36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 8. 19:54 | Link

Lanetta

 Tiszta utálat jön ebből a rellonos teremtésből. Elemi erővel süt róla, hogy utálja a saját fajtáján kívüli diákokat. Mintha rajtuk kívül mindenki alsóbbrendű lenne. Bosszantó, de mindenkinek lehet tévhite, ezért nem lehet öt megszólni. Megjelent egy srác, több mint valószínű ő lehet ennek a kis nőcskének a párja. Első nézésre róla sem lehet többet, vagyis jobbat elmondani, mint Gerdácskáról. Végre távozófélben van ez a nem is minek nevezhető lány, már várhatóan bosszantó módon csinál egy dolgot. Lemásolja Lanetta karkötőjét, amit nem nagyon mondok olyan nagy problémának, de azt igen, hogy egy bűbájjal eltünteti az eredetit. Még el is dobja. Kissé haragra gerjedek e tette miatt, de vissza fogom magam. Lanettával ellentétben nekem sikerült, ő azonban nem tudta ezt megtenni. Meg is értem, hiszen nem egy jó tett volt attól a cafkától. Az volt a szerencse, hogy Lana átka nem talált. Már az ő szemszögéből értem ezt. Bocsánatot kér az indulatos kirohanásér. Nem haragszom érte, hiszen lehet, én is így tettem volna az ő helyében.
- Nincs baj! Több, mint valószínű, én is így reagáltam volna a helyzetre. remélem neked nem történt bajod! Megkeressük a karkötőt, vagy menjünk vissza a házainkba? Eléggé elment az idő ezzel a.... -
 nem tudjam mit mondjak a rellonos lányra. Csúnyát meg nem akartam. Tartok attól, hogy nem éppen jó színben tüntetne az fel engem Lanetta szemében. feltettem a kérdést, hogy keressük e a karkötőjét. Nem tudom, most ez kell e neki ezek után. Látszik megviselte őt, hogy majdnem megkaparintotta, csak egy rosszindulatú személy miatt kezdhetjük elölről az egészet.
- Sajnálom a dolgot Lanetta! segíthetek valamiben? -
 Nem tudom mit mondjak még. Nem voltam ilyen helyzetben, és a vígasztalásnak sem vagyok az embere még. Remélem segíthetek valahogy neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2016. január 8. 20:44 | Link

Benedek
- Nem megyek vissza...
Vállai merevek maradtak, hangja kissé elszomorodott és cseppnyi méregként ott gyöngyözött a keserűség benne, még a szavakat is alig találta, azután elcsendesedett néhány pillanatra. Összeszedte magát, és mikor megfordult már mosolygott. Tudta, hogy nem engedheti meg magának, hogy a hangulata felülírja a viselkedését. Gyakran küzd ez ellen, és ezen az estén nem akart veszíteni, még ha eddig ő is állt vereségre hajolva. Mosolyognia kellett, vidámnak maradnia, kitartónak és elszántnak. Ez a cél lebegett szemei előtt.
- Ugye segítesz megkeresni? Ha hagynám, hogy elvesszen a karkötőm, az felérne egy győzelemmel Hollóhaj kisasszony részéről- nem várta meg a másik válaszát, azonnal elindult arra, amerre remélte a keresendő tárgy körülbelüli helyét.
Négykézlábra ereszkedett és a szőnyegben turkált, ujjait belemélyesztve annak puha rojtjai közé. A könyvespolc alsóbb részein is végigtapogatózott, majd következett a polc alja ahol végül sikerült kitapintania valamit, ami hasonlított a elveszett karkötőre. Azonnal megmarkolta, és egy elégedett felkiáltás kíséretében az ég felé emelte ökölbe szorított karját. Megtalálta. Megtalálta, és mostantól nem fogja elhagyni, mert biztos volt abban, hogy ha újból egy ilyen lány kezébe kerül majd, nem biztos, hogy akkora szerencséje lesz, hogy vissza is fogja kapni.
Feltápászkodott a földről, és Benedek előtt állt csak meg, nem tartva be azt a bár lépésnyi távolságot sem, amit általában idegen vagy a közelmúltban megismert emberek között tartani szokott.
- Köszönöm a segítséget, Beni - súgta, most először használva a fiú igazi neve helyett egy általa elgondolt becenevet. Azután még közelebb lépett hozzá, és szó nélkül megölelte. Ezt sem tette túl gyakran, de abban a pillanatban túltengett benne a megtalálás okozta jókedv és öröm. Nem tartotta túl sokáig markai között a fiút, hamar elhátrált és kedélyes mosollyal ajkain indult el az ajtó felé, hogy keressen valakit, aki leszedi majd az átkot, ezzel újra láthatóvá téve az aprócska ajándékot, melyet mától sohasem fog levenni. Soha, még egy perc erejéig sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 11. 15:19 | Link

Vér Lanetta

 Keserűen, de egyben bosszúsan válaszolt kérdésemre, ami természetes reakció volt tőle. Ezért sem haragszom rá, tudom, nem készakarva reagált így, hanem reflexből. Pillanatok alatt összeszedte magát, kicsit elgondolkodhatott, az iménti beszólás után. Már mosolyogva tette fel a kérdést, van e kedvem újra neki állni keresni. Gondolkodás nélkül megteszem neki.
- Persze, ezek után, amit ez a fekete démon művelt, már meg sem kottyan nekem egy kis keresgélés. -
 Nem is kellet sokat várni arra a pillanatra, hogy megtalálja valamelyikünk. Lanetta sokkal hamarabb megtalálta, mint ahogy reménykedtem, de ennek nagyon is örülök, mert így hamarabb érünk ennek a végére. Nem is csodálkozok azon, mennyire örül neki, hiszen meg van a féltett tárgy, és nem kap ki érte, hogy nincs meg. Felém tart, és megölel. Erre nem számítottam, de nem csodálkozok. Hiszen biztos vagyok abban, így mutatja ki háláját, hogy segítettem neki. Örülök, hogy meglett a tárgy, de a legjobban annak örülök, hogy megismerhettem egy szeretetre méltó leányzót. Ami ezt illeti, nagyon is jól esett az ölelés tőle. Ezután, az ajtó felé megy, és megköszöni szóban is a segítségemet.
- Nagyon szívesen máskor is. Örülök annak, sikeresen megtaláltuk a karkötődet. Még ha láthatatlan is. -
 Ez egy kicsit mókás ebben a formában. Elvesztette, és láthatatlanul találta meg. Ez nem változtat a lényegen, hogy ott van a karkötő, ahol kell. Így én sem maradok egymagamban, ezért gyorsan visszamegyek a házam területére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 11. 17:19 | Link

Partay Alfi.
outfit.
Előzmény.


Fent nem azt a reakciót kaptam, amire számítottam, hanem negatívabbat. Megszeppenve pillogtam rá, ahogy kiakadt és dacosan megismételte önmagát.
- Mert biztos én tehetek arról, hogy a víz alatt lepkekakit sem értettem belőled… - ráncoltam a szemöldökömet, úgy morrantam vissza. - De, válaszolva a kérdésedre, igen jártam nálatok, megyek, ha hívtok és amúgy nem nyúltam semmihez, csak Matt ágyába rúgtam bele a kis lábujjammal. Nem csináltam nálatok lakberendezést az éjszaka közepén, nem az volt a célom, hogy felkeltsem az egész navinét, meg titeket. - Aztán gondolkodtam pár pillanatig és folytattam. - Igen, szerepelek a ház csapatában, szerkesztő is vagyok, és patrónusnak is beálltam. -  Láttam rajta, hogy nem igazán jött be neki ez a szoba, pedig az elején olyan jó kedéllyel indult. Lehet az zavarta, hogy nem tudott beszélgetni velem. Szem forgatva, beletörődötten felsóhajtottam, beleegyeztem.
- Jó, ha ennyire szeretnél, menjünk a társalgóba. Ott majd mindenre válaszolok. Amúgy nem haragszom, legalább érdeklődsz. - A mondatom másik felénél már egy mosoly húzódott az orrom alatt. Aztán csak mélylevegőt vettem, de ezzel párhuzamban úgy kihúztam magamat, hogy a fejem a plafonon koppant. Hamar oda kaptam a sajgó buksimra a kezemmel, jól megdörzsöltem, és észre sem vettem, hogy a hajam vizes lett. Igen ám, ügyes voltam és bebugolt miattam a szoba, legalább is nálam.
Egyenesen megindultam kifelé az akváriumból, amint kiléptem onnét, kerek szemekkel konstatáltam, hogy talpig vizes voltam. WUT?! Mi a fene? Ezt hogy hoztam össze? És ezekhez hasonló kérdések fordultak meg a fejemben, de aztán végül nem érdekelt. Amint kievickélt Alfi is, megtapsoltam utána pedig jól megnéztem, hogy ő vizes volt-e, de nem is kerítettem akkora feneket annak, hogy úgy néztem ki, mint egy hajótörést elszenvedett szivárvány póni.
- Izéke, mit is kérdeztél... Ja tudom. - ugrott be a kérdése, nem direkt kérdeztem vissza, de komolyan nem emlékeztem hirtelen. - A tavalyi végzősbál előtt pár héttel ismertük meg egymást. Vicces volt, mert vele hívattam el magamat. A story a következő, a nyakán lógtam, mint egy kis lajhár és addig nem eresztettem, amíg el nem hívott. Igazából nem volt nehéz. Összejönni meg idén, a halloweeni bálon, nagyon vicces volt az, az este, de jól végződött. - halvány pír jelent meg a még nedves arcomon, ami alatt egy mosoly is húzódott. Kellemes, mókás, de egyben szív megdobogtató emlékképek villantak be a szemeim elé.  Közben már majdnem odaértünk a társalgóhoz. Belekapaszkodtam a kilincsbe és lenyomtam azt, majd beléptem. Nem foglalkoztam az ott lébecoló diáksággal, befoglaltam az egyik fotel végét. Közben megpaskoltam a mellettem lévő helyet, hogy fáradjon oda.
- Szerintem törd be. Mármint a lányt, de nem úgy, hogy letámadod, hogy " Cső, nagyon teccesz!" hanem szépen finoman bókolsz neki, kis ajándékokkal, bókokkal leped el. Ha neki is tetszel, akkor szabad az utad. Asszem. - vigyorogva és egyben gyengén öklömmel meglöktem a vállánál, tudtára adva, hogy nincs harag és nem is volt. Bírtam a fejét, meg amúgy sem tudtam sohasem két percnél tovább haragudni az emberekre, kivéve, ha olyan dolgot csináltak, ami elég mély nyomot hagyott bennem.
- Miért, ki a lány? - le sem tagadhattam volna azt a kíváncsi fajtámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 11. 20:03 | Link

