Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=570629#post570629][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.03.05. 11:54[/b][/url]

Ma kivételesen nem volt edzése. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem futotta le a köreit, vagy ilyenek, csak nem slasszézott haza. Bár ha jól emlékszik, az anyja sült húst csinál. Azért mégis csak megérné. Kivételesen most ez az egyetlen gondolat, ami a kaja kapcsán átfut az agyán. Amúgy épp egy fa törzsének támaszkodva ül, lábai felhúzva, a ceruzát a kelleténél egy kicsit jobban nyomja a lapnak - ami kiszakad. Lehunyja szemeit, sóhajt, kitépi. Gömbbé gyűri, ledobja maga mellé a többihez. Újra felnéz, aztán megint körvonalakat firkál fel a lapra. Kissé idegesíti a dolog, hogy nem úgy jön ki az egész ahogy ő eltervezte fejben. Valami hiányzik belőle, vagy túlhúz egy vonalat, vagy erősebben jön ki valami, mint azt kellene. Jelenleg nagyon koncentrál, hogy rendesen jöjjön ki minden, az előtte elterülő hely egy - egy pontját kétszer - háromszor is megvizsgálja. Aztán megjelenik előtte egy kecske. Egy. Kecske. Megemeli szemöldökét, azért elég érdekesek ezek a magyarok, hogy _kecskéket tartanak az udvaron mert miért ne. Igaz, megvan az az előnyük, hogy nem kell lenyírni a füvet, de akkor is. Ezek kecskék. Mekegnek és kakálnak és minden.
Nem sokra rá megpillantja az állathoz tartozó lányt is. Vagyis ő ezt a következtetést vonja le, hogy a gazdája. Másképp ugyan miért pesztrálgatná? Esni kezd az eső, elhúzva száját pillant fel a szemerkélő égre. Sóhaj majd feláll, a füzetet összetekeri és farzsebébe tuszkolja. Lehajol az összegyűrt papírokért is, összeszedi őket. Majd elégeti, vagy kidobja, vagy valamit csinál vele. Nagyon benne van, hogy elindul fel a kastélyba, de végül vet még egy pillantást a kecskés lányra. És győz az a nagyon belenevelt jólneveltsége, hogy mégis csak egy lány, és na. Azokkal törődni kell, bár kétség sem fér hozzá, hogy sokkal egyszerűbb lenne nélkülük minden. Vagy a neveltsége nélkül. Nem érezne késztetést, hogy addig a teremben maradjon, amíg az összes nőnemű el nem hagyja azt. Könnyű világ lenne.. Lehajtja fejét, elindul felé, és cseppet sem zavarja, hogy életében nem látta még.
- Addig tervezel itt lenni, amíg el nem áll az eső, vagy majd elázol? - igen, ez egy olyan kérdés volt részéről, ami jobb helyeken annyit tesz, hogy "kérsz valamit, hogy magadra vedd?"

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=574711#post574711][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.03.18. 13:08[/b][/url]

Aranyos. Ez volt a legelső gondolata a lányról, ahogy lenézett rá - pedig ő aztán igazán ritkán gondolja nőnemű személyekről, hogy aranyosak. Vagy cuki, vagy idegesítőek, vagy babák, vagy jól néznek ki, vagy már annyira jól néznek ki, hogy kezdene is vele valamit. Viszont ő, itt, ahogy állt a levelek alatt, elbújt a göndör haja mögé és nézte a kecskéjét - ami kétség kívül nem egy szokványos házi kedvenc -, egészen aranyos volt. Minden rezdülését észreveszi, anélkül, hogy különösebben figyelné, vagy elemezni akarná. Ezt vésték az eszébe, hogy a másiknak minden egyes mozdulatát észrevegye, még a legapróbbakat is. Másképp nem tud időben védeni, kiütik, esetleg úgy, hogy egy ideig ne tudjon újra játszani, és akkor már tényleg nem lehet belőle profi. Elég volt az a másfél év eltiltás, még sok is.
Egyik szemöldöke kissé megemelkedik a lány reakciója miatt, majd egy halvány, mondhatni kedves mosoly jelenik meg az arcán.
- Nem foglak megenni, nem kell félned tőlem. - mormolja meleg, kissé rekedtes hangján, miközben megrázza fejét. Általában tényleg nem szokott bunkó lenni, persze vannak esetek, amikor fáradt, vagy nem jön össze valami, de most köszöni szépen jól van. És új háztársa pedig amúgy is lány, a lányokkal meg amúgy is így viselkedik. Mindössze ennyi a hozzáfűznivaló, nem kezd el fecsegni, sem pedig siettetni a harmadikost. Így mikor göndörke megszólal, az felér egy kisebb sikerélménnyel.
- Én is. - biccent, miközben elnéz a külvilág felé, hallgatja az egyenletes kopogást, ami mikor idegesíti, mikor pedig lenyugtatja. Jelenleg mondjuk épp semleges neki ez az egész. Vállával a fa törzsének dől, összeráncolja szemöldökét.
- Tied a kecske, nem? - még mindig vigyáz a hangszínére, nem követelőző, sem pedig durva, inkább csak kíváncsi.
- Honnan van? Mármint... Legális ez? - újra lenéz a lányra, feltéve, ha az időközben nem ment el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=612490#post612490][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.08.14. 13:49[/b][/url]

Aiden, mondván, hogy elhagyott itt valamit leküldött én meg voltam olyan kedves, hogy le is jöttem. Túl sok mindent teszek meg neki, komolyan, szerintem beteg lettem vagy én nem is tudom. Túlságosan is kedves vagyok vele, és az a baj, hogy különösebb hátsó szándékok nélkül. Mondom, hogy beteg vagyok. El kéne mennem a gyengélkedőre, hogy megmérjék a lázam.
Mondjuk kérdés, hogy az a szőrös vadállat miért hagyott volna el valamit pont erre. Mindegy. Én kedves vagyok.
Nagyon beleélem magam ebbe a keresgélésbe, lehajtott fejjel járok, a kezeim besüllyesztem a melegítőnadrágom zsebeibe, és a sportcipős lábaimmal nagyban félrehajtom néha a füvet, csak, hogy véletlenül se takarjanak el egy cigis doboz méretű cuccot. Aztán felpillantva megpillantok egy nagyon elveszettnek tűnő szőke akárkit. Egy leheletnyit megemelkedik a szemöldököm, ahogy felemelem a fejem is, oké, hát végül is sose lehet tudni.
Fel is gyorsítom lépteim ahogy megindulok felé, majd, még mielőtt elé érnék meg is szólalok, hogy azért ne hozzam már ki belőle a frászt azzal, hogy csak úgy megjelenek se szó se beszéd.
- Bocs, nem láttál véletlenül egy nagyjából ekkora - itt kihúzom balom a zsebemből, is hüvelyk- illetve mutatóujjammal jelzem a nagyságát. Aztán vissza is süllyesztem a mancsom - fémdobozkát? - kíváncsian billentem oldalra fejem a kérdés befejezése közben, még rá is mosolygok, mert én ilyen jófiú vagyok. Persze. Csakis. Azt azért meg kell hagyni, hogy nagyon jó vagyok benne. Nagyon nagyon jó.
- Amúgy Adrian - itt már jobbom nyújtom felé. Érted, olyan nagylelkű vagyok, hogy még be is mutatkozom, hogy még véletlenül se álljon fent annak az esélye, hogy ne tudja a nevem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=613606#post613606][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.08.22. 11:24[/b][/url]

Szeretem az ilyen kislányokat. Mármint komolyan, különösebb erőlködés nélkül lehet őket befolyásolni, önként rohannak a karjaidba, csak tudni kell, hogyan bánj velük. Mint ahogy most is. Magától ajánlja fel, hogy segít nekem, pedig nem is kértem rá. De hát ez már csak így szokott lenni, nagy átlagban az emberek szeretnek segíteni egy jóképű kölykön aki mosolyog meg kedves. Haha.
- Kösz szépen. Az egyik barátomé, csak ő most nem ér rá, én meg úgyis unatkozom - megvonogatom vállaim el is magyarázva nagy vonalakban a helyzetet. Lepillantok rá ahogy tovább is indulok a keresésben, elvégre tényleg eltűnt az a doboz, és tényleg kell Mr. Szeretem-a-nővéred-de-mégse-szeretem-nek. Szóval ja. Remélem meglesz.
- Hm. Remélem, hogy nem nyúlták le - bólintok, ahogy cipőmmel félrehajtom magam előtt a füvet, hogy még véletlenül se takarja el az értékes kis kincset.
- Hányadikos vagy? - összeráncolva homlokom nézek most rá. Fiatal lehet, elvégre egy ilyen csinos pofit mindenképp megjegyeztem volna, ha elégszer látom. Szóval vagy friss hús, vagy öregebb, csak eddig nem nagyon mutatkozott.
Azt éppen nem mondanám, hogy felkelti az érdeklődésem. Ha jól ítélem meg - és általában jól ítélem meg -, akkor nincs benne semmi kihívás. Csak kedvesnek meg jó fejnek kell lenni, hagyni, hogy kisírja az összes bánatát a válladon, és máris az ujjaid köré csavartad, konkrétan azt teszel vele, amit csak szeretnél. Szóval nem is igazán erőlködöm, csak hozom a formám, ami igazából már a véremben van.
- Csodálkozom, hogy nem jegyeztelek meg - némi mérlegelés után ezt is hozzáteszem a kérdéshez, csak úgy mellékesen odaszúrva, egy apró megjegyzésként. A lányok szeretik, ha dicsérik őket. Bár tulajdonképp még fogalmam sincs mit kezdhetnék vele, de miből lesz a cserebogár, tartja a mondás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=724765#post724765][b]Adrian Ivanorovics Black - 2018.06.02. 17:08[/b][/url]

Nem mondom, hogy azzal a kitörő örömmel fogadtam ezt a kis medencés bulájt, mint a lány mellettem, aki még mindig abban a korban él, hogy menő legyen beugrani a vízbe, ezzel összespriccolva mindent és mindenkit. Eltakarom a poharam száját, hogy ne csapjon bele a medence, amiben ki tudja mik áznak már így is, majd ahogy elhárul a koktélom fenyegető veszély, tovább iszogatom, békésen lógatva a lábaim, a napszemüvegem mögül lesve az embereket.
Nehézkesen sóhajtok fel, majd ereszkednek le a vállaim, ahogy előre dőlve támaszkodom meg térdeimen. Nem akarok most az élet nehézkes döntésein gondolkodni, mert végül is ez egy medencés buli, illene kiegyensúlyozottnak és boldognak lennem, ha már ennyire akkor sem fogok felpörögni, ha megitatnak velem hat kávét egymás után. Várakozva nézek körbe magam körül. Jó lenne, ha jönne valaki, akit ismerek, és mondjuk nem fog el a konstans undor ha a közelembe jön ilyen kevés ruhában, mert sajnos ez a legtöbb embernél elfog, de hát ilyen ez, ha az ember fia a kelleténél finnyásabb. Legfeljebb megyek sütögetni Sárközivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=724772#post724772][b]Adrian Ivanorovics Black - 2018.06.02. 18:15[/b][/url]

Ösztönösen emelem megint a kezem, hogy óvjam a poharam tartalmát, mert én aztán igazán nem szeretném a szervezetembe juttatni mások elhalt hámsejtjeit és a velük járó baktériumokat. Nem azok baktériumaival van baj, akiket ismerek, hanem mindenki máséval, akik ki tudja miben szenvednek akár a tudtukon kívül. Az is lehet, hogy valaki belepisilt, mert én mindent kinézek ezekből.
Aztán mégis, amit először meglátok a fehér fényvisszaverő fürdőruhán kívül, azok a mellek, csak így, mellek. Több okból is jó ez így, hogy van rajtam napszemüveg, nem látja, hogy épp a melleit nézem, bár még így is, az illemesnél némivel több ideig tartom a fejem ugyan abban a pozicióban, mert hát... Bárkihez is tartoznak ezek a mellek, az biztos, hogy nem csapja arcon a lengőajtó. A nagy ijesztés el sem jut az agyamig, csak amikor már éppen nagyban beszél velem, nekem meg fel kell ocsúdnom az előbbi látványból.
- Tessék? - szerencsére ennél többet nem is mondok, akár még úgy is értheti, hogy jaj, ugyan már Emily, neked amúgy sem szabad alkoholt innod, mert nem.
- Ez a tiéd? - gond nélkül akasztom be mutatóujjam a fürdőruha alá a csípőjénél, és húzom éppen csak meg, hogy aztán a feszes anyag visszacsapódjon a bőréhez. Nem, nem akarok oda nézni, ahova gondolják, hogy akarok.
- Jól áll - állapítom végül meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=763329#post763329][b]Adrian Black - 2019.07.07. 13:33[/b][/url]

Alapvetően marha meleg van - alapvetően  mondj egy embert aki képes értelmet nyerni ezzel az érvvel egy csapat eridonos, tizenéves, hormontúltengéses hülyegyerek fejébe (na, csak túloztam). Nehéz lenne összeszámolnom, az iskolai szabályzat hány pontját szegtem meg az utóbbi pár percben, kezdjük például a felbontott üveg sörrel - alkoholmentes, természetesen, mégis mire gondoltál -, a káromkodások varázslatos változatosságán, amikor valaki úgy dönt, átszalad a lábamon, leönt vízzel, vagy egyszerűen csak figyelmetlenségből nekem ütközik, mert... kölykök. Az ajkaim közé illesztett cigarettával hajolok le a parázsló, grillnek szánt szén szintjére, pár kisebb szívással be is gyullad, mire elégedett mosollyal egyenesedek újra ki - elvégre, boldog az, aki a kis dolgoknak is képes örülni, nem igaz? Szóval elégedetten pöfékelve kezdek neki csirkemell befűszerezésének, mert tudni való, hogy ha a kölykök sok időt töltenek a vízben, idő előtt megéheznek, és szintén tudnivaló, hogy a ház diákjainak legalább fele alapból őrült - az egészséges keretek között, nyilván -, képzeljük hát el, mi történne, ha nem kapnának ételt záros határidőn belül.
Katasztrófa.
Abból pedig éppen elég sújtotta ezt az iskolát az elmúlt hónapban.
- .... szóval tegyük fel, hogy a bejárati ajtónál vár rád Angelina Jolie, és a hátsón - valahol itt törik belém a szó, ahogy egészen pontosan három tizedmásodperccel hamarabb tör be az elmémbe Bodza hangja, feltételezem, Sárközi maga is érzi a közelgő katasztrófát, azért teszek egy lépést hátra, nehogy engem is magával sodorjon a kitörés hulláma. - ... Jennifer Lopez - kedves mosoly jelenik meg arcomon, ahogy tekintetem akaratlanul végigsiklik a nyakában lógó Edina alakján, akaratlanul is arra gondolok, hogy ez az összeállítás már akkor sem volt divatban, amikor én voltam tizenhat, és ha Emily-nek ehhez támadna kedve, ki kell találnom valamit, amivel lebeszélhetem róla anélkül, hogy megbántanám.
- Neked is szia - ezt meg már csak úgy mellékesen teszem hozzá, nem feltétlenül tudom, mire várok, és valójában annak a zsémbes öreg faszinak érzem magam tőle, akikre csak a szemem forgattam az ő korában. Elképesztő.
- Szóval te kit választanál?