36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Második emelet - összes hozzászólása (2472 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 82 83 » Le
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2012. november 26. 15:34 Ugrás a poszthoz

Kiva Faraday

Nagyon rosszul aludtam az éjjel, csak forgolódtam, minden bajom volt. Az okát ugyan nem tudtam, de tény, hogy ezért hullafáradtan ébredtem. Egy erős kávé talán helyreráz, bár akkor is erősen kétséges, hogy lesz kedvem bemászni az első tanórámra.
A reggeli kávémat nem kívántam egyedült elfogyasztani, ezért a társalgó felé vettem az irányt. Biztos lesznek páran, akik ott dekkolnak. Talán egy nyomingert jól meg is szívathattok, és rögtön visszatérne az életkedvem.
Egyelőre azonban nem tűntem valami tettre késznek, a kialvatlanság rendesen meglátszott rajtam. A társalgó is kihalt volt, csak az egyik fotelben üldögélt egy lány. De hisz ez Kiva, a csapatkapitányom! Remek, pályán kívül még úgyse nagyon volt lehetőségem társalogni vele. Talán most. Bár ki tudja, érthető okokból eléggé ingerül állapotban voltam, és tudtam, hogy ilyenkor a legjobb, ha messzire elkerülöm azokat, akiket nem szeretnék megbántani.
- Jó reggelt kapitány! – köszöntöttem, de hiába próbáltam jókedvet erőltetni magamra, az egész olyasmire sikeredett, mint amikor valaki megszólal, ha álmából hirtelen felkeltették.
- Melyik itt a legerősebb kávé? - tettem fel a kérdést meglehetősen idegesen, a kancsók között kutatva. Pillanatok alatt türelmetlenné váltam.
- Alig aludtam valamit, hátha helyre ráz. – adtam egy kis magyarázatot az ideges viselkedésemre. Áh, tudtam én, hogy kár bárkivel is szóba elegyednem.      
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. november 28. 22:24 Ugrás a poszthoz

Robi

Annyiszor, de annyiszor elhatároztam már magamban, hogy reggelente korábban kelek és lemegyek futni; formában kéne maradni, ha már egyszer kapitány vagyok. Na, ebből annyi maradt, hogy délben kelek és fertőzöm magam a kávéval. Legalább már nem cigizek, arról szerencsére leszoktam otthon, anyám kettőbe elhasított volna, ha a kicsi mellett rágyújtok. Szóval örök hála, öcsikém!
Ha már a csapatnál tartunk, össze kéne egy kicsit rázni a srácokat. Alig ismerem őket és szerintem az érzés kölcsönös lehet, ez alól persze Emy kivétel, őt kellőképpen régóta ismerem. Egyszer majd csinálunk egy nagy gyűlést valahol és leülünk dumcsizni.
Komolyan mondom, csak gondolnom kellett erre a dologra és máris megjelenik az egyik csapattagunk. Ő a mi kis agytröszt hajtónk, Robi, ő szokta kidolgozni a hajtók támadásait, értékes ember. Nélküle és Leonie nélkül nem tudom hogy tudnám vezetni a csapatot, sokkal tartozok nekik.
-Magának is, katona! - mondom egy mosoly kíséretében. Vidámabb lettem a társaságtól, amit igazából nem gondoltam volna. De ha már így alakult, akkor fogadjuk örömmel a jó dolgokat.
Mintha nem lenne minden rendben a sráccal, kicsit idegesnek látszik, vagy nem tudom mi lehet vele. Mindenesetre eléggé furcsa.
-Eléggé szétziláltnak tűnsz. Van valami baj? - a jó modorom meg az aggódásom a felszínre törnek és beszéltetnek. Ez az!
-Ó, értem. Tudom milyen érzés. Egyébként javaslom hogy a zöld kancsóból tölts magadnak, erős mint a lórúgás.
Közben a kezemben lévő bögrére mutatok, aztán pedig felmutatom a hüvelyk ujjamat, hogy nagyon tuti a dolog.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2012. november 28. 22:24
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bácskay Olivér
INAKTÍV



RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2012. december 3. 17:35 Ugrás a poszthoz

Hella (:

Érdekes, hogy Hella milyen szinten gyorsan vette észre, hogy Olivérrel nem stimmelt valami. Hiába, erre vannak a testvérek, azért az a sok-sok együtt eltöltött év látszik, nem lehet letagadni belőle semmit. Olivér kicsit elfintorodott, nem igazán vette jó néven Hella hozzászólását, bár csalt egy kisebb mosolyt az arcára.
A szemöldökét felvonva kísérte figyelemmel, hogy a húga mit ügyködött, s pár pillanat múlva elő is bukkant egy bizonyos kis csomag, Olivér pedig nemhogy megenyhülni látszott, de a jókedve szinte egyik pillanatról a másikra tért vissza. Na ezt már szeretjük.
- Köszönöm, hugi. - nyomott egy cuppanós puszit Hella arcára, majd mosolyogva a kezébe vette a csomagot, és ki is húzott belőle egy hosszú, kígyó formájú gumicukrot. A legjobb, nyami.
Aztán Hella feltett egy kérdést, ami Olivér számára kicsit ijesztően hatott. Meglehetősen tartott tőle ugyanis, hogy az ominózus plüss elő fog kerülni. Nem igazán ápolt túl jó kapcsolatot Tyutyuval, bizonyos ismeretlen - vagy ismert, de ki nem mondott - okoknál fogva, így gyorsan, szinte gondolkodás nélkül vágta rá:
- Felesleges, remekül érzem magam, kedves. - közben bíztatóan rá is mosolygott a lányra, hogy még véletlenül se jusson eszébe a képébe tolni a plüsst. Persze a világ minden kincséért sem osztotta volna meg a lánnyal a kutyával kapcsolatos ellenérzéseit, ez csak amolyan magánvélemény volt, amelyet könnyedén el is tudott nyomni. De azért ha nem volt muszáj, nem mutatkozott Tyutyuval, főleg nem az iskola területén. És ha valamelyik barátja belépne, miközben Hella egy plüssel próbálja őt felvidítani? Élete végéig azon röhögne a negyedik és ötödik évfolyam, hogy Bácskay Olivér még babázik. Na csak az kéne még, inkább a zombi apokalipszis.
- Nem is tudtam, hogy kerestél. - nézett kicsit morcosan, így már kezdett  érthetővé válni, hogyan kerülték el egymást, de azt nem tudta, hogy a háztársai miért nem szóltak neki, hogy a húga kereste. Ők is tökéletesen tudják, hogy Hella a legtöbb dolog felett állt Olivér értékrendjében.
- Igen, sejtem miről van szó, de nincsen kedvem az ostoba kérdezősködésre válaszolni. Megint rám kent pár levitás valami undorító csínyt, amihez semmi közöm, aztán most anyuék követelik, hogy valljam be, hogy én voltam. Hát egy nagy francot.- mondta indulatosan, miközben idegesen dobolt a lábaival. Hogy a jó virágos életbe mennének el a levitások...
Utoljára módosította:Bácskay Olivér, 2012. december 3. 17:36
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. december 3. 19:25 Ugrás a poszthoz

Ben-Ben ;
A Griffek-Hurrikánok meccs után

Veszítettünk.
Nem tudom, mikor lépek már túl ezen. Mikor legyintek a kezemmel és vonom meg a vállam minden egyes elvesztett meccs után. Senki nem nyerhet mindig. Mégis, az érzés, hogy mi megtettünk mindent és ez nem volt elég - kvázi - semmire, maga alá gyűrt, amint leléptünk a pályáról. De nem éppen volt időm ezzel foglalkozni. Mivel az én csapatomról volt szó és azon szerencsések közé tartoztam, akiknek nem esett komolyabb baja, segítettem a többieknek. Az, hogy én is estem egyet, miután a gurkó kettétörte a seprűmet, már nem számított. Sosem tartoztam a nyafogósok közé. Egy embert támogattam az egyik kezemmel, másikkal pedig Ikimonot segítettem a gyengélkedő felé, nem volt semmi időm azzal törődni, hogy mi fáj és mi nem.
Egyszerű, kemény arckifejezést varázsoltam az arcomra. A gyengélkedő szinte hemzsegett a diákoktól, szegény ápoló azt sem tudta, hova nézzen, mit tegyen, kivel foglalkozzon, akkora volt a kavarodás. Én csak szerényen lehuppantam az egyik székre, ahol az ülni képes, lehetőleg törés, illetve nyílt seb nélküli betegek várakoztak, hogy sorra kerüljenek. Tudtam, hogy nem kéne elmennem, kicsit talán be is ütöttem a fejem. Most, hogy itt ültem a melegben, az arcom egyre jobban elkezdett égni.
Az arcom. A kviddicstalárom szélével megtöröltem. Ugyan jobb esetben már odaszáradt volna rá a vér, de mivel esős meccsben volt részünk, még sikerült egy-két húzással elmaszatolnom. Tovább tisztogattam az arcom, talán úgy nézhetett ki, hogy sírok és éppen a könnyeimet törölgetem. De azt hiszem, ép eszű ember nem feltételez rólam ilyet, vagy aki egy kicsit is ismer. Kemény arckifejezéssel néztem, csak akkor fintorogtam enyhét, amikor nem messze tőlünk Ikimono törött karját látták el. Egy halk sóhaj kíséretében ejtettem le a véres talárt a helyére, majd lecibáltam a kezeimről a sárkánybőr kesztyűket és a földre dobtam, egy laza mozdulattal berúgtam a székem alá. Még csak át sem öltöztem, a félig vizes lófarkam, az összes kóccal csak úgy volt.
Csodás nap. Tetszik, tényleg.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 5. 19:59 Ugrás a poszthoz

Lorelai



Bár én a meccs során egy karcolást se szereztem, mégis követtem a többieket, a gyengélkedő felé, de csak miután megszabadultam a kviddics felszerelésemtől. Az öltözőben lecseréltem a nedves, sáros cuccaim, bedobáltam őket a táskámba az ütőm mellé, aztán indultam is.
A gyengélkedő bejáratától néhány lépésnyire, egy pillanatra megálltam, tekintetemmel végigpásztáztam a diáksereget, amikor pedig végre sikerült kiszúrnom Ikimonot, majd Lorelai-t is, egy kicsit elgondolkoztam. Ahogy láttam a lányok arcán a messziről is jól észrevehető csalódottságot, egy kicsit én is elfintorodtam. Nagyon is bosszantott, hogy hiába tettünk meg mindent, ami csak tőlünk telhető volt, mégis vesztettünk. Én is dühös voltam, csalódott és tanácstalan.
Lori ott ült egy széken, várva a nem is kicsit elfoglalt javasasszonyra, aki láthatólag nem igazán készült fel a sebesült tömegre.
Megpróbáltam rendezni az arckifejezésem, s a lehető legkevesebb érzelem kimutatását produkálni, majd odalépkedtem Lorihoz.
- Egyben vagy? - Kérdeztem a hangomban kevés aggodalommal, közben elkaptam egy széket, és odahúztam a lány mellé, hogy én is letelepedhessek.
- Húzós meccs volt. - Tekintetem Iki irányába fordítottam, akit az ápoló épp akkor látott el.
Elhúztam a szám.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2012. december 10. 16:14 Ugrás a poszthoz

Kiva Faraday

A zöld kancsó volt válasz a kérdésemre. Rájöhettem volna magamtól is.  
- Óh, hát persze, hogy a zöld a legerősebb. - utaltam arra, hogy a Rellon színe is zöld, már pedig a Rellonnál erősebb és nagyszerűbb ház számomra nem létezett. Kivának vagy leesett vagy nem, hogy mire céloztam, igazából egy eridonostól nem vártam el, hogy felfogja a rejtett tartalmat.
Töltöttem magamnak egy bögrébe, majd elhelyezkedtem az egyik Kiva melletti fotelban. A kávés bögrét egyelőre csak a kezemben fogtam, élveztem a melegét. Most néztem végig rendesen a lányon, és hozzám hasonlóan ő is eléggé nyúzottnak tűnt.
- Hallod, te sem tűnsz ám valami energiától duzzadónak. - jegyeztem meg az észrevételemet, majd belehörpintettem a kávéba. Tényleg erős volt, egy kicsit meg is könnyeztetett, meg kellett törölnöm a szemem.  
- Csak nem az éjjel csapattad szét magad? - tettem hozzá a megállapításomhoz a kérdést. Igazából még nem voltam vele tisztában, hogy milyen éjszakai élet folyik az iskolában, milyen lehetőségek vannak, ha éppen szórakozni szeretnék. Mondjuk nagy a szigor papíron, nem tudom mennyire lehet észrevétlenül kijátszani a takarodót.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 15. 15:43 Ugrás a poszthoz

Caius vagy Randy, passzolom, melyik RolleyesDec. 19.


Ha még egyszer meghallok valami karácsonyi nyekergést, amit az itteniek nagylelkűen zenének neveznek, felkötöm magam, komolyan.
Mindig is utáltam ezt az ünnepet, jobban, mint az összes többit, bár nem mintha nálunk ezek az ünnepek annyira eltértek volna egy átlag hétköznaptól, csak arra világít rá, hogy vélhetőleg soha nem fogom megtudni, milyen egy családdal, egy baromi nagy fa körül álldogálni. Igazából fát is csak képekről láttam mondhatni, mivel Grogoryék nem ünnepeltek, talán hálásnak is kéne lennem ezért, de a hálám és Gregory még véletlenül sem kerülhet egy lapra.
Az elhatározásom, miszerint lemegyek a kocsmába, és majd pár alkoholistával ünneplek, vagy Endrével, elbukott, mivel Endre felszívódott, kint meg olyan hideg van, hogy eszem ágában nincs szétfagyni, még leérek a faluba. Az előbbi nem tépázta meg a lelkem, mármint az, hogy Endrével nem találkoztam, még örülök is neki egy kicsit. Én tudtam, hogy az csak az év egyik kivételes estélye volt, mikor is hajlandó voltam ledobni az álarcom, és ennek ő is szemtanúja lehetett, de a maszk újra rajtam van, és nem hiszem, hogy mostanában lefogom dobni, főleg így az ünnepek között, mindig felhúz....

A kastélyt járkálom körbe, mert szégyen, nem szégyen még mindig nem sikerült teljesen felfedeznem. Hála égnek, mostanában indokolatlan dührohamokat sem kapom, így a múltkorit sem tudom betudni semminek, tényleg csak felhúztam magam valamin... szimplán, és ennek valaki más látta kárát, de már mit számít? Elmúlt nem, hát akkor mit lovagoljak még ezen.
Így nyitok be az egyik ajtón, és megkönnyebbülésemre, egy társalgóhoz hasonló valamit találok... üresen. Na ez az, ami halvány mosolyszerű valamit csal az arcomra. Kapok kávét, és még csak meg sem kell szenvednem érte, plusz senki nem akar csak úgy szimplán megismerni, amitől még most is herótom van, még annak ellenére, hogy voltak páran, akiket én magam kerestem fel, mint mondjuk Lyra, de ő csakis segített, nem volt személyeskedés, életem egyik legjobb délutánja volt. És igen, még mindig  azt kívánom, bár több ember lenne ilyen.
A kávémhoz jutva fogom magam, és kényelmesen leülök az egyok fotelbe, és nyugodtan kortyolgatni kezdem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2012. december 16. 10:49 Ugrás a poszthoz

Ophelia
December 19.


Izgatott, csillogó szemmel rontok be a Társalgóba, ugyanis a folyosón az a pletyka szállt, hogy van itt egy igazi hóember. Mármint persze nem élő meg minden, de hóból, jégből, meg minden. Vigyorogva rontok be a Társalgóba, és jártatom körbe mohón a szemem. Uramisten, olyan vagyok, mint egy 5 éves kisfiú. Hát igen, gyermeki lelkem ilyenkor karácsonykor bizony előtör. De a csillogás a szememből és a széles, várakozó vigyor hamar eltűnik, hiszen néhány tálca süteményen, a kandalló ropogásán, forró csoki és mézeskalács illaton és egy számomra ismeretlen lányon kívül nem sok minden van a Társalgóban. Még karácsonyfa sincs, nem hogy hóember. Csalódottság ül ki az arcomra, és állok meg az ajtóban, ami lassan becsukódik mögöttem.
- Hát ez nem jött össze... -motyogom magamban, végül tekintetemet a számomra - még - ismeretlen leányzóra emelem.
- Szia! Nyugi, nem vagyok őrült, bocs, hogy így betörtem. Azt pletykálták, hogy egy igazi hóember van idebent, de ezek szerint tényleg pletyka volt. - jegyzem meg és levetődöm az egyik fotelba, a kandallóhoz közel. Eszembe sem jut, hogy esetleg zavarnám a lányt, vagy ilyesmi. Persze, ez egy közös helyiség, szóval elég kínos lenne, hogyha a csajszi fogná magát és elküldene innen engem.
- Amúgy mizujs? - fordulok felé vigyorogva és átnyúlva a fotel karfáján, a kezemet nyújtom a lány felé, kissé kitekeredve:
- Caius Randy Woodrow, hívj ahogy akarsz, mindhárom nevemre hallgatok. -mutatkozom be vigyorogva, a szokásos szövegemmel. Hű, de régen mutatkoztam már be bárkinek is. Általában a saját korombeliekkel lógok, őket pedig már ismerem.
- Eridon. - teszem hozzá büszkén a házamat is, majd kíváncsian pislogok a lánya, hogy vajon totálisan idiótának néz-e, vagy csak egyszerűen bolondnak és gyerekesnek.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 12:40 Ugrás a poszthoz

