[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841935#post841935][b]Ipkovich Kornél - 2022.01.09. 07:08[/b][/url]

Abban az esetben, ha az ember életét a tizenkét éven aluliak sávban tölti, ő maga is átalakul kissé. Egyesek kiégnek, mások, mint ő, energiával töltődnek fel. Van pár hozzá hasonló személy még az előkészítőben, így Kornél egyáltalán nem érzi azt, hogy ezzel bárminemű probléma lenne. Elvégre a gyerekek szeretik, és éppen ez a lényeg. Természetesen a felnőttekkel másként kell bánni, velük nem lehet csak úgy játszadozni. Valahogy mégsem bántotta soha senki emiatt őt, mert késői gyerek, mert legkisebb, mert mindig mosolyog, mert egyszer majdnem belehalt abba, hogy szőlőt evett. Valahogy mindig van valami, amivel az emberek meg tudják indokolni, hogy miért is nézik el a viselkedését. Egy azonban biztos, azon kevesek egyike, aki a légynek se tudna ártani, így mikor a játékot elrontják, akkor sincs rossz gondolata, csupán szélesebbé válik a mosolya, ahogy elhelyezi Willt a családok rangsorában.
- Tudós egy drágakövekkel és színházzal foglalkozó családban. Igazi ritkaság, nagyon örvendek - mivel őt magát már bemutatták, így nincs oka megismételni magát, épp csak egy kicsit szusszanni boldogságában, hogy az a csúfondáros harmadik név még egy kis ideit titok maradt. Valószínűleg volt valami ok a múltban, ami miatt ezt a nevet kerüli. Kérdezhetnénk, hogy vajon ki ártott neki, de nem is biztos, hogy fel tudja már idézni, csak abban biztos, hogy teljesen elzárkózik attól a rejtélyes névtől.
- Ezek szerint még nem házasodtatok össze. Van dátumotok? - Az összes fontosabb eseményre, vagyis az itt jelenlévő, de még nem összeházasított párok esküvőjére hivatalossá válik mindenki, aki jelen van. A legtöbben rendelkeznek már dátummal, ám néhányan, mint például Cass és ő, várják, hogy megmondják, mikor válnak házastársakká. Kornél a ténytől, hogy ez be fog következni, mérhetetlen zavarban van, hiszen Cass kisebb is, mint ő, fiatalabb is, vékonyabb is, és összességében lány. Nem mintha a fiúkat szeretné, erről nincs szó, csak éppenséggel sosem próbálkozott igazán, és amikor megtette, annak se feltétlenül volt jó vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841956#post841956][b]Machay Adél - 2022.01.09. 13:14[/b][/url]

Magában még mindig húzza a száját az előbbi 'egy Machay'-ért, de kifelé a tündöklő mosolyát veszi elő, a társasági viselkedésével együtt. Ez az egész összejövetel már abszolút nem hiányzott a nyakukba, de mivel nagyjából ők kezdik a szezont, nem volt menekvésük. Az anyja kerek-perec kijelentette, vagy ott lesznek, vagy máris elkezdi visszamondani a meghívottakat. Apropó esküvő...
- Ó, igen. Egy elég rendhagyó dátumot választottunk, január 24., a születésnapom. De úgy tudom, kiküldték nektek is a meghívót? Biztos vagyok benne, hogy láttam a listán az Ipkovich nevet. - Jajj, nem szóltak idejében Kornélnak? Hát ez elég kínos, pedig még szilveszter előtt kimentek a kártyák, rögtön, miután Willt teljesen meggyőzték, ne mondja vissza az esküvőt.
- Még a plusz egy fő is rákerült emlékeim szerint... - Persze érdekelte a plusz egy, főleg mikor Ipkovich hercegné visszajelzett, hogy igen-igen, megy a fia, mi több, a plusz egyet is beváltják.
Mindenesetre első ránézésre nem tudja, mit gondoljon erről a férfiről. Irritáló? Kissé. Bárgyú? Talán. De sármja az van, viszont kezdeni semmit se tudna vele. Kár, hogy nem működik a vélatehetsége, lehet, megpróbálná felborítani azt a zen lelki békét benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841958#post841958][b]Cassandra Romanova - 2022.01.09. 13:36[/b][/url]

Mindig is utálta ezeket a hivatalos eseményeket, csupán csak arra jók, hogy az aranyvérűek összevissza szagolgassák egymás intellektuális segglyukát, s ezzel összemérjék, melyikük a jobb. Cassy, bár minden bizonnyal maga is előkelő családból származhat vér szerint, csak egy zaciból kiváltott, ékkőnek korántsem nevezhető kavics, s bár tagadhatatlanul vélavér folyik ereiben, mely kiemeli mások közül - s főleg azok közül, akik ölni tudnának azért, hogy a társaság eme előkelő rétegéhez tartozhassanak -, nem tartja magát különlegesebbnek a többinél. Belőle hiányzik a bizonyítási vágy, a felsőbbrendűség. Céljai persze jócskán akadnak, ám azok a hatalomnak még csak a közelében sincsenek. Megérkezvén édesanyja egy csókot lehel arcára és megígérteti vele, hogy mindenkivel kedves és barátságos lesz. Mintha tizenkét éves volnék.
A terembe lépve nem teketóriázik sokat, ahelyett, hogy leállna mindenkivel váltani pár felszínes, kedves szót, azonnal a lényegre tér és Kornélt kezdi keresni, mely nem egy nehéz vállalkozás, lévén jövendőbelije magasan kilóg a tömegből. Amint megpillantja, rögvest felé indul, csak útközben szerez magának egy pohár pezsgőt - ilyen alkalmakkor állítólag azt illik fogyasztani. Közelebb érve, már azt is láthatja, hogy arrogáns szobatársa és a pubban dolgozó srác lesznek a következő percek lefoglalói. Mosolyt erőltet magára és könnyeden lép oda hozzájuk.
- Sziasztok - körbepillant a társaságon, majd figyelmét a másik párosra, Willre és Adélra irányítja. Bizonyosan egy szuper beszélgetést szakított félbe, s bár szíve szerint csak beleinna poharába, hogy kimaradjon belőle, már késő. - Nem gondoltam volna, hogy itt futok majd össze mindkettőtökkel. Gratulálok! - Adél kapaszkodása Willbe egyértelműsíti, hogy ők egy pár, s hogy ez elé a szó elé hamarosan a 'házas' jelző is bekerül. Azt viszont nem fedi fel, hogy Kornélhoz tartozik. Egyre butábban érzi magát ebben a szituációban, így most már valóban belekortyol italába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841960#post841960][b]William Martin Krise - 2022.01.09. 14:33[/b][/url]

Az agresszív ellenszenv, amit a menyasszonyával szemben érez négyszemközt, az efféle társasági eseményeken úgy vált már-már csodálattal fűszerezett hálába. Az apjáról élő emlékeinek köszönhetően ő is könnyen elvegyül, azonban ez meg sem közelíti azt a művészire csiszolt társasági simulást, amit Adél kettejük nevében bemutat. A nyomában maradva őszintén lenyűgözi, hogy mindenkiről tudni vél egyet s mást, és lám, a határozott kézfogással együtt most is információt kap. Herceg.
Nem felel, csak a szemöldökét vonja össze kétkedő, diplomatikus félmosollyal. Bár a börtönben a különleges kiváltságai egyike volt az újságolvasás, nem rémlik neki, hogy Magyarország a szülőhazájához hasonlóan monarchia lenne. Végül azonban, ahogy Adél belékarol, ő úgy rázza le magáról ezt az információt. Ellentétes keze ujjait rákulcsolja a lányéra, érzi a zöld köves gyűrű hűvösségét.
   -  Inkább kutató. Sajnos én nem örököltem a színházi vénát - egészíti ki Adél bemutatását, ami minden alkalommal feszengéssel tölti el. A három év, amit börtönben töltött, épp elég volt hozzá, hogy a társasági élet továbblépjen az ítéletével kapcsolatos, kérészéletű botrányon, így aki nem mozog igazán gyógyítói körökben, valószínűleg nem emlékszik a nevére. Ő pedig minden esetben felismeri, ki az, aki igen: azok a rándulások a szájszélben, a tapintatos pillantások a csuklójára annyira egyértelművé teszik.
Ilyesmit most nem lát, Kornél arca derűs mosolyba olvad, majd lép tovább a dátumra. Ő kérdő várakozással pillant le Adélra, aki bravúros ráérzéssel megmenti ismét. Az ujjai kissé megfeszülnek a lány bőrén.
   -  Három hét. Mert van, amit nem lehet eléggé siettetni.
Nem bírja ki. Hogy is bírná. Elengedi a lány kezét, hogy egyértelműen intsen egy aprót az arra szédelgő pincérnek. Egy martinis pohár felemelkedik a pálcájáról így, hogy imbolyogva ellebegjen a menyasszonya arca előtt, majd megállapodjon az ujjai között. Épp egy időben azzal, hogy a hármasukat egy lány egészíti ki.
   -  Mert, ismeritek egymást?
Itt mindenki ismer mindenkit?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841972#post841972][b]Ipkovich Kornél - 2022.01.09. 16:20[/b][/url]

