Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Will
- Az Agathával való találkozás estéjén -

A feszültség aljas bajtárs. Amikor szükség lenne rá, hogy távol tartsa a mérgező embereket és elég menekülési útvonalat generáljon, mielőtt hülyét csinál ismét magából, alattomban elsunyulja a dolgot. Amikor meg a nyugalmat és a békét áhítaná az ember, menten előmászik a vackáról. Például, hogy alaposan megszorongassa Adél tüdejét, tudatosítsa benne: elfogyott az ideje.
Olyan távolinak tűnt ez az egész anyaság és gyerek-dolog eddig, meseszerű, idilli, mert a szülés részbe nem akart belegondolni. Hogy két hónap és egy élő embert kell megszüljön a világra. Igen ám, de ez a két hónap most hirtelen két-három nappá zsugorodott a jelek szerint.
Sosem félt még ennyire.
A szíve össze-vissza kalapál, a torkát fojtogatja a pánik, miközben az ágyon hanyatt fekve tárcsázza Will számát. Már fejből tudja, mégis reszkető ujjakkal pötyögte be az imént a tárcsázó részhez. Szeretné is meg nem is, hogy felvegyék a túloldalon. Talán, ha Will nem felel, ez az egész még távolinak és megfoghatatlannak fog tűnni úgy... öt percig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851975#post851975][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.30. 19:46[/b][/url]

Will
- Az Agathával való találkozás estéjén -

A feszültség aljas bajtárs. Amikor szükség lenne rá, hogy távol tartsa a mérgező embereket és elég menekülési útvonalat generáljon, mielőtt hülyét csinál ismét magából, alattomban elsunyulja a dolgot. Amikor meg a nyugalmat és a békét áhítaná az ember, menten előmászik a vackáról. Például, hogy alaposan megszorongassa Adél tüdejét, tudatosítsa benne: elfogyott az ideje.
Olyan távolinak tűnt ez az egész anyaság és gyerek-dolog eddig, meseszerű, idilli, mert a szülés részbe nem akart belegondolni. Hogy két hónap és egy élő embert kell megszüljön a világra. Igen ám, de ez a két hónap most hirtelen két-három nappá zsugorodott a jelek szerint.
Sosem félt még ennyire.
A szíve össze-vissza kalapál, a torkát fojtogatja a pánik, miközben az ágyon hanyatt fekve tárcsázza Will számát. Már fejből tudja, mégis reszkető ujjakkal pötyögte be az imént a tárcsázó részhez. Szeretné is meg nem is, hogy felvegyék a túloldalon. Talán, ha Will nem felel, ez az egész még távolinak és megfoghatatlannak fog tűnni úgy... öt percig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851978#post851978][b]William Martin Krise - 2022.08.30. 20:01[/b][/url]

A telefonja megzizzen a zsebében. A pár fokos létrán állva lepillant, a kezében tartott üveget lábujjhegyre állva, a polcok oldalába kapaszkodva csúsztatja vissza a legfelső polcra. A nadrágjában porolja le a kezét, mielőtt ismét lelépkedne a raktár padlójára. Körülötte rendetlen dobozok magasodnak, a létra mellett egy kibontott láda, tele különféle, megbontott üvegekkel.
Hátat fordít a polcoknak, a létra oldalához dőlve veszi elő a telefonját. Csak egy pillantást vet a kijelzőre és a képre, amit Adél hónapokkal korábban állított be kettejükről, mielőtt felemelné.
   -  Igen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851996#post851996][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.30. 23:31[/b][/url]

A túloldalon nagy a csend majdnem egy teljes percen keresztül. Végül a nyugtalan szusszantás töri meg elsőként a csendet, majd a meg-megszakadó szavak. Hallatszik a hangján, hogy ideges.
- Féltél valaha úgy... igazán?- Értelmetlennek tűnhet és légből kapottnak a kérdés, de Will már annyi mindent fogott a felesége terhességével járó hormonokra, a feledékenységére, agyi kapacitásának csököttségére, hogy ez aligha fogja most meggátolni a további beskatulyázásban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851999#post851999][b]William Martin Krise - 2022.08.30. 23:44[/b][/url]

