Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851778#post851778][b]Anastasia Strakhova - 2022.08.28. 12:42[/b][/url]

Vele minden különleges élmény. Nem csak az, amit legutóbb megmutatott, amikor meglátogattam. Tényleg, minden egészen másként zajlik. A legegyszerűbb cselekvéseknek is rituáléja van nála. Tudtam ezt jól, amikor felajánlottam, hogy kivizsgálom és el is kísérem a helyre, ahol ezt meg tudom tenni. Szegedre jöttünk le végül, mert Budanekeresden nem áll rendelkezésre minden eszköz, amire szükségem van az átfogó vizsgálatokhoz. Itt viszont igen. Ráadásul egy olyan részlegen vagyunk, ami kísérleti labor. Nincsenek sem kollégák, sem tobzódó betegek. Csak mi ketten és a masinák. Az első helyiség a gyógyítói pihenő. Itt kellemes, semleges illat van, a hőmérséklet sem nem túl meleg, sem nem túl hűvös. A mágia ereje érződik ugyan, de nem tolakodóan. Kényelmes fotelok kaptak itt helyet és egy soha ki nem fogyó tea-és kávéfőző működik. - Először beszéljük meg milyen vizsgálatokat fogok végezni rajtad, hogy semmi ne érjen váratlanul. Rendben? - kérdezem, ahogy elrendezkedünk a szobában. Úton idefelé nem ejtettünk erről szót. Inkább hagytam őt a maga világában és magamat a ráhangolódás csendjében. Próbáltam békét megélni, bizakodást, szilárd elhatározást és nyugalmat. Csak akkor szólaltam meg, ha feltétlenül muszáj volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852329#post852329][b]Anastasia Strakhova - 2022.09.07. 15:29[/b][/url]

Egyszerre érdekes és elgondolkodtató vele lenni. Találkoztam látássérült emberekkel hivatásomból kifolyólag, de ő egészen más kategória. Van benne egy olyan éteri megfoghatatlanság, ami mindig elbizonytalanít. Tudom mekkora teher neki a hoppanállás, de azt is tudom milyen fontos neki, hogy megtudja mi a helyzet a rosszulléteivel. Áldozatokat hoz és ezek miatt tisztelem. Éreztem egész úton, hogy talán mégsem kellett volna ekkora stressznek kitennem, de most, látva ahogy elveszetten ül a számára ismeretlen környezetben már biztos vagyok benne, hogy ezt a mai napot valami módon kompenzálni fogom neki. Azonnal egy kő jut az eszembe, mely ugyanolyan éteri és érzékeny energiájú, akárcsak ő maga. - Egy pillanatra magadra foglak hagyni, de nem megyek messze és ha kiejted a nevem, a szoba bűbája jelez nekem - beszélek hozzá puha gondoskodással és átmegyek a mágikus kellékek raktárába, ahol egy gyors "invito szelenit!" elmondása után, kezemben a nevezett kőből készült lencse alakú, selyempuhára csiszolt koronggal térek vissza. - Tessék, ezt neked hoztam - adom nagyon óvatosan a kezébe a követ és hagyom, hogy megtapintsa, felmérje, megszokja az erejét. - Szelenit. Ez segít csökkenteni a környezet rád gyakorolt hatását. Nem nyom el semmit, csak egy puha takarót von köréd, hogy ne érezd olyan kiszolgáltatottnak magad - mondom és mellé ülök kényelmes, nem tolakodó távolságra, hogy aztán egy kicsit figyeljem, miként reagálnak egymásra a szelenittel. NEm erőltetek semmit, de szeretném, ha tudná, hogy valóban vigyázok rá, amennyire tőlem telik nem csak most, de a vizsgálatok atatt is végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=855349#post855349][b]Anastasia Strakhova - 2022.10.28. 18:56[/b][/url]

Hatvanhat. Ha babonás lennék, azt mondanám, hogy ördögtől való ez a szám. Így viszont csak örülök, hogy nem kell annyit lépcsőznöm vagy ügyetlenkednem a páternoszterrel. Valamiért sosem tudok időben be meg kilépni, ezért bezuhanni, vagy cseppet sem elegánsan kiugrani szoktam belőle. Igazán kecses, ahogy landolok, mint valami szőke parókás malac a jégen. De ez alkalommal ezt bizony megúsztam. Csak Anton hiányzik. Nagyon. Úgy belopta magát a szívembe és az ujjbegyeimbe és...és minden kis négyzetcentiméterembe, hogy már most azon vacillálok, hogy amikor visszaérek meglepem majd valamivel. Például egy órányi macska alakjában elvégzett simogatással. Mert ahogy arra rájöttem azt nagyon szereti. Meg valami szuvenír is kell, ha már alakul köztünk a szerelem. Ezekkel a nem éppen a konferencia komoly témájához méltó gondolatokkal van tele a fejem, amikor valaki megszólít. - Oh...Szia! - szökik a számra széles mosoly, ahogy felismerem a fiatal kolleginát. Felfedezőútrám nem is indulhat ennél jobban. Jaj én is, mert csak engem delegáltak és attól féltem senkivel nem tudok egy szót sem váltani, ami nem rúnázott műszívről vagy mágikus műtéti eljárásokról szól majd. Szóval te vagy a megmentőm! - lelkendezek nagy, kék szemeimben és hangomban is vidám örömmel. Tényleg unalmasnak ígérkezett ez a pár nap Anton nélkül, de most már kellemesnek látom az itt töltendő időt. - Huh várj, megnézzük. Azt tudom, hogy az ő előadásával egy időben lesz az amire én szeretnék beülni. Dr. Vaskovik úttörő a mugli sebészeti módszerek mágikusításában - mesélem, miközben kis táskámból előveszem a programfüzetet, aminek hátulján egy sematikus térkép van, mely jelöl bennünket és mikor mozgunk, a kis neves pöttyök velünk mozognak. Tiszta tekergők térképe, doktor special edition. Fölé hajolok a lapnak. - Hmmm..Szerimtem induljunk el egyenesen, arra,  aztán az első kereszt folyosónál tovább jobbra - mutatom ujjammal a javasolt útvonalat, hogy azután felnézzek és várjam a kedves nő válaszát. Remélem tudunk egymással majd az elkövetkező napokban még találkozni. Viszont addig is kihasználom az időt, míg a termekig sétálunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858417#post858417][b]Anastasia Strakhova - 2023.01.11. 11:31[/b][/url]

Aggódva várom hogyan reagál a kőre. Ártatlan kékjeim el nem mozdulnak róla. Figyelem az ujjait, ahogy szinte egybeolvadnak a szelenit darabbal. Selymes és puha fehérségek találkozása, mint valami fura tánc, úgy hat a letapogatás. Művészinek, talán ez a jó megfogalmazás. Aztán a szájához emeli és furcsa hangot hallat. Először megijedek, de aztán megbabonáz, mint mindig amikor figyelhetem. Meg sem merek se moccanni se nyikkanni, annyira leköt a viselkedése. Kutató vagyok, ez nem is csoda. De néhány hosszú perc múlva muszáj vagyok megtörni mégis a pillanatot. - Az első vizsgálat egy nagy labor lesz. Ezután szeretnék csinálni egy EKG-t és egy ultrahangot. Beleegyezel ezekbe? -kérdezem lágy, halk hangon úgy, hogy óvatosan megérintem szabad kezét. Ebből tudhatja, hogy itt vagyok vele és mellette. Számíthat rám és igyekszem a helyzethez mérten a legkevesebb fájdalmat okozni. Ez a vérvételnél lesz a legnehezebb. Ott szúrnom kell, de bűbájjal fogom irányítani a tűt, amit hydromágiával kezeltek és így mindig elsőre beletalál a vénába. Azért szeretem ezt a klinikát, mert itt egyesítve vannak a mágusok és muglik legjobb módszerei és eszköztára. Több orvos beavatott és akad olyan mágus aki orvosi egyetemet is végzett. Kiváló ellátást tudunk biztosítani a betegeknek és a kutatási részleg, ahol most vagyunk, szintén remek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858425#post858425][b]Anastasia Strakhova - 2023.01.12. 12:54[/b][/url]

Belebegtetek mindent, ami a vérvételhez szükéges, majd leülök vele szemben. Míg előkészülök, végig beszélek. Ez engem is megnyugtat. Elmesélem miként működik az ultrahang és azt is meglebegtetem előtte, hogy hallani fogjuk a szívét ahogy dobog. Hangosan, tisztán. Nem úgy, ahogy magunkban szoktuk a sajátunkat. - Sokan úgy vannak vele, hogy a szív csak egy nagy izomcsomó, mely pumpa funkciójának köszönhetően keringeti a vért a szervezetben és ennyi. Szerintem ennél jóval több - beszélek halkan miközben a vér már a piros csőbe jön, de hamarosan cserélnem kell. Ez szokott fájdalmas lenni, ahogy előbb le, majd felfelé megmozdul a tű a vénában. Rutinosan kezdem el a feladatot, nem engedem meg magamnak sem a godolkozást, sem a kíméletet. Gyors és határozott, teljesen biztos kézzel végzem el a csőcserét és a vörös testnedv immár a lila csőbe folyik. - Valamiért úgy hiszem, hogy a kutatásokkal ellentétben a lélek, de legalábbis egy része a szívben van. Szerinted? - igyekszem terelni a figyelmét az utolsó csere közben, aminek végén a kék cső is megtelik. Óvatosan de gyorsan húzom ki a tűt és mondok sebkötöző igét a karjára. Azután saját kezűleg címkézem fel a csöveket, amiket a vizsgálatok után kézben viszek át a laborba. Egy pohárba vizet veszek ezután és cseppentek bele öt csepp hegyikristály elixírt, amit közlök vele és megkérem igya meg, mielőtt folytatnánk. Ez az ital segít pótolni a folyadékot, az elektrolitokat és a hegyikristály az életerő regenerálódást segíti.