Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Forerst kisasszony Lassan egy órája ücsörög a pergamanek felé görnyedve, amivel nem is lenne problémája, ha nem egy olyan helyen kellene tennie, ahol mindennél jobban utál lenni. A legfelháborítóbb mégis az, hogy kötelezik rá. Mert a jelentéseket nem lehet elvinni a tanáriból, mert mindig eltűnnek. Ha valamit, akkor azt biztosra lehet venni, hogy ezek nem Révay hibájából történtek a múltban, mert ő aztán olyan gyorsan szeret túl lenni mindenféle ilyen kötelezettségen, hogy ideje sem lett volna a tekercseknek elvesznie. De most, néhány bárgyú majom miatt kénytelen ebben a nyilvános tanáriban kitölteni az íveket. Nem szeret itt lenni, mert ezt a helyet a diákok és tanárok is átjáróháznak használják, bezzeg az ő szobáját egyik sem meri megközelíteni. Leszámítva néhány bolondot és néhányat, akik nem bánták meg. Talán ilyen is akad, ha nagyon keresgélünk a történelemben. Lassan dolga végére ér, amikor valami szükség a másik helyiségbe szólítja, valami, amit korábban ott hagyott, s most kell, hogy befejezhesse végre a papírmunkát és mehessen a lakosztályába a kísérleteihez. A kopogást, mint olyan tökéletesen hallotta, de a maga részéről nincs itt senkinek és mint ahogy szinte mindig, most is figyelmen hagyja. Semmi humorérzéke már megint egy gödörbe esett ostoba gólyánál játszani a hős, szőke herceget, sem pedig azután a haszontalan kopogószellem után romeltakarítani és halálra rémült csitriket istápolni. Ma bizony mindenki elmehet a búsba. Pennája végével állát cirógatva futja még egyszer utoljára az iratot, hogy a keresett információhoz jusson, amikor ismét a helyiségbe érve rájön, hogy nincs egyedül. Fejét nem emeli fel, csak ingerülten felszusszan és kékjeit alig kiemelve a pergamenből készül olyan barátságtalan folytatásra, amilyenre csak telik tőle... de.. De bizony, merthogy az előtte toporgó nem egy idegesítő gólya, de még csak nem is egy szerencsétlen mestertanonc. Szemöldökét felvonja, ajkai megfeszülnek, majd lassan emeli fel végre fejét, hogy jobban szemügyre vegye a nőt. Van mit rajta nézni, Nándor pedig nem is fukarkodik sosem a pillantásokkal. Leereszti a pergamenlapot, miközben fölöslegesen kutakodik memóriájában egy név után. Fölöslegesen teszi, mert egyébként sem tudja kollegái nevét. Egyedül Felagundot és az új javasasszonyt jegyezte meg, s ez neki igazából elég is volt. De arról nem volt szó, hogy új Kollegina jön, vagy csak ő nem figyelt szokásához híven. De ha volt is, azt biztosan nem említették, hogy ennyire szemrevaló lesz. - Jó napot! - köszönti a nőt nyájasan, s ahogyan közelít felé, úgy hordozza végig rajta éhes kék szemeit. A vörös tincsek, amelyek a leginkább megfogják, tagadhatatlanul az a zsánere. Hamar megállapítja azonban, hogy nem Kollegináról van szó, a kisugárzása, a testbeszéde gyorsan elárulja. - Segíthetek, Kisasszony? - nagyon reméli, hogy kisasszonyról van szó, vétek lenne egy ilyen gyönyörű nőért, ha anyuka lenne. És persze ha a porontya miatt jönne panaszkodni. Talán épp rám? Az kizárt... Ugyan ki merné elújságolni otthon, miket művel ő itt?
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Forerst kisasszony Fejét oldalra billenti egy pillanatra, arcán halvány, ragadozó mosoly játszik, miközben azt sugallja kifejezése, kissé hitetlen. Hitetlen, hiszen kinek ne lenne szüksége az ő segítségére... esetleg csak még nincs fogalma róla. Egyik szemöldökét felvonja, láthatóan kedvében van, amely igen ritka alkalom, főleg, ha ennyi idegesítő, ostoba kölyök között él. De már ebben a közegben is feltalálta magát, s képes kedvét lelni a környezetének. Az igazi ragadozó, aki alkalmazkodik az adott körülményekhez. És szerencséje van, egy-egy fiatal kis csitrit még csak kényszeríteni sem kell, úgy dobja oda magát, szét combjait, Nándor pedig örömmel tesz eleget. Könnyen jött... de ezzel is óvatosnak kell lenni, sokszor felpróbált áruval ő sem foglalkozik, ahhoz túlságosan is kényes. De kénye akkor háttérbe szorul, ha épp kedvenc típusa lépked be hozzá párduc léptekkel, finom ruhában, mely épp annyit takar, ami még ösztökéli a férfi agyat egy kis fantáziálásra és épp annyit fed fel, hogy az ostobája nyálát csorgatva, a padlón kúszva keresse eme nődémon kegyeit. Vörös hajzuhatagából szinte láthatóan kúsznak elő a kicsiny szarvak, az ördögi csábító. Nándor mosolya elhúzódik, fehér, tökéletes fogsora is megvillan. Nyelvével megnedvesíti ajkát, miközben egy pillanatra sem veszi le tekintetét a nőről. Épp eléggé hiú ahhoz, hogy Janey válasza azt a gondolatot keltse benne, csak üres kifogás az, amit mondd, mert a társaságában akar lenni. És természetesen megérti őt, hisz ki ne akarná a társaságát.. Na, de épp a Bűbájtan professzor előtt olyat mondani, hogy esőben nem tud kimenni. Ennél egyértelműbb hazugságot ritkán hall. Rém jól szórakozik magában, s elégedetten elmosolyodik ismét. Noha vonzó a megjelenés, a mosolyok, érezhetően nincs mögöttük valódi jókedv. Sosem volt a szívből jövő mosolyok mestere, de kifejezetten élvezi az ilyet. - Részemről az öröm... - ragadja meg a nő felé nyújtott kezét, s egy mozdulattal húzza közelebb. Ha már annyira vele akar lenni, ad egy apró, térd remegtető gesztust, s bár nem gyakran teszi, kézcsókkal támasztja alá szavait. - ...Forerst kisasszony! - leheli a szavakat a kézfejnek, lehelete szinte hideg, pedig ő nem vámpír vagy hasonló szörnyeteg... ó nem, ő rosszabb. Leengedi eztán a kacsót, csak mint amolyan mézesmadzag, élt a kontaktussal, s lassan, kissé húzva a pillanatot engedi szabadon végül az ujjakat. - Révay Nándor! - viszonozza végül kurtán a bemutatkozást. Sosem dicsekszik el vele, hogy mit tanít, hogy egyáltalán tanít, valahogy nem képes elismerni a tanítást olyan munkának, amellyel hivalkodnia kellene. - Némi papírmunka szólított le ide, de tulajdonképpen már végeztem, úgyhogy semmi fontosban nem tart fel. Egyébként sem tartana.. - biccent a nő felé, ismét megajándékozva egy Révay-féle gyomorösszehúzó mosollyal. - No, és Kegyed? - Megenged egy szemtelen pillantást.. - ha az öltözékét nézem, azt gondolnám, hogy valamiféle bálban járt... de tekintve az időt... vagy talán túl későn távozik? - él a gyanúval. Végül is, meglehet, hogy már valakivel töltötte az éjszakát a kastélyban. Az lenne már igazi blamázs. - Kér valamit inni? - legyezi el egyelőre a kiábrándító gondolatokat, pálcáját pedig készenlétbe helyezi. Miután befejezik a társalgást, a nő elköszön, majd kimegy a szobából.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
LénaKi miképpen tölti el napjai végét ebben a döglesztő hőségben, az tulajdonképpen mindenki saját dolga. Noha a tanév még egy hétig tart, Nándor mit sem törődve a holnapi tanítási nappal, a közeli pub tareszán kortyolgatja hűs italát. Kimérten emeli magához a korsót újra meg újra, miközben világító kék íriszei a kint kószálókat fürkészi. Mióta lement a nap, egyre többen merészkednek elő, a fülledt jó időnek köszönhetően pedig a férfi szemét gyönyörködtetvén, több hölgy lengén öltözve, mély dekoltázsokkal, rövidre vágott farmerokkal ragadják magukra a figyelmet. Igazi svédasztal ez minden látó számára, a professzor pedig egyébként is nagy csodálója a buja, szinte felkínált idomoknak. Nézni ezeket jó, mi több, nagyon kellemes, de azt is tudja, az ilyennek kezdeni nem feltétlenül érdemes. Hiszen, ha kitesznek mindent, nem marad mit felfedezni, igaz? Lassanként aztán a sör elfogy, s ő is távozóra fogja a dolgot, nem feltétlen azért, hogy máris a kastélyba vegye az irányt, inkább annak reményében, ma is sikerül valakitelkapnia estére, ha már a kis levitás naíváról le kellett mondania. Kár volt beleélnie magát... Nem nézi merre, csak elindul, egyik kezét zsebébe mélyesztve, másikban egy szál szivart sodorgatva ujjai között. Nem láncdohányos, olykor mégis elpattint egy-egy szálat a fanyar, kesernyés dohányáruból. Már az első pillanatokban kiszúrja az ügyetlenkedő fiatal nőt, valahogy nem illik az utca monoton képébe bizonytalan járásával. A férfi szemöldökét felvonva méri végig, számára egyértelmű, új még a nőnek a magas sarkú. Látott ő már valódi dívákat, olcsó táncosnőket, vagy épp fiatal-koraérett csitriket suhanni hasonló lábbelikben. Nincs benne az a finom tartás, a mozgása sem olyan egységes és folyamatos, mint amazoké. Egy apró fintorral vezeti tovább tekintetét, igazából ennyivel le is rendezné a hölgyet, s keresne új látnivaló után, ha nem ütné meg fülét a macskakövekre hulló papírkötegek hangja. Mire odakapja fejét, az előbbi nőnek már semmi nyoma, legalábbis tengerszint felett. Összvonva szemöldökeit vet egy pillantást a környezetre, s a többi ember tekintetét követve lefelé, veszi észre ismét a lányt. Lemondón szusszan egyet, majd ismét körbekémlel, de senki nem óhajt lassítani, a hölgy segítségére sietni.. Újabb fintort követően aztán megteszi azt a néhány lépést, amely eddig elválasztotta tőle, hogy felsegítse. - Jól van, Kisasszony? - kérdezi nyájas, lágy hangon. Mindigis meggyőzően adta az úriembert, ez most sincs másképpen. Kedves, figyelmes... - Segíthetek? - húzódik halovány, féloldalas mosolyra ajka, metsző kékjei mélyen fúrnak a barna íriszekbe. Kezét előrenyűjtja, kissé előre is hajol.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
