Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

A rétre alig lehet ráismerni. Mintha egy elvarázsolt világba lépne be bárki, aki erre téved. Mindenfele apró, fürtökbe rendeződő virágzatú vadnövények találhatóak mélyvörös, bíbor, mélykék és sárgás-fehér árnyalatokban pompázva. A fák ágain egy-egy megfakult állati koponya is található – habár egyik alkotás sem igazi csont, csupán néhány ügyes kezű eridonos tehetségét és kreativitását dicsérő papírmasé –, valamint zsenge fűzfaágakból font gömböcskékbe zárt ártalmatlan lángok, hogy alkonyat után majd megvilágítsák a rétet. A padokat stilizált főnixekkel díszített takarók borítják, illetve akad pár takaró még egy kisebb kupacban a réten arra az esetre, ha valaki fázna, vagy éppen csak leterítené a fűre, hogy ott foglaljon helyet. A tölgyfaajtón kilépve jobbkéz felől egy kis asztalon mindenféle gyöngyből készült, tollakkal és fonalakkal díszített nyakláncok és papírmasé álarcok halmából válogathat bárki, aki nem bújt jelmezbe. A zene, akárcsak a dekoráció, diákoknak köszönhető. Az este állandó fellépője a #KAPPA (Kasza Fanni Stefánia, Scarlett Conroy és William Payne), amelynek tagjai ez alkalommal főként törzsi zenét szolgáltatnak aláfestésnek az eseményhez, kérésre azonban játszanak egyebet is. A szünetekben azonban, amíg az ennivalót dézsmálják, bárki a helyükbe léphet, ha érez magában kellő lelkesedést a zenéléshez.

Az este során több apró meglepetésben is része lehet a jelenlévőknek, a buli szervezői nagyon is felkészültek. A részvétel nincs semmilyen feltételhez kötve, bárki beléphet, akinek kedve támad hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=667656#post667656][b]Eridon - 2017.03.15. 20:01[/b][/url]

A rétre alig lehet ráismerni. Mintha egy elvarázsolt világba lépne be bárki, aki erre téved. Mindenfele apró, fürtökbe rendeződő virágzatú vadnövények találhatóak mélyvörös, bíbor, mélykék és sárgás-fehér árnyalatokban pompázva. A fák ágain egy-egy megfakult állati koponya is található – habár egyik alkotás sem igazi csont, csupán néhány ügyes kezű eridonos tehetségét és kreativitását dicsérő papírmasé –, valamint zsenge fűzfaágakból font gömböcskékbe zárt ártalmatlan lángok, hogy alkonyat után majd megvilágítsák a rétet. A padokat stilizált főnixekkel díszített takarók borítják, illetve akad pár takaró még egy kisebb kupacban a réten arra az esetre, ha valaki fázna, vagy éppen csak leterítené a fűre, hogy ott foglaljon helyet. A tölgyfaajtón kilépve jobbkéz felől egy kis asztalon mindenféle gyöngyből készült, tollakkal és fonalakkal díszített nyakláncok és papírmasé álarcok halmából válogathat bárki, aki nem bújt jelmezbe. A zene, akárcsak a dekoráció, diákoknak köszönhető. Az este állandó fellépője a #KAPPA (Kasza Fanni Stefánia, Scarlett Conroy és William Payne), amelynek tagjai ez alkalommal főként törzsi zenét szolgáltatnak aláfestésnek az eseményhez, kérésre azonban játszanak egyebet is. A szünetekben azonban, amíg az ennivalót dézsmálják, bárki a helyükbe léphet, ha érez magában kellő lelkesedést a zenéléshez.

Az este során több apró meglepetésben is része lehet a jelenlévőknek, a buli szervezői nagyon is felkészültek. A részvétel nincs semmilyen feltételhez kötve, bárki beléphet, akinek kedve támad hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=667846#post667846][b]Návay L. Viktor - 2017.03.16. 11:18[/b][/url]

Ez a nap is elérkezett. Túléltünk egy újabb tanévet kisebb-nagyobb galibákkal és csodákkal, miegymással fűszerezve, hogy unatkozni senkinek ne legyen alkalma, és most éppen ideje megünnepelni, hogy ez is lejárt. Teljes díszben sétálok ki a rétre, igyekezve mindenki előtt odaérni, hogy még gyorsan ellenőrizhessem, minden rendben van-e. A tábortüzet majd csak akkor gyújtjuk meg, ha már hivatalosan is kezdetét veszi az ünneplés, és egyelőre még az ágak közé rejtett ártalmatlan lángocskák is alszanak. Nincs egyelőre szükség rájuk, a lemenő nap fénye megvilágítja még az egész rétet. Körbesétálom azért a rétet levéve egyelőre az álarcom - óriási madárszerű lény koponyáját mintázza némi festékkel ékesítve, olyan állatét, amilyen szerintem sose létezett, csak Fanni agyának szüleménye, de tetszik, nagyon is, főleg a szivárványos tollak rajta - és megpróbálom meglazítani kicsit a palástot is a vállamon. Nem vagyok már benne biztos, hogy nem inkább a félmeztelen változatot kellett volna választani ehelyett, mert bele fogok főni a tábortűz mellett, csak hát ha tanár az ember fia, nézzen már ki decensen. Szusszanok azért a gondolatra, mert hát hajaj, mekkora áldozat azért ez a részemről. Még egy sóhajt megengedek magamnak a gondolatra, de gyorsan túlteszem magam ezen az aprócska kellemetlenségen. Egy aprócska varázslattal megoldom inkább, hogy könnyebb legyen a viseletem, némileg szellősebb, anélkül persze, hogy bármelyik elemétől is megválnék. Hogy ez eddig miért is nem jutott eszembe? Ez lesz, ha elvonják a figyelmemet. Most azért alaposan vizslatom végig a helyszín minden elemét, hogy gond ne legyen aztán, mert számtalan védőbűbájjal és varázslattal biztosítottuk ugyan a rétet, elég egy rés, és leég a fél erdő, aztán nézhetjük magunkat. Nem szeretném megtapasztalni, milyen fénye van a lángoló fáknak, és milyen méreteket ölthet nem csak a vezetőség, de az erdő lakóinak haragja is. Az utolsó kis bűbájt is rendben találom szerencsére, ahogy minden apróságot a helyén, így elcsenve egy sós-köménymagos süteményt a manók által készített finomságok halmából lehuppanok végül a legközelebbi padra, ölembe téve az álarcom, és megvárom, amíg megérkeznek a szervezők, a zenészek, a résztvevők, egyszóval mindenki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=667851#post667851][b]Chuck Welch - 2017.03.16. 12:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=667879#post667879][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.03.16. 17:12[/b][/url]

Olyan gyorsan elment ez az egy év is, de most valahogy nem vágytam haza. Amióta volt az a névváltoztatós dolog, ami miatt anyáékhoz kényszerültem visszaköltözni, azóta nem várom az év végét. Állítólag egy auror fog elém jönni a vasútállomáson, amikor átérünk a muglik világába. Igaz, nem marad velem, de állítólag nem fog bajom esni a hazaúton, csak apa kerüljön elő.
Mindenesetre, ma nem szabad szomorkodni, hiszen buli lesz! Ráadásul első fellépése lesz a #KAPPÁnak és ahhh, már várom. Igaz, még nem játszunk együtt olyan régóta, valójában csak párhete nyúzzuk a hangszereket, de úgy játszunk már, mintha évek óta együtt zenélnék. Tök jól kijövök mindkét penészszökevénnyel. Ezért mosolyogva készítettem elő a gitáromat, Lilith segített jól behangolni a kis szívemet, majd átöltöztem. Kicsit lenge, kicsit sámános, de nekem teljesen megfelelt. A biztonság kedvéért begyűrtem a gitárom mellé a tatyómba egy pulcsit és tornacipőt, ha fázna a lábam saruban. Nem kellene visszamenni Lorcsa nénihez megint azzal az indokkal, hogy megtaknyosodtam, mint múltkor nőnap után. De az a fagyi annnnyiraaaa hívogató volt!
Nem tudtam, hogy Scar mikor jön vagy Will. Vagy ott találkozok velük, igazából megbeszéltük, de én nem figyeltem. A hajam pöndörítése az ujjammal jobban lekötött, meg a gondolat, hogy mit egyek vacsora után az eridon konyháján. Jimin sem tudom, hogy jön-e, állítólag Zalánnal benéznek, de majd kiderül.
Pakolásztam még pár pillanatig, az arcomat is kifestettem, minél sámánosabbnak tűnjek, amikor oldalra pillantottam, Hime szomorú kutyapofija pislogott vissza rám. Ő is szeretett volna jönni.
- Neeeem, Hime. Ma nem jöhetsz velem, mert nem tudok rád figyelni! Tudod, hogy a múltkor is elvesztél és Mattrackával alig találtunk meg - megvakargattam a füle tövét, de nem hagyott, úgyhogy egy sóhajtással beleegyeztem, hogy jöhet. Szóval kettecskén baktattunk le, az agancsom kifele menet beakadt az ajtófélfába és vissza kellett hátrálnom, hogy kiférjek az ajtón kétrét görnyedve, azzal tovább rohantam, egészen a rétig.
- Boom DADA - kiáltottam fel, amikor megérkeztem a rétre, már voltak ott egy páran, s a gitáromat a színpadszerűségnél lepakoltam, összeszereltem a torzítót és a tartóba belefektettem óvatosan a kicsikém. Még nem pendítettem rá, egyelőre meg akartam várni a többieket, gondoltam, addig Himével együtt körülnézünk és zabálunk egy jót.
- Viktor! - kiáltottam oda a házvezető-helyettesünknek, aki az általam készült fejdíszt vagy álarcot vagy mi a szöszt szorongatta.
- Hallod, ez csudi jó! Kitettetek magatokért, nagyon királyságosság! - örömömben majdnem a nyakába ugrottam, de Hime bokán harapása tartott a földön. Egy szigorú pillantást próbáltam magamra erőltetni, hangsúlyozom, próbáltam! De nem ment. Nem az én asztalom a komolyság.
- Én jöttem túl korán vagy a szamár szürke? - rajtunk kívül még nem igazán szállingóztak ott az emberek, csak öt-hat esetleg hét egyént láttam, akik be voltak öltözve. Ők tuti a bulira jöttek, a maradékot meg nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=667898#post667898][b]Leavey Héloise Lindsey - 2017.03.16. 18:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=667916#post667916][b]Iványi Lili Athalie - 2017.03.16. 20:04[/b][/url]

Ez az első alkalom, hogy a nagy iskolába bejöhettem. Mivel a következő tanévtől hivatalosan is ide fogok járni, már ha addig nem történik valami egetrengetően nagy zűr. Úgy érzem, hogy fog, és az én megérzéseim nem rosszak, így csak reménykedem benne, hogy ez most nagyon félre ment.
A ruháimat én szaggattam kicsit szét, a hajamat és a sminkemet pedig Révay bácsi csinálta. Nagyon jól ért az ilyesmikhez, és tudtam, hogy vele nem lőhetek mellé. Amikor a tükörbe néztem, akkor nem is egy lassan tizennégy éves lányt láttam, hanem egy tizenhat éveset. Sosem voltam még ennyire kifestve, sőt kifestve se, úgyhogy most nagyon meglepődtem. Jó sokáig nézegettem magam a tükörben, majd megöleltem a bácsit, és elsiettem egy csapat gyerek után én is fel a kastélyba. Holnaptól az új második otthonomba.
Nagyon tetszik a kinézetem, csak valahogy ezek az agancsos - faágas valamik furcsák, de ahogy nézem, van, akinek a fején is van ilyen, szóval biztos, hogy jól választottam. Teszek két lépést és elbizonytalanodok az előbbi kijelentésemen, mert egy angyalka mellett sétálok el, és a messzeségben is van egy fura ruhás alak. Biztos a show részei, ahogy hallottam, ha itt elszabadul a buli, akkor el van szabadulva. Most azonban csak nézelődöm, és bámulászom a sok különlegességet, amit most a szervezők ide varázsoltak. Nem semmi, le a kalappal mindenki előtt.
A nagy nézelődésben viszont nem figyelek túlságosan, így az első lendülettel beleütközöm egy lányba - Fanni -, aki épp egy vörös hajú fiúval beszélget.
- Bocsánat. Ne haragudj, nem figyeltem.
Nézek rá riadtan, miközben megkerülöm. Mind a kettejük jelmeze nagyon királyul néz ki, főleg a fiúé. Továbbsétálok, remélve, hogy beleakadok valakibe, aki nem beszélget olyan nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=667925#post667925][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.16. 20:32[/b][/url]