Péter Fanni

 Végre megérkeztünk a társalgóba. Elhelyezkedik Fanni, majd melléhuppanok. Végre egy rendes hely, ahol normálisan lehet beszélgetni, nem kell ide - oda úszni, ha normálisan akar az ember mondani valamit a másiknak. Még mindig bennem van egy kicsit az akváriumi mufurc, de kezdem átvenni Fanni jókedvét, és már se hol nincs a rosszkedv. Nem lehet elkerülni a kérdést, kíváncsi a lány nevére, aki tetszik nekem.
- Nem baj, ha most nem mondom el a lány nevét. Amúgy, már bevetettem ezeket a fegyvereket, amiket te itt felsoroltál. Szépen lassan, lépésenként kell menni. A leányzó nem éppen az a kapkodós fajta, én nagyobb léptekben haladnák, de ez nem egy emberen múlik. Nem rég ismertük meg egymást. Azért pedzegetem a dolgot, próbálom olyan mederbe terelni a dolgokat, hogy egyre közelebb kerüljek a célhoz. Ne félts engem. Ha érdekel a dolog, majd néha mesélek neked a fejleményekről. -
 Mesélem Fanninak, hogyan álok nyestével. Nem akarom még így kimondani konkrétan, mi a helyzet kettőnkkel, de ahogy látom, Fanniban megbízhatok, és meg is teszem. Megkedveltem őt, és nem állok el attól, hogy a későbbiekben meséljek jobban erről a kapcsolatról neki.
- Vicceltem ám, amikor a szobában lévő szétpakolásról beszéltem. Akkor majd találkozunk a kviddicspályán, mert én is tag vagyok a saját házam csapatában. Én is írogatok, szerkesztő vagyok én is. Szóval, több közös dolog van, amit csinálunk a saját házunkban. Milyen témájú cikkeket szoktál írni. Én zenei rovatot vezetek. Albumokat ajánlok, szeretem csinálni. Állítólag olvassák rendesen az újságot, legalábbis ez a visszajelzés. -
 Mindketten ugyanazt a tevékenységet csináljuk a saját házunkban. Ami jó, mert ez azt jelenti, hogy körülbelül ugyanazokat a dolgokat szeretjük csinálni.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2016. január 11. 20:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 11. 22:24 | Link

Partay Alfi.
outfit.


Aranyos volt, ahogy mesélt nekem a lányról, aki bejött neki. Jól esett, hogy ilyen személyes infókat is megosztott velem, mondjuk, én is hasonló dolgokat meséltem neki, bár azok már megtörtént esetek voltak. Még pár tanáccsal is elláttam, hogy én mit tettem volna a helyében, de utána biztosított róla, hogy épp ezeket tette. Így csak mosolyogtam rajta, helyén volt az esze.
- Semmi baj, majd egyszer megtudom, hogy ki ő. - mosolyogva oldalra döntöttem a fejemet s a már száradó tincseimet kisepertem az arcomból. Zavartak a kilátásban, illetve tartottam attól, hogy az így is meglévő „néhaveddfel” szemüvegemet kötelezővé fogom tenni, jó is volna... Haha. Nem.
- Még jó, hogy vicceltél! Háh, nem tudod rám kenni a manók ügyetlenségét!- vihogva megböktem a vállánál a mutatóujjammal és utána visszahúztam, szórakozottan vigyorogtam. - Hát, maximumjövőre, idén már nehezen. Mert már volt navine-eridon meccs! - felkacagtam, tudtam, hogy ezzel tisztában volt, de azért mégis elmondtam. - Egyébként, ha gondolod, egyszer kirángathatnád Mattet és a lánykát a kviddicspályára. Duplarandi.  Elrepülgetnénk vagy valami. Vagy bemehetnénk a faluba és ott beülhetnénk sütizni.- kacagva adtam neki az ötleteket, persze nem gondoltam komolyan, sőt végig sem gondoltam mit mondtam, csak kijött belőlem, mint mindig.
- Amm... még nem régóta írogatok, eddig egy saját cikkem volt és vagy kettő közös a szobatársammal. De most tervezek cikket írni, zenésen gondolkodom, de azon belül még fogalmam sincs, hogy mit… vagy hogy. Lehet, bemutatok egy bandát. De még nem tudom. Majd még eldöntöm. - vigyorogtam rá a srácra, az ujjaim összefűztem és úgy pillogtam rá.
- Egyébként milyen zenét hallgatsz? Meg milyen előadókat? Magyart vagy inkább külföldit? - megérdeklődtem tőle, hátha tudott nekem mondani olyan csapatokat vagy énekeseket, akikkel bővíthettem azoknak a daloknak a listáját, ami ott volt a fejemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 13. 15:59 | Link

Péter Fanni

 Nagyon jó társaság Fanni, ahogy mondja, hogy szívesen megismerné a leányzót, akiről beszéltem neki, eszembe jut, már napok óta nem találkoztam vele. Most Fannival beszélgetek, rá figyelek.
- Te is inkább zenei téren indulsz el cikk írás területén. Majd figyelni fogom miket írogatsz, nehogy ismerős dolgok merüljenek fel, amit már más megírt, egy másik lapban korábban. Na, ez vicc volt csak. Szerintem nem lehet ezzel a témával mellényúlni. Én sem igazán a sláger albumokról írok. Inkább azokat a lemezeket teszem előtérbe, amelyek nagy hatással voltak, vannak a zene fejlődésére. Ahogy végiggondolom a dolgot, eddig csak magyar albumokról firkáltam, de ezt nem érzem problémának. Jobban szeretem a magyar előadókat. A jövőre nézve is vannak elképzeléseim, milyen koncepciók lesznek a rovatomban. -
 Mondom el neki, mik az elképzeléseim. Eddig mi alapján válogattam össze, hogy mely albumok kerüljenek a cikkeimbe. Kell egy kis elképzelés, mit ír le.
- Én inkább magyar előadókat hallgatok, de a külföldi zenekarok sem esnek ki a láthatáromból. Gitár orientált zenéket kedvelem.Ez a laza rocktól, a kőkemény metálig terjed, persze az igényeseket. Instrumentális zenéket is bejönnek, de nem is olyan rég került a képbe a ska és a roskabilly. Szóval nem egyszerű behatárolni miket is hallgatok. -
 Beszélek tovább a zenéről, de már nem a cikk, és az újság kapcsán, hanem már rátértem, az én általam hallgatott stílusokra. Fanni felhozza a duplarandi ötletét, valahogy én nem vagyok oda érte, lehet azért, mert még nem voltam ilyenen.
- Erről a négyes randiról még nem nagyon tudom, hogy bejönne e nekem. Majd puhatolózok a hölgyeménynél, és meglátjuk mi lesz. -
 Lehetséges, nem lesz ettől nagyon jó kedve Fanninak, hogy nemigazán jön be az ötlete. Ahogy eddig megismertem, nem fog érte megsértődni, és örökre felém se nézni.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2016. január 13. 20:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2016. január 13. 19:33 | Link

Etelka

Folyamatosan a fülemben csengtek a szavai, még jóval később is, azonban a pálcámon a szorításomat egyáltalán nem állt szándékomban enyhíteni. Ettől függetlenül viszont, nem állt szándékomban úgy tűnni, mint aki alatt mindjárt összeroskadnak a lábai, így aztán szépen elővettem rendesen azt a pálcát, és magam előtt keresztben megfogtam, a markolatát a jobb, a másik végét a bal kezemmel fogva. Nyugodtabb testtartást vettem fel, kissé kifújtam a levegőt, kékjeimet pedig a nőre szegeztem.
Elégedetten sóhajtottam egy picit, láthatóan sikerült eltalánom, hogy mi az amit hallani szeretett volna, bár volt egy erős sejtésem, hogy hamarosan ki fog ábrándulni. Portnipper igazgató úr valószínűleg nem pont az a fajta "előkelőség", akivel Etelka szívesen teázgatott volna... Gyanítottam, hogy elégedetlen lesz majd, de egyelőre azonban neki erről nem kellett tudnia. Nekem pedig éppen elég lesz az igazgatótól annyi, hogy biztonságba kerülök, mert onnantól nem egyedül leszek egy vámpír ellen az elsőévfolyamos kis varázslataimmal.
Egyébként sem értem, hogy kerülhet ide egy ilyen vámpír.
Futott át az agyamon, az ilyen szócskát meg is nyomtam gondolatban. Adamre gondoltam, aki szintén megfordult a kastélyban. Ő tudott alkalmazkodni, sőt, még az iskolai életnek is szerves része volt az Edictum kapcsán. Ugyanakkor Etelkáról hasonló kvalitásokat nem lehetett elmondani. Hogyan jutott be ide? Vagy ha eddig is itt volt, akkor hol volt idáig? Miért nem hallottam még róla soha? Miért lehet itt egyáltalán, ha egyszer veszélyes? Sok kérdés cikázott bennem, és csak reménykedni mertem, hogy az igazgatói irodában majd válaszra lelek velük kapcsolatban. És hogy eljutok odáig.
- Köszönöm. - léptem közelebb Etelkához, bár erőszakot kellett, hogy vegyek magamon. Egy könnyed, elegáns mozdulattal vettem el az egyik csészét. Igyekeztem engedelmesnek tűnni, és abban is biztos voltam, hogy a mozdulataim kecsessége is Etelka számára a jólneveltség számlájára fog íródni (holott szegény nem tudhatta, hogy ma már szinte csak a táncosok rendelkeznek ilyen képességekkel a hétköznapokban). Úgy voltam vele, hogy minél "jobban" viselkedem, annál hamarabb érhetem el nála, amit akarok. Nem volt könnyű rávennem erre magamat, mert legszívesebben már kiszaladtam volna a társalgóból, vagy már rég elcibáltam volna magammal az igazgatóiba, csak hogy vége legyen az egésznek... De nem találtam okos ötletnek, hogy kihúzzam a gyufát.
- Ha úgy érzi készen áll, akkor pedig szívesen mutatom az utat. - néztem rá, mikzöben finoman visszatettem a csészémet az asztalra, és vetettem egy segélykérő pillantást a manóra. Ha ő esetleg hamarabb elszabadul innen mint én, egyébként is hozhatna segítséget, ennyire talán még a házimanók sincsenek a fejükre ejtve... Legalábbis őszintén reméltem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 13. 19:48 | Link

Partay Alfi.
outfit.


- Ahahahaaa, nagyon vicces. - nyelvet öltöttem rá, persze vigyorogtam, nem adtam jelét annak, hogy rosszul esett volna, mert nem esett. Csak nevettem rajta.
- Hát én szerintem a külföldi előadókat fogom előnyben részesíteni, tudom-tudom, hogy a magyart kellene, de azokban annyira nem vagyok otthon. Persze, a magyarokról is fogok írni, de általában külföldiekről, vagy nem tudom. - vontam meg a vállamat, még tényleg nem döntöttem el, hogy mit is szeretnék majd csinálni, pedig már lassan bele kellett kezdenem a cikkembe.
- Szereted a gitárorientált dalokat? Én is, ezért is tanultam meg gitározni, bár a suliban még nem hallottak. - körbepillantottam a szobán- Remélem nem is fognak. - sutyorogva hajoltam a füléhez, aztán visszahúzódtam. - Talán csak a szobatársaim és Matt hallott, ennyi. A gitározást meg hagyom Lilithnek, meg Mattnek, ők a nagy zenészek, én meg hozzájuk képest csak egy hobbist vagyok. - mosolyogva vontam meg a vállam. Nem igazán hangoztattam, hogy gitároztam, bár nehéz volt letagadnom, hogy ügyesen tudtam játszani rajta. Egyébként az említett hangszer ott pihent az ágyam alatt.
A fejemben felgyulladt egy kis villanykörte, mert hamar azon kaptam magamat, hogy ismét hülyeségeket fecsegtem össze-vissza. Jelenesetben felajánlottam egy duplarandit. Benedek húzta a száját. Láttam a fején, hogy nem tetszett neki, de azért végigmondtam.
- Oh, semmi baj! - meglegyintettem gyengén a vállát, épp hogy csak hozzá értem, nehogy fájjon neki. - Nem azért mondtam, mert muszáj, csak felvetés volt. Amit a lomtárba dobunk és egy jobb klikk-törlés gombbal örökre eltávolítunk. – hangosan felnevettem, s már megint a kockadumát nyomtam. Le sem lehetett lőni aznap, annyit pofáztam. Lehet, Benedek nem értette, hogy miről beszéltem, mert így félvérként jobban tisztában voltam a mugli kütyükkel, nem úgy, mint egy aranyvérű. Kivéve apu, apu tökéletes.
- Jaj tényleg, mondtad, hogy kviddicsezel, milyen poszton játszol? - hatalmasra kerekedett szemekkel pillogtam rá, kíváncsian vártam a válaszát, érdekelt, meg az is, hogy féltsem-e tőle a közeljövőben a hátsómat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 15. 16:49 | Link

Péter Fanni

 Ez a zenei téma nagyon bejön mindkettőnknek, ezért is beszélünk annyit róla. Kiderül, hogy tanulgat gitározni. Bár ahogy mesél róla, nem nagyon lehet kitartó.
- A gitározás az jó. Nekem a basszusgitár tetszik, de még nem jutottam el addig, hogy elkezdjek megtanulni rajta játszani. -
 Visszatérünk a kviddicsre. Mindenkinél valahogy betalálok ezzel a témával. Már nagyon unom, de nem mondom el ezt senkinek. Nem akarom, hogy megkövezzenek, akiknek ez szívügyük.
- Hajtó vagyok, de még csak most kezdtem el ezt az egészet. Majd pár meccs után elválik, hogyan tovább. Ha nem annyira jön be, mint vártam, akkor majd lepasszolom. Te milyen poszton játszol? -
 Dobtam vissza a kérdést Fanninak. Kíváncsi vagyok rá, mit játszik. Szerintem ő is hajtó. Majd elárulja.
 
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2016. január 15. 20:03 | Link




Fáradt lépteim egyenesen a Társalgóba vezettek, mivel nem volt kedvem lemenni a faluba. Fogalmam sem volt, mit is akarok csinálni itt, s bár nem szokásom céltalanul bolyongani, mostanában egyre gyakrabban előfordul, hogy megadom magamnak ezt a luxust, és egy kicsit belefeledkezek a gondolataimba ahelyett, hogy tanulnék, vagy valami értelmes dolgot csinálnék. Áttanultam az előző nyári szünetet is, meg a tanévet is, úgyhogy most megengedhetek magamnak ilyesmiket. Annyira szigorúan fogom magam, mióta idekerültem, hogy ez már kijár.
A terembe érkezvén körülnéztem; jó páran itt időztek, házikat írva vagy csak beszélgetve, nevetgélve. Nem nagyon érdekeltek az ittlévők, mivel egyiküket sem ismertem, és még csak nem is fogott meg senki sem annyira, hogy egy pillantásnál többre "méltassam".
Ami miatt nem fordultam ki azonnal, az a zene volt. Nem gyakran szoktam rádiót hallgatni, az egyik lánynyál viszont volt egy miniatűr méretű, ami jazzt árasztott magából. Senki sem nézné ki belőlem, hogy szeretem az ilyesmit, de nagyjából ez az egyetlen műfaj, amit nem semlegesen hallgatok, hanem időről időre egészen bele tudok feledkezni.
Tehát emiatt döntöttem úgy, hogy beljebb lépek, s leülök egy fotelra az egyik asztalhoz, egyedül. Ennyi történt összesen. Leültem, hátradőltem, s bal kezemmel megtámasztottam a fejem, hogy lehunyt szemmel egyszerűen lazítsak egy kicsit, félretéve a teendőim, meg hogy le kéne mennem a faluba, és minden hasonló hülyeséget. Talán még sóhajtottam is egy aprót. Most végre talán nyugodtan lehetek egy kicsit.
Gondolataimat is félresöpörtem, az időről időre felbukkanó foszlányokat pedig eleresztgettem, illetve elméláztam rajtuk, ha arra érdemesek voltak. De ennyi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 16. 14:22 | Link

Partay Alfi.
outfit.


- Hát ez poén.– felröhögtem - Otthon van egy basszerom, erősítővel, állvánnyal meg ilyen hangerőpedállal. Jövőre tervezem behozni és a mostanival kicserélni, mert most csak az akusztikus van bent, amihez ugye nem kell semmilyen elektromos mugliketyere. - meséltem neki a két kis drágámról. Nem szerettem volna felvágósnak tűnni, csak elmeséltem neki, hogy milyen az otthoni hangszerem. Már egy ideje azt tervezgettem, hogy apu egyik ismerősével meg kellene bűvöltetni a basszert, mert akkor nem kell beráncigálnom ide az erősítőjét meg a többi bigyót, amik kellenénk hozzá.  Majd egyszer, ha otthon leszek meg, ha kitúrtam onnét azt a… lotyót. Gyűlöltem.
- Amúgy a mugli nagybátyám ilyen hangszerboltban dolgozik, onnét vannak nekem is ezek a kütyük, ha gondolod, el tudok neked intézni egy basszusgitárt. - ajánlottam fel ezt a lehetőséget, jó fej volt, és Mattracka szobatársa. Úgy voltam vele, hogy aki Mattrackának volt a barátja, az én barátom is volt.
Ekkor beugrott ismét a kviddics, kedvenc sportommá nőtte ki magát már akkor, pedig nem játszottam olyan régóta, sőt.
- Úúúúúúúúú, hajtó poszt, az tök jóó. –csorgattam a nyálamat - Én fogó vagyok! – hüvelykujjammal a mellkasomra böktem, emellett egy büszke vigyor ült azon a csinos kis pofimon - Csak úgy cikázok a pályán, amikor meglátom a cikeszt. Igazából eddig csak két meccsen vettem részt, de az utóbbin megkóstolta az egyik guresz a seprűm és elég érdekes volt az előre haladásom, mert balra húzott az, az átok. De elkaptam a cikeszt. Viszont a poén az, hogy csak azért kaptam el, mert balra húzott a járgányom, szóval Fortuna mellettem állt. - megpusziltam a jobb tenyerem, majd az ég felé küldtem a puszit, Fortunának, a szerencse istennőjének.
Nem sokkal később valami furát, valami kellemetlent éreztem s dideregni kezdtem most már kicsit jobban, mint eddig. Még a karom is libabőrössé vált, hűvös volt, nem is kicsit. Tuti valaki kinyithatta az ablakot vagy valami, mert hirtelen hűvös szellők járták át a meleg szobát. Összehúzódtam, dörzsölgetni kezdtem mancsaimmal a felkarjaimat. Próbáltam melegíteni magamat.
- Most tényleg hideg van, vagy csak én fázom? - igen, a vizes ruháknak és hűvöskés kastélynak ez bizony jó kis kombója volt ahhoz, hogy a télen pórul járt akváriumi diákok egy finom kis TüdőGyuluskát kapjanak. Természetesen nekem erre nem volt szükségem, hiába, hogy Lori-néni seperc alatt helyrerakna. Nem hiányzott egy Gyula sem az életemből, nekem volt egy Mattracom már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 16. 17:31 | Link

Péter Fanni

 Kiderült, milyen poszton játszik. Fogóként szerepel csapatában. Még az a szerencsém, hogy terelő. Így, egy estleges találkozásunk alkalmával, nem fog különböző golyókkal célozni engem. Ha egyáltalán addig még a csapat tagja leszek. Néha, ahogy észrevettem magamon, nagyon hangulat váltó tudok lenni. Rendszerint teszek olyan dolgokat ilyenkor, amiket amúgy nem. Nem szoktam megbánni az ilyenkor hozott döntéseimet.
- A basszusgitárt fontolóra veszem, amikor döntésre jutok, szólok. Itt mindenki olyan komolyan veszi a kviddicset, számomra még csak egy sport. Azért jelentkeztem elsősorban, mert itt nincs más. Sokáig tartó aktív sportolás után a mozgás hiányozna egy idő után, így csinálnom kell valamit. Engem nem fertőzött még meg, de nem is tartom olyan kirívóan nagyon jó sportnak. Időtöltésnek jó. Nem ér fel azzal a sporttal, amit csináltam otthon. -
 Ezekkel a kijelentésekkel, amit mondtam a kvidiccsel kapcsolatban, nem nagyon jutottam közelebb a lány szívéhez. Gondolom én, de tényleg nem értem, miért rajonganak annyira ezért a sportért. Nem is nagyon létezik más a varázslóvilágban.
- Én nem fázom.Igaz, nekem sincs melegem a vizes terem után. Ezek után biztos nem megyek oda többet. Nem is értem, hogyan mehet be oda valaki, az első alkalom után is. -
 Nem is fogok megbarátkozni azzal a hellyel. Van elég jó hely még azon kívül is a kastélyban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Szikszai Csanád
INAKTÍV


Mini Xixo; Bubi no.2; Bubié
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 451
Írta: 2016. január 17. 20:23 | Link

Szépvölgyi Richárd

Minden alkalommal érdekesség tárgyává válik az a személy, aki egyszer csak berobban az ajtón, főleg, ha az a szó szoros értelmében történik. A bent lévők minden bizonyára a holtakat is megirigylő csendben nézhettek rám, mikor szabályosan beestem az ajtón, és háttal csapódtam a földre. Azt viszont senki ne kérdezze meg, hogyan sikerült összehoznom ezt a mutatványt, mert én magam sem tudom. Vagyis, az a része biztos, hogy nem a folyosón kellene gördeszkáznom, és trükköket tanulnom, mert az biztos, hogy ez lesz az eredménye. A járgányom közben begurult, és az egyik fotelnél csapódott le, ahol egy srác ücsörgött éppen. Egyelőre nem foglalkoztam vele, azzal voltam elfoglalva, hogy ne csillagokat lássak a plafonon. Lassan ültem fel, tarkómat fogva, és némi szisszenések közepette. Felállni még nem mertem, mert tuti, hogy elszédültem volna, és akkor meg visszazuttyanok a földre, és kezdhetem előröl az egész ceremóniát.
Miután már kezdtem tisztán látni, fel kellett térképeznem a kezemet, meg a lábaimat, mert természetes, hogy rövid ujjúban, és térnadrágban kell deszkázni, mert úgy az igazi. Ennek pedig az a hátránya, hogy szép kis sérülésekkel gazdagodhat az ember, amik még vérezhetnek is. S persze nem is én lennék, ha nem borítanám be a kék padlót a véremmel. Szisszenve piszkálgattam, de természetes, hogy emiatt nem áll el. Feltápászkodtam, és megindultam az egyik üres helyhez, ami nem máshol volt, mint annál a fiúnál, ahol a deszkám is megállt. Lehuppantam vele szemben, nem zavartatva magamat, és elkezdtem kotorászni a zsebemben, egy zsebkendő után.
– Bocsi, nincs véletlen nálad egy zsebkendő, vagy kötszer, vagy valami? –szólítottam meg kérlelően a velem szemben ülő fiút, miután a kutatásom eredménytelenül zárult. Csak remélni tudom, hogy akad nála a kettő közül valamelyik, és sikerül legalább letakarnom a sebet, mielőtt hazaegyek, és bekötözöm. Vagyis valahogy úgy kell hazajutnom, hogy Attila bácsi ne lásson meg, mert aztán kitér a hitéből is, ha meglátja a sebet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Took a little of my heart; Drained some energy [...]
[...] Standing here on my feet; Proud as I can be
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 17. 21:25 | Link

Partay Alfi.
outfit.

Nagyokat pislogva hallgattam végig Benedek monológját. Tetszett, ahogy őszintén elmondta nekem a véleményét a sportról. Jó, mondjuk nem esett annyira jól, hogy ő nem élte bele magát annyira ebbe, mint én vagy a legtöbbiek, de elfogadtam. Nem voltam én senki sem, hogy eldönthessem, kinek mi tetszhetett és mi nem. Ő hobbiként kezelte, én sportként. Pont.
- Tetszik az őszinteséged. – elmosolyodtam - Egyébként mit sportoltál ezelőtt? Fociztál? - érdeklődtem tőle, ha félvér volt, akkor ő is nagy eséllyel tudta miről is beszéltem. Reméltem, hogy nem csak értetlen, bamba pillantásokat kapok majd vissza, mert már unalmas volt az aranyvérűeknek mindig elmagyarázni a mugli dolgokat. Ufónak éreztem magamat. Miss Ufó.
A kviddics és a sportolás beszélgetése közben megcsapott a hideg, nem is kicsit, elkezdtem fázni. Vacogtam a fogaim összekocogtattam és a bőröm libabőrössé vált, összehúztam magamat. Valamelyik idióta kivágta az ablakot, és bejött a hideg.
- De... de te nem is lettél vizes én meg csurom víz vagyok, mert úgy lefejeltem a plafont, mint akinek kötelező. Meg ez a hideg nem fog segíteni azon, hogy megszáradjak... - lebiggyeszttettem az ajkaim, majd az ablak felé pillantottam, ahol az egyik évfolyamtársam hűsölt.. télen. Ez normális volt?!
- Hé, nem zárnád be az ablakot, lécci? Megfagyunk! - remegett a hangom a didergés miatt. Az a szemétláda pedig csak nevetett egyet és tovább hűsölt. Mérgesen összehúztam mindkét szemöldököm majd Benedekre pillantottam, láthatta az arcomon, hogy már igencsak morcos voltam.
Így hát ismét szóltam annak a gyökérnek, de erre sem reagált.
- Benedek, most fogj vissza, vagy kivágom az ablakon és hűsölhet a hóban... - morogtam az orrom alatt. Miss. Forrófejű felbukkant és már kezdett is a műsorba. Vártam még pár pillanatig, majd megkapaszkodtam a kanapéban majd kinyomtam magamat onnét, trappolva megindultam afelé az tahóhoz, amelyik ott élvezkedett az ablakban. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy frissen fürdetett macska, olyan csúnyán is néztem.
Utoljára módosította:Péter Fanni, 2016. január 18. 19:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 18. 19:03 | Link

Péter Fanni

 Egy ritka példánya Fanni, annak a kevés diákok egyikének, akik nem ölnének meg az előbb említett dolog hallatán. Sőt, ő még meg is köszöni az őszinteséget. Nem is nagyon hangoztatom, hogy nem hat meg annyira a kviddics, és csak azért játszok, mert az otthoni aktív mozgást pótoljam. Nagyon is képben van a lány, lehet van valami köze a muglitársadalomhoz. Megemlíti, talán focizhattam. nem talált, de nem rossz példa, hiszen a muglik közt ez a legkedveltebb sport.
- Nem fociztam. Én nagyon sokáig vívtam. Méghozzá nagyon is jól. Ne haragudj, ez nagyképűségnek tűnik, de nem azért mondom. Sok versenyre jártunk, és a legtöbbjén nyertem, vagy benne voltam az első háromban. Tehetségesnek tartottak, még a korosztályos válogatottban is szerepeltem. Ezért is választottam itt a kviddicset, kezdett hiányozni a mozgás.
 Fanni fázott, és ennek oka az volt, hogy az egyik idióta társunk kinyitotta az ablakot. Normális válasz nemlétezhet rá. hiszen odakint hideg van, idebent sincs az a nagy meleg, hogy indokolt lenne kinyitni az ablakot.
  - Légyszíve csukd be az ablakot, nem mindenki szenved forróságban, hogy eltűrje a hideget, ami bejön. -
 Nem hogy a lány kérésére sem csukta be, de még az enyémre is röhögéssel válaszolt. Felpattantam, az ablakhoz menve, kissé eltolva értetlen társunkat, becsuktam az ablakot.
- Na, így már jobb. Remélem így is marad. -
 Reméltem nem nagyon fog ellenkezni. Kis kakaskodás után, probléma nélkül odébb állt. Visszahuppantam a kanapéra.
- Így már azért jobb lesz egy kicsit. Te mást sportoltál a kviddicsen kívül? -
 Mondtam neki mosolyogva, remélve, nem fog megfagyni. tettem fel neki a kérdést.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2016. január 18. 19:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 23. 19:16 | Link

Adrian


Rachel meleg szobájában üldögélt, éppen befejezte az egyik szorgalmi megírását, amikor elkezdett kicsit kaparni a torka.
~ A fenébe, már csak ez hiányzott, nem szeretnék lebetegedni! Holy shit! Hol van a sálam? ~ -morgolódott magában a lány, majd előhalászta az egyik szép, színes vékonyka sálját a szekrényéből, majd megkötötte nyakán és utána készített egy meleg citromos-mézes teát.
Remélte, hogy jobban lesz, szerencsére még nem fájt annyira a torka, csak épphogy, de mindenképp meg akarta előzni a bajt, hiszen ki szeret beteg lenni? Hát senki...a kórság pedig mindig rosszkor jön. Miközben a torokfájáson sopánkodott, egy bagoly érkezett egy üzenettel, melyet az egyik barátnője írt neki:

"Kedves Rach,

Mi van veled, élsz még? Igazán írhatnál néha, remélem, hogy nem felejtettél el, nem lenne szép tőled! Hiányzol nekem és a csajoknak, nagyon unalmasak a mindennapjaink nélküled, hiányzik a nevetésed, a mosolyod, a hülyeségeid, egyszerűen minden! Reméljük, hogy hamarosan hazalátogatsz, aztán összefutunk és felelevenítjük a régi szép időket! Mi jól vagyunk, itt minden renden van, egyébként is ismered a mondást: rossz pénz nem vész el.

Na, puszi, írj majd Xoxooo:

Ashley és a csajok"


A lány kicsit elszégyellte magát, valóban nem írt már egy jó ideje barátnőinek, pedig egyáltalán nem felejtette el őket és hiányoztak neki, csak egyszerűen vagy nem volt rá ideje, vagy lusta volt, ami nem mentség. Megígértette magával, hogy másnap életjelet ad magáról és küld egy baglyot feléjük, csak, hogy tudják, minden a legnagyobb rendben van és nem feledkezett meg róluk, valamint beszámol majd nekik az itteni eseményekről is.
A Rellonos fekete hosszú ujjú felsőt, sötét farmert tornacipőt viselt, haját kiengedve hagyta, nyakán pedig a szép, vidám színű sál díszelgett.
Nem volt kedve egész nap a szobájában ücsörögni, egyébként sem érezte magát rosszul, tele volt energiával, úgyhogy elhatározta, hogy tesz egy kört és elmegy valahová. Miután bezárta maga mögött az ajtót, az útja egyenesen a társalgó felé vezetett, vitt magával egy könyvet is olvasgatni.
A helyiségben a kandallóhoz közel az egyik kényelmes fotelben foglalt helyet, majd elkezdte olvasni könyvét és közben élvezte a tűz melegét, ezen a hideg téli estén tökéletes program volt számára a kikapcsolódás ezen formája.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 24. 14:10 | Link

Rachel

Voltak fenntartásai azzal kapcsolatban, hogy a "társalgó" feliratú helyiségbe akár csak betegye a lábát, elvégre, mit ad Isten, ott társalogni kellene. Rian - önmaga legnagyobb sajnálatára - förtelmes volt az említett tevékenységben, amíg nem érezte úgy, hogy elég jó kapcsolatban állna partnerével, s mivel pillanatnyilag az iskola falai között ugyanazzal a személlyel - saját hiedelmei szerint - nem találkozott kétszer, ez erősen megnehezítette a dolgát. (A valóság persze nem teljesen tükrözte az elsős elképzeléseit, ugyanis órákon már többször is találkozott a vele egy évfolyamba járó diákokkal, de mivel hajlamos volt a tanterembe lépéskor gondosan kikapcsolni az agyát és bármi segédeszközt, ami képessé tenné, hogy a későbbiekben bármilyen hasznos információra emlékezzen, ez számára nem volt olyan nyilvánvaló.)
Nem sok ideje volt azonban dönteni -  tanári árnyék tiszteletet parancsoló diszpozíciója elől menekült. Amint meghallotta a súlyos, magabiztos lépteket, melyek szinte kétségtelenül Felagund professzorhoz tartoztak, úgy érezte, itt az idő, hogy elszeljen, ugyanis - bár nem volt benne biztos - úgy rémlett Rian számára, mintha az ő órája helyett aludt volna csütörtök reggel, és egyelőre nem állt készen arra, hogy szembe nézzen tettei következményével. Nem tudta, mennyire veszik komolyan a jelenlétet ebben az iskolában, de biztos volt benne, hogy nem számít túl jó pontnak, ha már az első héten lóg, még ha nem is direkt csinálta. Egyébként is, mennyi rá az esély, hogy pont őt hiányolja a professzor az óráról...és olyan nehéz beleszokni az időeltolódásba is, teljesen jogos volt, hogy egy kicsit tovább aludt.
Csak hát a tanárok nem sűrűn értik meg, hogy egy hiányzás lehet akkor is indokolt, ha nem az infúziósállványt tologatja valaki maga mellett.
Nem volt mit tenni, benyitott hát a társalgó nevezetű helyiségbe - túl sokáig gondolkodott, és elfogytak a menekülési útvonalak, de talán nem lesz tömve a helyiség, vagy ha igen, elvegyülhet valamelyest.
Néma, könnyed léptekkel vette birtokba a helyiséget, mozdulatai és jelenléte annyi zajt sem csaptak, mint a kandalló tüzében roppanó fák nesze. Nem vette észre, hogy volna rajta kívül bárki is a helyiségben, első pillantásra ugyanis nem vette észre a kandalló közelében olvasó rellonost, így zavartalanul vette szemügyre a helyiséget.
 - A bagolyköves lakberendezési egységre ráférne egy továbbképzés - motyogta, miközben tekintete végigvándorolt az alapvetően kék színezetű teremben, ahol - ki tudja, milyen oknál fogva - az ezüst fotelekre piros párnákat hajigáltak, de a kandalló már aranyozott volt, a falakat pedig fulladásig tömték híres-hírhedt varázslók képeivel. Nem igazán érdekelte az ilyesmi, de a látványtól szinte fájt a szépérzéke.
 - Vigyázzon csak a szájára, fiatalúr! - dohogott egy pocakos öregúrt ábrázoló festmény a füle mellett, kisebb ugrásra késztetve a gyanútlanul álldogáló fiút.
 - Ha nem tükrözi az ízlését, csak távozzon - tette hozzá egy szigorú tekintetű boszorka, aki smaragdzöld süvege mögül lesújtóan méregette Riant. S ez még csak a kezdet volt - egyre több és több festmény kapcsolódott be, s hangosan adták az elsős tudtára, mit gondolnak, hova kellene tennie a véleményét. (Segítség: nem a zsebébe.)
 - Anyám borogass - nyögte a srác, erre ugyanis igazán nem számított, amikor hangot adott nemtetszésének. Segítségkérően nézett körbe, s most, hogy jobban szemügyre vette a foteleket, meg is látta a neki eddig háttal ülő lányt - feltéve, hogy az illető addig nem szólt -, s most vagy soha alapon belopta a köztük húzódó távolságot, hogy szembe kerüljön a másikkal.
 - Mit gondolsz, a festmények meg tudnak lincselni, ha nagyon szeretnék? - tette fel a kérdést teljesen őszintén, számára természetellenesen felemelve a hangját - noha ez az átlagembernek az alapvető beszéd hangerejét jelentette, de Rian hajlamos volt motyogni -, hogy mondandója a festett alakok moraja felett is érthető legyen. - Öh, szerinted van rá esély, hogy menekülni kéne? - tette még hozzá, megörülve, hogy van a teremben valaki, akire ráháríthatja a döntés felelősségét - ő maga ugyanis irtózott minden ilyesmitől, és hajlamos volt még azt is mástól megtudni, mit kellene reggeliznie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 24. 16:35 | Link

Adrian


A lány nyugodtan olvasgatta könyvét, nem is figyelt fel arra, hogy van még a helyiségben rajta kívül más is, annyira belefeledkezett a történetbe. Amikor az ismeretlen fiú megszólította, annyira megriadt, hogy szinte kirepítette a művet kezéből, de volt még annyi lélekjelenléte, hogy félúton elkapja. Ez történik, ha elmélyül valamiben az ember és hirtelen megzavarják, a hirtelen jött dolgokra sosem lehet felkészülni.
- Hogy mi? Meglincselni? -ez a két kifejezés szaladt ki a száján, miközben csodálkozva fordult oda a másikhoz, nem igazán értette, hogy miért kérdezi ezt a fiú, majd lerakta maga mellé a könyvet és körbepillantott óvatosan, a látvány pedig magáért beszélt, mivel az összes festmény nagyon zabosnak nézett ki, ami pedig arra engedte következtetni a lányt, hogy a srác valami olyat mondhatott, vagy művelhetett, ami nagyon nem nyerte el a tetszésüket. Nem volt betojva, mert nem ő okozta a gondot, és egyébként sem félt ezektől a mű dolgoktól, de látta, hogy az ismeretlen tart tőle, hogy hirtelen levetődnek a falról és támadásba lendülnek. Ebbe belegondolva nagyokat mosolygott magában a Rellonos, mert elképzelni sem tudta, hogy a nagy szájukon kívül mire lehetnének még képesek a feldühödött portrék.
- Látom, elsőre sikerült megkedveltetni magad velük, mit csináltál, hogy ennyire dühösek rád? -érdeklődött vigyorogva Rachel, miközben ülőpozíciót váltott a fotelben, komótosabban helyezkedett el, a könyvét pedig arrébb tolta, hogy még véletlenül se zavarja nagy kényelmében.
- Nos, kérdésedre válaszolva nem igazán tudom elképzelni, hogy meglincselnének, csak a szájuk jár, ne is törődj velük szerintem! Aggodalomra semmi ok, legalábbis én még nem láttam olyan műalkotást, amitől menekülnöm kellett volna, de szitkozódni és árulkodni nagyon szeretnek, szóval lehet, hogy beárulnak majd az egyik tanárnak, erre jobb, ha felkészülsz! -válaszolta "megnyugtatóan" a lány, aki mókásnak tartotta az egész szituációt és teljesen biztos volt benne, hogy a fiú még totálisan újonc, így még nincs tisztában a dolgok itteni menetével kapcsolatban.
- Ha gondolod leszek a testőröd! Bár úgy tudom, hogy a képek interakciói limitálva vannak, átjárhatnak egymáshoz, beszélgethet velük az ember, imitálhatja mind az igazi énje viselkedését, de arról nem tudok, hogy bárkiben is kárt tehetnének! -tette hozzá a releváns információkat Rach, hogy azért valamiféle visszajelzést adjon a fiúnak, mert kicsit megsajnálta, hogy ennyire tanácstalan, de a megvédés dolgot akkor sem tudta kihagyni.
~ Vajon melyik házba sorolták be? Nem igazán tudom elképzelni, hogy Rellonos legyen, szerintem Navine-s, vagy Eridonos lehet, de nem biztos, mindenesetre majd úgyis kiderül. ~
- Ha megdobnám valamelyiket ezzel a könyvvel akkor kipróbálhatnánk, hogy meddig képesek elmenni, mit gondolsz? -kérdezte kedvesen Rachel közben újra a könyv felé nyúlt és magához ragadta, bár biztos volt benne, hogyha célba talál, akkor az igazgatói irodába fog vezetni mindkettejük útja, ez pedig nem vetne túl jó fényt rá és az újoncra, viszont kíváncsi volt rá, hogyan fog reagálni erre a srác, akinek még mindig nem tudta a nevét, mert nem mutatkozott be neki, úgyhogy egyelőre csak egy ismeretlen diák volt számára.
A Rellonos nem bánta meg végül, hogy megzavarták, mert legalább történt valami, a sok szürke hétköznap után gyorsan bele tud fásulni az ember a monotonitásba és az unalomba, ami egy idő után teljesen felemészti, ha nem tesz semmit sem ellene.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2016. február 28. 16:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 24. 18:20 | Link

Rachel


Bősz bólogatásba fogott, így a feje tetején lévő hajkorona - mely jobb napokon fején ülő méretes macskára, rosszabbakon átázott pulira emlékeztetett - vad csapongásba kezdett.
 - Lincselni. Vagy akasztani. Vagy lefejezni. Az egyik festményen láttam egy guillotine-t is - hadarta, hogy érzékeltesse a másikkal a helyzet komolyságát, mert látta a lányon, hogy csak elnézően - és talán kicsit lesajánlóan - somolyog a lehetőség hallatára. Pedig...mágia. Bármi lehetséges. Bármi.
Kissé zavartan mosolyogva vakarta meg a tarkóját; igaza volt a másiknak, a fiú valóban irigylésre méltóan jó első benyomást tett.
 - Hát, csak utaltam rá, hogy idegrusnya a társalgó - jegyezte meg széttárt karokkal, mint aki nem is érti, mi ezzel a probléma. Hirtelen néma csend lett, s az összes festett arc egy emberként fordult feléjük - majd ismét megindult a ricsaj, ahogy a portréalakok egymás szavába vágva próbálták érzékeltetni felháborodásukat.
 - De hát ha tényleg az... - motyogta Rian, hangjában a tanácstalanság zöngéjével. Ő személy szerint mindig jobban értékelte az őszinteséget, mint a kegyes hazugságokat, de mint látható, jelen pillanatban ezzel egyedül volt.
Valamennyire hitt a lánynak, hogy tényleg nem itt fog rövidke és többnyire eseménytelen élete csúfos véget érni, de a rövid monológ végére inkább csak nyugtalanabb lett.
 - Az rosszabb! - nyögte, miközben a mögötte álló fotelbe vetette magát. Bármelyik nap szívesebben választotta volna a lincselést, minthogy a tanárai számára ilyen gyorsan kiderüljön, hogy valójában ügyetlen, inkompetens és abszolút nem illik az iskolába, mert még a végén eszükbe jutna felrakni őt az első vonatra, akárhova megy.
És mivel esélyes volt, hogy nem csatlakozik a vándorcirkuszhoz, egyszer haza kellene érnie bemutatni az ősöknek, hogy mit sikerült alkotnia négy-öt nap leforgása alatt.
Viszont: a festményeknek fogalmuk sem volt, ő kicsoda.
Ez a gondolat egészen megváltásként hatott, hiszen a külső jellemzése alapján nem sokra mentek volna - biztosan sok ázsiai származású, alacsony, filigrán tizennégy éves fiú mászkált hatalmas hajjal és gigantikus szemüveggel. Egy kis elterelés azonban soha nem árt...
 - A nevem egyébként... - tekintetét villámgyorsan körbejártatta a teremben -...Wall...Fire...man - tákolta össze végül, jól hangsúlyozva, miközben pillantása a kandallón állapodott meg. Igen, a Tűzoltó Fal egy legitim név a messzi-messzi földről, ahonnan főhősünk érkezett, mely sokak számára talán "Lipótmező" néven ismert.
Nos, az legalább biztos, hogy senkit nem fog rossz hírbe keverni, ha esetleg tényleg egy tanár fülébe jut.
Ha meg is döbbent a lány felvetésén, miszerint cirógassák meg könyvek segítségével távolról és jó nagy erőbedobással a festményeket, nem látszott Rian arcán (s mindez nem abból az alapvető tényből volt eredeztethető, hogy Rian arca alapvetően is alig látható a hajmennyiség mögött).
 - Azt hiszem, az nem vallana túl jó neveltetésre - jegyezte meg némi morfondírozást követően, mintha más probléma nem is lenne a cselekedettel, csak hogy kicsit udvariatlan. - De ha úgy gondolod, hogy ez valamennyire előrébb viheti az ügyünket, mindenféleképpen ki kellene próbálni - tette hozzá komolyan, elvégre hogy jönne ő ahhoz, hogy bárki ötletét megvétózza?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 24. 19:01 | Link

Adrian


A Rellonos továbbra sem vesztette el jókedvét, azt viszont megjegyezte magában, hogy a fiú nagyon elemében van, mármint ami az idegeskedést és aggódást illeti, kissé túlpörgött, de azt nem tudta eldönteni, hogy alapból ilyen típus, vagy ez a szerencsétlen eset váltotta ki belőle ezt a negatív viselkedést.
- Nyugi, ne pörögd túl magad! Szerintem nem ez az első eset, biztos vagyok benne, hogy más is hangot adott véleményének ezzel az ízléstelen, pocsék hellyel kapcsolatban. -nyugtatta a srácot, de csak halkan válaszolt neki, nehogy meghallja a felbőszült nagyérdemű, akik a falon lógva juttatták érvényre nemtetszésüket.
~ Nem hiányozna, hogy még jobban felhergeljék magukat, így is az az egyetlen pozitívum ebben a szerencsétlen helyzetben, hogy nem tudnak lejönni a falról ~
- Csak egy jó tanács: szerintem ne mérgesítsd fel őket még jobban, akkor még lehet arra esélyed, hogy megúszd a dolgot, hiszen nem is ismernek. - mondta Rachel, miközben a könyvet visszarakta eredeti helyére, maga mellé, jelezve, hogy esze ágában sincs kihívni a sorsot maga ellen, ezt egy tömör megfogalmazással a fiú tudtára adta:
- Hát nem is arra gondoltam, hogy én vágom hozzájuk! Te is tudod, hogy semmi jó nem sülne ki a dologból, szóval hanyagoljuk ezt a megoldást! Szerintem, ha megtartod magadnak a véleményed, akkor lenyugszanak, nem kell velük tudatni, hogy egy gáz helyen "élnek", tudják azt ők maguktól és fáj nekik az igazság. Egyébként elég fura neved van, ez most komoly? Nehezen tudom elhinni, hogy ez az igazi neved, vagy ha igen, hát akkor ...... -harapta el mondandója végét a Rellonos, miközben szemöldökét felvonva figyelte diáktársát.
- Rachel vagyok, semmi extra, szokványos név, egyesek Rach-nek becéznek. Melyik házba jársz? -érdeklődött a lány, közben könyve halk puffanással a földön landolt, valahogyan sikeresen leverte karjával, de nem igazán izgatta magát, elhever az ott is, mindegy neki, hogy fenn, vagy lenn van, egyszerűen csak padlót fogott.
~ Elég érdekes ez a srác, mintha titkolna valamit, de vajon mit? Miért nem beszél magáról őszintén? Rejtély az egész! ~
- Egyébként jó neveltetést kaptam, talán túl jót is, de nem mindig tartom be a példaértékű viselkedést, ha van rá lehetőségem, akkor úgy cselekszem, ahogyan kedvem tartja, nem szeretem, ha korlátok közé szorítanak. -adott választ egy kis fáziskéséssel Rach, mert a jó neveltetés nem állt távol tőle, csak éppen nem mindig tartotta be az aranyszabályokat.
A festmények újra egymás szavába vágva ricsajoztak, a Rellonos nem zavartatta magát, egyáltalán nem idegesítette a háttérzaj.
- Most jól kimérgelődik magukat, aztán majd elhallgatnak, legalább feldobta valaki a napjukat és van közös beszédtémájuk, nézd a dolgok pozitív oldalát! -jelentette ki a lány, majd pillantása beszélgetőpartneréről a könyvre vándorolt, mely ott pihent a lába előtt a padlón - nagyon jó helyen volt ott egyelőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 24. 20:49 | Link


Rachel

A fiút kicsit zavarta, hogy frissen szerzett ismerőse ilyen jól szórakozik, de személyes győzelemként könyvelte el, hogy legalább azt sikerült megállnia, hogy elvörösödjön.
 - Ó. Nem pörgök - rázta meg a fejét tagadólag. Mivel a szorongás, vagy az ahhoz közeli állapot nála konstansnak minősült, ő alapból is kicsit magasabb fordulatszámon működött, mint az átlagos halandó, s emiatt mindig lehetséges történések, gondolatok százai hemzsegtek a fejében. A különbség a mostani, és az általános helyzetek között csak az volt, hogy ezeknek többnyire nem adott hangot - pontosan tudta, mennyire bolondnak néznék az emberek, ha akár a felét is megosztaná annak, ami a fejében jár -, most viszont abbéli igyekezetében, hogy érzékeltesse a problémás helyzetet, kevesebb filtert használt a mondandóján, mint egyébként szokott.
Szaporán bólogatott, jót tett neki egy kis biztatás, néhány pillanatig tényleg azt hitte, hogy ő volt az egyetlen, aki hangot adott nemtetszésének, de a kapott jótanács kissé megzavarta, hiszen azért ez...egyértelmű volt.
 - Köszi, Sherlock - válaszolta szarkasztikusan, elvégre erre ő maga is rájött, de azért valamelyest örült a megerősítésnek.
Meglepte, hogy a másik milyen erősen tiltakozott most a könyvreptetés ellen, mikor egy perce lelkesen ajánlgatta - Rian kicsit össze is vonta a szemöldökét zavarodottságában, s úgy érezte, ez is egyike lehet azoknak az eseteknek, amelyeknél jobb, ha a helyzetet elengedi. Zavarta, hogy nem tudta, mit csinált rosszul, de ennek nem adta jelét, s igyekezett inkább felülemelkedni a helyzeten.
 - Hát, oké - nyugtázta a dolgok ilyentén fordulatát. - Wall. Wally. A Wallace rövidítése. - A hazugság hálója még szorosabbra fonódott körülötte, hiszen ezek után már nem lehetett visszalépni, muszáj volt felvennie a "just roll with it" attitűdöt. Mivel Rian alapvetően is tartózkodott attól, hogy arcával különösebb érzéseket fejezzen ki és amúgy is hajlamos volt kerülni az emberek pillantását, amit a lány már megtapasztalhatott rövid beszélgetésük alkalmával, a nonverbális jelzések nem szolgáltak bizonyítékul. Rian nem örült neki, hogy így indít egy ismeretséget, csak hát azok a fránya festmények. Jobb, ha nem tudják meg a tényleges nevét, nemigaz?
Egy biccentéssel tudomásul vette Rachel nevét, de...legyünk őszinték: rekord, ha tíz percre képes lesz megjegyezni.
 - Őőőő...hát, az egyikbe biztosan. Fura neve van. Mint gondolom a tiédnek is - válaszolta, bár tudta, hogy ezzel nem igazán szűkítette le a lehetséges házak sorát, mert mint értesült, mind a négynek teljesen nonszensz címet adtak, de képtelen volt megjegyezni akár a sajátját is. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem is próbálkozott annyira nagy erőfeszítéssel, egyrészt azon nemes gondolattól vezérelve, hogy mindegy, ki hova tartozik, mint emberek ugyanolyanok vagyunk, meg hát kinek van ideje ilyesmire. Egyszer csak ráragad, ha sokszor látja leírva.
Tekintetével végigkísérte a könyv szomorú zuhanását, majd mikor a lány nem mozdult, hogy érte nyúljon, ő állt fel és hajolt le a kötetért. Felemelte, s néhány mozdulattal kicsit leporolta a borítót - elvégre ki tudja, milyen gyakran takarítanak itt -, majd miközben visszatette a dohányzóasztalra, szemrevételezte gyorsan a címét és íróját is.
 - Jó könyv? - érdeklődött, mialatt néhány légies lépéssel visszatért az előzőleg már lefoglalt fotelhez és bekucorodott, térdeit felhúzva.
Aprót bólintott hallva Rachel jó neveltetését, de nem igazán tudta, mit is kezdhetne igazából ezzel az információval, sőt, azt sem, a másik mit vár tőle, mit kezdjen vele. Kényelmetlenül fészkelődött egy pillanatig, de szerencsére a lány folytatta a beszédet, így elkerülték, hogy kényelmetlen csendben nézzék egymást.
 - Remélem. Csúfos véget érne a bagolyköves karrierem, ha a festmények űznének haza - válaszolta.
Bár Riannek erről nem volt tudomása, hiszen csak nemrég kezdte az iskolát, de történelmi pillanatot éltek meg az imént: egy rellonos javasolta egy eridonosnak, hogy nézze a dolgok pozitív oldalát. Csoda, hogy nem szakadt rájuk a mennyezet!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. január 24. 21:23 | Link

Partay Alfi.
outfit.


- Ááááááááh, értem. - mélyen bólintottam, amint elárulta, hogy mivel ütötte el a szabadidejét még a Bagolykő előtt. Ez tök izgin hangzott. Egy olyan ismerősöm sem volt, aki vívott volna, erre hopp, máris lett egy. Zsíír. Valójában sosem húzott a szívem a kardok és a vívás irányába. A késeket szerettem forgatni, amikor magamnak kentem a vajas kenyeret, de nekem ennyiben kifújt az éles tárgyak forgatása. Még az ollót sem mertem soha felfelé tartani, mert ismertem magamat és simán elképzeltem, hogy lefejelném az ollót, mert összeakadtak a lábaim. Utána pedig joggal mondhatnák rám az emberek, hogy szemtelen.
Hirtelen megcsapott a hideg szellő, eddig is fáztam, de így már vacogni is elkezdtem. Utálok fázni, akkor sem örültem neki sőt. Az ablak felé pillantottam és az egyik idióta ott hűsölt. Azt hittem, hogy ott helyben szét fogom verni a fejét, amikor már harmadjára sem zárta be az ablakot. A vacogás abbamaradt a méregtől, ami elborította az agyamat. Felszívva magamat hamar el is indultam oda. Szerencséje volt, hogy útközben Benedek engem megelőzött, mert én biztos kidobtam volna az ablakon. Így az orrom alatt szitkozódva trappoltam vissza, ledobtam a testem ismét a kanapéra.
- Még mindig fázok... - volt mögöttünk egy pokróc, ami rá volt terítve a háttámlára, onnét lehúztam kínomban és magamra tekertem. - Bocsi, pofátlan vagyok, kérsz belőle? - nyújtottam a kezemmel a takarót, ami abban a helyzetben egy madárszárnynak hatott, úgy rácsavartam a karomra is.
- Egyébként én karatéztam négy éves koromtól, egészen tízéves koromig. Akkor átváltottam a cselgáncsra és… azóta azt tolom. Sajnos, már az edzésekre nem tudok eljárni, ezért maradt a gyakorlás itt. - már kissé nyugodtabb voltam és kevésbé haragos. Már csak az a gyermeki duzzogás járt át, ami lassacskán feloldódott.
- Szerintem majd lassan tiplizek, mert fázok, és nem szeretnék tüdőgyuszkót kapni, mert akkor nyomhatnám az ágyat néhány napig. - lebiggyesztettem az ajkaim, úgy pillogtam Benedekre. - Akkor majd, ha szívesen látnátok a navinében, szólj vagy majd szól Matt és beintézem magamat. Valahogy. Még nem tudom, hogy hogyan, de megoldom. Végtére eridonos vagyok, bármit megoldok. Még egy zárt ajtót is berúgok, nem hogy alohomórával nyitnék ki vagy lenyomnám a kilincset.. - felhorkantva röhögésben törtem ki. Vicces volt, de sajnos igaz is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 24. 22:25 | Link

Adrian



A lány látta, hogy valamennyire sikerült megzavarnia és kizökkentenie a fiút eddigi gondolatmenetéből, amin nem is csodálkozott, mert sokszor saját magán sem igazodott ki, de most szentül meg volt győződve róla, hogy elég érhetően fejezte ki gondolatait, de ennek ellenére saját maga is belegabalyodott időnként a mondandójába, ám ezt magának sem szerette bevallani. Az anyja mindig mindennek elmondta a következményét, ez átragadt rá is és igyekezett ennek hangot adni, azaz sokszor nem csak az agyában futott le egy-egy gondolatmenet és annak kihatása, hanem verbálisan is meg lett erősítve és ki lett mondva.
Rachel egyáltalán nem érezte magát kellemetlenül, elég sokféle emberrel találkozott szülőhazájában és itt is, egyszerűen elfogadta a tényt, hogy most egy különösebb emberrel hozta össze a sors.
- Oh, értem, de akkor is fura ez a név, de ha így szeretnéd, hogy hívjalak, akkor Wally leszel. -válaszolta neki, miközben elkönyvelte magában, hogy a fiú nem egy szószátyár típus, amit nem is bánt, mert a festmények zaja úgyis betöltötte az egész teret, így is túl nagy volt már a nyüzsi, de egyelőre nem sértette a füleit ez a fajta háttérzaj.
- Juujj, nem tudod, hogy melyik házba lettél beosztva? Ez komoly? Nos, ha tippelhetek, akkor Navine, vagy Eridon, bár ezek neked úgysem mondanak semmit, de az tény, hogy elég fura nevük van az itteni házaknak. -Rach furcsállta, hogy a srác nem tudja, melyik házba lett beosztva, de nem firtatta tovább ezt a kérdést, mert úgysem jutottak volna egyről a kettőre, inkább más vizekre evezett:
- Mikor érkeztél a kastélyba?
A lány örömmel vette, hogy nem neki kellett lehajolnia a könyvéért, bár tőle még lehetett volna elfekvőben egy kicsit, de Wally megelőzte és mielőtt visszatette a dohányzóasztalra meg is tisztogatta kicsit.
- Látom te is szeretsz takarítani! -mondta nevetve a lány, majd folyatta mondandóját, valamint válaszolt diáktársa kérdésére:
- Köszönöm, hogy felvetted. Egész jó könyv, egy varázslótanoncról szól, aki korán elveszítette a szüleit, a rokonai nevelik fel és nem is tudott a képességeiről. A történet előrehaladtával tesz szert minden tudására, felvételt nyer egy varázslóiskolába, de nehezen megy neki a beilleszkedés, mert zűrös gyerekkora volt, mindig bajba kerül, aztán majdnem kicsapják, nos jelenleg ennél a résznél tartok. A történet nagyon izgalmas és még messze van a vége! -mondta lelkesen Rachel, miközben a könyv fedelét bámulta, már rég olvasott ilyen remek művet, ami egészen hétköznapi, de tele van érzelmekkel, lelki fejlődéssel és tanulságos dolgokkal.
A Rellonos belegondolt, hogy nagy szerencséje van családjával, remek helyre született és nagy szeretetben nevelkedtek testvéreivel, emellett mindenki nagy egészségnek örvendett. Minél többet gondolt a családjára, annál jobban hiányoztak neki, de egyelőre csak várt a nagy találkozásra, mást nem is tehetett volna.
Belegondolt a jó neveltetés témába is, hát itt azért már felrúgott néhány szabályt ezzel kapcsolatban, de akkor is nagyon szórakoztatónak érezte, amiket elkövetett és nem volt lelkiismeret furdalása, mert egyszerűen megérte az egész, hogy ne csupán mintagyerekként viselkedjen. Otthon szigorúbb szabályok között élt, az etikettől kezdve mindenre oda kellett figyelnie, most pedig élvezte azt a fajta szabadságot, ami ott nem adatott meg neki, bár alkalmanként azért a bátyja is tett olyan dolgokat, amikről jobb, ha az ősök nem tudtak. Ettől függetlenül szívesebben lett volna otthon, mert a szigorúbb neveltetés ellenére jól érezte magát a szülői házban, mindig számíthatott a szüleire és mindig megkapta azt a fajta lelki törődést, amit igényelt, ráadásul azért eljárhatott ide-oda a barátaival is, de természetesen mindig is a család jó hírnevének fenntartása volt az első szempont.
- Nem fognak hazaűzni a festmények, attól nem kell tartanod! Tudtommal azért még senkit sem csaptak ki, mert kifejtette a véleményét a hely nem tetszésével kapcsolatban. -mondta Rach a valóságba visszazökkenve, mert nemrég még messze járt gondolataival, időnként ugyanis hajlamos volt elrévedni, de szerencsére ez a folyamat nem tartott sokáig.
Rach alapvetően pozitív beállítottságú volt, de ha rossz passzban volt, és egyéb esetekben akkor nem volt ajánlatos senkinek sem a közelében lennie, mert akkor sokkal sebezhetőbbnek érezte magát és akkor nem foglalkozott vele, hogy kivel hogy viselkedik, de kőbunkó énje szerencséjére csak ritkán mutatkozott meg, ahhoz valóban a padlóra kellett kerülnie, bár most helyette a könyv tette meg ezt a lépést nemrégiben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. január 25. 17:29 | Link

Rachel


Egy bólintással nyugtázta, hogy a lány...Rebeka?...elfogadta a nevét, ami azért nem volt különösebben meglepő fordulat, mert végül is a Wallace nem kifejezetten ritka név, és hát gyanakvásra nem sok oka volt.
Hitvány memóriája nem kis meglepetést váltott ki beszélgetőpartneréből, s ha Rian hajlamos lett volna elvörösödni, valószínűleg most lett volna a pillanat, amikor az megtörténik.
 - Elnézést... - szabadkozott kicsit, nem tudva, mit is mondhatna. Komolyan elfelejtette a háza nevét, sőt, még a jelképállatot is, pedig biztos volt benne, hogy a prefektus, aki felkísérte, beszélt neki ezekről, de őszintén megvallva csak fél füllel figyelt oda, mert épp a házak jellemrajzát olvasta.
Jut eszébe, erre viszont emlékezett is, úgyhogy igyekezett gyorsan nyújtani valami fogódzót a lánynak, mert Rian így is azt érezte, hogy szörnyen butának nézik, amiért ezt sem jegyezte meg.
 - Hát, ha jól emlékszem a felsorolt személyiségvonásokra, elvileg a ház tagjai szociálisak, empatikusak és merészek - jegyezte meg az állát vakargatva, igyekezve orvosolni a helyzetet. Azt már nem tette hozzá, hogy mindezt csak nagyon jóindulatúan tudta magára vonatkoztatni, melyet legtöbben inkább úgy fogalmaztak volna, hogy "sehogy".
Úgy megkönnyebbült a ténytől, hogy legalább ennyit sikerült felmutatnia, hogy teljesen el is felejtette udvariasságból megkérdezni a másiktól, hogy ő hova jár - azért csak udvariasságból, mert ahogy mostanra egyértelművé vált, számára nem sokat jelentettek a háznevek.
 - Hétfőn - válaszolta. Alig néhány napja. Nem igazán meglepő hát, hogy semmit nem tudott.
A festmények - mivel most már tartósan ignorálásra kerültek - lassan el is csendesedtek, Rian nagy örömére. Még ha egy tanár fülébe is jut majd az eset, kizárt dolog, hogy őt is hozzá tudják majd kötni a "bűntett" helyszínéhez.
Apró mosollyal hallgatta, ahogy Roxanne a könyvéről mesél; érdekesnek találta, ahogy az emberek tekintete felcsillan és révedezővé válik, miközben valami olyasmiről beszéltek, ami tetszett nekik.
Kivéve, ha az a valami kettősgyilkosság vagy különböző kínzási módozatok sorolása volt. Az sokkal kevésbé volt cuki.
A portréalakok kérdésére visszatérve egy sóhajjal bólintott; a lánynak valószínűleg igaza volt, kicsit túlreagálta a helyzetet, de hát hiába született varázslócsaládba, igazából több időt töltött muglik között, ráadásul náluk otthon nem dívott a festmények, vagy mágikus képek kiaggatása.
 - Igazad lehet....de azért a későbbiekben inkább megtartom a véleményem magamnak - határozta el, és mivel egyébként is hajlamos volt némaságba burkolózni, úgy érezte, ezt nem lesz nehéz.
Ahogy egymással szemben ültek és kifogytak az aktuális témákból, eszébe jutott, hogy talán valahogyan érdemes volna továbbvinnie a beszélgetés fonalát, mert szörnyen kényelmetlenül fogják magukat érezni, ha szótlanul ülnek egymással szemben, de egy épkézláb kérdés se jutott eszébe, aminek értelme is van - persze, megkérdezhette volna, mi a másik kedvenc tantárgya, vagy szokott-e teázni, azonban Riant az ilyen felszínes információk abszolút nem érdekelték. Ennek hiányában inkább pulóvere cipzárját kezdte babrálni, hogy addig is tegyen valamit, s némiképp fontolgatta a távozást is.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 25. 19:59 | Link

Fanni

 Mesél a küzdősportoló múltjáról, és arról, milyen rossz, hogy fel kellett adni az egészet, amikor idekerült. Meg tudom őt érteni, hiszen én is így jártam a vívással. Már átfutott az agyamon párszor, hogy fogom magam, és ez lesz az indokom, amiért lelépek innen, és visszamegyek. Adok esélyt magamnak ebben az iskolában, de ha nem jön össze az a pár dolog, akkor cselekszek.
- Megértem, amiért szomorkodsz a cselgáncs miatt. Én is így jártam a vívással, nekem is fel kellett adni az iskola miatt. Már gondoltam arra, hogy elhagyom a sport miatt ezt a sulit, és visszamegyek. Azt érzem néha, túl sokat vesztettem ezen a téren, hogy csak úgy vége legyen. Ahhoz nagyon is jó vívó vagyok, voltam, hogy egyik pillanatról a másikra abbahagyjam. A takarót elfogadom, köszönöm. -
 Csalódottan mesélem én is, az ilyen irányú történetemet. Ezért is tudjuk megérteni egymást. Itt nem az igazi ezen a téren. Itt sport területén egy választásod van, ha az nem tetszik, akkor így jártál. Ezért is vagyok egy kicsit csalódott.
- Ha nagyon fázol Fanni, akkor menj vissza a házadba. Ne legyél miattam beteg, hogy eljöttünk a vizes szobából, és nem egyből mentél szárítkozni. Majd megbeszéljük, mikor jössz vendégségbe hozzánk. -
 Mondom a lánynak, kissé aggódom. Nem akarom, hogy lebetegedjen, főleg, hogy egy idétlen még rá is segített egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. január 25. 20:24 | Link

Adrian, alias Wally


A lány megpróbálta kibogarászni, hogy vajon melyik házba jár Wally, igazából nagy segítség volt, hogy jellemezte pár szóval a házát, hiszen ezekből már lehetett arra következtetni, hogy melyik területre osztották be.
- Az elmondásod alapján szerintem Eridonos lehetsz, de idővel úgyis ki fog derülni. -mondta mosolyogva Rach, mivel az imént hangzott el, hogy csak pár napja érkezett meg az iskola falai közé, így valóban nem ismerhette még ki magát itt, de akkor is furcsállta, hogy nem tudta, hogy melyik házba sorolták be, ez pedig arra engedte következtetni, hogy vagy nem érdekli, vagy elfelejtette, persze a két dolog kombinációja sem volt kizárva a lehetőségek sokasága közül.
- Ó, mekkora csend lett, csak elfáradt a lepcses szájuk! -jelentette ki örömteljesen a Rellonos, mert így az egész helyiségben újra nyugalom honolt. Mivel nem ismerte a fiút, ezért nem akart neki túl személyes kérdéseket feltenni, hiszen nem tudta, hogy hogyan reagált volna rá, volt már olyan eset is, hogy feltett egy ártalmatlannak tűnő kérdést és a másik inkább megfutamodott, amit egyáltalán nem tudott mire vélni, de ki érti az embereket? Néha nagyon furcsák tudnak lenni, sokszor pedig ok nélkül is meg tudnak bántódni, ha pedig segíteni szeretne az ember, akkor azt meg személyeskedésnek veszik, arról nem is beszélve, hogy a kegyetlen őszinteséggel sem akarnak általában szembesülni.
- Hát igen, nem árt, hogyha nem osztod meg a véleményed a falfestményekkel, mert amint látod, nagyon háklisak tudnak lenni, van úgy, hogy ok nélkül is szidják az embert, ha haragosak.
Rachel visszagondolt arra, amikor a szőkével tilosban jártak és a lepcses szájú banyát letakarta egy lepedővel, ahogyan a papagájokat szokták, hogy elhallgassanak, de sajnos ez az ő esetében nem működött. Szerencsére nem származott semmi bajuk ebből a szerencsétlen esetből, a portré pedig a sötétségnek köszönhetően nem ismerte fel őket másnap és még hálás is lehetett nekik, hogy leszedték róla a fehér lepelt, mert egész éjszaka és délelőtt sem járt arra senki, vagy ha igen, akkor messziről kerülte a zsémbes némbert. Visszagondolva jó móka volt az egész, még egy páncélos sisakot is elvitt magával emlékbe, melyet Karina szerzett neki.
Miután merengéséből újra visszatért a valóságra, észrevette, hogy beszélgetőpartnere kissé unja magát, ezért úgy gondolta, hogy folytatja a társalgást.
- Mivel foglalatoskodsz szabadidőben? -érdeklődött a lány, miközben újra Walley-ra emelte tekintetét, úgy gondolta, hogyha akar válaszol, ha pedig indiszkrét kérdésnek tartja, akkor max benyög neki valami "kedveset", vagy ott hagyja. Rach az eddigi tapasztalatok alapján azt szűrte le a fiúról, hogy zárkózott alkat, nem beszél feleslegesen, nem az a partiarc és megvan a saját maga kis világa, ahol biztonságban érzi magát és melybe maximum a hozzá legközelebb állóknak enged betekintést, bár nem akart analizáló üzemmódra váltani, csak ez jött le neki első benyomásra.
~ Olvasni biztos szeret, verset írni is talán, vagy történeteket, esetleg írásban jobban ki tudja fejezni magát, mint kommunikációban...vajon érdekli a csillagászat és a filozofikus dolgok is? Ki tudja, igazából semmit sem tudok róla, találgatni meg badarság. Lehet, hogy egyszerűbb típus és nem szeret töprengeni mélyebben az élet dolgain, de az is lehet, hogy valamilyen hangszeren is játszik. ~ -elmélkedett magában a Rellonos, egyelőre nem mondta el magáról, hogy mit szeret csinálni, mert lehet, hogy egyáltalán nem érdekli a másikat, bár úgy látta, hogy Wally nem zárkózott el teljesen a kommunikációtól.
- Egyke vagy, vagy van testvéred? Nekem egy húgom és egy bátyám van, szerencsére mindkettejükkel jól kijövök, kivéve, amikor a falnak megyek tőlük. -dobta fel az újabb témát Rachel, hátha szívesen mesél a srác a családjáról, bár ebben sem volt biztos. A lány érdeklődő típus volt, nagyon foglalkoztatta az emberek viselkedése és hogy meddig mennek el bizonyos dolgokban, kivéve közönyös napjain, mert akkor az sem izgatta volna, ha csillámpónik potyognak az égből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. február 28. 11:28 | Link

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Eléggé nyúzott voltam egész nap, pedig nagyon is jól aludtam az éjjel, nem is értem miért... Szóval miután sikerült visszajutnom a Levitába, egy ideig csak ültem az ágyamon és bámultam ki a fejemből, próbáltam kitalálni, hogy mi lesz ezután. Térdeimet átkaroltam, hátam a hideg falnak feszült, ahogy gondolkoztam a továbbiakon. Végül úgy döntöttem, hogy most már úgy sem tudnék ezen változtatni, felesleges azon rágódnom, mi történt.
Még lementem ebédelni, utána pedig sétálni indultam a kastélyban. Olyan jó volt már végre visszatérni ide, hiányzott minden egyes folyosó, a termek, a Levita, a megszokott környezet. Nem nagyon szerettem innen kiszakadni, jó volt a svéd iskola, de most már inkább maradnék itt. Semmi sem jobb annál, mint mikor az anyanyelveden szólalhatsz meg, és mikor tudod, hogy merre kell menned, ha meg akarsz reggelizni. Voltak ebből gondjaim, főleg az elején, és kicsit rossz érzés volt éhesen bolyongani tíz percig a másik kastélyban.
Egyébként nem is volt célom. Fogalmam sincs hova akartam menni, csak szépen lassan tettem egymás után a lábaimat, fejem kicsit lejjebb hajtottam, szőke hajam az arcomba hullott. Nem akartam egyelőre benyitni sehova, csak élveztem a megszokott hosszú folyosókat, a festmények morgolódását, hogy nem tudnak pihenni ettől a sok gyerektől, egy-kettő meg is mosolyogtatott. Hiába, mindenhol jó, de legjobb a második otthonodban. Végül mégis megálltam az egyik ajtó előtt, aminek kilincsét rögtön le is nyomtam, hogy beléphessek a szobába. A társalgót rögtön felismertem, habár nem volt benne egy társalogni sem kívánó diák, ezt először kicsit furcsának tartottam. Aztán csak vállat vontam, becsuktam az ajtót és az egyik messzebb álló kanapéra dobtam le magam. Lerúgtam a cipőm, felpakoltam lábaimat a puha anyagra és lejjebb csúszva elterültem rajta. Tudtam, hogy hamarosan valaki úgyis meg fog jelenni, hisz ez mégis egy közkedvelt helyiség volt, addig is viszont csak lehunyt szemekkel idéztem fel a múlt éjszakát, ami ismételten azt eredményezte, hogy belepirultam már a gondolatba is.
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2016. február 28. 11:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
Írta: 2016. február 28. 13:21 | Link



Nem éppen reggel ébredtem, már jól belevágott a nap a tíz órába is, mire kinyitottam a szemeimet. Annelie mellett feküdtem egy szál alsónadrágban, ő pedig egy póló és rövidnadrág kombinációjába tolta hozzám a nemesebbik felét. Nem történt igazán semmi, a kisebb incidens után, amit nem szerettem volna, ha elharapódzik eljöttünk a buliról, hazakísértem a pityókás lányt. Ígéretemhez híven megtekinthette a felsőtestem, de azon kívül, hogy segített levakarni sok röhögés közepette Scarlett rajzát, csak annyi volt, hogy ő átöltözött, én levettem a nadrágom, jó éjt puszi és elaludt rajtam, mint egy macska. A kis sárkánya nem akart éppen megenni, sem felgyújtani, szóval egy jót aludtunk, főleg Annelie. Biztos kényelmes lehettem, ha reggelig nem mászott le rólam. Engem egyébként gyorsan elnyomott az álom és nagyjából egy óra volt, mire meg tudtam mozdulni. Miután láttam, hogy nem fog felkelni egyhamar – úgyis hétvége van, miért is kelne – a menyasszonyom, ideje volt távoznom, főleg, hogy éhes voltam. Nem akartam kifosztani, készítettem kávét mindkettőnknek és kifelé menet odatettem az éjjeliszekrényére, amire már ő is megmozdult. Otthagytam őt egy gyors puszi után és elmentem a falatozóba burkolni valamit. Nem értem rá kivárni egy étterem ajánlatát, gyorsan ennem kellett. Aztán elnézelődtem a parkban, most pedig már újra a kastélyban sétálgatok. A társalgóba is benézek, hátha van ismerős, de csak valaki lábát láttám, de egy vállvonással megnéztem magamnak ki az. Hátulról közelítettem, nem láthatott, és hát ki más lenne, ha nem Iza. Rögtön elmosolyodtam és közelebb léptem.
- Csipkerózsikát már a tegnapi csók sem kelti fel? Nocsak, nocsak - vigyorom még szélesebb lett, ha lehet, és bár piszkáltam vele, nem hiszem, hogy zokon venné. Lekaptam egy párnát mellőle és a kandalló elé helyezkedtem, és kifekszem elé.
- Azért szólhattál volna, hogy van barátod, nem is láttam még ezt a srácot, de azért örülök, hogy végre valaki megolvasztotta a jégpáncélod – mosolyogva beszélek, és még kényelmesebben elhelyezkedem. Látom, hogy el is van pirulva, szóval kíváncsi vagyok a sztorira.
- Na, mesélj – figyelem érdeklődve. Majd ha nagyon kiosztom, megmondom neki, hogy mindjárt vizsgaidőszak és a könyvekkel kellene foglalkozni, nem a pasikkal. De ezt csak a legvégső esetben vetem be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2016. február 28. 13:38 | Link


Ó, szóval megvan, hát azt látja Adrian is. Nem mintha különösebben érdekelte volna Arnold állapota, de azért jó tudni, hogy nincs semmi halálos betegsége, se semmi. Másképp még véletlenül se tudná megíratni vele a feladatát. Olyan szépen néz rá, amit tényleg csak különleges embereknél enged meg, szóval igen, a levitás mestertanonc igazán kiválasztottnak érezhetné magát. Csak hát, amint elnézi, nem érzi. Na den is baj, most ezen nem akad fent, mert neki a szorgalmi a fő célja.
- Azért, mert benned bízok. - jelenti ki. - Te vagy Várkonyi Arnold, neked egy ilyen még csak meg se kottyan. - bőszen bólogat mellé, még a feladatát is elé tolja bizonyításképp. - Kettőt firkantasz, és már kész is van. - néz rá a szemeivel, és bár belátta, hogy csökkent a siker esélye, azért még kapaszkodik mindenbe.
- Gyerünk, na. - ezt már halkabban mondja ki, mintha csak Arnold belső hangja akarna lenni, aki szintén arra készteti, hogy segítsen már ezen az elárvult rellonoson. Aki tényleg meg tudná írni saját maga is, csak kényelmesebb mással elvégeztetni.
- Jó, figyelj. - itt hangnemet vált, ha esetleg a kérlelés első variációja nem jött volna be. B terv indul. Rákönyököl az asztalra, előre hajol, mintha valami szupertitkos ügyletet kéne itt lerendezni, amit senki más nem hallhat.
- Biztos van valami, amire nagyon vágsz. Ingyen bokszjegy. VIP helyre. Hmmm, étel. - részben magából indul ki, mert mégis ki ne szeretné az ételt, részben meg másból, mert mégis, ki ne szeretne egy teljesen ingyen jegyet?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet