem tudja hogyan kedveskedjen, így amit kitalál azt meggondolatlanul meg is csinálja - valahogy így látom őt jelenleg, aztán lehet, hogy tévedek.
Az Esztella nevet meghallva, érzem, hogy megint hatalmába kerít valami, ami nem a boldogság. - Na ja, alig várta, hogy elkotródjak és mehessen ahhoz a nőhöz - zárom le röviden és tömören, mert nem kívánok erről beszélni. Jobb, ha nem tudom ki az, hogy néz ki, mit csinál, mert csak rosszabbul leszek a dologtól.
- Akartam kérdezni Barnitól, hogy a pizzázó feletti lakást, nem adná - e ki nekem, de azt hiszem, hogy elnapolom ezt a dolgot, mert Rónaky nem ér ennyit - az asztalhoz lépek, hogy elküldjem annak a majomnak a vizsgajegyet, legyen tudomása arról, hogy miért nem fogok beszélni vele napokig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851578#post851578][b]Bánki Anna - 2022.08.22. 21:26[/b][/url]

- Elképzelhető.
Nem mintha velem ilyen eset történt volna, én határozottan az az egyet kiválasztok és ő kell nekem típus vagyok. Komolyan, nem hittem, hogy valaha is lesz bárki, aki bármit elindít bennem, aztán beléptem a pizzériába, megláttam, megmondtam neki és tádáám, a felesége lettem. Szépen hangzik mi? Igen, ez határozottan a mindenmentes verzió. Mint az ételek, nem rossz, nem rossz, de mikor jön a hús?
- Tényleg furán működik.
Ezt láthattam is a legutóbbi találkozásunkkor, és nem mondom, hogy sok ember képes belém fojtani a szót, de ott és akkor neki határozottan sikerült. Nagyon érdekes volt az a felpörgött, érzelemdús állapot.
- Ő nem igazán nő.
Hát mondjuk ez meg még rosszabbul hangzik, mintha Erik egy transzvesztitához készülődött volna, amivel persze nincs is semmi baj, csak lehet, hogy ez a későbbiekben, ebben a macska-egér játékban, amiben egyre biztosabb vagyok, nagyon rosszul jönne ki.
- Vegyük azt, hogy te vagy én, Erik meg Barni. Akkor Esztella Zorka.
Megígértük, hogy nem mondjuk ki, de azt is, hogy ha megkérdezi, akkor nem hazudunk. Igazából nem kérdezte meg, de szóba került, szóval végül is, nem mondtam ki, én csak más neveket használtam a szereplőkre. A kezeimet megtörölve, letepeledek vele szembe, lábaimat felhúzva, törökülésbe. és aggódva pillantok rá.
- Kiadná szerintem. Mármint nekünk ott van az udvarban egy kisebb ház is, meg, hát eleve ketten vagyunk abban a nagy házban, szóval, ha valamelyikünk el szeretne vonulni, el tud. Nem hiszem, hogy ez problémát jelentene neki. De persze ő tudja, csak, hogy ha szeretnéd, akkor kérdezd meg nyugodtan.