Mihael

A november másodikai estén csak egyetlen új diák érkezett meg a kastély falai közé tanulási szándékkal. Ameddig a vonatúton engedélyezett, addig zenét hallgatott, mely jóformán Krystal Meyersből, Flunkból és Jessie J-ből állt. Sosem kedvelte azokata hangos dolgokat, melyek 5-6 percig is eltarottak és zenének merték titulálni páran. És az ilyen csörgésből meg zörgésből álló vacakok egyébkén is mindig idegesítették az amúgy sem nyugodt kedélyállapotú lányt. Emellett az sem hatott rá épp nyugtató hatással, hogy holnap noveber harmadika lesz. Pazar, gondolta magában, ideérkezését követő éjjelen már settenkedve kell elhagynia a falakat mindenki biztonsága érdekében. Hogy tudott vele ennyire kiszúrni a tanára, hogy pont ilyen időszakban iratta be, mikor ha valaki, akkor ő pontosan tisztába van vele, hogy mikor jön el a hónapban az az időszak, mikor a lehető legkevésbé a változás segítene rajta. Bosszankodva rángatta le az ódivatú bőröndjeit, amelyek egy ötvenes évek korabeli romantikus francia filmbe is tökéletesen illett volna. Semmi extravagáns rongyot nem aggatott magára, egy teljesen átlagos farmernadrágot viselt fekete tornacipővel, piros blúzzal, szürke kardigánnal és hófehér kabáttal, melyet kicsit feldobott egy kötött körsállal. Oldalán táskája, melyet saját kezűleg készített, két kezében pedig a régimódi bőröndjeit cipelte fe a kastélyba. Az erdő mellett elhaladva bőrén az összes szőrszál felállt, ahogy egy farkasüvöltés törte meg az éjszaka csöndjét. Letéve kezében lévő cókmókjait összehúzta magán a fehér kabátot, holott egyáltalán nem fázott. Fülét a fák felé fordítva figyelte a holnap esti "bulijának" hangjait, melyek közül egész sokat be tudott azonosítani pusztán a rendkívüli finomságú hallásának köszönhetően. Feleszmélve megrázta fejét szőke tincseit így kissé megreptetve a hűvös levegőben majd nagyobb tempóra kapcsolva folytatta az útját egészen a bejárati csarnokig. Füles mellette sétált kimért léptekkel, félúton pedig megunva a saját mancsain való mászkálást, leült a földre kicsit tisztogatni az egyébként nem makulátlanul tiszta bundáját. A lány felsóhajtva megbűvölte a csomagjait míg bestiáját felemeve a földről a dzsekijébe rejtette. A hatalmas bejárati ajtó nyikorogva tárult ki a szőke újdonsült Eridonos előtt, aki magabiztos tartással lépett be a hatalmas helységbe. A méretes faajtó be is csukta önmagát, mihelyst Lilla beljebb lelassítva mozdulatait végezetül megállt macskáját letéve a földre. Kezeit összefonta a mellkasa előtt és próbálta megszokni a rengeteg különböző illatot, melyek gondolatai szerint az egész kastélyban fellelhetőek. Kicsit fáradtan lehunyta szemeit átadva magát a kifinomult érzései kiélesedésének míg Füles a lába mellett nyalakodott.

Szép kis bemutatkozás, úrfi..

