Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

Vele minden különleges élmény. Nem csak az, amit legutóbb megmutatott, amikor meglátogattam. Tényleg, minden egészen másként zajlik. A legegyszerűbb cselekvéseknek is rituáléja van nála. Tudtam ezt jól, amikor felajánlottam, hogy kivizsgálom és el is kísérem a helyre, ahol ezt meg tudom tenni. Szegedre jöttünk le végül, mert Budanekeresden nem áll rendelkezésre minden eszköz, amire szükségem van az átfogó vizsgálatokhoz. Itt viszont igen. Ráadásul egy olyan részlegen vagyunk, ami kísérleti labor. Nincsenek sem kollégák, sem tobzódó betegek. Csak mi ketten és a masinák. Az első helyiség a gyógyítói pihenő. Itt kellemes, semleges illat van, a hőmérséklet sem nem túl meleg, sem nem túl hűvös. A mágia ereje érződik ugyan, de nem tolakodóan. Kényelmes fotelok kaptak itt helyet és egy soha ki nem fogyó tea-és kávéfőző működik. - Először beszéljük meg milyen vizsgálatokat fogok végezni rajtad, hogy semmi ne érjen váratlanul. Rendben? - kérdezem, ahogy elrendezkedünk a szobában. Úton idefelé nem ejtettünk erről szót. Inkább hagytam őt a maga világában és magamat a ráhangolódás csendjében. Próbáltam békét megélni, bizakodást, szilárd elhatározást és nyugalmat. Csak akkor szólaltam meg, ha feltétlenül muszáj volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851778#post851778][b]Anastasia Strakhova - 2022.08.28. 12:42[/b][/url]

Vele minden különleges élmény. Nem csak az, amit legutóbb megmutatott, amikor meglátogattam. Tényleg, minden egészen másként zajlik. A legegyszerűbb cselekvéseknek is rituáléja van nála. Tudtam ezt jól, amikor felajánlottam, hogy kivizsgálom és el is kísérem a helyre, ahol ezt meg tudom tenni. Szegedre jöttünk le végül, mert Budanekeresden nem áll rendelkezésre minden eszköz, amire szükségem van az átfogó vizsgálatokhoz. Itt viszont igen. Ráadásul egy olyan részlegen vagyunk, ami kísérleti labor. Nincsenek sem kollégák, sem tobzódó betegek. Csak mi ketten és a masinák. Az első helyiség a gyógyítói pihenő. Itt kellemes, semleges illat van, a hőmérséklet sem nem túl meleg, sem nem túl hűvös. A mágia ereje érződik ugyan, de nem tolakodóan. Kényelmes fotelok kaptak itt helyet és egy soha ki nem fogyó tea-és kávéfőző működik. - Először beszéljük meg milyen vizsgálatokat fogok végezni rajtad, hogy semmi ne érjen váratlanul. Rendben? - kérdezem, ahogy elrendezkedünk a szobában. Úton idefelé nem ejtettünk erről szót. Inkább hagytam őt a maga világában és magamat a ráhangolódás csendjében. Próbáltam békét megélni, bizakodást, szilárd elhatározást és nyugalmat. Csak akkor szólaltam meg, ha feltétlenül muszáj volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852064#post852064][b]Ruarc L. Mornien - 2022.09.02. 13:35[/b][/url]

A hoppanálást követően szüksége van kapaszkodóra és néhány percre, amíg szédülése és émelygése lassan alábbhagy. Megtanulta valamennyire kezelni ezt, lenyelni a viszolygást, amit a varázslat érzése kelt benne, amikor apróra gyűri és áttuszkolja a téren; szervezete azonban jobban viseli, ha olyannal utazik, akinek megszokta a mágiáját. A nyers mana mindig is idegen marad számára, de a rá irányuló varázslatok a legrosszabbak - ahogy beléakaszkodnak, sokszor mintha lényének szálait húznák szét, ösztönösen csiga módjára húzódna el.
Megkapaszkodik Ana könyökében, közel húzódva a gyógyítóhoz, és hagyja magát vezetni. Menet közben fejét bagolyra emlékeztető módon forgatja, halk csettegéssel térképezve fel az épület belsejét. Ha valami megragadja a figyelmét, kinyúl és megérinti, de a mozdulat feszült, kész azonnal visszakapni ujjait. A légzése egyenletes, ám sekély, helyenként halkan szimatol.
Egyetlen szót sem váltanak, amíg el nem értik a termet. Amikor leültetik, üresen maradt kezével babrál, megkeresve a szék vagy fotel szélét, karfáját, hogy anyagát, vonalait kezdje piszkálni. Az érzet alighanem megnyugtatja, mert kicsivel később már tenyerét simítja rá, halk beleegyezéssel hümmentve. Hintázik, előre-hátra dülöngélve felsőtestével, de az üteme vagy lendülete nem sokkal másabb a megszokottnál.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=852329#post852329][b]Anastasia Strakhova - 2022.09.07. 15:29[/b][/url]

Egyszerre érdekes és elgondolkodtató vele lenni. Találkoztam látássérült emberekkel hivatásomból kifolyólag, de ő egészen más kategória. Van benne egy olyan éteri megfoghatatlanság, ami mindig elbizonytalanít. Tudom mekkora teher neki a hoppanállás, de azt is tudom milyen fontos neki, hogy megtudja mi a helyzet a rosszulléteivel. Áldozatokat hoz és ezek miatt tisztelem. Éreztem egész úton, hogy talán mégsem kellett volna ekkora stressznek kitennem, de most, látva ahogy elveszetten ül a számára ismeretlen környezetben már biztos vagyok benne, hogy ezt a mai napot valami módon kompenzálni fogom neki. Azonnal egy kő jut az eszembe, mely ugyanolyan éteri és érzékeny energiájú, akárcsak ő maga. - Egy pillanatra magadra foglak hagyni, de nem megyek messze és ha kiejted a nevem, a szoba bűbája jelez nekem - beszélek hozzá puha gondoskodással és átmegyek a mágikus kellékek raktárába, ahol egy gyors "invito szelenit!" elmondása után, kezemben a nevezett kőből készült lencse alakú, selyempuhára csiszolt koronggal térek vissza. - Tessék, ezt neked hoztam - adom nagyon óvatosan a kezébe a követ és hagyom, hogy megtapintsa, felmérje, megszokja az erejét. - Szelenit. Ez segít csökkenteni a környezet rád gyakorolt hatását. Nem nyom el semmit, csak egy puha takarót von köréd, hogy ne érezd olyan kiszolgáltatottnak magad - mondom és mellé ülök kényelmes, nem tolakodó távolságra, hogy aztán egy kicsit figyeljem, miként reagálnak egymásra a szelenittel. NEm erőltetek semmit, de szeretném, ha tudná, hogy valóban vigyázok rá, amennyire tőlem telik nem csak most, de a vizsgálatok atatt is végig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=857321#post857321][b]Ruarc L. Mornien - 2022.12.11. 11:58[/b][/url]

A megfoghatatlanság, amit Anastasia felfedezni vél, létezésem egyik lenyűgöző - egyszersmind frusztráló - szilánkja: az emberi lélek tagadhatatlan jelenléte, szépsége, illékonysága. Egyetlen érzékkel tapasztalhatom csak, pedig legszívesebben tenyerembe merném, ujjaim köré tekerném, mélyen beszívnám illatát. Az emlékek viszont néha megőriznek benyomásokat, akár ezek a falak az emberek visszhangját. Sok lélek, különféle dallamok töredékeinek zsúfolt kaleidoszkópja ivódott mindenbe, a kezek egymásnak adják a kilincset, a lépcsők szélét gömbölyűre koptatták a lábak, a por meglapult a repedésekben.

