A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Amikor nekivágott ennek az útnak - a hangszereivel, két kütyüvel és egy kis hátizsákkal - tudta, hogy teljesen lutri, amibe bocsátkozik. Komolyabb tervezés, alapos felkészülés nélkül indult el, s talán emiatt nem is akadtak a nyomára. Valahol táskája mélyén ott lapult a telefonja, gondosan kikapcsolt GPS-szel, gyakorlatilag csak fényképezéshez és végszükség esetére. Vonattal indult el, de utazott azóta már mindenen, kamiontól személykocsin és tehervonaton át traktorig. A kezdeti idegesség hamar lehullott róla, mintha azt is otthon hagyta volna. Nem maradt mit féltenie. A lanton kívül nincs nála érték, s a legtöbben azt sem ismerik fel; a pénze legfeljebb némi szállásra, az út következő szakaszára kiszámolva. Három nyelvet beszélt, s fordítója segített neki megérteni minden mást, mert azt mindenképp tudni akarta, ha háta mögött vagy tudta nélkül valaki beszél róla. Aludt padon, volt, hogy két-három napig nem mosakodott. Néha zenéért cserébe sört kapott, egyszer-kétszer meghívták meleg ételre, gyakran kerülte el utolsó pillanatban a rendőröket, sietősen távozva. Egy ponton elfelejtett félni.
Az olaszok sziesztáját is megszokta, mire Rómáig ért, elvesztegetett idő helyett arra használva, hogy hűvösebb zugokban aludjon vagy megfelelő helyet keressen későbbre. Nem igazán foglalkozott vele, hol szükséges engedély, inkább ügyesen lavírozott és egyezkedett. Aztán késő délután, amikor az emberek elkezdtek az utcákra szállingózni és megindult ismét az élet, leült a pokrócára valahol és rákezdett a dalokra. Javarészt gitáron játszott, könnyedebb, népszerűbb melódiákat, s csak mikor összeszedett annyit, amire szüksége volt, állt tovább. Az új ponton nem tett ki gyűjtőt, hogy senki se zaklassa miatta; helyette a lantot vette elő (ugyanazon megbűvölt tok másik oldalából) és azokat a dalokat, amiket nem vagy alig ismertek mások. S ritkán előfordult, hogy egyik vagy másik boltos behívta játszani, vagy hogy valaki beszédbe elegyedett vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=849982#post849982][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.07.26. 15:06[/b][/url]

Amikor nekivágott ennek az útnak - a hangszereivel, két kütyüvel és egy kis hátizsákkal - tudta, hogy teljesen lutri, amibe bocsátkozik. Komolyabb tervezés, alapos felkészülés nélkül indult el, s talán emiatt nem is akadtak a nyomára. Valahol táskája mélyén ott lapult a telefonja, gondosan kikapcsolt GPS-szel, gyakorlatilag csak fényképezéshez és végszükség esetére. Vonattal indult el, de utazott azóta már mindenen, kamiontól személykocsin és tehervonaton át traktorig. A kezdeti idegesség hamar lehullott róla, mintha azt is otthon hagyta volna. Nem maradt mit féltenie. A lanton kívül nincs nála érték, s a legtöbben azt sem ismerik fel; a pénze legfeljebb némi szállásra, az út következő szakaszára kiszámolva. Három nyelvet beszélt, s fordítója segített neki megérteni minden mást, mert azt mindenképp tudni akarta, ha háta mögött vagy tudta nélkül valaki beszél róla. Aludt padon, volt, hogy két-három napig nem mosakodott. Néha zenéért cserébe sört kapott, egyszer-kétszer meghívták meleg ételre, gyakran kerülte el utolsó pillanatban a rendőröket, sietősen távozva. Egy ponton elfelejtett félni.
Az olaszok sziesztáját is megszokta, mire Rómáig ért, elvesztegetett idő helyett arra használva, hogy hűvösebb zugokban aludjon vagy megfelelő helyet keressen későbbre. Nem igazán foglalkozott vele, hol szükséges engedély, inkább ügyesen lavírozott és egyezkedett. Aztán késő délután, amikor az emberek elkezdtek az utcákra szállingózni és megindult ismét az élet, leült a pokrócára valahol és rákezdett a dalokra. Javarészt gitáron játszott, könnyedebb, népszerűbb melódiákat, s csak mikor összeszedett annyit, amire szüksége volt, állt tovább. Az új ponton nem tett ki gyűjtőt, hogy senki se zaklassa miatta; helyette a lantot vette elő (ugyanazon megbűvölt tok másik oldalából) és azokat a dalokat, amiket nem vagy alig ismertek mások. S ritkán előfordult, hogy egyik vagy másik boltos behívta játszani, vagy hogy valaki beszédbe elegyedett vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=849986#post849986][b]Mórocz A. Móric - 2022.07.26. 17:25[/b][/url]

Az a legnagyobb baj a munkával, hogy dolgozni kell. Szerencsére ma nappalos vagyok, úgyhogy este nem kell szívnom a sok, piálni vágyó kölyökkel. Azt most a többiekre hagyhatom, és esélyük sincs lepasszolni, mert rohadtul nem fogom elvinni egyik helyett sem a műszakot. Huszonnégy óráztam már elégszer, mióta kint vagyok és szereztem munkát, békén lehet hagyni.
Éppen ezért töltöm az egy órás szünetemet a helytől a legtávolabb, amit csak el lehet képzelni - egy utcával arrébb. A délutáni forgalom mindig rosszabb, mint a délelőtti, amit megértek, csak nem szeretek, úgyhogy minél távolabb vagyok, annál biztosabban tudom, hogy a törzsvendégek nem fognak megtalálni.
A fák alatt vetem rá a valagam egy padra, amivel szemben pont egy srác csapatja a fűben egy lanton. Esküszöm, hogy az egy lant, és azért tudom, mert én is meg akartam tanulni játszani rajta poénból. Bár még megtehetném, tudom, tiszta muzikális lennék, még ennél is jobban, de nem akarom inkább. Egy-két dalt várok, mielőtt felállnék és elindulnék felé, mert szinte lerí róla, hogy nem idevalósi. Nem mintha én az lennék, de amilyen vérmérsékletem van, simán elmennék olasznak. Békén lehet hagyni.
- A Piazza Navonánál sokkal nagyobb sikered lenne, mint itt. Ha rám hallgatsz, átcuccolsz - a fordítórúna segítségével, amit a főnököm volt kedves nekem először elintézni, a srác minden szavamat értheti legyen bármilyen nemzetiségű, mert bár ismerős valahonnan, de amennyi emberrel találkoztam az elmúlt években... ez semmit nem jelent. - Egyébként faszán tolod, adom a lantot. Nem mindennapi, azt meg kell hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=850010#post850010][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.07.26. 23:26[/b][/url]

Valóban kirí kicsit, nem elég hippi a helyi életművészhez, turistának meg túl ráérős. Az éles szemek hajának és bőrének tónusaiban, vonásaiban halovány mór örökséget is felfedezhetnek, már ha pont az ő poros-koszos alakját akarják vizslatni. Megszokta, hogy megnézik, így már fel sem pillant játék közben, amikor a közeli padot befoglalja valaki. Kották és könyv nélkül játszik dallamokat, a motorikus memóriára támaszkodva, amint különböző maqamokat gyakorol, egyre gyorsuló tempóban. Nincs hova sietnie, így az ujjgyakorlatok közé dalokat szúr, ének helyett csupán dúdolva mellé, mert arabul nem tanult soha.
A srác aztán közelebb jön és megszólítja; legalább van benne annyi, hogy kivárja a szünetet. Sőt, valamiféle útmutatást próbál adni, ami elég ritka. Felnéz rá, mosolyfélét öltve, amibe belerondítanak arcának kiszámíthatatlan rándulásai.*
- K-k-kösz, de mmára végeztem. A zs-zsaruk,-*válaszol lakonikusan, elvégre a fővárosban nem érte meglepetésképp, hogy megkeserítik egymás életét. Majd amint lehet, megoldja a zuhanyt, hogy tovább stoppolhasson. Vagy keres egy hopp-pontot, ha nagyon nem hagyják élni a fakabátok.
Az idegen aztán folytatja, erős szlengben, Dami pedig engedi, hogy átfusson vonásain az enyhe meglepetés. Nem épp közismert vagy népszerű a lant ennél a korosztálynál.*
- K-köszönöm. Az Oudnál nnnem ismerek k-k-kifejezőbb hangszert,-*óvatos, bár kíváncsi is - magától ritkán elegyedik szóba, legfeljebb más utcazenészekkel. Hosszú pengetőjét a fának támasztja, pihentetve kezét, aztán elengedi a lant nyakát is.*
- Helybéli vagy?-*Kérdez aztán rá, mert a nyelv, az akcentus nem épp erről árulkodik, de vannak még csodák. A szívélyes helyiek pedig roppant értékesek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=850439#post850439][b]Mórocz A. Móric - 2022.08.02. 15:23[/b][/url]

Vállamat vonom meg. Nekem aztán rohadt mindegy, hogy hol játszik, csak bedobtam az ötletet, mert ott mérföldekkel jobban megéri. A lantot figyelem kicsit, és bár furán néz ki, nem olyan megszokott, de végül is az. Ha nem az, akkor is az, ez sem érdekel különösebben, de attól még menci a pasi vele.
- Ahogy érzed - fordulok vissza az étterem utcájának irányába, de még nem keresnek üvöltve, hogy káosz lenne, így fordulok is vissza felé. A kérdésre mosolyodom el. Zsigerből visszakérdeznék, hogy komolyan úgy nézek ki, mint egy olasz a hófehér bőrömmel és szőke hajammal, de egyébként király lenne, ha olasz lennék, így csak megcsóválom a fejem. Szőke tincseim csapkodják ide-oda fejemet.
- Nem. Egy ideje itt élek, de helybélinek nem mondanám magam. Vannak még öreglányok, akik szkeptikusan méregetnek - nevetek fel.
- Szóval te utcazenész vagy? És csak itt zenélsz vagy...? Csak mert nem láttalak erre soha, de rontom itt a levegőt pár hónapja - vakarom meg államat gondolkodva, hogy vajon láthattam-e valahol a város másik pontján legalább. De nem villan be. Pedig nem mindennapi hangszert használ, úgyhogy ezt csak-csak megjegyeztem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=850891#post850891][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.08.12. 23:49[/b][/url]

Néha azt érzi, hiányzik belőle egyfajta nyegleség vagy könnyelműség, amit a vele hasonkorúakon lát - nincs híján a felszínes vonásoknak, a hangsúlyok mégis máshova tolódnak. A másik nemet int fejével, szemlátomást remekül szórakozva a feltételezésen. Dami lélekben itt von vállat, a származás és külső néha köszönőviszonyban nincsenek egymással. A muglik se utaznak kevesebbet, rá kellett jöjjön.
- Nnnekik sz-sz-szerintem mmég az unokáid is "gy-gyüttmentek" lennének,-*mosolyog fel az idegenre, kissé féloldalasan. A fővárosok lakói kiváltképp gőgösek szoktak lenni, mintha azonnal büszkeségre jogosítaná fel az embert.
- T-t-tegnap érkeztem. Stoppolok, k-k-keresztül Európán, d-d-de olykor elcsábulok,-adja magyarázatként arra, mit keres ennyire délen, bár igaz, nem határozta meg az irányt, aminek mentén átvág a kontinensen. Mégis, az ösztön általában kelet-nyugati tengelybe kapaszkodna, nem észak-délibe. A háta mögött pihenő szerény hátizsák azt sugallja, könnyen utazik; sátor híján couchsurföl vagy... a szabad ég alatt hál.
- Zenélek, k-k-körülnézek, aztán ha-ha elég gy-gyűlt össsze, t-t-továbbállok. P-p-persze attól is f-f-függ, hol hogyan f-f-fogadnak.-*A vizes üvegéért nyúl, hogy lecsavarja a tetejét és jókorát kortyoljon belőle.