Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A pillantása szinte égeti a bőrét, ennek az ostromnak már nem tud ellenállni. Már-már kényszert érez arra, hogy felé fordítja az arcát, de a mozdulat csak lassan követi az elhatározást. Mert pontosan attól fél, ami bekövetkezik, hogy összekapcsolódó tekintetük hatására megmozdul benne valami. Pillangók a gyomorban, vagy valahogy így fogalmaznak az okosak, Hay meg inkább nyelne rovarirtót, csak megszüntesse ezt odabent. Utálja, hogy saját gondolatai tükörképét látja viszont.
Ha az előbb piros volt az arca, most élénkvörösbe vált, hogy a haragtól, vagy a fokozódó zavartól, az nagyjából eldönthetetlen, még ő maga sem tudja biztosan. Zöldjei elfelhősödek az indulatoktól, legszívesebben felpofozná. - Baszódj meg - morogja, mielőtt valóban megüthetné. Hogy mozdulatait kontrollálja, körmeit tenyerébe mélyeszti, míg meg nem érzi jobbkezében az égető fájdalmat. A fájdalom jó. A fájdalom önuralom. A fájdalom segít. Hogy milyen áron... az már mindegy. Légzése megnyugszik, már nem fújtat, mint egy indulatos macska, tekintetéből is eltűnnek az indulatok, csak épp jobbjában mélyülnek a barázdák. Az legalább begyógyul majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Benett mozdulata váratlanul érte, az induláshoz vett lendülete majdnem kirántotta karját a fiú ujjai közül.
 - A figyelmük már évek óta rajtam van, de annyi fogalmuk lesz mindig is az igazságról, mint kelpinek a szárazföldről. - motyogta ingerülten, majd kezét megpróbálta nyomatékosan, de semmiképp sem akaratosan szabaddá tenni. Halk léptekkel kikerülte Benett székét, az utolsó mondatait csak menet közben kapta el fél füllel. Már két könyvespolccal is odébb járt, farkasszemet nézett a kijárattal, amikor az észérvek a fejében elkezdték kongatni a vészharangot.
 Valaki segítséget ajánl neki, ő meg most hagyja faképnél, mint valami sértődős kisgyerek. Tényleg Winter elméletének akar bizonyítékot állítani? Hogy nem több egy egyszerű kölyöknél? Olyan ideák után fut, amik elérhetetlenek, hogy aztán kifogásként szolgáljon az minden kudarcára. Nem tudod ezt egyedül megoldani, Zalán. Fogynak a lehetőségeid.
 Kelletlenül a plafon felé emelte tekintetét, majd ujjait orrnyergére szorítva fordult vissza lendületesen, sietve. Mielőtt még megint meggondolná magát és ostobaságot csinálna.
 Szó nélkül vetődött vissza Benett mellé a székre, először csak megfontoltan meredt maga elé. Amikor végre kinyitotta a száját, akkor is elakadt párszor, annyiféleképp akarta elkezdeni a mondatot.
 - Ez... ez nem... látomás - a szó maró savként égette a nyelvét, vonásai is tükrözték hogy kellemetlenül érzi magát. - Ezt az elméletet... félretéve is tudnál esetleg... - vett egy mély levegőt, mert nem gondolta, hogy ezt valaha ki fogja mondani - segíteni nekem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ez úgy hangzik, mintha üldözési mániája lenne. Lehet, hogy szemmel tartják őt, de biztos vagyok benne, hogy a vezetőség részéről ez egy jó szándékú figyelemmel kísérés, ami alapján ha elfajulnak a dolgok, készek segítséget nyújtani fentről. Hogy a diákság miként kezeli ezt a jelenséget, az már sokkal izgalmasabb kérdéseket vet fel. Tudom, mit érezhet, és hogy miért lett ilyen csekély idő alatt indulatos velem szemben. Gondolom fél attól, hogy elítélik, megbélyegzik, címkét akasztanak rá. Amennyire tudtam, én is menekültem a reflektorfény elől. Nem attól, amelyik a próbatermünkben vetül ránk, mert az még semmi ahhoz képest, ahogy a falakon belül terjednek a különféle fűszerezésekkel tarkított spekulációk. Engem is járatott már le Edictum újságcikk, hogy is felejthetném el azt a karácsonyi bált... Szóval jobb, ha kerüli a helyzeteket, de ha szigorú vagyok, a könyvtári elviharzásából is lehetne anyag, szóval... Megrázom, majd lehajtom a fejem, és már kész vagyok beletörődni a távozásába, amikor némi hatásszünet után, voltaképp filmszerűen dönt a visszatérés mellett. Köszi!
