Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Csak morog egyet válasz gyanánt, mintha azt mondaná, természetesen kivonhatjuk, veled együtt. De nem akar ilyen lenni, sosem volt gorombáskodó és rosszindulatú, mindenkivel kedves és segít, ahol tud. Csak Krisztián tudja kihozni belőle ezt a végtelenül szemét Rebekát. Talán, ha a lány megtanulná szeretni a fiút, akkor... NEM, ez nem fog bekövetkezni.
A hibák beismerése sosem volt erőssége, túl büszke és dacos. Pedig, ha egészen jól meggondoljuk, valóban a lába elé kellett volna néznie. Úristen, csak nem igazat adtam Krisztiánnak, miközben a saját lányom ellenkezik? Ezt ne tudja meg soha. Enélkül is épp eléggé morcos, olyannyira, hogy karjait keresztbe fonja maga előtt, ami ugye a teljes elzárkózás tipikus jele.
- Az Eridonba? - egy kicsit maga is meglepődik, hogy ezen meglepődik. Nem gyenge felfogású ám, nem azért kérdez vissza, ez pedig látszik is rajta. No meg sokat jelent, hogy csak a második gondolata volt az, hogy "hála az égnek nem a Rellonba". Ez már majdnem szeretet. - Milyen szakon vagy? - lévén még ő sem döntötte el, így érdekli. De csak egy kicsit. Vagy talán próbálja fenntartani a csevegést, puszta emberbaráti szeretetből. Nem könnyű tök idegenként belecsöppenni egy teljesen új környezetbe, főleg, ha vannak egyéb hátráltató tényezők. Az mindenképp közös bennük, hogy a családjuk egyszerűen borzalom, csak más és más szempontból - például Krisznek sokallta rosszabb, mint Rebekának.
- Figyelj, bocs, hogy neked estem, tudod, hogy alapjáraton csak levegőnek néznélek, de most nem vagyok jó passzban - bár ezt hivatalosan elnézéskérésnek tervezte, csak félig jött össze. Milyen kedves, nem? Amúgy csak levegőnek nézné. Elhallgatva ezt a beszélgetést valóban jobban tette volna. Mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Igen. Miért, annyira rossz hely?
Az eridon, úgy érti. Rebeka meglepettsége, ha nem is bizonytalanítja el, de kíváncsivá teszi. Amennyire lehetett előre informálódni, megtette, amit tudott. Viszont egy dolog egy objektív ismertetést olvasni, s megint más a gyakorlat. Már-már meghatná az érdeklődés Rebeka részéről, ha az nem származna egyértelműen a lány meglepettségéből. Kár, de hát nincs mit tenni. Sosem szűkölt senki szimpátiájáért, nem is a vörössel fogja elkezdeni.
- Ereklyekutató mesterre vettek fel, gondolom az iskola szerint is jól passzol a rúnamágus végzettséggel.
Rengeteg felderítendő, régi mágikus kegyhelyet, szakrális vagy törzsi helyszínt védenek rúnákkal, vagy ha nem is aktív védelemről van szó, de számos információt fel lehet fejteni a segítségükkel. Rebeka "mentegetőzése" (már, ha ezt lehet annak nevezni) nem mondhatni, hogy különösebben kiküszöbölné a csorbát, ha lehet, inkább ront a helyzeten. Enyhén megfeszül az állkapcsa. A mosoly, ami kiül az arcára, teljesen örömtelen és formális.
- Á, értem, sajnálom, hogy rossz kedved van, pedig minden vágya lehet bárkinek széles e világon, hogy tapintatlanul levegőnek nézzék.
Nem, egészen biztosan nincs ma türelme a lányhoz, főleg, ha a vörös azt várja, hogy ezeket majd csak úgy lenyeli a beszélgetőpartnere. Lehet, hogy néhányan elviselik ezt a(z ő megítélése szerint) gusztustalan lekezelést, de azokat a személyeket sem tudja megérteni. Senki sem vágyik ilyesmire.
- Ha nem haragszol, megkeresem a szállásom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Jaj nem, csak meglepődtem. Mondjuk fogalmam sincs, melyik házba tudnálak sorolni - megjegyzése nem bántó, vagy legalábbis nem úgy szánja, inkább csak arra utal, hogy egyrészt nem ismeri eléggé, másrészt mindketten jobban járnak, ha ő maga nem kezd neki az általa vélt vagy valós tulajdonságok alapján házat spekulálni. Nem kéne még jobban összerúgni a port, legyen szent a béke, legalább eddig a pontig.
- Jól hangzik ez a párosítás, bár én valószínűleg nem választanám - nem is tudta, hogy már rúnamágus a fiú. Oké, ismerik egymást, de ő nem követte nyomon Krisztián tanulmányait, talán épp azért, mert magát a fiút is elkerülte. Mindenesetre ezek az információt valamelyest javítanak az eridonosról kialakult képén, most már nem sátánnak, csak sátánkának sorolja be. Tiszta mázli. Én azért remélem, hogy egyszer megkedveli, rendes srác.
