Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megy a bókolás itt ezerrel, bár bevallom, lehet kicsit jobban megerőltethettem volna magam, de hát: ajándék lónak ne nézd a fogát. És itt a bókom volt az ajándék, meg az, hogy megpróbálok viszonylag normálisan viselkedni, mert Malvin persze tud a mai napról, és a hirtelen programváltozásról, szóval nyomatékosan megkért, hogy fogjam vissza magam. Ismét. Nem tudom miért kér a nő állandóan ilyen lehetetlen dolgokat, de majd igyekszem. Tényleg. Mondjuk. Megdőlt, mert hangosan röhögök fel Kiscsibén, fejemet is ingatom mellé. - Dehogy húztad fel majdnem! - nevetek tovább, ahogy haladunk végre, és érzem, hogy az ideg lassan, de biztosan elszáll belőlem. Erről van szó! - Nekem lehet, de neked nem hiszem - vonom meg vállaimat, majd szusszanok, amikor az állomásra érve megkapom a következő kérdést is. Ha így fogunk elmenni odáig, mintha valami kérdezz-felelek játék lenne, ahol csak Kiscsibe kérdez, akkor lehet leesik a hajam, mire odaérünk. Végül csak fejemet rázom meg, miközben felszállunk a vonatra, a lány már rendelkezik, én meg magyarázni kezdek.
- Valahogy úgy - bólintok határozottat, miközben lábamat dobom fel az előttünk lévő ülésre, és csúszok lejjebb, hogy kényelembe helyezzem magam. Ami nem jó ötlet, mert tudod: fekszek alszok. De ez még a jövő zenéje, Kiscsibe csak felébreszt, ha le kell majd szállni. - A társaságod pedig tökéletes, csak mondom. Legközelebb a dude-dal jössz, aztán utána majd beszélünk - sandítok rá oldalasan, és szemtelen vigyorral, mert mindenki tudja az univerzumban, hogy Kiscsibe - vélhetően - húsz másodperc után közölné, hogy köszdekösznem. Na, okosan a gondolatokkal! Nem azért, mert a dude nem jó arc - Nber, best dude in the universe -, hanem, mert elképzelni sem tudom, hogy megtalálnák a közös hangot. Bár ki tudja? Kendéről van szó, tutira az ujja köré csavarná Csibét is.
- Úgy átmentem, mint fing a gatyán - bólintok egy határozottat. - Persze késtem, de kimagyaráztam magam, és olyan jó voltam, hogy a tíz perces időből csináltam harmincat, mert barátságos vita alakult ki köztem és a vizsgaelnök között - nevetek fel hangosan. A bácsi zseniális volt, szanaszét adtam, és én is nagyon remélem, hogy lesz még alkalmunk talázni, mert bár a kihúzott témáról vitatkoztunk, de akkor is heniál volt. Széles vigyorral nézek el Kiscsibe mellett és pislogok kifelé az ablakon, oldalra döntött fejjel. Ennél királyabb már nem is lehetnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Be kell látnia mindenkinek, hogyha Kende így akarja kideríteni bárkiről, hogy valóban a barátja, vagy csak amolyan eh szintű span, akkor rohadt jó a taktika. Kitti úgy megdolgozza az embert, mintha minimum a Trimágus-tusára jelentkeztél volna. Triplán. Illegálisan. Kisminkelve. Érted? De mindezek ellenére, a kiscsaj komolyan zseniális, és szanaszét adom. Én mondom neked, tesó, hogy BFF-ek leszünk a kislánnyal. Ez biztos. Vállat vonok, mert ha nem adja el, hát nem adja el, pedig biztosan élete biznisze lenne.
- Hé-hé-hé. Hé. Tesó. Hé. Na. Hé - kapom fel fejem a dudira, tenyerem is felemelve fordítom felé. - Több kell ahhoz, hogy lekapcsoljon. Simán felveszem a harcot most is, ha kell - vigyorodom el. Azért ennél több kell, hogy le lehessen kapcsolni. Húsz perc is elég lenne, és onnan folytathatnánk, ahol abbahagytuk, csak azokat a srácokat ne kelljen hallgatom, mert komolyan a szoba közepén fogok nekiállni zokogni. Nódzsók.
- Tesóóó… - ingatom meg fejemet. - Biztosan megértené - röhögök fel gyomorból. Kendének Kitti nem könnyíti meg, én meg Móricnak, amikor szerencsétlen testvérem bejön a szobába én meg ordítva fogadom a szoba közepén a koncerttel, amit senki nem kért. De ilyen ez a pop-szakma, aszondják, Móric meg már hozzászokott, és mindig ki tudom engesztelni egy kis watwattal testvéremet, úgyhogy… win-win. Viszont a Kornéliás sztori nem win-win, mert Kende után én is tanácstalanul nézek haveromra. Akkor nem egyről beszéltünk, de amint neki áll a sztorinak, kicsit wtf fejjel nézőkézek rá, majd kerekednek ki kékjeim.
- Hólikreb, hát igy már vágom, bástya! - töhögök fel arra, hogy nem fogja kedvelni a hiperszupermega császár bátyját a kislánynak. Valószínűleg a hiperszupermega bátynak a legjobb dudiját sem fogja kedvelni. - Ja, én is mondtam neki, hogy valszeg kedveli, de a franc sem tudja amúgy. A sztori felénél elvesztettem a fonalat - meglepő. És bármennyire igyekeztem, össze sem tudtam szedni. Nem baj, agyam már megy tovább a lányok egyenpólójára, hogyha bekerülök a tímbe, akkor vajon én is kapok-e, de Kende szól, szóval felé fordulok.
- Vitatkozhatnánk arról kinek kellene több idő. Még visszafogtam magam tesó - ingatom meg fejemet. - Legközelebb nem lesz ekkora szerencséje - mielőtt bárki azt hinné, hogy azért fogtam vissza magam, mert kezdeti megszeppenés, meg tököm tudja, annak mondanám: ébredj már fel és szedd össze magad! Megadtam a lehetőséget, hogy kiélje magát, de legközelebb rárúgom az ajtót a kiscsajra. Nehogy má’! - Nem talázott még? Akkor itt volt az ideje, mondjuk durva, hogy a létre legtetején kezdi az ismerkedést a spanjaiddal - töhögök fel elégedetten. Lejjebb csúszva vetem hátra fejemet és támasztom meg a pad szélén. - Rendesen? Mikor? Eskü bukok, hogy beérhessen, hát ki nem hagynám! - vigyorodom el szélesen, majd röhögök fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Komolyan ez a hála, amikor megmentettem? Kicsit az agyát húzva, kicsit a saját szórakoztatásom javára, de akkor is megmentettem, most nem tudom mit kell ennyire felfújni a dolgot, de úgy magyaráz, mintha áramot dugtak volna a seggébe. És akkor jövök én megint a képbe, hogy elkezdhessem a piti kis bosszúmat. Lefelé sandítok féloldalas mosollyal ajkaimon, ahogy végül nekem dől, mert basszameg, tényleg leesett neki! Behalok, és komolyan elmondhatom, hogy ennyi év után fejlődőképes a pasi. Micsoda remek nap! Lehetne. - Nem mindenkivel osztom meg, de hát jól esik néha dicsekedni, tudod - forgatom meg szemeimet látványosan, de töretlen mosollyal, még hangom is sokkal lágyabban cseng, amit Helvey soha a büdös életben nem tapasztalhatott meg nagyjából. Egyszer mindennek eljön az ideje, ahogy annak is, hogy mutogassam a flamingót, és sikeresen kivigyem innen ezt a szerencsétlent. Sokkal több időt basztam már el erre, mint kellett volna. A flamingó tűnik el kezemből, megszeppenve pislogok Beliánra. Ugye az az arcán nem igazi lelkesedés, csak rájátszik? Szemöldököm szalad ráncba, szólalnék meg, hogy akkor ennyit a szerepemről, mert biztos nem fogjuk elvinni, hát ne legyen már hülye, szóval megszólalok a fejében, majd ajkait érzem meg arcomon.
Annyi a szerencsénk, hogy már háttal vagyok a nőnek, mert kékjeim kikerekednek, testem megmerevedik, ahogy szívem kihagy egy dobbanást. Automatikusan nyúlnék oda, mert mégis mi az isten, de akkor lebukunk. Az pedig nem opció. Minden erőmet összeszedve mosolyodom el a nőre vállam felett, majd battyogok el Beliánnal, akit azonnal elengedek, amint lehetőségem van rá.
- Nem tudom, kedvesem, találd fel magad. Biztos vannak ehhez megfelelő embereid - vonom meg vállamat. Elpoénkodhatja a dolgot, de tényleg ott fogom hagyni a következő alkalommal, ha engem hív. És előbb vagy utóbb neki is le fog esni, hogy valóban megteszem, csak most annyira el van borulva az agya valószínűleg, hogy a világát nem tudja. Hát még az enyém. Inkább pakolni kezdem a sok szart, amit rám sóztak, mikor megállok.
- Dehogy jön - nézek rá hitetlen, fejemet rázom mellé. - Nem, nem lakik. Merlinre, Helvey, tedd már vissza - mutatok a flamingóra, hogy egyértelmű legyen mire gondolok. Ferenc marad szépen a többi Ferenccel az üzletben, és erről egyértelműen nem fogok vitát nyitni. Nem fogja telepakolni műanyag szarokkal az udvart, mint valami elcseszett amerikai vígjátékban. Ne nézzen már hülyének, hogy ezt hagyni fogom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Felvont szemöldökkel fogadja a hirtelen jött agyfagyást (elvégre mi másnak lehetne eredménye a kérés - Domca sok minden rosszat mondhatna el az ex-rellonosról, de azt, hogy süket lenne, még nem). - Mórocz Móric - biccent hát, realizálva, hogy a tény maga okozta a megrökönyödést, és akaratlanul is elereszt egy halk, de annál fájdalmasabb kacajt, amikor rájön, hogy valószínűleg ő is így nézhetett ki pár hónappal ezelőtt. - Az ékezet nélküli - teszi hozzá, bár nem mintha annyira nagy különbséget jelente a két srác esetében, hogy ez érdemben javítson a helyzeten.
Lenyűgözetlen fejjel konstatálja, hogy a másik tényleg képes volt magától értetődőnek venni, hogy még ő érezné magát megtisztelve, és bizony arckifejezése cseppet sem lesz barátságosabb attól, hogy még a papucs tulajdonjogát sem szeretné visszaruházni rá. Még hogy ajándék... Dacból áll hát fel csakazért is egyedül, alsó ajkát elgondolkozva szívva be a mozdulat közben. Megigazítja pántját, összehúzott szeme követi Mihimihi tenyerét, ami vállára simul, és azt paskolgatni kezdi, csak hogy aztán következő mondatára teljesen leengedjen afféle "szórakozol velem?" módon. Isten mentse Móricot az elnöki pozíciótól... Épp elég az is, hogy prefektus lett - Domca nem érti, hogyan és kinél nyalta be magát ennyire a srác? Némán habozva áll egy hosszú pillanatig, majd frusztráltan elkerekedő orrlyukakkal sóhajt, s ellép a szőke mellett.
- Mihail - szól még vissza (kutyának szigorú, Mihailnak kedves), de nem les hátra, hogy valóban követi-e (korábban úgyis azt mondta, ez a terve, hát biztosan így tesz). Domcának azonban más elképzelése van - egy jótét még beleférhet a napba. Bemasírozik az áruház bejáratán, és elindul a mosdókat rejtő szűk, oldalfolyosó felé. Túl megy a női részen, majd a férfin is, és a végén lévő zűrható szekrényboxok takarásában áll meg. Egészen a sarokban. Ekkor les ismét a másikra, ha az volt olyan élelmes, hogy kövesse, és bizony ha így tett, előkerül maga az alku is. - Mihail - kezd bele elgondolkó hangszínnel - hajlandó lennél visszaadni a papucsomat, ha cserébe gondoskodok róla, hogy amíg együtt vagyunk, ne legyen meleged? - szemöldökét felvonva várja a választ - no és persze a tengernyi disznó viccet már önmagában a helyválasztásért. Említettem már, hogy Domca nincs jó véleménnyel a férfiról?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És még el is ismétli, mintha nem értettem volna először is nagyon jól az információt. Elismétli, ráadásul, ha az ékezet nélküli, akkor az még rosszabb. Merlinre, ha a tanév végéig kibírja a DÖK így, akkor emelem kalapom az összes tag előtt. Ez hihetetlen. Egyáltalán, hogy került képbe a gyerek, mint DÖK-ös? Pedig olyan szépen hagytam magam mögött mindent, erre tessék: pillanatok alatt tönkreteszik. Végül is mindegy, mert immár nem az én felelősségem, és, ha minden igaz, akkor Domka azért érdemelte ki az elnöki pozíciót, mert tudja kezelni a tagokat. Ha az egyik Mórocz gyerek mellett ez nem derül ki, akkor senki mellett, szóval vállát paskolva kívánok neki sok sikert, majd fordítanék neki hátat, azzal a feltett szándékkal, hogy akkor elválnak útjaink és szerzek magamnak valami hideget - egy kávé nagyon, de nagyon jól esne -, amikor fogja magát és, mint egy felpuffaszkodott vörösbegy, elsétál mellettem.
A nevemre biccentem oldalra a fejem, az még hagyján, de a hangsúly olyan vigyort vált ki belőlem, amit mindenki megirigyelhetne, de sajnálom, csak és kizárólag Domkának - pontosabban a hátának - szól jelenleg. Hajamba túrva nevetek fel, zsebeimbe süllyesztem kezeimet, majd könnyed és elnyújtott lépteimmel követem. Gyanakodni kezdek, mikor elhagyjuk a mosdókat, de az érzésnek nincs ideje kiteljesedni, mikor a lány megáll egy sarokban és felém fordul. Kékjeim csillannak, ahogy fejem ismét félrebiccen, miközben megállok előtte.
- Domka - hangomban van egy kellemesen lágy esés, amitől normális esetben jóleső libabőr lepné el a tested, csakhogy Somogyiról van szó. - Nagyon jól hangzik az ajánlatod - mosolyodom el szélesen, aprót lépek közelebb, így még bizalmasabbá véve a helyzetet, mert a fontos az, hogy elhiggye, valóban benne vagyok. Pár másodpercnyi szünetet tartok, elkapom a tekintetét, mielőtt folytatnám. - De vissza kell utasítanom. Egy hűvös áruházban állok, úgyhogy mást kellene kitalálnod - vigyorodom el szemtelenül, és még csak eszembe sem jut megjegyzéseket tenni a helyszín választásra. Rángattak már furcsább helyekre is lányok, ez még simán a belefér kategória. - Fogalmam sincs mit pörögsz ezen a papucson, de mára elengedhetnéd, és csak élvezhetnénk egymás társaságát, ha már így alakult - pillantok a folyosó eleje felé, amerről jöttünk. - Például ihatnánk egy jegeskávét. Benne vagy? - kedves mosoly villan fel ajkamon, ahogy visszavezetem rá kékjeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Azzal a fajta magabiztossággal lépked, mint aki tudja, hogy van valamilye, amiért a másik követni fogja. Arra ugyan még nem sikerült rájönnie, hogy Mihail miért enged neki néha, és legfőképpen miért csak néha, de állát felszegve masírozik. Talán azért, mert az se baj, ha nem követi? Vagy mert így nem ő lesz az, aki a másik után lohol? Utóbbit semmiképpen sem szeretné. Bepördül hát, kihúzza magát, megteszi ajánlatát, és várja a csodát. Ha a papucsát visszakapná, végre teljesen elfelejthetné Mihailt, nem okozna neki már bosszúságot sem, teljes lenne az iránta érzett közömbössége.
Utálja, hogy nem képes rendesen, c-vel mondani becenevét. Utálja, hogy nem utálja érte ilyenkor annyira, csak később fut rajta végig a pulykaméreg, és nem is egyedül a srácra lesz dühös, de saját magára is, amiért ott és akkor nem volt képes rászólni, hogy hagyja ezt abba. Ugyanakkor azt is tudja, hogy ha most fellebezne, nem csengene elég parancsolóan hangja, és nem akar kockáztatni. Némán is nehéz fenntartani azt a látszatot, hogy semmit nem vált ki belőle a másik kedveskedése, nem kell túlfeszíteni azt a bizonyos húrt. Fejét nem lassan szegi fel, követve a másik mozdulatát, hanem egyszere, hirtelen, a lehető leghatározottabban. Ismeri a testét, és tudja, hogyan reagálna a vélára, elvégre nem immunis rá - az egyetlen amit tehet, hogy igyekszik a lehető legnagyobb kontroll alatt tartani önmagát. Utálja Mihailt, amiért erre kényszeríti. Még akkor is, ha egyébként génjeiről nem a férfi tehet. - És talán nem mész haza? - vonja fel a szemöldökét, és igyekszik gunyoros hangot megütni. Nem az igazi, de... érezhetően gúnyolódik.
- Miért gondolod, hogy bármelyikünknek is élvezet lenne az? - sóhajt fel bosszúsan, a szempár helyett a homlok közepét fixírozva. - Te sem akarsz velem mutatkozni, nekem is kényelmetlen veled lenni, ráadásul úgyis meghívatnám magam, akkor? - bámul szúrósan... Mihail homlokára, még mindig. Nem az igazi a hatás így, de legalább kisebb az esélye annak, hogy elgyengül. Talán. Domca reméli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Természetesen befelé menet megkérdezhettem volna tőle, hogy mégis hova a francba megyünk, de annyira nem volt fontos, mikor alapvetően is tökéletes bőrömet megcsapta az áruház hűvöse, és valahogy onnantól semmi nem lehet fontos. Mondjuk az kérdéses, hogy fogom itt elütni az időt, amikor esélytelen, hogy ilyen no name ruhaboltokba betegyem a lábam, és esetleg még vásároljak is, szóval majd kreatívnak kell lennem. Fejemet ingatom meg kissé, míg várom a reakciót, de arcából arra következtetek, hogy van még időm elgondolkodni azon, mégis miért olyan hatalmas fétise az a papucs. Nagyon kedvesen kaptam meg, majd hülye leszek visszaadni. Kérlek.
- Dehogynem - vigyorodom el szélesen, ami leginkább a gunyorosnak szánt hangsúlynak szól. - Csak annyi a baj, tudod, hogy eddig is megoldottam nélküled - vonom meg vállaimat kicsit lehunyt szemekkel, majd esnek vissza kékjeim Domka arcára, aki túlságosan feltűnően nem arcomra néz, hanem valahova feljebb. Komolyan hihetetlen ez a lány. Halk kuncogást engedek meg magamnak, ahogy zsebemből szedem ki jobb kezemet, túrok tincseim közé, és mosolyogva összeborzolom azokat, miközben hallgatom a választ.
- Miért gondolod, hogy nem lenne az? - kérdezek vissza reflexből. Tény és való, hogyha az esélyt sem adjuk meg neki, akkor Domka a saját opciójával megy amerre akar, míg én is a sajátommal. Ami lehetséges, hogy mindkettőnknek a legjobb lenne, de hát hogy szalaszthatnám el az alkalmat? - Először is nem kell meghívatnod magad, mert én ajánlottam fel, alap, hogy én fizetném - mutatom felé mutatóujjamat, amit követ a középső. - Másodszor, fogalmam sincs miből gondolod, hogy nem mutatkoznék veled, amikor itt állok előtted, egy olyan folyosón, amit bármikor használhat bárki - mutatok hátam mögé a mosdók felé, amik igencsak forgalmasak, főleg egy ekkora áruházban. - Az, hogy neked kellemetlen mellettem mutatkoznod, nos… - nyammogok kicsit, majd fordulok oldalasan. - Szíved joga - fejezem be végül mondandómat ugyanolyan kedves mosollyal ajkaimon. Nem kötelező velem lennie, hiszen, mint mondtam, egyedül is feltalálom magam valószínűleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom
Mihail képessége még nem pörög maximumán - na nem mintha ebben Domcának ebben olyan nagy tapasztalata lenne, de úgy sejti, hogy akkor nem tudná ilyen könnyen dodge-olni a kéredzkedést -, de jobb előre felkészülni mindenre. Nem néz ki sok jót a másikból, nem tudja mikor jön el az a pont, amikor bedobja a csábító vélát, és akarata ellenére pocsolyává olvasztja - épp ez a bizonytalanság az, ami miatt nem szeret kettesben lenni a volt elnökkel. Nem szereti, ha valamit nem ő irányíthat, márpedig Mihail genetikailag csúcsragadozónak lett tervezve.
- Hmphf - horkan fel cseppet sem nőiesen a válaszra, hát akkor így legyen rendes az ember. Ha róla lenne szó, ő biztosan inkább választana egy bűbájt, mint egy fél pár papucsot... Bár ágáll a férfi invitálása ellen, nem tudja nem magára venni a babonás felhangot. Az élvezetről és kettősségről szóló diskurzus igazán merész dolognak tetszik hirtelen, nem is olyan csoda hát, hogy Domca inkább úgy tesz, mint aki meg sem hallotta a kérdést. "Hol a csapda?" szűkül össze a szeme a felajánlkozásra, amire valljuk be, nem számított. A meghívatás egy érvnek született azért, hogy Mihail elálljon a tervtől (lehetőleg fél pár papuccsal a kezében, amit Domca elcsaklizhat tőle), és most megrezzenve fogadja, hogy számításai nem jöttek be. Az a bizonyos korábbi kapcsolat, amiről nem beszélünk... nos, maradjunk annyiban, hogy ha felmerült a meghívatás lehetősége, nem volt randi. A levegőt nyammogja, mintha ez segítené abban, hogy a szavakat megtalálja, de csak nem akarnak gyünni, azt pedig azért mégsem olvasná a másik fejére, hogy nem megyek el veled, mert véla vagy, nem bízok magamban, és nem akarom feladni a kontrollt. Így hát... talán már lassan mindenki számára következik, de megacélozza magát a lány, eltökélt, hogy nem hagyja magát, és egy kávéból nem lehet baj, s bólint. - Drágát fogok kérni - hangzik el a figyelmeztetés, s valahol a mondat vége fele tekintete visszasiklik a másik szemeire. Csak egy gyors csekkolás, hogy meglássa, ha a másik idegessé válna ettől. Akkor kérdés nélkül fordulna meg és állna vissza a buszmegállóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Őszinte leszek mindenkivel, ami egyáltalán nem meglepő. Nem különösebben érdekel, hogy Domka miért utál, vagy miért sem, miért ilyen ellenséges és elutasító, mert élvezem. Plusz, nyilvánvalóan van elképzelésem arról, hogy miért áll így hozzám, de meg kell mondjam, hogy nem tudom érte hibáztatni. Fordított esetben valószínűleg én sem lennék éppen elviselhetőbb, ha egy véla állna velem szemben mosolyogva. Mindennek ellenére, szórakoztató, ahogy latolgatja magában a lehetőségeit. Én pedig, miután kifejtettem, hogy lényegében fogalmam sincs mi baja van, türelmesen várom meg, amíg a felhorkanás után, igazából dűlőre jut saját magával. Egyértelmű, hogy nem fogok könyörögni azért, hogy meghívhassam egy kávéra. Laza mozdulattal döntöm hátamat a falnak, kezem ismét zsebembe csúszik, amíg Domka latolgatja a lehetőségeit magában. Legalábbis gondolom, hogy azokat. Halkan nevetek fel.
- Talán ki fogom tudni fizetni - egyenesedem fel, így lépek is el a faltól, ahogy ismét felé fordulok. Tekintete csak átsiklik arcomon, amire mosolyogva csóválom meg fejemet, hogy a folyosó felé forduljak féloldalasan ismét. Domkára esnek kékjeim várakozóan, de nem sürgetően. - Csak utánad - nyújtom ki előre kezemet, hogy fáradjon előre, én meg ismét kullogok mögötte, ha ez ekkora örömet szerez neki, mint ahogy testbeszédéből kiolvastam, mikor idefele is előttem sétált. Remélhetőleg hajlandó elindulni, így követem, majd ahogy végre kiérünk a folyosóról, indulok el lassú léptekkel a Starbucks felé, amit már befelé jövet kinéztem magamnak. A pulttól pár méterre állok meg, ha minden jól megy, akkor a mellettem állóra pillantok le. Aki terveim szerint Domka, és ha beletrafálok, csak elmosolyodom, amennyiben rám néz, egyebekben csendben szuggerálom a kínálatot, hátha jön az isteni szikra, hogy mégis melyik lenne a legmegfelelőbb. Mindenképpen jeges kell, de ez a töménytelen karamella, amit beletennének, egyáltalán nem szimpatikus. Ki gondolta volna, hogy egy kávé választás is lehet hatalmas dilemma. Márpedig most az. Bal lábamra helyezem a testsúlyomat, ignorálom a rám szegeződő tekinteteket, csak és kizárólag a kínálatot fürkészem, vagy Domkát, ha éppenséggel lenne mondanivalója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Neki nem gond emlékeztetni bárkit arra, hogy ő csak egy jóvágású bevándorló ebben a világban, semmi több. Ellenben, ezek szerint nagyon jól sikerült neki beilleszkedni, ha el tudja adni magát kicsit varázstudónak.
- Tehát az összes – nevetgélve jegyzi meg, hogy fehér köpenyes, de az összetéveszthetetlen csíkos melegítőegyüttesben, ahogy ott guzsulnak a nagy asztalon és tárgyalnak. Erre a képre megint nevetnie kell, de csak csukott szájjal prüszköl egyet. Lehet oda kéne legközelebb mennie, egy jó orosz kirándulásra. Most nem menekülne, világot látna szimplán. Azzal sosincs gond, időben szól és akkor senki nem kap szívrohamot, hogy mégis mi a francot akar már megint művelni magával. Erről leszokott, helyette babaruhákat válogat. Ha ezt egy hónappal ezelőtt mondja neki valaki, estig röhög rajta.
A gyerekek pedig a másik. Semmi köze hozzájuk, mégis, lelkesen és a saját módján kapcsolódik bele az életükbe, amikor lehet. Szeretne nem tolakodó lenni, nem akaszkodni rájuk, látni, hogy óvatosan megy, ha megteszi, mintha félénk lenne, nem lenne mersze. Lehet erről nem ártana beszélnie róla, hogy most éppen miként és hogyan éli meg a dolgokat. De nem akar, csak apró ruhákat fogdos, vagy éppen csak a mintákat nézi és a cifrábbakat próbálja kitalálni, hogy mit ábrázolhat.
- A kerti parti mindig jó buli. Sőt – fordul a férfi felé vissza. - Leveszem a terhed, a sütögetés részét átveszem szívesen, ti meg tudtok addig is bulizni – mosolyodik el, amint ajánlatot tesz. Isteni grilles receptjei vannak, saját kis kevert fűszerei, húsokra, zöldségre, bármire. Már ezeken is gondolkodik, hogy kifele menet mehetnének egy boltba, ahol a saslikhoz kaphatnak több pálcikát, mert neki nincs sok. Igen, ezt mindenképp meg fogja említeni. De persze, ez csak akkor él, ha nem privát a buli és szívesen látják. Ha nem, akkor majd sütöget magának.
- Nem ágyért mentem hanem nem is tudom… át akarom rendezni a szobát és ötleteket kerestem – vonja meg a vállát, hogy megint csak csinált valamit, hogy teljen az idő, de azért ezt-azt sikerült szereznie. Na nem ágyat, ahhoz azért nagyon nagy szatyor kellene. - Viszont lehet, hogy akkor élnék vele. Szeretnék új ágyat, a fájós tagjaimnak jól jönne – mosolyog rá, majd tartja azt, hiszen most már társaságuk is van és főleg olyan, akinek kínos, hogy így látja őket. Szórakozott fele szerencsére már él és virul, feltámadt, mint annak a rendje, ahogy a nőt nézi, az csak fokozódik. Játszani mindig kell, így ahogy feje a másik vállára esett, úgy fordítja nyaka felé arcát, miközben Dimi beszél és kedveskedve böki, cirógatja meg orrhegyével a bőrét, majd mintha mi sem történt volna, néz vissza a közönség felé.
- Kész labirintus ez a bolt. Nem tudom ez, vagy az IKEA bonyolultabb – dünnyög, de fele annyira sem komolyan. Innen ritka hamar kitalál, üveg az egész bolt eleje, látja hol a fény és a kint.
- Nem, nem, neeem – kritizálja azt, amiket mutogatnak neki, mert valljuk be, aranyosak, de nem nekik valók. Mármint, nem abba a nagyszerű családba, ami Diminek van. Neki nincs, fájdalmas, de valódi nincs és sosem lesz alkalma apró dolgokat venni. Kicsit elfancsalodik, de rögtön felvidul, amint Dimi bőrkabátokat vesz le.
- Na ugye. Ősszel nagyon menő lesz mindegyikük – bólogat nagyon, a nő pedig megpróbálja lenyűgözni őket, láthatóan sikertelenül és ez nemigen lesz így jó. A nőnek, nekik nagyon is. Figyelmét az ujj által mutatott irányba fordul és látványosan kapja fel a fejét.
- Az ott, bizony! Tökéletes lesz. Egyszerű és nagyszerű – bólogat nagyokat, majd odahajol és Dimi arcára nyom egy puszit. - Egy zseni vagy – sandít a nő felé, kicsit sem direkt a reakciót figyelve, majd az ingre pillant. - Azt az inget meghagyjuk majd a ballagásra. De köszönjük a segítséget – mosolyog rá bájosan. És akkor most már mehet, nem? Odanyúlva vesz le az előbb kiválasztott darabokból kettőt, majd a férfi felé tartja.
