Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852110#post852110][b]Radetzky Bernárd - 2022.09.03. 17:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852112#post852112][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.03. 18:20[/b][/url]

Remélte, hogy Will igent mond. Bízott benne, hogy nem ő az egyedüli, aki elszaladna a családjaik fojtogató ujjai elől, hogy ne veszítsék el a gyereküket. Visszamentek volna Bogolyfalvára, míg Will büntetése lejár, megszületne ott Noah, együtt nevelnék, amíg úgy nem döntenek, hogy mégis elválnak. Ezzel kapcsolatban még mindig csapong: néha jobb lenne elválni, máskor pedig végleg együtt maradni. Főleg úgy, hogy folyton otthon ül, többnyire egyedül, nagyon nagynak tűnő időintervallumokat töltenek külön.
Valahol ott ráng meg az arca kissé, hogy szerepet kell játsszanak, mintha minden rendben lenne, tökéletes volna a kapcsolatuk. Szóval semmit sem javult, ha Will úgy érzi, ezt csak meg kell játszani. Bár miért is javult volna? Veszekszenek vagy semmitmondó csacskaságokról beszélgetnek, de igazán mély, érdemi beszélgetéseink nem igazán voltak még, s ha voltak is, valószínűleg indulat vagy hidegháború okán ültek le a tárgyalóasztalhoz.
Lassú mozdulatokkal elhúzódik végül. Az arca már visszafordult semleges-nyugodtba, az ujjai, amik eddig görcsösen kapaszkodtak Willbe, eleresztik őt, hogy aztán kivegyék a férje kezének védelméből a saját italát, és belekortyolhasson újból.
- Érthető... Jó, rendben, akkor maradjunk még kis ideig, miután Noah velünk lesz. Utána visszamehetünk Bogolyfalvára... Nem gondoltam volna, hogy az a poros falu hiányozni fog egy percig is. - Ott maximum az aurorok követik őket Will miatt, de másokat nem érdekli, mi van velük. Szerencsére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852120#post852120][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.03. 18:43[/b][/url]

Vet rá egy köszönő pillantást a gesztusért, de nem teszi szóvá, inkább vázolja, mi a helyzet. Elnézve azonban az idősebb boszorkányt és annak gesztusait, hallva a szavait, itt nem egy hagyományos, felső osztálybeli személlyel van alkalma találkozni, hanem egy meglepően ismerős karakterrel. Noha Seth és Agatha viselkedésre elég másnak mondhatók, azért az egyenesség virtusát ugyanúgy látja az anyában, mint a fiában, vérkötelék ide vagy oda.
Nem fűz különösebb megjegyzést a nő származásához, de látható, ahogy élesebb, figyelmesebbé válik a tekintete pusztán a név hallatán. Ostoba volna nem felismerni, a gondosan őrzött jegyzetfüzetében vannak róluk bejegyzései, mit érdemes tudni a családról nagyvonalakban. Azonban most csöppet sem a származás foglalkoztatja, az Agatha agyában rejlő tudás már annál inkább.
- A gyógyítói feljegyzéseket itt tárolom, de nem vagyok benne biztos, hogy mennyit segít majd. Többnyire azt hajtogatták és hajtogatják is, hogy időhöz és pihenéshez kötött a dolog. - Hallatszik a hangjában a türelmetlen csalódottság, miközben az ágyrésze melletti éjjeliszekrény fiókjába nyúl, és kivesz egy gondosan összerakott dossziét. Nem túl vastag, sőt, de a szükség információk mind benne vannak, az ágypihenésre ítéltség, a baba jelenlegi kezelései, hogy a leválás elég rizikós szinteken mozog, nagyon határeset, és még rengeteg egyéb, rutininformáció, ami Agathának már roppant ismerős lehet, Adélnak sajnos nem mond sokat.
- Volt egy... előző is. - Jegyzi meg nagyon csendesen, de érthetően. Megtanulta, ha megoldást vár, ki kell terítenie valamennyire a kártyáit. Talán Szonjával összefüggésben vannak a mostani gondok.
- A lányom... húsz hetes korában ment el. Genetikai probléma. Fogalmam sincs, hogy ez Noaht... befolyásolta-e... - Még így sem mond elég részletet, de a fájdalomtól megrángó arca arról árulkodik, hogy a seb még nem forrt össze. Minden tényleg olyan gyorsan történt!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852121#post852121][b]William Martin Krise - 2022.09.03. 18:44[/b][/url]

Adél elengedi őt, az arcvonásait pedig ismét elrendezi pontosan úgy, mint ahogy először megismerte. Neki kéne tudnia a legjobban, hogy mit várnak el tőlük és hiába csapkodják magukat a földhöz, ez a tényeken nem változtat. Noah érkezésével esélyt kaptak a szabadságra. Ha minden jól alakul most, innentől kezdve a felemelkedik róluk a nyomás és a család figyelme is egy másik, hasonlóan szerencsétlen párra koncentrálódik majd. Ha pedig most egyetértésben töltik az elkövetkező napokat és azt a várhatóan pár hetet, amíg a fiuk megerősödik és hazavihetik, senki kurva anyja nem fogja rájuk nyitni az ajtót az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben.
   -  Nem azt mondom, hogy itt kell maradnunk - teszi hozzá, látva a lány bezárkózó arckifejezését. - Egy perccel sem akarok tovább Hévízen lenni, mint amit feltétlen muszáj.
Lerúgja a cipőit magáról, hátrább húzódik az ágyon, megigazítja a párnákat, hogy a hátát nekik és a támlának vetve elheveredhessen rajta ott, ahol korábban Adél gömbölyödött össze. Adélt egy intéssel invitálja közelebb.
   -  Addig meg inkább élvezzük ki a csendet mert abból nem lesz sok nemsokára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852126#post852126][b]Marina Darik - 2022.09.03. 18:56[/b][/url]

#rajonganóvagyok
#Kukutyinba
#koncert
#Patrik

Mókás. Bolondos. Őrült. Talán ezekkel tökéletesen le lehet írni Marinát. Így természetesen minden hülyeségbe benne van. Mondhatjuk úgy is, hogy az életét igyekszik a legkerekebben megélni, és ebből bizony nem maradhat ki az sem, hogy egyedül elmenjen egy random magyar banda koncertjére, és megismerkedjen egy rakár idegennel. Hiszen hogy leszel egy rakás ember legjobb barátja egyik pillanatról a másikra? Ha veszel nekik piát. Marina Dariknak meg sok pénze van. Vagyis inkább a szüleinek, de egy kör tőle belefér, hogy utána befogadják.
De a lényeg, hogy úgy jött a koncertre, hogy azt se tudta min van, de a zene jó volt, a random társasága meg annál is jobb. Az egyik szám közben felkapták a vállukra is az emberek, és az utolsó előtti számnál még hátra is dőlt, és szörfözött a tömeg felett. Közben meg folyamatosan röhögött, mint egy retardált hörcsög. Így persze a tömeg végén kötött ki a koncert végére, de nem zavartatta magát, elment a közeli bódéba, és vett még pár sört. Meg egy tálcát is a söröknek, és elment a hátsó ajtóhoz. Az utolsó akkordok voltak hátra, mikor a biztonsági az útját állta.
- Kérem, engedjen be. Sört hoztam a bandának. Látja, még ki sincsenek bontva. Nőből vagyok, tudom mik az általános szabályok - jegyezte meg játékosan a férfinek. - Egy ilyen fasza koncert utát biztos szomjasak, naaa, legyen olyan kedves, hogy beenged. Kééérem - könyörgött a barna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852140#post852140][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.03. 19:40[/b][/url]