Ajkait összepréseli. Jó, ezt elszúrta, igazából bocsánatot akart kérni, csak nem úgy sült el, ahogy akarta. Inkább gondolkodnia kéne, mielőtt beszél, de már mindegy úgyis, nem? A bent ragadt levegőt lassan fújja ki, hogy összeszedje minden erejét egy normális válaszhoz. - Sajnálom, nem akarok veszekedni - két tenyerével megdörzsöli arcát, de mivel ő is érzi, hogy most már minden mindegy, így meg sem próbálja visszatartani Kriszt. Értelme sem lenne. Maga is elindul a pince felé, hogy végre valahára véget vessen ennek az estének, de aztán egyetlen pillanatra még visszafordul.
- Itt fel a lépcsőn, a folyosó közepe táján találod a Lángralobbant lány festményét, ott tudsz bejutni az Eridon tornyába - a választ meg sem várva sarkon fordul és zsebre dugott kézzel megy a saját körlete felé. Ezzel ugyan nem tette jóvá goromba szavait, de talán megspórolt a fiúnak némi keresgélést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Már vagy két napja volt, mégis nem tud szabadulni az érzéstől. Csak bosszús, dühös és fáj a szíve. A klubhelyiségben összejött rellonosokra is úgy nézett rá, hogy „hagyjbékénvagyszétveremapofád” arcát mutatta, és ez általában elég. Most a szokásosnál is morózusabb volt és tehetetlen, miközben gyűlt benne a feszültség, viszont így mindenki elkerülte. Azt hallotta, hogy rohadtul unatkoznak a zöldek, és fel akarják dobni a napot, de nem nagyon érdekelte. Később már küldtek hozzá oda pár lányt, hogy jöjjön ő is, hátha azokat nem átkozza le élből, végül is igazuk lett. Nem mind lett leátkozva, és azt a kettőt is felsegítette(!) végül, akikre ráküldött néhány kellemetlenebb átkot, ami után nem tudtak felkelni. Annelie volt a szerencsés, aki megúszta, talán csak azért, mert a fiú Ombozit kedvelte, a lány pedig közel állt a fiúhoz, legalábbis, amennyire ő ismeri az itteni szerelmi helyzetet. Persze gőze sincs, csak látta párszor őket együtt sétálgatni, meg ilyesmi. Most pedig már a bejárati csarnokban van, de egyelőre csak bámul maga elé, amíg a többiek csinálnak valamit. Valaki megfogja a kezét, ő pedig pálcát ránt és ráfogja, de kiderül, hogy a művésznő az, legalábbis így nevezi magában a tornászlányt. Valószínűleg nem csak a cirkusz miatt használja ezt a becenevet.
- Hmm? – kérdezi, mikor a nevét említi, majd parancsolgatni kezd. csodák csodája, mivel eléggé meg van zakkanva, nem tesz semmi erőszakosat a szőkén, hanem szétnéz.
- Hát legyen – világító gömböcskéket lő a levegőbe, amik változtatják a színűket, mintha élő diszkó lámpák lennének. Csak ezek mozognak is, és annyi van belőlük, hogy legyen elég fény. Meggyújt pár fáklyát, amik a tervezett pálya vonalát hivatottak megvilágítani. Az útban lévő bútorokat és szobrokat arra használja, hogy eltorlaszolja az ide vezető járatokat, kivéve néhányat, amit remélhetőleg őrizni fognak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Karyn érkezése óta most először dugta be az orrát huzamosabb időre a klubhelyiségbe. Eddig a lány mindig csak átvágtatott rajta, illetve egy rövid kis bájcsevejt ejtett le pár háztársával, esetleg Dioméddel. Most viszont úgy döntött, hogy ideje jobban bekapcsolódnia a rellon életébe, hagyni szeretett volna egy kis szabadidőt a férjének is, hisz egész nap a nyakán lógott. Bezárta hát maga mögött az ajtaját s határozott léptekkel haladt a KH irányába, ahol a sárkányok a legtöbb idejüket töltötték. Megérkezett. Kékszemeivel felmérte a terepet, kisebb klikkesedéseket vélt felfedezni, végül az egyikhez ő is mosolyogva odacsapódott. Volt ott minden, hangoskodás, vihorászás, leátkozás.. minden. Karyn pedig csak a fejét kapkodta kíváncsian, nehogy lemaradjon valamiről is. Egyre jobban tetszett neki minden. Végül már ott tartott a szőkeség, hogy csatlakozott az Annelie által alapított sárkányhadseregbe.
Útjuk a bejárati csarnokhoz vezetett, a kisasszony pedig valahol a csipet-csapat végén taposott, követte a többieket. Tudta, hogy ők már jóval jártasabbak az iskola helyiségeivel kapcsolatban. Miután megérkeztek, ő csillogó szemekkel figyelte az eseményeket, de tudta, hogy nem csak bámészkodni jött. Felmérte a környezetét, hogy vajon merre is tudná kamatoztatni a képességét.
- Öhm, szia! Én segít neked emberi teké...ban?- a toldalékos szavakban még mindig van mit javítania a szőkének, pedig sokat gyakorolt a múltkor. Azon járt az esze, hogy a bábuk előtti egyenest egy vékony, ám strapabíró jeget idézhetne elő, hogy a golyó még könnyedébben és vadabbul gurulhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Régen volt már amikor tanulmányi kirándulást szervezett, és akkor sem voltak túl sokan, és főleg lányok jöttek el... De a mostani ténylegesen iskolai kirándulásnak tűnik, ami annak is betudható, hogy már nem kezdő tanár, akit a kviddicses múltja miatt ismernek csak, így az érdeklődés most már nem személyének, hanem feltehetően a tárgynak és a helyszínnek szól.
Hátán tértágított és varázslattal könnyített táskájával már lassan fél órája vár a bejárati csarnokban a diákokra, és ők lassan tényleg meg is érkeznek. A kezében tartott pergamenen a névsor olvasható, amelyről egy-egy másolatot már korábban elküldött a másik két tanárnak is. Az érkezőket üdvözli, esetleg vált velük néhány szót, kérdéseikre válaszol, miközben ellenőrzi nevüket a listán.
Tudja, nem mindenkinek sikerült szülői aláírást szereznie - ez főként a tanoncaira igaz, akik közül párnak a kapcsolata a szüleivel nem éppen rózsás -, de ezeknek az embereknek saját felelősségre engedélyezte a kiránduláson való részvételt. Persze, ha a szülőknek éppen most jut majd eszébe, hogy hiszen van egy gyerekük, és egy ilyen erdő nagyon veszélyes, akkor még meg is ütheti a bokáját, de egyelőre ezzel nem foglalkozik. Különben is, ha a gyerekek nem kommunikálnak a szüleikkel, azok nem fognak tudni a kirándulásról. Azért persze nem engedélyezte bárkinek csak úgy a részvételt szülői engedély nélkül, csak azoknak, akikről tudja, hogy a családi hátterük egy kissé... hektikus.
Ha valaki igényli, segít abban, hogy a csomagokat varázslattal könnyebbé tegye, mert egyszerűbb így vinni, mint előreküldeni. Kremisában ilyen idő tájt elég sok a turista, így az esetleges kavarodást megelőzendő, jobb, ha mindenki maga figyel a dolgaira.
Amint megérkeznek, akiknek meg kell érkezniük, elindulnak a falu felé, a vasútállomásra. Mehetnének zsupszkulccsal, vagy egyből a kastélyból hopp-porral, de általában a kirándulásokhoz az odaút is hozzá tartozik, legalábbis Ádám szerint, így a kényelmesebb megoldások ötletét már a kitaláláskor elvetette.

/Álmodói tudnivalók: október 28-án (szerdán) ezt a részt lezárom, és az utolsó hozzászólást linkkel összekötöm a vasútállomással, onnan fogjuk folytatni. Nem kötelező írni minden helyszínhez, de örülnék, ha mindenki legalább az út egy részén megjelenne szerepjátékosan is (persze én úgy fogom venni, hogy mindenki, akinek kell, itt van).
Azt is érdemes tudni, hogy mivel csak az óra és valamilyen szinten ez lesz kötelező a kirándulás alatt, így ezen a két "eseményen" fogom nagyrészt lemérni az aktivitást, és ezek alapján fogok pontokat és megajánlott jegyeket osztani.
Akik a faluban laknak, azoknak nem kell írni, nem kell felcaplatniuk a suliba a cuccaikkal, hogy aztán velünk együtt menjenek vissza. Elég, ha majd a vasútállomáson becsatlakoznak.
És nyugodtan lehet tényleg kérdezni szerepjátékosan is, az ezen a helyszínen utolsó hozzászólásomban mindegyikre fogok válaszolni./

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kisebb túlélőfelszereléssel caplattam és értem le az elsők között a gyülekező-helyre. A jó ég se tudja, hányszor gondoltam újra meg újra végig, hogy mindent bepakoltam-e, rábíztam-e a virágokat Margarétára és a többi apró-cseprő dolog. Füles bágyadtam caplatott mellettem az Eridonon át, és mire kiértünk a folyosóra, addigra Arnold már ott várt ránk. Fülemig szaladt a szám, ledobtam hátamról a túra-felszerelést, majd lendületből ráugrottam, karjaim a nyaka köré fontam s egy darabig csak így szuszogtam a fülébe. Lekászálódva egy csók is belefért az időnkbe, mielőtt Arnó a táskámért ment volna, majd ezek végeztével kéz a kézben csattogtunk le a bejárati csarnokhoz. Fülest erre a kis időre a Levitás mestertanoncra bízom - akárcsak a padlásszörnyemet, de őt már tegnap átadtam a páromnak megőrzésre. Kétlem, hogy olyan túlságosan el lenne ragadtatva, de nem mutatta jelét - az ellenszolgáltatás pedig kifizetődőnek ígérkezett.
Odaérve elszakadtam a meleget és biztonságot nyújtó kéztől, majd Fanni nyakába száguldottam, és mintegy közöltem vele, hogy mellettem kell ülnie majd a vonaton. Bencére rámosolyogtam, a többieknek is bólintottam, az elemi mágia tanárunknak külön jó reggelt kívántam, aztán visszaosontam páromhoz. Derekát átölelve bújtam oda hozzá és élveztem ki az utolsó perceinket együtt - idővel kicsit arrébb vonultunk, és a szokásos bugyuta, sokaknak értelmetlen, ám számunkra felettébb vicces beszélgetést folytattunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Shhh, csendesebben. Így meg fognak hallani. Vagy nem? Ki járkál erre? Te is hallottad? Hát ez rendkívül furcsa! Majd feljegyzem a közlekedési naplómba, hogy ma kétszer három lépést hallottam a hátunk mögött! - Elegáns mozdulattal hátralök egy, az arcába lógó tincset, miközben einsteini zsenialitással vesz tudomást az előbb hallott módon saját lépéseiről. A halloween-i mulatság után sem tűnt el haja ciánkék árnyalata (melyet az afterpartyn szerzett Davidék társaságában), így a megszokott, már-már fekete fürtök helyett egy harsány, jelzőlámpaszerű hajkoronával közlekedik mostanában a fején. Nem mintha zavarná. Nem mintha jelenleg bármi is foglalkoztatná az égegyadta világon a kezében tartott, narancslészerű bájitalon kívül, ami még meleg és egy tehénkés bögrében masírozik vele a Rellon irányába. Úgy gondolta, megkóstoltatja Kamillával, aki természetesen a Navinéban van, de az ő fejében jelenleg Kamilla újraértelmeződött rellonossá, és a pincében alszik valamelyik szobában. Persze lassan, óvatosan kell haladnia, nehogy kilöttyintse a(z egyébként) félresikerült bájitalt. Hát emiatt emlékeztet most inkább egy zilált tudósra, mint az egyik zabolázhatatlan, rossz hírű, problémás rellonosra. Míg az öltözéke rá vall (a hányaveti módra be nem tűrt, gyűrött ing, és a foltos, bájitallal lefröcskölt nadrág az egyszerű tornacipővel együtt), a viselkedése messze áll a szokványostól. Udvarias, szétszórt, választékos a szóhasználata- minderre rájön a kedves néző, ha beszélteti. A ziláltság és a zavarodottság már most szembetűnő, hiszen önmagával társalog, bár azt hiszi, mellette sétál Józsi is, a képzeletbeli hang. Sétál. Egy hang. Ez teljesen szokványos a Bagolykő falain belül.
A bejárati csarnokba érve, leül a lépcsőfokok legaljára, és elkezd dudorászni a bögrét moncsolgatva. Ugyanis, hogy az elmeélesítő elixírnek indult frászkarika, ami most inkább egy felfőzött narancslére hasonlít, egész biztosan zenei aláfestést igényel a hatás kedvéért. Őszintén? Nem csoda, hogy megbukott bájitaltanból. Azt is hozzá kell tenni, hogy a felesége gondoskodó volt, és mást küldött be a vizsgára helyette Százfűlé főzettel, de az a másik valaki úgy gondolta, nagy poén lesz Mihael nevében teleszórni a dolgozatot viccekkel. "Írjon rövid elbeszélést: A bájitalfőzés nehézségei címmel! |Agresszív kismalac a vasútállomáson.../ -Egy retúr jegyet kérek!/ -Hova parancsolja?/ -Oda-vissza!!" .
Így alakult, hogy idén ez a szerencsétlen eldöntötte, tojni fog a tanulásra, és inkább más módon kamatoztatja az amúgy létező bájitalfőzési tudását. Azzal viszont nem számolt, hogy egyes komponensek csúnyán ütik az újított verzióban a már kipróbáltakat, így most... egy erősen tudatmódosító löttyöt kevert ki magának, amitől azt hiszi, ő az Ördög Titkára. Az ügyvéd címet meghagyja az unokatestvérének (aki iránt megjegyezném, most határtalan szeretetet érez, hiszen tudjuk, hogy igazán erős gyűlöletet csak olyan ember iránt tanúsíthatunk, akit, ha mérsékelten is, de a szívünkbe zártunk, és hát... a rokon az rokon, nem tagadhatja meg a vérét, egy picike fele tolerálja Ethant. Ez a picike fél most nagyításon esett át). Nos, úgy érzi, még kell néhány másodperc dudorászás a löttynek, hogy felkészüljön a Kamillával való találkozásra, így az üldögélést és a gyanúsan hamis hangon előadott Ave Maria-t egyelőre nem hagyja abba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tanulmányi kirándulás
#elemimágiástársaság #Fánimostmegvagyol

- Neee... Flóra... a fenébe - torpan meg nem messze a többiektől. Az órája sajnos már azt mutatja, hogy nincs ideje visszafordulni, még rohanva sem érne fel az Eridon toronyba, onnan meg vissza úgy, hogy el ne késsen. Elhúzza a száját saját szétszórtsága tudatában, a rongyosra ölelgetett mackót ugyanis eddig mindig magával vitte mindenhová, már csak azért is, mert Gergőtől kapta. Kiengedi a visszatartott levegőt egy önmagának szánt méltatlankodó horkantással. A biztonság kedvéért megtapogatja a nyakában lógó aprócska sípot, és amint megbizonyosodott arról, hogy az még mindig megvan, közelebb is megy a többiekhez. Nem muszáj ugyan, hiszen miért is ne álldogálhatna egymagában pár lépéssel odébb mondjuk kitartóan nyomkodva a nem működő telefonja gombjait, mintha az mégis valami csoda folytán elindult volna, ő pedig igazán fontos dolgot intézne. Nem igazán képbe illő. Ha csak együtt utaznának Kukutyinba, még talán, de úgy, hogy az elkövetkező akármennyi időt együtt fogják tölteni, nem igazán tűnik jó ötletnek. Két lépésnyi idő alatt is képes elkalandozni a részletekben, ejnye-bejnye. Megrázza a fejét, megtesz még két lépést.
- Jó reggelt - köszön éppen csak hallhatóan és igyekszik máris csendben beolvadni a tömegbe. Mennyi ember van itt, és akkor még nem is számolt a faluban csatlakozókkal. Futólag körülnéz, megejt egy gyors számolást és mosolya mögött egy leheletnyi kellemetlen érzéssel észrevételezi, hogy ez bizony sok. Az ő mércéjével mérve mindenképp. Hjaj, na nem baj, az úti célt mindenképp látni akarja, azért megéri ennyi kellemetlenség. Még Flóra nélkül is ki fogja bírni. Sóhajt egy aprót azért, de fél kézzel hátizsákja fülét szorongatva, másikkal meg a vörös-fekete kockás sál alatt rejlő kis sípba kapaszkodva odaoldalaz inkább Fannihoz. Egyelőre csendben figyel, amíg barátnéja kérdéseket intéz Merkovszky tanár úrhoz, csak akkor szólal meg, ha már kifogyott belőlük a lány.
- Hogy aludtál? - próbálkozik egy állítólag teljesen átlagos és eredményesnek mondott társalgásindító kérdéssel felé fordulva, arcán mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Lassan megérkezik mindenki. A köszönéseket viszonozza, a táskák könnyítésében szívesen segít. Az érkező kérdések sem maradnak megválaszolatlanul.
- Negyed kilenckor indul a vonatunk Bogolyfalváról, nagyjából tíz, negyed tizenegy tájékán már ott leszünk Pesten. Átsétálunk a hopp-állomásra, az durván egy húsz perces, fél órás séta lesz. Az állomásról pedig közvetlen kapcsolattal Kremisára megyünk, és nagyjából tizenegyre ott is leszünk. Persze a csúszásokkal is számolva. Szóval akár előbb is ott lehetünk - válaszolja kimerítő részletességgel Fanninak, majd Bence kérdésére is sort kerít:
- Igen, majd csak holnap kezdünk tanulni. Ma nagyrészt csak ismerkedni fogtok a hellyel. Bemutatlak benneteket pár embernek, sétálunk egy rövidet az erdőben és a faluban... De nem lesz semmi extra - nyugtatja meg a fiút.
Félkor létszám ellenőrzés tart, aztán elindulnak le a faluba. Az út közben ő és kollégái is figyelik, nehogy valaki lemaradjon, vagy a faluba érve elbóklásszon még egy utolsó csomag rágcsát venni valamelyik boltban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Óriás bőröndökkel ugrált ki a vonatból egy középmagas, szőke lány, akinek a haja a végéig be volt fonva, ám jó pár tincs már kicsúszott az egyébként korábban szépen összepakolt fonatból. Széles mosoly uralta az arcát, miközben a kikövezett úton haladt felfelé s rácsodálkozott minden arra jövő lényre - legyen az fiú, lány, tanár, gondnok, törpe, gnóm, ogre, sellő vagy épp egy zümi. Az enyhén lengedező szél még jobban összegubancolta, szemébe fújta a haját, amit lassú mozdulatokkal tűrt a füle mögé újra meg újra.
