[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=842402#post842402][b]Cassandra Romanova - 2022.01.18. 20:04[/b][/url]
Kornél, Adél és Will
Nem szívja mellre, hogy Will nem ismeri meg, ez azt is jelenti, hogy amikor beöltözik valakinek, vélavére ide vagy oda, képes elrejtőzni, sőt a felismerhetetlenségig alakítani magát, ráadásul mindezt mágia nélkül. Talán ezért is kedveli ennyire hobbiját, mely már szinte szenvedély.
- Tulajdonképpen rajtunk áll, hogy mennyire szeretnénk gyorsan megházasodni, a szüleink csak a frigyhez ragaszkodnak, de nem sürgetik azt - ez részint igaz, részint nem. Valóban nem helyeznek kimondottan nyomást rájuk, elvégre nem lenne értelme, azzal csak a viszonyukat rontanák el, ám azt is határozottan kijelentették, hogy nincs sok idejük, így jobb lesz, ha kihasználják azt a keveset, megismerik és megszeretik egymást. Mert ez ugyebár parancsszóra megy. - Igazán köszönjük Adél. Reméljük, hogy hozzátok hasonlóan mi is megtaláljuk a boldogságot - különös lehet, ám nem fedezhető fel él a hangjában, amikor szobatársa szemébe nézve kiejti ezeket a szavakat, majd tekintete Willébe fúródik. Félreértés ne essék, egyáltalán nem naiv, azonban tény és való, hogy ők ketten remekül néznek ki egymás mellett és tökéletesen alakítják az aranyvérű álompár szerepét. Persze minden nemesi házasság belülről megnézve valamilyen szinten rohad, így nem kétséges, hogy Willék sem tökéletesek.
- Rendben, hétvégén nekilátunk - mondanom sem kell, semmi kedve, azonban sem mosolya, sem hanglejtése, de még csak egy apró rándulás sem jelzi az arcán, hogy másképp gondolná, mint ahogy válaszol. Különben is, kisebb gondja is nagyobb ennél, hiszen épp borsot kíván törni a drágalátos Adél orra alá. Hiszen tudjuk, hogy megy ez: ott bűzlik a leginkább a csomag, ahol kívülről minden színes-szagosnak tűnik.
A válaszra óvatosan, alig láthatóan mosolyodik el: hát itt rejtőzik a makulátlan felszín alatti szörnyeteg! Pontosan erre várt. - Szerencsések vagyunk, hogy mindannyiunknak az elit jutott - ragyogó mosolyra húzza ajkait, hogy ezt a mondatot egyenesen... Willnek címezze. Ha valaki nem ismerné Cassy-t, minden bizonnyal rossz szándékot feltételezne, akár szándékos, maró gúnytól csöpögő sértést, ám az egész lány - ideértve kisugárzását, modorát és vehemenciáját - árasztja magából a kellemet és kecsességet, valamint a pozitivitást, kedvességet. Ki gondolna arra, hogy minden, amit mond, egy újabb tőrdöfés, hogy a szavak mögött megbújó jelentés illetlen provokáció, mely csodaszép papírba lett csomagolva...? Senki. Kivéve persze Adélt, akire visszavándorol tekintete, pontosan annyi kihagyással, hogy a lány érezze, komoly slamasztikába kerülhet, ha nem vigyáz a szájára. Bizonyára sajnálatos lenne, ha kitudódna a várandóssága... Hol marad a nászéjszakáig tartó ártatlanság? Hol marad a Krise család becsülete?
- Ez igazán kedves tőled, megköszönnénk, mert nem szeretnénk elhamarkodottan dönteni. Hiába kaptunk ajánlatot, szeretnénk megvizsgálni minden lehetőséget - ezúttal valóban eltűnik az élnek még csak árnyéka is szavaiból, visszatér az a kedves Romanova, aki pillanatokkal korábban volt. Társadalmi harcok, félreérthető kijelentések, bürokrácia. Pontosan azok a dolgok, amikben tökéletesnek kell lenned ebben a közegben, mert ha hibázol, felfalnak a cápák.