- Akkor megvagyunk, kedves?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem lepi meg és bosszantja fel – teljesen – az, hogy Denis heccelt vele és addig húzta, ameddig lehetett. Megszokta, sőt, igazából már az is meglepi, hogy tényleg eljött, ha pedig azonnal ugrott volna, vélhetően még mindig az állát szedné fel a földről valahol a bárszékek mellett. Mondjuk azt még lehet, hogy a fejébe fogja húzni, de lehet nem. Majd ami sikerül.
- Tudom, tudom, tudom. Hencegős vagy – bökdösi meg a mellkasát, miközben alsóajkát harapja be, mintha éppen olyan szituációban és nulla ruhában gondolna a másikra, amibe bárki belepirulna. Még kicsit meg is ingatja a fejét, mintha szégyellős lenne, majd elengedi a dolgot, nem szabad túltolni sem, mert akkor az feltűnő. Ezt nem ő kezdte, azt se érti, hogy miért csinálja ezt Denis, de nála sosem keres logikát. Mikor milyen, van, amikor meglepi, van, amikor bosszantja a viselkedése lakótársától, örök körforgás. Viszont még mind a ketten a föld felett vannak, így ez egészen jó arány.
Bár, lehet, hogy ma kijátssza a sorsot. A flamingó láttán egyszerre játszik és nem. Mintha nem tudná a másik, mennyire odavan a trash dolgokért, hát pont ezt hagyná ki? Lehet tényleg ezzel verik ma agyon, de bánja is ő, ha egyszer mennyire jól néz ki! Már-már agyal, hogy egy gyereknapszemcsit tenne a flamingó fejére és igazán királyi látvány lenne a dolog, de még nem ott tartanak. Haza kéne előbb jutni.
- Zseniális – mormogja még egyszer a műanyag állatnak, majd akasztja meg a másikat, mármint a lakótársát. Már nem látja a nő, de a mosolya igenis gonoszkás, látja, hogy megakad és lemerevedik, mint mikor megölelte, mondjuk ott valóban teli szeretettel tette, nem azért, hogy csesztesse. Denisnek a szituáció mindegy, nem mintha ebből rendszer lenne: sem az elveszésből, sem a puszilkodásból. Tudja a határokat és maximum akkor lenne esélye, ha Bianka lenne, minimum D-s kosárral. Szerencsére nincs olyanja, attól biztosan nagyon fájna a háta.
- Nincsenek embereim. Barátaim vannak, de megvan azoknak a maguk élete. Nekem az én, drága hősöm kellett és talán kell majd egyszer – pillog rá, mintha mindjárt megint a nyakába akarná vetni magát. - Köszönöm, tényleg. Jövök neked egyel – ez viszont valódi, valós és semmi kreténkedés. Hogy ebből mit fog fel a másik és él-e vele valaha, már nem számít. Kimondta, mert a dolgokat ki kell mondania és semmi több. Amúgy sincs ideje itt érzelgősnek lenni, mással kell foglalkoznia. Pontosabban visszaszerezni Ferencet, mert itten ki van lakoltatva.
- Dehogy teszem. Egy, te hoztad nekem. Kettő, kurva menőn fog kinézni napszemüvegben. Három, terápiás kisállat kell nekem. Te ahhoz túl nagy vagy, Chewie meg családtag – magyarázza a kikezdhetetlen logikát, miközben karjai között ott van a madár. - Gondold meg, kis helyet foglal, nem eszik, nem is beszél. Tudom, legszívesebben már most vele laknál, de sajnos maradok a seggemen. Vele – azzal ellenállhatatlan mosolyt villant és a pénztár felé fordul. - Fizessünk és verjünk be egy sört, megpusztulok már szomjan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem hitt a fülének, mikor a lány folytatta a bemutatkozását, és elhangzott a Bagolykő neve. Ekkora mázlim nem lehet! Hogy pont egy iskolatársával találkozzon, aki ráadásul egy házba jár vele, majdnem felért egy lottó ötössel az aznapi események után.
-Őszintén szólva nem mertem rákérdezni, mert ciki lett volna, ha kiderül, hogy összekevertelek valakivel, de igen, már láttalak a klubhelyiségben párszor. Ha jól emlékszem mindig nagyon sietősen vágtál át a klubhelyiségen. - itt elengedett egy vigyort, mert amikor látta a lányt így átvágni a szobán, mindig eszébe jutott és elképedt, mennyi lendület szorult Eridonos társába.
- Én kicsivel az évnyitó után érkeztem, úgyhogy a szokásos bemutatkozásokról lemaradtam... A vizsgák után viszont másodévesként folytatom majd. - Kissé feszengett a csúszás említése miatt, nem tudta, mennyire megosztható az otthoni helyzete. Félt, hogy félreértések születnének a családjával kapcsolatban, és semmi kedve nem volt az elkövetkezendő éveket számkivetettként tölteni. A lány ajánlata azonban szertefoszlatta a MinJae feje fölött gyűlő szürke felhőket, és megint fogkrém reklámmá változott.
-Azért nagyon hálás lennék, egyedül úgy sem túl élvezetes mászkálni.
-Örvény... - Ízlelgette a fiú az állat nevét, elgondolkodva, vajon mi lehet az eredete a névnek. A lányra pillantott újra, mintegy megerősítésként, hogy tényleg megszabad e simogatnia a lovat, majd határozottan közelebb lépett, és kezét a ló selymes nyakán végighúzta. A ló szőre csillogva tükrözte vissza a napfényt, ami szinte elvarázsolta az embert. MinJae is automatikusan simogatni kezdte, miközben a lány felé fordította a fejét.
-Otthon volt, hogy lovon kellett a rezervátumban körbejárni, és a szüleim egyébként is fontosnak tartották, hogy megtanuljam a hagyományokat, de a mi lovaink nem ilyen nagy termetűek. - Itt még egyszer rápillantott a lóra - vonzotta a fiú tekintetét az állat, mintha mágnest tettek volna a nyereg alá. -Viszont soha nem jártam ilyen eseményen, kérdezni is szerettem volna, hogy pontosan mit fogtok csinálni? És nem lesz gond abból hogy tudod - boszorkány vagy? - Az utolsó mondatnál látványosan elhalkult a fiú hangja, annak ellenére, hogy a mugli szót a korábbiakban teljes nyugalommal dobálta. Még sokat kellett tanulnia a magyar varázs- és varázstalan kapcsolatokról.
Tekintete a pálya felé vándorolt, majd fejével is a pálya felé bökött.
- Nincs jegyem, de esetleg megnézhetem majd, ahogy te és Örvény végigmentek a pályán? - Kíváncsi lett, vajon Eridonos társa hogy fog teljesíteni a mugli akadálypályán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy én hajlamos vagyok elfelejteni Belián varázstalanságát, úgy szokott a világ megfeledkezni arról, hogy alapvetően orosz gyerek vagyok. Valahogy az adidasos melegítő nem a szívem csücske, meg pálinkával se szoktam reggel öblögetni, de ha kell, bármikor kicsapom a kamarinskaját s kifulladásig ropom a táncot. Meg igény szerint orosz akcentussal is beszélhetem a magyart, bár olyanom persze nincs, soha nem is volt, mert itt születtem e lapos magyar földön.
A téma a kertipartis szülinapomra terelődik, ami még arrébb lesz csak, de tudom, hogy milyen szívesen segít Beli, úgyhogy rögtön bele is egyezek.
- Nem lesz nagy buli, de mindenképp várunk majd, sütögetéssel vagy anélkül. - Hirtelen eszembe ötlik a tervünk Árminnal, vagyis pontosabban az ő terve és ajándéka nekem - egy igazi randi, valahol, ahol csak mi vagyunk. Már most pillangók röpködnek a gyomromban, ha rágondolok. Na majd ezt is szépen megbeszéljük, csak találjam ki, hogyan mondjam anélkül, hogy ne az legyen a reakció, hogy oké, vigyázok a gyerekekre, amíg ti szobára mentek. Mert... fogunk mást is csinálni. Valószínüleg.
- Akkor majd átugrok valamelyik nap s megnézzük, mit is szeretnél s mit is tudunk összehozni. Ha kéred, hozhatom a beltéri designeremet és asszisztensemet, Pankát is. Kiváló ízléssel rendelkezik, amíg szereted ha minden lehetséges felület más színű. - Ez nálunk pont nem probléma, bár nem bánnám, ha kevésbé lenne kaotikus a ház, de valahogy így illik hozzánk. Kezdem nagyon beleélni magam a queer családapa szerepébe - ha ez valaha kérdéses lett volna, ami nem volt.
Amíg nézelődünk, Belián dörgöli az arcát, orrát hozzám, s néha visszabököm az orrommal finoman s egy puha puszit is nyomok a borostájára. A nő roppant mód zavarban van. Imádom.
Mikor ilyen szépen megtaláltuk a tökéletes szerelést, el is indulunk a pénztár felé, hogy fizessünk s kiszabaduljunk innen végre. Azért máskor Ármint küldöm vagy tényleg az internetről fogok rendelni és kitalálom, hova is küldessem. Biztos okosak tudunk lenni, ha az a cél, hogy ne kelljen plázázni.
- Most merre, drága?
Megállok az ajtóban, hogy szétnézhessünk s eldönthessük, merre is induljunk, s közben még mindig a csípőjén pihentetem a kezem. A biztonsági őr áll az ajtó mellett és rezzenéstelen arccal néz minket. Megremeg a szám, ahogy próbál a röhögés utat törni magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy kis flört sosem ártott, s bár nem számítottam arra, hogy távol Bagolykőtől majd épp egy egykori diákkal sodor össze a sors, ha már így hozta, nem volt ellenemre ez a kis játék, meg amúgy is. Ez a vérembe volt kódolva, szerintem mindenkivel flörtöltem, akitől akartam bármit is, legyen szó szívességről, kapcsolatról vagy csak haverkodásról. Belián pedig egész jó társaságnak tűnt, jobbnak, mint az a két ismeretlen srác, akik a barátnőimnek ugyan bejöttek, de az én figyelmemet már nem keltették fel. Szóval miért is ne ihatnék meg vele egy italt, s miért is ne mulathatnánk együtt? Hogy volt-e valakije, hogy akivel érkezett, az mennyire jött számításba, őszintén szólva, nem érdekelt. Jól akartam érezni magam, s ezen volt a hangsúly. - Jóóó, de tudod drága, hogy értem - nevetve legyintettem is egyet, mielőtt még jobban is elmerülnénk a témában, s védőbeszédet mondana azokért a szegény, szerencsétlen kis okoskákért. Nem tehettem róla, egyszerűen zsigerből kerültem őket, kivéve azt a Somogyit, ő szerintem kilógott közülük, csak ne pesztrálta volna a madárkát. De hát ilyen a szerelem, nem?
A koccintáshoz járt egy kacsintás is, meg egy széles mosoly. - Most legyek gonosz? Szerintem pukkadjon is meg, ha így szó nélkül lelépett. Na gyere - invitáltam táncra, nehogy szegényem bedepizzen valami ismeretlen luvnya miatt. A finom itóka közben fogyott, egy pillanat erejéig sem hagytam, hogy a figyelmét más terelje el, jókedvűen táncoltam vele, s még a karjaimat is összefontam a nyaka körül, hogy így közelebb kerülve hozzá, tovább mozgósítsuk csípőinket. - Egész jól mozogsz Helvey, ezt mind titkoltad eddig? - kérdeztem nevetve, aztán húzódtam el kicsit, hogy kiigyam az utolsó kortyot is. - Aha, de most igyunk valami ütősebbet, meghívlak! - nevetve megfogtam a kezét, és a tömegen át indultam a part közeli nyitott bárhoz. Elég sokan tobzódtak a közelében, de sikerült átpréselnem magam az unottan ácsorgó pasasokon, akik bambán hol az italukat nézték, hol meg a lányokat.
- Nos Helvey, remélem felkészültél. Két Flaming Lamborghini-t kérek - fordultam a báros felé, szokásos mosolyt villantva, s míg a mixer neki állt elkészíteni az italunkat, Beliánra emeltem a pillantásom. - Mennyire bírod az alkoholt? - kérdeztem kíváncsi mosollyal, ekkor gyújtották meg a nekünk készülő italokat, melyeket lángolva tolt elénk a bármixer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte azonnal felvidul az arca, amint hivatalosan is megkapja az engedélyt a garázdálkodásra a partin. Simán képes lesz figurásra vágni majd a dolgokat, hogy még jobban a gyerekek öröme jöjjön elő, mert ez nem a sörözős este lesz, bár erről most örömmel le is mond.
- Mindenképpen megyek, meg még sütögetek is. Csak akkor ki kell találni, mit akarunk enni a töménytelen süteményen kívül – mintha most lenne, ma este, úgy mondja, de nem, ezt majd valamelyik nap megejtik, lehetségesen egy másik kajálás alkalmával. Majd kiderül, előtt legyen meg a jelenlegi cél, a ruha, amit majd össze lehet kenni. Lehetségesen eleve kettőt vagy hármat kellene venni és akkor ha valaki meg akarja örökíteni a pillanatot, egy gyors csere és már mehet is. Néha fura ez még, hogy ennyire kicsik vannak körülötte és ennyire közeli embereknél. A család fura fogalma, de tudja, ezek az érzetek tartották őt életben, hogy tudta, vannak olyanok, akik szeretik, akikhez mehet ha baj van, akiknek fájna a hiánya. Szerencsére most csak hálát és lelkesedést érez, örömöt és persze szórakozottságot. Ez egy olyan nap, amelyet örömmel vés be az élete napos oldalába. Szüksége van rá.
- Ráérni bármikor ráérek, délutánonként főleg, szóval csak nyugodtan. Egyszerű és kényelmes a mottóm – meg ez a praktikus. Lehet, hogy tényleg ki fogja használni azt, hogy jön és ott lesz, átpakolni dolgokat, rendezkedni, ezt viszont tényleg meg kell álmodnia mit és merre. Tudja, hogy csak azért akar rendezkedni, mert az életében sok minden nincs rendben. Látszat. Viszont ha megnyugtatja, már hasznos. - A falak színei opcionálisak – nevet fel végül. - De hozzad csak, lefizetem szívesen palancsintával Pankát, hogy a legjobb eredményt érjük el – bólogat is mellé, miféle tervekkel készül arra, hogy minden remek legyen. Ha lakótársa morogna, majd elcsitítja, ennyi jár neki is, bár tény, mostanság sokan jártak nála, bár azokból legtöbben olyanok, akik közel állnak hozzá. Már nem hord senkit haza egy-egy alkalomra, ezt elengedte. A pillanat szórakozását már nem. Magában somolyog szórakozottan a helyzetre. A nyelvét harapja, hogy ne nevessen, bár persze, apró libabőr akaratlanul kúszik fel, mégis, teljesen jelentéktelen, hiszen sosem nézne a másikra úgy. Talán ez a baj vele, senkire sehogy sem néz, csak szeret és ott van mellettük. Lemondott dolgokról, jól van most és ennyi számít. A nő nem tud velük mit kezdeni, szinte látja, hallja, hogy nem akar itt lenni, átlagos cukimamit és cukipapit akar kiszolgálni, gügyögni a gyereknek, akit magukkal hoznak. Be is lép egy páros, amely felé el-elnézeget, majd végül elnézést kérve, mert már úgyis megtette amit lehetett, már el is siet feléjük. Halkan nevet csupán, ahogy lépked ismét előre. Hát ez zseniális, ilyenkor kellene kamerázni az embereket.
- Kérünk szatyrot, igen – böki már előre az eladónak, mert miért is ne legyen még egy, bár becsülendő, hogy papírból van, nem műanyag. Hamar megejtik a fizetést, talán a pénztáros is végignézte az egészet és most szabadulna. Meg is van nekik a mai pletykahalom. Egészségükre.
- Mmm… - néz körbe az üzletek sorain. Van itt minden, de ha kell is még valami, szükség van szünetre. - Ennél valamit? Vagy igyunk meg valamit. Nem is tudom, egy jó sör… a kávéból már sok lenne – mindegy, csak üljenek le egy kicsit, aztán lehet csevegni. Az, hogy miről, fogalma sincs, reméli, nem magáról kell beszélnie, mert azt még mindig nem szereti. Elindul végül hát vele, ki az üzletből, arrafelé, ahol az ételek, italok sorait tudják beszerezni.
- Szeretem, hogy az emberek ezt még mindig nem tudják kezelni. Azt hittem, mikor leesett a nőnek, hogy mi „együtt”, hogy elájul – jóval távolabb nevet fel végül. Csak nem tiltják ki innen őket, na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Másabb ez a közeg, az, ahogy most itt vagyunk, és nem az iskolában. Olyan más, olyan megmagyarázhatatlanul jó. A rezdüléseink talán intenzívebbek, ahogy a közöttünk zajló néma interakciók is, vagy az is lehet, hogy csak szeretném ezt hinni. Nagyon régen éreztem már így magam, mint, ahogy vele. Szépen lassan kezdek nagyon mélyen beleesni, és félek, hogy ennek még rossz vége lesz. Ő a főnököm, és szeretem a munkámat, nem akarom elveszíteni, de ha lehetőségem lenne arra, hogy ő még én… azt hiszem, megtenném. Miért is gondolkozom ezen? Nem szabad. Meg aztán, egy olyan komoly ember, mint ő, nem hiszem, hogy éppen velem szeretne lenni. Tudok viselkedni, elég sok mindent tapasztaltam már, de alapvetően a pozitív életszemléletet és a kissé bohókás, olykor gyermekien ártatlan stílust kedvelem jobban. Szívesen énekelek és táncolok a gyerekekkel, de ez persze nem jelenti azt, hogy nem tudok viselkedni egy színházban, csak, ugyebár, még nem látott engem színházban. Jaj Virginia Katherina, másodszorra kell rád szólnom, hogy viselkedj. És én meg is próbálok viselkedni, tényleg, mégis, mikor megismétli a zsebpénz szót, nem tudok nem csillogó szemekkel, széles mosollyal rá pillantani.
- És ha nekem nincs meg a bátorság, azt hogyan szerzem meg?
Láthatóan a férfi az, akitől a választ várja, benne látja a megbízhatóbb válaszadót, az ő szavai láthatóan elgondolkodtatják Martin. Kíváncsi kisfiú, aki sok mindent szeretne tudni, és szerencsére nem is rest kérdezni. Tudom, hogy az ilyen komoly beszélgetésekben illendő inkább csendben maradnom, elvégre a bátorság az láthatóan fiús tulajdonság. Csendben simogatom a karját, amíg beszélgetnek, tekintetemmel a két fél között jár, egészen addig, amíg ki nem nyílik az ajtó, és be nem lép egy fiatal nővér, akit korábban még nem láttam itt.
- Bocsánat, hogy megzavarom önöket, de a doktor úr megvizsgálná Martint. Apuka, anyuka, szeretném megkéri önöket, hogy kicsit a folyosón várakozzanak.
Tekintetem a nőről a férfira, majd a gyerekre csúszik, aki elvigyorodik a tévedés miatt. Tudom, hogy, ha kijavítjuk, akkor kellemetlenül jön ki a helyzetből a nő, és azt nem szeretném. Ha valaki, akkor én igazán tudom, hogy hogyan kell cikis helyzetekbe hoznom magam, és bár én nevetek rajtuk, sok ember nem szeret tévedni. Játékos - kihívóan a férfira pillanatok. Szerintem alapjáraton gondol bolondnak, szóval a helyzetemen nem ronthatok a következő pillanatban sem.
- Gyere drágám, hagyjuk, hogy megvizsgálhassák.
Puszit nyom a Martinnak engedem, hogy lemásszon az ölemből, én pedig felkelve, még mindig mosolyogva nyújtom a kezem a férfi felé. Egy kis játék na. Valami, amin talán elmosolyodik, ha eszébe jut egy borongósabb napon. Egy kis móka. Én valahogy mindig lehetetlen helyzetekbe tudom hozni szerencsétlent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden olyan réginek tűnik, mármint ami történt, pedig nem vagyunk öregek, akik a verandán ülve nosztalgiáznak épp. Mégis, csak van benne valami, hogy a jelen simán meg tud változtatni mindent és teljesen új nézőpontba helyezi azt. És még mennyi minden lehet, hiszen… csak most kezdődik minden. Vagy valami ilyesmi, nem? Eddig is szuper dolgokat láttunk, látogattuk meg, mégis, újra odamenve már más lenne. Most, hogy kiadtuk egymásnak mindazt, ami lelkünket nyomta, sokkal de sokkal könnyebbek vagyunk és felszabadultabbak, boldogabbak. De minden elhúzott, elódázott korábbi lehetőség eltörpül a jelennel szemben. Miért nem sejtettem azt, ami benne voltak? Mert nincs tapasztalatom, nem tudtam, hogy milyen tekintet az, amelyből sejteni lehet, hogy ő is úgy érez, mint én. Nem ismertem előtte ilyet és vak voltam, akinek ma nyílt ki a szeme. Pontosabban már korábban, ugye, mikor elterveztem, hogy el szeretném neki mondani, legyen bármi is a következménye.
Látom a zavarát, amire csak mosolygom és a kezét cirógatom meg, hogy nyugodjon meg, nincs semmi gond. Csak kíváncsi vagyok, kicsit morgok magamra némán, még mindig, de az semmiség.
- Hú jaj, mennyire féltem a báltól – most is félnék, nem akarok én itt szépíteni semmit. Csak már őt kérném meg bátrabban bármire, főleg arra, hogy jöjjön el velem. - Viszont nagyon örülök, hogy az a karácsony sikerült. Majdnem hazamentem, de a bál miatt maradtam, miután igent mondtál. Olyan mintha nem is én lettem volna és mégis – mert valljuk be, azóta mégis, valahogy, valamiben bátrabb lettem, ha nem is annyira, mint szeretném. Alakul ez, ahogy mások is mondták, miközben pont az ellenkezőjét panaszoltam nekik. Észrevéve a könnyeit, pislogok párat, mert nem értem. Az arca boldog, így nem hiszem, hogy ez rossz, vagyis… nagyon remélem. Csak óvatosan nyúlok oda, hogy letöröljem arcáról, de nem merek butaságot beszélni.
Kis csend áll be, azt hiszem ez az ideje annak, hogy kicsit emésszünk is minden mellett. Szívem még mindig hevesen ver, de semmiben sem akadályoz, ugyanúgy közel vagyok hozzá, ő hozzám, néha ajkaink érnek a másik bőréhez, amelytől kellemesen bizsereg az enyém. Néha felénk néznek, de mivel egyáltalán nem szokatlan az, hogy párok ülnek a fűben, két, egymásra találó tini már fel sem tűnik nekik. Elvégre, még a kezem sincs illetlen helyen.
- Szerintem úgy kell, ahogy eddig – próbálok okos lenni, de most nehéz. Nem baj, ha az előbb ment, most is fog. - Élvezzük egymás társaságát, elmegyünk helyekre és jól érezzük magunkat. Csak most már nem kell három lépés táv és ilyenek – nevetek aprót, leginkább, hogy én tartottam, ha nehezen is. - Én abban biztos vagyok, hogy ketten meg fogjuk tudni oldani a dolgot. Szóval nem aggódom – puszilom meg végül a homlokát és szusszanok egy nagyot. Ráérünk, de nagyon várom, hogy hazaérve megtörténjen a találkozás. Szerintem nagyon el fogom bénázni, anyát ismerve azonban, nem lesz gond. Ha minden jól sikerül, nekem már okom nem lesz félni.
- Szólj, ha szeretnél elindulni bármerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bronszkikovszki, Brokémon, Dudi, Dude, tesó, haver - a kastélyt, meg mindent veszi be amerre ők ketten eltolják az arcukat, mióta összehaverkodtak. Bromantikus sorok vége. Nahát! Azt mondom: nahát! Azoknak sosincs vége. Ahogy Kende félre biccent fejjel figyeli a rohamot kapó spanját héjázni. Héja, héja, héja, hééé. - Töhö, dude. Ez a beszéd - bólogat. Most frankón, kell azt embernek jobb bari? Amikor a barija olyan király, hogy héjázik? Majdnem császár szint. - Az biztos, hogy élte, hogy veled többre megy mint velem - nevetősen néz Móricra. - Engem sose pingált ki. Mindig kitaláltam valami mást. Egyszer például söprűvel egy kupac hóba röptettem helyette - emlékezik vissza. Ennyi kell pár perccel később már rököve bokszol maga előtt a levegőbe, hogy Móric B. tutira megértené milyen egy kishúggal élni. Valami itt nem jó. Szóval, hogy egy túlpörgéses zenei tehetséggel, aki főnyeremény a csajoknak, ami fasza, tényleg, de Kittire még ne pályázgassanak a kvibli fejűek.
- Vágod, mint én tarkón a tepsiképű gyereket, ha hülye lesz - ha mondja! - Tudod, dude milyen erőszakos állat tudok lenni - próbál komoly maradni, de a végét úgy röhögi el, mint annak a rendje. Jó, ha a húgáról van szó azért nem fog szirmokat szórni a réten a szerelmes előkészítősök feje felett, de na.
- Vitatkozzon a halál - vigyorog szélesen miután fájdalmasan nyög. Egy, két pillanat. Bakkerka, nem szólt a Kis unikornisnak, hogy a holnap offos. Majd a vonaton ír neki.
- Kittinek nem jár csak a legjobb - bólint tök komolyan, majd egy széles mosolyt küld a dudenak. - Ja, hát nem most, addigra már szinte elskerázunk, szóval maradj a valagadon - pillant a mellettük elhaladó lánycsapatra, akik bámulják a random táncos deszka formát, meg a bajnok testet. Móricra sandít, majd kedvesen mosolyog a csajokra, akik zavartan pillantgatnak mindenfele. - Vibeeein’ - bólogat mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Látom, ahogy kivirul a kertipartis meneten, s már rögtön a menün kezd kattogni az agyam. Meg a játékokon a gyerekeknek, meg hogy előtte, ha lesz Beliándadusunk, akkor vajon hova is fog elvinni Ármin. Khm. Nem erre kéne most gondoljak.
- Annyira nem lesz sok édesség szerintem. Tudom, hogy Panka már cukorfüggő, de a kicsikkel próbáljuk másképp csinálni.
Mikor Panka még kicsi volt, az ikrek meg épp újszülöttek, Árminéknak nem volt sok idejük azzal foglalkozni, hogy ki mit eszik. Megértem, soha nem is hoztam fel, nem is hibáztattam érte. Az, hogy ilyen boldog, kiegyensúlyozott gyerekek lettek, már akkora csoda, hogy minden egyéb csak mellékes részlet. Viszont mostmár nincs egyedül Ármin, vagyok neki én, s ha rajtam múlik, kelkáposztán és dinnyén fognak felnőni. És igazából nagyon remélem, hogy rajtam is múlik majd. Hogy ott leszek végig. Hogy ez, ami történik, ez tényleg az életem. Kicsit... impostor szindrómám van. Vagy csak simán nehéz elfelejtenem az elmúlt huszonöt évet. És nehéz megállítanom ezeket a gondolatokat. Mindig ennél köröz az agyam, mint egy megszállott (hah) légy, nem bír leállni. Azért ráveszem magam s Beliánra figyelek, mert ő itt van, eljött velem, segít, meg ilyen lelkes és nem azt érdemli, hogy én közben egzisztenciális válságban fetrengjek.
Közben valahogy kiérünk újra a neonfényes nyüzsgésbe, karomon ott fityeg a kis szatyor, hogy mindenki lássa, mit vásároltunk, s miután korog egy hangosat a gyomrom, a közeli vendéglő-sor irányába kezdem el terelgetni Beliánt. Itt már elengedem a derekát, nem lehet úgy járni, s mostmár nem is akarom feltétlen a pláza összes látogatóját és alkalmazottját lesokkolni - meg nem is sokkolódna le mindenki, az meg nem fun.
- Akkor jövőhéten átugrunk s megbeszéljek, mi is legyen a terv. - Örülök, hogy van valami projekt megint, miután a házban már minden lehetséges sarokban van valami s amíg nem akarunk nagy beltéri átalakítást végezni - vagy nem költözünk el egy nagyobb lakásba -, túl sok dolgom nincs vele. Néha még egy reparo azért ráfér a bútorokra, de az olyan gyorsan megy, nincs benne semmi alkotói öröm.
Igazából... kezd egy gondolat formát ölteni a fejemben. Széles vigyorra húzódik a szám.
- Csinálhatnánk egyszer egy műhelyt gyerekeknek, ők még úgyis pálcátlanok, te meg alapból az vagy, engem meg a kétkezi munka elégít ki, na, szóval ilyen barkácsolós, festegetős, akár batikolós, faragós dologra gondoltam. Mit szólsz? - kérdezem teljesen felvillanyozva, s lelkesedésemben teljesen felé fordulok s beállok az arca elé a vigyorgó pofámmal, így lépkedek hátrafele s nézek rá babakékjeimmel, amiknek nem lehet nemet mondani. Vagyis lehet, de meg ne merje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már egy keretezett menükártya lebeg a szemei előtt, amire felvéste, mi is kerül oda. Gyerekbarát kell, ami nem túl sós, mert nekik nem szabad annyit sózni, sok a zöldség, mert a húst inkább turkálják. Már a csirke mellett döntött azonnal, meg sok-sok szezonális csoda mellett. Esetleg még sajt, azt mindenki szereti szinte.
- Nyugi, nyugi. A kajába is több zöldséget tervezek, nekem se árt, ha néha eszem. Nekik főleg nem. Néha, amikor nem tudtam aludni, bababarát recepteket is olvastam, ne kérdezd hogy sikerült – nevet fel, mert ennél még vannak cifrábbak is, csak azt hangosan nem akarja kimondani. Annyira nem durva, na, de néha alkot, amikor nem tud mit kezdeni magával és csak pörgeti az oldalakat. Érti, hogy mit szeretne mégis Dimi mondani és szívesen segít benne. Örül az örömének, az egészséges irigység pontosan annyi, amennyinek lennie kell. Szeretne ilyen családot, így, ebben a formában akár férfival, nővel, neki mindegy, csak a boldogság a cél. Viszont, ez egy álom. Éjjelente, csendben jön és képzeli el, majd reggel engedi is útjára vissza, a semmibe. Elengedte, ami valahol szomorú, valahol már réges-régen megíródott. Már emlékszik, tudja, hogy ő már az egész kapcsolata elején sejtette, hogy nem lesz örök, de olyannyira magához ölelte és számára sokáig tartott, hogy elfelejtette. És megsebezte. Most fél, bizalmatlan ha erről van szó, talán túlságosan is sok és sokat akar velük tölteni, hogy feltöltse, legalább ennyivel. Reméli, ha Dimi nem is, de Ármin sem fogja ezt túl soknak gondolni. Tessék, már szorong, nem is sejti, hogy mind a ketten picit beleesnek ebbe a beálló csendben.
Nyújtózkodik egyet, ahogy elzavarja a gondolatokat, miközben körbetekint. Ezer meg egy üzlet, némelyikről fogalma sincs, hogy mi lehet. Kirakatbábuk feszítenek a nagyon szép ruháikban, de elhalad mellettük, nem hozza lázba, ellenben az új ágy gondolata igen.
- Szuper! Csak időben szólj előtte, mert akkor csinálok palacsintát. Az mindig jól jön – mondjuk pont nem úgy, hogy tízet bevág egymás után, csak úgy, mert azt mondja, kicsit éhes. De palacsintából sosem elég. Az ellen egy percet sem tiltakozik, hogy a kajálda felé mennek, erre gondolt eleve ital címén, de enni is tudna, bőven. Lehet még kell egy-két dolog később, pár üzletet átnézni, azonban a szünet sosem árt. Tekintete kutatja az éttermek sorát, hogy mi és hogyan legyen, mit akar és mi az, ami ki van zárva. Levest most nem, eddig jut, amikor Dimi arca kúszik be elé, nagyon nagy vigyorral. Lelassítva veszi fel az ő tempóját és kíváncsian billenti oldalra a fejét.
- Óóó – lassan vizualizálja a helyzetet, az egészet, mintha amúgy ez rajtam múlna. Azonban a magas labdát nem hagyhatja ki, így vigyora előkerül. - Szóval a kétkezi munka elégít ki, mi? - még a szemöldökét és vonogatja hozzá, majd megragadja a másik karját finoman. - Egyebek iránt csodás ötlet lesz, ha nem vágódsz keresztül a széken – tereli oldalra, hogy tényleg ne essen, majd haladnak tovább, ahogy elengedni. - Szóval, tökre benne vagyok! Én is festhetek meg ilyenek? Bár, rondán tudok, de ne azt nézd – legyint egyet. A kreatív kikapcsolódás mindig jöhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akarom, hogy valaha is véget érjen ez a pillanat. Most úgy tűnik, mint ami nem egy fog. Egy örök percnek tűnik ez az egész. Egy buboréknak, amin kívül esnek a nevető, söröző társaságok, más párocskák, a káromkodó részegek, még a zajos autók is. Csak mi ketten vagyunk ennek a percnek a buborékában, és a szavaink, a vallomásaink, melyek hosszú várakozás után végre kikerültek, és elhelyezkedtek kettőnk között, mint egy kapocs.
Szívem nagyot dobban érintésére, arra, ahogy jelzi, velem van. Ujjaim ösztönből szorítanak rá az övéire. Én is vele vagyok. Együtt vagyunk. Még mindig különös ennek a gondolata. Különös ugyan, de nincs is más, amire szívesebben gondolnék most. Szívem hevesen dobog, de inkább már az örömtől. Arcomról pedig lehetetlen volna levakarni a mosolyt.
- Remélem tudod, hogy én is - nevetek fel, még mindig kicsit zavartan. - Én sem gondoltam volna soha, hogy elsősként majd egy idegen sráccal megyek a bálba. És nézd mi lett belőle - csúszok közelebb hozzá kicsit. -Mégiscsak van valami abban, amikor Eliana azt mondja, lépjek ki a komfortzónámból. - Szipogok kicsit, és már emelném kezem, hogy elmorzsoljam kicsorduló könnyeket, de megelőz. Fejemet döntöm a keze felé, simulok hozzá, mielőtt elvenné az ujjait. Ez százszor kellemesebb, mint bármelyik romantikus regény.
A csend sem feszélyez most, épp ellenkezőleg. Az, hogy egyikünk sem akarja megtörni, nem érzi kínosnak, mutatja, milyen harmóniában ücsörgünk most itt. Talán ő is épp úgy próbálja helyre tenni a dolgokat, ahogy én. Próbálom kizárni az apró kételyeket, a negatív gondolatokat, és csak arra koncentrálni, hogy most itt van velem, és én itt vagyok vele. Hogy itt vagyunk együtt. Ujjaim az övéire kulcsolódnak, hajam pedig a hátára hullik, ahogy fejem a vállán pihen. Ő meg nem ellenkezik, és nem is érzem rajta, hogy zavarná a dolog. Szinte biztos vagyok benne, hogy örül a közelségemnek. Legalábbis remélem, mert én örülök az övének.
- Nem is viselném el azt a távolságot - csúszik ki a számon. Bele is pirulok, hiába tud már mindent. Hiába tudom, hogy ő is így érez. Most már, hogy tudok mindent, csak közel akarok lenni hozzá, és annyit vele, amennyit csak lehet.
Meghatnak szavai. Puszijával együtt én rászorítok a kezére. Ha pedig lehetséges az még, közelebb húzódom hozzá. Mintha csak össze lennénk nőve. Én észre se veszem az egy-két tekintetet amit kapunk, pedig van köztük pár ronda is. Egy idős úr például nagyon rosszallóan csóválja meg a fejét, miközben minket bámul. Merthogy én meg ismét felegyenesedem, és Eli a homloka helyett az ajkaira kap tőlem puszit. Ujjaim elengedik az övéit, és karjaimat ösztönösen fonom a nyaka köré, miközben újabb csókot kap tőlem.
- Mit szólnál egy gombóc fagyihoz? - kérdezem aztán, szélesen mosolyogva, a köztünk húzódó kevéske térbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Legyintgetek felé kicsit, miután kényelembe helyeztem magam. Nem kell takaró, meleg van, hát ő nem érzi? Bár azt belátom, hogyha hozna mégis, akkor nem utasítanám vissza, mert teljesen fasza párnát tudnék belőle csinálni. Jobb lenne, mint a kiült ülés, aminek éppen döntöm a fejemet. Elég kiábrándító, de nem baj, sosem zavartak az ilyesfajta dolgok, főleg nem alvásban. Kérlek. Így teljesen tudok koncentrálni arra, hogy reflektáljak Kiscsibe szavaira, aminek a középpontjában naná, hogy a dudi van. - Persze. Minimum harminc méterre tőlem, kiabálva - bólogatok is szavaim mellé. Teljes biztonságérzetet adna, ha minimum ennyi méter lenne köztünk mindezek után, bár ennél fiktívebb dologról nem is tudnánk beszélni. Esélytelen, hogy Kiscsibe és Kende egyszer kettesben maradjanak, és beszélgetésre legyenek kényszerítve. - Merev? A legtöbbször merev vagy, Kiscsibe - nevetek fel hangosan, kékjeim zizzennek oldalra szemtelen vigyorral immár, amik felcsillannak. Fejemet biccentem félre. - Vicceltem csak, mielőtt csapkodni kezdenél - tolom feljebb magam kicsit az ülés szélére támaszkodva, hogy értelmesen tudjak válaszolni a kérdésre. Viszonylag értelmesen. Vigyorgok Kiscsibére, mintha muszáj lenne, az ablakról vezetem vissza rá tekintetem.
- Ja, elég jó voltam. Utána meg is dicsértek, majd a tanárom lebaszott, és megdicsért. Kaotikus volt kicsit - nevetgélek tovább, majd fordítom fejemet a másik irányba. Lábamat szedem le az ülésről, rendesen felülök, majd állok neki nyújtózkodni. A kérdésen megszeppenek először, de a vonat lassítani kezd, majd igen rövid időn belül meg is áll. - Gyere - állok fel, magam elé engedem, miközben leszállunk a vonatról, majd mosolyodom el.
- Nem nagyon tudnak vele mit kezdeni. Mindketten gyakorlatiasabb és aktívabb beállítottságúak, mintsem egy papír fölé görnyedve szenvedjék végig a napot, mint én. Pedig én is pörgök állandóan, de támogatnak engem is, ahogy Móricot - vonom meg vállaimat lezseren, ahogy elindulok kifelé az állomásról. Soha nem volt vele problémájuk, hogy művészibb beállítottságúak vagyunk, amíg nem megy a többi tárgyunk rovására. És eddig nem ment, úgyhogy jó a következtetésed: rohadt jók vagyunk a testvéremmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kitti szólt, hogy a szülei hazahívták a hétvégére közös időtöltésre, ami ahogy volt bűzlött Kendének. Vágod, mint az egy hetes használt zokni, ami a sporttáskája aljában hesszel hétfő óta. Közölte, hogy szuper, mert megy ő is. Teljesen mindegy mennyire pörgős hete van - amit szétad, de elég volt belőle - szombaton már kelt és rárontott Kittire. Random gondolva egyet elvitte vizipuska csatázni a tópartra, végig dumálták az órákat és kapott a kiscsaj lángost is, ami ha kiderülne a lángosos tényleg hű lenne nevéhez, mert porig égetnék a Reiner szülők. Mondhatnánk, hogy amiről nem tudnak, az nem fáj, de ezeknek amiről tudnak, az is fáj.  - Bubu, ha a anya kérdezi mit mondjak, hol voltunk? - apró lábaival próbál Kitti lépést tartani. A kérdés jogos, azt ilyen mugli dolgoktól, mint vizipuska, Brigittát kiveri a víz. - Csak annyit mondj, hogy a parton. Akkor nem is kamuzol - mosolyog le rá, ahogy kilépnek a fák közül a hátsó kertbe. Kitti nevetve rohanni kezd a ház felé, azt kiabálva, hogy aki lemarad, az a kapafogó mókus, Kende meg röhögve néz utána. Amíg az anyja elő nem bukkan az ajtóban. Rászól a lányára, hogy ne fusson, ne idétlenkedjen, majd mérgesen méri végig Kendét, aki már tudja, hogy kezdődik. Inkább csak kikerülné. Sóhajtva nyúl fel és morzsol a fülén. Lebaszás körítéssel, hogy képtelen rendesen viselkedni… márpedig ma este kénytelen lesz. Ez az, amire a homokbarna figyelme visszaterelődik a nőre és annak hamis, elégedett mosolyára. Mióta a kúriát bűbájjal könnyedén felújítgatta, az új hobbija kerítőt játszani a Reiner örökösnek, aki egyszerűen röhögi ki. - Nem - közli szárazon, majd Brigitta elegáns mozdulattal csitítja el, hogy aztán percekig tartó vitába kezdjenek. Iderendeltette a lányt, akit bunkóság lenne elküldeni és szégyent hozna azzal a nevére. Egyetlen próbálkozásra utasítja, ha nem képes megérteni mi lenne a dolga. Hagyja abba ezt a viselkedést. Elviselhetetlen - hallgatja. - Iderendelted? Pizzát is hoz? - moccan szemöldöke. Mi a barack az, hogy iderendelte? - Nem - ellenkezik, mígnem Reiner Károly dolgozószobájának ajtaja csapódik. Ránéz a fiára és három mondattal eléri mindazt, amit Brigitta soha nem lenne képes. Kende teljesen leblokkol. Semmi kibúvó nem jut eszébe, mikor öt perc múlva itt a lány.
Ingét tűri a farmerébe, meghúzza az övet, majd ökölbe szoruló kezét engedi ki és rázza le. Lesétál, addigra Brigitta már valami barnával bájcseveg előadva honnan kaparintotta meg az antik bársonydíványt, ami a nappalit ékesíti, és hogy a lány nagymamája is rajongott érte a legutóbbi bagoly szerint. Kende a plafon felé pillant, majd lép közelebb, hogy Brigitta nagy elánnal mutassa be neki Zsófiát és fogjon bele egy újabb történetbe a Bernáthy családról.
- Indulhatunk? - kérdezi a lányt, Brigitta nyeli majdnem félre a bort. Arról volt szó, hogy itt vacsorázik a lány a családdal, de ebből ma nem esznek. Érted, vacsora... nem esznek... így is van! Legnagyobb meglepetésére Birgitta mégsem szólal meg, ettől nem jobb érzés kinyitnia Zsófi előtt az ajtót.

Kár volt hazajönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A legtöbb lány oda és vissza lenne azért, ha a szülei minden héten új ruhát vennének neki. Csak az a gond, hogy én nem a "legtöbb lány" vagyok. Gyűlölöm, hogy rám erőltették ezeket a göncöket, a masnikkal és virágokkal, amiket másképp sohasem vettem volna fel. Még jobban gyűlölöm az indokot. Utáltam az összes csávót, akinek bemutattak. Volt köztük playboyt játszó negyvenes, és olyan, akihez senki sem akarta hozzáadni a lányát, bármilyen kegyetlenek is a szülők. Csak apám becsületén múlt, hogy nem ígért oda annak a kövér disznónak, akihez egészen Erdélybe mentünk. Az pedig, hogy én nem köszöntem meg neki a dolgot, az én becsületem kérdése volt.
Most pedig jöttek Reinerék. A szüleim bizakodóan jöttek ide, és csak ötvenszer mondták el, hogy mosolyogjak szépen, legyek illedelmes, ne tegyem tönkre a legjobb esélyemet egy jó házasságra. Így, miközben anyám a háziasszonnyal csevegett, megdicsérte az ócska kanapét, én a nappali oldalán álltam, és a Reiner gyereket vártam. Hallottam róla pletykákat, de sosem találkoztunk személyesen. De nem baj, mert ma eltölthetünk egy bájos estét együtt. Pff. Anyám szerint imádni fog, ahogy az anyja is imádta a ruhámat. Azt a ruhát, amit természetesen nem én választottam. Az anyám húzta rám, aztán kijelentette, hogy milyen csodásan nézek ki benne. Azt hittem, a legutóbbi masninál már semmi nem lehet rosszabb. De virágok? A szüleim nagyon kétségbeesetten próbálják eladni, hogy az az ártatlan szűz vagyok, akinek lennem kéne. A gond csak az, hogy sosem voltam. Ó, és mellesleg, nem is akarok lenni.
- Hogyne - feleltem mímelt mosollyal a srácnak, és apró, fehér táskámat felkapva kiléptem az ajtón. Egy bólintással köszöntem meg az ajtó nyitást, mintha szükségem lett volna a gesztusra és mintha értékeltem volna azt.
Már csak pár méter. Mantráztam magamnak, míg elhaladtunk a ház mellett. Szinte biztos voltam benne, hogy nem veszi be a színjátékomat, hogy feleslegesen mosolygok, és bárhová is megyünk, nem bájcsevegni fogunk. Arról sejtésem se volt, hová megyünk. Merthogy eredeti tudásom szerint vacsorára jöttünk. A szüleim szintén értetlenül álltak a dolog előtt, ennek ellenére nem szóltak, mindössze egy figyelmeztető pillantást kaptam az anyámtól, mikor kiléptem. Csak addig kellett fenntartanom a színjátékot, míg láthattak. Csak amíg elfordultunk. Nem érdekelt, hogy a navinés mit gondol rólam. Előbb-utóbb úgyis megtudná az  igazságot, még akkor, ha nem vesz el végül.
Helyette Alexander ajánlata járt a fejemben. Nem húzhattam bele ebbe a családba. Nem tehettem meg vele. Ha titok kitudódna, az ő nevét is tönkre tenné. Ezt pedig - bármennyire is önző tudok lenni néha - nem akartam neki. Pedig azt mondta nem gond. Beavattam, mert így láttam helyesnek, ő pedig elsiklott a dolog felett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Semmi sem tilt semmit. Az egész helyzetben ez a féktelenség és gátak nélküli érzet a legijesztőbb talán. Rég nem érzett ilyet, még egy másik életben, akkor volt ilyen felszabadult és spontán. Mintha kicsit az lenne és mégsem, sebek és hegek nélkül, melyek nem csak testét, hanem lelkét is beborítják. Talán ma este érezhet úgy, hogy ezekből semmi sincs, nem hordoz magával semmit sem és senkit sem. Elhagyta rövid ismeretségét, mégsem esett pánikba, nem kezdett el kutatni és rettegni, hanem röviden talált magának mást és másik utat. Mintha csak gyakorolná, hogyan találja fel magát egyedül. És ez csak jó, olyan jó, amit már mondtak neki, hogy tegye meg, lépje meg. De azt is tudja, hogy ez még sokáig nem lesz rá jellemző. Kezdetnek ez is szép.
- Persze, persze – bólogat is hozzá, pont elkapja a zene ritmusát és ütemét és mellé, jól jön ki. Tudja hát mire gondolt és igazat is ad neki. Itt, ebben a szituációban nem akar tanár lenni, nem akar a szenvedő, sem semmi más lenni. Csak felszabadult. Erre megint az alkohol a kulcs? Azt már jól ismeri, emeli is ajkához a poharat és kortyol. Remekül kezdi magát érezni, minden pillanattal előrébb van ebben.
A mosolyt viszonozva kortyol újabbat, majd hajol előrébb, hogy hallja is, mit beszél. Nevet egy sort rá, a fejét ingatva a dologra, de igazat ad neki. Mondjuk nem szó nélkül volt, hanem inkább ő volt idióta és szakadt le, de ebbe már nem akar belemenni.
- Ez nem is gonosz – mert valóban nem. Ha annyira akarnák, visszajöttek volna érte, keresnék, de azt se érzi, hogy a telefonja zizegne, pedig az egyiknek megadta a számát is, ha jól emlékszik. Vállat von, hogy akkor legyen így és hagyja magát húzni a parkett felé, illetve az ütembe, ami végül átjárja mindenét. Elengedve magát mozdul, szabad keze simul a nő derekára, ahogy nyakát karolja át és így veszi át a vezetést, már ha létezik itt ilyen igazán.
- Csak egy kicsit – vigyorodik el a felfedezésre, ámbár mozogni mindenki tud, az alkohol elhiteti hogy tud táncolni, a többi pedig adott. Lelassít, szinte megáll, ahogy a nő iszik és hamar eltűnik a saját pár, utolsó cseppje is, miközben leengedi a kezét.
- Ó, oké – nem mintha okos dolog lenne keverni vagy tetézni az állapotát, de ezt már elengedte a sokadik korty után. Nem mond nemet, semmire sem, így követi megint, mintha ma az lenne a dolga, hogy Dórát kísérje, bármit is tesz. Megáll a pultnál, poharát gyors kidobja, elengedi, majd kíváncsian figyeli a nőt, hogy mire készül. Hogy felkészült-e? Nem, sosem fog, de most úgy tesz, mintha, így bólint egyet.
- Ööö, nem nagyon. De cserébe vicces szoktam lenni – ez mát nem hangzik jól. Nagyot mereszt a szemein, amikor látja meggyulladni az italt. Ó, remek, ez akkor tényleg fejre fogja állítani? - Ha elalszik, le kell húzni? - ilyet még nem ivott, de kedvtelve nézi a lángokat, amik ha eltűnnek, ő már kóstol is. Igen, ez erős lesz de koccintásra tartja a poharat, arca csak kicsit nyúlik.
- Hát, a mai estére!