Lilla egészen elmerült pusztán az orrát használva. Az otthoni szagokat nagy nehezen sikerült megszoknia, hogy a spenót és a sóska teljesen más színt juttatnak eszébe, és az eredeti francia parfümjének és az olcsóbbik másolatának egyáltalán semmi közük sincs egymáshoz, de még a víz, amit használnak hozzá, az is teljesen más. Itt a nem olyan rég történt vacsorának az illatai keverednek a csípős, hűs levegővel, mely a lánnyal együtt suhant be a bejárati ajtón. Tovább szimatol a szöszi, még mindig becsukott szemekkel, és egyre jobban el tud különíteni egy szagot, mely egyre erősebb és valami egyébbel párosul. Vörösmarty szelet? Vagy vaníliás torta? Nem, ez házi krémes! Lilla arcán egy mosoly lehetett látható, majd baljóslatúan oldalra pillantott, de sajnos későn. Túlságosan el volt foglalva azzal, hogy ízlelgette a ma készült sütemény illatát, így egészen figyemen kívül hagyta a hallását, és reflexei is később reagáltak, mint kellett volna nekik. Egy behemót tag, akinek a szaga keveredett a kezében tartott édességgel úgy letarolta az Eridonost, mint holmi lurkó a pitypang fejét. Hogy hogy sikerült mégis a támadónak alul maradnia, az rejtély volt a lány előtt, de nem is nagyon tudta érdekelni. Ellenben az, hogy a sálát, amit édesanyja kötött neki direkt iskolai viseletre, szinte teljesen beterítette a krémes - arról nem is szólva, hogy perverz alakunk nem vette el onnan a kezét, kiverte a biztosítékot már most, 10 percnyi ittléte alatt.
- Szedd a sátorfád és induljál tovább.
Sziszegte a fogai között a kicsit sem ideges lány koncentrálva, hogy ne robbanjon el az agya. Valami vicsorféle is megjelent az arcán, amíg lemászva a bunkó támadójáról felállt, hogy leporolja a fehér kabátját - melyen nem meglepő módon érezte ugyanazt az illatot, amit a nyakába tekert ruhadarabon is. Arra, hogy a böszme tag felborította bénázása közben a bőröndjeit, csak megforgatta a szemeit és egyre elmélyültebben igyekezte jegelni a kitörni készülő állatot. Füles felborzolt szőrrel bújt gazdája lábai közé erősen fújtatva az úriemberre, míg két farkát támadó állásba helyezte a teste felett néhányat előre lépve, egyik mancsával a fiú lába felé kapva.
- Még mindig itt vagy?!
Szólt a lány rideg hangnemben próbálva eltüntetni a ruhájára ragadt krémet.

Te csak ne becézgess engem..

A vonatút alatt számolt egy-két lehetséges kiemenetellel az estéjét illetően, de arra egyáltalán nem volt felkészülve, hogy feldöntik, mint valami taknyos kisfiút, emellett teljesen összeganézzák a ruháját és mindezt várhatóan az iskola legtaplóbb gyökere. Hogy a fenébe nem néz a lába elé ez az elmebeteg?! És ha már így sikerült kimozdítania a talajt a lány alól, még őt meri hibáztatni?! A tőle telhető leggyorsabb módon növeli a távolságot kettejük között, ami túl minimálisa csökkent. A vicsot nem bírta megállni, ám abból ítélve, hogy a név nélküli böszme nem reagálta le, nyilván nem hallotta. Amíg kabátját tisztogatta próbált valami kevésbé irritálóra gondolni, de pusztán csak annyi jutott eszébe, hogy másnap telihold és ez az udvariatlan és rendkívüli módon beképzelt tag azt sem érdemli mewg, hogy ugyanazt a levegőt szívja vele.
A fehér pingvinkosztümös újbóli próbálkozása célt ért: Lilla szemei egészen befeketedtek, a szembogarától egészen a szeme fehérjéig mindenütt, vonásai megfeszültek és valahonnan a torka aljából mély, vicsorgó hangot adott ki, melyet a romboló bizonyára nem értett. A lány lehunyta a szemeit a következő csípő megjegyzéseket eleresztve a füle mellett, és mikor pillantását a cókmókjára vetette, ismét csillogtak tengerkék szemei. A fiú mellől összekaparta a holmiját, ami ugyebár a földön hevert a nagyobbik kiterjedésével, csak hogy még több koszt gyűjtsön be. Igen, köszönjük Név Nélküi barátunk, sikerült az Eridonost az első estéjén igencsak kihoznod a sodrából!
- Ha egy ujjal is hozzáérsz, cafatokra szedlek. -
Puszta fenyegetés volt, melyhez ismét egy mormogó hang társult, majd a továbbiakban igyekezve figyelmen kívül hagyni az éles nyelvű pajtiját, felnyalábolta a padlón fekvő csomagjait. Füles ellenben még mindig púpos háttal, ugrásra készen meredt a furcsa illatú fiú térdére, mely szemközt volt a bestiával. Lilla bármennyire is próbálta, nem tudta pontosan beazonosítani, hogy mit érez, de megállapítása szerint passzol az illető modorához és stílusához, ami nyilván valami elfuserált nőcsábász lehet. Fülesnek odamorgott valamit állatias hangon, mire a macskaszerű lény eleinte csak néhányat lépett hátra, végül megfordulva megindult Lilla után, aki reményei szerint otthagyta az éterbe a hajnalok hajnalán idegesítő behemótot. Nem menekül, ugyan, ő a világért sem futamodik meg, de nem akar rögvest az első pillanatban az igazgatóhoz menni, mert rátámadt valakire, aki összekente a vadiúj sálját és bántalmazni akarta a kneazle-ét.

Mert a Mihaelt nem lehet >.<

Jobban belegondolva mindketten csak előnyükre fordították volna, ha nem mosatja fel magával a padlót a figyelmetlen illető. De sajnos az ütközés befolyásolhatatlan volt, és azért alátámasztva egy kicsit azt, hogy Lilla miféle, ő került a helyzet magaslata, szó szerint. Nem szüntek meg a reflexei, csupán a saját éberségét iktatta ki egy időre, amiből aztán lehetett jó nagy fejfájása. A sors nem pedig valami udvarias fiatalembert küldött, hogy ledöntse a lábáról, hanem egy ilyen faragatlan frátert, aki azok után, hogy a kezei közt lévő sütemény nagyobbik részét a lányba törli, még az esésért is őt hibáztatta. Lilla nem igazán vette fel a kezdeti sérelmeket, de valami nagyon tudott a fehér inges, mert sikeresen felkeltette a leányzó érdeklődését, ami nem kedvezett jelen esetben egyiküknek. A farkas megbotránkozott az Eridonos belsejében, melynek hangot is adott. Biztos nem javított a helyzeten, hogy a szőke, göndör hajú, fiatal kislány torkából olyan hangok törnek elő, melyekkel inkább az erdőt kéne gazdagítania, de nem.. azt majd holnap.
Füles megfenyegetésére azért még jobban feljebb ment a pumpája, de most már legalább tudott valamennyire higgadozni. Szegény nővére ennek a tarológépnek, egy röpke pillanat erejéig megsajnálta a szöszi, de hamar tovább is lépett rajta. Biztos annak is az idegein táncol, azért a kiváló hatékonysága. Persze azt nem ismerte volna be a csajszi, hogy forróvérű, nem, könnyebb így másra kenni - ahogy azt a fiú is alkalmazta vele szembe. Névtelenke még visszadobta a labdát a fenyegetésre, ami egy kissé hideg pillantásnál tovább nem zavartatta a lányt.  Közvetlen a tuskó lábai mellől szedegette fel a földről a táskáit, melyet valószínűleg boldogan nézett végig a Lilla szerint enyhén pedofilnak titulált iskolatársa, és elindult valamerre, bár pontosan ő maga sem tudtam, hogy hova viszik a lábai.
Mikor utánaszóltak eléggé más stílusban és hanglejtéssel eleinte abban sem volt biztos, hogy hozzá intézték. A méregzsákra kicsit összeszorított szájjal bólogatott és valamit nagyon készült mondani szemtől szembe a fiúkának. Nagy hévvel meg is fordult, hogy minden szőke tincse vállának jobb oldalára penderült, de nem jutott sokáig. A macsó ugyanis épp az ingétől szabadította meg magát, mire Lilla kicsit meglepve lesett körül, hogy ez most valami kandikamera vagy mi a rák. Mihelyst lekerült róla a felsőrész Lilla is idomított a vonásain, melyek most ismét valami mást sugalmaznak. De nem azzal kapcsolatos, amit az imént látott..lát.
A második kijelentésnél kezdett egyáltalán gondolkozni, hogy rendkívüli módon militaryba váltana, ha a sálja és az új téli kabátját hazavágná ez az állat, és végül a ruhái épségének megőrzése érdekében kicsit kelletlenül, de Mihael mellé szegődött.
- Lilla.. Amúgy miért is támadtál rám? -
Kicsit gyanakodva tart távolságot út közben, míg felteszi az első kérdést, ami a fejében köröz. Csomagjait mögötte húzza egy láthatatlan ember, Fülest pedig felvette a földről, mielőtt csinálna valami butaságot a cicája.

Chh.. Nem vagy te eltelve magadtól egy icipicit, Misi mókus?

Általában nem fogadja rosszul, ha társasága akad, ám ez alkalommal boldogan letett volna erről a kiváltságáról. Ám senkinek nem esett baja, hála a Lilla mondhatni higgadt befogadóképességének. Azért persze voltak pillanatok, amikor nagyon másra kellett fordítania a figyelmét, hogy ne legyen nagyobb gond, de szerencsére minden jól ment. Az egyáltalán nem feltűnő hátsófertáj bámulását nem reagálta le, úgy vélte, hogy úgysem kell sokáig egy levegőt szívnia azzal a másikkal. A bemutatkozó szemétkedést követően mégis a fiúka marasztalta, bár ezt egyikük sem ismerte volna el. A tahó stílusát valami mással váltotta fel, amit Lillus nem kissé gyanakodva fogadott. Erre viszont már a nyelve hegyén volt a frappáns válasza, ami bizony hamar beléforrt. Eddig csak egyetlen fiút látott ruhát levenni és a meztelenség sem nagyon zaklatta, hisz kiskora óta a fél életét az uszodában töltötte, csak.. Merész így november elején ing nélkül bóklászni, gondolta, majd fontolgatva Mihael ajánlatát, végezetül csak mellészegődött. És igen, a Rellonosnak feltett szándéka volt lenyűgözni a lányt, ami egy bizonyos fokig meg is történt, de sajnos rossz belépővel indított.
- Teljesen kimondható. Nem úgy, mint egy Fruzsina vagy Enikő. -
Vont vállat, de azért magában kóstolgatta a nevét. Evelin. Lilla. Nincsen velük semmi gond, nem úgy mint a spanyol nyelvjárású területeken a Route vagy a Rui, mert ha valamely nevek kimondhatatlanok, akkor ezek azok. Mihael. Latinos neve van, úgyhogy neki minden bizonnyal nem okozna nehézséget ezek kiejtése.
Igencsak hamar megérkeztek a konyha bejáratához, ahol a fiú kis híján orrba gyűrve a szöszit megállította őt, és nemes egyszerűséggel megcsókoltatta a cipőjét az ajtóval, mely hangos cuppanással megadta magát és kitárult.
- Útban voltam, mi?
Vonja fel a szemöldökét a félhomályban elismételve a társa legelső mondatát. De dícséretet érdemel, hogy legalább nem azzal torkolta le az Eridonost, hogy mert nem fért volna el a méretes ülepétől. Bőröndjeit kinn hagyja, ahogy Füleskét is és belép az újabban-nem-tuskó után a konyhába. Apró manók rögtön körbeveszik a leányzót, aki - tekintve, hogy életében eddig egyetlen egyet látott - ösztönösen közelebb húzódik iskolatársa karjához, míg a konyhai személyzetet mustrálja kifürkészhetetlen tekintettel. Mihael felszólalására leimádkozza magáról a sálat és a fehér kabátját is, így most már csak egy szürke kardigánban ácsorogva még mindig a fiú aurájában.
- Egy forró csoki nagyon jól esne.
Böki ki végül, mire a szolgálat nagyobb része elszelel - a ruháival és a kérésével. Mire feltekint a nála jóval magasabb tagra, az már önfeledten töm magába egy szendvicset akkora falatokkal, hogy a lány annak a negyedét sem tudná megforgatni a szájában. Kicsit ellép a sráctól, mikorra sikerült felmérnie az igencsak közeli állóhelyüket, és mire újra felkeltené a srác Lilla gyanakvását az érdeklődésével, máris a lány kezébe nyomnak egy bögre forró csokit - a manók megjelenése pedig arra ösztönzi, hogy visszavonja azt a távolságot, amelyet kettejük között létrehozott.
 - Idevalósi vagyok, bár gondolom már leesett. Ha elmondom, hogy azon belül merről, neked nem jelent semmit, mert lövésed sincs róla.
Válaszolt kicsit körmönfontan a kérdésre, amit butaságnak érzett. Hogy-hogy honnan jött, a vonatra a fővárosban szállt fel, és mint a tag megállapította, magyar neve van, úgyhogy nem kérdéses a tény, miszerint helyi.
- És te a nővéreddel?
Dobta vissza a labdát Mihaelnek, mielőtt belekortyolt volna az igazi, krémes forró csokoládéjába.

Wöri  




- ..Ne is mondja, imádom a  gránátalmát. Bar a vaníliafagyis avokádó a kedvencem meg a Vörösmarty szelet.. -
Felelte a lány büszkén Kati néninek. Már vagy fél órája annak, hogy letelepedett egy városi piaccal szemközti fal tövébe és beszédbe elegyedett a gyümölcsöt áruló idős hölggyel. Pipaszár lábaira egy sötétszürke farmert rángatott fel és  kényelmes törökülésben hallgatta nagy odaadással az özvegyet. Volt ott minden azon a portrén, ami Lilla fantáziáját megmozgatta. Hisz bár illatok nem jöttek ki a festményből, mégis olyan valósághűen volt ábrázolva egy-egy fenségesen és ínycsiklandónak kinéző zöld alma, vagy épp néhány pár házi készítésű kolbász, hogy Lili maga odaképzelte az illatokat. A hölgy vele szemben a nagyanyja is lehetne és a hangzavarhoz képest, ami eluralkodni látszott újra meg újra a folyosón, egész érthetően tudtak beszélgetni. Jól eldiskuráltak legalább egy órát, és a konyhában munkálkodó manók után Lilla döntött: ezt a hölgyet fogja leggyakrabban felkeresni. Nem arról van szó, hogy nincsenek barátai, mert van elvétve pár kósza lélek, de valahogy sosem sikerült kijönnie az emberekkel. A manók társaságát egyenesen élvezte és szórakoztatónak találta, a szemben csacsogó Kati nénit meg imádta.
* Hát kedveském, avokádóm sajna nem nagyon van, de majd legközelebb szerzek azt is. És mesélj csak, az epret szereted? Olyan szép epreim termettek az idén...*
Válaszol a néni, aztán hirtelen a jobb oldali folyosó részről oltári nagy hangzavar támad. Lilla kicsit ügyetlenül, de feltápászkodik a földről, megigazítja a zöld lenge ingét szemben, akinek a fehér pólója úgy zöldell a.. valamitől, hogy nem lehet nem észrevenni - annak sem, akinek nem tökéletes a szeme. Fél percig Lili gondolkodik azon, hogy hogyan mentse meg a szegény lányt a kínos helyzettől, mert ahogy kinéz a dolog, úgy holnapra ilyenkorra az egész kastély azt fogja harsogni, hogy telibe hánytak valakit.
- Kinga! Hát csak sikerült nyélbe ütnöd a csatát? Remélem jól megkapta a csaj a magáét, amiért Danival kikezdett. Azért az ember nem mindennap borít a másikra egy tányér spenótot. Ügyes vagy! -
Rögtönzött Lili, majd hozzá teljesen idegen módon odarohant a lányhoz és... MEGÖLELTE. Majd a manókkal kimossák az ő felsőjét is, amire ragadt egy kis zöld trutyi, eztán megragadva az ismeretlen lány jobb karját és elindult vele a folyosón végig. Igencsak hosszú ez a partszakasz és vagy 20 percig kéne úgy tenniük, mintha ismernék egymást közelről. Egy másodperc erejéig átfut az Eridonoson a kérdés, hogy miért is mentette meg a másikat egy ilyen gáz szituácóból...Talán ez is a változás része.

Ilonka (:

Kellemesen elbeszélgetett a portréval, aki pedig teljes oda meg vissza volt a lány zöld, pöttyös felsőrészétől. Lilla mindig is jobban kedvelte az olyan értelmes lények társaságát, akik kicsit mások, mint a többiek. A konyha manóit egyenesen imádta, itt ezzel a portréval is viszonylag hamar kötött barátságot egészen addig, amíg fülei arra nem figyeltek fel, miszerint a folyosó távolabbra eső végén néhány portré hangos kacagásban tör ki. Elbúcsúzott a kofától sok sikert kívánva neki a napja további részéhez, majd a kíváncsisága győzött: megindult abba az irányba. Már a kanyarban hallotta, hogy mikről pusmognak azok a rendkívül szívélyes és kedves portrék, így mire megpillantotta a Pink Floyd-os és zöld trutyiban úszó lányt, addigra többé-kevésbé megvolt a terve. Kapkodta hosszú és nyurga lábait majd kisebb huzatot hagyva maga után megölelte a Kingának elnevezett lányt. Idősebbnek festett, mint ő maga, de a helyzetet sajnos nem értette a másik. Mondhatni halvány lila szellentése sem volt arról, hogy Lili mégis mit müvel. Mert bár nagyon igyekezte megmenteni a lányt a felesleges kellemetlenségektől, tisztán látta, hogy vagy lassú felfogással rendelkezik szegényke, vagy rémes éjszakája lehetett, esetleg értelmi fogyatékos. De a nyekergése határozottan tetszett a lánynak, egészen olyan beütése volt, mint Fülesének. El is mosolyodott a szöszi mihelyst elengedte a társa nyakát, majd megindult a karral a markában, tekintve, hogy a másik oldalról jött az ismeretlen Kinga, arra biztos nem akar már menni. Szóval akkor át kéne evickélniük a másik végére a folyosónak. NEm is rántott rajta nagyot Lili, de biztos hirtelen jött a másiknak, mert nem sokon múlt, hogy hasra esik.
- Borsó, még jobb! Jajj, hagyd, teljesen mindegy, még megy is a borsó ehhez a színhez. - legyinti le a dinkát és el nem engedi a karját. Már ő is kezdi kellemetlenül érezni magát, életében soha nem csinált ilyet. Megmenteni valaki mást a kínos helyzettől. Meg is rázta kicsit a fejét, mintegy magát is győzködve arról, hogy ez csak egy kivételes alkalom, máskor amúgy sem fog előfordulni. Nem vall rá.
- Hm? - pillantott fel a mellette lefelé hajtott fejjel lépkedő lányra. Annyira lefoglalták a gondolatai a saját személyiség-változása kapcsán, hogy csak fél füllel hallotta a mondottakat. Amint visszakérdezett, eszébe jutott, hogy mit mondott a lány pontosan. - Kakaót. Imádom. De a konyha a másik irányba van. - mosolygott újfent, és ennyi hibát el tudott fogadni Kinga felől, hogy nem tudja, merre van eme rendívül fontos helység. A kedvenc manóival.
Felvont szemöldökkel pillantott a nála idősebb, ám pöpet alacsonyabb barnás-vöröses haj tulajdonosára, majd megváltoztatva az irányukat célba vette a konyhát. Valóban nem lehet a helyzet magaslatán a leányzó, ha ennyire passzolja az egészet.
- Imádom Pink Floyd-ot. De amint látom te is. - kezdett bele egy viszonylag független témába, amíg ki nem érnek a folyosóról a biztonságot nyújtó lépcsőkhöz.

Ilonka (:



Nem gondolta volna,  hogy ez a mai napja ilyen kellemesen fog telni annak ellenére, hogy nem is járt a Paradisban. Sőt, lassan már egy hete be se dugta oda az orrát, pedig az a hely számára a mennyek birodalma, a tökéletes megnyugvás, egy falatka boldogság. Az illatok, amit ott keringnek egyáltalán nem tolakodók, igazán jó összhatást keltenek - és valóban a süteményeknek köszönhetően. Az már csak ráadás, hogy a két eladó is jófej, Lilla ugye nem miattuk jár le oda szinte kétnapi rendszerességgel, hanem a pillecukrok és az eredeti, étcsokoldásés finomságokért. Ha megvonná ezeket magától, akkor minden bizonnyal ő is ugyanolyan csontkollekció lenne, mint a helybéli lányok nagyobbik része, de ilyen tervei nem voltak. Annak a lánynak lehet mondani, aki nagyon meg van elégedve azzal, hogy van combja, van rajta egy husi és nem csak maga a bőrfelszín és a csont alatta. No meg aztán persze a nyalánkságnak sem tud ellent mondani, főleg azóta. Az első dolga természetesen az volt, hogy vegetáriánus lesz, és az még csak hagyán, rögtön vegánra váltott. Semmi olyat, ami húsból illetve állati eredettel rendelkezik. Holott a csokiban is van tej, ahogy a forró kakaóban is, ám az ilyenek felett szemet huny. No a másik meg ugye a zöldségek, gyümölcsök - főleg az egzotikusok. Maracuja, füge, gránátalma..
Amint megindult a hirtelen magához csapott társával a konyha felé, azon nyomban összefutott a nyál a szájában a kakaó gondolatára, amelyet a manók annyira tökéletesre készítenek el. Még a végén hálásnak kéne lennie, amiért belecsapódott a borsos lányba, de az kicsit még arrébb lenne. Nem hagyta magát lebeszélni a konyháról, pedig a hirtelenében Kinga nevezetü társának nem akaródzik nagyon ennek a helynek az ismételt meglátogatása. Hogy Lilla oldja a feszültséget, a póló mintájáról érdeklődött, bár nem hitte volna, hogy ezzel valóban ennyire áthidal egy bizonyos távolságot kettejük között. Az meg csak a hab a tortán, hogy íme az első ember (nem Éva), aki rajta kívül oda meg vissza van ezért a stílusért. Megint elmosolyodott, és most már ő is ezerszer melegebben dédelgette tovább a másik leányzó karját.
- Hogyne ismerném, imádom! Nekem mondjuk a The wall a kedvencem, de az Animals és a The Dark side of the Moon is élmezőnyben van. Kedvenc dal.. Talán a Goodbye blue sky . Esetleg a Young lust. Deee bevallom, az another brick in the wall számukért is nagyon odavagyok, szoktam néha énekelni tusolás közben. - itt kicsit meghökkenve pillantott Kingájára, elég bizarr információt adott ki magából, nem állt szándékában. Vállat vonva folytatta. - Melyiküket bírod? Én special a billentyűsüket, Richardot. Meeg láttam A fal mozis változatát is.. Tudod mi az a mozi? - nem volt benne biztos, hogy tisztában van vele a másik fele is, mit is értünk mozi vagy film alatt, és eddigre már elhagyták a folyosót, lassan bekanyarodtak a konyhához vezető térségbe, végezetül pedig megkönnyebbülve - Lillus legalábbis - nyitottak be. Szorgos manók minden felé, némelyikük megpillantva a vérfarkast, már szaladtak is hozzá, a szöszi pedig nem restellve leguggolt hozzájuk, a kedvenc kis manóját, Fürgét meg is ölelte. Egymás szavaiba vágva akarták előadni, hogy a mellette álló Médea levest akart csinálni, csak sokat tett ebből, abból keveset és a végén még a felsőjét is összekente. Egyáltalán nem negatívan mondták, sőt mi több, úgy hangzott, mintha az ő hibáuk lett volna ez a baleset. Páran körbevették a Pink Floydban nyomuló lánykát is majd arra próbálták ösztökélni, hogy vesse le azt a fehér textilt magáról, seperc alatt kimossák.
- Akkor egy forró fehér csokoládé és egy... - itt ismét Kingára emelte tengerkék szemeit, és mióta beléptek a helységbe, azóta Lilluson levakarhatatlan mosoly jelent meg.

na_ebből_mi_lesz_Saint-Venant_:D

e.

Elemi mágia kirándulásosdi :3