37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek
Budapest és környéke - Catherine Hope Brightmore hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 29. 18:00 | Link

Ilián
Így nézek ki

Nem igazán így terveztem a mai napot. Eredetileg úgy volt, hogy Katával bulizni megyünk, de aztán a csajos készülődés kellős közepén megérkezett az apja, akit az anyja küldött, mondván, hogy Katának mégiscsak haza kell mennie a hétre, és nem, nem mehet hétfőn, most kell. Ez annyira nem fair... Szóval most teljes díszben, partira készen, de mégis kedvmentesen ülök a piros minimben a teraszon. Még jó, hogy nem olyan erős a sminkem, hogy azt higgyék, valami rosszéletű nőcske vagyok, és éppen kuncsaftokra vadászom. Vissza a kastélyba nem akarok menni, ahhoz túlságosan kirittyentettem magam, meg aztán már a lelkesedés is megvolt, és most ilyen ehh állapot van, ha visszamegyek, még a végén szomorú leszek. Nem! Nekem ma még jól kell éreznem magam.
- Köszi.
Pillantok fel felturbózott pilláim mögül a srácra, és egy szép mosolyt is megengedek. Amúgy se könnyű a helyzet, délelőttre megbeszéltem egy sráccal, hogy "összefutunk", és valljuk be, van olyan jó dumám, hogy a tinder match-ok el akarjanak jönni és meg akarjanak nézni maguknak. Különösen izginek tartják, hogy a képeim mind csak sejtetik, hogy milyen is vagyok. A valódimat azonban nem láthatják, amíg meg nem jelennek. Ez a gyökkencs meg még csak el sem jött, tutira nem, mert láttam mindenkit, aki körülöttem volt. Milyen hihetetlenül unalmas és kiábrándít nap. Az italomba kortyolok, és kell egy pillanat, hogy megakadályozzam a köhögést. Úgy tűnik a srác keze egy kicsit megborult, amikor a vodkát belecsempészte a pohárba. Hűűű, király. A telefonomra visszafordítva a szemem olvasom tovább, hogy Meghan és Harry már megint nyíltan smaciztak. Egyre jobban kedvelem ezt a nőt. De komolyan.
Szál megtekintése

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2018. július 30. 10:14 | Link

Ilián

Sörös. Szeretem betippelni az embereket, hogy miket isznak a leginkább. Most ült le nem messze egy pár, és éppen őket lesem, miközben megállapítom, hogy mind a ketten sört fognak inni. És annyira, de annyira igazam van. Mondjuk szerintem nem túl szép látvány egy randin sört inni, de ahogy fordul a nő keze, úgy pillantom meg a karikagyűrűt is. Na akkor már a pasinak nem zsákbamacskát árul, ez esetben, hajrá csajszi.
És akkor látom meg őt. Azt aki a mai nap folyamán felültetett. Egészen biztos vagyok benne, hogy ő az, mert hát azért jó szemem van az ilyesmihez. Először úgy csinálok, mint aki nem is veszi észre, de be kell vallanom, jobban bosszant annál, mint, hogy csak úgy ne vegyek róla tudomást. És mi a legrosszabb, ami történhet, ha kikosaraz? Mondjuk ki kosarazna ki egy lebeszélt tinder randit? Hát mind tudjuk, hogy miért van az az alkalmazás. Szóval, ha mégis nemet mond, mert mondjuk menet közben rájött, hogy meleg vagy kasztrálták, akkor én visszamegyek a varázsvilágba, ő itt marad és soha, de soha többet nem találkozunk. Probléma nincs. Szóval kortyolok még egyet a túlvodkásított csodából és igen, elhatározom, hogy ha ő nem, akkor majd a srác, aki az italomat készítette igen. Felkelve azért kicsit lejjebb operálom a szoknyám, és felé sétálva meglesem a srácot, aki az italokat gyártja.
Hosszú leomló szőke haj, bambibarna szem, dús kebel. Nos hát akkor ha ez a fickó nem, akkor a nő igen. Nekem de tök mindegy már ma igazából. Szóval odalibbenek a férfitársadalom eme csodás példányához, és zavartalanul felülök mellé a korlátra. Remek képességeim vannak, mint például a korláton ülés, útpadkán egyensúlyozás, csak a fehér csíkokra lépés a zebrán.
- A sors eléggé kiszúrt veled, mert csak belém botlottál.
Szál megtekintése