Caius Dec. 19


Teljesen kikapcsol az agyam, ami jó, de ugyanakkor meglepő is. Nem hittem volna, hogy lesz ebben a porfészekben olyan hely, ahol még én is elviselhető tudok lenni, persze azzal is tisztában vagyok, hogy ez csak egy ideiglenes állapot, de most szemet hunyok efelett, és élvezem, amíg tart.
Még a kávé is finom, de meg merem kockáztatni, hogy ezt csak az elvonási tünetek mondatják velem, hisz már jó ideje nem voltam a faluba. Mellesleg ide még a karácsonyi vinnyogás se szűrődik be nagyon, hivatalosan is ez lett a kedvenc helyem.
Épp kortyolnék egy újabbat az italomból, mikor valaki szó szerint beront. Félrenyelek, ezért hangos köhögésbe kezdek, és ha a szemeimmel ölni tudnék, a srác már tuti holtan esne össze. Mert igen, egy eléggé látszólag hiperaktív srác készült a frászt hozni rám, teszem hozzá sikerrel. Na ennyit arról, hogy ez lesz a kedvenc helyem.
A mentegetőzés hallatán felvonom a szemöldököm, mint aki tényleg kételkedik a srác épelméjűségébe, persze nekem egy szavam nem lehet, ezen téren én sem mondhatom magam full normálisnak, de az már egy másik sztori, és köze nincs ahhoz, hogy veszettül keresnék egy hóembert... na mindegy.
- Az érdekes lenne-  vágom hozzá egyből, még a szemöldököm is felszalad. Persze már megint ez a fránya mugli gondolkodás. Én úgy gondolom, ha itt lenne hóember, hosszútávon már csak egy tócsát csodálhatnának, de persze, ki tudja, mire képesek még ezek.
Úgy tűnik, mégse eléggé visszataszító a kisugárzásom, mivel a srác fogja magát, és leül. Ilyenkor jön a kérdés, vajon, mit ronthattam el. Esküszöm, próbálom én mindenféle módon távol tartani magamtól az embereket, de mint ahogy mellékelt állapot is mutatja, ez csak nem akar összejönni. És akkor most agyalhatok, hogy hogy lehetnék még ennél is visszataszítóbb, hisz a srácot is úgy méregetem, hogy lássa bármikor képes vagyok pálcát rántani, ami igaz is, csak használni nem nagyon tudnám, de itt leszögezem, hogy fejlődtem, már  van pár átok, ami simán megy.
Felvont szemöldökkel meredek a kézre. Erről le kéne szoktatni úgy mindenkit, mert... mert az nem járja, hogy én legyek a bunkó, csak mert nem áll szándékomban mindenkivel fizikai kontaktust létesíteni, sőt... Aztán mégis csak egy sóhajtás kíséretében a kezem nyújtom én is.
- Ophelia.... és Navine- halvány mosolyszerű valami suhan át az arcomon, ahogy eszembe jut, Endre szerint a süveg nem tévedett még soha akkorát, mint mikor engem oda osztott, lehet még a végén igaza lesz.
- Mellesleg... ha hóembert   szeretnél látni, javasolom építs egyet, nem hiszem, hogy itt megmaradna- teszem hozzá bár erősen kétlem, hogy ez őt érdekelné. Majd az ajkamba harapok. Vajon mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy elhúzzam a kezem, és még taplónak se tűnjek közben? Micsoda jó kérdéseim vannak...
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2012. december 17. 12:01 Ugrás a poszthoz


Az izgatottságom hamar csalódottságba megy át, hiszen a keresett hóember bizony nincs itt. Nem is tudom, hogy ki kezdte ezt a pletykálást, de elég valószínű, hogy egy elsőst akartak behülyíteni és végül egy ötödévest sikerült. Mekkora ciki! Ahogy jobban belegondolok és a kandalló felé pislantok, elég nagy bűbáj kellene ahhoz, hogy ne olvadjon el a hóember ebben a kellemes melegben. Csalódott arckifejezéssel vetődök le az egyik fotelba és ekkor látom meg, hogy nem vagyok egyedül. Remek, butaságomnak még nézője is akadt. Semmi baj, úgysem ismer és remélem, hogy nem is fog ismerni. Mivel még csak arcról sem ismerős, így biztosan nem évfolyamtársam és nem is eggyel jár alattam. Talán ennyi előnyöm van.
- Persze, hogy érdekes lenne. Ezért is rohantam, hogy megnézzem. Elég komoly bűbáj kellene ahhoz, hogy egy hóember ne olvadjon el. De valószínű, hogy tényleg csak pletyka volt az egész... Illetve hát biztos. *vetek egy kósza pillantást a Társalgó egyik üres sarkába, ahol tökéletesen elférne egy hóember. Közben bemutatkozom a leányzónak, aki szintén megteszi, de a gondolataim már messze járnak.
- Örvendek Ophelia. - ismétlem meg a lány nevét mosolyogva, majd a lány arcára nézek, elgondolkodva.
- Bár, ha Petrifikus totalussal befagyasztjuk a hóember, akkor lehet, hogy nem olvadna el... - kezdek el hangosan gondolkozni és bizony már tervezgetem, hogyan is hozzam be ide.
- Mit gondolsz? Hanyad éves vagy? -kérdezek rá azért a biztonság kedvéért, hiszen hogyha egy elsőssel hozott össze a sors, akkor nem feltétlen kellene ilyen fogós kérdéseket feltenni neki. A kérdésére viszont most én nézek úgy rá, mint valami idiótára. Értetlenül meredek rá, majd elnevetem magam:
- Az tök snassz, abban nincs semmi izgalmas és érdekes. Odakint hóból bárki tud hóembert építeni, nemde? - kacsintok vigyorogva lányra.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. december 24. 18:46
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. december 19. 18:09 Ugrás a poszthoz

Robi

-Szerintem a piros kancsóban lévő is erős lehet. - mondom gyorsan Robi mondata után. Kicsit romboljuk a Rellonos öntudatot, úgy nézem van neki elég, most egy kicsivel kevesebb nem fog neki ártani.
Kapok magam mellé egy szomszédot, a csapattársam a mellettem lévő fotelben helyezkedik el. Bár úgy nézem, hogy még mindig van egy kis baj a rendszerrel, Robi még mindig kicsit akadozva közlekedik, de talán már nem olyan vészes.
- Szét csapatni magamat? Nem, nem annyira az én stílusom. - mondom nevetve - Ritkán van olyan társaságom, akivel lehetne csapatni. De ha nagyon szeretnéd, egyszer majd kipróbálhatjuk. - kacsintok egyet a mondatom mellé, remélem nem veszi zokon. Úgyis akartam csinálni egy csapat bulit vagy valami hasonló elvetemült dolgot.
Annak a fotelnek a háttámláján, amiben éppen ülök, van egy nagy pokrócnak tűnő valami, szépen megfogom és az egyik kezemmel az ölembe húzom. Normálisan fel vagyok öltözve és a kávé is kellőképpen meleg a kezemben, mégis rám jött egy kicsit a hidegrázás. Nagyon remélem, hogy nem fázok meg, már csak a meccsek miatt is, rossz lenne úgy visszatérni ide, hogy a manduláim szeretnének külön életet élni meccs közben.
A pokrócot megpróbálom félkézzel szétteríteni, közben vigyázok, hogy ne borítsam magamra a forró kávét. Aha, na mintha arról lennék híres, hogy nem teszek kárt magamban és a környezetemben. Egy óvatlan mozdulattal az ölembe borítom a kávét, amiből persze még a pléd is kap egy keveset, de a folyadék nagy része a hasamon és a combomon landolt. Felszisszenek a fájdalomtól, amit a forró ital okozott.
-Ezt komolyan mondom nem hiszem el! Tudsz valami bűbájt Robi?
Kicsit nehéz megszólalnom, de kierőszakolom magamból a szavakat, hogy segítséget kérjek. Egyre jobban éget és a tetejében még jobban árad szét, mert a ruháim már nem képesek ennyi nedvességet befogadni.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. december 24. 18:49
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 22. 23:13 Ugrás a poszthoz

