Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Pazar meccsük volt- röviden összefoglalva. Annyi minden történt, hogy megszámolni is sokáig tartana a két kezén, de a bunyó része egészen biztosan elraktározódik az agyában. Volt ott földet nyalás, ütés, könyöklés, rúgás szép számmal és sok leamortizált ember. Tekintettel a túlnyomó többségben navinés áldozatokra, inkább a késő éjszakát, pontosabban a hajnali három órát választotta színre lépése idejéül és most nyomja le a gyengélkedő kilincsét nagy sunyin. Akiket még itt ápol Uff, feltehetően már alszanak, de neki csak egyetlen személlyel van dolga: Lottéval. Ugyanis gondolt egyet és úgy döntött, jó poén lesz kilopni a navinés őrzőt a betegszobáról éjnek idején... és levinni a Rellon pincéjébe, mert megteheti.
Halkan, lábujjhegyen lopakodik az ágysorok mellett egész addig, míg Lotte ágyát ki nem fürkészi. Ugyan ritka gyér a fényviszony idebenn, de valahogy csak sikerült megtalálnia a csaj fekhelyét. Odalép mellé, egyik kezét Lotte szájára csúsztatja, hogy az ne sikítson, másikkal megtámaszkodik mellette, míg lehajol a füléhez.
-Nehogy visíts, vagy felkelnek a többiek...- Szinte leheli a szavakat, hogy csak a lány értse. Ha meggyőződött róla, hogy nem lesz itt, most egy rögtönzött sikoly party, elengedi a lányt, de nem egyenesedik fel mellőle, inkább tovább suttog.
-Jöttelek ellopni, mert ilyen király rendes vagyok. Viszlek a Rellonba.- A hangjából kibukik, hogy ha nem a gyengélkedőn volna lopás közben, vihogna a helyzeten. Szerinte marha vicces lenyúlni a Navine őrzőjét éjnek idején és vinni a zöldek közé nyaralni. Nem is nagyon kételkedik benne, hogy Lotte ne jönne, meg amúgy is, ha baja van vele, csak vállra kapja a kis pehelysúlyút és elviszi, kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kopp-kopp-kopp, ismét esik az eső, veri az ablaktáblákat, mintha az elmúlt napokban nem lett volna elég a jóból. Persze vannak, akik szeretik ezt a tocsogós időt, de ő nem tartozik közéjük. Ha már hull az áldás, legyen hó, az ellen fel lehet öltözni rendesen. Némileg unatkozva támasztja állát a tenyerébe, miközben lovaglóülésben ücsörög a Kiva ágya melletti széken az esőcseppeket bámulva.
A gyengélkedőn vannak már egy órája- ennyi ideje talált rá tök véletlenül a tüzeskére a kandallós helyiségben kiterülve. Eredetileg azért ment oda, hogy összeszedje Michelle otthagyott rajzait, de amikor megpillantotta a kinyúlt Kivát, inkább hagyta a fenébe az egészet és felnyalábolta őt, majd felhozta a gyengélkedőre Uffhoz. Mivel az orangután indián nem volt sehol, kiszolgálta magukat az alapvető lázcsillapító főzettel és Kiva orrát befogva rávette, hogy az kinyissa a száját, majd beleöntötte a megfelelő mennyiséget, miután felemelte a fejét, nehogy a torkára menjen a bájital. Szándékosan nem akarja megölni az eridonost annak ellenére, hogy két istenes rúgással még tartozik neki lélekben a múltkoriért. Nem vágja még mindig, miért játszott önkéntes levitamentőt Kiva, de akkor nagyon rondán összerúgták a rezet, azóta nem is nagyon tárgyaltak. Na mindegy, ettől még a tökösség imponáló ténye miatt érdemes volt összevakarni a lányt és lenyomni a torkán a gyógyszert (nem csak lázcsillapítót, de egy adag kalapkúra bájitalt is belenyomott utólag).
Azon filozofál, hogy leégeti-e Kiva a fejét, ha magához tért, vagy sem? Esélyes, hogy hirtelenjében az ágyneműt is fellobbantaná, de nem, talán ennyire nem közveszély a drága. Majd megpróbálja három másodpercbe belesűríteni, mi történt, mielőtt Kiva grillcsirkét csinál belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Magában már megjegyezte, hogy óriási szerencse Kiva K.O. állapota, másképp gyufásat játszana vele. Kicsit őrült a csaj és amúgy totál nem érti, mi baja vele, csak annyi a biztos, hogy a sírba kívánja; érdemes hozzátenni, hogy általában gőze sincs róla, ha utálják, annyira ignorálja más ember véleményét, vagyis na, alapjáraton tudja, hogy rühellés tárgya, de letojja magasról. Ezért is volt jó, hogy Kiva majdnem öntudatlanul feküdt a földön, mint valami elhagyatott kisgyerek. Emlékeztette Michelle-re egy ponton, mikor belekapaszkodott- a nővére ugyanezt tette, mikor kiskorukban ő vitte le az emeletről a földszintre Michelle-t, ha a lány meghűlt. Gyerekekként is ő volt az erősebb, elbírta a nővéreit, de Michelle-t cipelte igazán szívesen, ha kellett. Most kicsit visszatért ez a hangulat és fel nem tudja fogni, miért pont Faraday váltotta ki belőle, de ha akarna se tudna szemét lenni vele ebben a percben. Hiába minden pletyka, nem egy vérbeli szemét állat –szégyen a pofájára – és Kivát is rendes gondossággal és óvatossággal cipeli a gyengélkedőre, úgy fogja a marha nagy karjai között, mint valami elanyátlanodott kisgyereket szokás, ha ringatják, hogy aludjon el.
Túlesnek a gyógyszeres kezelésen nem éppen a finom módon, de muszáj improvizálnia a bekómázott lányon. Szinte felgyulladt a keze, mikor megnézte a csaj homlokát, mennyire forró. Gondolkodott a vizes borogatáson is, de elvileg a lázcsillapító főzet le kellene húzza az egész macerát. Persze azt figyelmen kívül hagyta, hogy Kiva elemi mágus és pont a tüzet kell uralja, fenébe is! Telnek a percek, lassan Kiva is magához tér őt is felrázva a mélázásból. Az ébredezés hangjaira még nem fordul oda, csak a kérdésre mozdul meg: feláll a székről, szó nélkül a közeli asztalhoz megy, amin egy tálban hideg vizet helyezett el, belemártja a mellé rakott kendőt, kicsavarja, visszamegy Kivához és a homlokára teszi.
- Japp. A földön feküdtél és marha lázas voltál. Adtam neked lázcsillapítót és kalapkúra bájitalt. Ha füstöl még a füled.... igen, füstöl. Szóval ne parázz be, ezért van. A kendőt hagyd még a helyén, lejjebb húzza a maradék lázad. Idenyújtod a csuklód? Megmérném a pulzusod. – Tök tárgyilagos, normális hangon beszél, mintha legalábbis orvosi diplomája lenne már, de ez valahol nem olyan meglepő- gyógyítónak akar tovább tanulni és akad érzéke meg kedve is a dologhoz. Kivával se szemétkedik, hogy mi volt ez előtt, csak azt nézi, hogy jöjjön rendbe minél hamarabb. Igazából minél gyorsabban talpra áll, annál gyorsabban térhetnek vissza a szokásos ellenszenvhez- ez a helyzet még neki is furcsa valahol, hogy nem pofozzák egymást agyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csendben, minden árva hang nélkül állítja rá tudatát Kiva figyelésére, ám szemei továbbra is a sötét ablaktáblákat pásztázzák, míg a lány magához nem tér. A rágördülő esőcseppek nosztalgikus hangulatba csalogatják, bűvölik, rögtönzött betege pedig szépen lassan visszatérni látszik Álomföldről. Persze nem magától úszott át oda, de mit tehet az ember, ha holmi földi bajok gyötrik, mint a láz és meghűlés? A gyógyszer egy tisztes kezdőpont, ezért is erőszakolta bele nemrég Kivába a kétféle löttyöt. Ettől majd gyorsabban felépül, nem kell ágyban, párnák közt vesztegelnie- amúgy sem egy túl türelmes alkatként raktározta el magában az eridonos főnixlányt. Megkockáztatja, ha a lánynak egy napnál tovább kell ágyat nyomnia, bele is hülyül a tétlenségbe.
Nem kellett túl sokáig várakoznia, Csipkerózsika egy órán belül magához tér, de a hirtelen mozdulatait már tulajdon feje nem díjazza, jól be is int Kivának egy párnára való visszaszédülés formájában, hogy nyughasson. Mihael maga sem tudta volna szebben visszakoordinálni fekvőbe tüzeskét, mint ő önmagát. Most a pihenés az első, ha Kiva hamar el akar szakadni a marasztaló takaró és lázcsillapító kombójától.
- Füs-töl. – Ismétli meg türelmes-magyarázóan, mialatt két keze mutatóujjaival imitálja, hogyan szokott szállni a füst, csak ezúttal két füle a kiindulópont. Önmagára tükrözi le azt, amit Kiva fülei produkálnak éppen, de ahogy elnézi, a lány magától is rájött már, mi folyik a szervezetében: gyógyulás. A kalapkúra bájital másnapra minden esetben elmulasztja a náthát, legyen az akármilyen csúnya; ha sima meghűlés, megbirkóznak egymással. Inkább megkéri udvariasan a lányt, hogy nyújtsa már ide a kacsóját egy pulzusmérésre- az sem ártana, mert ha rendellenességet tapasztal, hívhatja a Nagyfőnököt gyógyításra és az ki tudja, hol vadássza épp az ebédjét mondjuk. Másik csuklóján ott virít az amúgy egyre sűrűbben használt karórája (sima, analóg darab, ami kibírja a mágikus környezetet), így meg is tudja mérni azt a pulzust ajkaival némán formálva a számokat számolás közben. Még Kiva kérdése sem zökkenti ki, de nem válaszol azonnal, előtte befejezi az alapvizsgálatot. Semmi komoly, minden normális.
- Rendben vagy azt leszámítva, hogy a láz sokat kivett belőled. Hozatok neked egy liter teát, azt mind meg kell idd, meg felkérek egy üveg sima vizet is. Az ásványvíz nem a legjobb ilyenkor. – Mellébeszél, kicsit körít, még a lány homlokán levő kendőt is leemeli, megfordítja és visszahelyezi rá, csak azután néz Kivára komolyabban, hosszabban, na és persze ereszti el végre a csuklóját: szépen visszafekteti azt a lány takarójára, a hasa fölé.
- Hagytalak volna ott? Nem hiszem, ennyire szemét még én sem vagyok. Ramaty az állapotod még… Nyugi, ha kikerültél innen, üldözhetsz kedvedre. Kezdem megszokni, hogy a Mihael-hajtás lesz az új hobbid. – Kissé unott fejjel sóhajt egyet, miközben visszaül a székre – mert eddig kénytelen-kelletlen közel tartózkodott Kivához, hogy elláthassa-, s a következő percben megjelenik mellettük halk pukkanással egy kötvénykés-rövidnadrágos, tapsifülű manó, aki csak azért pukkant be hozzájuk, hogy megkérdezze „Kisasszonkának van-e szüksége valamire?” , Mihael pedig lerendeli az üveg ásványvizet, a kancsó forró citromos-mentás teát és egy tál vegyes salátát rá sem hederítve Kiva esetleges riposztjára.
- Enned is kell, ne próbálj ellenkezni. Vedd úgy, hogy rajtad gyakorolok a gyógyítói pályára. – Ez félig-meddig magyarázat arra, miért nem hagyta ott meggyepesedni Kivát a helyiség közepén és hozta fel a gyengélkedőre. Érdekes, hogy széltében-hosszában szeretik róla terjeszteni, mekkora szemét, mekkora állat, milyen vadbarom, de azért le merné fogadni, hogy szinte senki nem nézi ki belőle a gyógyítói álmait, ahogy azt sem, mennyit tanul, hogy elérje, amit akar, igaz, sokszor a lustasága miatt szívott idáig bukott, vagy épp átcsúsztatott vizsgákkal. De ettől még, ha felkérdeznék tőle az elsőéves orvosis anyagot, nos azzal már tökéletesen tisztában lenne annyira, hogy be merjen menni egy mugli egyetemre vizsgázni. Ennyire szeretné elvégezni ezt a szakot. Innen nézve nincs min csodálkozni, hogy Kivát is úgy próbálja ellátni, hogy tényleg minél hamarabb felálljon innen a lány és egészségesen távozzon a gyengélkedőről, márpedig Kiva problémája még nem is a súlyos kategória, mi több, ezt gyerekjáték gyógyítani összvissz két főzettel.
- Mit kerestél ott egyedül? Ha tudod, hogy beteg vagy, miért nem maradtál ágyban? - Kissé szúrós szemmel méregeti a kisasszonyt, amolyan igazi "nem bírlak, Faraday" módon egy pillanatig, de csak hogy éreztesse, ettől a kis mentőakciótól azért ne nézzék jófiúnak meg kedves gyereknek, szimplán szorult belé is emberség- vagy tudathasadása van és éppen a jó felével társalog Kiva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- A koncentrálás egy új játék megtanulásának a lényege, Agyaska. Azt hittem, zseni levitásként te is erre esküszöl, mikor tanulsz valamit. – Morran fel méltatlankodva, miközben újból átfutja a játékszabályok hatodik paragrafusának harmadik sorát. Érződik a frusztrációja, hogy ebben a nyomorult családi játékban képtelen egyből ráérezni a lényegre, de hát nem született Supermannek, hogy mindenhez értsen, sőt még Clark Kent sem volt egy Mindenható. Jelenleg viszont megalázó módon cseppet sem hasonlít a feje a fess és mindig nyerésre álló Clarkéhoz, sokkal inkább egy vergődő angolnával állítanák rokonságba egy kompetens zsűri tagjai.
- Jó jó, de mire? Azt mondod, figyeljek, oké, figyelek, de konkrétan mire? Vagy mik ezek a mezők? Jesus, itt minden olyan marhára magyarul van. Ennek mi a fordítása például? Mi ez a könyves burkolat, vagy betét, vagy mi? – Mutogat bőszen a takarékbetétkönyv jelére a társas tábláján, bár ez már szinte kétségbeesett mozdulat, hogy wtf, mibe csöppent bele? Persze a másik két levitás már fuldoklik a röhögéstől, s még akkor sem ülnek a szájukra, mikor Mihael roppant rondán rájuk néz, amolyan „helyben kioperálom a lépeteket” pillantással. Nem, itt már nem segítenek a bevett mozdulatok, gesztusok, ez színtiszta alázás innentől kezdve. És még akkor régen Vegasban hitte azt, hogy számított a Ninától elszenvedett, párszázezres dollárkülönbség pókerben.
Ráadásul a következő pillanatokat megkoronázni hívatott, hogy Sára és Miza kiröhögik elfordulva, de még Levente is becsatlakozik félrefordulva, rötyögve. Hát ez gáz, ez orbitálisan gáz. Úgy ül ott, mint egy szörnyen durcás ötéves, akitől elvették a maciját és mindjárt oda fogja verni magát a földhöz, ha nem adják vissza.
- Nem fogsz nyerni. Ez elvileg tiszta matek és valószínűség számítás kell legyen. Ha egyszer is elcsípem, hogyan lehet nyerni, megteszem, vigyázz. – Nos, mindez még talán meggyőző is volna (francokat), ha a végén nem csinálna egy „Hempf!” és oldalra fordulós, dedós mozdulatot a fejével, mint aki most nyilatkoztatta ki, hogy a homokozó az ő felségterülete. Mindazonáltal elég hamar visszatér a ringbe és nemsokára már ismét keresztbe álló szemekkel figyeli a játék alakulását aktív részvétellel egybekötve.
- Akkor most van elég zsém megvenni a családi ház telkét, ugye? Ami tizennyolcezer. Jó, de ez a leveles dolog azt mondja, kimaradok egy dobásból, vagy mi. Olvasd csak el. Nem értem, mit mond. – Tudni kell, hogy Mihael következetesen angolul beszél, illetve szörnyen rosszul és szörnyen erős francia akcentussal próbálgatja a magyart, de ez a nyelv úgy néz ki, meghaladja a képességeit. Ukránul is hamarabb megtanult, mint magyarul, ami azért elég sokat elmond a nyelv nehézségeiről.
- Amúgy... Lin hogy van? Mit csinál? - Próbál mellékes hangnemet megütni, de kiérződik, hogy komolyan érdekli a válasz. Mióta szétváltak, innen-onnan mindig megérdeklődte, mi a helyzet a lánnyal, mert noha tiszavirág életű kapcsolatuk volt, Lint tényleg közel érezte a szívéhez már az egész járást megelőzően is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Felszínes, nyugodt tengeren lebeg. Meleg nyugalom tölti el a lelkét, egész teste semmisnek tekinthető tömeg szempontjából. Magyarul: nem érzi, hogy lenne fizikai valója. Olyan mérhetetlen nyugalom honol benne, mintha minden gondja fokozatosan megoldódott volna, és a lelki béke betölti minden egyes négyzetcentiméterét. Nem tudja, hol van, azt sem, miért, de tegyük hozzá, nincs annyi tudata, hogy ezzel most komolyabban foglalkozzon. Csak lebeg a semmi közepén. Leírhatatlanul kellemes érzés.
Valamikor beúszik érzékei tengerére az a kellemetlen tapasztalat, ami egy szúrásban kezdődik. Nem szereti a szúró érzéseket, olyan kellemetlenek, zavarják a jó kis lazulást, a semmittevést, a puszta létezését. És valamit kell kezdenie ezzel a jelenséggel. Végül is a szúró fájdalom rángatja vissza a jelenbe lassan, cseppenként, míg annyira öntudatára nem ébred, hogy kinyissa a szemeit.
Mindenütt fehérség, retináit bántó fény, orrát gyógyszerillat támadja be. Szereti a gyógyszerszagot, mert úgy hiszi, már a részét képezi a gyógyítói elhivatottságának. Ezért mindig, amikor a párizsi ispotályban jár gyakorlati hétvégén, megnyugvással szívja magába a fertőtlenítő eltéveszthetetlen aromáját. Kinek a parfüm, kinek a klór. Most viszont a fekvőhelyzetéből ítélve úgy fest, ő a páciens, és megfordultak a szerepkörök. A csípője és a karja felváltva szúrnak, égetnek- pár órája Pótcsont Rapidot itatott vele a gyógyító, csak ő nem emlékszik erre a picike részletre. Ahhoz, hogy rendbe hozz egy eltört csontot, jó módszer a csontforrasztó kúrát választani.
- 'sszameg... - Nyög fel halkan mozdulván egy picit fektében, de úgy érzi, a teste nem kultiválja a mocorgás semmilyen formáját. Ez elég sajnálatos, mert szánt szándékkal fel akart ülni. Muszáj lesz feküdnie. S ha már fekvésre ítélte a saját teste, mégis csak jó lenne körbenézni, esetleg menekülő útvonalat keresni, ha valamelyik ellenlábasa eldöntené, hogy rátámad a gyengélkedő szűzi fehérségében. Ám ahelyett, hogy ellenségeket találna, a legnagyobb meglepetésére Cyanne-nel néz farkasszemet. Emlékeztek még? Cupido meglőtte Mihaelt. A szerelem parázsló lángjai azonnal magasra törnek az ifjú sárkány szívében, legalábbis a szeme mániákus csillogása erre enged következtetni.
- Örülök, hogy nem léptél le a fenébe. - Kár volna takargatnia az elégedettségét, mert a Times New Roman, hetvenkettes betűméret így is eléggé árulkodó.
-Mióta fekszek itt? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Percek óta meredt tekintettel bámulja a fal pazar fehérségét. Olyan… fehér. Deep. Az agyára szállt zsibbadt ködön keresztül alig érzékeli, hogy más is jelen van a gyógyítói egységben rajta kívül, hiszen könnyű elfelejteni a patkány auráját, ha nem is akar vele foglalkozni. A dühe már lecsengett, helyét a fáradt unalom vette át majdnem teljesen kitöltve a bensőjét. Minek figyelni a jelentéktelen részletekre? Arra, hogy majdnem szétrúgta Ethan arcberendezését, vagy hogy szabályokat sért meg.

Csendben is elintézhetted volna. Miért nem engedtél a felszínre? Megint bajt kavarsz, pedig nem hiányzik a feltűnés! Eszednél vagy te?
Akár rá is ülhetsz a szádra. Miért zsibongsz a fejemben? Nincs jobb dolgod?
Nyilvánvalóan nincs, ha gondot gondra halmozol ostoba módon, és előbb ütsz, aztán cselekszel. Megnehezíted mindkettőnk életét!
Jójójó, ez mind csak blabla. Megérdemelte. Nem kellett volna… azt… Sigh…
Nem? Tényleg nem bírtad tartani a szád. Valóban jogtalanul járt el?
NA NEHOGY MÁR MEGVÉDD ŐT!
Nem védem. Van különbség objektivitás és pártoskodás között. A vakok persze nem hajlandóak sem meglátni, sem elfogadni. Mikor nő már be a fejed lágya?
Vicces ezt hallani saját magamtól…

Mélázásából Ethan hangja ragadja ki jól szuperáló harapófogóként. Csigalassúsággal fordítja felé a fejét félig leeresztett pillákkal, igazítva egyet a takarón. A lábából eltűnt csontok hála a Pótcsont Rapidnak, épp visszanőnek, de a fájdalomcsillapító főzet tompítja a másik bájital okozta elfogadható kínokat, hogy a sérült tudjon gondolkodni is, ne csak vegetálni. Másodpercekig nem szól semmit a kuzin szavaira, mintha ízlelgetné őket, és próbálná eldönteni, mit mozgatnak meg benne? Ha egyáltalán elindítanak valamilyen folyamatot.
- Én is azt hittem, hogy amiről tudni kell, azt elmondod. De mesélj már, kuzin, mostanában nem bocsátottál rám valamilyen fura átkot, bűbájt, valamit? Amitől akadozni kezd a beszédem és remegni a kezem? Ha valamit kiejtenék a számon? Annyira szeretném tudni, hogy ennek mennyi köze van a suttyó kis ténykedéseidhez? - A szemeiben izzón parázslik a harag és az utálat maradványa, de már semmi lelkiereje nincs nekirontani Ethannek, és különben is... minek? Van értelme? Nincs. Valahol a fejében már ő is elismerte, hogy ez az óvintézkedés bőven kellett Ethan részéről.
- Ha legközelebb neked megyek, nem lesz nálad a pálcád, hogy megvédd magad. Addig megyek, míg elérem. Addig küzdök, míg a föld alá raklak. Ismersz. Még egy dobás, még egy átverés, és megfojtalak. Lassú halált szánok neked, hogy érezd, mi jár egy féregnek, kuzin. – A mondandóját megszakítja egy kényszeredett, halk nyögés, amit a lábából -bájital ide vagy oda- érkező erősebb szúrás vált ki. – És ezzel együtt… hehh, nem. Ne vedd komolyan. Sosem felejtem el, hogy mindketten túl kell éljünk. Neked kicsit könnyebben megy, nekem kicsit nehezebben. Ennyi az egész. A kártyákat már rég leosztották. – Félig-meddig olybá tűnik, mintha magához beszélne, nem Ethanhöz, és a halkuló, motyogásba átmenő, de még épp érthető beszéde is ezt támasztja alá.
- Annyira bírlak gyűlölni. Nem értem, hogy lehetünk ennyire génhibásak, hogy még nem öltük meg egymást csak, mert családot alkotunk. – Szemeit behunyva hátradől ő is leutánozva Ethan testtartását. Azt elfelejti kimondani, hogy az élete roppant unalmassá válna, ha Ethan eltűnne az élők sorából. A masszív utálata befogadására csak ez a pondró képes. A maga kifacsart módján biztos sze…. khm…. megtűri, családi érzések is akadhatnak benne Ethan felé, de hogy ezt nyilvánosságra hozza… Legfeljebb Veritaserummal!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hosszan, súlyosan megül közöttük a csend, ahogy a gondolatok, a vádak, a sérelmek kitöltik a teret. Egyfelől ott a tény, hogy Ethan engedély nélkül bűvölte meg Mihaelt. Másfelől Mihael valóban bebizonyította, hogy szükséges a bűbáj, mert szemrebbenés nélkül elárulta volna az unokaöccsét. Súlyos kár nem származott volna a pletykálkodásból… ezúttal. De ettől még a tény tény marad: a kipofázás megtörtént.
Egy ideig képes állni Ethan higgadt-hideg pillantását- de csak egy ideig. Agya egy hátsó szegmense tisztában van vele, hogy nem tud észérvet felhozni, ami igazolná tette jogosságát. Ekkor tegyük azt is hozzá, hogy Mihaelről van szó: ösztöni gyűlölete és undora saját rokona iránt sokkalta erősebb, semhogy őszintén bánja, amit majdnem megtett. Száját elhúzza, szemeit összeszűkíti, úgy mered továbbra is Ethanre, de néha már pislog közben. Nem tudja kifogástalanul viszonozni a farkasszemezést.
- Mintha olyan k**** nagy dolog lenne, valóban. Tudom, tudom, ne gyere a kioktatással. Presztízs és család és imázs. Ismerem a sztorit, lespórolhatod. Ebből áll ki az egész rohadt életed. Egy színpadi kompozíció, csak a végén nem tapsol meg senki. – Morgása egyre halkul, szisszenésekkel átszőtt nyögések tarkítják- a helyére növő csontok megnehezítik a létezését is jelen pillanatban, de hogy panaszkodni és fájdalomcsillapítót kérni nem fog, az is biztos. Iszonyatosan büszke és ostobán makacs; nem akar gyengeséget mutatni, még ha nyilvánvaló is, hogy nem viseli jól a lábfoltozást. És persze nyugodtan befoghatja a száját: majdnem kirúgta a rokona állkapcsát, annak sem lehet leányálom átvészelni az éjszakát úgy, hogy még aludni sem mer emellett a labilis rohadék mellett.
- Ma éjjel inkább ne... Elég volt ennyi. Ápolgasd a bájgúnár pofád inkább. Jó éjt! - Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, befordul az oldalára és az éjszaka további részét próbálja a lehető leghalkabban átvészelni a párnába fojtva az esetleges fájdalmas nyögéseit. Egyikük sem fog aludni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Néhány órája még meg akarta ölni a pályán, nem hiába ütötte hátba egy gurkóval. Fájt még nézni is, ahogy Kamilla lefordult a seprűről, és elindult mélyrepülésben a föld felé. Becca volt szíves elidőzni, megszemlélni, ahogy a lány lefordul a nyeregből, aztán felhasználta azt a gurkót, hogy Manónak irányítsa és a meccs ment tovább. Nem mondhatni, hogy túl empatikusan bántak a Navine egyik terelőjével, de onnantól kezdve, hogy pályára léptek, mindenki tudta, hogy a barátságnak itt kevés beleszólása lesz az események alakulásába.
Irgalmatlanul mogorva, morcos fejjel lép be a gyenglékedőre egyik kezében egy vödörnyi áfonyás-madártejes fagyit lóbálva. Vesztettel. Ki a fene örülne ennek, komolyan? Legszívesebben kiherélne valakit, de ez már vesztett ügy. A többi meccsen kell összeszedniük magukat jobban, ez van. Viszont most nem feltétlen magáért a meccsért jött ide, hogy utódühöngjön vagy tudja Isten. Érdekli, hogy Kamillával mi van, eltört-e a gerince, ilyesmik. A használható szervek mindig jól jönnek, szóval nyitva kell tartsa a szemét!
Nem kell túl sokáig keresgéljen a jól ismert helyiségben, hogy ráleljen a sárga csillámpóni csaj ágyára, és letegye rá a hátsóját engedély nélkül. Ha Kamilla netán aludt, majd most fel fogja verni módszeresen, ugyanis befogja Kamilla orrát. Nem hagyja lélegezni. Magyarán, köcsög.
- Te nyomorult kis mókus. Túl sok gondot okoztál nekünk. Megmaradsz? - Kedvesség lvl Saint-Venant, és végre elereszti Kamilla orrát, hogy amaz levegőhöz juthasson, ha eddig nem kezdett visítozni és a száján át lélegezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Komótosan ledobja magát Kamilla ágyára, miután megvolt a szidás és a kérdezősködés, mert egy percig sem tervez tovább állva maradni, mint szükséges. Riviera úgysincs a közelben (külön detektort növesztett arra a nőre hangolva!), megteheti, hogy kicsit elengedi magát, és húzza Kamilla agyát.
- Ja, fogjuk rá. Néha azt hittem, egy megkergült csimpánzt látok, de nem voltál rossz... Látszik, hogy gyakoroltál. Sokat. - Végre egy őszinte mosoly, és ezúttal csak megborzolja a szőke tincseket, finoman, kedvesen. Tényleg büszke Kamillára, hiszen együtt edzett vele, tudja, mennyi potenciál lappanghat benne. Sőt, ha Kamilla például Minivel vagy Iannel edzene a továbbiakban, még többet fejlődhetne, mozgó játékossá válhatna, cserélgethetné a posztokat is. De mindezt inkább nem köti a kerti gnóm orrára, a végén még elbízza magát.
- Hogy rohadnátok meg, nyertetek. Komolyan, ki a rák volt az a hülye állat, aki azt tanította nektek, hogy essetek a másikra? Meg minek vettetek be a csapatba egy mozgó Everestet? Vagy honnan akasztottátok azt a gorilla Bloomert? Komolyan, b******, az a srác nem ember, az egy járkáló ház. Kíváncsi lennék, valójában mekkora seprűje van. Biztos csak illúzióbűbájt bocsátottak rá és valójában egy egész fán repked. Egy akkora ökröt képtelen egy hagyományos seprű elbírni. Jééézusom...- Úgy kitör belőle a felháborodott sopánkodás, mint a gáton áttörő folyam. Amit azok a nyomorékok leműveltek a pályán, istenkáromlás volt, komolyan. Csodálkozott is rajta, hogy a játékvezető ilyen elnézően viselkedett velük szemben. Leköpte volna az összes retkest helyben. Még most is remeg a dühtől.
- Hm? - A nagy ócsárlásban teljesen megfeledkezett a fagyi és a két kanál édes hármasáról, most viszont, hogy szóba jött, előbb lenéz az ölében árválkodó jókora dobozra, aztán vissza Kamillára, végül hagyja szétterülni a képén azt a jellegzetes, csúfondáros vigyort.
- Ha jól leszel, talán. - Ezzel leszerkeszti a bödön (mert ez egy bazinagy bödön) fedelét, és az egyik kanállal egy jókora adagot kapar ki belőle.
- Mondd, hogy "Ááá". - Tényleg meg akarja etetni Kamillát. És nem, nem fogja a kanalat odaadni, míg ezt a röhejes kis jelenetet le nem játsszák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem áll szándékában agyondicsérni Kamillát, mert ha olyan tündöklő teljesítményt nyújtott volna a kollegina, most nem feküdne beutalva a gyengélkedőn gyógyulófélben levő háttal, amit ő maga, Mihael intézett el neki. Úgy értem, a hátsérülést. Mi mást is kaphatna egy vadorzó rellonostól? Van a simulékony típusú rellonos, meg ez, a Mihael-féle. Egyáltalán nem érti, Kamilla miért nem az Ethan-féle nyalifalikkal barátkozik inkább. Ettől független egyáltalán nem zavarja a lány jelenléte az életében.
Na de a következő napirendi ponton aztán nem türtőzteti magát. Úgy szidja a szerencsétlen navinés játékokat, mint a pokrócot. Tényleg idióták voltak, tényleg egy hegyomlást raktak a karikáikhoz, és tényleg menjenek a francba a szabálytalanságaikkal most már. Legközelebb karóra tűzi őket, ha sokat pattognak és játsszák az agyukat. Barmok.
- Kééépzelem. - Forgatja meg látványosan a szemeit amolyan "na ne mondd már" jelzéssel. Még jó, hogy Kamilla veszi a lapot, különben nem sok további megbeszélnivalójuk akadna a mai meccset illetően. Katasztrófa és undorító volt sok szempontból, maradjunk ennyiben.
- Vagy mi nem. Mondjuk az a hegy. Egy kis robbantó átok és mindjárt állíthatunk a méretein. Mondjuk száz centivel legyen rövidebb. Kezdésnek. Úgy egészen kibékülnék az istentelen lófejével. - Utálja Bloomert. Minek csinálták a szülei ilyen rohadt nagyra? Miért nem mentek el egy varázsgenetikushoz, hogy azzal a lópofájával kezdjenek valamit? Az élet megválaszolatlanul maradó kérdései.
- Ugyan kérlek. Ha nem kérsz, megeszem egyedül. - Megvonja a vállát abszolút nyugalommal, bár a végén csak beledugja -minden finomkodást mellőzve- azt a kanalat Kamilla szájába. - Remélem, lefagyott az a borsószemnyi agyad. - Ez csak a natúr kedvesség.