A cipője orrával arrébb tolja a dobozt maga mellett. Hallja a sóhajtást, így bár levegőt vesz, hogy ő szólaljon meg elsőként, megvárja, hogy a lány törje meg a néhány pillanatnyi csendet.
   -  Mit mondott? - kérdez vissza halkan. Tudja, hogy Agatha náluk járt ma, volt is szó róla, hogy a látogatás idejére a lány mellett marad. Azonban az elmúlt pár hét eseménytelensége okén végül abban maradtak, mindenki higgadtabb lesz, ha Adél egyedül várja a nőt, őt pedig majd értesíti róla, ha van miről.
Ezek szerint pedig van miről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852001#post852001][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.30. 23:48[/b][/url]

Megint egy vaskosabb szünet áll be. Hallhatóan többször fut neki, hogy belekezdjen, de csak nem jönnek a szavak úgy, ahogy általában. A felvágott nyelve, az édes törleszkedése, egyik sincs sehol, csak a remegés és a kétségbeesés a hangjában.
- Pár nap és... meglesz. - Nyögi ki végül nagy nehezen a pánik legszínesebb jelenlétével a hanghordozásában. - Én... Én erre... nem készültem fel! - Végre kibukik a szög a zsákból, és hagyja, hogy a félelem átszője minden szavát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852002#post852002][b]William Martin Krise - 2022.08.30. 23:56[/b][/url]

A csönd. Semmit sem gyűlöl jobban és nincs más, ami ennél könnyebben megrémítené. Ha egy szobában lenne a lánnyal, már ráordított volna: mondd, mi van vele?! Így azonban csak felhúzza magát a létrára és leül a legfelső fokra, amíg Adél reszketegen legevőt vesz.
Meghalt, számít a válaszára, meghalt és minden, ami eddig történt, a semmiért volt. Végül is számíthattak erre. Ő számított; hónapok óta kel a nyomasztó gondolattal, hogy lehet, már nincs velük. A kurva életbe, hogy hagyta magát már-már beleélni magát!
   -  Hogy? - ráncolja össze a homlokát a raktár félhomályában - Meglesz? Mármint itt, velünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852004#post852004][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.31. 00:00[/b][/url]

- IGEN, ezt mondom! - Minden átmenet nélkül csattan fel, riadtan, keresve a kiutat ebből az egészből. Hiszen Agatha kedves volt és tárgyilagos, de elmagyarázta a részleteket, és az bizony nem két hónapról, hanem két-három napról szólt. Túl kevés idő ahhoz, hogy lélekben felkészüljön, hogy igazán megszokja a dagadt bokáit, annyira, hogy szabadulni akarjon tőlük, hogy vágyjon a szülés nyújtotta megkönnyebbülésre. Jelenleg csak egy borzasztóan közel került rémképpé vált az egész folyamat.
- Will, két-három nap, maximum egy hét, és szülök! Nincs több időnk! Érted? - Mintha önmagát kérdezné, érti-e, felfogta-e, hogy nemsokára valóban vége szakadt a tizennyolc éves élete ritmusának, ha egy üvöltő csecsemővel fog feküdni és kelni, egy másik ember teljes mértékben tőle fog függeni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852005#post852005][b]William Martin Krise - 2022.08.31. 00:15[/b][/url]

Adél ezt nem halhatja, de ő fellélegzik a vonal túloldalán. Elemeli a telefont az arcától, a homlokához támasztja azt, behunyja a szemét és magában elszámol ötig. A lány kétségbeesett felcsattanását tisztán hallja, csak épp cseppet távolabbról. Végül ismét kinyitja a szemét, a telefon is visszakerül a füléhez.
   -  Rendben, nem kell pánikba esni, hónapok óta csak ezt várjuk, nem? - Adél mellett az ő hangja magabiztosan de némileg sürgetően cseng. Mióta a lány először kórházba került, lényegében kollektíven számolták vissza a napokat addig, amíg Noah eléri azt a kort, hogy vállalható kockázattal szülessen meg. Ezek szerint Agatha meghozta a döntést.
   -  Mondott róla valamit, hogy mit meg hogyan? Hazavihetjük majd, vagy nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852006#post852006][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.31. 00:28[/b][/url]