A bejárati csarnokot jelölték meg találkozó pontnak. Szíve a torkában dobogott - vagy 1 hónapja nem látta a testvérét. Pontosan a temetés óta. Lányunkon sötétkék leggings, fehér top, valami szürkés-kék poncsó meg világoskék, stílusosan megkötött sál ékeskedik, s mire a kastélyba ér, addiga megelégeli rakoncátlan haját, s a hajgumit kivéve belőle szabadon engedi a szőke fürtöket. A legnagyobb bőröndjére ülve (egyébként 5 táskával jött + kézipoggyász) tátott szájjal nézegeti ezen iskola bejárati csarnokának jellegzetes vonásait. First expression. No de szombat délelőtt van, ki járkál ilyenkor egy bentlakásos iskolában csak úgy, random?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Elégedetten biccentek, hagyom, hogy ujjaim közül kicsússzon a szorításra némileg megnyúlt textil. Bizalmatlanul, pislogás nélkül hátrálok pár lépést; szokás mondani a nem épp pozitívan megítélt tettekre, hogy aki egyszer megtette, semmi nem tartja vissza attól, hogy megismételje. Ahhoz pedig a legkevésbé sem fűlne a fogam, hogy amint ismét hátat fordítok neki, orvul támadásba lendüljön. Nem adok rá lehetőséget, annak ellenére, hogy úgy fest, sikerült felfognia a mondandóm lényegi részét, kételkedem az épeszű helyzetfelismerésében.
- Reméltem, hogy csökkent értelmi képességeid ellenére kapizsgálni fogod, mit akarok ezzel – indulok meg Adrian mellett, hátra sem nézve. A zöldek asztalánál többen csalódottan fordulnak vissza kihűlt vacsorájukhoz, néhányuknak viszont talán leesik, hogy még korán sincs vége a bulinak, csak áthelyezzük máshova. Nem érdekel különösebben, szeretnék túl lenni a kötelező körökön, ami Black öcsi esetében úgy fest, higgadtan nem megoldható. És tudod mit, most már egészen meghozta a kedvem ahhoz, hogy péppé püföljem csinos kis, fájóan a nővérére emlékeztető vonásait. Az ilyen előnyökről persze nem szól a fáma! Mindenesetre gyorsan elűzöm a hátráltató gondolatokat, és taszítok egy méreteset a fiú vállán kifelé menet, szavai hallatán.
- Úgy véled, nagy dolog felém kerekedni kiegyenlítetlen helyzetben? – egészen nyugodtnak hat a hangom, de egy cseppet sem csillapodik az idegesség, amit kihozott belőlem régi-új háztársam. Kézfejemmel óvatosan nyúlok az orromhoz, hogy letöröljem a már odaszáradt vért, az eredmény csak egy sokkal inkább elkent folt, a helyzeten mit sem segített. Csendben haladunk egymás mellett, nem is értem, hogy bírjuk ki, mellőzve az egymás fejéhez vágott ocsmányságok nélkül. Végül csak a bejárati csarnokig jutunk, és mintha a pár perces kitérő meg sem történt volna, nekiesek Adriannek, mindkét öklömet bevetve, természetesen fejmagasságban, és gyomortájékot célozva gyors egymásutánban, hátha váratlanul éri az akció, hisz hihette, hogy tovább megyünk, a kastély egy, kevésbé forgalmas szakaszát választva

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A vacsora, legyen akár háromfogásos is, egyáltalán nem biztos, hogy egész éjjel kielégítő táplálék lesz egyeseknek. Ian az este még kiment a pályára futni, míg Ethan valami érthetetlen jogi szabályokról hadoválva elkanyarodott a könyvei felé, csak azért, hogy aztán egész éjjel az ágyában fetrengjen korgó gyomorral. Mivel a Lottival való szerencsés találkozója óta nagyon is jól tudja, merre van a konyha - és mert a Rellonban, hiába kereste, csak egy bizarr italbárt talált, kaját nem, így éjjel kettőkor ő mezítláb, szürke melegítőjében és egy pizsamának használt egyszerű fekete pólóban indul útra azzal az optimista ideológiával, hogy biztos lesz majd valami manó, aki főz rá. Félúton már magához hívja az egyik zokniját, mert a márványpadló mégse bizonyul olyan melegnek, mint ahogy ő félálomban gondolta, de útja a konyháig különben töretlen nézelődéssel és a rúnázott telefonozással telik. Akkor becsüli meg csak igazán, hogy induláskor felmarkolta az eszközt, mikor megérkezve látja, hogy bizony nemhogy egy manó sincs, de még kikészített szendvicsek se.
Álmosan vakarja meg félig csukott szemét, miközben beljebb lépkedve újra és újra körbenéz - mélységes csalódottsággal. Mhm. Senki.
Természetességgel bújik bele a mobilba, mint az egyetlen eszközbe, ami ilyen helyzetben segíthet neki. Mázli, hogy mentett le recepteket.
"Éjjeli nasi recept" - Pötyögi. Agglegény rántotta. Receptek férfiaknak. Receptek bénáknak. Hidegtálak. Palacsinta...mhmmm...palacsinta.
Azzal a gondolattal áll neki mégis zsírszegény sajtot keresni, hogy az edzője minimum képen törölné, ha elmesélné neki, hogy ő éjjel még nutellás palacsintával boldogította magát. Nem baj, könnyen talál más boldogságot; hús.
A hozzávalók beszerzése nem megy könnyen; krumpli, tojás, petrezselyem, sonka, szalonna...hagyma, még mindig kell? Mozzarella. Paprika és paradicsom. Miért nem tartanak itt bagettet...? Valójában legalább 15 percébe telik, mire megfeszített munkával feltúrja az óriási raktárat, edényeket, további takarítani valóval látva el a manókat. Egy ponton már kezd is kételkedni abban, mennyire éri ez meg neki, de néhány falat lustán elrágcsált sajt hamar jobb belátásra téríti - elkezdi hát egy méretes serpenyőben pirítani a...nem, nem a hagymát, ő a sonkával kezdi. Kaját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Pofátlanul nagyokat ásít, vakargatja a hasát, és keresi a melegítőfelsőjét. Mini szobája egy merő rendetlenség és ruhacsatatér; szokás szerint semmi különösebb gondot nem fordítottak a részletekre, csak ledobálták, amijük volt, és a folytatásnak szentelték minden figyelmüket. Ezek már az utolsó körök, mindketten érzik, de lemondani arról, ami jó, egy még jobbért, megéri. Ettől még nem fog megváltozni közöttük a jó viszony, csak... ezentúl tényleg barátságként tekinthetnek a kapcsolatukra, majd idővel extrák nélkül.
Szóval a melegítőfelső... meg a farmere... meg a zokni, a tornacipő, és a felhúzott cipzár a felsőn, aztán kapucni a fejre. A rellonos klubhelyiség kihalt, furcsa módon ma senki nem érezte szükségét a bulinak. A ház összetétele egyébként jelentősen megváltozott, még ha ez egy észrevétlen, és hosszú folyamat is volt. Azt nehezen tudja eldönteni, pozitív vagy negatív változásról beszélhet-e, de teljesen biztos benne, hogy sok minden más lett ahhoz a Rellonhoz képest, amibe belefutott ideérkezésekor. Például már réges rég nem Alexa a házvezetőjük, Markovits-ot is elfogyasztották már, de Vasváry még bírja a gyűrődést. Vajon egy második Alexa-élettartamú vezetőt kaptak? Barbi az anyjuk lehetne, pedig húszévesen ilyesmire már régen nincs szüksége, és egyébként sem a szíve csücske az anyáskodó embertípus elég érthető okokból kifolyólag. Azon az Ethan-höz kapcsolható incidensen kívül nem is súrlódott Barbival, az alapvető szimpátia is adott felé: szőke, dús keblű, szemrevaló (Kit zavar, hogy házas? Nézni lehet, nem?). És akkor itt vannak a kedves prefektusok... A nővére pozíciójának természetesen mindenkor örül, s még csak nem is haszonszerzés céljából (bár tagadhatatlan, hogy pofátlanul kihasználná és rájátszana a viszonyuk tökéletességére, ha szorult helyzete úgy kívánná, és később meghálálná Michelle-nek a szívességet, mert afelől semmi kétsége, hogy a nővére segítene; ő is megtenné fordított esetben), Erist elég kikerülnie (a dobhártyája nem rikácsolásra lett berendezve), Martin gyakorlatilag egy szellem kvalitásaival büszkélkedhet észrevehetőség terén (magyarán lehet, hogy véletlenül átgázol rajta, mert nem veszi észre), és Ethan... Nem, soha nem fogja megkedvelni, sőt, kerüli, mint a pestist. Túlságosan sok tapasztalata van a kuzinjától származó, kreatív büntetéseket illetően. Egyszóval a ház más időket él a Nothart-Castle-Krise-LaFonde-stb emberek idejéhez képest. Istenem, mikor már korszakokról esik szó, tényleg "öregnek", de legalábbis régimotorosnak érzi magát az ember.
