Bontovich Márton
Előkészítős igazgatóhelyettes, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
Az elsőszülött
RPG hsz: 404
Összes hsz: 407
|
MirellaNem azt mondom, hogy eltévedtem, inkább fogalmazzunk úgy, hogy más perspektívából is meg kívánom tekinteni ezt a csodás, tömött teret. Semmi pánik, semmi vész, de elképesztően nagy sóhaj szakad ki belőlem, amikor meglátom a nevét a kijelzőn, de hát laza csávó vagyok… voltam… leszek, mindegy, lazán emelem a fülemhez.
- Ha ott várlak, ahol várnom kell, elölről látlak, de a feneked az, amit először látni szerettem volna, ezért elképzelhető, hogy máshol vagyok, mint ígértem, hogy leszek.
Közben persze vadul keresem őt a tömegben, de jelen pillanatban több az egy főre jutó szőke nő a téren, mint a miss universe döntőjében. Esélyem nincs megtalálni így.
- Segítek, hogy megtalálj. Alig egy perce, hihetetlenül sok pénzt adtam ki egy szál rózsára.
|
|
|
|
|
Bencsik Bonnie
Prefektus Navine, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár, Másodikos mestertanonc
Földleányka | BOOnnie
RPG hsz: 121
Összes hsz: 142
|
 Nem ismerem a határaimat, tudom. Nem szeretem, ha engedély nélkül hozzámérnek, azonban én nem igazán tudom kordában tartani ezt. És nem veszem észre azt sem, ha a másik ember zavarban van miatta. Az én falumban az emberek mindig őszinték voltak egymással és kimondták azt, amit gondoltak. A híd választotta el az olyanokat, akik kimentek Csermelyről, az olyanoktól, mint mi, akik szinte sosem hagytuk el a települést.
- Nekem is, de tudod, így könnyebb. Haladhatunk együtt a megismeréssel és megtanulással, szerintem megnyugtató, ha van valaki, akinek el tudjuk mondani a tapasztalatainkat és a félelmeinket. Mint egy titkos szövetség.
Lelkesen és kedvesen pillantok rá, remélem, hogy tetszik neki, és nem néz nagyon gyerekesnek. Egyidősek vagyunk, de vannak olyan fiúk, akik ilyenkor már nagyon komolyak és felnőttesek, meg olyanok is, akik még nagyon gyerekek. Ő nem tudom milyen, csak egy csendes fiú. De érzek valami nagyon erőset és nagyon jót, amitől hiszem, hogy ez nagyon jó lesz. Remélem, hogy nagyon jó lesz. Ahhoz neki is akarnia kell.
Ahogy most azt is, hogy a virág kinyíljon. Mind a kettőnknek erre kell gondolnia. Ahogy ott térdelek, lehunyom a szemeimet, és elképzelem, ahogy az összecsukódott szirmok egyre több és több élettel telnek meg, ahogy lassan megduzzadnak, elválnak egymástól, és lassan elindulnak a nyílás felé, ahogy a szirmok egyre jobban kiterítődnek, egymáshoz helyett egymásra simulnak, és csodálatod, szirmokban gazdag, kinyílt virággá válik, mely ereje teljében van. Szinte érzem, ahogy a folyamat végbement a kezeim között, de nem merem még szétnyitni az ujjaimat, előbb Kornélra pillantok.
- Készen állsz?
|
|
|
|
|
Fölnagy Mirella
Független boszorkány, Animágus
RPG hsz: 259
Összes hsz: 271
|
Márton
- Hogy tessék? - szökken fel a szemöldöke és érzi, hogy agyát a piros köd lassacskán kezdi körülölelni. Van képe ezt elsütni, miután már kapott érte nem is egyszer? Körbefordul, nem látja ezt az idóta majmot, így csak az égre emlei a tekintetét, majd Márton ajánlatára elneveti magát.
- Majd te visszatalálsz, ha már volt annyi eszed, hogy elmenj - nyomja ki a telefont, melyet mélyen a zsebébe csúsztat és keres magának egy padot, ahova leül. Úgy saccolja, hogy legalább fél, de akár egy óra is lehet, mire Bontovichék gyöngye visszatalál, azt meg nem akarja ácsorogva kivárni.
|
|
|
|
|
Bontovich Márton
Előkészítős igazgatóhelyettes, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
Az elsőszülött
RPG hsz: 404
Összes hsz: 407
|
Mirella- Ez nem vicces!
Kiáltom el magam, de mit is érek vele, hát már régen letette, és szóbeli visszajelzés sem érkezik arról, hogy de az, így hát kénytelen vagyok bolyongani legalább fél órát, mire meglátom a padon üldögélve. Hát nem hiszem el ezt a nőt.
- Bébi!
Tárom ki a karjaimat játékosan, ahogy közeledek felé. Sokat beszélgetünk telefonon, de régen nem láttuk egymást élőben, és azért más így, zavarba ejtőbb. És most egy teljes hétig leszünk együtt, ez a gondolat nem tudja levakarni a vigyort a képemről. Megoldottam, itt vagyok, itt leszek. Én ezt tényleg nagyon akarom, és valahogy a tudat, hogy itt a lehetőség rá, mintha elkezdte volna feléleszteni a régi Mártont
|
|
|
|
|
Fölnagy Mirella
Független boszorkány, Animágus
RPG hsz: 259
Összes hsz: 271
|
Márton
Elismerően hümment kettőt, mikor órájára tekintve látja, hogy bizony csak fél óra volt. Még jó, hogy nem ment el időközben kávéért, mert akkor megint elkerülték volna egymást. Elfordítja fejét jobbra, aztán balra. Keresi, hogy Márton vajon kinek is címzi ezt a megszólítást, mert kizárt, hogy neki szólna. Lassan megemelkedik és egy sóhajtás közepette öleli meg a másikat. - Minek bolyongsz egy idegen városban, ha meg van beszélve, hogy mikor és hol? - dorgálja meg halkan, szeretettel átitatott hangon, mint ahogy kisgyermekeket édesanyjuk szokta, ha valami csibészséget követnek el.
|
|
|
|
|
Bontovich Márton
Előkészítős igazgatóhelyettes, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
Az elsőszülött
RPG hsz: 404
Összes hsz: 407
|
Mirella- Mert kellett szereznem egy rózsát. Azt hittem, hogy simábban fog menni.
Milyen ember az, aki nem rózsával várja a régen látott kedvest? Szörnyű. Szóval elmentem, és szereztem egy fehéret, amibe vörös és rózsaszín cikornyák vannak. Különleges, mint a nő maga, megfejthetetlen. Lehajolva finom csókot lehelek az ajkaira, üdvözlés gyanánt, majd a táskámat a másik oldalra hajtva ujjaimat ujjai közé mélyesztem.
- Tényleg úgy gondoltad, hogy nem jöttem el?
Érdeklődöm, miközben engedem, hogy induljon és vezessen, én már egyszer eltévedtem, szóval most teljesen rábízom magam, hogy merre kell menni, mert még egy ilyen blamát nem biztos, hogy ma értékelne.
|
|
|
|
|
Fölnagy Mirella
Független boszorkány, Animágus
RPG hsz: 259
Összes hsz: 271
|
Márton
- Bolond vagy - néz a másikra mosolyogva, majd csókjuk után, beleszippant a rózsába. - Egyáltalán nem kellett volna, mindennél többet ér, hogy tényleg itt vagy - nem hazudik. Be kellett látnia, hogy engednie kell az érzéseinek. Telefonon társalogni, videóhívásban látni a másikat nem ér fel azzal, amit Márton most tett érte. Soha nem fogja tudni meghálálni
- Igen - közli könnyedén a választ. - Tök logikus lépés lett volna. Mármint, érted, amennyi bosszúságot okoztam már neked, simán benne volt a dologban, hogy inkább nem jössz és hagyod az egészet a fenébe. Teljesen megértettem volna ezt a döntést - és el is fogadtam volna, hiszen én már ezerszer állítottam, hogy ez az egész őrültség. De mégis itt van és fogja a kezemet és követi a lépéseimet, melyek egyenesen a lakásom felé vezetnek, hogy cuccait legyen hol letenni.
- Szeretném, ha találkoznál a nagyszüleimmel majd és ha érdekel, megmutatnám azt is, ahol dolgozom - persze, ha csak kettecskén kíván lenni én azt is elfogadom, arra is vannak opciók bőven, hiszen szerencsére van bőven látnivaló.
|
|
|
|
|
Bontovich Márton
Előkészítős igazgatóhelyettes, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
Az elsőszülött
RPG hsz: 404
Összes hsz: 407
|
Mirella- Nem, nekem tetszik ez az oltárnál faképnél hagyós hagyományunk, addig nem tehetem meg, hogy ne jöjjek.
Persze, amúgy is számos tényező volt, ami közrejátszott abban, hogy ne tudjak eljönni, de nem érdekelt, mindent megoldottam. Miksa pedig nagyon sokat segített ebben, örülök, hogy szívén viseli ezt az ügyet, és segít nekem benne. Nem, azt semmiképpen sem akarom, hogy felnőjön, de azért jobb ez így.
- Mindent szeretnék, amit megmutatnál nekem. Egy hétig úgy fogok itt élni, mintha ez lenne a normális. Amikor dolgozol, tudok én is dolgozni, mindent elrendeztem otthon.
Kicsit szigorú lesz az időbeosztás, de meg lesz ez, működnie kell, mert ez most meghatározza azt, hogy a későbbiekben hogyan tudunk együttműködni.
- Nem is meséltem még, Miksa vett egy házat Bogolyfalván. Erre felbátorodva Misi bejelentette, hogy elköltözne. Meglepő módon.
Nem, amúgy nem volt az, fogadást kötöttünk rá, hogy ugyanolyan majmolást csinál-e, mint anno, amikor Milán eljegyezte Virágot. Akkor hirtelen ő is eljegyezte a lányt, akit kinézett magának, hogy jó lesz.
|
|
|
|
|
Fölnagy Mirella
Független boszorkány, Animágus
RPG hsz: 259
Összes hsz: 271
|
Márton
- Hogy mi? - torpan meg egy pillanatra. - Oltárnak a közelébe se megyünk, ne szórakozz - de nem ám. Hogy lehet még erre igénye a faképnél hagyás és egy meghiúsult esküvő után? Nonszensz, kérem, nonszensz.
- Egy hét, te jó ég - egyszerre tűnik hosszúnak és rövidnek is a dolog. Azért hosszú, mert kettecskén ennyi időt még nem töltöttünk együtt, rövidsége pedig abban rejlik, hogy utána ki tudja mi lesz és mikor.
- Váó. Miksa elhatározta magát? Mi a fene történt? - el sem hiszi, hogy ilyesmi történt. Úgy gondolta, ha valaki, hát Miksa élete végéig fog Nemeskén élni az anyja és a bátyja nyakán, csak mert viccesnek tartja a dolgot. - Hmm, Misi sosem tud eredetit lépni? Mondjuk bejelenthetné végre, hogy kavar az asszisztensével - ami nem lenne annyira megbotránkoztató, ha nőről lenne szó. De nem arról van. - Úgy bírom, hogy nálatok sose lehet unatkozni - nevetem el magamat, majd megállok egy több emeletes ház előtt. - A negyediken lakom, nincs lift és itt sokkal magasabbak az emeltek, mint Magyarországon. Ne felejtsd el, mire felérsz, hogy szeretsz, jó? - nem hazudik,az itteni negyedik, odahaza nagyjából a hatodikat jelentheti. De a jó hír, hogy nincs közvetlen szomszéd, mert az egész emelet a szőkeségé..
|
|
|
|
|
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
|
AdeleMácsai rebegtetéshez van szokva, mondhatni az ilyen egyszerű játszmákra viszonylag érzéketlen. Nem mintha ez érdem lenne, ami azt illeti a világ nagy hányada ponthogy lekezelően szokta megjegyezni, mennyire nem olvassa a hangulatot soha és mennyire sértő tud lenni mindenféle szociális interakcióban. Ettől függetlenül semmi oka nincs ellentmondani Adele-nak.
- Nyilván, végülis érthető, ha a férjéről van szó. - Közben kisétál az épület elé és valamivel arrébb a bejárattól megáll egy parkos-pados részen. Előszedi a cigarettát, a nő felé biccent kérdőn. - Ha nem gond.