Valamennyire kiengedi a gőzt úgy... három másodpercre ezzel a minihisztivel, de nem elég sokáig, hogy hasson is.
- Igen, de... Azt hittem, több időnk lesz! Én nem... Fogalmam sincs, mit csináljak ennyi idő alatt, Will! Minden hirtelen olyan közel került... Azt se tudom, hogyan tartsam majd Noaht! Semmit nem tudok! - Milyen nagy volt a mellénye, hogy majd ketten megoldják, hogy az anyja és Will nagyanyja nem fognak beleszólni a gyereke sorsába. Nos ezen a ponton a két vén matróna szakértelme igenis jól jöhet egy alkoholista apa és egy gyermekanya csodás kombinációját látva.
- Nem tudom, nem tudom, én... én nem tudok semmit. Mit fogunk csinálni? Mi lesz így? - Meg se hallja, hogy talán-talán válaszolnia kellene a teljesen jogos kérdésekre. Agatha tényleg a szakértelmét vette elő ehhez az ügyhöz, és valahol Adél fejében is megvannak a találkozás részletei, de nem most és nem elővehető állapotban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852007#post852007][b]William Martin Krise - 2022.08.31. 00:35[/b][/url]

   -  Próbálj meg egy kicsit megnyugodni - szúrja közbe, ami bőven lehet olaj a tűzre most. Könnyen beszél: onnantól, hogy a Bükkben eltaktikázta magát, csak passzív szemlélője az eseményeknek és bármi történt eddig vagy fog innentől, azt Adél szenvedi el majd. Így számára a hír szinte kirobbanóan pozitív. Végre vége szakad a nyomott várakozásnak, annak, hogy a felesége kvázi fekvőbeteg és a kényszerű hévízi nyaralásuknak is. Rendben, persze, ezzel együtt lesz egy fia, akiről gondoskodnia kell, de ez legyen a holnapi William problémája.
   -  Meg fogjuk oldani, rendben? - lepillant a karórájára - Két óra és otthon vagyok, akkor kitaláljuk. Addig nem tudsz áthívni valakit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852008#post852008][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.31. 00:51[/b][/url]

- Will, nem tudom, hallottad-e, mit mondtam, de pár nap múlva lesz egy hús-vér gyerekünk! Ez nem épp a megnyugvás időszaka! - Ingerült és csattan a hangja ismét, akár kellett, akár nem. Fél és jelen pillanatnak jól jönne, ha valaki megnyugtatná, hogy mégsem lesz minden egy merő káosz. Will hiánya sem segít a dolgon, hogy őszinte legyen.
- Erre a birtokra? Kizárt! - Főleg, mert jelenleg teljes a felfordulás, az anyja szabókkal tárgyal egy teljes garnitúra új babaruha ügyén, asztalosokkal a babaágy és bababútorok miatt, és a személyzet is fel-alá rohangál, hogy hirtelen minden biztosított legyen az új családtag érkezéséhez. Csak rá és az pánikjára nem akar senki sem figyelni, mert az sokadlagos egy Krise-Machay kisbabához képest.
- Siess vissza, Will. Én ezt nem bírom egyedül! -

Akármennyire hajnalban is toppan haza a leendő apuka, azt fogja tapasztalni, hogy a ház határozottan élénkebb a vártnál, a személyzet nem pihen, legalábbis nem mindenki. Mintha valami nagy eseményre készülnének, ráadásul katalógusok és bútortervek, szabásminták pihennek a nappali asztalán, anyagminták a konyharészen, szóval felfordulás-hangulat van. Willt ugyan a megszokott módon üdvözlik, de érződik a hirtelen támadt izgatott feszültség a levegőben.
Adél begubózva fekszik az ágyukban odafent, továbbra sem hagyva el a lassan bunkernek vagy fészeknek beillő ágyat, mintha tényleg mozgáskorlátozott volna. Láthatóan meg van zuhanva a kedve, és ha a vérnyomását is megmérnék, bizony akár nyugtalanító is lehetne az érték. Ha Will végre benyit, kb csak arra fog összerezzenni, ha már ott áll a férje az ágy mellett, annyira elmerült a gondolataiban, vagy inkább a rémképzeteiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852015#post852015][b]William Martin Krise - 2022.08.31. 17:03[/b][/url]

A cipőjére pillant, miközben a lány beszél, azonban csak távolról hallja a szavait. Pár nap és lesz valaki, aki nem hagyhatja el őt és aki feltétel nélkül szeretni fogja, pont úgy, ahogy ő ragaszkodott a szüleihez. Lényegtelen, hogy a gyermek anyjával a viszonya a legtapintatosabban szólva is viharos, vagy, hogy egyikük sincs felkészülve a feladatra. Legalább a tépelődésnek vége szakad és nem lebeg több fekete felhőként a fejük fölött a kérdés, hogy a lány terhességének kimenetelétől függően családot alapítanak-e, vagy elválnak az útjaik.
   -  Pár óra és otthon vagyok - sóhajtja végül. Feláll a létráról, majd lehajol a következő üvegért - Addig igyekezz ne idegösszeomlást kapni.