- Tudom, hogy nem azt mondtad, csak... elragadtak az érzelmeim. Természetesen én sem szeretnék itt egy perccel sem tovább maradni, ebben a fals narratívában, hogy törődnek velünk, amikor mindenki csak Noahra kíváncsi, mi meg eldobható alkatrészek vagyunk ebben a történetben. - Enged az intésnek, közelebb mászik, egyenesen Will mellkasára simulva rá, mintha tényleg minden rendben lenne, csak a nagy hasa miatt kénytelen féloldalasan illeszkedni a meleg testhez, hogy mindhárman elférjenek.
- Keresnünk kell majd egy gyerekgyógyítót a faluban. Egyáltalán van abban a porfészekben gyógyító? - Azt tudja, hogy az iskolában van, de mégsem hordhatja be az újszülött fiát általános kivizsgálásra a kastélyba, ahol... nos ahol ott lesz Elias. Nem felejtette el a villámló tekintetet, a tébolyultan haragos pillantást, ami semmi jót nem ígért már akkor sem.
- Akkor fogok megnyugodni csak, ha sírni hallom. - Mindketten tudják, jelenleg Noah élete vékony hajszálon függ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852163#post852163][b]William Martin Krise - 2022.09.03. 22:51[/b][/url]

Tehát így állunk. Apa, remélem tényleg jól szórakozol.
A plafon felé pillant, amíg Adél elhelyezkedik mellette. Az egyik karja a felesége vállát fogja át, a másikat a tarkója alá csúsztatja és megtámasztja a fán. A lánynak igaza van: mindketten eldobhatóak egészen onnan kezdve, hogy megszülettek. Adél egyszerűen amiatt, hogy lány, ő pedig azért, mert a szülei túl fiatalon találtak egymásra. Másodlagos gyerekként pedig nem tehetnek mást mint, hogy befogják a szájukat és azt teszik, amit mondanak nekik.
Még mindig a plafont nézve bólint kurtán. Meglesz a gyerekgyógyító, meg minden kurva isten, amit csak Adél szeretne.
Lejjebb csúszik az ágyon, szembefordul a lánnyal. Az ajtón túl hallja a lépteket és a motoszkálást, ebben a buborékban azonban csönd van és félhomály. A tenyere Adél arcára simít, közelről pedig csak homályosan látja a szemeit.
   -  Mi leszünk az utolsó generáció, aki behódol ennek az aranyvérű szarságnak - jelenti ki gyengéd magabiztossággal - Ha az Esküt nem is tudom letenni, de ezt megígérem neked és neki is. A többi pedig alakul, ahogy alakul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852192#post852192][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.04. 10:26[/b][/url]

-  Áhh, az a helyzet, hogy azt simán feltenné, hát az én nevelésem – nevetem el magamat. Ágoston már minden női szart kipróbált, amit nem akart és én jó poénnak szántam. A jövendőbelije még hálás lehet nekem azért, mert az embere majd tudja, hogy mit vigyen neki azokon a napokon.
– A kávé ragyogtat – vigyorodom el, tökre büszkén, mert azért egy orosz asszonyságtól dicséretet kapni nagy szó ám.
– Komolyan mondom, kissé irigyellek, ahogy kinézel, az alapján igen csak jó parti volt – én meg, mint valami vénasszony, dolgoztam, meg ide készültem. Hát hol itt az igazság?
– Remek, remek – teszem is bele a kosárba, majd az említett hajcsavarókhoz is odalépek. – Jaj, de látom magam előtt, hogy ezzel tele pakolom egyszer a haját – szép rózsaszínt választok, hogy minél csinosabb legyen.
– Aztán mi a helyzet veled? Hogy-hogy itt? –fordulok érdeklődve Irina felé. Egyszer csak eltűnt, mintha soha nem is létezett volna. Oroszéknál ez sosem jelent jót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852197#post852197][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 13:53[/b][/url]

A depressziónak nagyon sok változata létezik. Van az, amikor az ember csak ül és hát depis, meg van az, amikor túl van pörögve, mint Jancsika, akit bezártak az édességboltba. Na én olyan Jancsikás vagyok inkább, így most, amikor kirobbanok a dolgozószobámból szinte elvárnám, hogy Miksa azonnal ott teremjen és rendelkezésemre álljon, de nincs, és ez felháborít.
- Miksaaaa!
Ordítom el magam, de mivel nem jön válasz, elindulok megkeresni, folyamatosan a nevét üvöltve, hátha végre válaszol, még a szobájába is benyitok, úgy, ahogy ő szokott, kopogás nélkül, kirobbanó…sikertelenséggel. Ebbe a házba tényleg nem hoz senki haza nőt? Mondjuk én sem, magától szokott jönni. Vagyis, jött, vagy a fene se tudja, hogy mi van, de mivel nem tudom, hogy mi van, ezért most ugye a lelkiállapotom nem is kielégített, így kezdek hülyeségeken agyalni, és annak ez lesz a vége. Anyánk is úgy néz rám, mint akinek komoly baja van, de én csak csókot nyomok az arcára. Máig nem tudja senki, hogy végül volt-e gyűrűzés. Nem, csak vér, de ezt engedjük el.
- Komolyan ez lesz az új szobád, a medence?
Megint valami régmúlt béli dal szól, amit imád, és esküdni mernék, hogy amikor kifelé indultam a Barbie song szólt. Miért nem hallgattam előbb, hogy mi szól nem messze az ablakomtól? Egyből idetaláltam volna.
- Na figyelj. Találtam egy ilyet. Csapatépítő faházban, tó mellett, csomó extra szolgáltatással, elmehetnénk egy ilyenre. Alkohol is van. Csak mi, srácok. Régen voltunk már együtt bárhol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852199#post852199][b]Bontovich Miksa - 2022.09.04. 13:58[/b][/url]

Azt mondják, hogy talán ez az idei nyár utolsó ilyen fülledt és meleg napja, így hát nyilván a medencénél vagyok. Tegnap éjszaka egyszerűen parádés volt, amit Márton és Mirella leműveltek. Reggel kedvem lett volna kibaszni az ajtót és megtapsolni a produkciót, de sajnos anyánk érezte, hogy mire készülök és már a saját szobám ajtajában megállított és leterelt a konyhában. Én örülök annak, hogy a tökfilkó megtalálta azt a nőt, aki ennyire kicsinálja az idegeit, komolyan mondom hiányzott már, hogy ne csak a kötelességekből álljon Márton élete.
Mint a család jókedvéért felelős személy, a reggeli után már egyből megyek ki az udvarra, hogy valami életet leheljek a ház lakóiba. Marika és Julcsi nénit is jól megpörgetem, hogy érezzék a törődést, aztán a medencénél tolom maximumra a hangerőt, hogy a régi nóták tengerében el tudjuk búcsúztatni a nyarat.
- ÁLMODD, HOGY VAKÍÍÍÍÍÍÍT A FÉÉÉÉÉÉÉÉNY, TOMBOOOOL A NYÁÁÁÁR - énekelem éppen hatalmas átéléssel, mikor Márton megérkezik én pedig vigyorogva nézek rá.
- Csá Öreg, nem nézel ki olyan retek szarul, mint máskor, szóval most már hivatalosan is biztos, hogy Mirella az a nő, akit muszáj lesz feleségül venned. Mellesleg gratulálok a tegnapi produkcióhoz, soha senki nem kiabált veled még így, mint ő. Mikor lesz az esküvő? - szürcsölök egyet anyánk legfinomabb limonádéjába, miközben a rózsaszín flamingóban terpeszkedek a medence közepén.
- Áháá, szóval ennyire kurva nagy gáz van, hogy menekülőre fogjuk? Király, mehetünk - nem is kell nekem magyarázat, húzzunk innen a fenébe és vigyük a lehető legjobb arcokat. Támogatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852200#post852200][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 13:59[/b][/url]

- Ahhoz, hogy feleségül vegyem, célszerű volna, ha jelen lenne.
De ugyebár nincs. Én értem, hogy ő élvezi, hogy az a nő feszt az idegeimen táncol, de én nem élvezem annyira, hogy ez legyen a döntő indok a házasságra. Én más okokból kívánok nősülni, de ő láthatóan nem osztja ezen terveimet.
- Nem kell házasodnom, ha emlékszel. Van elég testvérem, aki biztosítja a vérvonalat.
A papucsomból kilépve, mert hát azért itthon biztos, hogy nem leszek talpig díszben, ülök a medence szélére, és lógatom bele a lábam a vízbe. Gyerekként volt egy néni, aki vigyázott ránk, Gyöngyi vagy Györgyi már nem is emlékszem pontosan, ő nézett ilyen szappanoperákat, ahol a nők otthon is full sminkben meg tűsarkúban lopták a napot. Amióta megbeszéltük, hogy nekem nem kötelező ezt a házasságosdit erőltetni, mert láthatóan nem vagyok benne sikeres, azóta nyugodtabb vagyok, azonban a tényen, hogy én házas akarok lenni, nem változtat. Tényleg házas ember szeretnék lenni, elvenni a nőt, akit szeretek, utazgatni, otthont építeni, gyerekeket gyártani. Legalább hatot, komolyan, én imádom a nagycsaládosdit, és nagyon szívesen csinálnám ezt Mirellával is.
- Amíg az apja él, nincs olyan érv, amivel meggyőzhetném, hogy legyen a feleségem. Mondtam neki, hogy kérje a kitagadását, akkor lekerül a családfáról, vagyontalan, rangtalan ember lesz, nem köti majd semmi az apjához, viszont az én feleségem lesz, az én nevemmel, de hajthatatlan. Viszont, hogy mit akar, azt nem tudom. Mert már megint nincs itt. Annak viszont nem örült, hogy elmennénk valamerre csak mi, fiúk.
Kezd a fejem belefájdul abba, hogy Mirella mit akar, és próbáltam lépést tartani vele, de öreg vagyok én már ahhoz, hogy ez olyan könnyen menjen.
- Szóval, mivel neki nem tetszik, el akarok menni, még jobban, mint eddig. Miért, neked menekülnöd kéne, hogy ez jutott eszedbe? Komisz kölyök voltál, Bontovich?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852201#post852201][b]Bontovich Miksa - 2022.09.04. 14:01[/b][/url]

- Ember, ott térdeltél előtte, hát itt volt, nem? - érti is már a tököm ezt. Egyikük se jobb, Márton akarja, de véleményem szerint nem eléggé, Mirella meg könnyedén játssza ezt ki. Szerintem a csaj totál őrült liba, igaz hogy a csomagolás az 10/1000 lett nála. Brutális kombináció, Márton nagyon belenyúlt vele a szarba.
- Ugyan máár. Te se mondod ezt komolyan. Fogadni merek, hogy mindennap nálad van egy gyűrű, amit neki vettél és arra vársz, hogy végre engedjen, te meg egyből az arcába tolod, még mielőtt meggondolja magát - igen, biztos vagyok abban, hogy Márton már vett gyűrűt és gondosan kiválasztotta a legmegfelelőbbet, amiről első pillantásra Mirella jutott eszébe. Alig várom, hogy lássam, ismerem már az ízlését, a nőnek le fog esni majd az álla, meg mindenkinek, ha látja majd rajta.
- Figyelj, múltkor az Anna bálon, lazán belement a játékba, nem? - evickélek közelebb az öreghez. - Gondolkozz már. Ha nem szeretne, nem akarna tőled bármit, akkor játszadozott volna veled ilyet? Őrült tyúk ez biztos, de tanult és jól nevelt, nem játszadozna csak úgy ilyeneket.. - hihetetlen, hogy erre nekem kell felhívni Márton figyelmét, pedig állítólag én tök hülye vagyok az ilyenekhez.
- Megöljük az öreget vagy mi legyen? - nézek vigyorogva bátyámra. - Szerintem Mirella az a nő, akit hidegen hagy a rang, a név, a pénz. Hát te is tudod, hogy a reggelinél mennyire büszke volt arra, hogy ő egymaga épített valamit. Se nélküled, se az apja nélkül ne lenne nincstelen, itt mélyebb sérelmek vannak Márton - meg kéne ismételni azt a reggelit, annyira jól éreztem magamat, szerintem mindenki megérdemelné, hogy újra leüljön a család és valaki bohóc legyen.
- Az a baj veletek, hogy mindketten folyamatosan pofáztok, de nem halljátok meg igazán egymást. Hol voltatok a legőszintébbek és legnyugodtabbak egymással? Vidd el oda, aztán csak egymásra figyeljetek - igen, ez az én legbölcsebb tanácsom ever. Ennyit tudok hozzátenni a dologhoz.
- Ahh, hagyjuk. Ez olyan, ne szólj szám, nem fáj fejem dolog és kurva élet, hogy levágnád a tökömet, ha elmondanám, szóval inkább mondok valami mást. Mit szólnál, ha maradnék még egy évet a Tanodában? Csak hoooogy biztosan benőjön a fejem lágya, mielőtt még kilépek a csuda felnőtt világba   - nem akarok még begyöpösödni, kell egy kis móka a lelkemnek, meg hát az Eridon is összedőlne nélkülem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852202#post852202][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 14:02[/b][/url]

- Itt volt, de az nem jelenti azt, hogy itt is van. Az ágyban hagytam, amíg lejöttem kávéért, és mire visszaértem, már nem volt ott. Nem jelentette be, hogy jön, és azt sem, hogy megy. Ő Mirella, azt csinál, amit csak akar.
Vonom meg a vállam, a fejem a nap felé fordítva, lehunyt szemmel élvezem, hogy egy kicsit átmelenget. Szeretem ezt a házat, odabent ilyenkor kellemes, hűvös idő van, az ember kikívánkozik a természetbe, hogy utána visszaszaladva lehűtse magát újra. A kezeimet zsebre téve, kicsit hátrébb hajolok ültömben, majd vissza előre, hogy egy sötétkék bársonydobozt mutassak fel neki.
- Az a szar ügy, kisöcsém, hogy mi nagyon hasonlítunk egymásra, szóval egy nap te is egy ilyen dobozzal fogsz mászkálni a pillanatot keresve.
Nem nyitom ki, mert nem, mert még egy kicsit kiélvezem az esetleges megdöbbenését, hogy mennyire eltalálta. Valóban vettem gyűrűt, olyan gyűrűt, ami nem családi örökség, nem egy szomorú szerelmi történetet idéz fel, és egyik nagymamánk sem viselte hetven évig. Ez egy olyan gyűrű, amit én választottam. Magam mellé helyezve, a tekintetem rá emelem.
- Azt ő kezdte, aki belement, az én voltam. Aztán bántóvá vált, így hát én is. Hm, ez így kimondva elég gyerekes. Amúgy meg, nem a rang vagy a pénz lett volna az indok. Mindig az apja a kifogása, hogy az apja ne érjen célt, mert ha ki is válik a családból és a feleségem lesz, akkor is az apja választottja leszek a szemében. Akkor is, az apja győz. Baromság, hiszen nem lesznek a családjaink összekötve, ha csak Zille nem házasodik be ide.
De nem hiszem, hogy az a lány még egy próbát tenne a családunkkal, és talán így a legjobb. Az már tényleg nagyon kínos lenne. Viszont, amit mond, hogy oda vigyem el, ahol a legőszintébbek voltunk egymással, egy bölcs tanács, ami meglep kicsit, de igaza van, valóban oda kéne visszamennünk. Ha egyszer még visszajön.
- Ha úgy gondolod, hogy szükséged van egy évre, maradj nyugodtan. De nekem az is jó, ha levizsgázol és új szakirányt választasz. Ha esetleg tényleg megölném az apját, legalább te a kastélyban lennél, és lenne alibid. Jut is eszembe, volt egy egész eredményes befektetésem, és úgy határoztam, hogy megemelem a járandóságotokat. Csak, hogy ne lepődj meg a több pénz miatt, jogos lesz.
Egészen jó döntéseim is vannak ám, ha nagyon magam alatt vagyok, mint például lefoglalni magam a piaci lehetőségekkel és pénzt teremteni a családom részére. De azért nyilván, azt se bánnák, ha nem lennének negatív gondolataim.
- Most már kíváncsi vagyok, hogy mit tettél, ígérem, nem vágom le a tököd. Mint már említettem, a családunk vérvonalát tovább kell vinni, és ebben neked is jobban ki kell majd venned a részed, ha én nem házasodom meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852203#post852203][b]Bontovich Miksa - 2022.09.04. 14:03[/b][/url]

