38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2013. augusztus 8. 11:54 | Link

Léna

Nem új keletű Nándor számára a félénkség, vagyis inkább az, ha valaki fél tőle. Az esetek túlnyomó többségében maga a professzor is tesz azért, hogy féljenek tőle, diákok, kollégák és természetesen bűnözők. Máskor, mint ahogyan most is, jön ez magától, s az újabb elutasítások után a lány még össze is húzza magát. A férfi szemöldökét felvonja a sikkantásra, ezt a reakciót azért nem várta, hiszen most semmi durva szándék nincsen benne, egyszerűen csak szemügyre venné a bokát.. Végül aztán a hölgy feladja az ellenkezést és közli, majd ő megoldja. Nándor kétkedőn ráncolja homlokát, arcán is egyértelműen látszik a hitetlenség, de hagyja, had bontakozzon ki a kismadár, s ha valóban ura a helyzetnek, oldja csak meg egyedül.
Ez jó móka lesz...
Valóban, még gondolatban is kissé lefitymáló a fiatal teremtéssel, de erről ő aztán végképp nem tehet, hisz ha tényleg képes lenne kezelni a helyzetet, nem ücsörögne még mindig az utca közepén, még mindig sajgó, vizesedő, duzzadó bokával, mintha olyan kényelmes lenne.
- Nos, rendben, akkor talán itt lenne az ideje felkelnie, az emberek nem győzik kerülgetni és a cuccai is beszennyezik az utcát - hangnemet nem vált ugyanolyan lágy bariton, mint eddig, de az élt nem lehet nem észrevenni benne. Részéről ő továbbra is kellemesen szórakozik, pláne, amikor elhátrálásában felfedezi a vészesen feljebb kúszó szoknyát. Kissé megdönti fejét, mintha jobb belátást próbálna biztosítani, de ennyire azért nem gyerekes... noha most van benne némi alkohol, ami miatt kevésbé ad a kimértségre.
Felemelkedik, igazából jól is esik neki ismét kinyújtóztatni tagjait, innen néz le a meleg barna szemekre.
- Azért a közelben maradok, hátha kisebb méretű katasztrófát óhajt előidézni.. - ez már leplezetlen vérszívás, melyet flört gyanánt emberemlékezet óta nem vetett be. Ad teret, helyet s nem kevés szkepticizmussal, és kissé sürgető intéssel jelzi a hölgynek, hogy kezdheti. Csibészes félmosolya nem akar múlni, ezzel adva tökéletes keretet az egész helyzetnek. Pálcája közben kezébe csusszan az alkarjához erősített tartóból, melyet eddig hosszú, hófehér s makulátlan ingujja takart. A környezet biztosítására első sorban, de talán méltóztatik egyetlen lusta intéssel a papírlapokat is összegyűjteni. Noha nincs szükség a segítségére, és ez egy egyszer az életben bekövetkező alkalom, hogy ő mégis felajánlja azt. A kisasszonynak fogalma sincs, milyen óriási kegyben részesült épp az imént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. augusztus 8. 12:36 | Link

Nándor

Szó se róla, nem félek tőle, én félénk vagyok. A kettő között hatalmas különbség van, legalábbis az én esetemben. Nem félek az emberektől, sőt szeretem őket, mindenkiben meglátom a szépet és a jót, és ha munkáról van szó, egyáltalán nem habozom hátba küldeni egy rontással senkit sem. Az már más kérdés, hogy a férfiakkal hadilábon állok, nagyon nehezen tudok valakit közel engedni magamhoz és az érintés felér egy intim szférába való betolakodással. Ezért a sikoly, ami kiszakadt belőlem, de valószínűleg ezt a segítőkész úriember sosem fogja megtudni.
- Ne aggódjon, pár perc és már itt sem vagyok - hangom határozottabbá és egy árnyalatnyival jegesebbé válik. Igyekszem én, de nem megy az olyan könnyen, viszont egy vadidegennek nem fogom elmagyarázni a miérteket. Elég, ha én tisztában vagyok velük, senki másnak sem kell tudnia az én kis titkaimról, nehogy aztán az Edictum oldalain találkozzak velük ismét.
Nagyra nyitott barnáimat újra az arcára emelem, és nem tudom nem észrevenni pillantását az alfelem irányába. Szemeimet ismét elkapom róla, a lassan szűnő vörösségem újra fellángol és igyekszem kicsit lejjebb tornázni magamon azt az átkozottul makacs ruhadarabot, ami mind inkább többet kívánna mutatni lábaimból a közönségemnek. Ciki egy helyzet.
 - Hős megmentő, mi? Nem lesz itt katasztrófa, szóval akkor már le is vetkőzhetné a szuperhős szerepét - vágok vissza azonnal vérszívására. Veszem én az adást és aki ismer, tudja, hogy elég szépen felvágták a nyelvem, használni is tudom, ha arról van szó. Bár a vörösségem és a kézremegésem még mindig megmarad, határozottan bámulok vissza az időközben ismét álló pozícióba került kék szeműre.
Lábaimat úgy helyezgetem, hogy a végén sikerüljön feltérdelnem. Egy lépés már megvan, a kérdés már csak az, miképpen fogok eljutni hazáig így. Igazán okos ötlet volt a cipőt levenni, mielőtt kellemesen beledagadt volna a lábam, így most mezítláb igyekezhetek felkaparni magam a kőről.
Következő lépésben először a jobb lábam húzom fel, majd a kificamodott balt kímélve, négykézlábról indulva felegyenesedek, hogy ismét tengerszint fölé kerülhessek.
Diadalittasan nézek rá a megmentőmre, és bár nem várok semmiféle buksisimit vagy jó szót, azért jó érzés tudatni a külvilággal, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon - szó szerint is. Külön nagy örömmel veszem tudomásul, hogy most már lehetőségem van a szoknyámat az eredeti, takaró pozíciójába visszaállítani. Nagy megkönnyebbülés, de a zavarom majd csak akkor fog igazán elmúlni, ha végre otthon lehetek. Egyedül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2013. augusztus 8. 14:43 | Link

Léna

Részéről nem foglalkozik az árnyalatnyival hidegebb hangsúllyal, ő is váltott, így igazából el is várta, hogy ezt a másik is megtegye. Senki nem szeret gyengébbnek tűnni a másiknál. A lány viselkedése is tökéletesen hasonul a sémába, további somolygásra késztetve ezzel a férfit.
- Ó, hát nekem aztán van időm - szúrja oda, miközben végignézi, ahogyan a hölgy még inkább megalázza saját magát. Ügyetlenül térdre evickéli saját magát, s amikor nem figyel, Nándor megingatja kissé a fejét. Több oka is van rá, mint például afeletti értetlensége, miért egyszerűbb a másiknak magát ilyen helyzetbe hozni, mintsem elfogadni a kezet esetleg kart, amelyet olyan fene nagy lovagiassággal ajánlott fel neki a férfi. Másrészről pedig el kell hessegetnie lelki szemei elé tóduló perverz képeit, melyet a lány által felvett pozitúra idézett elő. Akár azt is gondolhatná, szándékosan próbál vele ilyen kihívóan viselkedni, és igazából, ha csak egy képtelen pillanat erejéig, de fel is vetődik benne.
- Ugyan kérem, semmiképp sem vagyok hős megmentő, mindösszesen a segítségem próbálom Kegyedre tukmálni - vonja meg vállát, de tudja ő magáról, hogy képtelen megjátszani az elesettet, de a szánni való nagylelkű úriembert is, akit most igen gonosz módon utasítottak vissza. Mellkasára helyezi pálcátlan kezét, vállát kissé lejjebb ereszti, majd továbbra is lágyan, s alig érzékelhető fricskával hangjában szólal meg ismét.
- Az udvariasság nem olyan dolog, amit az ember levetkőzhet. Van, akiben megvan, van, akiben nincs, csak a mímelését lehet tanulni... - részéről semmi lenyűgözőt nem tapasztal abban, hogy a lány felállt. Még mindig sántít, a szemete még mindig az utcán, ráadásul mezítláb van, és egy óvatlan mozdulatával az arcát is összemaszatolta. Továbbra is várakozón pillant rá, éppen ezek miatt. Szemöldökét felvonva, szívdöglesztő félmosollyal, és kissé talán idegesítő -na jó, eléggé idegesítő- csibészes fénnyel a kék íriszekben. Metsző kékjei mélyre hatolnak, talán épp próbálja megdelejezni a barna hajút, hogy végre adja meg magát, s fogadjon el egy kezet.
- Legalább a szökőkútig had kísérjem el, ott megnézem a lábát, aztán ki-ki mehet a maga útján - áll elő végül is egy utolsó javaslattal. Érdemes megfontolni, ha hagyja most, talán előbb szabadul.
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2013. augusztus 8. 15:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. augusztus 8. 16:24 | Link

Nándor

- És gondolja, hogy a szabadidejét rám kellene fordítania? - teszem fel a kérdést feltápászkodás közben, egy kérdő pillantás kíséretében. Most hogy elutasítottam, simán megtehetné, hogy megfogja magát és akár köszönés nélkül is menne tovább és folytatná az előttem elkezdett cselekményét. Mégsem teszi és ez egyre inkább kezdi fúrni az oldalam. Valóban volnának még igazi gavallérok? Vagy csak unatkozik, nincs jobb dolga? Esetleg hátsó szándéka volna? De ha az utóbbi, akkor miért én és vajon mi volna az? A női agy kifejezetten profi mindenféle összeesküvés-elmélet gyártásban, kombinálásban és sajnos ez alól az enyém sem kivétel. Mindenféle történet lejátszódott már bennem az utóbbi pár percben, s be kell hogy valljam, eljátszadoztam a gondolattal, hogy azok a kék szemek a hálószobám plafonját vizsgálgatják...
Előferdülhet, hogy megalázó jelenet a segítő kar elutasítása és az, hogy egymagam kecmergek fel a földről. Megtanultam már az idők során, hogy senkire sem számíthatok, hogy az ember úgy lesz erős, ha sikerül talpra állnia önerőből, legyen akármilyen mélyen is. Szeretném megmutatni, hogy nem szorulok segítségre, és ha ez valakinek önmegalázó tettnek minősül, hát az ő véleménye, nem tudok mit tenni ellene. Én tudom mit miért csinálok, más emberek gondolkodását nem tudom irányítani.
- Elnézést kérek. Én csak igyekszem mindent megoldani egymagam. Nem nagy dolog ez sem - pislogok kettőt-hármat, miközben tekintete még mindig az enyémbe fúródik, nem kicsit frusztrálva ezzel. Nem szeretem ezt a nézést, kényelmetlenül érzem magam tőle. Kiszolgáltatottnak, meztelennek, mintha belém látna és ismerné minden titkomat.
- Úgy tűnik, a környéken csak magába szorult - pillantok a járókelőkre, akik még csak egy szóra sem méltatnak. Nem mintha bárminemű segítséget várnék el tőlük, de tudom magamról, hogy én megállnék, ha egy ilyen jelenetet látnék az utcán. Manapság kezdenek eltűnni ezek az erények a föld felszínéről. Mindenki önzővé válik, csak magukkal törődnek és ha kell, simán keresztültaposnak a másikon.
- Csak a szökőkútig - eredetileg nem akartam magam megadni neki, de tekintve, hogy a lábam rosszabb állapotban van, mint első pillantásra tűnt, kénytelen voltam. Szemeim ismét lesütöm, ahogy ott állok előtte és várom a segítségét. Már csak remélni merem, hogy semmi mással nem fog bepróbálkozni, mert lassan már nem lesz arcom nemet mondani neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Nándor
INAKTÍV