Szeréna

Gondolta, feldobja valamivel ezt a napot is, és kicsit felszabadítja a szobát saját uralma alól. Tisztában van vele, hogy egy idő után kicsit megterhelő lehet, hogy egyfolytában beszél, ezért kellenek kisebbfajta pihenők, amikor csend és nyugalom borulhat az egész hálóra. Meg amúgy is, imád új helyeket felfedezni a kastélyban, márpedig ismeretlenből akad elég itt a környéken, tehát kalandra fel!
Magára húz egy túlméretezett bordó pulóvert, bordó harisnyával és mustársárga szoknyával, és egy nyuszis mamusszal dobja fel a szettet. Hóna alá csap egy dobozt, vállára telepakolt táskát vet, majd kilépve a folyosóra, céltalanul indul neki a nagyvilágnak. Természetesen a karácsony körül forog minden gondolata, és a nála lévő cuccok is mind az ajándékozáshoz szükségesek. Imád ajándékozni! Szíve szerint minden szembejövőnek adna valami személyeset, de az iskola diákjainak csak töredékét ismeri behatóbban, így arra már rájött, hogy ez nem fog működni. Azért persze vannak ám világmegváltó ötletei, nem kell félni! Szövögeti is becsülettel terveit, és annyira belemerül ebbe az elmélkedésbe, hogy mikor felpillant, rá kell jönnie, fogalma sincs, merre jár éppen. Tökéletes!
Hatalmas vigyorral ugrándozik oda az első ajtóhoz, amit megpillant, és minden teketóriázás nélkül benyit. Nem éppen a Társalgóba lépett be? Ha nem tudnám, hogy én írom a forgatókönyvet, azt mondanám, hogy micsoda véletlen! Belibben a helyiségbe, és odasiet a kandalló elé. Lihegve ledobja a dobozt és a táskát a földre, majd jókedvűen levetődik ő maga is. Aztán a következő másodpercben újból felpattan, hogy kerítsen magának egy bögre kakaót. Az majd megadja az ihletet az ajándékgyártáshoz. Tölt magának az egyik kancsóból, és addig is, amíg kortyolgatja az italt, felül az asztalra, és hangosan énekelni kezd. Csak az alaphangulat kedvéért.
-O Tannenbaum, o Tannenbaum, Wie treu sind deine Blätter!
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Petrovszki Szeréna
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 24. 12:13 Ugrás a poszthoz

Leonie.


A karácsony annyira szép ünnep. Manapság már csak divatból is utálja egy csomó gyerek. Hogyan képződhettek ilyen irányzatok? Vérlázító. Ó, mert nem a legjobb versenyseprűt kaptam meg nem aranyozott üstöt meg ki tudja még, milyen sznob gondolatok járnak az elkényeztetett kis vackok fejében. Nem mintha Szeréna annyira idős lenne. Ez a 15 év még eléggé arra utal, hogy félig bújt ki a tojásból, de néhány dolgot átlát. Vagy csak teljesen más elképzelése van bizonyos dolgokról. A fene sem tudja. Mosolyogva indul neki a mai napnak, karácsonyi dalokat énekelget, miközben díszíti a szobáját azokkal az újabb, egyszerű varázslatokkal, amiket Bűbájtanon tanultak. Ezt még nem büntetik. Szerencsére. Habár eléggé meg lettek szigorítva a dolgok az elmúlt pár évben, ahogyan édesapja is mesélte neki. Ehhez nem sokat konyít, de annyit észrevett az iskolában is, hogy alsóbb évesek nem is próbálkozhatnak felsőbb éves Bűbájokkal. Jó lenne tudni, hogy ki a csuda találta ki ezt. Bizonyára az igazgató. Vele még nem is találkozott. Állítólag érdekes, izgalmas figura. Majd talán egyszer.
A hatalmas tükör előtt álldogálva nézegeti magát egy ideig, majd farmerzsebéből előkotor egy jól megviselt hajgumit, s azzal fogja kontyba hatalmas bozontját a fején. Már tényleg alig lehet vele bánni, de a hosszú haj annyira csodás. Nem fogja soha sem levágatni, abban minden egyes élő ember a Földön biztos lehet. Még egy kis átlátszó szájfény, egy csók a csinos tükörképnek, majd elindul egy kis sétára a kastélyban. Most nem megy haza az ünnepekre, és kevés diák marad ilyenkor az iskolában. Van idő szétnézni úgy, hogy ne nagyon botoljon olyan emberekbe, akikbe nem akar. A minap is belesétált egy Rellon házbéli diákseregbe, akiknek nem nagyon tetszhetett Szeréna képe, mert egy ideig követték, és hülyeségeket szóltak utána. Egy szerencséjük van; a Petrovszki lánynak kötélből vannak az idegei, és nagyon nagy ívben tesz rá, hogy ki mit csinál, és ki mit gondol róla. Elér a Társalgóhoz, majd lenyomná a kilincset, amikor látja, hogy az ajtó résnyire nyitva van. Biztosan van benn valaki. Hátat fordít, majd meghallja a bent lévő lány hangját. Németül énekel egy dalocskát. „Ó szép fenyő! Ó szép fenyő!” Nagyszerű. Őt is elkapta a karácsonyi hangulat. Belép.
 - Guten tag! – köszön szélesen mosolyogva, amint meglátja a vöröskét.
Ha már németül énekel, akkor biztosan beszél is úgy. Habár, jól megszívná Szerénánk, hogyha valamit elkezdene neki beszélni a másik, mert egy szót nem… vagyis, körülbelül ezt a két szót tudja egymás mellé rakni értelmesen németül.
 - Kellemes ünnepeket! – azzal odalép a pulthoz, és tölt magának egy bögre tejet.
Utoljára módosította:Petrovszki Szeréna, 2012. december 24. 12:18
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 26. 17:36 Ugrás a poszthoz

Szeréna

Szörnyen bele van merülve a kakaójába, és olykor hangosan énekelve, olykor teli szájjal hümmögve adja elő anyanyelvén a zöldfenyőt. Teljesen hatalmába kerítette a karácsony szelleme! Kicsit ugyan már fáj a szíve az otthoniak után, mert már olyan régen látta őket, de enyhít valamit ezen a rossz érzésen, hogy most is nekik fog ajándékot gyártani, így minden gondolata körülöttük foroghat. Még sok-sok dolga lesz mindegyikkel, ráadásul elhatározta, hogy random embereket is meg fog lepni, csak azért, hogy adhasson valamit.
Éppen azon jár az agya, hogy mi is legyen a kiválasztott ismeretlenek meglepetése, amikor valaki az anyanyelvén köszön rá. Majdnem ki is ejti markából a bögréjét.
-Guten Tag! – Levágja maga mellé a kakaót, és leugrik az asztalról, hogy odarohanjon Szerénához. Nyilván egyből belelép az aurájába, és megragadja a kezeit. Ragyogó arccal tekint fel a leányra, egészen addig a pillanatig, amíg az nem folytatja magyarul.
-Te akkor most… tudsz németül? – Olyan reménykedve néz újdonsült ismerősére, hogy igazán nem volna szabad nemet mondani neki. Nem törheti össze egy gyermek álmát! Oké, ennyire talán nem súlyos a helyzet, mindenesetre hatalmas öröm lenne számára egy kis hazai érzés.
-Neked is boldogot kívánok! – Vigyorodik el, miközben elengedi őt, és hátrébb lép egy felet, hogy útjára engedje Szerénát, de a nyomában ugrándozva követi őt a pultig. Igazán olyan, mint egy kiskutya.
-Ugye csatlakozol hozzám? – Int a kandalló előtti szőnyeg felé, ahova cuccait pakolta. – Éppen az otthoniak ajándékát rendezgetem! Te nem mész haza az ünnepekre? Én már alig várom, hogy lássam őket! – Ismét megragadja a lány csuklóját, és elkezdi húzni maga után, hogy üljenek le. Közben persze képtelen abbahagyni a beszédet.
-Te eldöntötted már kinek mit adsz? Mindig olyan nehéz valami igazán személyre szabottat kitalálni. A nővéremén például már egy hónapja gondolkodom. Neked vannak testvéreid? Nekem kettő is, alig várom, hogy kiderüljön, mit kapok tőlük! - Magyaráz lelkesen, majd lehuppan a szőnyegre, és cseppet sem odafigyelve, odébb tuszkolja cuccait. Ő pont az a fajta törpe, aki nem csak adni, de kapni is imád. Szinte megőrül a kíváncsiságtól, hogy vajon milyen meglepetések várnak rá idén.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 19:42 Ugrás a poszthoz

Haspók <3

A bátyus nekem olyan, mint egy nyitott könyv. Kezdjük ott el, hogy régóta ismerem, na meg kicsit zizi vagyok és észreveszek olyan dolgokat is, amiket más lehet, hogy nem. Szóval lényeg, a lényeg, bátyusnak már néha a járásából is megmondom, ha szomorú. Most pedig az. De már nem sokáig. A cuppanós puszi és a gumicukor mindent megold. Tudjátok, a fiúkhoz a pocakon keresztül vezet az út. Szóval egy kis édességbomba és már minden akadály le is van robbantva arról az útról, amin én most keresztülvágok Tyutyuval. Mert ő egy elmaradhatatlan valaki. Még ha Bátyus néha vetélytársnak is tekinti. Mert hát tudom ám, hogy titkon féltékeny rá, mert Tyutyu néha többet tud, mint ő. De hát még egy ilyen lánynak is, mint én, kellenek a titkok. Például, hogy mit veszek karácsonyra neki azt csak nem mondhatom el. Én ugyanis már tudom, hogy mit fogok venni Olikának karácsonyra, noha az még messze van, nagyon-nagyon-nagyon messze. Szeretek előre tervezni. Ezért is tudom már most, hogy mi leszek, hány gyerekem lesz és azokat hogyan is fogják hívni. Már a házamat is megterveztem. Fontos azt, hogy előrelátó legyek. Nagyon fontos. Anya is mindig ezt mondogatja. Ezért vásárol be mindig olyasmit is, amire lehet, hogy csak félév múlva lesz szükség.
 - Pedig kerestelek. Vörös volt a haja és szépen mosolygott. Azt mondta, hogy Eridonos és megmondja, hogy kerestelek. Mert tudod én nem tudok hozzátok bemenni. Nem enged be a kapuőrötök, pedig már próbálkoztam. Szépen mosolyogtam, meg ígérgettem neki mindent, de hajthatatlan. Nemet mondott arra, hogy kap tőlem egy szép rajzot, hogy ne legyen egyedül. Most mond meg! -
A kis monológokból még mindig nem nőttem ki, és lehet nem is fogok. Én már csak ilyen kis cserfes csicsergő csibe vagyok. Jaj, hogy azok a kis csibék milyen aranyosak tudnak lenni. Azok akik csak egy-két napja bújtak ki a tojásból. De én inkább majd egy nyuszit akarok. Azok olyan puhák. Meg aranyosak. Nagy fülük van és pici rózsaszín nóziuk. Akárcsak a kiscicáknak.
 - Milyen Levitás? Ki volt az? Mutasd meg és bebokszolok neki. Így ni! -
Mutatom meg neki a levegőt bokszolva. Bár tudom, hogy én sokra nem mehetek egy nagyobb és erősebb fiúval, vagy akár lánnyal szemben, de azért ha Bátyusról van szó harcias leszek, mint a cica, amikor megijesztik és feláll a szőre, meg kimereszti a karmait. Na, én is olyan vagyok, csak nekem nem áll fel a hajam. Pedig biztos jól állna, ha a hosszú hajam hirtelen az égnek meredne, lehet meg is ijedne az, aki bántotta Olikát és soha többet nem bántaná. Még csak eszébe sem jutna.
 - Jaj, meséltem neked, hogy találkoztam egy lánnyal, aki azt mesélte nekem, hogy te szerelmes vagy? Én meg még nem is tudok róla! Szóval mesélj szépen a te drága jó húgocskádnak, mert rád állítom Tyutyut, hogy nyomozzon ki mindent, ha nem mesélsz! -
Még a mutatóujjamat is felemelem, hogy jelezzem ezt veheti egy komoly fenyegetésnek, de aztán inkább csak elmosolyodok és kicsit vállba bököm a kis szerelmes kópét. Már ha igazak a pletykák, nem pedig csak szórakozott velem az a lány.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 19:37 Ugrás a poszthoz

Lagger Arm

A folyosókon, a közös helyiségek nagy részében, és összegészében a kastélyban a szokásosnál jóval nagyobb csend honolt a napokban, hiszen sok diák utazott haza az ünnepekre. Persze Fruzsina nem volt köztük, nem is lett volna hová mennie.Karácsony tájékán kicsit mindig sajgott a szíve, amiért nem is ismeri a vér szerinti szüleit, a nevelőszülei valószínűleg meg feljelenték karácsonyi ajándék képpen, ha odamenne. Ezen már trilliószor jártatta az agyát, minden egyes évben, így idén is. Mert vágyott egy meleg családi fészekre, és mégis mostanra eljutott oda, hogy sikerült meggyőznie magát, mindez nem számít. Az ünnep már elmúlt, neki pedig nem kéne még mindig ezen agyalni.
Próbálta hát elfoglalni magát, ilyen céllal indult meg most is a társalgó felé. Néha szívesen üldögélt az egyik ablakban egy könyvvel a kezében, vagy éppen meleg teát iszogatva, és hallgatta mások beszélgetéseit, gyűjtötte magába a pletykákat, és bármilyen hihetetlen tőle, még olyan pillanatai is voltak, amikor társaságra vágyott, és ő maga is beszállt a beszélgetésbe.
Most egyelőre nem tudta eldönteni, hogy hogyan fog hozzáállni bárkihez is, akivel találkozik. Ez nagyban függött a másiktól is. Ha emberére akadt nagyon jól ment neki a felszínes duma, mást pedig két szó után megátkozott, ha úgy hozta kedve. Bár az utóbbira egyre kevesebb volt a precedens, Fruzsi kezdett valamelyest visszafogottabb lenni ilyen téren.
A társalgó most üres volt. Fruzsina kicsit csalódott volt, de odasétált az egyik asztalhoz és öntött magának egy bögre epres teát magának. Sok finomság volt mlg az asztalon, különböző  sütik, forrócsoki, de ő nem törődött velük, ha nagy is volt a választék, ő egy pillanat alatt kiválasztotta, mit is akar. Kortyolt párat a teából, aztán fáradtan elterült az asztal mellett lévő kanapén. Milyen fárasztó is a semmittevés.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 29. 19:53 Ugrás a poszthoz

Kőváry Fruzsina

Lagger unatkozott. Mivel az ünnepeket nem tudta otthon tölteni, hirtelen rászakadt a kezelhetetlenül sok szabadidő. A hálótermében már nem tudott mit kezdeni magával, és amikor az utolsó saját regényét is harmadszorra olvasta lyukasra, úgy határozott, sétál egyet. Nem igazán tudta, hová indul, csak ment egyenesen, remélve, hogy ennél jobb ötlete is lesz. A hangulata a cseppet sem érdekes séta közben percenként váltakozott. Dühös volt a szüleire, amiért elutaztak, és őt nem vitték magával, aztán belegondolt, hogy ha így történt volna, valószínűleg már az ideg összeroppanás kísértené a Svájcban élő rokonaitól. Erre persze megint jó kedve lett, és ez így ment sokáig. Annyira elveszett a gondolataiban, hogy azt sem tudta, merre megy. Azon kapta magát, hogy a lábai a társalgó felé viszik, és amikor átgondolta, lenne-e valami hátránya annak, hogy bemenjen, arra jutott, hogy előre láthatóan nem.
 A legkisebb zajt sem ütve lépett be, és közömbösen szétnézett. Egy lány volt bent, senki más, no nem mintha társaságra vágyott volna. Bár ahogy belegondolt, az sem lett volna ellenére, ha beszélhetne valakivel. Napok óta alig szólt pár szót. Vállat vonva odalépdelt a kanapén elterülő lányhoz, és bele sem gondolva, hogy ezzel mennyire járathatja le magát, lehuppppant mellé.
 - Szólj, ha zavarok - mosolygott rá. - Lagger vagyok.
Ahogy kicsúsztak a száján a szavak, már szívta is volta vissza őket. De erre nem volt lehetősege, így hát vár a válaszra.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:34
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Bácskay Olivér
INAKTÍV



RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2012. december 29. 19:55 Ugrás a poszthoz

Hella <3

Nagy szakértelemmel tömte a pofázmányába a gumikígyókat, miközben azért a húg felé pillantgatott és igyekezett rögzíteni az agyában mindent amit mondott. Hella soron következő mondatánál azonban a torkán akadt a falat. Csak egyetlen vörös hajú Eridonos leányzóval ápolt mostanában kapcsolatot, vagyis a furcsa az volt, hogy mostanában pont hogy nem. Így már kezdett derengeni Olivér számára, hogy történhetett, hogy az üzenet nem érkezett meg hozzá.
~ Talán nem kellene kerülnöm Lennát. ~
Ő maga sem igazán tudta, hogy tulajdonképpen miért esett mostanában nehezére találkozni a lánnyal, de akárhányszor összefutottak, mindig zavarba jött, és úgy érezte, kicsit szégyelli magát. Pedig nem volt különösebb oka, tulajdonképpen nem csinált semmit. Ettől függetlenül azonban még a színjátszóból is kilépett és igyekezett eltűnni a föld színe alá.
Mindenesetre egy laza vállrándítással terelte a témát, hagyta, Hella hadd kezdjen el másról beszélni. A lány bejutási tervein csak felnevetett és legyintett egyet. Jóízűen röhögte ki a húgát. Imádta a szeleburdiságát, annál is jobban szeretett rajta nevetni, és a lány gyakran adott is neki alkalmat, hogy megtegye.
- Inkább a belógással kellett volna próbálkoznod. Elvegyülni mondjuk az Eridonosok között... Amilyen picike vagy, menne. Bár most már mindegy, ahogy hallom, a portré most már vakon is felismerne. - nevetett fel újra gonosz módon. Még pár percig halvány mosolyával üldögélt, majd Hella indulatain meglepődve a fejét kezdte csóválni, mikor újra megszólalt.
- Köszönöm, de felesleges. Nem szoktam az ilyen eseteket erőszakos módon megoldani, ha bemosol valakinek az olyan... Pórias. Inkább elrejtek egy viperát az ágyában. - vigyorodott el szélesen, és már el is kezdte törni a fejét jobbnál jobb ötleteken, hogy hogyan tehetne keresztbe a Levitásnak, akiről ugyan egyelőre nem tudta kicsoda, ám sejtései akadtak már most.
Ám nem agyalhatott sokáig, ugyanis Hella egy rendkívül bosszantó mondattal szakította félbe a remek gondolatmenetet.
- Hogy mi vagyok...? Tessék? Ezt a hülyeséget meg ki mondta neked? - nagy szemeket meresztett a testvérére, és nem igazán tudott dönteni, hogy akkor most röhögjön-e egyet, vagy inkább a fejét fogja. Ő? Szerelmes? Na csak az kéne meg... Meg hogy az egész suli erről beszéljen.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 20:24 Ugrás a poszthoz

Lagger

Fruzsi nem volt épp kényelmes pozícióban a kanapán, ugyanis elég bénán vetette le rá magát. A lábai a padlón maradtak, csak a testével dőlt ki a puha bútordarabra, amiről egyébként a jobb karja is lelógott. Ennek ellenére nem tett semmiféle lépést annak irányába, hogy felhúzza a lábait is, vagy más módon fészkelődjön. Tekintetét a mennyezetre függesztette, és máris azon kattogott az agya, hogy ha itt nincs élet, akkor merrefelé kellene vennie az irányt, vagy mivel szórakoztathatná el magát. Egyszerűen sosem volt képes megülni a fenekén két percnél tovább, ő mindig akart csinálni valamit.
A következő pillanatban nyílt a helyiség ajtaja, s ez megállította Fruzsit a nap hátralévő részét illető tervek szövögetésében. Halk nesz volt, vagy inkább csak megérzés, Fruzsina egy röpke másodpercig nem is volt benne biztos, hogy tényleg bejött-e valaki, vagy csak a képzelete játszik vele. Bár ő aztán köztudottan nem sok figyelmet szentelt a legtöbb diáktársának, most mégis kíváncsian pillantott az ajtó irányába. Egy ismeretlen lányka volt ott, és éppen a termen jártatta végig a pillantását. Konstatálva, hogy már nincs egyedül, visszafordult a plafonhoz, nem mintha azon lett volna bármi érdekes. Alig hogy ezt megtette, már a szeme sarkából észrevette, hogy a lány felé tart, és megáll a kanapénál.
- Szólni fogok, ne aggódj - egy ravaszkás félmosollyal válaszolt a lánynak. Ő aztán akkor is nagyon ügyesen elküldte a neki nem szimpatikus egyéneket melegebb éghajlatra, ha azok ebbe nem adták beleegyezésüket.
Mikor a lány leült mellé, kicsit összébb húzta magát, ennyi jólneveltség még belé is szorult, de nem kelt fel a fekvő pozícióból.
~ Lagger~ Visszhangzott a fejében a lány neve, érdekesnek találta, de hát sok érdekes névvel találkozott már a Bagolykőben.
- Fruzsina - árulta el ő is a nevét, ezzel egy időben el is felejtve a lányét. A névmemóriája sosem volt túl jó. Leplezetlenül, gyors pillantással mérte végig a másikat. Fiatalabbnak találta magánál, de egyelőre messzemenő következtetéseket nem mert levonni.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 29. 20:41 Ugrás a poszthoz

Fruzsina

Még idejében sikerült magára parancsolnia, hogy ne kezdjen el fecsegni, mint valami buta liba, hanem próbáljon meg inkább jó benyomást kelteni. Már az is csoda volt, hogy Fruzsina nem küldte el melegebb éghajlatra a hívatlan betoppanása miatt. Felsejlett benne a gondolat, hogy talán túl sokat aggódik amiatt, milyen benyomást kelt, de nem volt ideje ezen sokat filózni, hiszen ha már megszólította a lányt, nem bámulhatta némán. Mielőtt azonban bármit is mondhatott volna, a szeme az asztalon sorakozó finomságokra fókuszált, és hirtelen ki is ment a fejéből, hogy o most éppen társalogni próbált.
 - Hmm... - szaladt ki a száján, és felemelkedett a kanapéról. Nem sokat teketóriázott, ontott magának egy bögre fekete teát, és felkapott egy maréknyi kekszet. Csak ezek után maradt ideje arra, hogy Fruzsina felé forduljon.
 - Ne haragudj, de imádom a teát - magyarázta, de közben átkozta is magát, hogy újra fecsegni támadt kedve.
Miért haragudna? - korholta magát. -Nem vagyok a szavak embere...
 - Igazából voltam már itt, nem kéne meglepődnöm a választékon, de valahogy mindig elfelejtem, micsoda finomságok vannak itt - beszélt tovább, és hogy nyomatékot adjon a szavainak, bekapott egy kekszet, majd ivott rá.
 
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:34
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 21:11 Ugrás a poszthoz

Lagger

 Teltek  a rizikós másodpercek, amelyek döntően meghatározták Fruzsina hozzáállását a lányhoz, a rellonosnak meg kellett állapítania, hogy Lagger jól szerepelt az első rostán. Konkrétan, nem kezdett bele, hogy melyik házból való és hány macskája van. Fruzsi nagyon nem bírta a túlbuzgó locsifecsiket. De a jelek szerint Lagger nem volt ilyen, és ennek örült. Fél szemmel figyelte, ahogy a másik teát önt magának, és belemarkol a kekszes tálba.  A lány megjegyzésére nem reagált. Egy ilyen kijelentésre most nem jutott eszébe semmiféle gúnyos, vagy csak hűvös megjegyzés. Valahogy egyébként sem érezte most égető szükségét, hogy undok legyen a lánnyal. Igazából egyáltalán nem bánta a másik jelenlétét, és nem is akarta Laggert szándékosan elüldözni magától.  Arról már nem tehetett, hogy előbb gúnyolódott viháncoló fruskákkal vagy (szó)csatázott bárkivel, minthogy egy teljesen átlagos módon, csipkelődés és beszólogatás nélkül megismerkedjen valakivel.  Az eddigiekből ugyanis úgy tűnt neki, hogy az előbb említettekre nem lett volna vevő Lagger. Olyan meg nincs is értelme csipkelődni, aki nem szól vissza.
- Aha, bár állítólag vannak olyan elvetemültek, akik végignyalják a sütiket, és visszateszik … amúgy meg a  konyhában szinte bármit megcsinálnak a manók… kivéve ha…mindegy – próbálkozott valamiféle kedves választ kipréselni magából, és annyira konyha említésére eszébe jutott az egyik ott tett látogatása valamikor az éjszaka közepén. Valamiért akkor a manók nem teljesítették a kérését. Ezt azonban mégse meséli el Laggernek.  Nem szívesen beszélt magáról, még ha csak egy ilyen apróságról is volt szó.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 29. 22:02 Ugrás a poszthoz

Fruzsina

 Lagger érdeklődve figyelte a lány mondandóját. Kezdett kicsit felengedni most, hogy már nem csak o beszélt. Miközben figyelmesen rágcsált, elgondolkozott rajta, hogy vajon az a keksz, ami éppen a szájában van, áldozatul eshetett-e a Fruzsina által említett merényletnek.
 - Bármit... - ismételte elgondolkozva, nem is törődve azzal, hogy Fruzsi félbehagyta a mondandóját. - Hm, ez nem hangzik rosszul. Még mindig rengeteg dolog van, amit nem tudok az iskoláról - állapította meg. Szórakozottan nézett beszélgetőpartnerére. - Mondd, te hanyad éves is vagy?
Azt már persze elsőre is látta, hogy Fruzsina idősebb nála, de igazából nem volt tippje, hogy hány évvel. Mindent egybevéve, amit a lányról tudott meg, tokéletesen kijelenthette volna, hogy nem tud róla semmit. Ami ugyan nem volt meglepő, hiszen alig beszéltek egymással. Úgy döntött, igyekszik megismerni a lányt, hátha több lesz a találkozásukból, mint egyszeri, felszínes csevely.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:36
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 22:27 Ugrás a poszthoz

Lagger

Fruzsina hosszan elgondolkodva pillantott Laggerre. Azon tűnődött vajon a lány egyszerűen nem is figyelt rá annyira, mint ahogy hitte, és nem is érdekelte annyira minden szava, vagy pont hogy érezte Fruzsina hangján, hogy jobb ha nem erőlteti a befejezetlenül maradt mondatot. Mindenesetre ezt a dolog a lány javára írta. Ugyanakkor egy picike csalódottságot érzett, mert milyen szívesen vágta volna másik képébe, hogy ahhoz neki semmi köze! De a lány még mindig nem adott neki okot az ilyesfajta reakciókra.
- Az nem olyan vészes, hatalmas a birtok meg a kastély is - jegyezte meg közömbösen. Elég kényelmetlenül érezte magát, mert tényleg nem gyakran cseverészett, főleg nem alsóbb évesekkel, hacsak nem volt vele valami célja. A legtöbb ismeretsége mind valami közös érdekből, vagy utálatból fakadt, vagy óra esetleg büntetőmunka alatt köttetett. Nem látta értelmét, hogy ok nélkül beszélgessen valakivel, akiről rövid idő alatt úgysem tud meg sokat, nem kerülnek egymáshoz közel, és attól még hogy egy suliba járnak, egyáltalán nem biztos, hogy még valaha az életben újra szólnak egymáshoz. Most mégis egy ilyen kategóriába tartozó beszélgetést folytatott. Arra, hogy elüsse az időt, ne unatkozzon tökéletes volt.
- Negyedikes vagyok. Te pedig gondolom elsős. - válaszolt Lagger kérdésére, majd mindenféle kérdő hangsúlyt mellőzve, közölte a lány hányadikos lehet.
- Szeretsz ide járni? - kérdezte szórakozottan. Ha már beszélgetnek, úgy gondolta nem ártana valami semleges és könnyű téma felé terelni a beszélgetést, mint például az időjárás vagy az iskola.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 29. 22:42 Ugrás a poszthoz

Fruzsina

 Amikor a lány helyesen megtippelte az évfolyamát, csak bólintott egyet. Volt egy olyan érzése, hogy Fruzsina nem lehet valami társaságkedvelő lény. Nem mintha Lagger imádott volna olyasféle beszélgetéseket lenyomni, mint amilyet most kezdeményezett. Furcsa volt az érdeklődő, vidám személynek lenni a beszélgetésben, és most döbbent csak rá, hogy milyen nagy lépés is volt tőle csak úgy leszólítani egy szinte idegen embert.
 - Szeretsz ide járni? - kérdezte Fruzsina, továbbra sem túlságosan fellelkesülve a beszélgetéstől. Persze ez Lagger önbizalmának nem tett jót, de sejtette, hogy maga sem lett volna érdeklődőbb, mint a lány. Elgondolkozott a válaszán, mielőtt kimondta volna. Szeretett volna továbbra is jó benyomást kelteni.
 - Hát, az biztos, hogy szórakoztatóbb, mint otthon gubbasztani - mondta, aztán tovább filózott a folytatáson. Az már világossá vált, hogy Fruzsina nem fog ódákat zengeni, gondolta, megteszi majd ő. - Tudod, a nőverem kvibli, és egy külföldi zeneiskolába jár. Nagyon sokáig nekem sem jelentkeztek a mágikus képességeim, három évvel ezelőtt már lelkiekben arra készültem, hogy én is zenei pályára megyek, ha már boszorkány nem lehetek. Imádok zenélni, de most, hogy itt lehetek, nagyon meg vagyok könnyebbülve.
Nem igazán tudta, miféle választ várjon erre, azt sem tudta, ha Fruzsina mondta volna ugyan ezt, mit felelt volna neki. Magában megállapította, hogy ez a beszélgetés olyan, mint valami társasjáték, ahol minden lépésedre oda kell figyelni. Vagy mint a sakk. Az egyik bábuddal rossz helyre lépsz, és már borul is a taktikád.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:39
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 29. 23:26 Ugrás a poszthoz

Mary

Az elmúlt napokban még a megszokottnál is fáradtabb voltam. Kissé olyan ez, mint mikor az embert nagyon leszívja egy stresszes helyzet; például vizsga; és utána csak arra vágyik, hogy egész nap az ágyában heverészhessen, és ne kelljen még csak a kisujját sem mozdítani. Ezzel az egésszel mindössze annyi probléma volt, hogy nekem mindez nem árthatott. Futhattam akármennyit, még csak lihegni sem kezdtem. Ez is olyasmi, amit a vámpírlét áldásának szokás nevezni. Mióta eldöntöttem, hogy csak ezekre fogok figyelni, úgy tűnik, mintha egyre több lenne.
Szerettem volna kitörni ebből a megrekedt állapotból, ezért róttam a folyosókat már jó ideje. A gondolataim folyton egy felé kalandoztak, az az egy dolog pedig Kinsey volt. Valamiért nagyon hasonlítottunk –bizonyos értelemben– és ez tett minket tökéletes ellenségekké. Ahogy a mondás is tartja; két dudás egy csárdában… Minden esetre én tényleg mindent megtettem, hogy ne legyen közöttünk olyan feszült a hangulat. Például ott volt az a vacsorameghívás… Oké, arról már inkább ne beszéljünk, hogy néha a legszívesebben jól megharapnám, de mégis! Eddig nem tettem meg, pedig igazán megérdemelné. Ebből is látszik, hogy micsoda fantasztikus önkontrollal rendelkezem. Na meg, a másik dolog, hogy ha ő nem lenne, unatkoznék, tehát eszem ágában sincs félresöpörni az útból.
Egy hirtelen és mindenképpen meggondolatlan ötlettől vezérelve löktem be a társalgó ajtaját. Nem is gondoltam rá, hogy odabent esetleg emberek lesznek, és hogy azoknak az embereknek ki kell tudnom zárni az illatát az agyamból. Nem akartam bajt, éppen ez volt az oka, hogy felcsüccsentem egy távolabbi ablakpárkányra és csak bámultam a sötétséget. A gondolataimnak szabad folyást engedve üldögéltem. A fejemben lepergett rengeteg kérdés a létemmel kapcsolatban, de azzal is tisztában voltam, hogy ezekre egyedül kell megtalálnom a választ. Ez nehezebbnek tűnt, mint hittem.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2012. december 30. 00:38 Ugrás a poszthoz

Katherine

Szép reggelre ébredt aznap, legalább is, neki az volt. Életében először volt lent Bogolyfalván. A cukrászdában még Veronikával is találkozott. Mostanra már visszajött a kastélyba. A kviddicsen járt az esze. Már alig várta, hogy eljöjjön a nap, amikor kipróbálhatja. Most, hogy visszajött a kastélyba, a folyosókat rótta tovább. Még a Bibircsókos Banya folyosóján is járt, és furcsa mód a portré alatt kedve támadt pihenni pár percig. De valahol hallotta, hogy az nem túl szerencsés, ezért inkább nemet mondott az egyre erősödő kísértésnek, és amilyen gyorsan csak tudott, tovább állt a folyosóról. Érdekes mód, ahogy távolodott a kanapétól, a képtől, és az egész folyosótól, úgy hagyott alább a kívánkozásaa pihenésre. A lába szinte magától vitte előre. Gondolatai össze vissza mászkáltak.
~ Jajj, olyan jó lesz, mikor kipróbálhatom a kviddicset. Milyen furi, hogy seprűn kell játszani. És hogy a seprűknek mennyi féle márkája van... Nimbusz, Jólsep, stb... Vajon az unokahúgom mit szólna, ha megtudná, hogy varázsló, azaz boszorkány vagyok? Minden titkom megosztottam vele eddig. Olyan furcsa, hogy ezt semmiképpen sem mondhatom el neki. Pedig annyit mesélhetnék neki... ~ szállt a gondolatfonál. ~ Tényleg! Lehet, hogy ő is varázsló, és jövőre megkapja a levelet, és mindent elmondhatok neki, és akkor együtt leszünk itt, és NAGYON jó lesz! ...Vagyis boszorkány. Miért is veszik ezt külön? Oké, a nemek megkülönböztetése, de a boszorkány kifejezés olyan, mintha gonoszak lennének. És a varázsló könnyebb is. Legalább is nekem jobban a nyelvemre jön... - miközben ezen rágódott, a lábai szép lassan elvitték a társalgóba, és karjai, vagyis kezei, kinyitották az ajtót. Mire magához tért, már a társalgó közepén állt. Körbenézett. Meglátott egy lányt, aki épp nem dumált senkivel, így úgy döntött, oda megy hozzá.
- Szia! - köszönt.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 16:32 Ugrás a poszthoz

Lagger

- Ha szórakozásról van szó, keress bármikor - a lány válaszára Fruzsi ajkai sokat sejtető félmosolyra húzódtak. Ő aztán sokfajta formáját ismerte a kastélyban és a környékén történő szórakozásnak. Habár ezek közül sokat mások talán inkább házirendsértésnek neveztek volna. Mostanában azonban már nem nagyon csinált ilyeneket, csak szerette volna, ha így van, de mióta az Ajándékboltban dolgozott, rengeteget változott. Komolyabb, felelősségteljesebb lett. Hiába, hogy eleinte ez csak kötelesség volt, nem tagadhatta hogy a munka nagyban megváltoztatta őt, és már nem ugyanaz az ember volt, mint egy éve.
Aztán Lagger - Fruzsina szerint, csak hogy ne üljenek csöndben - mondott pár személyes dolgot. Önmagához és az eddigiekhez képest egész érdeklődve hallgatta Lagger szavait. Való igaz, idegesítették, akik elkezdték egész életük történetét elmesélni egy véletlenszerű találkozás alkalmával, de Lagger nem ilyennek bizonyult, és más részről viszont szívesen gyűjtött információt másokról, persze anélkül, hogy neki sokat kelljen elárulnia magáról. Ilyenkor valami beteges felsőbbrendűségi érzés futott át rajta, ahogy jobban megismerte a másikat. Most például - bár Lagger egy szóval sem mondat - rájött, hogy a lánynak aranyvérűnek kell lennie, hisz máskülönben a nővére nem lenne kvibli.
- Hát... a mágiával szerintem többre mész mint a zenével. De akkor gondolom felvetted a melodimágiát. - fűzte hozzá megjegyzéseit a Laggertől hallottakhoz. Ő imádott varázsolni, és már el sem tudta képzelni az életét, hogy mágia nélkül éljen, vagy olyan foglalkozást válasszon, ahol nem használhatja a pálcáját. Ha már így eszébe jutott elő is húzta a talárja - mert most is abban feszített, mint szinte mindig - zsebéből a pálcáját, végre felült rendesen a kanapén és szórakozottan lebegtetni kezdte az egyik sütit. Csak úgy, mert miért ne? Ő ok nélkül is szívesen varázsolgatott.
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 30. 17:06 Ugrás a poszthoz

Fruzsina

 A lány elővette a pálcáját a talárja alól, és se szó se beszéd nekiállt sutit lebegtetni. Nem mintha ez zavarta volna Laggert, inkább csak meglepte. Egy pillanatig elgondolkozott rajta, vajon erre kéne-e valamit reagálnia, de arra jutott, hogy ez Fruzsinának ugyan olyan ösztönös cselekvés lehet, mint neki az, hogy a hajával babrál, vagy dudorászik.
 - A mágia kétség kívül többet segít mint a zene - osztotta a lány nézeteit. - Viszont én még nem döntöttem véglegesen, hogy tényleg ezzel akarok-e foglalkozni. Szerencsére a kettő nem zárja ki egymást.
Amikor a lány szinte csak kijelentette, hogy felvette a Melodimágiát, elintézte egy bólintással. Volt egy olyan érzése, hogy túl sokat beszélt. Úgy döntött, inkább Fruzsi felé tereli a beszélgetést.
 - És neked van valami hobbid? - kérdezte ártatlanul. Kívülről nem tudta volna eldönteni, hogy csinál-e valamit a lány. Remélte, hogy a kérdését nem veszi tolakodásnak. Fruzsina eddig egyszer kezdett el magáról beszélni, azt a mondatát sem fejezte be. Ez inkább feltüzelte mint lelohasztotta Lagger érdeklődését.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:40
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Kőváry Fruzsina
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 30. 20:17 Ugrás a poszthoz

Lagger

Fruzsina hamar beleunt a süti lebegtetésébe, ahogy általában minden másba is. Gyorsan be is fejezte a dolgot, visszaeresztve a finomságot a táncára, a pálcáját pedig újra a talárjába rejtette.
- Szeretek varázsolni - jegyezte meg, csak mert látta, hogy a másik figyelte, mit csinál. Tényleg így volt, ahogy mondta, bár azt már semmi pénzért sem mesélte volna el, hogy miért is ez a nagy szeretet. Ő muglik között nevelkedett, nem is épp a legjobb körülmények között, a varázsvilág pedig egyfajta megváltás volt számára, egy új élet kezdete. Nem mintha egyébként érdekelte volna, ebből milyen következtetésekre jut Lagger.
Ő is csak egy aprót bólint a lány szavaira egyetértése jeléül. A hobbi témára ráncolja a homlokát, elgondolkodik egy pillanatra, mit is nevezhetne hobbinak.
- Nem igazán van. Nincs is rá időm, mert félállásban lent dolgozom a faluban az Ajándékboltban. Rengeteg lehet ott kapni, dísztárgyakat, ékszereket majd feltétlenül nézz be! - reklámozta egy kicsit a boltot. A boltról midig szívesen beszélt. Büszke volt magára, amiért dolgozik, pénzt keres, ellátja magát.
- Nem lenne kedved csinálni valamit...? Nem bírom ezt a punnyadást! Csak most le vagyok eresztve. Általában nem vagyok ilyen nyugis - sóhajtott fel, majd nyújtózkodott egyet. Jobban szerette ha folynak körülötte az események, csinál valamit, nem pedig egy kanapén terpeszkedik céltalan beszélgetést folytatva. Máskor már kitalált volna valami őrültséget, de most semmi ilyesmi nem volt a tarsolyában. Úgy meg aztán nem is lehet őrültségeket elkövetni, ha az ember gondolkozik rajta.  
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Lagger Arm
INAKTÍV


Quo vadis?
RPG hsz: 108
Összes hsz: 1317
Írta: 2012. december 30. 20:35 Ugrás a poszthoz

Fruzsina

 Lagger figyelmesen hallgatta Fruzsinát. Megjegyezte magában, hogy ha majd eljut Bogolyfalvára, feltétlenül benéz az Ajándékboltba. Hirtelen szerepet cseréltek, a lány mondott többet két szónál, nem o, és ez egy pillanatra levette a terhet a válláról. Megjegyezte magában, hogy talán mégis jobb várni, amíg valaki téged szólít meg, mert elküldheted, ha túl fárasztónak találod. Ez az egy baja volt Fruzsinával; a lány kivívta belőle azt, hogy meg akarjon felelni neki, és ez járt egy bizonyos teherrel. Ez részben azért lehetett, mert o idősebb volt Laggernél, de a személyisége egy gyengébb embert, mint például Lagger, egy cseppnyi félelemre utasított. Ahogy ezen gondolkozott, nem is igazán figyelt Fruzsinára, csak fél füllel, így hát kicsit zavarba jött, amikor rajta volt a válasz sora.
 - Hm... nem is tudom. Talán majd máskor - vonta meg a vállát. Nem volt kedve semmilyen őrült ötlethez, és nem tudhatta, Fruzsina mit forgat a fejében. - Ami azt illeti, kicsit el is álmosodtam. Örülök, hogy megismerkedtünk.
Azzal felállt a kanapéról, lesöpörte a morzsákat a talárjáról, és komótosan elindult a hálószobája felé.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2013. január 6. 14:41
Mutasd itt csak az ő hozzászólásait
Második emelet - összes hozzászólása (2472 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 12 ... 82 83 » Fel