A szemét forgatva áll félre az útból, hogy elengedj a lépcsőn lefelé siető nőt. Ő csak egy sietős pillantásra méltatja a maga előtt lebegtetett, halványszínű ruhákkal megrakott kosár mögül, mielőtt végleg eltűnne a jobbra nyíló ajtó mögött, szapora cipőkopogást hagyva maga után.
A két műanyag szívószálas poharat egy elviteles papírtálcán egyensúlyozva maga előtt sétál fel az emeletre. Bár rég elmúlt kettő, a lámpák végigvilágítják a hosszú folyosót, valahonnan távolabbról beszélgetés és csörömpölés hallatszik, de még a család felmenőinek portréi is érdeklődve forgolódnak a keretükben, hogy elkapják az eseményeket.
Az ő lakrészüktől pár ajtónyira a szobából éles fény ömlik a szőnyegre. William futólag torpan meg előtte. Az antik franciaágyat fehér takaróval borították be, a falakat lecsupaszították, a bútorokat pedig néhány fotelen, egy tömörfa asztalon és egy faragott bölcsőn kívül pedig kivitték a szobából. Egy pillanatra elfogja az iszonyat, mielőtt az azonban a fülébe suttoghatna, lerázza magáról.
Halkan nyitja, majd zárja az ajtót maga mögött. Látja a lány körvonalait a takaró alatt, mivel pedig innen nem mondhatná meg, hogy ébren van vagy alszik, ugyanolyan csöndben lép közelebb. A poharakban a jég összekoccan.
   -  Hogy vagy?
A poharakat az éjjeliszekrényre csúsztatja át, aztán ül le azágy szélére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852035#post852035][b]Adele Nadia Krise - 2022.08.31. 23:07[/b][/url]

Lassan Will felé fordítja a fejét. Látszik a ideges, zaklatott arckifejezésén, hogy nincs minden rendben és nem nyugodott meg. Felülve kibújik a takaró alól, a blúza eltakarja a mostanra kigömbölyödött hasát, a rövidnadrág rugalmas anyaga pedig pont annyira öleli körbe Noaht, amennyire kell.
- Voltam már jobban is. - Egész végig követi a férje útját, a poharakra ugyan vet egy futó pillantást, de Will közelsége most égetően sürgőssé, fontossá vált.
- Láttad... ? - Nem fejezi be a mondatot, csak az ajtó felé bök, úgy en bloc mindenre értve ezt a gesztust: a másik szobára, amit épp átalakítanak, a sürgés-forgásra, a túl élénk házra. Szaggatottan felsóhajt.
- Nem mehetnénk el innen? Felfordul a gyomrom valamiért. Megfulladok ezen a helyen. - Idegesen rágcsálni kezdi a szája szélét. Szaladna, ha épp nem gurulna és nem lenne veszélyezetett terhes az első, potenciálisan eleven gyermekével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852037#post852037][b]William Martin Krise - 2022.08.31. 23:32[/b][/url]

Adél felül, ő pedig hosszan pislog egyet. Lepillant, a lány keze után nyúl és összekulcsolja az ujjaikat kettejük között a lepedőn. Adél ujjai nyirkosak és hidegek, a gyűrű szinte langyosnak tűnik mellette a gyűrűsujján.
Kurtán bólint: igen, látta, őszintén pedig megérti, ha a lányt a hideg leli a készülődéstől. Van valami különösen elrettentő a szülőszobák ágyaiban, de sosem tudta megfogalmazni, micsoda. Feléjük nem volt szokás ispotályba vonulni ilyenkor, így a rokonai, a nagyapja betegei, de ő maga is otthon született. A szülőágyak láttán azonban mindig kiverte a víz és most is, amikor meglátta a szigorúan fehér, nehéz lepedőt a másik szobában. Émelyegnie kell, hallhatóan pedig Adél sincs másképp ezzel.
   -  Már csak pár nap. Holnap vagy holnapután túlleszel ezen az egészen, ha pedig minden rendben van, mehetünk vissza Bogolyfalvára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852038#post852038][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.01. 00:02[/b][/url]

A kapcsolatuk kezdete óta még mindig ez az egyik legbensőségesebb gesztus közöttük: az összefont ujjak. Egyszerre nyugtatja meg és érzi tőle közelebb az amúgy nagyon távoli Willt. Jelenleg tényleg azt érzi, hogy mindjárt hányni fog, ha belegondol, hogy pár nap és felvágják a hasát, hogy kivegyék a gyerekét belőle. Elrettentő a patika tisztaság, a steril környezet... a tény, hogy nem nézik többe, mint egy gazdatestet, ami élteti a következő generációt. Összeszorítja a torkát a hányinger.
- Ha minden rendben van... - Erőtlen ismétlés. Az ujjai meg jobban elsüppednek Will fogásában. Aztán fogja magát, és amennyire a hasában rejtőző Noahtól lehetséges, odabújik a férjéhez hosszú idő óta először.
- Kicsúszott a kezünkből az irányítás, ugye? - A hangja tipikusan tele van kétségbeesett beismeréssel. Végre realizálta, hogy az életük egy hatalmas fordulatot fog venni és többé már nem nála van a gyeplő, talán azóta nem is volt, hogy a harmadik hónapon túllendültek és Noah jelenléte visszafordíthatatlanná vált. Az ujjai pánikszerűen kapaszkodnak Will felsőjébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852039#post852039][b]William Martin Krise - 2022.09.01. 00:31[/b][/url]

Adél leküzdi a köztük feszülő távolságot. Fizikailag legalább is. Ő átöleli a vállát, közelebb vonja magához, ahogy pedig a lány belékapaszkodik, ő a hajának dönti az állát.
   -  Ühümm… egy egészen kicsit - válaszol halkan. Hónapokkal ezelőtt, de inkább bő egy éve már, hogy maguk alá temették az események, ő pedig levegőért küszködik alattuk. Semmi sem alakult úgy, ahogy tervezték és nincs jele annak, hogy ez a közeljövőben megváltozna. A tekintete elkalandozik az éjjeliszekrény felé, óvatosan kiszabadítja a kezét a lány ujjai közül, épp csak kissé eltávolodva pedig az egyik pohár után nyúl.
   -  Mitől ijedtél meg ennyire hirtelen? - a poharat a lány kezébe adja - Eddig annyira magabiztosan akartad ezt. Most semmi sem változott, csak kicsit közelebb került. Ki tudja, holnap ilyenkor már lehet, hogy a kezedben tarthatod a fiad.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852059#post852059][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.02. 00:10[/b][/url]

Megnyugvó szusszanással veszi tudomásul a tőle termetesebb test közelségét, a fejének nyomódó állat, a válla köré fonódó kart, de még ez sem oldja a szorongást a gyomrában, amitől hányni tudna még most is. Még a pohárt is merev ujjakkal veszi át, de nem iszik bele. Túl feszült hozzá.
- Most is akarom, de... nagyon közel került. Nem tudom... mit tegyek? Hogy fogjam majd? Azt gondoltam, több időnk lesz, nem... ennyire gyorsan jön. Persze, várom, csak... Úgy érzem, nem én irányítom ezt az egészet. És ettől irtózok. Hogy nem nálam van a gyeplő. - Szereti tudni, melyik szál hova fut, mit kell megrángasson dróton, hogy a megfelelő esemény következzen be. Az, hogy pár nap és szül, egyet jelent a kezéből kicsúszott irányítással.
- A fiúnkat. Tényleg össze leszünk kötve egy életen át. - Nincs a hangjában semmi undorodó, inkább merengő, és fél kezével továbbra is Willbe kapaszkodik, a másikban a poharat végre a szájához viszi, pontosabban a szívószálra harap rá és kortyol bele szemét lehunyva, élvezve a tökéletesen mű ízeket a szájában. Pár hónapja undorodva fordult volna el tőle, de az újabb terhesség és Will józan paraszti hatása rontottak az úrilány neveltetésén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852060#post852060][b]William Martin Krise - 2022.09.02. 00:25[/b][/url]

Mostanában általában hoz valamit. Általában jeges teát, különböző mesterséges színekben és ízekben, soha el nem olvadó jégkockákkal. A sajátos szeretetnyelvévé vált némán letenni az éjjeliszekrényre a poharat, akkor is, ha vérre menő vita közepén ér haza. Adélt láthatóan ugyanis megnyugtatja, ha babrálhat valamivel, nem mellesleg pedig... nos, ha az nem, akkor az alkalmanként az italába adagolt kedélymérséklő főzet már igen.
   -  Nem olyan könnyű ezeket leejteni. - Kissé megbillenti a fejét, bár ebből a szögből nem láthatja a lányt, csak a válla emelkedését érzi, ahogy lélegzik - De ha ettől jobban érzed magad, nem leszel egyedül. Itt van az anyád, jönnek az én rokonaim, nem mellesleg pedig itt vagyok én. A helyedben inkább azon aggódnék, hogy sorszámot kell húznod majd, hogy a közelébe kerülj.
Nem titkoltan hánynia kell a felhajtástól, különösen pedig attól, hogy a családjaik női tagozata hadseregként sorakozott fel körülöttük. Ő, mint a gyerek apja, legfeljebb arra számíthat, hogy futólag a kezébe adják majd a kölyköt, mielőtt Adél körül összezárulna a hölgykoszorú és napokra vagy hetekre kvázi száműznék a szobából. Ha csak rajta múlna, Adél otthon lenne most és senki más nem lenne jelen rajtuk kívül sem a gyereke születésekor, sem pedig utána.
   -  Na. Csak nem meggondoltad magad? - Kérdez vissza szórakozottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852061#post852061][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.02. 00:42[/b][/url]

Biztos ponttá vált a napjaiban, hogy esténként Will hazajön hozzá és akár tíz körömmel esik neki, akár elnéző mosollyal üdvözli, a férje megérkezik. Az, hogy hoz is neki valami innivalót minden egyes alkalommal, maximum a tudatalattijának tűnt fel, de lecsendesíti a háborgó kedélyét tagadhatatlanul, ha úgy jön ki a lépés.
- Nem attól leszek jobban, hogy ők a közelemben lesznek. Még Júliának is százszor jobban örülnék, mint az anyámnak vagy a nagyanyádnak. - Ha valamiben, ebben tökéletesen egyetértenek most először, és nem kellett összefogjanak a közös ellenség ellen, pusztán osztják a véleményt, hogy mindketten mellőzhető donorokká, ő pedig még inkubátorrá is avanzsált ebben a szituációban, ahol Noah van a figyelem középpontjában.
Will felvetése nem várt riadalmat vált ki belőle. Zaklatott tekintettel kapja fel a fejét, hirtelen elmozdulva az ölelésből, a poharat elejtve maguk közé. Csak a szerencsének köszönhető, hogy bénán ugyan, de közéjük huppan és nem borul fel.
Jómaga mindkét kezét a férje arcára tapasztja és határozottan megrázza a fejét.
- Soha. Nem engednélek el soha. Csak ezt az egész felhajtást nem akarom, tudod? Félek, ha megszületik, tényleg elveszik őt tőlünk. Will... lépjünk le. Ne maradjunk itt. Mi van, ha a nagyanyád tényleg a gyámsága alá vonja Noaht? Vagy az anyám? Már így is olyan, mintha kalitkában élnék. Te még ki tudsz innen menni, de én Noah miatt nem tehetem, de... nem mehetünk el? Messze, csak mi hárman... Kérlek... - Látszik, mennyire gusztustalanul elege van a körbeugrálásból, ami nem neki szól, sőt veszélyeztetheti a családi életüket. Azt az életet, ami halványan ugyan, de ismét felderengett előtte. Hogy talán Willel mégis együtt maradhatnának, és megpróbálhatnák a családalapítást, nem csak papíron.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852063#post852063][b]William Martin Krise - 2022.09.02. 11:49[/b][/url]

A szeme megrebben Júlia említésére, ezt azonban Adél nem láthatja. Felemeli a kezét, hogy megvakarja a szemöldökét, közben azonban egy pillantással ellenőrzi, hogy a gyűrű délután visszakerült-e az ujjára. Tagadhatatlanul ő is jobban örülne Júliának, mint Adél anyjának vagy a nagyanyjának, de ez olyasmi, amit végképp nem kellene a feleségére borítania ebben a mentális és fizikai állapotában.
A lány heves reakciója azonban váratlanul éri. Felsőtesttel a lány felé fordul és hagyja, hogy az a tenyerei közé vegye az arcát, közben az egyik kezével megfogva a poharat kettejük közt az ágyon, hogy az ne boruljon fel. A szemekben hisztérikus pánikot lát csillanni. Kényelmetlenül ismerős látvány.
   -  Tudod, hogy nem lehet.
Halkan válaszol, most először pedig eleresztve a pozitív semlegességet, amit a lány megnyugtatására erőltetett magára. Ő is fél, ez bújkál a hangjában, bár nem attól, mint a lány.
Tudja, hogy felkészületlenek és ennek még minimum évekig nem szabadott volna megtörténnie, attól mégsem tart, hogy nem tudja majd, hogyan tartsa a kezében a fiát. Az ilyesmi kialakul magától, az öregek is megmondták. Azonban a nyomasztó gondolatot, hogy Noah betegen születik majd, nem tudja elhallgattatni az agyában. Nincs itt a nagyapja, hogy mellette álljon úgy, mint az ő anyja és Martin mellett volt, ő pedig alkalmatlan rá, hogy átvegye a szerepét. Ha pedig egészséges lesz, akkor is, hova tovább? Egy iskolás lány és egy újszülött gyermek mellett neki kell családfővé válnia úgy, hogy a saját életét sem képes kordában tartani.
Csak egy pillanat volt, talán annyi sem, amíg hagyta, hogy a bizonytalansága kiüljön az arcára. Szedd össze magad.
   -  Nem fogja elvenni senki. Tőlem nem fogják. De ha csak arra várnak, hogy csináljunk valami menthetetlen hülyeséget, amivel bizonyíthatják, hogy veszélyt jelentünk a gyerekre, akkor most lelépni pontosan elég lenne nekik. Próbáld meghúzni magad most egy kicsit. Ha minden rendben lesz, akkor hagyni fogják, hogy hazavigyük magunkkal és onnantól kezdve kikerülünk a közelükből. De ahhoz most úgy kell viselkednünk, hogy ők is elhiggyék, hogy ami köztünk van ennél stabilabb már nem is lehetne. Ha pedig ehhez szerepet kell játszani, akkor azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852112#post852112][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.03. 18:20[/b][/url]

Remélte, hogy Will igent mond. Bízott benne, hogy nem ő az egyedüli, aki elszaladna a családjaik fojtogató ujjai elől, hogy ne veszítsék el a gyereküket. Visszamentek volna Bogolyfalvára, míg Will büntetése lejár, megszületne ott Noah, együtt nevelnék, amíg úgy nem döntenek, hogy mégis elválnak. Ezzel kapcsolatban még mindig csapong: néha jobb lenne elválni, máskor pedig végleg együtt maradni. Főleg úgy, hogy folyton otthon ül, többnyire egyedül, nagyon nagynak tűnő időintervallumokat töltenek külön.
Valahol ott ráng meg az arca kissé, hogy szerepet kell játsszanak, mintha minden rendben lenne, tökéletes volna a kapcsolatuk. Szóval semmit sem javult, ha Will úgy érzi, ezt csak meg kell játszani. Bár miért is javult volna? Veszekszenek vagy semmitmondó csacskaságokról beszélgetnek, de igazán mély, érdemi beszélgetéseink nem igazán voltak még, s ha voltak is, valószínűleg indulat vagy hidegháború okán ültek le a tárgyalóasztalhoz.
Lassú mozdulatokkal elhúzódik végül. Az arca már visszafordult semleges-nyugodtba, az ujjai, amik eddig görcsösen kapaszkodtak Willbe, eleresztik őt, hogy aztán kivegyék a férje kezének védelméből a saját italát, és belekortyolhasson újból.
- Érthető... Jó, rendben, akkor maradjunk még kis ideig, miután Noah velünk lesz. Utána visszamehetünk Bogolyfalvára... Nem gondoltam volna, hogy az a poros falu hiányozni fog egy percig is. - Ott maximum az aurorok követik őket Will miatt, de másokat nem érdekli, mi van velük. Szerencsére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852121#post852121][b]William Martin Krise - 2022.09.03. 18:44[/b][/url]