Mr. Aurorparancsnok
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 119
Írta: 2013. augusztus 15. 16:44 | Link

[Léna]


Egy fancsali, teleszájas vigyorral, s egy csábos szemöldökvonással válaszol csak a nő, minden bizonnyal költői jellegű kérdésére. Egyértelmű, nem itt kellene lennie, hanem mondjuk a szorgalmikat kellene javítania, amit túlbuzgó diákjai egymás hegyén-hátán küldözgetnek neki a tanév végének közeledtével. Kissé idegesíti is, hogy újabban ennyi teendője akad, elvonván figyelmét a számára fontosabb kutatásoktól. De sajnos kötelessége van, s ha nem oszt pontokat, bizony hamar a fejére nőnek nem csak a diákok, de a kollégák, ügybuzgó házvezetők vagy épp az igazgató. Mi sem hiányzik neki kevésbé, minthogy az ősszakálú a nyakára járjon megint.
Azzal nem lenne gond, ha a hölgy elutasítaná a segítséget, sem pedig az, ha magától kecmeregne fel a földről, de a mód, ahogyan nem kicsit szánalomra méltóan kanalazza össze magát, igenis öndegradáló. Az ilyesmit Nándor szeme kevéssé tűri, valahogy mindig előcsalogatja a pálcát alkarjához erősített tartójából, s igencsak viszkető érzéssel tudatja, máris készen áll egy-két átokra. Csak mert jól esik levezetni az agressziót az ilyen teremtményeken. Noha a pálca most is előkerül, a viszkető érzés nem érkezik, mindösszesen pillantását fordítja el a nőről. A megjegyzésre pedig ott van már nyelve hegyén a lekezelő válasz, csak úgy foghegyről, szárazon, hidegen, de most ezt is visszanyeli. Franc se tudja, mi volt abban a fránya mézsörben, többet sem fog olyat inni, marad a töménynél... Ettől függetlenül fürkészi a barna szemeket, s elégedetten el is vigyorodik, amikor a hölgy megjegyzi, bele szorult egyedül annyi kötelességtudat, hogy a segítségére siessen. Pontosan ezt várta saját megjegyzését követően. Biccent egyet fejével, mintegy szerény elismerésül, merthát nincs mit szépíteni, ez így van.
Utolsó próbálkozása végül is győzelmet szül, végre a széparcú elfogadja a segítséget.
- Végre, már azt hittem, erőszakhoz kell folyamodnom... - jegyzi meg majdnem játékos éllel, de Nándor meg a játékosság két, ha nem egyenesen három külön fogalom. Színpadiasan sóhajt egyet, majd egy elegáns pálcaintéssel s egy néma invito-val összeszedi a szerteszét heverő irathalmot, ám esze ágában sincs cipelni ezt a lánynak.
- Elnézést, megkérhetem, hogy ezeket Maga hozza? - kérdezi majd, mielőtt még egyáltalán a másik meglepetten pislogatna egyet, közelebb lép hozzá, s könnyedén felkapja.
- ... - néhány pillanatot kivár, ha esetleg kedve támad ismét felsikkanni, vagy ellenkezése gyanánt vergődni. - ..bocsásson meg, de azt hiszem, így gyorsabb, és kevésbé fájdalmas - arca eléggé közel került így a nő arcához, könnyedén beszippanthatja kellemes illatát, és érezheti, ahogyan megfeszül karjai között, mintha nem lenne kedvére a közvetlen kontaktus. Minden igyekezete azon van, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe. Gyengéden, de határozottan tartja hátát, s igyekezett a szoknyát is beszorítani..

A szökőkúthoz érve aztán finoman ereszti le a törékeny virágszálat a peremre, amely még mindig langyos az egész nap hevesen tűző naptól. Fürkészi a nő arcát, mert észrevette ám, milyen könnyű zavarba hozni. Leül mellé. kékjeivel a nő arcának rezdüléseit kutatva...
- Khm.. akkor most vetek rá egy pillantást.. - figyelmezteti, mielőtt keze tétovázás és megtorpanás nélkül indul meg a hölgy vékonyka, ám most duzzadt bokája felé. Azért figyelmezteti, mert nem szeretne a szökőkút vizében kikötni, legalábbis nem egyedül, és nem azért, mert egy jól irányzott rúgás a vízbe borítja.
- Nem leszek a kedvence, ezt most biztosra veszem - motyogja, miközben ujjai a selymes lábszárra kulcsolódnak, s óvatosan az ölébe emeli a sérült részt. Szabad kezével a lány lábfejét érinti meg, két maximum három ujjal, majd óvatosan elkezdi tekerni, körözni. Ha a ficam súlyos volt, ez bizony igen fájdalmas művelet, de valahogyan ellenőrizni kell a szalagokat, hiszen a ficam, a szalagszakadás más és más bűbáj vagy épp bájitalkezelést igényel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. augusztus 21. 08:39 | Link

Nándor

A fancsali vigyorral és a szemöldökhuzogatással nem sok mindent tudok kezdeni, nem igazán vagyok hozzászokva az ilyen irányomba tett efféle megnyilvánulásokhoz. Sután visszavigyorgok, aztán ismét elvörösödő arcomat az előre hulló hajam mögé rejtem. Áldom az eget, amiért reggel nem tűztem fel, pedig erősen gondolkodtam rajta a hőség miatt.
Mégis. Hogy máshogy kanalazza össze magát az ember lánya egyedül, pálca nélkül egy bokaficamból, ha nem így? Észrevettem a férfi rosszalló pillantásait meg azt is, hogy a pálcája elősiklik a tokból. Auror vagyok, muszáj, hogy észrevegyem az ilyen apróságokat és szerencsére a szememmel sosem volt gond.
Ha azt nézzük, elég sok időbe telt, mire rávettem magam a segítség elfogadására. Makacs lény volnék, ha ez eddig nem tűnt volna fel senkinek, már pedig elég sanszos, hogy a megmentőm igenis észrevette ezt és már eléggé tűrőképességének határán van, amikor végre megadom magam. Még mindig rosszul vagyok a gondolattól, hogy hozzám érjen, persze nem azért, mert nem szeretném az érintését, inkább csak a belőlem kitörő fékezhetetlen reakcióktól félek.
 - Nem várta volna meg azt a pillanatot. Itt hagyott volna a francba, ha most is nemet mondok - jegyzem meg én is megjegyzésére. Egyszerűen nem tudom magamban tartani ezt az egyszerű megállapítást, de a többi ilyen megnyilvánulásommal ellentétben most nem pirulok el még jobban. Ennél jobban talán nem is lehetne...
Csak állok ott, egy lábon egyensúlyozva, mint a cövek, miközben a kékszemű két egyszerű pálcaintéssel összeszedi a papírokat és a kezembe nyomja őket. Még jó, nem is bíztam volna másra, de ennek a gondolatnak hangot adni már nincs időm, a következő pillanatban elkap két erős kar és a talaj eltűnik a lábaim alól.
Örömmel állapíthatom meg, hogy az előbbi kijelentésem, miszerint jobban ennél elpirulni nem lehet, téves. Most már nem csak az arcomon, hanem az egész testemen lángol a bőröm, köszönve mindezt az egyénnek, aki minden előjel nélkül elvette testi szabadságomat. A meglepettségtől és az érintések tömkelegétől szinte megbénulok, csak egy sikkantásra halványan emlékeztető sóhajt tudok kipréselni magamból. Szemeim hatalmasra tágulnak, ajkaim kissé elnyílnak, majd mikor ezt észreveszem, ráharapok az alsó ajkamra, hogy még véletlen se adjak ki több szánalomra méltó hangot. A férfitest melege és illata egészen csábító, valószínűleg azért, mert egyáltalán nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen közelről tudjak csodálni egy példányt.
Erősen szorítom magamhoz az iratokat, az egész testem belefeszül, közben bociszemeimet az útra szegezem. Igazság szerint sokkal jobban érdekelne az arca ilyen közelről, ilyen túlságosan is közelről, de nem visz rá a lélek, hogy a tekintetem rá szegezzem. A bőröm még mindig lángol, főleg ott, ahol a karjai a combjaimat tartják...
Ugyan nem volt hosszú az út a szökőkútig, nekem mintha egy örökkévalóságig tartott volna. Igazán finom mozdulatokkal tesz le a kút párkányára, mintha csak gondoskodni akarna, vigyázni rám. Apró fejrándítással el is vetem ezt a gondolatot, hiszen ő csak egy férfi az utcáról, aki segíteni akar egy szerencsétlen, balfék nőnek.
 - Igazán.. öhm... köszönöm a fuvart - nyögöm ki kicsit feleszmélve az előbbi sokkból. Számíthattam volna rá, hogy fel fog venni, mint ahogy arra is, hogy ha odaértünk a célponthoz, el fogja kapni a lábam, hogy szemügyre vehesse a bokám. Figyelmeztetése ellenére mégis összerándulok, amikor hozzám ér és már belegondolni sem merek abba, miféle nőnek vagy inkább lánykának tarthat engem. Nyámnyilának, biztosan.
 - Csinálja csak - suttogom, miközben fészkelődöm egy sort a párkányon. Nem szeretek ilyen helyzetben egy helyben ülni, egyszerűen nem tudok ilyen kiszolgáltatott lenni a pillantásoknak. Körülöttünk jó páran végignézték a jelenetet, és egyáltalán nem bánom, hogy senki más nem állt meg segíteni. Így is több a soknál.
Fogaimat összeszorítom, belekapaszkodok a párkány szélébe és csak egy alig hallható sziszegés hagyja el ajkaimat. A fájdalmat mindig is jól tűrtem, ez az egyik nagy szerencsém.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 23. 16:58 | Link



