Natacha Couateu

De,jó, hamarosan vége a vizsgáknak és szünet!Első, olyan szünet, amikor végre tényleg az egész család otthon lesz! Filmezés, lovaglás,zongora! Mennyi mindent csinálhatunk közösen.  Azonban a vidám gondolatokba szomorúság is vegyül. Véget ért a nyár. A egyre kevesebb lesz a szikrázó napsütés, viszont jön az esős hónap. De, az ősznek is vannak szépségei, például, amikor a fák színes levelei szállingóznak mindenfele, hogy aztán a sok kis gyerek boldogan kacagva ugrálhassanak az avarban. Hé, Katniss még nyár van és mi lenne ennek az évszaknak a méltó lezárása? Irány a fesztivál! De, kivel? Csak lézeng a folyosón pár diák, majd az egyiket elkapom, hogy jöjjön le velem. Éppen az Eridonosok háza előtt sétálok el, mikor valaki kilép az ajtón, teljesen egyedül. Tökéletes préda! Így, mielőtt el slisszolhatna, lecsapok rá.
-Szia, van kedved velem eljönni a falunapokra?-Azzal meg sem várva a válaszát, már húzom is magammal. Kicsit udvariatlan, de az ikremet a fiúja hívta el, a barátnőm már rég elment, így nincsen párom, akivel elmehetnék. Meg, kevés Eridonost ismerek, ideje egy újabb ismerősre szert tenni. A Fő utcában már javában állnak a standok. De, szép é a nyüzsgés! Egyszerűen lélegzetelállító! Hirtelen a homlokomra csapok, én udvariatlan! Még azt sem tudja ki vagyok.
-Helló, Katniss Flechter vagyok és Levitás. Bocsi, hogy csak úgy magammal hoztalak! Mi a neved?-Igyekszem bűnbánó arcot vágni, de nem nagyon megy. Annyira jó, hogy van párom! Még ha elég furcsa módszerekkel is jutottam hozzá.
-Hol szeretnél kezdeni?-Mutatok végig a különböző bazárokkal és boltokkal teleszórt utcán. Meghagyom neki a választás lehetőségét, ennyivel lógok neki! De, mielőtt elmegyek, valamit venni szeretnék a Húgomnak is. Azt még nem döntöttem el, hogy szépet vagy vicceset, lehet, hogy mindkettőt. Körbe néztem és a fejembe egy mondat tombolt, iszonyat hangerővel:Kalandra fel!

Natacha


-Tessék?Velem a réten? Az kizárt! Hiszen, ha a folyosókon láttalak egyszer-kétszer!-Hirtelen megáll bennem az ütő. Honnan tudja a nevemet? Hiszen én nem is ismerem. Eltekintve, a folyóson látomásból, de sohasem beszélgettünk. Mondjuk mostanában egyre gyakrabban fordulnak velem elő ilyen esetek. De,miért is? Megvan, biztos a Húgommal találkozott és azt hiszi, hogy ő én vagyok. Azért mondja azt, hogy találkoztunk a Réten,én pedig azért állok itt értetlenül, mert nem is velem, hanem Kattel volt ott! Felvilágítsam? Gonoszkásan elmosolyodom. Vagy hagyjam meg a tévhitében? Az nem vallana rám. Ezt inkább a rellonosok csinálnák, én pedig egy hűséges Levitás vagyok. Ráadásul, nem nehéz minket összekeverni, tapasztalatból tudom!
-Szerintem összekeversz valakivel. Katniss nem mondta, hogy van egy ikertestvére?-Kérdezem udvariasan, de magamban már a hasamat fogom a nevetéstől. Olyan, vicce, mikor az emberek teljesen értetlenül állnak előtted. Pláne, ha mindketten egymás mellett állunk. Csak úgy potyognak az állak lefelé.
-A nővére vagyok Katniss Elisabeth, de a második nevemet ritkábban használom.-Folytatom a magyarázatot, aztán hagyom, hogy megeméssze a tényt. Elfelejtett rólam szólni a Húgom? Na, ezért lesz a szobában bunyó!
-Rendben.-Mosolygok rá és már sprintelek is utána a cukorárusokhoz. Mennyi finomság! Csoki béka, minden ízű drazsé, huh nehéz lesz választani! De, anyuék küldtek pénzt mindkettőnknek, hogy bevásárolhassunk.
-Neked melyik a kedvenc édességed?-Fordulok újdonsült barátnőm felé. Illetve, ha úgy vesszük számára régi-új barát felé. Tisztában vagyok vele, hogy az ikrem és én közöttem semmilyen különbség sincs. Van, amikor ugyanolyan ruhákban is vagyunk. Egyedül a nyakláncunk különbözik. Az övé K betű alsó indexben egy L-lel. Nekem szintén K, de E van az alsó indexben. Szokták is kérdezni, hogy vagyok egyszerre két helyen. Hát, így!
-Neked van tesód?-Kérdezem, hiszen én is megszeretnék vele ismerkedni.
-Melyik évfolyamra jársz és milyen tantárgyaid vannak?-Beszélgetünk, miközben ide-oda mászkálunk a standok között. Szeretem a nyugalmat, de hiányzott már ez a nyüzsgés. Mikor, minden lázban ég. Az utcát ellepik az emberek, mindenki kacag,boldog és elégedett. Kíváncsi vagyok, vajon belerohanunk-e ismerősökbe, vagy csupa olyan arcot fogok látni, akiket csak látásból vagy egyáltalán nem ismerek...

Nati


A bejelentésemre, a hatás sem marad el. Natacha álla,ugyanúgy, mint minden embernek, mikor szembesítjük azzal a ténnyel, hogy ketten vagyunk, a padlót verdei. Ekkor, kérdések ostromát zúdítja rám, én pedig türelmesen megvárom, hogy a végére érjen, miközben igyekszem fejben megjegyezni az összeeset. Az emberekből, mindig ezeket a reakciókat váltjuk ki. Hirtelen, iszonyat nagy vágyat éreztem, hogy valakinek elmeséljem, hogy nekem, milyen élmény volt. az ámulatot, az örömöt és a csalódást, amit a szüleimmel kapcsolatban éreztem. Nem bírom már magamba fojtani. Tudom, hogy a Húgom is sok mindenen keresztül ment és, hogy én vagyok a szerencsésebb, de azt senki se tudja, hogy milyen bűntudatom van ez miatt, ráadásul úgy, hogy tudom, hogy ez nem az én hibám. Valakinek elakartam mesélni az egész történetet elejétől a végéig, é így hátha számomra is kikobozódik ez a nagy csomó, ami merem állítani, hogy még a Gordiuszinál is nagyobb. Ezzel, válaszolok  szerintem az összes kérdésére is.
-Könyebb lesz, ha az elejéről kezdem.-mély levegőt vettem. Használjam az egyszer volt, hol nem voltot is? Inkább megkímélem tőle.- 1997. december 31. 00:00-kor születtem. A Húgom pedig 00:01-kor. -Az egy perc. De, én lettem az idősebb.-Mikor születtünk, őt rögtön elválasztották tőlem és nevelőszülőkhöz adták. Fogalmam sincs, hogy miért nevezték ugyanúgy és, miért adtak ugyanakkor mindkettőnknek második nevet is. Azt sem tudom, hogy, miért engem választottak, sem azt, hogy miért nem tartották meg mind a kettőnket. Egész életemben azt hittem, hogy csak én vagyok egyedül, hiszen nem született anyuéknak több gyermekük.-Egy pillanatra megálltam, hogy visszanyerjem az önuralmamat a hangom fölött.-Képzeld el, hogy milyen érzés, amikor békésen beszélgetsz a baglyoddal, megfordulsz és szembe találod magad a tükörképeddel. Hátborzongató. Persze, nagyon örülök, hogy végre magam mellett tudhatom, sőt, remekül lehet másokkal tréfát űzni, de ugyanakkor nagyot csalódtam a szüleimben és ez mélységesen fáj.-Sohasem mondtam ezt el még senkinek, de most már valakinek muszáj volt.  Nem akartam, tovább magammal cipelni, ezt a terhet. Leakartam végre rakni, ha ez azt is jelenti, hogy valakinek meg kell nyílnom.  Hirtelen eszembe jutott, még valami, amitől mosoly terült szét az arcomon. Egyébként a testvérem gondolata, mindig boldoggá tesz. Olyan, jó, hogy nem állok egyedül a nagyvilágban.
-Amikor, szólítanak, valamelyikünket, mindig hajszál pontosan egyszerre nézünk fel és kérdezzük, hogy :Igen? Vicces látvány. Egyébként vagyunk olyan gonoszak, hogy ezt az áldást ki is használjuk!-Gonosz dolog, de nagyon mókás.  Aztán a szobában egy ágyon fekve megvitatni ezeket az élményeket, vagy a paplan alatt zseblámpa fénynél pusmogni, hogy milyen tréfával szórakoztatjuk holnap a népet. Minden jóban van valami rossz. Régi vágyam vált valóra, de, volt egy kis ára. Megbántam? Nem, határozottan nem. Hamarosan hazamegyünk és a szüleim mindent elmondanak. Bármi történik, biztos vagyok benne, hogy ez volt a legjobb döntés, és, abban is, hogy nekik is nagyon fájt. Anya leveléből ez derült ki, de azt gondolta, hogy a levél nem elég bizalma ehhez a témához. Milyen titok lappanghat? De, ezt a rejtélyt, nem most szeretném kideríteni. Ebben a pillanatban csak élvezni szeretném, hogy új barátra leltem. A gondolataimban olvasó Nati, már száguldott is, az édesség pultok között, én pedig kacagva követtem őt.
-Kérek és kikaptam egyet a drazsék közül. Mézes!-Jelentem be. Nagyon finom. Gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje. Bár, szeretem a mugli édességeket is, de, a csoki béka és a minden ízű drazsé verhetetlen.
-Képzeld, egyszer ettem egy nyers hal ízűt. Fúj, de utálom a halat!-Még gondolatától is megborzongok. Szerencsére még nem találkoztam, nagyon undorító dolgokkal, de nem is szeretnék.  Kértem az eladótól két csoki békát. Az egyiket bekaptam, a másikat pedig oda adtam Natinak.
-Vigyáz, nehogy elszaladjon!-Figyelmeztettem. El ne felejtsek vinni kóstolót Katnek is. Kizárt, hogy életében evett már ilyet, így kértem mindegyikből vittem egy kis kóstolót.
-Menjünk!-Fogom meg Nati kezét és már vágunk is át a tömegen. Számomra az ékszerek az egyik legbecsesebb dolgok a világon. Például, a nyakláncomhoz kötődnek életem legjobb emlékei. Körbe nézve gyönyörű tárgyakat látok. Csecsebecsék,régi dobozok, ám ekkor valamin hirtelen megakadt a tekintetem...

Húgocskám <3

Fehér plafon bámul velem szemben a félhomályban. Korán felkeltem, de nem tudom miért. Egyre jobban hiányzik az ikrem. Momentán nem sokat voltunk együtt, mert el kellett utaznia egy tanulmány útra Londonba. Örültem, mert ez nagy lehetőség a számára ugyanakkor, szomorú voltam és vagyok, mert így nincs velem. Bele kóstoltam egy teljesen más világba. Talán könnyebb valamiről úgy lemondani, hogy nem tapasztaltad meg előtte, mert amit nem ismersz az nem fáj. Lassan teltek a percek, néha a mellettem fekvő ágyra pillantottam, amely most üresen állt. Hirtelen egy könnycsepp gördült végig a szemem sarkából.
~Annyira hiányzol~mély levegőket véve sikerült megelőzni a sírást, de legbelül,ott valahol nagyon mélyen, patakokban zúgott szívemben a bánat. De, az éjszaka is elmúlt és felváltotta a reggel, a remény ígérete. Ma küldök neki egy levelet, lehet, hogy meglátogathatnám azokat a helyeket, ahol már voltunk együtt. Hirtelen jött törékeny jókedvvel kaptam magamra egy kényelmes farmert és egy nap sárga pulcsit. Levita házból kiérve gondoltam megreggelizek az egyik cukrászdában vagy teázóban. A Fő utcán bandukoltam magányosan. Körülöttem rengeteg ember. Szombat van, ilyenkor mindig nagy a sürgés-forgás pláne télen. Diákok nyargalnak megfelelő helyet keresve egy izgalmas hócsatához, párok sétálnak kéz a kézben.
~Bárcsak itt lennél velem, olyan magányosnak érzem magam~Valahogy, mintha az ég is össze esküdött volna ellenem, mindenkit csak csapatban láttam mozogni. Görcsösen szorítottam magamhoz a K betűt és a legjobb barátnőmtől kapott nyakláncot. Régen ő ide járt, de a szülei elköltöztek, egy másik helyre, ő pedig egy új iskolába került. Viszont levélben tartjuk a kapcsolatot és szünetekben találkozunk is. Vidámság tölt el, ha arra gondolok, hogy hamarosan ismét láthatom őt. Már iszonyatosan várom. Bárcsak Kat se lenne ilyen messze. Azonban sajnos ő másik országban van, így esély sincs rá, hogy láthatom őt egy hamar. Ekkor, meghallom a nevemet. Annyira ismerős ez a hang. Túlságosan is, nekem van ilyen hangszínem meg az ikremnek. Mivel én nem lehettem, kizárásos alapon ő kellett, hogy legyen. Viszont ez képtelenség, nem lehet itt, biztos annyira hiányzik, hogy az agyam tév képzeteket gyárt. Ám a hang nem halkul el, egyre erősödik. Megfordulok és szembe találom magam a saját tükör képemmel. Egy pillanatra elfog a deja vu mert teljesen olyan, mint az elő találkozásunkkor. Ráadásul felém fut. Alig hiszek a szememnek, hogy kerül ide? A lábaim önálló életre kelnek és már vágtatok Katnisshez.
-Kat!-Ordítom torkom szakadtából, amikor már kartávolságon belülre ér szorosan magamhoz ölelem, legszívesebben el sem engedném soha többet.
-Hiányoztál, hogy kerülsz te ide? Milyen volt London? Minden rendben veled?...-Kérdések tömkelegét zúdítottam a húgom nyakába. Ketten sétáltunk tovább, én pedig földöntúli boldogságot éreztem, hogy végre megint magam mellett tudhatom az ikremet. Nem kell őt félteni, de mégis én vagyok az idősebb kerek egy perccel, ezért nekem kell őt megvédeni. Gyorsan végig mérem, nincs rajta karcolás se, sem egyéb sérülés. Helyes! A láncán lévő K betű megcsillan a napfényben. Most már minden kerek egész, mintha a nap is fényesebben sütne. A madarak elkezdenek csivitelni és hosszú idő után megint úgy érzem, hogy minden tökéletes...