HELLA

Róma, valahol este

D A M  D A M  D A A A A A M
OMGDEJÓ | mood | kukkantás

Kéretlen vélemény

Kyle

- Ha így lenne, remélem a tiéddel kezdi, hogy én el tudjak menekülni - komolyan beszélek, az én fejemért kár lenne. Jó, jó, az övéért is, de na, ezt neki nem kell tudnia.
Valami furcsa rezgésen működtünk mi mindig, magától jön az is, hogy az ölébe üljek, meg az is, hogy elhúzzam a hajam a nyakamból, mikor megérzem ajkainak érintését. Nem mondom, hogy nem futnak át illetlen gondolatok az agyamon...
- Hát igen - bólogatok lassan. - Szépséges kis család, totál belepasszol a kicsi is - elégedetten figyelem a hat fület, a három orrot és azokat a sötét szemeket. Ha egyszer nekem valaki azt mondja, három kutya mamája leszek, kinevettem volna.
Figyelmesen hallgatom mindazt, amit az útjáról elmesél. Biztos vannak részletek is, amik majd egyik pillanatról a másikra eszébe fognak jutni, ezért nem vágok közbe, hogy részletezze minden napját.
- Jaj de remélem semmiféle rontást nem hoztál haza, mert akkor kipenderítelek - szemöldökömet ráncolva fordítom felé a fejem. Semmi szükség rá, hogy hét év balszerencse, vagy hasonló kellemetlenség is hazajöjjön vele.
- Azokat a kapszulákat én szívesen kipróbálnám. Nem kell félni tőle, hogy az orrodba mászik valami bogár, de nézheted a csillagokat. Vagy nem volt jó? Ja igaz, neked semmi nem tetszik - utóbbit már csak piszkálódásból teszem hozzá.

Kyle

Felhorkantok, de nem sértésnek veszem, sőt. Még bólogatok is. Meg sóhajtok egy aprót, tetszik, hogy a nyakamat már megtalálta.
- Mi van már, élő vibrátor lett belőled? - nevetek fel a rázkódására. Kutyáink mindeközben alig győzik odébb lökni egymás fejét, hogy simihez jussanak.
Ahogy mesél, az én szemöldököm is azért felakad. A keleti országokban még sosem jártam, nem ismerem igazán az ő kultúrájukat, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy ne fából legyen a pálcám.
- Hát de...azt hogy? Miből van akkor? Ilyen szilikon pálcákat csinál, mint... - megrázom a fejem, ezt a gondolatmenetet inkább be sem fejezem. Érdekel, milyen tapasztalatokat szerzett, ha a pálcakészítés, mint tevékenység nem is.
- Szuper, enyém lesz a lakásod - vigyorogva bólintok párat lassan. Mondjuk pont nem érdekel a lakása, miatta, meg a kutyák miatt költöztem be félig-meddig, a saját otthonomat pedig már majdhogynem el is felejtettem. A gyerekeket mindennap sétálni kell vinni, ezért nincs olyan, hogy edzés után nem látogatok ide.
Halkan kuncogok, elképzeltem, hogy a zsiráfbébi hogy közlekedett abban a búrában. Van köztünk úgy másfél fejnyi különbség, így elég valószínű, hogy nekem nem lenne probléma, hogy összehúzzam magam. A gondolat, hogy elvinne oda, különösen tetszik. Nem pont a búra miatt, egyszerűen miatta. Felrémlik a sátorozásunk északon.
- Én? - kérdezek vissza. A felé eső kezemmel oldalról túrok bele a hajába és nyomok egy csókot a homlokára. Orromat az övéhez érintem, lehunyom a szemem. Aztán pár másodperccel később felsóhajtok.
- És mi lesz most? Van már valami terved? Folytatod a pálcaboltot itt? - visszafordulok a kutyákhoz, miközben felteszem a kérdést.

Yezebel
Zene és zene

Yezebel

Roman

Roman

Roman

Roman

Damien Sebastian Felagund

Roman

Roman

D U D I
boldog vok | mood | i'm not drunk, you are | kukkantás

D A M  D A M  D A A A A A M
OMGDEJÓ | mood | kukkantás

Greg
Anglia - Selwyn birtok

A birtok határán varázslat akadályozta meg, hogy bárki is hoppanálással közelítse meg a régi Selwyn házat, és ez alól Sebastian sem volt kivétel, mióta - lassan már egy évtizeddel ezelőtt - varázslat befolyása alatt olyan dolgokat vitt itt végbe, amelyek az egész családján nyomot hagytak. Nem sok esély volt rá, hogy ismét ilyesmi történjen, de jobb az óvatosság, így most rá is gyaloglás várt.
Nemrég még fel sem merült volna benne a gondolat, hogy Greggel az oldalán fog ellátogatni a Fordwitch-i otthonukba, de miután Seth-tel eldöntötték, hogy célt akarnak találni a helynek, szükségszerű volt a ház állapotának felmérése csakúgy, mint a környéké.
Nem vált el élesen a telek határa az erdőtől, de mugli szemek elől elrejtették az út további részét - ők egy szakadékot láttak maguk elől, és maximum csak akkor lett volna hatalmas meglepődés, ha valaki a mugliriasztó bűbájok ellenére is épp itt próbálja meg a mélybe vetni magát, de erre Selwyn-emlékezet óta nem volt példa. Az út maga a varázslatokon átlépve lényegesen rosszabb állapotban volt, mint a nyilvános oldalon, és bár valaha elég széles volt ahhoz, hogy akár egy hintó is végighajtson rajta, most mindenütt átvették a növények a terepet és inkább csak a fák növéséből lehetett tudni, hogy hol érdemes haladni.
Sebastian nem igazán törődött vele, hogy a koradélutáni esőtől még nedves levelek a nadrágja szárát simogatják, sötét foltokat hagyva mindenhol, hiszen fogalma sem volt róla, hogy esetleg a háznál milyen állapotok várják.
- Lehet, hogy seprűt kellett volna hozni… - mormogta, de természetesen nem takarítani akart, csupán gyorsabban haladni, de ezen a ponton már nem sokat tehetett az ügy érdekében. - Szerintem először nézzük meg a házat, utána elég lesz átverekednünk magunkat a növényzeten - nézett útitársára kérdőn, hogy egyetért-e a tervvel.

Sebastian

Greg

Nem számított rá, hogy a másik felelni fog a félhangos megjegyzésére, de ettől függetlenül is pirosabbá vált egy kicsit a füle hegye, mert elszégyellte magát, hogy ennyire figyelmetlen volt.
- Igaz. Sajnálom - mondta hát, bár nem úgy tűnt, hogy Greg különösebben magára vette volna, hogy elsiklott a problémája felett.
Greg eszmefuttatásában jócskán volt igazság, de Sebastian nem csak a varázslatokat akarta felmérni a területen.
- Elsőként megnézném, hogy van-e egyáltalán olyan állapotban a ház, hogy érdemes legyen tovább dolgoznunk - magyarázta, hogy miért vette az útját az ódon épület irányába. Mivel nem járt itt azóta, hogy az aurorok rájuk robbantották az egyik falat, fogalma sem volt róla, hogy esetleg mostanra nem omlott-e össze az egész ház a kár nyomán. Márpedig, ha épület nincs, akkor kicsit azért más a leosztás.
Azonban ahogy haladtak már átviláglott a lombokon a tető halvány körvonala, Sebastian mellkasában pedig egy pillanatra összeszorult valami. Nyelnie kellett egy nagyot, de fogalma sem volt, hogy ez a furcsa, szomorúsággal vegyes izgalom mit is akar jelenteni. Némi fáziskéséssel fogta csak fel azt is, hogy Greg tovább beszélt hozzá.
- Mi..? - kérdezte elsőre, de egy-két másodperc után feldolgozta az agya, amit a másiktól hallott, és elvigyorodott. - Persze, mert a legjobb megoldás a lesből gyilkolásra, ha megmondod az áldozatnak… - felelte a második kérdésre, és csak utána ugrott vissza az elsőre. - Egyébként meg logikusnak tűnt téged hívni, kellően sok közös bizniszünk volt már ahhoz, hogy ismerjem a hozzáértésedet - vont vállat. Nem szokott felesleges dicséreteket osztogatni, de ezt komolyan gondolta. Persze Seth is el tudta volna végezni a munkát, és mivel egy alkalom aligha lesz elegendő, így később rá is szükség lesz, de ha őszinte akart lenni, akkor Sebastian nem igazán állt még készen arra, hogy a testvérével kettesben térjen vissza ide. Úgy érezte, hogy előbb el kell magában rendeznie, hogy mit is gondol a helyről, hogyan reagál rá, ha látja, és ehhez kellett, hogy teljesen a saját érzéseire tudjon figyelni. Ezt persze nem mondta volna el Gregnek, mert nem volt különösebben lelkizős természetű a viszonyuk, talán a másik körbe is röhögte volna, de Sebby ettől még a brit auror munkájában teljesen megbízott.
Abban mondjuk kevésbé, hogy esetleg nem próbál meg elcsenni ezt-azt, de ezzel kapcsolatban úgyis csak visszaindulás előtt lesz dolga.
- Szükséged van valamilyen extra infóra a munkához a helyről, vagy elég, amit már tudsz? - kérdezte aztán.

Sebastian

Greg

- Nem szükséges mindig mindenkinek mindent tudnia - vont ismét vállat kicsit felhúzva az orrát a szinte már kritikának is beillő megjegyzésre és méregetésre. Seth egyébként sem valószínű, hogy ne tudná kitalálni, hogy ki jött Sebby-vel, ha nagyon akarná.
Ahogy tovább haladtak némán nézett fel újra a tetőre, elmerengve azon, hogy vajon mimindent szívhatott magába ez a ház? Nem tudott rá gonoszként gondolni, pedig lett volna realitása, hiszen komisz dolgok alakították az évszázadok során. Igazából most először merült fel benne a kérdés, hogy vajon az apjuk mit élt át itt gyerekként, és annak vajon lehetett köze ahhoz, hogy olyan ember lett, amilyen? És az előtte itt élő Selwynek? Nem tudott velük különösebben empatizálni mindeddig, de most megütötte a régi idők szele. Vajon mások is szenvedtek itt és szabadulni akartak? A ház mit akarna mindezt látva? A lázadozók hatása volt erősebb vagy a gonoszság? Sebby tudta, hogy neki nagy szerencséje van, hogy az aranyvérű beltenyészet “csupán” zárkózottá tette és visszavágta az empátiáját, de a családjától nem állt messze az őrület. Ez mit okozhatott?
- Ha beérünk készítek neked egy sematikus rajzot - bólintott aztán, kiszakadva gondolatai közül, ismét Gregre pillanatva, ami egy pillanat alatt ki is rántotta őt melankólikus hangulatából és hangosan felröhögött. - Rád fog férni némi leporolás - jegyezte meg, ugyanis a másik mellkasa és nadrágjának eleje csupa-csupa zöld volt az anyagba ragadt apró fűmagvaktól. Nem volt kétsége afelől, hogy ő maga is Shrek-szerű színeket kezdett ölteni, de ez semmit sem vett el a hirtelen támadt jókedvéből.
Mire elértek a növényzet széléig és kibukkantak a ház közvetlen közelében húzódó rétre, ami valaha konyhakertként is funkcionált, újra rendezte sorait, és elgondolkodott, hogy mivel segíthetne még Gregnek.
- Igazából csak feltételezés, de majdnem biztos vagyok benne, hogy lesznek a birtokon jelöletlen sírok - jutott aztán eszébe egy régi megérzése. Szolgálók, útban lévő családtagok vagy épp vetélytársak véletlen eltűnése nem volt szokatlan a családi krónikákban, és elég logikusnak tűnt, hogy Selwyn-ék egyszerűen eltették láb alól a problémás embereket. - Nem vagyok benne biztos, hogy az aurorok találtak-e ilyesmit, mikor szétnéztek a terepen. Tényleg, sikerült belenézned az akkori feljegyzésekbe? - kérdezte Greget, akinek korábban javasolta, hogy ha van rá módja, akkor keresse ki a tíz évvel ezelőtti kutatási anyagot a minisztériumban.