MirellaNemeske, Bontovich birtok
Fogalmam sincs, hogy mikor lett hajnali fél kettő, de ma eleve nehezen is haladtam a dolgokkal, talán az időjárás miatt, talán mert anyám egész délután azt ecsetelte, hogy melyik testvéremnek milyen kötelezettségeket szán, és, hogy mennyire aggódik, hogy bár az öcséim sorra hozzák bemutatni a választott menyasszonyokat, Miksának eszében sincs. Véleményem szerint ő csinálja jó, de ezt nem mondhattam neki, így inkább csak azzal nyugtattam, hogy addig sem kell aggódnia, hogy a fia választottját nem kedveli. Ezen megörült, és a délután hátralevő részében ajnározta a fiút. Hálistennek. De ez nem jelenti azt, hogy én jól haladtam volna. Terveim szerint a következő évben emelni kívánom a testvéreim havi ellátmányát, ám ennek végiggondolásához csendre lett volna szükségem, nem az olyan gondolatokra, mint, hogy Misi is előbb hozott ide nőt, mint én, pedig tudjuk, hogy …
Sóhajtva ülök tehát hajnali fél kettőkor a teraszon, emberes adag rántott csirkével, ami még a vacsora volt, köret nélkül, mert valójában utálom a rizst. A bundáját szeretem a legjobban, de ez titok. Most szabadon lehetek rossz. Üres aggyal ezt csak megmosolygom, ahogy a kezeim között forgatom a még ép combot. Csodás időnk van, és én ezt, ha zsibbadtan is, de nagyon élvezem.