LénaÍgy közelebbről szemügyre véve a férfi kénytelen elismerni, hogy a kevéssé kihívó ruhadarabok egy igenis formás teremtményt rejtenek. Az arca legalábbis mindenképpen az egyik leggyönyörűbb, amivel mostanában találkozott. Nem érti különösebben az elutasítás miértjét, de lehetséges, az elfogyasztott sör miatt, ma nem engedi ilyen könnyen lepattintani magát. Máskor igazából megvonná a vállát és egy jó napot nélkül tovább sétálna, ám ma, talán a hölgy szerencsétlenségére, nem hátrál meg. Egy pillanatra összeszűkülnek szemei, mosolya pedig kiszélesedik, ahogyan a szégyenkezéstől kipirult pofit figyeli. Jó szórakozásnak ígérkezik, ha nem is huzamosabb ideig, de legalább néhány kellemes percet szerez magának. - Egészen biztos benne...? - vonja össze szemöldökeit újra és újra végigfuttatva tekintetét a nőn. Kezei koszosak, a papírjai szerteszéjjel, és amint itt ül, nyilván szoknyája is megviseltebb lett. - Elég nagyot zakózott.. - teszi hozzá egy apró fintor kíséretében, amelyet ügyel arra, hogy a nő is lásson. Miközben beszél, közelebb mesterkedi magát, a földön ücsörgő mellé guggol s továbbra is kritikus szemekkel vizsgálgatja. - Nem fáj? - akad meg tekintete végül bokatájékon, miközben a hölgy próbálja összeszedegetni méltóságát és a papírjait egyaránt. - Úgy nézem, ez kificamodott.. - motyogja alig elnyíló ajkakkal, miközben térdén pihentetett kezét szájához emeli. Mutatóujjával megkopogtatja ajkát, majd a formás lábakról ismét visszapillant a lány arcára. Lassan már karmazsin színben játszik az orcája. Rég találkozott ilyennel, még a kastélyban is, a kis gólyák is kardosak és magabiztosak... olykor maga Nándor lepődik meg, mikor egyik-másik felajánlja magát neki. Más világ ez már, már a fiúk sem olyan szégyenlősek.. baj ez? Természetesen nem, annyira nem tud ledöbbenni, hogy ne használná ki a kínálkozó lehetőséget. És természetesen Nándor most sem lenne Nándor, ha nem határozná el magában, bizony ez a bájos zavartság, a piros pofi az ő személyének szól. - Ha gondolja, én rendbe teszem Kegyednek! - és ajkától kezét elindítja a sérült rész felé.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
LénaNem új keletű Nándor számára a félénkség, vagyis inkább az, ha valaki fél tőle. Az esetek túlnyomó többségében maga a professzor is tesz azért, hogy féljenek tőle, diákok, kollégák és természetesen bűnözők. Máskor, mint ahogyan most is, jön ez magától, s az újabb elutasítások után a lány még össze is húzza magát. A férfi szemöldökét felvonja a sikkantásra, ezt a reakciót azért nem várta, hiszen most semmi durva szándék nincsen benne, egyszerűen csak szemügyre venné a bokát.. Végül aztán a hölgy feladja az ellenkezést és közli, majd ő megoldja. Nándor kétkedőn ráncolja homlokát, arcán is egyértelműen látszik a hitetlenség, de hagyja, had bontakozzon ki a kismadár, s ha valóban ura a helyzetnek, oldja csak meg egyedül. Ez jó móka lesz...Valóban, még gondolatban is kissé lefitymáló a fiatal teremtéssel, de erről ő aztán végképp nem tehet, hisz ha tényleg képes lenne kezelni a helyzetet, nem ücsörögne még mindig az utca közepén, még mindig sajgó, vizesedő, duzzadó bokával, mintha olyan kényelmes lenne. - Nos, rendben, akkor talán itt lenne az ideje felkelnie, az emberek nem győzik kerülgetni és a cuccai is beszennyezik az utcát - hangnemet nem vált ugyanolyan lágy bariton, mint eddig, de az élt nem lehet nem észrevenni benne. Részéről ő továbbra is kellemesen szórakozik, pláne, amikor elhátrálásában felfedezi a vészesen feljebb kúszó szoknyát. Kissé megdönti fejét, mintha jobb belátást próbálna biztosítani, de ennyire azért nem gyerekes... noha most van benne némi alkohol, ami miatt kevésbé ad a kimértségre. Felemelkedik, igazából jól is esik neki ismét kinyújtóztatni tagjait, innen néz le a meleg barna szemekre. - Azért a közelben maradok, hátha kisebb méretű katasztrófát óhajt előidézni.. - ez már leplezetlen vérszívás, melyet flört gyanánt emberemlékezet óta nem vetett be. Ad teret, helyet s nem kevés szkepticizmussal, és kissé sürgető intéssel jelzi a hölgynek, hogy kezdheti. Csibészes félmosolya nem akar múlni, ezzel adva tökéletes keretet az egész helyzetnek. Pálcája közben kezébe csusszan az alkarjához erősített tartóból, melyet eddig hosszú, hófehér s makulátlan ingujja takart. A környezet biztosítására első sorban, de talán méltóztatik egyetlen lusta intéssel a papírlapokat is összegyűjteni. Noha nincs szükség a segítségére, és ez egy egyszer az életben bekövetkező alkalom, hogy ő mégis felajánlja azt. A kisasszonynak fogalma sincs, milyen óriási kegyben részesült épp az imént.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
LénaRészéről nem foglalkozik az árnyalatnyival hidegebb hangsúllyal, ő is váltott, így igazából el is várta, hogy ezt a másik is megtegye. Senki nem szeret gyengébbnek tűnni a másiknál. A lány viselkedése is tökéletesen hasonul a sémába, további somolygásra késztetve ezzel a férfit. - Ó, hát nekem aztán van időm - szúrja oda, miközben végignézi, ahogyan a hölgy még inkább megalázza saját magát. Ügyetlenül térdre evickéli saját magát, s amikor nem figyel, Nándor megingatja kissé a fejét. Több oka is van rá, mint például afeletti értetlensége, miért egyszerűbb a másiknak magát ilyen helyzetbe hozni, mintsem elfogadni a kezet esetleg kart, amelyet olyan fene nagy lovagiassággal ajánlott fel neki a férfi. Másrészről pedig el kell hessegetnie lelki szemei elé tóduló perverz képeit, melyet a lány által felvett pozitúra idézett elő. Akár azt is gondolhatná, szándékosan próbál vele ilyen kihívóan viselkedni, és igazából, ha csak egy képtelen pillanat erejéig, de fel is vetődik benne. - Ugyan kérem, semmiképp sem vagyok hős megmentő, mindösszesen a segítségem próbálom Kegyedre tukmálni - vonja meg vállát, de tudja ő magáról, hogy képtelen megjátszani az elesettet, de a szánni való nagylelkű úriembert is, akit most igen gonosz módon utasítottak vissza. Mellkasára helyezi pálcátlan kezét, vállát kissé lejjebb ereszti, majd továbbra is lágyan, s alig érzékelhető fricskával hangjában szólal meg ismét. - Az udvariasság nem olyan dolog, amit az ember levetkőzhet. Van, akiben megvan, van, akiben nincs, csak a mímelését lehet tanulni... - részéről semmi lenyűgözőt nem tapasztal abban, hogy a lány felállt. Még mindig sántít, a szemete még mindig az utcán, ráadásul mezítláb van, és egy óvatlan mozdulatával az arcát is összemaszatolta. Továbbra is várakozón pillant rá, éppen ezek miatt. Szemöldökét felvonva, szívdöglesztő félmosollyal, és kissé talán idegesítő -na jó, eléggé idegesítő- csibészes fénnyel a kék íriszekben. Metsző kékjei mélyre hatolnak, talán épp próbálja megdelejezni a barna hajút, hogy végre adja meg magát, s fogadjon el egy kezet. - Legalább a szökőkútig had kísérjem el, ott megnézem a lábát, aztán ki-ki mehet a maga útján - áll elő végül is egy utolsó javaslattal. Érdemes megfontolni, ha hagyja most, talán előbb szabadul.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