Most állíthatná azt, hogy fogalma nincsen mi a fene folyik itt és csak véletlenül toppant be ide, de nagy valószínűséggel hamar lebukna, ugyanis kinézete is arról árulkodik, hogy ő bizony kivételesen tudatosan jelent meg, egy másik ház által szervezett összeröffenésen. Először semmi kedve nem volt hozzá, többször is belefutott a plakátba, de úgy volt vele, hogy ez is csak valami ostobaság lesz, amivel néhányan fel szeretnék hívni magukra a figyelmet, meg be szeretnék bizonyítani, hogy ők milyen jó kis csapat és erőben egészségben összetartanak, blablabla. Aztán rá kellett jönnie, hogy nem sokára lapzárta lesz, ő pedig csúfosan áll az egyik cikkével, ezen a parti szerűségen pedig potenciális anyaggyűjtési lehetőségek fognak felbukkanni, szóval nem volt sok mese, muszáj volt megjelenni.
Az a tény is erősen közrejátszott döntésében, hogy Srcarlett a zenekar egyik tagja, s bizony őt még el kell kapnia, mielőtt szednék a cókmókjukat és meglépnek, mert még nem teljesen tisztázták le azt, hogy mikor és hogyan és hova is indulnak. Hajna pedig olyan személy, akinek kell a terv, amitől majd eltérhet, mert hiába van jól előkészítve minden, számára biztosan nem lesz megfelelő. No, de ez most itt nem is lényeg. Lassan lépked az emberek között, kissé idegesen veszi tudomásul, hogy a háztársához nehéz lesz hozzáférnie, maximum akkor van rá esélye, ha felugrik a színpadra, de azt most inkább passzolná.
Körbenéz a jelenlévőkön, kifejezetten örül annak, hogy nem csak ő neki sikerült egy kissé túllőni a célon, Kasza kisasszony kinézete elnyeri a tetszését, ha férfi lenne… Az egyik tűzgömb előtt ácsorog, éppen egy fekete tollat prüszköl ki a szájából, amely úgy tűnik nem is volt annyira jó ötlet, mint a legelején. Na de majd ha a szél rákezd, micsoda jó buli lesz, hogy a ruhájának a fele el fog tűnni. Lesz ám itt attrakció és nem csak a zenekar. Szóval a lényeg az, hogy most éppen feltérképezi a terepet, egy ismerős arc után kutatva, akivel képes lenne még beszélgetni is, csak hogy ne nézzen ki olyan esetlennek, hogy egyedül ácsorog és bámulja az embereket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668008#post668008][b]Varga Nóra - 2017.03.16. 23:46[/b][/url]

Március vége van, és a tanévnek is vége. Sikeresen túléltem az első évemet, és még pár barátot is szereztem. Bár két vizsgámat inkább meg se próbáltam, mert se a tananyag nem érdekelt, se az, ha nincs meg pont ez a kettő. 2 V-vel és egy K-val tökéletesen elégedett vagyok, azt hittem, nehezebbek lesznek. Remélem anyáék is így gondolják, már a két kihagyott vizsgával kapcsolatban.
Amikor megláttam az évzáró plakátját, rögtön tudtam, hogy el fogok jönni, hisz ez az első bulim a suliban, és a programok is érdekesnek tűntek. Így mikor felhívtam anyát, rögtön szétnézett a szekrényében, és ezt a csodás kék ruhát találta. Ő egy farsangra vette fel, táltosnak öltözött, szóval ez ide pont passzol, így elküldte nekem, de csak azzal a feltétellel, ha nagyon vigyázok rá. Persze ezzel biztos nem lesz gond, nem szokásom leönteni vagy ilyesmi, de bármi megtörténhet. Szóval lejöttem, remélve, hogy összefutok az egyik barátommal, mondjuk Rebivel vagy Rosieval, jól jönne egy kis társaság. Én épp időben jöttem, de még nincsenek sokan, de gondolom mindenki később jön. Közben a rét szépségét figyelem, gyönyörűek ezek a vadvirágok, a lemenő nap fénye, a gömböcskékben a lángok meg nagyon ötletesek. Nem tudom, mivel vannak bűvölve, de a szobába is jól jönne egy ilyen, biztos hangulatossá tenné. A nagy nézelődésben kissé meg is éheztem, így egy pár pogácsát elcsenve sétálok körbe, megfigyelem a többiek jelmezét. Fanni jelmeze az egyik legjobb, a házvezető-helyettesünk meg úgy tűnik, fősámánnak öltözött. Megállok az egyik fa alatt, megeszem a pogikat és nézem a kis csapatot. Egyelőre nem látok senkit, akivel többet beszélgettem volna, így Fanni és Viktor közelébe állok, a kezemben pedig egy pohár tea. Nem akarom félbeszakítani a társalgásukat, így kortyolok párat, és utána szólalok meg.
- Sziasztok! Nagyon jók a jelmezeitek, és valami elképesztő jó a díszítés. A téma pedig elég ötletes lett szerintem, itt minden buli ilyen? - Saját megdöbbenésemre simán meg tudtam szólalni, sőt, letegeztem a házvezető-helyettesemet. Arcomon most az önmagamra való meglepődöttségből semmi ne látszik, nem tudom, mi lett velem egy év alatt. Talán a ház jó hangulata teszi, hogy egyre könnyebb feloldódnom, meg persze a sok beszélgetés másokkal. Igazából ötletem sincs, mitől lettem ilyen bátor, de nem is bánom, kell néha ilyen is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668051#post668051][b]Návay L. Viktor - 2017.03.17. 10:22[/b][/url]

Lassan szállingóznak az emberek, egyesek jelmezben, mások meg anélkül, válogatva az általunk felkínált álarcok és egyéb témához illő kiegészítők kupacaiból. Öröm látni, ahogy gyülekeznek. Vajon Ricsi eljön? Abban maradtunk, hogy ha sikerül minden teendőjének a végére érnie és még jól érzi magát, kinéz, de végülis ha nincs kedve a várható tömeghez, igazán megértem azt is. Elmélázom kicsit ezen, szórakozottan mosolyodva el. Talán ideje lenne lassan a maszkomat is felraknom, és a bulira összpontosítanom töprengés helyett, de minden kimegy hirtelen a fejemből, amikor csatakiáltásnak is beillő módon hangzik el a nevem.
- Merlin szerelmes szakállára, verd belém a szívbajt, te lány - szólalok meg, drámai mozdulattal kapva a szívemhez a kezemet, de nyomban el is nevetem magam, és odébb húzódom pár centit a padon, mintha amúgy nem is lenne még mellettem bőven hely.
- Hűű, szép ez a jelmez... pontosítok. Dögös. Tucatjával fognak a végén hullani itt utánad a pasik, mint a legyek... és az hát, szürke szamár a ködben, de huppanj le, még várunk... mármint én meg az összes többi énem biztosan - folytatom, és közben végre a fejemre illesztem a maszkot, megigazgatva, hogy biztosan álljon.
- Na hogy áll? Meg se köszöntem még, olyan szép lett, a tollakról nem is beszélve - fordulok felé. Tényleg tetszik nekem ez a maszk, szándékomban áll megőrizni, annyira jól sikerült. - Majd ha túlélte az estét, kérek rá egy autogrammot is a művésznőtől. Úgy érzem, egyszer még sokat fog érni - közlöm vele vigyorogva, majd összedörzsölöm a tenyerem. - Aztán majd eladom Üstösdön, és abból gazdagszom meg, muhaha. Hát te meg hogy vagy, Hime? Te leszel itt nekünk a béke őre? - Megvakargatom a corgi buksiját, majd hátradőlök a padon, összekulcsolva ölemben a kezemet, elégedetten szemlélve az elmúlt napok megfeszített munkájának eredményét. Meg is dicséri valaki a következő pillanatban.
- És még be sem indult. Szia, Nóra - válaszolok, majd köszönök is, amint sikerül fejemet kissé oldalra döntve, rézsút pillantva fel megállapítanom Csőrike túlméretezett koponyájának árnyékából is, hogy kihez van szerencsém. - A szervezőbrigád nevében is köszönöm a dicséretet. Szép a ruhád. Foglalj csak helyet, ha van kedved csatlakozni, egyelőre még lábat lógatunk... azaz meditálunk. Nem élem bele magam eléggé a fősámán szerepébe még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668075#post668075][b]Madarász Álmos - 2017.03.17. 12:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668137#post668137][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.03.17. 18:17[/b][/url]

Nagyon belelendültem a beszélgetésbe, már épp tettem volna fel a következő ökör kérdésemet a semmivel kapcsolatban, amikor valaki nekem jött. Megbillentem.
- Hoppácska-hoppácska-hoppácska-hoppácska! –kapálóztam a kezeimmel- Ne féljéé' Nincsen baj!- kiáltottam az engem megkerülő lány után, hiszen már visszanyertem az egyensúlyomat. Nem haragudtam rá, én napi rendszerességével megyek neki az embereknek és van, hogy felborítom őket. Például Bálintot. Őt elsős koromban imádtam felborítani vagy neki menni. Haha. Szerencsére időben sikerült helyre rázódnom, nem estem rá Viktorra vagy ne szúrtam ki senki szemét az agancsaimmal. Azokkal az izékkel a fejemen még nem tudtam tökéletesen közlekedni anélkül, hogy ne akadnék be valahová.
Mit is mondhatnék, tetszett, ahogy Viktorra a frászt hoztam. Imádtam őt is és Ádit is, hiszen mind a ketten még diákok voltak, amikor én is idekerültem, igaz, öregdiákok. Sőt, Ádámmal kezdtem a kviddics karrieremet, ő volt a csapatkapitány, amikor életem első meccsén elkaptam az első cikeszemet. Ahh, annyira badassnek éreztem magamat.
Csak vigyorogtam Viktor drámai reakciójától -Hihihihihihi- gonosz kis manókuncogás szivárgott ajkaim közül, majd amint arrébb húzódott ledobtam magamat mellé s irultam-pirultam a dicséret hallatán.
- Hát remélem, hogy nem tapadnak annyira, mert mindet úgy megbüntetem, hogy ketté áll a fülük tőle! Tudod, én egy gonosz prefektus vagyok - végig vigyorogtam, az utolsó három szónál pedig hatalmas boci szemekkel pillogtam Viktorra, hogy lássa mennyire veszedelmes voltam.
- Remélem, Matt azért elnéz, írtam neki baglyot, hogy nézze meg az első fellépésem - sóhajtottam, hiszen az utóbbi időben alig találkozunk vagy beszélgettünk. Nem jósoltam túl sok jót magunkat, pedig nem voltam jósasszony, mint Lilith. Kedvenc házvezető-helyettesemre pillantottam ismét mosolyogva az előző citromba harapott pofámat eltüntetve, amikor visszavette a maszkot, tapsolni kezdtem kacarászva, nagyon tetszett, hogy ennyire imádta a művem, pedig nem tartottam nagy számnak.
- Majd dedikálom a buli után! - jelentettem ki büszkén - De ha aláfirkálom, ne add el, ez legyen egy örök emlék tőlem, a kedvenc bajkeverődtől. Majd csinálok másikat, ha gazdagodni szeretnél, de azon a pénzen osztozunk! Fifty-fifty! - nyelvet öltve hülyéskedtem vele, közben már Hime kapta a kobakvakarást. A nagylány már a farka csonkját is csóválni kezdte valami furcsa doromboló hanggal párosítva. Furcsa, eddig még sosem dorombolt... MACSKA LETT A KUTYÁMBÓL! JÓSÁGOS, SZENT ERZSÉBET-UTALVÁNY! A rövid pánikomat egy háztársam, Nóri szakította félbe. Olyan szép kékfestő ruha volt rajta, meg akartam fogni így a ruhaaljába bele is kapaszkodtam.
- Milyen puha az anyaga! És milyen szép! - csillogó szemekkel pislogtam fel a lányra, meg is feledkeztem az őrzővédő ebemről, aki két hátsólábára ágaskodott s úgy próbált felmászni mellénk a padra, mint ahogy egy bizonytalan egyensúlyú tipegő baba szokott kapaszkodva ácsorogni.
- Ádám is itt van már? - kérdeztem, miközben felemeltem az ebet és az ölembe vettem a kis dagadékot. Ráadásul helyet szorítottam magam mellett Nórinak is, ha le szeretne ülni ő is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668139#post668139][b]Vitéz Rebeka - 2017.03.17. 18:37[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668140#post668140][b]Chuck Welch - 2017.03.17. 18:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668146#post668146][b]Leavey Héloise Lindsey - 2017.03.17. 18:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668370#post668370][b]Varga Nóra - 2017.03.18. 11:14[/b][/url]

Az események kissé felpörögtek, hirtelen azt se tudom, kinek válaszoljak először. Egy nagyon cuki corgit simogat Fanni, majd megfogja a ruhám alját, és megdicséri, végül felkapja a corgit az ölébe, és leülnek. Még pont nekem is van hely, így lecsüccsenek, és akkor válaszolgatok kettejüknek.
- Köszi szépen, anya találta a szekrénye legalján, mikor ő járt ide, akkor vette fel egy farsangi buliba, és mikor meghallotta, hogy ez a témánk, rögtön elküldte nekem. Nagyon aranyos a kutyus, hogy hívják? Megsimogathatom? - Fordulok Fanni elé, és ha engedélyt ad, megcirógatom a kutya fejét, meg simogatom, ahol érem és engedi. Nagyon puha a szőre, én meg imádom az állatokat, így ha van esélyem, bármilyen állatot megsimogatok. Közben hátradőlök és nézelődök, egyelőre lassan gyűlnek az emberek, a jelmezek pedig ötletesek. Kicsit elmosolyodom, jó ötlet volt idejönni. Közben egy fekete-fehér sminkes lány int nekem, hirtelen nem tudom, ki lehet az. De jobban megnézve biztos Rebi volt, így visszaintek neki, ő pedig eltűnik az egyre gyűlő tömegben. Gondolom ismerkedni akar másokkal is, így maradok Fanniékkal, bár semmi jó téma nem jut eszembe. Kicsit megigazgatom a ruhám, egyszerűen tökéletes rajtam, anya mindig eltalálja, mi passzol hozzám.
- Tényleg te fogsz fellépni és zenélni? És mit fogtok előadni? Biztos nagyon jó lesz! - Közben Fannira nézek, elképesztő a jelmeze. Mondjuk ha ők énekelnek, fontos is a jó megjelenés, mindenki rájuk fog figyelni. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, de a buli indulásából ítélve nem fogok unatkozni. Fannival pedig még amúgy se beszéltem sokat, pedig nagyon jófej és aranyos lány, és eléggé közvetlen is. Jobb lenne jobban megismerni, de ez persze nem csak tőlem függ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668375#post668375][b]Berecz Eszter - 2017.03.18. 11:19[/b][/url]

brancs //  Rebi és Álmos
haj

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668454#post668454][b]Chuck Welch - 2017.03.18. 18:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668687#post668687][b]Csonka-Ramholcz Zsombor - 2017.03.19. 10:43[/b][/url]

Márton először mászkált a nagy iskola falai között. Éppen az előkészítőből tartottak hazafelé újdonsült apukájával, amikor az közölte vele, hogy valamiért még gyorsan be kell mennie. A kisgyerekre pedig ráparancsolt, hogy el ne mozduljon a bejárati csarnokból. Hát persze.
Az első furcsa külsős fiú után már ott sem volt, nem kellett neki sok minden, hogy eltereljék a figyelmét. Követte a beöltözött fiút, és hirtelen már azt sem tudta hol van. És nem csak azért, mert nem ismerte az iskolát, hanem azért is, mert egy csomó ijesztően beöltözött ember volt ott. Kicsit a "testvére" rajzaira emlékeztették a fiút, amiket a házban szinte mindenhol meg lehet találni szétszórtan.
Hirtelen az arca elé beúszott egy agancsos lányka. - Wáá! - hőkölt hátra ijedtében a kisfiú, de amikor jobban megnézte, rájött, hogy az előtte álló valahonnan ismerős neki. Nem tudta volna pontosan beazonosítani, de máris barátságosabbnak tűnt neki az egész buli.
- Szia! Márton vagyok - mosolygott rá barátságosan, amikor összeszedte magát. - Elnézésedet kérem az előbbi furcsa hang miatt. Kicsit furcsa ez az egész nekem... - nézett újra körbe. Próbálta pontosan azokat a szavakat használni, amelyeket az intézetben hallott a doktorok és a hozzátartozóktól. Mert hát ha másra nem is, de erre jó volt az ott töltött ideje.
- Nem ismerjük egymást valahonnan? Sajnos a sok... - mutatott az arcára, mert fogalma sem volt róla mi történt a lány arcával, és nem akarta megsérteni. - ...miatt nem tudom beazonosítani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668706#post668706][b]Vikohino Thaihasy - 2017.03.19. 12:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668734#post668734][b]Madarász Álmos - 2017.03.19. 14:27[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668765#post668765][b]Warren Mina - 2017.03.19. 17:24[/b][/url]

Hát ez a nap is eljött. Ez az utolsó alkalom, hogy a kastély falai közé teszem be a pracliaimat. Ez az én búcsúestém, hiszen a következő tanévben már csak, mint hazajáró egyetemista leszek megtalálható a falu területén. Egyszerre izgalmas és ijesztő ez az új életszakasz, aminek most a szélén állok, és várom, hogy a következő lépést megtehessem. Sokáig vacilláltam azon, hogy mesterképzést csináljak-e előbb, vagy egyből menjek az egyetemre, esetleg, mint mások is, én is vállaljam be a párhuzamosságot. Végül úgy döntöttem, hogy csak az egyetem lesz, és ha úgy érzem, hogy bírom a kettőt együtt, akkor bevállalom a mestertanoncságot is. Most azonban csak erre koncentrálok.
Ám a helyzet nem lehetne ideális búcsúbuli nélkül. Ahogy hallottam, az új tanév előtti estére az Eridon igazi meglepetést tartogat, így hát úgy döntöttem, hogy ez lesz az az este, amikor lezárok minden érzést, gondolatot, mindent, ami még függőben van itt. El akarok búcsúzni, úgy, hogy még egyszer jól érzem itt magam.
Viszont nem akarok olyan nagy feneket keríteni a dolognak. Először gondoltam rá persze, hogy meghívok pár embert, beülünk sütizni vagy ilyesmi, és ott elmesélem, de aztán nem ez lett a vége, hanem az, hogy szépen csak úgy eljövök ide, magamban elbúcsúzok, aztán felülök a vonatra és pápá. Komoly terveim voltak mindig is, most Amerikáig akartam menni, de sem a szüleim, sem az egyetem nem támogatott annyira, hogy ne kerüljek félidőben anyagi csődbe. Viszont tudom, hogy itt nem akarok maradni, hogy ki akarok szabadulni. Ezért döntöttem hát Pécs mellett, ahol ugyan lesz pár Bagolyköves diák, ám az már életünk egy új szakasza lesz.
Nagyon tetszik a díszítés, a sok különleges látványelem, úgy tűnik az emberkék nagyon kitettek magukért. Épp nagyban trappolok békésen előre, amikor elhaladok egy lány mellett, akihez egyszerűen vissza kell lépnem, mert ismerem őt. Bár rém ijesztő a kinézete, akkor is ismerem.
- Hajna?
Én magam nem mázoltam túl az arcom, inkább csak sötétebb lett a bőröm, mint az indiánoké, és a tollas fejdíszre meg a hozzá illő tollas ruhára helyeztem a hangsúlyt.
- De jó, hogy látlak! Nem beszéltem senkivel se a vizsgák óta. Merre tovább mész vagy maradsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668771#post668771][b]Návay L. Viktor - 2017.03.19. 18:29[/b][/url]

– Hogyne tudnám. Te vagy a leggonoszabb prefektus, akit csak ismerek, tökmag. Biztos képes vagy halálra ölelgetni bárkit, ebben sose kételkedtem - közlöm vigyorogva, és barátságosan veregetem meg a vállát, bólogatva is egyetértően, hogy naná, iszonyatosan gonosz tud ám lenni. Ha valakit ilyen bociszemekkel lehet kínozni, akkor talán még el is hiszem.
– Vagy ha nem ér rá, hát tartasz neki külön előadást - javaslom, és közben idejét látom annak is, hogy feltegyem végre a maszkomat. Igazgatom is kicsit, hogy biztosan álljon, meg véletlen se csálén, majd még Hime kobakját is megsimogatom elnevetve magam. Ez aztán a kompromisszum.
– Jól van, fifty-fifty. Legyen, én benne vagyok - válaszolom, és még kezet is nyújtok, hogy bizony rendje s módja szerint megkössük ám ezt az egyességet. Közben meg érkezik még társaság is, én meg elkezdek nézelődni. A lányok láthatóan közös témát találtak, amihez már nem különösebben tudok mit hozzáfűzni, hacsak meg nem válaszolom Nóra kérdését Fanni helyett. Hagyom is őket csevegni, csendben kivonva magam ebből a beszélgetésből, épp amikor egykori kedvenc tanárom, Viko bukkan fel a közelünkben. Imádtam a mágikus sporteszközökről a tárgyát még a mestertanoncképzésen, annak ellenére, hogy egyáltalán nem tartozott a saját szakom kötelező tárgyai közé. Még választhatók között se bukkant fel, hogy egész pontos legyek, a kviddicsesekkel jártam be rá, ha már senki nem mondta, hogy ne. Furcsa is volt aztán az elején már kollégának lenni, amikor átvettem a túlélési alapismereteket az előző oktatótól. Fel is tápászkodom, amint odaér, foglaljon csak helyet ő, nekem még úgyis meg kellene gyújtanom a tábortüzet például, mert ahogy nézem, Ádám késni fog.
– Szia. Foglalj csak helyet - tessékelem máris széles mosollyal, barátságosan a pad felé, átengedve neki a helyet a lányok mellet. – Baj? - kérdezek vissza kissé rosszallóan, fejemet oldalra döntve. Ez tényleg kérdés? Na ne már.
– Naná, kedves tanárnő, most fogom megenni a te fejedet, hogy be merted tenni ide a lábad, amikor amúgy is teleplakátoltuk az egész kastélyt, hogy bárki jöhet, akinek kedve van. Nem is, téged fogunk feláldozni, ugye lányok? - kérdezem, egy pillanatra Fanniék felé fordulva, majd ismét visszanézek rá, hirtelen csípőre tett kezemet meg most már azért leengedem, elnevetve magam. Zsebet keresek a ruhámon, de ezen a fránya paláston olyasmi nincs, így hamar feladom a próbálkozást egy lemondó sóhaj kíséretében.
– Nem nekem tervezték ezt a jelmezt. Ezek a sámánok sose akarták zsebredugni a kezüket? Na mindegy. Örülünk, hogy itt vagy, és érezd jól magad. Én meg azt hiszem, meg is gyújtom a tábortüzet - jelentem be, az órámra pillantva.
– Igazi autentikus sámánisztikus, vagy hogy mondják ezt, na de egy pillanatnyi türelmet kérek. Mindjárt jövök is vissza - közlöm vigyorogva, az órámat mutatva, hogy arra értettem az említett jelzőket, aztán el is sétálok a rét közepéig, ahol szépen elhelyeztük előre a köveket, gyújtóst, fát, most csak meg kell gyújtanom. Na essünk is túl rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668775#post668775][b]Mesélő - 2017.03.19. 18:39[/b][/url]

Az arcok a Házvezető-helyettes felé fordulnak, ahogy középre indul, hogy hivatalosan is bejelentse az estét és meggyújtsa az eridonos tábortüzet. Nagy, látványos kupac csupa földből, gyújtósból, ami a lassan beülő hideget hivatott elűzni a környékről.
Egy ideig minden annak rendje és módja szerint megy; Viktor vigyorgó arccal, egy könnyed pálcasuhintással útjának indítja a szikrát, ami rögtön lelkes fogadtatásra talál és fellobban a főnixek tüze. Egy apró, kósza, pattogó kis parázs és egy ügyesen helyezkedett szellő az oka, hogy amikor Viktor visszafordul az előbbi társaságához, a talárja alja olyan hirtelen kap lángot, mintha megijedt volna, hogy a HVH elmegy a közeléből és ő egyedül marad.
A ruha pillanatok alatt gyullad ki és szinte rögtön érezni az anyag erős, égő szagát; tele van a környék boszorkányokkal és varázslókkal, csináljatok valamit!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668783#post668783][b]Vitéz Rebeka - 2017.03.19. 18:58[/b][/url]

- Oh értem. Bár szerintem, ha tényleg akarnád simán meg tudnád csinálni te is, hiszen minden csak akarat kérdése. - Míg elmondja ezt a kisebb motiváló szöveget, egy másik lány is becsatlakozott hozzájuk. Gyorsan megállapította, hogy őt sem ismeri, ám még mielőtt bemutatkozásra sor kerülhetett volna, a maszkos fiú megint megszólalt.
- Az szuper lehetett, egyszer én is szívesen elmennék oda. És igen, mi készítettük. Vagyis én konkrétan pont nem, de a szobatársam például – mutatott rá Fannira – igen aktívan részt vett a készítésében. Vitéz Rebeka, Eridon, másodév. - Sorban mind a kettőjüknek kezet nyújt, előbb a srácnak aztán a lánynak. Mivel egyikük sem az iskolai talárját viselte, így nem tudta megállapítani, hogy melyik házba és évfolyamba tartozhatnak.
- Köszönöm szépen, tényleg én készítettem szimpla mugli arcfestékkel. - Viszonozza a vigyort, ám az arcfestésével együtt inkább vicsornak hat. Rémisztő egy látvány lehetett, az biztos.
- A dekoráció lenyűgöző, mint mindig. Nem tudom pontosan ki alkotta, de valami elképesztő. Remekül illik a buli témájához is, nem? - Szemét még egyszer végigfuttatta a teljes réten, mielőtt feltenné a kérdést. Ekkor szórta ki a halomban heverő plédeket, ám közben a másik két ember szépen ott hagyja, így ötletét egyenlőre nem tudja előadni diáktársainak.
Kocogásban közelíti meg a maszkokkal megpakolt asztalkát, és éppen sikeresen elkapja azt az egy mondatot, melyben épp egy álarcot ajánlgatnak a lányka számára.
- Nos az szerintem is jól állna neked, tulajdonítsd el nyugodtan. - Belemászva a társalgába szólt közbe a vörös is, mert nem nem bírta megállni, hogy ne mondja el a véleményét. Na de végre alkalmasnak találta az időt, hogy zseniális ötletét.
- No de mi lenne, ha helyet foglalnánk egy olyan cuki kis takarón? Szerintem sokkal kényelmesebb lenne a társalgás, mintha végig állnánk az egész estét. De persze rajtatok múlik – von vállat.
Éppen csak befejezi a mondandóját, mikor látja, hogy kedvenc HVH-juk elindul, hogy meggyújtsa a tábortüzet. Másodpercek múlva már lobog is a tűz, ám mihelyst kettőt odébb lép Viktor bá' már Ő is lángokban áll. Meghökkent arccal nézte, ahogy a tanár úr „kigyullad” a sokktól mozdulni sem tudott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668792#post668792][b]Szépvölgyi Richárd - 2017.03.19. 19:22[/b][/url]

Mivelhogy elég ritkán veszek részt olyan szociális eseményeken, amelyeken több, mint hét fő található (a családom és Viktor miatt tágult ki ez a két fős limit hétre), ezért szokatlan lehet, hogy a klubhelyiségben való csendes olvasgatás helyett most mégis itt leledzek. Pedig bizony, így van - bár a levita falai közt valóban olvasással ütöttem el az időmet (már amennyiben a Sötét Varázslatok Kivédése felsőfokú elméleti szakirodalom bújása kellemes, könnyed időtöltésnek számít), de később rájöttem, hogy sosem árt, ha kiszellőzteti az ember a fejét. És hova is mennék máshova, ugyebár, mint ahol a vöröske található? Amúgy is felajánlotta, hogy nézzek be, gondoltam, miért ne - bár az is igaz, hogy nem mutatkoztunk együtt nyilvánosan a tanórákon kívül ebben az évben... kábé soha.
Mindenesetre tudtam, hogy kissé késve fogok megérkezni a nagy eseményre, amire - a fene vigye - sajnos elfelejtettem jelmezt húzni. Nem is túlságosan izgattam magam a pontosságon, hiszen az eridonos eseményekre nem kifejezetten jellemző a túlzott feszesség és az időpontok másodperces betartása.
A rétre kiérve megpillantottam a dekort (magam sem tudom, hogy kinek az ötlete volt ez a sámános-beöltözős téma, de nekem biztosan nem lenne ennyi kreativitásom), s elcsodálkoztam rajta azért egy pillanatra, miközben végigjárattam tekintetem a jelenlévőkőn, természetesen a vörös hajat keresve. Nem láttam meg rögtön az illető személyt, mert hát fogalmam sem volt, milyen jelmezt húzott; csupán a szemem sarkából szúrtam ki, hogy valaki a rét közepe felé tart. Éppen hogy arra fordítottam a fejem, aztán... hirtelen lángra kapott valami, egy ruhadarab talán - ezt már nem is volt időm átgondolni. Lendült a kezem (pálca nélkül), fókuszmozdulatot adva az aeromágiának - egy csapásra vontam el az oxigént a tűztől, ezzel azonnal eloltva azt. Bevillant egy pillanatra a kép a NEMBaj-ról is.
Csak utána láttam, hogy nevezetesen pont annak a koponyás fejnek a palástja kapott lángra, akit ezidáig kerestem.
- Mi van, főnix, lángra kaptál? - kiáltottam oda neki. - Tűzről pattant egyéniség vagy, tudtad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668796#post668796][b]Kasza Fanni Stefánia - 2017.03.19. 19:34[/b][/url]

