A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847011#post847011][b]Erdődy Hella - 2022.05.30. 20:46[/b][/url]

Kedvesen fogadták őket az intézetben, melyet egy ódon családi kúriából alakítottak ki, mégsem tűnt ridegnek. Vezetője öleléssel köszöntötte Hellát, aki mosolyogva, viszonozta a gesztust. A hatvanas évei elején járó férfi olyan számára, mintha a nagybátyja volna. Beszélgettek egy kicsit, majd elrendezték Mark lányának ügyét, akit apja láhatóan nehezen hagyott magára. Hella azzal próbálta megnyugtatni az apát, hogy őt magát is itt képezték, amikor tizenhárom évesen, mint kiderült ismét felébredt az ereje. Visszafelé tartottak és az auror szótlanságba burkolózott. Hella sem erőltette a csevegést. Az autó ablakán kinézve hallgatta a zenét. Arra nevelték, hogy a komolyzenét, az opera műfaját kedvelje, s ez így is volt. Azonban Nim megismertette vele a könnyűzenét. Így nem idegenkedett a muzsikától, ami az utastérben szólt. Elmerült gondolataiban, melyekből eleme figyelmeztető felélénkülése húzta vissza a jelenlétbe. - Magam is úgy hiszem, ezt kell tennünk - felel megremegő hangon, ahogy még a felhők előtt járva, távoli égzengés kíséretében kezdenek ereszkedni. - Nincs akadálya, hogy átütemezzem - száll ki a kocsiból, hogy szinte azonnal megidézze kiméra alakú patrónusát, s vele üzenetet küldjön. Ezalatt Mark intézkedett, ám mindketten bőrig áztak a szakadó esőben. Hella elemének hála, most egyáltalán nem didereg. Képes irányítani. Legutóbb a villámlástól való félelem bénította. - Ugyan kérem, szó sem lehet róla, hogy Ön odakinn maradjon. Találunk megoldást - közli elegáns mozdulattal hessegetve el az ötletet, miszerint a férfi a kocsijában töltse az éjszakát. Körbepillant az előtérben. Egyre közelebbről hallatszik a mennydörgés. A vihar java még hátra van, ezt érzi a csontjaiban. Ráadásként nem hozott magával váltás ruhát, ami kellemetlenebbül érinti jelen pillanatban, mint a tény, hogy az aurorral kell megosztania szobáját. Látja rajta, hogy fázik és már neki sincs ínyére, hogy kezd kihűlni vizes haja és ruhái miatt. Eleme viszont izgatottan pezseg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847019#post847019][b]Erdődy Hella - 2022.05.30. 21:36[/b][/url]

Legyen bár aranyvérű és talán kissé sznob, szíve neki is van azért. A diákjai szerint kőből, de ez most mellékes. Ott álltak egymással szemben, ázva-fázva. Egyszerűen nem tehette meg, hogy kitúrja. Az Erdődy család mindig is a nagylelkűségéről volt híres. Ezt felmenőinek legendáriuma is bizonyítja. Egyik őse a világégések idején a harctéren mentett életeket. Míg egy másik, az első közülük, magát I. Károly királyt óvta meg a biztos haláltól. Hella mindig is méltó kívánt lenni hozzájuk, minden látszat ellenére. - Biztos lehet benne, ha valami zavar, azt a tudtára fogom adni - válaszol enyhe sértettséggel, de aztán biccent egyet, majd követi Markot a szobába. Belépve egy kicsi, de kellemes szoba tárul eléjük. Egy éjszakára teljesen megfelelő. Ez jut Hella eszébe, ahogy körbe pillant. Régen lakott persze ennél jobb helyeken amikor ékszereket vizsgált, de az igazság az, hogy rosszabbakhoz is volt szerencséje. Azt hihetné az ember, hogy a drágakőbecsüs szakma nem garasoskodik. Lakosztályt bérel, ha alkalmazottját kiküldetésre meneszti. Nos sajnos, ez nem így van. - Módfelett kellemes - jegyzi meg és biztosítja a férfit egyetértéséről. Ezután megint beveti az auror a szárító bűbájt, több-kevesebb sikerrel. - Ne szabadkozzon, más varászlatokban biztosan remekel - viszonozza a mosolyt, mely belül is átmelengette az imént, aztán felkapja fejét ahogy Mark tovább beszél - Láttam már ing nélkül, dínós sebtapasszal az oldalán és van egy öcsém, így azt hiszem el fogom viselni a jelenlétét...Amennyiben megígéri, hogy hét lakat alatt őrzi a titkot, miszerint hydromágus létemre én is szoktam zuhanyozni - incselkedik megfeledkezve a tényről, hogy egyik tanítványa apjával beszél. Még arcáról és tekintetéből is eltűnik az a felsőbbrendűnek ható, kimérten előkelő kifejezés. Magát sem érti igazán, de kedvére való ez a helyzet. Viszolygás és rossz érzések nélkül képes utazótársára nézni. Valóban úgy tűnik, nem minden férfi aljas erőszakoló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847037#post847037][b]Erdődy Hella - 2022.05.30. 22:50[/b][/url]

Hogyan felejthetné el azt a jelenetet? Írók garmadája tipródna egy ilyen helyzetkomikumért és a végkifejlet csattanójáért. Abba már bele sem mer gondolni, hogy hány nő omlana az auror irodájának küszöbe elé a látványért. Miféle botor képzetek ezek? Így berzenkedik magában, de ez nem látszik rajta. - Nem csak erre emlékszem - rázza meg fejét - Arra is, ahogy kishíján odakozmálta a pizzaszószt - folytatja annak a néhány jelentős pillanatnak a felelevenítését, amit rövid ismeretségük alatt átélt a férfi mellett - Viszont a személyes kedvencem, az a kifejezés volt, ami akkor ült ki az arcára, amikor letartóztattam - beszél merészen, mégis vidáman - Igen, az határozottan belevésődött a memóriámba - mosolyog szívélyesen, majd hűvös tekintetét ösztönösen elkapja a férfiról. Mellkasában valami összerándul. Úgy érzi, túl messzire ment. Talán jobb is, hogy az auror igazi úriember módjára kisvártatva magára hagyja. Kellemesen meleg vízben zuhanyozik le ezután, ügyelve arra, hogy hálótársának is maradjon. Míg a cseppek bőrére hullnak eleme elcsendesedik, nyugalom járja át egész lényét. Ilyenkor támadnak a legjobb ötletei. Végezve kisétál a helyiségből és miután megtörölközik leszedi az egyik paplanról a huzatot, s igyekszik maga köré csavarni, egyfajta hálóruha gyanánt. Annyira koncentrál, hogy nem hallja meg a kopogást, melyen a megint erőssé váló vihar hangjai is tompítanak. Háta egészen csípőjéig kilátszik a szövetből, így a férfi, akiről Hella alapvetően feltételezi, hogy jó megfigyelő, láthatja kamaszkori lázadásának egyetlen nyomát hamvas, fehér bőrén. Egy tetoválást a gerince alján. Egy rúnát. - Semmi gond, jöjjön - próbál úgy tenni, mintha mi sem történt volna, ám most rajta a sor, hogy zavarban legyen. Kapkodva csomózza meg a leplet és ül le a fotelba. Azon a mocskos férgen kívül senki sem látta még pőrén. Felszínre törnek benne annak a szörnyű napnak az emlékei. Eleme felbuzog vérében, de akarattal elcsitítja - Hagytam bőven forró vizet magának - próbálja valahogyan elterelni a férfi figyelmét magáról, még akkor is ha talán csak neki lett arcra pírt festő a helyzet - Oh...Valóban nem ettünk ma még szinte semmit - pislog hálótársára kizökkenve gondolataiból, amik teljesen más nyomon jártak. Kinyújtja kecses kezét a csemegékért, hogy letegye őket a dohányzóasztalra, amitől a szövetre kötött csomó elmozdul, s láttatja karcsú vállait. Villámgyorsan kap az anyag után, hogy azonnal meg is igazítsa. Tisztában van vele, hogy nem Mark becstelenítette meg sok évvel ezelőtt, ezért csupán a tekintete válik ridegebbé, de arca rezzenéstelen marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847348#post847348][b]Erdődy Hella - 2022.06.05. 21:59[/b][/url]

Olyan jól ment eddig minden kettejük között. Vagyis egyáltalán nem. Sőt ez a kijelentés a tények totális elferdítése. Mert semmi sem úgy alakult, ahogyan egy átlagos szülő-tanár viszonyban annak kellett volna. Hiszen először az auror a parancsnokságon összekeverte az újonc gyakornokával a professzornőt. Azután az otthonában pizzát fogyasztottak együtt, s most itt vannak egy apró fogadó még apróbb szobájában és arra készülnek, hogy megosszák egymással az ágyat egyetlen éjszakára. - Önuralom, kitartás és gyógyulás - pillant le csípője irányába - Egyfajta egyesített rúna, amit még sok éve, ifjonti dacból vettem magamra - mondja halvány mosollyal, majd eligazgatja testén a takarót - Az elemi stigmám mellett kellett valami, amit én magam választok - mutatja bal csuklóját a férfi felé, amin jól látható a víz elem jegye, majd elhelyezkedik a fotelban. Kivillanó válla és az emiatt feltörő kellemetlen érzései ellenére, semleges arckifejezéssel veszi át Marktól a nassolni valókat. Ezután az auror eltűnik a fürdőszobában. Hella hallja, hogy a víz csobogása miként változik, ahogy a bent lévő bőréhez ér, vagy csak lehull és elnyeli a lefolyó. Különös késztetés ébred benne a hangok hatására. Látni vágyja azt, amit érzékel, de azonnal el is fojtja ezt magában. Méltatlan volna hozzá és meg is rémül a vágyakozás puszta tényétől. Képtelenség, hogy ilyet érezzen azok után, amit átélt sok évvel ezelőtt. Inkább az ennivalók felé fordul, de nem nyúl hozzájuk, csak nézi őket. Egész életében arra nevelték, hogy elegáns, kifinomult és önmegtartóztató legyen, aki felül tud kerekedni ösztönein. Ideje volna talán kitörnie ebből a szerepből, de az efféle beidegződéseket nehéz hátra hagyni. Kisvártatva Mark kilép elé a fürdőből. Hella pupillája kitágul amint megpillantja a férfit. Eleme és teste egyként reagál a vizuális élményre. Éppen úgy, ahogy a kirendeltségen. Erőnek erejével nyom el minden visszacsatolást. - Nálam sincs...Önt zavarja netán? - kérdezi és lepillant magára, majd akvamarin színű íriszei megállapodnak a férfi arcán - Megvártam vele - válaszol a kérdésre és valóban, az édes és sós csemegék érintetlenül hevernek a kis asztalkán - Ön melyiket kóstolná meg elsőnek? - tudakolja, miközben szemeit szigorúan a másik nyaka felett igyekszik tartani. Több kevesebb sikerrel ez működik is, ám képtelen koncentrálni és olykor elkalandoznak kékeszöldjei. Az időjárás ezalatt tovább tombol odakinn. Az orkán erejű szél nekifeszül az ablaktáblának és frucsa zörgő neszekkel adja tudtukra, hogy a java még csak most jön a viharnak.    

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847358#post847358][b]Erdődy Hella - 2022.06.05. 23:03[/b][/url]

Persze, hogy látott már meztelen nőt élete során. Mit is képzelt, hogy azt hitte majd zavarban lesznek mindketten. Megfeddte magát, amiért ilyen ostobán naiv volt, de csak egy mosollyal fogadta el a kapott feleletet. Nem zökkenthette ki újra magabiztosságából, mert az igen megalázó volna. Ha a férfinek nem nagy ügy ez az egész szituáció, akkor ki ő, hogy neki az legyen? Tette fel magának a kérdést, amit nem volt alkalma megválaszolni, mert az auror ismét beszélni kezdett. - Rendben van, akkor együnk ebben a sorrendben - vett magához a neki felkínált csemegéből, majd jól nevelten, csendben csipegetett. Finom visszafogottsággal rágta a falatokat, amiket kellemesnek talált. Látszott rajta, hogy igen előkelő étkezések esetén sem esne kétségbe, de az is szembeötlő volt, hogy grófnő létére képes alkalmazkodni, bár ezt talán a férfi nem tudta róla. Rangjuk már nem jelent olyan sokat mint egykor. Így nem is használják már, csak nagyon ritkán. - Van elég párna, hogy kordont építsünk - fordul a nevezett hálóalkalmatosság felé - Ráadásul Önnek kipihentnek kell lennie, hogy holnap hazavezessen - néz vissza a férfira, majd felkel és elindul az ágy felé - Jöjjön, kérem - hívja lágy szavakkal, s dacból sem feszeng tovább azon, ami történt mindezidáig. Egyszerűen ők csak két ember, akik együtt alszanak. Mark észre sem veszi, ami elvben remek, valójában viszont sértő számára. Mert ő igenis észrevette, még akkor is ha minden porcikája az ellen szólt, hogy ez megtörténjen. Valami megváltozott benne, ami felébresztette a mélyben szunnyadó nőt és felszínre hozta. Erről beszéltek legutóbb Nimmel. Testvére jól mondta, lesz majd egy pillanat, ami eltörli annak a mocsoknak az emlékét. A test és a szív ösztöneit nem lehet gátak mögé zárni. Valóban nem. Ha ezek olyanok, mint a víz akkor semmiképp. A víz is mindig utat talál. Eközben kecses mozdulatokkal nyújtózik el az ágy bal oldalán, bepolcolva maguk közé pár vánkost. Jó éjt kíván, s már fordul is elfelé, oldalvást helyezkedve. Magára húzza a takarót, hogy alig látszik ki alóla, majd kisvártatva fáradságtól kimerülten alszik el alkalmi hálótársa mellett. Órákkal vagy talán csak percekkel később hatalmas villanás világítja be a kicsinyke szobát, s Hella önkénytelenül öleli át szorosan rémálmában az aurort, hogy azután a mennydörgés hangjára riadtan ébredjen és üljön fel egyazon lendületből. Hosszú fekete haja nedvesen tapad homlokára és hátára. Fejét oldalra kapva néz Mark felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848489#post848489][b]Erdődy Hella - 2022.06.26. 20:31[/b][/url]

Vannak akik elmenekülnek a gondok elől, főleg ha azokat leginkább saját félelmeik jelentik. Egy nemes ilyet nem tesz. Soha. Nem futamodik meg még a legkínosabb helyzetben sem. Ennél pedig kevés kínosabb szituáció képzelhető el a világon. Itt van egy eldugott kis hotel szobájában. Az ágyban ülve, haja csapzott, arcán pánik, szemében a felismerés riadalma. Tudja mi történt vele az imént, s áldja a férfi nagylelkűségét, hogy nem tette szóvá ölelését. - Félek a villámlástól - szólal meg csendesen, szinte alig hallhatón, miközben maga elé szorítja paplanját - Még kicsik voltunk, amikor az öcsém beleesett a tengerbe, mert egy közelben becsapó villám mindannyiunkat elvakított. A rettegés, hogy elveszítem, felébresztette az erőmet, de gátat is képzett bennem ugyanakkor - meséli tekintetét előre szegve, hogy elrejtse, a sötétben ilyen közelről talán látszó vonásait. Nem szokott ennyire megnyílni senkinek. Tartása és neveltetése kezdetektől fogva nem engedte, hogy ennyire személyes emlékeket osszon meg másokkal. Különösen nem egy férfival, akit alig ismer. Felé fordulva csak most vette észre, hogy az auror felsőteste csupasz és belőle is több látszik, mint az illendő lenne. - Sajnálom. Nem akartam felébreszteni. Kérem bocsásson meg - indul el kecses keze, hogy megérintse a férfit, de a válla helyett ujjai a mellkasára simulnak, közvetlenül a kulcscsontja alatt. Eleme ismét elcsendesül, majd egyetlen csepp víz kőre érkezésének érzetét kelti. Észre sem veszi a mennydörgést. Minden figyelme erre a különös jelenségre koncentrál. Oly hirtelen múlik, ahogyan legutóbb. Hella visszahúzza balját és minden erejével azon van, hogy a férfi ne vegye észre rajta mennyire megilletődött. Neki nem szabad így viselkednie. Úrinő, sőt egyenesen grófnő. Mégis ez mit sem számít. Az eső elmosta a köztük lévő határt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848502#post848502][b]Erdődy Hella - 2022.06.26. 21:46[/b][/url]

Felidézni annak a néhány percnek az emlékeit nem volt nehéz. Beleégtek tudatába a villám fényénél erősebben. Újra ott voltak a nyílt tengeren, a vihar közepén. Ajkára lassabban jöttek a szavak. Ennyi év után sem könnyen fogalmazza meg, ami történt. Ritkán beszélnek róla. - Vakító fehérség és éktelen robaj töltött be mindent. Nimet lelökte az orkán erejű széltől átfordult vitorlarúd, egyenesen a több emeletnyi hullámok közé - kezdi a történetet - Néhány pillanatig azt sem tudtuk mi történt. Alig múlt hat éves, én pedig hét - látja magukat ahogy kiáltozva forgolódnak az öccsét keresve - Aztán lenéztem a tatról és megláttam. Kapálózott, fuldoklott én sikítva ismételgettem a nevét, aztán felé nyújtottam a kezem - halkul el a hangja a letaglózó emlékezéstől - Engedelmeskedett nekem a víz és egy kis részen elsimult körülötte. Ekkor ért oda apám és leugrott mellé egy mentőövvel, aztán kimásztak - sóhaja mélyről jövő és érzésekkel teli - Másra nem emlékszem, mert a megerőltetéstől elájultam - fejezi be a mentés történetét, hogy azután a férfi bocsánatát kérje. Kezén az auror ujjait puhának érzi, karján lúdbőr fut végig, majd lepillant ő is az összesimult végtagjaikra. Eleme áradni kezd, majd elapad, hogy ismét áradjon. Különös lüktetéssel borzolja kedélyét. Mi ez a különös érzés? Sóvárgás? Mi volna, ha egyszer, csak egyetlen egyszer nem vetne gátat az ösztöneinek? Ha lenne elég bátorsága elfelejteni ki is ő és mit is tett vele az a mocskos gazember annak idején? Ilyen lehetősége talán soha többé nem lesz az életben. Egy Erdődy nem lehet gyáva. Egykor képes volt alkut kötni a rajta erőszakot tevővel, hogy családja becsületét megvédje. Akkor néhány párna most miért állná útját saját maga felfedezésének? Szótlanul veszi ki tehát szabad kezével kettejük közül az első vánkost és puhán teszi arrébb. Reszket a félelemtől, de nem hagyja abba a pakolást. Hűvös akvamarin íriszei alig látszanak, ám jön kintről egy villanás, mely felfedi a tényt, hogy pupillái már tágak az ösztönös vágytól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858272#post858272][b]Erdődy Hella - 2023.01.07. 14:45[/b][/url]

Bosszankodva járkál fel s alá a pompás berendezésű szállodai szobában. A kandalló zöld lángjában egy fejhez beszél, türelme igencsak fogytán van, ám hangja nyájas marad mindvégig. - Igen, természetesen értem, és ahogy mondtam, csupán meg óhajtom vizsgálni a követ, egy magát megnevezni nem kívánó gyűjtő megbízásából - beszél arisztokratikusan kellemesnek tűnő hangnemben, majd a választ hallva ugyan szemforgatva fintorog, modora mégis kifogástalan, amikor ismét megszólal - Pontosan. Mint azt már említettem, a gemmológia doktora vagyok. Emellett a nemes és nagy múltú Erdődy ház sarja. Történetesen grófnő, aki aranyvérű boszorkány is egyben - sorolja fel összes létező titulusát megint. Mivel ugyanezt már megtette írásban is, amikor a vizsgálatra előzetes igényt nyújtott be a birtokos képviseletének. Így magában teljesen feleslegesnek tartja ezt az újabb faggatózást. Viszont bármit elmond, ha kell, akár ötvenszer is a cél érdekében. - A kő nálam nem is lehetne méltóbb és szakértőbb kezekben. Köszönöm nagylelkű bizalmukat! - hízeleg tovább olyan mérvű önuralommal, melyre csak egy nemes képes. Még néhány szót váltanak a másnap reggeli vizsgálat menetéről és az alak torz képe eltűnik. Kisvártatva a lángok is újfent vörös-narancs árnyalatúvá válnak, amitől a szoba megtelik lágy melegséggel. - Idióta vadbarom! - toppant jeges méltatlankodással Hella, majd magában füstölögve elvonul a fürdőbe, hogy felkészüljön a második nap záró estélyére. A mellette lévő szobából Adelina még nem jött át, így amikor végez a nyugtatólag ható fürdéssel leül, hogy újra, immáron harmadjára átnézhesse a kapott iratokat, melyek a tollforgó eredetiségét voltak hivatottak bizonyítani. Szerencsére a szervezőknél még mindig akadnak páran, akiknek mond valamit a neve. Szakmai berkekben legalább vannak még értelmes mágusok. Egy szál köntöse alatt fűzős fehérneműjében ücsörög az ablak mellett. Odakinn a hófödte hegyvonulatok ölelésében lassan nyugovóra tér a Nap, hogy átadja helyét a barátnőjét egyelőre rabságban tartó éjszaka sötétjének. Hamarosan öltöznie kell. Elpillant az ágy végén kiterített, sötétzöld színű nagyestélyi felé és sóhaja túl mélyről tör fel belsőjéből. Régen kellett ennyit bájolognia, de holnap még mielőtt kalapács alá kerülne, végre megnézheti azt a varázserejű rubint és talán kiderül, valóban segíthet-e Adelinának. Amennyiben a válasz igen, úgy ő maga fogja megvenni neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858986#post858986][b]Erdődy Hella - 2023.01.28. 21:25[/b][/url]

Elmerülten olvassa az aktát. Tele évszámokkal, tulajdonosok neveivel, akiket visszakövetve egészen III "Karóbahúzó" Vladig jutottak a szakértők. A mellékelt egyik lapon színesben látható az a festmény, amely a leghitelesebben ábrázolja Havasfölde fejedelmét, fején a nevezett tollforgóval. A legendárium, mely szerint annak a rubinnak köszönhetően tudott vámpír létére a napon járni, persze nem része a mellékleteknek. Az mind a mai napig kósza szóbeszéd. Ugyanis a tulajok sosem engedték komolyabb vizsgálatoknak alávetni az ékkövet. Mélyvörös színű, négyzetes csiszolású korund. Nyolc gyönggyel körbevéve egy nyolcágú csillag alakú, aranyból lévő, zárt foglalatban. Már a  képről is olyan kisugárzással mely szinte vonzza a tekintetet. Nem hiába ez a kialakítás. A nyolc ágú csillag az ujjászületés, a bőség és az egyensúly jelképe. Míg a rubin a szívre és a vérkeringésre van igen erős hatással. Meglehet épp emiatt tette valami módon immunissá a fényre Vlad Tepest. Töpreng tovább Hella, de az ajtó nyílására felfigyel. Nem rendelt vacsorát, hiszen az lesz az estélyen. A dolgok nem állnak össze hirtelen a fejében, ezért -úgy ahogy van- neglizsében siet az ajtóhoz és szemben találja magát azzal az alakkal, akivel immár harmadjára hozz össze a végzete. - Megint maga?! - rántja össze magán így is áttetsző csipkeköntösét, világoszöld szemei pedig dühös szikrákat szórank, ahogy behúzza az ajtón a férfi mögött - Mit keres itt? Halljam! - közelít hozzá, hogy alig egy karnyújtás választja el már csak őket egymástól. Vészt jóslóan felnéz az alakra, majd a másodperc töredéke alatt vízgömböt igéz szabad kezével. Eleme felkorbácsolódva tajtékzik lényében, ám legbelül fogalma sincs miért. Egyszerűen nem érti. A rengeteg hó és jég okán megérkezésük óta remekül érezte magát és mindeddig igazán produktív volt. Erre most kiszámíthatalanul cselekszik, belül reszket és nem tudja megállni, hogy így tegyen. A férfi hibája. Miért érzi ennyire furcsán magát a közelében és miért kerül egyfolytában az útjába? Teljesen összezavarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859008#post859008][b]Erdődy Hella - 2023.01.29. 17:16[/b][/url]

Barátnője váratlan érkezése egyszerre két okból rémíti meg azon túl, hogy nem számított arra, hogy itt terem előtte. Egyfelől mert villámgyorsan markolt a férfi torkára, másrészről pedig, mert veszélyezteti miatta saját testi épségét. - Igen, minden rendben... - feleli feszült hangszínen és kilépve a takarásból tekintetét a betolakodó és a nő közt járatja. Látja, hogy az utolsó aranyló sugarak bántják Adelinát, ezért szabad kezével finoman megfogja márványfehér karját, miközben nyugalmat kényszerít sajátmagára. - Eleresztheted, ura vagyok a helyzetnek - szólítja meg ezután a tőle ritkán hallható lágysággal a vámpírt, akinek védelmező megnyilvánulása, bár jól eső gesztus, igen veszélyes. Nem vetne jó fényt rájuk egy incidens, főleg, hogy végre holnap megvizsgálhatja a rubint. Ezért igyekszik előkotorni diplomáciai érzékét. Azonban a finom ráhatás helyett amit Adelinával szemben használt, a férfi esetén a kemény stratéga formát alkalmazza. - Amint látja, van társaságom, de egyedül is könnyűszerrel elbánnék magával. Így ismét megkérdem: Mit keres itt? - forgatja meg ujjai felett a vízgömböt, mely belül hevesen örvénylik. Mindezzel tökéletesen tükrözve Hella jelenlegi lelkiállapotát. Kívül sima, belül tajtekzó. Hűvössége és híresen nagy önuralma odalett az imént, s most is csupán jólneveltsége az egyetlen, ami visszatartja attól, hogy az idegesítő fickót szó szerint kiöntse szobájukból, mint a nem kívánatos ürgét a veteményesből.