Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851095#post851095][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:35[/b][/url]

Sosem gondoltam magamról, hogy ostoba lennék, de egy ideje már igen, mintha semmit sem értenék, mintha semmit sem tudnék, mintha nem vennék észre semmit, ami egyértelmű, és persze mindenki a fejét fogja tőlem. Én azonban arra törekszem, hogy jól legyek, ha egyedül is maradok, akkor is, legalább legyen lehetőségem rá, hogy ne utáljon meg mindenki. Sóhajtva simítom meg a macska fejét, ahogy ezen elmélkedem, és a távolba bámulok, mintha ott lennének a válaszok. Tudom, hogy valamit nem veszek észre, de nem értem, hogy mit nem. Megteszem, amit kért, hiszen elszökött, miután velem volt, elutasított minden opciót arra, hogy együtt legyünk, én pedig nem kényszeríthetem őt arra, hogy maradjon mellettem. Mert nem lenne boldog.
- Tudod, csak nem akarok tudni róla, ha férjhez megy, vagy ilyesmi. Még nem tudom ignorálni őt, mert ha a családja szóba kerül, vagy ő maga, akkor kiesek abból, amit csinálok. Még korai. Mintha gyászolnék, úgy beszélek róla, pedig nem halt meg, szerencsére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851096#post851096][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:36[/b][/url]

Rá se nézek másra.
Ha őszinte akar lenni, Mártont sem akarta észrevenni. Olyan jól el volt ő egymaga. A munkára koncentrált, építette a jövőjét, terveket szőtt. Aztán jött Márton és úgy ütötte el, mint a Pesti gyors az öngyilkos jelöltet, aki elé lép.
Mira soha nem akart senkitől, főleg nem egy férfitól függeni, hiszen éppen ettől menekült el. Milyen vicces a sors, hogy pont ahhoz talált vissza, akit hátrahagyott.
Nézi Mártont, s végül minden eddigi érzése és gondolata ellenére, kiugrik az öléből és közben Mirává változik. Ruháit okosan megbűvölte, így nem meztelen valójában áll a másik előtt, hanem egy zöld színű, egyrészes ruhában.
- Miri!? Tényleg Miri!? - rázza meg a fejét hitetlenkedve, majd közelebb lép, pont annyira, hogy elszívja a másik ajkai elől a levegőt.
- Ha házasodni akarnék, te lennél az első, aki tudna róla, mert csakis hozzád mennék férjhez - ez nem ámítás, szavai egytől egyig mind igazak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851097#post851097][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:36[/b][/url]

Ha őszinte akarok lenni, nagyon kevés választ el attól, hogy ne szarjam össze magam ijedtemben, amikor egyik pillanatban még egy macskához beszélek, a következőben meg már Mirella veszekszik velem. Hát ezt nem hiszem el komolyan! Nem volt hozzá joga, hogy ezt tegye, hogy kihallgassa a gondolataimat, így hát én is talpra szökkenek, és villámló tekintettel nézek rá.
- Ez a neved!
Magam is meglepődök azon, hogy felemelem a hangom, de hát a sokk és a titkaim leleplezése egyben kihozza belőlem az állatot, és ez nagyon nem jó így, de nagyon kikívánkozik.
- És mit vársz tőlem, hogy tapsikoljak?! Két percre hagytalak magadra, és annyi idő elég volt, hogy szó nélkül eltűnj! Hát mi a francot akarsz, ha semmi sem jó, amit adni tudok, azt mondd meg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851098#post851098][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:37[/b][/url]

Áll ott és nézi a másikat, hallgatja a szavait és úgy dönt, hogy Márton mondja csak a magáét, ő ebbe most nem áll bele.
Fordul egyet és visszaváltozik előbbi állapotába, majd eltűnik az egyik bokorban.
Tudod ki fog veled vitatkozni, mikor most mondtam neked életem egyik legszebb mondatát. Pukkadj meg Bontovich.
El sem hiszi, minek jött egyáltalán ide, minek fedte fel magát, minek akarja ezt a gyereket? Hát ez egy kölyök, maradjon csak az anyjánál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851100#post851100][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:40[/b][/url]

- Te nem vagy normális!
Üvöltöm bele az éjszakába, mert hát a változatosság kedvéért már megint eltűnt. Én esküszöm, hogy próbálok normális lenni, de mindig tesz róla, hogy ez a visszájára forduljon.
- És ha tudni akarod, kibaszottul jó lesz az elkövetkezendő pár nap. Ha szerencséd van, olyan részeg leszek, hogy belefulladok a vízbe.
Igen, ez gyerekes, ahogy az is, hogy idegességemben a tányért és a földre lököm, ami csilingelve darabjaira hullik, miközben folytatom az utam befelé. Nem hiszem el, komolyan nem hiszem el, hogy már megint nem jutottunk közelebb, de az agyamat legalább felcseszte. Átkozott boszorka!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851101#post851101][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:40[/b][/url]

Én nem vagyok normális? Ember, hát nézzél már tükörbe. Itt ordibálsz teljesen jogtalanul.
Olyan mérges, hogy még a dráma királynős távozásra sem képes, ezért a bokorban lapulva hallgatja és nézi a másik kirohanását, ami elképesztően felcseszi.
Fulladj is bele, sőt már most megfojtalak egy kurva párnával.
És ahogy Márton eltűnik, Mira úgy jön ki a rejtekéből és emberi alakjában indul meg Márton után, de van olyan szerencsétlen, hogy a tányér egyik törött darabjába belelép, ami fel is sérti, ám ezzel sem törődik, megy Márton után.
– Állj már meg te idióta! - kiabál utána nem törődve az idővel, a hellyel, semmivel.
– Mégis mit képzelsz magadról, he? - dobbant egyet a lábával, amibe most nyíllal bele a fájdalom. Talán nem mezítláb kellett volna jönnie, na mindegy.
– Azt hiszed, hogy én azt akartam, hogy minden gondolatom körülötted forogjon? Hát én lennék a legboldogabb, ha nem így lenne. Sőt. Újra el kéne, hogy felejtselek. Igen. Az lesz. Újra elfelejtelek, aztán pukkadj meg - ez lesz. Igen, ezt kell tenni, aztán legalább végre jobb lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851102#post851102][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:42[/b][/url]

Nem vagyok hajlandó megállni, csak megyek tovább előre, hát biztos, hogy nem fogja nekem ez a nő megmondani, hogy mit tegyek. Ó dehogynem, mert a következő pillanatban már szembe is fordulok vele, és bosszúsan nézek rá.
- Én még életemben nem ütöttem meg nőt, de nagyon közel vagy hozzá, hogy te legyél az első.
Mert, mint tudjuk, az, hogy elfelejtett, hogy ő úgy határozott, hogy nem emlékszik, az érzékenyebb pont nálam, mint bármi, amit Mira elkövetett ellenem. Még túl friss az emlék, még nem tudok jót nevetni rajta. De szerencsére Miksa is itt van, ő elvégzi ezt a nemes feladatot, míg egyszer úgy nem döntök, hogy torkon ragadom. Igen, az ilyen vágyaim miatt kellene normalizálódnom, hiszen a kedvenc öcsémről van szó.
- És az mit old meg? Hiszen elfelejtettél, és mégis visszataláltál hozzám. Mi van, ha ez mindig így lesz? Ha a sorsnak olyan kibaszottul beteg a humora, hogy bazd meg, te mindig vissza kell, hogy gyere hozzám. Miért jó ez az átkozott szenvedés? Miért nem törődsz bele abba, hogy szeretsz? Én nem az apád vagyok, magasról le is szarom, hogy ő mit akar, mert én téged akarlak, neked viszont túl kell rajta lépned.
Mélyen, dühösen szívom be a levegőt, és ez elég ahhoz, hogy megérezzem a vér fémes szagát. Lepillantva pedig lássam is, ahogy véres lábnyomokat hagyva, most éppen apró tócsát generál.
- Cseszd meg, Mirella.
Mivel azonban nem engedné, hogy segítsek rajta, és ha ölbe venném, kificánkolna belőle, ezért simán csak lejjebb ereszkedem, a combjait fogom át, és mint az ősember az ősasszonyt, a vállamra vetem. Mondjuk ő talán a hajánál tépve vitte a barlangba, na mindegy, úri ősember. Ha meg ellenkezik, míg a konyháig viszem, akkor a fenekére csapok, csak úgy, oktató célzattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851103#post851103][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:43[/b][/url]

– Hát ez egy igazán szívhez szóló szerelmi vallomás volt, meg kell hagyni - még, hogy megüti. Próbálja csak meg, de biz Isten, utána nem él tovább két percnél.
– Csak, mert a hülye húgom bekamuzta, hogy anyánk beteg! - kiabálja ingerülten, nem törődve azzal, hogy melyik Bontovich hallja. Hallják csak, hogy itt van, hogy mit érez, hogy mennyire nevetséges ez az egész.
– Soha nem jöttem volna vissza, mert tudtam jól, hogy ez lesz. Öt percet nem bírunk ki vitatkozás nélkül. Ötöt. Azt is csak azért, mert karakál voltam. Hát ember, milyen élet lenne ez? Nem hiszem el, hogy nem érted. Mi nem vagyunk képesek arra, hogy ne így beszéljünk egymással. Ilyen életet akarsz? Folyton kiabálni, törni, zúzni? - toporog. Folyamatosan jár a lába és nem érdekli a fájdalom, a vér, nem érdekli semmi. Annyira mérges, hogy legszívesebben ő is a földhöz vágna valamit.
Mikor Márton közelít, ő bicegve hátrálni kezd, látja maga előtt, hogy a férfi tényleg lekever neki egyet.
– Hozzám ne merj érni - emeli fel mutatóujját fenyegetőn, ám a következő pillanatban már krumplis zsákként van Márton hátán.
– Hagyjál békén, mit csinálsz? - nem rúgja, nem üti, csak kérdez.
– Márton, tegyél le, különben visszaváltozok cicává és esküszöm, hogy végig szántom a karmaimmal a hátad. Utána pedig soha többé nem látsz - semmilyen formájában sem. Ez az egész nevetséges, nincs baja, hadd menjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851104#post851104][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:44[/b][/url]

- Macska. Mi a tököm az a karakál?
Igen, a lényeg megvan. Az olyan lehet, mint valami nagy, fekete, dög madár. Hát csak felismerek egy macskát. Furcsa macskát. De nem is ez a lényeg, csak ez a szó nem volt ismert eddig a számomra. Nekem macska. Ennyi.
- Ha veled lehetek? Igen. De azért veszekszünk, mert nem vagy képes engedni a nagy elveidből. Nem vagy képes azt nézni, hogy mit nyersz, csak azt, hogy mások mit nyernek. Miért nem akarsz te felülkerekedni, úgy, hogy nem mondasz le rólunk?
Mert ezt teszi. Képes lenne újra elmenni, képes lenne elfelejteni megint, ő képes rá, én nem vagyok, nem is akarok. Én akkor is emlékezni akarok, ha ő nem teszi. Mert nekem emlékeznem kell rá, ránk. Ez nem merülhet feledésbe. És éppen ezért, nem hagyhatom, hogy elmenjen, főleg így nem.
- Helyes, akkor elég lesz csak nyakon csípnem, hogy ne tudj tovább menekülni.
Szerencsére azonban sokkal gyorsabban elérem a konyhát, mint, hogy át tudjon változni és szétkarmoljon. A pultra ültetem és mérgesen, határozottan és fegyelmezőn, mint egy apa a neveletlen kölykére szólok rá.
- Ott maradsz.
Bosszúsan veszem elő az elsősegélydobozt, és nem zavartatva magam azon, hogy mennyire furcsán veszi ez most ki magát, elé térdelek, mint aki éppen a nagy kérdést készül feltenni, csakhogy helyette a bokájánál fogom meg, hogy ne ficánkoljon, és hogy  kitisztítsam a sebet, mielőtt ellátom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851105#post851105][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:45[/b][/url]

– Az animágus alakom egy karakál, nem egy egyszerű házi cica - kikéri magának, hogy macska, hát milyen lealacsonyító ez. Bezzeg odakint még csodálta őt a másik, most meg leszólja, na szép.
– Tehát csak én miattam veszekszünk? Te tökéletes vagy!? Hát bocsmá', hogy ilyen selejt lettem egy önimádó nárcisztikus apával. Majd jól visszamegyek az időben és seggbe rúgom magam, hogy Mirácska ne szökj el, hát a világ legjobb fogás vár rád a túloldalon. Ne aggódj, ő maga a tökély, soha nem hibázik és vígan éltek majd, békében szeretetben - a legjobb fogás ezt még csak nem is iróniával mondja, mert így van. Számára Márton a befutó, csak nem képes ezt elfogadni. Nem tud mit kezdeni az érzésével, az egyik pillanatban meg akarja fojtani a másikat, a következőben pedig soha nem akarja elereszteni.
– Milyen vicces vagy - dünnyögve törődik bele, hogy esélye sincsen, s morcos képpel ül a pulton. Nem is olyan régen fordított volt a helyzet. Ő gondoskodott a másikról, s csak emiatt nem szökik el, míg Márton a kötszerért nyúl. Aztán tekintete a nyíló ajtóra szegeződik és arcára fagyott mosollyal néz az érkezőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851106#post851106][b]Bontovich Miksa - 2022.08.15. 12:47[/b][/url]

A kiabálásra keltem. Egyik legszebb álmaim egyikét éltem át egy ismeretlen nő karjai között, mikor Mira és Márton veszekedése eljutott tudatomig. Lopva pillantottam ki a folyosóra, ahol mindenki, de tényleg mindenki feje a hangok irányába sasolt és várták, hogy mi lesz.
– Na majd én, beszarik - lesasszéztam hát utánuk egészen a konyhába. Az ajtó előtt fél percig hallgatóztam, hogy azért ne szeretkezős nyögéseik közepette basszam rájuk az ajtót.. Mert hát fújj, Márton seggére meg farkára tudod ki kíváncsi..
Mivel hangok nem jöttek, így hát vidáman vágtam ki az ajtót, látva azt, hogy Márton éppen Mira előtt térdel.
– ÓóóÓ. A konyhában kéred meg a kezét??!??? Istenem, milyen kibaszott gyökér vagy - és már ott se vagyok, mert ez még nekem is túl nagy sokk. Hogy lehetek egy ekkora idióta testvére? A lépcsőn felfelé vigyorogva lépkedek, s mikor családunk többi tagja érdeklődik afelől, hogy ugyan mi folyik lent, csak legyintek.
– Márton éppen meggyűrűzi Mirellát, aztán gondolom egy jót dugnak a konyhapulton- vonom meg lezseren a vállaimat, majd eltűnök a szobámban, hátha sikerül visszatérnem a csoda álmomhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851107#post851107][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:48[/b][/url]

- Nem ezt mondtam, hanem azt, hogy te nem vagy képes engedni, én mindent felajánlottam neked, a nevem, a vagyonom, az életem, a jövőm, te viszont képtelen vagy elengedni azt, hogy az apáddal kicsessz. Gyakorlatilag ez sokkal fontosabb neked, mint én vagy a közös életünk lehetősége.
Félig dünnyögöm a szavakat, de azért a kiabálás sem áll távol tőlem, szóval ez olyan férfihiszti szerű, de nem mondok hülyeséget. Az apját helyezi előtérbe, és igen, én is megtettem, de én nem azért, amiért ő, én tisztességből és becsületből, ő meg azért, mert meg van sértve.
- Rohadék módon viselkedsz.
Bántó az, ahogy mondja, még, ha van olyan része is, ami nem fröcsög az iróniától, mégis, összességében az. Mert ha nem is én vagyok a legjobb, nem hiszem, hogy volt még valaki, aki úgy szerette, ahogy én. Senkinek sem adtam volna oda mindenemet azért, mert akartam, és nem azért, mert kell.
- Megtennéd, hogy az én dolgom helyett inkább mással foglalkozol? Csináld fel a barátnődet, vagy jöjj rá, hogy meleg vagy, vagy bánom is én Miksa, de húzzál el most innen!
Olyan ingerülten válaszolok, hogy még én is szarul érzem magam utána, mert nem kizárt, hogy ezek a dolgok megtörténtek már, csak éppen nem vele, hanem mondjuk másik testvéreinkkel, unokatestvéreinkkel, mi pedig sosem szóltunk igazán egy rossz szót sem, de most. Hát most minden kijött. Bosszúsan folytatom a lába rendbetételét, nem szólva hozzá, csak a sebre koncentrálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851108#post851108][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:49[/b][/url]

– Pont, mint te - mindketten rohadékok és idióták. Mira belátja, hogy ő az egész dologban a legnagyobb vétkes és hibafaktor, de azért Márton se egy ártatlan angyalka.
Miksa érkezése kizökkenti egy kicsit és mire eljut hozzá, hogy mit is mondott a kedvence, Márton már morog, testvére pedig ott sincs. Mira csak néz maga elé. Nem tud mit mondani, nem akar mit mondani. Néha ugyan felszisszen, mikor a fertőtlenítő jobban belemar a húsába, de nem panaszkodik. Úgy érzi, hogy elfogytak a szavak, elfogyott az ereje. Nézi Mártont, s mikor az végez, lassan kezd el lecsúszni a pultról, miközben egy halk köszönömöt elrebeg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851109#post851109][b]Bontovich Márton - 2022.08.15. 12:51[/b][/url]

- Tudom.
Felelem csendesen, és én se tudok többet mondani, nem tudom, hogy mit mondhatnék még, hiszen elmondtam mindent. Felkelve szomorúan pillantok az arcába, és lassan megrázom a fejem.
- Nem veszekednénk.  Ha hozzám tartoznál,  nem lenne feszültség, nem lenne bizonytalanság. Így megöljük azt, ami fontos volt.
Közelebb hajolva, fáradtan csókolom meg, mintha legalább hetven felé járnék, de még mindig fontosnak tartanám a szép, esti búcsút.
- Vigyázz magadra, Miri.
Lassan indulok el a konyha benti kijárata felé, mert tudom, hogy fent mindenki azt várja, igaz-e, amit Miksa mondott. Hát nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851110#post851110][b]Fölnagy Mirella - 2022.08.15. 12:51[/b][/url]

Hallgatja a másik szavait, melyek mélyen ivódnak be bőre alá. Ezt akarja. Szeretve lenni, de képtelen arra, hogy engedjen. Csókjukba belesóhajt, nem akarja ereszteni a másikat, mégsem marasztalja. Aztán megint jön a gyűlölt név, melytől fel tudna robbanni, most mégsem szól érte. Csak nézi, Márton távolodó alakját és megsemmisülten ácsorog a konyhában.
Eltelik jó pár perc, mire állati alakjába bújik és elindul. Nem haza, mégcsak nem is ki a teraszra, hanem fel a lépcsőn, egyenesen Márton szobájába, hogy pihe puha alakjában, szavak nélkül, odafeküdjön az ágyába és halkan dorombolva elaludjon a férfi mellett.
Én is szeretlek, te idióta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851124#post851124][b]Irina Szuvorova - 2022.08.15. 15:18[/b][/url]

Vannak cefet másnapjaim, de azokat többnyire csendesen, egyedül meg tudom élni, ez pedig jó így. Nagyon jól működött egészen mostanáig, mikor megéreztem a matracot nyomó másik test súlyát magam mellett. Részeg Irina szereti a társaságot, ő sokkal érzelmesebb és amúgy befolyásolhatóbb, mint mezei társai (én). Szerettem volna még egyedül feldolgozni egy kicsit az információt, hogy a hajnal bizony nem egyedül ért, de az ismerős hang nem sokkal később megszólalt az elgyötört selyem ágyneműk közül.
- Nyilván, jobb dolgom sem volt - horkantam fel, meg is forgatva enyhén véreres zöldjeimet, majd felé fordultam. Nem próbáltam meg takargatni magamat, vagy úgy tenni, mintha zavarban lennék, semmi újat nem tudtam volna már mutatni neki. Helyette hatalmas sóhajjal vágtam le magamat az ágy végébe, a tekintetem Bernárdon tartva. A lábaim az ágyra pakoltam, mert bár a szőnyeg puha, a hajópadló kellemetlenül hideg mellette. - Nagggyon segítőkész vagy, hogy csak így felajánlod a bajba jutott hölgyeknek.
Láttam rajta, hogy dühös, megint itt tartottunk, ami semmiképpen nem az ideális állása a dolgoknak, de ötletem sem volt róla, hogy lehetne ezen javítani. Mint a mellékelt ábra mutatja, a szex nem segít. Szinte pislogás nélkül meredtem rá, míg ő ugyanezt tette a plafonnal, de végül meguntam a nagy hallgatást és a lábammal löktem egyet az övén.
- Neked mi bajod? - kérdeztem végül, megőrizve a rezzenéstelen arcomat. Nyilván, nekem megvan az okom, miért legyek mérges.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851135#post851135][b]William Martin Krise - 2022.08.15. 16:57[/b][/url]

Hónapokkal ezelőtt Adél megjegyzései verekedésbe torkolltak volna, mára azonban a reakciója kelletlen szemforgatássá szelídült. Őszintén, minden percét élvezi a súlytalan marakodásuknak, másrészt pedig, Adélt is kirángatja a szoba magányából vele, az arca pedig mindig megtelik élettel.
   -  Akkor sem tudná kikaparni, ha akarná - válaszol a gyömbérsöre fölül - Vagy mi a terve, utánam gurul? Majd inkább akkor tárgyaljunk, ha anyád segítség nélkül eléri a saját lábujját.
Meg kell hagyni, van pár sajátos előnye Adél jelenlegi állapotának. Az egyik az, hogy ha ő most feláll és két lépéssel eltávolodik az ágytól, azonnal hatótávon kívül kerül. Onnantól kezdve pedig csak a felé dobált tárgyak elől kell behúznia a nyakát, de az eddigi vitáik során azoktól még nem szenvedett nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket. Még akkor sem, ha a felesége napról napra jobban céloz.
   -  És neked milyen napod volt? - néz végül a lányra ténylegesen, talán most először - Látom átfeküdtél a másik oldalra. Az élet tényleg tele van izgalommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851139#post851139][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.15. 20:30[/b][/url]

Nem terveztem, hogy ma éjszaka a Menedékbe leszek, de Rónaky olyan szinten dühített fel, hogy mikor hazaért, én egyből ideindultam. Talának ugyan mondtam, hogy idejövök, de Eriknek nem. Nem mintha kérdezte volna. Azt hiszem ez most vált igazán főnök és beosztott munkakapcsolattá, ami talán nem is baj. Legalább tisztában lehetek azzal, hogy merre az előre.
Nem egyedül vagyok, hiszen a mai nem az én műszakom, mégis én indulok el az ajtóhoz, melyen dörömbölnek. Nem erre keltem, már legalább két órája forgolódom és éppen a harmadik kávémat akartam magamba tolni, mikor ez az éktelen zaj megszólalt.
Sebes léptekkel érkezem a bejárathoz és pont ugyanazzal a lendülettel is nyitom ki az ajtót, mert nem szeretném, ha valaki felkelne. Aztán egy pillanatig csak nézem a fiatal lány, kezében a gyermekkel, majd gyorsan kapcsolok és kezemet nyújtva felé, már terelem is befelé.
– Gyere, hideg van kint, keressünk egy meleg helyet – becsukom az ajtót, majd a konyha felé vezetem, ahol kérdezés nélkül teszek fel vizet forrni.
– Hozzak ruhát vagy valami ételt? Neki nem kell valami? – nézek a babára. Nem kérdezek, mert nem tisztem azt tenni. Már megtanultam, hogyha itt megjelenik valaki az nem véletlen és amúgy sem szeretem felesleges körökkel húzni az időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851177#post851177][b]Radetzky Bernárd - 2022.08.16. 15:38[/b][/url]

Feszültség ráncolta homlokom alatt, hunyorogva figyelem a mennyezetet, meg a kinti világ rajta átvonuló kusza árnyékait. Ingerültnek és mogorvának érzem magam, és anélkül is el tudom képzelni, milyen utálatos arcot vághatok most, hogy oldalra fordítva a fejem belenéznék a tükörbe. A szemem sarkából látom ugyan, hogy Irina az ágy végébe költözik, de csak akkor nézek rá, mikor meghallom az iróniától majd elcsöppenő, édes kis megjegyzését.
A fejemet oldalra billentem, így az érzéseimtől és gondolataimtól bőszen árulkodó tekintetem rátalál az övére.
- Úriembernek neveltek, elfelejtetted? - teszem fel a költői kérdést, és már akkor tudom, hogy ezt még vissza akarom majd szívni, hogy ő egyáltalán pisloghatna egyet. - Mindegy.
Visszafordulok a plafon felé, várom, hogy a vonásaim kisimuljanak. Persze hiába, azoknak eszük ágában sincs megmozdulni. Duzzogok egy ideig, úgy, a magam vagy inkább magunk, a kettőnk csendjében, és csak azután, hogy néhány percre elbóbiskoltam szólalok meg újra.
- Mikor mész hozzá? - rekedten csendül fel a hangom, de nem nézek rá. Egyenesen felfelé bámulok; égő, fáradt szemekkel és erősen összeszorított szájjal figyelem a fehérre mázolt falat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851181#post851181][b]Irina Szuvorova - 2022.08.16. 18:02[/b][/url]

Biztos, hogy ha Bernárd kitette volna a lábát az ágyból, akkor a ballal indította volna. Látszott a fején, a vonásai jobban össze voltak gyűrve az arcán, mint egy bulldognak, pedig az már igazán nagy teljesítmény. És mégis, ott feküdt és látszott rajta, hogy fortyog valamin, holott ezt most főleg csak nekem szabadott volna.
- Ja, kibaszott úriemberesen hagytad rajtam a nyomod minden második négyzetcentin - horkantam fel, de a szám szélében éreztem azt a mosolyt bujkálni. Igen, dühös voltam rá még mindig a múltkoriak miatt, meg főleg azért, hogy annak idején átcseszett, mint nyuszibogyót a palánkon. Ettől még nem vágytam kevésbé a társaságára és ez megijesztett.
- Tudod. Rohadt szarul jött ki, hogy itt hagytál. És teljesen össze is zuhantam miatta, de most igazából akár meg is köszönhetném neked. Nyertél nekem még majdnem 2,5 évet élni. - Nem volt semmi gúny vagy irónia a hangomban, ha befejeztem volna az egyetemet, míg ő távol van, akkor vissza sem jöhettem volna az országba. Mostanra gondolom már férjnél lennék. - Sokára. A diplomaosztóm után. Így szól a megállapodás. Befejezem ezt a szart, aztán...
A mutató és középső ujjam egymásnak nyomva tartottam őket a halántékomhoz, mintha fegyver lenne. Igazából, az sem lepne meg, ha valami hasonló történne.
- Szarul nézel ki, tudod? Mi bajod van? - ismételtem meg a kérdést, ismét megpiszkálva őt a lábammal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851193#post851193][b]Radetzky Bernárd - 2022.08.16. 21:11[/b][/url]

i r i n a
most akkor van rajtad nadrág, vagy nincs rajtad nadrág?

Szóval van még két és fél évem. A számat tűnődve, az oké, ezzel asszem együtt tudok élni ideájával húzom oldalra, felszaladó szemöldökeim átrendezik a homlokomat keresztben-kasul szétvágó ráncokat. Meg sem próbálom elrejteni Irina elől, hogy ettől egy kicsit megugrik a kedvem, bár a hasogató halántékomon ez sem segít sokat.
- Nem kell sietned, ma már abszolút nem szégyen a bukás - mondom, ahogy felemelem a fejem, és vigyorogva átnézek rá az ágy végébe. A szemeim piszkosul csillognak. - Nincs semmi bajom, Szuvorova, csak hosszú volt az éjszaka, és kibaszott kemény lesz a mai napom is.
Visszahajtom a fejem a párnára, és bár semmi kedvem hozzá, Marosvári örökké diktáló, nyughatatlan képe bekúszik lelki szemeim elé, jaj, húzz már a bús picsába, mire néhány pillanattal később sóhajtva erőt veszek magamon, felülök, és az ágy szélére húzódva előredőlök, hogy a tenyerem belső oldalával töröljem meg viseltes arcomat. Nagyon kéne egy cigi meg egy pohárka whiskey, de nincs az az isten, hogy ezirányú vágyaimról Irina előtt is beszéljek.
Szavak helyett inkább felé fordítom a fejem, és álmos-nyúzottan, laposakat pislogva figyelni kezdem őt. A szám szegletébe hamiskás mosoly költözik.
- Ezt megismételhetnénk valamikor - vetem fel az ötletet, pillantásomat le sem véve az én egyetlen Katyusámról. - Akár úgy is, hogy józan vagy.
Meg én is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851196#post851196][b]Bencsik Bonnie - 2022.08.16. 21:38[/b][/url]

Nem ő az. Egy lány, én pedig összébb húzom magunkat, mintha lenne annyi erőm, hogy megakadályozzam, ha el akarják venni tőlem kisbogarat. Nincs. Ha el akarják, akkor el is tudják. Nem szabad, hogy elveszítsem. Viszont nem maradhatunk idekint. Nem vagyunk biztonságban, így végül átlépem a küszöböt.
- A férfi itt van?
Kérdezem minden kertelés nélkül. Nekem azt mondták, hogy a férfi segíteni fog, hogy ő majd megment, hogy ha bajban vagyok, akkor a férfihoz kell fordulni, és megmenekülök. Bajban vagyok, ezt tudom, és még ha nem is szabad idegenekkel beszélni, csak azokkal, akik a tanodában tanítanak, akikkel csak vizsgák alatt találkoztunk, most ettől el kell tekintenem, mert ő fog segíteni. A férfi. A nevét nem tudom, mondták, de nem jegyeztem meg, hiszen csak egy kirándulás volt, csak egy szelete a történetnek.
- Megetettem. És meleget varázsoltam köré.
De a karjaim elfáradtak már, érzem én is, hogy nem sokáig tudom tartani, így a pultra helyezem, óvatosan, én pedig egy székre rogyok mellé, és némán nézek magam elé, nem tudom, hogy mit szabad elmondanom, és mit nem, hogy erről az egészről szabad-e beszélnem, vagy, hogy egyáltalán tudok-e. Csak a fejem ingatom, és érzem, ahogy némán folynak végig az arcomon a könnyek. Boldog voltam, elégedett, de elvesztettem a papámat és az öcsémet, és a mamámat is. Én és a húgom ketten maradtunk, és mivel még nem vagyok felnőtt, így el fogják őt vinni. Csermelymenedéken, ha valaki árva lesz, a közösség gondoskodik róla, de a pici babákat családoknak adják, a nagyokat viszont nem. Nem tudom, hogy itt kint hogyan működik. Csak annyit tudok, hogy a férfi segíteni fog. Mert mindenki ezt mondta, hogy ő segíteni fog. Mégis, ott motoszkál bennem a kérdés, fel kell tennem:
- El fogják venni tőlem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851197#post851197][b]Irina Szuvorova - 2022.08.16. 21:49[/b][/url]

Azzal a kijelentéssel, hogy még legalább két évig nem megyek férjhez, a köztünk lévő feszültség hirtelen olvadt, mint a papír a vízben. Nem tudom, hogy Bernárd homlokáról miért mosta el a mérget ilyen játszi könnyedséggel, de megtörtént. Egészen magasra is csúszott a szemöldököm, ahogy figyeltem őt.
- Viccelsz? Viktorról beszélünk, a bukás az felér egy anyagyilkossággal. De a gyakorlati évem még elhúzódhat, ki tudja, biztos nem jó valami a papírmunkával - meresztettem a szemem a plafon felé, a fejfájás pedig egész lassan, de biztosan visszaszivárgott az agyamba. A tegnap elfogyasztott mindenféle ugyan a gyomrom és a lelkem nem tudta megtörni, de a nyugalmam igen. - Azt hittem mást mondasz és nem a napodat.
Megvonogattam a szemöldökeim látványosan, a nyelvemmel belülről kicsit kitolva az arcom. Vicces a helyzet, tudom, hogy nem kellene úgy tennünk, mintha az utóbbi évek meg sem történtek volna, de ma reggel nem akarok dühös lenni. Ameddig itt van, nem.
- Miiiccsoda ötletek, Radetzky. Meglátjuk.  Bár őszintén, ezért megérdemelnéd, hogy kicakkozzam a képedet - mutattam a nyakamra látványos felháborodással, de elég hamar el is múlt az onnét, helyette felsóhajtottam, majd egészen közel hajolva tapasztottam az ajkam az övére, épp csak egy pillanatra.
- Én nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem kell egy cigi, meg egy kávé - közöltem végül, majd felkeltem és inkább a szekrénybe kotortam egy ruha után, hogy magamra rántsam, mégis legyen rajtam valami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851208#post851208][b]Radetzky Bernárd - 2022.08.17. 09:28[/b][/url]

Halk, ritmusos ciccegéssel mosolygok át Szuvorovára. Az, hogy nemcsak az országban, de itt van, a közvetlen közelemben, hogy a gyűrött lepedőn fekszünk közöttünk az izzadtságunktól még néhol nedves paplannal, egyszerre tűnik álomszerűnek és magának a nyers valóságnak. Még érzem a számban az ízét, orromban parfümszívta bőre illatát, és nem kell megerőltetnem magam ahhoz sem, hogy felderengjen előttem az elmúlt néhány óra egy-egy libabőrös pillanata.
A bukás említésére aztán úgy néz rám, mintha teljesen hülye lennék, egy bárgyú fogyatékos, mire hangosan, jóízűen elnevetem magam.
- Az apád és a megértés, empátia, kedvesség… dá - sorolom, miközben az egyre hangosabbá váló nevetésem alatt megrázkódik meztelen, tintától sötét mellkasom. - Az idei karácsonyra vehetnél neki egy értelmező kéziszótárt. Vagy tudod mit? Majd én küldök neki egyet.
Szemtelen félmosollyal emelem fel a fejem, hogy jól rálássak Irinára. Először viccnek szántam, de ha jobban belegondolok, félig-meddig komolyan is gondolom az ötletet, mert bár már volt szerencsém találkozni Viktorral - több alkalommal is -, ahogy ünnepi hacukában megjelenek a lakásában a lánya oldalán karácsonykor, nos, szívesen megnézném az arcot, amit a folyosóra érve vág.
- Cakkozd ki, királynőm, ebben nagy kárt már úgysem tehetsz - nézek fel rá csillogó szemekkel, majd belehunyom őket az apró, finom pusziba. - A-a, nem mész sehova - dörmögöm, és magam mellé húzom, hogy szorosan a karjaimba zárhassam. Nagyon hiányzott, de most, hogy így vagyunk, és az ajkam újra meg újra az övét éri, már nem érzek sem bűntudatot, sem megállíthatatlanul burjánzó szégyent. Megcsókolom, s közben balommal a derekán simítok végig. Azt akarom, hogy kirázza a hideg, hogy ismét velem akarjon lenni. Ujjaim hasfalára kalandoznak, köldöke környékére siklanak, és közben arcommal a nyakába bújok. - Vedd le azt a kurva gyűrűt - morranva búgom bőrébe, és megkeresve az ujját, minden finomságot nélkülözve szedem le róla az ékszert, hogy aztán az ágy másik felére dobjam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851210#post851210][b]Irina Szuvorova - 2022.08.17. 10:42[/b][/url]

Szeretnem tudni, hogy mi jár a fejében. Nagyon sokszor nem tudom eldönteni, és mikor végre úgy érzem, megismertem, hirtelen előjön valami olyan húzással, hogy az ember lekönyököl tőle és hirtelen azon gondolkozik, vajon hogy gondolhatta egyáltalán, hogy ismeri. Így most csak csendesen figyeltem őt. A nevetését, meg azt, mennyire emlékeztetett az én Bernárdomra.
- Szerintem totyogós korában nem tanították meg neki, hogy ha elveszik a szomszéd gyerektől a Kátya macit, akkor nem szabad nevetni, hanem együtt kell érezni, mert lehet a tiéd a következő - forgattam meg a szemem, majd az elképzelésre belőlem is kitört a nevetés, amit megpróbáltam elfojtani. Még a szám elé is kaptam a kezem, de végül csak vettem egy mély levegőt. - Tudod, nagyon merész elképzelés tőled, hogy Viktor tud olvasni.
Nyilván, tiszt, tudnia kell, de én még életemben nem láttam nyomtatott médiát a kezében, így nem esküdnék meg rá, hogy nem felejtette el az évek alatt.
Néha fel-felvillan az az oldala Radetzkynek, amit nem szeretne, hogy lássak. Mert ebben a megjegyzésben is ott lappang az, hogy ő nem szereti az embert, aki a tükörből visszanéz rá. A fejem akaratlanul is oldalra billent kissé, ahogy rá szegeztem a tekintetem, mielőtt megcsókoltam volna.
- Ebben tévedsz, nekem jó így. De csak azért úszod meg, semmi másért - leheltem az ajkaira, mielőtt a dolgomra indulnék, de a férfinak más tervei voltak. Az egyensúlyomból kibillenve, minden baj nélkül zuhantam mellé a matracra.
- Flúgos vagy - fújtattam két nevetés között, majd felé fordultam, a lábam átvetve a csípőjén. A kezem az arcára csúszott, vegigsimítva az álla vonalán, ahogy ismét megcsókolt. A keze ismét felfedező útra indult a testemen és ha akarnám sem tudtam volna visszafojtani a feltörő sóhajt.
Elsőre el sem jutottak a szavai a tudatomig, csak mikor már egy legkevésbé sem finom mozdulattal lerántotta a köves ékszert az ujjamról.
- De határozott lett hirtelen valaki - jegyeztem meg a fülébe súgva, majd csókot nyomtam közvetlen alá. A - gyűrűtlenített -, kezem végigsiklott a mellkasán, egészen a hasáig, csak aztán vigyorodtam el. - Nem tudom, hol szedtelek össze, de... Jó hogy itt vagy.
Majd minden további kommentárt megelőzve csókoltam meg újra, egészen közel simulva hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851213#post851213][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.17. 13:11[/b][/url]

– A férfi? – nézek kissé megilletődve rá. – Mármint Barnabás? – teszek fel egy újabb kérdést, amire végül is nélküle is tudom a választ. Teljesen logikus, hogy őt keresi, hiszen az egész hely az övé, így leginkább vele azonosítják, ami teljesen rendben is van. – Nincs, de ha szeretnéd, szólok neki és egyből jön – ebben biztos vagyok. Ő az a pasi, akit bármikor hívhatsz a nyűgöddel, biztos, hogy pillanatokon belül ott van, hogy segítsen neked.
Veszek le egy bögrét, amelybe teszek egy nyugtató tea keveréket, majd ráöntöm a vizet és a lány mellé, a babától távol helyezem le a pultra. – Tessék, ez biztos jól fog esni – nem maradok túlságosan közel, mert látom rajta, hogy fél és meg van ijedve. Eléggé zavarodott is a viselkedése, amihez biztos, hogy nem csak én kellek majd.
– Miért vennék el tőled? – kérdezek vissza meglepetten. Nem mondhatom neki azt, hogy nem, hiszen nem ismerem a helyzetet, nem tudom mi történt, hazudni pedig nem akarok. Segíteni vagyok itt, de azzal, ha túlságosan belemászok a magánszférájába csak rontok, így várok, míg ő jobban nyílik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851217#post851217][b]Bencsik Bonnie - 2022.08.17. 14:08[/b][/url]

Nem tudom, hogy hogyan hívják a férfit, de tudom, hogy ő egy megmentő, aki vigyáz azokra, akik elvesztették mindenüket. Emlékszem rá, hogy meséltek róla, és még azt is mondták, hogy ugyan nekünk nincs szükségünk, hiszen a mi közösségünk sosem veszít el senkit. A papám és az öcsém elveszett, pedig engedelmesen imádkoztam, és kértem mindenkit, hogy segítsenek a mamán. Én pedig elszaladtam, engem nem elveszített a közösség, én elfutottam az elvesztésem elől és elhoztam magammal a húgomat is.
- Mert kiskorú vagyok. A kisbabákat olyan helyre adják, ahol mamájuk és papájuk is lehet, és ők nevelik majd fel őket, mert így a legjobb nekik.
El fogják őt venni tőlem, elviszik olyan helyre, ahova én nem mehetek. A mamának nem fogják visszaadni, engem sem, de attól még minket elválasztanak majd. Nem tudom, hogy itt, ebben a világban, kint milyen lehetőségek vannak a korombelieknek, félek is tőle.
- Szeretném a férfit, beszélnem kell vele.
A bögrét a kezeim közé véve, a gőzölgő teára szemezem a tekintetem, és ahogy Boglárka megmozdul, halkan dúdolni kezdem azt a dalt, amire mindig elaltatom, még nem szabad, hogy felkeljen, csendbe kell lennünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851226#post851226][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.17. 16:18[/b][/url]

Összeszorul kissé a szívem, mikor meghallom a logikai menetét. Kétségkívül okos, tudja, hogy miképpen zajlanak ezek a dolgok, de bizony volt annyi benne, hogy idejött és kétlem, hogy ez véletlen lenne.
– Igen, a hivatalos az, hogy elveszik tőled. Árvaházba kerültök, elkezdik keresni a legközelebbi hozzátartozótokat, ha nem találnak, akkor bekerültök a rendszerbe. Ő, ha szerencsés, akkor, míg valaki örökbe nem fogadja, nevelőszülőket kap, akik odafigyelnek rá és gondoskodnak róla. Sajnos a hivatalos álláspont szerint, te, mivel kiskorú vagy, nem nevelheted – próbálok számára érthetően fogalmazni. Nem akarom őt megijeszteni, csupán szeretném, ha tisztában lenne azzal, hogy elméletileg miképpen zajlanak a dolgok.
– Rendben, szólok neki – itt hagyom őket arra a pár percre, míg felhívom Barnabást és kérem, hogy sürgősen jöjjön, mert egy lány csak és kizárólag őt akarja. Én pedig nem az vagyok, aki akaratosan erőltetni fogja magát valakire, aki láthatóan így is meg van rémülve.
Nem telik bele öt percbe sem, Barnabás már meg is érkezik és apró köhintéssel jelzi nekem, hogy itt van. – Szia, ne haragudj, ha felébresztettelek, de csak Téged akar. Van vele egy kisbaba is. Csináltam neki nyugtató teát, talán az picit rendezi a gondolatait, de láthatóan rémült és nem igazán van képben azzal, hogy hol van. Sáros, koszos és nagyon fáradt, szerintem messziről jött és van egy olyan érzésem, hogy gyalog, mert bicegett is – bár kérdezni nem kérdeztem, de sok mindent megfigyeltem a lányon és ezt mind igyekszem átadni Barnabásnak, mielőtt bemegy. Én nem követem őt, hiszen tudtomra adták, hogy nem rám kíváncsiak, így innentől csak a távolból figyelem mi történik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851227#post851227][b]Bánki Barnabás - 2022.08.17. 16:34[/b][/url]

Szokták mondani, hogy az alvás a gyengéknek való. Nos, ha ez tényleg így van, akkor Barnabásnak minimum a világ legerősebb emberének kellene lennie, hiszen most is hiába van hajnal, ő már másfél órája dolgozik a Pizzázóban.
Mikor a telefonja megcsörren, kissé megugrik, hiszen nem sokszor szokták ilyen korán keresni. Először elképzelni sem tudja, hogy Hannaróza, akinek ma semmi Menedékhez tartozó dolga nincs, miért is keresi, de a nő kertelés nélkül közli a tényt, hogy most azonnal menjen. Ő pedig megy, mert pontosan tudja, hogyha ilyen korán hívják, akkor nagy lehet a baj.
Mikor megérkezik szolidan jelez a nőnek, hogy itt van, aki megannyi információt oszt meg vele, s míg Róza beszél, addig Barnabás a nő válla felett a konyhában ülő lányt és a mellette lévő babát figyeli. – Köszönöm Hannaróza, szerencséje volt, hogy te voltál itt – mosolyog egyet a nőre, majd elindul és az ajtófélfán kopog hármat, hogy jelezzen érkezéséről.
– Szia, bejöhetek? – kérdezi illedelmesen és megvárja a választ. – Barnabás vagyok. Titeket, hogy hívnak?   - közeledik lassan, de érdeklődően. Hanna ezt nem tudta megmondani, ami nem is baj, mert így legalább lehetősége van arra, hogy az alapoknál kezdje felvenni a kapcsolatot. – Nem bánod, ha én is helyet foglalok? – a lány válaszának függvényében, ha engedi, leül mellé, amennyiben nem akkor a pultnak dönti a hátát. - Az a néni azt mondta, hogy engem keresel. Miben segíthetek nektek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=851232#post851232][b]Hollósi Zalán - 2022.08.17. 17:23[/b][/url]

Tudta, hogy a Kométa nem tartozik a legjobban gyorsuló darabok közé, így nem érezte annyira tragikusnak a rajtot. És az is vigasztalta, hogy tudta: ez a seprű remekel a kanyarokban. Olyankor jelentős előnyt tud majd szerezni... Illetve tudna szerezni, ha nem próbálnák épp leszorítani a pályáról. Egy sárga mez virított a jobb oldalán, ingerülten igyekeztek eléférkőzni.
 A táv harmadát tették meg, amikor átláthatóbbá vált a sorrend. Zalán élmezőnyben volt, de csak mert sikeresen került ki minden fennakadást és ütközéses gócpontot, ami szembejött vele. A srác, aki majdnem felborította, most Bütyök nyomába eredt. Olyan kisugárzása volt, mint akinek mindegy, hogy hogyan, de itt és most nyerni akart. Eleve nem túl etikus felborítani, vagy gáncsolni az ellenfelet, de amikor a kanyarhoz értek és Zalán felzárkózott mindkettejükhöz, egy sokkal aggasztóbb mozzanatot kapott el pillantásával: a sárgamezes fiúnál pálca volt.
 Sok felnőtt hordja magánál, de versenyeken nagyon sokáig ez kifejezetten tilos volt, a szabálytalanságot elkerülendő. Az utóbbi években is csak azért engedélyezték, mert jelentősen csökkentette a súlyos balesetet szenvedők arányát. De persze a csalási kísérletek száma is megduplázódott.
 Nem merné - győzködte magát sietve, hiszen már a gondolattól görcsölni kezdett a gyomra. - A mezőnyben alig van, aki elmúlhatott tizennyolc, itt nem varázsolhat.
 Felkészült a hajtűkanyarra, most volt lehetősége kitörni az első helyért. Mindhárman feltorlódtak a kisebbik ívben, amikor Zalán gondolt egyet és alábukott, hogy kikerüljön a másik kettő szorításából. Csizmája orra a vízfelszínt súrolta, ha ennél lejjebb repül, felbukott volna.

 - Az a bumburnyák idióta a legutóbbi versenyen is rászállt Bütyökre - morogta az orra alatt ingerülten a kislány, bár látszott rajta, hogy szívből örült a fiú rajtjának.