[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=163104#post163104][b]Révay Nándor - 2013.08.15. 16:44[/b][/url]
[
Léna]
Egy fancsali, teleszájas vigyorral, s egy csábos szemöldökvonással válaszol csak a nő, minden bizonnyal költői jellegű kérdésére. Egyértelmű, nem itt kellene lennie, hanem mondjuk a szorgalmikat kellene javítania, amit túlbuzgó diákjai egymás hegyén-hátán küldözgetnek neki a tanév végének közeledtével. Kissé idegesíti is, hogy újabban ennyi teendője akad, elvonván figyelmét a számára fontosabb kutatásoktól. De sajnos kötelessége van, s ha nem oszt pontokat, bizony hamar a fejére nőnek nem csak a diákok, de a kollégák, ügybuzgó házvezetők vagy épp az igazgató. Mi sem hiányzik neki kevésbé, minthogy az ősszakálú a nyakára járjon megint.
Azzal nem lenne gond, ha a hölgy elutasítaná a segítséget, sem pedig az, ha magától kecmeregne fel a földről, de a mód, ahogyan nem kicsit szánalomra méltóan kanalazza össze magát, igenis öndegradáló. Az ilyesmit Nándor szeme kevéssé tűri, valahogy mindig előcsalogatja a pálcát alkarjához erősített tartójából, s igencsak viszkető érzéssel tudatja, máris készen áll egy-két átokra. Csak mert jól esik levezetni az agressziót az ilyen teremtményeken. Noha a pálca most is előkerül, a viszkető érzés nem érkezik, mindösszesen pillantását fordítja el a nőről. A megjegyzésre pedig ott van már nyelve hegyén a lekezelő válasz, csak úgy foghegyről, szárazon, hidegen, de most ezt is visszanyeli. Franc se tudja, mi volt abban a fránya mézsörben, többet sem fog olyat inni, marad a töménynél... Ettől függetlenül fürkészi a barna szemeket, s elégedetten el is vigyorodik, amikor a hölgy megjegyzi, bele szorult egyedül annyi kötelességtudat, hogy a segítségére siessen. Pontosan ezt várta saját megjegyzését követően. Biccent egyet fejével, mintegy szerény elismerésül, merthát nincs mit szépíteni, ez így van.
Utolsó próbálkozása végül is győzelmet szül, végre a széparcú elfogadja a segítséget.
- Végre, már azt hittem, erőszakhoz kell folyamodnom... - jegyzi meg majdnem játékos éllel, de Nándor meg a játékosság két, ha nem egyenesen három külön fogalom. Színpadiasan sóhajt egyet, majd egy elegáns pálcaintéssel s egy néma invito-val összeszedi a szerteszét heverő irathalmot, ám esze ágában sincs cipelni ezt a lánynak.
- Elnézést, megkérhetem, hogy ezeket Maga hozza? - kérdezi majd, mielőtt még egyáltalán a másik meglepetten pislogatna egyet, közelebb lép hozzá, s könnyedén felkapja.
- ... - néhány pillanatot kivár, ha esetleg kedve támad ismét felsikkanni, vagy ellenkezése gyanánt vergődni. - ..bocsásson meg, de azt hiszem, így gyorsabb, és kevésbé fájdalmas - arca eléggé közel került így a nő arcához, könnyedén beszippanthatja kellemes illatát, és érezheti, ahogyan megfeszül karjai között, mintha nem lenne kedvére a közvetlen kontaktus. Minden igyekezete azon van, hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe. Gyengéden, de határozottan tartja hátát, s igyekezett a szoknyát is beszorítani..
A szökőkúthoz érve aztán finoman ereszti le a törékeny virágszálat a peremre, amely még mindig langyos az egész nap hevesen tűző naptól. Fürkészi a nő arcát, mert észrevette ám, milyen könnyű zavarba hozni. Leül mellé. kékjeivel a nő arcának rezdüléseit kutatva...
- Khm.. akkor most vetek rá egy pillantást.. - figyelmezteti, mielőtt keze tétovázás és megtorpanás nélkül indul meg a hölgy vékonyka, ám most duzzadt bokája felé. Azért figyelmezteti, mert nem szeretne a szökőkút vizében kikötni, legalábbis nem egyedül, és nem azért, mert egy jól irányzott rúgás a vízbe borítja.
- Nem leszek a kedvence, ezt most biztosra veszem - motyogja, miközben ujjai a selymes lábszárra kulcsolódnak, s óvatosan az ölébe emeli a sérült részt. Szabad kezével a lány lábfejét érinti meg, két maximum három ujjal, majd óvatosan elkezdi tekerni, körözni. Ha a ficam súlyos volt, ez bizony igen fájdalmas művelet, de valahogyan ellenőrizni kell a szalagokat, hiszen a ficam, a szalagszakadás más és más bűbáj vagy épp bájitalkezelést igényel.