Zippzhar Mária Stella

Éppen kint sétáltam a tűző napon, amikor megláttam valami kék csillogó felszínt, és hallottam a gyerekzsivajt. Közelebb mentem, és elállt a lélegzetem. Egy medence! És ez még nem minden. Már kezdtem egyedül érezni magamat az angolságommal, és erre mit hallok? "Tudod én amúgy is Angliában nevelkedtem, így még nagyon is szoknom kell, itt ezt a meleg időjárást." Szerintem beszélek velük. Hogyha jól látom ők is Levitások. Legalább az egyikőjük. Érdekes. Még sosem láttam őket. Igaz, főleg a könyvtárban szoktam téblábolni. Felszaladok a fürdő ruhámért, és lejövök beszélgetni és úszkálni.
-Szervusztok!-köszöntem.- Angelica vagyok, Levitás. Még csak idén jöttem, és bocsi, hogy idetolakodtam. Jól hallottam, hogy Angliából jöttél? -kérdeztem a fiút, aki elég megszeppent arcot vágott. Nem is csodálom. Én se örülnék egy magamfajta alaknak, de hát én már csak ilyen heves természetű vagyok.

Dina Uncsitesa
Medencee
Fürdőruháckaa

Kaptam egy levelet az unokatestvéremtől hogy jöjjek el lubickolni picit. Nagyon örültem, talán nem lesz olyan nagyon melegem. Ide is értem, és elkezdtem a szememmel Edinát keresni. Mikor megpillantottam, egyből elindultam felé. Beugrottam a medencébe, és odaevickéltem hozzá.
   -Szia Dina! - mosolyogtam rá.

Buli
xx

Bulizunk!!!

Buli
xx

Bulizuuunk!!!

Zippzhar Mária Stella és Angelica Black Wing

Mária válaszát megvárja, kicsit jómagam is zavarba jöttem, hogy ennyire nem hagytam szóhoz jutni. Nagyon ritka hogy tudok valakivel beszélgetni, elég nehezen kezdeményezek, de hát próba cseresznye ahogy szokták mondani.

Hatalmas zsibongást halottam, nem is olyan távolról, mint ha valamire készülődnének itt az iskolás társaink. Ha jól látom Eridon képviseletében egy medencét állítanak fel? Hú a mindenit, gondoltam magamban, én nagyon nem szeretem a medencéket, kiskoromban majdnem bele fulladtam, azóta kerülök mindenféle vizes dolgot a zuhanyzón kívül.

- 47 fok, ezt komolyan mondod? Én nem fogom azt bírni, az szinte biztos, majd keresek valami hűsítő bájitalt, vagy varázslatot. Hosszú távon azért eléggé megterheli a nagy hőmérséklet az embereket szerintem. És igen,, a suli tényleg jó vastag kőépület, tuti nem fog felmelegedni, szóval ritkaság lesz, hogy kidugom majd a fejemet, maximum erdőbéli sétára vetemedek a nagy melegekben - válaszoltam Máriának, miközben észre vettem, hogy egy újabb hölgy tart felénk, hosszú barna haja lobogott a lenge szellőben, ami körülvette a rétet.


Végül is, semmi titkos témáról nem beszélgettünk, így hát jó kedélyűen fogadtuk.
Intettem neki, hogy nyugodtan üljön le, miközben köszönt, és bemutatkozott, válaszoltam is neki.

- Szia, én David vagyok,, és igen jól halottad, Angliából érkeztem. Rothburyben éltem egész eddig. Épp most csatlakoztam ide Máriához, éppen csak elkezdtünk ismerkedni. Jómagam is elsős vagyok, így még szoknom kell az iskolát, tiszta labirintus számomra. De igyekszek közben a tanulásnak is megfelelni, szorgalmikkal bajlódok, stb. - Válaszoltam neki, miközben leült velünk szembe, és kényelembe helyezte magát.

-Igyekszek minden órára eljárni, de néha kicsit eltévedek sajnos még. Nagyon szeretem a Legendás Állatokat, és a Gyógynövénytant is, biztos azokon futhattunk össze, vagy esetleg a sötét varázslatok kivédése órán? - Kérdeztem Máriától, miközben máris szegeztem fel a kérdést Angelicának

- És te milyen órákat vettél fel Angelica?
 

Zippzhar Mária Stella és David Clark

A felvett tantárgyaim:
A mágia elmélete és gyakorlata
Bájitaltan
Bűbájtan
Elfeledett Varázslatok Tana
Legendás Lények Gondozása
Mugli-és mágusismeret
Önismeret
Repüléstan
Sötét Varázslatok Kivédése
Eléggé zsúfolt órarendem van. Egyébként jó is hogy kérdezed. Ugyanis éppen egy talált tankönyvnek keresem a gazdáját. Ha jól látom, akkor egy levitás volt az illető aki a könyvtárban hagyta ezt a Legendás Lények Gondozása tankönyvet. Nem a tiétek véletlenül? Persze az se baj ha nem. Bizony, nagyon nagy a kastély. Szerencse, hogy még nem kellett időnyerőt kérnem az órákra.-talán egy kicsit hadartam. Hiába, amikor a mugli iskolában néztük a Harry Pottert, már akkor is rám ragadt Hermione stílusa-Furcsa nem, hogy a muglik mi mindent tudnak a világunkról, és mégse szólnak semmit? A volt osztálytársaim között csak egy, ha volt olyan, aki hitt a mágiában.

Strandolósban

Medencés buliiii
Lily uncsim
Fürdőruci

Dina uncsitesah
Medencee
Fürdőruháckaa

Nem igazán legális? Nem baj! Tényleg nem árt. Maximum mindenki büntetést kap, azt meg túl lehet élni. A kész a kaja után hallottam unokatestvérem kérdését, és rájöttem hogy éhes vagyok.
   -Mennyünk, éhees vagyok mint a nem tudom mi!

Zippzhar Mária Stella és Angelica Black Wing

- Igen Mária én voltam, aki hajolgatott, gondoltam jópofa lenne - mosolyogtam miközben a rövid felzselézett hajamba túrtam, azon gondolkodván, hogy egy kis fodrászkodás sem ártana most már.

Miközben ezen gondolkodtam, egy hűsítő szellő megcsapott, és milyen jól esett, kicsit felélénkült a levegő, mert már nagyon dunsztos meleg volt úgy is, bár remélem azért eső nem fog esni, abból elég volt már bőven.

- Nekem megvannak a könyveim, tuti nem én hagytam el, bár igazad van, jó sok tárgyat vettél fel, vizsgákig meg is kell ám tanulni mindent, szóval én egyenlőre csak 5-öt mertem felvenni. Talán majd jövőre veszek még fel hozzá, ha  lehetséges - válaszoltam Angelicanak miközben néztem,a  réten felállított medencét, hogyan csobbannak bele a többiek. Nem tudom, én valahogy sose voltam híve az efféle partiknak, jobb szeretek elpihengetni, vagy ha már mozgás akkor kirándulok, gondoltam magamban, de hát akkor meg is osztanám a társaimmal, hátha van kedvük majd kirándulni egyet a közeljövőben.

- Ti szoktatok kirándulni, vagy inkább csak elterülni valahol és pihenni? - Valahogy nem tűnik, nagyon kiránduló helynek itt az iskola környéke, de majd utána kérdezek, egy felsőbb évesnél esetleg, hátha el tudunk valamerre menni - agyaltam rajta.  

- Melyik a kedvenc tanórátok egyébként, szorgalmikkal hogy haladtok? - kérdeztem tőlük, miközben azon gondolkoztam, vajon mennyire segítőkészek a csajok, hátha össze tudnánk dolgozni, egy két témában.

Öcsipók  
medence

Nővérkém  
Medence


A cuccaimat rendezgettem a ládámban, bár tudom, hogy teljesen felesleges, mert ha kell valami, úgyis feltúrom az egész ládát. Viszont anyáék arra tanítottak, hogy rend a lelke mindennek. Amúgy sem szeretném, hogy a többiek "trehánykának" hívjanak az ágyamnál összegyűlt ruha és könyvkupacok miatt. Hamarosan egy nálam idősebb fiú zavar meg a nagy pakolászásban, hogy a nővéremnek azonnal szüksége van rám. Villám léptekkel szaladok ki a szobából, hiszen tudom, hogy ez nem lehet tréfa dolog, ha Sári kimondta a varázsszót. Kiérve a  szobából Sári már le is szólít, majd az ablakhoz ráncigál.
- Ó, szóval erről beszéltek a diákok. Fogalmam sem volt, hogy milyen medencét emlegetnek.
Már indulnék is vissza a ruhámért, mikor Sára átnyújt nekem egy csokibékát. Kissé meglepődöm és kérdőn tekintek rá pár percig, míg végül ki tudok nyögni egy köszönömöt. Egyelőre félre kell tennem, hiszen most nincs se időm se kedvem kinyitni, ebben a nagy izgalomban.
- Én nem kaptam levelet. Gondolom feltételezték, hogy úgyis elmondod nekem. Kár, hogy nem leszünk ott, de majd bepótoljuk. Ez egyszer esetleg mi mehetnénk hozzájuk. Mit szólsz?
Kedvelem Helga néniéket, főleg azt amikor náluk vagyunk, mert náluk annyi érdekes és izgalmas dolog van.
- Igen, van vele Mágia elmélete és gyakorlata órám, bár személyesen még nem igazán tudtam vele beszélni.
Még csak néhány órám volt vele, de mindenképpen sort fogok keríteni a dologra, ha nem ő keres fel engem előbb.
- Gondolkoztam rajta és szeretnék jelentkezni, de szigorúan csak fogónak. Ebben vagyok a legjobb. Remélem én is, hogy kapok tőle egy kis támogatást. Talán még edzeni is fog, ha lesz egy kis ideje.
Robi valóban a család büszkesége és én minden áron igyekszem olyan lenni, mint ő. A kviddicsel, pedig egy lépéssel közelebb kerülök a célomhoz.
- Nade! Megyek  gyorsan hozom a holmim.
Elindulok befele, lecserélem a nadrágomat egy úszónadrágra, majd a vállamra kapok egy törülközőt és felhúzok egy papucsot, végül vissza slattyogok Sárihoz.
- Én kész vagyok. Mehetünk?

Zippzhar Mária Stella

Hatalmas hangzavarban amit a réten lubickoló iskolatársak okoztak, elég nehezen halottam Mária mondatait, de azért igyekeztem figyelni rá.

-Szerintem rendezzünk Levitás kirándulásokat, hátha lenne kedve még valakinek csatlakozni, végig nézzük itt a környéket - mondtam Máriának, de közben figyeltem Angelika reakcióját is, hátha lenne kedve csatlakozni majd a későbbiekben.

-Én azt halottam felsőbb évesektől, hogy elég könnyűek szoktak lenni az év végi vizsgák, szóval nem kell annyira félnünk. De hamarosan meg tudjuk úgy is, hogy mire számíthatunk - mondtam kicsit már én is idegesen, mert rájöttem, hogy még elég sokat kellene tanulni, túl sok lazsálás volt mostanában.
Elővettem egy szép nagy piros, mézédes almát a táskámból, kérdően pillantottam a hölgyekre, hogy nem-e gond, ha én közben elmajszolnám, kezdek éhesedni egy kicsit.

Ahogy beleharaptam, egyből  éreztem, ahogy a folyadék oltja egyből a szomjamat, és közben telítődik a gyomrom is.

-Ti nem vagytok éhesek? - kérdeztem tőlük, miközben rájöttem, hogy már órák óta itt pihenünk, és beszélgetünk, lehet lassan vissza kellene indulni a kastélyba, mielőtt ránk sötétedik. Ideje vacsorázni, meg egy frissítő zuhanyt venni. Ránk férne a tényleges pihenés, a rengeteg tanulás után. Bár a sötét varázslatok kivédését még át kell olvasnom de az már gyorsan menni fog lefekvés előtt.

David Clark és Mária Stella

Egy kicsit fáradt lettem, így hát egy kissé kótyagosan válaszolgattam a kérdésekre.-Olyan 8 körül járhat. Mennem kell lassan asztronómia órára. Apropó tanóra. A kérdésedre válaszolva, a sötét varázslatok kivédése a kedvencem. Igazából, ha megfigyeléseim helyesek, akkor nem muszáj be mennem, hisz annyi szorgalmim van tartalékra is, hogy untig elég. Ha szeretnétek segíthetek nektek is, elvégre egy házbeliek vagyunk.-ezt gyorsan elhadartam, majd egy ásítás közepette hozzátettem-Nem ártana enni valamit, de mivel mindjárt becsöngetnek, ezért inkább megoldom óra után.-Davidnek válaszolva-Nem feltétlen izgulok a vizsgák miatt, hiszen nem mindenből kell írni, de ettől függetlenül én csak szeptemberben tudom őket megírni.-Nem is sejtettem, hogy ennyi kérdést tesznek fel, amíg nem figyelek.-Ha nyaralásról van szó, általában haza megyünk Cornwallba, az ősi családi házba.-Szólt az aznapi utolsó órát jelző csenő, és én egy félmosollyal, és egy gyors-Majd még találkozunk-felkiáltással elballagtam szépen a kastély felé. Tényleg jó lenne majd még találkozni velük. Egész jól elvoltunk. Remélem tényleg nem kell aggódnom a vizsgák miatt. Hiába, a mugli suliban is minden dogát túl reagáltam, aztán mind kiváló lett. Az is jó ötlet volt, hogy rendezzünk valami kirándulást az iskolában. Talán a házvezetők bele is egyeznének, és így a házak egy kicsit összekupálódhatnának.

Ryan
Ruha
04.29. 10:00 körül

Nóra


 -Hát, én már hajnal óta kiszöktem, azért nincs nálam semmi kaja. - Nevetem el magamat. A diákok lassan ellepik a rétet. Piknikeznek, hangoskodnak , szórakoznak , olvasgatnak, csókolóznak. - Hmm... -kezdek hangosan gondolkodni -Talán megcsinálhatnám a házimat. Tovább fürkészem a lányt, és tekintetem a prefektusi jelvényére vándorolt. -Kérlek szépen, ne adj büntetőmunkát, mert már így is elég házit kaptam - mondja , majd előveszi a háta mögül a táskáját, kivesz belőle pennát és pergament, és elkezd írni.

Lily uncsim
Medencés buli

Dina uncsitesah
Medencés bulika

Mentem az engem cincáló Dinával. Kaja kaja kaja! Éhees! Annyit tudnék enni hogy nem is tudom!
   -Hmm jól hangzik! Mikor? - válaszoltam meg a kérdését. Jó ötlet a faluban csatangolás, szeretem a falut, olyan jó érzést áraszt magából. Aztán rájöttem hogy még van egy kis dolgom, ami azt takar hogy tanulok hogy később ne kelljen.
   -Én lépek, megtanulom a dolgokat hogy később ne kelljen! Szia! - indultam meg.

Én olyan leszek, mint a Kisherceg, csak jobb, mert én hercegnő vagyok. Meg fogom tudni szelídíteni az állatokat, és lesz egy szarkám. A szarkám pedig bárkitől el fog tudni lopni bármit, hallgatni fog rám. Nekem meg fogja tenni, mert tudja, hogy szeretem és én szelídítettem meg.
Erre ennek a srácnak meg egy igazi puputevéje van. Sokat tudnék tőle tanulni, biztosan ért az állatokhoz, hogy ha tudott egy ilyet szerezni. Mert a tevék a sivatagban élnek és a púpjukban tartják a vizüket. Van olyan, aki egy púpban, van olyan, aki kettőben.
- Puputeve… tudod teve. Olyan. Van neki… púpja.- Felelem a karomat széttárva, majd rámutatok az állatkájára. Azt hittem, hogy észrevette már, hogy mi van a hátán.  A szám kissé félrehúzom. Azt hittem, hogy könnyebb vele beszélgetni az állatokról, ha már van tevéje meg ilyenek.
Hevesen bólogatok neki minden kérdésére, picit értetlen. Lehet nem magyar? Mondták, hogy sokan nem magyarok itt, apu sem volt az, csak valamiért itt tanult. Nem is kérdeztem soha, hogy miért jött ide. – Te se nem vagy magyar? -Tudakolom őszinte érdeklődéssel. Hannah néni sem az, de ő ért minket, mert kicsit magyar, csak a neve nem. Mamó is jól tud magyarul, pedig lengyel. Igaz, picit furán beszél. – Szoktak köpködni? – Kérdem enyhe sokkba kerülve, majd biztonságból hátra lépek egyet, nehogy rám menjen. Még Vivi sem venné be, hogy én nyálaztam le ennyire a ruhámat evés közben. Meg hát undii. – Biztosan nem köp meg harap? – Kíváncsiskodom, majd egy tétova lépést teszek a feléjük. – Én is megsimogathatoooooooom? – Könyörgőre fogom a hangom és nagy szemekkel nézek a srácra. Nekem is kell egy teve. Egy teve is.

Laura sietősen szeli át a pázsitot korán reggel. Amikor gyógynövénytanra ment a legutóbb, akkor fedezte fel, hogy milyen tökéletes is ez a hely. Meg is fogadta hogy ide mielőbb kilátogat. Sietségének oka pedig nem más, mint a legjobb hely megszerzésének vágya, ugyanis a múltkor eléggé sokan tartózkodtak ezen a csodás helyen.
Körbe-körbe pillant, néha megáll egy-egy fa, vagy bokor mellett, majd megcsóválja a fejét és továbbáll. Mennyivel másabb ez a rét, mint a házának kisrétje. Itt sima pázsit van, ami sokkal kellemesebb illatot áraszt magából, harapós gazok sincsenek, viszont sajnos a párnák is elmaradnak.
Végül aztán az egyik pad mellett talál magának alkalmas pihenőhelyet, ahová egy közönséges fűzfa vet hatalmas árnyékot. Ágai és levelei lekonyulnak ugyan, mégis hívógatóan rázza őket a fa a szélben, szinte súgja Laurának, hogy oda menjen az ő törzse alá. Gyorsan kiveszi a táskájából azt a kis plédet, amit a szobájából emelt el. Vagy kitudja, lehet hogy ki szabad hozni, mindenesetre nem volt senki, akitől megkérdezhette volna. Letelepszik rá, kikerül mellé pár könyv és jegyzet, illetve a reggelinek való tonhalas szendvics és sütőtöklé is.
Hátát nekiveti a fa törzsének, majd inkább pergament vesz elő, kiteríti a gyógynövénytan könyvön és nekiáll levelet körmölni.
Kedves Apu - írja fel a lap tetejére, ám ekkor abbahagyja az írást. Hogy folytassa? Hogyan közli az ember a szüleivel, hogy ne tartsanak igényt az ő segítségére? Hogy inkább marad a kastély körül nyárra, semmint hogy hazamenjen?
Egy nagy sóhaj kíséretében belemártja pennáját újra a tintába, azonban mielőtt a lapra bármit is írhatna, felszisszen a fájdalmas bizsergéstől, amit a kézfejében érez. Erőteljesen rázogatni kezdi a csuklóját, hátha elmúlik ettől az érzés, de csak azt éri el, hogy csupa tintapaca lesz körülötte minden.

LAURA
délután a padon | x

Amíg ő lázasan szenved, hogy enyhüljön a fájdalom a kezében, addig a szomszédos padot elfoglalja egy fiú. Elég egy pillantást vetnie rá, és máris tudja hogy nemcsak hogy évfolyamtárs, de ráadásul háztárs is. Igaz, hogy még sose beszéltek egymással. Amikor meglátja, hogy milyen arccal nézi őt akkor abbahagyja a kézrázogatást, és rögtön rájön, hogy persze a kezébe maradt a penna, ami persze csupa tinta, szóval most nem csak a lap, de a táskája is, sőt a ruhája is csupa paca lett. ~Remek~
- Mármint úgy, hogy teljesen összekented magad tintával úgy, hogy észre sem veszed? - kérdezek vissza. Valahogy kétlem, hogy tényleg járt volna már így a srác. A hátát a talárjának támasztja és nem a puszta fának, szóval eléggé úgy néz ki, mint aki szereti ha rendezettek a ruhái, elegánsak, és főleg tiszták. Ahogy elnézem, akár egy divatmagazinból is idecsöppenhetett volna, amitől cseppet sem érzem magam jobban.
- Igazából nem szoktam hadonászni tintás dolgokkal, most is csak a kezem miatt tettem. Még nem gyógyult be rendesen. Izé, belenyúltam egy idióta gazba, a gyengélkedőn ellátták, de azt mondták hogy még napokba telik, mire újra a normális lesz. Most meg levelet akartam írni, de hát persze, hogy jobb kezes vagyok, és azzal is nyúltam bele a bokorba. - mutatom fel a még mindig vörös és láthatóan duzzadt kezemet. Az igazat megvallva így szabadkozni sem nagyon szoktam a furcsaságaim miatt. Határozottan zavarban vagyok, és ettől a felfedezéstől még el is pirulok. Ki nem állhatok zavarban lenni.
- Laura vagyok, Juhász Laura. Láttalak órákon, sőt talán még a klubhelyiségben is. - mutatkozom be a pedáns fiúnak. Apukám ugyan arra nevelt, hogy először a fiú mutatkozik be, sőt valami tegezős-magázós dolgot is magyarázott, de úgy érzem azok egy kicsit elavult információk voltak.
- Honnan érkeztél? Mármint, most nyilván a kastélyból, de úgy értettem, hogy hol laktál a suli előtt? - zagyválok össze vissza.
Vetek egy gyors pillantást magamra, és egy sóhaj kíséretében konstatálom, menthetetlen a helyzet. Úgyhogy jó képet kell vágnom ahhoz, hogy most estig csupa paca leszek. A pergamenemet azért gyorsan eltüntetem. Ledobálom a cuccaimat a plédről, így bőven marad hely, hogy ha már visszanyerem méltóságom kényelmesen elfeküdjek rajta.

LAURA
délután a padon | x

Thomas

Mosolyogva bólogatok, amikor a fiú bevallja, hogy ő bizony a hagyományos módon ken össze mindent tintával, már amikor összeken. Hiába, csak én tudok ilyen ügyetlen lenni. Jó ez nyilván nem egészen igaz, mások is járnak így, csak hát általában a mi fajtánkból vannak a kevesebben.
- Még szerencse, hogy nem nekünk kell kimosni a ruháinkat. Az ecetes ollón kívül ötletem sincs, hogy mivel jönne ki a tinta a ruhából. - mondom nevetve. A mosás sose vonzott különösebben a házimunkák közül. Főzni tudok, sőt varrni is, de azt hogy melyik folt mivel jön ki vagy hogyan, nos az Anyu dolga volt.
Kicsit csodálkozva látom, hogy reagál a sebesülésemre, még azt is kinézem belőle, hogy mindjárt idesiet és megvizitálja a kezem. Vagy nagyon empatikus, vagy egy gyógyító veszett el benne. Vagy ki tudja, inkább nem gondolkodom túl sokat ezen. Az viszont nagyon mókás, ahogy körbe-körbe forog, nézegetve, hogy melyik növény lehetett a ludas.
- Jaj ne aggódj, nem ezek a gonosztevők! - nevetem el magam, ideérkezésem óta először. Annyira rámjön a kacagás, hogy csak pár perccel később tudom elmagyarázni neki a dolgot. - Viszont a házunk kis kertjével jobb lesz ha vigyázol! Van ott egy hatalmas nagy bokor, magasabb mint én, fehér virága van. A gyengélkedőn azt mondták, hogy valamilyen medvetalp a neve. Sajnos nem emlékszem, de a gaz név bőven megfelel ha a véleményemre vagy kíváncsi. - szedem össze magam annyira, hogy tájékoztatni tudjam háztársam. Igen, azzal a növénnyel vigyázni kell, bár a fene se tudja, hogy egy ilyen veszélyeset minek is ültettek a kertbe.
- Öhm, amúgy maga a kert nagyon szép, a rejtett ajtó megtalálása sem túl bonyolult. Ha még nem voltál és érdekel akkor szívesen megmutatom. Esetleg. De ha nem, nem. - habogom, magam sem tudom, hogy miért. Biztos, mert nem szeretném ha emiatt ne látogatna el oda, ha szeretne. Tényleg gyönyörű az a kert, remekül lehet ott kikapcsolódni, és kevésbé látogatott, mint ez.
- Middleton? -ráncolom össze a homlokomat. Hallottam már ezt a nevet, még mugliként, de hol is? - A cambridge-i hercegnő rokona vagy? Vagy csak névrokon? - ugrik be a sztori. Hát persze, Anglia, királyi család, esküvő, gyerekek, tucatnyi főcím ugrál a lelki szemeim előtt. A londoni dolog is stimmel, az otthon meg ki tudja milyen. Ott vannak még talán csak fiúiskolák is. Kicsit hiányosak az ismereteim.
- Minden áldott nap?? Hátde, hátde - száguldozik lázasan az agyam. - Az nem túl megterhelő? Sokat kell utaznod?
Érthetetlen számomra az egész, hiszen ha utazgat minden nap ide-oda, akkor kevesebb ideje van tanulni, vagy barátokat szerezni. Az oké, hogy otthon édes otthon, de hát akkor is. Végigfut az agyamon, hogy milyen furcsa, hogy ilyet engedélyeznek a suliban, illetve főképp az, hogy csak meg ne tudják a szüleim! Tuti elvárnák, hogy hazajárjak folyton és segítsek be a boltba.
- Én? Fehérvárcsurgóról. Icipici település, nem hiszem, hogy hallottál róla. Igazából ebbe a suliba többen vannak szerintem, mint ahányan ott lakunk. Mindenki ismer mindenkit, mindenki tud mindent. Kivéve azt, hogy boszorkány vagyok. Azt titkolnunk kell. Örülök, hogy ez bentlakásos suli, igazából jobban szeretnék szünetekbe is itt maradni. - válaszolom a pokrócomat bámulva, ami valami okból kifolyólag telis tele van darabokra tépett falevéllel. Nyelek egy nagyot és lázasan töröm a fejem, hogyan tudnám kicsit vidámabb témák felé terelni a beszélgetést. Ez a kaland a gyengélkedővel megtépázta az idegeimet, és úgy tűnik mégsem viselem olyan könnyen a dolgokat, mint hittem.
- Na és hogy tetszik neked itt? Miket szeretsz? A réten való lazuláson kívül.- kérdezem végül. Elég béna témák, de jobb hirtelen nem jut eszembe.

LAURA
délután a padon | x