- Én borász családból származom, de allergiás vagyok a szőlőre - na nem mintha ez pont ugyanaz lenne, mint, hogy valaki kutató vagy tudós, de ki milyen példával tud előrukkolni, amikor a megértésről van szó. Kornél ezzel, ő maga ezt tartja a leglátványosabb gyengeségének, és valójában örömmel konstatálja, hogy nem elsőszülött, érdekes bortúrák lennének azok, ahol őt pár lépés után a SÜVEG szállítja kórházba. A macskáknak is csak kilenc életük van, tételezzük fel, hogy a magasra nőtt férfiaknak sincs több.
- Rendhagyó, de kedves gesztus, a jövendőbeli férj nem sajátítja ki a választás jogát, így a feleséget kétszeresen ünnepelhetik - Egy kicsit meg is emeli a poharát Will felé, hiszen ez a gesztus igazán nagyvonalú, és itt a szó legszebb értelmében gondolhatunk csak erre. Mit is jelent a házasság itt? Hogy jön egy idegen, aki egy amúgy kedves napot, ahol korábban ajándékok, torta és játék volt, azzal koronázza meg, hogy a leány szüzességét elveszi, és senki sem garantálja, hogy az új férj kedves gesztusokkal, finom mozdulatokkal teszi ezt, hiszen alig pár órával korábban a nő mindenét nekiadja azzal, hogy a feleségévé válik. Vannak rémmesék, olyan tanmesék, melyekkel a fiúkat nevelik, a lányokat riasztják. Történetek olyanokról, akik nem mondtak igent, mégis házassá váltak, majd, ahogy eljött a nászi éj, véget nem érő erőszak áldozatai lettek. Mindig oda kell figyelni a feleségre. Legalábbis ezt mondják. De, ami a házasságban történik, úgy mondják, annak a házasságon belül is kell maradni.
- Valószínűleg. Ezeket a meghívásokat édesanyám kezeli, amióta bátyám átvette a birtok irányítását, ő kisebb feladatokat vállal magára, nem többet, mint életünk irányítása, így valóban, a plusz egy fő is biztosított már - elmondaná, hogy nem tudja, hogy beszélhet-e róla, hiszen nem is jelent meg még, talán nem is kíván jönni, ám az igazán nagy szégyen volna. És akkor, a semmiből, egyszer csak mellette terem, és Kornél láthatóan megkönnyebbül, hiszen épp csak az előbb érezte meg azt, hogy milyen, amikor asszony nélkül áll egy rendezvényen, melyen illő volna párban lenni. Azonban a távolságtartás a kiengedett levegőt újra berekeszti, mert Kornélunk az a fajta fiú, aki nem tudja, hogyan is kell nőt érinteni, és láthatóan zavartan áll jegyese mellett, és azt sem tudja, miként hívja. Talán titok? Nem szeretné a másik, hogy elárulják? Na és az ebéd? Ha leülnek? Zavartan tekint le a lányra, majd a párosra, majd vissza rá. - Romanova kisasszony, örülök, hogy látom.
A kérdésre, melyet William tesz fel, ő maga is Adél kisasszony felé fordul, kérdőn pillantva rá. Pedig jár eseményekre, ahogy kívánják tőle, mégsem emlékszik Cass-re, elvégre azonnal, mikor meglátta, szolgálólánynak gondolta. Most viszont határozottan nem úgy néz ki, mint aki szolgálólány volna.
- Elbűvölő ebben az öltözetben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841978#post841978][b]Machay Adél - 2022.01.09. 18:09[/b][/url]

Egyre csak mosolyog, elbűvölően, diszkréten, pont illően, és hagyja, hogy Will és az Ipkovich herceg vegyék át a beszélgetés fonalát, mint férfi a férfival. Régebben ketté is választották volna a beszélgető társaságot, nőkre és férfiakra, de abból a korból már kinőttek, így már megmentheti Willt a hülye, kellemetlen társadalmi helyzetektől. Nem kell egyetértenie bármivel is, ami Willel kapcsolatos ahhoz, hogy a helyére rakja bármelyik nyíltan kommentálót- a befektetésére különösen ügyelnie kell, főleg most, száz méterrel a cél előtt.
- Ez igazán sajnálatos. De nézzük a jó oldalát, más alkoholt még fogyaszthatsz, ha úgy tartja kedved. - Milyen jó, hogy az arcizmait kordában tudja tartani, másképp már hangosan kinevette volna szegény Kornélt teljesen indokolatlanul, hogy hogy lehet valaki pont a szőlőre allergiás? Másfelől ő jobb, ha hallgat a narancslevével a másik kezében. Inna ő is pezsgőt, de egyelőre van benne egy gyerek, aki ezt egyáltalán nem venné jó néven.
- Ugye? - Még, hogy rendhagyó és kedves gesztus! Mindketten sarokba szorítottak ebben az ügyben, és a szüleik diktálják az ütemet, amire nekik muszáj táncolniuk. - Will nagyon nyitott volt az ötletre. Rendkívül boldoggá tett vele. - És csacsog, és csilingel a hangja, és elbűvölő, bájos, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Egy igazi, rohadt kis kígyó. Még a megértő bólogatása is pontról pontra követi a jólneveltség szabályait Kornél jelenlétét illetően az esküvőjükön. Igazából nem érdekli, az anyja intézi ezeket a csipcsup formalitásokat, neki fontosabb dolgok járnak az eszében.
- Jut eszembe! - Az előtte ellebegő martinis pohárra ugyan kissé felvonja a szemöldökét, de egy szót sem szól érte, inkább lejjebb farag az őszintétlen mosolyából, amikor Willre tekint. - Jövő héten el kell mennünk a szabóhoz. Üzent, hogy készen van a szmokingod és mehetünk próbálni. - Csak egy mellesleg megjegyzés, de gondosan elhintett- ezzel is érzékeltetni akarja, mennyire nagy az összhang, előrehaladottak az esküvői előkészületeik.
És ekkor csöppen be az ő legkedvesebb szobatársa, értsd: szálka a szemben. Cassy csak úgy sugárzik, gyakorlatilag ha egy szék lenne rajta, azzal is jobban mutatna bármelyik jelenlévőnél. És ez végtelenül feldühíti pont most, hogy ő hátrányba került hozzá képest. Az ujjai egy leheletnyit jobban megfeszülnek a narancsleves poharán, de a mosolya töretlen marad.
- Én sem hittem volna, hogy itt találkozunk, Cassy. - De még mennyire, hogy nem. Bár maradt volna a tébolyodott ruhái között. Borzalom ránézni is egyikre-másikra. - Nem is tudtam, hogy ismered a vőlegényem? - Mit nem tud még? Miért ismer itt mindenki mindenkit? Bár hülye kérdés, ez egy annyira szűk kör, hogy az volna a meglepő, ha nem ismernék egymást.
- Ő a szobatársnőm az iskolában. Cassandra Romanova. - Visszafordítja a fejét Willhez, közben a narancsleves poharát is visszateszi az asztalra mellettük. Már úgyis kiürült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842009#post842009][b]Cassandra Romanova - 2022.01.09. 23:05[/b][/url]

A felismerés, miszerint egyikük nem emlékszik rá, a másik a pokolba kívánja, a harmadik pedig ilyen távolságtartóan cuki, egyszerűen arra ösztönzik, hogy kikapja Will kezéből a martinit és megigya húzóra. Amilyen komfortosan szokott viselkedni a társasági eseményeken, ez most annyi diszkomfortos számára. Szerencsére a kezét elfoglaló pezsgő megmenti attól, hogy udvariatlan legyen.
- Köszönöm, te is remekül nézel ki - felpillant jövendőbelijére és finoman megérinti alkarját, egy apró simítás, s ettől egy picit oldottabbá is válik. Meglepő lehet a társaság többi tagjának, hogy míg Kornél magázódik, Cassandra könnyelműen tegeződik vele, ám remélhetőleg ebből a férfi is veszi az adást és kissé felenged. Bizonyára egyikük sem szívesen mulatja itt idejét, éppen ezért, ha már összeházasodnak és ezzel szövetségre lépnek, fontos, hogy összetartóak legyenek. Különben is, Kornél remekül fest ma is, mint a legutóbb - legyen szó akár az alsóneműs, akár az öltönyös összeállításról -, egyáltalán nem kell szégyellnie, hogy egybekelnek. Még akkor sem, ha a jelenlévőktől ők sem különböznek, hisz nem szerencsésen találkoztak, hanem mások döntése okán keveredtek egymás mellé.
- Willel a pubban találkoztam, csak akkor még rövid, szőke hajam volt, biztos azért nem ismer meg - kiszélesíti mosolyát, majd egy előre omló hosszú tincset hátrébb libbent. Szereti, hogy ilyen szép a haja, de sok esetben zavarja, anyja viszont ragaszkodott hozzá, hogy kibontva hordja, főleg az efféle társadalmi eseményeken. A haj egy nő ékessége, legalább annyira fontos fazonjának és hosszának megválasztása, mint a megfelelő ruháé vagy ékszeré, márpedig egy ilyen volumenű rongyrázós eseményre bizony nem dukál rejtegetni, amije van. - Gondolom, már bemutatkoztatok egymásnak, de Kornéllal mi is összeházasodunk hamarosan, bár még nem tűztünk ki pontos időpontot - a tőle telhető legnagyobb kedvességgel néz fel az óriásra és biztató mosolyt küld felé, íriszeiben gyengédség csillan. Tudja, hogy a lehető legrosszabb társaságba keveredett, mikor Adélékkal hozta össze a sors. Ez a lány egy szipirtyó. Meglepő is, hogy ilyen előzékeny és kedves, nocsak-nocsak!
- És mondd csak Adél, hogy vagy mostanában? - kérdőn emelkedik meg egyik szemöldöke, miközben pillantása a lány hasára téved, majd vissza a szemébe. Ha azt hiszi Adél, hogy Cassy szobatársaként nem egyértelmű az állapota, akkor bizony nagyon téved. Reggeli rosszullétek, hangulatingadozások, különböző ételek elutasítása vagy módfeletti kívánása... A várandósság létező összes tünetét produkálja, így bár sohasem került szóba kettejük között, talán most borsot törhet a másik orra alá. Nem felejti el kezét Kornél tenyerébe csúsztatni - már amennyiben a férfi engedi -, elvégre egy pár lennének, vagy mi a szösz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842012#post842012][b]William Martin Krise - 2022.01.09. 23:40[/b][/url]

A borász herceg, aki allergiása szőlőre. Az arca nem változik, csak beleiszik a martiniba, hagyja, hogy a személyes diplomatája ismét átvegye az irányítást a beszélgetés fölött. Tekintete és érdeklődése inkább a lány felé fordul.
   -  Még nem volt szerencsénk. William Krise.
Természetesen nem emlékszik Cassy-re, ahogy a többi félezer vendégre, akikkel nap nap után találkozni kényszerül a pubban. Azonban Adél szerencsére őt is beazonosítja, mint a szobatársa, később pedig, mint nem meglepő módon kiderül, az előtte álló tulajdona. Neki nem nyújt kezet, csak a poharát billenti meg kissé. Ha tudná, mi csörgedezik az ereiben, már könnyen beazonosíthatná a passzív bizsergést, amit egy véla puszta jelenléte kivált benne. ELvégre ugyanezt, legalább is ennek szikráját érzi akkor is, ha Adél mellé lép, vagy épp, ahogy most, a karjához ér. Ismét csak iszik. A lányt figyeli a pohara fölött, ahogy a mellette álló férfiba karol, azt az apró érintést. Hajlibbenés. Késve, de elfordítja a pillantását róla, vissza Adél arcára.
   -  Majd szólj, mikor. Csütörtökig ráérek - válaszol neki, pillanatokra kiszakítva magukat a bárgyú szóváltásból. Ha épp nem dolgozik vagy Júliával vagy az ágyában, nyilván ráér arra, hogy vőlegényi kötelességeinek eleget tegyen. Ha Adél figyelmét eltereli a szervezkedés, ő készségesen asszisztál ebben, cserébe ilyen esetekben, mint a mostani, az árnyékban maradhat.
Rendhagyó, de kedves gesztus. A feje oldalra billen. Tán tud valamit a férfi, amiről őt nem világosították fel? Semmi rendhagyót nem érzett abban, hogy a szervezés felelősségét, de ezzel együtt a döntés jogát is Adél kezeibe adja. Akkor még nem értette ő sem, miért ragaszkodik a taknyos és nyálkás januári esküvőhöz, hiszen miért siet ennyire, ha nyárig bőven lenne idejük megismerni egymást? Végül bő egy héttel ezelőtt ét is beavatták a titokba.
A titokba, amiről talán rajta kívül mindenki más tudott.
Mi a fasz volt ez a pillantás?
Ha nem hangolódott volna rá, talán észre sem veszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842044#post842044][b]Ipkovich Kornél - 2022.01.10. 19:55[/b][/url]

Azok, akik egy időben házasodnak, jó eséllyel egy időben vállalnak majd gyermekeket, talán egy vagy két év eltéréssel, ami azt eredményezi, hogy a fiúk, akik ekkor születnek, a lányok közül válogatnak majd. Igen kevés az a pont, ahol ezek a családok még nem keresztezik egymást, és valójában egyre kevesebb az opció. Az sem kizárt, hogy Kornélban felmerül a gondolat, hogy egy nap a kedves csevej témája majd átalakul, mikor saját gyermekeik házassági szerződése felett görnyednek majd. Újabb családok egyesülésében gondolkozik, mivel fogalma sincs, hogy a menyasszonyok közeli rokonok. Abból a kellemes gondolatból, hogy saját gyermekei lesznek majd, Cassandra hangja rángatja ki, és magabiztos tegeződése, sőt, mi többé érintése, és hirtelen úgy érzi, meg kell mutatnia, hogy ő is van olyan jó partner, mint William Martin Krise. Az ő kedves lelkében az a gondolat él, hogy ők ketten is egy tökéletes pár, olyanok, akiket irigykedve néznek a "jobb nem akadt" kategóriában rekedtek. Ő pedig, Kornél, szeretne megfelelni Cassy-nek, és annak, hogy ugyanolyan boldogan beszéljen jegyességéről.
- Igen, mi is. Még csak nemrég ismertettek össze minket, de úgy hallottam, hogy a házasságszerző ritkán hibázik, így biztos vagyok benne, hogy mikor már jobban megismertük egymást, nem lesz kérdés, hogy miért választottak minket egymásnak. - Füllent. Nem nagyon, éppen csak annyira, hogy ne érezze magát senki rosszul. Valójában aggódik, hogy Cassandra boldogtalan lesz mellette, hiszen ő kevésbé felnőtt, mint mások, ráadásul azért házasodik most, mert róla valamilyen különös okból elfeledkeztek. A lány talán egy korban közelebb álló, érettebb ember mellett szeretne boldog lenni, de reméli, hogy ő maga is kellemes életet tud majd teremteni.
- Ezért nincs még gyűrűnk és dátumunk. - Valójában eszébe se jutott, hogy ezekkel már rendelkezni kell a mai alkalommal, azonban tudja, hogy a lánynak kell valami biztosíték, hogy ezeket meg fogja kapni, így kedvesen végigsimít a kezébe csúsztatott kézfejen, és lepillantva megkeresi a másik tekintetét. - Hétvégén nekiállhatnánk mi is. Szeretném tudni, hogy mikor leszel a feleségem. - Ő maga nem ragaszkodik az ünnepnapi házassághoz, sőt, vágya az, hogy egy teljesen semleges napot tegyen ünneppé. Nem róhatjuk fel neki, nőnapon született. A születésnapjai nőrokonai felköszöntésével teltek. A kérdésnél szintúgy a lányra pillant, feltételezi, hogy a közelgő menyegző miatti izgatottság felől érdeklődik, így érdeklődő pillantással néz rá. Nem, ő nem tudja a titkot, és ez így van jól. Egy valami azonban érdekli, és most, hogy a női csevej elindult, ő a férfi felé fordul, izgatott érdeklődéssel a hangjában.- Will, mi a kutatási területed?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842051#post842051][b]Machay Adél - 2022.01.10. 23:13[/b][/url]

Az arca még mindig a tökéletes, tündöklő mosolyát tükröző, apró kis nevető'gyűrődésekkel' (semmiképp sem ráncok, egy tizenhét éves nem ráncos!) és -gödröcskékkel a szája körül, de az ujjai akarva-akaratlanul egy leheletnyit erősebben szorítanak Will karjára a ruhák redőjének rejtekében. Ez az átkozott kígyó és a vélasága, ami nagyon is aktív. Árgus a pillantása, elkapta azt a csöppnyivel hosszabb ideig ott felejtett pillantást, és az egója majd' felrobban ebben a pillanatban. Ha szerelmes volna Willbe, valószínűleg már hozzávágott volna egy poharat, hogy vele ezt ő nem! Még jó, hogy olyan hidegek egymás iránt, mint két gleccser, de mindkettő remek színész.
A ruhapróba ügyére csak bólint, mert Kornél szavaira helyeselni kell, megkívánja az illem, hogy mímelje az örömöt mások szerencséje felé. Milyen undorító.
- Fogadjátok gratulációnkat! Ez remek hír! Andrássy grófné pártfogoltjai vagytok ti is, ugye? Ő egy igazi profi. Olyan biztos kezekben érezzük magunkat, hogy ő vállalta a közvetítő szerepét, egy igazi kincs! - Az a matróna egy dorong volt a hátsójukban, komolyan. Annyira mézesmázos erőszakosan nyomta, hogy Will vegye el őt, hogy szerette volna arcon csapni. És még most is folyton körbedongja őket, valahányszor összeülnek tervezni az esküvőt, többször vele, mint Willel együtt mindhárman.
Ettől függetlenül a szemei szinte csillognak, olyan lelkesen gratulál a másik kettőnek. Mintha őszintén örülne. Cassy nem hülye, biztosan tudja, hogy csak a rutin mondatja ezzel a lánnyal az összes, keresetlen frázist.
Nem úgy a következőket. Az arcán egy másodpercre elhalványodik a mosoly, míg Cassy szemeibe fúrja a saját pillantását. Azonnal eltűnik a jótékony csillogás belőlük, csak a kőkemény, hideg mosoly marad.
- A szervezés elég megviselő, de hát ilyen ez, ha az ember lánya idejében és jól szeretne férjhez menni. Nehogy csak a hulladék maradjon. Nem igaz? - Akárhogy gondolkodnak fölötte, a Krise család az egyik legjobb party Európában. Attól, hogy az egyik gyerek börtönviselt, az értéke alig-alig csökkent. Will akár szeretné, akár nem, egy remekbeszabott árcímkét is viselhetne és sorban állnának érte az emberek, ha nem félnének a visszhangtól. Ám amint Ilya tisztára mossa őt, várhatóan nagyon is megváltoznak majd a dolgok.
- Ha megfelelő szervezőt kerestek, csak szóljatok. Édesanyám szívesen eljuttatja a miénk elérhetőségét édesanyádéknak. - Ismét egy gyönyörű, patikatiszta mosoly, főleg Cassynek címezve, de en bloc a szavakat a párnak amúgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842194#post842194][b]Catherine Hope Brightmore - 2022.01.14. 08:26[/b][/url]

Aranyos, ahogy megpróbálja, de lássuk be, esélytelen. Felkacagok, amikor a "rémesen francia" kifejezés elhagyja a száját. Valóban így van. Rémesen francia. Olyan nagyon, hogy egészen biztos vagyok benne, az apám valamire nagyon rá volt függve, amikor az anyámmal összejött. Valahogy neki mindig fura választásai voltak. Az első felesége nagyon furcsa, aztán Jasonék anyja szerintem aranyos, a miénk, hát ő nagyon francia, Willéké nagyon normális és nagyon nagy szerelem is volt, Editéké különleges, majd megint a furcsa dominált. Néha apám olyan, mint egy fékevesztett őrült.
- Mindig nagyon riasztó, amikor valaki Catherine-nek hív.
Motyogom, mert valljuk be, tényleg az. Vannak dolgok, amiket nem szeretek, ilyen a nevem is. Még Denis is, mikor "Payne"-ezik, rögtön rávágom, hogy "Brightmore vagyok", és valljuk be, nyomokban tök jó is vagyok benne, hogy Brightmore legyek, máskor meg annyira az anyám vagyok, hogy akár az ő nevét is viselhetném, de nem, akkor inkább legyen névtelen. Nagyon névtelen.
- Nem is tudom. Sokan nagyon furcsán néznek ránk, és valahogy nem értik, sőt, ítélkeznek. Ez nem zavar, nevetni szoktam rajtuk, de nálad más a helyzet, nem szerettem volna, hogy rosszul jöjjön ki a dolog.
De persze, ahogy annak lennie kell, rosszul jöttek ki. Komolyan mondom, ha valamit el lehet rontani, én kiváló példa vagyok rá, hogy hogyan is kell azt rosszul csinálni. Mintha ez lenne a legnagyobb képességem. Közelebb bújok hozzá, és vágyakozva pillantok fel rá.
- Mesélj nekem róla, nagyon szeretném megismerni a történetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842287#post842287][b]Radetzky Bernárd - 2022.01.16. 11:55[/b][/url]

c a t h e r i n e
utolsó alkalom? engedd meg, hogy azt én döntsem el

Közelebb jön; egészen közel, hogy illata beférkőzik az orromba, és olyan sóvár-kíváncsi szemekkel néz rám, hogy el kell nevetnem magam. A vállaim megrázkódnak, fejem oldalra bukik. Pillantásom az övében, mélyen a lelkében, csak lassan pislogok. Milyen édes vagy!, gondolom, de nem mondom ki, helyette eltúlzó sóhajjal, mintha nehezemre esne teljesíteni a kérését, beadom a derekam. Szemeim az övéi között, ide-oda ficeregnek, vonásaimat hétköznapi boldogság színezi.
- De csak mert ennyire szeretnéd... - felelem halkan, s közelhajolva hozzá, számmal puhán az övére találok. Kezeim derekára simulnak, ajkaim elnyílnak, a nyelvem utat tör magának. Érezni szeretném. Nem érdekel senki és semmi, még a tény és a státusz sem, hogy szeretővé lettem és ahogy máskor, úgy épp ebben a pillanatban is házasságtörést követünk el. Hirtelen mozdulattal rántok egyet rajta, hogy egyensúlyát veszítse, és így még közelebb lehessünk egymáshoz. Belenevetek az érzésbe, a csókba, az illatával megtelt éjszakába, majd eltávolodva tőle, arcomra ragadt mosollyal, kéz a kézben indulok el vele. - Közel tíz évvel ezelőtt összesodort az élet egy boszorkánnyal, aki mindenáron szeretett volna megfelelni az édesapjának. A férfi erőszakos, mugliszármazású orosz katonaember volt, nem tűrte a mágiát, hiszen nem volt befolyással rá. Sokszor megverte a lányt, a semmiért is, követelte, hogy hagyjon fel a szemfényvesztéssel, irtsa ki magából a gonoszt. A lány mindent megígért; ezután jó lesz, higgyen neki, megoldást keres a problémára, megfékezi az erejét. Pécsre jött, hogy a nemzetközi tanulmányai által valamilyen úton-módon elnyerje apja szívét. És míg megoldás után kutatott, egymásra bukkantunk a büfében. Gyönyörű volt. Titokzatos. Ugyanakkor nem rejtegetett semmit, és az akcentusa!...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842349#post842349][b]Catherine Hope Brightmore - 2022.01.17. 11:29[/b][/url]

A kényes kisasszonyok, mint amilyen én is vagyok, nem tagadom, bár szeretnek csókolózni, nem szeretnek akárkivel. Vele kimondottan szeretek, mert pont úgy csókol, hogy az számomra tökéletes legyen, olyan térdremegősen, jól esősen, és amikor magához húz, nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak kissé. Annyira szeretem, hogy van, és annyira szeretem a tényt, hogy az enyém, hogy arra szavak sincsenek. Még akkor is, ha máshoz köt az eskü, legnagyobb szerencsémre a házasságom, tökéletes. Nem megyünk egymás idegeire, de Denis mindörökké a legjobb barátom, legcsodásabb szerelmem marad. Olyan tökéletes az életem, hogy néha komolyan gyanakszom arra, hogy valójában egy eltévedt, részeg unikornis telibe hányta az egészet és most azért van csillámvilág. Isten mentsen attól, hogy panaszkodjam, csak úgy eszembe jutott a tény. Éppen ezért a csók, mely amúgy emberek között teljesen természetes, most még jobban esik és még boldogabbá tesz, és attól még, hogy a köznyelvben "szerető", egyáltalán nem mondanám annak, habár az ablakon mászott be, de azért az ajtón engedtem ki.
- A nagy szerelem?
Pillantok fel rá kérdőn, bujkáló mosollyal. Aggódom az erőszakos apa és a múlt idő használatának kettőse miatt. Habár ott, ahol belebeszélek a történetbe még indokolt a múlt, de valahogy félek azt meghallani, hogy az az ember, akiről Bernárd ilyen szép hangon és tekintettel beszél, már teljes egészében múlt időt kapjon. Neki élnie kell. Azonban... mi van, ha nem él? Furcsa vágyat érzek az iránt, hogy megismerjem a lányt, ez a különös csodalényt, aki ekkora hatással volt rá. Figyelmesen nézem őt, ahogy haladunk, és várom a történet folytatását. Romantikus alkat révén pedig, szeressem bármennyire is a vele töltött időt, bármikor azt tudom mondani, hogy eddig tartott a közös út, neked pedig a másik mellett van a helyed. Csak, éljen. Csak legyen még remény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842402#post842402][b]Cassandra Romanova - 2022.01.18. 20:04[/b][/url]

Nem szívja mellre, hogy Will nem ismeri meg, ez azt is jelenti, hogy amikor beöltözik valakinek, vélavére ide vagy oda, képes elrejtőzni, sőt a felismerhetetlenségig alakítani magát, ráadásul mindezt mágia nélkül. Talán ezért is kedveli ennyire hobbiját, mely már szinte szenvedély.
- Tulajdonképpen rajtunk áll, hogy mennyire szeretnénk gyorsan megházasodni, a szüleink csak a frigyhez ragaszkodnak, de nem sürgetik azt - ez részint igaz, részint nem. Valóban nem helyeznek kimondottan nyomást rájuk, elvégre nem lenne értelme, azzal csak a viszonyukat rontanák el, ám azt is határozottan kijelentették, hogy nincs sok idejük, így jobb lesz, ha kihasználják azt a keveset, megismerik és megszeretik egymást. Mert ez ugyebár parancsszóra megy. - Igazán köszönjük Adél. Reméljük, hogy hozzátok hasonlóan mi is megtaláljuk a boldogságot - különös lehet, ám nem fedezhető fel él a hangjában, amikor szobatársa szemébe nézve kiejti ezeket a szavakat, majd tekintete Willébe fúródik. Félreértés ne essék, egyáltalán nem naiv, azonban tény és való, hogy ők ketten remekül néznek ki egymás mellett és tökéletesen alakítják az aranyvérű álompár szerepét. Persze minden nemesi házasság belülről megnézve valamilyen szinten rohad, így nem kétséges, hogy Willék sem tökéletesek.
- Rendben, hétvégén nekilátunk - mondanom sem kell, semmi kedve, azonban sem mosolya, sem hanglejtése, de még csak egy apró rándulás sem jelzi az arcán, hogy másképp gondolná, mint ahogy válaszol. Különben is, kisebb gondja is nagyobb ennél, hiszen épp borsot kíván törni a drágalátos Adél orra alá. Hiszen tudjuk, hogy megy ez: ott bűzlik a leginkább a csomag, ahol kívülről minden színes-szagosnak tűnik.
A válaszra óvatosan, alig láthatóan mosolyodik el: hát itt rejtőzik a makulátlan felszín alatti szörnyeteg! Pontosan erre várt. - Szerencsések vagyunk, hogy mindannyiunknak az elit jutott - ragyogó mosolyra húzza ajkait, hogy ezt a mondatot egyenesen... Willnek címezze. Ha valaki nem ismerné Cassy-t, minden bizonnyal rossz szándékot feltételezne, akár szándékos, maró gúnytól csöpögő sértést, ám az egész lány - ideértve kisugárzását, modorát és vehemenciáját - árasztja magából a kellemet és kecsességet, valamint a pozitivitást, kedvességet. Ki gondolna arra, hogy minden, amit mond, egy újabb tőrdöfés, hogy a szavak mögött megbújó jelentés illetlen provokáció, mely csodaszép papírba lett csomagolva...? Senki. Kivéve persze Adélt, akire visszavándorol tekintete, pontosan annyi kihagyással, hogy a lány érezze, komoly slamasztikába kerülhet, ha nem vigyáz a szájára. Bizonyára sajnálatos lenne, ha kitudódna a várandóssága... Hol marad a nászéjszakáig tartó ártatlanság? Hol marad a Krise család becsülete?
- Ez igazán kedves tőled, megköszönnénk, mert nem szeretnénk elhamarkodottan dönteni. Hiába kaptunk ajánlatot, szeretnénk megvizsgálni minden lehetőséget - ezúttal valóban eltűnik az élnek még csak árnyéka is szavaiból, visszatér az a kedves Romanova, aki pillanatokkal korábban volt. Társadalmi harcok, félreérthető kijelentések, bürokrácia. Pontosan azok a dolgok, amikben tökéletesnek kell lenned ebben a közegben, mert ha hibázol, felfalnak a cápák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842409#post842409][b]William Martin Krise - 2022.01.18. 21:43[/b][/url]

... ő pedig ezen a ponton, amíg egy újabb húzással kiüríti a poharát, a mutatóujját eltartva tőle jelzi a pincérnek, hogy újabbat kér. Nem egészen ostoba - ás bántóan józan -, így érzi a hullámzó feszültséget és a helyzet kínosságát, ezt pedig a legkönnyebben úgy tervezi orvosolni, hogy harminc percen belül már fejjel előre egy köztéri kukában lesz. Ha tartani akarja ezt az ütemtervet, akkor pedig ideje belehúzni - és lám! Ahogy leteszi az üres poharat maga mellé, a következő már az orra előtt lebeg.
Tehát már abba iszik bele, amikor Adél gratulál a párnak az ő nevében is. A tekintete elkalandozik Cassy arcán, az esküvőszervezéssel kapcsolatos megjegyzéseket elengedi maga mellett, ahogy a nem egészen egyértelmű, női szurkálást is. Érzi, hogy Adél ujjai megfeszülnek a karján, akkor fordítja el a pillantását.
Talán Cassandra tudja - de ha így van, akkor rajta kívül ki még? Miről felejtett el Adél szólni neki? Számítania kell rá, hogy a nagyanyja a teljes ügyvédi gárdájával a lakása ajtaján fog dörömbölni holnap reggel, lefülelve Adél gyerekének hírét?
Egyetlen ésszerű dolgot tehet.
Iszik ismét. Majd megrázva magát egy cseppet a figyelmét inkább a férfi felé fordítja.
   -  Emberek és félemberek reprodukciója. Meddőség és abortusz főként - válaszol, némileg tompítva az igazságon. Igen, ezzel foglalkozott és igen, ez az, amitől élete végéig eltiltották - Talán nem annyira érdekes, mint a borok. De legalább annyira népszerű a középkorú nők körében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842441#post842441][b]Ipkovich Kornél - 2022.01.19. 17:12[/b][/url]

Megvan a hátulütője is annak, ha valakit hagynak kissé elkallódni, és nem feltétlenül kötelezik arra, hogy társadalmi eseményekre járjon, ugyanis Kornél jelen pillanatban érdeklődik a női csevely és finom szurkálódás iránt, és bizony érti is az utalást.
- Igen, a grófné igen nagyvonalú volt mind a kettőnkkel, hiszen csak a figyelemreméltó társak bemutatásával terhelt minket. Cassy után is volt két vagy három hölgy is, akik nagyon szimpatikusak voltak, de addigra már tudtam, hogy az ő kezére kívánok ajánlatot tenni. - Mint a vízfolyás, és ez nagyon csúnya dolog, hát még egy olyan embertől, aki gyönyörű példákkal tudja levezetni négy és tizennégy év között bárkinek azt, hogy miért nem szabad valótlant állítani. Meg is szokta tenni, azonban neki, mivel nem jellemező rá a hazugság, csupán a komiszság, valójában senki sem tanította meg, hogy ez a cselekedet nem éppen illendő. Azt ugyan valóban mondták, hogy ha nem kívánatos számára a lány, akkor kereshetnek mást, ám ez az egész számára nem volt annyira lényeges. Végül meg kell házasodniuk majd, és Kornél hitt a sorsszerűségben, az első lehetőség különlegességében. Neki nem volt olyan, amit kifogásolna Cassandrán, innentől pedig úgy érezte, hogy ez a dolog rendben van így. A kicsi különben is a nagyoktól tanul, és mind a bátyja, mint a nővére az első házastársi ajánlatot fogadták el. - Úgy hallottam, hogy az Apáthy kislánynak, annak, akinek olyan nagyon fehér, hosszú fogai vannak, sajnos nem sikerült egy középszerű családnál jobbat találni. Szerény vagyoni háttérrel lesznek, még úgy is, hogy a bátyja nagyobb hozományt ajánlott. Ha jól tudom a testvéred házasságával szorosabb kapcsolatba kerültetek. Az Eszterházy-ak köztudottan szívesen házasodnak Apáthy-kal. - Elgondolkodva pillant Adélra, és, ahogy azt már korábban említettem, számos oka van annak, ha egy gyermek nincs megfelelően idomítva a jelentős társadalmi eseményeken. Például a pletykákat sosem férfiak gyűjtik, hanem asszonyok, akik aztán otthon, hogy legyen miről beszélgetniük, elmondják férjüknek, hogy kit csaltak meg, kinek született törvénytelen utódja, vagy éppen kinek van a kelleténél virgoncabb cselédsége, esetleg rejtett homoszexualitása. Szegény Romanova kisasszony, úgy tűnik, főhet még a feje a kedves férje okán.
- Véleményem szerint érdekesebb, mint a borok. Hiteltelen, ha tudsz róluk beszélni, de nem tudod átadni a valós élményt. - Érdekes momentum lehet, hogy a félemberek szónál akaratlan is, de Kornél kissé közelebb húzza magához partnerét, mert bár nem biztos benne, de hallott fél mondatokat, melyek alapján sejti, hogy jövendőbelije ebbe a csoportba tartozik, és mielőtt még potenciális alany lenne, inkább védelmezett kisasszonnyá változtatja. - Ha ezen a területen sikert érsz el, úgy vélem, nem csak elit szintű partner leszel, hanem egyfajta bálvány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842474#post842474][b]Orbán Gábriel - 2022.01.20. 14:23[/b][/url]

Ez az egész helyzet boldogsággal tölt el. Egy új kezdet, amivel nem hagyom hátra a múltat, hanem elhozom magammal, és beleintegrálom, formázom úgy, hogy senki se sérüljön. A lányok lelkesek, az élet szépen fejlődik Verénában. Nem érzem, hogy vihar előtti csend lenne, inkább hiszem, hogy ez a boldog békeidő. Három gyerekkel el fogunk bírni, miért is ne bírnánk. A lányok különben is nagyok és eszesek, inkább csak azért kellünk nekik, mert szükséges a nagykorú jelenléte. A nap nagy részét iskolában töltik, olykor bent is alszanak, és alig várják, hogy babázhassanak. Szerencsére a miénkkel, és nem a sajátjukkal. Az még egy kicsit korai lennem hagyományok ide vagy oda. Rajtuk azt érzem, hogy mást akarnak, és magamon meg azt, hogy szeretném is megadni ezt nekik.
- Majd nézek néhány ötletet. Láttam szögletes formájú állatokat, de inkább a valósághűbbekben gondolkoznék.
Sokan nem olyanok, mint én, inkább csak annyit mondanak, hogy szép lett, vagy csináld, ahogy jónak látod. Azonban én teljesen ki akarom venni a részem ebből az egészből. Vannak elképzeléseim a szobájára, de szívesen nézek magazinokat is, gyűjtök ötleteket. Az édességre elmosolyodva bólintok. Szóval lány. Azok, akik lányt várnak, gyümölcsökre, édes ízekre vágynak, míg a fiúkkal inkább az uborka és hús felé mennek a kismamák. Olvastam. Mostanában sok fórumot átböngésztem a terhességgel kapcsolatban, és teljesen nyugodt vagyok afelől, hogy kislányunk lesz. Valójában, ha nem akarnánk tudni, akkor is tudnám.
- Üdvözlöm. Orbán Gábriel.
Kézfogás, majd engedelmes helyfoglalás. El kéne lőnöm a még feketén nyugvó monitorra pillantva, hogy tiszta apja, de valójában mindig, mikor belegondolok, olyan ízléstelennek gondolom ezt. Inkább nem lövöm el. Majd, ha egyszer tényleg humorosnak találom. Helyette inkább csak türelmesen várok, nem akarok kotnyeleskedni. Tudom, hogy vannak olyanok, akik szeretik átvenni az irányítást, és idefelé a netről doktori fokozatig fejlesztették magukat.
- Nézzük. Az A magzat neme fiú…
Aki A-t mond, mondjon B-t is? Lehet, hogy csak nem tud rendesen magyarul, és az A és az Az között nem tudja a különbséget. Valóban, az A a helyes, de nem.
- És úgy látom, hogy a B magzat is kisfiú.
Kedves mosollyal néz ránk, és várja a reakciót. Oké, én most nem tudom, hogy mit mondja, egyelőre csak nézek, de zavar, hogy néz, így csak annyit mondok:
- Hogy mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842495#post842495][b]Éjféli Veréna - 2022.01.20. 19:37[/b][/url]

Próbálom felfogni amit mond és látni a képernyőn, amit elvileg kellene. A gél hideg, a masina mozgása a hasamon nem épp kellemes. Főleg, amikor szöget vált és jobban megnyomja. Nem szólok egy szót sem, mert ennél ezerszer nagyobb fájdalmat is csendben el tudtam tűrni. Aztán odapillantok Gábrielre és az ő arcán is ugyanazt a döbbenetet és teljes értetlenséget látom, amit én is érzek. Neki ki is csúszik a száján, amit én is kérdezni akartam. - A kedves neje ikrekkel várandós. Két kisfiú, bár van némi hiba százalék, de elég jól látszódott, aminek kellett - beszél a doktornő kedvesen és megnyugtató hangon - Ikrek? Vagyis...öhm...Két baba? Egyszerre? - nyögöm ki végre, de a szavaim hihetetlenül bután hangzanak. Azt hiszem sokkot kaptam a hírtől. Abban a hitben voltam, hogy egy babánk lesz, akit már most nagyon szerettem. Erre kiderül, hogy ketten lesznek. Ez egyszerre csodálatos és ijesztő. Kezemmel keresni kezdem Gábrielét, hogy belekapaszkodhassak de a szemeim a kijelzőre szegeződnek, ahol tényleg mintha két alak lenne és nem csak egy, főleg ahogy jobban megnézem. Most jól jön, hogy még bujkálásom idején takarítottam egy kórházban és néha belestem oda is, ahová nem lett volna szabad. - Ugye egészségesek? - bukik ki belőlem a kérdés. Le sem tagadhatnám, hogy feléledt bennem az anyai ösztön. Már most aggódom értük, féltem és szeretem őket. Két fiunk lesz! Ezt el sem hiszem! Gábrielre nézek és bátortalanul, már-már bocsánatkérőn mosolygok fel rá, várva arra, hogy vajon ő mit szól ehhez az egészhez. Nem erre készültünk. A szoba elég nagy lesz? Elférünk majd? Mit mondanak a lányok? Milyen neveket adjunk majd nekik? El tudjuk tartani őket? Fel tudjuk nevelni? Ezer meg egy kérdés zakatol a fejemben. Azt is alig hittem el, hogy képes vagyok teherbe esni egyáltalán. Most meg egy ikerpár anyja leszek. Azt hiszem ez egy álom. Érdemlek én ekkora ajándékot az élettől, azok után amit tettem? Nem tudok válaszolni, de abban biztos vagyok, hogy soha nem voltam még ennyire boldog és rémült egyszerre, ami lefogadom látszik is rajtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842618#post842618][b]Orbán Gábriel - 2022.01.23. 07:40[/b][/url]

