A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=846964#post846964][b]Mark D. McMillan - 2022.05.29. 22:27[/b][/url]

Miután ott hagytuk a lányomat, csak nehezen vettem rá magam, hogy visszainduljunk Magyarországra. Egy kicsit még mindig aggódtam a lányomért, noha tudtam, hogy jó kezekbe került, hisz alaposan leellenőriztem az illetőt, mielőtt ebbe az egészbe belementem volna. Hella azonban nem hazudott, és az a kép, amit lefestett nekem erről az illetőről, a valóságot mutatta. Mindezek ellenére mégis még hosszú percekig kattogott az elmém a lányom miatt, már most nagyon hiányzott és aggódtam, hogy bármi baja eshet. Talán ezért sem voltam túl bőbeszédű a mágiával bűvölt királykék Firebird volánja mögött.
Helyettem inkább szólt a zene, egy olyan lemez, amit még Elektrával hallgattam. Ő is az eszembe jutott az út során, de aztán sikerült visszazökkennem a jelenbe, mikor a nap nyugtával egy durva viharba keveredtünk. Nem csak a szél fújt, s dobálta a járművet a magasban, de hirtelen zúdult ránk az eső, és a dörrenésekből ítélve félő volt, hogy talán még jég is jöhet ezzel a zivatarral.
- Van itt egy motel, megállok, itt töltjük az éjszakát, sajnálom - közöltem Hellával elnézést kérően, mert ugyan megígértem, hogy hazajuttatom, úgy tűnt, hogy ez nem fog összejönni.
- Remélem nem nagy gond, hogy elmarad a találkozója - tudtam, hogy volt időpontja, már csak ezért is pech, hogy ki kellett kötnünk egy ilyen félreeső, kövekből épült, kissé ódivatú fogadóépületnél.
***
- Beszéltem a recepcióval, teltházuk van a vihar miatt, vagyis csak egyetlen szobájuk maradt. Azt kivettem Önnek, én meg majd alszom a kocsiban - mondtam kissé vacogva, mert az a néhány perc is elég volt ahhoz, hogy bőrig ázzunk, míg az autótól besiettünk az épület előcsarnokába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847012#post847012][b]Mark D. McMillan - 2022.05.30. 20:54[/b][/url]

Szerencsére utastársa nem volt egy házsártos nőszemély, nem ragaszkodott olyannyira a találkozójához, hogy kicsikarjon Marktól egy életveszélyes hazautat, ez pedig máris megkönnyebbüléssel töltötte el a férfit, legalábbis egy időre, mert újra és újra visszaköltözött elméjébe a gondolat, hogy magára hagyta a lányát egy idős mágussal. Persze, lenyomozta, tudta, hogy bízhat benne, mégis aggódott a kisebbik gyermekéért, aki elég nehezen fogadta el ezt a helyzetet. A recepciónál is ezen kattogtak tekervényei, míg gondolataiból aztán félbeszakította a boszorkány, aki átnyújtotta felé az egyetlen üres szoba kulcsát. Mark pedig a maga gavallér módján ezt fel is ajánlotta női utastársának, még úgy is, hogy tudta, nem lesz túl kényelmes az autó belsejében, s ott egész biztos, hogy nem pihenheti ki magát.
- De csak, ha tényleg nem zavarja - nem akart tolakodónak tűnni, mivel azonban Hella ezen a téren is kedvesnek bizonyult, végül Mark hálás mosollyal fogadta el a nő ajánlatát.
- Rendben, akkor menjünk is, mert megfagyunk - mosollyal utalt arra, hogy láthatóan a nő is mintha vacogott volna, bár elég volt csak arra gondolnia, hogy ő maga is majd megfagy.
Szedte is a lábait, szerencsére csomag az nem volt, amit magukkal kellett volna cipelnie, hisz nem készült éjszakázásra. A szobába lépve először is felmérte pillantásával a terepet, egy egészen egyszerű, ám viszonylag tiszta szoba várta őket, egy kétszemélyes franciaággyal, meg egy kényelmes fotellel, dohányzóasztallal, és egy szobából nyíló fürdőszobával. Szekrény is akadt a helyiségben, meg egy ablak, ami az utcafrontra nézett.
- Egész otthonos - jegyezte meg Hellának, miközben hajába túrt, hogy nedves tincseit eloszlassa. Még mindig fázott, így előhúzva a pálcáját, először a nőn alkalmazott szárító varázslatot, majd saját magán, ám ez most sem sikerült tökéletesen, mert imitt-amott a ruhái is nedvesek maradtak, és a bőrét sem szárította fel a varázslat igazán.
- Ez sosem ment tökéletesen - elnézést kérő mosoly kúszott arcára, valamiért a támadó-és védő varázslatok terén mindig is ügyesebb volt, az ilyen alap varázslatok meg kezdtek megkopni elméjében, már csak azért is, mert a maga, ódivatú módján, inkább vetkőzött és öltözött, mint sem hogy varázslattal tartsa szárazon magát.
- Van zuhanykabin - nyitott be, hogy lecsekkolja a fürdőszobát, majd Hellára pillantott. - Szeretne zuhanyozni? Úgy értem, hogy külön, mert akkor addig kimegyek a szobából, ha szeretne - ajánlotta fel, talán egy kicsit zavarban is volt a helyzet miatt, mert hát, mégis csak a lánya egyik tanárnőjével kellett osztoznia egy ilyen szobán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847023#post847023][b]Mark D. McMillan - 2022.05.30. 21:55[/b][/url]

Sosem értett úgy igazán a nőkhöz, az is csoda, hogy a felesége hozzá ment, vagy hogy Elektra elviselte a férfit gyakorta átszövő komorságot, ám most is bebizonyosodott számára, hogy még mindig lenne mit tanulnia, mert úgy érezte, mintha szavaival egy kicsit megsértette volna a nőt. Persze nem értette, hogy miért, vagy pontosan mivel, de Hella hanglejtéséből valamiért megérezte. Ennek ellenére nem szólt egy szót sem, hogy faggatózzon, ha a nő akarja, majd úgyis az orrára köti, hogy mi is a probléma. Ha meg nincs probléma, az még annál is jobb.
A szoba tényleg kellemesnek bizonyult, ennek ellenére Mark egy kissé feszengett, részben azért, mert még nem ismerte kellően Hellát, másrészt, mert tudta, hogy együtt fogják tölteni az éjszakát. Ez a két dolog pedig frusztrálta, akárcsak máskor, mikor kiszakították a komfortzónájából.
Halovány mosolyt azért elengedett a nő irányába a varázslatokat illetően, de aztán megint előtört belőle a feszengés, mikor szóba jött, hogy akkor hogyan is kéne megoldaniuk a dolgokat. Ő maga szívesen zuhanyzott volna, de az első kört a nőnek ajánlotta fel, csak aztán abba is belegondolt, hogy ezzel vajon nem-e sérti meg a gyengébbik nem határait. Az viszont meglepte, hogy a nő nem húzta erre a száját, mi több, mintha még flörtölt is volna vele. Valóban? Vagy csak kezd agyára menni a magány, mióta Elektra úgy döntött, hogy más utakra téved. Persze, biztosan csak képzelte. Ennek ellenére azért elmosolyodott, felvéve a beszélgetés fonalát. - Hát emlékszik? Nem gondoltam volna, hogy így ragadok meg az emlékezetében - nem is tudta, hogy ez ciki, vagy nem ciki, mindenesetre nem firtatta tovább. - Megígérem - mosolygott vissza cinkosan, egyben fogadva a nő humorát, aztán illendően kivonult a szobából, hogy a nő nyugodtan elvégezhesse az esti rituálét, közben odakint ezen mosolygott, igazán jó poénnak találta.
Sétálgatott egy ideig, lement a portára, sikerült szereznie csokoládét és ropogtatni valót, azokkal tért vissza, s remélve, hogy már szabad, két kopogtatás után nyitotta is az ajtót.
- Opp, bocsánat, sajnálom - elnézést kérően már fordult is arccal az ajtónak, érezvén, hogy kicsit korán érkezett. Kínosnak érezte, nem akarta, hogy a nő rosszat feltételezzen róla, még akkor sem, ha lényegében nem tett rosszat, csak meglátta fedetlen hátát néhány másodperc erejéig.
- Hoztam rágcsát - törte meg a csöndet, csörgetve a zacskót, még továbbra sem megfordulva, míg meg nem kapta az engedélyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847340#post847340][b]Mark D. McMillan - 2022.06.05. 20:49[/b][/url]

Kíváncsian szökött fel a szemöldöke, hogy miféle emlék is lehet az, mi ennyire beégett a nő elméjébe, aztán elmosolyodott, ahogy a nő szavai hallatán szinte maga előtt látta a korábbi történéseket. - Jó, az tényleg egy emlékezetes pillanat volt, bevallom sikerült zavarba hoznia, főleg, mikor ráeszméltem, hogy nem Ön az új kollegina. Azóta is röstellem, hogy nem kérdeztem semmit, csak egyből belecsaptam a közepébe. Általában barátságosabb vagyok a kollégákkal is, csak ott valahogy sürgetett az idő - meg a gondolatai is máshol jártak, de ezt már nem fűzte hozzá, a lényeg, hogy sikerült jót mosolyogniuk a múlton.
Aztán úgy érezte, hogy illendő lenne egy kicsit elvonulnia, míg a hölgy lezuhanyozik, véletlenül sem akart zavarni, vagy kellemetlenséget okozni a jelenlétével. Fejben próbálta kiszámolni, hogy nagyjából mennyi idő lehet elegendő, addig is tett egy kört, beszerzett néhány holmit, majd bő negyed órával később tért vissza, ám úgy tűnt, hogy kicsit elszámolta magát. Rányitott a nőre, holott ez nem volt szándéka, ezért is fordult rögtön az ajtó felé arccal, szigorúan azt bámulva, miközben kezei közt ott csörgött az elemózsia.
- Jól áll amúgy…a rúna. Mi a jelentése? - még mindig nem fordult meg, ám nem hagyta figyelmen kívül a nő tetoválását. Kicsit meg is lepte, nem gondolta volna, hogy Hellának ilyesmi is van a bőrén. Bezzeg neki nem volt semmi ilyen jelképe, legutóbb is csak a fránya dínókkal dicsekedhetett.
- Köszönöm - felelte, immár megfordulva, látva, hogy a nő is fedett ott, ahol kell. - Ez itt csokis perec, ez meg sós rágcsa, olyasmi, mint a mugliknál a ropi, ismeri? - éppen nyújtotta át a finomságokat a nőnek, mikor meglazult az anyag, s csak a nő reflexein múlt, hogy Mark mindössze a vállait látta kivillanni alóla.
- Nahát, ezek a törölközők szeretnek vándorolni - jegyezte meg viccesen, hogy enyhítse a nő zavarát, meg talán a sajátját is. - Nos, tessék csak enni, én meg addig, ha szabad…- bökött ujjával a fürdő felé, aztán felkapva az ágyról a másik törölközőt, meg is indult, s behajtva az ajtót, hozzálátott a rutinos mozdulatoknak.
Ledobva ruháit, beállt a már zubogó zuhany alá, kiélvezte a bőrét melengető cseppeket, lemosta arcát, hosszan folyatta magán a cseppeket, melyek jól estek a kinti hideg zivatar után. Közben próbálta kikapcsolni a gondolatait, nem akart odabent túl sok időt sem tölteni, így tíz perc után már a derekára csavart törölközőben lépdelt ki, s pillantása szinte azonnal megakadt Hellán.
- Öhm, remélem, nem zavarja, hogy …sajnos nincs nálam váltásruha - utalt ezzel arra, hogy egyelőre ez a törölköző az, mi ideiglenes öltözetet szolgál.
- Milyen a perec?- telepedett le a másik fotelbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=847350#post847350][b]Mark D. McMillan - 2022.06.05. 22:22[/b][/url]

Értően biccentett, mikor megtudta a motívumok jelentését, elgondolkodott azon, hogy fiatalkorában majdnem magárra varratott egy jelképet, amit aztán még sem tett meg. Az utóbbi időben pedig meg sem fordult a fejében, hogy idősebb korára tetováltasson, és ettől még a lányait is óvva intette. Ám Helláé tetszett neki, szexinek találta, bár utóbbit nem kötötte a nő orrára.
Közben ő is bevette a fürdőszobát, és nem sokkal később már üdén és tisztán lépdelt ki, hajtincsei még mindig nedvesek voltak, azokat nem dörgölte át kellő alapossággal, sőt, mellkasán is végig folytak a cseppek, mert ő nem szeretett törölközni. Híve volt annak, hogy ami egyszer vizes lesz, az magától meg is szárad, meg amúgy is, végre kellemes meleg volt a kis motelszobában, hála annak a kis kandallónak, melynek mélyén ott lobogott a tűz.
- Engem? Ja, nem, dehogy, láttam már pucér nőt - hirtelen csúszott ki a száján, és ahogy ráeszmélt, el is mosolyogta magát. Mit szépítsen ezen, valóban látott már meztelen nőt, nem is egyet, nem is kettőt. Szóval oka nem volt zavarra, ha csak az a tény nem, hogy Hella a lánya professzora, akivel most együtt fog aludni.
- Kedves, én először a sósból ennék, utána az édesből, aztán megint a sósból - tett javaslatot, majd meg is bontotta a sós zacskót, először a nőt kínálta meg, és csak utána vett a ropogós finomságból. Közben újra helyet foglalt, pillantása pedig a nőre szökött, s mi tagadás, kíváncsi fantáziája kicsit beindult. Azonban nem akart illetlen lenni, el is kapta a pillantását, s torkot köszörülve roppantott rá a sós rágcsára.
- Khm, talán aludnunk kellene. Öné az ágy, én meg alszom a földön, rendben? - felkelve a székből, méricskélni kezdte a teret, hogy hová is telepedhetne le, aztán pillantása a kényelmes franciaágyra siklott, majd megint a padlóra. Elfértek volna ketten is abban az ágyban, de Marknak eszébe se jutott, hogy kellemetlen helyzetbe sodorja Hellát, és saját magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848484#post848484][b]Mark D. McMillan - 2022.06.26. 20:01[/b][/url]

Az evés után úgy érezte, hogy nem ártana nyugovóra térni, főként amiatt, mert már nagyon fáradt is volt, és tudta, hogy még hosszú út vár majd rájuk másnap. Azt viszont nem képzelte, hogy ma este a tanárnővel alszik, így ezt a helyzetet most valahogy meg kellett oldaniuk. Úriemberhez méltón javaslatot is tett, miszerint szívesen alszik a földön, végül is, aludt már korábban is talajon, egyszer ki lehet bírni. Az viszont meglepte, hogy a nő ehhez nem ragaszkodott, állát kezdte dörgölni ujjaival, mintha csak gondolkodna. Át is futott az agyán, hogy ez vajon helyes-e, tekintve, hogy a lánya nevelőjéről van szó, de végül is, a nő érvei meggyőzték, így biccentve kerülte meg az ágyat, hogy helyet foglaljon a szabad oldalon.  - Tényleg kényelmes - jegyezte meg, ahogy helyet foglalt, a párnát még kicsit megigazgatta, majd viszont kívánva jóéjt, elfeküdt a másik irányba fordulva, s bő negyed órával később már húzta is a lóbőrt, halk szuszogással.
Az idő közben nem lett jobb, továbbra is lehetett hallani a szakadó esőcseppek dorbézolását, míg nem ki tudja mennyi idő után, hirtelen hatalmasat dörrent az ég, s az egész szobát megvilágította a villámlás fénye. Mark maga is felriadt a hangos dörrenésre, meg persze arra, hogy váratlanul valaki szorosan ölelte át. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy ráeszméljen, szobatársa, Hella az, ki hozzá bújt néhány másodperc erejéig. - Hé, minden rendben? - maga is feltornázta magát karja segítségével, miközben a professzornő felé fordult, s látta rajta a riadalmat. Az ölelésre nem tett megjegyzést, meglepte persze, de nem tette szóvá. - Nem szereti a vihart, igaz? - a párna még mindig közéjük ékelődött, de ahogy kimondta a szavakat, ismét hatalmasat dörrent az ég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848493#post848493][b]Mark D. McMillan - 2022.06.26. 20:51[/b][/url]

Miközben Hella mesélt, eszébe jutott, hogy a nagyobbik lánya is félt kiskorában a villámoktól, de aztán idővel elmúlt a félelme. Ebben az esetben, egy történetet hallva azonban arra a következtetésre jutott, hogy akadnak emberek, akik nem csupán a dörrenéstől riadnak meg, s nem pusztán a villám fényességétől. Akadnak, akikben kellemetlen, rossz emlékek élednek fel, mint ahogy Hellában is. Ebből adódóan pedig érthető volt az, hogy miért is reagált a nő úgy, ahogy. - Ez szörnyű lehetett, mi lett az öccsével? - kíváncsian kérdezett rá, de csak puhatolózva, mert nem tudta, hogy miféle témát is érint ezzel.
- Ugyan, nincs semmi gond - kedves mosolyt engedett el Hella felé, ilyesmiért nem volt oka haragudni, azon viszont meglepődött, mikor a nő keze a mellkasára simult. Rá is tévedt pillantása a bőréhez érő tenyérre, keze automatikusan futott a nő kézfejére, aztán pillantása a másik tekintetére tévedt. A fizikai vonzalom erősödött benne, noha elméje, s szíve még másé volt. Pár pillanatig csak fürkészte a másik íriszeit, gondolataiban átsuhant, hogy talán félresöpörhetné azokat a párnákat, hogy hanyatt döntse a professzornőt. Kezével nem engedte el a másikát, legalábbis néhány másodpercig, de aztán, hacsak a nő nem kezdeményezett, észhez térve engedte útjára végül Hella kacsóját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=849782#post849782][b]Mark D. McMillan - 2022.07.23. 20:57[/b][/url]

Mark nem volt ott ugyan, de az elmesélt történések alapján bele tudta magát élni a nő helyzetébe, és el tudta képzelni, hogy miket kellett átélnie abban a viharban ott a tengeren. Egy ilyen esemény mindenkit megrendítene, még akkor is, ha végül szerencsésen ér véget a történet. Sokszor egy baleset életre szóló nyomokat, traumát hagy a lélekben, és így most már jobban meg is tudta érteni Hellát, hogy miért is félt annyira a villámlástól és az ilyen nagyobb viharoktól.  - Tehát akkor mutatkozott meg a képessége, érdekes, hogy mire képes egy ilyen veszélyes szituáció - tudta azt, hogy sok más esetben a muglik és a varázslók esetén is, ha valaki bajba került, olyankor jött csak elő igazán az ember ereje. Talán az adrenalin végett, vagy valami megfoghatatlanként, mindenesetre az emberekben lévő rejtett erő mindig akkor tört elő, amikor szükség volt rá. - Nem csodálom, az egy pokoli éjszaka lehetett gyerekként, de örülök, hogy átvészelte és hogy ennek hála remek mestere lett a képességének -  egy nyugtató mosolyt küldött a nő irányába, neki ugyan már kiment az álom a szeméből, de azt gondolta, hogy Hella még visszaaludhat, miután megnyugodott. A mellkasára tévedt női tenyér azonban váratlanul érte, azonnal utána is nyúlt, de még sem tolta el, tenyerével letakarta a nő kézfejét, miközben mélyen fürkészte a professzorasszony íriszeit. Kár lett volna tagadni, hogy vonzódott hozzá, csinos nőnek tartotta. Mégis bizonytalan volt, nem tudta, hogy helyes volna-e, ha azon nyomban cselekedne, és hanyatt döntené Hellát. Nem akart ajtóstul rontani a házba, hisz még az is lehet, hogy csak valamit félreértett. De nem, nem értett félre semmit. Látva, hogy Hella hogyan vette ki közülük a párnát, tudta jól, hogy szabad utat kapott, s hogy most magáévá tehetné a nőt. Tekintete el is kalandozott az ajkain, de hiába találta csinosnak, hirtelen bevillant elméjébe egy másik arc, s nem tudott szabadulni annak gondolatától. - Khm, azt hiszem, hogy meg kellene próbálnunk aludni, mert hamarosan felkel a nap, és útnak indulunk. Jót tenne egy kis pihenés - mondta, miközben lefejtette mellkasáról a nő ujjait, aztán átfordult a másik oldalára, hogy megfékezze ösztöneit. Lehet, hogy kedve lett volna és az ösztönei ezt súgták, de a szíve egészen mást diktált. Még mindig Elektrára gondolt.