Itt az idő hát, hogy megtudjuk, fiú-e vagy lány. A család jól fogadta a tényt, hogy újabb tag érkezik, és Verénát magát, akárcsak Erika férjét, mert, hogy időközben egy gyors váláson, közös felügyelettel, és egy esküvőn is túl vagyunk, elfogadták. Az új férj gyereket is hozott a házasságba, de gondolkoznak sajátban, szóval mostanra már az utánpótlást gyártjuk a kviddics csapathoz. Ahogy azt már korábban is mondtam, az élet szép, és teljesen nyugalomba telik. Nincs harag, semmi rossz érzés, és reményeim szerint az is, aki csendesebb, jól érzi magát ebben az igen hangos kolóniában. A lányok végül úgy döntöttek, hogy szeretnék a szobákat, és több időt töltenének itt, így már nekiálltunk a felső szint beépítésének. Három gyerekszoba, egy vendégszoba, két fürdő. Nem lesznek nagyon nagy szobák, de kényelmesen elfér majd mindenki. Mi lent maradunk, ők fent.
- Szerintem ezek a bézses-barnás színek nem rosszak, semleges, de mégis barátságos. Jó fiúnak is meg lánynak is.
Persze, azt beszéltük, hogy majd az ultrahang határozza meg, hogy milyen lesz a szoba elrendezése, viszont véleményem szerint a túl fehér nagyon steril, én inkább faszínű bútorokban gondolkoznék, hogy a gyerek ne azt érezze, hogy állandó kórházi körülmények között van. Persze nem feltétlenül kellene a színmintákkal foglalkoznom itt, de mivel most van rá időm a felújítás közepén, így, amíg az orvosra várunk, teljesen ideális kihasználnom ezt az időt.
- Mintában gondolkozol a falon? Lehetne valami állatos.
Igen, az ember pont ebben a pózban akar erről beszélgetni, minden bizonnyal. Nem. De ez láthatóan az én érzékenységi szintemet még nem üti meg. Praktikusság, hasznos időtöltés. Édes Merlinre mondom, ennek az embernek még kell némi érzékenyítés.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840854#post840854][b]Orbán Gábriel - 2021.12.26. 09:50[/b][/url]

Itt az idő hát, hogy megtudjuk, fiú-e vagy lány. A család jól fogadta a tényt, hogy újabb tag érkezik, és Verénát magát, akárcsak Erika férjét, mert, hogy időközben egy gyors váláson, közös felügyelettel, és egy esküvőn is túl vagyunk, elfogadták. Az új férj gyereket is hozott a házasságba, de gondolkoznak sajátban, szóval mostanra már az utánpótlást gyártjuk a kviddics csapathoz. Ahogy azt már korábban is mondtam, az élet szép, és teljesen nyugalomba telik. Nincs harag, semmi rossz érzés, és reményeim szerint az is, aki csendesebb, jól érzi magát ebben az igen hangos kolóniában. A lányok végül úgy döntöttek, hogy szeretnék a szobákat, és több időt töltenének itt, így már nekiálltunk a felső szint beépítésének. Három gyerekszoba, egy vendégszoba, két fürdő. Nem lesznek nagyon nagy szobák, de kényelmesen elfér majd mindenki. Mi lent maradunk, ők fent.
- Szerintem ezek a bézses-barnás színek nem rosszak, semleges, de mégis barátságos. Jó fiúnak is meg lánynak is.
Persze, azt beszéltük, hogy majd az ultrahang határozza meg, hogy milyen lesz a szoba elrendezése, viszont véleményem szerint a túl fehér nagyon steril, én inkább faszínű bútorokban gondolkoznék, hogy a gyerek ne azt érezze, hogy állandó kórházi körülmények között van. Persze nem feltétlenül kellene a színmintákkal foglalkoznom itt, de mivel most van rá időm a felújítás közepén, így, amíg az orvosra várunk, teljesen ideális kihasználnom ezt az időt.
- Mintában gondolkozol a falon? Lehetne valami állatos.
Igen, az ember pont ebben a pózban akar erről beszélgetni, minden bizonnyal. Nem. De ez láthatóan az én érzékenységi szintemet még nem üti meg. Praktikusság, hasznos időtöltés. Édes Merlinre mondom, ennek az embernek még kell némi érzékenyítés.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=840860#post840860][b]Éjféli Veréna - 2021.12.26. 12:21[/b][/url]

Könnyebb lett egy kicsit az élet, amióta tudják. Mindenki örült és ez rám is átragadt. Zajos családom lett és hatalmas. Csak kapkodtam a fejemet. Olyan élményekkel gazdagodtam az eltelt idő alatt, amilyenekben például szegény húgomnak Zsófinak biztosan nem volt része. Jókívánságokban, békés estékben, igazi örömteli ünneplésben. Ajándékokkal és őszinte szeretettel. Nagy nevetésekben a terített asztalnál, mert én főztem Gábriel volt feleségének esküvőjén. Ebből nem engedtem, mert valamivel meg szerettem volna hálálni a kedvességüket. Imádtam főzni a menüt. A lányok segítettek mindenben. Ügyesek és viccesek voltak. Ennyit azt hiszem életemben nem kacagtam. Konyhafőnök lehettem mellettük és ez is csodás volt. Lúdgégés marhalábszárból csináltunk levest, rántott hús hegyeket sütöttünk és persze édességek és sós apróságok garmadáját is elkészítettük. Meg a tortát, amit a cukrászunk közreműködésével raktam össze. Ennyi hangos, jó ízűen falatozó embert még sosem láttam. Ott ültem köztük és csak néztem őket. Még mindig én vagyok a leghallgatagabb, de már sokkal természetesebb ez a szótlanság, amit könnyen oldok fel és folyok bele egy-egy beszélgetésbe. Gábriel mellett biztonságban érzem magam. Szeretem őt nagyon. Szerintem nem is tudja, hogy mennyire. - Ezen még nem gondolkoztam. Az árvaházban fehérek voltak a falak. Aztán meg Károly ízlését tükrözte az, ami nála volt berendezve. - fordítom felé arcomat és egyik kezem a mind nagyobbra növő hasamon tartom, a másikkal meg az ő kezét keresem, hogy megfoghassam. Izzad a tenyerem és izgulok. Ma tudjuk meg a babánk nemét és azt, hogy minden rendben van-e vele. - Állatos minta? Lehetnének a patrónusaink, amik védik őt vagy...Merlinre nem tudom!...Ha azt kérdeznéd mit fogok főzni jövő héten, azt simán kitalálnám egy perc alatt, de ezt... - mosolygok zavaromban megilletődötten, majd inkább lesütöm a szememet. Sosem voltak nagy igényeim. Elég volt egy ágy, egy asztal, meg egy szék és egy meleg, biztonságos szoba, hogy boldog legyek. Fejlődnöm kellene ebben is, méghozzá nem is keveset. Talán menni fog az ötletelés nekem is, ha végre biztos leszek abban, hogy a pici egészséges és minden rendben van velünk. Az is sokat fog segíteni, ha tudjuk lányka vagy fiúcska lesz. - Segíts apának és anyának, mutasd meg magad - mondom magamban és simogatni kezdem a hasamat. Jöhetne már a gyógyító, mert ezt az izgalmat nehezen bírom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841300#post841300][b]Orbán Gábriel - 2021.12.30. 07:50[/b][/url]

Egészen új ez az élethelyzet, de egyáltalán nem kellemetlen. Valószínűleg, ha az apróság megszületik, akkor már másabbul fogok erre gondolni, de jelenleg egészen jó minden. A projektek haladnak, és egyre jobban összeáll a kép egésszé.
- Mármint, ilyen rajzolt állatok. Szoktak lenni erdei állatok a falakon, meh fák, madarak, ilyesmi jutott az eszembe.
Szeretek rajzolni, kikapcsol, egyfajta hobbi, ami sosem csapott át művészetbe, pedig nem vagyok ügyetlen, sőt, mégsem éreztem, hogy azt, amit szeretek csinálni, pénzzé kellene tennem. Különben is, az ember a legszeretettebb dolgait ne árusítsa ki, így aztán én is inkább csak hobbi rajzoló maradtam, aki szívesen merül el egy-egy üres vászon vagy papírlap előtt.
- Mondjuk beszélgethetünk a menüről is, de a mai izgalmak után inkább elmennék valahova enni. Mihez lenne kedved?
Mert ma, ma végre megtudjuk, hogy fiú vagy lány. Nekem mindegy, mert imádom a lányokat, és könnyebb feladat is lenne, ha lány lenne, hiszen jártasságaim e téren már-már kiemelkedőek, azonban a fiú sem rossz, mert ott meg lehetnének olyan programok, amik másokkal nem. Tekintve, hogy ebben a családban Klaudió az egyetlen férfi, ő pedig már saját családot alapított Szamantával, mire én az apja lettem, nem sok tapasztalásom van. Bárhogy is legyen, én már annak is nagyon örülök, hogy egyáltalán van. Már nem érzem korainak, már nem furcsa, hanem teljesen idilli. Működni fog, hiszek benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=841306#post841306][b]Éjféli Veréna - 2021.12.30. 12:10[/b][/url]

Szorongatom a kezét és hallgatom, ahogy beszél. Azt hiszem megnyugtat a hangja. Figyelek rá, de igazából bármit mondhatna most, nekem a jelenléte beszédesebb ezer szónál. Neki is fontos a babánk, ami engem boldoggá tesz. Igazi családdá fogunk válni. Nem tudom milyennek kellene lennie, de nekem pont így tökéletes. A hormonok miatt lehet, de néha csak nézem őt és elönt a hála, amiért kiáll mellettem, amiért vele ébredhetek mostanában egyre többször. Még mindig a panzióban van a hivatalos lakhelyem, de már inkább élek Gábrielnél. Lassan ideje lesz átjelentenem a kirendeltségen a tartózkodási helyemet. Nem szeretnék bajba kerülni emiatt. De nem szabad ezen aggódnom, úgyhogy megint arra figyelek, amit mond. - Rám ne nézz én csak énekelni tudok - mosolyodom el a gondolatra, hogy esetleg nekem kellene kipingálni a gyerekszobát - Ha rajtam múlik maximum kották lesznek a falon - fejtem ki egy kicsit jobban a dolgot - Szóval rád bízom, részemről elfogadom azt amit szeretnél. Jöhetnek az állatkák - egyezek bele a faldekorba, aztán fejemet a vállára hajtom. Közben ő ismét megszólal és kérdez. Szeretem, amiért ezt teszi. - Ehetnénk valami édeset...ölni tudnék egy tál madártejért sok habbal- mondom ki, aztán rájövök, hogy képes vagyok az ölés szót úgy kiejteni a számon, hogy nem érzek semmi fájdalmat, ami egy kicsit riasztó. Azt hiszem ez az a fajta áttörés, amiről a Doktornő beszélt a kontrollon. Rendszeresen járok és nem csak azért mert ez a szabadságom egyik feltétele, hanem mert jó hatással van rám a kezelés. Azt mondta a pszichológus, hogy eljön a pillanat, amikor már nem fogok félni a szavaktól. Megértem, hogy attól ha azt mondom ölnék, még nem érzek majd késztetést rá, hogy bármit is tegyek. Igaza lett. Viszont még mielőtt ezt elmondhatnám, szólítanak bennünket. - Jó napot! A nevem Dr. Harmatkürti Johanna - üdvözöl az orvos miután belépünk a vizsgálóba. Mindkettőnkkel röviden kezet ráz, majd felém fordul. - Kérem, feküdjön fel ide, és tegye szabaddá a hasát - mutat egy kényelmes ágy felé, ami mellett egy hatalmas ultrahang gép áll, tele gombokkal, madzagokkal és a közepén egy jókora monitorral. - Ön pedig, oda tud leülni, hogy mindent lásson - beszél ezután a hatvanas évei elején járó, kedves arcú hölgy Gábrielhez. Felkászálódok az ágyra, majd felhúzom a pulóveremet és le a nadrágom korcát. Egy ideje már csak a gumírozott derekakat tudom elviselni. Kíváncsi aggodalommal keresem Gábriel pillantását, hogy azután a még sötét monitort kezdjem nézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842474#post842474][b]Orbán Gábriel - 2022.01.20. 14:23[/b][/url]

Ez az egész helyzet boldogsággal tölt el. Egy új kezdet, amivel nem hagyom hátra a múltat, hanem elhozom magammal, és beleintegrálom, formázom úgy, hogy senki se sérüljön. A lányok lelkesek, az élet szépen fejlődik Verénában. Nem érzem, hogy vihar előtti csend lenne, inkább hiszem, hogy ez a boldog békeidő. Három gyerekkel el fogunk bírni, miért is ne bírnánk. A lányok különben is nagyok és eszesek, inkább csak azért kellünk nekik, mert szükséges a nagykorú jelenléte. A nap nagy részét iskolában töltik, olykor bent is alszanak, és alig várják, hogy babázhassanak. Szerencsére a miénkkel, és nem a sajátjukkal. Az még egy kicsit korai lennem hagyományok ide vagy oda. Rajtuk azt érzem, hogy mást akarnak, és magamon meg azt, hogy szeretném is megadni ezt nekik.
- Majd nézek néhány ötletet. Láttam szögletes formájú állatokat, de inkább a valósághűbbekben gondolkoznék.
Sokan nem olyanok, mint én, inkább csak annyit mondanak, hogy szép lett, vagy csináld, ahogy jónak látod. Azonban én teljesen ki akarom venni a részem ebből az egészből. Vannak elképzeléseim a szobájára, de szívesen nézek magazinokat is, gyűjtök ötleteket. Az édességre elmosolyodva bólintok. Szóval lány. Azok, akik lányt várnak, gyümölcsökre, édes ízekre vágynak, míg a fiúkkal inkább az uborka és hús felé mennek a kismamák. Olvastam. Mostanában sok fórumot átböngésztem a terhességgel kapcsolatban, és teljesen nyugodt vagyok afelől, hogy kislányunk lesz. Valójában, ha nem akarnánk tudni, akkor is tudnám.
- Üdvözlöm. Orbán Gábriel.
Kézfogás, majd engedelmes helyfoglalás. El kéne lőnöm a még feketén nyugvó monitorra pillantva, hogy tiszta apja, de valójában mindig, mikor belegondolok, olyan ízléstelennek gondolom ezt. Inkább nem lövöm el. Majd, ha egyszer tényleg humorosnak találom. Helyette inkább csak türelmesen várok, nem akarok kotnyeleskedni. Tudom, hogy vannak olyanok, akik szeretik átvenni az irányítást, és idefelé a netről doktori fokozatig fejlesztették magukat.
- Nézzük. Az A magzat neme fiú…
Aki A-t mond, mondjon B-t is? Lehet, hogy csak nem tud rendesen magyarul, és az A és az Az között nem tudja a különbséget. Valóban, az A a helyes, de nem.
- És úgy látom, hogy a B magzat is kisfiú.
Kedves mosollyal néz ránk, és várja a reakciót. Oké, én most nem tudom, hogy mit mondja, egyelőre csak nézek, de zavar, hogy néz, így csak annyit mondok:
- Hogy mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842495#post842495][b]Éjféli Veréna - 2022.01.20. 19:37[/b][/url]

Próbálom felfogni amit mond és látni a képernyőn, amit elvileg kellene. A gél hideg, a masina mozgása a hasamon nem épp kellemes. Főleg, amikor szöget vált és jobban megnyomja. Nem szólok egy szót sem, mert ennél ezerszer nagyobb fájdalmat is csendben el tudtam tűrni. Aztán odapillantok Gábrielre és az ő arcán is ugyanazt a döbbenetet és teljes értetlenséget látom, amit én is érzek. Neki ki is csúszik a száján, amit én is kérdezni akartam. - A kedves neje ikrekkel várandós. Két kisfiú, bár van némi hiba százalék, de elég jól látszódott, aminek kellett - beszél a doktornő kedvesen és megnyugtató hangon - Ikrek? Vagyis...öhm...Két baba? Egyszerre? - nyögöm ki végre, de a szavaim hihetetlenül bután hangzanak. Azt hiszem sokkot kaptam a hírtől. Abban a hitben voltam, hogy egy babánk lesz, akit már most nagyon szerettem. Erre kiderül, hogy ketten lesznek. Ez egyszerre csodálatos és ijesztő. Kezemmel keresni kezdem Gábrielét, hogy belekapaszkodhassak de a szemeim a kijelzőre szegeződnek, ahol tényleg mintha két alak lenne és nem csak egy, főleg ahogy jobban megnézem. Most jól jön, hogy még bujkálásom idején takarítottam egy kórházban és néha belestem oda is, ahová nem lett volna szabad. - Ugye egészségesek? - bukik ki belőlem a kérdés. Le sem tagadhatnám, hogy feléledt bennem az anyai ösztön. Már most aggódom értük, féltem és szeretem őket. Két fiunk lesz! Ezt el sem hiszem! Gábrielre nézek és bátortalanul, már-már bocsánatkérőn mosolygok fel rá, várva arra, hogy vajon ő mit szól ehhez az egészhez. Nem erre készültünk. A szoba elég nagy lesz? Elférünk majd? Mit mondanak a lányok? Milyen neveket adjunk majd nekik? El tudjuk tartani őket? Fel tudjuk nevelni? Ezer meg egy kérdés zakatol a fejemben. Azt is alig hittem el, hogy képes vagyok teherbe esni egyáltalán. Most meg egy ikerpár anyja leszek. Azt hiszem ez egy álom. Érdemlek én ekkora ajándékot az élettől, azok után amit tettem? Nem tudok válaszolni, de abban biztos vagyok, hogy soha nem voltam még ennyire boldog és rémült egyszerre, ami lefogadom látszik is rajtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842618#post842618][b]Orbán Gábriel - 2022.01.23. 07:40[/b][/url]

Ikrekkel. Kettő gyerek. Igen, kettő. Utána abbahagyta a számolást, nem mondott olyat, hogy C,D,E meg ki tudja még, hogy egy női testben meddig lehet elmenni az ABC-ben gyerekszám tekintetében. Két gyerek. Rendben, hogy eddig nem volt egy sem, legalábbis olyan nem, akit én nemzettem volna, erre tessék, egyből kettő. Rendben, nem kell pánikolni, nincs baj. Mire megszületnek negyven éves leszek, ami azt jelenti, hogy legalább húsz évig még stabil munkahellyel kell rendelkeznem, vagyis, neki kell állnom kímélni magam, hogy ne menjenek tönkre az ízületeim idő előtt. Talán mégiscsak bent ként oktatnom télen? Nem. A lényeg az, hogy minden évszakban kellő alapossággal meg tudják figyelni az állatokat. Jó, de lehet, hogy kellene valami másodállás. Két gyerek. Két fiú. Legalább Flóri nem fog unatkozni, mert lesz köztük ugyan pár év, de majd lehet nagytestvér. Igen ez eddig rendben, de mit csinálunk két gyerekkel?
Veréna kérdésére felkapom a fejem, mert én már elvesztem abban, hogy az anyagiakat számolom, meg a szobakialakításokat. Mi lent maradunk az alsó szinten, az első időszakban a kicsik is, aztán valószínűleg az lesz a legjobb, hogy amíg nem közlekednek stabilan, addig az egyik szobába felköltözünk, majd az lesz valamelyikük szobája, és akkor lejövünk, és igen, minden szobából lecsípünk egy kicsit, és meg is lesz. Nagy levegő.
- Igen, nagyon is. Az ikerterhesség tekintetében kicsit sűrűbben fogunk találkozni, mivel másabbak a kockázati tényezők, de emiatt nem kell megijedni, inkább csak elővigyázatosság ez.
A doktornő hangja kedves, nyugodt, és nyugtatólag hat rám is. Rengeteg pénz és munka lesz ebben, de végső soron is, ez egy happy end, ha azt nézzük, hiszem a két gyermekünkkel a múltat végleg magunk mögött hagyhatjuk, és újra kezdhetünk mindent. Pontosabban éppen azt csináljuk, és ez is azt mutatja, hogy a karmánk egészen helyreállt, hiszen máskülönben nem hiszem, hogy megajándékozhattak volna minket ekkora csodával. Talán, ha meglesznek a kicsik, még az édesanyámhoz is ellátogathatunk. Tudja, hogy ki vagyok, tudom, hogy tudja, és szeretném, ha az örömömben ő is osztozna.
- Mindenre oda fogunk figyelni, és betartunk mindent, amit a doktornő mond, igaz, szívem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842623#post842623][b]Éjféli Veréna - 2022.01.23. 09:42[/b][/url]

Meglepődtünk. Mind a kettőnknek kellett pár perc hozzá, hogy felfogjuk, eddigi életeinket, a múltunkban elkövetett dolgok súlyát hátrébb kell tennünk, mert kétszeresen is szülők leszünk. Sosem ijedtem még meg ennyire, mint az előbb. Viszont ahogy a Doktornő kimondta, hogy a kicsik egészségesek, azt hiszem félve ki merem jelenteni, hogy amit érzek az az igazi boldogság. Két fiunk lesz. Szeretnék velük minél tovább otthon maradni, miután megszülettek. Nekem sosem volt részem anyai szeretetben, ezért nekik mindent meg szeretnék adni. Nem. Nem leszek rátelepedő szülő, mint a Nagyanyám, akinek még a felnőtt lánya, az anyám élete felett is hatalma van. Ki is rázott ettől a hideg. Én csak szeretném megnevettetni őket, míg hagyják megölelni, aztán letörölni a könnyüket és begyógyítani a térdüket, mert lepotyogtak a fáról, mint az érett szilva. Mert igenis tessék fára mászni, elevennek lenni. Mi nem leszünk olyan család, hála az égnek, ahol egy valaki basáskodik mindenki felett. Szeretném megtanítani nekik majd, amikor eljön az ideje azt is, hogyan kell viselkedni egy lánnyal. Hogy nem szabad bántani őket, mert az gonosz dolog. Arra buzdítom majd őket, legyenek olyanok, mint az apukájuk. Megszorítom Gábriel kezét és elgyengülve, könnyes szemmel, szélesen mosolyogva nézek fel rá, egy kicsit talán rajongva. - Igaz szerelmem - bólintok rá arra, hogy minden utasítást bizony be fogok tartani. Nem emlékszem szólítottam-e már őt így ezelőtt. Nehezen fejezem ki még mindig az érzéseimet, de most a hormonok kicsit megkönnyítik a dolgomat. Bátrabb lettem tőlük. - Nekem van egy genetikai rendellenességem - fordulok a doktornő felé - Van esetleg rá mód, hogy megtudjuk örökölte-e valamelyikük? - nézek kérdőn a hölgyre. A metamorfságomra utalok genetikai rendellenesség gyanánt, mert izgalmamban nem nagyon tudom hirtelen, hogy itt beszélhetek-e nyíltan. Nem mintha a metamorf mágia ördögtől való lenne, de azért még mindig elég kevesen vagyunk. Sokat olvastam az ELME-ben, és nem csak receptkönyveket. Az önismereti feladataim része volt, hogy tudjak meg mindent a képességemről. Akkor még elsiklottam afelett, hogy öröklődő. Azt hiszem most mégis hasznos lett volna elolvasni jobban azt a fejezetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842625#post842625][b]Orbán Gábriel - 2022.01.23. 11:50[/b][/url]

Elmosolyodom, amikor a szerelmének hív, eddig ugyan csak feltételeztem, hogy amit érez, az szerelem, de most már egészen rendben vagyunk ezen a részen is. Édes Istenem, nagyon remélem, hogy most tényleg minden rendben lesz, hogy nem jön az atomkatasztrófa. Jó nekem az unalmas, nyugodt élet is, és szerintem ő sem szeretne mást, mint ugyanezt.
- A metamorf mágia csak születéskor derül ki.
Egy pillanatra a hideg is kiráz, mielőtt nevén nevezik a dolgot, éppen azt fejtettem ki, hogy teljesen rendben van minden, erre a következő pillanatban közli ezt a förmedvényes szókapcsolatot. Méghogy születési rendellenesség, teljesen rendben van így is, ha három melle, vagy hat ujja lenne, vagy nem is tudom, férfiként és nőként egyszerre született volna, azt mondom, hogy rendben, van némi rendellenesség, amit korrigálni kell, de ezek nem olyanok, egyáltalán nem. Hitetlenkedve nézek rá, de tudom, hogy ő is csak a legjobbat akarja a gyerekeinknek.
- Ha az egyik új külsőt tud adni magának, akkor a másik meg, majd tehetséges kviddicses lesz. Nem kell ezen aggódni, nem?
Én a magam részéről nem aggódok a történeten. Veréna jó bánik a lányaimmal, ami nem mindig könnyű, főleg a kamaszkor és az introvertáltság miatt, például Sanelnél, de tényleg jól veszi az akadályokat, a lányok is szeretik, ők maguk mondták, a benne növekvő életek pedig olyanok, melyekkel már most van egy olyan kapcsolata, amit én nem érthetek és nem élhetek át. Helyzeti előny, vagy mi a szösz.
- Pár rutinvizsgálatot még elvégzek, illetve megbeszéljük az elkövetkezendő időszak feladatait és időpontjait, és utána mára végeztünk is.
Ez egy mozgalmas, de nagyon jó időszak lesz, és mire kettőt pislogunk, már karácsonyra, hirtelen négy gyerek között lavírozva fogjuk díszíteni a karácsonyfát. Tényleg minden rendben van, nem panaszkodhatok, és most már csak az elkövetkezendő húsz-harminc év stabil anyagi beérkezésén kell dolgoznom. Menni fog az. Remélem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842638#post842638][b]Éjféli Veréna - 2022.01.23. 16:07[/b][/url]

Tényleg át kellett volna olvasnom azt a fejezetet, mert most enyhe hidegzuhanyként érnek a Doktornő szavai. Bólogatni azt nagyon tudok, mert értem amit mond, meg fel is sikerült fogni, csak az elfogadáshoz kell pár pillanat. Szóval, amíg világra nem hozom őket, addig nem lehet tudni, hogy metamorfok lesznek-e vagy sem a gyermekeink. Rendben. Akkor itt, most veszek egy mély levegőt és mondok el magamban egy rövid imafélét. Aztán Gábriel szavaira csak megrázom a fejem. Nem szeretnék itt, egy idegen előtt beszélni arról, amiért aggaszt ez az öröklés dolog. Így szépen, türelmesen és csendesen végig hallgatom a hölgyet, akivel leegyeztetünk mindent, aztán már csak akkor szólalok meg a búcsúzás után, amikor kettesbe kerülünk. Kékjeimmel keresem az ő szemeit. Azokat a barnákat, amik olyan lágyan tudnak rám nézni, hogy azt érzem, simogat a tekintetével. Megköszörülöm a torkomat és kicsit lassabbra fogom a lépteimet. - Amikor kicsi voltam, az árvaházban féltek tőlem, én meg magamtól, mert volt, hogy más arccal ébredtem, mint amivel lefeküdtem, míg meg nem tanultam kontrollálni - sütöm le pilláimat és a szégyenkezéstől még ki is pirulok - Nem szeretném, ha velük is ez lenne - magyarázkodok halkan de számára teljesen tisztán érthetően, aztán inkább magam elé kezdek bámulni, de a kezét azt egy pillanatra sem engedem el, mert szükségem van a közelségére. Sosem gondoltam, hogy ilyet fogok érezni, mert mindig féltem ha hozzám akartak érni. Az ő keze más. Egészen más, mint Károlyé volt. - Azt hiszem át kell kicsit gondolnunk a gyerekszoba dolgát - váltok egy kicsit kellemesebb témára és odasimulok a karjához - Két fiú...El tudod ezt hinni? - nevetek felszabadultan - Ez olyan, mint egy álom. Ikreink lesznek! - torpanok meg hirtelen és átölelem, ott az utca közepén. Talán majd megharagszik érte, de most az sem érdekel. Meg az sem, ha esetleg zavarba hozok bárkit, mert egyszerűen most tört ki belőlem az az öröm, ami eddig csak gyűlt és halmozódott felfelé bennem. Megcsókolom az arcát és a fülébe suttogom, hogy mennyire szeretem és, hogy nagyon boldogok leszünk. Mert azok leszünk, ugye?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=843329#post843329][b]Orbán Gábriel - 2022.02.09. 17:44[/b][/url]

Két gyerek, egyszerre. Személyazonosságom valódi tulajának négy gyereke volt, és megbirkózott vele. Szép lenne, ha így volna, mert ebből meríthetnék én magam is erőt, de valójában nem ez történt. Az igazság az, hogy az igazi Gábriel leginkább csak a gyártási folyamatban volt jelen, majd, mint aki jól végezte dolgát, távozott. Idegen országokban volt, amíg a felesége, Erika felnevelte a négy komisz kölyköt. Most viszont a négyből kettő kamaszkorú nőneműhöz betársul két újszülött hímnemű is. Innen szép nyerni, szokták mondani, és határozottan úgy érzem, hogy ez így igaz.
- Nem hiszem, hogy ez lenne, hiszen ők egy nagy előnnyel indulnak, ha öröklik is a képességedet, azzal, hogy itt vagy nekik te. Lesz, akivel együtt tanulják a folyamatot, más környezetben szocializálódnak, és összességében maximum kilenc órát töltenek együtt naponta a csoportjukkal, majd az osztályukkal. Ami azt jelenti, hogy a nap nagyobb részében megválogathatják, hogy kik veszik őket körül. Azonban, tekintve, hogy jelen leszünk az életükben, eleve más alapokkal rendelkeznek majd, így, ha öröklik is a képességedet, akkor is máshogy tudnak majd hozzáállni, és másként tudják a környezetnek megmutatni.
Számomra ez teljesen evidens, logikus, de mint tudjuk a nők olyan érzékeny lények, akiknek kellenek az erős és bátorító szavak, amiket csak egy férfi adhat meg, így hát most tessék, itt vagyok én, az erős és bátor férfi, aki a támogatásomról biztosítom, meg arról, hogy nem érzek semmilyen félelmet vagy negatívumot, hiszen ő lesz az anyjuk, és jó anyjuk lesz. Az égiek tudják csak azt, hogy én milyen apa leszek, a lányok nem panaszkodnak, és nem is tudom őket nem a véreimként kezelni, de a fiúk másabbak. Nekem csak lány testvéreim voltak, és a szüleim közül az anyám volt jelen végig az életemben, az apám kevésbé, csak, amikor már hasznom volt, így ha mást nem is, azt tudom, hogy én hogyan nem akarom csinálni. Véleményem szerint, ha ez sikerül, akkor majd az is menni fog, hogy hogyan kell ezt jól csinálni, és a probléma meg is oldódik majd magától.
- Egy kicsit mindenkiéből lecsípünk. Amúgy is elég tágas szobákban gondolkoztunk. A sok kicsi kiad majd egy normális szobát, és akkor idővel mindenkinek külön része lesz. Mi maradunk lent, a gyerekek meg fent lesznek. Gondolom az első időben célszerűbb, ha inkább a nappalit mozgatjuk át, kialakítva nekik egy kis saját részt, és akkor minden elérhető közelségben lesz.
Igen, én fejben már éppen átrendezem a terepet, azon gondolkozom, hogy elég alapanyagom van-e, hogy mit kell még rendelni, hogy melyik szoba hogyan változott, az ablakok, a fényviszonyok milyen lehetőségeket biztosítanak. Egy fürdőszoba vagy kettő, és így tovább. Valószínűleg ez egy védekezés, mert az agyam még nem teljesen fogta fel, hogy mi is történik éppen, mert, ha felfogná, valószínűleg szégyen vagy sem, itt sírnám el magam. Két fiú. Kell ennél nagyobb öröm? Mosolyogva pillantok le rá, igazi, idüllt pillanat ez, és aprót megingatom a fejem.
- Nem, de éppen ezért úgy érzem, hogy fontos, hogy két süteményt is kapj. Na gyere, ott kifejezetten jók a habos sütemények.
Mutatok előre, egy kis, lilás cukrászdára, ami kitűnik a sok szürke épület közül, és megindulok vele arra. Ez az egész egy csoda.