36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 64
Írta: 2013. augusztus 27. 23:30 | Link



Itt a nyár vége, amit a falu lakossága is illően megünnepel. Ebből a kis mókából természetesen az iskola diákjai sem maradhatnak ki. Ha valaki lelátogat a faluba, akkor szinte rá sem ismer a már megszokott helyszínekre. A fő utcán árusok sátrai magasodnak, melyek mind egyformák. A sötétre festett fa állványokon piros-fehér csíkos ponyva lebeg. A legtöbb sátrat a tulajdonosok tágító bűbájjal tették még hívogatóbbá. Az olykor boltnyi méretű sátrakban mindenki megtalálja a neki tetsző holmikat. Akár órák hosszat el lehet nézelődni a vásárban. Van itt cukorka árusból nem egy, hanem vagy hat darab – igaz nagyjából mindegyiknél ugyan azt lehet megvenni. De ők erősen ragaszkodna hozzá, hogy az ő portékájuk a jobb, mert különleges recept alapján készítik. Van aki bedől nekik, és van aki nem. A kürtős kalács és a vattacukor árusok is próbálnak mindent bemesélni szegény vevőnek, hogy végül az nála vásároljon.
A falu boltocskái is mind kipakoltak, a többi, messziről érkezett árus mellé, mint például az Ajándékbolt, a Loughlin Régiségbolt, Varázslény kiskereskedés.  Egy idős bácsi régi holmikat árul a vásár végében, de a sátrak között fellelhetőek a mágikus kütyüket áruló, olykor rossza arcú férfiak és nők is, akik fűt-fát ígérnek, csak vegyél náluk valamit. Csak óvatosan az ilyen varázslókkal és boszorkányokkal! Lehet meglepetés fog érni, ha megveszed és kipróbálod az adott tárgyat! De bátraké a szerencse!
A jó vásárokhoz híven itt is megtalálható egy ételes részleg, ahol mindenféle finomságot be lehet szerezni. Van itt aki sült kolbászt árul kenyérrel és mustárral, vagy egy másik sátorból különleges illatok szállnak ki, amiket nem ismersz fel. Legyél bátor, és a megszokott ízek mellett kóstold meg a különlegeseket is. Az italokat áruló sátraknál hatalmas betűk virítanak, melyekre fel van tüntetve, hogy csak nagykorúakat szolgálnak ki szeszes itallal, így a fiatal korosztály ne is próbálkozzon! Az esti órákban lehűl az idő, és akkor lesz csak nagy tömeg ezek előtt a sátrak előtt, ugyanis a vajsörnek nagy keletje támad.
Az egész utcát kellemes illatok töltik be, és szinte rákényszerítenek, hogy vegyél valami ételt, majd amikor már jól laktál, nézz körül a bazárban levezetésképpen, hátha találsz valami jó kis meglepetést az egyik barátodnak, családtagodnak. Az illatok mellett kellemes zene is folyamatosan elősegíti, hogy jól érezd magad és el tudj lazulni. Keresheted, hogy honnan szólnak a lágy dallamok, de nem fogod megtalálni. Ezt a kérdést nagy titok övezi.

Dobrai Vanda leírása


//Álmodói megjegyzés: Kérünk titeket, egy szálba helyezzétek a hozzászólásokat, ez a kezdő hsz.//
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 28. 09:11 | Link

Natacha Couateu

De,jó, hamarosan vége a vizsgáknak és szünet!Első, olyan szünet, amikor végre tényleg az egész család otthon lesz! Filmezés, lovaglás,zongora! Mennyi mindent csinálhatunk közösen.  Azonban a vidám gondolatokba szomorúság is vegyül. Véget ért a nyár. A egyre kevesebb lesz a szikrázó napsütés, viszont jön az esős hónap. De, az ősznek is vannak szépségei, például, amikor a fák színes levelei szállingóznak mindenfele, hogy aztán a sok kis gyerek boldogan kacagva ugrálhassanak az avarban. Hé, Katniss még nyár van és mi lenne ennek az évszaknak a méltó lezárása? Irány a fesztivál! De, kivel? Csak lézeng a folyosón pár diák, majd az egyiket elkapom, hogy jöjjön le velem. Éppen az Eridonosok háza előtt sétálok el, mikor valaki kilép az ajtón, teljesen egyedül. Tökéletes préda! Így, mielőtt el slisszolhatna, lecsapok rá.
-Szia, van kedved velem eljönni a falunapokra?-Azzal meg sem várva a válaszát, már húzom is magammal. Kicsit udvariatlan, de az ikremet a fiúja hívta el, a barátnőm már rég elment, így nincsen párom, akivel elmehetnék. Meg, kevés Eridonost ismerek, ideje egy újabb ismerősre szert tenni. A Fő utcában már javában állnak a standok. De, szép é a nyüzsgés! Egyszerűen lélegzetelállító! Hirtelen a homlokomra csapok, én udvariatlan! Még azt sem tudja ki vagyok.
-Helló, Katniss Flechter vagyok és Levitás. Bocsi, hogy csak úgy magammal hoztalak! Mi a neved?-Igyekszem bűnbánó arcot vágni, de nem nagyon megy. Annyira jó, hogy van párom! Még ha elég furcsa módszerekkel is jutottam hozzá.
-Hol szeretnél kezdeni?-Mutatok végig a különböző bazárokkal és boltokkal teleszórt utcán. Meghagyom neki a választás lehetőségét, ennyivel lógok neki! De, mielőtt elmegyek, valamit venni szeretnék a Húgomnak is. Azt még nem döntöttem el, hogy szépet vagy vicceset, lehet, hogy mindkettőt. Körbe néztem és a fejembe egy mondat tombolt, iszonyat hangerővel:Kalandra fel!
Hozzászólásai ebben a témában

Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 28. 09:52 | Link

Katniss

A nyárnak hamarosan vége, és ez szomorúsággal, és örömmel is tölt el egyszerre. Szomorúsággal, mert már nem lesznek olyan meleg idők, mint eddig, és korábban is fog besötétedni. De örülök, mert következik az őszi ami a legkedvencebb évszakom mind közül. Imádom azt a sok színt, ami a természetben, a fák levelein látható. Imádom az őszt, éhező kétség sem férhet. De most koncentráljunk a jelenre, és arra, ami a mai nap van. Egy falunap keretében búcsúztatjuk el a nyarat, ami nekem azt jelenti, hogy egy újabb nap, ami móka és kacagás jegyében telik majd el. Már elég korán fenn voltam, és hamar el is készültem. de egyedül kicsit unalmas lenne elmenni, szóval kerítenem kéne magamnak valakit. Épp hogy kilépek az eridon toronyból valaki lecsap rám, és egy rövid kérdés után már vonszol is ki, egyenesen a főtér felé. Még válaszolni sincs időm, sőt, még az arcát deme tudom rendesen megnézni,de nagyon ismerősnek látszik. Vajon ki lehet? És miért épp engem ráncigál el a falunapra? Na mindegy legalább lesz társaságom. Mikor aztán végre megállunk, végre meg tudom nézni az arcát. És egyből rá is jövök, hog ki ő. Katniss az, akivel a tisztáson találkoztam, meg a múltkor, de nem hiszem,hogy nem ismer fel. Pedig nagyon úgy tűnik, de lehet hogy csak szórakozik.
- Katniss, ne szórakozz velem, hisz ismersz, találkoztunk mi már. Nem emlékszel? Natacha vagyok. Pedig azt nem lehet olyan könnyen elfelejteni. Mondom, és egy bájos mosolyt erőltetek az arcomra. Biztos csak viccel, és szórakozik velem, mert nem hiszem hogy elfelejtette azt a napot. Aztán mikor megkérdezi, hogy hol kezdjük, körbenézek, majd megakad a szemem az egyik cukrosstandon. - Ott. - mutatom, és egy nagy mosollyal az arcomon szaladok a stand felé. Olyan sok édesség van ott, nem is tudom, hogy melyiket válasszam.

ruha
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 28. 10:24 | Link

Natacha


-Tessék?Velem a réten? Az kizárt! Hiszen, ha a folyosókon láttalak egyszer-kétszer!-
Hirtelen megáll bennem az ütő. Honnan tudja a nevemet? Hiszen én nem is ismerem. Eltekintve, a folyóson látomásból, de sohasem beszélgettünk. Mondjuk mostanában egyre gyakrabban fordulnak velem elő ilyen esetek. De,miért is? Megvan, biztos a Húgommal találkozott és azt hiszi, hogy ő én vagyok. Azért mondja azt, hogy találkoztunk a Réten,én pedig azért állok itt értetlenül, mert nem is velem, hanem Kattel volt ott! Felvilágítsam? Gonoszkásan elmosolyodom. Vagy hagyjam meg a tévhitében? Az nem vallana rám. Ezt inkább a rellonosok csinálnák, én pedig egy hűséges Levitás vagyok. Ráadásul, nem nehéz minket összekeverni, tapasztalatból tudom!
-Szerintem összekeversz valakivel. Katniss nem mondta, hogy van egy ikertestvére?-Kérdezem udvariasan, de magamban már a hasamat fogom a nevetéstől. Olyan, vicce, mikor az emberek teljesen értetlenül állnak előtted. Pláne, ha mindketten egymás mellett állunk. Csak úgy potyognak az állak lefelé.
-A nővére vagyok Katniss Elisabeth, de a második nevemet ritkábban használom.-Folytatom a magyarázatot, aztán hagyom, hogy megeméssze a tényt. Elfelejtett rólam szólni a Húgom? Na, ezért lesz a szobában bunyó!
-Rendben.-Mosolygok rá és már sprintelek is utána a cukorárusokhoz. Mennyi finomság! Csoki béka, minden ízű drazsé, huh nehéz lesz választani! De, anyuék küldtek pénzt mindkettőnknek, hogy bevásárolhassunk.
-Neked melyik a kedvenc édességed?-Fordulok újdonsült barátnőm felé. Illetve, ha úgy vesszük számára régi-új barát felé. Tisztában vagyok vele, hogy az ikrem és én közöttem semmilyen különbség sincs. Van, amikor ugyanolyan ruhákban is vagyunk. Egyedül a nyakláncunk különbözik. Az övé K betű alsó indexben egy L-lel. Nekem szintén K, de E van az alsó indexben. Szokták is kérdezni, hogy vagyok egyszerre két helyen. Hát, így!
-Neked van tesód?-Kérdezem, hiszen én is megszeretnék vele ismerkedni.
-Melyik évfolyamra jársz és milyen tantárgyaid vannak?-Beszélgetünk, miközben ide-oda mászkálunk a standok között. Szeretem a nyugalmat, de hiányzott már ez a nyüzsgés. Mikor, minden lázban ég. Az utcát ellepik az emberek, mindenki kacag,boldog és elégedett. Kíváncsi vagyok, vajon belerohanunk-e ismerősökbe, vagy csupa olyan arcot fogok látni, akiket csak látásból vagy egyáltalán nem ismerek...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. augusztus 28. 10:24
Hozzászólásai ebben a témában

Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 28. 15:05 | Link

Fandler Ágoston


Tudomásomra jutott, hogy elkezdődtek a Bagolyfalvi Napok, amire érdemes kinézni, ezért úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy a kastélyban ülnék és lógatnám a lábamat, inkább elmegyek e remek rendezvényre. Nem túl jó kedvvel, hisz ezeken a napokon a nyarat búcsúztatják, és ez azt jelenti, hogy rövidülnek a nappalok, és jön a hideg. Utálom a hideget, bár a telet szeretem, de azt, hogy fel kell öltöznöm nehogy megfázzak, azt nem csípem. Szinte klinikai eset vagyok, hisz télen és tavasszal legalább egy hétig az ágyban fekszem az influenza miatt, a családból senki más nem kapj el az influenzát csak én, ezért örülök mikor kisüt a nap, eljön a június és vígan szaladgálhatok pólóban és rövidnadrágban. Eddig a nyár vége azt is jelezte, hogy eljött a szeptember és kezdődik a suli, de itt a Bagolykőben, teljesen más a tanév, aminek örülök, hisz a vizsgák után, a tanévzáró végeztével lesz időm, hogy hazamehessek a családomhoz, akik már várnak engem, legalábbis legutóbbi levelükben ezt írták. Már hiányzik a családom, és honvágyam is van, viszont az boldogsággal tölt el, hogy Navinés lettem, és hogy a legtöbb vizsgám sikerült. Felvettem egy kék felsőt, alá egy fehér pólót és egy kék nadrágot, meg egy tornacsukát így indulok le Bagolyfalvára, a Fő utczára, hogy szét nézzek és, ha úgy van akkor vásároljak. Mikor odaértem a Fő utczára, akkor csak embereket, meg a felállított sátrak, vagyis bódék tetejét láttam, ennyi embert akkor láttam utoljára mikor otthon voltam és szilveszter volt, és kimentünk a városba megnézni a tűzijátékot. Ott is szinte csak a fejeket láttam, még szerencse, hogy a tűzijátékot jó magasra fellövik, különben nem láttam volna semmit. Végig megyek az utcán megnézem, hogy miket árulnak, de először csak édességeket látok, amit nem nagyon kívánok, túl érzékenyek a fogaim és az édességtől mindig fájnak. Megakad egy ételt áruló áruson a szemem aki sült kolbászt árul kenyérrel és mustárral.
~ Azt se tudom, hogy mikor ettem utoljára sült kolbászt.~ gondolom magamban, majd közelebb lépek és kérek egyet, közben jobb zsebemből előkotrom a pénzt amivel fizethettek, pont annyit veszek elő, amivel megtudom venni az ételt, és még így is marad belőle. Az árus ráteszi egy tányérra a kolbászt, a kenyeret és a kolbászra tesz egy kis mustárt, én pedig odaadom neki az árát, és tovább megyek, hogy még nézelődhessek, közben vígan eszegetem a kajámat.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. augusztus 28. 15:25 | Link

Rufus Smiley

Ünnepség, ünnepség! Ki ne szeretné az ünnepségeket? De most komolyan...
Sajnos a legtöbb elég trére szokott sikerülni, legalábbis azt gondoltam egészen addig, amíg a kastélyban nem költöztem. Valahogy itt mindig közeleg valami apróbb ünnep, most éppen egy nyárbúcsúztató parti, amiben megünnepelem az idei első tanévem, a vizsgákat, a közelgő hazautazást. Ezért már tényleg megéri ünnepelni...
Szóval azért is volt szimpatikus ez a meghirdetett felhajtás, mert nagyon hívogatóra sikeredett és eltért egy megszokott, muglik által szervezett parádétól, amiben verseket mondanak, néptáncolnak és a a polgármester veri a mellét. Nem, köszönöm, nekem azokból elég volt.
Felvettem egy fehér farmert és egy világoskék pólót. Anya azt mondta, hogy a nyári időjárásban fontos, hogy kerüljük a sötét színű öltözékeket. Az ugyanis magába szívja a napsugarakat, magyarán rohadtul meleged lesz. Ebben egyet kell, hogy értsek vele.
Amikor megláttam az árusokat és a velük járó elkerülhetetlen embertömeget, részben megjött, részben elment a kedvem. Elvégre a nyár utolsó napjaiban senki nem szeretne heringként sodródni az ötvenezredik egyforma árus előtt. Gyorsan világossá vált tehát, hogy valami innivalóra lesz szükségem, hogy elviseljem ezeket. Gondolkodás nélkül megcéloztam az egyik ilyen árust és vettem tőle jéghideg limonádét. Még szupi szívószálat is kaptam hozzá.
Elégedetten szürcsöltem műanyagpoharamból a nedűt, máris elviselhetőbbnek tűnt a meleg és a tömeg. Elkezdhettem végre megbámulni a felhozatalt.
Ekkor valami olyasmit tettem, amit ha mással lettem volna, vagy csak ismerőst is láttam volna magam körül, Isten bizony nem mertem volna. Odamentem egy fiú mögé és megböktem.
- Sziaa, bocsi, hol vetted ezt a kaját?
Az más kérdés, hogy a pofám égett le, de bátraké a szerencse. Kedvem támadt nekem is enni valami olyasmit. Mondjuk az én pocim kevésbé bírja a kolbászt, azért valami jó kaját csak tud ajánlani.
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 28. 15:57 | Link

Ágoston


Lassan végig megyek a Fő utczán, néha megállok nézelődök és csak jókat mosolygok aon, amiket az árusok mondanak, úgy érzem magam, mint ha a tv-ben egy olyan reklámot néznék, ahol valamit próbálnak rásózni a vevőre, azt se tudják, hogy miről beszélnek, de abban biztosak, hogy aa reklám után a szereplők jó pénzt kapnak, és akadnak olyan emberek akik elhiszik mindazt amit mondanak és jó pénzért megveszik a terméket. Na, én nem iylen vagyok, nem szeretek olyan dolgokat vásárolni, amit ismerőseim nem ajánlanak, vagy lealábbis sok információt nem tudok róla. Sajnos vannak fura alkok is a vásáron, akikkel nem szívesen találkoznék egy sötét sikátorban, ezért őket is jó messziről elkerülöm, szinte ordít róluk, hogy rosszban sántikálnak. Nézelődés közben sikerül elfogyasztanom ételem felét, amikor valaki hátulról megbök, megfordulok és egy ismerős arcot látok, bár még nem ebszéltem vele, de tudom, hogy ő is a suliba jár és ár néha találkoztam vele a folyosókon. A kérdésére mosolyogva válaszolok.
-Öhmm... gyere megmutatom!- mondom neki, majd elindulok az árus felé akitől az ételt vettem. Remélhetőleg nem néz hülyének a srác, hisz egyszerűbb lett volna, ha elmagyarázom neki, hogy merre menjen, de olyan sok ember van, hogy szinte lehetetlen megtalálni azt a helyet, ahol vásároltam a kolbászt. Miközben idegenvezetőként mutatom neki az utat, hogy ne menjünk csöndben egymás mellett vagy mögött, arra gondolok, hogy ha már így hozta a sors, akkor bemutatkozom neki, hogy legalább egy Navinés sráccal legyek jóba.
-Amúgy Rufus Saron vagyok és a Navinébe járok. És te?- teszem fel neki a kérdést, hisz már annyiszor láttam a srácot, de egyszer se beszéltünk még eddig, és ezért nem is tudom a nevét.
-Te is eljöttél nézelődni, vagy van amit megakarsz venni, és csak azért jöttél ki a Bagolyfalvi Napokra?- egy újabb kérdés tőlem, de tényleg utálom, ha valakivel csöndben megyek az utcán, szinte megőrjít engem a csönd.
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. augusztus 28. 15:58
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Natacha Couteau
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 290
Írta: 2013. augusztus 28. 20:51 | Link

Katniss Cheesy

- Igen, te voltál az. - Mondom teljesen értetlen arcot vágva, majd mikor elmondja, hogy kivel tévesztettem össze, még a szám is tátva marad. Ezt nekem nem is mondta a másik Katniss. Ez milyen már. Pedig ez tök jó dolog. - Te, vagyis ti ikrek vagytok? Hogy ez milyen nagyon jó. Szoktátok megviccelni az embereket? Mert én tuti megcsinálnám. - mondom, és egy hatalmas mosolyra húzódik a szám. - És hogyhogy mindketten Katniss vagytok? És ha valaki kimondja a nevetek akkor mindketten a hang irányába néztek? vagy a második neveteken szólítanak akkor? - csak úgy záporoznak a kérdések belőlem, mit Katniss felé intézet, aki remélem lépést tud tartani velem. Végül is ő akarta, hogy eljöjjek vele, hát ki kell bírnia, hogy be nem áll a szám.
Aztán gyorsan elterelődik a szó arra, hogy hová menjünk, és én az egyik cukros standot szemelem ki. Az asztalok csak úgy roskadoznak a sok csokibékától, mindenféle cukortól, és még mindenízű drazsé is akad itt.
- Uu,én mindenízű drazsét szeretnék. - mondom tágra nyílt szemekkel, mikor meglátom az asztalon az egyik csomag drazsét. Már régóta meg akartam kóstolni, csak eddig még nm volt rá alkalmam, egyrészt mivel anyuék semmiféle varázsdolgot - ebbe beletartoznak az ételek is - tiltottak, hogy használjunk, ez esetben együnk, itt pedig még nem volt alkalmam hogy hozzájussak ilyenekhez. De most végre itt van a legmegfelelőbb alkalom, hogy kipróbáljam. Veszek is egy csomaggal, majd kicsit félősen kiveszek egy szemet, mert hallottam, hogy van olyan ami hányás ízű, meg amit még csak el tudsz képzelni, és ki tudja, én milyenbe botlok bele. Szerencsémre épp egy csoki ízűt szedtem ki, amit aztán jóízűén meg is eszek.
- Kérsz? - kérdem, féle nyújtva a zacskót, majd ismét körülnézek, és egy régi dolgokkal megtömött standot veszek észre. Van rajta sok régi ékszer, kisebb dobozok, még egyéb, talán teljesen értéktelen tárgyak. - Nézd! - Kiáltok fel, a kérdéses irányba mutatva, majd odamegyek, átvergődve a már viszonylag nagy tömegen.
Hozzászólásai ebben a témában

Mivel nő vagyok, így nem tudom mit akarok, de fenntartom a jogot hozzá, hogy hisztizzek ha nem kapom meg.

már nekem is van :3 - kérdezz
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 29. 11:03 | Link

Nati


A bejelentésemre, a hatás sem marad el. Natacha álla,ugyanúgy, mint minden embernek, mikor szembesítjük azzal a ténnyel, hogy ketten vagyunk, a padlót verdei. Ekkor, kérdések ostromát zúdítja rám, én pedig türelmesen megvárom, hogy a végére érjen, miközben igyekszem fejben megjegyezni az összeeset. Az emberekből, mindig ezeket a reakciókat váltjuk ki. Hirtelen, iszonyat nagy vágyat éreztem, hogy valakinek elmeséljem, hogy nekem, milyen élmény volt. az ámulatot, az örömöt és a csalódást, amit a szüleimmel kapcsolatban éreztem. Nem bírom már magamba fojtani. Tudom, hogy a Húgom is sok mindenen keresztül ment és, hogy én vagyok a szerencsésebb, de azt senki se tudja, hogy milyen bűntudatom van ez miatt, ráadásul úgy, hogy tudom, hogy ez nem az én hibám. Valakinek elakartam mesélni az egész történetet elejétől a végéig, é így hátha számomra is kikobozódik ez a nagy csomó, ami merem állítani, hogy még a Gordiuszinál is nagyobb. Ezzel, válaszolok  szerintem az összes kérdésére is.
-Könyebb lesz, ha az elejéről kezdem.-mély levegőt vettem. Használjam az egyszer volt, hol nem voltot is? Inkább megkímélem tőle.- 1997. december 31. 00:00-kor születtem. A Húgom pedig 00:01-kor. -Az egy perc. De, én lettem az idősebb.-Mikor születtünk, őt rögtön elválasztották tőlem és nevelőszülőkhöz adták. Fogalmam sincs, hogy miért nevezték ugyanúgy és, miért adtak ugyanakkor mindkettőnknek második nevet is. Azt sem tudom, hogy, miért engem választottak, sem azt, hogy miért nem tartották meg mind a kettőnket. Egész életemben azt hittem, hogy csak én vagyok egyedül, hiszen nem született anyuéknak több gyermekük.-Egy pillanatra megálltam, hogy visszanyerjem az önuralmamat a hangom fölött.-Képzeld el, hogy milyen érzés, amikor békésen beszélgetsz a baglyoddal, megfordulsz és szembe találod magad a tükörképeddel. Hátborzongató. Persze, nagyon örülök, hogy végre magam mellett tudhatom, sőt, remekül lehet másokkal tréfát űzni, de ugyanakkor nagyot csalódtam a szüleimben és ez mélységesen fáj.-Sohasem mondtam ezt el még senkinek, de most már valakinek muszáj volt.  Nem akartam, tovább magammal cipelni, ezt a terhet. Leakartam végre rakni, ha ez azt is jelenti, hogy valakinek meg kell nyílnom.  Hirtelen eszembe jutott, még valami, amitől mosoly terült szét az arcomon. Egyébként a testvérem gondolata, mindig boldoggá tesz. Olyan, jó, hogy nem állok egyedül a nagyvilágban.
-Amikor, szólítanak, valamelyikünket, mindig hajszál pontosan egyszerre nézünk fel és kérdezzük, hogy :Igen? Vicces látvány. Egyébként vagyunk olyan gonoszak, hogy ezt az áldást ki is használjuk!-Gonosz dolog, de nagyon mókás.  Aztán a szobában egy ágyon fekve megvitatni ezeket az élményeket, vagy a paplan alatt zseblámpa fénynél pusmogni, hogy milyen tréfával szórakoztatjuk holnap a népet. Minden jóban van valami rossz. Régi vágyam vált valóra, de, volt egy kis ára. Megbántam? Nem, határozottan nem. Hamarosan hazamegyünk és a szüleim mindent elmondanak. Bármi történik, biztos vagyok benne, hogy ez volt a legjobb döntés, és, abban is, hogy nekik is nagyon fájt. Anya leveléből ez derült ki, de azt gondolta, hogy a levél nem elég bizalma ehhez a témához. Milyen titok lappanghat? De, ezt a rejtélyt, nem most szeretném kideríteni. Ebben a pillanatban csak élvezni szeretném, hogy új barátra leltem. A gondolataimban olvasó Nati, már száguldott is, az édesség pultok között, én pedig kacagva követtem őt.
-Kérek és kikaptam egyet a drazsék közül. Mézes!-Jelentem be. Nagyon finom. Gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje. Bár, szeretem a mugli édességeket is, de, a csoki béka és a minden ízű drazsé verhetetlen.
-Képzeld, egyszer ettem egy nyers hal ízűt. Fúj, de utálom a halat!-Még gondolatától is megborzongok. Szerencsére még nem találkoztam, nagyon undorító dolgokkal, de nem is szeretnék.  Kértem az eladótól két csoki békát. Az egyiket bekaptam, a másikat pedig oda adtam Natinak.
-Vigyáz, nehogy elszaladjon!-Figyelmeztettem. El ne felejtsek vinni kóstolót Katnek is. Kizárt, hogy életében evett már ilyet, így kértem mindegyikből vittem egy kis kóstolót.
-Menjünk!-Fogom meg Nati kezét és már vágunk is át a tömegen. Számomra az ékszerek az egyik legbecsesebb dolgok a világon. Például, a nyakláncomhoz kötődnek életem legjobb emlékei. Körbe nézve gyönyörű tárgyakat látok. Csecsebecsék,régi dobozok, ám ekkor valamin hirtelen megakadt a tekintetem...
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. augusztus 30. 15:14 | Link

Rufus

Mákom van. MEGINT! Jupp. Ilyenkor mindig ugrik egy picikét az önbizalmam. A fiú nem habozott, egyenesen útmutatónak és interaktív, okos térképnek [mugli születésűként nyugodtan mondhatok GPS-t is] állva kezdett el elkalauzolni a célpont felé, ami jelen esetben az a kajaárus. Így meggondolva nem biztos, hogy pont valami forróra vágytam, azt hiszem a gumicukor a nekem való üzletág.
- Remélem kapni a közelben más kajákat is. Van az a brekialakú zöld gumicukor, ismered?
Muszáj volt valamit mondanom a fiúnak, kellemetlenül éreztem volna magam, ha csak ő beszél, én meg játszom a kukát.
Na várjunk... Azt hiszem amúgy is kellemetlenül éreztem volna magam. Sors játéka... Szaron? Majdnem, sőt, szinte teljesen olyan, mint a. Na jó. Külföldi, elvégre nem sok Rufust ismerek, konkrétan egyet se. Legszívesebben elmosolyodnék, de mivel én sem vagyok kifejezetten magyarnak mondható, csak egy apróbb megjegyzést teszek.
- És mondd csak, melyik országból jöttél? Csak mert különös neved van. Mármint Rufus, az olyan... inkább... Rudolf errefelé, nem? - vigyorogtam kínomban, s azt kívántam bárcsak vége legyen ennek a rettentően égő jelenetnek - Az ott köcsögöket árul, ó, de jópofa! - mutattam el a távolba, hogy tereljem a témát - Odatoporogtam mellé, felvéve a tempóját, hogy szinte mellette mehessek. Nem volt túl kellemes beszélgetés, mert nagyon sok ember mászkált körülöttünk és állta el utunkat, ami idegesített. Nem is beszélhettünk akármiről - itt ugyanis még a falnak is füle van. És ez a varázsvilágban nem vicc.
- Szóval azt mondod a Navinébe jársz? Eddig hogyhogy nem láttalak? Melyik szobába laksz? Amúgy Ágoston vagyok, Fandler Ágoston - töröltem meg a kezem, hogy egy vigyor kíséretében odanyújthassam neki - Hát úgy én csak úgy lejöttem ide nézelődni. Kell a program, hogy ne unjam halálra magam odabenn. - igazítottam meg a hajam, miközben a kastély felé böktem -
- Jobb spórolnom a zsebpénzemmel, mostanság keveset küldenek. Az árusok meg tudod... egyformák és furák. Ugyanazt az árut adják hatalmas árkülönbségekkel. Résen kell ám lenni! Budán tudok egy olyan részt, ahol minden utcában van legalább két cukrászda, szal nagyon sok van egymáshoz közel. A kínálatuk nem olyan eltérő, az ár viszont igen. Tudni kell, hogy egy sarokkal később veszek-e fagylaltot vagy nem. Mivel elég régóta élek arra, tudom, hogy mikor van akció, mikor jön friss fagylalt, röviden, hogy mikor és hol éri meg a legjobban venni. Szóóval, ha arrafelé jársz, szólj nekem és segítek. Apropó, nincs itt valami nyugisabb hely, ahol RENDESEN lehet beszélgetni?
Elkezdtem mesélni és mesélni a fiúnak, igaz, ezt akkor észre sem vettem. A kaja hozta ki belőlem. A legutóbbi kérdést pedig a hangosodó zene és beszédhang a forgatagban, ami most nem jött kapóra.
Hozzászólásai ebben a témában
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 31. 17:58 | Link

Ágoston


Miközben vezetem a srácot a kiválasztott árus felé, közben figyelmesen próbálom hallgatni őt, bár nem annyira sikerül, hisz a zaj, és az, hogy egíy csomó ember jön velünk szembe, aminek következménye, hogy nem nagyon tudunk egymás mellett menni, nehezíti ezt, de azért sikerül kivennem szavaiból, hogy meggondolta magát és arról érdeklődik, hogy árulnak-e valamit. Na, most jött el a pillanat, hogy megálljak és megvárjam, amíg a fiú eldönti, hogy milyen kaját akar venni.
-Igen, ismerem, azt szeretnél inkább venni?- teszem fel a nagy kérdést a srácnak, és várom a választ, mert már jó lenne, ha eldöntené, hogy mégis mit akar, mert akkor arra megyünk. Közben tovább hallgatom őt, és a származásommal kapcsolatban tesz fel egy kérdést, vagyis pontosabban kettőt, de csak az egyikre tudok válaszolni, de azt nem tudom, hogy a Rufus név erre felé mit jelent.
-Angliában születtem. Tehát angol vagyok, de anyám félig magyar. Nem tudom, hogy a Rufus név errefelé mit jelent, de lehet, hogy a Rudolf a magyar megfelelője. És te, honnan származol?- teszem fel a kérdést, de a vigyort az arcán nem veszem észre, és azt se tudom, hogy azért tette fel nekem ezeket a kérdéseket, mert viccesnek találja a családnevemet. Ahogy egyre közelebb haladunk az általa kiválasztott árushoz, sikerül találnia olyan árust aki köcsögöket árul, erre a felfedezésére csak bólintok egyet, de különösebb figyelmet nem fordítok a kijelentésre. A srác sikeresen felveszi velem a tempót és  megpróbál mellém kerülni, így már valamennyire jobban hallom őt, és könnyebben tudok válaszolni a kérdésére.
-Igen a Navinébe járok, és eddig azért nem láthattál, mert a Levita ház tagja voltam tegnapig, még nincs szobám. Ágoston, örülök, hogy megismerhetlek.- kezet fogok vele, egy mosoly kíséretében, és tovább hallgatom őt, beszéde közben bólogatok, ezzel jelezve, hogy egyetértek vele, de nem vágok közbe szavába, és csak akkor szólalok meg, mikor ő már befejezte a mondandóját.
-Ebben igazad van, vannak olyan árusok akikkel vigyázni kell, mert átvernek. Még nem jártam Budapesten, bár anyai ágon magyar rokonaim vannak, de még sose jártam a fővárosban, de ha egyszer elmegyek, akkor majd kikérem a tanácsodat. Szerintem bárhol máshol lehet beszélgetni, ahol nincsenek ilyen sokan, és nincsenek árusok, például a Falatozóban vagy a Máguscsárdában, ott most biztos, hogy kevesen vannak és nyugodtabban tudunk beszélni. Szeretnéd, ha elmennénk innen, hogy nyugodtabban tudjunk beszélni? - teszem fel a kérdést, mosollyal az arcomon és várom válaszát.
Utoljára módosította:Rufus Saron, 2013. szeptember 1. 14:11
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2013. augusztus 31. 22:33 | Link


Apám

Nem sok kedve volt kijönni, de az se éppen megoldás, ha csak bent ül a szobájában, és magol a Varázstani Alapismeretek Vizsgára. Nem akar leszerepelni, hogy is tehetné, elvégre ő egy Felagund, és valljuk be, inkább az apjára ütött, semmint az anyjára, aki azzal is elégedett lenne, ha átevickélne a vizsgákon. Bizonyítani akar, elsősorban a mellette sétáló férfinek.
Kezeit zsebre téve, járásában némi flegmaságot mutatva halad az árusok és látogatók sokaságán át. A kirakodó emberek között felismer néhány ismerőst, diákokat is, akiket a folyosókon lát és akik délutánonként dolgoznak azért, hogy zsebpénzük legyen. Ő is gondolt rá, mármint, hogy kéne valamit dolgozni, de még egyik sem fogta meg. A lányos dolgok kiesnek, milyen lenne már ő, ahogy kötényben, tálcával egyensúlyozva szolgál fel süteményeket, vagy régi holmikat próbál rásózni másokra.
A cukrászda standja előtt megállva némi aprót vesz elő, és két csokis süteményt választ, amiket becsomagoltat. Kicsit érzéketlennek tűnhet, de nem olyan rossz ember, a húgát például szereti, és érdekesnek tartja a tervét, így amennyire tudja támogatja a szobájában gubbasztó, magoló lányt. Másnak még nem mondta a családban, hogy minden vizsgáján szeretne kiválóan teljesíteni, hogy megcélozza az iskolaelsőséget, talán nem hisz magában eléggé.
Ő más. Volt már évfolyamelső, de ezen is meglepődött, hiszen nem hitte volna, hogy az alap mennyiséggel is lehet ilyet, de ezek szerint igen. Ő maga elvan most azzal a hárommal, ami az alap végzettséghez elég, ráadásul könnyű tárgyakat választott. Felvette ugyan a bájitaltant, és el is menne, de még nem biztos benne, képes lesz rendesen felkészülni.
- Apa…
Magában vívódva a dologgal, de megpróbál beszélgetést kezdeményezni. Nem szokott az érzéseiről vagy a kétségeiről, esetleges terveiről beszélgetni, mindig csak egy semleges választ szokott adni, azonban itt az ötödév vége, és az a helyzet, hogy fogalma sincs. Először az anyjához ment, de ő túl rendes volt, ami ebben az esetben nem segítség. Neki az kell, hogy a két szeme közé mondják a tényeket, hogy rendesen, reálisan nézzék őt. Az anyja, ő egy anya, tipikus gyerekajnározós, unokákról álmodozós, engedékeny nő, aki azt is csak egy arcsimogatással rendezné le, ha hideg vérrel lemészárolná a fél iskolát. Persze nincsenek ilyen tervei, de ha ez lenne, akkor is tudná, hogy nem lesz belőle baja és ez ijesztő.
- Te milyennek képzelsz el minket, mármint a gyerekeidet öt év múlva?
Miközben kérdez végig a színes csomagolópapírt nézi, ami a csokis csodát meg a kakaóálmot vagy mit rejti. Nem néz az apjára, most jobban igyekszik azt elérni, hogy ne látszódjon rajta, hogy zavarban van, inkább természetes, semmitmondó kérdésnek szánta. Pedig, ha tudná a férfi, hogy ez a sötét nadrágos, kék pulcsis srác mit is érez most, talán hajlott kora ellenére is simán lemenne hídba.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza