A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847222#post847222][b]Myra Blackburn - 2022.06.03. 15:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847223#post847223][b]Kyle Donovan - 2022.06.03. 16:15[/b][/url]

Nyilvánvaló, hogy a szőrös gyerekek nem teljesítménybérben kapják a tápot, mert szerintem már mindkettő éhen döglött volna. Komolyan, a legtöbb látogatásom alkalmával még arra sem mutatták a hajlandóságot, hogy legalább ébren legyenek, míg megvakarom a fülüket. Ezzel már nem is igazán foglalkoztam most.
- Nem tudom mondták-e már, de egészen rémes látványt tudsz nyújtani ilyenkor - böktem az állammal a kés felé, amivel egész addig rezzegetett, de végül letette a szekrényre. Azért ez egy kicsit megnyugtató. A reflexeim lehetnének jobbak, de még elég jól működnek ahhoz, hogy elkapjam, mikor a nyakamba ugrott. Görnyedve hajoltam vele szemmagasságba, hogy azt a puszit ki tudja vitelezni.
- Imádom, honnan tudtad? - kérdeztem vissza hitetlenkedve, érezve, hogy az arcomon elmélyednek a nevetőráncok. Krisztus.
- Oh.... Francba, tudtam, hogy valamit elfelejtettem - sóhajtottam fel színpadiasan, majd lebiggyesztettem az ajkamat, a padlót fixírozva, hogy ne lássam a durcás képet, mit vágott. Aztán ha komolyan vett, csak utána nevettem el magam. - Ne fossál, nem szoktalak csak úgy elfelejteni. Hoztam neked egy gagyi hűtőmágnest, az jó?
Kibontakoztam a karjából, hogy a táskámba turkáljak, ami mögött amúgy volt egy lyukacsos papírdoboz, de az részletkérdés, előtte kivettem a kis tasakot az utazótatyóból.
- Ja, eszembe jutottál róla, szóval igen. Hűtőmágnes - nyújtottam felé a halványzöld, leveles tasakot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847259#post847259][b]Myra Blackburn - 2022.06.04. 14:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847340#post847340][b]Mark D. McMillan - 2022.06.05. 20:49[/b][/url]

Kíváncsian szökött fel a szemöldöke, hogy miféle emlék is lehet az, mi ennyire beégett a nő elméjébe, aztán elmosolyodott, ahogy a nő szavai hallatán szinte maga előtt látta a korábbi történéseket. - Jó, az tényleg egy emlékezetes pillanat volt, bevallom sikerült zavarba hoznia, főleg, mikor ráeszméltem, hogy nem Ön az új kollegina. Azóta is röstellem, hogy nem kérdeztem semmit, csak egyből belecsaptam a közepébe. Általában barátságosabb vagyok a kollégákkal is, csak ott valahogy sürgetett az idő - meg a gondolatai is máshol jártak, de ezt már nem fűzte hozzá, a lényeg, hogy sikerült jót mosolyogniuk a múlton.
Aztán úgy érezte, hogy illendő lenne egy kicsit elvonulnia, míg a hölgy lezuhanyozik, véletlenül sem akart zavarni, vagy kellemetlenséget okozni a jelenlétével. Fejben próbálta kiszámolni, hogy nagyjából mennyi idő lehet elegendő, addig is tett egy kört, beszerzett néhány holmit, majd bő negyed órával később tért vissza, ám úgy tűnt, hogy kicsit elszámolta magát. Rányitott a nőre, holott ez nem volt szándéka, ezért is fordult rögtön az ajtó felé arccal, szigorúan azt bámulva, miközben kezei közt ott csörgött az elemózsia.
- Jól áll amúgy…a rúna. Mi a jelentése? - még mindig nem fordult meg, ám nem hagyta figyelmen kívül a nő tetoválását. Kicsit meg is lepte, nem gondolta volna, hogy Hellának ilyesmi is van a bőrén. Bezzeg neki nem volt semmi ilyen jelképe, legutóbb is csak a fránya dínókkal dicsekedhetett.
- Köszönöm - felelte, immár megfordulva, látva, hogy a nő is fedett ott, ahol kell. - Ez itt csokis perec, ez meg sós rágcsa, olyasmi, mint a mugliknál a ropi, ismeri? - éppen nyújtotta át a finomságokat a nőnek, mikor meglazult az anyag, s csak a nő reflexein múlt, hogy Mark mindössze a vállait látta kivillanni alóla.
- Nahát, ezek a törölközők szeretnek vándorolni - jegyezte meg viccesen, hogy enyhítse a nő zavarát, meg talán a sajátját is. - Nos, tessék csak enni, én meg addig, ha szabad…- bökött ujjával a fürdő felé, aztán felkapva az ágyról a másik törölközőt, meg is indult, s behajtva az ajtót, hozzálátott a rutinos mozdulatoknak.
Ledobva ruháit, beállt a már zubogó zuhany alá, kiélvezte a bőrét melengető cseppeket, lemosta arcát, hosszan folyatta magán a cseppeket, melyek jól estek a kinti hideg zivatar után. Közben próbálta kikapcsolni a gondolatait, nem akart odabent túl sok időt sem tölteni, így tíz perc után már a derekára csavart törölközőben lépdelt ki, s pillantása szinte azonnal megakadt Hellán.
- Öhm, remélem, nem zavarja, hogy …sajnos nincs nálam váltásruha - utalt ezzel arra, hogy egyelőre ez a törölköző az, mi ideiglenes öltözetet szolgál.
- Milyen a perec?- telepedett le a másik fotelbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847348#post847348][b]Erdődy Hella - 2022.06.05. 21:59[/b][/url]

