38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 ... 41 ... 95 96 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2014. szeptember 23. 07:45 | Link
Megvárja, amíg elhal kicsit a hangzavar, illetve néhány később érkező is bemerészkedik a társai közé, majd ismét a papírjaira pillantva, folytatja az évnyitót, bújkáló mosollyal a Keith – Leonie párosra pillantva.
- Nem tudom, nem észrevenni a diákokat, akik sajátos módon értelmezik a dísztalár fogalmát, jöjjenek hát a Legek. Először a Legeridonosabb szavazás nyertesei, Keith Coltrane és Leonie Rohr.
A tapsba ő is beszáll, megvárja, amíg a két kisdiák kifárad egyedi szettjükben, majd kezet fog velük, és átadja nekik az emléklapból, minden ízű csokiból és könyvből álló ajándékot.
- Idén a Legrellonosabb díjat Mihael Gérard Saint-Venant veheti át.
Ismét tapsol a többiekkel, és az előbb felsoroltakat a fiúnak is átadja egy kézfogás keretében.
- A Leglevitásabbjaink ismét ketten vannak, a bűbájos Laurena Aquamarine és az egyre nagyobb ismeretségre szert tevő Katie Runa Blackwood.
A két hölggyel nem csak kezet fog, de, mint Leonie esetében is, két-két puszival is megjutalmazza őket.
- A Legnavinésebb maradt, megvallom, szinte biztos voltam benne, hogy Szendrei professzorasszony az ő nevét közli majd velem. Idén a Legnavinésebb, Czettner R. Luca
A kislánnyal is kezet fog és ad neki kép puszit, mielőtt az unikornisos csomagolásba rejtett ajándékokat átadná neki. Miután a lányka újra a helyén ül, ismét előrébb lép, megköszörülve a torkát.
- Az éves szavazások következnek. Idén az Év diákját nem szavazás úton választottuk meg, hanem a pontverseny figyelembe vételével. Ezek alapján igen kimagasló 1232 ponttal, az idei Év diákja címet Apáthy Hanka kapja.
Először ő maga se akarta elhinni ezt a szép eredményt, pedig igaz. Mivel a lányka igazoltan van távol, így a pontokért járó ajándékcsomagot házvezetőjének adja át.
- Ha már Doléance kisasszony kezét fogom, megragadnám az alkalmat, hogy az ő ajándékát is átadjam, hiszen abszolút győzelemmel idén ő lett az Év házvezetője.
Az ifjú házvezetőnek is ad két puszit, gratulál és megköszöni mindazt, amit a Levitáért tett, mielőtt visszatérne, hogy három újabb ajándékot vegyen magához, mielőtt visszalépne a tanári asztalhoz.
- Az Év házvezető – helyettese egyben az Év tanárai közül az egyik. Így, remélem, megbocsátja, hogy csak egyszer jövök felé. Ez a hölgy pedig nem más, mint Emma McNelly.
Egy másik ifjú tanerőhöz lép, akinek átad két csomagot, és ad két puszit, gratulál és megköszöni a munkáját, majd egy fiatalemberhez lépkedve folytatja beszédét.
- Idén nagyon szoros volt az állás, majd döntetlennel zárult. Az Év tanára lett McNelly kisasszonnyal együtt Merkovszky Ádám is.
A férfihez érve kezet fog vele, gratulál és neki is megköszöni a munkáját, amit ebbe az évbe fektetett. Visszalépve két csomagot, egy pirosat és egy sárgát emel még fel.
- Idén kimagasló munkájuk miatt, ketten is elvehetik az Év prefektusa címet, ők pedig Czettner R. Luca és Keith Coltrane.
Tapssal várja őket, kézfogással és Luca esetében puszival fogadja, megköszöni a munkájukat, majd megvárja, hogy visszasétáljanak a helyükre, mielőtt folytatná.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 23. 19:06 | Link
Moondance <3 <3<3
Évnyitó/Évzáró

Végre itt a nap, amelyet már olyannyira vártam, hogy tegnap alig sikerült elaludnom. Ez amiatt volt, mert képtelen voltam eldönteni, hogy erre  a kivételes alkalomra milyen színű masnit kössek a hajamba... de szerencsére sikerült! A mai napot korán keléssel indítottam, mert kellett nekem idő, hogy elkészüljek, meg arra is, hogy megtaláljam a dísztalárom... Egy fekete egyberuhát vettem fel a talár alá. Érdekes tény, hogy most húztam fel évek óta először szoknyát. A hajamat oldalra fontam és a végére egy hatalmas kék masnit kötöttem. Ezzel a színnel jobban képviselhetem a házamat. Már el is indultam, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem valamit... a cicámat. Nyakoncsíptem a kis lurkót és persze, mint mindig egyen masnit aggattam rá. Az ő nyakába is kötöttem egy kék szalagot. Hamar eltrappoltam a nagyteremig, ahol persze már nyüzsgött az élet... Egy kicsit késve, de épségben beballagtam a terembe és helyet foglaltam a Levitások asztalánál. Annyi ismerős arcot láttam ott, meg mindenütt a teremben. Amikor oldalra pillantottam megláttam egy hatalmas kutyust... kettőt tippelhettem, hogy ki a gazdija, bizonyára a leányzó, aki mellettem ül. Nem telt el sok idő és gondolkodás nélkül megszólítottam a lányt.
- Szia!
Amikor végigtekintettem a leányzón, megakadt a szemem a talárja alól éppen hogy csak kilógó kék ruhán. ~Jéé, kék!~ Nem, mintha nem lett volna olyan színű az egész terem, de nekem is azon ragad meg a szemem, amin nem kéne.
- Milyen szép színe van a ruhádnak a talárod alatt! Pont olyan, mint az én masnim!
Hatalmas lelkesedéssel mutattam a fonatom végén lévő szalagomra, amelynek a színe teljesen megegyezik a lány ruhájával, meg persze a terem dekorációjával... A tekintetem ezek után lentebb vándorolt és megakadt a kutyuson.
- Ez a te kutyosod? Úgy szeretem ezt a fajtát... Meg szabad majd simogatni?
Nem mintha ne lett volna mit simogatnom... a cicám éppen az ölemben dorombolt. Amikor befejeztem az észrevételeim közlését, egy pillanatra elfordultam, hogy megnézzem, hol is tart az igazgatóúr, de fél fülem persze a leányzón tartottam.  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 23. 20:09 | Link
Évnyitó - Évzáró
Evelin


Nyugodtan, legalább is kevésbé feszülten, ücsörgök, az asztalnál, démonnal az oldalamon. Néhány háztársammal néha váltok néhány szót, majd figyelem az eseményeket. Még midig szálingóznak emberek, a terembe, pedig már elkezdődött az évnyitó/évzáró. Hirtelen leül mellém egy lány és meglepetten pillantok rá.
- Szia. – köszönök neki én is. Kicsit meglep, hogy mindenki milyen jól fogadja Démon jelenlétét termete ellenére. – Köszi. A nagyi elemében volt, és úgy gondolta ezt a ruhát kellene felvennem. – Mondom egy halvány mosollyal. – De látom, hogy a cicáddal szeretsz össze öltözni. – teszem hozzá mosolyogva. Közben természetesen figyelek az igazgató úrra. Nem lenne szerencsés már az évnyitón kifogni egy büntetést. – Igen, Démon a neve… Persze meg lehet simogatni. Barátságos. – Mondom továbbra is mosolyogva. Na jó talán mégsem lesz olyan rossz ez az évnyitó. Gondolkodom figyelve a beszédet és hogy épp kiknek osztanak díjakat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 23. 21:39 | Link
Moondance <3 <3 <3
Évnyitó/Évzáró

A lány hamar adott választ az én kissé nem normális kérdéseimre... Erről eszembe jut egy érdekes kis bölcsesség amelyet nemrégiben hallottam egy nagyon bölcs személytől... "Rosszat kérdezni nem lehet." Ezt a mondatot azóta is újra, meg újra felidézem magamban. Amikor elérkezettnek látom az idejét annak, hogy elfordítsam a tekintetem az igazgatóúrról vissza fordulok a lány felé. Megejtek én is egy kedves mosolyt, de ez már csak amolyan reflex, vagy inkább megszokás a számomra. Amikor tekintetem megint a lányra emeltem, elgondolkodtam azon amit az imént mondott a nagymamájáról. A néni biztosan kedves és egyben furcsa forma lehet, ha ilyen ruhát ad szegényre. Ezt abból szűrtem le, hogy a leányzó próbálja elrejteni a kis kék öltözetének minden részét a talárja alá a sok kíváncsi szem elől. Amikor egy kicsit elmorfondíroztam ezeken a gondolatokon a lány megosztott egy érdekes észrevételt velem és a cicámmal kapcsolatban, amin persze elmosolyodtam magam. Kimondottan büszke voltam arra, hogy feltűnt a leányzónak a dolog.
- Örülök, hogy észrevetted... Ugye milyen aranyos? Neki kimondottan jól áll a pici kék szalad, nem?
Felemeltem a cicámat az ölemből és magam elé tartottam, hogy jobban láthassam a kis masniját. A masni elméletben úgy szolgál, mint egy kis "nyakörv". Erről az egy ismertető dologról a házunk apraja-nagyja ismer minket. Ha esetleg eltűnne a kis lurkó, akkor legalább könnyen meg lehet találni... Szép óvatosan visszatettem az ölembe az állatkámat és a tekintetem csak úgy, teljesen véletlenül a lábainknál üldögélő hatalmas kis pihe-puha bundájú kutyuskára vándorolt. Abban a pillanatban megfogalmazódott bennem egy kérdés...
- És te miért nem öltözöl vele össze? Talán nem volt szalagod? Azon segíthetek ám...
A zsebemben szerencsére mindig volt pár szalag pluszban, arra az esetre, ha az én kis virágszálam elhagyná valahol. Ez gyakran megesik... nem tudom, hogyan tudja mindig leszedni magáról, de ez igazság szerint nem is érdekel igazán, ezek a cica magánügyei... A lány még a kutya nevét is készségesen megosztotta velem, amin még rágódnom kellett...
- Apropó, engem csak szólíts Eve-nek, a cicámnak meg még sajnos nincsen neve, szóval azt nem tudom megosztani veled...
Ránéztem az ölemben lévő cicára, aki immáron már édes deden alukált.
- Ha szabad érdeklődnöm, a kutyusodnak miért Démon a neve?
Szerintem ez a név nagyon illik az állathoz, magam sem adhattam volna neki jobbat... de akkor is érdekel a dolog. Hátha mond valami olyan dolgot, ami alapján én is dönthetek a cicám nevét illetően...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Írta: 2014. szeptember 23. 22:12 | Link
A Tanévnyitó/Tanévzáró és Catherine

Rucii a dísztalár alatt

Ma reggel pont ugyanolyan gyűrötten ébredtem, mint az előző pár napban. Mély sóhajjal feltápászkodtam, megengedtem pár simogatásnyi szusszanást magamnak és Sebastiannak mielőtt felkelek. Ő értékelte, mert hangos dorombolással nyalogatta meg az arcomat, én azonban már kevésbé szerettem ezt a gesztust a részéről. Undi és érdes, mint valami... nem tudok rá példát. A klubhelyiség irányába hegyeztem a fülemet, ám a szokott nyüzsgés hangjai most épp hiányoztak az összképből. Mélyet sóhajtottam, majd a tükörhöz csámpáztam egy élőhalott mozgáskoordinációs-készségével, majdnem hasra esve a nagyra nőtt cicában, többszörösen is. Fésülgetni kezdtem az amúgy teljesen szénakazal hajamat, amit abba is hagytam, miután beláttam, hogy kilátástalan és tragikus esemény. Magamra kaptam a ruhám, meg egy talárt és indultam kifelé, mikor eszembe jutott, mi is volt a fontos dolog, amin tegnap este lefekvés előtt gondolkoztam. Az évnyitó.... Ha azt mondom, hogy soha nem voltam híres a pontosságomról, akkor azt hiszem, hogy még erősen szépítettem is. Soha nem érkeztem időben, vagy túl korán, vagy túl későn érkeztem, valahányszor időponthoz voltam kötve. Ez az idén sem volt másképpen, így mikor a szobámból kilépve az órámra pillantottam, már tudtam, hogy végem. Merlin szakállára, Lavia, miért nem tudtál ma is inkább korábban odaérni? Nagyon nehéz lett volna? Belehaltál volna? Figyelsz te rám egyáltalán? A válasz erre egyértelműen egy határozott nem volt, hiszen még át sem öltöztem, tehát az utam egyből száznyolcvan fokos fordulatot vett és visszaviharzottam a szobába, hogy az alkalomhoz illő öltözetet varázsoljak magamra. Ez sajnálatos módon nem éppen öt perces mutatvány volt, azt sem tudtam, mit kéne felvennem, tehát elég sokáig tartott, mire végre megállapodtam egy kellően különc, viszont annál hazafiasabb ruhában. Gyorsan rákaptam a dísztaláromat, majd futólépésben vágtam át a kastélyon, hogy még időben megérkezzek a jeles eseményre, holott tudtam, hogy már most is elfogadhatatlanul sokat késtem. Ettől még a stressz nem tudta elvonni a figyelmemet hőn szeretett Angliámról, mely most oly távolinak tűnt a számomra, pedig nem volt az. Még a legkevésbé sem, mert az utazás időpontja már a nyakamon volt. Elmosolyodtam, majd a nagyterem bejárata előtt megtorpantam. A fenébe... Most akkor? Nem sokáig hezitáltam, rengeteg késéssel bár, de becsusszantam egy üres helyre a Levita asztalánál, megengedve egy elismerő hümmögést a díszlet miatt. Nem is rossz, nem pont az, amire számítottam, ettől még egészen tetszetős. Körbepillantottam keresgélve és rájöttem, hogy a keresett személy mindössze karnyújtásnyira ül tőlem.
- Szia Cat... - súgtam oda neki halkan, de annál szélesebb vigyorral. Meg akartam kérdezni tőle, hogy mik a tervei nyárra, de sajnos az időpont nem volt a legalkalmasabb a bájcsevegésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 23. 22:35 | Link
Évnyitó - Évzáró
Evelin

Az igazgató beszéde nem nagyon köt le, de még is megerőltetem magam és megpróbálok figyelni, ami nem mindig sikerül.
- Igen tényleg jól áll neki. – Mondom, majd Démonra nézek, mikor megkérdezi, hogy mi miért nem ötözünk össze. – Általában össze vagyunk ötözve, mert én feketében és szürkében járok szegecses nadrágszíjjal. Neki meg fekete bőr nyakörve van szegecsekkel díszítve. – mutatok a nyakörvre. – Nem szoktam szoknyába lenni. Csak ha bokáig ér, és jól eltakar. Vagy épp hosszúnadrágban. – mondom neki. – Amúgy ha gondolod, megpróbálhatod a nyakába kötni, de akkor halottat fog játszani. Nyakörvön és hámon kívül mást nem nagyon visel el. – teszem hozzá. Néha még az igazgató felé pillantok, majd végleg a lány felé terelődik a figyelmem. – Én Moondance vagyok. – mutatkozom be. – Majd találsz neki valami hozzá illő nevet. – mondom mosolyogva. – A szeme miatt lett Démon. Meg kiskorában, mindig vicsorgott. És ez az élénk kék szemekkel kicsit ijesztővé tették. És innen ered a neve. Jobbat nem tudtam kitalálni. De a nevével ellentétben egy kezes bárány. Senkit nem bánt parancs vagy ok nélkül. Ő a legjobb védelmezőm. – mondom mosolyogva. – Te honnan szerezted a cicát? – kérdezem tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. szeptember 23. 23:58 | Link


Évnyitó - Dióka <3
még a beszéd előtt

Épphogy csak ma reggel érkezett vissza az iskolába, így a szünet számtalan kalandja kavarog még a fejecskéjében. A nyár nagy részét otthon töltötte Talároson és amikor csak tehette, kiszaladt megsétáltatni Iát. Mert igen, sikerült hazaszállítania a kis csacsit aki már akkorára nem is volt olyan kicsi, így a vonatról elég gyorsan elhajtották, mondván szamarakat nem szállítanak. Ezért egyéb mágikus módon kellett hazatessékelnie a háziállatát, míg végül a kezében állatkája csillámos pórázával bekopogott a házba. És itt kezdődtek a gondok. Az apukája ahogy meglátta Iát rögtön le kellett ülnie egy kicsit, mert úgy megszédült az csacsikája láttán, hogy Elena hirtelen azt hitte, elfog ájulni. Közben anyukája próbált meg levegőhöz jutni, mert észrevette a lány csomagjai közt megbúvó gumicukros zacskókat, ugyanis elvileg nem szabadna ennie ilyeneket, mert "elvonón" van már egy éve a túlzott pörgések miatt. De akkor még a hajszínéről ne is beszéljünk... Az miatt is le lett szidva apukája jóvoltából, szóval a szünet első pár hete arról szólt, hogy megpróbálta kitalálni, milyen legyen új hajzuhataga színe. Végül az egyik otthoni jó barátjával, Regivel döntöttek a tökéletes felől, ami a barna, alul pedig felfelé ívelő szőke színezés lett. Persze az iskolai kapcsolatairól sem felejtkezett meg, minden héten küldött szobatársainak egy összegző baglyot arról, hogy eddig hogy alakultak a dolgok, meg hogy nagyon hiányoznak neki és már alig várja az új tanévet, mert akkor ismét együtt lehetnek. Aztán teltek múltak a hetek, evett, aludt, Iázott és végül elérkezett a tanulásmentes napok vége, egyben az indulás ideje is. Úgy volt, hogy tegnap már visszavonatozik, de Regi kérésére maradt még egy kicsit, szóval végül csak ma reggel tudott sikeresen visszaköltözni a kastélyba. Elrendezte a dolgait, aztán lefeküdt pihenni egy kicsit és... elaludt.
De úgy ám, hogy csak ebben a pillanatban csattan ki a szeme, az évnyitó előtt körülbelül fél órával. Rohamléptekben, szinte már a port is felkeverve a szobában, galoppozik el a fürdőig, azután pedig a vissza a szobába, hogy kikapva dísztalárját, süvegét és valami kis ruhácskát, elindulhasson végre az ünnepségre. Nem viszi túlzásba a dolgokat, hajfürtjeit elegánsan elrendezgeti, aztán már csak azon kapja magát, hogy a Nagyterem felé baktat, izgatottan pillantgatva ide-oda. Ha most nem lenne rajta magassarkú, tuti, hogy még szökellne is egy párat örömében, mikor végre megpillantja a villódzó fényeket, amelyek odabentről szőrödnek kifelé. Azonban akad egy kis gond. Elnézve a többieket, akik a terem felé haladnak, azt veszi észre, hogy a többség nem egyedül, hanem párokban érkezik, ráadásul az asztaloknál is általában kis csoportokba tömörülve üldögélnek a diákok. A probléma csak az, hogy az Eridonos nebuló arra nem gondolt a nagy kapkodásban, hogy Ő majd szeretne valakivel cseverészni a kezdés előtt, ezért most lábujjhegyre pipiskedve próbál kitekinteni a tömegből, hogy kiszúrjon egy olyan személyt, akinek lehetőleg még nincs kísérője. Az ár közben hánykolódik tovább, egyre közelebb tolva a kukucskáló lányt a bejáratig. Aztán, mintha csak egy Isteni fénycsóva világítaná meg az egyik az ajtóhoz közeli fiút, rögtön megakad a tekintete a Rellonos srácon. Ismerni ismeri, számtalanszor akadt alkalma beszélgetni vele néha a szünetekben, de tart attól, hogy esetleg Dió nem emlékszik rá vagy ódzkodva vállalja el a feladatot. Azért jó mesehősökhöz híven szerencsét próbál és óvatosan lépkedve a bokaficamtól tartva közelíti meg a Jégvarázslót.
 - Szia-Dió! Beszélgetünk? Akarom mondani, bekísérnél a Nagyterembe...? - Néz fel a fiúra hatalmas bociszemeket meresztve, jobb kezével dísztalárja zsebeit matatva. Mi van ha nem ismeri meg így? Nem Ő lenne az első, egy másodikos fiú ma a folyosón azt hitte rá, hogy egy új diák, mert még sosem látta eddig. Pedig nem, már a harmadik évét kezdi itt, szóval cseppet sem mondható gólyának. Vagy talán barátnőjének mégis igaza lehet? Tényleg összement volna a szünet alatt? Csak nehogy eltereljék az ujjak felé, mert azt hiszik, hogy Ő is az...  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ászkíí | Gwency barátosnéja és Haru unokahugicája | The Tractor and the Rose
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 24. 13:11 | Link
A Tanévnyitó/Tanévzáró és Lavia  Cheesy