- Nagyon menő! - csillogó szemekkel tapogattam a kék ruhácskát, igaz, nem tartozott a kék a fő kedvenceim közé, de így igazán hangulatos volt. Ráadásul milyen jól megtartotta a színét is az évek alatt, mert biztos nem két éve járt ide az anyukája Nócinak. - Persze, nyugodtan, nem harap! Csak nyalizik. Igazából egy pasi faló, mert mindig megtalálja a srácokat és általában leveszi őket azonnal a lábukról - ekkor egy vigyorgós, sunyi pillantással Viktorra sandítottam fél szemmel, majd vissza Nócira és eszembe jutott az a pár srác, akinél már tiszteletét tette az eb. MJ, Erik, Mattrac és még sorolhatnám. Természetesen Hime azt se tudta, hogy Viktorhoz vagy az új jövevényhez bújjon, ezért csak elvágódott az ölemben és élvezte, ahogy gyöntölték.
- Igen-igen, de nem árulhatom el. Had legyen meglepi, úgy sokkal izgibb! - kacsintottam rá, hiszen ki az, aki nem szereti a meglepetéseket. Olyan embör nem létezik!
Ekkor új személy csatlakozott hozzánk, nagyon ismerős volt, mintha láttam már volna valahol, sőt, biztos voltam magamban, hogy én őt láttam. Mert tutira láttam, csak én nem emlékeztem, hogy hol és mikor. De láttam és ismerős volt.
Nem szóltam közbe, anyám azért mindig egy tockossal ajándékozott, ha belepofátlankodtam a beszélgetésbe és ez valahogy belém nevelődött, a fene tudja hogy.
Követtem Viktort a szemeimmel, ahogy meggyújtotta a tüzet. Tapsoltam, ujjongtam a narancssárga lángok kecses mozgása láttán és ropogása hallatán, ami... várjá' má'! Az a tűz nem a tábortűz. Az Viktor! JESSZUS MARISKA!
Fogalmam sincs mi ütött belém. Felkaptam az élvezkedő Corgit és belenyomtam Nóci ölébe.
- Vigyázz már rá, most életet kell mentenem! - gyorsléptekkel megcéloztam az asztalt, ahol volt még gyümölcslé, a szoknyám útban volt így azt hátradobva rohantam hanyatt homlok az asztalhoz. Ott körülnéztem, hogy hol is lehetett az a hülye itóka, végül megtaláltam. Kancsóstul felkaptam és megfordultam majd elindultam.
- Jövök már Viktor, jövök! Hero lesze.... - és itt lehet azt mondani, hogy Repül a bálna. Jelen esetben a kancsó a kezeim közül.
Túl hosszú volt a szoknyám és hát, ahogy rohanni kezdtem, megfeledkeztem róla, hogy hátra kéne dobni vagy legalább oldalra, hogy akadályozzon vagy essek hasra esetleg valami. Természetesen rátapostam és a másodjára említett opció be is következett.
A barna szoknyára léptem, az anyag nem akart engedni és a súlyom már vitt előre, főleg, hogy a lendület is rásegített, -természetesen a gravitáció tette a dolgát- így én, mint egy lassított felvétellel kiterültem a fűben, mint béka az úttesten, a löttyel teli kancsó pedig olyan gyönyörűen szelte át az eget, hogy ettől még egy hajtó sem tud szebbet dobni kvaffal. Sáros arcocskával néztem fel, ahogy a lángoló Viktor felé száll a kancsó, de az elment mellette, a gyümölcslé a fűben végezte, az edénye pedig...hát fogalmam sincs. Nevetve ültem fel, mert vicces volt, mit ne mondjak, de Viktor még égett. Asszem épp akkor vált igazi főnix madárrá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668836#post668836][b]Csizmazia Hajna - 2017.03.19. 21:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668844#post668844][b]Návay L. Viktor - 2017.03.19. 21:36[/b][/url]

Amíg Ádámot lekötik frissen szerzett pikkelyei, én volnék a földi helytartója, így hát idejét látom a tábortűz meggyújtásának. Eddig minden rendben is volna, hiszen mi baj történhetne közben? Nem vagyok szokva a talárral sem ilyen közegben - terepre mindig mellőzöm, ha lehet -, a palásttal pedig még kevésbé, és elég egyetlen kósza fuvallat, na meg egy szikra, máris kigyullad. Először észre sem veszem, csak a fura füstszag csapja meg az orromat némi késéssel. Bele is szaglászok a levegőbe, hogy rájöjjek, honnan ered. Ahogy a vállam fölött félig hátrafordulok, máris erősödik, és közben egyre többen bámulnak. Ajajjajj, én égek.
– Hogy az a megzápult... - kezdek bele a morgásba, miközben kibogarázsni próbálom a tűt az anyagból, amely összetartja, egyelőre nem sok sikerrel, de aztán menten észbe is kapok, hogy ennyi diák előtt talán mégsem kellene a szitok-szókincsemet bemutatni A-tól Z-ig.
– Csak egy főnix volnék... - dünnyögöm inkább, némileg erőltetett vigyort varázsolva az arcomra, amely aztán csak felszabadultabb lesz, amint végre megadja magát ujjaim között a hosszú fémdarab. Felszusszanok, hogy akkor már ledobhatom ezt is - kár volt bajlódni a bűbájjal, hogy bele ne főjek, hiszen már úgyis mindegy -, és ráküldhetek egy aguamentit, de ekkor magától is elalszik a tűz. Fanni is rohan egy kancsó innivalóval, ami elől kénytelen vagyok elhajolni, mert bár az itóka a füvön végzi, a kancsó még felém repül, majd elzúg az orrom előtt, ahogy félrelépek. Fuh, hát nem ennek köszönhetem, hogy kialudtak a lángok, de akkor mégis minek? A válasz hamarosan meg is érkezik, méghozzá Ricsi hangján. A megégett palástot a vállamra dobom beleakasztva a mutatóujjamat, csak úgy lazán, a koponyát meg egyelőre nem véve le sétálok át a tömegen. Nem ezt terveztem attrakciónak, de most már ez is pipa, és hála az égnek, nem szívtam meg annyira, hogy a gyengélkedőn kössek ki netán.
– Mi mást csinálna egy főnix? - Válaszolok kérdéssel, félig már nevetve, miközben áthaladok az emberek között. Remélem, senkit nem traumatizált nagyon, hogy sikeresen felgyulladt a jelmezem.
– Örülök, hogy meggondoltad magad. Biztos eloltott volna valaki, mielőtt én leszek a díszkivilágítás, de mégsem szeretnék teában úszni, ha már választhatok - jegyzem meg, megállva Ricsi előtt, és végignézek rajta. A legkevésbé sem illik a környezetbe, de ez cseppet sem zavar. Gond egy szál se, csak fogom a fejemen lévő koponyát, ami még mindig egyben van csodával határos módon, leveszem, majd az ő fejére illesztem.
– Nem is áll rosszul, bár van amúgy egy egész kupacnyi maszk még, ha érdekelne. Igaz, egyiken sincs ilyen szép szivárványos toll... meg oroszlán sincs, azt hiszem. Valamiért azt képzelem az igazinak, tudod, mint Herkules, a nemeai oroszlán bőrével a vállán... - állapítom meg kissé sajnálkozva, mintha ez aztán létfontosságú lenne. – Na de keressünk egy szabad padot. Erre az izgalomra kell egy kis tea. Ugye a nem hoztad magaddal amúgy egyik könyvedet sem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668946#post668946][b]Berecz Eszter - 2017.03.20. 12:24[/b][/url]

Eridonos buli
//  Rebi és Álmos
haj és arcom

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=668960#post668960][b]Leavey Héloise Lindsey - 2017.03.20. 18:46[/b][/url]