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. március 25. 21:10 | Link

Esztim Love
Hajnalban a Dunaparton
Ruhácska

- Helyzetjelentés, mert miért ne. Remélem tudod, hogy gyűlöllek.
A hangomon hallatszik, hogy nem igazán vagyok szomjas, sőt, úgy is mondhatnánk, hogy nem tudom hányadik napja vagyok aznapos, jó a második, de az utolsó szabadon töltött hetemet így kívánom tölteni, inni és bulizni szeretnék. Ezer éve nem voltam részeg, szóval nem kellett sok ahhoz, hogy megtörténjen. A szemfestékem már elfolyt, egész éjjel táncoltunk, a magassarkúm iszonyatos állapotban van. Próbálom tartani a telefont, azért néha megremeg a kezem, és hol a dekoltázsom, hol a belém csimpaszkodó Eszti, hol azért a fejem is látszik.
- Szóval levizsgáztam Brightmore, és szerintem i-mád-tak. Hihetetlenül királynak érzem magam, és az élet császára vagyok. Feltéve, ha nem pottyanok a Dunába, mert akkor nagyon rövid életű uralkodáson leszek túl. Minden vizsgám száz százalék lett, szóval eléggé büszke lehetsz rám.
Még ki is húzom magam, majd elmosolyodom, mint egy kis tündér.
- Szóval csak szeretném megköszönni, hogy vetted a fáradtságot, és egyetlen rohadt alkalommal rám néztél. Legalább nem úgy megyek férjhez, hogy egy alapképesítésem sincs. De amúgy meg, nyaljál sót.
A nyelvem is kinyújtom a kamerába, és mielőtt még meggondolhatnám magam, rá is nyomok a küldés gombra. Aztán telefon vissza a táskába, és nyomok egy puszit Eszti arcára.
- Gyűlölöm a férfiakat... awww, nééézd, szívecske alakú kő! De édes!
Ügyetlenül lehajolva a bort letéve fogom meg a követ, majd felvéve megint az üveget, felállok, és Eszti felé nyújtom.
- Nézd milyen szép a mintázataaaa!  
Szál megtekintése

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. március 25. 21:17 | Link

Esztim Love

- De gyűlölöm!
Jelentem ki határozottan, majd elnevetem magam, és gyorsan a koronám után kell kapnom, mert félek, hogy elveszítem. Az egyik fiú adta nekem, aki úgy lopta az egyik vitrinből, de már az enyém, vissza nem viszem. Elég jó kis korona. Megtartom.
- Kivel?
Kérdezem Esztit kíváncsian, de ám legyen. Megint logikus döntéseimre hagyatkozva előbb lehajolok, leteszem a bort, majd leteszem a követ. Aztán felegyenesedve leveszem a koronámat, megfordulok, és leereszkedem Eszter mellé, egészen közel hozzá, szinte összebújva vele.
- Csak ne aludjunk el, mert akkor meghalhatunk, és nekem nem áll jól a sápadt fehér ezzel a hajszínnel.
Viszont a rúzsomhoz, na ahhoz nagyon menne. Lábaimat összefonom Esztiével, és felpillantok az égre, koronámat a hasamon elhelyezve.
- Az a srác, amelyik az italunkat fizette nem volt rossz. Mi volt a neve? Valami Ram... Vam... Cam... valami, mindegy cuki volt. Tök úgy nézett ki, mint Levi. Na látod, Levi tökre szeretem, mert cukorfiú. Kaptam tőle egy műanyag gyűrűt, még most is megvan, de pszt, ez titok.
Nevetve próbálok pisszegni, de nem nagyon megy, inkább csak nevetek.
- Eszti? Megbántál mostanában valakit?
Szál megtekintése

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. március 25. 21:21 | Link

Esztim Love

- Tudod...
Most, hogy már mellette vagyok, azért én is kapcsolok a lefekvéssel kapcsolatban, és csak a nevetés marad. Istenem, olyan jó, csak nevetni. Amúgy komolyan mondom, hónapok óta senkivel sem voltam együtt, gyakorlatilag most jövök rá, hogy ez mennyire hiányzik nekem. Annyira persze nem, hogy a nászéjszakámat várjam.
- Szerintem is.
Értek vele egyet a Levi-témában. Nem tagadom, sokkal szebben látnám a jövő szombatot, ha Levi várna az oltárnál egy kopasz negyvenes helyett.
- De Levi annyira jó ember, én meg tök rossz vagyok, szóval ezek mellett hogy mehetnék hozzá úgy, hogy arra a hülyére vágyok? Ez így tök pocsék. Csak el kéne felejtenem Denist.
Eszti tudja, mindig is tudta, talán régebb óta, mint, hogy én magamnak be mertem volna vallani. Ujjaimat Eszti ujjaiba fonom, és követem a tekintetét az égre.
- Elmondtam neki. Denisnek, hogy szerelmes vagyok belé. Azt mondta megoldjuk, aztán lelépett. Megoldotta.
Egy kósza könnycsepp gördül le az arcomon, de csak egyetlen egy. Fáj, persze, hogy fáj, hogy a fenébe ne fájna, hiszen ez nem megoldás. Ő a legjobb barátom, az egyetlen olyan ember, aki mellett nem szégyellek semmit. Esztit szeretem, imádom, de neki nem merem elmondani sem azt, hogy ki és hogyan csókolt meg először, vagy hogy miként vesztettem el a szüzességem, hogy miért él az ikertestvérem állandó felügyelet alatt. Nem azért, mert nem bízok benne, hanem mert van egy olyan plusz a Denisszel való barátságomban, amit sohasem éreztem még. Ezért is haragszom rá ennyire. Egyetlen könnycsepp, többet nem érdemel. Nem leszek miatta szomorú. Megemelem a fejem, óvatosan az üveg száját az ajkaimhoz emelem, és kortyolok kettőt belőle.
- Nem tehetek róla, hogy ekkorák, a csajok maguktól nőttek meg, semmi beleszólásom nem volt. De! Ha el akarunk érni valamit, például ingyen piákat, akkor nagyon hasznosak. Csak a hátam tud tőlük iszonyatosan fájni.
Nyögök is egy aprót, ahogy visszafekszem, és, hogy ne érezzék magukat olyan rosszul, megsimogatom őket, mielőtt a komolyabb téma jönne.
- Szerinted akkor jó emberek lennénk? Ha újrakezdhetnénk. Olyanok, akikre büszkék az apáik?
Visszafekve rápillantok, és közelebb bújok kicsit.
- Bajban vagy? Ki miatt?
Szál megtekintése

Catherine Hope Payne
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2019. március 25. 22:58 | Link

Esztim Love

- Nem akarom elfelejteni.
Vallom be csendesen, kerülve Eszti pillantását. Furcsa, de emiatt szégyenérzet támad bennem, éppen bennem. Sosem szégyelltem semmit, akár velem történt, akár én magam csináltam, és mégis, azért, mert gyengéd érzéseket táplálok iránta, szégyenérzet van bennem. Mintha kisgyerek lennék, aki ellopja az anyja kedvenc rúzsát, eltöri, és fél a szidástól. Én is loptam volna? Elloptam magamtól a lehetőséget, hogy életem legfontosabb emberét magam mellett tudhassam ezekben a nehéz pillanatokban? Elloptam magamtól a lehetőséget, hogy legalább egy kicsit boldog legyek a boldogtalanságban? Ha Denis mellettem lenne, ha néha mellkasának dönthetném a fejem, vagy csak feküdnénk egymás mellett, miközben olvasunk, boldog lennék, akkor is, ha apám hozzákényszerít egy másik emberhez. Így azonban, gyenge és szerencsétlen vagyok. Megkopott a fényem, ami azért volt olyan erős, mert ő a barátom volt.
- Gyenge vagyok.
Néhány napja, egyik éjjel eszembe jutott, hogy pár pirulát még akkor eldugtam, amikor először tapasztaltam a fless Denis jelenlétét. Emlékeztem rá, hogy melyik varrás alatt rejtőznek. Kilenc szem, kilenc alkalom, hogy velem legyen. Egész éjjel nem tudtam aludni, Annie ölelő keze megnyugtatóan kellett volna hasson rám, hiszen ő is egy Brightmore, visszatérve jó szokásomhoz, Denis illatát érzem rajta, követelem, hogy az orromban legyen. Kihasználom őt, pedig nem akarom. Kilenc szem. Egész éjjel az járt a fejemben, hogy reggel le kell ellenőriznem, hogy megvannak. Csak tapintanom kell őket. Nem bevenni, eltenni nehéz időkre. Csak egy kis motiváció, hogy minden a helyén van. Még nyolc alkalommal beszélhetek Denis-szel.
- Ő nem egy fiú, ezért gyűlölöm őt. Hogy nem képes egy fiú lenni. Pedig csak annyi lenne a feladata, hogy egy fiúvá váljon.
Olyan sokat kérek én? Hogy csak egy fiú legyen? Szerintem nem. Innen csak két megoldás van. Vagy tényleg olyan messze leszünk egymástól, hogy valahogy elfelejtem, akárhogy, vagy mellettem lesz, és elfogadjuk az érzéseimet. Nem akarok többet vagy mást, mint ezt, hogy elfogadjuk. Sokkal könnyebb úgy kiszeretni valakiből, hogy nem hiányolod, hogy nem számolgatsz gyógyszereket, hogy újra láthasd. Sokkal könnyebb lenne, de ezt el se tudom mondani neki, mert gyűlöl és nem tud a közelemben lenni, mert ő így oldja meg. Remek, most már rendesen mérges vagyok rá. Összeráncolt homlokkal hunyom le a szemeimet, és mérgesen szusszanok egyet.
- Ez a veszély engem nem fenyeget, nem tudok vékony lenni. Láttad Annie-t, a ruhái az én ruháim, csak ő lassan tizenhét, én meg tizennégy voltam, amikor be tudtam őket gombolni.
Én meg az ötvenöt kiló. Akkor se ment, amikor hónapokig csak húslevest ettem, semmi mást, ahogy Jason megérkezett, hozott nekem enni és hozott nekem egy adag boldogságot is.  
- A normális unalmas szívem, ezért fekszünk hajnali ötkor a Dunaparton két borral és egy koronával márciusban.
Nekünk nem való a normális, mi nem olyan népek vagyunk, akik ezzel beérik, nekünk több kell, nekünk más kell, nekünk olyan kell, ami mozgásban tart, megbotránkoztat, elhiheti velünk, hogy ez a lendület, amire szükségünk van. Nem vagyunk képesek nyugton lenni, nem lehetünk átlagosak, mert abba belehalnánk.
- Gondolod, hogy Ricsi összefogna ellened az apáddal? Ugye tudod, édes, hogy az öcséd jobban szeret téged, mint engem a tizenkét...tizennégy testvérem együttvéve.
Mondjuk June azóta nem tolta ide a képét, szóval tizenhárom. A múltkor összeszámoltam, hogy bárki megkérdezi, hogy hány testvérem van, el tudjam mondani, ne az legyen, hogy nézek és próbálom számolgatni, hogy melyik anyától hány testvérem született.
- Igen, hallottam.
Bólintok, de nem fordítok rá nagyobb jelentőséget. Egyikünk sem szent, és történt ott bármi, az a múlt. A jelen pedig egy teljesen más dolog, és ha valaki, én tudom, hogy milyen az, amikor beskatulyáznak, ráadásul a saját szülőd.
- Ha valaki tudhatja az érzéseidet, az te magad vagy, de amúgy, ha ugyanaz lenne, se lenne hozzá közük. Eszti, te nem vagy ostoba lány, jogod van dönteni az életed felett.
Bölcs tanács valakitől, aki csak mert lány, férjhez adható, és férjhez is megy pár nap múlva.
- Miért ne élhetnéd úgy az életed, ahogy te akarod?
Oké, megint fel vagyok háborodva. Felkönyökölve nézek rá.
- Az öcséd bele van esve Lilibe, kár tagadnia, mert így van. Komolyan, ha a hülye politika megköveteli, tönkreteszi a boldogságát pár szavazatért? Ennyit nem ér az egész. És ha még egy Benjámin a fickó? Egész életedben nem lehetsz boldogtalan Eszti. Nézz magadra, sikeres és tehetséges vagy, megélsz a jég hátán is, inspiráló vagy és gyönyörű. Nem a neved határoz meg, hanem a személyiséged és a tetteid. Én büszke lennék rá, ha olyan gyerekem lenne, mint te.
Szál megtekintése

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 09:13 | Link

Börni Love
Kinézetem


Francia vagyok. Mármint részben persze, anyám révén, akivel amúgy egyáltalán nincs jó viszonyom, de azért néha tudunk egymáshoz jól is szólni, csak inkább nem. És vicces, de apás gyerek vagyok, ami meg azért érdekes, mert ez az ember simán elárult, és férjhez kényszerített, és ha Denis nem lett volna, akkor egy öreg, perverz ember felesége lennék, és biztos, hogy már gyerekeket nevelnék. Brrr. Szóval a dolgok jól sültek el, de azért annyira mégsem, hogy teljesen nyugodt legyen a világ. Viszont vannak dolgok, mint például a házasságom meglétének ténye, melyet eddig nem hoztam felszínre, főleg, mert amikor megismerkedtünk, úgy volt, hogy el vagyok válva. Aztán meg távol volt, aztán meg most van. Nem csak a férfiak halnak korán a nők hülyeségei miatt, de úgy érzem, hogy egyes nők is, a saját hülyeségük miatt. Ilyen vagyok én is.
- Egy kicsit zavarod volt a vége.
Ismerem be, miközben közelebb húzódok hozzá, hogy egy biciklis el tudjon haladni mellettünk. Aztán persze visszamehetnék arrébb, de miért is kéne? Végül is, az is lehet, hogy ez az utolsó alkalmunk, és azt, ha tudjuk, ki kell használnunk.

Szál megtekintése

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 09:43 | Link

Börni Love


- Oscar-ra? Szerintem nem ezt a filmet kellene választaniuk. Ki fogják szórni a rostán, hidd el nekem.
Pedig nincs bajom amúgy a horrorral, mert olyankor legálisan bújhatsz a másikhoz, és félhetsz, és megvédhet, de hát, ha éppen valami nagyon nagy gebasz van, akkor arra tudsz csak gondolni, hogy nagyon nagy gebasz van.
- Próbálkozik az ember.
Felelem, miközben felpillantok, és orromon akaratlan is beszökik a cigaretta fütje.
~ Oh, dohányzik? ~
Emlékszem, hogy azt mondta, hogy leszokik, de nem tette, vagy talán azt mondta, hogy leszokott? Igen, mintha azt mondta volna, hogy ez meg is történt. De hát, nem. Pedig az mondta. Szóvaaal...
- Házas vagyok.
Jelentem ki olyan hirtelen, mintha éppen csak most világosodtam volna meg. De nem, ezt én már egy ideje tudom. Olyan szinten kiszakad belőlem, és utána olyan mély felszabadulással sóhajtok, hogy többen felénk fordulnak. Végre, kint van.
- Én azt hittem, hogy nem vagyok, de aztán kiderült, hogy de, és Denis azt hitte, hogy már elvált tőlem, de kiderült, hogy nem, mert nem adta be a papírokat, és aztán az egész feledésbe merült, és valahogy úgy elmaradt, és még az vagyok. Házas vagyok. És egy szörnyeteg, amiért erről nem szóltam, de úgy szeretek veled lenni, és olyan jó, hogy visszajöttél, és aztán ott volt a gyűrű, és én majdnem elájultam. El is akartam, de aztán valójában nagyon mérges voltam rád, és... el kellett volna mondanom.
Szál megtekintése

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 10:21 | Link

Börni Love


Meglepődök, leginkább azon, hogy ő nem lepődik meg, és a nahát, az bizony máskor nagyon jól esne a hidrogénezett agyamnak, mert szeretem, ha butának néznek. Komolyan, az ember olyan nagyon sokat tud spórolni azzal, ha az emberek feltételezik róla, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, hogy az hihetetlen. Pár ember, köztük persze Bernárd is, tudhatja, hogy azért nem vagyok olyan butuska, mint, amilyennek magamat mutatom, ez pusztán egy stratégia. És milyen jól működik! Erre meg itt teljesen összezavar.
- Igen, de, elválhattam, vagy viselhetném anyám nevét, vagy bármi, de nem, mert nekem férjem van. Igazából a legjobb barátom, de nem élünk együtt, szóval, ez igazából nem is rendes házasság. De elég jól jártam vele.
Hirtelen olyan sok mindent lenne kedvem mesélni róla, hogy Denis-szel milyen sok mindent megéltünk, hogy megátkoztak, hogy majdnem megölt, hogy azért tanultam okklumenciát, hogy ne csukják le, hogy mi tényleg örömben és bánatban is együtt vagyunk, de valahogy nem érzem illőnek, hogy most erről beszéljünk.
- Tényleg nem haragszol? Elmondtam volna, ha tudom, hogy még mindig házas vagyok. Most meg olyan nagyon rosszul jön ki, és féltem, hogy így, elromlik valami.
Mert azt nem szeretném. Jól érzem magam vele, olyan férfi, akivel szeretek lenni. És bár feleségül nem akar venni, és ez az egész így nagyon is kellemes nekünk, fogalmam sincs, hogy neki mi fér bele és mi nem. Ezek szerint a tény, hogy férjnél vagyok, igen.
- Szóval nem szoktál le.
Szál megtekintése

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 14. 08:26 | Link

Börni Love


Aranyos, ahogy megpróbálja, de lássuk be, esélytelen. Felkacagok, amikor a "rémesen francia" kifejezés elhagyja a száját. Valóban így van. Rémesen francia. Olyan nagyon, hogy egészen biztos vagyok benne, az apám valamire nagyon rá volt függve, amikor az anyámmal összejött. Valahogy neki mindig fura választásai voltak. Az első felesége nagyon furcsa, aztán Jasonék anyja szerintem aranyos, a miénk, hát ő nagyon francia, Willéké nagyon normális és nagyon nagy szerelem is volt, Editéké különleges, majd megint a furcsa dominált. Néha apám olyan, mint egy fékevesztett őrült.
- Mindig nagyon riasztó, amikor valaki Catherine-nek hív.
Motyogom, mert valljuk be, tényleg az. Vannak dolgok, amiket nem szeretek, ilyen a nevem is. Még Denis is, mikor "Payne"-ezik, rögtön rávágom, hogy "Brightmore vagyok", és valljuk be, nyomokban tök jó is vagyok benne, hogy Brightmore legyek, máskor meg annyira az anyám vagyok, hogy akár az ő nevét is viselhetném, de nem, akkor inkább legyen névtelen. Nagyon névtelen.
- Nem is tudom. Sokan nagyon furcsán néznek ránk, és valahogy nem értik, sőt, ítélkeznek. Ez nem zavar, nevetni szoktam rajtuk, de nálad más a helyzet, nem szerettem volna, hogy rosszul jöjjön ki a dolog.
De persze, ahogy annak lennie kell, rosszul jöttek ki. Komolyan mondom, ha valamit el lehet rontani, én kiváló példa vagyok rá, hogy hogyan is kell azt rosszul csinálni. Mintha ez lenne a legnagyobb képességem. Közelebb bújok hozzá, és vágyakozva pillantok fel rá.
- Mesélj nekem róla, nagyon szeretném megismerni a történetét.
Szál megtekintése

Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 17. 11:29 | Link

Börni Love


A kényes kisasszonyok, mint amilyen én is vagyok, nem tagadom, bár szeretnek csókolózni, nem szeretnek akárkivel. Vele kimondottan szeretek, mert pont úgy csókol, hogy az számomra tökéletes legyen, olyan térdremegősen, jól esősen, és amikor magához húz, nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak kissé. Annyira szeretem, hogy van, és annyira szeretem a tényt, hogy az enyém, hogy arra szavak sincsenek. Még akkor is, ha máshoz köt az eskü, legnagyobb szerencsémre a házasságom, tökéletes. Nem megyünk egymás idegeire, de Denis mindörökké a legjobb barátom, legcsodásabb szerelmem marad. Olyan tökéletes az életem, hogy néha komolyan gyanakszom arra, hogy valójában egy eltévedt, részeg unikornis telibe hányta az egészet és most azért van csillámvilág. Isten mentsen attól, hogy panaszkodjam, csak úgy eszembe jutott a tény. Éppen ezért a csók, mely amúgy emberek között teljesen természetes, most még jobban esik és még boldogabbá tesz, és attól még, hogy a köznyelvben "szerető", egyáltalán nem mondanám annak, habár az ablakon mászott be, de azért az ajtón engedtem ki.
- A nagy szerelem?
Pillantok fel rá kérdőn, bujkáló mosollyal. Aggódom az erőszakos apa és a múlt idő használatának kettőse miatt. Habár ott, ahol belebeszélek a történetbe még indokolt a múlt, de valahogy félek azt meghallani, hogy az az ember, akiről Bernárd ilyen szép hangon és tekintettel beszél, már teljes egészében múlt időt kapjon. Neki élnie kell. Azonban... mi van, ha nem él? Furcsa vágyat érzek az iránt, hogy megismerjem a lányt, ez a különös csodalényt, aki ekkora hatással volt rá. Figyelmesen nézem őt, ahogy haladunk, és várom a történet folytatását. Romantikus alkat révén pedig, szeressem bármennyire is a vele töltött időt, bármikor azt tudom mondani, hogy eddig tartott a közös út, neked pedig a másik mellett van a helyed. Csak, éljen. Csak legyen még remény.
Szál megtekintése

Budapest és környéke - Catherine Hope Brightmore hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek