Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ha majd egy kicsit több lehetőségem lesz arra, hogy megfigyeljem a többieket egymással társalogni, meg hogy hogyan dolgoznak, akkor több következtetést fogok levonni erről a helyről. Sokat elárul az, hogy mennyire tepernek a kollégák, milyen testbeszédet használnak egymással, vagy csak egyáltalán, hogy ki kivel van jóban. Sosem szerettem az ilyen játszmákat, de azt mondják, hogy jónak kell benne lenned, ha be akarsz kerülni egy közösségbe.
Egyelőre Farkast kell kiismernem, aki eddig rendes tagnak tűnik, de majd meglátjuk. Valamivel idősebb nálam, talán kicsit bele is van már fáradva a feladatokba. De az is lehet, hogy csak nem itta meg azt a bizonyos első kávét.
Biztató mosollyal adom tudtára, hogy egyáltalán nem rossz a franciája. A kiejtését értem, igaz figyelnem kell, a nyelvtant meg mi sem vesszük mindig annyira komolyan. Még mindig jobb, mint az, amit az én esetemben magyartudásként csúfolunk.
- Egy francia szellem? Magyarországon? Ez különös. - Felelem őszinte döbbenettel az arcomon. Egyre több váratlan dolgot tartogat ez az ország. Mondják, hogy a varázsvilág tele van különös és kiszámíthatatlan dolgokkal - ezt tapasztaltam is -, de mindig tudnak valami újat mutatni. - Hogy került ide? - Kérdezem kíváncsisággal a hangomban. Valahogy mindenbe szeretek kapaszkodni, ami az országomat juttatja eszembe. De szerintem ezzel más is így van, a hazánknak különleges helye van a szívünkben.
- Nekem csak egy magyar nagymamám van Romániában. Úgyhogy azért futotta csak ennyire. - Folytatom nevetve szabadkozva a magyarom miatt. - De van ilyenem! - Előkapom a talárom zsebéből a fordító karkötőt, amit a Francia Mágiaügyi Minisztériumtól kaptam. Drága darab, de az biztos, hogy nagyon jól tudok vele fordítani mind szóban mind írásban. - Fordít. - Teszem hozzá kicsit kínosan, elvégre kívülről nem látszik többnek, mint egy platina karkötőnek. Nem szeretem sokáig viselni, mert meg akarom tanulni a nyelvet, ráadásul fáj tőle a fejem, ha egész nap rajtam van.
A kávéfőző karcos zúgása mellett elhalkul a konyhai csevegés hangja. Nem titok, hogy miért érkeztem ide, de talán nem kiabálnám világgá, így hangom halkabbá válik, ahogy felhúzom a karkötőt.
- Tanúvédelmi program. - Felelem egyszerűen. Ilyen kifejezéseket nem hiszem, hogy ismer, nem egy hétköznapi dolog, így jó szolgálatot tesz az ékszer. - Nem tudom, hogy hallottad-e, hogy mi volt Franciaországban az elmúlt hónapokban. - Picit elgondolkozom, hogy mennyit osszak meg, de amit a sajtó lehozott az egyáltalán nem bizalmas információ. - Több kviblit kivégeztek egy csoport tagjai, akik a varázsvilág pusztulását láttak bennük. - Hangomon érezhető a harag, ahogy az ügyről beszélek, de azt hiszem a körülményeket tekintve érthető. - A vezérük testvére üldözi az aurorságot... az ügyészt megölte. Az összes érintetett és családjukat külföldre költöztették. Így a kislányom és én most itt leszünk egy darabig. Szerencsére nem tekintenek elsődleges célpontnak bennünket. - Fejezem be némileg rosszabb passzban, mint ahogy elkezdtük ezt a beszélgetést. Nem szeretnék hangulatromboló lenni, így egy pillanatnyi habozás után számmal csettintve váltok témát.
- Na és te? Jól értem, hogy nagyvárosból költöztél ide? Esetleg család miatt? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A lány mosolyát egy elismerő biccentéssel fogadtam. Idővel a macska keresésére indultunk nagy hévvel.
- Értem - tekintettem Bettire komoly arccal, hiszen elmagyarázta, hogy a macskák szokásai igencsak kiszámíthatatlanok. Közben megtaláltuk az állatot a fán, aki nem tudott végül lejönni onnan, csak kétségbeesetten nyávogott végig. Közben figyeltem, ahogyan a lány a táskájában keresgélt némi jutalomfalat reményében. Végül kiderült, hogy sajnos nem találta meg a számításait.
- Kár, hogy nem maradt nálad némi jutalomfalat... talán azzal lecsalogathattuk  volna a fáról - emeltem kékjeim a másikéba kissé lehangoltan, ámde tovább gondolva a dolgot. Csak azért sem akartam feladni a reményt, hogy lehozza a hőn szeretett állatát a magasból, mivel már csak egy kis karnyújtásnyira álltunk a sikertől.
- Nos, tisztázzuk először azt, hogy nem szoktam belenézni más holmijába. Viszont most itt van előttem minden, és csak segíteni akarok. A szendviccsel nyilvánvalóan nem jutunk előre. Esetleg, ha azt a plüss nyulat tudnád valamiképp mozgatni, az talán játékosságból felkeltené az érdeklődését, és lejönne a fáról. Ha viszont nem járnánk sikerrel, akkor a Mobilicorpus testlebegtető bűbáj segítségével lehozhatjuk Artemiszt a magasból - osztottam meg az ötleteimet Bettivel mindent számításba véve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az lesz. - Vigyorog. És bizony rég nem vigyorgott, az elmúlt hónapok inkább stresszel, veszekedéssel teltek. Tudja, hogy féltékeny Júliára, mélységesen, de sokkal könnyebb most az alkohol bódító hatására elengedni ezt a gondolatot és az este további részét latolgatni inkább. Most épp speciel Júlia karjaiban.
- Hm? - Bágyadt-ködös tekintete keresi a feliratot, de Meki helyett csak a McDonald's betűi rajzolódnak ki. Egy másodpercre elfogja a tanácstalanság, de utána engedelmes kislányként megy Júliával kézen fogva, másik oldalról Willt karolva, nehogy elkóboroljon és találjon még egy szabad szoknyát magának.
Úgy röpke öt-tíz perc múlva már az emlegetett gyorsétterem bejáratát nyitja ki, a kabátzsebébe elsüllyesztett pálca segítségével, elvégre se ereje, se kedve azt a tömör ajtót megmozdítani, helyette kicsit fotocella életérzést kölcsönöz neki. Odabent akkora szemeket mereszt az egészségtelenebbnél egészségtelenebb ételek képeire, mintha kistányérokra cserélte volna a lencséit.
- Melyiket ajánlod? - Azonnal Júliához fordul feszült-részeg figyelme minden cseppjével megajándékozva őt, hogy három másodpercen belül átváltson Willre.
- De neked is ki kell próbálnod, amit én eszek! Valami nagyon finomat! - Ha magánál lenne, minden bizonnyal az "undorító" szót alkalmazná a gyorsétteremre, nem a "finom" túlságosan hízelgő fogalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Will és Adél|
Randi| OOTD| 2/6 | 2
______________________________________________________

Hunyorogva nézek fel a meglepően közeli táblára.
- Ez mindig is itt volt? - meg mertem volna esküdni, hogy végig azt hittem nincs az utcában a tábla, most meg bumm, ott a piros fény, beszarás ez a mugli technika.
A séta csak pár lépésnek hat, kézen fogva vezetem a lánykát, teljesen a cégérre koncentrálva. Az ajtóban megállok, előre engedem Adélt, nőknek mindig elsőbbséget kell adni. A pálcára felhúzom a szemöldökömet, viszont túl ködös az agyam ahhoz, hogy pánikba essek amiért Adél pálcát ránt egy mugli gyorsétterembe és mindenki mákjára csak az ajtót bökdösi vele.
- Will fizet ugye? Na akkor BBQ BOB-ot kérjél, abba van minden, kurva jó. Dupla húspogácsával kell kérni és nagy krumplival - okítom a lányt, halál komoly fejjel közel hajolva hozzá, mintha valami bizalmas infót adnék rá - van pulled pork vagy polly vagy mi a hülye fantázianeve. Na az retek rossz. Vagy az a tépett kacsás burger volt? - itt kicsit elgondolkodok, majd megvonom a vállamat. - vagy rendelj mindenből egyet, vagytok ti olyan vastagok - legyintek aztán már lépek is oda az egyik rendelős mugli ketyeréhez.
- Will nyuszi, te mit kérsz? - pillantok rá, bár valószínűleg Adél hatására ugyanazt mint az asszony.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A hármasuk még csak nem is számít szokatlannak egy Blaha Lujza téri szombaton. A járásuk imbolygó és valószínűleg kurva hangosan beszélnek, ami nekik egyáltalalán nem tűnik fel. Ő úgy érzi, mintha héliummal fújták volna fel a fejét, egyszerre annyira könnyű a súly a vállain, a nyomott hangulatát és problémáit pedig még Rózsafán hagyta Júlia házában. A sarkcsillagként tündöklő mekis táblán kívül semminek sem kell számítania most. És ez annyira jól van így.
A lányok nyomában tér be a bántóan kivilágított étterembe. Olaj, só és a vendégek nyomán alkohol párája kering körülöttük. Mély levegőt vesz, ő is a rendelést leadó képernyőhöz lép, Adélt pedig hátulról átkarolva, a feje fölött sandít az ikonokra. Teljesen kizárt, hogy el tudja olvasni a feliratokat, szóval kénytelen óvodásként a képekre hagyatkozni.
   -  Adél, várj, bízd rám, ide figyelj - a lány válla mellett a képernyőre bök - Kell egy... BBQ Bob, egy Big Mac... nyilván dupla... abból kettő - nem foglalkozva azzal, hogy Júlia áll a legközelebb a kijelzőre, elkezdi meglehetősen ügyetlenül összeütögetni a rendelést. Amit csak eddig legalább kétszer rontott el - ... akkor egy ilyen wrap kurvaisten, mi ennek a neve... meg egy McFarm, és akkor... és akkor még mindegy, minden szar. Én fizetek naná, kurva nagy lábon élünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az esőcseppek tompa kopogása kíséri a vonat zakatolását, ahogy egyre csak haladnak a céljuk felé. Valaki olyan hangosan kezd köhögni a szomszéd fülkében, hogy némi hang áthallatszik még ide is az éktelen krahácsolásból. Nade erről Rafael nem is vesz tudomást, hála a vezeték nélküli fülesnek. Mindeközben ő csak elfogadva sorsát merül el a videómegosztó oldal üres tartalmában, jobb híján.
Üveges tekintettel bámulja a kicsit sem vicces szituációs "paródiákat". haha, drága a gáz és a villany, megy az apa jól lecseszni a gyereket, mert felkapcsolta a villanyt.
Jó szar lehet muglinak lenni és fizetni a melegért, világításért. Már úgy alapvetően nem irigyli a mugli létet, mennyi alapvető igényért kell fizetniük, amit ők, varázslók egyszerű mágiával megoldanak? Mondjuk ez a zenére tátogás is olyasmi, amihez Rafael úgy érzi, hogy már kicsit túl öreg. Bajban lett volna, ha az ő iskolaévei alatt ezzel foglalkoztak volna a lányok inkább, valószínűleg hódításainak listája is jóval rövidebbre sikerült volna.
Na végre valami jó. Ennek a srácnak a pitbull imitációja egész valószerű. és tényleg, a pudli is, nah, ez kreatív, ebbe raktak munkát - szórakoztató is. A folyosón valaki elhúzza az egyik kupéajtót és sietős léptekkel rohan a kocsi végén lévő büdös, agyonhasznált, ellenben gondatlanul takarítótt, ammóniaszagú helyiségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Nem. - Elég határozottan megrázza a fejét a könnyei törölgetése közepette. - Mindenről elmondta, mi micsoda, és volt egy konzultációja a családi gyógyítónkkal is. Soha, egyetlen egyszer sem merült fel kétség vele szemben. - Agatha megpróbált neki segíteni a legjobb tudása szerint, és emberileg sincs oka kételkedni benne. Az a nő volt az első, aki emberséget és részvétet mutatott a halott lánya felé, és igazán komolyan megpróbálta megmenteni a fiát. Ha képes tiszteletet érezni úgy igazán, Agatha egyike azon személyeknek, akik félig-meddig már kiérdemelték ezt.
- A hétköznapjaink is megszokottak voltak... Én nem mehettem sehova, nyilván. Leköltöztünk a szüleimhez egy időre, míg Noah megszületett volna. - Újból könnybe lábad a szeme, de a zokogás most elmarad. - Will eljárt dolgozni, néha rábíztam, hogy mit vegyen meg a gyerekszobába... Esténként hozott nekem mindig üdítőt, hogy feldobja a hangulatom. Nem volt könnyen elviselhető az ágyhoz kötöttség. De próbálkoztunk. Azt akartuk, hogy a fiunk épségben velünk legyen a nehézségek ellenére. - A hangja merengővé fakul. Néha még mindig, mint valami fantomérzet, végigsimít a hasán, hogy keresse a kigömbölyödést, a rúgásokat a bőre alatt, de nincs már ott semmi, csak a szinte teljesen visszahúzódott hasa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Alig öltöztem át az óráim után, már úton is voltam a könyvtár felé. Zelma szokásához híven matricaként követett, bár az elmúlt időben egyre bátrabban merészkedett messzebbre a kastélyban. A könyvtár és környéke már pont egy ilyen hely volt, mert szent meggyőződésem szerint hadsereget toborzott a szorgalmas diákok kiskedvenceiből és minden délután ott tartottak gyakorlatot, amíg mi tanultunk. Ezért meg sem lepett amikor felgyorsítva lépteit elhúzott mellőlem, azon viszont már elcsodálkoztam, hogy még pont láttam a második emeletre vezető lépcsősörön suhanni. Én személy szerint még csak nem is jártam ott, de Ő láthatóan céltudatosan közlekedett, ezért a pszichológusom gondolatait erősítve magamban elengedtem a mai tanulást -elvégre semmi sürgős dolgom nem volt, és már hetek óta győzköd a terápián, hogy nem a tanulással fogom megtalálni önmagam, hanem ha kicsit élni is merek- és Zelma nyomába eredtem.