Olyan jól ment eddig minden kettejük között. Vagyis egyáltalán nem. Sőt ez a kijelentés a tények totális elferdítése. Mert semmi sem úgy alakult, ahogyan egy átlagos szülő-tanár viszonyban annak kellett volna. Hiszen először az auror a parancsnokságon összekeverte az újonc gyakornokával a professzornőt. Azután az otthonában pizzát fogyasztottak együtt, s most itt vannak egy apró fogadó még apróbb szobájában és arra készülnek, hogy megosszák egymással az ágyat egyetlen éjszakára. - Önuralom, kitartás és gyógyulás - pillant le csípője irányába - Egyfajta egyesített rúna, amit még sok éve, ifjonti dacból vettem magamra - mondja halvány mosollyal, majd eligazgatja testén a takarót - Az elemi stigmám mellett kellett valami, amit én magam választok - mutatja bal csuklóját a férfi felé, amin jól látható a víz elem jegye, majd elhelyezkedik a fotelban. Kivillanó válla és az emiatt feltörő kellemetlen érzései ellenére, semleges arckifejezéssel veszi át Marktól a nassolni valókat. Ezután az auror eltűnik a fürdőszobában. Hella hallja, hogy a víz csobogása miként változik, ahogy a bent lévő bőréhez ér, vagy csak lehull és elnyeli a lefolyó. Különös késztetés ébred benne a hangok hatására. Látni vágyja azt, amit érzékel, de azonnal el is fojtja ezt magában. Méltatlan volna hozzá és meg is rémül a vágyakozás puszta tényétől. Képtelenség, hogy ilyet érezzen azok után, amit átélt sok évvel ezelőtt. Inkább az ennivalók felé fordul, de nem nyúl hozzájuk, csak nézi őket. Egész életében arra nevelték, hogy elegáns, kifinomult és önmegtartóztató legyen, aki felül tud kerekedni ösztönein. Ideje volna talán kitörnie ebből a szerepből, de az efféle beidegződéseket nehéz hátra hagyni. Kisvártatva Mark kilép elé a fürdőből. Hella pupillája kitágul amint megpillantja a férfit. Eleme és teste egyként reagál a vizuális élményre. Éppen úgy, ahogy a kirendeltségen. Erőnek erejével nyom el minden visszacsatolást. - Nálam sincs...Önt zavarja netán? - kérdezi és lepillant magára, majd akvamarin színű íriszei megállapodnak a férfi arcán - Megvártam vele - válaszol a kérdésre és valóban, az édes és sós csemegék érintetlenül hevernek a kis asztalkán - Ön melyiket kóstolná meg elsőnek? - tudakolja, miközben szemeit szigorúan a másik nyaka felett igyekszik tartani. Több kevesebb sikerrel ez működik is, ám képtelen koncentrálni és olykor elkalandoznak kékeszöldjei. Az időjárás ezalatt tovább tombol odakinn. Az orkán erejű szél nekifeszül az ablaktáblának és frucsa zörgő neszekkel adja tudtukra, hogy a java még csak most jön a viharnak.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847350#post847350][b]Mark D. McMillan - 2022.06.05. 22:22[/b][/url]

Értően biccentett, mikor megtudta a motívumok jelentését, elgondolkodott azon, hogy fiatalkorában majdnem magárra varratott egy jelképet, amit aztán még sem tett meg. Az utóbbi időben pedig meg sem fordult a fejében, hogy idősebb korára tetováltasson, és ettől még a lányait is óvva intette. Ám Helláé tetszett neki, szexinek találta, bár utóbbit nem kötötte a nő orrára.
Közben ő is bevette a fürdőszobát, és nem sokkal később már üdén és tisztán lépdelt ki, hajtincsei még mindig nedvesek voltak, azokat nem dörgölte át kellő alapossággal, sőt, mellkasán is végig folytak a cseppek, mert ő nem szeretett törölközni. Híve volt annak, hogy ami egyszer vizes lesz, az magától meg is szárad, meg amúgy is, végre kellemes meleg volt a kis motelszobában, hála annak a kis kandallónak, melynek mélyén ott lobogott a tűz.
- Engem? Ja, nem, dehogy, láttam már pucér nőt - hirtelen csúszott ki a száján, és ahogy ráeszmélt, el is mosolyogta magát. Mit szépítsen ezen, valóban látott már meztelen nőt, nem is egyet, nem is kettőt. Szóval oka nem volt zavarra, ha csak az a tény nem, hogy Hella a lánya professzora, akivel most együtt fog aludni.
- Kedves, én először a sósból ennék, utána az édesből, aztán megint a sósból - tett javaslatot, majd meg is bontotta a sós zacskót, először a nőt kínálta meg, és csak utána vett a ropogós finomságból. Közben újra helyet foglalt, pillantása pedig a nőre szökött, s mi tagadás, kíváncsi fantáziája kicsit beindult. Azonban nem akart illetlen lenni, el is kapta a pillantását, s torkot köszörülve roppantott rá a sós rágcsára.
- Khm, talán aludnunk kellene. Öné az ágy, én meg alszom a földön, rendben? - felkelve a székből, méricskélni kezdte a teret, hogy hová is telepedhetne le, aztán pillantása a kényelmes franciaágyra siklott, majd megint a padlóra. Elfértek volna ketten is abban az ágyban, de Marknak eszébe se jutott, hogy kellemetlen helyzetbe sodorja Hellát, és saját magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847358#post847358][b]Erdődy Hella - 2022.06.05. 23:03[/b][/url]

Persze, hogy látott már meztelen nőt élete során. Mit is képzelt, hogy azt hitte majd zavarban lesznek mindketten. Megfeddte magát, amiért ilyen ostobán naiv volt, de csak egy mosollyal fogadta el a kapott feleletet. Nem zökkenthette ki újra magabiztosságából, mert az igen megalázó volna. Ha a férfinek nem nagy ügy ez az egész szituáció, akkor ki ő, hogy neki az legyen? Tette fel magának a kérdést, amit nem volt alkalma megválaszolni, mert az auror ismét beszélni kezdett. - Rendben van, akkor együnk ebben a sorrendben - vett magához a neki felkínált csemegéből, majd jól nevelten, csendben csipegetett. Finom visszafogottsággal rágta a falatokat, amiket kellemesnek talált. Látszott rajta, hogy igen előkelő étkezések esetén sem esne kétségbe, de az is szembeötlő volt, hogy grófnő létére képes alkalmazkodni, bár ezt talán a férfi nem tudta róla. Rangjuk már nem jelent olyan sokat mint egykor. Így nem is használják már, csak nagyon ritkán. - Van elég párna, hogy kordont építsünk - fordul a nevezett hálóalkalmatosság felé - Ráadásul Önnek kipihentnek kell lennie, hogy holnap hazavezessen - néz vissza a férfira, majd felkel és elindul az ágy felé - Jöjjön, kérem - hívja lágy szavakkal, s dacból sem feszeng tovább azon, ami történt mindezidáig. Egyszerűen ők csak két ember, akik együtt alszanak. Mark észre sem veszi, ami elvben remek, valójában viszont sértő számára. Mert ő igenis észrevette, még akkor is ha minden porcikája az ellen szólt, hogy ez megtörténjen. Valami megváltozott benne, ami felébresztette a mélyben szunnyadó nőt és felszínre hozta. Erről beszéltek legutóbb Nimmel. Testvére jól mondta, lesz majd egy pillanat, ami eltörli annak a mocsoknak az emlékét. A test és a szív ösztöneit nem lehet gátak mögé zárni. Valóban nem. Ha ezek olyanok, mint a víz akkor semmiképp. A víz is mindig utat talál. Eközben kecses mozdulatokkal nyújtózik el az ágy bal oldalán, bepolcolva maguk közé pár vánkost. Jó éjt kíván, s már fordul is elfelé, oldalvást helyezkedve. Magára húzza a takarót, hogy alig látszik ki alóla, majd kisvártatva fáradságtól kimerülten alszik el alkalmi hálótársa mellett. Órákkal vagy talán csak percekkel később hatalmas villanás világítja be a kicsinyke szobát, s Hella önkénytelenül öleli át szorosan rémálmában az aurort, hogy azután a mennydörgés hangjára riadtan ébredjen és üljön fel egyazon lendületből. Hosszú fekete haja nedvesen tapad homlokára és hátára. Fejét oldalra kapva néz Mark felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847407#post847407][b]Kyle Donovan - 2022.06.07. 15:00[/b][/url]

- Ennyire csak nem rossz a helyzet - néztem rá rosszalló pillantással. Persze, nem úgy néztem ki, mint akkor, mikor elmentem, a hajam nőtt, a borotvát meg hanyagoltam kicsit, de ettől még nem kell rögtön lefikázni. Szerintem pont olyan vállalhatóan nézek ki, mint mielőtt elmentem. Hogy az kinek mennyire felel meg, az már egyéni probléma. Mondjuk Nettétől mi mást várhatnék? Ha ő sem, akkor ki?
- Mint a tenyered - kaptam el a kezét és kicsit meg is emeltem, hogy a tenyerébe pillantsak. Elmosolyodva simítottam végig az életvonalán, majd engedtem el.
- Nem gondolod, hogy ilyenekre van pénzem? Csóró művész vagyok - horkantam fel. Tényleg hoztam neki hűtőmágnest is, egy szépet, sárkányosat Japánból, amelyik néha tüzet fújt, de elvileg a lángja hideg. Tök haszontalan. Nette azért felpattintotta a hűtőnkre - az Én hűtőmre, ha pontosak akarunk lenni.
- Miattam ne fáradj, tudok gondoskodni magamról, felnőtt vagyok, meg minden - forgattam meg a szemem, mert lassan már inkább öreg vagyok, mint felnőtt. Szalad az idő. - Nem, dehogy. Hoztam neked még valamit. Csukd be a szemed!
Ha hajlandó volt rá, elővettem a szőrgombócot a dobozból, ha nem, még vár ránk egy szócsata előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847431#post847431][b]Rothstein Elektra - 2022.06.08. 02:28[/b][/url]

Vannak olyanok, akik elrohannak a gondok elől. Akadnak mások, akik maradnak, s történjék bármi, harcolnak tovább a végsőkig. Megesik néha, hogy mindkettő rossz taktika, de muszáj dönteni. Menni vagy maradni? Ez most itt nem kérdés. Rothstein Elektra életének zászlaján egykor a küzdelem, a kitartás és az erő voltak a jelszavak. Mára ez teljes egészében megváltozott. Az élet hozta ezt a nem épp reményteli átalakulást. Mondhatni a sors szőtt új, sötét szín elveket létezésének szövetébe. Gyengeség, gyávaság és bűntudat lettek a mindennapjait át meg átható tényezők, melyek irányt mutatnak számára. Ennek okán képtelen kitartani és szembenézni azzal, ami mindig is ott volt a szeme előtt. Egyetlen emberhez tartozott, amióta csak megpillantották egymást. Azonban könnyebb vaknak lenni és futni a végzet elől, mint vállalni azt, ám bárhová is vezet hősnőnk útja, az igazság mindig rátalál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847521#post847521][b]Myra Blackburn - 2022.06.10. 23:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848093#post848093][b]Kyle Donovan - 2022.06.20. 13:09[/b][/url]

- Úgy nézel, mint aki szellemet látott. Nem láttál, ugye? - fordultam meg rögtön, rájátszott ijedelemmel pillantva körbe. Én sem szeretnék szellemet látni a környéken, ez a ház látott már elég szart, a legkevésbé az okkultra van még itt szükség. Elengedtem a kezét halvány mosollyal, majd zsebre vágtam a sajátjaim pár pillanatra. Furcsa újra találkozni vele.
- Lázas vagy? Nem vall rád - nevettem el magam. Csak piszkálódom, ahogy ő is tudja, nem tartom én őt rossz embernek, a legkevésbé sem, csak az évek során sokszor volt zűrös a kettőnk kapcsolata. Részben azért, mert a körülmények nem voltak ideálisak, részben, mert fejlődnünk kellett emberekként. Sokat gondolkozom ezen, mikor nincs más dolgom. Kikészít.
- Nem, ilyennek ismersz te engem? - Igen. Abszolút. Nem vagyok az a nagy ajándékozós fajta, nem értek hozzá és feszélyez is a dolog valahol. Nem tudom kezelni nagyon. - Hát a szádat semmiképp.
Még a szemöldököm is felcsúszott, ahogy a kutyusra néztem, majd rá. A kóstolás nem hangzik jó ötletnek. Fogtam kettőnk között a kutyust, aki nyekeregve szaglászott Nette irányába, hadonászott a kis mancsaival, de a nő nem szólt egy szót sem.
- Hahó... Myra... Jól vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848162#post848162][b]Myra Blackburn - 2022.06.22. 10:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848188#post848188][b]Kyle Donovan - 2022.06.22. 16:23[/b][/url]

- Ouch. Fair - bólintottam párat, hogy igazából ezt megérdemeltem. De ugye vagy eltűnök az isten háta mögé, vagy megbolondulok itthon szépen, diszkréten, ebből meg szerintem egyértelmű, hogy inkább melyik opció az ideális a részemről. Szóval tettem, amit tennem kellett és rendbe raktam magam.
- Vissza hát, nekem maximum zsebkendőnek lett volna jó - nevettem fel. Más kérdés, hogy furcsa, mennyire vissza tudunk gyűrűzni az eredeti dolgokhoz. Ahhoz a naphoz, mikor találkoztunk, pedig azt hittem volna, hogy már nem is emlékszik rá. Miért nem tudnak a dolgok egyszerűek lenni?
- Szerintem még életemben nem láttalak ennyi ideig szótlannak - jegyeztem meg végül kínosan, nem tudtam értelmezni elsőre, hogy most vagy nagyon jól döntöttem, vagy mindjárt kibasz a házból kutyástól, táskástól, kabátostól. Az is rendben lenne. Aztán egyértelművé vált, ahogy a kiskutya megnyalta Nette orrát, kaparva is a levegőt, hogy közelebb kerülhessen hozzá. Az ölelésre szélesen elmosolyodtam.
- Iiiigen. Hátha a másik kettő magányos! Nyilván csak ezért - bólintottam fontoskodva, át is adva a kutyust, mikor érte nyúlt, hogy nyugodtan magához ölelhesse rendesen. - Nem is kell, mert nem megyek már sehova. Szóval, plusz két kéz, meg minden, tudod.
Azt is mondhattam volna, hogy most már nyilván nem kell ide járnia, de én szerettem volna, ha továbbra is megteszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848201#post848201][b]Myra Blackburn - 2022.06.22. 22:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848229#post848229][b]Kyle Donovan - 2022.06.23. 15:51[/b][/url]

- Nyilván, nem szeretem, mikor nem kerek egy szám - bólogattam, hogy feltétlenül, most lemegy az első sokk, aztán már megyek is, hogy elsírjam a bánatom egy tenyésztőnek és vegyek még egy ebet. Vagy örökbefogadás. Nyilván nem terveztem semmi ilyet, de vicces volt, hogy Myra kinézte belőlem. Visszamosolyogtam rá.
- Akár... vagy... itt is maradhatnál vele, tudod - vontam meg a vállamat, a tekintetemet viszont a padlóra szegeztem, nem vagyok jó az ilyesmi lekommunikálásában, még ennyi idő után sem, azt hiszem. Inkább megvakargattam a bolhás füle tövét, aki időközben farokcsóválva berobbant a képbe, nagy nyálcsíkot is hagyva a nadrágom fekete anyagán.
Myra letette a legkisebb mancsost is, aki rögtön elkezdett szimatolni, nézelődni, ismerkedni a hellyel, aztán kényszer hatására a lakótársaival is.
- Oh. Nem, ezt nem olvastam egy könyvben sem az eddigi életem során, anyámék meg nem túl sok hasznos dolgot tanítottak. Mit illik világ körüli utakról hozni? Csokit? - kérdeztem piszkálódva, oldalba bökve a nőt a könyökömmel finoman. Tudja, hogy nyilván nem haragszom múltbéli hülyeségek miatt, de ez ilyen visszatérő elem a beszélgetéseinkben.
- ÉS, erre mi újság? Kviddics? Rokonok? - próbáltam kissé lazább mederbe terelni a beszélgetést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848310#post848310][b]Myra Blackburn - 2022.06.24. 13:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848440#post848440][b]Kyle Donovan - 2022.06.25. 20:44[/b][/url]

Tudja ő is, hogy az ilyesmi nekem nehéz. Nem a nyelvi akadály, tökre tudok beszélni, a tudás az nem gond. Az akarás már teljesen más kérdés, mert ugye a mentális gát az már nagyon rég óta ott van. De legalább valahogy kiköhögtem.
- Igen? Mármint, komolyan? - Nem tudom, milyen válaszra számítottam, de nem erre. Valahogy megmaradt bennem az az érzet, hogy ha éppen nem veszekszünk, az egy átmeneti állapot, vagy jel, hogy nem sokára úgyis megöljük egymást valami jelentéktelen dolgon. Szóval ettől most rögtön ráncba szaladt a homlokom, nem hittem, hogy ilyen könnyen rábólint.
Nem próbáltam meg elhúzni a kezemet, mikor elkapta, csak pimaszul elvigyorodtam, bámulva a nő arcába pár pillanatig.
- Hm... most hogy mondod... Talán. Esetleg - sóhajtottam színpadiasan. A karjaim széttárva tettem egy fél lépést közelebb és szorosan magamhoz vontam a nőt, az arcom a hajába temetve. Mély levegőt véve szívtam be a samponja illatát, ami mindig egy csomó régi emléket hozott fel bennem, jókat és rosszakat egyaránt. - Hiányoztál, tudod?
Kicsit megemeltem, pár pillanatig a levegőben tartva, mielőtt még óvatosan visszatettem volna a lábaira. Annyira hülye kérdéseket tudott feltenni, szinte akaratlanul ráztam meg a fejemet.
- Nette, neked hoztam. Miért ne nevezhetnéd el? - kérdeztem fennakadva a gondolkodásmenetén a nőnek, hogy amúgy mit gondolt, majd kihúzunk neveket egy kalapból és abból kell választania? Vagy nem tudom.
Figyeltem csendesen, ahogy a szőnyegen ülve kiscsaládot játszanak, majd letettem a seggem én is, nem messze tőlük.
- Boldogultatok azért hármasban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848484#post848484][b]Mark D. McMillan - 2022.06.26. 20:01[/b][/url]

Az evés után úgy érezte, hogy nem ártana nyugovóra térni, főként amiatt, mert már nagyon fáradt is volt, és tudta, hogy még hosszú út vár majd rájuk másnap. Azt viszont nem képzelte, hogy ma este a tanárnővel alszik, így ezt a helyzetet most valahogy meg kellett oldaniuk. Úriemberhez méltón javaslatot is tett, miszerint szívesen alszik a földön, végül is, aludt már korábban is talajon, egyszer ki lehet bírni. Az viszont meglepte, hogy a nő ehhez nem ragaszkodott, állát kezdte dörgölni ujjaival, mintha csak gondolkodna. Át is futott az agyán, hogy ez vajon helyes-e, tekintve, hogy a lánya nevelőjéről van szó, de végül is, a nő érvei meggyőzték, így biccentve kerülte meg az ágyat, hogy helyet foglaljon a szabad oldalon.  - Tényleg kényelmes - jegyezte meg, ahogy helyet foglalt, a párnát még kicsit megigazgatta, majd viszont kívánva jóéjt, elfeküdt a másik irányba fordulva, s bő negyed órával később már húzta is a lóbőrt, halk szuszogással.
Az idő közben nem lett jobb, továbbra is lehetett hallani a szakadó esőcseppek dorbézolását, míg nem ki tudja mennyi idő után, hirtelen hatalmasat dörrent az ég, s az egész szobát megvilágította a villámlás fénye. Mark maga is felriadt a hangos dörrenésre, meg persze arra, hogy váratlanul valaki szorosan ölelte át. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy ráeszméljen, szobatársa, Hella az, ki hozzá bújt néhány másodperc erejéig. - Hé, minden rendben? - maga is feltornázta magát karja segítségével, miközben a professzornő felé fordult, s látta rajta a riadalmat. Az ölelésre nem tett megjegyzést, meglepte persze, de nem tette szóvá. - Nem szereti a vihart, igaz? - a párna még mindig közéjük ékelődött, de ahogy kimondta a szavakat, ismét hatalmasat dörrent az ég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848489#post848489][b]Erdődy Hella - 2022.06.26. 20:31[/b][/url]

Vannak akik elmenekülnek a gondok elől, főleg ha azokat leginkább saját félelmeik jelentik. Egy nemes ilyet nem tesz. Soha. Nem futamodik meg még a legkínosabb helyzetben sem. Ennél pedig kevés kínosabb szituáció képzelhető el a világon. Itt van egy eldugott kis hotel szobájában. Az ágyban ülve, haja csapzott, arcán pánik, szemében a felismerés riadalma. Tudja mi történt vele az imént, s áldja a férfi nagylelkűségét, hogy nem tette szóvá ölelését. - Félek a villámlástól - szólal meg csendesen, szinte alig hallhatón, miközben maga elé szorítja paplanját - Még kicsik voltunk, amikor az öcsém beleesett a tengerbe, mert egy közelben becsapó villám mindannyiunkat elvakított. A rettegés, hogy elveszítem, felébresztette az erőmet, de gátat is képzett bennem ugyanakkor - meséli tekintetét előre szegve, hogy elrejtse, a sötétben ilyen közelről talán látszó vonásait. Nem szokott ennyire megnyílni senkinek. Tartása és neveltetése kezdetektől fogva nem engedte, hogy ennyire személyes emlékeket osszon meg másokkal. Különösen nem egy férfival, akit alig ismer. Felé fordulva csak most vette észre, hogy az auror felsőteste csupasz és belőle is több látszik, mint az illendő lenne. - Sajnálom. Nem akartam felébreszteni. Kérem bocsásson meg - indul el kecses keze, hogy megérintse a férfit, de a válla helyett ujjai a mellkasára simulnak, közvetlenül a kulcscsontja alatt. Eleme ismét elcsendesül, majd egyetlen csepp víz kőre érkezésének érzetét kelti. Észre sem veszi a mennydörgést. Minden figyelme erre a különös jelenségre koncentrál. Oly hirtelen múlik, ahogyan legutóbb. Hella visszahúzza balját és minden erejével azon van, hogy a férfi ne vegye észre rajta mennyire megilletődött. Neki nem szabad így viselkednie. Úrinő, sőt egyenesen grófnő. Mégis ez mit sem számít. Az eső elmosta a köztük lévő határt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848493#post848493][b]Mark D. McMillan - 2022.06.26. 20:51[/b][/url]

Miközben Hella mesélt, eszébe jutott, hogy a nagyobbik lánya is félt kiskorában a villámoktól, de aztán idővel elmúlt a félelme. Ebben az esetben, egy történetet hallva azonban arra a következtetésre jutott, hogy akadnak emberek, akik nem csupán a dörrenéstől riadnak meg, s nem pusztán a villám fényességétől. Akadnak, akikben kellemetlen, rossz emlékek élednek fel, mint ahogy Hellában is. Ebből adódóan pedig érthető volt az, hogy miért is reagált a nő úgy, ahogy. - Ez szörnyű lehetett, mi lett az öccsével? - kíváncsian kérdezett rá, de csak puhatolózva, mert nem tudta, hogy miféle témát is érint ezzel.
- Ugyan, nincs semmi gond - kedves mosolyt engedett el Hella felé, ilyesmiért nem volt oka haragudni, azon viszont meglepődött, mikor a nő keze a mellkasára simult. Rá is tévedt pillantása a bőréhez érő tenyérre, keze automatikusan futott a nő kézfejére, aztán pillantása a másik tekintetére tévedt. A fizikai vonzalom erősödött benne, noha elméje, s szíve még másé volt. Pár pillanatig csak fürkészte a másik íriszeit, gondolataiban átsuhant, hogy talán félresöpörhetné azokat a párnákat, hogy hanyatt döntse a professzornőt. Kezével nem engedte el a másikát, legalábbis néhány másodpercig, de aztán, hacsak a nő nem kezdeményezett, észhez térve engedte útjára végül Hella kacsóját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848502#post848502][b]Erdődy Hella - 2022.06.26. 21:46[/b][/url]

Felidézni annak a néhány percnek az emlékeit nem volt nehéz. Beleégtek tudatába a villám fényénél erősebben. Újra ott voltak a nyílt tengeren, a vihar közepén. Ajkára lassabban jöttek a szavak. Ennyi év után sem könnyen fogalmazza meg, ami történt. Ritkán beszélnek róla. - Vakító fehérség és éktelen robaj töltött be mindent. Nimet lelökte az orkán erejű széltől átfordult vitorlarúd, egyenesen a több emeletnyi hullámok közé - kezdi a történetet - Néhány pillanatig azt sem tudtuk mi történt. Alig múlt hat éves, én pedig hét - látja magukat ahogy kiáltozva forgolódnak az öccsét keresve - Aztán lenéztem a tatról és megláttam. Kapálózott, fuldoklott én sikítva ismételgettem a nevét, aztán felé nyújtottam a kezem - halkul el a hangja a letaglózó emlékezéstől - Engedelmeskedett nekem a víz és egy kis részen elsimult körülötte. Ekkor ért oda apám és leugrott mellé egy mentőövvel, aztán kimásztak - sóhaja mélyről jövő és érzésekkel teli - Másra nem emlékszem, mert a megerőltetéstől elájultam - fejezi be a mentés történetét, hogy azután a férfi bocsánatát kérje. Kezén az auror ujjait puhának érzi, karján lúdbőr fut végig, majd lepillant ő is az összesimult végtagjaikra. Eleme áradni kezd, majd elapad, hogy ismét áradjon. Különös lüktetéssel borzolja kedélyét. Mi ez a különös érzés? Sóvárgás? Mi volna, ha egyszer, csak egyetlen egyszer nem vetne gátat az ösztöneinek? Ha lenne elég bátorsága elfelejteni ki is ő és mit is tett vele az a mocskos gazember annak idején? Ilyen lehetősége talán soha többé nem lesz az életben. Egy Erdődy nem lehet gyáva. Egykor képes volt alkut kötni a rajta erőszakot tevővel, hogy családja becsületét megvédje. Akkor néhány párna most miért állná útját saját maga felfedezésének? Szótlanul veszi ki tehát szabad kezével kettejük közül az első vánkost és puhán teszi arrébb. Reszket a félelemtől, de nem hagyja abba a pakolást. Hűvös akvamarin íriszei alig látszanak, ám jön kintről egy villanás, mely felfedi a tényt, hogy pupillái már tágak az ösztönös vágytól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848529#post848529][b]Myra Blackburn - 2022.06.27. 09:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848793#post848793][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.03. 22:37[/b][/url]

Will
- Napokkal az elköltözés után - Lengyelország, Joanna Flaviunál -
Still in danger

Mikor ismét megjelent a nagynénjénél, amaz már nem is vonta kérdőre, mi történt. Mert valami mindig van mostanában. Helyette Joanna a szárnyai alá vette, babusgatta, ölelgette, menedéket adott neki, és nem beszélt ezidáig a szüleinek a konkrét szökéséről. Nem kérte Joannát, hogy hallgasson a dologról, hiszen tudja, hogy ez lehetetlen, csak azt szerette volna, hogy elodázzák a kellemetlenségeket, ameddig lehet. Willt minden, számára ismeretes platformon letiltotta- nem fogadta a hívásokat, a messengeres üzeneteket, a Whatsupot is kilőtte, az Instát, a Facebookot, mindent, ahol Willel bármi közös ismerősi szála volt, tiltotta.
Aztán következett a sírás. Rengeteg-rengeteg sírás az első napon, főleg azok után, hogy látta hemperegni őket a kanapén. Ez egy viszonylag megszokott dolog lett volna a páratlan párostól, de az, hogy Júlia Willbe kapaszkodó kezén meglátta a saját jegygyűrűjét, túl sok volt a gyomrának. Nem hányt azonnal, de amint megérkezett Joannához, kiadta a gyomra tartalmát. Ágyba dugták, és azóta nem igazán mozdult innen ki.
Azaz de, tegnap elmentek a nagynénjével karöltve Joanna gyógyítójához kivizsgálásra. A vérömleny pedig nem múlt még el, és ez újabb törést okozott az amúgy is borzalmas hangulatában. Egyre elkeseredettebben kapaszkodik ebbe az aprócska babába a hasában, egyre nagyobb terhet róva a saját gyerekére még a születése előtt. Nem akarja elveszíteni, de most már az apját sem akarja maga mellett látni, de legalábbis megingott. Az, hogy Will ott törli belé a lábát, ahol csak tudja, és előveszi leporolni, ha Júlia nincs kéznél, már túl sok az idegrendszerének. Fel kellene hívnia az anyját, megmondani, hogy nem tudja tovább csinálni, és el akar válni. Ez meghaladja, igen, újabb csalódás lesz a családnak, de nem fogja tudni végigcsinálni úgy, hogy Will folyamatosan Júlia után szalad. Az egyetlen reménysugara, hogy megmondták, az eddigi eredmények alapján fiút vár.
A rosszullétei erősebbek lettek, kezdik utolérni a Szonjával megélt terhességét, a hányingerei agresszívek és sűrűek. Muszáj volt bájitalt kérnie rá, hogy ne erőltesse meg a hasizmát feleslegesen. További ágyban pihenésre lett hát ítélve, így most felkontyolt hajjal, hátát az ágytámlának döntve rajzol a rajzpadon, szemét a laptopon tartva, szemüvegén fekete-fehér fények visszaverődve a Photoshop miatt.
Minden szabadidejét most már a saját tervezéseibe fordítja, amikkel közben haladnia kell megbeszélésről megbeszélésre. Rendkívül megértőek az állapotát illetően, de részben tudja, hogy csak azért nem tették ki, mert Machay Ilya az apja. Tudja, és elereszti a füle mellett, cserébe a munka, amit kiad a kezei közül, mindig a maximumra törekszik, hogy ne mondhassák a háta mögött, tehetségtelen és az aja nyomja előre.
Néha megáll a munkában, hogy vessen egy pillantást a telefonjára, de rögtön le is zárja a képernyőt. A zárókép ő és Will, amint a Vörösmarty téren csókot nyom a férje arcára. Meg kellene változtassa már igazán...
Nem hallatszik fel hozzá, hogy odalent valakit beengedett az inas némi vonakodás után, és épp felvezeti a szobája elé azt a bizonyos valakit, de előtte hármat koppant az ajtaján.
- Kisasszony, vendége érkezett. -
- [Engedd be, Pawel.] - Ha Lengyelországban van, előszeretettel használja a másik anyanyelvét, amit messze nem művel olyan kifinomult szinteken, mint a magyart, de imádja. Azt hiszi, a nagybátyja, Szymon jött látogatóba, vagy valami. Hiszen más ki keresné itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848809#post848809][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 12:47[/b][/url]

A negyedik napon vált majdnem biztossá, hogy Adél nem tér vissza.
Kezdetben elkönyvelte a szokásos gyerekes sértődöttségének a távozást és valójában meg is értette azt. Ismeri magát és tudja, nem a legjobb társaság, ha istenigazán elereszti a gyeplőt, a felesége pedig többször szóvá is tette ezt korábban. Hagyta hát, hadd menjen: mindkettejüknek jót tesz a külön töltött idő, amíg pedig Adél lehiggad, ő foglalkozhat Júliával, a hirtelen betegségre fogott szabadságával és a porral, ami addig ismeretlen mélységeket nyitott meg az agyában.
Aztán szerda lett. Az üres üvegek, a pizzásdobozok és a szétdobált ruhák között, az alkoholszagú szobában pedig úgy érezte, elege lett a lány állandó társaságából. Szerencsére Júlia is ugyanekkor hozta meg ezt a megállapítást, így amikor az összeszedte magát és visszaindult Rózsafára, ő nyugodtan dőlhetett vissza a kanapéra, hogy végre a kezébe vegye a telefonját.
Az a ribanc felesége pedig fogta magát és letiltotta őt. Először egy elismerő horkantással nyugtázta ezt, ez azonban hamar váltott ingerültségbe. Telefon telefont követett - volt egy különösen kényelmetlen beszélgetése a nagybátyjával, az anyósával, majd pedig a minisztériummal a soron kívüli utazási engedélye ügyében.
Most pedig itt van.
Nem érti a lány szavait, amik az ajtón túlról csengenek, az eddigi kísérete azonban visszapillant rá, majd félreáll az útjából. A padlót nézve lépi át a küszöböt, az ajtó pedig halkan bezárul mögötte.
   -  Hey - erős kezdés. Ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848810#post848810][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 13:12[/b][/url]

Látszik, ahogy kitágulnak a szemei egy pillanatra, aztán az épp becsukódó ajtó mögött álló inasra még vet egy mérges pillantást: ezért még számolunk. Majd rendezi a vonásait semleges, távolságtartóba. Őszintén szólva nem számított Willre most. Valahol a második napon igen, naivan azt hitte, ha kijózanodott, megkeresi. Nyilván nem így történt, és azóta elmélyült a benne burjánzó genny annyira, hogy ne is akarja látni egyhamar ezt a férget.
- Mit keresel itt? - Tüntetően visszafordul a rajzpadjához, a telefont pedig arrébb löki, egyenesen ráejtve az éjjeliszekrényre maga mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848811#post848811][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 13:22[/b][/url]

Technikailag... technikailag a lány nem tévedett sokat, ha arra számított, a férje megjelenik majd, ha kijózanodik. Épp csak az időtávlattal nem volt tisztában és azzal, hogy ez nem kettő, hanem négy nappal később történik majd meg. De hát itt van, nem?
   -  Mit. Kit. Érted jöttem.
Nem megy közelebb, annál jobban szereti az életét, mint hogy ellépjen az ajtó biztonságából. Hálás annak, hogy a lány visszafordul a firkálmánya felé és nem bámulja tovább azzal a villámló tekintettel, ami túlságosan is emlékezteti az általános iskolás tanáraira ahányszor verekedésen kapták.
   -  Szóval... - mély levegő - haragszol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848812#post848812][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 13:25[/b][/url]

Megjegyzi magában, hogy különösen büszke az önuralmára, főleg, hogy a hangja egyenletesen cseng és még kezdett el üvölteni Willel. Bőven megérdemelné, főleg a nevetséges kijelentése után, hogy érte jött. Gúnyosan felhorkan, de nem néz rá vissza.
- Kellene? Tettél bármi olyat, amiért haragudnom kell? - Ó, nem, eleget csúszott térden Will előtt. Ideje, hogy ő csússzon előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848813#post848813][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 13:30[/b][/url]

   -  Hát... - megvakarja a tarkóját. Az ösztönös válasza az lenne: nem. Nyílt lapokkal léptek házasságra, ő sosem titkolta a hibáit a lány előtt, onnantól kezdve pedig mossa kezeit, a kiakadás már egyéni szociális probléma. Azonban emlékezteti magát arra az apró dologra, ami miatt ezt nem teheti meg.
Meleg van ebben a kurva szobában.
   -  Nem sokra emlékszem különben abból, ami történt - szögezi le mentségképp -, de ha megbántottalak vagy valami, akkor... bocs?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848814#post848814][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 13:40[/b][/url]

És itt áll meg a kezében a digitális toll. Nagyon lassan fordítja a fejét Will felé, a szemei mostanra hidegen merednek a férje irányába, a szája széle megremeg az idegtől.
- "Milyen jogon tolakodsz bele abba, amit csinálok? Csak azért mert most itt laksz, semmi közöd hozzá." , "Gyönyörű vagy, baszdmeg. Kibaszott szép. Hát bele kell halni." , "Ha tényleg az enyém, akkor szereti. Várj, megkérdezem. Hey, little guy, kérsz te is?" , "Adunk neked is a cuccból és akkor nem leszel ilyen búvalbaszott." , "Miért kell ilyennek lenni mindig? Mindig csak a szemforgatás meg a nyávogás, aztán meg jön a pofázás, hogy soha semmi se jó. Kibaszottul unalmas vagy. Már most úgy viselkedsz, mint az anyád." . - Minden egyes felidézett mondatot a megfelelő hangsúllyal affektál, ijesztő pontossággal idézve vissza a szavakat. Percről percre ugyanaz, amit Will mondott, és közben le nem veszi róla a szemét. Még a laptoppal megrakott kis asztal cuccot is arrébb rakja az útból.
- Ekkor vágtam neked a gyűrűt, hogy akkor vedd el Júliát végre. Ezt te remekül fel is használtad, mert mikor lementem újból, hogy legalább a piáról lebeszéljelek, már Júliát kefélted és rajta volt az ujján a gyűrű. Szóval... - Szusszan egyet, de nem kell ki az ágyból, csak ismét elfordítja a tekintetét, a kezeit kezdi nézni inkább.
- ... megkérdezem még egyszer. Tettél bármit, ami miatt bocsánatot kellene kérned? Nem érdekel az elnézésed úgy, hogy azt sem tudod, mit műveltél. Jól fontold meg a válaszod. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848817#post848817][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 14:00[/b][/url]

És ekkora Adél végül fölpillat rá, a szobában pedig szinte tapinthatóan fagy meg a levegő. Először ő csak a szemöldökét vonja fel, nem érti a kontextus nélküli mondatokat és azt, mit akar kifejezni velük a lány. Késve fogja fel, hogy Adél őt idézi, riasztó részletességel.
Whoops.
Nem vesztette el az emlékeit az estéről, csak masszává kavarodtak benne. Tudja, hogy a gyűrű koppant a homlokán és azt is, hogy egy alkalommal a gyerekéhez is beszélt, de azt, hogy ezek milyen sorrendben és milyen környezetben történtek meg, már nem tudja. Ellenben Adél, úgy fest, lelkes bárdként mindent feljegyzett most is. Hogy rohadjon már le az a fene jó memóriája.
   -  Rendben, igen, tudom, messzire mentünk aznap. Tahón viselkedtem és sajnálom. Azt meg nem tudom, hogy került rá a gyűrű, de nézd - a zsebébe nyúl és a két ujja közt felemeli azt, miközben, mintha csak bombát hatástalanítana, vagy egy velociraptort közelítene meg, lép egyet közelebb - ő sem tudja, lehet csak felvette, mert azt hitte, hogy az övé, vagy nem tudom.