[ Léna] Egy fancsali, teleszájas vigyorral, s egy csábos szemöldökvonással válaszol csak a nő, minden bizonnyal költői jellegű kérdésére. Egyértelmű, nem itt kellene lennie, hanem mondjuk a szorgalmikat kellene javítania, amit túlbuzgó diákjai egymás hegyén-hátán küldözgetnek neki a tanév végének közeledtével. Kissé idegesíti is, hogy újabban ennyi teendője akad, elvonván figyelmét a számára fontosabb kutatásoktól. De sajnos kötelessége van, s ha nem oszt pontokat, bizony hamar a fejére nőnek nem csak a diákok, de a kollégák, ügybuzgó házvezetők vagy épp az igazgató. Mi sem hiányzik neki kevésbé, minthogy az ősszakálú a nyakára járjon megint. Azzal nem lenne gond, ha a hölgy elutasítaná a segítséget, sem pedig az, ha magától kecmeregne fel a földről, de a mód, ahogyan nem kicsit szánalomra méltóan kanalazza össze magát, igenis öndegradáló. Az ilyesmit Nándor szeme kevéssé tűri, valahogy mindig előcsalogatja a pálcát alkarjához erősített tartójából, s igencsak viszkető érzéssel tudatja, máris készen áll egy-két átokra. Csak mert jól esik levezetni az agressziót az ilyen teremtményeken. Noha a pálca most is előkerül, a viszkető érzés nem érkezik, mindösszesen pillantását fordítja el a nőről. A megjegyzésre pedig ott van már nyelve hegyén a lekezelő válasz, csak úgy foghegyről, szárazon, hidegen, de most ezt is visszanyeli. Franc se tudja, mi volt abban a fránya mézsörben, többet sem fog olyat inni, marad a töménynél... Ettől függetlenül fürkészi a barna szemeket, s elégedetten el is vigyorodik, amikor a hölgy megjegyzi, bele szorult egyedül annyi kötelességtudat, hogy a segítségére siessen. Pontosan ezt várta saját megjegyzését követően. Biccent egyet fejével, mintegy szerény elismerésül, merthát nincs mit szépíteni, ez így van. Utolsó próbálkozása végül is győzelmet szül, végre a széparcú elfogadja a segítséget. - Végre, már azt hittem, erőszakhoz kell folyamodnom... - jegyzi meg majdnem játékos éllel, de Nándor meg a játékosság két, ha nem egyenesen három külön fogalom. Színpadiasan sóhajt egyet, majd egy elegáns pálcaintéssel s egy néma invito-val összeszedi a szerteszét heverő irathalmot, ám esze ágában sincs cipelni ezt a lánynak. - Elnézést, megkérhetem, hogy ezeket Maga hozza? - kérdezi majd, mielőtt még egyáltalán a másik meglepetten pislogatna egyet, közelebb lép hozzá, s könnyedén felkapja. - ... - néhány pillanatot kivár, ha esetleg kedve támad ismét felsikkanni, vagy ellenkezése gyanánt vergődni. - ..bocsásson meg, de azt hiszem, így gyorsabb, és kevésbé fájdalmas - arca eléggé közel került így a nő arcához, könnyedén beszippanthatja kellemes illatát, és érezheti, ahogyan megfeszül karjai között, mintha nem lenne kedvére a közvetlen kontaktus. Minden igyekezete azon van, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe. Gyengéden, de határozottan tartja hátát, s igyekezett a szoknyát is beszorítani.. A szökőkúthoz érve aztán finoman ereszti le a törékeny virágszálat a peremre, amely még mindig langyos az egész nap hevesen tűző naptól. Fürkészi a nő arcát, mert észrevette ám, milyen könnyű zavarba hozni. Leül mellé. kékjeivel a nő arcának rezdüléseit kutatva... - Khm.. akkor most vetek rá egy pillantást.. - figyelmezteti, mielőtt keze tétovázás és megtorpanás nélkül indul meg a hölgy vékonyka, ám most duzzadt bokája felé. Azért figyelmezteti, mert nem szeretne a szökőkút vizében kikötni, legalábbis nem egyedül, és nem azért, mert egy jól irányzott rúgás a vízbe borítja. - Nem leszek a kedvence, ezt most biztosra veszem - motyogja, miközben ujjai a selymes lábszárra kulcsolódnak, s óvatosan az ölébe emeli a sérült részt. Szabad kezével a lány lábfejét érinti meg, két maximum három ujjal, majd óvatosan elkezdi tekerni, körözni. Ha a ficam súlyos volt, ez bizony igen fájdalmas művelet, de valahogyan ellenőrizni kell a szalagokat, hiszen a ficam, a szalagszakadás más és más bűbáj vagy épp bájitalkezelést igényel.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Almásy Léna Aurorparancsnoki iroda Rehabilitáció. Aktatologatás. Révay Nándorról mindenki tudja, hogy alapvetően egy marcona teremtés, de legalábbis nem az a csupa szív, mosolygós fickó. Ez mostanság hatványozottan is igaz. Egyszerűen vérlázító a számára például, hogy néhány horzsolás és pár eszméletlenül az ispotályban eltöltött hét miatt az embert csak úgy parkoló pályára teszik. Kiváltképpen ha az a bizonyos illető maga az Aurorparancsnok. Nem elég azonban, hogy gyorsabb felépülése érdekében, minden kiküldetést, rajtaütést vagy ellenőrzést a helyettese kell levezessen, de még a nyakába sóznak néhány fegyelmi eljárást, elmarasztaló interjút és megannyi olyan kihallgatást, amelyhez nemhogy humorérzéke, de még csak köze sincsen. Ugyan miért lenne az ő hatásköre fegyelmi eljárást vezetni egy auror ellen? Megvannak erre a megfelelő emberek, akik a fizetésüket is felveszik ezért. De úgy gondolják, az idejéből kitelik, s nem is terheli ez meg túlságosan. Nem, valóban nem, de annyi kedvét sem leli benne, mint egy kiskorú bűbájgyakorlása okán összehozott tárgyalásban. Az éppen aktuális eljárások aktáit jobbjában tartva sétál irodája felé, tőle jól megszokott szikla arccal. Baljában egy csésze kávét szorongat, az egyetlen vigasza az előtte álló napra. Pillantása már viszonylag korán megakad a karcsú lábakon, ahogy gazdájuk bizonytalanul leselkedik befelé a résnyire nyitott ajtón. A nőt talán meglepi, hogy a helyiség üresen várja, ám váratlanul háta mögött hidegen csendül a férfi hangja. - Amennyiben kibámészkodta magát, kegyed, akár beljebb is mehetne - csak addig várakozik a nőszemély mögött, amíg egyetlen lépést tesz előtte, majd lendületesen elvonul mellette, hogy a dossziékat lecsapja a súlyos diófa asztalra. - Maga a tízórás? - kérdezi színtelenül, miközben az asztalára fektetett csíptetős mappát futja át szemeivel. - Almásy... - teszi hozzá, majd végre szembefordul Lénával, kék szemei most találkoznak csak az övéivel. Egyelőre nem ül a székébe, asztala sarkának támaszkodik, miközben karjait összefogja maga előtt, míg a hölgy méltóztatik közelebb jönni, és esetleg helyet is foglalni.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Almásy Léna Aurorparancsnoki iroda Figyelem. Unalom. Kékjei a nő minden lépését figyelemmel kísérik, olvassák az arcát, a mozdulatait, a tartását. Árulkodó jeleket keres, de meg sem kell erőltetnie magát, hiszen a kismadárról lerí, hogy meg van rettenve. Ó, ez szórakoztató lesz... Ahogyan Léna markolássza a kabátját, kerüli a pillantását és még ezernyi apró dolog.. meg sem lepi, hogy amint helyet foglal a vallató széken szinte azonnal kiszakadnak belőle a szavak. Nem ő az első, aki így indít, s minden bizonnyal Nándor is visszafogottabb lenne, ha esetleg vette volna a fáradtságot, s beleolvasott volna a hölgy aktájába. De a kávét előbbre valónak tartotta, s úgy tervezte, lesz még ideje átfutni a dolgokat, de egy dögös kis gyakornok feltartotta az úton idefelé. Léna nem kéri a megértését, s azt jól is teszi, ahhoz nagyon is rossz ajtón kopogtatna. Szemöldökeit kissé szigorúan vonja össze, továbbra is karjait mellkasa előtt összefonva tartja, méregeti egy darabig még, mielőtt ismét megszólal. - Nos, kezdetnek... tudja mi a protokoll, amennyiben megbízást teljesít? Jelen esetben előadásokat tart az iskolában - egy pillanatra felidéződnek benne egyes dolgok, amiket ő élt át a Bagolykőben, s egy titokzatos félmosoly árnyéka sejlik fel szája szegletében. Ez most azonban nem a megfelelő hely a nosztalgiázásra. - Vagy hogy mi az eljárás, ha nem tudja azokat teljesíteni... - egészíti a kérdését. Minden egyes alkalmazottnak tudnia kell a kötelességeit az egyes esetekben. Egyelőre nem húzza elő a papírost, az írás része amúgy is a legkevésbé kedvelt része az egész mizériának. - Mennyi időt is mulasztott? - nem, halványlila gőze sincs a részletekről, a beosztásában mindösszesen vázlatosan volt feljegyezve a fegyelmi mibenléte, de meggyőzően adja a figurát, mintha csak tudatosítani akarná a nőben, igen is komoly kihágást követett el.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Almásy Léna Aurorparancsnoki iroda Szigor. Esély.Ezer és egy dolog terjeng róla az osztályon, melyeknek talán csak fele igaz, de ez mindaddig nem zavarja, amíg tisztességét nem veszélyezteti. Sokkal óvatosabb manapaság, ami a csapodárságát illeti, itt mások a játékszabályok, mint korábban a Bagolykőben. Most már meg kell fontolnia mit mond és kinek, hogyan, de még csak azt is, milyen hangsúllyal. Tanárként többet megengedhetett magának, itt azonban az emberek csak arra várnak, hogy megcsússzon. Hiába szállítja az eredményeket, az emelkedett számú megoldott ügyek, lezárt nyomozások és sikeres rajtaütések semmit nem számítanak. A példás előmenetel semmit sem jelent, ha bármily apró hibát is követ el az ember. Ezt Léna most saját bőrén tapasztalja meg. - Tehát tisztában van azzal, ha esetlegesen gyengélkedik, értesítenie kell a munkahelyét a távolmaradásáról... - reagál a bólintásokra, mert igazság szerint hallani szerette volna a nőtől - ...amennyiben nem tudja ellátni a feladatát, értesítenie kell a felettesét... - végre elmozdul ültéből, felegyenesedik, s az asztala mögé sétál. Újra végigfuttatja tekintetét az irathalmon, amely sajátos rendszerben hever előtte. Leginkább egy katyvasznak tűnik, de ő megtalálja mindig, amire szüksége van. - Nos, esetlegesen meg tudja indokolni a távolmaradását és mulasztásának okát? Vagy van hitelesített igazolása arra az időszakra? - nem igazán lát esélyt rá, de meg kell kérdeznie, ez az eljárás. Eddig még senkitől sem kapott ilyesmit, vagy bármi olyan írást, amely bármilyen módon felmentené őket a további meghurcolástól. Az asztal tetejére, a pergamenhalomra tenyerel, várakozón pillant az aurorra, de igyekszik nem túlságosan ráncolni a homlokát, nem szeretne idejekorán kéretlen barázdákat oda.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Almásy Léna Aurorparancsnoki iroda Mámor. Ismétlés.Kezdi egyre kellemesebben érezni magát a szituációban. Minél jobban érzi magát, az annál rosszabb hír Léna számára. Szinte magába szippantja a nő idegességét, mint valami dementor, s ez egyre csak hergeli. Asztalára tenyerelve mered az aurorra, válaszát követően pedig színpadiasan sóhajt egyet. Megingatja a fejét, elvonja tekintetét a nőről, lehunyja szemeit, s összeszorítja ajkait, amelyen egy cinikus kis mosoly jelenik meg. - Nem... valóban nem elégséges indok. Vagy netán úgy gondolja, ha nem tudatja velünk, hogy nem számíthatunk a szolgálataira egy hétig, az rendben van? - Nem emeli fel hangját, sosem volt az az ordítós fajta. Már egészen fiatalon rájött a halk beszéd sokkal rettentőbb, mint a kiabálás, és nem is annyira fárasztó. - Ha tisztában van a kötelességeivel, akkor meg tudja nekem mondani, mi tartotta vissza attól, hogy eleget tegyen nekik? - nem, egyáltalán nem a magánéleti problémáira kíváncsi, hidegen hagyják, milyen gondjai akadtak éppen. A nőknél egyébként sem mehet biztosra az ember. Tudják, s vissza is élnek a helyzettel, ha megérzik a férfin, hogy hajlamos az empátiára és egy normális mentsruációs hormonfelburlást is tökéletesen megfelelő kifogásnak gondolnak. Egy-két könnycseppet is elmorzsolnak hozzá, s máris megingatják a nyúlszívűeket. Aztán meg idült kacajokkal csacsogják el egymásnak, hogy az a tökkelütött főnök hogy benyalta ezt a vérszegény kifogást. Hát nem! Szemöldökét felvonja várakozón, mintha lehetséges lenne bármi kifogást találni, bármilyen módon úgy megválaszolni a kérdéseket, hogy ezzel az ember ki is vágja magát. Végtag vagy eszméletvesztésről szó sincs a jelentésben, azon biztosan megakadt volna a szeme, vagy valaki értesítette volna róla. - Azt hiszem, munkához is láthatunk - jelenti ki végül. Ellöki magát az asztaltól, hogy kihúzza termetes, méregzöld bársonnyal borított székét, a bal felső fiókból üres pergament húz elő, hosszú fekete pennát vesz magához, majd ezeket mind Léna felé nyújtja. A kihallgatás oké, de hogy még ő is írja meg a jelentést? Ugyan kérem!!! Ez persze csak egy csel, a penna önműködő, mint a firkászok Pulitzer pennája, csak a reakcióját szeretné látni.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Almásy Léna Aurorparancsnoki iroda Nevelés. Papírmunka. Lehetne ezt egyszerűbben. Lehetne ezt kedvesebben. Lehetne ezt gyorsabban.De abban mi lenne az élvezet? Márpedig szegény Nándorunk igencsak hiányolja az élvezeteket manapság. Teljesen hidegen hagyja a tény, hogy mindenféle különösebb ok nélkül kínlódtatja szegény teremtést, aki minden bizonnyal úgy gondolta, egy sietős ejnyebejnyével és egy legyintéssel meg is ússza ezt a jelentéktelen kis botlást. Mert ugyan mit számít, hogy nem jelent meg néhány napot, igaz? Megoldották a kollégái nélküle is az ügyet, igaz? De akkor mi szüksége lenne a Minisztériumnak Lénára? Naugye! Nos, a férfi részéről más haszna is akad a fellépésének, mégpedig az, hogy majdnem teljesen biztos lehet benne, többet nem fogja elmulasztani a jelentéseit. Egy kicsivel több felelősséget plántált belé, ha ezt még most nem is látja be. Látja hogyan ül ott a székében, a háta közepére sem kívánva ezt az egészet. Sz*r ügy. Felé nyújtja a pergament, át is adja, de a pennát a kezében tartja, s szájához emeli, kissé megszívva a végét. Ezt követően a pennát is a nő felé nyújtja, hogy állítsa a pergamenre. - Fegyelmi eljárás, dátuma 2015. November 6. délelőtt 11 óra. Az alkalmazott neve Almásy... - egy gyors oldalpillantás a jegyzékre - ...Léna, Auror. Végrehajtó Révay Nándor, Aurorparancsnok - hangja kissé monoton, színtelen, azonban egész idő alatt a nőre meredve beszél. A pergamenen ezzel egyidőben a penna mozgásba lendül, cikornyás betűkkel az elhangzottak jelennek meg, tökéletes loesztásban, lassan kirajzolódik a dokumentum. - Tanú... - elhúzza a száját, kicsit összeszűkíti szemeit, s a lehető legtöbbet sejtető hangon intézi a kérdést nőhöz - ...óhajtja esetleg tanú jelenlétét? - el kell hangozzon a kérdés, az majdnem teljesen mindegy, mikor, a lényeg az, hogy iktatás előtt történjék. Hangja azonban egyértelműen elárulja, rohadtul nem javasolja, hogy ezzel vesztegessék az időt.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Almásy Léna Aurorparancsnoki iroda Büntetés! Büntetés?! - Tanú... jelenlétét... nem... igényli - helyeslően bólint egyet, miközben folytatja mondandóját. - Vétség. Szolgálatmulasztás, engedély nélküli távolmaradás - újabb szüntet tart, míg összegzi gondolatait. Sajnos a hölgyemény nem volt olyan közlékeny első kirohanása óta, mint szerette volna, de vessen magára. Lett volna lehetősége megvédeni magát, ám nem élt a kínálkozó alkalmakkal, pedig Nándor akaratán kívül is rengeteget kínált neki. - Az alkalmazott igazolással nem rendelkezik, elismeri kihágását. Megjegyzés : távolmaradásának okai magánjellegűek, nem részletezte. - Mivel Léna kerüli pillantását, kihasználja a kínálkozó lehetőséget, hogy szépen végigmérje, ugyan fürtjei előre omlanak, a blúz esését nem takarják ki. Benedvesíti ajkát, míg orrán át fújja ki a levegőt. A pergament azért adta oda a nő kezébe, hogy láthassa, mi kerül a jelentésbe, nehogy aztán hamisítással vádolja. Paranoia? Elővigyázatosság. A pergamenen az egész egy formális jelentésként jelenik meg, Nándor leginkább a megjelenő pontokat tölti fel. Unalmas az egész, talán Léna is megérti, miért van ki a hócipője ezzel. Ha eddig a nő úgy is gondolta, példás előmenetele semmilyen enyhítő körülményt nem jelent számára, most talán mégis szerencsésnek érezheti magát miatta. - Mivel ez az első komolyabb vétsége, megrovásban részesítem - ez bizonyára némi könnyedséggel tölti el a nőt, ám ez nem fog sokáig tartani - továbbá egy hónap próbaidőre teszem. Nem mehet bevetésekre, tekintve, megbízhatatlan. Az osztály jelentéseit maga fogja átnézni, javítani, az újakat megírni és minden nap elhozza őket hozzám - tökéletesen tisztában van vele, mekkora extra munkát ró ki ezzel Lénára, nem is lepné meg, ha kifakadna miatta. Számára kevesebb kellemetlenséget jelent, mivel úgyis itt tölti ideje legnagyobb részét, a jelentéseket pedig neki magának kellene átnyálaznia, így egy részét a gyűlölt papírmunkának lepasszolhatja. - Van hozzáfűznivalója? - mert ennek a kérdésnek is el kell hangoznia.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Almásy Léna Aurorparancsnoki iroda És találat.. Szikla merev arcán nyoma sincs a benne tomboló extázisnak. Egy újabb szerencsétlenre sikerült lepasszolnia munkája egy részét. Révay parancsnok ismét megveregetheti saját vállát, Léna pedig örülhet, hogy nem került nagyobb veszélybe az állása. A férfi híresen szereti elbocsátani az általa haszontalannak vélt alattvalóit... akarom írni alkalmazottait, már ennél jelentéktelenebb kihágásokért is. Azonban úgy véli, a hölgyemény eleget pihent a mulasztott időszakban, tehát most akár huszonnégy órában a szolgálatára tud állni. Hm, és miért is ne?! Beletörődése némi csalódottsággal tölti el, várt volna egy kis tüzet, egy kis ellenkezést vagy bármit, amivel kissé érdekesebbé tenné ezt az egészet. Léna ezzel szemben készségesen elfogadja a feltételeit, minden bizonnyal azt remélve, így hamarabb szabadul. - Remek... - ismét elhúzza kissé száját - ...a próbaidejét, amennyiben indokoltnak találjuk, újabb egy hónappal meghosszabbíthatjuk! - szúrja oda ezt most már tényleg csak, hogy meghúzza a kismacska bajuszkáját. - Dátum, aláírás... - zárja le végül is. Felemelkedik székéről, hogy amint a nő is szignózza a pergament, a megfelelő osztályra küldhesse iktatásra. Rettentően kimerítette ez az elmúlt majdnem két óra, ennek megfelelően hatalmasat sóhajt. Ismét visszatelepszik asztala sarkára, ujjait egymásba kulcsolja, úgy néz le végül Lénára, dús ajkain unott mosoly terül szét. - Nos, ezzel megvolnánk. Ma még nem, de holnaptól várom a jelentéseivel, tudja hol találja meg a többi dossziét. Amennyiben nincs szüksége semmire, úgy végeztünk mára - nem nagyon számít semmilyen akadékoskodásra a nőtől, ha eddig nem tette, ezek után már biztosan nem fog kifogást emelni semmi ellen. Így ismételten magához veszi kávéját, s nagyokat kortyol belőle. - Szép napot! - int búcsút a hölgynek, az a halovány mosoly már-már barátságos kifejezést kölcsönöz az arcának, bár Léna ebből feltehetőleg, semmit nem észlel, tekintve a szemkontaktus majdnem teljes hiányát, amit az egész találkozó alatt produkált. És már miért is ne mosolyogna? Hamarosan jelenése van az ispotályban, hogy egy újabb lépést tegyen teljes tökéletességének elérése felé.
Ahogyan azt már-már elvárta tőle, Almásy kisasszony végtelenül megértően reagált az újabb részletre, s egy "Rendben, Parancsnok úr!"- t követően felszedegeti a földre dobott cókmókját, majd egy enyhén halk "Jó napot, Parancsnok!" elmormogása után vert seregként oldalog ki az irodából.
Megj.: Ha távozás közben magán érzi Nándor éhes tekintetét... nos az nem véletlen..
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Léna Welcome to Hell...Nehéz. Élet. Sanyarú sorsa van Parancsnokunknak, ezt bárki láthatja. Ugyan majd kicsattan az egészségtől, jobb lába még mindig szinte haszontalan koloncként csüng formás feneke alatt. Természetesen ez erős túlzás - mármint, hogy kolonc, nem az, hogy formás a feneke - ám még mindig képtelen komolyabb terhelést elviselni, emiatt pedig továbbra is kénytelen távolmaradni hőn imádott bevetéseitől. Elejtett vadként érzi magát irodája fogságában, miközben csak unaloműzésként végzi sok más teendőjét, amelyeket most, hogy az ég világon semmi egyéb dolga nincs, nem háríthat másra. Természetesen nem ő lenne itt a góré, ha nem lenne agyafúrt és nem találná fel magát ebben a helyzetben is. A leginkább megvetett feladatokat olyan beosztottjaira osztja, akiknek van mit bizonyítani pozíciójuk megtartása érdekében, vagy éppenséggel egyes tisztségek megszerzésében reménykedve igyekeznek a már korábban említett testtáját fényesre nyalni. S hát mi a jó vezetők egyik esszenciális ismérve, ha nem az, hogy kivételes érzékkel választják ki a megfelelő embereket az egyes munkák elvégzésére. Az idő négyre áll, s éppen egyetlen pillanattal az előtt pillant fel ajtajára, hogy egy halk koppanás hangzik fel rajta, egy újabb momentummal később pedig ki is nyílik meg sem várva íz invitációt. Félbehagyja megkezdett mozdulatát, szemöldöke pedig felszalad homloka közepéig, mély barázdákat rajzolva ezzel. Természetesen végigméri Lénát, ám tekintete gyorsan tovább is suhan az órájára, mintha nem éppen tíz másodperce ellenőrizte volna az időt. Félredobja kezéből az ott tartot iratot, s hátradől székében, míg Léna fáradt kifejezéssel az arcán átszeli a helyiséget. - Jó napot! - üdvözli most először elsőként a nőt, noha a gesztust egyáltalán nem teszi barátságossá a férfi színtelen hangja. Számára sem nagyobb öröm ez a találkozás, s ő még csak nem is látja saját sármos arcát. No, nem mintha a barna hajú aurorhölgy nem nyújtana a szemnek kellemes látványt, savanyú arca és a homlokán virító "Menj a búsba felirat" ront némileg az összképen. Megvárja, míg az asztalhoz sétál, tengerszín kékjei, ma nem szigorú fénnyel vizslatják a karcsú teremtést. - Mivel fog ma szórakoztatni engem? - épp csak egy önelégült vigyor hiányzik a képéről, de Nándor nem vigyorog túl gyakran. Csak önelégült, de azt mindig.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Bizonyára sokak oldalát kifúrja a kíváncsiság, mit csinál egy Révay Nándor azokon a bizonyos napokon, amikor éppen nem a Minisztériumban tengeti az idejét. A válasz rémesen egyszerű, azt, amihez kedve tartja. Többnyire kísérleteket végez, kutat, begyűjt, megfigyel. A mai napon egyik kedvenc alapanyagbeszerzési helyét látogatja meg. Egyes készletei megcsappanóban vannak, így idejét látja pótolni őket. Bicegve kóvályog a padsorok között, egy bizonyos standot keresve. Kezeit zsebébe mélyesztve halad, noha nem érdekli különösebben a felhozatal, tekintget jobbra is, balra is, ez már majdnemhogy foglalkozási ártalom, itt is valamiféle törvényszegést, simlisséget kutat. Hosszabban elidőzik egy-egy elhanyagolt külsejű máguson vagy boszorkán, ám emlékeztetnie kell magát, hol van, s hogy bizony itt nem ritkaság, ha valaki mosdatlan vagy piszkos. Bizonyára zajlanak átverések, a tündérzsálya például nevetségesen olcsó az egyik árusnál, valószínűsíthetően lopott vagy éppenséggel egy igen gyenge termés. Hol vagy már, te, koszos, vén, ráncosbocskor!! Zsörtölődik magában, miközben már harmadszor sétál el ugyanamellett a görvélygomba árus mellett, akinek apró standja már messziről bűzlik. Szombat reggel lévén a piactér forgalmasnak mondható, de nem túlzsúfoltnak, nem okoz számára gondot a haladás, nem úgy a megfelelő hely megtalálása. Már-már feladni készül a küldetését, gondolván, megbízható összekötője, ma cserben hagyja, amikor egy hajlott hátú, koszos, öreg alakon ragad a tekintete.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Léna Good girl...Gondolat. Valóság.Ó, Nándor is szívesen osztozna a hölggyel a fantáziájában, talán még masszázzsal is segítené, hogy ellazuljon. Mindenféle masszázzsal... Sajnos azonban ennek most nincs itt az ideje, még hosszú ideig semmiképpen. Kényelmesen, de elegánsan terpeszkedik kényelmes ülőalkalmatosságán, s biccent a másik felé, amely az asztala elé van készítve. Azonban ma már nem egy egyszerű faszék van odaállítva, hanem sajátjának tökéletes mása, és legalább olyan kényelmes. Ugyan időpocsékolásnak véli az átváltoztatástant, ilyen esetekben kapóra jönnek az ilyen trükkök. - Nocsak! Ez igazán figyelmes, köszönöm - húzza elő jobbik modorát, mert természetesen ilyen is van neki, Léna bizonyára erről a Nándorról is hallott egyet, s mást, hiszen, ha akarja, bárkit levesz a lábáról, mindenféle bűbáj vagy főzet nélkül. Azonnal bele is kortyol az italba, noha nem ízlik neki túlságosan... cukor.Csak fél füllel hallgatja a mai ajánlatot, igazából fölösleges részletezni, némelyiket csak szignóznia kell, másokat pedig röviden átfutni. Miután a hölgy befejezi a felsorolást, ajkai önkéntelen mosolyra húzódnak, nem nagyon, csak épp egy kicsit, de már ez is kifejezetten sármossá varázsolja ábrázatát. - Csupa-csupa ínyencség! És a desszert? - él még mindig nincs a hangjában, és talán itt az ideje elgondolkodni azon, hogy mit is tett ez a barna hajú nőszemély abba a kávéba. - Nos, remek... - ez a "remek", nem dícséret, mindösszesen csak nyugtázza a hallottakat. Ha voltak is valaha fenntartásai Lénával kapcsolatban, azok szépen lassan elmúlnak, napról-napra bizonyítja, zseniális ötlet volt rásózni ezt a munkát. Átveszi az aktákat, majd maga elé helyezi őket, hogy átlapozza, s aláírja őket. - Rendben, igen! - Motyogja inkább magának, mintsem a nőnek. - Bárminemű észrevétel? - kérdezi, miközben pennát vesz kézbe, hogy a megfelelő oldalakra kanyarítsa nevét. Már látni a fényt az alagút végén, még néhány óra és ő is leléphet. - Nos, amennyiben óhajt, ma nem kell végigülnie velem, amíg befejezem őket, ha gondolja, leléphet! - most már bizonyos, valami volt abban a kávéban, mert úgy dönt, mára már nem kínozza tovább...
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Taubler... Menekül...Szemeit összeszűkítve mered a tőle kissé odébb sétáló alak hátának tökéletesen a közepére, miközben fejében egymást érik a szitokszavak, melyekkel az öreget illeti. Nem tehet róla, minden alkalommal kihozza sodrából a simlis vénember, de nála szerzi be a legjobb alapanyagokat. Ez azonban sosem egy egyszerű menet, hiszen nem épp egy régi cimboráját követi, s aki maga sem kívánja jobban a társaságát, mint fordítva. Már megint Százfűlé főzetet használsz, hogy a futóférgek kérődzenek rajtad... Nándort nem lehet ilyen könnyen átverni, noha az első pillanatokban egyáltalán nem volt biztos a dolgában, amikor elkapta a férfi tekintetét, s meglátta annak szemében a pillanatnyi pánikot, majd pedig a menekülési szándékot, már nem maradt szemernyi kétsége sem. Alkarjának egyetlen határozott mozdulatával tenyerébe csusszan varázspálcája.. Még nem... Tisztában van azzal, a vén róka nem hopponálhat a piac kellős közepéről, ki kell mennie a falu szélére, hogy arra képes legyen, így tulajdonképpen esélye sincs elmenekülni. Nándornak csak egy tiszta szakasz kell, hogy levegye, ám nem akar felfordulást sem pedig a vajákosok nyivákolását, így csak megszaporázva lépteit üldözi prédáját, s érzi, ahogyan a benne többnyire szunnyadó vadállat lassan ébredezik. Ismét jól fog szórakozni. Fejében már el is döntötte, mely átok lesz az első, amivel leteríti majd a férfit, amikor valahonnan a perifériáján kívülről egy ezüstös szőke villanás érkezik, majd ütközik egyenest a mellkasának. Az ilyesmi kegyetlenül kitaszítja a béketűréséből, s most, hogy amúgy is fokozódik benne a feszültség, ez ki is szakad belőle. - Nézz már a szemed elé te... - kékjei valahol itt fókuszálnak a lányra, pupillái a felismeréssel együtt tágulnak ki, épphogy ki nem szorítva minden kékséget íriszeiből - leírhatatlanul szépséges teremtmény! - Ajkait halk sóhaj hagyja el, ahogyan szinte elvész a világos kék szemekben, melyek majdnem annyira gyönyörűek, mint sajátjai. Hirtelen késztetést érez rá, hogy megigazítsa szürke szövetkabátját, vagy éppen végigsimítson enyhén borostás arcán. Kezét saját tarkójára vezeti tovább és egy hatalmasat csíp haja tövébe. - Khm... elnézést! Remélem... nem ütöttem meg... Kegyedet! - Kissé küszködik a szavakkal, ahogy próbál saját elméjében egy kis rendet tenni a rátelepedő ködben rendszerezni gondolatait. Hiába azonban, amint sikerül elvonnia tekintetét a szőke tüneményről, alig egy pillanattal később már megint azon kapja magát, hogy bámulja az elbűvölő pofit.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
LénaKezelés. Kínok. Minden egyes nap, amikor Nándor végigbicegett a folyosókon az elmúlt három hét során, megfogadta magának, a jövőben sokkal körültekintőbb lesz akciói alkalmával. Még egyszer ilyen kínokat nem óhajt megélni saját meggondolatlansága miatt. Hetek óta kénytelen volt irodájában poshadni és jelentéseket bújni, miközben részlege egyik legforgalmasabb időszakát élte. Sorra szervezte meg a bevetéseket, de magát minden alkalommal ki kellett belőlük hagynia és ez félő, hogy lassan, de biztosan az idegeire is hatást gyakorolhat. Ezért is kezdte el terhelni sérült lábát, újabban már valódi otthonában is gyakrabban feltűnt, mert ott tömérdek helye van a pálcaforgatás gyakorlására. Ő ugyan felvetette a Minisztériumban is az ötletet, miszerint talán igény lenne egy afféle dühöngőre a feszültebb aurorok számára, szinte biztosra veszi, több értelme lenne, mint lélekbúvárhoz küldeni őket. Természetesen a válasz nem volt, mi mást várhatott volna, - őrüljön meg az ember vagy dögöljön bele. Ma egyik utolsó kezelésére érkezett, a szokásosnál jóval később, de a szokásosnál több volt a teendője is. Járása már sokkal biztosabb, alig észrevehetően sántít, s azt sem minden lépésnél. Szíve szerint ugyan inkább távolodna attól a bizonyos rendelőtől, amely felé most olyan elszántan lépked. Fájni fog. Nagyon. Nem igazán tudná megmondani, az átok bekapásakor vagy a gyógyulási folyamat alatt szenvedett jobban. - Jó estét! - Halk kopogást követően, választ sem várva nyit be a már jól ismert ajtón, s a mögött már jól ismert mészáros fogadja fáradt mosollyal.
*** Alig fél óra múlva, kissé szürke ábrázattal hagyja maga mögött a kínpadot, s bár még mindig élénken sajognak tagjai, melyeket megterhelt az erőlködés, azonban járása újra hibátlan. Egy kissé még talán kába is, ilyenkor mindig leül néhány percre, mielőtt tovább indulna. Igazság szerint, bent kellene maradnia estére, de ő aztán bizonyos, hogy nem fog egy kórházban maradni, ha nem az élete a tét, így inkább kínlódik még egy sort, majd valahogyan hazahopponál, onnantól meg már gondját tudják viselni. Leül a legközelebbi ülőalkalmatosságra, amíg kissé összeszedi magát, egy arra járó ifjú szanitéctől sikerül még egy kis fájdalomcsillapító szert is szereznie.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Szép. Gyönyörű. Ahogy ezen szavak váltják egymást elméjében, amint kékjei mohón isszák a látványt, úgy érzi tarkóján egyre erőteljesebben az ismerős jelzést. Az a langy köd, mely lassanként próbálta elfedni elméjét, ennek hatására kezd most vissza is húzódni. Ismét az a szúró érzés haja vonalánál, mint már megannyi alkalommal, s most is ugyanazt jelenti. Valami nincs rendben. Nem, valóban nincsen, hiszen hogyan is lehetne valaki ennyire szép... mikor visszaemeli rá halovány kék tekintetét, már kétsége sem férhet hozzá, a lány vérében kell legyen valami. Arcán töretlen a sármos mosoly, s csak azután szólal meg, hogy saját jeges kékjeit a szépségéibe fúrja. - Ugyan, Kedvesem, ne vicceljen! - hangja olyan kedves, ilyennek talán még ő maga sem hallotta sem saját magát. Megköszörüli a torkát, s bár tisztában van vele, mitől kábult el ennyire, nem mutatja jelét, hogy túlságosan vevő lenne a lány mágiájára. Ezüstös tincsek... Áhh, igen, igen, már bizonyos, miféle családból származik. Nándor néhány pillanatra ugyan ismét megfeledkezik magáról, s csillogó, akaratos tekintettel fürkészi a fiatal teremtmény vonásait. Az ellen sem emel kifogást, hogy a lány törékeny kacsója megindul mellkasa felé, majd amikor már biztonságban érzi ott, ő maga is közelebb lopja magát. Normál esetben Nándor már megragadta volna a csuklóját, s hamarosan a büntetés is következne, a szándék miatt, de most szórakoztatja a helyzet, így a szöszi megmenekül. Egyelőre. - Igazán figyelmes! - nem szakítja meg a szemkontaktust...egy kicsit még.. de csak egy egész rövid időre leragad a különleges szempárnál is, és ráérős úri ficsúr lévén veszi a bátorságot, hogy mélyebbre merüljön bennük. - Ugyan hová siet? - Búgja, miközben szája szegletében kihívó mosoly bujkál, keze villámgyorsan, szinte észrevétlenül emelkedik fel, s meglepően lágyan simul a puha, apró kézfejre, mely a mellkasán felejtődött. Orrába lassan áramlik be a hűvös, őszi levegővel a lány parfümjének kellemes illata is. - Mit szólna egy italhoz, ha már úgy adódott, hogy Kegyed miatt elszalasztottam az üzletem? - Még hozzátesz valamit, amit általában sosem - Nos? - Igen... soha nem fordul elő, hogy megérdeklődi, mit akar vagy mit nem akar a másik fél, de ezt eme teremtésnek nem kell tudnia. Hmmhm.. Nevetését mélyen zengő hümmögéssé csitítja ott belül, s még a fejét is megcsóválná, ha társaság nélkül ácsorogna a piactér kellős közepén.Még ekkora szerencsét! Véla.. egészben, vagy részben, számára nem egyértelműen eldönthető, ugyanis érzelmileg pocsolyasekély pszichopatánk bár férfiből van, a szíve pont olyan rothadó, mint a legféregrágtább alma. Ő az eszével szeret. Már ha képes ilyesmire, s az esze irányítja a vágyait is. Ettől függetlenül a fantáziája igencsak beindult, s ha már ilyen szépen szóba elegyedtek, igazán megérné komolyabb vizekre terelni a témát. Egy dolgot még kénytelen megállapítani, s ezt látványosan meg is mosolyogja. Milyen kis fiatal.. ez a madárka. Talán diák?
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
LénaRosszullét. Léna. Széke most biztos támasztékot nyújt neki, legalább abban biztos lehet, amaz nem megy sehova. Hiába itta meg azonban azt az elixírt, gyomra ugyanúgy kavarog, ő maga pedig ugyanolyan kába. Ujjai ráfeszülnek az apró pohárra, észre sem veszi, de szinte összeroppantja. Most már értelmet nyer gyógyítója utasítása, aki korábban minden alkalommal figyelmeztette, egyen rendesen, mielőtt eljön kezelésre. Eddig mindig jó kisfiú volt, ám így a vége felé már ki figyel ilyesmire? Minél előbb túl akart esni az egészen, s most itt van, karnyújtásnyira attól, hogy kipakolja minden büszkeségét a fényesre vixolt padlóra, megannyi dögös szanitéc szeme láttára.Azt már nem... Így is elég lesz feldolgoznia a gondolatot, milyen szánalomra méltón festhet úgy ücsörögve itt, mint akit idesz*rtak, ülése szélét és a piciny üvegcsét szorongatva. Már éppen sikerül elhatároznia, itt a pillanat, hogy felálljon és eloldalogjon, miközben sűrűn átkozza magát ostobasága miatt - meg természetesen a kezelőben tevékenykedő Báthory gyógyítót -, amikor lágy női hang üti meg a fülét. Léna. Hát persze, pontosan erre volt szüksége. Ha jobban nincs is, feléledő dühe visz némi színt az arcába. - Jó estét! - vakkantja oda kissé talán szárazabban, mint azt szándékozta, miközben fejében üvöltenek a gondolatok. Tudom, hogy átkozottul jó képű vagyok, de úgy nézek ki, mintha jól lennék??? - Nos... - igyekszik nyugodtnak hangzani - a látszat ellenére, nem vagyok épp a legjobb formámban... - fejét az ajtó felé biccenti, utalván a nőnek, onnét támolygott ki percekkel korábban. Akármilyen bőrben van is, nem mulasztja el végigmérni Lénát, s mivel most nem az irodában vannak, talán most először, még csak nem is óvatoskodik. Észrevétlenül szusszan néhányat, próbálja lenyugtatni kavargó gyomrát... - De hamarosan elmúlik... - minden erejére szüksége van, hogy felkanalazza magát ültéből, Léna ebből keveset észlelhet, de olybá tűnhet, Nándor kissé karót-nyeltebb, mint általában. - És kegyed mit keres erre? Csak nem történt valami? - És én kimaradtam belőle...? Ezt már csak gondolatban teszi hozzá, miközben komoly arccal fürkészi az auror hölgyet. Már-már azt is lehetne gondolni hangszínéből, a férfi a nő épségéért aggódik. Állni egy helyben semmiképpen sem akar, így megindul lefelé a folyosón, egy pillantással igyekszik kitalálni, Léna vele tart-e vagy sem... bárhogy is, igyekszik az egyik falhoz közelebb húzódni, hátha szüksége lesz támasztékra. Talán nem volt a legjobb ötlet az elixírt is meginni, nehogy itt megártson..
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
LénaLátogatás. Elutasítás.Maga sem érti, miért nem megy és könnyít magán, sokkal jobb lenne utána. Azonban a nő feltűnésével egyfajta csapdába került. Így marad a séta és a mély levegők sora. Minden kínja ellenére sem kerüli el figyelmét azonban Léna válasza kérdésére. Az arcán átsuhanó kifejezés legegyszerűbben úgy írható le, hogy "wtf???" Ezt követően azonban azonnal jeges gyanakvásba fordul át. A nő arcát halvány pír színezi, amelynek kiváltó okát most kivételesen nem saját jelenlétéből eredeztet. Elszólta magát??! Kissé piszkálja csőrét a dolog, de nem támad, kérdezősködik azonnal, hiszen éppenséggel mással van elfoglalva. Hallja, amint Léna tétován felajánlja segítségét, de még azelőtt lő felé egy lesújtó pillantást, hogy befejezné a mondatát. Noha sértésnek éppenséggel nem veszi, hová lenne a tisztelet és a rettegés a beosztottaiból, ha bárki látná egy törékeny nőre támaszkodva. Persze, akár élhetne is a lehetőséggel, kihasználhatná kedvességét, hogy hóna alá kapja egy kis időre, csak az érzés kedvéért, aztán ki tudja... Szemeit lehunyja egy másodpercre, inkább elhessegeti a gondolatokat. Eddig sikerrel állt ellen a kísértésnek, nem lépett át bizonyos erkölcsi vonalakat a Minisztériumban. A kis gyakornokok, titkárnők és hasonlók pedig rendesen megnehezítik a dolgát, olykor enged egy kicsit a gyeplőn, de soha semmi konkrétat nem mond, nem kockáztat... itt nem. - Köszönöm... - ajkai alig nyílnak el, de azért jól hallható. Sokan gondolják róla, - természetesen azok, akik nem ismerik - nem egyszerűen szigorú, de mondhatni bunkó is. Ha csak a nyomában lépkedő reszketeg kis vércsét is nézzük, látható rajta, mennyire tart tőle. Pedig a Révay neveltetés tökéletes, úriember, ha a szükség úgy kívánja, de minden esetben az etikett és protokoll híve. A mozgás mindenesetre most jót tesz neki, lassanként múlik az inger, gyomra már kevésbé háborog, s bármennyire nem akaródzik neki, muszáj lesz valamit ennie. Lépteit lelassítja annyira, hogy a nő melléje érhessen. - Merre tart? Én felkeresném a kantint, talán még nyitva van - megérti, ha nem akar a társaságában maradni, napközben is látja rajta, hogy kvázi bárhol szívesebben lenne, mint az irodájában, aktákat bújva. Az útválasztó ajtóhoz érve aztán megáll, várva Léna válaszát, amennyiben vele tart, úgy kinyitja neki az ajtót, hogy előre engedje, amennyiben nem...
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Léna.
Még sohasem evett az itteni kantinban, többnyire otthon eszik, vagy a törzshelyén. Az ispotályban sem maradt sosem a muszájnál tovább, tehát, amikor eszméletlen volt, mindaddig, amíg kezelését nem lehetett saját otthonában megoldani. Gőze sincs itt mit szolgálnak fel, mi a választék, de a kétnapos szendvicsek említése egyáltalán nem hozza lázba. Nem, valóban nem erre vágyik perpillanat. Miután agya feldolgozza az elszomorító tényt, miszerint egyhamar nem jut ételhez, s a csalódottságon is átrágja magát alig pár másodperc alatt, eljut tudatáig az ajánlat is. Halvány mosoly jelenik meg ajkain, ahogyan tekintete az ajtó kinyitása után ismét a nőre vándorol vissza. Talán szükségtelen fejével intenie Lénának, hogy övé az elsőbbség, majd formás kis hátsóját követve indulnak meg a kijárat felé. Meglepő számára, ami most történt, ezt nem várta, tekintve az ellenszenvet, amit érzett a nő felől áramolni a múltban. Nem hibáztathatja érte, hiszen valóban keménykezű és magasak az elvárásai a munkahelyen. Gyöngeséget és megértést nem szokása mutatni, hiszen azt könnyű kihasználni, visszaélni vele, ő pedig túl jól érzi magát jelenlegi beosztásában, ahhoz, hogy engedje magát hátba támadni. De itt és most nem érzi ezt az elutasítást, ami kissé furcsa. Netán a munkahelyi légkör az, ami táplálja beosztottja ellenérzését, s most, hogy nincsenek ott, úgy gondolja, nem kell a férfitől tartania? Meglehet.. Mindenesetre ez egy új helyzet, váratlan. - Nos, én magam nem vagyok túl járatos errefelé - hogy konkrétan merrefelé, az talán nem egészen egyértelmű, de valóban, ahova most kilépni készülnek, ott nem nagyon ismeri ki magát, többnyire távol tartja magát a mugli helyektől, s ahova tud, inkább hoppanál.
***
Nem egyszerű az út kifelé, hosszú perceknek tűnik, mire végre arcát friss, hideg levegő simogatja, s Budapest egyik kissé gyérebben kivilágított mellékutcájában találják magukat. Részéről nem tudja, merre tovább, így kénytelen lesz Lénára hagyatkozni, amihez nem fűlik túlságosan a foga, de az étel érdekében hajlandó rá. Az idő nagy részében keveset beszélt, leginkább csak azért, hogy kitöltse az időt, amíg végre sikerül valami konkrét helyen kilyukadniuk. - Szóval... merre tovább? - ha tippelnie kellene, kimennek majd a főútra, vagy valami olyasmire, s majd onnan haladnak tovább. Jelenleg inkább csöndes megfigyelőként ballag a nő mellett, miközben hallgatja gyomra halk mocorgását. Határozottan nem tett jót neki ez az iménti megpróbáltatás.
||Folytatás Budapest és Környéke||
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Léna [A "Mekiben"]Muglik. Gyorsétterem. A maga részéről Nándornak is megvoltak a kétségei afelől, átvészeli-e az utazást -még ha csak másodpercekig is tartott-, hányás nélkül. Amint azonban lábai szilárd talajt érintettek, s már nem érezte úgy, mintha egy túlságosan is szűk csövön próbálnák meg átszuszakolni, s a hűvös, friss, városi levegő a tüdejébe hatolt, hamar önmagára lelt. Naivan engedi magát vezetni, s lélekben már fel van készülve, mekkora zabálást fog rendezni, de nagyon hamar. Kevésbé foglalkozik az utcán téblábolókkal, ám minden esetlegesen útjukba eső étteremnél élesen Lénára pillant. Ez sem az. Végre azonban, néhány perccel később úgy tűnik, megérkeznek, ám a férfi szemöldökei összeszaladnak a helyzet felmérését követően. - Eléggé sokan vannak, fogunk itt asztalt kapni? - kérdezi majdhogynem naivan, ahogyan az ablakon tekint befelé. Érthetetlen számára, ilyen későn, hogyan lehet egy étterem ennyire tele. Nem, nem esik le neki, hogy péntek este van. Kissé tétován indul meg végül a nő előtt, hogy az illemnek megfelelően előtte lépjen be. A fények itt erősek, a zsivaj meglepően nagy, zene és ínycsiklandó illatok támadják meg azonnal. Az egész elsőre nagyon sok, s eltart néhány másodpercig, míg keze ellazul. - Elég... érdekes hely... - nem, határozottan nincs elragadtatva, túl nagy a lárma, túl sok az ember, túl nagy a tisztaság. Ám gyomra hatalmasat kordul, s most már nincs visszaút. A kasszához vezető úton, s a sorban állás közben azonban igyekszik figyelni, mivel tapasztatalai a vendéglátás ezen formájával egyáltalán nincsenek, így próbál elcsípni néhány foszlányt, amellyel talán kezdhet valamit. Egy szomszédos pénztárnál egy anya próbál rendet teremteni sápítozó gyermekei között. Egyikük "hepi míl"ért másikuk "bigmek"ért hisztizik. Hm... Ha hepi, rossz nem lehet... Gondolja magában, mire azonban visszatér a földre, Léna pillog rá várakozón, és a kasszás lány, nem túl barátságosan. - Ó... én... - próbál a tőle telhető legtermészetesebb lenni, mintha legalábbis hetente enne a "mekiben" (igen, ezt a szót is elcsípte). - Én kérnék egy "hepimílt" és egy "bigmeket"! - önmagával tökéletesen megelégedve pillant előbb Lénára, majd a pénztáros lányra. Megpróbáltatásai azonban ezzel még nem érnek véget, hamarosan már az az érzése, ennek a lánynak a kérdései sosem fogynak el. Közepes, nagy? Kóla, Fanta, Szprájt? Néha azért inkább a mellette toporgó nőre pillant segítségért.. Leginkább az "itt fogyasztjátok vagy elvitelre kéritek?" rész nem világos számára. Épp csak elpillant oldalra, eszik-e valaki a pultnál, mire társasága már meg is válaszolja a dolgot. Bólint egyet, s néhány perccel később már egy nagyobb barna szatyor tulajdonosai. A pénztáros lány még motyogott neki valamit, miközben a kezébe nyomta a szatyrokat holmi játékról, meg kifogyott, s elnézést is kért, de Nándort ez annyira nem érdekelte már. - Akkor hol eszünk? - kérdezi, miközben felméri a terepet, asztal az nem sok.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
LénaLárma. Idill.Noha az ennivaló már a kezében van egy roppant esztétikus barna papírzacskóba csomagolva, még mindig nem láthat neki. Szinte már szigorú arccal fürkészi az asztalsorokat szabad helyek után kutatva, de valahogy egyik lehetőség sem nyeri el a tetszését. Szerencséjére Léna is hasonlóképpen vélekedik, mert indítványozza, hogy inkább valahol máshol költsék el fenséges lakomájukat. Nem, valóban nem hiányzik neki az ölébe boruló üdítő‘, sem pedig ez az egész miliő. Mindenféle hezitálás nélkül indul meg a kijárat felé, ennyi elég is volt neki ebből a helyből. Valószínűleg nem lesz visszajáró vendég. - Nekem az is megfelel - kezdene ellenkezni a nővel, amikor amaz újabb hoppanálást emleget, de mire befejezhetné a mondatát, Léna már be is fűzi karját a férfiéba és egy szempillantással később már ismét érzi a tüdejéből kipréselődő levegőt. Ujjai a zacskóra fonódnak, nehogy elhagyja... Az egyik pillanatban még az egész utca, vijjogó sziréna hangjától teli, a másikban fülét szinte néma csönd tölti meg. Alattuk a város terül el, Budapest teljes fénypompájában, ám a zajok távoliak már közel sem annyira zavaróak. A Citadella. Régóta nem járt erre, talán, mióta előléptették. Hosszú másodpercekig issza magába a látványt, igazából semmin sem merengve. Ma este úgy tűnik, mázlijuk van, nincsenek erre lézengő turisták, sem pedig viháncoló párocskák a közelben. Persze ennek megvan az oka, amiről a férfi nem tud... Az alkarjához erősített tartóból markába csúsztatja pálcáját, majd egy elegáns legyintéssel kényelmes ülőalkalmatossággá változtatja a legközelebbi kukát. - Igazán remek választás, ezt meg kell hagyni... mindenképpen jobb, mint az étterem zsivaja, és a panoráma is kellemesebb - megereszt egy sármos mosolyt a nő irányába, majd egy apró biccentéssel jelzi számára, ha gondolja, foglaljon helyet. Csak most tudatosul benne, hogy még sohasem töltött el időt az aurorral kettesben, legalábbis nem az irodáján kívül. Az este azonban elég váratlanul alakult, amikor még ott állt a váróban gyomortartalmának lent tartásán mesterkedve, eszébe sem ötlött, hogy útja nem hazafelé fog vezetni. Bánni természetesen egyáltalán nem bánja, Léna szemet vonzó teremtmény ezt Ő sem mulasztotta el észrevenni, ám ízlésének talán túlságosan is... félénk?! - Leül vagy mi lesz? - sürgeti meg végül a nőt, majd pedig végre a zacskónak fordítja figyelmét. Egy gyors szemlét követően azonban kissé zavartan húz elő egy semmire sem hasonlító apró,lila plüss figurát. Szemeit összeszűkítve forgatja kezében a plasztik zacskóba csomagolt figurát, majd a következő konklúzióra jut: - Összecserélték a rendelésünket... - jegyzi meg komolyan, pillantását most fordítja csak Lénára, aki maga úgy fest, menten kipukkad...
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Léna Kellemes tavaszi késő délután van a faluban, amikor Nándor megérkezik a hoppanálási zónába. Mélyet szippant a tiszta, hűvös levegőből, majd megindul a falu felé. Nem gyakran jár Bogolyfalván, hiszen, minden amire szüksége van, megtalálható Budapesten is, ő maga pedig az ország nyugati részén lakik. De amikor megpróbálta meggyőzni Lénát, hogy a Csárdában lehet a legjobb meggybort kapni, a nő majdhogynem kigúnyolta, ezt pedig nem hagyhatta annyiban. De nem csak egy ilyen ostoba kis okból keresi ám fel a helyet, de nem ám... Annak idején, amikor még zöldfülű auror volt, s sikerült felgöngyölítenie egy ügyet, a kollégáival mindig elmentek utána meginni egy-két vagy akár több üveg italt. Egy ilyen dorbézolás alkalmával kötött ki a Csárdában is, amikor még az igen vonzó Varró Viktória vezette a csehót, s a nem kevésbé formás Isilya is itt dolgozott. Sármja sok helyre bejuttatta már... ezt persze most nem fogom részletezni. De az egykori tulaj saját kis boros raktára is feltárult számára, s akármikor erre vetette a sors megkóstolhatta a legjobb nedűket. Azóta sok minden változott, nincs már olyan kellemetlen bűz, a kosz sem annyira visszataszító már, de Nándor abban reménykedik, hogy a régi jó szokások megmaradtak. Belépve, némileg elégedettséggel tölti el, a vendégkör megmaradt, s továbbra is lapos oldalpillantások kísérik el a pultig. Mára azonban végzett a munkával, csak azért van itt, hogy kedvenc kis aurorját kényeztesse. Magához inti a pultost, aki az elsuttogott szavakat követően összeszűkíti szemeit, de bólint s eltávozik néhány pillanatra a hátsó régiók felé. Szürke, félhosszú kabátját kibontja, de nem veszi le egyelőre, meglehet, csak a jeges pillantások miatt, de nincs túl meleg idebent.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Léna
Nem tudná megmondani, mennyi ideje ácsorog a pultnál, elhatározta ugyanis, nem fog az órájára nézni. Léna kért időt, hogy rendbe szedhesse magát, s noha a férfi nem igazán értette, mit is kell magán rendbe szednie, egy nőnél ez sohasem néhány perc. Míg várakozik, rendel magának egy kupica ribizli snapszot, s lefolytat egy rövidebb eszmecserét a visszatérő csapossal is. - Meg kell hagyni, sosem gondoltam volna... - vigyorodik el, miközben fejét ingatja, s ledönti a pálinkát. A percek lassan telnek, s hamarosan meghallja Léna hangját maga mellől. Ajkai mosolyra húzódnak, ahogyan válla felett lepillant a nőre.. - A legjobb meggybor, amit valaha kóstoltál - teljes testével felé fordul, inge a harmadik gombig ki van gombolva, nyakkendőjétől is régen megszabadult már. Valóban nem egy egy formális találkozóról van szó. Néhány pillanatig a csinos kis pofit tanulmányozza, s nem éri csalódás. Lerí a barnáról, hogy zavarban van.. Sebaj, iszik egy kicsit és elmúlik a zavara. Felmarkolja a két üveg nedűt, s a két poharat, melyeket melléjük kért, majd a hely villámgyors körbepásztázását követően fejével az egyik box felé biccent. Itt nem szabad sokáig nézelődni, még valaki azt hiszi, belé akar kötni a mágus, e pillanatban pedig semmi szüksége az ilyesfajta felfordulásra. Ahogyan a másik auror mögött sétál, ismét végigméri, soha sem látta még farmerban, ennyire hétköznapian, már-már muglisan öltözve. Nem férfiból lenne, ha tekintete nem tévedne a dereka alatti gömbölyű részre, de nem hibáztathatjuk érte, annyival magasabb nála, ha lenéz rá, automatikusan a perifériájába kerül. - Nos, most pedig jön az a pillanat, amikor igazam lesz. Megint... - Mindig visszhangzik fejében a javítás. Kicsavarja a dugót az egyik palackból, s a nő felé nyújtja. Megtölti az egyik poharat, majd a másikat is. A bor színe olyan mélybordó, hogy a kocsmában uralkodó félhomályban majdnem feketének látszik, átnyújtja Lénának az egyiket, saját magáét kissé ünnepélyesen maga elé emeli, megszagolja, kicsit meglötyköli, majd a nőre függeszti kékjeit. - Akkor az első megoldott ügyedre! - Ha Léna koccint vele, akkor mélyet kortyol a borából, melyet aztán hosszan ízlel, s csak aztán nyel le. Tekintete mindvégig a nőn marad, kíváncsi a véleményére és... egyébként is kedvel ránézni.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
LénaNem ez az első alkalom, hogy Nándor és Léna kettesben töltik el az idejüket, volt már -a nő számára bizonyosan végtelennek tűnő- irodai munka, egy véletlen folytán holdfényes hamburgerezés egy igencsak romantikus helyen, a ma este azonban mégis más. Legalábbis a férfi szemszögéből mindenképpen. A korábbi alkalmak mind valamilyen módon szakmai keretek között zajlott, noha előkerültek személyes témák is, csak finoman érintve. Ám a munka mára véget ért, mindketten lezseren, kényelmesen, s szabad akaratukból vannak itt. Furcsán hat számára, amikor most először Léna tegeződik vele, ízlelgeti is a hangzását, s akaratlanul is halvány mosolyt csal az arcára. Ez tovább szélesedik, amikor aurorja beleköt még a tósztjába is. Nem is ő lenne.. suhan át agyán a gondolat, s már most eldönti, nem hagyja ezt repost nélkül, nem szeret megjegyzésekkel adós maradni. De most csak figyeli pohara karimája mögül, ahogyan a nedű az ajkait simogatja, az arcát, ahogyan élvezi azt az édes-savanyú ízt. Az idilli összképhez aztán hang is társul, mégpedig természetesen az elismerés hangja. - Remélem, nem csalódottságot hallok.. - incselkedik a nővel. Fel sem merült benne, hogy esetlegesen mellé lőne az itallal, eddig mindig bejött, ha bevetette. - Akkor mehet még egy tószt, bocsáss meg, nem tudtam, hogy a születésedért is elismerést vársz.. - hirtelen végigjárja tekintetével az elbűvölő arcot, a gyönyörű barna szemeket, a selymes, fényes barna tincseket - ... bár én megmondom őszintén, erre inkább Édesanyáddal koccintanék. Az elismerés mindenképpen jár - így. Így flörtöl egy zseni... Korábban felmerült benne, hogy megemlíti, a meggybor kissé erőteljesebb, mint a normális, mugli szőlőbor, köszönhetően a különleges eljárásnak, az íze mint a nehéz bársony, egy kis savanykás utóízzel, ami megvadítja az ízlelőbimbókat, ám ravaszul, észrevétlenül kúszik az elmére, s bódítja el kissé. Lénának talán jót is tesz, az első pohár után bizonyára a zavara is múlni fog.
|
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2016. augusztus 13. 22:59
|
|
|
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Léna
Sohasem volt szokása az előéletét megvitatni éppen aktuális randevú partnerével, ez természetesen most sem lesz másképpen. Léna amennyire szemérmesnek és szégyellősnek mutatkozik olyan elszólásai, megjegyzései is vannak. Ez alkalommal vékony jégre merészkedett, ám botorság lenne részéről elrontani az estét, amikor az még el sem kezdődött, így ismét csak elmosolyodik. Jég kék tekintete mélyen a meleg barna szemekbe mélyed, majd könnyedén válaszol... - Nem lepett volna meg, ha te vagy az első, aki igen - ha most gyerekek lennének még talán a nyelvét is kiöltené a nőre. De már rég kinőtt a gyermekkorból, s már inkább másféleképpen próbál hatni a másik nemre. Ez persze sohasem ugyanaz alapján a séma alapján történik, minden nő másféle, mindegyikük szeszélyes, csak épp máshogyan. Ezért érdeklődik irántuk annyira. Ha öntömjénezésről van szó, abban Aurorparancsnokunk kvázi verhetetlen, így nem is engedi, hogy Léna a babérjaira törjön, hamar belefojtja a szót. De persze csak átmenetileg, mert eme nőpéldány sajátosságai közé tartozik ama képesség vagy jelen esetben képtelenség, hogy csak élvezze a bókot, még ha az kicsit fűszeresebben is van tálalva, mint azt megszokhatta. Úgy tűnik ma estére a marcona főnök úr szögre akaszthatja a fa arcot, mert ismét csak mosolyra, sőt inkább vigyorra húzódik a szája. A szégyellős emberekkel nehéz témát találni, de az ő reakcióik a legjobbak. - Annyira azért nem lehet rossz a kedves, Mamma...? - el sem tudja képzelni, milyen lehet a nő anyja, neki magának sohasem volt, az apja nevelte... - Nem kell ám féltened - jegyzi meg nevetve. Hogy Nándort nem kellene-e félteni Léna édesanyjától, vagy éppen fordítva, arra inkább nem térnék ki... Poharát ismét a nőéhez koccintja, s belekortyol az italába. - És mi a következő? - érdeklődik aztán. A kérdésén szándékosan nem pontosít, meghagyja az aurorhölgynek a választást. Hogy mi lesz a következő ügye? Mi lesz a következő, amire koccintanak? Mi lesz a következő elismerésre méltó dolog, amit el szeretne érni? Rengetegféleképpen lehet értelmezni, és neki tulajdonképpen mindegy, miről is van szó. Csak hallgatni akarja, csak nézni őt, ahogyan az arca kirózsásodik, mert most rajta van az a bizonyos reflektorfény.
|
|
|
|
Révay Nándor INAKTÍV
Mr. Aurorparancsnok RPG hsz: 63 Összes hsz: 119
|
Léna A nő kérdésére és ő is csak egy sokat mondó arckifejezéssel válaszol, melyet ha szavakba öntene úgy hangzana: "Most komolyan, Léna?" Erre a néhány pillanatra nem mosolyog, saját két szemöldöke is felszalad kissé, kékjei pedig csibészes fénnyel csillannak meg. Nándor nem féltételez, pláne nem olyanokról, akikkel együtt, vagy akik éppen alatta dolgoznak. Jobban ismeri az embereit, kollégáit, mint azok gondolnák. Az itt ücsörgő, lassanként pityókássá váló aurorral is több órát töltött már el az irodájában, s mindamellett, hogy számtalanszor végigmérte már tekintetével mondhatni talptól-skalpig, természetesen más karakteri jegyeit is megfigyelte. Mikor úgy véli, a nő már leolvasta, amit lehetett arckifejezéséről, elmosolyodik, s engedi továbbfolyni az eseményeket. Ugyan a férfi esetében ártatlanságról beszélni igencsak nehézkes, Léna édesanyját csak kevés hátsószándékkal említette meg. Ettől függetlenül érdeklődve hallgatja a hölgy sztoriját, s igencsak szórakoztatja a felismerés, mennyivel beszédesebb lett partnere így, hogy már több mint feléig kiürítette a poharát. Milyen kis cserfes.Ez mindenképpen újdonság a számára, de egészen kedvére való, ahogyan a barna nőszemély csacsog, mint egy tini, majd hirtelen elharapja a mondatot. Most rajta van a szemöldökfelvonás sora. Egy gondolatnyival később aztán valami olyasmi történik, ami már emberemlékezet óta nem történt vele.. Egy pillanatnyi, de tényleg csak egy pillanatnyi zavar ül ki az arcára, s ha esetleg valaki éppen jókor pillant sármos arcára, egy gondolatnyi időre halvány, nagyon halvány pír ül ki rá. De rutinos róka lévén az egész elég gyorsan zajlik le, ám így is megköszörüli a torkát, s csak aztán nevet. - Arra az albumra mindenképpen kíváncsi lennék... - jegyzi meg talán egy leheletnyivel kevésbé könnyeden, mint szándékozta volna. Gratuláció, Almásy Léna, zavarba hoztad az Aurorparancsnokot! Nehéz lenne megmagyarázni, mi is váltja ki ezt a reakciót belőle, s amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tova is múlt. Ahogyan az lenni szokott azonban, ha egyszer megnyitjuk azt a bizonyos csapot... Aurorjánál pedig úgy tűnik, megindult valami, lassan szemtelenbe fog átmenni, de amíg nem lépi át a vonalat, a Parancsnok úr nem bánja. Mindenesetre harmadszor is felvonja szemöldökét, majd valódi meglepetést színlelve mered a nőre: - Ezt meg hogy érted??
|
Utoljára módosította:Révay Nándor, 2016. augusztus 16. 22:04
|
|
|
|
|
|
|