Soha többé nem akartam kimozdulni otthonról. Egyszerűen nem akartam kitenni a lábamat, hogy emberek közt legyek; inkább elvoltam magányomban, és tanultam a vizsgákra. Nagyon szeretem a Sötét Varázslatok Kivédését, valahogy az a kedvenc tantárgyam, fene se érti, miért. Viktor újabban kevesebb vizet zavar, hagy tanulni, ami hihetetlenül rendes tőle. Nem győzöm köszönni neki.
Mindazonáltal nem volt kedvem kimenni a kissé lehűlt levegőre (már ha húsz fok hidegnek számít), hiszen rengeteg rám szegeződő tekintetet kapok, amik őszintén szólva nagyon megijesztenek. Minden bizonnyal híre ment a faluban, hogy itt van egy beteg gyerek, akitől óvni kell a többit, és ezért néznek rám furcsán. Nagyon rosszul esik, és félek ezeknek az embereknek a véleményétől.
Azonban a Kiss házaspár, aki elvállalta a pátyolgató szerepét, nagyon sokat mondogatta, hogy menjek ki a friss levegőre, jót tesz a dolog. Hiába ellenkeztem csendesen, rábírtak, hogy menjek ki. Zója is azt tanácsolta, hogy nem árt kinyújtóztatnom a tagjaimat. Szerintem csak aggódnak, hogy még jobban begubózom.
Viktor erre biztosan azt mondaná, hogy "vagy inkább begolyózol".
Így hát elindultam a Tanszerbolt felé. Kellenek pennák és tinta, hogy ki tudjam másolni az igencsak bonyolult csillagtérképeket Asztrológiából, hiszen csak így fogom tudni megtanulni őket. Leírom, és tudom. Nekem ilyen a memóriám, ilyen vizuális.
Ahogy azonban sétáltam a faluban, nem néztem fel, kizárólag a macskaköves utat fixíroztam - nem akartam találkozni a dühös, félő, vagy épp tartózkodó tekintetekkel, ezért jobbnak láttam elkerülni. Legbelül persze mindig megijedtem, ha megéreztem magamon valaki pillantását.
Mikor sikerült rábeszélnem magamat, hogy felpillantsak, meg kellett állapítanom, hogy nem ott kötöttem ki, ahol szerettem volna. A falu ezen utcájában még nem jártam, ami elég elkeserítőnek tűnt. Rossz fele jöttem. Körülnéztem, aztán rájöttem - el is tévedtem.
Hirtelen levert a víz. Nagyot nyeltem, ahogy körbepillantottam. Az emberek furcsállva néztek rám. Vagy csak beképzeltem magamnak a kérdő tekinteteket? Lihegni kezdtem, ahogy nyirkos kezemmel megmarkoltam a pólóm szegélyét. Nekitámaszkodtam az egyik bolt falának.
Csak nyugi - emlékeztettem magamat. Zója ajánlott erre egy jó módszert, de elfelejtettem.
Most mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 23. 17:17 | Link

Mátéé:)
Újabb nap. Ideje egy új szeletkét megismerni ebből a világból. Ma hanyagolom a tanulást! Én már csak ilyen vagyok. Na jó.. ez nem teljesen igaz, de mindegy is. Lelkiismeretes vagyok, ha kaphatok egyetlen egy napocskát, amikor nyugi van és pihenhetek.
~Ma felfedező körútra indulok a városban!~ gondolom boldogan, miközben felkapok magamra egy fekete-fehér vízszintesen csíkos szűk pulcsit, és egy egyszerű fekete farmert. Élénk-piros sált tekerek a nyakam köré. Azért csak nincs 40 fok. Plusz én fázós vagyok. Elköszönök a nővéremtől és a szobatársaktól, majd végigmegyek a sulin.
Aztán már benn is vagyok a városban. Igazán üdítő a nyüzsgés, ami itt körülveszi az embert, ami azt illeti, túlságosan nagy a nyüzsgés. Mindenki csak úgy rohan. Én viszont kényelmesen pakolgatom fekete bőrbakancsomban a lábaim és mélyeket lélegzem. Az egész olyan hangulatos.
A macskaköves úton lépdelve csak egy pillanatra fut ár a fejemen az erdő, ami úgy hiányzott. Aztán jön egy szélroham és ahogy hátrafújja a hajam elmosolyodom. Nem is olyan rossz ez. Sőt, tetszik itt! Egyre kevesebben mászkálnak erre, láthatólag ez egy kevésbé forgalmas környék. Aztán észreveszem, hogy mind egy irányba tartanak, minél távolabb próbálnak kerülni egy sráctól, aki egy bolt kirakatüvegének támaszkodva áll. Elég feldúlt az arca. Szembemegyek az emberekkel, elhaladok a srác mellett. Én is jól megnézem magamnak, mit csinálhat, de végül megrántom a vállam és befordulok egy kis mellékutcába.
Gondtalanul lépdelek, befordulok néhány utcán, de ismét ugyanott lyukadok ki ahol voltam. Mivel ez egy felfedezőút, nem ismerem a környéket. Útbaigazítást kell kérnem. Az emberek elmenekültek. Vagy legalábbis igyekeztek biztos távolba kerülni attól a fiútól, aki még mindig ott áll. Ő az egyetlen. És talán segítségre van szüksége, csakúgy, mint nekem. Persze neki másfajta segítség kell.
~ De... nem is ismerem...!~gondolom visszakozva.
~Oké, legyen!~tekintek végig a srácon.~ Ma szerzek egy új ismerőst is! Így teljes a kép! Új helyek, új ismerősök. ~
Odalépek hozzá és óvatosan megérintem a vállát, hogy észrevegyen.
- Szia! Minden rendben? -kérdezem tétován.-Tudnál nekem útbaigazítást adni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 23. 18:11 | Link



Valaki hátulról megérintette a vállam. Meglepett hang szaladt ki a számon, és összerezzentem, ahogy villámgyorsan hátrapördültem. Hatalmas szemekkel néztem az ismeretlen lányra, aki kissé határozatlanul szólt hozzám. Azt kérdezte, hogy minden rendben van-e, de azt hiszem, nem várt választ, hiszen rögtön feltette a második kérdését is. Ő is eltévedt! Kis nyögést hallattam, és nagyot nyeltem, ismét. Lehunytam a szemem. Relax.
Azonban a lány engem nézett, szóval nem volt túl sok nyugtom. Szemeim ismét felpattantak, nem tudtam pihenni egy percet sem. Pupilláim hatalmasra tágultak, ahogy rémülten a lányra tekintettem. Közben leplezni próbáltam a rám törő remegést.
Miért, miért van mindig ez, ha egy ember hozzám szól?! - nyavalyogtam magamban.
Meg kellett volna szólalnom. Nagyon gyorsan meg kellett volna, hiszen a lány válaszra várt. De nem tudtam rábírni magam más hang kiadására, mint a nyögés vagy a sóhajtás. Megpróbáltam visszaemlékezni Zója szavaira, és a hangja megnyugtatott egy kissé, ahogy visszajátszottam a félmondatát. "...és az emberek nem azért mennek oda hozzád, mert rosszat akarnak" - ezt mondta. És igaza van. Nem kéne félnem. De mégis.
- Eltévedtem. - leheltem, és bár ez egyik kérdésére sem válasz, talán tud nekem segíteni, még akkor is, ha ő sem tudja, merre kell menni. Szerencse volt, hogy hátamat támasztotta a fal, így nem kellett teljes testsúlyommal terhelni a lábamat, hiszen szegény már így is eléggé kikészült, mivel a remegését csak úgy tudtam megfékezni, hogy abszolút megmerevítettem.
Egyet nem akartam; összerogyni. Azt semmiképpen sem. De azt sem akartam, hogy Viktor elküldje a lányt a fenébe, nem akartam, hogy lássa, hogy bajom van, hiszen mindenki ezért néz rám furcsán, szemmel láthatólag pedig nem tudott a dologról, biztosan nem falusi. Biztosan a Kastélyba jár.
Nagy levegő - figyelmeztettem magam. Ekkor tudatosult bennem, hogy visszafojtottam a lélegzetemet is. Így hát nagy levegőket kezdtem venni, és kicsit megkönnyebbültem, mikor az oxigén visszatért a fejembe.
Persze, ő is őrültnek fog nézni. Úgy nézek ki, mintha az elmegyógyintézetből szalasztottak volna. Lehet, hogy csak bemesélem magamnak, de én úgy gondoltam, így festhetek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 23. 18:28 | Link

Máté

Kevésbé impozáns címzés:)


Kicsit megijedtem a hirtelen mozdulatától. Amikor megláttam az arcát kicsit aggódni kezdtem.
~Szegénnyel valami nagyon nincs rendben!~körbenéztem a kihalt utcán emberek után kutatva, de egyet sem láttam. Tehát itt sem mások... Miért nem segítenek? Hisz látják, hogy nincs jól. Lehet, hogy lázas, vagy beteg! És egyáltalán nincs itt jó helyen. Máris az anyáskodó megmentő szerepébe képzelem magam, holott lehet, hogy semmi baja sincs, csupán múló rosszullét.
Át akarom karolni a vállát. Fel is emelem a kezem, de inkább visszaerőltetem az oldalam mellé. Egyrészt azért, mert az előbb is annyira megijedt az érintésemtől, szinte rátapad az üvegre, másrészt pedig mégiscsak egy új arc. Új.. legalábbis számomra, semmit nem tudok róla. A nevét sem. Erről jut eszembe, hogy én szólítottam meg, de nem mutatkoztam be.
-Egyébként Katniss Leyla Clare vagyok, a Levitából.-mosolygok rá bátorítóan.
-Huh... az jó!-mondom szomorúan, mikor hallom, hogy ő is eltévedt. Körbenézek, de ismét nem látok senkit.
~Talán a boltban van valaki!~ gondolom és közelebb hajolok az ablaküveghez, hogy ne csak magamat lássam benne, de a bolt belsejét is.
-Senki.-dünnyögöm, miközben rápillantok.
~Ó, a fenébe!~ gondolom, mikor észreveszem, hogy azzal, hogy közelebb hajoltam a kirakathoz a srác arcához is közelebb kerültem. Gyorsan hátralépek egyet, mielőtt valami kiszámíthatatlant csinál.
Egy pillanatig volt közelebb hozzám az átlagosnál, de ez elég volt, hogy meglássam tekintetében az ijedség tüzét, és teste remegését.
- Minden rendben? Rosszul vagy? Hívjak orvost?-teszem fel újra a kérdéseket, mert rájövök, hogy az előbb túlságosan lefoglalt, hogy útbaigazítást kapjak. Meg sem vártam a választ a szinte reflexből, megszokásból feltett kérdésre.
De most érdekel, mivel ha valami baja van én vagyok az egyetlen, aki segíthet neki.
Így felnézek a szemébe-mosolyogva- de azért néha-néha elkomolyodva az aggodalomtól, amíg várom a válaszát.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 23. 18:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 24. 19:00 | Link



Mikor bemutatkozott, egy kisebb remegéshullám ment végig rajtam, aminek nagyon nem örültem. Ő az első, aki tulajdonképpen be is mutatkozott nekem. Lélegzésem egyre szaporább lett. Egy pillanatra megállítottam magam, majd lassan nagyokat kezdtem lélegezni. Beszív-kifúj. Stressz ki, nyugi be. Ideje lenne bemutatkoznom.
- Juhász Máté vagyok. Rellon. Magántanuló. - teszem hozzá egy nyelés kíséretében. Még sosem láthatott a kastélyban, egy ideig pedig nem is fog; kár lenne, ha még ennél is jobban megijedne tőlem. Még a végén azt hinné, hogy hazudok magamról, pedig én sosem tudtam olyat.
"Az jó!" - erre felnéztem. Talán ő akart rosszat nekem? Sosem voltam jó az efféle megállapításokban. Mielőtt bármit tehettem volna, arca araszokra volt az enyémtől. Mozdulni se mertem, egész testemben megmerevedtem, mintha sóbálvány átkot szórtak volna rám. Pislogni sem pislogtam, szünet nélkül meredtem a lányra. Végül aztán hátralépett. A szívem még mindig vad iramban vágtázott, mintha csak ki akarna ugrani a helyéről, hogy elszaladjon. Szorosan becsuktam a szemem. Most tényleg meg kell nyugodni, vagy jön Viktor, és abban senkinek sem lesz köszönet.
Megszűnt számomra a külvilág, ahogy szemhéjaim lecsukódtak. Csak nagyokat lélegeztem. Emlékeztettem rá magam, hogy ez a valóság, sőt, elmondtam magamban, hogy hogy hívnak, hol lakom, mi történt velem az elmúlt két percben. Ez segített abban, hogy időt nyerjek, és végre realizáljam, feldolgozzam a helyzetet. Éreztem, hogy arcizmaim egy kicsit elernyedtek. Még vártam pár pillanatot, majd kinyitottam a szemeim, s ezzel újra megláttam a lány képét, aki éppen azt kérdezte, hívjon-e orvost. Féltem, nem is tudom, mitől, de már nem volt annyira vészes.
- Nem... nem kell orvos... minden oké. - mondtam fojtott hangon, és csak remélni tudtam, hogy nem kell még egyszer elismételnem, illetve Katniss elhiszi, hogy minden megoldódott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 25. 15:16 | Link