A második emeletre érve próbáltam kitalálni, hogy merre indulhatott a kisállatom, de legnagyobb szerencsémre a göndör szőrű szöszkupac láthatóan a festmények között is nagy sikert aratott. Bőven elég volt a susmogó dámák pillantását követni, hogy a helyes irányba menjek.
- Látod, mondtam hogy ma is jön a társalgóba koldulni.-
- Olyan vékony szegény, tuti nem ad a gazdája neki eleget enni.-
- Hölgyeim, ennek a macskának ilyen a helyes formája!-
- Jó, de akkor sem kéne minden nap a társalgóban haknizni.-
Inkább fel sem pillantottam a fecsegőkre, már meséltek róluk, és igaz ami igaz tényleg elég pletykás banda, de legalább kiderült, hogy amíg én órán vagyok, Zelma előszeretettel látogatja a társalgót. Igazi kis people pleaser figyelem hajhász, úgyhogy sajnos azzal is tisztában voltam, hogy a Dámák jelenleg nem hazudhatnak olyan nagyot, mert tényleg bármire képes egy-két jó falatért. A teremből kiszűrődő hangok alapján pedig ismét bevetette magát.
-Bármit is csinált bocsánat érte! Esküszöm kap rendesen enni.- nyitottam be gyorsan az ajtón szememmel a macskát keresve, és szinte azonnal rá is bukkantam szerencsére egy ismerős srác, Kevin mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lassan hátradől a székén, majd a pulóvere zsebébe nyúl és két összenyomorgatott, testmeleg Twixet húz elő. Az egyiket a lány felé csúsztatja az asztalon, a másikat visszakönyökölve kezdi el bontogatni. Ezalatt ad Adélnak időt rá, hogy rendezze a sorait és reményei szerint ellazuljon egy kicsit úgy, hogy a tekintete nem szegeződik folyamatosan rá. A kulisszák mögött úgyis figyelik minden mozzanatát, így ő tényleg megteheti azt a szívességet, hogy levegőt hagy neki.
   -  Lehet, hogy ez most nehéz lesz és még egyszer: bármikor kisétálhatsz ezen az ajtón, ha szeretnél. De szeretném tudni, hogy van a családodban bárki, aki fizikailag erőszakos volt veled korábban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Láthatóan megmerevedik az arca azt az árva Twixet studírozva. Lepereg a lelki szemei előtt az üvöltözésük minden részlete Szonja elvesztése után, ahogy nekivágta a bögrét Willnek, ahogy a feje az asztallapba lett verve. Ahogy Will karja a torkára szorít és elszédül, elájul egy pillanatra, hogy aztán a földön térjen magához, és a férje kirúgja az otthonukból.
Egy pillanattal hosszabbra nyújtja a csendet, mint kellene, az arca kifejezéstelenebb marad a szükségesnél, mikor újból felpillant Dwayne-re, most már láthatóan zárkózottan. Zaklatott mentális állapotában nem megfelelően használja a hazudozási eszköztárát.
- Nem. Sosem történt ilyesmi. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nocsak.
A szemöldöke széle megrezzen, ő azonban csak tovább folytatja a csoki bontogatását, végül beleharap. Ismert pszichológiai stratégia: az emberek lehiggadnak és komfortosabban érzik magukat tőle, ha valaki eszik a társaságukban, ez afféle evolúciós beidegződés. Nem jelentek veszélyt, adja a tudtára.
   -  Eddig mindent nagyon jól csinálsz Adél. És tudnod kell, hogy bármit mondasz itt, az rád nem jelenthet veszélyt. Szóval még egyszer: bántott valaki, vagy bántana valaki, ha úgy alakulna?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Még zárkózottabbá válik az arckifejezése, és felveszi azt a jellegzetes testtartást, amit mindig, ha megfigyelve érzi magát és tudja, számít, mit tesz és mond.
- Definiáld a bántást. Manapság azért is feljelenthetnek valakit, ha megjegyzéseket tesz és zaklatást kiabálnak rá. A tojáshéjon sétáló társadalmunk fényében jó, ha ezt tisztázzuk. - Időt nyer. Nyilvánvalóan nem akar őszintén válaszolni erre a kérdésre, mert akkor kiborulna az a bizonyos bili.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lassan és higgadtan rág. Nem néz a lány szemébe, de látja a megfeszülő mozdulatát, azonban ez teljesen természetes a helyzetében. Senki sem szereti, ha a magánéletét piszkálják, különösen ilyen helyzetben. Egyelőre különben neki sincs konkrét feltételezése, a kérdés viszonylag nyitott: lehetett egy agresszívebb szülő, egy bántalmazó ex, egy nem kedvelt testvér. Azt pedig tudja, hogy a Machay családban mindháromból akad.
   -  Rendben.
Szusszan egyet, a csokipapírt összegyűri a tenyerében és ledobja az asztal melletti szemetes kosárba.
   -  Egyelőre minden, amit most elmondok neked, feltételezés. Lehetséges, sőt, majdnem valószínű, hogy valójában nem is történt semmi, de hivatalból muszáj tisztáznunk. Az a helyzet, Adél, hogy a maradványok toxikológiája pozitív lett.
Direkt használja a maradvány szót, ezzel is eltávolítva magát a téma érzelmi súlyától.
   -  Arra szeretnénk rá jönni, hogy ez hogy történt. Lehet, hogy tényleg semmiség. De ha valaki szándékosan tett kárt benned és benne, akkor arra rá fogunk jönni. És ehhez kell a te segítséged is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Csend.
Furán csengeni kezd a füle, ahogy a Twixet bámulja, ami időközben valahogy bekerült az ujjai közé. Észre sem vette, mikor kezdte forgatni a kezében a soha nem kóstolt csokifélét.
Pozitív toxikológia? Maradványok.
Noah-t elvették tőle a születése után és végül közölték: meghalt. A kis testét viszont napok után kapták vissza és temethették el Bogolyfalván. Nem értette először, miért, míg az apja el nem magyarázta a lehető legtárgyilagosabban, hogy fel kellett derítsék, miért halt meg a kisbabája ilyen hirtelen, ehhez pedig különböző vizsgálatokat kellett elvégezzenek az érintettek. Ugyan szétsírta az agyát a gondolattól, hogy megfosztják a búcsútól is, végül a temetés lecsillapította az idegeit egy időre.
Most pedig azzal kellene szembenézzen, hogy lehetséges, Noah-ban valaki szándékosan kárt tett?
És akkor villogni kezd a vörös fény az agyában: egy feltételes szabadlábon levő férje van, a gyerekét megmérgezték, és jelenleg az aurorparancsnokságon ül... továbbá egy paranoid negyedvéla, akinek az üldözési mániája, amint megneszeli a rémképzetet, azonnal bepörög.
- NEM! - A kelleténél hangosabban ejti ki a szót, emelt hangszínben, szinte rögtön felpattanva, hullámzó mellkassal, zavart tekintettel meredve Dwayne-re. Sokkal inkább riadalom tükröződik az arcán keserűséggel és zaklatottsággal fűszerezve.
- Nemnemnemnemnem, ti... tudom, mit akartok, és nem ő volt! Nem volt rá oka! - Hadarni kezd, de ez a mágikus vallomásának aligha okoz majd problémát, hogy lejegyezze minden szavát.
- Figyelj, mikor válni akartunk... ő akart válni, én nem akartam! De aztán teherbe ejtett, elmondtam neki, de aztán én akartam válni tőle, és nem engedte. Azt mondta, vagy elválunk és elvetetem, vagy együtt maradunk és együtt neveljük őt, és akkor megtartjuk. És nyilván én is akartam Noah-t, de ő! Látnod kellett volna, ő mennyire akarta a fiát! Nem, tudom, mit akartok ti itt mind! Nem veszitek el őt is tőlem! A fiam már a föld alatt van, a férjemhez nem nyúlhattok, akármilyen férj is legyen! Megvannak a maga hibái, veszekszünk, igen! De ez nem csoda azok után, hogy ... - Mély levegőt vesz, hogy valamennyire megfékezze az indulatait, és visszaroskad a székre.
- Minek köntörfalazzak? Érdekházasságba kényszerítettek minket, nagyon sokan vannak odakint ugyanilyen helyzetben, és nincs ebben semmi különös! Willt a nagyanyja terrorizálja a háttérből, engem a szüleim tartottak sakkban, de végül megbékéltünk ezzel mostanra! Igen, Noah előtt göröngyösebb volt, de most már elcsitult minden... rendben vagyunk mindhárman... - Bele sem gondol, hogy Júliát is belefoglalta önkénytelenül a házasságukba, elvégre a lány olyan, mintha a soha feleségül nem vett házastársuk lenne, aki bármikor kiléphet szabadon az egyenletből.
- Ne csináljátok... Nem ő volt, és erre bármilyen körülmények közt megesküszöm. Nem Will volt, ő akarta Noah-t, beszélt hozzá, szerette, törődött a jólétével, ... és az enyémmel is. Adott döntési lehetőséget, és beleállt ebbe velem együtt... Kérlek... - Gyakorlatilag ezen a ponton külső szemmel teljesen elragadtatta magát a saját maga kreálta illúziók és tévképzetek miatt, elvégre Dwayne semmilyen megjegyzést nem tett senkire. Bárki lehetett, ha tényleg vádolni kell egy embert, akár a szobalányok is, hiszen nem kedvelik Adélt, sőt! De mi kézenfekvőbb válasz lenne ebben a helyzetben, mint Will, akinek saras a múltja, és ő is tudja, megkérdőjelezhető kezeléseket folytatott a nagyapja mellett?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
este | a személyzeti helyiségben | x


Erre a vámpírok társaságával kapcsolatos kis kijelentésre azért szusszanok egyet, miközben elpillantok a kezemben tartott tégely felé. Mivel -feltételezem- ez amolyan viccelődés-féle volt, így nincs okom óva inteni. De még ha nem is tréfálkozás lett volna, akkor sem tartok attól, hogy miattam mostantól nekiállna vérszívó barátok után nézni. Nem olyan egyszerű az és ő különben sem az az alkat. Azok a fanatikusok és nekik más okaik vannak. Pont az ellenkezője, mint neki. Őket éppen hogy felajzza a veszély, míg a bagolyköves számára pont a nyugalom vonzó bennem.
- Az előbbi - felelem csöndesen, de magabiztosan. Életmentés volt Teremtőm célja, amikor véremet vette és vérét adta. - Soha sem volt célja gyermekeket lérehozni és előttem nem is tette. Talán utánam sem. De ott és akkor így döntött - teszem még hozzá, felfedve a lány előtt, hogy Atyám nem azon halhatatlanok egyike, akik úton, útfélen utódokat kreálnak. Éppen ellenkezőleg.
- Kész - pillantok a készülék felé és emelem el azt egyszerűen a lány karjától. Mindössze egy apró, piros pötty marad ott a bevatkozás nyomán, ám nincsen ott fájó érzés, sem kiserkenő vér. - Szolgáld ki magad! - intek a mellette lávő kisasztal kínálata felé. - De mindent csak lassan - bólintok, felhívva erre a figyelmét. Most nincs helye ugrálásnak, hirtelenkedésnek. Részemről viszont felegyenesedem a székből, kicsit arrébb sétálok, leválasztom a termoszt a műszerről, feljegyzek a címkéjére néhány adatot, majd elhelyezem a hűtőszekrényben. Utána visszatérek Laura mellé, aki most meglehetősen gyengén, szédülősen érezheti magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

És úgy fest, ezzel olyasmire tapintott, ami végül megingatta Adél zárkózottságát. Gondolatban megveregeti a saját vállát és ezt a bravúrt biztos nem fogja elfelejteni egy kávé mellett elmesélni a kollégáknak. Ahogy a lány felpattan, ő hátrébb húzódik a székében, higgadtan és kifejezéstelen arccal figyeli őt és hallgatja az összeszedetlen, heves ellenkezést.
Nincs belelátása abba, hogy ítélkezzen, és ez teljesen jól van így. Kicsi kölyökkora óta ismeri a William- srácot, még abból az időből, hogy Alexa é a bolond férje nevelése alatt állt. Teljesen hétköznapi fiú volt, úgy hallotta, hogy később Amerikába keveredett és a nagyapja mellett kezdett ki tudja milyen életet. Részéről nem igazán nézné ki belőle a vádakat, ám nem is fog kételkedni bennük. Nála jóval okosabb nyomozók dolgoznak az ügyön, és ha ők azt mondják, a gyerek sáros, akkor esély van rá, hogy ez így is van.
   -  Nyugodj meg, egyelőre senki sem vádol senkit, csak beszélgetünk. Mivel ő volt a legközelebb hozzád, természetesen először róla kell beszélnünk. Én nem azt mondom, hogy bármiben bűnös, sőt, a legjobb az lenne, ha az egész egy egyszerű félreértés lenne. De...
De.
   -  Ha feltételezzük, hogy Noah nincs, mit gondolsz, együtt élnétek akkor is? - alig érzékelhető szünet után pedig kiegészíti - Mindhárman?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Júlia
- Will előzetesbe vétele utáni hajnalon, egyelőre telefonon -

A bogolyfalvi ház nappalijának padlóján ül, és zokog. Nemrég kapta az anyjától a hívást, és teljesen kiborult tőle. Magda hangja tárgyilagos, de együttérző volt: közölte, hogy Willt az este előzetesbe vették a Noah toxikológiája kapcsán felmerült kérdések miatt. Azt is felajánlotta, hogy a lányával tölti az éjszakát, ha ez megnyugtatja, vagy jöjjön hozzájuk haza Hévízre. Egyiket sem akarta, rácsapta a telefont Magdára, és keservesen elkezdett sírni. Aztán ez néha abbamaradt, aztán újraindult, majd megint lecsillapodott.
Most megint egy ilyen zokogási hullám keríti hatalmába, miközben Júlia számát tárcsázza bele sem gondolva az időpontba, és ha a lány felveszi a készüléket, hallhatja a szaggatott, fuldokló sírást a vonal túlvégén, de semmi köszönést, semmi reakciót, mert azt se realizálja, hogy felvették neki a telefont, ha ez megtörtént.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Üvegessé válik a tekintete, és lassacskán teljesen elcsendesül, lenyugszik. Csak a könnyei peregnek továbbra is, egyik cseppecske a másik után, le az arcán két vonalban.
Együtt lennének? Mindhárman?
Kizárt. Felnevet a saját hangja az agyában, a gondolatai között. Will Júliát szereti, nem téged. Te eddig is csak kényszer voltál neki, sosem akart téged. Jó voltál Júlia helyett, de sosem leszel Júlia!
Összepréselődnek az ajkai öntudatlanul.
- Tudom, hogy Júliát szereti és nem engem. Nem kell emlékeztess rá. - Megint letörli a végre elapadt könnyei maradékát lassú csigamozdulatokkal. - Már rég elhagyott volna, amikor beadta a válópert, amit aztán visszamondott Noah érkezésével. De... javultak a dolgok... - Ott az a förtelmes-nyálkás remény a hangjában, ami csak még szánalmasabbá teszi a helyzetét, ha eddig nem lett volna eléggé az.
- A ... terápia is segített... hogy eltiltottam Júliától... hogy... már nem verekedtünk össze hülyeségeken... - Meggondolatlanul csúsznak ki a száján a szavak és szinte azonnal riadt felismerés költözik az arcára. A szeme rávillan Dwayne-re, mint akit rajtakaptak.
- Minden rendben. És ezt a beszélgetést itt és most lezártuk. Will nem csinált semmit, ne nyomozgassatok utána. Hagyjátok, hogy csendben letudja a feltételest és végre maga mögött hagyja ezt az egész őrületet. - Megint zárkózottá válik az arckifejezése, készülődni kezd az induláshoz felemelkedvén a helyéről és a táskájában kotorászva, ezzel időt hagyva Dwayne-nek, hogy ha akar még valamit, bökje ki, így a végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ő részéről nem firtatná ennek a háromnak a kapcsolatát. Fiatalok, azt csinálnak, amit akarnak. Ha neki elrendezett házasságban kellene élnie, ő is pont ugyanezt tenné és megkeresné a saját boldogságát. Az, hogy ők nyíltan és egymás előtt csinálják, senkire sem tartozik. Mégis olyasmi, ami megemelt pár szemöldököt a Nyomozóirodán és felvetette a gyanút, hogy nem talált-e egyszerű, bár visszataszító menekülőutat a férj a kapcsolatból.
Újra összekulcsolja az ujjait a papírokon. Nem verekednek. A szeme megrebben, de különösebben nem adja jelét annak, hogy felfigyelt volna az elszólásra.
   -  Megmondtam, akkor távozol, amikor szeretnél. Sajnálom, hogy ennek ilyen kényelmetlennek kell lennie. De azt megígérem neked, hogy ha tényleg történt valami, akkor az ki fog derülni.
Ezzel hagyja a lányt felállni és távozni a szobából. Senki sem állja útját majd, még igazán pillantásra sem méltatják. Ő még néhány percig marad, hogy átfussa a frissen papírra vetett szöveget, majd szintén feláll, a kihallgató szobára pedig ismét csönd borul. Pizza vacsora. Az lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél
Rózsafa, éjek évadján| 1/6
______________________________________________________

A kanapén fekszek, órák óta mély álomban. A por amit még kora este vettem be totálisan kiütött. Ritkán hat ennyire intenzíven. Nem tudom pontosan mi idézi elő, talán az üres gyomor volt a ludas ami miatt így könnyebben szívódott fel. Akármi is okozta, a csörgésekre először meg se moccanok. Csak úgy a harmadik- negyedik irritáló csipogásra kapok fejemhez, hogy megdörzsöljem arcomat. Egy adag hajat is belekenve. Még pár csörgés és elér az agyamig az információ, aztán lassan dekódolja. Egy telefon csörög. Valahol alattam a remegésből kiindulva.
- Mi a fasz... - motyogom magam alá nyúlva. Addig tapogatózom ujjaimmal, amíg meg nem érintem. Onnan már egész könnyen kihúzom és megtalálva a kis zöld telefont a képernyőn fel is veszem.
- Háló?... - semmi beszéd, egyedül a zokogás. Mi van? Értetlenül hallgatom egy darabig. A szoba sötétbe borult, a félig behúzott függöny mögül az utcai lámpák sárga fénye világít be. Minden mozdulatlan és dermedt. Mintha az idő is megállt volna, és én is belefagynék vele együtt. Csak a zokogás állandó és létező.
- K-ki sír? Leila? - töröm meg a rám telepedett csendet rekedt, bizonytalan hangomon. Miért hívna Leila? Sohasem hívott még. Más barátnőm viszont nemigen akad aki pont engem hívna ha baj van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az agya nemes egyszerűséggel ignorál olyan fontos dolgokat, mint a köszönés, vagy a neve elhabogása. A helyzethez képest, és főleg a beleszóló hang hatására végre kontroll alá vonja a gondolatait annyira, hogy meg tudjon szólalni, és kibökje válogatás nélkül az első gondolatokat.
- N-Nem... Bevitték... Bevitték Willt, Júlia... Én nem... Ő soha... Nem tudom, hogy mit csináljak... - Hallatszik, ahogy szaggatott a légzése, vegyesen sírós és zihálós hangok ömlenek át kilométerekkel arrébb a mobiltelefon hangszórójából. És pár másodperc múlva a pillanatnyi csillapodás után újból zokogni kezd a vonal túlvégén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél
Rózsafa, éjek évadján| 1/6
______________________________________________________

A zokogó végre kinyög pár szót, de alig érthetően. Mégis amint elhangzik a név, már talpon vagyok. Will. Willt bevitték.
- Otthonról hívsz Adél? - kérdezek rá azonnal, közben épp átesek az asztalon.
- Figyelj kislány, nem lesz semmi baj, mindjárt ott vagyok - próbálok olyan hangot megütni ami nyugtató, de ebben a szituációban nem nagyon megy, felrángatok egy farmernadrágot és egy pulcsit, aztán zokniban, kócos hajjal már rohanok is a kandallóhoz, remélve, hogy addigra megerősíti hol van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megvonom vállaimat.
- Mert fontos az illúzió, és nem akarnám feladni csak azért, mert új oktató van - és haza sem szeretnék menni ez miatt. Ha választanom kell, hogy Róma vagy az illúzió, akkor nagyon hoppon fogok maradni. Képtelen lennék dönteni és ezt a fivérek tökéletesen megértették, mikor megbeszéltük, hogy folytathatom a tanulmányaimat nem diákként is. Minden egyszerűbb volt, mikor még ők voltak. Kellemetlen beszélgetéseket - mint ez is - előztem meg ezzel, és most, hogy ismét szembesítve vagyok olyan kérdésekkel, mint a burkolt miért már tudom, hogy nem adhatom azt a választ, mint annak idején a Jorgenseneknek. Azóta rengeteg idő eltelt, felnőttem, vagy legalábbis közel vagyok hozzá, elköltöztem egy másik országba és városba, és...
- Eleinte egy gyermeteg álom miatt. A fivérek megkérdezték tőlem a felvételi vizsgán, mi lenne az első illúzió, amit megteremtenék. Ha az étteremmel szemben állva a bal oldali utcát választod, eléd tárul a látvány, amiért itt vagyok. A szűk utca, az ablakokban a színes virágok, különböző színű házak. A rejtett látvány. De soha nem tudtam úgy elmagyarázni bárkinek is, hogy megértse: aztán jutott eszembe, mi lenne akkor, ha meg tudnám nekik mutatni? - mosolyodom el féloldalasan. - Azóta ez sokkal jobban kiélesedett. A művészet miatt vagyok itt, mert magához vonzz, húz és megtart, és mindez mellé, az illúzió csak egy olyan plusz, ami nélkül nem tudnám elképzelni magam vagy a műveimet. Rengeteget segít - dörzsölöm meg tarkómat. - Már a jövőmet jelenti - fejezem be végül a kissé hosszabb monológot, mint amit terveztem, de hát... Róma, illúzió és művészet egy témában. Lelőhetetlen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mugli vagyok, bár van varázserőm. Minden porcikám ezt üzeni a világ összes varázslójának. Pedig igazából az is lehet, hogy aranyvérű vagyok. Vagy egy mocskos fattyú. Csináltatnék én tesztet, hogy megtaláljam a szüleim, de aztán mi a fasznak? Hogy újra a képembe mondják, hogy nem kellek? Nem kösz. Így marad az édes tudatlanság, hogy talán aranyvérű vagyok. És közben mégis mugli.
Ahogy Júlia végre feloldja a zárat, a kérdését követően azonnal szorul rá markom újra a fiókgombra, hogy nagyot rántsak rajta kifelé. Kicsit szorul, és jó régi, mint az összes szar ebben a szobában. Ahogy körbenézek, inkább kéne baltával nekiesni az egésznek, mint puszta kézzel. - Ja, azok - válaszoltam teljesen érdektelenül. A szőke arcát elnézve valami nagyobbra számítottam. Minimum egy halott ember kezére. - Héj, Júlia. Add a kezed - nyújtottam a sajátom, és ha belerakta az övét, kérdés nélkül csesztem bele egy maroknyit a papírokból. - Ez a te házad. Nem tudom mit csinált veled ez a fasz, hogy még most is félsz egy asztaltól, de vigasztaljon a tudat, hogy ő előbb került a föld alá. Túlélted őt. Bekaphatja - vontam meg a vállamat egyszerűen. Talán kicsit megértőbb lennék. Támogatóbb, ha nem lenne bennem a pirula. De így, szimplán csak megeredt a nyelvem, mint a Niagara-vízesés. Minden további szó nélkül távoztam a szobából, hogy a konyhából hozzak egy nyújtófát, és azzal együtt, diadalittas mosollyal álljak meg Júlia előtt. - És most, ideje mugli módon kitöltened a dühödet - vettem el a pálcát, hogy a helyébe rakjam az új eszközt, majd szemeimmel az asztal felé biccentettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Az elmúlt pár hétben előfordult már, hogy keresztrejtvényt fejtett. Az az igazság, és nincsenek nagy illúziói, hogy mennyivel lenne több munka, ha mégiscsak véglegesen is átkerülne ide. Annak a legfőbb hozadéka valószínűleg kis családja boldogabbá tétele lenne. A legnagyobb tényleges izgalom eddig az új kolléga érkezése, akinek segíthet megszokni a helyet, amelyet neki már úgy, ahogy sikerült. Érdekesnek tűnik legalább a férfi, valaki, akit kiismerhet, főleg, ha már részben ő is aktákat fog tologatni.
- Ó, nem, nem francia, csak beszél franciául. Egy 18. századi nemes kisasszony, meglehetősen jó nyelvtudással. Éppen csak kicsit régies, de szerencsére azóta kiderült a szomszédomról, hogy ő már ebben az évszázadban tanulta a nyelvet, és csiszolt kicsit a tudásomon - válaszolja nevetősen szusszanva. Apor Wilhelmina Amália, azaz Amál, ahogy mindenki ismeri, egy letűnt kor emlékét őrzi a budanekeresdi házban, azazhogy a birtokon ragadt inkább, de előszeretettel tartózkodik a házban és anyáskodik fölötte.  - Úgy tiiiizenkét éve vettem egy házat Budanekeresd szélén, és egész jó áron adták, mint kiderült, azért, mert van a birtoknak néhány saját szelleme. Az Apor családé volt valamikor, de leégett a ház és az egyik lány szelleme ott ragadt. Azt túlzás lenne állítani, hogy kísért, annál sokkal szórakoztatóbb és kellemesebb társaság - válaszolja. Az évszámon kissé el kell gondolkodnia, hogy tíz vagy tizenkét éve volt, de aztán utóbbira jut. Hogy rohan az idő.
- Óóóh - csodálkozik rá a karkötőre, a nagymamát is nyugtázva előtte bólogatással. Neki csak jó pár év angliai tartózkodás adatott meg, de végül is nem panaszkodhat. - Szép darab. Nekem csak ilyen jutott, nem fordít. Az elemi mágiámat korlátozza, amíg még tanulom használni - emeli meg a jobb kezét, hogy ahogy a talár feljebb csúszik, látni lehessen csuklóján a kígyóra emlékeztető karperecet, amelynek szemeit apró zöld kövek jelzik. Ez volt az első, amit kapott. Bilincsnek érezni néha, de most már legalább látja a fényt az alagút végén, és nem sípol, úgyhogy aligha egy közeledő vonat. Közben a kávéfőzőt is sikerül elindítani, bár azért úgy dönt, megnézi közelebbről, nem lehetne-e ebből varázslattal valami többet kihozni mégiscsak.
- Ez rémesen hangzik - állapítja meg, miután végighallgatta a pultnak támaszkodva, mit is keres itt a francia kolléga, ebben a poros kis városkában. Az egyik szekrényt kinyitva bögrét keres, de elsőre még nem a jót sikerült kinyitnia - vagy a bögrék költöznek időnként, ki tudja, ki mennyire unatkozik itt -, úgyhogy csak a következő körben sikerül a keresett bögréket elővarázsolnia. - Nem olvastam még róla a hírekben, de gondolom azért az országban nagy port verhetett fel. Biztos ide is elér előbb-utóbb a híre - dünnyögi a végét már csak magának, mert ha esetleg a bulvárlapok nem is írnák meg, aurorkörökben is terjednek azért a hírek.
- Sok helyen laktam már az évek során, ide Budanekeresdről költöztünk, oda Budapestről, de igen, mondhatjuk, hogy család. A feleségem a tanodában dolgozik, a lányunk az előkészítőbe jár, már csak én tartozom hivatalosan a minisztériumhoz, de átmenetileg itt vagyok, és nem kizárt, hogy ez végleges lesz. Őszintén szólva lassan már nekem is mindegy, hogy itt töltögetek-e papírokat vagy Budapestre kell eljutnom érte - válaszolja megvonva a vállát. - Itt meg legalább hasznosíthatom, hogy milyen jól belejöttem a kérvények írásába. - teszi még hozzá egy nem sok jót sejtető féloldalas mosollyal, már ami az iroda felszereltségét illeti. Igaz, valószínűleg soha nem is kellett. - Most már azért egész szépen kezdi kinőni magát ez a kirendeltség. Volt idő, amikor egy auror volt, vagy talán kettő, de biztos, hogy ha valami történt, úgy kellett kirázni az ágyból - meséli, közben kitöltve a kávét. Még emlékszik is a vörösre, elég emlékezetes jelenség volt, mi tagadás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lánya és a tanítás mellett is szakít rá időt, hogy továbbra is hasznára legyen Zlatannak. Átható tekintetű, sötét szemeit éppúgy nyitva tartja, mint éles füleit. Figyel minden környezetében történő szokatlan eseményre, s ezt immár egy olyan zárt helyen is megteheti, mint a tanoda. Arra oktatja diákjait miként láthatnak bele másokba legilimencia híján. Tantárgyát a fiziognómiát azonban nem csak a katedrán alkalmazza. Jártában-keltében igyekszik elemezni az iskola közösségének azon tagjait, akikkel kapcsolatba kerül. Egyszerre gyakorlat és feladat is ez számára. Az auror parancsnokság vezetője kérte fel rá, hogy ha már úgyis ott van a tűz közelében, legyen éber, s értesítse őt ha bármiféle gyanús dolgot venne észre akár a diákok, akár a tanárok esetében. Semmi konkrétumot nem mondott, ez a férfi szokása, csak egy-két morzsát hintett elé, melyekkel hősnőnk azt kezd, amit csak akar. Megállapodásuk nem is szólt sem többről, sem másról. Cserébe pedig Elektra nem kért mást, mint titkos hozzáférést az általuk vezetett aktákhoz. Elvégre valamit, valamiért. Méhesről már vaskos dosszié pihent az irattárban. Hamarosan talán elég mocskot talicskáznak össze, hogy elkapják azt az Armaniba bújt Patkányt. Emiatt már nem fáj riporternőnk feje. Arra vár csupán, hogy ez megtörténjen, s ő publikálhassa leleplező cikkét az üggyel kapcsolatban. Természetesen ezzel Kállay kollégának is elégtételt szerezve, akit az évnyitón látot, s megnyigvással konstaálta, hogy sokkal jobban van, mint annak idején, amikor először találkoztak. Késő este van már, amikor végez Zlatannál. Egyelőre nincs mit mondania, hiszen még csak október eleje van. Ennek fényében a csevely ezen része rövi lélegzetű. Még váltanak pár szót a tanításról és arról, milyen érzés ennyi év után újra a kastély falai között lenni, hogy azután Elektra átmenjen és beleássa magát néhány lezáratlan erőszakolási ügy anyagába. Hála az aurorok parancsnokának teljes lelki nyugalommal görnyedhet a billenytűzet és a papírok fölé, megigazítva szemüvegét. Fekete pulóvere ujja feltűrve, lábán bőr bokacsizma, melyre rálóg kopott-kék farmere szára. Haját kusza kontyba tornyozta feje tetején, s baljában tollat szorítva a hagyományos módon, kézírással jegyzetel egy füzetbe. Nem hozta el gépét. Az ott pihen toronyszobájának biztonságában, íróasztala fiókjában. Egy-két lapot mondhatni könnyebb szívvel gyújtana fel szükség esetén, bár erre nem hinné, hogy sor kerülne. Egyedül vannak az épületben. Elméletileg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Este hét is lehetett talán, de ő csak most ért vissza a helyszínről, ahonnét bizonyítékokat gyűjtött. Beszélni akart Ágostonnal az ügyről, ám az épületben már senki sem tartózkodott a lenti őrszolgálaton kívül. Nyakkendőjén lazítva tért be második emeleti kis irodájába, ahol csak lekívánta tenni a begyűjtött anyagot, hogy azután tovább állhasson. Nem mintha bárki is várt volna rá odahaza a kutyáján kívül, de az elmúlt napokban kifáradt, jól jött volna a pihenés. Már épp átlépte volna irodájának küszöbét, amikor egy borítékra lett figyelmes asztalának sarkán. Visszasétált, pálcájával rámutatott a borítékra, s elmormolta a megfelelő varázslatot, mire a boríték életre kelt, s tudatta vele a tartalmat.
Hidegzuhanyként érte a hír, a már meglazított nyakkendő fojtogatását érezte, ezért még jobban lazította, s gombolta felső gombjait, mintha ezzel megszabadulhatna attól a torokszorító érzéstől.

Megtalálták neje maradványait oly hosszú idő után.

Szédülés, sokk, harag, önvád?

Tengernyi érzés kavargott mellkasában, miközben fogyott a levegő, megrendült lába alatt a talaj. Le kellett ülnie, s felocsúdnia, szembesülni azzal, hogy ez idáig hiú remények után ácsingózott. Hogy lányait szembesítenie kell majd az igazsággal, miszerint remény nincs többé. Anya nincs többé.
Legalább ez idáig még gondolhatták, hogy egy napon majd előkerül. Most azonban bizonyosságot nyert, hogy többé sosem.

Mark elkeseredetten görnyedt asztala felé, félre söpörve onnan az ott felhalmozott iratokat, próbálta leküzdeni a benne feszülő érzelmek armadáját, de nem sikerült. Dühében leverte a rúnázott asztali lámpát és az egyéb csecsebecséket, melyek most idegesítő lomként hatottak rá.
Könnyei előtörtek a sötétbe burkolózott irodai bútorok közt, egy ideig csak feküdt az asztalon és felnőtt ember létére zokogott. Gondolnánk, talán jobb is, hogy mindez irodája magányában történt, s nem épp hazafelé az utcán, vagy a lányai előtt.

Néhány perccel később már csak folytak azok a könnyek, talán lelkének egy része meg is könnyebbült, noha nem gondolta azt, hogy ennek majd ilyen súlyos árát kell fizetnie.
Az íróasztalon egyetlen tárgy maradt, egy fénykép a családról. Most is ezt vette kezei közé, hüvelykével simított végig nejének arcán, akitől most végleg el kellett búcsúznia.
Valahogy előkerült a fiókjából egy lángnyelv whiskey is, amit az egyik hadonászó fogolytól koboztak el. Nem akarta megtartani, most azonban szükségét érezte annak, hogy megbontsa az üveget és érezze az alkohol erőteljes világát.

Nem tudni, hogy mennyi idő telhetett el, míg irodájában iszogatott, de minden bizonnyal már nagyon későre járt. Egy kicsit mintha el is bóbiskolt volna, bár inkább csak gondolataiba ülve révedt maga elé, mikor neszezésre lett figyelmes a közeli irattárból.
Nehézkesen felegyenesedett székéből, pálcájára szorította ujjait, s kissé zavaros léptekkel indult meg, hogy rájöjjön, ki ólálkodik ott ilyen késői órán. Persze amennyit ivott, az sem volt kizárt, hogy csak beképzeli a dolgot, mindenesetre a neszezés egyre közelebbinek hatott.

Az ajtó résnyire nyitva volt, ahhoz érve, azon keresztül pillantva viszont ismerős arcot látott feltűnni maga előtt. Már jól ismerte a nő vonásait, fejtartását, azt, ahogyan laza kontyba tűzi haját. Pillantása végig futott a csizmába bújtatott lábakon, s újra megakadt a láthatóan munkába mélyült nő vonásain.
- Te meg mit keresel itt? - lökött egyet az ajtón, hangjában nem volt semmi kedvesség, sőt, azt is mondhatnánk, hogy némi indulat szőtte át szavait. Pillantása is haragos volt, mintha szívből utálta volna Elektrát. Persze talán haragudott is rá, és most mindenki másra is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még mindig teljes testemben remegtem, de a mellkasom már úgy járt mint egy rendes embernek. Mondjuk miután lefutotta a maratont, de ez a szépsége egy kibaszott pánikrohamnak. Illetve az, hogy szinte nem is emlékszem mi váltotta ki, vagy hogy hogyan értem végül ki a hűvös éjszakába. Az egész olyan homályos, mint mikor a Prambergeren ébredve egyáltalán nem emlékszem az éjszakára. Mondjuk a két szituációban van valami közös: sosem vagyok józan.
- Nem mindenki annyira emberi, mint te - vontam meg a vállamat lazának tűnve, miközben a belsőm még mindig égett a levegővételtől is. Sose mutattam, ha fáj. Ha megalázva érzem magam, vagy kihasználva. Mert ha megtenném, akkor elismerném, hogy legyőztek. Konstantin sose győzhet.
- Jobban, most már megleszek. Menj csak vissza bulizni - mutattam a hely felé, ahonnan épp egy csapat ember vonult, kiszivárogtatva a csendes éjszakába a benti káoszt. - Nem akartam elrontani az estéd - szabadkoztam kissé, és lassan felálltam. Lábaim még gyengék voltak, és hajlottak mint a nádszál, de egy pár pillanattal később már kihúzva álltam a megmentőm előtt.
- Én azt hiszem inkább haza vetem az irányt - mutattam az ellenkező irányba. Pech, hogy ez jelen esetben a temető felé vezetett. Igazából csak tényleg egyedül akartam maradni. A gondolataimmal, és a félelmeimmel, amiket nem oszthatok meg mással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Azonos rassz és közel azonos kinézet. Mind fehér nők, sötét hajjal, világos bőrrel. Természetesen törékeny fizikummal, arcukon az áldozatokra jellemző vonásokkal. Valóban vannak, akiket még küllemük is nehéz sorsra predesztinál... Tűnődik el az egyik fotót elemezve, majd átlép a következő aktára. Korban sem nagy a flotáció, a legfiatalab tizenhét a legidősebb huszonegy éves volt akkor. Aztán következik egy szünet, ám úgy négy év múltán ismét előkerülnek újabb hasonló ügyek. Valószínűleg megházasodott? Esetleg gyermeke született, de beleunt a szerepébe? Jegyzetel hősnőnk szálkás, alig olvasható betűivel a mellette fekvő füzetbe, majd mélyet sóhajtva lapoz egyet. A lelkét eladná egy kávéért, de már így is hármat ivott. Sok lenne a jóból, ezért inkább egyszerűen csak folytatja a munkát. Ez az egy éjszakája van rá csupán. Így szólt a megállapodás. Ki kell használnia minden percet a cél érdekében. Tehát görget tovább. Földrajzilag jórészt a fővároshoz lokalizál, egy-két kivétellel. Kerül fel ez a megállípítás is a lapra. Minden eset egyedinek tűnik, mégis nagyon sok köztük a hasonlóság. A tettes ismeretlen, a körülmények ugyan jórészt változóak, de a nők háttértörténetében szintén vannak közös pontok szép számmal. Lecsúszott nemesi család, beteg szülő, vagy testvér, aki miatt még akkor sem fednék fel a bántalmazójuk kilétét, ha az életük múlna rajta. Maradék jóhírük, rokonaik testi épsége nagy ár lenne az elégtételért. Valószínűleg megvett hallgatás, esetleg fenyegetések is ráróhatók tehát az elkövetőre. Egyikük sem arany vérű, ami nem meglepő. - Szereted bemocskolni magad? Játszani egy kicsit, majd mosni kezeidet, tudván, hogy úgysem derül rá fény, igaz? - beszél  magábban, ahogy az országos adatok közt sorjázva keresi az összecsengő eseteket az elmúlt tizenöt évre visszamenőleg. Teljesen bele van merülve kutatásába, így semmit sem hall abból, hogy valaki bejött a helyiségbe. Ezért éri váratlanul a hozzá intézett kérdés. Teljes testében összerándul, hogy ezzel egyidőben fel is pattanjon az asztal mellől. Tekintete ekkor találkozik a férfi alakjával, amitől mellkasát is szűkülni érzi. - Te mit keresel itt? - fordítja vissza azonnal a kérdést, s míg ezt tszi magához veszi füzetét, de nem néz az aurorra. Szokásához híven terelni próbál. - Egek, a frászt hozod az emberre! - perlekedik a maga élesnyelvű módján, mintha joga volna hozzá, pedig jól tudja a világon semmihez sincs joga, ami a férfival kapcsolatos. Szavai ellenére óvatosan lép egyet a gép felé és a kikapcsoló gomb felé nyúl, hogy mentse a menthetőt. Ebbe az ügybe nem akarta belevonni annak idején sem Markot. Éppen elég volt Méhest a nyakába varrni. Ekkor veszi észre a tekintetét. Haragot lát a szemében, ami megtorpanásra készteti. - Miért nézel így rám? - szökik ki szép ívű ajkai közül a bársonyos hangú kérdés, amit talán nem kellett volna feltennie. Nem érti mivel szolgált rá erre a győlölséggel terhes tekintetre, mely most már perzselte bőrét. Tisztázták a helyzetüket mielőtt elutazott. Mi történhetett? Az zavarja ennyire, hogy itt találta? Meglehet. Mégsem tűnik elg nyomós indoknak ahhoz ez a tényállás, hogy ennyi mérget és malíciát vessen felé. Elektra szíve megremeg a kétely hullámától, mely átrohan egész lényén. Mégis ártott neki. Helyesen akart cselekedni, elmondta az igazat, s lásd az ő megmentője meggyűlölte. Ki tudja, talán kiderül, perceken belül.