Próbálok odafigyelni az eseményekre, a beszédre,  azonban ez nem igazán jön össze. Túlzottan is lefoglalt az, hogy megtudjam merre jár az én kis féltesóm. Persze eddig hírét sem láttam a másik asztalnál, így hamar rájöhettem, hogy ő is késésben van és még nem ért ide. Na legalább valami, amiben hasonlít rám! Jobb elfoglaltság hiányában végigpillantottam az engem körülvevő embereken, diákokon és tanárokon a teremben. Az igazgató eközben tartotta a beszédét, de nem sokat jegyeztem meg belőle, legfőképpen azért nem, mert nem a mi házunkról volt szó, leszámítva egy embert a többi mind számomra nem olyan fontos ember volt, hogy meg akarjam jegyezni, vagy odafigyelni rá, hogy kik ők mivel nem az én házam tagjai voltak. Továbbra is szemmel tartva a körülöttem lévőket, elcsíptem néhány halk sutyorgás egy két érdekesebb szófoszlányát, de nem tudtam őket összetenni és igazából, nem is akartam. A saját dolguk, hogy mit mondanak, tesznek vagy éppen az, hogy mivel zavarják az évnyitót. Az igazgató ekkor már áttért a tanárokra a beszédében mikor megéreztem, már ha mondhatom azt, hogy ez egy megérzés volt, de Lavia megérkezett a terembe. Elmosolyodtam rajta, mert így nem csak én késtem el, hanem ő is. Legalább a féltesók tartsanak össze! Szórakozottan sütöttem le a szemem nem fedve fel, hogy észrevettem őt. Odapillantva újra láttam, ahogy helyet foglal, majd ő is a díszletet szemléli meg, aztán körbepillant és végül rajtam állapodik meg a tekintete.  A mosolyomból egy apróbb vigyor lett mikor hozzám szólt.
- Szia neked is hétalvó!-suttogtam és a tanárok felé megengedtem egy pillantást hátha valamelyik figyel, majd vissza rá meggyőződve, hogy majdnem mindegyik a beszédet figyeli.
- Talán téged is egy bolyhos négylábú viccelt meg mint engem?-kérdeztem, majd a taláromra pillantottam amin természetesen megtalálható volt Sierra pár szőrszála. Kellett neki ráfeküdni...de legalább sötét a bundája, így annyira azért nem feltűnő. Maximum ha valaki, jobban megfigyeli akkor veheti észre, hogy itt ott fellelhető rajta egy két szőrszál, de melyik ruhámon nem volt? Majdnem mindegyik ruhámra ráfekszik, ha kényelmesnek ítéli, így ezen sem kellett volna meglepődnie senkinek. Biztos sokaknak van itt macskája és nem én vagyok az egyetlen aki így járt.
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Mina Izabella
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2014. szeptember 24. 16:28 | Link
Keiko <3

Nézem, ahogy jönnek az emberek, gyűlik a terem, egyre több és több diák és tanár van jelen. Nézem, ahogy a régi barátok a szünet után lelkesen köszöntik egymást, hogy rögtön történetekbe kezdenek. Hogy meglepődnek új szerelmespárokon. Remélem jövőre, mikor ismét elkezdjük az évet, már nekem is lesz kit köszöntenem. Most jóformán csak Gwent ismerem, ő viszont Eridonos, így nem sok esélyt látok a társalgásra, hiszen másik asztalnál is ül. Nagy nézelődésemben egyszer csak rám köszön egy lány, aki velem szembe foglal helyet.
- Szia!
Lelkesen kihúzom magam, mivel az évfolyamtársaimnál így is kicsit nyúlánkabb vagyok, ezért tökéletesen beleillek a társaságba úgy is, hogy egy kicsit fiatalabb vagyok. Szélesen elmosolyodom, hiszen most lehetőségem nyílik barátkozni, és nem is akárkivel egy háztársammal. Keiko nevét jól elraktározom, miközben az asztal felett kezet nyújtok neki.
- Mina vagyok.
Hozzá akarom tenni, hogy elsőéves, de szerintem teljesen felesleges, hiszen látszik rajtam. Néha ugyan megfordultam itt, de a Levitát eddig csak anya elmesélései alapján ismertem meg, és ha régebb óta itt lennék, akkor már azért csak megismertem volna pár ember. Viszont most itt a lehetőségem, és remélem az első lány, akivel találkoztam, hajlandó barátkozni velem.
 Elkezdődik végre az este, házpontok, és házkupa osztás. Mind a négy háznak tapsolok, és elcsodálkozom az eredményen. Jövőre remélem én is hozzáteszek ehhez a szép eredményhez, hiszen ez fantasztikusan szép. Szegény Rellonosok biztos sajnálják, hogy olyan kevés pontot gyűjtöttek, de talán majd jövőre jobb eredményük lesz, én minden háznak szurkolok, az a biztos. Alig várom már, hogy kviddicsmeccsek is legyenek, bérelt helyem lesz a szurkolópáholyban.
- Ezeket mi kapjuk?
Csodálkozva bökök a cukrokkal és csokikkal teli ajándékra, ami előttem is megjelenik, amikor kiderül, hogy a Levita nyert, és nem tudom nem megjegyezni, ami hangosan ki is csúszik, és remélem, hogy a velem szembe ülő lány nem néz majd furcsán rám, amiért ilyen butaságot kérdezek. A szüleim ugyan varázslók, én muglik között nőttem leginkább fel, és bár már sok mindent láttam, azért még mindig meg tudok döbbenni.
- Ő az apukám.
Mondom büszkén, miközben apa elfoglalja a helyét a tanári asztalnál. Mint mindig, most is késik, de hát ez a munkájával jár. Itt van, és ez a lényeg, ha pedig erre néz, még integetek is neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 24. 21:21 | Link
Moondance <3 <3 <3
Évnyitó/Évzáró

Mindig annyira örülök az ilyen napoknak... már megint egy végtelenül kedves emberrel hozott össze a sors. Ennél jobban azt hiszem nem is alakulhatott volna a napom... A figyelmem azt hiszem végleg elterelődött az igazgatóúr beszédéről, végül is ez várható volt... Örömmel vettem, hogy a leányzó szerint is aranyos a cicámon az a bizonyos hatalmas kék masni, mert szerintem is az... A lány még megosztott velem pár érdekes információt is, amelyeknek például nagyon örültem...
- Jajj, de aranyos kis nyakörve van! Egypként engem is ritkán lehet szoknyában látni, már rég óta nem vettem fel ilyet, de ez egy kivételes alkalom...
A válaszom után hatalmas örömmel töltött el az amikor azt mondta, hogy ha gondolom köthetek a kutyus nyakába masnit... Rámosolyogtam a lányra, aztán a tekintetem leengedtem a földön üldögélő állat felé... A cicámat felemeltem az ölemből és átraktam a mellettem lévő székre... Nekem fontos dolgom akadt, most nem volt ott jó helyen... Szépen lassan felemelkedtem a székemről és leguggoltam a kutyus mellé és simogatni kezdtem a pihe-puha bundáját...
- Jéé, Démon bundája milyen puha!
Muszáj volt közölnöm, bár gondolom ezt a tényt már a gazdija is régóta tudta... Mindeközben kivettem a zsebemből egy piros színű szép hosszú szalagot... amikor megbiztosodtam róla, hogy körbe éri a kutyus nyakát hozzá is kezdtem a művelethez. A kutyusnak minden bizonnyal kötélből vannak az idegei, mert nem is érdekelte, hogy mit matatok a nyaka körül, igazság szerint rám sem hederített... Végül is hozzám aztán kellenek azok a strapa bíró idegek... A lány eközben be is mutatkozott nekem, amire csak egy rövidke felpillantással reagáltam. Moondance-nek igaza volt, ez az állat egy kezesbárány... A művelet közben hallgattam a lány szavait... Érdekes dolgokat mondott, sőt még a kérdésemre is válaszolt. ~Azt hiszem megkedveltem a leányzót...~ Amikor a masnit sikeresen rögzítettem a kutyus nyakán, elégedetten vissza is ültem a helyemre Moondance mellé. Vetettem egy pár büszke pillantást az alkotásomra Démon nyakán, és kíváncsian vártam a lány véleményét a dologról...
- Remélem is, hogy majd lesz valami neve a cicámnak egyszer... Neked van esetleg valami ötleted?
Az utóbbi napokban az összes embertől megkérdeztem akivel összefutottam, hogy melyik név is illene az én kis fekete cicámhoz... Apropó, a lány kérdésére illene válaszolnom...
- Ajándékba kaptam... Nem is olyan rég...
Remélem megelégszik ezzel a válasszal is... Tőlem csak ennyire telik. A továbbiakban érdeklődve figyeltem a lányt.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kárpáthy Szaffi
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. szeptember 24. 22:06 | Link
Évnyitó/záró - Misike

Mindenfajta lelkesedéstől mentesen ücsörög szépen a Rellon asztalánál, és próbál nem túl látványosan tököt támasztani. Igazából csak kötelességből teszi tiszteletét az eseményen - valószínűleg sokan vannak még így -, mélyen legbelül inkább futna valahol, vagy hogy valami társadalombarátibb tevékenységet mondjak: aludna. De nem. Mert ez egy iskola, a kutyafáját.
Amikor kell, persze, tapsikol, amikor nem kellene, akkor is előfordul, de ez a figyelmetlenség számlájára írható, és csak egy csipet tapsnyi idő után eszmél fel arra, hogy már nem kell dicsőíteni senkit sem. Egy névre azért felkapja a fejét, majd mikor az épp mellette csücsülő ünnepelt visszatér a helyére, lassan felé dől.
- Ezt is megfúrtad, mi? Kellett már a pozitív reklám? - susogja oda Misikének, minden cseppnyi ártatlanságát belesűrítve. Ő nem élcelődik, áh. Csupán csak nem érti, hogyan hangozhat el a prefektus úrfi neve pozitív kontextusban. Hogy jó volt-e róla anno az első benyomása? Ebből kiindulva...
Azonban gyorsan túlteszi magát megrökönyödésén, és birizgálható tárgy után kutat, ami talán fenntarthatná éberségét, de mind hiába. Igazából itt most semmi nem tudná igazán lekötni, még egy jó szópárbaj, vagy tényleges csetepaté sem, pedig ezek általában felpezsdítik - mondhatni jobban hatnak rá, mint a koffein. Jajj, koffein.
- Unatkozom. Beviszel a málnásba? - kit érdekel, hogy az előbb még gúnyolódott? Ha esetleg Misi emiatt nem vállalná a feladatot, más kliens után nézne, a világa nem szenvedne terrortámadást. De azért örülne, ha reagálna valamit a kér(d)ésére, mert igaz, ami igaz: a srác nagyon ért a mókához. Legalábbis, ha a pletykák igazak...
Utoljára módosította:Kárpáthy Szaffi, 2014. október 15. 14:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2014. szeptember 25. 07:26 | Link
Évnyitó, mindenki

Megvárja, amíg az általános zaj egy kicsit lejjebb ereszkedik, mielőtt folytatná. Nem bánja, hogy a diákok ilyen élénkek, ezért is kedvelte meg ezt a váratlanul felajánlott posztot az évek során ennyire. Mindig is gyerekbarát volt, és már csak néhány hét, hogy két újabb csoda is az élete részévé válljon, no, de erről majd később.
- Következzenek hát az évfolyamelsők, és az iskolaelső kihirdetése!
Újabb lapot húz elő, bár a rajta szereplő jegyzetek nagy részét tudja, nem akar hibázni, mert azért a gyerekek, akik most kiállnak ide, mind keményen megdolgoztak a sikerért.
- Az első évfolyamosok közül a legtöbb kiváló vizsgája Catherine Alexis Ravennek lett, így évfolyamának kiválósága lett. Fáradjon ki, átvenni a jutalmát.
Az évfolyamelsők is a házuknak megfelelő színű papírba csomagolt könyvet kapnak, hozzá oklevéllel, némi édességgel, és az új tanév kezdetéhez elengedhetetlen csodaszép és olcsónak nem mondható pennákkal, melyeket nagy gonddal választott ki egyik Budanekeresdi útja során. A csomaghoz hozzájár egy kis kupa is, arany színű, rajta a lány neve és évfolyamelsőségének dátuma. A lánykával kezet fog, és két puszit is ad neki, majd oldalra állítja, hogy még ne vonuljon le. Szeretné minden gyereket egyben itt fent látni.
- A második évfolyamon két hölgy döntetlenül ért el szép eredményt, így az évfolyamelső címen is osztozhatnak. Ők pedig Laduver Nerella Rodé és Elena Rose.
Megvárja, amíg a lánykák kiérnek, a rituálé ugyanúgy zajlik, mint az előző esetben, átadja a csomagokat, majd a kupákat, és őket is oldalra állítja, Catherine mellé.
- A harmadik évfolyam kiválósága egy kék hölgy, így már minden ház szerepelteti magát. Az évfolyamelső pedig innen Katie Runa Blackwood.
Tapsol, amíg a lány fellépked az emelvényre, egy kicsit keresgél, de végül csak megtalálja a neki járó kupát és az ajándékcsomagot is.
- Uraim, a negyedik évfolyamig kellett várni, hogy önök közül is kiszólítsak valakit. Bevallom, amikor szállingóztak az információk, azt hittem, högykoszorú lesz itt ma este, de sikerült megtörni, méghozzá a negyedik évfolyam legtöbb kiváló vizsgáját szerző Isidor Slusserrel.
Amikor a fiú fellépked kezet fog vele és vállon veregeti a szép eredményéért, átadja a neki járó jutalmakat és Runa mellé állítja.
- Ötödéven egy olyan fiatalember áll az élen, aki majdnem az év diákja lett, ugyans nem kevesebb, mint 862 pontot szerzett az év során. Ő pedig nem más, mint Rentai Bálint.
A fiú esetében két kupát ad neki, mert ezt a szép eredményt szintén meg kell örökíteni, így a második kupában a Legtöbb pontgyűjtő II. helyezés áll, illetve a neve, a dátum, a ház, ahova jár. Miután ő is elfoglalja a helyét a kint álló diákok sorában, elmosolyodik.
- Íme alapképzésünk büszkeségei. Közülük hárman pedig kiemelkedő eredményeket értek el. A harmadik legtöbb kiválóval, összesen nyolccal rendelekezők két személyből az egyikük nincs kint, mert évfolyamtársa megelőzte, de várjuk szeretettel az emelvényre Kiva Faradayt vagy ha ő nem tudott ma eljönni, mivel már végzett iskolánkban, akkor a húgát, hogy átvegye a díjat.
A Faraday lányka megérkezése után - legyen bármelyikük is, megtapsolja, majd visszalép, hogy újabb bronz színű kupát vegyen magához.
- Szintén harmadik lett, Isidor Slusser.
A fiúhoz lépve átadja neki is a kupát, és kezet fogva vele gratulál a szép eredményért. Visszalépve a kis asztalkához egy ezüst kupát vesz magához.
- Második lett, alig két kiválóval lemaradva Rentai Bálint, aki nem kevesebb, mint tizenkét vizsgájára szerezte ezt a minősítést. Ez egy nagyon szép eredmény, gratulálok!
A fiúhoz lépve kezet fog vele, átadja a díjat, és megveregetve a hátát gratulál neki az egész éves munkájához. Nem semmi ez a fiú, érdemes megjegyezni a nevét.
- Az első helyezett hölgy, ha fejben tartja a kiválói sokaságait, már nyílván tudja, hogy tizennégy kiválójával ő a tanév abszolút győztese. Kedves egybegyűltek, köszöntsük az új iskolaelsőt, Katie Runa Blackwoodot!
Az arany kupával, melyet magához vett, lép a lánykához, hogy gratuláljon neki, két puszival, és néhány elismerő szóval.
- Igazán csodálatos ifjak, ne de, ne feledkezzünk meg a sportról sem. Amint a tanulóink újra elfoglalják a helyüket asztalaiknál, köszöntsük sok szeretettel Damjanovits Ármint, aki ismerteti az év kviddicseredményeit és átadja a díjakat.


// Kérek szépen mindenkit, hogy tegye rendbe a szálait annak megfelelően, ahogy az első hozzászólásban van, mert szörnyű nagy gubancok lettek itt menet közben.
Minden játék egy esemény, így a mesélői hsznek kellene lennie az elsőnek, minden továbbinak sorban utána. Ellenőrizzétek azt, hogy mindig a legutolsó poszthoz szálazzatok! Köszönöm!//
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2014. szeptember 25. 16:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 25. 08:43 | Link
Évnyitó - Évzáró

Evelin


Nem is olyan rossz ez a nap, mint hittem. Arra már eddig is rájöttem, hogy a háztársaim igencsak kedvesek. És jó velük beszélgetni. Mondjuk, a többi ház tagjaira sincs panaszom, mert akikkel találkoztam, azokkal is jól eltudok, beszélgetni.
- Köszi. Szarvasbőr, feketére festve, a szegecsek meg a régi ruháimról vannak. Otthon nehéz ilyesmit találni. Ott minden átlagos. – mondom halvány mosollyal. – Igen a nagyi is ezzel érvelt. Még szerencse hogy évnyitó egyszer van egy évben. – Mosolygok kicsit kínosan, mert nem igazán tetszik a szoknya. De ki kell bírnom a mai napot. A mosolyom kicsit változik, mikor Evelin kap az alkalmon és egyből egy piros szalagot próbál a nyakába kötni. – Igen. A malamutoknak, ilyen a bundájuk hogy kibírják a legnagyobb hideget is. De sokat kell gondozni, hogy ilyen szép is maradjon. – mondom, neki mikor meglepődik a puha bundán. Na, igen. Ha nem fésülném, akkor a szoba úgy nézne ki mintha havazott volna. De alvás közben, nagyon jó hozzábújni. Mint egy hatalmas plüssállat. Gondolkodom, mikor megszemlélem a fegyelmezetten vigyázban ült egy nagy piros masnival a nyakán. Elmosolyodom, majd megsimogatom a kutya fejét, aki nem mozdul. – Na, kezdi már. De úgy látom, melletted hozzá kell szoknia az ilyesmihez. Még szerencse hogy fegyelmezett. – Mondom, majd a cicára terelődik a szó. – Szerintem a Pamacs nagyon találó, mert olyan, mint egy kis szőrpamacs. – mondom, bár nekem még nem volt macskám. – Alaszkában kevés macska van. ÉS ami van az is inkább csak a házak ablakain át láttam, mert egész évben, bent tartják őket, a hideg és a vadállat miatt. – Mesélem neki, majd azt érzem, hogy Démon a lábamra hajtja a fejét. – Elfáradt. Eddig bírta a szobrot játszani. – simogatom a kutyát. Még nincs egy éves, de már most jól viselkedik. Tényleg? Ajándékba kaptad? Kitől? – kérdezem, bár remélem, nem veszi tolakodásnak a kérdést. Nem szeretném már is magamra haragítani. Jó lenne itt sok barátot szerezni. – Én is ajándékba kaptam Démont. Apától és a nyagyiéktól kaptam. Egy menhelyről hozta nekem apa, és otthon papa kezdte el a kiképzését. – teszem hozzá a rövid kis történetet én, hogy kaptam a ’’ kis ’’ kedvencemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. szeptember 25. 15:14 | Link
Mina <3


Ahogy telik az idő, úgy érkeznek meg sorra az emberek, s mire az igazgató belekezd a szokásos beszédébe, már az iskola apraja-nagyja itt van, és akiken a szemem egy kicsit tovább elidőzik a szokásosnál, közülük szinte mindet ismerem már, ha csak látásból is, de ismerem. Meglátom Vikot is, s mikor találkozik tekintetünk, én is rámosolygok, és vissza is integetek neki. Tök jó, hogy ő is eljött, de... de minek? Mondta, hogy szeretne itt tanítani, de azt nem mondta, hogy meg is kapta az állást... Lehet, hogy igen. Hát az nagyon jó lenne.
- Én pedig Keiko vagyok - mosolygok kedvesen a lányra, aki feltehetőleg elsős lehet, hisz még nem láttam errefelé Minát, közben pedig nyújtom a praclim, hogy kezet foghassunk. Ezalatt az Igazgató úr már bele is kezdett a beszédébe, kezdve a pontversennyel, amit ugye mi nyertünk meg, bár én nem nagyon tudtam ehhez sokat hozzátenni.
- Igen, ez a mienk - nem bírom ki, hogy ne kuncogjak halkan ezen a megjegyzésen, bár a meglepettség érthető. Mikor először ültem itt, engem is kicsit meglepett, hogy mindenki kap csokit, és hogy így, a semmiből tűnik fel, hisz én mugli környezetből kerültem ide, bár igaz, hogy apa miatt láttam varázslatos dolgokat is.
- Aaah... - veszem tudomásul, hogy itt az apja, a.... a tanárok között. És ha jól tudom, az az ember még auror is... Tudok ám dolgokat én is, néha egy-egy információ megragad bennem, általában a számomra teljesen értéktelenek. Bezzeg amit nagyon meg kéne jegyeznem, azt rendszerint elfelejtem. Asszem ezt hívják Murphy törvényének.
- Az én apám is itt van. Ott áll - bökök fejemmel a szürke öltönyös férfi felé, akit kénytelen vagyok apámnak szólítani
Idő közben a Legeket is kihirdette az igazgató, és az iskola elsőket is, akiket mind megtapsolok. Ügyesek voltak mind, megérdemlik a tapsot. Csak jöjjön már végre a kaja... Kezdek éhes lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. szeptember 25. 19:34 | Link
Évnyitó/Évzáró - Dwayne

Ha nem csal emlékezete, 14 éve volt utoljára évnyitó/évzáró ünnepségen. Hosszú ideje nem képviseltette magát az iskola ünnepi eseményein. Tulajdonképpen szinte semmilyen eseményen nem képviseltette magát. Háttérbe húzódva dolgozott, építészi és kutatói munkáját úgy végezte, hogy a lehető legkevesebb alkalommal érintkezzen a kastély lakóival. Láthatatlan volt a kastély életében.

Ez a mai ünnep azonban minden szempontból más. Az igazgató úr kérésére jött el, mert új feladatot kap tőle, és a megbízatását a mai napon veszi át. Nem kis lámpalázzal készült erre az eseményre. Először is csináltatott egy új dísztalárt. Régi mokaszin talárját, amit a családi címer díszített, nem csak kora, hanem időszerűtlenné válása miatt is lecserélte. Vadonatúj, bársonyfekete talárt szabatott magának, melyre a Bagolykő címerét hímezték. Az ünnepség kezdete előtt még hezitált, azon gondolkodott, hogy gyorsan ír egy baglyot az igazgató úrnak, hogy az egész procedúrát csinálják inkább privátban, a széles nyilvánosság bevonása nélkül. Ugyanakkor tisztába volt vele, hogy előbb-utóbb ki kell állnia az iskola közössége elé, felesleges tehát halogatni ennek időpontját.

Fél órával az ünnepség előtt felcsatolta az új dísztalárt, majd gyorsan le is tette, mert a tükörben meglátva magát, rájött, hogy ilyen torzonborz képpel mégsem léphet be az ünnepségre. Rövidre vágta hát borostáját, rendezte a haját, és mikor újra tükörbe nézett, egy olyan gondolat villant át az agyán, amire időtlen idők óta nem volt példa. „Hmmm... tulajdonképpen egészen jóképű pali vagyok.” Aztán el is nevette magát, mert ezt a gondolatot végletesen kamaszosnak érezte. Mire elkészült, jócskán elkésett, ami miatt szinte futott a nagyterembe.

Épp a sülteket fogyasztották jó ízzel az ünneplők, mikor belépett. Szerencsére az igazgatói beszédet nem késte le. Amennyire lehet, észrevétlenül elsétált a fal és az egyik asztal mellett, majd odament a Dwayne melletti üres székhez a tanári asztal szélén. Régen látta a tanári kart együtt, és mivel Dwayne volt az első tanár, akit hosszú idő után először meglátott, végignézve rajta, az jutott eszébe, hogy igencsak megváltoztak az ünneppel kapcsolatos öltözködési konvenciók az utóbbi 14 év során. Aztán mikor meglátta a többi tanárt, konstatálta, hogy csak bizonyos tanárok öltözködési stílusa változott meg. Dwayne-t ismerte látásból, néha elsétáltak egymás mellett a folyosókon. Rabbot sem volt arról híres, hogy túl nagy kapcsolatkezdeményező lenne, így az ilyen alkamakkor csak valami halk motyogásszerű „jó napot” hangzott el. A mai nap azonban más, ma megpróbált a szokásosnál szociálisabb viselkedést magára ölteni, így odaérve a székhez egy rendes rabbotos mosoly kíséretében megkérdezte:
- Szép ünnepet kedves kolléga! Nem volna ellenére, ha ma este Ön mellet foglalnék helyet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 25. 19:50 | Link
Rabbot Portnipper



A könyökét az asztalra támasztva hallgatja az igazgató beszédét, ahogy újabb és újabb kölyköket szólít föl, hogy a mondandója vége minden alkalommal tapsba fulladjon. Az első két diáknál ő is vette a fáradtságot erre, a harmadiknál a tenyerei épségét féltve inkább felhagyott ezzel. A szemét az asztal lapján tartja, néha pillant föl, leginkább igyekszik magát módszeresen láthatatlanná tenni, amíg teljesen kifújja magát. Hiába a mágikus utazás minden előnye, mit sem ér, ha a gyomra gyenge a hopp-porhoz, így minden kandallóból való kilépést fél óra reszketve görnyedezés követ.
Az egyik szék nyikorogva kihúzódik mellette, fölpillant az érkezőre. Nem igazán ismeri, egyszer- kétszer látta magában bandukolni a kastélyban, de esze ágában sem volt megszólítania őt. Valójában gőze sincs róla, mivel is foglalkozik az idegen, szinte biztos, hogy nem tanár. Talán valami pénzügyi mágus vagy hasonló.
A magyar nyelvű kérdésre, bár sejti, mi lehet, pislog párat, majd egy mély levegővétellel kimondja a két mondat közül az egyiket, amit ezen a nyelven ismer:
   -  Én nem beszélem a magyarot. - majd már drága anyanyelvén teszi hozzá - De üljé' le azér'.
Ezzel nyilvánvalóan le is tud mindennemű további társalgást. A legközelebbi, előzékenyen kikészített száraz süteményes tálkáért nyúl, hogy kiszolgálja magát belőle, csillapítva kissé háborgó gyomrát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 25. 20:01 | Link
Moondance
~Évnyitó/Évzáró~

Azt hiszem ez életem egyik legszebb napja... nem is alakulhatna jobban... Imádom a kéket társaságát, meg persze a többi házét is, eddig egyikre sem panaszkodhatok, meg nem is akarok. A lánnyal békés cseverészést folytatok a kicsi, illetve nem kicsi házikedvenceinkről. Erről jut eszembe az a tény, hogy én se kutyásnak, se macskás embernek sem vallanám magam. Én mind a kettő fajt egyaránt szeretem... A lány sok sok információt oszt meg velem, amelynek különösen örülök... A végén amikor észreveszi a kutyusán éktelenkedő hatalmas piros masnit, csak mosolyog egyet és megsimogatja az állat fejét, akinek esze ágában sincs megmozdulni... ~Igen, mellettem hozzá kell szokni az ilyenekhez...~ De akkor is jól áll a kutyuson az a bizonyos masni... ehhez kétség sem fér... A lány figyelme ezek után a cicámra terelődik és hamar válaszol is a kérdésemre... ~Pamacs... aranyos kis nevecske...~ Mélyen elmorfondírozok ezen az ötleten is, mint eddig az összesen amit kaptam...
- Majd még meglátom, lehet, hogy ez lesz a neve...
Rámosolyogtam a lányra és hallgattam tovább a csacsogását... Milyen szomorú dolog, ha valaki bezárja a házba a cicáját, még ha a saját érdekében is történik a dolog. Az én kis lurkóm minden bizonnyal bele bolondulna, ha bezárnám... Mindig is szabad volt, mint a madár és ettől nem is tervezek máshogy tenni. A vadállatok ellen sajnos nincs ötletem, viszont a hideg ellen van. A cicákra lehet adni pici pulcsit, hogy ne fázzanak, bár amikor ezt megpróbáltam, az állatkámat nem is láttam egy darabig... Amikor lopva egy pillanatot lenézek Démonra, észreveszem, hogy megmozdult. Már nem a kőszobrot játszotta... A lány simogatni kezdte és velem is közölte a tényt, hogy bizonyára elfáradt... Utána érdekes módon kérdések tömkelegével bombázott engem...
- Igen, tényleg kaptam... Azt, hogy kitől... majd egyszer megtudod.
Ennyivel lezártnak tekintem az ügyet... Nem haraptam soha a kérdésekért, sőt én kedvelem őket... Ő is kitért arra, hogy hogyan kapta Démont, amihez persze van hozzáfűzni valóm is...
- Jajj, olyan kedves dolog örökbe fogadni állatokat a menhelyről!
Igen, ez is közérdekű közlemény, vagyis nálam az. A figyelmem visszavándorolt az igazgatóúrra a sok ismerős név hallatán... Vagyis talán csak egy név volt ami felkeltette a figyelmem...    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. szeptember 25. 20:16 | Link
Dwayne

"Így legyen az ember kezdeményező." - ez volt az első gondolat, ami átsuhant a két füle közötti részen, mikor meghallotta kollégája alig kivehető magyar szavait. Először egy pillanatnyi szégyen futott át rajta, hogy még azt sem tudja, hogy egzotikus nyelvtanárokat is alkalmaznak az iskolában, de mikor meghallotta anyanyelvének fülsértően eltorzult akcentussal hallható szavait, inkább egy szórakoztató gondolat támadt benne: "Idehoztak valami harmadik világbeli kóbor varázslót, hogy vele rettentsék el a tanulni nem akaró diákokat." - és ezen el is nevette magát.

Helyet foglalt hát Dwayne mellett, és mivel enni nagyon nem akart most (valójában egy búzaszem nem fért volna bele a gyomrába), úgy döntött, hogy feszültségét azzal oldja, hogy megpróbál ezzel a különös szerzettel beszélni.
- Köszönöm kedvességét kolléga! - kezdet rá, miután leült - Hogy érzi magát ma este?
Látta, hogy Dwayne a száraz süteményeket támadta meg, így az jutott eszébe, hogy bizonyára van mit felitatnia azzal a sok süteménnyel. "Hiába, egyeseknek a mézbor sok savat okoz." - aztán ismét elszégyellte magát gondolata miatt, mert már sokszor megfogadta, hogy nem lesz ennyire előítéletes. Ugyanakkor elnézve Dwayne szedett-vedett stílusát, úgy gondolta, talán mégsem alaptalan benne a gyanú.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 25. 20:28 | Link
Rabbot Portnipper



Az igazgató a következő diáklányt szólítja. Lustán összeütögeti a tenyereit párszor, hiszen történetesen látásból ismeri a lánykát, majd a kezeit visszaejti az asztalra. Számára ízetlennek és száraznak tűnő linzeren rágódik, letörli a morzsákat az arcáról - legalább is annak legnagyobb részét, hátradőlve a zsebébe csúsztatja a kezeit.
   -  Tök jól - anélkül felel, hogy felé nézne, a szemét fürkészőn végighordozza a diákok tömegén - és baromi éhesen.
A zsebéből először a telefonját veszi elő, azt a felrúnázott darabot, amit a minisztériumtól kapott, majd az oly' jellegzetes aurori jelvényt. Mindkettőt kiteszi maga elé az asztalra, ezzel téve kényelmesebbé a hosszasnak tűnő lakomát. Mármint a konkrét lakoma hosszával neki tényleg semmi baja sincs, ám a szófo... khm, szóáradatot igazán fékezhetné már mélyen tisztelt igazgatójuk. Könyökkorából emlékszik, ő maga is mennyire utálta ezt az értelmetlen sorolgatást, no nem mintha fél óra múlva bárki emlékezne rá, ki milyen kitüntetést kapott.
Persze lehet, hogy azért van így vele, mert ő sosem kapott egyet sem.
   -  Úgy hallottam, a zöldeknél páran feldühítették a manókat - maga sem tudja miért, talán az unalom előzése reményében kezd fojtott hangon beszélni a kollégához -  Nem lennék a helyükben, biztos lesz a tálakban néhány kis... meglepi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. szeptember 25. 20:54 | Link
Dwayne

Rabbot próbált figyelni az igazgató szavaira, de a nagy nyüsgés, csörömpölés és tapsok közepette ez reménytelen vállalkozásnak tűnt. "Még csak a diákokat szólítja. Még van időm." - gondolta. Így inkább Dwyane-t figyelte. Látta, hogy kollégájának nehezére esik a kommunikáció kulturált formája, mert nem néz a szemébe. Hirtelen nem is tudott mit mondani arra, mikor kijelentette, hogy "éhesen" érzi magát. "Itt ez a rengeteg étel, hát egyen." - gondolta.

Mélyen megdöbbent, amikor meglátta nála azt a fura mugli ketyerét, és még jobban, amikor az aurori jelvény is megjelent az asztalon. Azt ismerte. Rabbotnak nem sok dolga volt aurorokkal, legalább is 14 éve nem. Egyszer régen, egy eltévedt, de gonosz halálfaló járt a Bagolykő falai között, aki rátámadt egy diákra. Rabbot akkor harcképtelenné tette az illetőt és átadta az auroroknak, akkor beszélt utoljára velük. Annál jobban megdöbbent, hogy ismét az iskolában lát egy aurort. Nyilván nem a sötét varázslók miatt van itt, hiszen többször látta már. épp meg akarta kérdezni, hogy mit dolgozik az iskolában, amikor Dwayne megszólalt, és a házimanós ügyről kezdett el beszélni. Rabbotnak ekkor előjött a humoros énje, gondolta leteszteli az auror urat:
- Reménykedjünk abban, hogy a manók a meglepije a megfeleő helyen landolt, és nem a tanári asztalra került. - mindezt persze akkor mondta, amikor Dwayne épp a szájába rakott egy nagyobb darab száraz sütit.
Utoljára módosította:Rabbot Portnipper, 2014. szeptember 26. 07:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 285
Összes hsz: 561
Évnyitó ünnepség
Írta: 2014. szeptember 26. 00:31
 | Link
a csöpp Warren meg a jóval nagyobb
de úgy különben meg bárki

Nagyjából akkor érkeztem meg a nagyterembe, mint mindenki. Azt mondták, dísztalárban kéne jönni, úgyhogy a tök fekete inges, tök sötétszürke zakós szerelésemre rádobtam a tök fekete talárt, amin csak egy fényesebb anyagú, szintén tök fekete szegélycsík található. Szóval nagyon színes és világos jelenség vagyok. Itt üldögélek a tanári asztal közepe táján, nem messze az emelvényen eredményhirdető, beszédét tartó igazgatótól. Úgy vetettem ide be magam, mintha már ezer éve koptatnám a katedrát a tanodában. Pedig eddig nem hogy itt, de sehol nem koptattam.
Szétfolyva ülök a székemben, néha lekönyökölve a teríték mellé, csaknem lefekve az asztalra, aztán váltok a másik karomra, vagy éppen annyira hátrakényelmesedek, hogy hamar elkezdek lecsúszni helyemről. Ilyenkor visszatolom magam és kezdődik minden elölről. A lényeg, hogy megállás nélkül helyezkedem. Amikor tapsolni kell, tapsolok párat, kiegyenesedve, aztán úgy heverek tovább a székemben, mintha igazából mindenki az én szórakoztatásomra lenne itt. Néha elmosolyodom a hirdetményeken és a reakciókon, miközben kifürkészhetetlen tekintetemmel a termet pásztázom, alaposan megnézve diákokat és tanárokat egyaránt. Az sem zavar, ha visszanéznek rám. Én ugyan nem teszek úgy, mintha eddig nem őket bámultam volna.
A nagy nézelődésben felfigyelek egy helyes, mosolygós kis barnára a kékek asztalánál, aki éppen lelkesen integet a mi asztalunk felé. Előre hajolok, átpislogva pár tanár előtt, kifigyelve, kinek szól a derűs üdvözlés. Warren az. A lánya volna? Minden bizonnyal. Köztük járatom tekintetem egy ideig, beazonosítva a hasonlóságokat. Hamar megvannak. Dolgom végeztével hátradőlök ismét, és intek egyet a lánykának, holott nem ismerem. Dehát most már duplán az apja kollegája vagyok. Az üdvözlet után összekulcsolom a kezeimet hasamon, és egy szusszanással nézek fel ismét az igazgatóra. Azt hiszem, kezdek lassan éhes lenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. szeptember 26. 00:48 | Link
Éves pofavizit- Szaffi

Szálka a szemben- így jellemezné Szaffit, a nyakába varrt koloncot. Prefektus, aha, na sé? Ez nem jelenti azt, hogy a "Bébiszitter" feliratot tetováltatta a pofájára hobbiból, mégis megtalálja Markovits, meg az az új, nyúzott spiné a búráját, hogy újakat abajgasson. Hát támogassa őket a Kaszás, ezt a csirkét is úgy hozta el évnyitóra, mintha a fogát húznák. Szaffika, aki mosolyogva csinálja ki az idegeid. Persze nem tagadhatja, hogy élvezi a lány nem mindennapi, felvágott nyelvét és stílusát; mindenhez van valami szaftos hozzáfűznivalója és, ha tehetné, még azt is megmondaná a sárkányfiúnak, hogyan tegye le reggelente a lábát az ágyból, csak hogy bosszanthassa. Ez a kölcsönös szimpátia valami elvont jelenség rellonéknál és szinte mindenki gyakorolja egymással szemben a "jajjde szemközt köpnélek, úgy imádlak" elvet.
Mindegy, benyelte a békát és azt mondogatta magának, csak semmi gáz, ha vége ennek az egésznek, lelép a túróba lazítani, üssék bottal a nyomát, ha akarják. A pofavizit is Markovits hisztijét elkerülendő stratégia- nem hiányzik, hogy megkergessék egy seprűnyéllel, bár beszéltek olyat is, hogy a házvezetőjük egy vérbeli terrorista. Hahahaaaa, találkoztatok már vele élőben, nyomorékok? A nővére egyben visszajött az irodájából igen rózsás hangulatban. Nem kérdezett rá, mitől lett olyan jó kedve...
Az évnyitó szokás szerint "érdekfeszítő" , "intellektualitástól túlcsorduló" és "lebilincselően izgalmas" , hogy az esemény legjobb tulajdonságait emelje ki a zsigerből jövő szarkazmusával. Nem hibáztatja egy cseppet sem Szaffit, hogy töktámasztéknak használja a mini kezét figyelmes hallgatás helyett. Ő is hasonlóképpen cselekedne, ha nem hallaná elhangozni a nevét - és tegyük hozzá, csöppet feljebb szalad a szemöldöke, mert az ilyen leganyámtyúkja dolgokat nem szokta követni, még ha kellene is - , így viszont muszáj felszednie a nemesebbik felét és kisétálni az igazgatóhoz, hogy átvegye az emléklapot, a csokit (fúú, megint ötévesnek érzi magát) és a könyvet (majd üres óráiban elolvassa, ha meggyőző az ajánló) . Egy kulturáltan széles mosoly, egy kézfogás, egy "Köszönöm szépen" elmondása és már ott sincs a tanári asztal közelében. Helyette Szaffi oldalára ül vissza nem minden sötétség nélkül a pofáján. Az utóbbi két év feltűnési viszketegségét most mellőzte volna, főleg a legfrissebb, szerencsés munkaviszonya miatt.
- De nem is hinnéd, mire nem jó a név és a meggyőző érvelés. Szólj, ha jövőre te akarsz kiillegni oda és írok a Mikulásnak. - Hasonló sűrűségű kedvességgel viszonozza az ártatlan megjegyzést, de a képéről virít, hogy tényleg elintézné, ha úgy esne, hogy Szaffinak csokihiánya van és kell neki az évnyitós segélycsomag. Már épp kezdene az ünnep apropóján belemélyedni a többiek fürkészésébe, mikor Szaffinak sikerül olyat mondania, hogy felszaladjon a szemöldöke, de jó magasra a meglepettségtől. Ez csupán egy másodpercig tart, hogy feldolgozhassa az információt, rögtön utána már szája sarkában gyöngyözik a félmosoly. Jobb keze ujjai rácsusszannak Szaffi bal csuklójára, s ahogy elkezd emelkedni a székéről, úgy jelzi egy hangyányi rántással, hogy ideje a lánynak is megmozdulnia.
- Gyere, kiviszlek innen, a pofavizit úgyis megvolt... - Erről ennyit, megmutatták maguk, ráadásul a most besurranók között még vegyülhetnek is, hivatkozhatnak rosszullétre, akármire voltaképpen, de a fő cél egy: kijutni a nagyterem ajtaján és belőni a képzeletbeli GPSükön Bogolyfalva Barlangfürdőjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Damjanovits Ármin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 540
Írta: 2014. szeptember 26. 21:00 | Link
KVIDDICS EREDMÉNYEK


Most ő az, aki csak jött és már megy is. Épp csak beesett az évnyitó kezdetére, nem sokkal Warren prof előtt, így inkább a falnál marad, amúgy se marad sokáig, de az igazgató úr ragaszkodott hozzá, hogy ő tartsa meg az évnyitó ezen részét, és mutassa be az új munkaerőt. Fellépve, ruganyos léptekkel közelíti meg az emelvényt, mint mindig, most is túlteng benne az energia, így nem nagyon tud egy helyben maradni. Haja hosszabb, mint legutóbb kusza rendezetlenségben veszi körül a haját,, nyurga testét pedig kivételesen ide illő fekete zakóval, nadrággal, nyakkendővel és fehér inggel fedte be.
- Hejhó, köszöntök mindenkit. Remélem várjátok a vacsorát, a manók most is kitettek magukért, én náluk kezdtem, és megérte késni egy kicsit. Szóval kviddics. Idén négy fantasztikus csapatunk volt, rengeteg játékosunk, és bár nem mindenki jutott tovább a kispadnál, szeretném, ha mindenki jutalmazva lenne, hiszen nem az ő hibájukból nem ültek seprűre, és tudom, hogy a házak edzésein, mindent elkövettek, hogy jól szerepeljenek. No.
Visszalépve kicsit, mindenféle mágia használata nélkül húzza maga mellé a kis asztalkát, amin kifejezetten a kviddicses holmik vannak, melyek hamarosan gazdájukhoz kerülnek. Sok-sok kupa, átlátszó üvegben, emléklapok, kis csomagok.
- Először a házak csapatainak állásával kezdeném. Itt nem kell senkinek mozgolódni, hiszen hatalmas kavirc lenne, a kupák világunk alapjának hála innen jól el fognak tűnni és egy pillanattal később felbukkannak majd nálatok. Amit tudni érdemes, minden üvegbúra alatt egy kupa van, névvel, évvel, házzal, helyezéssel ellátva és egy cikesz, amiről később még szót ejtünk. Negyedik helyezett a Rellon ház csapat a lett, akik 260 pontot gyűjtöttek. Egy igen erős, szívós csapat vagytok, csak jövőre mérlegeljetek, mielőtt bárkinek is nekiestek, mert amúgy imádlak titeket.
Miközben eltűnnek a kis kupák, van ideje körbepillantani, megkeresni a csapatkapitányt, és egy kacsintást küldeni felé. David tudja miért mondja, beszéltek már róla.
- Harmadik helyezett lett a Levita csapata, akik 270 pontot gyűjtöttek. Bár főként újoncok vagytok, nagyon imádlak titeket, akárki akármit is mond. Hihetetlen tenni akarás van bennetek, és tudom, hogy ha hisztek magatokban, nem tántorítanak el benneteket, olyan csapat lesztek, akik nem csak hogy megállják a helyüket, de elsöprőek lesznek. Bízzatok kicsit magatokban, és legyen meg a belső béke és elfogadás, hiszen ha a csapaton belül béke van, akkor sikeresebbek lehettek.
Keiko felé is biccentek és küldök egy kacsintást. Igaz nem tudom, jövőre hogy alakulnak a vezetőségek, én a mostaniakat ismerem, velük tudtam dolgozni, bennük tudok bízni, hogy amit mondok, megértik és megfogadják.
- 330 ponttal második lett az Eridon ház csapata, akik az egyik legkommunikatívabb ház voltak. Érdemes példát venni róluk, és követni ezt az irányt, hiszen azzal, hogy jelen vannak, könnyebben lehet velük beszélgetni, könnyebb a kommunikáció. Egy kicsit élessze  fel mindenki magában a főnixet, és akkor a csapatok közötti harmónia is jobb lesz.
Ginniere kacsintva várom, hogy megjelenjenek a kupák, majd ha ez megtörtént, az utolsó, de egyben első csapathoz is fordulok.
- Csodálatos hajrával, 380 ponttal első helyezést ért el a Navine ház, akik bájosságukkal minden kemény szívet képesek meghódítani. Csodálatos a kitartás, a csapatösszefogás, ami nálatok van, az, hogy sokszor erőtökön felül is küzdötök a győzelemért. A legjobb helyre került az első hely, én pedig megkérném a csapatkapitányt, Czettner R. Lucát, hogy fáradjon fel, átvenni a kviddicskupát.
Amikor a kislány kiér, kupa helyett először egy ölelést kap, hiszen a magas srác nagyon megszerette a kis Czettner lányt. Végül elengedi, és az édességgel jól megtöltött kupát egy „nehéz lett kicsit” monat keretében átnyújtja neki.
- Ha már itt van Luca, akkor megragadnám az alkalmat, hogy átadjam neki, az év legjobb terelője díjat is, hiszen nincs gurkó, amibe ne ütött volna bele legalább kétszer, és nem egy embert rövidített meg. Ez igazán szép teljesítmény.
Átad számára két oklevelet, valamint egy kupont, mely a bogolyfalvai kviddicsüzletben beváltható a következő tanév végéig, összesen 10 galleonig, ami már csinos összeg.  
- Az év hajtója egy olyan zöld, aki szédületes tempót diktált egész évben, és hét góllal gazdagította a házát, ő pedig nem más, mint Leonard Harris.
Tapsol, amíg a fiú kiér, kezet fog vele, miközben gratulál, és neki is átadja azt a kis csomagot, amit Lucának. Bízik benne, hogy Viko boltjában mindent megtalálnak, amit csak szeretnének.
- Az év őrzője, igen lendületes és határozott védésekkel Gregor H. Polter lett.
A kiérkező sráccal is kezet fog, gratulál neki, és átadja a zöldbe csomagolt ajándékot. Mikor Greg visszaér a helyére, már hirdeti is az utolsó jutalmazottat.
- Az év fogója egy kivételes képességekkel megáldott fiatalember, aki reméljük, beváltja a hozzá fűzött reményeket, és hamarosan sportsikereiről is sokat hallhatunk, Földesy Kristóf Dominik.
A sráccal kicsit hosszabban beszél, mint a többiekkel, megköszönve az elmúlt éveket és sok sikert kívánva neki a jövőt illetően, mikor visszatér az asztalhoz, széles vigyorral fordul megint a diákok felé.
- Köszönöm Vikohinonak, hogy támogatja a helyi kviddicsezőket a felajánlásával, és nektek is, hogy segítettétek a munkámat. Nem titok már, hogy jövő évtől nem én leszek az, aki a mérkőzéseket levezeti, és bár oka van, mégis most még szomorúsággal tölt el, hogy meg kell válnom tőletek. Nem tűnök el azonban örökre, ne reménykedjetek, már egyeztettem egy bájos jövőbeni tanerővel látogatásokat hozzám, hogy a diákjai megismerkedhessenek a munkámmal, így aztán lesznek még közületek olyanok, akikkel találkozni fogok. Említettem az egész elején a cikeszeket, amiket kaptatok. Ez egy amolyan személyre szóló köszönőajándék az elmúlt idényért, ami izgalmakban és fordulatokban gazdag volt. Először ti vegyétek kézbe, hiszen testemlék őrzők. Mindegyiken van egy idézet, amellyel jellemezni kívánom azt, amit megtapasztaltam rólatok, ahogy látlak titeket.
A mosolyában most érződik kis szomorúság, de aztán megrázva magát, zsebre tett kézzel megvillantja a fogait is, mintha egy colgate reklámban lenne.
- Az új játékvezetőtök egy nagyon kedves barátom, és igazán örülök, hogy rá esett a választás. Rajta keresztül bármikor elérhettek, üzenhettek, mert mi beszélünk hetente legalább. Azért ne amortizáljátok le teljesen az első héten, előbb had nyugodjon meg, had érezze magát biztonságban köztetek. Köszöntsétek nagy szeretettel Herczeg Ákost!
Elindul lefelé, de aztán int Ákosnak, hogy egy pillanat, és visszalépve, hangosan közli még utoljára a néppel:
- Óóó igen, aki látja Almásy Lénát, adja át neki légyszi, hogy Ármin imádja, szereti minden porcikáját. Az se baj, ha hatvan embertől hallja. Köszi. Puszi.
Vigyorog még egy utolsót, meghajol, mint az udvari bohócok és szinte futva távozik, mielőtt Warren prof vagy bárki meg kívánná átkozni.

Utoljára módosította:Damjanovits Ármin, 2014. szeptember 26. 21:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pataki Margarétáné Damjanovits Árminka
Leleplezgető
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 26. 21:32 | Link
Rabbot Portnipper és... Ármin



Ismét visszakönyököl az asztalra. A mellette ülő szellemesnek szánt válaszára csak felhorkan, ő nem nagyon tart tőle, hogy azok a hibbant állatkák elcseszik a felosztást. Kezdetben, amikor idekerült utálta a gondolatát is annak, hogy manók apró mancsai tapogatják az ételét a konyhában, fokozatosan azonban megszokta, majd egyenesen megkedvelte őket. Ahányszor arra jár, legyen akár az éjszaka közepe, mindig tartogatnak valami vacsorafélét neki. Nagyon praktikus.
   -  Maj' meglátjuk, milyen fejük lesz a zöldeknek.
A tenyerén megtámassza az arcát, az ujjaival unottan bökdösi a jelvényét az asztalon, amíg az igazgató a kviddicsesek műmájer főmuftiját konferálja fel. Ellenszenvesen méregeti túlnőtt tincsei alól. Nem kedveli, még a legkevésbé sem, annyira.. tenyérbemászóan imponáló.  Különösképp Lénának.
A megjegyzéseit pedig ezek szerint most is képtelen visszatartani. Fölkapja a fejét, összeszorított szájjal rábámul, majd nagyon, tényleg nagyon lassan felemeli a kezét. Hogy teátrálisan megmutassa neki jobb keze középső ujját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 27. 12:12 | Link
Evelin

Ahogy a kedvenceinkről beszélünk, kicsit haza vándorolnak a gondolataim. Jó volt az otthon tenyésztett kutyákkal is foglalkozni, de ők valahogy mások voltak Soha nem bírtam igazán köteléket kialakítani velük. Rajtuk látszott, hogy egyszerű munka kutyák. Nem érdekelte őket más csak, hogy szánt húzzanak, vagy segítsenek a vadászoknak. Át lehetett volna nevelni őket, de az hosszú idő lenne, és sajnos nekem nem volt meg a kellő türelmem. Mindig sietni akartam. Hogy gyorsan kész legyek a munkámmal, és már ott sem voltam. De mikor megkaptam Démont, ő más volt. Már az első pillanatban, folyton velem volt. Nem zavarta, ha hóba - fagyba gyalogoltunk, vagy épp a szobában tanultam. Mindig mellettem van és ez tetszett. Az elejétől fogva barátok lettünk. És ő tanított türelemre. Hát igen sokszor próbára teszi még most is a türelmem, de engem nem zavar. Evelin, hangja rángat vissza és rákapom a tekintetem. Csak elmosolyodom azon, hogy ezt a nevet is fontolóra veszi. És azt elárulj, a hogy kapta a cicát, de azt nem hogy kitől. Sejtelmesen elmosolyodom, mert azért engem sem ejtettek a fejemre.
- Csak nem a barátodtól? – kérdezem, de több szót nem ejtek a témáról. Mert inkább arra figyelek, hogy Démon a térdeimre támasztott fejjel elalszik, és kissé hangosabban szuszog a kelleténél. Majdhogynem már horkol. Nincs hozzá szokva, hogy ennyi ideig maradjon egy helyben és bele unt. Kicsit megpiszkálom a fülét, mert így ideig, óráig abba hagyja, és csendben alszik tovább. – Bocsi. Rossz szokása a horkolás. – mosolygok a lányra, mert biztos furcsállja a dolgot. – Igen és örülök is neki, hogy menhelyről kaptam. Sokkal barátságosabb és törődőbb, mint bármelyik másik kutyánk. Nagyon hálás természet. – teszem hozzá mosolyogva.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 27. 13:22 | Link
Moondance
~Évnyitó/Évzáró~

Kedvelem az ehhez hasonló napokat, különösen akkor ha nem csak egy, hanem kettő új "embert" ismerhetek meg... Moondance szerintem egy nagyon kedves lány, meg Démon is egy nagyon aranyos kutyus... és persze türelmes is... Még nem mászott tőlem, meg persze a masnijaimtól a falra... Ez dicséretes példa még a cicámnak is, nyugodtan tanulhatna a valamit a kutyustól... A leányzón látszott, hogy egy kicsit elkalandozott... minden bizonnyal az otthonára gondol, hiszen az imént annyit beszélgettünk róla... A vége felé a szavaim kizökkentették, mint ahogyan várható is volt az... Először csak megejt felém egy aprócska mosolyt, aztán pedig egy annál sejtelmesebb másikat. Azt hiszem egy kicsit megijedtem a lánytól, ami tőlem ritka... általában mindig akkor félek amikor nem kéne, amikor meg kellene, akkor még sem teszem... A lány kérdése akkor is furcsa volt, amelyen persze elmosolyodtam... Először hitt rólam valaki ilyesmit... Nem mintha lehetetlen lett volna, de engem kevés ember visel el... Inkább én is annyiban hagyom a témát... lehet, hogy úgy jobb lesz neki, mert különben minden bizonnyal egy kisregénnyel bombáznám... Amikor lopva egy pillantást Démonra tekintek, ő már a fejecskéjét a lány lábára helyezte és szunyókál... de cseppet sem csendesen... Még életemben nem hallottam horkolni kutyust, ma jöhetett el ezek szerint a szerencse napom... A lány egy apró mozdulattal megpiszkálta a fülét, amelytől a horkolás abba maradt... milyen kár érte...
- Semmi baj, nagyon aranyosan horkolt... vagyis szerintem...
A tekintetem a lányról Démonra helyezem és figyelni kezdem, ahogyan alszik... ~Milyen aranyos kutyus...~ A lány közben mesélni kezd nekem arról, hogy milyen is Démon... igaz, hogy csak pár szót, de nekem most az is elég.
- Meghiszem azt...
Amikor eszembe jutott a dolog, hogy én sem érkeztem egyedül felkaptam a fejem és a cicámat kerestem, aki, mint várható volt kámforrá vált... Elég egy óvatlan pillanat míg nem figyelek rá, azalatt képes meglógni... Inkább nem is figyelek oda, mintha semmi sem történt volna, most nem vagyok olyan kedvemben, hogy hívogassam, vagy keressem a kis lurkót, mert már tapasztaltam, hogy úgy is akkor jön vissza hozzám amikor akar...  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 27. 14:42 | Link
Évzáró - Évnyitó
Evelin


Hogy kitől kapta ajándékba a kiscicát, többet egyikünk sem bolygatja. Nem azért kérdeztem rá, hogy faggatózzak csak egy kérdés volt. Mindenkinek meg vannak a magán ügyei és senki sem szereti, ha azt bolygatják. Én sem mindig válaszolok, ha az én dolgaimba ütik bele másuk az orrukat. Majd újra körbe nézek a teremben. Minden csupa kék mintha a szabadban lennénk, és az eget figyelném. Remélem idén is mi nyerünk. És remélem, idén sokat segíthetek, hogy elérjük ezt az eredményt. Hihetetlen hogy már másodikos vagyok. Gyorsan halad az idő. Néha túl gyorsan is. Főleg a nyár ment el hamar. Gondolkodom majd nagyot sóhajtok. Démon Horkolását egy kis mozdulattal meg szüntetem, hisz senki nem szereti, ha a fülét piszkálják. Nem ébred fel rá, de annyira elég hogy ne horkoljon. – Aranyos, de néha nagyon zavaró tud lenni.  – mondom mosolyogva, és észreveszem, hogy Evelin a kismacskát keresi. Picit körbe nézek, és Démon lábainál találom meg összegömbölyödve. – Evelin, meg van a cicád. – mondom, neki majd a földre mutatok, és ha egy picit előrébb hajol megláthatja a fekete szőrcsomót, a kutya lábainál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. szeptember 28. 09:55 | Link
Moondance <3 <3 <3
~Évnyitó/Évzáró~

Azt hiszem nyugodtan kinyilváníthatom azt a tényt, hogy ez életem egyik legjobb napja... Azt hiszem a második helyen áll, eddig... Megismertem egy végtelenül kedves lányt, név szerint Moondance-t, meg az ő aranyos "kis" kutyuskáját, Démont, akinek nem mellesleg kötélből vannak az idegei... Még a masnit is elviseli a nyakán, amely nagyon jól áll neki, de ez is csak az én érdemem... Minden a legjobban alakult... Először azt hittem, hogy teljesen egyedül leszek az Évzárón/Évnyitón, de szerencsére ez nem így lett... A kutyus továbbra is alszik Moon lábainál ügyet sem vetve arra, hogy a lány megpiszkálta a fülét a horkolása miatt... Csak bólintok a leányzónak arra, hogy bizonyára tényleg bosszantó az a tény, hogy horkol az állatka... Most, hogy belegondolok érdekes lehet, ha ezt az éjszaka közepén teszi... Azt hiszem már kezdem sajnálni a lányt... A cicám mindeközben eltűnt, amit persze annyiban hagyok, mivel már volt alkalmam hozzászokni. Az idegeskedés, vagy a szólongatása helyett inkább körbetekintek a teremben és érdeklődve tapasztalom azt a tényt, amit az előbb is... minden kék... ~Jajj, mennyire szeretem ezt a színt!~ A lány mindeközben körbenéz a teremben, mert biztosan kiszúrta a cicus eltűnését... Neki több szerencséje van és egyből meg is találja a kis lurkót egy olyan helyen, amire még csak nem is számítottam volna... Amikor megszólított a tekintetem egyből Démon felé vándorolt és - láss csodát - az én fekete szőrcsomóm odakucorodva a kutyus lábaihoz, szép csendben alukált... Az arcomra egy mosoly szökött és még a fejemet is enyhén oldalra döntöttem, hogy még jobb szögből lássam az állatokat...
- Istenem, de aranyosak! Ilyet sem minden nap látni... Tündéri kis masnis brigád.
Már-már olvadozva néztem a két szunyókáló állatkát, míg végül - nagy nehezen - a tekintetem a lányra helyeztem... Rá is csak mosolyogni tudtam... Néha még rápillantottam az állatokra, de már a figyelmem a lányé volt...
- Láttál már ennél aranyosabbat?
Kissé oldalradöntöttem a fejecském és kíváncsian néztem a lányt... Ha látott már ilyen aranyos dolgot, remélem kitér arra is, hogy mit...  

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rabbot Portnipper
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 790
Írta: 2014. szeptember 28. 10:23 | Link
Dwayne

Őszintén szólva Rabbot nem sokat nézett ki Dwayne-ből, de miután meglátta jelvényét, és azt, hogy ennyire egyszerűen elhárítja pimaszkodó megjegyzését, egyfajta tiszteletet ébresztett benne. Annál inkább meglepődött Dwayne bemutatós közjátékán. Már éppen ott tartott, hogy belekezd a "tanári asztalnál ülő személy nem viselkedhet így, mégis milyen példát mutat ezzel a diákoknak" című nagymonlógba, amikor eszébe jutott valami. Nyilván Dwayne okkal ül a tanári asztalnál, és Wickler igazgatóra nem jellemző, hogy olyan embert alkalmazna, akinek nincs keresni valója az iskolában. Ugyanakkor az előbbi közjáték szépen mutatja, hogy nem sok tanári tartással rendelkezik, és nem kevés posztkamaszos érzés dúlhat benne. "Nem, ha már itt van, akkor én sem küldeném el, nem kezdenék el azért kampányolni, hogy elküldjük. Sokkal inkább egy olyan feladatot adnék neki, amiben kiélheti és lekötheti megát." Rabbotnak diákkora jutott eszébe hirtelen, mert Dwayne erősen emlékeztette egykori iskolájának, a Roxfortnak gondnokára. Úgy döntött, megtudakolja Dwayne-től, hogy mégis mit dolgozik a Bagolykőben:
- Amíg a vacsorára várunk, elmesélné, hogy mit csinál nálunk? Szeret itt lenni közöttünk? - mindezt próbálta egyszerű "fecsegő" kérdésként feltűnteni, nehogy az érződjön át, mintha valami kihallgatáson lenne.
Utoljára módosította:Rabbot Portnipper, 2014. szeptember 28. 10:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
,,A tanítók kinyitják az ajtót, de bemenned neked kell.'' (kínai mondás)
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. szeptember 28. 12:05 | Link
Rabbot Portnipper



A küldetését beteljesítve zaklatottan dől hátra. Hiába fogja fel ésszel, hogy Ármintól ez nem több pimasz csipkelődésnél, a benne lapuló féltékeny szörnyeteg azonnal vérbosszúért kiált. Most, hogy Léna messze van tőle, ő pedig bizonyos személyek kényelmetlen közelsége okán egyre bizonytalanabb, egyre féltékenyebbé és tüskésebbé válik.
Nehezen irányítja a figyelmét ismét a mellette ülőre. Az ujjaival a széke karfáját piszkálgatva fordítja felé az arcát.
   -  Különben te... te ki vagy?
Biztosan van egy egészséges idő, ami után nem illik ilyesmit kérdezni attól, akitől egy ideje cseverészünk már - a férfit azonban nem világosították föl efféle társadalmi finomságokról. Ennél óvatosabban és udvariasabban pedig képtelen megnyilvánulni. Rossz nevelés.
   -  Tanítok. Idéntől a kicsiket is - a lepattogzott lakkot kaparássza egy ideig, fölsandít a velük szemben ülő, bizonyára egyre türelmetlenebb gyerekseregre - Aztán meg Pesten szolgálok a Kommandóban, sz'al ha valaki meg akarná ölni őket, akkor itt vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 ... 41 ... 95 96 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet