A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Bosszankodva járkál fel s alá a pompás berendezésű szállodai szobában. A kandalló zöld lángjában egy fejhez beszél, türelme igencsak fogytán van, ám hangja nyájas marad mindvégig. - Igen, természetesen értem, és ahogy mondtam, csupán meg óhajtom vizsgálni a követ, egy magát megnevezni nem kívánó gyűjtő megbízásából - beszél arisztokratikusan kellemesnek tűnő hangnemben, majd a választ hallva ugyan szemforgatva fintorog, modora mégis kifogástalan, amikor ismét megszólal - Pontosan. Mint azt már említettem, a gemmológia doktora vagyok. Emellett a nemes és nagy múltú Erdődy ház sarja. Történetesen grófnő, aki aranyvérű boszorkány is egyben - sorolja fel összes létező titulusát megint. Mivel ugyanezt már megtette írásban is, amikor a vizsgálatra előzetes igényt nyújtott be a birtokos képviseletének. Így magában teljesen feleslegesnek tartja ezt az újabb faggatózást. Viszont bármit elmond, ha kell, akár ötvenszer is a cél érdekében. - A kő nálam nem is lehetne méltóbb és szakértőbb kezekben. Köszönöm nagylelkű bizalmukat! - hízeleg tovább olyan mérvű önuralommal, melyre csak egy nemes képes. Még néhány szót váltanak a másnap reggeli vizsgálat menetéről és az alak torz képe eltűnik. Kisvártatva a lángok is újfent vörös-narancs árnyalatúvá válnak, amitől a szoba megtelik lágy melegséggel. - Idióta vadbarom! - toppant jeges méltatlankodással Hella, majd magában füstölögve elvonul a fürdőbe, hogy felkészüljön a második nap záró estélyére. A mellette lévő szobából Adelina még nem jött át, így amikor végez a nyugtatólag ható fürdéssel leül, hogy újra, immáron harmadjára átnézhesse a kapott iratokat, melyek a tollforgó eredetiségét voltak hivatottak bizonyítani. Szerencsére a szervezőknél még mindig akadnak páran, akiknek mond valamit a neve. Szakmai berkekben legalább vannak még értelmes mágusok. Egy szál köntöse alatt fűzős fehérneműjében ücsörög az ablak mellett. Odakinn a hófödte hegyvonulatok ölelésében lassan nyugovóra tér a Nap, hogy átadja helyét a barátnőjét egyelőre rabságban tartó éjszaka sötétjének. Hamarosan öltöznie kell. Elpillant az ágy végén kiterített, sötétzöld színű nagyestélyi felé és sóhaja túl mélyről tör fel belsőjéből. Régen kellett ennyit bájolognia, de holnap még mielőtt kalapács alá kerülne, végre megnézheti azt a varázserejű rubint és talán kiderül, valóban segíthet-e Adelinának. Amennyiben a válasz igen, úgy ő maga fogja megvenni neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858272#post858272][b]Erdődy Hella - 2023.01.07. 14:45[/b][/url]

Bosszankodva járkál fel s alá a pompás berendezésű szállodai szobában. A kandalló zöld lángjában egy fejhez beszél, türelme igencsak fogytán van, ám hangja nyájas marad mindvégig. - Igen, természetesen értem, és ahogy mondtam, csupán meg óhajtom vizsgálni a követ, egy magát megnevezni nem kívánó gyűjtő megbízásából - beszél arisztokratikusan kellemesnek tűnő hangnemben, majd a választ hallva ugyan szemforgatva fintorog, modora mégis kifogástalan, amikor ismét megszólal - Pontosan. Mint azt már említettem, a gemmológia doktora vagyok. Emellett a nemes és nagy múltú Erdődy ház sarja. Történetesen grófnő, aki aranyvérű boszorkány is egyben - sorolja fel összes létező titulusát megint. Mivel ugyanezt már megtette írásban is, amikor a vizsgálatra előzetes igényt nyújtott be a birtokos képviseletének. Így magában teljesen feleslegesnek tartja ezt az újabb faggatózást. Viszont bármit elmond, ha kell, akár ötvenszer is a cél érdekében. - A kő nálam nem is lehetne méltóbb és szakértőbb kezekben. Köszönöm nagylelkű bizalmukat! - hízeleg tovább olyan mérvű önuralommal, melyre csak egy nemes képes. Még néhány szót váltanak a másnap reggeli vizsgálat menetéről és az alak torz képe eltűnik. Kisvártatva a lángok is újfent vörös-narancs árnyalatúvá válnak, amitől a szoba megtelik lágy melegséggel. - Idióta vadbarom! - toppant jeges méltatlankodással Hella, majd magában füstölögve elvonul a fürdőbe, hogy felkészüljön a második nap záró estélyére. A mellette lévő szobából Adelina még nem jött át, így amikor végez a nyugtatólag ható fürdéssel leül, hogy újra, immáron harmadjára átnézhesse a kapott iratokat, melyek a tollforgó eredetiségét voltak hivatottak bizonyítani. Szerencsére a szervezőknél még mindig akadnak páran, akiknek mond valamit a neve. Szakmai berkekben legalább vannak még értelmes mágusok. Egy szál köntöse alatt fűzős fehérneműjében ücsörög az ablak mellett. Odakinn a hófödte hegyvonulatok ölelésében lassan nyugovóra tér a Nap, hogy átadja helyét a barátnőjét egyelőre rabságban tartó éjszaka sötétjének. Hamarosan öltöznie kell. Elpillant az ágy végén kiterített, sötétzöld színű nagyestélyi felé és sóhaja túl mélyről tör fel belsőjéből. Régen kellett ennyit bájolognia, de holnap még mielőtt kalapács alá kerülne, végre megnézheti azt a varázserejű rubint és talán kiderül, valóban segíthet-e Adelinának. Amennyiben a válasz igen, úgy ő maga fogja megvenni neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858739#post858739][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.25. 21:25[/b][/url]

Sankt Moritz, december 28.

Hogy is volt a szobaszám? Kétszáztizennégy? Vagy kétszáznegyven? Mit is mondott a csinos portáskisasszony odalent? Ha most az élete múlna rajta, akkor sem tudná megmondani, hogy vierzehn vagy vierzig hangzott-e el. Azért merne rá fogadni, nagy tétben is akár, hogy ez nem csak neki okoz gondot. Igaz ugyan, hogy a figyelemzavarból neki is kijutott, és amúgy is nehezítő tényező volt, hogy a már említett portáskisasszony nagyon is csinos hölgyemény, aki kicsit elterelte a figyelmét, miközben lelkesen bólogatott mindenre, amit hallott. Egyébként is mi baj történhetne? Szükség esetén legfeljebb segítséget kér valamelyik alkalmazottól, már ha nem fut bele korábban valamelyik kedves barátjával, ha már itt tervezik ünnepelni a szilvesztert és kihasználni, hogy Sankt Moritz az Alpok 12 leghíresebb síterepének egyike. A táskáját már felvitték a szobába, így csak meg kell találnia a megfelelő szobát. Könnyebb lenne, ha nála lenne a kulcs, de odaadta Matthiasnak, hogy menjen csak fel nyugodtan, mert ő még maradt úgy öt percet a portánál, és lett is társasága holnap estére, így azonban csak a kissé kusza emlékeire hagyatkozhat. Csodás ötlet volt, állapítja meg, ám szerencsére cseppet sem hajlamos keseregni mindezen, elvégre előbb-utóbb így vagy úgy megoldódik ez a legjobb esetben is csak tragikomikusnak mondható helyzet. Kabátját vállára vetve sétál fel az emeletre, abban legalább biztos, hogy kétszázassal kezdődik a szobaszám és a másodikon található. A tizennégyes előtt aztán megáll, eltöprengve megvakargatja az állát, aztán úgy dönt, egy próbát megér. Ha téved, akkor legalább biztosan tudni fogja, hogy negyven a jó válasz. Lenyomja a kilincset, az pedig enged, és az ajtó kinyílik.
- Matthias... bist du da? - szólal meg óvatosan, mielőtt teljesen kitárná az ajtót és belépne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858986#post858986][b]Erdődy Hella - 2023.01.28. 21:25[/b][/url]

Elmerülten olvassa az aktát. Tele évszámokkal, tulajdonosok neveivel, akiket visszakövetve egészen III "Karóbahúzó" Vladig jutottak a szakértők. A mellékelt egyik lapon színesben látható az a festmény, amely a leghitelesebben ábrázolja Havasfölde fejedelmét, fején a nevezett tollforgóval. A legendárium, mely szerint annak a rubinnak köszönhetően tudott vámpír létére a napon járni, persze nem része a mellékleteknek. Az mind a mai napig kósza szóbeszéd. Ugyanis a tulajok sosem engedték komolyabb vizsgálatoknak alávetni az ékkövet. Mélyvörös színű, négyzetes csiszolású korund. Nyolc gyönggyel körbevéve egy nyolcágú csillag alakú, aranyból lévő, zárt foglalatban. Már a  képről is olyan kisugárzással mely szinte vonzza a tekintetet. Nem hiába ez a kialakítás. A nyolc ágú csillag az ujjászületés, a bőség és az egyensúly jelképe. Míg a rubin a szívre és a vérkeringésre van igen erős hatással. Meglehet épp emiatt tette valami módon immunissá a fényre Vlad Tepest. Töpreng tovább Hella, de az ajtó nyílására felfigyel. Nem rendelt vacsorát, hiszen az lesz az estélyen. A dolgok nem állnak össze hirtelen a fejében, ezért -úgy ahogy van- neglizsében siet az ajtóhoz és szemben találja magát azzal az alakkal, akivel immár harmadjára hozz össze a végzete. - Megint maga?! - rántja össze magán így is áttetsző csipkeköntösét, világoszöld szemei pedig dühös szikrákat szórank, ahogy behúzza az ajtón a férfi mögött - Mit keres itt? Halljam! - közelít hozzá, hogy alig egy karnyújtás választja el már csak őket egymástól. Vészt jóslóan felnéz az alakra, majd a másodperc töredéke alatt vízgömböt igéz szabad kezével. Eleme felkorbácsolódva tajtékzik lényében, ám legbelül fogalma sincs miért. Egyszerűen nem érti. A rengeteg hó és jég okán megérkezésük óta remekül érezte magát és mindeddig igazán produktív volt. Erre most kiszámíthatalanul cselekszik, belül reszket és nem tudja megállni, hogy így tegyen. A férfi hibája. Miért érzi ennyire furcsán magát a közelében és miért kerül egyfolytában az útjába? Teljesen összezavarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858998#post858998][b]Văduva Adelina - 2023.01.29. 11:48[/b][/url]

Az asztalon ül, nem messze az ablaktól. A kinti világot a vastag sötétítő függönyök választják el tőle. Ironikusnak tartja a helyzetet. Azért utazott el ilyen messze barátnőjével, hogy ismét járhasson nappal, most ismét arra van kényszerítve, hogy megvárja, míg besötétedik. A gondolatra halkan nevet fel, tudattalan forgatja meg az ujján lévő gyűrűt, amit Vladislavtól kapott. Feleszmélve pillant le rá, ujjai állnak meg a mozdulat közben: maga elé emeli, a mosoly sokkal visszafogottabb lesz, már-már szerelmes. Örülne, ha itt lenne vele, annak ellenére, hogy nem mondott neki semmit. Nem akarta belevonni a férfit, a végén még eziránt is nagyobb érdeklődést mutatna, mint indokolt lenne. Hella eleget tesz, ha még belevonná őt is, esetleg egy másik ember idejét is fecsérelné. Reményei szerint a nőével sem ezt teszi, de néha nem tud nem erre gondolni.
Bár vérszomját visszafogja az ékszer, minden érzéke tökéletesen működik továbbra is. Fejét kapja fel, Hella hangja úgy szólal meg, mintha csak mellette állna. Ösztönei győznek - ebben az esetben védelmező -, így mozdul, hogy feltépje barátnője szobájának ajtaját, és azonnal a férfi torkára fogjon, akit neki szegez a falnak - Hella elé helyezkedik, hogy barátnőjét testével védhesse, ha szükséges. Felső ajka mozdul feljebb, halk, sziszegő hangot hallat.
- Jó-jól vagy? - fájdalmas arckifejezéssel lép egy aprót arrébb, hogy a besütő, lemenő nap fénye se érhesse tovább, de egyértelműen Hellának szegezi a kérdést, akinek a keze fölött lebegő vízgömböt, csak most veszi észre. Elismerően bólint, majd pillant vissza a férfire.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859008#post859008][b]Erdődy Hella - 2023.01.29. 17:16[/b][/url]

Barátnője váratlan érkezése egyszerre két okból rémíti meg azon túl, hogy nem számított arra, hogy itt terem előtte. Egyfelől mert villámgyorsan markolt a férfi torkára, másrészről pedig, mert veszélyezteti miatta saját testi épségét. - Igen, minden rendben... - feleli feszült hangszínen és kilépve a takarásból tekintetét a betolakodó és a nő közt járatja. Látja, hogy az utolsó aranyló sugarak bántják Adelinát, ezért szabad kezével finoman megfogja márványfehér karját, miközben nyugalmat kényszerít sajátmagára. - Eleresztheted, ura vagyok a helyzetnek - szólítja meg ezután a tőle ritkán hallható lágysággal a vámpírt, akinek védelmező megnyilvánulása, bár jól eső gesztus, igen veszélyes. Nem vetne jó fényt rájuk egy incidens, főleg, hogy végre holnap megvizsgálhatja a rubint. Ezért igyekszik előkotorni diplomáciai érzékét. Azonban a finom ráhatás helyett amit Adelinával szemben használt, a férfi esetén a kemény stratéga formát alkalmazza. - Amint látja, van társaságom, de egyedül is könnyűszerrel elbánnék magával. Így ismét megkérdem: Mit keres itt? - forgatja meg ujjai felett a vízgömböt, mely belül hevesen örvénylik. Mindezzel tökéletesen tükrözve Hella jelenlegi lelkiállapotát. Kívül sima, belül tajtekzó. Hűvössége és híresen nagy önuralma odalett az imént, s most is csupán jólneveltsége az egyetlen, ami visszatartja attól, hogy az idegesítő fickót szó szerint kiöntse szobájukból, mint a nem kívánatos ürgét a veteményesből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=859049#post859049][b]Thorsten Löwenherz - 2023.01.30. 16:03[/b][/url]

Ismerős a hang. Még a kérdést is érti félig, legalábbis a megint szó ismerősen cseng, hallotta már többször is. Az azt követő maga szót nem érti, bár talán hallotta, de alapvetően a magyar távolságtartóan illedelmes változatát még annyire sem ismeri, mint a közvetlenebb, tegeződő változatot, noha a számonkérő hangsúly azért segít, hogy sejtései legyenek. Nem örvend éppen nagy népszerűségnek, úgy véli. Legalábbis nem itt. A nő ennek már többször is hangot adott az iskolában és Bogolyfalván is, ahol összefutottak. Talán még el is bizonytalanodna, ha kicsit is kevésbé lenne magabiztos, így azonban egy gondolattal félre is söpri mindezt.
- Ah, wieder mal Sie? Was für eine unerwartete Überraschung. Bedauerlicherweise suche ich aber nach meinem Vetter, Graf Matthias von Pflaz-Zweibrücken - szólal meg, először is a nő kérdését ismételve meg tudtán kívül. Azt is kijelenti, hogy micsoda váratlan meglepetés a találkozás, közben meg végigméri a nőt, akiről már korábban is megállapította, hogy egészen csinos, majd közli, hogy sajnálatos módon azonban éppen az unokatestvérét keresi, von Pfalz-Zweibrücken grófot, Matthiast. A fordítógyűrűje történetesen a bogolyfalvi irodája asztalán pihen. Nem látta semmi értelmét, hogy elhozza ide, ahol az egyébként is németajkú baráti körével tölti az ünnepet. Meg se fordult a fejében, hogy itt is belebotolhat ebbe a nőbe, aki olyan látványosan nem kedveli, hogy már-már az a gyanúja, hogy éppen azt próbálja leplezni, hogy valójában mégsem olyan közömbös iránta, mint szeretné. Hátrálna is ki egyébként, mivel mindebből már evidens számára, hogy sikeresen félrehallotta a negyvenes számot, amikor a háta mögött is felbukkan valaki, és a torkára markol. Megemeli a kezét védekezőn már csak ösztönből is. Már ment volna magától, nem egészen érti a felhajtást.
- Wunderbar - dünnyögi. Csodás. Mintha ő lenne a megtestesült főgonosz. - Entschuldigung, es ist wirklich nur ein Missverständnis - kér elnézést, és kijelenti, hogy ez csupán egy félreértés, ami teljesen igaz. Összekevert két elhadart számot, a nőhöz meg egy újjal se ért hozzá, nem is érti a hisztit, de úgy véli, hogy majd legközelebb talán jobb lesz, ha ő is inkább messzire elkerüli karót nyelt grófnőt.