Vigyorogva nézem a bársony dobozt. - Tudtaaaam én, annyira tudtam, mekkora király vagyok, bassza meg. KURVA JÓ VAGYOK - visítom hangosan, bár a zenétől aligha hallják a többiek. De a tényen nem változtat, kicseszettül ismerem ezt az embert és annyira örülök annak, hogy jött egy nő, aki elkapta a pöcsét.
- Hajajj, tudom én ezt is. De azért remélem, hogy a begyöpösödött pöcs éveid elkerülnek, mert azok egyáltalán nem funnyk - annyiszor mondta már mindenki, hogy ő pontosan ilyen volt, hogy már meg sem lepődök azon, ha ez feljön. S tudjátok mit? Én iszonyatosan örülök neki, hogy ezt mondják, mert ezek szerint van jövőm, felnőtt leszek egyszer én is. - A legkirályabb példakép vagy és ha rád hasonlítok az egyáltalán nem gáz, hanem áldás, csak mondom - tök őszinték a szavaim, poharamat is emelem erre, hogy kiigyam belőle a maradékot.
- Ja ő kezdte, te folytattad, aztán mi lett a vége? Itt dugtatok, én meg pakolhattam el cipőiteket, hogy anyánk meg ne lássa. Fúú, majdnem sajnállak, tényleg - röhögök idiótán, majd lecsúszok az úszógumiról és kiúszok, hogy Márton mellett foglaljak helyet. - Figyelj, én még mindig azt mondom, ne hagyd. Hát kurvára odavan érted, hányszor eljött már? Többször, mint te mentél utána. Gondolom ilyen női faszság, hogy teszi az agyát és azt várja, hogy lökd a falhoz, vagy hurcold be a Balatonba, azt keféld meg… Ne legyél már puha pöcs. Most, hogy emlékszik, neked kell irányítani, mielőtt még megint tényleg elmegy - én így látom. Ha Márton most hagyja, akkor szerintem ez a nő, soha többé nem jön vissza, hiába is érzi azt, amit. Ezeknek együtt kellene lenni néhány napot, mindentől és mindenkitől elzártan, tuti biztos úgy jönnének vissza, hogy a szőke már terhes lenne.
- Ahh király. Tudtad, hogy eddig soha nem nyúltam hozzá? - nézek rá mosolyogva. - Mindig azt költöm, amit megszereztem a két kezemmel, ezt meg félreteszem szűkösebb időkre. Büszke vagy rám? - még a buksimat is tartom neki, hogy ha az, akkor simogassa már meg, hát olyan okos kiskutya vagyok én.
- Nem mondhatom el, mert megígértem és tudod, hogy a becsület, meg az ígéret mennyire fontos - lehet, hogy egy gazembernek tűnök, de ilyenekkel nem viccelek. Ha megígértem, hát tartom is magam hozzá.
- Mikor megyünk és kit viszünk? - tökre belelkesültem, parádés lesz és legalább Gracet is elkerülöm még egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852204#post852204][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 14:04[/b][/url]

- Csak halkan legyél kurva király. Meg akarod nézni?
Még senkinek se mutattam meg, mert valójában senki sem tudja, csak ő, és amúgy is, egészen biztos voltam benne, hogy normál körülmények között is neki mondtam volna elő először, aztán anyánknak, aztán a többieknek szerintem utána este, vacsorakor.
- Ez biztos, hogy elkerül, mert mindenkinek, aki előtted született, meg kellene halnia, hogy családfő legyél.
És ez ugye elég nagy munka lenne a kaszásnak, szóval nem hiszem, hogy ez valaha is bekövetkezett volna. Néha jó lenne cserélni, hogy mondjuk Misi legyen a legidősebb, máskor azonban azt érzem, hogy okkal vagyok én, hogy nekem kellett ezt a terhet elvennem az öcséimtől, mert ők nem érdemlik, hogy ekkora felelősség legyen a vállukon. Az első pillanattól, hogy testvérem lett, tudtam, hogy a szerepem szerint védelmezővé fogok válni, és így is lett, és nekem jó ez. Csak tényleg, valahogy ezzel a házassággal ment el. Ha szabadon választhattam volna, azt hiszem, sosem történt volna meg ez. Vagy, ha legalább annyi esélyem lehetett volna, hogy megismerkedem a nővel, akivel oltár elé kell állnom.
- Hálás vagyok érte.
Tényleg nagyon sokat segített, hogy azt az estét, amikor valóban történt is közöttünk valami, senki más nem tudja. Nem akartam botrányba keverni Mirát, pedig az lett volna, mert akkor ráköteleztek volna minket, mivel hivatalosan, legyen bármennyi idős is, és bármennyire tapasztalt is, ő egy aranyvérű család lánya és nekem kötelességem lett volna elvenni őt. Nem szólok semmit arra, amit mond, hosszan hallgatok, végül vérszegényen elmosolyodva, bólogatok párat.
- Igazad van. Azt hiszem, tényleg jó lenne, ha pár napig ketten lennénk csak. Ő tényleg sokszor volt itt, és én meg állandóan elcsesztem csak.
Most rajtam volt a sor, hogy férfi legyek, és tudom is, hogy hogyan csinálom. A nagyiékat befizetem egy hétre valamelyik melegvizes gyógykomplexumba, mi pedig teljesen hétköznapi életet fogunk élni Bogolyfalván, hiszen ott ketten voltunk, a csónakházban, és azok voltak a legszebb pillanataink. Nevetve húzom magamhoz az öcsémet megsimogatva a fejét, majd átkarolva a vállát, atyai csókot nyomok a feje búbjára.
- Büszke vagyok rád, nagyon sok minden miatt. Ha ilyen ügyes vagy, megengedem, hogy majd te választhass házastársat, ha nem, akkor ahhoz az undok, NDK úszónő Gizihez adlak, amelyik megnyerte a rönkhajító versenyt.
Viccelek, eszembe se jutna ilyet tenni vele, és amúgy is, tényleg szabad döntéseket hozhat, bármikor, de örülök, hogy megkérdezett.
- Csak mi öten, Misivel, Martinnal, Milánnal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852205#post852205][b]Bontovich Miksa - 2022.09.04. 14:05[/b][/url]

- ÚRISTEN, ÚRISTEN, persze, hogy meg - mint egy megvadult kis kecske, úgy ugrálok, majdnem bele is esek a vízbe. - Baszki ember, te tényleg vettél egy gyűrűt ennek a nőnek! - annyira büszke vagyok rá. Oké, eljegyezte Zillét is, de az kényszer volt és azt a gyűrűt nem ő választotta. De most itt van a kezében egy doboz, amin látszik, hogy zsír új, ráadásul látom rajta is, hogy ez totál komoly és vett egy gyűrűt. El se hiszem. - Én leszek az esküvőszervező, ezt most itt le is szögezném - naná, hogy én. Ha már Zillével való házassága meghiúsul és így buktam a gyakorlatom, ez a minimum, hogy én szervezem meg az IGAZIt is.
- Ugyan már. Hányszor szedtél össze csatak részegen és dugtál el, hogy anyánk ne vegyen észre? Szerintem azok után néhány maradvány eltüntetése, semmiség. Egyébként is, bármelyik testvéred megtette volna, csak nyilván én voltam a legszemfülesebb, meg én vagyok a legkirályabb - szeretem mindegyik testvéremet, családcentrikus vagyok, anyánk előtt pedig le a kalappal, hogy már évek óta egyedül tolja az ipart. De kétségtelen, hogy Mártonhoz állok a legközelebb, akármennyire is megviselte az élet, tudom, hogy vele bármit, bármikor megbeszélhetek, még a létező legnagyobb faszságaimat is. Hát persze, hogy védem az ő seggét is, ha arról van szó.
- Én mondom Öreg, csak határozottan, kösd le, legyen szobor, ne tudjon beszélni, bármit vess be azért, hogy meghallja a szaviadat. És ne feszülj be tőle. Baszki hát olyan púpos vagy az Anna bál óta, hogy rád se ismerek - nevetem el magamat jókedvűen. Muszáj kicsit húznom őt, nekem ez a szeretetnyelvem.
- Tudod mit akarok? - nézek rá halál komolyan. - Hogy majd, amikor azt gondolom, hogy itt az idő és házasodni akarok, akkor ne kelljen egyetlen egy percet sem gondolkoznom azon, hogy kit vennék el, mert akkor ő már ezer éve a barátom lesz és csak rá kell ébrednem arra, hogy szerelmes vagyok belé. Ez kurva nagy faszság, igaz? - vakarom meg zavartan a tarkómat. Tudom, hogy létezik ilyen, mert láttam már hasonlót, de jelenleg nem érzem azt, hogy bármennyire is közel lennék ehhez a ponthoz. Én még élni szeretnék és ebbe egy komoly kapcsolat, házasság nem fér bele.
- Jajj már, muszáj azokat a vak egereket is vinni? Hát tök savanyú kukacok, Misi tüncike, Martin majd megint jön a hülye vicceivel, Milánt meg úgyse engedi el a gazdája - vagy csak nyomkövetővel. Nem is értem, hogyan lehetünk mi öten testvérek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852206#post852206][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 14:07[/b][/url]

Muszáj rajta hangosan nevetnem, mert annyira aranyossá és lelkessé válik, ami rám is átragad, és ezer év után megint olyan őszinte, nyílt, vidám vigyorom van, mint amilyen régen is volt. Szeretek élni, még akkor is, ha ennyire rohadt bizonytalan az egész.
- Tudsz egyszerre esküvőt szervezni és tanú lenni?
Kérdezem vigyorogva, mert hát egyértelmű, hogy őt kérném fel. Vele a legszorosabb a viszonyom, ő az, aki mindig is a legközelebb állt hozzám, mintha a kis lüke gyerekem lenne. A lányok koszorúslányok lesznek, ez is biztos, de a nagy részét úgyis ráhagyom majd.
- Na figyelj. Emlékszel ugye a Titanicra, és, hogy azt mondtam, hogy annak, aki az igazi lesz, megkeresem azt a nyakláncot.
Jó fiatal és bohó voltam, és valójában nagyon untuk a filmet, meg anya a jó részeket áttekerte, mert azt mondta, még kicsik vagyunk. Ki ne akarta volna, hogy egy olyan párás kocsiablakon csússzon végig a nő keze? Ugye. Na azt például még nem sikerült elérni, de azért a másik fogadalmamat félig meg tudtam tartani.
- Ha nem is lánc, de azért mégis olyan.
Nyitom ki a dobozt, hogy megcsodálhassa a benne található gyűrűt. Ezt akartam, megkérdeztem, hogy lehet-e, lehetett, és most tessék, itt vagyunk. A javaslatára, hogy minimum egy sóbálványátkot szórjak a nőre, kicsit húzom a szám, de főleg azért, mert az első gondolatom az volt, hogy nem is olyan rossz ötlet ez. Végső soron is, majd azt mondom, hogy Miksa ezt javasolta. Bólintok egyet, és, ahogy beszél, kiszélesedik a mosolyom, de ez most a kedves, apókás mosolyom, nem az a vidám vagy a másik a gúnyos.
- Valaki, aki jobban ismer, mint te magad, és mégsem menekült el, aki mellett önmagad maradhatsz. Egyáltalán nem faszság, szerintem helyes a gondolkodásod. A szerelem elmúlik, a vágy elmúlik, de a barátság, a hűség azok ha örökké megvannak, akkor lehet a házastársad a legjobb barátod, valaki, akiben a nagy rózsaszín ködön kívül sem csalódsz, és aki nem akarná az életedet megkeseríteni. Jobb, mint vakon belemenni. Meg hát ki is éled magad, szóval ez is pipa lesz. Még fiatal vagy, szerintem a következő tíz évben ne merüljön ez fel benned, mert bánni fogod, komolyan.
Én is megbántam volna, bármennyire is azt mondtam, hogy működött volna, nem biztos az közel sem, csak el akartam hinni.
- Na látod, Milán fogvatartása legyen a példa előtted. Ő is hülyeségeket beszélt, és nézd mi lett belőle. De amúgy meg kiket vigyünk, a nőinket? Neked sincs, nekem sincs. Te ezzel a gumiizével élsz már hetek óta, én meg egy millió feletti gyűrűvel. Nem biztos, hogy élnék a kanbulit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852207#post852207][b]Bontovich Miksa - 2022.09.04. 14:09[/b][/url]

- Meg is sértődnék, ha nem lehetnék mellette még a tanúd is - nyakába is borulok, csak olyan szépen ízlésesen. A FASZT. Úgy ölelgetem őt, mint a kis mackómat, akivel aludni szoktam. Hát micsoda király egy esküvő lesz ez. Nem számít most, hogy Mirella még azt se tudja merre az előre, én tuti biztos neki állok mindent is leszervezni, hogy mikor végre az ujján lesz a gyűrű, akkor csak egy hívás legyen és bámm toljuk neki.
- Hűű Ember, te komolyan beszéltél - nézem nagyra nyílt szemekkel a gyűrűt. - Mondjuk szerintem túlzás, de Mirellához mérten, tuti ez a legtökéletesebb választás - veregetem hátba az Öreget finoman, ügyelve arra, hogy még véletlenül se essen a vízbe az ékszer. Bár lássuk be, eléggé vicces hasonlat lenne a Titanic nyaklánca és a gyűrű között, ha mindketten a vízben végeznék.
- Te full komolyan gondolod vele - jegyzem meg csak úgy, fülig érő vigyorral az arcomon. Eddig is tudtam, hát már ott a Balatonon lehetett látni, hogy Mártont teljesen elkapta valami, de most így itt ülve, nézve ezt a gyűrűt, totál tarkón vág az egész.
- Te eléggé kiélted magad, miután Mirella otthagyott? - nézek érdeklődve Mártonra. Tényleg szeretném tudni, hogy ő hogyan vélekedik erről. Láttam nőket körülötte, mondjuk akkor többet és gyakrabban, mikor apánk még élt, de azt sosem tudta az ember eldönteni, hogy Mártonnak a szája nagy, mint nekem, vagy tényleg élt is.
-Mármint mire példa? - nézek rá idétlenül. -Arra, hogy soha a büdös életben ne legyek akkora barom, hogy egy nálam erősebb személyiségű nőt engedek az életembe, aki úgy tipor földbe, ha rosszat szólok, hogy utána napokig kuss a nevem? - hát eszembe se jutott leállni ilyennel az egyszer biztos. Nem vagyok én ennyire ostoba. - Jó, vigyük azokat a fatökűeket, de majd amikor este rájössz, hogy mennyire gyökerek és unalmasak, akkor ne sírjál nekem, hogy igazam volt, mert úgyis igazam lesz - szeretem ám én a bátyáimat, de ha mulatni akarok, akkor nem éppen ők az elsők, akiket mozgósítok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852208#post852208][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 14:10[/b][/url]

Imádom, hogy neki viszont ilyenkor a szája nagy csak, de a mozdulatain érződik, hogy odáig van. Ami azt illeti, én is. Imádom a hülye fejét, és az érzelmességét, sőt, az érzelmességünket, amit egymás mellett nem szégyellünk kimutatni. A legjobb barátaim egyike, a legnagyobb titkaim őrzője, valaki, akire mindig számíthatok.
- A legkomolyabban. Ő az igazi. És, azt hiszem, ha nem csak bedobják a mélyvízbe nálunk a házasságot, hanem összeismertetnek minket egy összejövetelen, vagy bármi, én akkor is őt választottam volna. Egyszerűen, ha tudod, akkor tudod. És tényleg, ne parázz ezen, ismerheted szerintem ezer éve a másikat, egy nap meglátsz valamit, ami egészen biztosan eldönti, hogy ő az. Vagy ő lesz az. Lehet, hogy régen ismered, mert mondjuk együtt játszottatok az oviban. Volt az a szőke kislány, emlékszel, ilyen loknis, minden reggel szájon csókolt. Lehet, hogy már akkor eldőlt, hogy őt veszed majd feleségül. Sosem tudhatod, hogy egy-egy találkozás mit vált ki.
Nekem majdnem a pucér seggemet ugye, de még mindig jobb annál is a tény, hogy a nőt kaptam, akit egész életemben kerestem. A kérdésére először értetlenül nézek rá, mert nem tudom, hogy az elmúlt hónapok közel kétszáz alkalmából melyikre is gondol, de aztán fény gyúlik az agyamban, hogy nem ezek a mostani elhagyások szerepelnek a kérdésében, hanem a legelső.
- Az első óta? Viccelsz? A Mira és Zille közötti időszak nem ad okot panaszra, de nekem már akkor sem lenne rá okom, ha akkor és ott odasétál az oltárhoz. Szép évek voltak azok a bagolykövesek, és remélem, hogy te is így gondolsz majd vissza rájuk.
Úgy vélem, hogy igen, függetlenül, hogy a múltkor azt mondta, csak egy kislánnyal kavar, attól még vagy a kislány teljesít nagyon magasan, vagy már mindenki megvolt, akit az öcsém meg akart kapni, és most éppen az újabbakat keresi. Ki tudja, lehet, hogy van egy most elsős vagy másodéves, aki miatt maradni akar, hiszen az már jövőre nem gólya. Egy férfit a farka nagyon tud vezetni, én már csak tudom.
- Én élvezem. De ezt ne mond el senkinek. Imádom a veszekedéseinket, és azt, ahogy a földön fetrengek és még rúg egyet rajtam. A fene vigye el, nekem ez a totálisan hibbant tyúk az őrültségeivel és a bántalmazó hajlamával a tökéletes.
Az is biztos, hogy ha igent mond, akkor ő lesz a főnök. Száz százalék. Én egy ideig a szexrabszolgája leszek, aztán, amikor kivénülök, már csak a rabszolgája. Mindezekkel együtt is, csodás jövőt jósolok.
- Hát ha fapuncik lesznek, akkor kimegyünk bulizni. Keresünk neked valakit a gumimatrac helyett. Rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852209#post852209][b]Bontovich Miksa - 2022.09.04. 14:11[/b][/url]

- Na jó, megnyugodtam. Tök szar lett volna, ha nem éled ki magad azért, mert elrendezték neked a házasságot, aztán otthagytak és ez földbe tipor - van köztünk némi korkülönbség és hát emiatt én nem voltam részese annak, hogy ő fasza csávó volt. De annyiszor tolja, hogy mennyire hasonlítunk, hogy mertem remélni, hogy élt. Esküszöm ez nagyobb öröm számomra, minthogy tanú lehetek. Hát mekkora királyság már ez.
- Ne már. Mindünkben ott van ez a hajlam, hogy alázzanak és rúgjanak belénk a nők? - nézek rá tök ijedten. Hát én kurvára nem akarom ezt. Tévedés ne legyen, nem szeretnék én nőket földbe tiporni, meg nem élem azt, hogy parancsolgassak. De bassza meg, ne fogja meg a tökömet egy sokkolóval és ne kapcsolja be azt, amikor csak akarja, senki se. SENKI SE.
- Jó, legyen. Jöjjenek, de csak miattad jöhetnek és majd, amikor egy buliban, idegen nőkről nyalom fel a vodkát, akkor vigyorogva fogom neked mondani, hogy MEGMONDTAM GYÖKÉR, NYALJÁL! és te, nyalni fogsz, legalább egyet. Telibe szarom, hogy ott a gyűrű, még nálad van, a nő meg ki tudja hol, szóval NYALNI fogsz. Deal? - nézek rá visszautasítást nem tűrő pillantásokkal.
- S, ha már ezt megdumáltuk, dobjunk be valami kaját, mert ez a medenceparti kiszívott belőlem minden energiát - rácsapok a combjára és feltápászkodok. Igazándiból be akartam lökni, de a gyűrűért kár lenne, így csak nyakon fröcsölöm egy vízipisztollyal.
- Jaaaajj ember, mekkora parádé lesz a népek között, mikor bejelented, hogy házasodsz és Zille nővérét veszed el. Kurvára vége lesz a család hírének, szóval remélem, hogy jó üzleteket kötsz előtte - én élvezem, nagyon, de nagyon élvezem, hogy most nem én fogom szétkúrni a családot, hanem ő. Istenem, erre inni kell. Veszem is elő a poharakat és piát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852210#post852210][b]Bontovich Márton - 2022.09.04. 14:12[/b][/url]

- Vannak szükségleteim, és nem feltétlenül díjazom az állandó kézi megoldást.
Hát ki élvezi, hogy csak az van? Teljesen független férfi voltam, jó, fiú, amikor minden lánynak azt mondtam, hogy most nem vágyom semmi komolyra, és azt mondták nem baj. A negyede persze így is azt hitte, hogy majd mégis de, viszont a többségük normális volt, és pont azt kereste bennem, amit én benne. Üzletileg korrekt.
- Te hülye vagy!
Csattanok fel magasabb hangon, röhögve, mert ennyiszer a nyalás szót nem mostanában használták a környezetemben. Nevetve dőlök hátra, amíg csak nem csillapodik a nevetésem, és végül hosszan, hangosan sóhajtok egyet. Fáj mindenem, de ez jóleső fájdalom.
- Mindig szerettem volna lányok köldökéből kinyalni a vodkát.
A fene egye meg, mi ketten egészen biztos, hogy azon a hétvégén kimegyünk partizni, hát olyan nincs, hogy nem. A vízi támadás miatt újra nevetni kezdek, de végül erőt veszek magamon, és én is feltápászkodom. Betöltöttem a harmincat, de a lelkem néha egy hatvanévesé, és van, hogy a testem úgy érzi, lépést kell tartania vele.
- Szeretnél egy elrendezett házasságot? Idén ritka szar a felhozatal, én meg nem akarok jövőévig várni.
Ezzel az ajánlattal tudom csak a drága öcsámet megkecsegtetni, ahogy befelé haladva a vállára csapok, és magamhoz húzva haladok vele befelé.
- Este lepjük meg a többieket, kerti parti. A szervezés a te dolgod, én hozom a családot. Csak akkor vagyok hajlandó most inni, ha van hozzá valami, ami felszívja, szóval ja, keressünk valami kaját.
Egyezek bele, és a konyhán át a kamrába indulok, hogy jó alapot szerezzek a délutáni szétcseszem a család hírnevét iváshoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852234#post852234][b]Irina Szuvorova - 2022.09.04. 19:31[/b][/url]

- Akkor megint mellé. Hallod, ez nehéz - nevettem el magam, bár ettől meg megint behasogatott a fejem, szóval azzal a lendülettel megbontottam a fájdalomcsillapítót, egy szemet kipattintva a számba raktam és úgy, hogy volt, legyűrtem. A többit majd kifizetem a pénztárnál.
- Nagyon jó minőségű kávét ihatsz, a miénk legfeljebb felkapcsolja a lámpát - mosolyogtam rá visszafogottan. Nagyon szép nő volt, már mióta ismerem, így nem is értem, miért nem ismeri el magát jobban. Az egészséges énkép része kéne legyen, hogy tudod, mennyire vagy szexi.
- Ah, annyira nem volt az, csak én pörögtem megint 140%-on. Kell, különben túl sok az időm gondolkodni - grimaszoltam, hogy abban sok köszönet viszont nincs. Közben eszembe jutott azért egy-két ötlet, amit még hasznosíthat is, ha már minden áron valami olyat akar, ami nem jó semmire. Éljen a fogyasztói társadalom!
- Jahj, hogy az. Hát, ugye volt az uram még az első évben, a Radetzky, amelyik fogta magát azt se szó, se beszéd elment a Szpecnazba katonának... aztán ott hagytam az egyetemet, mert mindig eszembe jutott róla, kicsit kikapcsoltam, éltem... idén meg haza kellett utazzak Szentpétervárra a bátyám temetésére, aztán apám eljegyeztetett az egyik tisztjével éééés most itt vagyok. Kb ennyi, dióhéjban - hadartam el a dolgokat rezzenéstelen arccal, majd bólintottam párat összepréselve a szám. - Szóval semmi extra. És feléd mi újság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852236#post852236][b]Borbély A. Leila - 2022.09.04. 19:48[/b][/url]

Aki rég nem fogyasztott ilyen szart, annak még gyorsabban hat. És tovább. Sajnos az én szervezetem már hozzászokott, és habár lassan nincs olyan perc az életemben, amikor nincs a véremben legalább egy kicsi a tudatmódosító szerekből, még mindig vágyom a nagyobb dózisra. Nem elég a kicsi, rengetek kell, hogy szinte már pénzem se marad. Régen sokat küldtem haza a rohadékoknak, de mostanában már inkább magamra költöm. Régen tudták, hogy segíteni akarok. Hálásak voltak. Az újak már csak azt tudták, hogy egy kurva vagyok. Nem érdemlik meg. Mégsem adom fel.
Követtem Júliát, és anélkül kezdtem el kinyitogatni a bútorokat, hogy kaptam volna rá engedélyt. - Wow, kemény indítás, ez tetszik. A ruhái is ilyen büdösek? - kérdeztem, miközben egy pólót húztam ki a polcról. Fintorogtam egyet, majd a padlóra dobtam. Nincs rá szükségünk. Majd egy újabbat, és újabbat. Undorító volt az összes gönc, még arra se érdemes, hogy egy elkurt divatbemutatót tartsunk benne.
- Hát, akkor itt az ideje - ragadtam meg a fogantyúját a szekrénynek, de az nem akart engedni. Megrángattam, de továbbra sem. - Faszom. Kell még az asztal, vagy szétbaszhatom a zárat? - néztem Júliára, majd a tekintetem tovább vándorolt a szobában valami hosszú vasat keresve, amivel felfeszegethetem a zárat. Milyen leleményesek az árva kölykök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852265#post852265][b]Irina Szuvorova - 2022.09.05. 14:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852267#post852267][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.05. 16:12[/b][/url]

Mindig hatalmas hibának tartottam, hogy sokan nem használják ki a százfűlé-főzet adta lehetőségeket. Micsoda ostobaság! Pedig csodákra képes, ha az ember jól csinálja. Egy párnáról lopott hajszál és a tükör előtt teljes elégedettségben fürödhetek a kinézetem miatt. Mondjuk kérdéses, hogy van életben ilyen testben még mindig ez a fasz, és hogy van egyáltalán működő spermája, de ebbe ne menjünk most bele. Még ne. Hamarosan úgyis mindegy lesz.
- Hihetetlen, hogy rávetted magad erre.
Viccelsz? Mindent megadnék azért, hogy szenvedni lássam őket és mindezt az én munkám gyümölcseként. Napok óta figyelem a bogolyfalvi házat, az ittenit, figyeltem a szokásokat, minden részlet a fejemben van remélhetőleg. Az a kurva ellenőrző karkötő a legfontosabb, különben tényleg az egész füstbe megy, és azt nem engedhetem meg magamnak, mikor már a házban sétálgatok, mint aki valóban idetartozik. Pár szó azokkal, akik megtalálnak, tökéletes gyakorlás is, hogy ne bukjak le, hiszen legalább minimálisan elő kell adnom az aggódó apukát. Mesterre mondom, ezek teljesen hülyék. Mit pörögnek éjszaka?
A folyosón lépteim koppannak csupán, ahogy kinyitom a kipakolt szoba ajtaját, és azzal a lendülettel is csukom, majd zárom be magam után. A poharat csúsztatom az éjjeli szekrényre, amibe már gondosan csepegtettem azt a mérget, ami mindent megold. Legalábbis nekem hatalmas elégtétel. Halk minden léptem és mozdulatom, mindössze a jég koccan össze az egyik pohárban, míg a másikban rum pihen csak rám várva. Óvatosan ülök az ágy szélére.
- Szia. Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852268#post852268][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.05. 16:28[/b][/url]

Semmi, de semmi nem változik. A napok lassan telnek, őrületes, kínzó csigatempóban vánszorog előre az idő. Noah szereti a tudtára adni apró rúgásokkal, hogy itt van és élvezi anya és apa jelenlétét, talán ez az egyetlen, ami elvonja a figyelmét picit, amikor Will vagy más nincs vele.
Apropó Will, a nyikorduló ajtóra felpillant, majd a telefonján az órára. Fél 7 és már itthon is van? Lehet, most fog szülni és nem tud róla, hogy a kedves férje még éjfél előtt hazatántorgott?
A hálóinge a hasa fölé van felhúzva, mint mostanság oly' sokszor a nyár végi melegben, oda nem figyelve szokta végigfuttatni a mostanra szépen kikerekedett hasán az ujjait, néha csak viccből, hogy mozgásra ösztökélje Noaht. De az anyag visszahull a helyére azonnal, ahogy felül, fél szemöldökét felvonva a leülő Willre pillantva.
- Ma nem maradtál tovább... - Van a hangjában némi elégedett vidámság, főleg ahogy közelebb mászik Willhez megcsókolni őt. Tegnap túl jól sikerült végül a kis közös idejük, az összebújás, a férje remekül lenyugtatta az idegeit.
- Ugyanolyan minden amúgy. - Kiül a látható undor az arcára, de nem a másiknak szól. - Még mindig össze-vissza rohangálnak és készülődnek, mintha legalábbis Noah itt készülné leélni az életét. - Összekoccan a foga az idegtől. - Alig várom, hogy visszamenjünk Bogolyfalvára és csak hárman legyünk. Nem bírom már sokáig ezt a halom keselyűt körülöttünk. Will... biztos nem megyünk el mégis? Tudom, hogy... tudom, hogy meg kell emberelnünk magunkat, de ez borzalmas! - Szinte esdeklően pillant fel a mostanra számára legvonzóbb férfi arcába, hátha mégis meggyőzi, hogy tűnjenek innen el és ne forduljanak vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852269#post852269][b]Elias Napoleon Diaboli - 2022.09.05. 16:43[/b][/url]

Nagyon nehezemre esik, hogy ne vigyorogjak úgy, mint akinek elment az a maradék esze is, amit a magáénak tudhat. Ennél jobban nem is alakulhatnának a dolgok. De tartom magam: a mondatra mosolyodom el halványan, ujjaiért nyúlva viszonzom az apró csókot. Hatására szalad végig az undor gerincem mentén. Mindenre figyelnem kell. Tartanom kell magam!
- Akkor szedd össze magad, baszdmeg!
Beszélni kezd, és megint ömlenek a szavak belőle, mint annak idején. Ki van nyalva a segge, és megint nem jó neki semmi, ami történik. Legalább az biztos, hogy ebben nem változott. Akkor nem is lesz olyan nehéz megoldani ezt, bár most cseppet sem hagyatkozhatok az ösztöneimre.
- Hamarosan túl leszel ezen az egészen, és csak hárman leszünk. Te, Noah és én. Bogolyfalván. De ki kell bírnod ezt a pár napot még - gördülnek le a szavak ajkaimról nyugodtan. - Gondolj arra, hogy hamarosan a fiaddal alszol el és kelsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852329#post852329][b]Anastasia Strakhova - 2022.09.07. 15:29[/b][/url]

Egyszerre érdekes és elgondolkodtató vele lenni. Találkoztam látássérült emberekkel hivatásomból kifolyólag, de ő egészen más kategória. Van benne egy olyan éteri megfoghatatlanság, ami mindig elbizonytalanít. Tudom mekkora teher neki a hoppanállás, de azt is tudom milyen fontos neki, hogy megtudja mi a helyzet a rosszulléteivel. Áldozatokat hoz és ezek miatt tisztelem. Éreztem egész úton, hogy talán mégsem kellett volna ekkora stressznek kitennem, de most, látva ahogy elveszetten ül a számára ismeretlen környezetben már biztos vagyok benne, hogy ezt a mai napot valami módon kompenzálni fogom neki. Azonnal egy kő jut az eszembe, mely ugyanolyan éteri és érzékeny energiájú, akárcsak ő maga. - Egy pillanatra magadra foglak hagyni, de nem megyek messze és ha kiejted a nevem, a szoba bűbája jelez nekem - beszélek hozzá puha gondoskodással és átmegyek a mágikus kellékek raktárába, ahol egy gyors "invito szelenit!" elmondása után, kezemben a nevezett kőből készült lencse alakú, selyempuhára csiszolt koronggal térek vissza. - Tessék, ezt neked hoztam - adom nagyon óvatosan a kezébe a követ és hagyom, hogy megtapintsa, felmérje, megszokja az erejét. - Szelenit. Ez segít csökkenteni a környezet rád gyakorolt hatását. Nem nyom el semmit, csak egy puha takarót von köréd, hogy ne érezd olyan kiszolgáltatottnak magad - mondom és mellé ülök kényelmes, nem tolakodó távolságra, hogy aztán egy kicsit figyeljem, miként reagálnak egymásra a szelenittel. NEm erőltetek semmit, de szeretném, ha tudná, hogy valóban vigyázok rá, amennyire tőlem telik nem csak most, de a vizsgálatok atatt is végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852343#post852343][b]Déry-Nagy Amarilla - 2022.09.07. 20:41[/b][/url]

– Ja, hát csóró sok mindent el kell viseljen – tárom szét karjaimat, mintha mit sem tehetnék erről, pedig aztán.. Szerencsétlen ember már kiskorunkban is a játékbabámként funkcionált. Ez van, ha te vagy a húgod egyetlen édestestvére, kénytelen vagy mindent elviselni tőle.
– Mondjuk úgy, hogy elég komoly válogatással rendelkezem kávék terén – mosolyodom el. Imádom a kis lakásunkban a sarkot, ami a szenvedélyemről és a munkámról szól. Én, ha meghívok valakit kávézni, az biztos, hogy nem csak egy kotyogós, kettő cukorral, kevés tejjel dolgot kap, hanem valamit, ami tökéletesen illik hozzá. Esküszöm, hogy még álmomban is kávészemekből vannak az emberek összerakva.
- Pfúúú azért ez így elég szarul hangzik – grimaszolok egyet. – Hihetetlen, hogy még mindig férfiak uralta világot élünk – ja igen, utálom, azokat a hímneműeket, akik úgy gondolják, hogy köröttük forog a világ és nekik mindent szabad, mert a lábuk között lóg valami. A hatalomfitogtatást pedig kifejezetten nem élem. Hihetetlen, hogy még ebben a században is vannak, akik azt hiszik, hogy attól lesznek nagy emberek, ha egy nő felett döntenek.
– Én most csak egy workshopot tartok itt, Bogolyfalván dolgozom, mint barista, illetve az Előkészítőben fogok tanítani, mellette meg készülök a következő nemzetközi versenyre, mert jó lenne újra nyerni – bár jelenleg ettől messze vagyok, de igyekszem valami újat, látványosat és finomat kitalálni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852344#post852344][b]Adele Nadia Krise - 2022.09.07. 21:28[/b][/url]

Nem érzékeli, hogy bármi különösebben más lenne a férjén, elvégre minden nap hazaér, minden nap hoz neki innivalót, váltanak néhány szót. Az, hogy ez ma nyugodtabb mederben folyik, pusztán a szerencsekerék mai dobásának köszönhető, semmi egyébnek.
Úgy bújik Willhez, mintha hónapok óta nem találkoztak volna, még a megnyugodott szusszanás is elégedettséggel tölti el, ahogy féloldalasan (a hasa miatt) átöleli a másikat.
- Tudom... Nagyon várom, hogy itt legyen. - Aztán végre eltávolodik, hogy a pohár után nyúlhasson, de egyelőre nem iszik bele, csak a fedelét veszi le szórakozottan, az éjjeliszekrényén ott a fém szívószál, ami a kevergetéshez kell minden ilyen kis rituáléjuk során.
- Beszéljek apámmal ismét? Otthagyhatnád lassan a pubot, hátha végre ki tudom csikarni belőle az ígéretét, hogy maga mellé vegyen. - Őszintén szólva látni sem akarja a részeg férjét, sokkal jobban szereti a józant, akiben a felelősségérzet szikrája megcsillanni látszik mostanság.