Máté (:

Furcsa! De... nem egyhangú! Úgy látszik ma is volt értelme kijönnöm és körülnéznem a faluban.
- Tehát Máté.-mosolygok fel rá. Jó név, gyakori a muglik körében, de nekem mindig is tetszett.-jegyzem meg, aztán lassan eljut a tudatomig az utolsó szó amit mondott.- Magántanuló? Hogyhogy?
Kicsit csalódott voltam, amiért újdonsült ismerősöm nem a kastélyba jár, de hát ígyis-úgyis megismertem valakit, anyuék kibújnak majd a bőrükből. Ha nem lenne elég nekik, ami velem és a tesómmal történt, ha megtudják, hogy a nevelt lányuk mennyire igyekszik beilleszkedni és nagyjából megy is neki... Sőt, a városban is van ismerőse, tuti feldobja az egész hetüket. Így hát igyekeztem a legkedvesebb mosolyomat villantani rá. Mintha még remegett volna, de nem úgy mint az előbb.
- Már jobb színed van!-nevettem el magam, majd gyorsan lesütöttem a szemem.
Ha nincs szüksége segítségre, akár itt is hagyhatom, habár ahhoz még túl fehér az arca, de valószínűleg ezt kellene tennem! Lehet ő is ezt akarná! Hagyjam már békén és ne kotnyeleskedjek a dolgaiba. De ez a lehetőség elszomorított... Nem akartam egyedül továbbmenni, ráadásul úgy, hogy nem is tudom, hol vagyok. És együtt találni egy ismerős helyet, ahonnan már könnyen hazatalálok biztosan kényelmesebb lenne és viccesebb.
- Hát, ha már mindketten ilyen szépen eltévedtünk...-keresgélem a megfelelő szavakat.Lenne kedved együtt hazatalálni?-kérdezem megköszörülve a torkom.- Bár tudom, hogy te nem a kastélyba mész, ha magántanuló vagy, de akkor is jobb lenne, ha nem egyedül bolyonganánk, mert...-hirtelen haraptam el a mondatot, mert rájöttem, hogy zavaromban össze-vissza fecsegek. Félszegen mosolyogtam fel rá, hátha befejezi a mondatom, mert ha így marad legalább olyan hülyén fogom érezni magam.
Gondolatomat egy ember szakította félbe, ahogy befordult az utcába. Kalapot viselt és hosszú sötétkék kabátját fázósan vonta össze magán.
~Na, jó... ennyire hideg még nincs! De legalább van valaki, aki útbaigazítást adhat!~gondolom.
Biztatóan ránézek Mátéra és az ember felé bökök a szemmel, aki lehajtott fejjel közeledik.
-Nézd, egy járókelő! Ő biztos ad útbaigazítást! -azzal választ sem várva tettem néhány lépést a jövevény felé, ő még mindig töretlenül közelített.
-Uram, tudna nekünk segíteni?-mutatok a hüvelykujjammal Mátéra. Szavaimra megtorpant és érdeklődve figyelte kalapja alól az arcomat, majd a jelzett irányba nézve- a  még mindig a bolt kirakatánál- remegő srácot kezdte vizslatni.-Tudja.. eltévedtünk, megmondaná, hogy találunk el a...-nem fejezhettem be a mondatot, mert villámgyorsan sarkon fordult és elviharzott arra, amerről jött. Egyetlen szó nélkül!
-Hé, várjon!-kiabálom utána, de természetesen süket maradt a felszólításra.
Vállat vonva lépkedek vissza a sráchoz.
 - Huh, érdekes... Vajon mitől ijedt meg így?-nézek fel komolyan rá.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 25. 15:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 64
Írta: 2013. augusztus 27. 23:30 | Link



Itt a nyár vége, amit a falu lakossága is illően megünnepel. Ebből a kis mókából természetesen az iskola diákjai sem maradhatnak ki. Ha valaki lelátogat a faluba, akkor szinte rá sem ismer a már megszokott helyszínekre. A fő utcán árusok sátrai magasodnak, melyek mind egyformák. A sötétre festett fa állványokon piros-fehér csíkos ponyva lebeg. A legtöbb sátrat a tulajdonosok tágító bűbájjal tették még hívogatóbbá. Az olykor boltnyi méretű sátrakban mindenki megtalálja a neki tetsző holmikat. Akár órák hosszat el lehet nézelődni a vásárban. Van itt cukorka árusból nem egy, hanem vagy hat darab – igaz nagyjából mindegyiknél ugyan azt lehet megvenni. De ők erősen ragaszkodna hozzá, hogy az ő portékájuk a jobb, mert különleges recept alapján készítik. Van aki bedől nekik, és van aki nem. A kürtős kalács és a vattacukor árusok is próbálnak mindent bemesélni szegény vevőnek, hogy végül az nála vásároljon.
A falu boltocskái is mind kipakoltak, a többi, messziről érkezett árus mellé, mint például az Ajándékbolt, a Loughlin Régiségbolt, Varázslény kiskereskedés.  Egy idős bácsi régi holmikat árul a vásár végében, de a sátrak között fellelhetőek a mágikus kütyüket áruló, olykor rossza arcú férfiak és nők is, akik fűt-fát ígérnek, csak vegyél náluk valamit. Csak óvatosan az ilyen varázslókkal és boszorkányokkal! Lehet meglepetés fog érni, ha megveszed és kipróbálod az adott tárgyat! De bátraké a szerencse!
A jó vásárokhoz híven itt is megtalálható egy ételes részleg, ahol mindenféle finomságot be lehet szerezni. Van itt aki sült kolbászt árul kenyérrel és mustárral, vagy egy másik sátorból különleges illatok szállnak ki, amiket nem ismersz fel. Legyél bátor, és a megszokott ízek mellett kóstold meg a különlegeseket is. Az italokat áruló sátraknál hatalmas betűk virítanak, melyekre fel van tüntetve, hogy csak nagykorúakat szolgálnak ki szeszes itallal, így a fiatal korosztály ne is próbálkozzon! Az esti órákban lehűl az idő, és akkor lesz csak nagy tömeg ezek előtt a sátrak előtt, ugyanis a vajsörnek nagy keletje támad.
Az egész utcát kellemes illatok töltik be, és szinte rákényszerítenek, hogy vegyél valami ételt, majd amikor már jól laktál, nézz körül a bazárban levezetésképpen, hátha találsz valami jó kis meglepetést az egyik barátodnak, családtagodnak. Az illatok mellett kellemes zene is folyamatosan elősegíti, hogy jól érezd magad és el tudj lazulni. Keresheted, hogy honnan szólnak a lágy dallamok, de nem fogod megtalálni. Ezt a kérdést nagy titok övezi.

Dobrai Vanda leírása


//Álmodói megjegyzés: Kérünk titeket, egy szálba helyezzétek a hozzászólásokat, ez a kezdő hsz.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 28. 09:11 | Link

Natacha Couateu

De,jó, hamarosan vége a vizsgáknak és szünet!Első, olyan szünet, amikor végre tényleg az egész család otthon lesz! Filmezés, lovaglás,zongora! Mennyi mindent csinálhatunk közösen.  Azonban a vidám gondolatokba szomorúság is vegyül. Véget ért a nyár. A egyre kevesebb lesz a szikrázó napsütés, viszont jön az esős hónap. De, az ősznek is vannak szépségei, például, amikor a fák színes levelei szállingóznak mindenfele, hogy aztán a sok kis gyerek boldogan kacagva ugrálhassanak az avarban. Hé, Katniss még nyár van és mi lenne ennek az évszaknak a méltó lezárása? Irány a fesztivál! De, kivel? Csak lézeng a folyosón pár diák, majd az egyiket elkapom, hogy jöjjön le velem. Éppen az Eridonosok háza előtt sétálok el, mikor valaki kilép az ajtón, teljesen egyedül. Tökéletes préda! Így, mielőtt el slisszolhatna, lecsapok rá.
-Szia, van kedved velem eljönni a falunapokra?-Azzal meg sem várva a válaszát, már húzom is magammal. Kicsit udvariatlan, de az ikremet a fiúja hívta el, a barátnőm már rég elment, így nincsen párom, akivel elmehetnék. Meg, kevés Eridonost ismerek, ideje egy újabb ismerősre szert tenni. A Fő utcában már javában állnak a standok. De, szép é a nyüzsgés! Egyszerűen lélegzetelállító! Hirtelen a homlokomra csapok, én udvariatlan! Még azt sem tudja ki vagyok.
-Helló, Katniss Flechter vagyok és Levitás. Bocsi, hogy csak úgy magammal hoztalak! Mi a neved?-Igyekszem bűnbánó arcot vágni, de nem nagyon megy. Annyira jó, hogy van párom! Még ha elég furcsa módszerekkel is jutottam hozzá.
-Hol szeretnél kezdeni?-Mutatok végig a különböző bazárokkal és boltokkal teleszórt utcán. Meghagyom neki a választás lehetőségét, ennyivel lógok neki! De, mielőtt elmegyek, valamit venni szeretnék a Húgomnak is. Azt még nem döntöttem el, hogy szépet vagy vicceset, lehet, hogy mindkettőt. Körbe néztem és a fejembe egy mondat tombolt, iszonyat hangerővel:Kalandra fel!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 28. 09:52 | Link

Katniss

A nyárnak hamarosan vége, és ez szomorúsággal, és örömmel is tölt el egyszerre. Szomorúsággal, mert már nem lesznek olyan meleg idők, mint eddig, és korábban is fog besötétedni. De örülök, mert következik az őszi ami a legkedvencebb évszakom mind közül. Imádom azt a sok színt, ami a természetben, a fák levelein látható. Imádom az őszt, éhező kétség sem férhet. De most koncentráljunk a jelenre, és arra, ami a mai nap van. Egy falunap keretében búcsúztatjuk el a nyarat, ami nekem azt jelenti, hogy egy újabb nap, ami móka és kacagás jegyében telik majd el. Már elég korán fenn voltam, és hamar el is készültem. de egyedül kicsit unalmas lenne elmenni, szóval kerítenem kéne magamnak valakit. Épp hogy kilépek az eridon toronyból valaki lecsap rám, és egy rövid kérdés után már vonszol is ki, egyenesen a főtér felé. Még válaszolni sincs időm, sőt, még az arcát deme tudom rendesen megnézni,de nagyon ismerősnek látszik. Vajon ki lehet? És miért épp engem ráncigál el a falunapra? Na mindegy legalább lesz társaságom. Mikor aztán végre megállunk, végre meg tudom nézni az arcát. És egyből rá is jövök, hog ki ő. Katniss az, akivel a tisztáson találkoztam, meg a múltkor, de nem hiszem,hogy nem ismer fel. Pedig nagyon úgy tűnik, de lehet hogy csak szórakozik.
- Katniss, ne szórakozz velem, hisz ismersz, találkoztunk mi már. Nem emlékszel? Natacha vagyok. Pedig azt nem lehet olyan könnyen elfelejteni. Mondom, és egy bájos mosolyt erőltetek az arcomra. Biztos csak viccel, és szórakozik velem, mert nem hiszem hogy elfelejtette azt a napot. Aztán mikor megkérdezi, hogy hol kezdjük, körbenézek, majd megakad a szemem az egyik cukrosstandon. - Ott. - mutatom, és egy nagy mosollyal az arcomon szaladok a stand felé. Olyan sok édesség van ott, nem is tudom, hogy melyiket válasszam.

ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 28. 10:24 | Link

Natacha


-Tessék?Velem a réten? Az kizárt! Hiszen, ha a folyosókon láttalak egyszer-kétszer!-
Hirtelen megáll bennem az ütő. Honnan tudja a nevemet? Hiszen én nem is ismerem. Eltekintve, a folyóson látomásból, de sohasem beszélgettünk. Mondjuk mostanában egyre gyakrabban fordulnak velem elő ilyen esetek. De,miért is? Megvan, biztos a Húgommal találkozott és azt hiszi, hogy ő én vagyok. Azért mondja azt, hogy találkoztunk a Réten,én pedig azért állok itt értetlenül, mert nem is velem, hanem Kattel volt ott! Felvilágítsam? Gonoszkásan elmosolyodom. Vagy hagyjam meg a tévhitében? Az nem vallana rám. Ezt inkább a rellonosok csinálnák, én pedig egy hűséges Levitás vagyok. Ráadásul, nem nehéz minket összekeverni, tapasztalatból tudom!
-Szerintem összekeversz valakivel. Katniss nem mondta, hogy van egy ikertestvére?-Kérdezem udvariasan, de magamban már a hasamat fogom a nevetéstől. Olyan, vicce, mikor az emberek teljesen értetlenül állnak előtted. Pláne, ha mindketten egymás mellett állunk. Csak úgy potyognak az állak lefelé.
-A nővére vagyok Katniss Elisabeth, de a második nevemet ritkábban használom.-Folytatom a magyarázatot, aztán hagyom, hogy megeméssze a tényt. Elfelejtett rólam szólni a Húgom? Na, ezért lesz a szobában bunyó!
-Rendben.-Mosolygok rá és már sprintelek is utána a cukorárusokhoz. Mennyi finomság! Csoki béka, minden ízű drazsé, huh nehéz lesz választani! De, anyuék küldtek pénzt mindkettőnknek, hogy bevásárolhassunk.
-Neked melyik a kedvenc édességed?-Fordulok újdonsült barátnőm felé. Illetve, ha úgy vesszük számára régi-új barát felé. Tisztában vagyok vele, hogy az ikrem és én közöttem semmilyen különbség sincs. Van, amikor ugyanolyan ruhákban is vagyunk. Egyedül a nyakláncunk különbözik. Az övé K betű alsó indexben egy L-lel. Nekem szintén K, de E van az alsó indexben. Szokták is kérdezni, hogy vagyok egyszerre két helyen. Hát, így!
-Neked van tesód?-Kérdezem, hiszen én is megszeretnék vele ismerkedni.
-Melyik évfolyamra jársz és milyen tantárgyaid vannak?-Beszélgetünk, miközben ide-oda mászkálunk a standok között. Szeretem a nyugalmat, de hiányzott már ez a nyüzsgés. Mikor, minden lázban ég. Az utcát ellepik az emberek, mindenki kacag,boldog és elégedett. Kíváncsi vagyok, vajon belerohanunk-e ismerősökbe, vagy csupa olyan arcot fogok látni, akiket csak látásból vagy egyáltalán nem ismerek...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. augusztus 28. 10:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 28. 15:05 | Link

Fandler Ágoston


Tudomásomra jutott, hogy elkezdődtek a Bagolyfalvi Napok, amire érdemes kinézni, ezért úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy a kastélyban ülnék és lógatnám a lábamat, inkább elmegyek e remek rendezvényre. Nem túl jó kedvvel, hisz ezeken a napokon a nyarat búcsúztatják, és ez azt jelenti, hogy rövidülnek a nappalok, és jön a hideg. Utálom a hideget, bár a telet szeretem, de azt, hogy fel kell öltöznöm nehogy megfázzak, azt nem csípem. Szinte klinikai eset vagyok, hisz télen és tavasszal legalább egy hétig az ágyban fekszem az influenza miatt, a családból senki más nem kapj el az influenzát csak én, ezért örülök mikor kisüt a nap, eljön a június és vígan szaladgálhatok pólóban és rövidnadrágban. Eddig a nyár vége azt is jelezte, hogy eljött a szeptember és kezdődik a suli, de itt a Bagolykőben, teljesen más a tanév, aminek örülök, hisz a vizsgák után, a tanévzáró végeztével lesz időm, hogy hazamehessek a családomhoz, akik már várnak engem, legalábbis legutóbbi levelükben ezt írták. Már hiányzik a családom, és honvágyam is van, viszont az boldogsággal tölt el, hogy Navinés lettem, és hogy a legtöbb vizsgám sikerült. Felvettem egy kék felsőt, alá egy fehér pólót és egy kék nadrágot, meg egy tornacsukát így indulok le Bagolyfalvára, a Fő utczára, hogy szét nézzek és, ha úgy van akkor vásároljak. Mikor odaértem a Fő utczára, akkor csak embereket, meg a felállított sátrak, vagyis bódék tetejét láttam, ennyi embert akkor láttam utoljára mikor otthon voltam és szilveszter volt, és kimentünk a városba megnézni a tűzijátékot. Ott is szinte csak a fejeket láttam, még szerencse, hogy a tűzijátékot jó magasra fellövik, különben nem láttam volna semmit. Végig megyek az utcán megnézem, hogy miket árulnak, de először csak édességeket látok, amit nem nagyon kívánok, túl érzékenyek a fogaim és az édességtől mindig fájnak. Megakad egy ételt áruló áruson a szemem aki sült kolbászt árul kenyérrel és mustárral.
~ Azt se tudom, hogy mikor ettem utoljára sült kolbászt.~ gondolom magamban, majd közelebb lépek és kérek egyet, közben jobb zsebemből előkotrom a pénzt amivel fizethettek, pont annyit veszek elő, amivel megtudom venni az ételt, és még így is marad belőle. Az árus ráteszi egy tányérra a kolbászt, a kenyeret és a kolbászra tesz egy kis mustárt, én pedig odaadom neki az árát, és tovább megyek, hogy még nézelődhessek, közben vígan eszegetem a kajámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. augusztus 28. 15:25 | Link

Rufus Smiley

Ünnepség, ünnepség! Ki ne szeretné az ünnepségeket? De most komolyan...
Sajnos a legtöbb elég trére szokott sikerülni, legalábbis azt gondoltam egészen addig, amíg a kastélyban nem költöztem. Valahogy itt mindig közeleg valami apróbb ünnep, most éppen egy nyárbúcsúztató parti, amiben megünnepelem az idei első tanévem, a vizsgákat, a közelgő hazautazást. Ezért már tényleg megéri ünnepelni...
Szóval azért is volt szimpatikus ez a meghirdetett felhajtás, mert nagyon hívogatóra sikeredett és eltért egy megszokott, muglik által szervezett parádétól, amiben verseket mondanak, néptáncolnak és a a polgármester veri a mellét. Nem, köszönöm, nekem azokból elég volt.
Felvettem egy fehér farmert és egy világoskék pólót. Anya azt mondta, hogy a nyári időjárásban fontos, hogy kerüljük a sötét színű öltözékeket. Az ugyanis magába szívja a napsugarakat, magyarán rohadtul meleged lesz. Ebben egyet kell, hogy értsek vele.
Amikor megláttam az árusokat és a velük járó elkerülhetetlen embertömeget, részben megjött, részben elment a kedvem. Elvégre a nyár utolsó napjaiban senki nem szeretne heringként sodródni az ötvenezredik egyforma árus előtt. Gyorsan világossá vált tehát, hogy valami innivalóra lesz szükségem, hogy elviseljem ezeket. Gondolkodás nélkül megcéloztam az egyik ilyen árust és vettem tőle jéghideg limonádét. Még szupi szívószálat is kaptam hozzá.
Elégedetten szürcsöltem műanyagpoharamból a nedűt, máris elviselhetőbbnek tűnt a meleg és a tömeg. Elkezdhettem végre megbámulni a felhozatalt.
Ekkor valami olyasmit tettem, amit ha mással lettem volna, vagy csak ismerőst is láttam volna magam körül, Isten bizony nem mertem volna. Odamentem egy fiú mögé és megböktem.
- Sziaa, bocsi, hol vetted ezt a kaját?
Az más kérdés, hogy a pofám égett le, de bátraké a szerencse. Kedvem támadt nekem is enni valami olyasmit. Mondjuk az én pocim kevésbé bírja a kolbászt, azért valami jó kaját csak tud ajánlani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 28. 15:57 | Link

Ágoston


Lassan végig megyek a Fő utczán, néha megállok nézelődök és csak jókat mosolygok aon, amiket az árusok mondanak, úgy érzem magam, mint ha a tv-ben egy olyan reklámot néznék, ahol valamit próbálnak rásózni a vevőre, azt se tudják, hogy miről beszélnek, de abban biztosak, hogy aa reklám után a szereplők jó pénzt kapnak, és akadnak olyan emberek akik elhiszik mindazt amit mondanak és jó pénzért megveszik a terméket. Na, én nem iylen vagyok, nem szeretek olyan dolgokat vásárolni, amit ismerőseim nem ajánlanak, vagy lealábbis sok információt nem tudok róla. Sajnos vannak fura alkok is a vásáron, akikkel nem szívesen találkoznék egy sötét sikátorban, ezért őket is jó messziről elkerülöm, szinte ordít róluk, hogy rosszban sántikálnak. Nézelődés közben sikerül elfogyasztanom ételem felét, amikor valaki hátulról megbök, megfordulok és egy ismerős arcot látok, bár még nem ebszéltem vele, de tudom, hogy ő is a suliba jár és ár néha találkoztam vele a folyosókon. A kérdésére mosolyogva válaszolok.
-Öhmm... gyere megmutatom!- mondom neki, majd elindulok az árus felé akitől az ételt vettem. Remélhetőleg nem néz hülyének a srác, hisz egyszerűbb lett volna, ha elmagyarázom neki, hogy merre menjen, de olyan sok ember van, hogy szinte lehetetlen megtalálni azt a helyet, ahol vásároltam a kolbászt. Miközben idegenvezetőként mutatom neki az utat, hogy ne menjünk csöndben egymás mellett vagy mögött, arra gondolok, hogy ha már így hozta a sors, akkor bemutatkozom neki, hogy legalább egy Navinés sráccal legyek jóba.
-Amúgy Rufus Saron vagyok és a Navinébe járok. És te?- teszem fel neki a kérdést, hisz már annyiszor láttam a srácot, de egyszer se beszéltünk még eddig, és ezért nem is tudom a nevét.
-Te is eljöttél nézelődni, vagy van amit megakarsz venni, és csak azért jöttél ki a Bagolyfalvi Napokra?- egy újabb kérdés tőlem, de tényleg utálom, ha valakivel csöndben megyek az utcán, szinte megőrjít engem a csönd.
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. augusztus 28. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 28. 20:51 | Link

Katniss Cheesy

- Igen, te voltál az. - Mondom teljesen értetlen arcot vágva, majd mikor elmondja, hogy kivel tévesztettem össze, még a szám is tátva marad. Ezt nekem nem is mondta a másik Katniss. Ez milyen már. Pedig ez tök jó dolog. - Te, vagyis ti ikrek vagytok? Hogy ez milyen nagyon jó. Szoktátok megviccelni az embereket? Mert én tuti megcsinálnám. - mondom, és egy hatalmas mosolyra húzódik a szám. - És hogyhogy mindketten Katniss vagytok? És ha valaki kimondja a nevetek akkor mindketten a hang irányába néztek? vagy a második neveteken szólítanak akkor? - csak úgy záporoznak a kérdések belőlem, mit Katniss felé intézet, aki remélem lépést tud tartani velem. Végül is ő akarta, hogy eljöjjek vele, hát ki kell bírnia, hogy be nem áll a szám.
Aztán gyorsan elterelődik a szó arra, hogy hová menjünk, és én az egyik cukros standot szemelem ki. Az asztalok csak úgy roskadoznak a sok csokibékától, mindenféle cukortól, és még mindenízű drazsé is akad itt.
- Uu,én mindenízű drazsét szeretnék. - mondom tágra nyílt szemekkel, mikor meglátom az asztalon az egyik csomag drazsét. Már régóta meg akartam kóstolni, csak eddig még nm volt rá alkalmam, egyrészt mivel anyuék semmiféle varázsdolgot - ebbe beletartoznak az ételek is - tiltottak, hogy használjunk, ez esetben együnk, itt pedig még nem volt alkalmam hogy hozzájussak ilyenekhez. De most végre itt van a legmegfelelőbb alkalom, hogy kipróbáljam. Veszek is egy csomaggal, majd kicsit félősen kiveszek egy szemet, mert hallottam, hogy van olyan ami hányás ízű, meg amit még csak el tudsz képzelni, és ki tudja, én milyenbe botlok bele. Szerencsémre épp egy csoki ízűt szedtem ki, amit aztán jóízűén meg is eszek.
- Kérsz? - kérdem, féle nyújtva a zacskót, majd ismét körülnézek, és egy régi dolgokkal megtömött standot veszek észre. Van rajta sok régi ékszer, kisebb dobozok, még egyéb, talán teljesen értéktelen tárgyak. - Nézd! - Kiáltok fel, a kérdéses irányba mutatva, majd odamegyek, átvergődve a már viszonylag nagy tömegen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 29. 11:03 | Link

Nati


A bejelentésemre, a hatás sem marad el. Natacha álla,ugyanúgy, mint minden embernek, mikor szembesítjük azzal a ténnyel, hogy ketten vagyunk, a padlót verdei. Ekkor, kérdések ostromát zúdítja rám, én pedig türelmesen megvárom, hogy a végére érjen, miközben igyekszem fejben megjegyezni az összeeset. Az emberekből, mindig ezeket a reakciókat váltjuk ki. Hirtelen, iszonyat nagy vágyat éreztem, hogy valakinek elmeséljem, hogy nekem, milyen élmény volt. az ámulatot, az örömöt és a csalódást, amit a szüleimmel kapcsolatban éreztem. Nem bírom már magamba fojtani. Tudom, hogy a Húgom is sok mindenen keresztül ment és, hogy én vagyok a szerencsésebb, de azt senki se tudja, hogy milyen bűntudatom van ez miatt, ráadásul úgy, hogy tudom, hogy ez nem az én hibám. Valakinek elakartam mesélni az egész történetet elejétől a végéig, é így hátha számomra is kikobozódik ez a nagy csomó, ami merem állítani, hogy még a Gordiuszinál is nagyobb. Ezzel, válaszolok  szerintem az összes kérdésére is.
-Könyebb lesz, ha az elejéről kezdem.-mély levegőt vettem. Használjam az egyszer volt, hol nem voltot is? Inkább megkímélem tőle.- 1997. december 31. 00:00-kor születtem. A Húgom pedig 00:01-kor. -Az egy perc. De, én lettem az idősebb.-Mikor születtünk, őt rögtön elválasztották tőlem és nevelőszülőkhöz adták. Fogalmam sincs, hogy miért nevezték ugyanúgy és, miért adtak ugyanakkor mindkettőnknek második nevet is. Azt sem tudom, hogy, miért engem választottak, sem azt, hogy miért nem tartották meg mind a kettőnket. Egész életemben azt hittem, hogy csak én vagyok egyedül, hiszen nem született anyuéknak több gyermekük.-Egy pillanatra megálltam, hogy visszanyerjem az önuralmamat a hangom fölött.-Képzeld el, hogy milyen érzés, amikor békésen beszélgetsz a baglyoddal, megfordulsz és szembe találod magad a tükörképeddel. Hátborzongató. Persze, nagyon örülök, hogy végre magam mellett tudhatom, sőt, remekül lehet másokkal tréfát űzni, de ugyanakkor nagyot csalódtam a szüleimben és ez mélységesen fáj.-Sohasem mondtam ezt el még senkinek, de most már valakinek muszáj volt.  Nem akartam, tovább magammal cipelni, ezt a terhet. Leakartam végre rakni, ha ez azt is jelenti, hogy valakinek meg kell nyílnom.  Hirtelen eszembe jutott, még valami, amitől mosoly terült szét az arcomon. Egyébként a testvérem gondolata, mindig boldoggá tesz. Olyan, jó, hogy nem állok egyedül a nagyvilágban.
-Amikor, szólítanak, valamelyikünket, mindig hajszál pontosan egyszerre nézünk fel és kérdezzük, hogy :Igen? Vicces látvány. Egyébként vagyunk olyan gonoszak, hogy ezt az áldást ki is használjuk!-Gonosz dolog, de nagyon mókás.  Aztán a szobában egy ágyon fekve megvitatni ezeket az élményeket, vagy a paplan alatt zseblámpa fénynél pusmogni, hogy milyen tréfával szórakoztatjuk holnap a népet. Minden jóban van valami rossz. Régi vágyam vált valóra, de, volt egy kis ára. Megbántam? Nem, határozottan nem. Hamarosan hazamegyünk és a szüleim mindent elmondanak. Bármi történik, biztos vagyok benne, hogy ez volt a legjobb döntés, és, abban is, hogy nekik is nagyon fájt. Anya leveléből ez derült ki, de azt gondolta, hogy a levél nem elég bizalma ehhez a témához. Milyen titok lappanghat? De, ezt a rejtélyt, nem most szeretném kideríteni. Ebben a pillanatban csak élvezni szeretném, hogy új barátra leltem. A gondolataimban olvasó Nati, már száguldott is, az édesség pultok között, én pedig kacagva követtem őt.
-Kérek és kikaptam egyet a drazsék közül. Mézes!-Jelentem be. Nagyon finom. Gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje. Bár, szeretem a mugli édességeket is, de, a csoki béka és a minden ízű drazsé verhetetlen.
-Képzeld, egyszer ettem egy nyers hal ízűt. Fúj, de utálom a halat!-Még gondolatától is megborzongok. Szerencsére még nem találkoztam, nagyon undorító dolgokkal, de nem is szeretnék.  Kértem az eladótól két csoki békát. Az egyiket bekaptam, a másikat pedig oda adtam Natinak.
-Vigyáz, nehogy elszaladjon!-Figyelmeztettem. El ne felejtsek vinni kóstolót Katnek is. Kizárt, hogy életében evett már ilyet, így kértem mindegyikből vittem egy kis kóstolót.
-Menjünk!-Fogom meg Nati kezét és már vágunk is át a tömegen. Számomra az ékszerek az egyik legbecsesebb dolgok a világon. Például, a nyakláncomhoz kötődnek életem legjobb emlékei. Körbe nézve gyönyörű tárgyakat látok. Csecsebecsék,régi dobozok, ám ekkor valamin hirtelen megakadt a tekintetem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. augusztus 30. 15:14 | Link

Rufus

Mákom van. MEGINT! Jupp. Ilyenkor mindig ugrik egy picikét az önbizalmam. A fiú nem habozott, egyenesen útmutatónak és interaktív, okos térképnek [mugli születésűként nyugodtan mondhatok GPS-t is] állva kezdett el elkalauzolni a célpont felé, ami jelen esetben az a kajaárus. Így meggondolva nem biztos, hogy pont valami forróra vágytam, azt hiszem a gumicukor a nekem való üzletág.
- Remélem kapni a közelben más kajákat is. Van az a brekialakú zöld gumicukor, ismered?
Muszáj volt valamit mondanom a fiúnak, kellemetlenül éreztem volna magam, ha csak ő beszél, én meg játszom a kukát.
Na várjunk... Azt hiszem amúgy is kellemetlenül éreztem volna magam. Sors játéka... Szaron? Majdnem, sőt, szinte teljesen olyan, mint a. Na jó. Külföldi, elvégre nem sok Rufust ismerek, konkrétan egyet se. Legszívesebben elmosolyodnék, de mivel én sem vagyok kifejezetten magyarnak mondható, csak egy apróbb megjegyzést teszek.
- És mondd csak, melyik országból jöttél? Csak mert különös neved van. Mármint Rufus, az olyan... inkább... Rudolf errefelé, nem? - vigyorogtam kínomban, s azt kívántam bárcsak vége legyen ennek a rettentően égő jelenetnek - Az ott köcsögöket árul, ó, de jópofa! - mutattam el a távolba, hogy tereljem a témát - Odatoporogtam mellé, felvéve a tempóját, hogy szinte mellette mehessek. Nem volt túl kellemes beszélgetés, mert nagyon sok ember mászkált körülöttünk és állta el utunkat, ami idegesített. Nem is beszélhettünk akármiről - itt ugyanis még a falnak is füle van. És ez a varázsvilágban nem vicc.
- Szóval azt mondod a Navinébe jársz? Eddig hogyhogy nem láttalak? Melyik szobába laksz? Amúgy Ágoston vagyok, Fandler Ágoston - töröltem meg a kezem, hogy egy vigyor kíséretében odanyújthassam neki - Hát úgy én csak úgy lejöttem ide nézelődni. Kell a program, hogy ne unjam halálra magam odabenn. - igazítottam meg a hajam, miközben a kastély felé böktem -
- Jobb spórolnom a zsebpénzemmel, mostanság keveset küldenek. Az árusok meg tudod... egyformák és furák. Ugyanazt az árut adják hatalmas árkülönbségekkel. Résen kell ám lenni! Budán tudok egy olyan részt, ahol minden utcában van legalább két cukrászda, szal nagyon sok van egymáshoz közel. A kínálatuk nem olyan eltérő, az ár viszont igen. Tudni kell, hogy egy sarokkal később veszek-e fagylaltot vagy nem. Mivel elég régóta élek arra, tudom, hogy mikor van akció, mikor jön friss fagylalt, röviden, hogy mikor és hol éri meg a legjobban venni. Szóóval, ha arrafelé jársz, szólj nekem és segítek. Apropó, nincs itt valami nyugisabb hely, ahol RENDESEN lehet beszélgetni?
Elkezdtem mesélni és mesélni a fiúnak, igaz, ezt akkor észre sem vettem. A kaja hozta ki belőlem. A legutóbbi kérdést pedig a hangosodó zene és beszédhang a forgatagban, ami most nem jött kapóra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 31. 17:58 | Link

Ágoston


Miközben vezetem a srácot a kiválasztott árus felé, közben figyelmesen próbálom hallgatni őt, bár nem annyira sikerül, hisz a zaj, és az, hogy egíy csomó ember jön velünk szembe, aminek következménye, hogy nem nagyon tudunk egymás mellett menni, nehezíti ezt, de azért sikerül kivennem szavaiból, hogy meggondolta magát és arról érdeklődik, hogy árulnak-e valamit. Na, most jött el a pillanat, hogy megálljak és megvárjam, amíg a fiú eldönti, hogy milyen kaját akar venni.
-Igen, ismerem, azt szeretnél inkább venni?- teszem fel a nagy kérdést a srácnak, és várom a választ, mert már jó lenne, ha eldöntené, hogy mégis mit akar, mert akkor arra megyünk. Közben tovább hallgatom őt, és a származásommal kapcsolatban tesz fel egy kérdést, vagyis pontosabban kettőt, de csak az egyikre tudok válaszolni, de azt nem tudom, hogy a Rufus név erre felé mit jelent.
-Angliában születtem. Tehát angol vagyok, de anyám félig magyar. Nem tudom, hogy a Rufus név errefelé mit jelent, de lehet, hogy a Rudolf a magyar megfelelője. És te, honnan származol?- teszem fel a kérdést, de a vigyort az arcán nem veszem észre, és azt se tudom, hogy azért tette fel nekem ezeket a kérdéseket, mert viccesnek találja a családnevemet. Ahogy egyre közelebb haladunk az általa kiválasztott árushoz, sikerül találnia olyan árust aki köcsögöket árul, erre a felfedezésére csak bólintok egyet, de különösebb figyelmet nem fordítok a kijelentésre. A srác sikeresen felveszi velem a tempót és  megpróbál mellém kerülni, így már valamennyire jobban hallom őt, és könnyebben tudok válaszolni a kérdésére.
-Igen a Navinébe járok, és eddig azért nem láthattál, mert a Levita ház tagja voltam tegnapig, még nincs szobám. Ágoston, örülök, hogy megismerhetlek.- kezet fogok vele, egy mosoly kíséretében, és tovább hallgatom őt, beszéde közben bólogatok, ezzel jelezve, hogy egyetértek vele, de nem vágok közbe szavába, és csak akkor szólalok meg, mikor ő már befejezte a mondandóját.
-Ebben igazad van, vannak olyan árusok akikkel vigyázni kell, mert átvernek. Még nem jártam Budapesten, bár anyai ágon magyar rokonaim vannak, de még sose jártam a fővárosban, de ha egyszer elmegyek, akkor majd kikérem a tanácsodat. Szerintem bárhol máshol lehet beszélgetni, ahol nincsenek ilyen sokan, és nincsenek árusok, például a Falatozóban vagy a Máguscsárdában, ott most biztos, hogy kevesen vannak és nyugodtabban tudunk beszélni. Szeretnéd, ha elmennénk innen, hogy nyugodtabban tudjunk beszélni? - teszem fel a kérdést, mosollyal az arcomon és várom válaszát.
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. szeptember 1. 14:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2013. augusztus 31. 22:33 | Link


Apám

Nem sok kedve volt kijönni, de az se éppen megoldás, ha csak bent ül a szobájában, és magol a Varázstani Alapismeretek Vizsgára. Nem akar leszerepelni, hogy is tehetné, elvégre ő egy Felagund, és valljuk be, inkább az apjára ütött, semmint az anyjára, aki azzal is elégedett lenne, ha átevickélne a vizsgákon. Bizonyítani akar, elsősorban a mellette sétáló férfinek.
Kezeit zsebre téve, járásában némi flegmaságot mutatva halad az árusok és látogatók sokaságán át. A kirakodó emberek között felismer néhány ismerőst, diákokat is, akiket a folyosókon lát és akik délutánonként dolgoznak azért, hogy zsebpénzük legyen. Ő is gondolt rá, mármint, hogy kéne valamit dolgozni, de még egyik sem fogta meg. A lányos dolgok kiesnek, milyen lenne már ő, ahogy kötényben, tálcával egyensúlyozva szolgál fel süteményeket, vagy régi holmikat próbál rásózni másokra.
A cukrászda standja előtt megállva némi aprót vesz elő, és két csokis süteményt választ, amiket becsomagoltat. Kicsit érzéketlennek tűnhet, de nem olyan rossz ember, a húgát például szereti, és érdekesnek tartja a tervét, így amennyire tudja támogatja a szobájában gubbasztó, magoló lányt. Másnak még nem mondta a családban, hogy minden vizsgáján szeretne kiválóan teljesíteni, hogy megcélozza az iskolaelsőséget, talán nem hisz magában eléggé.
Ő más. Volt már évfolyamelső, de ezen is meglepődött, hiszen nem hitte volna, hogy az alap mennyiséggel is lehet ilyet, de ezek szerint igen. Ő maga elvan most azzal a hárommal, ami az alap végzettséghez elég, ráadásul könnyű tárgyakat választott. Felvette ugyan a bájitaltant, és el is menne, de még nem biztos benne, képes lesz rendesen felkészülni.
- Apa…
Magában vívódva a dologgal, de megpróbál beszélgetést kezdeményezni. Nem szokott az érzéseiről vagy a kétségeiről, esetleges terveiről beszélgetni, mindig csak egy semleges választ szokott adni, azonban itt az ötödév vége, és az a helyzet, hogy fogalma sincs. Először az anyjához ment, de ő túl rendes volt, ami ebben az esetben nem segítség. Neki az kell, hogy a két szeme közé mondják a tényeket, hogy rendesen, reálisan nézzék őt. Az anyja, ő egy anya, tipikus gyerekajnározós, unokákról álmodozós, engedékeny nő, aki azt is csak egy arcsimogatással rendezné le, ha hideg vérrel lemészárolná a fél iskolát. Persze nincsenek ilyen tervei, de ha ez lenne, akkor is tudná, hogy nem lesz belőle baja és ez ijesztő.
- Te milyennek képzelsz el minket, mármint a gyerekeidet öt év múlva?
Miközben kérdez végig a színes csomagolópapírt nézi, ami a csokis csodát meg a kakaóálmot vagy mit rejti. Nem néz az apjára, most jobban igyekszik azt elérni, hogy ne látszódjon rajta, hogy zavarban van, inkább természetes, semmitmondó kérdésnek szánta. Pedig, ha tudná a férfi, hogy ez a sötét nadrágos, kék pulcsis srác mit is érez most, talán hajlott kora ellenére is simán lemenne hídba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. szeptember 1. 21:35 | Link

Tiffany Elswood

Amanda szerint minden vásárban egy legeslegjobb dolog van: és az a sok édesség. Ez olyan, mint egy törvényszerűség. Így mikor megtudta, hogy itt vásár lesz, hanyatt homlok rohant le Bagolyfalvára.
 Ahogy a bódék között baktatott, szinte mindegyiknél megállt nézelődni, és kivétel nélkül talált valamit, amit meg akart volna venni. Látott szépen megmunkált népi fajátékokat, girlandokat a falra, idézetes táblácskákat, gyógyfüves tasakokat, amik minden jót ígértek. Az árusok mindenhol szóba elegyedtek vele, és csak nagyon nehezen fogták fel, hogy semmit nem akar venni. Igen-igen, minden jópofa, de hogy felesleges kacat, ahhoz kétség sem férhet.
 ~ Áhá! ~ Ahogy meglátta az első édességes bódét, megszűnt számára a világ. Szorgalmasan kerülgette a tömeget, míg végül elérkezett a nyalánkságokhoz. ~ Juhéé! ~
 Amíg a sorára várt, alaposan szemügyre vette a portékát. Volt ott bolti cucc, de azokra kár is szót vesztegetni. Egy vásárban bagoly bertit venni olyan, mint színházban popcornt enni. Egyszerűen két másik dimenzió. De volt bőven házi készítésű is. Narancssárga, kék, zöld, hupilila gumicukornak kinéző kocka, gömb, háromszög, egyszerűen minden. ~ Az árusok hihetetlenül kreatívak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy minél több profitra tegyenek szert. ~ konstatálta magában.
 - Mit adhatok? – kérdezte a kövér, mosolygós néni, épp olyan, akinek egy cukrospult mögött kell állni.
 - Azt hiszem, kérek három darabot abból a hosszúkás kék bigyóból, és hármat abból a szivárvány színű golyóból. Nem, abból inkább négyet. Éss… - és kér még mindenből egy kicsit. De sajnos nem hozta magával az üküküknagyanyja gyémánt eljegyzési gyűrűjét, így talán még sincs nála elég pénz. De három félét kellett vennie. Mindig háromfélét kell venni. Ez is egy vásári törvény. ~ De melyik legyen? ~ ha bárki ismerőse most megpillantaná, biztos hasát fogná a nevetéstől, hogy mekkora problémát csinál ebből.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. szeptember 3. 19:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. szeptember 2. 11:42 | Link

Amanda


 Tiff egy puffanással ért földet az előcsarnokban, kecsesen elvágódva a hideg kövön. Valószínűleg minden szemlélőnek vicces látvány lehetett, ahogy vagy 5 lépcsőt repül a vöröske egy hangtalan sikoly kíséretében, majd elnyalábol, s elnyúl mind a 170 centiével a fehér márványon.
 Kicsit még feküdt hason, majd fintorogva felállt, és leporolta magát. Lenézett, de nem látott sehol vérfoltokat, így gondtalanul tovább sétált. Érzett pár horzsolást, a jobb csuklója pedig nagy valószínűséggel kificamodott, de úgy döntött majd akkor megy fel a gyengélkedőre, ha visszatért a faluból. Az arca bal oldalán, valamivel a pofacsont felett volt egy nagyobb seb, de nem fájt igazán, csak kicsit vérzett. Ezenkívül térdeit, és bal alkarját horzsolta végig. Mint valami hari menekült. Egy pillanatig megfordult a fejébe, hogy visszamegy, és még is ellátja "sebeit", de rájött, hogy most nagyon nincs türelme hozzá. Kitapogatta fekete rövidnadrágjában a pénzét, csupán ellenőrzés képpen, hogy hozott magával zsozsót. Félresöpörte az arcába hulló tincseket, majd egy félmosollyal megfűszerezve nagy léptekkel indult meg az iskola kapuja felé. Elég gyorsan ért le a faluba, és leesett az álla, mikor meglátta az ismert, mégis most annyira más utcát. Amit elsőnek szúrt ki, az egy vattacukor árús volt, pont egy cukorka-kirakat mellett. Tökéletes. Átfurakodott a tömegen, és beállt a sorba, ahol előtte már csak egy kisfiú volt. Miközben várakozott körülpillantott, és az édességes standnál megpillantott egy lányt. Összeráncolt homlokkal pillantott rá, mivel nagyon ismerősnek tűnt, de ötlete sem volt honnan. Mármint világos, hogy a suliból, de Tiffany nem szokta észbetartani a folyosókon felbukkanó arcokat. Inkább visszahordozta tekintetét a készülő, hatalmas vattacukortengerre, és ő is rendelt magának egy eper-alma-rágógumi ízesítésű darabot.

