Adrian, alias Wally

A lány megpróbálta kibogarászni, hogy vajon melyik házba jár Wally, igazából nagy segítség volt, hogy jellemezte pár szóval a házát, hiszen ezekből már lehetett arra következtetni, hogy melyik területre osztották be.
- Az elmondásod alapján szerintem Eridonos lehetsz, de idővel úgyis ki fog derülni. -mondta mosolyogva Rach, mivel az imént hangzott el, hogy csak pár napja érkezett meg az iskola falai közé, így valóban nem ismerhette még ki magát itt, de akkor is furcsállta, hogy nem tudta, hogy melyik házba sorolták be, ez pedig arra engedte következtetni, hogy vagy nem érdekli, vagy elfelejtette, persze a két dolog kombinációja sem volt kizárva a lehetőségek sokasága közül.
- Ó, mekkora csend lett, csak elfáradt a lepcses szájuk! -jelentette ki örömteljesen a Rellonos, mert így az egész helyiségben újra nyugalom honolt. Mivel nem ismerte a fiút, ezért nem akart neki túl személyes kérdéseket feltenni, hiszen nem tudta, hogy hogyan reagált volna rá, volt már olyan eset is, hogy feltett egy ártalmatlannak tűnő kérdést és a másik inkább megfutamodott, amit egyáltalán nem tudott mire vélni, de ki érti az embereket? Néha nagyon furcsák tudnak lenni, sokszor pedig ok nélkül is meg tudnak bántódni, ha pedig segíteni szeretne az ember, akkor azt meg személyeskedésnek veszik, arról nem is beszélve, hogy a kegyetlen őszinteséggel sem akarnak általában szembesülni.
- Hát igen, nem árt, hogyha nem osztod meg a véleményed a falfestményekkel, mert amint látod, nagyon háklisak tudnak lenni, van úgy, hogy ok nélkül is szidják az embert, ha haragosak.
Rachel visszagondolt arra, amikor a szőkével tilosban jártak és a lepcses szájú banyát letakarta egy lepedővel, ahogyan a papagájokat szokták, hogy elhallgassanak, de sajnos ez az ő esetében nem működött. Szerencsére nem származott semmi bajuk ebből a szerencsétlen esetből, a portré pedig a sötétségnek köszönhetően nem ismerte fel őket másnap és még hálás is lehetett nekik, hogy leszedték róla a fehér lepelt, mert egész éjszaka és délelőtt sem járt arra senki, vagy ha igen, akkor messziről kerülte a zsémbes némbert. Visszagondolva jó móka volt az egész, még egy páncélos sisakot is elvitt magával emlékbe, melyet Karina szerzett neki.
Miután merengéséből újra visszatért a valóságra, észrevette, hogy beszélgetőpartnere kissé unja magát, ezért úgy gondolta, hogy folytatja a társalgást.
- Mivel foglalatoskodsz szabadidőben? -érdeklődött a lány, miközben újra Walley-ra emelte tekintetét, úgy gondolta, hogyha akar válaszol, ha pedig indiszkrét kérdésnek tartja, akkor max benyög neki valami "kedveset", vagy ott hagyja. Rach az eddigi tapasztalatok alapján azt szűrte le a fiúról, hogy zárkózott alkat, nem beszél feleslegesen, nem az a partiarc és megvan a saját maga kis világa, ahol biztonságban érzi magát és melybe maximum a hozzá legközelebb állóknak enged betekintést, bár nem akart analizáló üzemmódra váltani, csak ez jött le neki első benyomásra.
~ Olvasni biztos szeret, verset írni is talán, vagy történeteket, esetleg írásban jobban ki tudja fejezni magát, mint kommunikációban...vajon érdekli a csillagászat és a filozofikus dolgok is? Ki tudja, igazából semmit sem tudok róla, találgatni meg badarság. Lehet, hogy egyszerűbb típus és nem szeret töprengeni mélyebben az élet dolgain, de az is lehet, hogy valamilyen hangszeren is játszik. ~ -elmélkedett magában a Rellonos, egyelőre nem mondta el magáról, hogy mit szeret csinálni, mert lehet, hogy egyáltalán nem érdekli a másikat, bár úgy látta, hogy Wally nem zárkózott el teljesen a kommunikációtól.
- Egyke vagy, vagy van testvéred? Nekem egy húgom és egy bátyám van, szerencsére mindkettejükkel jól kijövök, kivéve, amikor a falnak megyek tőlük. -dobta fel az újabb témát Rachel, hátha szívesen mesél a srác a családjáról, bár ebben sem volt biztos. A lány érdeklődő típus volt, nagyon foglalkoztatta az emberek viselkedése és hogy meddig mennek el bizonyos dolgokban, kivéve közönyös napjain, mert akkor az sem izgatta volna, ha csillámpónik potyognak az égből.

A házisárkány és a házi kutya esete

Nati kissé fáradtan, de boldogan vitte le reggel az új ebét, Maszatot, aki már korán ébresztette egy kiadós folyékony termékkel, meg hatalmas kutyaöleléssel, azon szándékkal, hogy rávegye gazdiját egy kis sétára a parkban. A szokásos reggeli készülődés után egyből a társalgóba jöttek föl, mert nem akarta alvó csikótársait a kislány megzavarni a napirendjébe újabban bevezetett kutyaneveléssel.
Szerencsére megengedték, hogy Maszat maradhasson, azzal a feltétellel, hogy megneveli a jószágot, és pórázra szoktatja.
- Maszat, ül! – próbálta rábeszélni, már kilencvenedik alkalommal, mikor újabb társaságuk akadt. Nem számított más korán kelőre is, de hát a bajkeverők sosem alszanak, szokták mondani… legalábbis a fiúkkal kapcsolatban éltek a kislányban ilyesmi sztereotípiák, amik lerombolásra várakoztak.
Maszat persze, nemcsak nem engedelmeskedett, de még megkísérelte az újonnan érkező egyed letarolását szeretetrohamával. – Bocsi, igyekszem megnevelni…

A házisárkány és a házi kutya esete

És a fiú jött, nem zavartatta magát túlzottan, mert valami nagyon érdekeset olvashatott. Nati legalábbis úgy vélte, hogy azért olvashatta, mert érdekes.
- Hát… igen. Nemrég lett csak az enyém, nem hiszem, hogy előtte bárki is foglalkozott volna vele, kóbor kutyus volt – mesélte, bár kissé elgondolkodott, hogy talán mégsem kellett volna. Talán nem is érdekelte annyira a másikat az, hogy milyen lehetett Maszat előélete. – Bocs, biztos zavar a fecsegésem.
Lesütött szemekkel meredt Maszatra, mérgesen próbált rá nézni, hogy meghassa az ebet, de azért örült, hogy végre akadt egy ember, aki nem kapott kis-nagy frászkarikát a méretes, majdnem a lánykával egy magasságú eb láttán, sőt, még nagyjából hidegen is hagyta, hogy az a bizonyos négylábú szeretetrohammal akarta megkínálni. Nati ezt annyira nem vette bunkóságnak, Maszat annál inkább. A kissé még idomítatlan kutyus csalódottan, halkan nyüszögött egyet-kettőt, majd úgy döntött, hogy ha tetszik, ha nem, a gazdija ölébe felül a fotelbe.
- Maszat, hé! Nem mész le innét? – kissé győzködhette a kutyát, mire le tudta tessékelni, és rábeszélni, hogy ő maradjon csak lenn, a pihe-puha szőnyegen, míg ő végre kiolvassa a tankönyvét. A Mágiatörténeten és a Legendás Lények Gondozásán már rég túl volt, utóbbiból kapott egy igen szép V-t. Kíváncsi volt, vajon a Csermey-kvartett többi tagja hogy boldogulhatott a vizsgákkal… náluk Emmus néni viszonylag gyorsan javított, és ennek örült a legjobban, nem kellett annyit idegeskedni a jegyek miatt.
Álomfejtés… ha minden igaz, akkor a fiú valami ilyesmit tanulhatott. Nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá. – Az álomfejtés milyen tantárgy? Tanulhatják kicsik is?
Mit tegyen szegény aprócska leányzó, szeretett tanulni, új és érdekes dolgokat megismerni. Kicsit ő maga is furcsállta, hogy az Eridon helyett a Navinébe került, de nem bánta, így több a szabadsága, és nem lehetett rásütni, hogy na, már megint egy Csermeyt kaptunk a nyakunkba… márpedig a többiek mind bajkeverésről voltak inkább híresek, Dávid különösen.

A házisárkány és a házi kutya esete

- Hát… jobb, ha a szüleim egyelőre még nem tudják, hogy önkényesen magamhoz vettem, nyugi, engedélyezték a tanáraim – célzott a HV és a HVH-nénikre, akiket nagyon bírt a kis vöri.
A nagyfiúnak természetesen igaza van benne, hogy jobb lenne, ha Natika szakértőhöz fordulna, na de ki az, aki itt ebben a nagy kastélyban ért a kutyákhoz? Azért minden embert csak nem támadhat le ezzel, eddigi tapasztalatai alapján a méretes bernáthegyi csupán megriasztotta diáktársait a szeretetrohamával.
Aztán a válaszra elkerekedik a szeme. – Ó!
Pedig neki van Jóslástanja is. Az pedig hasonlíthatott ahhoz, bár egészen nem volt biztos benne, hogy mennyi köze lehetett egyiknek a másikhoz. – Igen, elsős vagyok, eddig LLG-ből kaptam egy V-t. A mágiatöri viszonylag jól ment, csodálkoztam is, hogy csak egy ilyen szövegértős kérdésbigyusz volt benne. Amitől félek, az a bűbájtan, ott sokkal többet kell tudni, nem csak elméletben.
A kislány jobban feloldódott úgy, hogy látta, nem bántotta meg a fiút érdeklődésével.
Aztán támadt közben egy ötlete is: - Mit szólnál, ha segítenénk egymásnak? Nem tudom, mennyire segít, de ha felolvasnád azt az érdekes könyvet, te is tudnál tanulni, és én is tanulnék valami újat.
Kissé bizonytalan, hogy ez az ötlet mennyire fog tetszeni az ezek szerint ötödikes fiúnak, de inkább így megkérdezi, minthogy később megbánja az elszalasztott tanulási lehetőséget. A család legkisebb gyerkőceként neki igazán nagyot kellett dobbantania, hogy a sok nagy között észrevegyék, bár igaz, hogy Petra és Dominik annyira nem álltak messze tőle korban, de így, hogy az Eridonba kerültek még tavaly, és ő meg nem, még messzebb érezte magától a tesóit.
A leányzón látszott, hogy kissé később érő típus, ezt már beszédjén is észre lehetett venni.
Végül is ráért, még csak tizennégy éves, volt még bőven ideje megkomolyodni.

- 03:00 -

Kamilla

Nem volt tőle boldog, amikor ennyire elhúzódott az őrjárat, de szerencsére most nem volt vizsgája másnap, így nem harapta le annak a makacs rendbontónak a fejét, aki miatt kénytelen az egyik házvezető szobája előtt szobrozni, amíg az vissza nem ért a csuda tudja honnan.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal baktatott a folyosón, most már végre az Eridon felé véve az irányt, mikor léptek zaját hallotta meg a közelből. Eredetileg nem erre akart jönni, mert tudott egy rövidebb utat, de végül csak rákanyarodott a folyosóra, ahol meglátott egy alakot, amint előtte haladt, indokolatlanul nagy pulóverben és eléggé céltudatosan. Kicsit megszaporázta a lépteit, hogy utolérje, aztán pár lépéssel mögötte megszólalt.
- Állj meg, kérlek! - mondta, de közben ment tovább, megpróbálva a lány elé kerülni, bár egyelőre nem tudta volna megmondani ki az, mert csak a hajat látta belőle és a nagy pulóvert. Viszont mikor elé került és útját állta, akkor jött rá, hogy Kamillába botlott bele.
- Szia - köszönt neki, de a hangja inkább bizonytalan volt semmint bármi más, mert még ebben a gyér fényben is tisztán látszott, hogy a másik nincs jó állapotban. Kicsit tétován állt meg hát tőle pár lépésre, nem engedte egyelőre tovább, inkább a kérdezés mellett döntött. Persze eszébe sem jutott, hogy esetleg megbüntesse.
- Valami baj van? - érdeklődte, közben a lány arcát kutatva pillantásával. - Nem akarom azt mondani, hogy rémesen festesz, de kénytelen vagyok - mondta aztán őszintén, miközben még mindig azon pörgött gondolatban, hogy most mit is kéne csinálnia.

Kamilla

- Semmit - jelentette ki némi gondolkodás után, mert evidensen nem fogja megbüntetni azt, akit már ő is vitt fel az Eridonba macskázni, ráadásul ennyire látszik rajta, hogy valami baj van.
Rá is kérdezett, de a lány csak hallgatott és nemet intett a fejével, pedig egyértelmű volt, hogy ez nem igaz. Bár tény, Jared sem mondta volna el csak úgy bárkinek, hogyha valami a szívét nyomja, de most határozottan azt érezte, hogy ezzel a helyzettel valamit kezdeni kellene, mégsem hagyhatja csak úgy itt a lányt, mintha nem is találkoztak volna. Aztán a másik sírni kezdett, Jared pedig kikerekedett szemekkel pislogott rá, miközben próbálta kitalálni, hogy most mi legyen, de csak annyi jött volna a nyelvére, hogy "lécci, ne sírj", úgyhogy még jó, hogy a lány beelőzte.
- Öhm... persze - adott aztán engedélyt, hogy a másik megölelje, pedig határozottan zavarban volt, mert nem szokták őt csak úgy ölelgetni, sőt, a listáján, akinek ezt megengedi, csak négy ember van, a bátyja, Agatha, Ricsi meg Radúz. Aztán mikor a lány megölelte, akkor csak még inkább zavarba jött, határozottan sután viszonozta a dolgot, de tényleg igyekezett, mert hát a rellonos mégis csak sírt. Ráadásul annyira törékenynek tűnt a másik, ahogy fogta őt... Ezen a ponton már komolyan elgondolkodott, hogy vajon a rellonosoknak adnak-e enni rendesen, mert eddig akárhánnyal találkozott közelebbről, mind ilyen kis vékonyka volt. Na jó, Rémit leszámítva.
- Jól van na... Semmi baj - simogatta meg kissé tétován a lány hátát, hogy nyugtassa, de valahogy nem tudott igazán mit kezdeni a helyzettel. Mármint, hogyan illik megölelni egy lányt? Mi van, ha rossz helyre teszi a kezét vagy ilyesmi? Elég sok vívódásba került neki, mire végre ténylegesen vissza tudta ölelni.

Kamilla

A lány meglepő erővel kapaszkodott belé, Jared pedig csak pislogni tudott továbbra is, de mikor megérezte, hogy Kamilla milyen erősen reszket, akkor mintha elfújták volna a bizonytalanságát, mert rájött, hogy tényleg szükség van a segítségére. Most már rendesen megölelte a lányt, hagyta neki, hogy odabújjon hozzá és néha végigsimított a hátán, hogy egy kicsit megnyugtassa.
- Nem kell bocsánatot kérned - felelte halkan és így is gondolta. Talán nem voltak eddig világra szóló barátok, de jól elvoltak, amikor találkoztak, még ha ez többnyire a macska miatt is volt, ez pedig már elég volt ahhoz, hogy ne hagyja magára, ha szükség volt rá. Álldogált hát vele tovább, míg Kamilla kicsit meg nem nyugodott, akkor viszont lazított az ölelésen és úgy szólalt meg.
- Szeretnél beszélgetni? Vagy szeretnél egy kakaót? Nem lenne jó, ha így találna itt minket egy másik prefektus, mert akkor kénytelen leszek megbüntetni téged - mondta, miközben azon gondolkodott, hova is vihetné a lányt, amíg egészen megnyugszik. Elég nyilvánvaló döntés volt, hogy fel az Eridonba, úgyhogy meg is osztotta vele az ötletét.
- Gondolom most nem szeretnél visszamenni a házadba, akarsz feljönni velem az Eridonba? - kérdezte, miközben igyekezett megoldani, hogy a lány szemébe tudjon nézni. Kellett volna neki a megerősítés, hogy tényleg jó neki, ha felviszi, nem pedig csak magával rángatja, mert azt hiszi, hogy neki is jót tesz egy bögre forró kakaó ha valami baj van. - Nem foglak kérdezgetni, ha nem akarod - tette még hozzá, mert talán ez is döntő érv lehetett a másik szemében. Sebby mindenesetre nem az a fajta ember, aki akkor is faggat másokat, ha azok nem akarják beavatni a dolgaikba.

Kamilla

- Nem baj, nem ajánlanám fel, ha az lenne - biztosította róla a lányt, miközben az egy kicsit rendbe szedte magát. Sebbyt nem igazán érdekelte egyébként, hogy a másik hogyan néz ki, maximum annyiból számított, hogy betegnek tűnik-e vagy bármi hasonló. Viszont most már úgy tűnt, hogy tényleg kezd megnyugodni, úgyhogy jó lett volna keresni egy másik helyet a további beszélgetéshez.
Mikor aztán Kamilla beleegyezett, akkor Jared irányba is állt és őt is invitálta magával.
- Gyere, induljunk akkor - mondta, miközben így is cselekedett, de a lány kérdését hallva kénytelen volt újra megállni és kicsit lemondóan sóhajtott egyet.
- Mégis kinek mondanám..? - kérdezett vissza, bár talán a másiknak nem volt evidens, hogy Jared nem szokott túl sok emberrel kommunikálni, olyannal meg pláne nem, akit érdekelne is, hogy Kamilla mikor és hol sír, úgyhogy végül folytatta. - Nem szokásom kiteregetni mások magánügyeit, úgyhogy gyere nyugodtan.
Aztán ha a másiknak ennyi elég volt és elhitte, hogy nyugodtan Jareddel tarthat, akkor elindultak az Eridon felé. Út közben nem is igazán beszéltek, mert a fiú úgy volt vele, hogy jobb lenne nem adni esélyt arra, hogy felfedezzék, hogy egy rellonos visz magával teljesen a másik irányba, mint kellene, meg a festményeket sem akarta felébreszteni, mert ha ő nem is pletykás, de azok nagyon könnyen találnának ki valami furcsát, amit aztán nem tudnának egykönnyen lemosni magukról.
- Majd a kuktasarokig ne beszéljünk légyszi, ha beértünk az Eridonba, mert jobb lesz, ha nem tudják, hogy becsempésztelek - szólt még halkan, mielőtt elérték a bejáratot. Evidensen nem tudott róla, hogy a lány már nem egyszer éjszakázott náluk, mert bár egyszer már a Farkasodúban is aludt, de az más volt, ünneplés, nem pedig egy sima hétköznap.

Szépvölgyi Richárd

Szépvölgyi Richárd

Noel

Maszat hála az égnek, sikeresen lenyugodott, mikor észrevette, hogy hiába bökdösi orrával a kislány lábát, az ugyan oda sem figyelt rá, mivel jobban lekötötte a nagyfiú, azaz Noel.
- Hát, remélem, hogy nem lesz várakozáson felülinél rosszabb az eredmény, mert ha nagy leszek, nekem szükségem lesz a Bűbájtanra. – Persze, mert a kis céltudatos Nati már tudta jól, hogy milyen irányban szeretett volna továbbmenni. Kétféle terve volt: becsatlakozni az anyja talárszabászatába Egerben, vagy pálcakészítőnek tanulni. Ami még felsejlett benne, az a kviddics-kommentátor, de hát sajnálatos módon nem éppen kedvence a sport, viszont ez nem jelenthette azt, hogy ne tudna akár ott is érvényesülni a talárszabászattal… a kviddicstalárokra specializálódni nem lenne olyan rossz ötlet. Ezt fel is jegyezte magának gondolatban, bár még ráért jócskán a döntéshozatallal.
- Meddig lehet/érdemes várni a döntéssel, hogy milyen irányba tanuljunk tovább? – tette fel az újabb, talán okos, talán nem annyira kérdést. A nagyok tanácsaira, mondásaira bizony érdemes odafigyelni, sok hasznos információra tehet így szert az ember lánya/fia.
- Neked melyik tárgy a kedvenced? - ezt már inkább csak az érdeklődés, barátkozás kedvéért pakolta hozzá, ha már itt vannak alapon. Egészen megkedvelte a rellonosokat, főleg a kis kétnapos, esti buli után, úgyhogy őt igazán nem zavarja a tény, hogy kit melyik házba osztották. A rang, a hovatartozás neki lényegtelenné vált, számára a tettek fontosabbak lettek.

Kamilla
- a Navine-Rellon meccs utáni órákban | pszt, visszadátumozunk -