Valójában már viszont rá is gyújt ráérősen
- Nincs sok mesélnivalóm viszont, tényleg. Nekem nem szakterületem, pláne nem a bűnügyi bájitalelemzés. Azonban vannak ismerőseim, így tudtam ajánlani valakit.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1551
Összes hsz: 1572
|
Weiler Dante Csak biccent egyetértése jeléül, és követi a férfit az utcára. Megkérdezhette volna a nevét, de a hivatalos iratokból, ha ez a férfi az embere, úgyis ki fog derülni.
- Köszönöm. - Egy üres gesztus, belénevelt muszáj. Még, ha nem is segítettek neki egy lépéssel közelebb jutott az egész ügy a megoldáshoz.
- Együttműködik gyakran hasonló... ügyekben? - Elvégre csak van valami oka, hogy Marius ezt a férfit kérte fel, bár nem érti, miért, ha ez nem a szakterületéhez tartozó téma.
|
|
|
|
|
Bontovich Márton
Előkészítős igazgatóhelyettes, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
Az elsőszülött
RPG hsz: 404
Összes hsz: 407
|
Mirella- Furcsa belegondolni. Az a baj, hogy el fog rohanni, és nagyon szomorú lesz a vége.
Tudom, hogy szenvedni fogunk tőle, és nem lenne szabad még a végére gondolnunk, de olyan hihetetlen ez az egész, hogy képtelenség még pozitívan látni.
- Csak az első lesz ilyen furcsa érzés, ugye?
Ő jelentősen nagyobb utazó, mint én, és fontos, hogy egy kicsit megnyugodjak, ő pedig úgy vélem, hogy még tudna nyugtatni a pozitív gondolataival.
- Azt mondtam, nem mer inni a Fölnagy löttyből. Hajnalban háztulaj lett. Elvinnélek majd, ha jössz, érdekes lett, olyan Miksás.
Az öcsém a felszíni hülyegyerek alatt egy nagyon bölcs felnőtté kezd érni, amin csak ámulok, de szólni nem merek, mert nem akarom, hogy rosszul érintse, vagy ellenkezzen azzal, amerre halad, mert jó az irány. Felnevetek Misire, és megrázom a fejem.
- Nem. Az Anna bál után megkérdezte, hogy miért veszlek el. Mondtam neki, hogy elhangzott az indok, terhes vagy. Rendesen elgondolkodón nézett a lányra. Jaj mondom, baszki, ne csináld. De igen, a srácot már anyám is kisfiamnak hívja.
Sőt, még szereti is, mindig vesz neki karácsonyra is ajándékot, mind veszünk, és ő is vesz.
- Erről jut eszembe, karácsonykor bált rendezünk a birtokon. Nincs kifogás, jönnöd kell.
Nem érdekel semmi, azon ott kell lennie, és parancsba adtam minden testvéremnek, hogy hívjon egy olyan embert, akivel jól érzi magát. Vidám arcokat szeretnék látni. Felpillantok az épületre, és vénemberesen sóhajtok, majd váratlanul odarántom magamhoz, és mély csókkal forrok össze vele.
- Öreg vagyok, ha a másodikon meghalok, legalább életem utolsó csókjának emléke járjon át.
|
|
|
|
|
Fölnagy Mirella
Független boszorkány, Animágus
RPG hsz: 259
Összes hsz: 271
|
Márton
- Mármint az első, mi? - tekint érdeklőd nagy szemekkel a másikra. -Mindenre azt mondják, hogy az első furcsa érzés csak, nem? - neveti el végül magát. - Mondjuk, az első szexünkre nem emlékszem tisztán, te igen? - kissé elborult állapotok uralkodtak kettejük között és vannak képei, de nem igazán van meg minden. Ó, pedig micsoda áttörés volt az a pillanat, micsoda harc volt előtte. El se tudja képzelni, hogy ők ketten ne csak veszekedés árán jussanak ágyba. Na majd most kiderül, hogy tényleg így van-e.
-Jaaaj,akkor azért csuklottam valamelyik nap annyit? Tuti megátkozott - csóró Miksa, hogy ugorhatott bele ebbe, amikor a szőke előre figyelmeztette? Hihetetlen, hogy ennyire hiszékeny kölyök még, ugyankkor már okos férfi is. Furcsa kettős ez, tetszik nagyon Mirellának a dolog. - Kíváncsivá tettél ezzel a felvezetővel, mindenképpen megnézem majd - Miksás? Hát akkor elképzelni se tudja, hogy milyen lehet a ház, talán fejtetőn áll? Vagy a föld alatt? Lövése sincsen, de izgatottan várja, mi lesz ebből.
- De szép is lett volna, ha bejelentik - neveti el magát ismételten, hiszen az a sztori csak kamu volt, hogy játszanak egy kicsit. Mondjuk a vége eléggé komollyá fordult, de az már egy másik szál.
- Nem értem egyébként, hogy ha ennyire benne van a srác a családban, akkor minek a kamu feleség?- ezt talán sosem fogja megérteni. Már, amikor először felsejlett benne, hogy itt valami nem stimmel, egyből rákérdezett Mártonnál. Mondhatnánk, hogy meglepődött a válaszon, de egyáltalán nem. Csak a kamu feleség dolog zavaros számára kicsit.
- Hát öhm, erre majd még visszatérünk - most még a lakásba fel se érve lombozza le szerencsétlen embert? Nem szereti a Karácsonyt és a körötte lengő mítoszokat, meg a szeret ünnepe kifejezést, stb. Számára ugyanannyira érdemtelen ünnep, mint a többi.Valószínű a szülő szeretet hanyatlása végett.
Hozzásimul a másikhoz és ő is húzza csókjukat, míg csak lehet. Azt ígérte, hogy átadja magát annak, amilyük lehet, így egyáltalán nem zavarja, ha megnézik őket. Ő most örülni akar Mártonnak. Aztán nevetve válik el tőle, mikor szavait meghallja.
- Hidd el nekem, hogy az utolsó emléked az lesz, ahogy nevetek, miközben kapkodod a levegőt - nevet továbbra is, majd kinyitja az ajtót. - Na gyere te vénember, fent vár egy jó kávé, süti, meg főztem is - bizony, izgatottan készült a másik érkezésére, talán egy kicsit túl is tolta a dolgot.
|
|
|
|
|
Bontovich Márton
Előkészítős igazgatóhelyettes, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
Az elsőszülött
RPG hsz: 404
Összes hsz: 407
|
Mirella- Az első alkalom, hogy egymásnál vagyunk, hivatalosan.
Mert ezt nem lehet jobban megfogalmazni, eddig jött, látott, távozott, vagy én mentem, láttam, távoztam, de ez most egy előre lebeszélt, hivatalos, tényleges találkozó. Egy olyan esemény, amit megszerveztünk, és ami várható volt, mind a kettőnk életében.
- Nem nagyon. Vannak mozdulatok, érzések, pillanatok, amikre emlékszem, de nem lennék képes felidézni, hogy mi történt.
Ami lehet, hogy kellemetlen, de nagyon sok minden volt már akkor bennünk, alkohol is, indulat is, érzelem is, így hát a végére nem maradt más, csak az, hogy teljesen egymásnak estünk, átadtuk magunkat a másiknak. Aztán persze, mind a ketten visszavettünk, és lett belőle az, hogy most itt vagyunk, és talán megnyugtató mindkettőnknek, hogy nem emlékszünk egészen arra, hogy mi is történt. Arra, hogy megnézné a házat sejtelmesen, de szélesen mosolyogva felelek, mert biztos vagyok benne, hogy az aztán igazi élmény lesz. Nekem nagyon tetszett, az elképzelés is, az indok is, a megoldás is, egy rossz szavam nem volt, egyedül a teljesen üveg fallal ellátott fürdőszobán csodálkoztam.
- Talán nem akarja azt, hogy anyát megszólják? Nem tudom, mi mindig támogató család voltunk, de lehet, hogy történt valami, hallott vagy tapasztalt valamit, ami miatt ezt a döntést hozta, csak abban reménykedem, hogy korrekt játékos a kislánnyal, akit maga mellé választott.
A párja fiatal, szeretetreméltó, kissé talán naiv, butuska, de nagyon jóravaló lány, szóval valóban nem mondhatok róla rosszat, viszont nem tudom elképzelni, hogy ebbe a felállásba, bárki is belemenjen. Mondom én, aki a családért kész lettem volna érdekből házasodni. Kétszer. Imádom, ahogy a teste hozzám simul, ahogy legálisan vonhatom őt magamhoz, és csókolhatom, amikor csak szeretném. Ez a boldogság, a szemébe nézni, a huncut mosolyát imádni. Engedelmesen követem, hogy valószínűleg meghaljak a negyedik emelet előtt három lépéssel.
|
|
|
|
|
Fölnagy Mirella
Független boszorkány, Animágus
RPG hsz: 259
Összes hsz: 271
|
Márton
- A mai világban úgy gondolod, hogy megszólnák? - eléggé begyöpösödött és idióta gondolkodással kell rendelkeznie az embereknek ahhoz, hogy így legyen. Ebben az évszázadban már sokszor azt sem lehet biztosan tudni, hogy ki a nő és ki a férfi, hát akkor engedtessék már meg azt szeretni, akit akarunk. Nem? Mirella sosem fogja megérteni ezeket az elvárásokat, fejek feletti ítélkezéseket, döntéseket.
Nem a maga tempójában szedi a lépcsőket, hanem alkalmazkodik Mártonhoz. - Már csak egy fél kanyar -néz szeretettel a másikra, s mikor az ajtóhoz érnek, gyorsan nyitja ki azt, mielőtt a férfi még véletlenül összeesne. - A hét végére majd belejössz, de ígérem, hogy úgy tervezzük majd meg a napjainkat, hogy csak egyszer kelljen le és egyszer kelljen feljönni egy napon belül, mit szólsz? - teszi meg nevetve az ajánlatát, majd holmiját felakasztja és kezével körbemutat.
- Szóval, ez lenne az - nagy behrangozás meg kell hagyni, de hát mit körítsen? Úgysem a lakás miatt jött a férfi. - Inni? - indul meg a konyhapult felé, ahová teát és limonádét készített, de ha valami erősebbet szeretne a másik, a hűtőben az is van.
|
|
|
|
|
Bontovich Márton
Előkészítős igazgatóhelyettes, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
Az elsőszülött
RPG hsz: 404
Összes hsz: 407
|
Mirella- Nem, ezért gondolom, hogy ez valami régebbi, mintha érte volna egy sérelem, egy csalódás, és így reagálna rá.
Abban biztos vagyok, hogy nem otthon érte, mert ki nem mondott tény, és éppen ezért mi nem is nagyon hoztuk fel a témát. Egy időben Saci próbálta könnyed vacsoratémaként elsütni a melegek jogait, amibe aztán persze mindannyian beleszálltunk, hogy tényleg érezze, hogy nem vagyunk ellene, de ennél többet nem tudtunk tenni. Ez az eljegyzés az ő döntése volt.
- Ahhoz képest, hogy nem igazán erősségem a sport, nem olyan vészes, csak nem rohanok.
Tényleg, így szépen, kényelmesen felkapaszkodva, emeletről emeletre, beszélgetve, nem rossz. Nem vagyok puhány, nálunk is vannak lépcsők. Anno a Bagolykőben sportoltam, kviddicseztem terelőként, szóval van alapom, csak mostanában félig apukásabb testfelépítéssel rendelkezem.
- Ennyire rosszul nézek ki?
Nevetem el magam, ahogy belépek az otthonába, és végre megpillanthatom, hogy hol is él. Izgulok, érzem, ahogy a tenyerem is nyirkossá válik. Hát itt vagyok. Automatikusan kilépek a cipőmből, mielőtt tovább mennék.
- Kérek. Nagyon hangulatos, olyan, amiben látlak élni. Nem képzeltem el, hogy milyen lehet,de nagyon tetszik a látvány. A nagyszüleid messze laknak?
|
|
|
|
|
Fölnagy Mirella
Független boszorkány, Animágus
RPG hsz: 259
Összes hsz: 271
|
Márton
- Láttalak már sokkal rosszabb állapotban is - neveti el magát jó kedvűen. - Csak neked szeretnék könnyebbséget, tudod törődés satöbbi - van, aki csokival, van aki virággal és van, aki ilyenekkel mutatja ki az érzéseit. Elég fura lenne ha Mirella tolna Márton kezébe egy csokor virágot. A nő szeretetnyelve eléggé szegényes mondjuk így.
- És mit kérsz? - rebegteti meg szempilláit, mert a gondolatolvasás képességét sajnos nem sikerült még el sajátítani. - Nagyon szeretem ezt a helyet. A zöld megnyugtat, lehet, hogy kicsit sok belőle, de ha éppen valami kudarc után beteszem ide a lábamat, akkor annyira jól esik, hogy azt el se tudod képzelni - igyekezett nem túlzásokba esni, de tisztában van azzal, hogy a zöld dominanciája elég sokra sikerült.
- Ők a város szélén laknak egy családi házban. Ott éltem velük két évig, de aztán ideálisan volt beköltözni ide, mert innen minden hamarabb elérhető - meg már nem akart a nagyszülei nyakán élni. Hétvégente mindig meglátogatja őket, ez alól csak az volt kivétel, mikor Magyarországon volt.
|
|
|
|
|
Bontovich Márton
Előkészítős igazgatóhelyettes, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
Az elsőszülött
RPG hsz: 404
Összes hsz: 407
|
Mirella- Többnyire csak rosszabban. Minden elismerésem, hogy még opció vagyok.
Ugyanazt gondoljuk, még ha nem is mondjuk ki, hogy nem értjük a másik mit keres mellettünk. Tudom, mert látom a szemében a ki nem mondott kérdést, és tudom, mert én magam is rengetegszer feltettem már ezt. Miért van ott, miért jön vissza? És erre nincs racionális magyarázat. Azt mondják, ez szerelem.
- Van valamid, ami savanykásabb? Citrusos.
Érdeklődöm, ahogy lassan elindulok befelé, alaposan megnézve mindent, ami a lakásnak ezen a részén van, díszeket, könyveket, de persze, nem akarok illetlen lenni, így hamarosan követem őt a konyhába.
- És tudják, hogy azt tervezed, hogy bemutatsz? És ha igen, tudják, hogy én ki vagyok. Mármint, ez eredeti funkciómat.
|
|
|
|
|
Fölnagy Mirella
Független boszorkány, Animágus
RPG hsz: 259
Összes hsz: 271
|
Márton
- Háááááát, talán teafilterek között lesz - ő nem igazán szereti ezeket az ízeket, így amikor egy csomagban többféle filter is található, mindig elteszi őket. Talán most is rejtőzik valahol egy vagy két darab. - Vagy limonádé - mutat az egyik kancsóra. Mondjuk az csak citromos, de legalább nincs agyon cukrozva.
- Nyugodtan körbe nézhetsz, nincs rejtegetni valóm és amúgy is itt leszel egy hétig. Az én házam, a te házad is mostantól - nem szeretné, ha Márton vendégnek érezné magát itt és lábujjhegyen járkálna. Meghívta, azért, hogy lássák kibírják-e, ebbe pedig minden beletartozik. Rendetlenség, széthagyott holmik, veszekedés, minden, nem szabad finomkodni a másikkal.
- Persze, hogy tudják. Gyakorlatilag mire hazaértem már tudták, mondjuk nem az egész sztorit és kissé ferdítve - az öregek olyan pletykásak, hogy az hihetetlen. Szerencsére a nagyszülei nem a besavanyodott fajták, de azért nagy szemeket meresztettek rá, mikor ment hozzájuk ebédelni. - Biztos, hogy halába fognak szekálni, hogy mennyire bolond vagy - neveti el magát végül.
|
|
|
|
|
Bontovich Márton
Előkészítős igazgatóhelyettes, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
Az elsőszülött
RPG hsz: 404
Összes hsz: 407
|
Mirella- A limonádé tökéletes lesz.
Vagy a sok citromos dolog, vagy az idegesség, vagy a Mirella okozta stressz, de egy nap valami egészen biztos, hogy lyukat fog marni a gyomromba. De nem ma, nem akkor, amikor hálásan pillantok rá, szépen mosolyogva.
- Lesz erre egy hetem, és most inkább a közeledben lennék, végre.
Egy örökkévalóság volt a külön töltött időszak, és az utolsó napok extrahosszúnak tűnnek. Remélem, ezek idővel elhalványulnak, és, ha azt mondom, hogy pénteken elutazom, akkor ne gondolja úgy a kedd, a szerda meg a csütörtök, hogy ők akkor negyvennyolc órából állnak.
- Szóval a te ágyad az én ágyam is?
Nyilván együtt akarok aludni vele, akkor is, ha macskamód fekszik mellettem, és erre úgy érzem, hogy jó, ha már most felkészítem. Vannak igényeim, és igen, ostoba kamaszként tényleg mindig mellette lenni az egyik.
- Akkor olyan lesz, mintha otthon lennék. Lélekben már mindenre felkészültem. Komolyan. Nincs olyan kérdés, amit ne tudnék megválaszolni. Vagy lenyűgözöm őket, vagy kiakasztom, de legalább van válaszom.
|
|
|
|
|
Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok
Whiskey in a teacup
RPG hsz: 769
Összes hsz: 2532
|
Adél A két egymásba kapaszkodó alak az apró sír mellett akár Adél egyik festménye is lehetne - mozdulatlanok, arctalanok, s egyetlen hosszú árnyat vetnek a fejfáéval párhuzamosan.
Nem engedi el - fél karja továbbra is közel tartja, amint egyik zsebébe nyúl. Egy keszkenőt nyújt aztán felé, azoknak a mozdulatával, akik túlságosan hozzászoktak mások könnyeinek felitatásához; s bár az ő szeme száraz, tekintetében mélységes szomorúság ül. Adél láthatta már ezt, a gesztust és a pillantást egyaránt - árnyalatuk fakóbb csupán.
- Én...-*sosem fejezi be a mondatot. Olyan végtelenül ostobának érzi, hogy magáról beszéljen, itt és most. Azonban a halovány mosoly újra felidézi benne azt, amikor még abban reménykedett, hogy következő viszontlátásukkor egy egészen másmilyen mosoly fogadja majd. Az üresség gyökerek módjára burjánzik, felkúszva erein és bordái közé feszül.*- Sajnálom, hogy csak most találkozunk. Úgy érzem, cserben hagytam, mert képtelen voltam hamarabb felajánlani.-*Életében csupán két alkalommal gyászolt. Először kilenc évesen, akkor az anyját temették és ő, aki maga is alig értette a történéseket, a hatéves Sebby kezét szorongatva próbálta vigasztalni az öccsét. Másodszor Viktor búcsúztatóján állt a sír mellett, alig fogva fel bármit az egészből, mintha kívülről nézte volna végig az egészet, pedig tudja, hogy Ricsi mellett állt, s hogy kezük néha tétován megtalálta a másikét, mintha összeért volna rémálmuk.
- Hasonló...hasonló gondolataim voltak,-*rezzen fel emlékeiből, kibontakozva az ölelésből - balja lecsusszan a nő hátáról, hogy szütyőjébe nyúljon. Ellép mellőle, s közben lassú, tétova mozdulattal két tárgyat húz elő: egy kézzel kötött, színes borítású könyvecskét, s mellé egy furkász-plüsst. Leguggol, hogy mindkettőt a sírra helyezze, szórakozottan megsimogatva az orrontó hátát; sosem tudná ezeket másnak adni.
|
|
|
|
|
Summer Rose Danvers
KARANTÉN
A Merész
RPG hsz: 66
Összes hsz: 90
|
L e g r á m ó R
TO: Álmos
FROM: Summer RoseA pillanat egy egész örökkévalósággá növi ki magát. Érzem a hideg, az oszló falevelektől nyálkás földet a lábam alatt, ami lassan kezdi átitatni a nadrágomat is, mégsem veszek róla tudomást. Hirtelen nem hallok mást, csak a saját lélegzetvételeim hangos neszét. Barnáim tágra nyílva pásztázzák őt és már akaratlan képzelem köré a növekvő vértócsát, míg... fel nem nevet. Hatalmas, megkönnyebbült sóhaj szakad ki belőlem és csusszanok le a sarkamról a koszos földre.
- Én legalább nem mondtam, hogy nem foglak bántani - felelem, az eddiginél sokkal fesztelenebb hangon, őszinte, megkönnyebbült mosollyal az arcomon. A gyűrűm a tanúm, nagyon megijedtem. Anno szánt szándékkal okoztam fájdalmat, amivel túllőttem minden célon. Tökéletesen áramoltattam a mágia folyamát és elsőre, minden előzetes próbálkozás nélkül jött létre az átok, ami végül legalább két életet keserített meg. Ennyi idő után pedig eljutottam odáig, hogy a legegyszerűbb bűbáj is halálossá válik a kezem ügyében. Ennek tekintetében mégis hogyan is beszélhetnénk összhangról?
- Az enyém... fogalmazzunk úgy, hogy nem volt lehetősége kibontakozni, mióta hozzám került - vallom meg halkan, miközben követem tekintetét a messzi égboltra. Tetszik, hogy nincsenek csillagok, hogy nincs, ami megvilágítaná a hazugságok és az őszinte szavak törékeny harmóniáját. Sötétben sokkal könnyebb lavírozni a kettő között. Álmos pedig ebben a pillanatban lobbantja fel a tüzet. Micsoda időzítés.
- Danversékről? - kérdem kissé elmosolyodva, ahogy a lángok közé pillantok hunyorogva. - A mese három testvérről szól. A Fenségesről, a Nemesről és a Merészről, akiket egyik pillanatról a másikra hagyott el az anyjuk. A három testvér mind másképp próbált feldolgozni az új helyzetet, miközben apjuk ahelyett, hogy egyben tartotta volna a családot, az anyjukat kajtatta. A Fenséges folyamatosan megkérdőjelezhető döntéseket hozott, látszólag hátat fordított mindennek és mindenkinek. A Nemes próbálta a családi vállalkozást egyedül tovább vinni, aminek terhe alatt lassan összeroppant és elúszott a keze alatt minden. A Merész... ő a felejtést választotta, miután önmagát hibáztatta mindenért. Partikon fullasztotta alkoholba az emlékeket és végül olyan helyzetbe került, ami miatt mindent elveszthetett volna. A Fenséges volt az, aki mint gyerekkorukban is mindig, magára vállalt helyette mindent. Végül hátra hagytak mindent és egy idegen országban próbáltak újrakezdeni mindent, a vállalkozással együtt. - A szavak bizonytalanul formálódnak, majd egyre magabiztosabban hagyják el ajkaim. Sosem beszéltem erről senkinek, de talán a testvéreim se. És bár itt lenne vége... - Azóta a Merész nem vett pálcát a kezébe. Ám az anyjuk visszatért és fogalmuk sincs, hogy mit hozott magával a hosszú távollét után... - fejezem be a mesét és érzem, hogy pír szökik az arcomra. Rég éreztem magam ennyire meztelennek... már el is felejtettem, hogy milyen érzés zavarban lenni.
|
|
|
|
|
Lónyay R. Hargita
Bogolyfalvi lakos, Illúziómágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár
Gitta | Dzsidzsi
RPG hsz: 139
Összes hsz: 167
|
Fárasztó volt ez a nap. Sokat rohangáltam, és nem tudom hányszor adtam hálát magamban Merlinnek, hogy képes voltam megtanulni hoppanálni. El se tudom képzelni, mihez kezdenék, ha nem lenne ehhez elég varázserőm. Így se volt már energiám átöltözni az utolsó edzés után. Ezért nézek ki úgy, ahogy, kissé kócos konttyal a fejem tetején, kicsit bő, de tökéletesen meleg szürke felsőben meg fekete jóganadrágban, hozzá pedig kényelmes edzőcipőben. Nem mondhatni, hogy nem szeretem egyébként, de ma már a hátam közepére se kívántam az egészet. A vállamon féloldalason lóg a hátizsákom, még cipelem a könyveimet, és a kezemben meg papírtasakban minden, amit a boltban éppen a bevásárlólistáról be tudtam szerezni. Ha hazaértem, ebből még a vacsorának is el kellene készülnie. Fáradtan szusszanok végignézve a Boglyas téren, igyekezve fejben felmérni, mennyi idő is, mire még hazakeveredem. Eszembe se jut, hogy esetleg lebegtethetném a csomagjaimat, mint egy rendes és értelmes varázsló, és különben is, az edzés fontos, felfoghatom ezt is annak. Remélem, senki ismerősbe nem futok bele véletlen sem. Sietősen indulok neki éppen ezért, hogy mielőbb átvágjak a téren, mielőtt még tényleg valakibe belebotlanék.
|
|
|
|
|
Draskovich Kristóf
INAKTÍV
RPG hsz: 89
Összes hsz: 93
|
- Semmi gond, emiatt ne érezd magad kényelmetlenül. Ez remek megfigyelés. A tiltott és a nem ajánlott dolgok terén bizony nagy a különbség - közöltem Bercivel, miközben egy bátorító mosolyt küldtem felé. Emiatt igazán nem kellett, hogy rosszul érezze magát, legalábbis nem róttam volna fel neki azt, amiért más nyelvre váltott csupán megszokásból.
- Rendkívül gyorsan telik az a bizonyos idő - feleltem a másiknak elgondolkodva. Közben az is eszembe jutott, hogy nemrég érkeztem meg az iskola falai közé, és most pedig ott tartok már, hogy hamarosan ötödikes leszek.
- Ez valóban izgalmas. Viszont nagyon hasznos is, hiszen mindenki megkapja azt, amit saját magának kíván - válaszoltam Bercinek teljes meggyőződéssel.
- Értem, akkor tea. Szolgáld ki magad - feleltem a másik félnek, miközben az asztalon megjelentek a különböző ízesítésű teák a manók közreműködésével. Volt ott gyógyteától kezdve a gyümölcsteáig minden, illetve a klasszikus ízesítésűeket is számba véve.
- A Pillangóvarázsban valóban kitűnő teák vannak, mindenképp érdemes kipróbálni őket. Ha gondolod, valamikor betérhetünk oda - ajánlottam fel a lehetőséget nagy lelkesedéssel, hiszen az egyik kedvenc helyemről volt szó. Valóban csupa pozitív tapasztalatom volt az említett hely kapcsán, ez pedig nagy elismerésnek számított részemről.
|
|
|
|
|
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 213
Összes hsz: 844
|
Adele- Nem igazán, viszont abban a szerencsétlen.. mások számára meg inkább szerencsés helyzetben vagyok, hogy kurvasok embert ismerek. - Beleszív a cigarettába. Nyers, mint mindig, ráadásul szemmel láthatóan őt ez különösebben tényleg nem annyira dobja fel. Mióta az Inner Sanctum jegyzi a nevét - és főleg, mióta megkapta nemzetközi bájitalmester minősítést, azóta a szakmában meglehetősen sok emberrel került kapcsolatba. Ez leginkább annak köszönhető, hogy bár a szociális eseményeket gyűlöli, a bájitalokat viszont szereti: így a konferenciákon is hajlandó részt venni.
- Akit ajánlottam viszont sokszor csinál ilyet és kifejezetten szakterülete a terhesség alatti bájitalfogyasztás. Ha őt nem tekinti a hivatal hitelesnek, akkor senkit.
Naja. Dantét túl sokan ismerik a hivatalban és túl sokan ismerik őt már kamaszkora óta. Tudni kellett volna viselkedni, kölyök. Gondolatban kelletlenül köffen egyet válaszként a megjegyzésre, de már olyan természetes ez, mint a levegővétel.
|
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV
#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
|
Ki gondolná, hogy egy több órás vonatút eltelhet gyorsan? Én már nem gondolom, hanem tudom. Voltam olyan szerencsés, hogy senki nem tisztelt meg a jelenlétével a négy személyes üléseknél, így egymagamban foglalkozhattam a szakdolgozatommal. Egy idő után már az engem - messzebbről - vizslató tekintetek is semmivé foszlottak.
Elégedetten mosolyogva nyomom el a már leégett cigarettát a földön, majd dobom a kukába. Aprón húzom meg a bőrtáska pántját a vállamon, megigazítom a kabátomat, majd lassú léptekkel indulok el az állomásról.
Elég pár lépés, és már a következő napok körül járnak a gondolataim: mikor kell mennem a fegyházba, kikkel kell foglalkoznom aznap, milyen zh-im lesznek, valamint mindezt össze kellene egyeztetni azzal, hogy Elias közölte, hétvégén Párizsba kellene utaznom fotózásra, nem beszélve arról, hogy Helsinkiben is várnak ugyanezen okból. Felciccenve dörzsölöm meg szemeimet, de nem állok meg, és ennek köszönhetően ütközik belém valaki oldalról.
Amilyen apró, meg sem érzem, mégis megemelkedett szemöldökkel pillantok le rá. Átható, kék tekintetem minden részletet pillanatok alatt megjegyez, és végre fel is dolgozza a kapott információt. Halványan mosolyodom el.
- Hargita - mondom ki lágyan nevét. - Nem ütötted meg magad nagyon? - helyezkedem vele szemben, tekintetemben őszinte kíváncsiság ül, miközben várom a választ. Meg kell hagyni, teljesen máshogy néz ki, mint amikor először - és azt hittem utoljára - találkoztunk. Kicsi ez a városka, és erre minduntalan rá kell jönnöm.
|
|
|
|
|
Lónyay R. Hargita
Bogolyfalvi lakos, Illúziómágus, Végzett Diák, Előkészítős tanár
Gitta | Dzsidzsi
RPG hsz: 139
Összes hsz: 167
|
Egyetlen dolgot szeretnék ma estére már csak, hazaérni anélkül, hogy bárki ismerősbe botlanék. Meg vacsorázni is, de az már mellékesebb. Igazából az nem is olyan fontos, mert úgy érzem, be tudnék dőlni az ágyba egy zuhanyzást követően vacsora nélkül is, és biztos vagyok benne, hogy reggelig aludnék gond nélkül. Ott is lebeg máris lelki szemeim előtt az ágyam a puha párnával meg a jó meleg takaróval, és így nem annyira figyelek a környezetemre. Ennek eredményeként nem túl meglepő módon sikerül is beleütköznöm valakibe pár méteren belül. Gyorsan hátra is lépek egyet, ami máris olyan szerencsétlenül sikerül, hogy mellékessé válik az az aprócska tény, hogy egyébként se lett volna elég az egyensúlyom megtartásához. Nemes egyszerűséggel fenékre ülök. Az ösztönös sikkantás pláne nem segít semmin, csak még kínosabbá teszi a jelenetet. Azt hiszem, azért nagyobb volt a meglepetés, ettől legfeljebb csak lila leszek itt-ott pár napig, ami amúgy is előfordul néha. Viszont a nevemet hallom, és ahogy felpillantok, azonnal el is önti az arcomat a forróság. Úristen. Merlin szentséges szakálla meg az összes szentséges szalamandra szerelmére, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, hogy pont a szőke hercegbe sikerül belefutnom, szó szerint. Legszívesebben visítva szaladnék ki a világból ebben a pillanatban. Nem is. Elsüllyednék. Jaj, miért nem tudok? Ha már illúziómágus lennék, most el tudnám tüntetni magam legalább, de így leforrázva ülök a földön, és pislogok az elgurult alma után. - Bo... bocsánat - nyögöm ki végül a fejemet rázva. Most tényleg pont itt és így kellett nekem belebotlani? Még a hajam is egy madárfészekre hasonlít inkább, mert nem volt időm rendesen összekötni edzés előtt, viszont zavart, hogy folyton a nyakamba lógott. - Ühm... ü-ühm, nem - válaszolok a kérdésre végre, még mindig a fejemet rázva, aztán tenyeremre támaszkodva igyekszem feltápászkodni. A bevásárlótasakot inkább a földre teszem, mert fél kézzel azon vagyok, hogy az extra hajgumit kiügyeskedjem a hajamból, copfban legalább normálisan nézne ki. - Iiizé... én csak... a lábam elé néztem, nem fel. Nem akartam... neked menni.
|
|
|
|
|
Adele Nadia Krise
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák
Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
RPG hsz: 1551
Összes hsz: 1572
|
Weiler Dante Úgy tűnik, túl sokra nem fog menni ezzel a férfivel, és őszintén szólva nagy erőfeszítésébe kerül makulátlanul leplezni, mennyire türelmetlen, aztán letargikus, aztán irritált újabban minden hírtől. Túl hamar változik a kedélyállapota, még a szokásosnál is csapongóbb. Kifelé egy vérszegény félmosolyt enged csak el, és egy újabb biccentést a megértés jeleként, hogy felfogta a részleteket.
- Értem, akkor nem is tartom fel tovább, köszönöm az információkat. Minden jót Önnek! - Szerencsére úgy tűnik, nem az a sajnálkozó-színlelt együttérző szakember, mint a kékvérűek nagy többsége körülötte. Hallott már jó néhány őszintétlen részvétnyilvánítást és csak még agresszívebbnek érezte magát utána. Ez itt most egy teljesen tiszta és rövid kis intermezzo lett: a megkérdezett nem tud segíteni, más igen. Bár minden ennyire gördülékenyen menne.
Az elköszönését követően inkább visszamegy az épületbe, hogy felvegye az otthagyott vendégkártyáját és végre megjelenjen a Mariusszal egyeztetett időponton. Még a belépés előtt elereszt egy mély, ideges sóhajt, mielőtt ismét belevág az ügyvéd okozta önkéntes idegtépésbe. Lehet, ma lesz a napja, hogy elborul tőle az agya, de azzal ráér később foglalkozni.
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 260
Összes hsz: 312
|
Summer Rose
- Igaz - állapítja meg tömören, még mielőtt lassan összeszedné magát, nem törődve azzal, hogy talárjáról esetleg lesöpörje a ráragadt leveleket, fűszálakat. Ugyan, most legalább olyan, mint ahogy azt megszokhatta tőle bárki, aki ismeri. Kurta hümmögéssel veszi tudomásul a lány válaszát arra vonatkozóan, hogy egyáltalán övé-e a pálca, de inkább arra koncentrál mégis, hogy ő viszont ne akarjon senkit sem leszúrni a gallyakkal. Szerencsére nála nincs gond a pálcával kialakított összhanggal, mert bár a vélahaj rizikóira külön figyelmeztették, sosem volt ezzel sem gondja. Az ébenfa darabbal szépen idomultak egymáshoz az évek során. Lángra lobbantja a kis farakást, ami egészen vidám tábortűz is lehetne, ha éppen olyan téma lenne terítéken. Leemel a válláról egy megsárgult falevelet, és miközben törökülésben ücsörögve hallgatja a lány válaszát, a levelet hajtogatja amolyan mellékes tevékenységként.
- És te melyik Danvers vagy a három közül? - kérdezi meg. Logikusnak tűnik, hogy ezt a kérdést tegye fel, hiszen mi másért kérdezte volna eleve a lány, hogy hallotta-e a pletykákat. Ha jobban belegondol, az rémlik, hogy mintha egy Danvers család lakna az utcában, ahová a nővére beköltözött nem olyan régen, de őt tényleg nem szoktak különösebben az emberek érdekelni, a pletykák még kevésbé. A történetet hallva azonban valahol legbelül benne is megmozdul valami, talán a felejtéshez tud a leginkább kapcsolódni, hiszen ő is azt választotta kétszer is. Csak éppen az ő esetében nem térnek vissza azok, akiket elvesztett. Az anyja meghalt, Lillával pedig már kihunyt a szikra réges-régen, mert félelemből hagyta kialudni. A levelet a lángok közé dobja. - Talán értem. Bár egy pálcát hagyni nem kibontakozni... milyen pálcád van?
|
|
|
|
|
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV
#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1242
|
A kérdés után, szemem sarkában tűnik fel a vöröslő alma a szürkülő betonon. Törzsből fordulok arra, végül tincseimet hátratúrva fordulok rendesen is felé, hogy leguggolva felszedjem és tegyem a már Gitta mellett lévő tasakba. Kiegyenesedve hajolok le kicsit, kezemet nyújtom felé.
- Hadd segítsek - fogom meg éppen a haját igazgató kezét, majd fordítom úgy, hogy óvatosan rá is tudjak szorítani. Ajkamon virít folyamatosan halvány mosolyom, ahogy minimálisan húzom magam felé, remélve, hogy megfeszíti karját és valóban fel is tudom húzni a földről. Ha sikerül hajolok le, hogy ujjaimra akasszam a szatyrot.
- Örülök - pillantok rá, mielőtt visszaállnék ismét vele szembe. - Hazafelé sietsz ennyire? - eszem ágában sincs felé nyújtani a bevásárolt holmikat, amíg nem kapok választ. És mikor válaszra várok, nagyon türelmes tudok lenni. A halvány mosolyból lesz egy igen erőteljesen látható. Csak hallgatom, fejemet csóválom meg végül halkan nevetve.
- Pedig reméltem, hogy szándékos volt - billen oldalasan fejem. - Ennél jobb oka aligha van két embernek beszélgetni. Hazakísérlek - csillannak meg kékjeim játékosan, mert ezt a kijelentést még soha senki nem hallhatta a számból és valószínűleg nem is fog megtörténni többet. Nem szenvedtetem sokáig, könnyed mozdulattal állok mellé, jelentőségteljesen pillantok le rá, jelezve, hogy indulhatunk.
- Szeretnék gratulálni. Megkaptam a Minisztériumtól a végzést, hogy alkalmas vagy a képességtanulásra.
|
|
|
|
|