- Jó, akkor nem az - vágom rá gyorsan, ahogy hálálkodóan csillogó szemeimmel végignézek rajta ültemben. Minden szavam igyekszem gondosan megválogatni most, ezért is hagytam, hogy megtalálja a megfelelő kifejezéseket. - Persze, legalábbis megteszem, amit tudok. És csak remélni tudom, hogy használni is fog - veszek egy nagy levegőt. Ez egy kissé burkolt felelősségkizárás.
- Készítek egy gyengébb adagot. Egy hétig elleszel vele. Szeretnéd? - kérdezek vissza, ahogy gondolkodóba esem. - De mondd, ha másféle segítségre gondoltál. Sajnos pszichológus nem vagyok, de azt hiszem, pedagógus-hallgatóként azt is mondhatom, hogy ha bármi baj van, nyugodtan megoszthatod. Én még egy fokkal közelebb állok a diákokhoz, mint a többiek - kacsintok rá cinkosul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Benett lelkesedése annyira meglepte, hogy szabad kezével alig észrevehetően belekapaszkodott az asztal szélébe biztosítékképp, ha megint el akarna menekülni. Kicsit abszurdnak tűnt a jelenség, hogy kettejük közül ő tűnik kevésbé boldognak, de nem tette szóvá. Sűrű pislogások közepette hagyta, hogy a nyakába tóduljanak az információk. A pszichológus szó hallatán habogva közbevágott.
 - Nem, semmi pszichológus, azt nem... - motyogta sietve Benett utolsó mondatával szinkronban. - Megköszönöm a bájitalt is, csak hadd legyek ott, amikor csinálod. Mármint nem mintha nem bíznék benned, vagy ilyesmi, csak szeretem látni, mi kerül bele, tudod.
 Csend férkőzött kettejük közé, ami kellett is oda abban a pillanatban, hogy megemészthesse a hallottakat. Ujjaival az asztallapon kezdett dobolni, mérlegelve a jelenleg meghozott döntését. Meg kell próbálnia, ezt muszáj megértetnie magával.
 - Oké. Csütörtök? - kérdezte halkan, hátradőlve a székében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Van valami nyugtalanító abban, ahogy Zalán fel tudja kapni a fejét bizonyos szavak hallatán. Nem azon filozofálok különösebben, hogy milyen lelki traumái lehetnek, amik kiváltják ezt a reakciót nála, egyszerűen csak kényelmetlennek hat az érzés, hogy duplán meg kell gondoljam a mondandóimat. A szavaimnak súlya van. Amúgy is, de most főleg.
Jó érzéssel tölt el, hogy rábólint a bájitalomra. Igazán elégedett csak akkor leszek, ha már használja, és segít neki valamelyest a gondjain. Csodát nem ígérhetek persze, de lelkesen beavathatom őt a főzet rejtelmeibe, ha kéri. Magyarázatára összeráncolom a szemöldököm. Nem tűnik meggyőzőnek az indokolása. Mondhatná teljesen nyugodtan, hogy még nem mer bízni bennem, vagy azt is, hogy meg akarja tőlem tanulni. Mégis jobbnak látom nem fennakadni ezen, mert a sértődés esélye már így is eleget lógott a fejünk felett.
- Háát jó, ahogy gondolod - dörmögöm a magánhangzókat elnyújtva. - Beszéljünk meg egy időpontot, aztán ha szabad a labor, ott könnyedén meg tudom mutatni. Még megejtek előtte egy beszerző-körutat a hozzávalókért - kezdem máris csikorgatni az agytekervényeimet, hogy felidézhessem a szekrényemben heverő készletem állapotát. De annyira fáradt vagyok, hogy tényleg csak megsaccolni tudom a jelenlegi mennyiséget.
- Órák után várlak - nyugtázom, és remélem, hogy nem fogom elfelejteni. Aztán jobbnak látom felállni a székből. Tudom, hogy még lenne itt egy kis dolga, ezért hagyom őt kibontakozni. Engem pedig a szakirodalom-polcok csalogatnak vissza, hogy dolgom végeztével én is elhagyhassam a könyvtárat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elias
- Hogyan mondjam el? Az apasági teszt másnapján
Casually flirting

A déli csúcsforgalomban kivétel nélkül mindig marad körülöttük egy-egy szabad hely Elias nyers kisugárzásának köszönhetően. Egy balról, egy pedig jobbról. Vannak lányok, akik megbámulják őket, de a legtöbben figyelmen kívül hagyják a párost. A királylányról tudja, aki tudja, hogy férjnél van de ez olyan gennyes dolog, amibe senkinek nincs gusztusa belemászni indokolatlanul, meg aztán mindenki azt művel a magánéletével, amit szeretne. Ha Adél felszarvazza a férjét, és Will ezt elviseli, az már kettejükre tartozik.
Halk nevetéssel hajol közelebb a kedvese füléhez, hogy belesuttogjon, diszkréten eltakarva a kezével a száját.
- Biztos vagyok benne, hogy térdre borulna előtted, annyira néz. - Az eridonos asztal felé kalandozik a tekintete egy elsős-másodikosnak kinéző kislány felé, aki vörös fejjel kapja el a tekintetét a párosról, de főleg Eliasról.
- Még mindig nem hajlandóak visszaengedni, vagy a karkötőket levenni. Kezdek szörnyen ráunni erre. - Elmesélte, mi történt Júliával, hát hogyne tette volna? Magyarázattal tartozott, miért költöztették haza, miért vannak vélamágiát elzáró, rúnázott karkötői, amik megrázzák, ha megpróbálja levenni őket. A legutóbbi hírt azonban még nem mesélte el. Ma szeretné, de hogy biztos ne legyen belőle... semmi gond, publikus helyen akarja robbantani a bombát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A Nagyterem alap zsibongása nem jut el a tudatomig. Belemerülve olvasom az anatómia könyv sorait, kékjeim zizegnek az ábrázolásokon, az azokhoz fűzött jegyzeteken és mindenen, ami legalább a látszatát kelti annak, hogy elfoglalt vagyok - és legalább mondhatom a vérfarkasomnak, hogy foglalkoztam bármennyit is a szarjával.
Éppen az ajkaimhoz emelt pohár áll meg a levegőben, ahogy először Adélra, majd az eridonosok asztala felé pillantok kissé kiegyenesedve. Vállat vonva kortyolok a vízből, és fordulok a poharat letéve Adél felé.
- Térdelgessen csak - van egy eridonos az életemben, aki így is sokkal több, mint amit elviselni képes lennék normális esetben, és mindez mellé társul Adél a hülyeségeivel, valamint William, aki Adél tartozéka lett. Vagy fordítva. Faszért nem váltak el amúgy még? Kicsit mintha lemaradtam volna.
Megrázom fejemet, fekete tincseim esnek szanaszét, ahogy ismét rá figyelek.
- Túl leszel ezen - nyúlok kezéért, ujjainkat összekulcsolva emelem azt ajkaimhoz és csókolok rá. - Szerintem már nem kell sokáig kibírnod, végül is... elég sok idő eltelt. Már hova akarnak ennél jobban büntetni? Felesleges - csóválom meg fejemet. Ráadásul haszontalan, mert ha valóban megtette volna, megteszi megint, de mivel nem tette meg, még inkább semmi értelme. Fú, baszdmeg, milyen összetett gondolatok.
- Fejezd már be. Pihenni sem lehet...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kuncogva megrázza a fejét, hogy csak úgy lengedeznek az enyhén göndörített, barna fürtjei. Az iskolában még mindig nem hirdeti, hogy negyedvéla, főleg, hogy a bűverejét elzárták egy időre most.
- Gondolom, sosem próbált senki aranyvétű büntetést kiszabni rád. - Nevetés és keserű cinizmus csillan a szemében, utóbbi nem Jeremynek, hanem a helyzetnek címezve. Ettől függetlenül élvezettel követi az ujjai útját a kedvese ajkaihoz. Mindig imádja, ha kényeztetik, akár egy királynőt.- Ha akarják, még évekig hordanom kell. - Végigfuttatja a mutatóujját a pohara szájának peremén, mélázó tekintettel.
- Mondd csak - Hirtelen lendülettel fordul Jeremyhez. - tudnom kellene valamiről? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Az undorítóan nyálas szavaidtól hánynom kell.
Akkor próbáld meg visszafogni magad, mert ha valakinek a bementi oldalon jön ki bármi is, biztosan elhányom magam én is. Nincs annál undorítóbb, úgyhogy szedd össze magad és hagyd, hogy csináljam a dolgom.
Lezseren vonom meg vállaimat. - Néha kaptam verést az árvaházban. Az számít? - hüvelykujjam simít végig bőrén, kezeinket engedem magunk közé, ahogy fejemet ingatva hallgatom. Ezt a pesszimizmust.
- Ha nem teszel ellene, akkor lehetséges. Győzd meg őket, hogy nem kell - az időközben becsukott könyvet húzom magam elé ismét, az ujjamnál nyitom ki újra és kezdem el böngészni a sorokat, mert befejezettnek tekintem a beszélgetést. Sokkal többet beszéltünk már erről amúgy is, mint kellene és indokolt lenne. Energiavámpír.
Fejemet fordítom felé lassan a kérdésre. Pislogok párat, majd nevetek fel hangosan. Szusszanva csukom be rendesen a könyvet és fordulok felé teljes testemmel, lábamat dobom át a padon, hogy szemben legyek vele.
- Úgysem úszom meg, ha azt mondom, hogy nem, úgyhogy... mit kellene elmondanom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nagyon har maguk mögött hagyják a szokott kis köreiket. Úgy gondolta, itt az ideje, hogy rákérdezzen az elefántra a szobában. Azóta sejti, hogy van egy harmadik is a képben, hogy néhányszor még elment Jeremy lakására, és nem lehetett nem észrevenni, hogy még valaki él ott vele egy ideje. Zavarta, borzasztóan elkezdte fúrni az oldalát, de a kiderült hazugságok talán jobban elvonták a figyelmét. Megingott a bizalma abban, akit elkezdett szeretni, és ez egy időre teljesen összezavarta.
Valahol összefacsarodik a lelke a nevetős, számára oly' kedves arc látványától- túl könnyed a hangvétel, szemernyi szégyen vagy megbánás sincs benne. Mondjuk az övében is kevés zavar volt, mikor Jeremy rajtakapta őt Willel, meztelenül, fényes nappal.
- Mióta van veled? - Mosolyt varázsol az arcára. Az évek és a rutin megedzette, hogy ha fáj is, a legszebb szalonmosolyával kezelje ezeket a helyzeteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Most a kutyára gondol vajon? Mióta? Hát édesem, sokkal régebb óta, mint azt bármi is indokolná, mert már most a hajamat tépem tőle, amikor csak meglátom. Főleg, ha könyörögnöm kell neki, hogy takarodjon be a fürdőbe, mert olyan redvásan, ahogy hazajár, biztosan nem fekszik le a földre. Nem, még a földre sem, nagyon jól látod.
- Ha jól értem, akkor most számon kéred rajtam Narit - vigyorodom el szélesen. Lassan dőlök hátra, magam mögött támaszkodom meg mindkét kezemmel a padon. Mint Adél mondta: tökéletesen elférünk mindig, mindegy hol ülünk. Köszönjük meg az elbűvölő kisugárzásomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Inkább csak felzárkózom információk terén. Nem érdekelheti a szeretőd a másik nő kiléte? - Most már ő is teljesen Elias felé fordul, egyenes gerinccel, babamosollyal, tökéletes külsővel... és némi féltékenységgel a szemében. Szóval Nari a neve. A rohadt kis ribanc... Vajon mióta teszi szét a lábát Jeremynek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Tévedsz. A jelenlegi felállásban én vagyok a szerető és nem te - billen oldalasan fejem, a mosolyom visszafogottabb lesz akaratom ellenére. Féltékeny.
- Miafasz?! Tudja, hogy ő a házas?!
Persze. De, amit egy hercegnőnek lehet, az az alja pórnépnek még csak a gondolataiban sem fogalmazódhat meg. Ezt nevezem én fair játszmának. Számon van kérve rajtam a vérfarkas, aki egy váratlan pillanatban tört rá az életemre és akit bármelyik elborultabb pillanatomban kérdés nélkül ölnék meg, ő meg dugatja magát a férjével. Mert házas baszdmeg.
Egyik kezem mozdul, tarkómon dörzsölök egyet, ahogy halkan felnevetek. - Beszéljünk arról, hogy te vagy a házas, mégis melletted vagyok. Egyáltalán mi is van köztünk? Szeretsz vagy csak éppen jól jön a farkamon pörögni, mikor Krise rád sem néz, mert éppen a megsértett herceget játssza? Viseljem el, hogy mellette vagy, de nekem még egy kibaszott lakótársam sem lehet? - kapom el tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Végül Jeremy csak eléri, hogy leolvadjon az arcáról a mosoly, átforduljon távolságtartó közömbösségbe. A nyolc hónapnyi viszonyuk alatt csak a legelején mutatott ilyen reakciót. Mielőtt Elias a konyhapultján a magáévá nem tette a kétségbeesett, akkor még nagyon is terhes lányt.
- Szeretlek. - Valószínűleg sosem mondta még Jeremy szemébe ezt, inkább éreztetni igyekezett az inkább lángokkal, semmint bársonyos parázzsal átitatott kapcsolatuk során. Szereti ezt a nyers, sokszor undok, megközelíthetetlen, mégis vele gyengéd, már-már gentleman férfit, aki az ágyban képes megalázni, akárcsak a férje tette ez előtt. Mégis...
- Éppen ezért ideje befejeznünk a viszonyunkat, Jeremy. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- He?
Kussolj el még az elején, gondolkodnom kell. Szeret. Kimondta, hogy szeret. Gusztustalan ez a szó, semmit nem vált ki belőlem az elégedettségen kívül. Az ujjam köré van csavarva, és ennél...
- He?
Most az egyszer egyetértek veled. Az eddig is hamis mosoly telibe leolvad arcomról, értetlen nézem arcát, hátha valami minimális jelet találok arra, hogy viccel. Hogy a tökömbe jutott arra a következtetésre, hogy szeret, ezért el kell hagynia? Ez elmebeteg? Nem lenne csoda, amúgy is ingatag, de hogy ilyen hamar elérkezett volna.
- Te miről beszélsz? Most mondtad, hogy szeretsz - nevetek fel zavartan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tisztában van a szavai logikátlanságával a teljes kontextus hiányában. Mégis, ha egyből kimondja, azt remélte, könnyebb lesz folytatni. Aztán mégsem jönnek olyan ütemben a szavak, ahogy szeretné. Lassan éa göcsörtösen kapaszkodik fel minden hang a torkán.
- Megváltoztak a körülmények, Jeremy. - Az arckifejezése szinte fájdalmasba fordul át lassacskán. Egy kisebb szünetet követően folytatja:
- Terhes vagyok. És tegnap óta száz százalék, hogy Willé a baba. Innentől a gyerekem az első. Sajnálom. - Szonja óta kialakult benne ez a nagyon erős tudat: ha választania kell a gyereke és a szerelme között, amellett teszi le a voksát, aki tovább marad vele. Egy kisbaba egy gyermek szeretete, bálványozása alsó hangon évekre biztosítja, hogy ne legyen magányos többé. Elias innentől második helyre szorult vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mi van?! - csattanok fel elfelejtve a tényt, hogy az iskola Nagytermében ülünk. - Felcsináltattad magad és inkább a fattyadat választod, mint engem?! - dőlök előre, ujjaim szorulnak ökölbe, levegőt elfelejtek venni. Tekintetem hidegen csillan meg, és pontosan érzem, hogy a düh és a sötétség egyszerre jön. Az iskolában vagyok - tudatosítanom kell magamban a tényt, különben olyat teszek, amit nem kellene.
- Mester meg fogja tudni és elveszted.
Hirtelen kapok levegő után. Tüdőm sípolva fogadja a hirtelen hatalmas mennyiséget, mellkasomnál szorítom össze pólóm anyagát. Fejemet hajtom előre, így fekete tincseim esnek homlokomba. Nem veszthetem el Mestert. Nem egy ilyen miatt.
- Krise-é a gyerek - morgom magam elé. - És inkább megtartod tőle, mintsem... - felciccenve hagyom abba a mondatot és fordulok el tőle.
- Hülye picsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tudja, hogy megannyi szempár szegeződik éppen rájuk. Azt is tudja, hogy ennek nagyon könnyen híre mehet akár ma estére. Lehet, nem a nagyterem volt a legjobb választás, de Jeremy impulzív természete miatt nem merte a baba kapcsán megkockáztatni, hogy négyszemközt mondja el.
Mégis, ahogy a szerelme tárgya gyakorlatilag előbb gerjedő ingerültséggel csattan fel, majd összeroskad, megmozdul benne a bűntudat. Négyszemközt kellett volna. Talán nrm bántott volna.
- A gyerekem semmilyen szempontból nem lesz fattyú. Az apja... vállalja érte a felelősséget. Részt akar venni az életében. - Monoton hangon sorolja fel a részleteket, amiket már az este kigondolt magában. Mit lehet ilyenkor mondani? Nehéz értelmesen reagálni egy lehetetlen helyzetben. El akart válni, valamikor, aztán Will is a szívéhez nőtt, de Jeremy még jobban berágta magát oda. Képtelen helyzetbe sodorta önmagát, és ezt nem kenhette másra, csak ő a felelős a jelenleg előtte görnyedő alak szenvedéséért.
-... gyereket akartál volna tőlem? - Csendesen beszél, szinte együttérzőn. Nem ismeri Elias valódi gondolatait, és ez így van jól.
- És aztán? Hova költöztünk volna? Mi védte volna meg őt a... hátszeledtől? Jeremy... Szerettem volna, ha ez működik kettőnk között, de nem fog. Te teljesen más szabályok szerint élsz, én viszont a határmezsgyén akarok maradni, fél lábbal az aranyvérűek világában, másfelől a magam útját járni. És ebben Will lesz a partnerem, aki ugyanúgy lavírozik a kettő között. A gyerekünknek kell a biztos háttér, nem cserélhetem le a bizonytalanra. - Nincs a hangjában vád, csak a végiggondolt tények. Azt nem teszi hozzá, hogy erre a racionalitásra félig Will ébresztette rá: Egy gyerek vagy, aki magára se tud vigyázni. Ha elveszed tőlem, elveszik tőled is. Ő tényleg gyerek, de Will nem. Ő lesz a garancia rá, hogy a babája vele marad, és a családja, vagy Madlen nem teszi majd rá a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Tehát a fattyút választja helyettem. Ennyi hónap kínszenvedés mellette és mindezt azért, hogy semmit nem érjek el vele. Még azt is képes voltam elviselni, hogy az a fasz széttört a koponyámon egy üveget, majd megmérgezte Adélt, hogy rám se tudjon nézni hetekig. Lábam áll neki gyorsan fel s le mozogni, ahogy keserűen és halkan nevetek fel.
- Hogyne. Vállalja érte - ismétlem meg a szavakat inkább magamnak. Hátha így egyszerűbb felfognom, de nagyon úgy néz ki, hogy felsülök. Krise akarja a gyereket. Ki nem állhatja Adélt, erre komolyan fel akarnak nevelni egy kölyköt?
A kérdésre kerekednek ki a szemeim, fejemet kapom fel. Nem pillantok el róla, amíg be nem fejezi, sőt még utána is képtelen vagyok. Szemeim elé húzom tenyerem, ahogy kitör belőlem a röhögés.
- Te mégis mit hiszel rólam? - szegezem neki a kérdést. - Mit kellene bizonyítanom? Hogy van pénzem? Van. Adok, vidd, szarok rá, azt csinálsz vele, amit akarsz. Oda költözöl belőle, ahova akarsz - hogy jutottunk el idáig? - Tőlem félted, amikor egy feltételes szabadlábon lévő mágus a férjed? Nem hiszem el, hogy mindezek mellett van még pofád ezt felhozni - ingatom meg fejemet, ahogy felkelek, a padot átlépve állok meg mellette. - Értettem, Mrs. Krise - fordulok felé, kezemet lezseren teszem hasamhoz, ahogy meghajolok, és mosolyodom el, mikor megszólalok. - Csak ne érjen meglepetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A hirtelen váltás az, ami igazán megriasztja. Mintha a férje agressziója köszönne vissza, az a fajta, ami ledermwszti és hirtelen nem tud vele mit kezdeni, csak meredten bámulni a röhőgő férfire. Hol rontották el ennyire? Nem, hogyan tudta volna ezt kevesebb károsodással kivitelezni? Elias fontos neki de ezek után majdnem semmi esély sincs rá, hogy az életében maradjon.
- Az elejétől tudtam, hányadán állok vele, Jeremy. Neked hónapok kellettek, hogy elmondd a további részleteket. - Oldalra dönti a fejét nagyon gyorsan maszkírozva a vonásait ismét kifejezéstelenné. Elias... kiszámíthatatlan.
Ahogy feláll, és meghajol előtte, végigfut a hideg a hátán. Ez nyílt fenyegetésnek is beillik akár, ami azt jelenti, hogy ezután duplán kell a háta mögé néznie majd. A saját nyakába szabadított két bájitalmestert is.
- Egyvalamire válaszolj még nekem.... kérlek. - Kérdezze? Ne? Végül úgy dönt, most már mindegy. - Szerettél őszintén valaha? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- És az nem jutott eszedbe, hogy erre jó okom volt? - kérdezek vissza azonnal. Játszom a sértettet, holott tudom: szó, bűntudat és megbánás nélkül áldoznám fel az előttem ülőt azért, hogy Mesternek jó legyen. Ha azt kérné tőlem, pár óra múlva a lány már nem mozogna, ahogy a benne növekvő fattya sem - egyetlen szóra lenne szükségem ehhez.
Felegyenesedve figyelem arcát, amire semmi nem ül ki. Már nem is kell. Elég volt látnom a féltékenységet, majd az elhatározottságot Krise felé, hogy tisztában legyek azzal, ezt a csatát elvesztettem. Halványan mosolyodom el - pontosan az a mosoly pihen arcomon, amit Adél már remekül ismerhet. Ezzel a mosollyal simogattam a bőrét, ezzel a mosollyal beszélgettünk éjszakánként, ez a mosoly a védjegyem mellette.
- Nem helyes a múlt idő - csóválom meg fejemet. - Még mindig szeretlek - zsebembe csúsztatom egyik kezemet. Ujjaim automatikusan a fiolára fognak, amiből elég lenne pár csepp, hogy ennek örökre véget vessek. Másik kezem nyúl ki Adél mellett, kissé előrébb dőlve kapom fel a könyvet az asztalról és markolok rá. Halkan szusszanva hátrálok egy, majd két lépést, végül fordítok hátat és - hacsak Adél másképpen nem gondolja - hagyom el a termet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- De, de a bizalom nem erről szól, ezt tudjuk. - Akkora egy kétszínű, amekkorának lennie kell az adott helyzetben, hogy a maga javára fűzze tovább a gondolatmenetet. Elvégre ő hazudott folyamatosan Willnek, ő lehetne a két lábon járó példája a ferdítésnek, most mégis a tőle kapott leckéket használja fel Jeremy ellen.
Ezt viszont nem várta. Érzi, ahogy kiszárad a szája, és nem bír utánanyúlni. Azt is érzi, hogy szédül. Elias már kiment a teremből, de ő csak most tér magához a révületből, hogy felálljon. Majd ugyanazzal a lendülettel hátrazuhan a padok köhé, ájultan. A háztársai zajosak, de nem hallja miket kiáltoznak. Valaki felviszi a gyógyítóhoz, és egy óra múlva a Machay család inasa már meg is jelenik, hogy hazakísérje a mai napra. Gyenge, reszket és csak két jókora adag nyugtatótea után kezd visszaköltözni belé az élet. Amint odahaza egymagában marad a szobájában, kitör belőle a hisztérikus sírás. Így, könnyek között hívja fel Joannát, hogy megkérje, hadd töltse nála a következő két hetet, mert itt lenni most pokol számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Azóta sem sikerült kihevernem azt az Edictum cikket, főleg miután Zalánnal is beszéltünk a lelátón. Azóta csak még inkább nem tudom valahogy elűzni a gondolataim közül. Éppen ezért rohanok - kis túlzással - a Pol által meghatározott helyre, mert szükségem van valakire, aki lány. Aki megérti, mi a fészkes fene folyik itt. Legalább minimálisan, mert ha nem, akkor tényleg elvesztem és iskolát kell váltanom. Amit mondjuk elég nehéz lenne beadni a szüleimnek, mert észérvem nincs rá. Szóval lábaimat szedve, amennyire tőlem telik, robbanok be a társalgóba, ami tényleg mindig üres. Fura. Még oda sem érek, sőt, még fel sem fogom a jelenlétem a helyszínen, Pol már zavarba hoz. Arcomon csattan tenyerem, ahogy igyekszem eltakarni.
- Nem vagy vicces. És ne hívj így, mert... nos, mert ne. Zavarba ejtő és semmi olyan nem történt, plusz nem is fog valószínűleg, csak... aj, csak még jobban összezavarsz! - tárom ki kezeimet, majd dörzsölöm meg szemeimet, hogy levetődjek az első vízszintes felületre. - Nem tudom. De azóta furán néznek rám néhányan, néhány lány meg nevetgél, ha elmegyek mellettük - ráncolódik szemöldököm. Bár az lehet Zalánnak szól, ahogy eddig mindig történt. Kérdéses, ha nincs velem, akkor hogy szólhatna neki, mi? - Azóta meg beszéltem Zalánnal is, és... öm... ez egyre rosszabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minden reményem Polba rakom, hogy tudjon segíteni. Mióta az iskolába kerültem, nem állok a helyzet magaslatán, de ha így folytatom, onnan is le kell szállnom, ahova eddig feltornáztam magam kommunikáció szinten. Ez a hátránya, ha évekig magántanulónak kell lenned, mert a felnőttekkel való kommunikáció nem ugyanolyan, mint a korombeliekkel.
- Hogy hogyan? Reggel felkeltem, minden oké volt, majd a kezembe került az Edictum legújabb száma, ahol valami pasis lista közepén virított a nevem - felelem immár mellette ülve. - Nem akartam elhinni, és őszintén még mindig nem akarom. Aztán kiderült, hogy Szofi írta. Tudod, Zalán unokatesója, a lány, aki volt a birtokon is szünetben - magyarázom hadarva az egészet, hogy be tudja azonosítani a levitást. - Hát így a lehet legrosszabb. Szofi írta a cikket. Szofi szerint a listán van a helyem. Utána megölelt, majd elfutott én meg nem kaptam szikrát. Maaaaajd - nyújtom el a szót érezhetően kétségbeesve, ami nevetésbe is torkollik, miközben felegyenesedem egy mély sóhaj közben. - Zalán közölte, hogy szerinte tetszem neki. Mármint Szofinak. Azért vagyok a listán - harapok alsó ajkamba. Fejemet ingatom meg a kérdésre, fáradtan dőlök hátra a kanapén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hangtalan motyogok magam elé, ahogy kifigurázom Polt, majd szinte már durcásan támasztom arcomat tenyerembe. Ennek így semmi értelme, amikor csak még jobban összezavarodok azzal, hogy ismét el kell mondanom a történetet. Főleg a Zalános részt. Az a legrosszabb. Nem hiszem el, hogy erre Zalán hívta fel a figyelmem. Hogy lehetek ennyire vakon?
- Igen, Szofi - erősítem meg, majd folytatom a monológot, ami még mindig hihetetlen. Hogy az ördögbe kerültem én ilyen helyzetbe? Én vagyok a srác a mankóval, akit mindenki sajnál, kivéve azok, akik ismerik és vége.
- Jól van már! Most teremts le, mert nem volt egyértelmű! Mit tudom én miért tett rá. Mert kedves? Azt akarta, hogy rokkantként is legyen esélyem? - tárom szét karjaimat teátrálisan. Hátradőlve csapódok a kanapénak, karjaimat fonom magam előtt össze.
Fejemet oldalra fordítva nézek hitetlen rá. Beszélni vele? Erről? Hát hülyének vagyok nézve? Mégis, hogy kellene? Szia, az unokabátyád azt mondta, tetszem neked. Így van? Végül is nem lenne rossz, azon kívül, hogy elsüllyednék zavaromban és szégyenemben.
- Hát segítened kellene. Leginkább - nézek rá még mindig kicsit kikerekedett szemekkel. - Mármint mindketten tudjuk, hogy borzasztó vagyok ilyen téren, szóval... várj, hogy tetszik-e? Honnan kellene azt tudnom? - szalad ráncba szemöldököm, ahogy előre fordulok ismét elgondolkodva.