A szavakra nem reagál, elvégre nem kérték a beleegyezését vagy nyugtázását, csupán tényeket közöltek vele. A szék karfáján tartva tenyerét, légzését arra kényszeríti, hogy ki- és belégzése ugyanolyan hosszúságú legyen, egy-egy taktus szünetet szorítva a kettő közé. Nem echozik, csak lélegzik és vár.
Amikor Ana megszólítja, a feje helyett a tenyerét emeli fel, kissé tétován - a gyógyító keze puhán, óvatosan adja át a hűvös tárgyat. Ujjai meglepetten forgatják ide-oda a követ, köröket róva, minden oldalról körbetapogatják. Egyetlen karc, egy kitüremkedés, semmi nincs rajta - olyan, mintha üveget, vagy nem is, vizet simogatna. Kíváncsian ajkához emeli, végighúzva rajta és halk, a macskákéhoz hasonló hangot hallat, ami egyszerre kellemes meglepetés és értetlenség elegye. A tárgy egészen leköti, s izmai felengednek valamennyire, amint elfelejti, hol van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858417#post858417][b]Anastasia Strakhova - 2023.01.11. 11:31[/b][/url]

Aggódva várom hogyan reagál a kőre. Ártatlan kékjeim el nem mozdulnak róla. Figyelem az ujjait, ahogy szinte egybeolvadnak a szelenit darabbal. Selymes és puha fehérségek találkozása, mint valami fura tánc, úgy hat a letapogatás. Művészinek, talán ez a jó megfogalmazás. Aztán a szájához emeli és furcsa hangot hallat. Először megijedek, de aztán megbabonáz, mint mindig amikor figyelhetem. Meg sem merek se moccanni se nyikkanni, annyira leköt a viselkedése. Kutató vagyok, ez nem is csoda. De néhány hosszú perc múlva muszáj vagyok megtörni mégis a pillanatot. - Az első vizsgálat egy nagy labor lesz. Ezután szeretnék csinálni egy EKG-t és egy ultrahangot. Beleegyezel ezekbe? -kérdezem lágy, halk hangon úgy, hogy óvatosan megérintem szabad kezét. Ebből tudhatja, hogy itt vagyok vele és mellette. Számíthat rám és igyekszem a helyzethez mérten a legkevesebb fájdalmat okozni. Ez a vérvételnél lesz a legnehezebb. Ott szúrnom kell, de bűbájjal fogom irányítani a tűt, amit hydromágiával kezeltek és így mindig elsőre beletalál a vénába. Azért szeretem ezt a klinikát, mert itt egyesítve vannak a mágusok és muglik legjobb módszerei és eszköztára. Több orvos beavatott és akad olyan mágus aki orvosi egyetemet is végzett. Kiváló ellátást tudunk biztosítani a betegeknek és a kutatási részleg, ahol most vagyunk, szintén remek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858418#post858418][b]Ruarc L. Mornien - 2023.01.11. 15:54[/b][/url]

Ez a pár perc elég hozzá, hogy a testtartása ellazuljon - bár a kényelmestől messze áll, érezhetően enyhített szorongásán. Amint Ana megszólítja, Ru picit megrezzen, annak jeleként, hogy átmenetileg megfeledkezett róla is. Ujjai erősebben szorítanak a kőre, ami megnyugtatóan simul tenyerébe, amint leengedi az ölébe.
- Mhm, -* hümment igenképp, s némi tétovázást követően karját kinyújtva szabad kezével visszahajtja, majd gyakorlottan elkezdi feltűrni ruhája ujját. A gyógyító megszokhatta már a látványt, amint sápadt alkarján tisztán kivehetőek az erek és a halovány, hosszanti hegek. Amint az anyag egyre kevesebbet takar, a könyökhajlatnál szintén világosan kirajzolódnak a vénák - ha nem lenne mágia a tűn, akkor se jelentene különösebb kihívást megtalálni őket.*
- Ne aggódj,-a hangja szokatlanul halk, ám tiszta, miközben hagyja, hogy Ana tegye a dolgát, megpróbálva tőle tellően mozdulatlanul ülni. Másik kezével a követ birizgálja, hüvelykjével tapogatva.- A fájdalom miatt,-*teszi végül hozzá. Nyoma nincs ugyan a vámpír-harapásoknak, feljegyzéseiben azonban szót ejtenek róluk.
- Hogy működik?-kérdezi aztán, csak hogy teljen az idő, kifelejtve, hogy az ultrahangra gondol. Az EKG-val valamennyire tisztában van, de az ő által használt hangok sosem voltak képesek bármi mélyére hatolni. Furcsa gondolat, hogy ilyesmi - mágia nélkül - megoldható.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=858425#post858425][b]Anastasia Strakhova - 2023.01.12. 12:54[/b][/url]

Belebegtetek mindent, ami a vérvételhez szükéges, majd leülök vele szemben. Míg előkészülök, végig beszélek. Ez engem is megnyugtat. Elmesélem miként működik az ultrahang és azt is meglebegtetem előtte, hogy hallani fogjuk a szívét ahogy dobog. Hangosan, tisztán. Nem úgy, ahogy magunkban szoktuk a sajátunkat. - Sokan úgy vannak vele, hogy a szív csak egy nagy izomcsomó, mely pumpa funkciójának köszönhetően keringeti a vért a szervezetben és ennyi. Szerintem ennél jóval több - beszélek halkan miközben a vér már a piros csőbe jön, de hamarosan cserélnem kell. Ez szokott fájdalmas lenni, ahogy előbb le, majd felfelé megmozdul a tű a vénában. Rutinosan kezdem el a feladatot, nem engedem meg magamnak sem a godolkozást, sem a kíméletet. Gyors és határozott, teljesen biztos kézzel végzem el a csőcserét és a vörös testnedv immár a lila csőbe folyik. - Valamiért úgy hiszem, hogy a kutatásokkal ellentétben a lélek, de legalábbis egy része a szívben van. Szerinted? - igyekszem terelni a figyelmét az utolsó csere közben, aminek végén a kék cső is megtelik. Óvatosan de gyorsan húzom ki a tűt és mondok sebkötöző igét a karjára. Azután saját kezűleg címkézem fel a csöveket, amiket a vizsgálatok után kézben viszek át a laborba. Egy pohárba vizet veszek ezután és cseppentek bele öt csepp hegyikristály elixírt, amit közlök vele és megkérem igya meg, mielőtt folytatnánk. Ez az ital segít pótolni a folyadékot, az elektrolitokat és a hegyikristály az életerő regenerálódást segíti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=859057#post859057][b]Ruarc L. Mornien - 2023.01.30. 18:21[/b][/url]

Vékony vonal választja el nála a beszédnél az elviselhető mennyiséget kiállhatatlantól - mégis, ha valakinek kedveli a hangját, akkor csendesen hintázva-bólogatva fogja hallgatni, mint egy gyerek. Akkor sem szakítja félbe, amikor Ana úgy beszél a hallásról, mintha kettejüknek ugyanolyan tapasztalást jelentene. Egykedvűen tűri a vérvétel folyamatát, hintázás helyett csupán lábfejeit rázogatva a viszonylagos mozdulatlanság érdekében, hallgatva a nő eszmefuttatását.
- Miért?-*az ő véleménye nem fogja Anastasiaét megváltoztatni, de abból, amint homloka ráncba fut, látni, magát a kérdést sem érti. A szívátültetett emberek sem váltanak hirtelen személyiséget.*- A test nem te vagy én. Csak hozzánk tartozik,- egy időre legalábbis. Vámpír mellet nőtt fel, szellemkutya kíséri, mindkettő halott, ám érző-gondolkodó lény. S haloványan bár, de néha a mágiától átitatott tárgyaknak is mintha lelke lenne, vagy legalább is halovány tudattal bírnak.  
A kötést piszkálja, ujjait ide-oda húzgálva az érdes gézen. Megvárja, hogy a kezébe adják a poharat, s kitapintja formáját-méretét, mielőtt beleinna. Lassan, de biztosan ki is issza, aztán Ana felé nyújtja, hogy ne legyen útban.