Adél elengedi őt, az arcvonásait pedig ismét elrendezi pontosan úgy, mint ahogy először megismerte. Neki kéne tudnia a legjobban, hogy mit várnak el tőlük és hiába csapkodják magukat a földhöz, ez a tényeken nem változtat. Noah érkezésével esélyt kaptak a szabadságra. Ha minden jól alakul most, innentől kezdve a felemelkedik róluk a nyomás és a család figyelme is egy másik, hasonlóan szerencsétlen párra koncentrálódik majd. Ha pedig most egyetértésben töltik az elkövetkező napokat és azt a várhatóan pár hetet, amíg a fiuk megerősödik és hazavihetik, senki kurva anyja nem fogja rájuk nyitni az ajtót az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben.
   -  Nem azt mondom, hogy itt kell maradnunk - teszi hozzá, látva a lány bezárkózó arckifejezését. - Egy perccel sem akarok tovább Hévízen lenni, mint amit feltétlen muszáj.
Lerúgja a cipőit magáról, hátrább húzódik az ágyon, megigazítja a párnákat, hogy a hátát nekik és a támlának vetve elheveredhessen rajta ott, ahol korábban Adél gömbölyödött össze. Adélt egy intéssel invitálja közelebb.
   -  Addig meg inkább élvezzük ki a csendet mert abból nem lesz sok nemsokára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852140#post852140][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.03. 19:40[/b][/url]

- Tudom, hogy nem azt mondtad, csak... elragadtak az érzelmeim. Természetesen én sem szeretnék itt egy perccel sem tovább maradni, ebben a fals narratívában, hogy törődnek velünk, amikor mindenki csak Noahra kíváncsi, mi meg eldobható alkatrészek vagyunk ebben a történetben. - Enged az intésnek, közelebb mászik, egyenesen Will mellkasára simulva rá, mintha tényleg minden rendben lenne, csak a nagy hasa miatt kénytelen féloldalasan illeszkedni a meleg testhez, hogy mindhárman elférjenek.
- Keresnünk kell majd egy gyerekgyógyítót a faluban. Egyáltalán van abban a porfészekben gyógyító? - Azt tudja, hogy az iskolában van, de mégsem hordhatja be az újszülött fiát általános kivizsgálásra a kastélyba, ahol... nos ahol ott lesz Elias. Nem felejtette el a villámló tekintetet, a tébolyultan haragos pillantást, ami semmi jót nem ígért már akkor sem.
- Akkor fogok megnyugodni csak, ha sírni hallom. - Mindketten tudják, jelenleg Noah élete vékony hajszálon függ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852163#post852163][b]William Martin Krise - 2022.09.03. 22:51[/b][/url]

Tehát így állunk. Apa, remélem tényleg jól szórakozol.
A plafon felé pillant, amíg Adél elhelyezkedik mellette. Az egyik karja a felesége vállát fogja át, a másikat a tarkója alá csúsztatja és megtámasztja a fán. A lánynak igaza van: mindketten eldobhatóak egészen onnan kezdve, hogy megszülettek. Adél egyszerűen amiatt, hogy lány, ő pedig azért, mert a szülei túl fiatalon találtak egymásra. Másodlagos gyerekként pedig nem tehetnek mást mint, hogy befogják a szájukat és azt teszik, amit mondanak nekik.
Még mindig a plafont nézve bólint kurtán. Meglesz a gyerekgyógyító, meg minden kurva isten, amit csak Adél szeretne.
Lejjebb csúszik az ágyon, szembefordul a lánnyal. Az ajtón túl hallja a lépteket és a motoszkálást, ebben a buborékban azonban csönd van és félhomály. A tenyere Adél arcára simít, közelről pedig csak homályosan látja a szemeit.
   -  Mi leszünk az utolsó generáció, aki behódol ennek az aranyvérű szarságnak - jelenti ki gyengéd magabiztossággal - Ha az Esküt nem is tudom letenni, de ezt megígérem neked és neki is. A többi pedig alakul, ahogy alakul.