Ikrekkel. Kettő gyerek. Igen, kettő. Utána abbahagyta a számolást, nem mondott olyat, hogy C,D,E meg ki tudja még, hogy egy női testben meddig lehet elmenni az ABC-ben gyerekszám tekintetében. Két gyerek. Rendben, hogy eddig nem volt egy sem, legalábbis olyan nem, akit én nemzettem volna, erre tessék, egyből kettő. Rendben, nem kell pánikolni, nincs baj. Mire megszületnek negyven éves leszek, ami azt jelenti, hogy legalább húsz évig még stabil munkahellyel kell rendelkeznem, vagyis, neki kell állnom kímélni magam, hogy ne menjenek tönkre az ízületeim idő előtt. Talán mégiscsak bent ként oktatnom télen? Nem. A lényeg az, hogy minden évszakban kellő alapossággal meg tudják figyelni az állatokat. Jó, de lehet, hogy kellene valami másodállás. Két gyerek. Két fiú. Legalább Flóri nem fog unatkozni, mert lesz köztük ugyan pár év, de majd lehet nagytestvér. Igen ez eddig rendben, de mit csinálunk két gyerekkel?
Veréna kérdésére felkapom a fejem, mert én már elvesztem abban, hogy az anyagiakat számolom, meg a szobakialakításokat. Mi lent maradunk az alsó szinten, az első időszakban a kicsik is, aztán valószínűleg az lesz a legjobb, hogy amíg nem közlekednek stabilan, addig az egyik szobába felköltözünk, majd az lesz valamelyikük szobája, és akkor lejövünk, és igen, minden szobából lecsípünk egy kicsit, és meg is lesz. Nagy levegő.
- Igen, nagyon is. Az ikerterhesség tekintetében kicsit sűrűbben fogunk találkozni, mivel másabbak a kockázati tényezők, de emiatt nem kell megijedni, inkább csak elővigyázatosság ez.
A doktornő hangja kedves, nyugodt, és nyugtatólag hat rám is. Rengeteg pénz és munka lesz ebben, de végső soron is, ez egy happy end, ha azt nézzük, hiszem a két gyermekünkkel a múltat végleg magunk mögött hagyhatjuk, és újra kezdhetünk mindent. Pontosabban éppen azt csináljuk, és ez is azt mutatja, hogy a karmánk egészen helyreállt, hiszen máskülönben nem hiszem, hogy megajándékozhattak volna minket ekkora csodával. Talán, ha meglesznek a kicsik, még az édesanyámhoz is ellátogathatunk. Tudja, hogy ki vagyok, tudom, hogy tudja, és szeretném, ha az örömömben ő is osztozna.
- Mindenre oda fogunk figyelni, és betartunk mindent, amit a doktornő mond, igaz, szívem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842623#post842623][b]Éjféli Veréna - 2022.01.23. 09:42[/b][/url]

Meglepődtünk. Mind a kettőnknek kellett pár perc hozzá, hogy felfogjuk, eddigi életeinket, a múltunkban elkövetett dolgok súlyát hátrébb kell tennünk, mert kétszeresen is szülők leszünk. Sosem ijedtem még meg ennyire, mint az előbb. Viszont ahogy a Doktornő kimondta, hogy a kicsik egészségesek, azt hiszem félve ki merem jelenteni, hogy amit érzek az az igazi boldogság. Két fiunk lesz. Szeretnék velük minél tovább otthon maradni, miután megszülettek. Nekem sosem volt részem anyai szeretetben, ezért nekik mindent meg szeretnék adni. Nem. Nem leszek rátelepedő szülő, mint a Nagyanyám, akinek még a felnőtt lánya, az anyám élete felett is hatalma van. Ki is rázott ettől a hideg. Én csak szeretném megnevettetni őket, míg hagyják megölelni, aztán letörölni a könnyüket és begyógyítani a térdüket, mert lepotyogtak a fáról, mint az érett szilva. Mert igenis tessék fára mászni, elevennek lenni. Mi nem leszünk olyan család, hála az égnek, ahol egy valaki basáskodik mindenki felett. Szeretném megtanítani nekik majd, amikor eljön az ideje azt is, hogyan kell viselkedni egy lánnyal. Hogy nem szabad bántani őket, mert az gonosz dolog. Arra buzdítom majd őket, legyenek olyanok, mint az apukájuk. Megszorítom Gábriel kezét és elgyengülve, könnyes szemmel, szélesen mosolyogva nézek fel rá, egy kicsit talán rajongva. - Igaz szerelmem - bólintok rá arra, hogy minden utasítást bizony be fogok tartani. Nem emlékszem szólítottam-e már őt így ezelőtt. Nehezen fejezem ki még mindig az érzéseimet, de most a hormonok kicsit megkönnyítik a dolgomat. Bátrabb lettem tőlük. - Nekem van egy genetikai rendellenességem - fordulok a doktornő felé - Van esetleg rá mód, hogy megtudjuk örökölte-e valamelyikük? - nézek kérdőn a hölgyre. A metamorfságomra utalok genetikai rendellenesség gyanánt, mert izgalmamban nem nagyon tudom hirtelen, hogy itt beszélhetek-e nyíltan. Nem mintha a metamorf mágia ördögtől való lenne, de azért még mindig elég kevesen vagyunk. Sokat olvastam az ELME-ben, és nem csak receptkönyveket. Az önismereti feladataim része volt, hogy tudjak meg mindent a képességemről. Akkor még elsiklottam afelett, hogy öröklődő. Azt hiszem most mégis hasznos lett volna elolvasni jobban azt a fejezetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842625#post842625][b]Orbán Gábriel - 2022.01.23. 11:50[/b][/url]

Elmosolyodom, amikor a szerelmének hív, eddig ugyan csak feltételeztem, hogy amit érez, az szerelem, de most már egészen rendben vagyunk ezen a részen is. Édes Istenem, nagyon remélem, hogy most tényleg minden rendben lesz, hogy nem jön az atomkatasztrófa. Jó nekem az unalmas, nyugodt élet is, és szerintem ő sem szeretne mást, mint ugyanezt.
- A metamorf mágia csak születéskor derül ki.
Egy pillanatra a hideg is kiráz, mielőtt nevén nevezik a dolgot, éppen azt fejtettem ki, hogy teljesen rendben van minden, erre a következő pillanatban közli ezt a förmedvényes szókapcsolatot. Méghogy születési rendellenesség, teljesen rendben van így is, ha három melle, vagy hat ujja lenne, vagy nem is tudom, férfiként és nőként egyszerre született volna, azt mondom, hogy rendben, van némi rendellenesség, amit korrigálni kell, de ezek nem olyanok, egyáltalán nem. Hitetlenkedve nézek rá, de tudom, hogy ő is csak a legjobbat akarja a gyerekeinknek.
- Ha az egyik új külsőt tud adni magának, akkor a másik meg, majd tehetséges kviddicses lesz. Nem kell ezen aggódni, nem?
Én a magam részéről nem aggódok a történeten. Veréna jó bánik a lányaimmal, ami nem mindig könnyű, főleg a kamaszkor és az introvertáltság miatt, például Sanelnél, de tényleg jól veszi az akadályokat, a lányok is szeretik, ők maguk mondták, a benne növekvő életek pedig olyanok, melyekkel már most van egy olyan kapcsolata, amit én nem érthetek és nem élhetek át. Helyzeti előny, vagy mi a szösz.
- Pár rutinvizsgálatot még elvégzek, illetve megbeszéljük az elkövetkezendő időszak feladatait és időpontjait, és utána mára végeztünk is.
Ez egy mozgalmas, de nagyon jó időszak lesz, és mire kettőt pislogunk, már karácsonyra, hirtelen négy gyerek között lavírozva fogjuk díszíteni a karácsonyfát. Tényleg minden rendben van, nem panaszkodhatok, és most már csak az elkövetkezendő húsz-harminc év stabil anyagi beérkezésén kell dolgoznom. Menni fog az. Remélem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842638#post842638][b]Éjféli Veréna - 2022.01.23. 16:07[/b][/url]