ruci
Utoljára módosította:Tiffany Elswood, 2013. szeptember 5. 11:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. szeptember 3. 19:27 | Link

Tiffany Elswood

Amanda tanácstalanul áll az édességes sátor előtt. Csak nem sikerül kiválasztani a harmadik féle nyalánkságát, és a néni is mindjárt megunja, és elkergeti egészen vissza, a szobájába. És emellett rettenetesen gáz, hogy ennyi időt fordít arra, hogy a megfelelőt kiválassza. Az emberek általában sokat szoktak gondolkozni olyan döntésekről, mint például, milyen házat vegyenek, hova járassák a gyereküket, milyen baglyot vásároljanak. Igen, ilyen fontos döntésekről, a lányoknál még az is ebbe a kategóriába tartozik, hogy milyen ruhát vegyenek fel. De hogy mennyire szánalmas dolog a cukikon ennyit agyalni…
 - Nem-nem, semmi más, ennyi azt hiszem, elég lesz! Köszönöm! – mondta gyorsan, és leszámolta a néninek a pénzt. Felmarkolta a zacskót, amibe a néni becsomagolta a színváltós és rózsaszín bigyókat, és óvatosan körülkémlelt, nem látta-e valaki a "nagy töprengést", mielőtt folytatta volna a túráját a bódék között. Nem volt szerencséje, ugyanis valaki kiszúrta ráadásul alig pár méterre. Ahogy a pillantásuk találkozott, Amanda rémülten elkapta a sajátját, és rögtön kombinálni kezdett az agya. ~ Úristen-úristen! Ő most meglátott! Biztos rajtam röhög, amiért ilyen sokat válogattam. A francba, miért vagyok ilyen béna?! ~ Óvatosan megint a lány irányába fordult, (merthogy lány volt az illető,) hogy felmérje, mennyire veszélyes. Akkor vette észre, hogy ő éppen a vattacukros emberkénél áll. ~ Áh, akkor nem vészes, viszont meg kell neki magyaráznom… ~ gondolta, majd egyenesen a lány indult el. Így közelről, hogy nem hömpölygött közöttük az egész falu lakossága, már jobban megismerte
 - Szia! Öhm, Tiffany, ugye? Szóval csak… Ja amúgy Amanda vagyok. Tudod. Hisz már láttuk egymást párszor. Azt akarom mondani.. Szóval amit az előbb láttál… - olyan akadozva beszélt, amit talán még Merlin díjjal is jutalmazhatnának. – Azért álltam... Szóval csak valami finomat kellett választanom a szobatársamnak. Ugyanis… öhm, tudod, ööö, ő nem tudott ma lejönni. Mert sajnos, sajnos beteg lett. Nem súlyos, helyre is tették már, de kicsit rosszul van még, és nem akart lejönni. Ezért megkért, hogy vegyek neki valamit. És ugyebár mi lehetne jobb ajándék egy falunapról, mint egy csomag… szóval ilyen bigyó. – esetlenül felmutatta a kezében lévő zacskót, majd pár percig azzal babrált, hogy betegye a táskájába. Mindezt csak azért, hogy ne kelljen a színjátszós társára néznie. Azért kíváncsian várta, mit lép erre a másik.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. szeptember 3. 19:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. szeptember 5. 11:29 | Link

Amanda


 Éppen amikor kezébe adják a vattacukrot, és Tiffany nekiesne, valaki megszólítja. Sokkal inkább csodálkozó, mint bosszús arcal nézi, hogy ki zavarja meg az édességevésben, s kiszúrja a felé közeledő, ismerős lányt. Nem kell sokat agyalnia a nevén, hisz a másik ahogy elé ér, be is mutatkozik. A névvel együtt a vöröskének az is beugrik, hogy honnan ismeri. Színiről, hát persze!
 Rezzenéstelen arcal, felemelt szemöldökkel hallgatja végig Amanda habblatyolását, majd, szinte akaratlanul elneveti magát. Nem akarta szemberöhögni a lányt, meg amúgy sem kinevetés volt...csak viccesnek találta a folytonos dadogást.
-Tudod te azt, hogy nagyon pocsékul hazudsz? -kérdi vigyorogva, s felemeli jobb kezét, hogy tépjen a vattacukorból, de azonnal vissza is engedi egy szisszenés kíséretében, mert ahogy megmozgatta a csuklóját, éles fájdalom hasított belé. Na mindegy. Próbálta leplezni a kis fájdalmat, csak az nem jutott eszébe, hogy mindenhol tiszta horzsolás, és úgy néz ki, mintha gurult volna a kastélytól a faluig, nem két lábon jött volna le. Inkább csak áldogál a vattacukorral a kezében, majd újra az eridonoshoz intézi szavait.
-Amúgy semmi fura nincs abban, hogy sokáig álsz cukorkát választani -vonja meg a vállát- Én is mindig egy örökkévalóságig gondolkodom, de mindig kiszámítom, hogy ne idegesítsem fel annyira az eladót, hogy kidobjon. -neveti el magát.
-Éés, mit vettél? -néz a kis tasak felé, mivel most egy olyan dologról van szó, ami még őt is érdekli. Édesség. Belekukkantva Amanda finomságai közé, azonnal úgy dönt, hogy ő is szeretne venni magának, így szó nélkül megindul a cukorka standhoz, ahol az előbb még a barna lány állt. Reméli, hogy az jön utánna, mivel Tiff nem tudta magával vonszolni. Megáll a nénike előtt, gyorsan felmérei a helyzetet, majd vesz magának ugyan olyan szivárvány színű golyócskákat, mint társa, almás gumicukrot, és egy adag Bogoly Berti féle mindenízű drazsét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. szeptember 5. 19:54 | Link

Mi..micsoda? – kapta fel a fejét rögtön értetlenül Amanda. Éppen a kis édességes zacskót próbálta belegyömöszölni a táskájába, de nem volt elég nagy a nyílás, ezért behúzta a cipzárt, és a zacsis kezét pedig leengedte a teste mellé.
 – Mi az, hogy pocsékul hazudok? – Amanda már tudta, hogy Tiff nem fogja kinevetni, ezért igyekezett levetkőzni gátlásait, és nem félelmét. - Csodás kis színészpalánta vagyok! Kikérem ma… Mi történt? – Már épp kezdett volna belemerülni a szónoklatba, de Tiff eltorzult arca egy pillanat alatt elhallgattatta.
 - Beléd jött valaki? Elég agresszívek ilyenkor az emberek. Tapasztalat. – mondta sokat sejtetően, a lány arckifejezésére utalva. ~ Vajon miért vág ilyen fájdalmas fejet? ~ De hamar ejti a témát, ahogy Tiff újra megszólal. ~ Ha nem nyávog, biztos nincs baja. ~  
- Tényleg? Akkor most kicsit megnyugodtam. Olyan nehéz választani mindig. – feleli kissé gyanakvóan Amanda, de a másik lány őszinte mosolya százszázalékosan meggyőzte, hogy már tényleg nincs mitől félnie, és a lánnyal nevet.
 - Ja? Igazából fogalmam sincs. Ezeket a rudakat azért, mert kékek, és mert tudnak mozogni. – mutatott a zacskóban békésen tekergőző sötétkék kábelekre. – És a szivárvány színeiben pompázó bogyócskákat pedig azért, mert váltogatja  a színét, nézd csak! – mutatta fel a kezében lévő zacskót. Most lesz éppen a lilából piros, azt hiszem. A lila a szivárvány utolsó… Naa! Várj meg! – Tifany elindult az Amanda által már oly jól ismert cukisbódé felé, aki pedig egy pillanattal később a lány nyomába eredt.
 - Amúgy téged Tiffanynak kell hívni? – kérdezi, amint beéri a zöldet, és egy perc múlva már ismét a sátornál állnak. Igaz, hogy együtt járt vele színjátszóba, de úgy igazából még sosem beszélgetett vele. Amanda elégedett mosollyal nyugtázza, hogy Tiffet is lázba hozták a színváltós golyócskái, egy apró fintorral pedig a Bagoly Bertit véleményezi.
 - Én sosem éreztem az ilyen bolti cukikat vásárba valónak. - kezd bele a vásárok alaptörvényeiről szóló kiselőadásába bizalmas hangon, miután a másik lány már mindenből választott. – Tudod azért, mert be vannak csomagolva. Na nem mintha nem szeretném ezeket, csak egyszerűen…  a vásárokba nem illenek. Ide azok illenek, amiket kézzel csináltak, meg helyi cuccból, meg ilyenek, vágod? Na mindegy, kicsit rögeszmés vagyok. Azért nem kell kidobni a kedvemért. – már megbánta egy kicsit, hogy beavatta a rellonost a kis idióta titkaiba, ezért leszakított egy kicsit az egyik rúdból, és szórakozottan rágcsálni kezdte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 14. 19:39 | Link

Miss Lyall
szeretlek ^^


Becsületes vagyok, mindenféle hátsó szándékot mellőzök, mai esetleg bélyeget nyomhatna makulátlan lelkemre, a glória is a fejem felett világít, és puszta házam iránti teljes alázatból vállaltam el a faluban való járőrözést. Na, meg azért, mert épp ott akadt dolgom, és kellemeset a hasznossal ugyebár.
Zsebre dugott kézzel andalgok, minek siessek? Nem áll szándékomban büntető körutat rendezni, így direkt a félreeső helyeket választom, aztán ha mégis az utamba kerül valaki, így járt.
Nem, semmi köze ennek ahhoz, hogy nem akarok összefutni Blaisel, mert... egyszerűen nem. Nekem is megvan az életem, ahogy neki is, és az életem ezen részébe nem kívánok betekintést adni neki. Többek közt azért, mert habozás nélkül mondana Sayonarat, és az rossz lenne. Valahogy már nem tudom elképzelni magam nélküle... fura dolgok ezek, na meg főleg idegenek, ezért még ijesztőek is, bár a világért se vallanám be.
Cél irányosan haladok a sikátor felé, mert ott lesz egy spontán randim, remélhetőleg jó végkifejlettel, mert ha még a pasi se tud szerezni nekem egy sárkánypikkelyt, esküszöm belógok a rezervátumba. Jó tudom, hogy nagy rá a kereslet meg minden, épp ezért van szükségem nekem is rá.
Pálcám a bakancsomban,, mert ha már eső, meg rossz idő, idejét láttam előhalászni, és a régi stílusomról se mondtam még le teljesen, túlságosan a szívemhez nőtt. Épp ezért néz ki úgy a gatyám, mintha egy kutya szájából rángatták volna ki.
Összevont szemöldökkel meredek a füstfelhőre, nem számítottam társaságra, így habozás nélkül megyek közelebb.
- Takarodó elmúlt... - közlöm a tényt a lánnyal, mert nekem aztán senki ne mondja azt, hogy ez egy pasi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza