36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Magyarországi helyszínek - összes hozzászólása (6458 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 206 ... 214 215 [216] Le
Várnai Rafael
Házvezető-helyettes Rellon, Elemi mágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Defenzor



RPG hsz: 111
Összes hsz: 167
Írta: 2021. december 6. 21:04 Ugrás a poszthoz

William Martin Krise

Gyorsan, fél perc alatt pakolja el a felszerelést, csavarja vissza a főzetes üveget. A vérmintát egy dobozpa pakolja egyelőre, ami jön vele. Miután bekerül a mágiával ellátott tárolóba, onnantól a rápakolt varázslat jegyezni fog minden alkalmat, amikor egy minta kikerül belőle. Ezzel is ellenőrzés alatt tartják, hogy biztosan ne cserélhessék ki útközben másra. Ideje, hogy kikísérje Williamet a mosdóba. Amikor ma felvilágosították, hogy ez is a része a dolognak, vissza kellett kérdeznie, hogy "mi?" Pedig logikus, csak olyan valószerűtlen, hogy ő felnőtt férfiakat mosdóba kísérgessen.
A kölcsön-dologra elmosolyodik, bár a gesztusban sok öröm vagy vidámság most nincs, de értékeli a feketehumort.
- Nem is tudom, hogy ez megtisztelő-e vagy sem, bár a múltra való tekintettel, gondolom a "vagy sem" inkább az igaz. - Feltápászkodik a helyéről és megvárja, hogy a másik is így tegyen.
- Az, hogy apáddal nem volt jó kapcsolatom, erős szépítés. De halottakról vagy jót vagy semmit, gondolom. - Valamiért a 'gondolom' miatt, nem tűnik különösebben őszintének a frázis a Várnai szájából.
Utoljára módosította:Várnai Rafael, 2021. december 6. 21:04
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 6. 21:30 Ugrás a poszthoz


Egy pár pillanatig még nézi, ahogy az üveg a vérével a dobozba kerül, a pulóveréért nyúl, hogy visszavegye azt. A vérvétel a procedúra kellemesebb és legkevésbé megalázó része, ahogy pedig a férfi feláll vele szemben, ő már tudja, mi következik. Nem leplezi szájhúzását, akár egy megfenyített középiskolás, áll fel ő is vontatott mozdulatokkal. Az oldalán fekvő csavaros tetejű pohárkát lekapja az asztalról. Ha együttműködsz, hamarabb vége lesz.
   -  Na miért, mit csinált az az akaratgyenge fasz?
Rajongott az apjáért - az anyját is szerette, de élete első éveiben Martin volt az, aki leginkább gondoskodott róla, túlféltő gondoskodással és azzal az odaadással, ami egy tizennyolc éves apától elvárható. Bármit megkaphatott, érzelmileg és anyagilag sem szenvedett hiányt, a kapcsolatuk szorosnak és törhetetlennek tűnt. Aztán megszülettek az ikrek - ezzel a változással pedig hétéves önmaga képtelen volt megbirkózni. A féltékenysége fizikai erőszakot szült, a figyelméből pedig, valahol érthető okokból Martin újszülött gyerekeinek adott többet. Az anyja kimaradozása vitákba, a viták még hosszabb távollétekbe dagadtak, gyermeki felfogása pedig annyit látott ebből mindössze, hogy az apja vár. Talán csodára, vagy arra, hogy sikerül megszelídítenie a megszelídíthetetlent, de birkatürelemmel nevelte őket tovább. Amikor pedig vette a bátorságot és gyáva mód beledöglött a betegségébe, ki mást hibáztathatott, mint a férfit.
Még mindig zsibbadó ujjaival erőlteti magára a pulóverét, húzza föl a cipzárját. Felőle aztán indulhatnak, jöhet a nap valódi fénypontja.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várnai Rafael
Házvezető-helyettes Rellon, Elemi mágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Defenzor



RPG hsz: 111
Összes hsz: 167
Írta: 2021. december 6. 22:28 Ugrás a poszthoz

William Martin Krise

Nem egészen erre számított, ahogy William reagál az apja említésére, mármint.. Mindegy is. Nem rá tartozik és nem az ő dolga. A fiú reakciói kicsit rácáfolnak arra az utólag nehéz lenne tagadni: féltékeny életképre, amit még a korai időszakban magában elképzelt az újonnan formálódó kis családról.
Hogy oldja a feszültséget, úgy kel fel, olyan mozdulatokkal, mintha mi sem lenne természetesebb. A mappát beteszi egy fakkal lentebb a fiókos szekrénybe, amelyen szintén mágikus zárak vannak, nehogy bármit megdézsmáljon bárki, akár a 'vendégek', akár az itt dolgozók közül. A dobozt a hóna alá csapja, kezeit pedig a zsebeibe süllyeszti, úgy indul a mosdó felé.
- Biztos, hogy van értelme ilyesmiről beszélgetnünk? Őszinte leszek, semmi jót sem tudnék mesélni az apádról.
Valahogy valószerűtlennek tűnik számára, hogy William valami idegen epés véleményére legyen kíváncsi.
- Neked pedig nem hiszem, hogy sok hasznodra válna régi, kellemetlen történetekről hallani.
Utoljára módosította:Várnai Rafael, 2021. december 6. 22:29
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 6. 22:47 Ugrás a poszthoz


A poharat a pulóvere zsebébe csúsztatja, legalább minimálisan orvosolva a megalázó helyzetet. Ahányszor végigsétál a mosdó felé vezető folyosón az épp aktuális kísérője társaságában, nem tudja nem magán érezni a tekinteteket, amik mintha azt fürkésznék, mit csinált. A kétheti drogteszt alapvetően nem eleme a sztenderd procedúrának, a legtöbben havonta-kéthavonta járulnak a tisztjük elé. Kivételt a hozzá hasonló, bájitalokkal való visszaélő kollégák jelentenek.
   -  Mindenki az egekig marasztalta eddig. Üdítő, hogy valaki nem.
Megrántja a vállát, kötelességtudóan indul el ő is a mosdó felé. Különben tényleg semmi értelme ilyesmiről beszélni, lehet, ha nem szorongana a teszt és általában a minisztériumi látogatás miatt, inkább hallgatna ő is. Másrészt azonban felettébb érdekes és bizarr a szülei előéletéről részleteket megtudnia. A szemében ők mindig a felnőttek voltak, érthetetlen célokkal és láthatatlan fájdalommal, semmi más, mint anya és apa, két szigorúan funkcionális ember. Csak ahogy idősödött úgy kezdett el riasztó hasonlóságokat felismerni köztük és önmaga között, felfogni, hogy ugyanolyan problémákkal küzdöttek, mint bárki más. Talán Martin is több volt, mint odaadó apa, az anyja pedig a nő, aki varázslényekről mesélt a kandalló előtt. Szürreális.
   -  Szerintem van pár cuccod még nálam. Mármint... nála. A neveddel, mindenféle kacatok. Ha kell. Ha nem, akkor kidobálhatom, mostanában szortírozom  a dobozokat, nem nyúlt hozzájuk senki vagy ezer éve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várnai Rafael
Házvezető-helyettes Rellon, Elemi mágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Defenzor



RPG hsz: 111
Összes hsz: 167
Írta: 2021. december 6. 23:10 Ugrás a poszthoz

William Martin Krise

Nyilvánvalóan magasztalták, mi más. Mennyire kell mélyre süllyedni ahhoz, hogy magadban egy már halott embert szidj? Várnai Rafael, lehet bármilyen jól csengő foglalkozásod, bármekkora házad, bármilyen dizájnerbútorral, akkor is egy alávaló seggfej maradsz.
- Nem kedvelhet mindenki mindenkit. Olyannyira, hogy annak idején még majdnem meg is próbáltam azt, amit az infarktus később elintézett.
A majdnem felesleges kifejezés, mondjuk ki, de mégsem vallhatja be itt a minisztérium falai között, hogy csak egy pánikoló Hidoi választotta el attól, hogy egyszerűen csak kinyírja Martint. Hülye, elhamarkodott kölyök volt. A hülye és elhamarkodott még mindig igaz néha, mit tegyen, a vérében van.
- Hm, talán ez sem volt épp helyénvaló - dünnyögi inkább magának, mint a másiknak. Furcsa zsibbadtságot érez, mióta William közölte a hírt, tizennyolc év késéssel. Szinte még neki is szürreális, hogy így tud beszélgetni még mindig, de kicsit olyan ez most, mint mikor a túl sok gyógyszer ködként rátelepszik az ember agyára.
- Igen? Meglep, hogy bármit megtartott. - Csend, elgondolkodó. Szívesen rágyújtana, pedig már egy ideje nem dohányzik. - Tudod mit, miért ne. Megköszönöm, ha megengeded.
Hogy miért szereti ennyire bántani magát.. ?

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 6. 23:30 Ugrás a poszthoz


Furcsamód felhorkant léptében. Valószínűleg, ha ilyet mondanának a halott apjukról, a legtöbben megrökönyödnének, talán jelenetet is rendeznének a huzatos folyosón. Hogy merészeled, te féreg. Megkockáztatja, bizonyos szövegkörnyezetben ő is így tenne; a családját csak rágalmazhatja, illetve azok, akiknek erre engedélyt adott. Hogy Rafael miként került ebbe a vödörbe a szemében, egyáltalán abban van-e, na ebben ő sem egészen biztos. Az autoritása mindenképp segített: annyira nem ostoba, hogy visszapofázzon egy aurornak, aki bármikor a háta mögé tekerheti a karját, de ez automatikusan nem jelentené, hogy egyenesen bondolniuk kell. De valahol...
   -  Akkor tényleg nem kedveltétek egymást.
Állapítja meg oldalra pillantva. A szavak a szemében bármit jelenthetnek, gyerekes párbajt, kocsmai verekedést, vagy valami olyasmit, ami miatt ő nyomjelet visel a csuklóján. Utóbbiakat azonban elveti: Várnai auror, az aurorok pedig köztudottan a seggükbe karót dugó fajták.
A mosdó ajtaját belöki maga előtt, a férfi előtt lép be az üres helyiségbe.
   -  Nem volt sok ideje kiválogatni a holmiját, hogy őszinte legyek - indokolatlan. Tapintatlan. Nem érdekli, a saját anyjáról azt mond, amit akar - Az öcsém meg mindent nálam rakott le, ami nekik nem kellett. Haszonleső kis patkányok. De lehet a legtöbb neked többet mond, mint nekem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várnai Rafael
Házvezető-helyettes Rellon, Elemi mágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Defenzor



RPG hsz: 111
Összes hsz: 167
Írta: 2021. december 7. 10:52 Ugrás a poszthoz

William Martin Krise

Széttépték, ez a leírás még mindig ott visszhangzik a fülében, semmi békés, semmi nyugodt, nem betegség, nemvégelgyengülés - ahogy egy nyugodt családi életet élő nő esetében elképzelhető lenne. Előbb gondolta volna, hogy ő találkozik a zöld fénnyel egy kiküldetésen, minthogy Hidoi és Martin, a közös lakás, közös családi élet kényelméből csak úgy kiszakadjanak. Erre tessék, a gyereküket, aki 18 évet töltött nélkülük kíséri a mosdóba drogteszt miatt.
A hajdani 'szerelmi háromszögből' (milyen bugyután hangzik ez a kifejezés, olyan infantilisnek, gyermekinek) csak ő maradt. Nem csak a kollégái kopnak ki egy-egy veszélyes megbízás alkalmával, de még múltjának darabjai is észrevétlenül csúsznak ki a lába alól.
Ki gondolta volna, hogy ez ilyen magányos érzés.
Tényleg rá kéne gyújtani. Hazafelé majd beugrik a boltba és vesz egy dobozzal, fenébe a magának tett ígéretekkel.
- Öcséd, tényleg. - Majdnem megkérdezte, hogy van egy öccse is? Aztán rájön, hogy a dossziéban olvasta ezt is. Ebből is látszik, milyen szétszórt lett hirtelen. Egyetlen régesrégi hírtől hogy széteshet..
- Ha valóban nem zavar, tényleg szétnéznék. Úgy látszik, idős korára egyre szentimentálisabb lesz az ember. Gondolom akkor itt töltöd az előzetest, Bogolyfalván. - Látta, hogy a felügyelő tisztje is az itteni kirendeltségen van, szóval feltételezi, kényelmetlen lenne folyton ingázni a fővárosból vagy messzebb. Bár ki tudja, mágikus megoldás mindenre van.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 7. 12:01 Ugrás a poszthoz


   -  Meg a húgom, a két kis csótány. Aminek volt értéke, azt nyilván megtartották maguknak.
Idestova öt-hat évvel ezelőtt látta utoljára a testvéreit, még jóval a Zengőbe vonulása előtt. Később hallotta, hogy Nathaniel jelen volt valamelyik tárgyaláson, bár a véleménye szerint csak azért, hogy megfürdőzzön a gyönyörűségben, amit legidősebb bátyjuk nyomora kavart. Ezek azonban csak elképzelések, valójában sejtelme sem lehet a motivációjukról, érzéseikről, vagy általában arról, milyen emberekké váltak. Még oka sincs rühellni őket, de ez olyan régi beidegződés, hogy erőlködnie kellene az ellenkezőjén. Martin egy hónappal azelőtt lett beteg, hogy a két kis patkány megszületett - tehát logikus következtetés, hogy mindenről, ami a későbbiekben történt, személyesen ők tehetnek.
A mosdóba lépve kötelességtudóan a csapokhoz sétál, a zsebébe nyúl, hogy a tárcáját és időlegesen a poharat a csempézett pultra pakolja. Minden mást elvettek tőle a parancsnokság ajtajában, ám most ezektől is meg kell szabadulnia, nehogy gyanúba keveredjen. Visszafordul Várnai felé, a kezeit megadóan felemeli maga mellett, ha meg akarja motozni - amit eddig senki sem utasított vissza -, akkor most megteheti.
   -  Nyugodtan. Az egész lakásom olyan, mint egy raktár - kelletlenül fordítja a fejét oldalra - a bogolyfalvi, igen. A Holdfény utcában, de... gondolom a parancsnokság ezt úgyis tudja. Kállay jár hozzám hetente, hogy nem tartok-e kurvákat az ágyhoz kötözve.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várnai Rafael
Házvezető-helyettes Rellon, Elemi mágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Defenzor



RPG hsz: 111
Összes hsz: 167
Írta: 2021. december 7. 12:42 Ugrás a poszthoz

William Martin Krise

- Az anyagi érték úgyis olyasvalami, amit aztán előteremthetsz magadnak később is újra. - Ez a mugliknál lehet nevetségesen is hangozna, ahol vagyont felhalmozni nem olyan könnyű, de a varázshasználóknál sokminden, ami a varázstalanoknál pénz kérdése, puszta mágiából megoldható. Nem csoda, hogy az ő társadalmukban nagyobb a jómód - vagy legalábbis az, hogy a varázslók nagyja normális életkörülmények között él.
Amikor William felemeli a kezeit, hogy megmotozzák, csak hessegetve int egyet a kezével.
- Hagyd el, tudom, hogy nincs nálad semmi. - Az aeromágiának hála már felmérte a férfi 'külalakját', ha valamit elrejtett volna magánál, régen kiszúrta volna. Vicces, hogy mindig a látványos alkalmazásáról beszél mindenki ennek a mágiaágnak, hogyan kelthetnek vagy csitíthatnak el hurrikánokat etcetera, de valójában az apró trükkök a legpraktikusabbak.
- Gondolom tudja a minisztérium, valóban, de a nyilvános aktában nincs benne. - Az aurorok sem mindenhatóak, akik csak úgy hozzáférnek mindenféle személyes adathoz, amit ma nézegetett, csak a legalapvetőbb dolgokat tartalmazta, a magánjellegű információk már confidental besorolásúak. Jó ok, kérvény, engedély nélkül nem adják ki csak úgy senkinek őket.
- És nem? - Mármint biztos csak viccel a visszakérdezéssel. Ugye?

Utoljára módosította:Várnai Rafael, 2021. december 7. 12:45
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 7. 13:35 Ugrás a poszthoz


Érdekesen szusszan egyet a bölcsességre. Bár jótékonyan hamar kiemelték a Krise-clusterből, felnőve mégis jobban feszítették az anyagi kérdések, mint a nagyapját, aki majdhogynem egy erdei kabinban élte le az életét, illetve a szüleit, akik szintén nem vágytak sokkal többre. Ezért is érintette roppant érzékenyen, amikor az örökségét gyámság alá vették, és tartják lakat alatt a mai napig. Tudja, hogy neki ez jár - és nem érdekli, ki mit gondol.
Magában hálásan engedi le a kezeit. Még mindig nehezen viseli el, ha hozzáérnek, pedig a Zengőben igazán megszokhatta volna, hogy a személyes tere nem igazán az övé.
   -  A nagy, sárga ház a Holdfény utca végén. Ki van írva a kapura a nevem, délelőtt mindig otthon vagyok. - csak a poharat veszi a kezébe, azzal ballag át a visszhangos termen, hogy a vállával belökje az egyik fülke ajtaját. Az nyekeregve csukódik vissza, bár bezárnia tilos, legalább ennyi magánélete legyen.
Várnai hallhatja, hogy az övvel és cipzárral szerencsétlenkedik, ez bizonyára egyáltalán nem halálosan kellemetlen számára, rövid ideig csönd, majd csurgás.
   -  Nem, a radiátorhoz szoktam bilincselni őket inkább, az biztonságosabb - válaszol fennhangon a fülkéből. Az ügyvédje figyelmeztette annai idején, hogy inkább fogja be a száját és nyelje le a cinizmusát, ha nem szeretné, hogy egy merevebb auror véletlenül találja a földre teperni egy ilyen után. Ismét csönd, újabb matatás, a kupak teteje egy koppanással a helyére kerül.
   -  Tessék.
A pohárral a kezében lép ki ismét. Vajon mit diktál az illem, a másik szemébe kell nézni, amíg átadja neki? Sosem volt biztos benne - inkább a falat fixírozza inkább, míg megtörténik az átadás, majd tovább lép kezet mosni.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 7. 13:56
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várnai Rafael
Házvezető-helyettes Rellon, Elemi mágus, Auror, Bogolyfalvi lakos, Defenzor



RPG hsz: 111
Összes hsz: 167
Írta: 2021. december 7. 13:53 Ugrás a poszthoz

William Martin Krise

Az nagyon jó, ő pedig pont délelőttönként nem különösebben szabad, de majd megoldja valahogy, van pár túlórája, amit a minisztérium jobb szeretne, ha lecsúsztatná - és ezzel együtt nekik nem kéne kifizetni. Kint ácsorogva sem sokkal kellemesebb vagy kevésbé kínos a szituáció, le kell hunynia a szemét, hogy magában elmerülve próbáljon menekülni a csordogáló hangoktól. Hogy tudja ezt valaki teljes állásban csinálni? Hallgatni, hogy mások vizelnek.
- Téli időszakban kellemetlen lehet, ha maximumra van tekerve a fűtés, gondolom ráfizetsz a kellemetlenségek miatt az eredeti árra.
Mert Várnai Rafael egy igazi gentleman, tökéletesen tudja, hogyan kell fair módon bánni a prostituáltakkal. Érdekes, amennyire próbálja meglátni a kölyökben Martint és annak vonásait, inkább az anyja élces megjegyzései és szarkasztikus kiállása köszön vissza. Talán ezért válaszolgat neki ilyen készséggel.
Ahogy átnyújtják neki a poharat, az előírások szerint azt is elhelyezi a dobozban. Ha undorodik is, egyáltalán nem ül ki az arcára, úgy veszi át és pakolja el, mintha egy teljesen hétköznapi használati tárgy lenne.
- Köszönöm, és ezzel tulajdonképpen meg is vagyunk.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 7. 14:02 Ugrás a poszthoz


   -  Miből gondolod, hogy én jobb vagyok, mint a többi kiszámítható vénség? - emeli meg a szemöldökét kissé, szórakozott félmosollyal. Tehát erről van szó - egy újabb szakadár. Első pillantásra nem mondta volna meg a lányról, hogy nem azok közé az aranyvérű szűzlányok közé tartozik, akiket az anyjuk olyannyira óv és tartogat a házasságra. Kis tenyészmének - a hangjuk, a viselkedésük, de még az illatuk is arra mesterkélt, hogy egyszer egy tisztavérű férfi játékai legyenek. Amikor odasétált hozzá, ő azonnal bekategorizálta közéjük, elvégre a vőlegény testvére, valószínűleg a következő a listán. Különös.
   -  A házasság nem szerelem, a szerelem nem házasság. Ezt mondta a nagyanyám mindig.
Csöppet megrántja a vállát, az asztalon nyugvó kezére pillant. Megértelek, mondaná, mint egy elsuttogott, lázadó jelszót, de nem teszi; nem tudhatja, milyen játékot űz a lány. Azt mondták, képviselje a családot, viselkedjen a neve és jelenleg viselt rangja szerint, ebbe pedig nem fér bele, hogy szót adjon a valódi véleményének. Annak, hogy az egész egy rossz vicc, egy értelmetlen színjáték. Ha szeretni akarsz, szeress, ha baszni akarsz, akkor csináld azt - hímzett asztalterítő, karikagyűrű és ujjat vágó nászéjszaka nélkül. Apropó.
A lány felé pillant ismét, valamit magában dünnyögve, Adél haján megcsillan a mesterséges gyertyafény, idáig érzi az orgonaillatát. A gondolatait épp, hogy egy pillanatra hagyja elkalandozni olyan ingoványba, ahová nem illene. Nagyon, nagyon fiatal, ezt látja, de az odaszúrt megjegyzése miatt mégsem látja gyerekként. Vajon a tavaszias ruhától megszabadítva is ugyanolyan lágy és könnyed, az arca pedig akkor is természetellenesen márványszerű, ha a vörös rúzst elkenik rajta?
   - Hm? Mi? - hosszan pislog egyet. Hazudj. - Kanadában éltem, nem rég költöztem csak ide.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 7. 14:23 Ugrás a poszthoz

William Krise


- Nem hallottalak hippogriff tenyésztésről beszélni, és még egyszer sem istenítetted az aranyvért. Bár ki tudja, talán épp ez előtt ment el a beszélgetőpartnered, akivel hosszas eszmecserét folytattatok az egyszarvútenyésztés fortélyairól és egyéb hülyeségekről. - Van valami hirtelen jött, felületes bajtársiasság abban, ahogy itt állnak és tökéletesen nem esküvőre illő dolgokról beszélgetnek, pontosabban az ő szája be nem áll, William pedig kitűnő türelemmel hallgatja a kiszekusza szóáradatát. Talán még egyet is ért vele, még ha nem is mondja ki hangosan, de neki amúgy sem szükséges a visszajelzés, elég ha rá figyelnek és elmerülnek a bámulásában. A figyelem kijár neki.
- A nagyanyád bölcs asszony. Aranyvérűek között nincs szerelemből kötött valódi házasság. - Szinte kicsurran a pillanatnyi keserűség a hangjából, ahogy Dominikra néz. Tudja jól, mivel lett gazdagabb a bátyja: az Eszterháziak bevezetik a mágusjog porondjára, megkapja az apósa hivatalát egy napon, sőt még az apjuk, Ilya is ráhagyja majd a vagyon nagyját. Neki alig marad valami.
Gyönyörű vagy, használd ki! A lábaid előtt fog heverni a világ, ha okosan játszod ki a kártyáid. Soha ne add alább, legyenek meg az igényeid, de ne felejts el adni is érte. Persze csak mértékkel. A te szerencséd a szépségedben van. mondogatta az anyja gyerekkorától kezdve. Magda tudta előre, hogy Dominik mindent visz, de a lányát is fel kellett vértezze a megfelelő fegyverarzenállal, hogy férjet, vagyont, kényelmet foghasson magának később. Talán az anyja öröksége rászállna majdan, de ki tudja, Magda hogyan végrendelkezik majd a lengyel bányarészesedéseiről. Sokszor érezte már magát kisemmizve a saját családja által, holott szó szerint mindene megvan és a tenyerükön hordozzák - de meddig? Egy nap majd felébred azzal, hogy kitették és nincstelen? Nem akarja megvárni azt a borzalmas pillanatot, előbb fogja elvenni, ami az övé, és istenhozzádot inteni ennek az életnek. Még azzal is megbékél, hogy a leendő férje nem aranyvérű. Végül is a vér nem minden.
Nincs alkalma tovább feszegetni Will hátterét, ugyanis ebben a pillanatban elkezdődik a tényleges ceremónia, a koordinátorok elkezdik összeterelni a népet a tökéletesen túllihegett esküvő levezérlésére. Megadóan felsóhajt.
- Menjünk. Az anyám borzasztóan feszélyezett lenne, ha nem rajongom körbe a testvérem ezen a csooodás napon. - Jelentőségteljesen megforgatja a szemét a szarkazmust minden cseppjét beletunkolva a gesztusba, és hagyja, hogy mindkettejüket közelebb invitálják a bohóc csőcselékhez, jómaga kénytelen-kelletlen pedig beáll a vőlegény oldalán a család többi tagja közé, hogy a legszebb patikamosolyával asszisztálja végig ezt a gyomorforgató műsort.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 7. 14:35 Ugrás a poszthoz


Hideg víz csobog a csapba, örül, hogy hátat fordíthat a férfinek. Akárhogy, ez sosem lesz könnyebb - és nem a előtti hugyozás zavarja, hanem a helyzet alárendelt abszurduma. Kutatóként dolgozott saját - és mások - testnedveivel, látott nem izgató, hanem undort keltő meztelenséget, ez nem okoz gondot számára. Azonban a tekintet, amivel az aurorok követik a mosdóba, a kínos félmondatok, a felsőbbrendű viselkedés, emiatt bántania kell valakit.
Várnai azonban... más? Nem, egyáltalán nem ürül a találkozásnak, ha pedig tehetné, kikapná a kezéből a dobozt, ütőéren szúrná a mappához csatolt tollal, hogy úrrá legyen zavartságán. De ez még mindig jobb, mint általában. Ki hitte volna, hogy a szülei említése ennyi év távlatából is olyan keserű felhőket kavar benne, amik időlegesen elterelik a figyelmét.
   -  A titka: nem szabad fűteni rájuk. A hypothermiától csöndben maradnak.
William, az úristenért, fogd már be a szád, különben belelép valaki.
Felveszi a pénztárcáját és beletömi a farmerja zsebébe, még egyszer a tükörből felpillant a férfire, megfordulva egy bólintással nyugtázza a szavait.

A hideg, decemberi levegő az arcába mar, ő egy fintorral rántja összébb a kabátját. A karperec a bőrébe nyomódik, ahogy továbbindul a vasútállomás felé. Szellemek, szellemek mindenfelé - a legjobb lesz, ha amint teheti, lelép ebből az országból.
Elvégre, már csak öt, röpke év.

Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. december 7. 20:48 Ugrás a poszthoz

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

in the heat of the moment
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 8. 16:46 Ugrás a poszthoz

W.A.R.
-otthon-


Geez. A nappalijuk kanapéján ücsörög, kényelmesen saját, eredeti alakjában – nemrég zuhanyzott, szóval friss, szantálillat lengi körbe és ha a férfiasságnak bármilyen jelét mutatta is volna az este folyamán, a levendula színű plüssköntös abszolút nulláz minden eddigi ilyen típusú ’törekvést’. Okostelefonján pötyög valamit, hüvelykujjával görget, görget tovább, nagyon elmerül valaminek az olvasásában. Valami karácsonyi dallamot dünnyög, ami ma a fővárosban járva-kelve ütötte meg a fülét, egy boltban szóló rádió játszotta, azóta sem sikerült kiűzni a fejéből a dallamot. Helyette mióta csak hazaért újra és újra nekiáll a Last Christmast énekelgetni. A Whamageddont még nem vesztette el, szerencsére a remixek nem érnek!
- Jó, jó, remek, halott szülők, rossz társaság, kényszeresség és hátrányos társadalmi megítélés. Faaan-tasz-ti-kus! Ebből már lehet dolgozni, előbb jön a karácsonyi prémium, mint gondoltam. Rubeeen, nézd, megkaptuk az információkat, amikre vártam!
A felsőbb vezetés akkor nézte ki a srácot, amikor elítélték, azért mégsem olyan gyakori okból küldték a Zengőbe, így szerencsétlenségére szemet szúrt a fentieknek, mint potenciális segéd. Arról nem is beszélve, hogy itt Magyarországon kissé híján vannak azoknak a medikusoknak, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket. Nem is érti, ő jelentkezett a feladatra, de azt mondták neki, hogy a gégemetszésnek csak akkor van értelme, ha az illető utána életben marad. Ebből a reakcióból ítélve volt egy halvány sejtése, hogy a jelentkezése elutasításra talált.
Sokkoló és meglepő.
Amíg a Zengőben tartották, túl sok hozzáférésük nem volt az illetőhöz, sajnos Magyarországon ennyire azért nem voltak berendezkedve – viszont ez a feltételes szabadláb kifejezetten kapóra jöhet. És hát kit is küldjenek egy kiszolgáltatott, élete mélypontját élő fiatal felnőttet groomolni, ha nem Yezebelt, nem igaz?
- Egészen bájos, nézd ezt az arcélt, az embernek kedve támad megnyalni. – Na nem kell ebbe semmi személyeset nézni, az ifrit néha indokolatlanul szeret megnyalni dolgokat.. másokat.. csak úgy. Semmi új, semmi megdöbbentő. Arcán derűs, vidám mosoly játszik, fejét a kanapé támlájának dönti, sötét haja szétterül körülötte, mint egy mélylila glória.
Utoljára módosította:Yezebel, 2021. december 8. 16:48
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. december 8. 20:17 Ugrás a poszthoz

Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálva

Lábait kényelmesen előre nyújtva ücsörög a kanapén az ifrit mellett. Egyik keze a háttámlán nyugszik, a másik hosszú ujjai bele-belevesznek a macska csillogó, puha bundájaba. A dohányzóasztalon a vacsora maradéka és az ital, amit megkezdett. Ez egy teljesen átlagos pillanat is lehetne, olyan, amit talán ki sem néznek belőle és életidegen, hogy ennyire higgadt és csendes legyen, ne pedig az a harsány, akinek mutatja magát. Pedig ez sokkal közelebb áll a valósághoz, csak éppen most nem borítja semmi, ami arra utalna, hogy mi is éppen a mocskos "hobbija". Ugyan a fürdőt ő is megjárta, még nedves tincseit lapította hátra, megszokott módon, korántsem olyan kényelmesben pihen, mint a másik mellette. Ugyan sem öltöny, sem valami pazar darab, a köntösre még mindig nem szokott rá. Majd ha öreg lesz és rengeteg fiatal nő veszi majd körül. Apropó a másik; ez az, ami miatt ez a pillanat nem lehet átlagos, mert az ifrit személye minden, csak nem az. Számára mégis, az illat, ami körbelengi, a külleme és persze a hang, ami megüti fülét. Erre forgat szemét, hogy már ő is. Közeledik az év vége, mmeglátszik.
- Írtál a Jézuskának is? - pillant oldalra, ahol az ifrit épp a telefonját kutat valamit. Előre dőlve veszi kézbe az italt majd fordul felé, ahogy a legújabb találat adatait sorolja. Több mint jó, biccent ő is, mintha neki kellene nyugtáznia a találatot. Neki mindegy, ha szólnak hogy menni kell, felőle bárki lehet.
- Végre akadnak ebben a pusztulatban érdekes arcok is. Az imáim meghallgattak. Na most még három ilyet és én sem fogok unatkozni. Mit művelt szerencsétlen? - mert ha tudná, hogy kik figyelmét keltette fel, lehet azt kérne, zárják vissza, de azonnal. Így azonban marad az, hogy egy gyönyörűe szőrt pókháló készül neki és szépen bele is fog sétálni. Egyelőre neki aztán tényleg nincs semmi dolga, ellenben ha az ifrit úgy kívánja, besegít a játékba.
- Nekem nem ez jutott eszembe erről. De hát a te ízlésed - hajol közelebb meg is nézni az illetőt. Így már beugrik, hogy látta itt a városkában már futólag, de nem tűnt annak, ami. Nos, most már aztán végképp nem menekül.
- És mi is pontosan a terv? Olyat is találhatnál akivel én játszhatnék - dől a kanapé támlájának, elvéve a telefont, beleolvas ő is a mesébe.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 8. 20:20 Ugrás a poszthoz

W.A.R.
-otthon-


Nem mintha olyan úriasan viselné a köntöst Yezebel sem, mondjuk nehéz is úriasan viselni valamit, ami a férfiak korlátozott színskálája szerint már bőven a rózsaszín kategóriájába esik. Ráadásul a derekán is csak lazán, kényelmesen kötötte meg, a puha anyag engedetlenül szétnyílva például a nagy mocorgásban már le is csúszott az egyik vállán. Ez az a környezet, ahol nem igazán kell visszafognia magát vagy eljátszania, hogy másvalaki. Azt csinálja amúgy is eleget, amint kilép ennek a lakásnak az ajtaján. Persze az sem rossz, valójában kifejezetten imádja a különböző alteregóit, hogy egyik nap ártatlan kisgyerek lehet, másik nap komoly üzletember, máskor pedig csak felpróbálhatja a legutóbb vásárolt magassarkúját.
- Pontosan úgy érzem magam! De sajnos én a naughty listen vagyok. – Lebiggyeszti az alsó ajkát és egyáltalán nem zavarja, hogy két nagyon különböző karácsonyi dolgot kever éppen össze. Villás farka a hangulatát tükrözve kígyózik mögötte, egyik oldalról a másikról leng ki, majd saját életet élve Ruben nyaka köré fonódik. Nem szorít rá, tulajdonképpen nem is ér hozzá, csak két oldalt a vállán pihen. Kívülről rendkívül nyugtalanító, kellemetlen és felkavaró látvány lehet, van a jelenetben a hétköznapi ember számára valami gyomorszorítóan nyomasztó abban, ahogy ez a nem emberi lény egy ember nyaka köré fonja.. bármijét. Valójában viszont a kis társaságukban ez egy gyakori jelenet, soha nem kezdte egyiküket sem fojtogatni ilyen módon, inkább olyasfajta gesztus ez számára, mint ahogy mások megtámaszkodnak a mellettük álló vállán.
- Nah, nah, itt jön az izgalmas rész. Bájitalkísérletek! Belehalt egy vérfarkas is, egészen szélsőséges eredmény, de nagyon tetszhetett valakinek odafenn. – És a hangszíne alapján Yezebel ebben az érdeklődésben, úgy tűnik, osztozik is. Szélesen mosolyog, majdhogynem gyermeki ártatlansággal, csak átlagosnál kissé hosszabb szemfogai rontják el a patyolat összképet. Kicsit szorosabbra vonja a farka szorítását Ruben torkán, de még mindig olyan kis kedveskedő, gyengéd mozdulat, mint egy furcsa anyagú, de kényelmes sál.
- Még jó, hogy nem ez jutott az eszedbe róla! Én néztem ki magamnak, olyan kis aranyos, te nem nyalhatnád meg, ha akarnád sem. Nagyon féltékennyé tennél! – Van valami közös Yezebelben és a macskában, akit éppen Ruben simogat, mégpedig, hogy hajlamosak impulzívan viselkedni, a féltékenység és irigység pedig egy nem épp kedves arcukat mutatja meg. Még akkor is, ha valójában semmilyen mélyen gyökerező oka nincs az érzésre, valószínűleg csupán passzióból imitálja sokszor, mint ahogy tenné ebben az esetben is. Ez ugyan nem teszi kevésbé viharossá magát a kivitelezést .
- Habár, nem is tudom, kire lennék féltékeny ebben az esetben... – Elgondolkodva, mintegy egyszerű mellékcselekvésként tolja félre a macskát Ruben öléből és dől el, fejét a férfi combjaira hajtva. Még hihető is, hogy nagy szórakozottságában nem is tudná eldönteni, kire lenne zaklatott az adott szituációban. Mérlegen lenne, hogy megdézsmálták az új játékát és az, hogy Ruben nincs akkora figyelemmel rá, mint elvárná tőle.
- Te játszol eleget odakinn különben, én is nyújtózkodni akarok, az elmúlt két hónapban túl sokat voltam bezárva. – Kénytelen volt visszahúzódni a könyvbe, töltekezni, visszanyerni a felélt mágikus tartalékait. Sajnos időről-időre szükség van erre és valóban hosszú időn keresztül csak ritkán lehetett az ifritet látni. Terv, terv, mi a terv? Jó kérdés, vörös íriszű szemeit lehunyva, mosolyogva helyezkedik kicsit, minél kényelmesebb pózt keresve újonnan kijelölt fekhelyén. Két kezének ujjait összefonja a hasa fölött.
- Nem is tudom, mi a terv. Előtte még megismerkedem vele, aztán kitalálom, hogyan közelítem meg. Első olvasásra olyan törékenynek tűnik. Mondtam már, hogy imádom a törékeny dolgokat? Olyan izgalmasak! Mindig ott a kockázat, hogy mikor ejted le őket.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. december 8. 20:52 Ugrás a poszthoz

Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálva

Yezebel ezer arca körül mégis azt ismeri a legjobban, aki mellette törleszkedik a kanapén. Neki olyan megszokott, mint másnak a tükörképe, mégis, mindig talál rajta valami újat. Általában ez az új csillog és drága holmi, hol épp tőle, hol mástól, hol meg csak úgy. Itt mindketten önmaguk, még ha ebből egy hivatalosan bőrt és alakot nem vált mindig, egyszerűen adja el azt, ami van, az illúziók pedig újat teremtenek, ha szükség van rá. Érdekes lenne egy kívülálló pillantása, mennyire kapnak sokkot, szerencsére, ha meg is történne, hamar eltűnne a bizonyíték a fejekből.
- És az rossz? Így is mindig vagy ezer dobozt kapsz – vigyorodik el, mintha tényleg elhinné, hogy Yez attól tart, a rosszak listáján nem jut neki semmi. Épp jutott, valaki, így aztán megint olyan karácsony áll előtte, ahol fürödhet minden jóban. Nem mintha olyan „család” lennének, akik ünnepelnek ilyesmit és mégis, csak épp nem biztos, hogy sokan leülnének velük egy karácsonyi vacsorára. Bőrén érzi, ahogy átkarolja, apró libabőr telepszik meg vállának csupasz részén, ahogy kényelmesen dől bele a pillanatba és abba, hogy közel tartja magához. Megtámaszkodva figyel, hiszen a másik érezhetően pörgött rá a témára és falja a sorokat, amiket fentről küldtek és amelyekkel megkezdődik a játék. Láthatatlan szemek jegyeznek fel és meg minden apró lépést és cselekedetet, még olyat is, amelyre talán soha, senkinek nem lesz szüksége, ha viszont mégis, előkerül, rombol és fenyeget. Az evidens, hogy ha valaki sáros, arról vastagon szedett jegyzet pihen és elkerülni nem lehet. Fülel hát, hümmög párat, szemöldöke emelkedik meg a hallottakra. Ó, vagy úgy. Hogy ennyire? Erre nem számított, valahogy pitibb, semmisebb dolgokban gondolkodott és tessék. Még a végén ténylegesen érdekes kincset találtak.
- Zene füleinknek, úgy érzem. A kísérlet mindig, a halál pedig főleg. Van erre pár vérfarkas, tessék, még csalit is vihetsz neki – ha meg meghalnak, nos, nem az ő gondjuk. Sosem, semmi, mossák kezeiket. - Folytasd csak – mintha regény lenne, egy történet, aminek hallania kell a végét. Felnevet, ahogy megérzi a finom szorítást a nyaka táján. Nem oda nyúl, hanem Yez vállához, ott, ahol az anyag lecsúszott, és mintha csak a macskát, úgy cirógatja meg.
- Nem veszem el tőled, ameddig azt nem mondják. Ne legyél pukkancs – mintha csak a gyerek bújt volna elő, amelyet, minden arca közül a legjobban gyűlöl, menekül előle. Bár ez inkább más, egyszerre komoly és komolytalan. - Nyilván rám, vagyis rá, hogy hozzáérek – adja máris azt, hogy ő a központ. A macska elégedetlenül, szinte villanó szemekkel mordul fel, hogy kitúrják, egy pár pillanatra még vádlóan is néz a betolakodó felé, majd arrébb vonul, hogy lemossa magáról a gyalázatos érintést.
- Ó, igen. Játszom. De nem ilyet – nem mintha most azonnal akarna is. Elvan azzal, ami akad. Ujjai, amelyek eddig a macska bundáját csesztették, most megtalálják a másik tincseit, azzal játszadozik tovább, miközben olvas. - Jaj annak, aki most be akarna zárni – jegyzi meg, ahogy tovább görget, végül a végére érve teszi le maguk mellé a telefont. Könyökére támaszkodva, fejét megtartva pillant le végül és hümmög párat.
- Egy párszor említetted, igen. Reméljük valóban izgalmas. Bizalom kell, így nem nyithatsz azonnal a farkasokkal mégsem. Olyasmi kell, ami elesett és mégis megragadja. Nagy a családja, esetleg onnan?
Utoljára módosította:Weiss Arion Ruben, 2021. december 8. 20:53
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 10. 13:44 Ugrás a poszthoz

W.A.R.
-otthon-


- Akkor milyet? Olyan kis csendben intézed azokat, nem is tudok róluk semmit, pedig biztosan szórakoztató lehet kívülről nézve. - Habár nagyon izgágának és mindenlében kanálnak tűnik, valójában, ha a tényleges cselekedeteket nézzük, Yezebel ténylegesen egyikük életébe sem mászott bele túlzottan soha. Najó, Dominik az egyetlen kivétel, de az elkerülhetetlen volt, elvégre nehéz úgy függetleníteni magad valakitől, hogy tulajdonképpen gyerekkora óta neked kell gondoskodni róla. De ő már kirepült a fészekből, mostanság már kevésbé 'anyáskodhat' felette. Nem mintha bánná, szoros kapcsulatuk nagyon torz és furcsa lenne, ha anyai szerepben tetszelegne Dominik előtt. Illetve annak idején is inkább valakiféle távoli tükörkép volt, inkább volt 'gondviselő'? Tanár? Ezt a bájos gondoskodó, anyai vonalat csak a szórakozás végett vonta be.. annál viccesebb most az egyik arcával konkrétan Dominik kisfiát megformálni. Van az egészben valami nagyon szemtelen, valami nagyon bicskanyitogató - és Yezebel imádja ezt a tényt.
Elégedetten hagyja, hogy a haját birizgálják, el sem próbálja játszani, hogy nem pont emiatt helyezkedett így el.
- Iiigen, igen ezen én is gondolkodtam, mi lenne a legmulatságosabb? Melyik megközelítés? Ahh - drámaian felsóhajt és a hangban van egyfajta nagyon indecens él, ami az érzékenyebb lelkűeket pirulásra késztetné - .. alig tudok válogatni a lehetőségek közül. Mi legyen, mi legyen... ?
Végig lehunyva tartja a szemét, de arcvonásai kifejezően visszaadják izgatott érzelmeit. A kisördög a bal vállon, mindig is odavolt ezért a szerepért, mert a legtöbb embernek vannak olyan jellemvonásai, amelyekre megfelelő módszerekkel, jó időzítéssel oda lehet hatni.
- Megpiszkálhatnám a védelmező oldalát, hm? Egy elesett kislány, a csúnya gonosz Ruben bácsi helyben hagyta.. mit gondolsz? Megüthetnél és még csak mérges sem lennék érte! Olyan régen éreztem a vér ízét a számban, egy kis fájdalmas sajgás pedig sosem árt a bordák közt, általában úgysincs semmi bajom.
Sicko, legalábbis emberi mértékkel nézve. Kissé árnyalhat talán a dolgokon, hogy ha valaki hozzá hasonló, aki már többszáz éve él és rengeteg inger érte, ez tényleg csupán különleges szín a palettán, elszakadva a fájdalom és egyéb ingerek negatív-pozitív meghatározásától. Ennyi idő elteltével, ennyi tapasztalattal benne nem a jó és rossz skála két oldala között ingadoznak életének eseményei, történései, döntéseinak súlya és jellege vagy morálja. Hanem az érdekes és unalmas között.
- Bár olyan kis melankolikusan magányosnak tűnik az élete, nem lehettúl sok emberi kapaszkodó körülötte, akikre támaszkodhat. Nem biztos, hogy a gondoskodó oldala olyan kiforrott, hogy alapozni lehessen rá bármit.
Persze, ideig-óráig mindenki szereti magát hős megmentőnek képzelni, nade ez az állapot kitartana, elég szilárd alap lenne akkor is, amikor döntéshelyzet elé lenne állítva? Számíthatna valakitől elhivatott védelemre, aki az olvasott háttéranyag alapján sosem kapott hasonlót?
- Naaah. - Hangosan válaszol saját, ki nem mondott gondolataira. - Azért elrakom későbbre, tetszik a gondolat, hogy megüss.
Nagyon nem szakadhat el ettől a gondolatmenettől, mert alig néhány másodperc elteltével figyelmeztetés nélkül, hirtelen felül. Boldog, széles vigyorral helyettesíti a farkát két kezével Ruben nyakában, ahogy előredőlve átöleli és úgy dől rá köntösöstül. Állát megtámasztja a vállát, így az ötletét közvetlenül Ruben fülébe duruzsolhatja.
- Ha már az én megverésemet elnapoljuk, mi lenne, ha egy kicsikét, egy iiiinduri pindurit őt bántanánk? Csak annyira, hogy nagyon fájjon. Ne törjön össze teljesen, de legyen szörnyű napja. Játsszuk el, hogy kirabolják, hagyjuk ott egy sikátorban, megfosztva az értékeitől, a büszkeségétől és ha volt is aznap bármilyen jó tapasztalata - mindattól? Leszel a segédem?
Alattomos ötlet fogalmazódott meg benne, de dallamos hanglejtése alapján Yezebel rendkívül elégedett vele.
Utoljára módosította:Yezebel, 2021. december 10. 13:46
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. december 11. 08:17 Ugrás a poszthoz

Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálva

Jó kérdés, hogy ebben itt mi számít neki játéknak. Az erőszak vagy éppen teljesen más? Hiszen majdhogynem mondhatni, hogy az egész világ az övék, így aztán színtere van arra, hogy minden egyes formát megtapasztaljon, játszani tudja. Nem is tud választani, vagy ha igen, azt kimondva talán még egy halovány árnyalatot tudna csalni a másik arcára. Az, hogy az épp a zavar, vagy más, mindegy.
-Legtöbbször kérik is a csendes módot. Nekem az egész ittlétem egy játék, hogy senki vagyok, mégis valaki, miközben nem látnak semmit sem. A többit pedig ismered. Azt, amikor kegyes vagyok közben és amikor nem – halovány, szinte már-már ragadozóhoz illő vigyorával cirógat végig Yez nyakán, arcának élén, hiszen ki más, ha nem ő látta ezeket a feleket. Visszatér a tincsekhez, újfent azzal játszadozva von vállalt.
- Nekem mindegyik szórakoztató. Ezzel is lehetne mit játszani – bök a telefon felé, azonban ez nem az ő terepe, nem az ő játéka. Az persze nem tilos, hogy ihletet adjon, vagy épp bármi megoldást, ebben nem rest, hátha végül mégis kap egy kis koncot vagy ő nézheti végig, mire jut.
- Csak ne Lacika. Attól még ez a szerencsétlen is kitépi a haját – ingatja meg a fejét. Bár nem utolsó szempont, hogy el lehetne adni a gyereket, mint vérfarkast, csak épp annyira lenne hihető, mint amúgy egy ál alak lehet. Plusz sok munkával járna, így csendben marad. Közben az ölében bőszen meg a dráma, halkan nevet fel, hogy ennyire mindent akar és még sem tud dönteni. Nem félti, mert tudja, egy ilyen után jönnek a legjobb ötletek.
- Lassú vagy gyors játékot akarsz, ezt még ugye mérlegelni kell – mintha amúgy nem tenné, de jobb hangosan beleszállni az ötletekbe, mint csak figyelni és bámulni. Aprót moccan, mintha elzsibbadt volna már a sok ülésben, majd lepillant, amikor hangját hallja.
- Akár – hümmög pár sort. Bár gyerekeket nem üt, tudja mit ért kislány alatt. Arcát ugyan nem adná, elvégre még sajnos itt kell élnie egy ideig, de az ötlet alapnak elég. – Milyen kegyes vagy, hogy nem lennél mérges. Én meg nem ütnék nagyot. Annyira – vigyorog. Noha az erőszak nem része életüknek, a fájdalom igen, az a fajta, ami mégis kellemes. – Na ha ennyire hiányzik – tűri fel az inge ujját, hogy itt és most azonnal megejti, ha kell, de ugyan úgy csak a hajtinccsel játszadozik. Tudja, hogy nem most vágyik rá és nem arra, amit ő, nem olyan rég játéknak nevezett.
- Vélhetően senki, hacsak itt nem találta be valaki. Talán épp neki kellene egy gondoskodó. Lehetnél a kis barátja, aki segíti – bár általában nehezen van az ilyen kimondva, jelezve. Valahogy abból, amit olvasott, nem az jön le, hogy akkora támasz lehetne. Aztán ki tudja, mások is okoztak már neki meglepetéseket.
- Na? – pillant kérdőn, majd vigyorodik el a fejét ingatva. Ha ennyire kívánja, megadja. Nem mintha olyan sűrűn mondana nemet az ötleteire, mert, nos, az ízlésük sok mindenben hasonló, valahogy ez pedig kissé meg bizarrabbá teszi a kapcsolatukat. Egy tincset csavar ujjai köré, majd hullik le, amikor hirtelen ül fel és dől rá. Derekát átkarolva húzza bele ölébe, miközben feje billen minimálisan oldalra, a boldog vigyort látva pedig minden világos. Jutott valamire. Halk szuszogása hallatszik, miközben a másik beszél, derekán pihenő kezével tartva magukat. Végül fejét dönti hátra a támlára, mintha nem dőlt volna már el rég, mi is válasz.
- Leszek a segéded, örömmel. Legalább nekem is jut belőle. Talán mégis picit előre hozott karácsony ez – mintha ünnepelne. Persze, majd pont ő. – Elveszem a méltóságát és te leszel a megmentő? Rettentően bájos. És aljas. Ügyes – lehel lágy csókot halántékára, majd dől el vele. – Mikor akarod?
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 11. 14:51 Ugrás a poszthoz

W.A.R.
-otthon-
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. december 11. 21:25 Ugrás a poszthoz

Belián
shoppingolunk |
I'm a barbie girl in a barbie wooorld | days like this



Egy kicsit azért átérzem, milyen lehet neki. Nekem is még relatív új ez az apa-szerep. Előbb voltam tanár, aztán lettem örökbefogadott nagybácsi, aki mindig ott lóg Árminéknál. Az mindig más, ha csak vendég vagy, vagy csak tanár. Van benne valami könnyebbség. A nap végén hazamenők szabadsága. És van benne egy kis keserű súly is. A nap végén egyedül hazamenők szívének súlya.
Bármennyire is tudom, hogy valamit kívülről látni néha rosszabb, mint egyáltalán nem látni, nem tudom távol tartani Beliánt az életünktől. Meg nem is akarom. Már a családunk része, bármennyire is kívülállónak érzi néha magát. Vendégnek. Idővel remélem megváltozik ez benne.

Ahogy elfoglalom a kiszemelt asztalt s lassan kortyolgatok a vizemből, belém hasít valamiféle elégedett nyugalom. Szeretem házam népét, a nyüzsgést és zajt, de ez a tompább nyüzsgés és zaj, amihez abszolút semmi közöm s nem kell folyamatosan résen legyek, felugorjak, fegyelmezzek, etessek - ez azért olyan csodás pillanat, hogy nem tudom nem élvezni. A mellém zöttyenő zsörtölődő Beliánon pedig csak nevetek, a nevetésem inkább az egész helyzetért, napért jött elő, s ilyen vigyorral a képemen lapátolom aztán be az ebédet, s mikor már tálcáinkat a helyükre víve hátrahagyjuk a kajáldát s az egész plázát, még mindig kellemesen zsongok a könnyű nyugalomtól, tovább szőve terveinket.

/ Love /
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. december 12. 23:33 Ugrás a poszthoz

Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálva

I write sins, not tragedies
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Somogyi Agáta Dominika
INAKTÍV


Marslakócskák
RPG hsz: 99
Összes hsz: 173
Írta: 2021. december 13. 20:35 Ugrás a poszthoz


Óhohó, Mihail barátom, nem, nagyon nem kellene imponálónak találnod a helyzetet. Ha csak megsejtené a lányom, hogy mik járnak abban az okos kis buksidban, olyan patáliát nézhetnél végig, amit... Nos, amit valószínűleg élveznél, de ez most nem buzdítás akar lenni. Főleg, mert bár el tudnál játszani a lánnyal - nyilván ő sem immunis, csak idegesítő kombóját adja a paranoiának és a makacsságnak. Ami egyet jelent azzal, hogy csak addig nagy a szája, amíg nem kapja telibe a vélamágia, dehát... Az ugye sosem fog bekövetkezni, mert éppen azt próbálod bebizonyítani, hogy jó ember vagy, annak ellenére, amit Domca éppen gondol rólad. Nem igaz?
- Csak jó hangulatomban találtál meg - öhm, elnézést, nem? Mármint elég csak visszatekerni potom tíz perccel ezelőttre, ez lenne a jó hangulat? Domca, ez elég gyenge kifogás volt lányom.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 14. 20:34 Ugrás a poszthoz

Domka
jaj nekem / valahogy

Nagyon álszent dolog lenne tőlem, ha azt mondanám, hogy egyébként teljesen megértem és képes vagyok elfogadni azt, ha valaki negatívan áll hozzám? Igen, valószínűleg az lenne, hiszen kérlek. Nézz rám, pislogj egyet, majd nézz rám megint, találd szemben magad a mosolyommal, amiben még nincs is semmi különleges, és így is a lábaim előtt hevernél. Lehetetlen elfogadnom, hogy valaki alaptalanul ennyire passzív velem, mikor valóban nem tettem semmi olyat, ami felróható lenne. Egyelőre. De az én türelmem is véges, amin Domka úgy táncol, mintha csak tudná, hogy bármelyik pillanatban elveszthetem azt az önuralmat, amire egyébként annyira büszke vagyok.
Halkan nevetek fel a válaszon. Vállam felett nézek hátra, lendületesen fordulva veszem el a két poharat a pultról. Somogyiét kedves mosollyal ajkaimon nyújtom felé, majd amint elvette veszem a szívószálat ajkaim közé, hogy komótos léptekkel induljak meg valamelyik üzlet felé. Egyértelmű, hogy egyikben sem fogok vásárolni, de valamivel el kell ütni az időt, amíg a rohadt pótlót ide eszi a rohadt élet. Érdekes módon, ha mindketten - inkább Domka - megerőltetjük magunkat, képesek vagyunk egymás mellett létezni. Sőt, egy kis túlzással még egészen normálisan eltölteni pár órát egymás társaságában. Igen, a csípős megjegyzések ott voltak mindkettőnk részéről, de ezek nélkül nem is mi lennénk. Bátran merem kijelenteni, hogy egész kellemes társaság volt egy ilyen retek napra Domka, de ezt soha nem leszek hajlandó kimondani. Soha.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 14. 23:20 Ugrás a poszthoz

W.A.R.
-otthon-
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 15. 15:08 Ugrás a poszthoz

William Krise
- Budapest, Hilton hotel, az első szembesítés - ft. Andrássy Amália házasságszerző, Magdalena Flaviu, Adél anyja, és egyéb kísérők a másik fél részéről -
Megjelenés


- A te érdekedben tesszük. - Magda próbálja a két keze között tartani lágyan, szinte gyengéden a lánya arcát, miközben kényszeríti ezzel a gesztussal, hogy Adél a szemébe nézzen. Mondhatnánk, aggódó anya, aki a legjobbat akarja. Nem, Magda Flaviu túlélésre szeretné nevelni a lányát, éveken át erre ösztökélte, erre formálta, mint holmi agyagot. És Adél elkezdett ellenállni, hozzátenném, nem a legjobbkor. Itt állnak a Hilton halljában, még egy utolsó párbeszédre épp van idejük, mielőtt befut a vőlegény-jelölt a várható kíséretével. A lánya napok óta sápadt, kedvetlen, néha eltűnik a mosdóba félórákra. Ő sem ostoba, működnek a megérzései. Többet tud a saját gyermekéről, mint azt Adél maga hiheti.
Adél szemei alatt reggel még vaskos karikák húzódtak, de a smink, a pakolások és némi főzet segített mindent a helyére illeszteni. Hagyta, hogy az anyja válasszon számára ruhát, egy konszolidált, már-már prűd darabot. Fanyar mosoly húzódott végig az arcán, mikor magára vette, önkénytelenül eltüntette finom mozdulatokkal a ráncokat is a hasa tájékáról. Már nem kell sokáig szerepet játszania, vagy az anyja szigorú tekintetébe bámulnia. Ez a nő csak el akarja adni a lehető leghamarabb, semmi több. Meg sem fordul a fejében, hogy Magda őszintén a javát akarja, és megkímélni őt egy szörnyű sorstól, és ha az az ára, hogy férjhez adja az egy szem lányát egy érdekházasságba, akkor megteszi gondolkodás nélkül.
- Nem tesztek ti semmit az én érdekemben. Mindig a sajátotokat tartjátok szem előtt.- Szinte sziszeg, az állát büszkén megemeli, ezzel finoman kivonja az arcát az anyja ölelő ujjai közül. - Apámat az sem érdekelné, ha egy félszemű gnómhoz adna hozzá, ha elég presztízzsel bír. Csak egy árucikk vagyok az asztalotokon, akkor meg ne próbáld eljátszani a gondoskodó anyát, légy oly kedves! - Közel áll hozzá, hogy a hideg elutasításon túl az undort is megvillantsa arckifejezései között, miközben várakoznak a kompániájukra. Magda vonásai megfeszülnek a vádakra, ő is feljebb vonja az állát egy csöppet, elengedi a lánya arcát és hagyja, hogy a kezei aláhulljanak, lazán eleresztve az oldala mellett.
- Ha így gondolod, hát így gondolod. De a mostani viselkedésed, és a hatalmas baj, amibe mindannyiónkat kevertél, nem épp az éles eszed hirdetik, kislányom. A botránytól csak így tudunk megvédeni. -
- Szörnyű botrány, hogy férjhez akarok menni egy mugliszármazásúhoz, valóban. - Most már nyílt undorral forgatja meg a szemeit Magda szavaira, ám az anyja ajkai pengevékonyra préselődnek össze ettől, még a szemei is összeszűkülnek.
- Te is tudod, hogy nem a nevetséges házassági kísérleteddel van a baj, gyermekem. - Szándékosan hajol közelebb a lánya füléhez. Szándékosan suttog. Adél szemei pedig kerekre tágulnak részben a félelemtől, részben a dühtől, de ki tudja, van-e ideje minderre bármit is mondani? Hiszen mindjárt itt a végzetét megpecsételő találkozó, és annak a másik fele. Nem árulták el, ki lesz a vőlegénye...
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 15. 20:02
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 15. 16:37 Ugrás a poszthoz


Várnegyed, Budapest - chaperone: Petre Konstantyn Flaviu    


   -  Mi ez, te meg akarsz mérgezni?
A laposüveget undorodva húzza el a szájától, köhögve fordul el, csak hallja a nagybátyja szórakozott nevetését. A csupasz, mohás várfal árnyékában inkább a cigarettájába szív bele, hogy leküzdje a likőr émelyítő ízét, hagyja, hogy Petre visszavegye és a kabátja zsebébe süllyessze azt. Igazad van, kár beléd, hangzik a cinikus válasz, ő erre a vállával taszít egyet a férfin, továbbra is a maróanyagtól könnyező szemmel. A decemberi, napos délutánon, valahol a fejük felett mugli turisták csicseregnek a Halászbástyán, ő csak az ég felé fújja a füstöt és behunyja a szemét.

You got to be shitting me.
Hitetlenkedő szusszanással dől hátra a kanapén, a háttámlán hagyott kabátja a parkettára csúszik mellőle. Még egyszer átfutja a pedáns kézírással írt sorokat az elegáns papíron, a tekintete vissza-visszasiklik a névre, amit míves aranyszínnel emeltek ki a számára. A lakásban az állólámpán kívül sötétség honol, semmi sem mozdul, csak a papír zizegése töri meg a csöndet, ahogy megfordítja azt. Egy fénykép hullik az ölébe, ő csak egy pillantásra méltatja azt, hagyja, hogy a karja visszahulljon maga mellé a kanapén.

   -  Ez csak formalitás. Találkoztál már vele, Adél okos és szép lány. Csak beszélsz vele, beszélsz Magdával, ennyit kell csak tenned.
A nagybátyja oldalán szedi a hófehér, márvány lépcsőfokokat, a kezeit a kabátja zsebében tartja, minden más helyzetben élvezné a hátát melegítő napfényt. Jelenleg azonban csak az út kísérő auror pillantását érzi a tarkóján, a férfi távol marad, de épp csak annyira, hogy kéznél legyen, ha szökni próbálna.
   -  Tudod, hogy nem az a bajom - válaszol kelletlenül, megáll egy pillanatra, hogy oldalra lépjen egy szembejövő, nagykabátos turista elől - Hanem az, hogy a lány tizenhét éves.
   -  Beszélj vele egy kicsit többet. Meg fogod látni, hogy sokkal értelmesebb a koránál.
Kételkedve sandít oldalra a nagybátyjára, aki nem viszonozza a pillantását, könnyedén lépdel tovább fölfelé. A csípősen hűvös szellő hűvös gesztenye illatát hordja magával, a Mátyás Templom körüli téren muglik sétálgatnak a karácsonyi standok között. Tompa idegességet érez, nem idegtépő feszültséget, hanem azt a nyomást, amit a fogorvos várótermében érez az ember. Szívesebben lenne bárhol máshol. Bárki mással.
Az üvegajtó kinyílik előttük, a köztéri márványról elegáns padlószőnyegre lép, a gesztenye illatát mesterkélt, karácsonyi keverék otthonos szaga váltja. Petre ismerősen int a pultnál álló concierge-nek, ő a kabátja gombjait oldja ki, ahogy a férfi nyomában bejlebb sétál az előtérben. A függő csillárok alatt középen mélyzöld, kristályokkal díszített karácsonyfa mellett halad el, oldalvást fölnéz rá, ahogy visszapillant, akkor látja meg a kanapék környékén várakozó kompániát.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 15. 16:41
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 15. 17:06 Ugrás a poszthoz

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -


Nem válaszol, de az alsó ajka megremeg, az idegesség marcangolni kezdi a gyomrát. Vagy a heveny rosszullét inkább? Le kell hunynia a szemét egy másodpercre, hogy legyűrje a kényszert egy kiadós mosdólátogatásra. Most nem lehet. Ha ezt elrontja, másnap az utcán ébred és akkor... Nem, nem fog. Nem teljesen ostoba, csak néhány napig, pár hétig kell ezt a nevetséges játékot játszania. Cserébe Jean-Paul biztos örülni fog, összeházasodnak és eltűnnek innen. A vőlegény-jelöltjét meg majd meggyőzik, hogy-
- Szedd össze magad, itt vannak. - Súgja az anyja, és irányba fordítja.

A föld is megnyílhatna alatta akár. Nagyon is jól tudja, ki áll a bejárat közelében a bácsikája társaságában. Ugyan csak párszor találkozott Petrével, a rokonsággal tisztában van. Az anyja unokatestvére nyilván már foglalt, és a vérfertőzés fogalmát ez bőven kimerítené, viszont az ő oldalán egy túlontúl ismerős arc tűnik fel. Találkoztak már a bátyja esküvőjén.
- Ezt nem gondolhatjátok komolyan. - Suttogja Magda felé, miközben Andrássy grófnő visszaérkezik és csicseregve terelni kezdi őket a férfiak felé, hogy az éttermet vehessék célba végre. A hányinger kerülgeti, ahogy sápadt arccal belekapaszkodik alig láthatóan az anyja karjába. A kabátok jótékonyan takarnak, amennyit lehet. Próbálja az arcizmait megregulázni, de még így is átszivárog a tettetett semlegességén egyfajta riadalom és esdeklés. Az egész túl kézzelfogható hirtelen, túl... Hiszen az istenért, miért nem tudtak egy ronda vénembert választani? Ez a férfi jó kiállású és azon túl, hogy Magda szerint büntetett előéletű, voltaképp semmilyen kifogást nem lehet felhozni ellene. Hogy az istenben fog megszabadulni ebből a béklyóból így?
Magda viszont nem menti meg. Senki nem menti most meg. Miközben próbál a józansága maradék morzsájába kapaszkodni, az anyja céltudatosan lép oda Petréhez, hogy két, közeli rokoni csókot nyomjon diszkréten a férfi arcának két oldalára.
- Petre, olyan rég láttalak! Jól vagy? Hogy van Alexandra és a gyerekek? - Az arcán tündöklő, sugárzó mosoly tökéletes, címlapra illő anyát csinálna belőle bármely fotós lencséje előtt. Ő is és valószínűleg az unokatestvére is a hátuk közepére sem kívánják ezt az egész cirkuszt, de hirtelen igen sürgőssé vált a dolog bizonyos okok miatt. A kötelező, színjátékszerű üdvözlés után kezet nyújt a vőlegény-jelöltnek is.
- Nagyon örülök, Mr. Krise. Ugyan csak futólag volt alkalmunk a fiam esküvőjén, de köszönöm, hogy részt vett rajta. Remélem, a lányom akkor megfelelően elszórakoztatta. - Itt végre maga mellé vonja a kissé lefagyva álldogáló Adélt, mi több, ő egy fél lépéssel hátrébb kerül, hogy a lány közelebb állhasson Williamhez.
A hatalmas, zöld szemek kissé ködösen-kutatóan néznek fel Will pillantásába, egy pillanatra még talán a szája széle is megremeg. Mintha. Aztán minden úgy tűnik el, ahogy jött, és a kisugárzása varázsütésre egyenletesebbé, tetszetősebbé válik, ahogy ő maga is erőt vesz az őt ért sokkon. Némi mágia, némi önbizalom a színészi tehetségében, és a repedések eltűnnek. Ezúttal nem akar megigézni senkit, inkább a kedvében tapintható gyanús jeleket szeretné eltüntetni. Nem mer belegondolni, mit kapna otthon, ha ez az összeismertetés rosszul sül el.
Petrére egy, az anyjáéhoz hasonló, gyönyörű mosolyt villant, sőt kislányosan még egy picit félre is dönti a fejét.
- Szia, jó újra látni téged is végre. - Aztán Willhez fordul: - Mi is nemrég találkoztunk. Kár, hogy olyan hamar el kellett menned az esküvőről. - Próbálja a lehető legbájosabb oldalát megvillantani, hogy Magda elégedett legyen.
Andrássy grófnő szinte repes a jelek szerint. Mindkét chaperone-t méltón üdvözli, ahogy a fiatalokat is, és az udvariassági körök után beterel mindenkit az étterembe, a számukra lefoglalt asztalhoz, természetesen a személyzet segítségével. Miközben feltételezhetően Petre és Magda előrébb haladnak a grófnővel, ő felzárkózik Will mellé, még mindig tartva az udvarias mosolyt.
- Tudtad? - Talán a férfi is érzi, mire irányul a kérdés. Tudtad, hogy engem kell elvenned? Tudtad, és mégis eljöttél? Tudtad, hogy egy gyereket akarnak hozzád adni, mintha a középkorban lennénk? Nincs benne semmi felrovó, csak egyszerűen információt kér. Tisztában akar lenni vele, mennyire verje ki a hisztit, ha vége ennek a cirkusznak.
Utoljára módosította:Machay Adél, 2021. december 15. 20:01
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Magyarországi helyszínek - összes hozzászólása (6458 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 206 ... 214 215 [216] Fel