Tényleg át kellett volna olvasnom azt a fejezetet, mert most enyhe hidegzuhanyként érnek a Doktornő szavai. Bólogatni azt nagyon tudok, mert értem amit mond, meg fel is sikerült fogni, csak az elfogadáshoz kell pár pillanat. Szóval, amíg világra nem hozom őket, addig nem lehet tudni, hogy metamorfok lesznek-e vagy sem a gyermekeink. Rendben. Akkor itt, most veszek egy mély levegőt és mondok el magamban egy rövid imafélét. Aztán Gábriel szavaira csak megrázom a fejem. Nem szeretnék itt, egy idegen előtt beszélni arról, amiért aggaszt ez az öröklés dolog. Így szépen, türelmesen és csendesen végig hallgatom a hölgyet, akivel leegyeztetünk mindent, aztán már csak akkor szólalok meg a búcsúzás után, amikor kettesbe kerülünk. Kékjeimmel keresem az ő szemeit. Azokat a barnákat, amik olyan lágyan tudnak rám nézni, hogy azt érzem, simogat a tekintetével. Megköszörülöm a torkomat és kicsit lassabbra fogom a lépteimet. - Amikor kicsi voltam, az árvaházban féltek tőlem, én meg magamtól, mert volt, hogy más arccal ébredtem, mint amivel lefeküdtem, míg meg nem tanultam kontrollálni - sütöm le pilláimat és a szégyenkezéstől még ki is pirulok - Nem szeretném, ha velük is ez lenne - magyarázkodok halkan de számára teljesen tisztán érthetően, aztán inkább magam elé kezdek bámulni, de a kezét azt egy pillanatra sem engedem el, mert szükségem van a közelségére. Sosem gondoltam, hogy ilyet fogok érezni, mert mindig féltem ha hozzám akartak érni. Az ő keze más. Egészen más, mint Károlyé volt. - Azt hiszem át kell kicsit gondolnunk a gyerekszoba dolgát - váltok egy kicsit kellemesebb témára és odasimulok a karjához - Két fiú...El tudod ezt hinni? - nevetek felszabadultan - Ez olyan, mint egy álom. Ikreink lesznek! - torpanok meg hirtelen és átölelem, ott az utca közepén. Talán majd megharagszik érte, de most az sem érdekel. Meg az sem, ha esetleg zavarba hozok bárkit, mert egyszerűen most tört ki belőlem az az öröm, ami eddig csak gyűlt és halmozódott felfelé bennem. Megcsókolom az arcát és a fülébe suttogom, hogy mennyire szeretem és, hogy nagyon boldogok leszünk. Mert azok leszünk, ugye?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842714#post842714][b]Adele Nadia Krise - 2022.01.25. 16:50[/b][/url]

Milyen végtelenül undorító, ahogy beszél ez a hercegszármazék. Még, hogy ajánlatot tenni. Az egy dolog, hogy őt ugyanúgy eladják Willnek, mint egy zsák krumplit, de külső szemlélőként hallani, hogy holmi ajánlatot tegyenek egy nőre... Talán most kellene felpofoznia ezt a bárgyú senkiházit. Ne tegyél te semmiféle ajánlatot senkire, édes, inkább érdemeld ki, hogy a tied legyen - mondaná szíve minden karcosságával, helyette viszont csak a protokoll-sugárzó mosolyát rögzíti az arcára, s ehhez már Eternifix ragasztőbűbáj sem kell.
- Szerelem első látásra netán? De nem hibáztatlak. Cassy káprázatos szépség - Rohadt vélaszármazék. - és az volna a meglepő, ha nem mellette döntöttél volna. - Mesterkélt kuncogás. Mintha Cassy és ő barátnők lennének.
Ugyanilyen hidegrázó, ahogy a két szobatársnő udvarias, kedves stílust üt meg egymással, de a felszín alatt repkednek a jeges dárdák. Igazság szerint csak a kezdeti ellenszenv harapódzott el, amit Adél váltott ki főként a viselkedésével - a folyamatosan kiszolgált királylány nehezen viselte, hogy betuszkolták egy koszos fegyenctelepszerű iskolába, és ezt érkezésekor a szobatársnőjével éreztette. Sajnos csak Cassy volt kéznél.
Nagyon szeretné megfojtani ezt a mocskos kígyót.
- Mhm. Hercegnő lehetsz. - A lehető legsemlegesebb dicséret, amit ki tud mondani anélkül, hogy átkozódna. Másodpercek leforgása és évek gyakorlatával a zsebében ellazítja a merev izmait, meglágyítja tudatosan az arcát, hogy őszintén kedvesnek tűnjön most már. Mennyi mindent meg nem tesz a társadalmi sikerért, meg hogy a mai összejövetel ne a házasságon kívüli gyermekéről szóljon.
- Már egy ideje inkább üzleti szálak fűzik őket az Apáthy családhoz tudtommal. A gróf a külügyi hivatal tagja, a lányai pedig híresen öntörvényűek, ahogy a fia is. Vegyük például a sógornőmet, nézz csak rá, önszántából ment a bátyámhoz. Mi ez, ha nem merészség és egyéniség? - Sosem tagadta a nagyközönség előtt, milyen mélységesen gyűlöli Dominikot, de ezt a gyűlöletet mindig gondos szarkazmusba csomagolta. A bátyja a társadalmi körökben megbecsült, feltörekvő fiatalember, Machay Dominik, aki diplomata babérokra tör az apósa mellett, és később nagy valószínűséggel megörökli a genetikai kutatóintézet részvényi jogait is. Bár halott lenne! Az ostoba tyúk sógornője csak megkapta, amit akart, egy undorító férget. Zsófia egy hibbant elmebeteg a szemében, a lotyónak kinéző húgáról és a karót nyelt nővéréről és bátyjáról nem is beszélve.
- Majd, ha visszaértünk a szobánkba, - Fordul vissza előzékenyen Cassy-hez, hogy folytassa a csevejüket. - leírom neked az adatait, és szólok neki, hogy tudjon rólatok. - Voltaképp ez az esküvőszervezőjének ingyen reklám, és egy herceg menyegzőjét megpályázni mindig jól mutat az önéletrajzában. Ettől függetlenül biztos a lelkére fogja kötni, hogy ne merjen ugyanolyan fenomenális ünnepséget szervezni, mint amilyen az övé lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843329#post843329][b]Orbán Gábriel - 2022.02.09. 17:44[/b][/url]

Két gyerek, egyszerre. Személyazonosságom valódi tulajának négy gyereke volt, és megbirkózott vele. Szép lenne, ha így volna, mert ebből meríthetnék én magam is erőt, de valójában nem ez történt. Az igazság az, hogy az igazi Gábriel leginkább csak a gyártási folyamatban volt jelen, majd, mint aki jól végezte dolgát, távozott. Idegen országokban volt, amíg a felesége, Erika felnevelte a négy komisz kölyköt. Most viszont a négyből kettő kamaszkorú nőneműhöz betársul két újszülött hímnemű is. Innen szép nyerni, szokták mondani, és határozottan úgy érzem, hogy ez így igaz.
- Nem hiszem, hogy ez lenne, hiszen ők egy nagy előnnyel indulnak, ha öröklik is a képességedet, azzal, hogy itt vagy nekik te. Lesz, akivel együtt tanulják a folyamatot, más környezetben szocializálódnak, és összességében maximum kilenc órát töltenek együtt naponta a csoportjukkal, majd az osztályukkal. Ami azt jelenti, hogy a nap nagyobb részében megválogathatják, hogy kik veszik őket körül. Azonban, tekintve, hogy jelen leszünk az életükben, eleve más alapokkal rendelkeznek majd, így, ha öröklik is a képességedet, akkor is máshogy tudnak majd hozzáállni, és másként tudják a környezetnek megmutatni.
Számomra ez teljesen evidens, logikus, de mint tudjuk a nők olyan érzékeny lények, akiknek kellenek az erős és bátorító szavak, amiket csak egy férfi adhat meg, így hát most tessék, itt vagyok én, az erős és bátor férfi, aki a támogatásomról biztosítom, meg arról, hogy nem érzek semmilyen félelmet vagy negatívumot, hiszen ő lesz az anyjuk, és jó anyjuk lesz. Az égiek tudják csak azt, hogy én milyen apa leszek, a lányok nem panaszkodnak, és nem is tudom őket nem a véreimként kezelni, de a fiúk másabbak. Nekem csak lány testvéreim voltak, és a szüleim közül az anyám volt jelen végig az életemben, az apám kevésbé, csak, amikor már hasznom volt, így ha mást nem is, azt tudom, hogy én hogyan nem akarom csinálni. Véleményem szerint, ha ez sikerül, akkor majd az is menni fog, hogy hogyan kell ezt jól csinálni, és a probléma meg is oldódik majd magától.
- Egy kicsit mindenkiéből lecsípünk. Amúgy is elég tágas szobákban gondolkoztunk. A sok kicsi kiad majd egy normális szobát, és akkor idővel mindenkinek külön része lesz. Mi maradunk lent, a gyerekek meg fent lesznek. Gondolom az első időben célszerűbb, ha inkább a nappalit mozgatjuk át, kialakítva nekik egy kis saját részt, és akkor minden elérhető közelségben lesz.
Igen, én fejben már éppen átrendezem a terepet, azon gondolkozom, hogy elég alapanyagom van-e, hogy mit kell még rendelni, hogy melyik szoba hogyan változott, az ablakok, a fényviszonyok milyen lehetőségeket biztosítanak. Egy fürdőszoba vagy kettő, és így tovább. Valószínűleg ez egy védekezés, mert az agyam még nem teljesen fogta fel, hogy mi is történik éppen, mert, ha felfogná, valószínűleg szégyen vagy sem, itt sírnám el magam. Két fiú. Kell ennél nagyobb öröm? Mosolyogva pillantok le rá, igazi, idüllt pillanat ez, és aprót megingatom a fejem.
- Nem, de éppen ezért úgy érzem, hogy fontos, hogy két süteményt is kapj. Na gyere, ott kifejezetten jók a habos sütemények.
Mutatok előre, egy kis, lilás cukrászdára, ami kitűnik a sok szürke épület közül, és megindulok vele arra. Ez az egész egy csoda.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843477#post843477][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 14:24[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Hangos csattanás hangzik fel mögötte az ajtó zárása után. Magda nyugodt, kellemes mosollyal az arcán ingatja meg a fejét. Az egy szem kislánya, a legtöbb fejfájása forrása végre egyszer jól csinált valamit: vége van a lábujjhegyen járásnak, a gond már a múlté. Persze Adél érzelgősködött, hogy szeretné eltemetni, de felőle aztán nyugodtan. Részéről elégedett az eredménnyel- Madlen Krise-nak eggyel kevesebb indoka lesz bármiért is a nyakukra lépni. Nem mintha szó és tett nélkül hagyná, hogy az anyósához hasonlóan kemény kezű nő sarokba szorítsa őket. Magdalena Flaviu szemrebbenés nélkül veszi fel a kesztyűt bármikor, és jelenleg megkockáztatja, nincsenek is olyan rossz pozícióban. Az esküvő sikeresen zárult a lánya botrányos közjátéka ellenére, és William... A kedves, drága William, hogy ő mennyire kedveli azt a férfit!
Ráérős léptekkel halad a magánklinika folyosóján. Mielőtt ideérkezett, természetesen értesítette a vejét, hogy jó lenne, ha hazatámogatná Adélt, szebben venné ki magát a gyógyítók és ápolók előtt. Mindig van, aki pletykálkodjon, muszáj hát adni a látszatra még ilyenkor is.
Apropó látszat! Hihetetlen, hogy Adél az ő lánya, ráadásul negyedvéla, és még mindig nem sikerült a férjét a kisujja köré csavarnia. Valamit nagyon elrontott a nevelésében, ha ez a drága gyermek ennyi mankóval a tarsolyában sem képes megszelídíteni és becsalni a hitvesi ágyba a férjét. Nem kellett hozzá túl sokat gondolkodnia, elég volt a kislánya neurotikus arckifejezését üdvözölnie ahhoz, hogy tiszta legyen a kép: ezek ketten még mindig nem többek az idegeneknél. Milyen kár, lassan pedig a tényleges unoka megfogantatásán kellene ügyködniük. Ez a kis intermezzo jelentéktelen most már, de a továbbiakban aggodalomra adhat okot, ha Adél nem felel meg az elvárásoknak, és nem szül hamarosan egy Krise-Machay utódot a két családnak. Minden egyezség alapja a megfelelő cserekereskedelem, és eltekintve az olyan kis döccenőktől, mint a veje börtönviselt múltja, vagy a lánya kéretlen fattya, nagyon is elvárás, hogy látszatra ez a házasság is tökéletes legyen egy tökéletes fiúval. Legalábbis a férje ragaszkodik egy fiúunokához, de hát Ilya és a mániái. Magában el is hessegeti a dolgot, miközben befordul a sarkon a felvonók felé lépdelve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843480#post843480][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 14:53[/b][/url]

   -  Abüdöspicsábamár...
A műanyag kávéspohár a padlón koccan, annak forró tartalmát ingerülten kezdi lezárogatni a karjáról, ahogy hátrahőköl. Ahogy Magdalena befordult a sarkon, ő, aki eddig elbambulva olvasgatta a kezében tartott, most már kávéval átitatott szórólapot, úgy ütközik belé. A kabátja ujja rögtön elkezdi beinni a cukros levet, a maradékot az ujjairól rázza le, amíg felpillant, hogy úgy istenigazán lebassza az előtte állót, mégis mit mászkál az útjában?
   -  Ohhh... oh bocs... mármint elnézést...
Megszeppenve engedi el az elázott szórólapot ("az őssejtlevétel előnyei"), hogy az lepottyanjon a a maszatos tócsába a pohár mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843482#post843482][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 15:29[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

- Óh! - Könnyed eleganciával ignorálja az indulatos szavakat, és torpan meg, miután sikeresen egymásnak ütköznek a vejével. Még rá is fröccsen némi a forró kávéból, de nem adja jelét, hogy különösebben zavarná. Helyette máris előveszi a pálcáját, és rövidesen már mind Will, mind ő teljesen tiszták, mintha az előbbi kis koccanás meg sem történt volna.
Magda arca mosolygós, láthatóan kiegyensúlyozott, vidám.
- Kedvesem! Nagyon örülök, hogy sikerült idetalálnod! Megjegyzem, itt nem a legjobb a kávé. - Kicsit halkabbra fogja a hangját, mielőtt a folyosón mászkáló néhány ápoló meghallja, hogy kritizálta a jó kis automatás kávéjukat, amivel egyesek teljes műszakokat képesek végigvinni.
Szinte választ sem várva karol bele Williambe a maga lendületes, energikus stílusával, és egyenesen a liftek felé kezdi kormányozni magukat.
- Adél most zaklatott egy kicsit. Velem tartasz a büfébe egy némileg konszolidáltabb kávéra? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843486#post843486][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 16:04[/b][/url]

Persze nem is ő lenne, ha elvarázsolt bolyongása során ne ütközne bele a hőn szeretett anyósba. Számára a jelző tényleg valós: odáig van Magdáért, ezt pedig nem is mutatja jobban, hogy leszidott gyerekként tűri, hogy először megtisztítsák, majd pedig belékaroljanak. Az esküvőszervezés miatt kötelező, számtalan hévízi látogatás során a nő jelenléte egyértelműen a napja fénypontja volt, ezt pedig nem is tagadta igazán. Magda zavarba ejtő tehetséggel tapintott rá az anyakomplexusa gyengeségeire, ő pedig megadóan rásimult erre a gondoskodásra. És lám - épp csak elpillant a sarok belé, amin túl valahol Adél szobája lehet, majd el is könyveli magában: a felesége várhat.
   -  Persze - megadóan lép vele tovább a liftek felé - Mert mi baja? Mármint... nem beszéltem vele. Rosszul viseli ezt az egészet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843488#post843488][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.15. 16:45[/b][/url]

Will
- A műtét másnapján -

Will jelenlétével néha úgy érzi, kapott a saját fia helyett egy kis szórakozást. Dominik a szeme fénye, az ő kis drágája, és tökéletesen eleget tesz minden elvárásának. Will is ugyanilyen simulékony és kezelhető a szemében ezidáig, csak egy kicsit... problémás. Persze ettől Magda még ugyanolyan szeretettel fordul felé és valahányszor meglátja akár a szikráját is, hogy Willnek kell némi támogatás, nem rest a megfelelő eszközökkel ezt megadni neki, hogy még jobban magához édesgesse.
- Semmi különös, csak egy kicsit összeszólalkoztunk. - Legyint hanyag eleganciával, miközben kiszállnak a liftből a földszinten, és egyenesen a büfé felé kormányozza magukat. Természetesen, mint minden ebben a magánispotályban, ez is esztétikus, letisztult, drága és diszkrét hatást kelt. A sütemények helyben készülnek, a kávé illata fenséges és minőségibb az automatába tuszkolt porkávéknál.
- Ülj csak le, kedvesem, mindjárt jövök. Mit kérsz? - Mert Magda gondoskodó, meghallgatja a veje óhajait és ahhoz mérten cselekszik, hogy aztán később hasonló kaliberű szívességeket hajtson be rajta. Mint most is: a kedvességének ára, hogy pesztrálja a lányát és eleget tegyen az egyébként magától értetődő kötelességeinek férjként, de korán fel kellett ismerje, hogy Will másként nőtt fel, mint ők. Ami nekik természetes, ennek a férfinek terhes lehet.
Percek múlva csatlakozik a vejéhez egy tálcával, rajta az innivalókkal és saját magának mindenképp beszerzett egy süteményt is. A cukor a gyengéje. Nyilván, ha Willnek is volt ilyen óhaja, nem hagyta parlagon heverni.
- Az igazat megvallva elég feszült volt, mikor megérkeztünk. De persze ez mindenkinek sokkal előnyösebb így. Egy gonddal kevesebb. Viszont az volt az érzésem, hogy... megeshet, én értem félre, de nem alakul minden a leggördülékenyebben közöttetek... ? Ah, nevezd anyósi féltésnek, de igazán nem szeretném, hogy ne találjátok meg a közös hangot Adéllal. A lányom olyan kicsike még; lehet, hogy ez a gátoló tényező... ? - Egyáltalán nem zavartatja magát, természetes mozdulattal tolja közelebb a cukortartót Willhez, miközben ő maga a süteményt kezdi fogyasztani. Benne van a finoman félbe hagyott megjegyzésben a kérdés is: mesélnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843494#post843494][b]William Martin Krise - 2022.02.15. 19:54[/b][/url]

Az első reflexe az lenne, hogy megforgassa a szemét: összeszólalkoztak. Helyette azonban csak az ajkait préseli össze és a tükörképüket nézi a liftben, mielőtt az ajtó kinyílna előttük. Nyomós oka volt annak, hogy nem kísérte el Adélt tegnap, amellett, hogy valójában semmi köze sem volt a gyerekhez: nem szerette volna végigasszisztálni a tortúrát. Adél békeidőben is megnyomorítóan neurotikus. Őszintén szánja szerencsétlent, azonban érezte, hogy az ő teljesen felesleges jelenléte csak olaj lett volna a halvaszületett (dude, really?) kapcsolatuk máglyáján.
   -  Én csak egy kávét és... - hátradőlve a székén elnéz a pult felé - egy fánkot. Kösz.
Egyáltalán nem zavartatja magát. Megszokta már, hogy Magda anyáskodva ugrál körülötte, így amíg a nő a pulthoz sétál, ő csak a zsebébe nyúl. Az összegyűjtött szórólapok, néhány ajándék toll és előfordulhat, hogy egy nővérpultról lenyúlt kezelési lap mellől a telefonját halássza elő, azzal babrál, amíg egyedül marad az asztalnál. A kávéillatban halkan reggelizők álmosító háttérzajában néha megdörzsöli a szemét, ami kissé beesettebb, mint általában.
A szemével követi a tálca útját, amikor azt Magda leteszi az asztalra, ő nyomban a szalvétára tett csokiöntetes fánk után nyúl. Nem ismétli meg, hogy mindenkinek jobb lesz ez így, az üres frázis helyett csak hümmög egyet. Egyelőre nem harap a fánkba, a cukortartót azonban közelebb húzza magához és annak a tartalmából a kávéjába szór.
   - Hát nem mondom, hogy gördülékenyen kezdődött ez az egész. Mármint... tudom, hogy Adél meg akarta tartani. Legalább is, legyünk őszinték. - megvonja a vállát, a kanalával kezdi kavargatni az italt - Távol akartam tartani magam ettől, mert semmi közöm sincs hozzá. Nem hiszen, hogy rám van szüksége, még csak nem is kedvel igazán. Sőt... - a kanalat visszaereszti a csészébe - szerintem a gyereke apja még mindig képben van. Szóval...