Minden változik. Milyen szép, magvas gondolat hajnali kettőkor a konyha felé menet. Tehet arról, hogy a fizikai erőkifejtés egy idő után éhséget szül? Nem. Na ugye! Ezt a súlyos gondot mindenképpen pótolnia kell- kevés dolgot utál jobban, mint a korgó hasakat. Jó, nyilván vitázhatnánk róla, mit NEM utál, de ez most a létszükségleti utálási listája. Különbség van a tudatos, és az ösztönös utálat között. Utálja az éhséget, utálja Ethant, utálja a korán kelést, utálja Ethant, utálja, ha elfogy a kávé, és végül utálja Ethant. Ezek abszolúte ösztönös dolgok. A többit inkább nem kell felsorolni.
Hatalmas ásítás közepette nyomja le a konyha kilincsét és lép be az ajtón. Akkurátusan bezárja maga mögött, majd ismét irányba áll, terepszemlézni kezd. Az első, és legnyilvánvalóbb dolog, amit a neuronjai feldolgoznak, hogy sült hús illata terjeng az éterben. A második, hogy valaki áll a tűzhely mellett, és süt. A harmadik (és ennél már hányós fintorba torzul az arca, mert kellőképpen magához tért), hogy Ian Lloyd éppen vacsorát készít.
- Nem mondták neked, hogy ne itt gyakorold a gyilkos hajlamaidat? Rá fogod gyújtani a kastélyt, erre a tonnányi idiótára. - Elég érthető hangerővel morrantja oda ezt a köszönésnek cseppet sem nevezhető kedvességet Ian részére, miközben az asztalt meg-, és főleg Iant nagy ívben kikerülve megközelíti a kamrát. Eltűnik néhány másodpercre, de a visszatéréskor már diadalmasan szorongat egy zacskó kekszet és két kovászos zsömlét. Ellentétben Iannel, rá senki sem szól, hogy nem így kell táplálkozni.
- Egyáltalán mit keresel itt? Nem otthon kellene lenned a borsószemnyi országodban és kviddicsezned mostanra egy hivatalos csapatnál? Azt hittem, már rég ott tartasz, azért nem lógsz annak a sárkánytrágyának az oldalán. - Az említett sárkánytrágya Ethan sokadik megnevezése- a szerk. Mihael nem úgy fest, mint aki távozni készül, sőt, minden pofátlanságával beáll Ian mellé (túl jók az illatok, ajh...), és kommentálni kezd.
- Így el fogod égetni... Több vajat kell alá tenni, nem olajat. Jézusom, tudsz te főzni? - Nem mintha ő tudna, de kioktatni másokat mindig egy külön élvezetet jelent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Hátra se kell fordulnia, hogy a serpenyő felett tökéletesen reprodukálja Mihael fintorát - elég hozzá, hogy meghallja a hangját. Köszönésként gúnyos nyögést hallat, s félig-meddig rásandít a másikra - biztos, ami biztos, nem pálcával közelít-e felé. No persze -gondolja rögtön- nem mintha Misi érdemben tudná használni a sajátját.
Megnyugszik, mikor a fiú rögtön eltűnik a kamrában, de érthető módon nem számít rá, hogy utána még csevegni is támad kedve és emiatt tesz egy hirtelen mozdulatot a fakanállal - repül a lecsöppenő forró olaj, egyenesen Mihael pólójára. Ian a legkisebb megbánás nélkül, csekély érdeklődéssel figyeli művét, majd visszafordul a húshoz és találomra beleönt még mellé egy rakás hagymát, paradicsomot és némi tojást is - az csak a szerencse akarata, hogy héj nem különösen kerül bele.
- Jó hallani, hogy ennyire érdeklődsz a karrierem iránt. Esetleg majd küldök meghívót néhány meccsre, hogy addig is kiengedjenek a sittről. - Nagylelkűsége minden apró morzsáját össze kellett szednie e nagy felajánláshoz; ez látszik is közönyös "idióta vagy" arckifejezésén, emellett Misi biztos nem kételkedik feltétlen jóakaratában. Az Ethanre vonatkozó megjegyzést természetesen elvből nem is kommentálja; Misi nem érdemli meg, hogy róluk beszélgessenek.
- A lehető legkevésbé sem. - Válaszolja őszinte egyszerűséggel, meglepve Mihael-re nézve, arcán azoknak az embereknek a kételkedésével, akik nem hiszik, hogy jól hallották az iméntieket. Hogy is van az, hogy Mihael ad számára főzési tanácsot? Abszurd szituáció. Talán csak, hogy igazi empirista módjára letesztelje, ez működik-e kétszer egymás után, szinte már kihívóan önti bele az eddig összerámolt kajákra az olajat - közben meredten a másik arcát nézi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok