Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
|
RosemariedressFigyelem, ahogy megtölti a feles poharakat, addig is magamhoz húzom a kólát és jó nagyot kortyolok belőle. A minősége természetesen semmit sem változott, a szénsav más kiszökött belőle, de legalább cukros...és ha már bűnözünk, akkor csináljuk rendesen. Figyelem, ahogy az aranyló folyadék a pohárban landol, magam elé húzom azt is, és miközben Rose mesél, koccintásra emelem a felest. Ha koccint, akkor rögtön utána fel is húzom a tartalmát, biztos ami biztos, és már töltöm is a következő kört. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz bárkinek is beszélni erről az egész helyzetről. De valakinek meg kell tennem, mert ha nem árulom el senkinek akkor valószínűleg felrobbanok.
- Kocsmai verekedés?
Vonom fel cinkosan a szemöldökömet. Hát igen, hiába a csinos pofi, ő bizony, hála a családjának mindig vonzotta a veszélyt. Valamilyen szinten irigyeltem is, de tudtam, hogy az az élet nem lenne nekem való, én ebből a szempontból esetlen vagyok, mert bár a nyelvem éles, soha nem tudnék ilyen dolgokat csinálni. Hiába akar kitérni a válasz elől, azért én mégiscsak rákérdezek, mert szeretném hallani, végül is erről szól a barátság nem?
- Szeretném hallani, hogy mi van veled.
Mondom őszintén, mert a legtöbb emberrel ellentétben tényleg érdekel, hogy mi van vele. Bár, ritkán hagyja el a számat ilyesfajta a kérdés, mert én nem szoktam csak úgy tettetni az érdeklődést.
- Nem erről van szó. Csak egyszerűen nem tudom, hogy hogyan is kezdhetnék neki.
Lesütöm a szemem, éppen csak egy pillanatra. Keresem a megfelelő szavakat, de se a saját nyelvem, sem pedig angolul nem tudom megfogalmazni, a magyarral pedig már meg sem próbálkozom.
- Én sem számítottam rá, de változott a helyzet.
Veszek egy mély levegőt, lehunyom a szememet, várok néhány percet, majd úgy, ahogy vagyok kinyögöm.
- Egy házas férfi szeretőjének lenni nálam már haladás ugye?
Az egyik szememet óvatosan kinyitom, hogy lássam a barátnőm arcát, de nem merek igazán ránézni, inkább várom a bombát.
|
|
|
|
|
Rosemarie S. Argent
INAKTÍV
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
|
ZephAmíg a poharakba csorgott az értékes nedű, én időt nyerek. Nem akartam arról beszélni, mi is folyik mostanában a családom körül, és bár büszke voltam rá, hogy az édesapám az aki, ahogyan arra is, hogy valamilyen furcsa módon túlélte a támadást, most mégsem akartam erről csevegni. A vámpírok voltak mindkettőnk életének mély pontjai –valószínűleg Zeph mélyebbre csúszott, mint én, de ezt már jó párszor meg is mondtam neki. Gyanítom, én voltam az első annak idején, aki az arcába mondta, hogy ostobaságot csinál; gyanítom, nekem a legfontosabb, ha már más nem merte megtenni ezt a lépést. Összekoccintottam a poharunkat és rögtön le is húztam az italt, majd halvány mosoly kúszott az arcomra –már amikor túléltem, ahogy a rossz minőségű lefelé folyó alkohol kimarta az utat a gyomromig. A verekedés egy semleges téma volt. -Vizsgaidőszakban kimentünk egy kicsit lazítani Ninával és véletlenül pont belekeveredtünk. Tényleg nem akartunk mi rosszat, de felborították az asztalunkat és meg kellett bosszulnunk az italokat. –magyaráztam a teljesen érthető indokaimat. Elvégre mégiscsak a drága alkoholról volt szó és nem mellesleg éppen ki akartam pihenni a vizsga okozta fáradalmakat, na meg azt, hogy megbuktam bájitaltanból, erre tessék! Az a hegyomlás egyszer csak rázuhant az asztalunkra. Hát normális az ilyen? Finom hölgyek közé zuhanni? Persze tudhattam volna, hogy Zeph rá fog menni a témára, elvégre a barátnőm. Én is meghallgattam őt mindig, amikor szüksége volt rá, most pedig nekem volt szükségem őrá. Nem várhattam el, hogy bárki megértsen, de tőle nem kellett várnom. Teljesen különbözőek voltunk, mégis ez kovácsolt minket össze. -Anyám elhagyta apámat a baleset után, ezt tudod. –fogtam bele és kissé messzebbről futottam neki, hogy legyen időm összeszedni a gondolataimat. -Most pedig apát hazaengedték a kórházból, de nem hajlandó megengedni, hogy hazamenjek, mert szerinte nem láthatom ilyen állapotban. Erre persze ráharapott a húgom meg az anyám és mindent megtesznek, hogy nekik adjak igazat. Megpróbálnak ketté szakítani, de én az apám mellett állok. Így normális, nem?Eddig senkinek sem tettem fel ezt a kérdést, elvégre senkitől sem számíthattam őszinte válaszra. Bár vannak a kastélyban a lányon kívül is barátaim, őket nem szívesen avattam volna be a véres részletekbe. Főleg, mert nem értették volna ezt az egész vérszívó dolgot. Zeph értette. Hallgattam és kissé összeszoruló szívvel vártam, hogy végre kibökje, mi folyik itt. A legrosszabb verzióra számítottam, amiben szerepet kapott volna Adam is, így aztán mikor kicsúszott a válasz először megkönnyebbültem. Először. Aztán meg hitetlenkedve néztem a lányra, majd mielőtt még bármit is mondhattam volna első felindulásból, öntöttem magamnak egy újabb kört és gyorsan el is tűntettem. Csak ekkor hozakodtam elő a mondanivalómmal. -Azt kell mondanom, hogy ez egy rendkívül felelőtlen és meggondolatlan dolog a részedről. –vettem elő a komoly arcomat, de körülbelül eddig tartott a maszk. Kitört belőlem, aminek ki kellett. -Hogy képzelted? És a felesége? Nem lehetsz örök harmadik, Zeph! Örülök, hogy ezúttal nem egy hullával töltöd az idődet, azért büszke vagyok rád. De… ki a férfi? És ki a felesége? Ne térj ki a válasz elől! És egyáltalán… ez nagyon veszélyes!
|
|
|
|
|
Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
|
Rosemariedress
- Nem is te lennél.
Röhögve égnek emeltem a tekintetemet, a lelki szemeim előtt pedig lejátszódott a történet. Bárcsak én is olyan bátor lennék, mint ő. Az ember ki sem nézné egy ilyen törékeny lányból, pont ezért fokozottan veszélyes. Én más okból vagyok veszélyes, egészen mások vagyunk...de mindketten veszélyesek. Ez végül is, egy jó dolog, nem? A rövid könnyed téma után elkomorodom és úgy hallgatom. Kicsit bűntudatom van, hogy egyik pillanatról a másikra csak így magára hagytam a legnagyobb bajban. Magamat mentettem és erre sajnos nincs mentség, de akkor ez tűnt a legjobb ötletnek és ebben a mai napig biztos vagyok. A lényeg azonban, hogy most itt vagyok és ha valamiben tudnék segíteni, akkor segítenék neki és ez tőlem nagy szó. Ahogy az is, hogy nem érdekből tenném, hanem pusztán azért, mert sajnálom. Belőlem pedig ilyen érzéseket kicsalni igencsak nagy szó.
- Azt hiszem igen...
Kicsit bűntudatom volt, hiszen én egészen jó kapcsolatot ápoltam egy olyan lénnyel, aki majdnem elvette az édesapja életét, de végtére is, nem ugyanarról a lényről beszélünk, csak egy fajba tartoznak. Mégis, az ő hozzáállása kicsit más, mint az enyém. Legalábbis az elejében más volt, most már nekem is ugyanaz a véleményem, mint neki, de visszacsinálni nem csinálnám vissza, ez is hozzám tartozik. Hogy jobb, vagy rosszabb ember lettem, ezt majd más megmondja. Most ezzel kevésbé foglalkozom, inkább várom a letolást, csukott szemmel. Ami persze nem is marad el. Automatikusan húzódom hátra a rám zúduló szitokáradat elől, de a szememet már kinyitom, épp csak ijedtség csillog belőle. Tényleg ennyire rossz dolog lenne? Én nem gondolom rossznak, de lehet, hogy csak azért, mert baromira élvezem.
- Ehh...
Gyorsan megtöltöm a feles poharakat és le is hajtom a tartalmát, majd próbálok visszaemlékezni a felém záporozó kérdések valamelyikére. De nem tudom, hogy nagyobb bajba kavarnám-e magamat, mint amilyenbe egyébként vagyok, ha válaszolok.
- A felesége Skóciába van. Nem is leszek, pont azon vagyok, hogy kitúrjam a helyéről.
Ahogy eszembe jut az a bizonyos férfi, akaratlanul is elmosolyodom, beharapom a számat, majd még mielőtt kapnék egyet az üveggel töltök mindkettőnknek és az egyik poharat felé lököm.
- Tudod, ki az a Yarista Palarn? Ide járt, most meg kviddics játékos. Hát...ő.
Elgondolkodva csücsörítek, de furcsa, már a neve említésétől is jobban érzem magamat és tudom, hogy mindenkin átgázolok, aki el akarja tőlem venni.
|
|
|
|
|
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV
VII. - A Diadalszekér
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
|
Eliza Nem feltétlenül attól függ a törődés mértéke, hogy valaki nő vagy férfi, ennél ez sokkal többtényezős dolog. Először is nem elhanyagolható, hogy végső soron prefektusként neki amúgy is kötelessége vigyázni a diáktársaira. (Nos, természetesen azokra, akikre van értelme. A provokátorokkal és mindenféle kuzinokkal ő is sajátságos módon számol el, amennyiben kikényszerítik belőle.) A pultra könyökölve követi figyelemmel Eliza küzdelmét a kabáttal, de a végére már-már megsajnálja a lányt, hogy sérült kezével csak nem boldogul a belebújós ruhadarabba. Lehet, hogy az ide tartó nagy lendületében, amikor a kastélyban öltözködött, még nem vette észre, hogy mennyire kényelmetlen a sérült tagot ide-oda hajtogatni.
Aztán megtörténik a baj.
Ne, jaj ne, csak könnyeket ne. Tíz évet húzott le a Beauxbatons-ban. Tíz évet. Egy olyan iskolában, ahol több lány tanult, mint fiú. Igaz, nem is volt a kelleténél jobban koedukált a bentlakás. Viszont ez a tíz év nem volt elég arra, hogy teljes bizonyossággal és magabiztossággal kezeljen egy olyan szituációt, ahol egy lány sír. Lassan kifújja a levegőt, az orrnyergéhez nyúl, amit most lassan megmasszíroz. Viszont ez nem tart sokáig, ugyanis nem tervezi magára hagyni Elizát a feltörő zokogással, csak kell egy átfutási idő, amíg elhatározza, hogy mi a poklot csináljon ezzel. Lecsúszik a bárszékről, a mozdulattal húzva le a saját kabátját róla. Mérlegel, melyik az ideálisabb: segíteni Elizának felöltözni vagy más alternatívát találni? A lány kezét már nem nagyon szeretné nyúzni, másrészt nem biztos benne, hogy a megalázottság érzésén sokat segítene, hogy úgy próbálná valaki öltöztetni, mint egy kisgyereket. Más ötlet híján tehát a saját kabátját teríti rá Eliza vállára. Nagyobb, hosszabb az anyaga - mivel Ethanre szabták, nem pedig egy nála kisebb és vékonyabb testre -, a rellonos kényelmesen összehúzhatja maga előtt, mint egy köpenyt. Alatta kellemes meleg van, egyelőre idomulva a benti hőmérséklethez, nem izzad benne. A kinti hidegben pedig pont annyira fogja melegen tartani a rajta lévő bűbáj, amennyire kell.
- Szerintem hagyjuk az italt, menjünk inkább vissza a kastélyba, gyere.
Még rendezi a számla fennmaradó részét, aztán viszont átkarolja Eliza vállát, hogy biztosan megtartsa, ha a lány szédelegne.
- Szívesen adnék zsebkendőt, de sajnos felkészületlenül értél, nincs nálam.
Avagy nincs nála 'lányvigasztaló kit', de lehet, hogy rendszeresítenie kéne magánál. Ez még mindig jobb, mintha megpróbálnák felképelni, ahogy Eszter tette. (Habár többszörösen megbocsátotta a dolgot a lánynak, amikor "bocsánatkérés" gyanánt bemutatta néhány fontos embernek.)
|
|
|
|
|
Mezőssy Eliza
INAKTÍV
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
|
Ethan
 Érdekes dolog ez az adrenalin. Amikor az incidens utána robogtam a szobába a kabátomért és a cuccaimért, egyáltalán nem éreztem, hogy fáj a karom. Lüktetett és éreztem, hogy ott van, de nem fájt ennyire. Most pedig kínomban a falat tudnám vakarni. Reméltem, hogy az alkohol majd még jobban elmulasztja. De az adrenalin szintem csökkent, az alkohol pedig nem segített. Emellett az is igaz, hogy amikor Ethan belépett a képbe, akkor az a bizonyos szint ismét megugrott. De ezek szerint nem akkora mértékben, hogy elmulassza a fájdalmat. Nem vagyok az a sírós fajta, sosem voltam. A fájdalom küszöböm is magasan van, de ez a fájdalom már nekem is betesz. Hatalmas szemekkel pislogok Ethanre, és nézem, amit művel. Piszkálja az orrát, amit nem értek, aztán lemászik a székről. Én közben valahogy lerázom a karomról a kabátot, amit az ép kezemmel tartogatok ezután. Szipogok egyet-kettőt, majd pulóverem ujjával megpróbálom letörölni könnyeimet. Ethan megnyugodhat, mert amilyen hirtelen jött a sírás, olyan gyorsan távozott is. Azért még egy-két könny ki-ki csúszik, de már nem patakban akar kifolyni a szemeimből. A pultra nyúlok és fogok egy szalvétát, vagy bármi is akar az lenni. Miközben Ethan lemászik a székről, addig én kifújom az orrom. Ekkor azonban számomra váratlan dolog történik. Érzem, ahogy Ethan rám teríti a kabátját, ezáltal pedig közel kerülve hozzám. Megszeppenek. Eddig is nehezen viseltem a közelségét, pedig akkor azért még volt egy nagyobb távolság köztünk. De ahhoz, hogy az a kabát rám kerüljön még közelebb kellett jönnie. Jaj ne! Még levegőt se merek venni, csak meredten nézek Ethanre. Keresem a tekintetét és talán ha ügyes vagyok, és ő is úgy akarja akkor elcsípem. - Köszönöm! – motyogom a „bajszom alatt”, majd figyelem, ahogy rendezi az én számlámat. Belülről ordít velem valami belső hang, hogy ne hagyjam, hanem én fizessem a saját italaimat. Ekkor végre magamhoz térek és a táskámban kezdek kotorászni, majd kiveszem azt az összeget, amit a pultos mondott. Mivel Ethan már fizetett, így felé nyújtom a pénzt. Remélem, hogy el fogja fogadni, bár amennyire eddig „megismertem”, ez valószínűleg halott ügy. Ha nem fogadja el, akkor begyömöszölöm nadrágom zsebébe. De ekkor újabb sokk ér. Érzem, ahogy keze a vállamra simul. Hozzám ért! Jaj anyám, ez a pasi tényleg ki akar engem nyírni ma. Hallom, hogy beszél hozzám, válaszolni is kellene, de nem tudok megmukkanni sem. Elindulunk a kijárat felé, de kicsivel előtte megtorpanok. Muszáj levegőt vennem, úgyse bírom ki a suliig. Ekkor pedig megérzem Ethan illatát. Olyan közelről amennyire közelről csak lehet. Nem tudom, hogy ő hogyan viszonyul hozzám, érzi-e, amit én érzek. Neki is feltűnt-e a kémia, vagy ez csak az én részemről erős, és ő neki csak egy bajba jutott lány vagyok, akin segítenie kell. Még az se tudom, hogy én az alkohol miatt érzem ezt, amit, vagy pedig valóban, józanon is meg lenne. Olyan jó lenne ezekre tudni a választ. Ahogy megtorpanok egy gyors mozdulattal Ethan elé lépek. Testünk majdnem összeér, és csak bámulom őt. Tekintetem ingázik a szemei és az ajkai között. Erőteljes késztetést érzek, hogy tegyek valamit, de nem fogok. Én ugyan nem! Pláne azért nem, mert még sose csókolóztam és azt sem tudom, hogy kell. Ha esetleg ő is érzi, amit én, akkor majd ő megcsókol. Ha pár másodpercen belül nem történik semmi, akkor mindössze egy puszit nyomok majd az arcára, és halkan elmotyogom, hogy „ Köszönöm!”.
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1287
|
Ethan és ElizaA csárda ma este is tele van, csakúgy, mint máskor. Talán abban különbözik a mai este a többitől, hogy ezúttal pletykára éhes és kíváncsi szemek, nem utolsó sorban pedig fülek várnak valami botrányosat. Bármit, amivel kivívhatják az iskola, de legfőképp az Edictum szerkesztőségének figyelmét és tiszteletét. Persze az iskola újságját sem kell félteni, a mai estén ugyanis egy szorgalmas tollforgató épp a sarokban ülve figyeli a bárpultnál elkezdődött eseményeket. A helyzet annyira nyilvánvaló: első látásra szerelem, ez azonban bizonyíték híján pusztán üres fecsegés. Legalább hat-nyolc szempár szegeződik Ethanre és Elizára, akik ebből úgy tűnik mit sem vesznek észre. Ahogy a lány közelebb lép, már lendülnek is a levegőbe a mobilok. A kamera alkalmazás megnyitva, régi típusú Canon fényképezők beállítva figyelnek az asztalon. A nagy pillanatra várnak. A szívdöglesztő rellonos mestertanonc és az ifjú, gyámoltalan szépség romantikus viszonya. Tökéletes cím. Bármi történjék is, az újságban nyoma lesz, annyi biztos.
|
|
|
|
|
Podmaniczky Ádám
INAKTÍV
PodiÁdi | Team Eridon <3
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
|
Abigél- Egy süti a cukrászda legszebb lányának, egy meg a felvigyázójának.
Ezzel a mondattal huppanok le a boxba, amelyik az utcára néz ugyan, de mégis hátul a nyugisabb helyen van. Amióta változott a felállás, azóta már nem nagyon szolgálok ki, inkább a pénzügyeket, megrendeléseket és beosztásokat bújom egész nap. Nem rossz, Verocs szerint egész jó érzékem van hozzá. Majd elválik, hogy mennyire, amikor visszaadom neki az üzletet. Viszont Abigél más, neki egyszerűen nekem kell kivinnem a sütit, főleg, hogy én hívtam meg ide.
- Hamarosan érkezik az italunk is. Teszt alatt van, szóval te vagy az első külsős, aki megkóstolhatja.
Zavarban vagyok, ez érződik is, alapból is sokat beszélek, de most még egy kicsit hadarok is. Nem mondtam ki, hogy ez egy randi, csak úgy sugalmaztam, de nem is tudom, hogy ezt miként lehet mondani. Mert bizony randinak akartam, de hát attól még, hogy volt már kapcsolatom, mindig olyan bénának érzem magam az elején. Össze kell kapnom magam viszont.
- Hogy tetszik az új kinézet?
Érdeklődöm, miközben egy kisebb darabot vágok a sütimből. A süti! Majd elfelejtettem. Narancsos-csokikrémes tortaszelet, nem is kis méretű, hozzá meg a lány tányérján egy marcipánbéka, míg az enyémen egy mackó ül, és mosolyog. Direkt neki csináltattam Minával, és remélem, hogy tetszik is neki a béka. Én nem tudtam mást mondani rá, mint hogy jaaaaaj de übercuki. De hát ez én vagyok. Remélem Abi is hasonlóan áll a dologhoz.
- Tényleg, milyen üdítőt kérsz?
Oké, fiam, most már lődd le magad. Inkább be is kap egy falatot, hogy a lány is szóhoz jusson.
|
|
|
|
|
Patakvölgyi Timea
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Jéé,cukrázda.A faluban boklászva egészen véletlenül tévedtem errefelé.Az üzletbe lépve szinte azonnal elfog a hely hangulata és önkéntelenül is elmosolyodok.A pulthoz lépve megpróbálom viszonylag csendben kivárni amíg észrevesznek.Közben fo- lyamatosan figyelem hova tudnék leülni.Egyszer csak azon kapom magam,hogy körmeim- mel folyamatosan kopogok a pulton.Hiába nálam a türelmes várakozás annyit jelent,hogy valamit mindenképpen matatni kezdek.A pálcám forgatva gondolkozok ami- koris kirepül a kezemből és tompán koppan a padlon.-Ohh,hogy az a ...-zsörtölödök nevetve és villámgyorsan legugólok,hogy fel tudjam venni.
|
|
|
|
|
Rosemarie S. Argent
INAKTÍV
RPG hsz: 37
Összes hsz: 150
|
ZephBár a beszélgetés egy könnyed témával indult, elvégre láttatok már egy szőke, százhetven centis cingár lányt komoly verekedésbe keveredni egy rakat hegyomlással, oldalán egy nagyon hasonló kaliberű barnával? A helyzet akkor lett a legszebb, amikor győztesként, emelt fővel távoztunk a helyszínről. Bár szerettem az a nő lenni, akivé váltam, hiszen könnyedén képes voltam megvédeni magamat bárki ellen, ugyanakkor minden megvolt bennem hozzá, hogy balett-táncosként is helyt álljak, ahogyan azt anyám elvárta, mégis néha jobban tettem volna, ha befogom a számat és meghúzom magamat a háttérben. Valószínűleg így kellett volna tennem most is, ugyanis miután beadtam apám történetét, Zeph mondanivalója mellbe vágott. Nem egészen tudtam, hogyan is kellene erre a hírre reagálnom. Szerettem-imádtam a lányt, de tény, ami tény, hogy rosszabbnál rosszabb döntéseket halmozott egymásra. Ki vagyok én, hogy ezt a fejére olvassam? Senki. A barátnője, márpedig a barátnők feladata, hogy támogassák egymást akkor is, ha másik komplett idiótaságot követ el éppen. Első nekifutásra nem sikerült hoznom a toleráns és szupermegértő barátnőt, akit kellett volna. Zeph pont annyira tűnt riadtnak, amiért kibökte nekem a hírt, mint amennyire én éreztem magamat annak, amikor rájöttem, hogy cseberből vödörbe kerültünk. Lehajtottam az általa kitöltött italt és a kólámért nyúltam, szükségem volt egy kis cukorutánpótlásra, mielőtt nekifogok a mondanivalómnak és igyekeztem átgondolni mit is reagálhatnék a hallottakra, azon kívül, amit már egyébként is elmondtam. Természetesen hallottam már a férfiről, a kviddicsjátékosról, de ennél közelebbi kapcsolatom sohasem volt vele. Én nemrég keveredtem ide, épp ezért a játékost ismertem, nem pedig az embert. -Őszintén mondom, bármennyire is nem úgy tűnt elsőre, valahol belül lenyűgöztél. –vigyorodtam el. -Kezdjük az elején: Hol találkoztatok? Hogy keveredtetek össze és egészen biztos vagy benne, hogy ki tudod túrni a feleségét? Úgy értem… tényleg ennyire rossz a házasságuk? Biztosan nem csak kihasznál téged? Aggódtam a lányért, szerettem volna amennyire csak lehet mellette állni és segítségére lenni, de ez a téma nem volt az asztalom. Egyetlen stabil párkapcsolatom volt otthon Londonban, a többi csak futó próbálkozás volt, esetleg abból állt, hogy a fiúk futottak utánam. Az utóbbi nem volt említésre méltó, az előbbit megbántam… arról meg már ne is beszéljünk, hogy itt, a kastélyban is sikerült hoznom a formámat. Lényeg, a lényeg, hogy nős férfivel még nem volt dolgom és bíztam benne, hogy nem is lesz. De itt és most meg tudtam érteni Zephet, ugyanis mikor kimondta a férfi nevét olyan képet vágott.
|
|
|
|
|
Zephyrine Sabra Iweala
INAKTÍV
RPG hsz: 43
Összes hsz: 96
|
RosemariedressAnnyival szívesebben beszélt volna inkább Rose életéről. Számára az sokkal izgalmasabb volt mint a sajátja, mivel a sajátját egyfolytában elcseszte, a hatalmas balhé után pedig már csak menekülni tudott, a vele szemben ülő nem volt ilyen és ezt nagyon tisztelte, ő ennél jóval gyávább volt.
De ahelyett, hogy kellemesen elcsevegnének - ami valószínűleg Rosenak nem tetszene -, ahelyett most épp faggatják, épp csak nem szorítanak kést a torkához, hogy mondja el az igazat. Vagy legalábbis első körben. Aztán kicsit elcsitulnak a szőke lány indulata, Zeph is vissza mer húzódni az asztalhoz, ahogy úgy érzi, hogy az első felindulás kicsit elült. Aztán ki tudja, mi lesz még itt...
- Hát...
Elgondolkodom a kérdéseken, de nem azért, mert nem akarom elmondani, inkább keresem a legmegfelelőbb szavakat. Nem akarok köröket futni és magyarázkodni, mert istenigazából semmi kedvem nincs Yarista feleségéről beszélgeti. A 'hát' kezdéssel épp csak időt akartam nyerni, ugyanakkor jelezni, hogy igen, készülök válaszolni.
- Afrikában, betért abba az ivóba, ahol táncoltam, látta a táncomat és meghívott egy italra, aztán, csak úgy minden történt magától..ahogy az felnőtt emberekkel szokott történni.
A kérdésre felvonom a szemöldökömet, lustán kortyolok a kólából és jólesően hátra dőlök.
- Ugyan már, mije lehet ami nekem nincs?
Nem beképzeltségből, de magától értetődően, végig Rosera vigyorogva végigmutat magán, aztán mintha valami jó poén hangzott volna el. Felnevet. Nyilván a barátnője nem tudhatja, hogy hogyan is vannak egymással és ezt nem is kívánja vele megosztani, de azért megpróbál rá valamilyen utalást tenni, hogy a mondandója értelmet nyerhessen.
- Nem az a fajta, aki csak úgy kihasználja a nőket. De majd meglátjuk, ezúttal vigyázni fogok magamra.
Bólint, határozottan így is gondolja, aztán kérdés, hogy meddig tudja ezt tartani. Majd lesz valahogy, ha nem jön össze, maximum megint menekülni fog, hozzászokott már. Jelenleg sokkal jobban zavarja az, hogy unatkozó kviddicsszeretőnek gondolja magát, aki csak azért van itt, hogy valami produktívak csináljon.
|
|
|
|
|
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
|
Ha szombat este, akkor lázas készülődés: úgy hallotta, valami népszerű banda érkezik a faluba koncertezni, hát bolond lesz a négy fal közt a beadandók felett görcsölni, mint azt meglepően sok társa tervezi. Amúgy is, amióta itt van, csak egy hétvégén járt odakinn valami buli után nézni, de amit talált, az… nos, nem az ő világa. Reméli, hogy a mai együttes minden kétségét eloszlatja, igazán szomorú lenne, ha könnyes búcsút kéne vennie e kikapcsolódási formától, és maradna a pergamen-penna nem kívánt társasága a hétvégékre is.
A kis széken térdel, egészen belehajolva a tükörbe, hogy összehozhassa a tökéletes tusvonalat szemhéjára. Persze ajkai résnyire nyílnak, fokozatosan halvány grimaszba torzulnak a nagy koncentrálásban, ahogy azt megszokhattuk a lányoktól, miközben ilyen macerás műveletet hajtanak végre. A nehezén már túl van: haja szög egyenesen omlik vállára. Elképzelni sem tudjátok, hogy azt a göndör loboncot milyen küzdelmek árán sikerül ilyen állapotba hozni, és bár imádja a loknikat, Odett sokszor irigykedve pillog a hullámos hajzuhatagokra, amivel láthatóan kevesebb a probléma.
Nagyon szusszanva dől vissza a székre, mintha komoly megerőltetésen lenne túl, de az arcára kúszó elégedett mosoly arról árulkodik, hogy teljesen megérte. Már csak ruhát kell választani. Hm. A nem túl fényes idő nagyban megkönnyíti a szöszke dolgát.
Az időben indulás soha nem volt az erőssége, de mindig is úgy tartotta, hogy pár perc késés belefér, sőt, stílusos is lehet. Pláne egy koncerten. Mindenki tudja jól, hogy egy zenekar képtelen a kiírt időpontban kezdeni, akkortájt még egy utolsó feles, slukk, egyebek, és talán elkezdenek hangolni. És mivel pontosan úgy is történik, ahogyan Odett számította, a bárpultnál időzik, míg a bandatagok összeszerelkeznek a kezdéshez, és felcsendülnek az első akkordok. Lábfejét lóbálja a ritmusra, még néhány percig üldögél, nézelődik, amíg valamiféle tömegecske össze nem boronálódik a tánctéren. Akkor kiissza pohara maradékát, és átfurakodik az átlag két méter magas alakok közt az első sorba, ahol aztán becsatlakozik a tombolásba, ugrál-riszál, énekel, ha valami feldolgozást hall. Na igen, ez már sokkal tetszetősebb buli, mint a korábbi, amin volt.
|
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
Odett Megjelenés Drága bakancsának sarkai a bárszék aljához koppannak, ahogy egy vidám mosollyal helyet foglal a puha bőrön, s rákacsint nagybátyjára. A férfi lefogyott, mióta nem látta, és a hetekben tudomást szerzett arról is, hogy eddig mindenki előtt titkolt lánya nemhogy a faluba érkezett, de még be is iratkozott a tanodába. Noel sokat sejtető vigyora felett kérdő pillantást küld Zsiga bácsi felé, majd a márványlapon kezéhez tolt sörért nyúl. Az üvegbe fogódzkodva hallgatja nagybátyja hümmögését, nézi fejcsóválását, és a mosogató mellé hanyatlását. Na, még így sem látta az egyébként mindig különösen életvidám férfit. - Ott vagy még? - kérdezi tőle könyökeire támaszkodván, pult mögé dőltében kissé felemelkedve a székről. - Rebi tök jó fej, és tényleg kösz, hogy te mutattad be nekünk... Vigyorogva beszél a bajuszt és szakállt növesztő csaposhoz, zölden csillanó tekintetében látszik, hogy bár haragudott rá, mikor megtudta a nagy hírt, már egyáltalán nem bánja a dolgot. Mindez csupán haveri piszkálódás, semmi több, hiszen valahol sejti, hogy Zsigmond nélküle is eleget szív mostanában. - Jó, hogy visszajöttél - mondja már visszahelyezkedve a bőrülésre, és egy széles mosoly után körbenéz a helyiségben; a fiatalok szép számmal gyűlnek, ráadásul a csajok még ebben a hideg időben is kidobták, amit ki kell. Noel egy elismerő pillantással biccent vissza Zsiga bácsinak - ezzel jelezvén, hogy nincs ellenére a ma esti koncert -, akivel világéletében őszintén beszélhetett a lányokról. Végtére is, majdnem ugyanaz a korosztály érdekeli őket. Elég belegondolni abba, hogy míg ő a Balaton mélyén élvezte a javítóintézet biblikus örömeit, nagybátyja gondolkodás nélkül belekóstolt Michelle ajkaiba. A gondolatra rekedtesen felnevet, majd sörével együtt megfordul, és baljával megtámasztva a márványt kortyolgatja tovább a hideg, felhabzott italt. A banda lassan elkészül, a csárda betelt, mindenki iszik - kezdődhet az este.Mellőle épp egy szőke ciklon indul el a tömeg felé, aki eddig sajnos elkerülte a figyelmét, így most egy utolsó, hosszú korty után leugrik a bárszékről, és öltönyzakóját megigazítva követni kezdi őt egészen az első sorba. Nem messze tőle áll meg, és míg a hangzavar fokozódik, a zene egyre inkább gerjeszti a hallgatóságot és az percről percre intenzívebben őrjöng, ő alig-alig mozdulva figyeli az ismeretlent. Aztán, az első szám után közelebb durakszik hozzá, és vállával nekilökődve levigyorog rá. - Bocs... nem direkt volt, csak hát beléd sodort a tömeg - kiabálja neki, aztán üvegét a szájához emelve újra megízleli a mézsört. - Még nem láttalak itt, új vagy?
|
|
|
|
|
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
|
Lehunyt szemmel ringatózik a lassabb részekre, aztán együtt ugrál a tömeggel a vadabb refrénre. Nem érdekli különösebben, hogy idegen testrészek nyomódnak neki szinte minden második pillanatban, ez a koncertek és mindenféle buli velejárója. Ha löknek, apró termetéhez képest meglepő erővel lök vissza, de a kemény rocker állatkodásból, amit ezek a részeg nagydarab férfiak hajlamosak lenyomni pogózás néven, és mindig vérontásba torkollik, mindig igyekszik kimaradni. Sosem értette, miért jó lényegében tömegverekedést generálni csupán pár méterre a minden bizonnyal borsos árú hangszerektől, és aki belemegy, mégis mit érezhet, hogy önszántából kockáztatja a testi épségét. De egyelőre úgy fest, viszonylag békés közönség verődött össze ma este, Odett nagy örömére. És egyelőre még fejbe sem vágták a nagy csápolás közepette. Persze ami késik… mindenesetre jól érzi magát, és ez a lényeg.
És ha már a bulik általános eseményeinél tartunk… Meglepő, hogy nem a bárpultnál találta meg egy hímegyed a teljesen nyilvánvaló szándékaival, enyhén ittasan még csak nem is burkoltan tálalva a dolgot. Most viszont, ahogy elhalkul a zene, és a frontember egy kicsit húzza az időt a közönség köszöntésével, meg egyéb céltalan szövegeléssel, meglökik. Sokadszorra, nem is tulajdonítana neki jelentőséget, csak hát, megszólítják. Szeretné unottan, az ég felé emelt tekintettel közölni, hogy nem kér a társaságából, de kis híján felnevet ezt a szöveget hallva. Épp az epés visszavágáson dolgozik, aztán felpillant a jobbján magasodó fiúra. És totál ledöbben.
Gyorsan rendezi vonásait, igyekezvén leplezni, hogy nagyon is ismerős számára a felé villantott széles vigyor. Mosolyát azonban nem tudja elrejteni, kíváncsi rá, tényleg ennyire régen volt az a tábor, vagy Noelnek is elkezd derengeni valami idővel.
- Nem történt semmi – vonja meg a vállát, és hát, mivel elég nagy a hangzavar, muszáj közelebb húzódnia a fiúhoz, sőt, még arra is késztetést érez, hogy lábujjhegyre álljon, hátha kevésbé kellene kiabálnia, de leküzdi, mégse rohanjunk annyira előre. Azért, ha már idegennek nézik, legalább könnyen kaphatónak ne tűnjön. Bár akkor talán alapból elutasítóan kellett volna viselkednie, ahogy azt eredetileg tervezte is, egészen addig, míg meg nem látta, kivel van dolga. – Pedig valamelyik hétvégén voltam már itt, nyilván elkerültük egymást. És a tanév elején érkeztem, igen.
A saját hangját is alig hallja ebben a hangzavarban, főleg, hogy a zenekar is rázendít a következő számra. Nincs sok lehetőségük, ahogy a tömeg mozgolódni kezd, ha nem lötyögnek egy kicsit, arrébb lökdösik őket, mondván, nem itt kell cseverészni. Hát hol máshol?
- És te? Te is ide jársz… a suliba? – ez tényleg érdekli. Sosem várta, hogy pont itt fog újra összefutni annyi év után Noellel. Aki aztán fel sem ismeri. Ez igazából bántó is lehetne, de valamilyen furcsa okból kifolyólag kifejezetten mulattatja.
|
|
|
|
|
Ombozi Noel
INAKTÍV
Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
|
Odett Béna szövegének tökéletes tudatában vigyorog bele sörösüvegének szájába, majd a szőkéhez hajol, s erőlködésében összeszaladó szemöldökkel fülel. A zenén túl olyan harsányak a körülöttük szórakozó emberek, hogy még így is csak mondattöredékeket hall, s azokból igyekszik minél gyorsabban kisilabizálni, mit is kiabálhat neki éppen a prédának is kiváló leányzó. Hétvége, elkerülték egymást, tanév elseje(?). Ühm, hát biztos úgy van, ahogy mondja.- Aha - tarkóját vakargatva, komoly hangon kiabál vissza, de kétli, hogy az újra és újra feltörő üdvrivalgáson át bármit is halljon a lány. Némi csalódottsággal egyenesedik vissza, és az együttes felé fordulva végre engedi, hogy az ő teste is megmozduljon; az üveg nyakára markol, kezei azzal együtt emelkednek, lábai maguktól járnak, tánc közben ide-oda csoszog. Pillantása közben többször is a mellette ringatózó fenevadra esik, és az egyik alkalommal hozzá is tapad. Ó, Noel, hát persze! Felismerésére nevetni kezd, és szabad kezét átemelve Odett vállán, jókedvűen húzza őt magához. Széles vigyorral hajol füléhez, de mielőtt megszólalna, még kihörpinti az üveg alján várakozó utolsó korty mézsört. Aztán cuppant egy nagyot, és homlokát egy röpke pillanatra a lány halántékának dönti. - Azon a nyáron írattak be ide - búgja a szőke fülébe, ösztönösen mély lélegzetet véve a parfümös nyakból. - Huhú, milyen rég is volt már! A lelki szemei elé tolakodó emlékképeken egyre nagyobbakat nevet, keze közben Odett válláról egészen ujjaiig csúszik, hogy sajátjaival összekulcsolva őket, kihúzza őt az első sorból. - El ne engedd a kezem! - válla fölött pillant hátra a Gátfalvi lányra, és a pulthoz húzza, ahol még éppen akad egy hely. - Ülj le. Zsiga bá', kérünk két erőset! A sanda mosolyú nagybácsi tekintete találkozik Noelével, biccent, de mivel bőven akad dolga a pult másik végén, egyelőre esély sincs kiszolgálásra. A rellonos a márványlapra könyökölve nézi Odettet, arcáról nem akar lehervadni a hosszú percek óta ott éktelenkedő bárgyú vigyor. - Kinguci, micsoda meglepetés! - mondja fejét csóválva, aztán egy óvatlan, de leplezetlen pillantást vet domborulataira. - Jó megnőtté', hallod. Négy-öt éve még... hát, egész más voltál.
|
|
|
|
|
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
|
 Való igaz, hogy beszélgetésre nem éppen alkalmas a helyszín jelen állapotában, ezért nem is próbálkozik túl hosszú mondatokkal, hiszen a masszív dobszóló azelőtt elnyeli szavait, még mielőtt akár saját füleihez elérhetne. Csak a mellkasát masszírozó basszust érzi, ettől eleinte mindig köhöghetnék jön rá, hozzá kell szokni a hangerőhöz. A fiú le sem tagadhatná, hogy halvány gőze sincs arról, mi folyik itt, szőkénk pedig próbál ezen nem túl feltűnően mosolyogni. Élvezi, hogy előnyben van, határozottan. Nem, mintha féltve őrzött emléke azonnal riadóztatott volna, a nem alaptalanul önelégült vigyor árulta el Noelt, ami mit sem változott az évek múltán.
Kezd egyre melegebb lenni idebent, vagy csak izgatottsága teszi a régi ismerős láttán? Akivel egy pillanatra tökéletesen simul össze a testük, lánykánk pedig kifejezetten örül, hogy háttal áll, zavart pislogását tincsei nagyrészt takarják, arcának pirosságát pedig ráfoghatja a hőmérsékletre, vagy a folyamatos mozgásra. Éppen elkezd gondolkodni azon, mikor világítson rá, hogy akit ma esti partinak kiszemelt, nem más, mint… nos, egy ilyen nőcsábásznál sosem tudni, de elmondása szerint az első csókja. Még mielőtt komolyan elgondolkodhatna azon, vajon mi ilyen szórakoztató, a vállán nehezékként megérzi a fiú karját, aki bizony nem cicózik, máris magához húzza a lányt, aki ösztönösen emeli maga elé kacsóit, hátha ellenkezni kell a komoly hátsószándékok miatt. Végigborsódzik a gerince mentén, ahogy Noel lehelete csiklandozza a fülét, és amikor szavai értelmet nyernek, elvigyorodik, és feszült tartásából is enged. Hosszú ujjak kulcsolódnak az övéi közé, és szorosan mögötte maradva igyekszik nem elesni, ahogy áttolakodnak a tömegen.
- Mintha lenne rá lehetőségem – morogja az öltönyzakó hátrészének, mindeközben pedig eszementen vigyorog. Figyelembe véve, hogy már ezer éve nem látták egymást, sőt, igazándiból azon a nyáron találkoztak utoljára, nem rója fel a parancsolgatást és a pultos bá’ sokat mondó pillantását sem firtatja inkább. Kényelembe helyezi magát, és közelebb is húzódik, merthogy annyival azért nem kevésbé zajos a pultot támasztva sem, de élesíti szájról olvasó készségét is a biztonság kedvéért.
- Úgy érted, fiatal és ártatlan? Már komolyan kezdtem aggódni, hogy csak mert kivasaltam a hajam és melleket növesztettem, fel sem ismersz… - vigyorog megállás nélkül. Fél szemöldöke enyhén feljebb szökik a gyors vizslatásra, de töretlen mosollyal húzza össze maga előtt a háza színében játszó bőrdzsekit. Igazán hozzászokhatott volna már, és sokkal inkább jelzésértékű a mozdulat, semmint sértődött vagy zavart. – Te is megváltoztál, de a mosolyod leleplezett. Fogalmam sem volt róla, hogy ide jársz.
Nehezére esik napirendre térni a tény felett, hogy éppen Noelbe sikerült ütköznie. Már négy-öt éve? Fejcsóvál, kacarászik. És ő még azt hitte, magányos és elveszett lesz, ismeretségek nélkül!
|
|
|
|
|
Révész Kornél
INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
|
Kornella A szájrapuszi után elsuhanó lány után néz. Jólvanám, lesz még ennek böjtje. Ugyan még tart egy kicsit a türelme. Nem sokat, de tart, máskülönben, ha abszolút elvesztette volna, nem lenne itt még lehetőség italokat venni meg kényelmesen átballagni a pulthoz, hogy kikérjen egy kulcsot. Jó, a "kényelmesen átballag" elég nagy túlzás. Ha valaki látná - igazából látják is páran - kívülről, akkor egyáltalán nem egy laza menőséggel lassan átlépdelő srác képe tűnik szemeik elé, sokkal inkább egy nagyon elszánt kölyöké. Nem ittak olyan sokat még, legalábbis az ő méreganyagokon nevelkedett és edzett szervezetének egyelőre nem igazán ütött be az a pár pohárka, így meglepően jó mozgáskoordinációval kerüli meg az asztalokat, lép át kinyújtott lábak fölött, csak épp a másik irányba, a pult másik feléhez csapódik oda.
Itt már jóval kisebb a sor, annyira, hogy nincs is, valószínűleg sokan, akik itt akarnak éjszakázni, már rég kivették a szobát. Szerencséjük van, van még szoba, az emelet végében. Ha most derült volna ki, hogy nincs hova menni, akkor falnak ment volna. Néha az ilyen Kornél-félékre is rámosolyoghat a szerencse.
Előbb végez, mint a másik, kettesével szedi aztán a lépcsőfokokat, hogy még előtte lecsekkolhassa a szobát - de épp csak annyira, hogy nem valami kedvromboló dzsuvába vágódnak be. A lányok erre kényesek, hősünk pedig nem szeretne ezen elcsúszni a célegyenesben. Nem is zárja már vissza az ajtót, hogy a kulccsal ne kelljen bajlódni visszafelé. Mire Ella végez a pakolással, Kornél ismét befarol a lépcső fenti végébe.
- Azta, jó sok mindenre futotta belőle.
Ha a lány gond nélkül felér hozzá, akkor átveszi tőle a tálcát, egy művi meghajlással együtt, míg szabad kezével abba az irányba int, amerre az ajtajuk van.
- Csak ön után, kapitány. Jobbra az utolsó ajtó, már nyitva van és arra vár, hogy elfoglaljuk.
|
|
|
|
|
Szendrei Ella
INAKTÍV
Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
|
Kornella Kornél már ott várt rá a lépcső tetején, és nagyon elégedettnek tűnt. Ella nem is állta meg vigyorgás nélkül, ahogy baktatott felfelé, pedig azért figyelnie sem ártott, hogy ne lépjen rá valami ott felejtett felmosórongyra, vagy újságpapíros kupacra. Felérve aztán átadta a tálcát és biccentve egyet a lovagias férfiúnak köszönte meg az útmutatást.
- Vettem még két csavartat is, azért. Azokat ingyen kéne osztani, és még az is sok lenne értük - kacarászott közben, ahogy kerülgetve az újabb akadályokat egymás mellett elindultak szobájuk felé.
Ella megkereste jobbjával a srác szabad bal kezét, és ujjait az övéibe fűzve lóbálni kezdte.
- Remélem nem a nyolcast kaptad. Voltam ott szilveszterkor, és fúú.. vagy várj.. lehet, hogy az nem is itt volt?
Annyira nem volt képben, mint a falon lévő freskók szereplői, de azért legalább a falut eltalálta. Épp csak ez nem a Bérczes volt.
Mindenesetre a szobát, mely a ma esti lakhelyük (már ha épp lakni használták volna) várt rájuk, nem a nyolcas számú ajtó mögött volt, így az előbbi probléma nem is igazán érdekelte tovább a lányt. Annál inkább a tálca, annak tartalma, és persze aki tartotta. És mindez összeköttetésben állt az ő kezével, így nem húzta tovább az időt, behúzta maga után Kornélt, és gyors, és felületes körülnézést követően már le is ült vele az ágyra.
- Ja.. ajtó. Becsukod? Légyszi - vette el tőle vigyorogva a tálcát, majd tette le a dohányzóasztalra mellettük (melyben ki tudja, hogy nem estek el).
|
|
|
|
|
Révész Kornél
INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
|
Kornella
- Ez nem ér, így hamar le fogsz hagyni. - Jön a válasz arra, hogy Ella már két csavartat magában is ledöntött. Mondjuk az nem baj, ha nagy lelkesedésében és izgatottságában nem issza magát túl. Végtelenül kínos lenne a közepén kidőlni vagy szünetet kérni, amíg kihányja magát a vécén.
- Hát, bizonyos szempontból megéri azt a jelképes összeget, amit kérnek érte.
Egy pillanatra elmélázik, felsejlik előtte a látvány, hogy a bő keblekkel megáldott kiszolgáló mosolyogva a dekoltázsát felhasználva csavarja a csavartat a pohárba. Ó igen, az árát megéri ez a része.
- Fogalmam sincs hányas, nekem is csak mondták, hogy jobbra az utolsó. Tádáám, valódi lakosztályt kaptunk, látod? Persze, ahogy elnézem, a csokis epret és a pezsgőt azt kispórolták, zsugorik.
Majd pont itt kapnának ilyen külön szolgáltatásokat a szobához, akkor már inkább a Bérczes.. de ahhoz jelenleg nincs eléggé megtömve pénzzel. Többet kéne látogatnia Dwayne-t.
- Mesélj addig, mi volt szilveszterkor?
A lábával csukja be maga után az ajtót, mert nem marad szabad keze az egyéb tevékenységekre. Aztán átadja a tálcát Ellának, ő maga pedig bezárja az ajtót, és a belső kilincsen lógó "Ne zavarj!" akasztót kintre biggyeszti. Csak, hogy a kint járkálók is tisztában legyenek azzal, hogy ne ebből a szobából kérjék az ingyen sót meg az egyebeket. Aztán visszafordul.
Ellára néz.
Nekifut.. és mellé érkezik az ágyra, keresztbe feküdve nem hosszában, így pont ki tud nyúlni a tálca felé, de sajnos nem éri el.
- Invito csavart. - Ha a vörös megkönyörül rajta és odaadja neki, akkor aztán húzza le, ha nem, akkor megerőlteti magát és kinyújtózik érte. Aztán, mint aki jól végezte a dolgát a hátára gördül, így pont fel is tud nézni Ellára.
|
|
|
|
|
Szendrei Ella
INAKTÍV
Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
|
Kornella Ital, pipa. Szoba, pipa. Ágy.. éppen hogy, de pipa. Az ajtó is csukva volt, mire Ella feleszmélt, így vagy megelőzte őt Kornél a gondolattal, vagy csak kicsit lelassult a világ forgása körülötte. Vagy épp felgyorsult. Fene se érti a fizikát. Főleg nem Ella.
De azt értette, hogy csokis eper és pezsgő nem lesz, és bár az utóbbit annyira nem, az édességet sajnálta. Le is görbült a szája széle, ahogy kissé szerencsétlenül üldögélt az ágyon, Kornélra várva.
- Ez biztos? Lehet, hogy csak késik. A szobaszerviz szokott olyat. - A Bérczesben legalábbis késett. Vagy csak ő volt megint túlpörögve, és nem győzte kivárni.
Kornél kérdésére aztán egy pillanatra elgondolkodott. Elég régen volt már, talán nem is idén, hanem még múlt év szilveszterén. Szóval rég. Úgyhogy komoly elmerengést igényelt a dolog, és az ilyesmi a becsiccsentett Ellától nem volt egyszerű elvárás. De még ha józan lett volna, se.
Kornél puffanva landolt mellette, mire Ella végül megszólalt.
- Van az a srác, tudod, az Blair. Vagy Black. - A nevekben sose volt jó, Kornélra is rendszeresen Régészként utalt. - Akkor még nem tudtam, hogy ő is navinés, de aztán később láttam órán. Legalábbis szerintem vele voltam szilveszter éjjel.
Kissé idétlenül elnevette magát, majd a szerencsétlen Kornél felé nyújtotta az egyik poharat.
- Pepszit! - emelte meg sajátját is a pohárköszöntő keretében, és egyik lábát felhúzva az ágyra fordult a srác felé.
- Háton fekve akarsz inni? - kérdezte nevetve, majd közelebb húzódott hozzá, és saját poharát egyensúlyozta oda a kiterült Kornél fölé. - Mehet? - kérdezte, de igazából már öntötte is.
|
|
|
|
|
Révész Kornél
INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
|
Kornella Szinte már megsajnálja Ellát a csokoládéba mártogatott eper hiánya miatt, szóval kedélyesen meglapogatja a combját, bizalmasan felülre pozicionálva a mancsát.
- Majd hozatunk az manókkal a kastélyban. Ők biztosan meg tudják oldani, ha erre vágysz, csak.. not today.
A történetre, becsületére legyen mondva, próbálkozik figyelni, de már ott elveszti a fonalat, hogy hogyan hívják a benne szereplőt és egyébként is, ki a frász az a Blair perjel Black? A végére viszont már sikerül beérnie az elbeszélést, legalább annyira, hogy a "szerintem vele voltamot" elcsípje. Ó igen, tudja, hogy milyen érzés, mikor az ember nem biztos a saját emlékeiben. Ő a fél életével van így.
- Hát, gondoltam, majd felkönyökölök mindjárt, de nehéz lenne nemet mondani egy ilyen ajánlatra.
Ez is egy formája végül is annak, hogy az embert csinos csaj eteti szőlőszemekkel. Csak ezt könnyebb félrenyelni. Jó, hogy Ella szól előre, hogy mikor öntheti, mert így fel tud rá készülni.
Hahaha.
Nem. Mert szól ÉS önti!
Szorgalmasan lenyeli a kortyot, épp hogy nem téved cigányútra, de még így is beváltja a felkönyökölésre tett ígéretét.
- Úúhhhúhhristen. Előtte chilit ettek a pulton, hogy valami csípős is belekerült? - Szorgosan szívja be a levegőt, félig szenvedve, félig nevetve.
|
|
|
|
|
Szendrei Ella
INAKTÍV
Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
|
Kornella Az már biztos, hogy az Ella-Kornél páros jóban volt az iskolai manókkal, legalábbis ők előszeretettel kihasználták szegény kis szerencsétleneket, amazok meg boldogok voltak, hogy a kedvükre tehettek. Kinek nem jó üzlet az ilyesmi?
Szóval Kornél ígéretére a lány kissé felderült ismét, és egyébként sem volt sok oka az orrát lógatni, vagy legalábbis több volt arra, hogy épp az ellenkezőjét tegye. Például, hogy ledöntsön Kornélka torkán valamit, amit egyikük sem tudhatott előre, micsoda. Micsoda izgalmak!
Ella áldozata persze bőszen jelezte (főleg utólag), hogy ő felült volna igazán, de ami volt, elmúlt, Ella pedig nem foglalkozott a múlttal. Vagyis.. próbált. De most igazán fel volt ahhoz dobódva, hogy semmin se aggódjon. Még az a lehetőség sem hozta rá a frászt, hogy Kornél esetleg itt hal meg neki a csavarttól. Illetve nem volt ideje erre a következtetésre, mert a srác csakhamar azt élte át, amit a lány is kicsit korábban.
- Ahaa! Szóval az lehetett az enyémben is! - kacagott fel diadalittasan, és ahelyett, hogy adott volna a szenvedőnek egy pohár vizet, vagy egy pisztolyt, hogy könnyítsen fájdalmán, egy újabb körrel kínálta meg.
- Kocc, aztán dőlünk hátra - magyarázta a stratégiát, mert neki is ki kellett természetesen próbálni, milyen fekve inni valami botrányosan borzalmas lét.
|
|
|
|
|
Révész Kornél
INAKTÍV
Kornélia, Timi ikre
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
|
Kornella A manók esetében ő ezt nem mondaná úgy, hogy kihasználja őket. Hiszen dehogy is használna ki ilyen szegény, kiszolgáltatott lényeket! Soha. Kornél mindössze mindent megtesz, ami tőle telik ahhoz, hogy ezek a manók boldogok és elégedettek legyenek az életükkel. Ehhez az kell, hogy őt boldognak és elégedettnek lássák. Meg Ellát is.
Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, nem ebben a sorrendben ugyan, inkább fordított, Kornél is most tapasztalja meg a nyomorba dönt részét.
- Uhh.
Amíg Ella nevet, a fiú látványosan legyezni kezdi a nyelvét, mintha csak folyékony tüzet ivott volna az imént. Lehet, hogy a másikat nem égetné meg, de őt nagyon is. Hamar túlteszi magát a megrázkódtatásokon, helyette újabb poharat vesz el a tálcáról. Úgy dönt, jobb lesz, ha most felül. Úgy könnyebb lesz a vöröske szájába célozni a pohár tartalmát.
- Aztán csak óvatosan. Az ilyet visszaköhögni valami borzasztó pocsék.
Gyorsan koccint, a ledönti. Lehet, az eddig lehajtott mennyiség adja neki a bátorságot, lehet amúgy is megtette volna, de ha már Ella feldobta, hogy dőljenek hátra, ő mozdul előbb, hogy segítsen a másiknak. Nem löki meg erősen, épp csak elég határozottan tolja hátra, miközben ő is hajol előre - igaz, nem fekszik el, egyik kezével megtámasztja magát Ella mellett, a másikkal pedig ebből a távból még kényelmesen elérheti a tálcát és annak tartalmát.
- Melyiket kéred?
|
|
|
|
|
Szendrei Ella
INAKTÍV
Szederkés nutElla
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
|
Kornella Kornél olyan komolyan vette a feladatot, hogy még segített is Ellának dőlni, pedig ment volna neki magától is, de még milyen könnyen! De így fölébe kerülhetett a srác, ami nyilván a célja volt, a navinés lánynak pedig nem igazán jutott eszébe ellenkezni - bizonyára mert nem is akart. Tudta ő már az elején, hogy ha nem a vécében, akkor itt fognak kikötni, és egyszerre volt türelmetlen és nézett elismerően a másikra, amiért az nem kapkodott nagyon. Sokan mások, akikkel Ella összeakadt, már rég a pólójából hámozták volna ki, és nem is költöttek volna ennyit rá.
A kérdésre aztán csak megrázta a fejét, és így elfekve kezdte igazán érezni, hogy mi is jutott eddig belé. Valahogy nem tűnt nyerő ötletnek folytatni a dolgot ebben a formában.
- Most egy kicsit inkább belőled kérek - felelte szokatlanul ártatlan mosoly keretében.
Mivel kicsit tartott tőle, hogy nem volt elég egyértelmű az utalás, kezét felemelte, és Kornél nyakára simította, és finoman megcirógatta fülét is. Valószínűnek tűnt, hogy másnap reggel rettenetesen fogja magát érezni, de az nem Kornél számlájára lesz írandó, hanem az egészségügy által bizonyára igencsak betiltott katyvaszéra.
Tekintete találkozott Kornéléval, és amennyire tudta, ott is tartotta, közben arcán vigyor játszott, és nehezen gyűrte le a nevetését, mielőtt nagy nehezen kimondta volna:
- Megcsókolsz végre, vagy mi lesz?
|
|
|
|
|
Szikszai Attila
Bogolyfalvi lakos, Bogolyfalvi Tanács tag
RPG hsz: 82
Összes hsz: 126
|
Egerszegi NinaÉrdemben semmi újat nem tudott volna már hozzáfűzni a Nina által mondottakhoz, ezért csak fogta a kezében kihűlőben lévő bögréjét és a kiskanalával játszadozott. A szoba minimális háttérzajában ez egyáltalán nem volt olyan cselekedet, ami udvariatlan lett volna, a beszélgetések mellett az időnkénti csörrenés egyszerűen nem volt feltűnő.
Talán már megint olyan témába mászott bele, amibe nem kellett volna. És erre ismét túl későn jött rá. Egyre inkább fokozódott benne a kényelmetlenség érzése. Az egész elindított benne valamit. Ugyanakkor hasznosnak és érdekesnek találta a lány által mondottakat. Biztos, hogy idő kell még neki, amíg szépen hazamegy az imént megkapott köteggel a szobájába, vesz egy relaxáló fürdőt, majd beveti magát a franciaágyba és reggelig ki se kel onnan, s majd csak azután, vagy úgy ezen cselekedetek felétől fog elkezdődni benne a gondolkodás azon, hogy most hogyan is tovább. Egy célt biztosan tud. Az igazságot véka alá rejteni, a múltat elfelejteni, törölni, valamint tiszta lappal elkezdeni valami szebbet és jobbat. Hiába képzelte el magában olyan nagyszerűen ezeket, a kivitelezhetőségükben már most kételkedett. De hátha segít majd az a fürdő, és akkor főzhetne mondjuk mellé még egy teát. Ebből ugyanis már csak pár korty van hátra. És persze itt van a beszélgetőtársa is, akihez úgy látszik, bizalommal fordulhat.
- Jobban el kellene mélyednem a cikkekben. Ezentúl lelkes olvasó leszek én is, nem csak a diákjaim. Amúgy az a rossz az újságban, hogy amikor megjelenik az új szám, egyszerűen nem lehet normális órát tartani. Még tanulás közben is inkább azt olvasnák, a hátsó sorokban mindenki a pletykarovaton röhög - árulta el, s ő maga is felderült a dolgon. Teaházban még nem is baj, na de órán ilyenkor aztán nagyon szigorúnak akar tűnni.
- Igen, elég sok újdonságot terveztem, majd meglátjuk, hogy mennyi mindent sikerül ebből megvalósítanom. Mindenesetre szurkolj! - egyenesedett fel - Most viszont szerintem megyek, ezt a beszélgetést viszont mindenképpen folytassuk még valamikor! Majd jelentkezem, hogy mire jutottam a papírmunkával kapcsolatban. Köszönöm szépen még egyszer, szia!
A beszélgetésük végeztével nyugodt mozdulatokkal pakolt össze maga körül, majd távozott a helyszínről.
|
|
|
|
|
Böröczky Zoé
INAKTÍV
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
|
A szívem és az agyam megint külön utakon járnak. Tudom, miért vagyok itt, de mégsem érzem azt, hogy ez lenne a helyes. De akarom...
- Ez nem olyan dolog, amiből jót kihozhatsz. Nem mehetek végig a folyosón anélkül, hogy ne tudná rá 5 percre mindenki, hogy ott voltam. Nem ülhetek nyugiban végig egy tanórát anélkül, hogy ne súgnának össze a hátam mögött. Igazából nem csinálhatok semmit anélkül, hogy valaki ne legyen a nyomomban. Én pedig utálok a figyelem központjában lenni, szóval...
Nyitva hagyom a mondatot, úgyis teljesen egyértelmű, hogy mit akartam mondani befejezésképpen. Nem is kell számomra több, rendeljük a következő adagnyi finomságot, amit megérkezve jóízűen takarítani kezdek, kavargó gondolatokkal a fejemben, amiket talán lenyugtat a teám ellenhulláma. Vagy nem.
- Akkor én ismerem rosszul a szót. Megesik. Igazából azt akartam mondani, hogy nem igen viseltetek jó gondolatokkal azon képek iránt, amiken viszontlátom magam. Még a tükröt is sokszor a falhoz vágnám. De ha neked ilyen fontos, legyen. De egy feltétellel.
Az addigi komor én szinte egy csapásra feloldódik az utolsó mondatomban, hogy visszatérjen egy ellentétes személyiségem.
|
|
|
|
|
Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV
VII. - A Diadalszekér
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
|
ElizaTermészetes, hogy nem fogadja el a felkínált összeget az italokért, már csak a jól belé nevelt udvariassági normák miatt sem. Másrészt pedig Elizának, ahogyan elnézi, elég rossz napja van anélkül is, hogy hirtelen felindulásból nagyobb összegeket adjon ki. Eszébe sem jut, hogy elkérje Elizától a pénzt, így mindössze egy lapos oldalpillantással kíséri végig annak visszakerültét a nadrág zsebébe. Elég nyilvánvalóvá teszi a kocsma vendégei, különösen a pulthoz közel ülő, az alkohol fanyar, kellemetlen aromájától szagló idősebb varázslók számára, hogy a hölgy nem, nincs egyedül és nem, nem ma lesz az az este, amikor elkeseredett életük további keserves perceire kellemes emlékeket szerezhetnek a fiatal puha bőrről, friss gyümölcsös női illatról. Undorító. Végső soron semmi különbség a kivénhedt alkoholisták között, legyen az akár varázstudó, akár egyszerű mugli.
Ám mielőtt kiérnének az épületből, félúton Eliza megtorpan és elé pördül, mintha valami fontos dolgot készülne mondani neki. Szóval ehhez mérten helyezi Ethan is hátrébb a súlyát, megakasztva saját lendületét. A hely pedig mintha feléledne, perifériáján mozgás kel, velük nagyjából egykorú vendégek súgnak össze, s bár korábban is észrevette már őket, talán csak nem vett eléggé tudomást róluk. Most azonban aligha lehetne figyelmen kívül hagyni az izgatottságukat, mormogásuk, kíváncsiságuk teljesen rátelepszik az aprócska belső térre. A kamerák figyelő vakuját a csigolyáiban érzi. Elgondolkodva harapja be az érzékeny, vékony bőrt a szája belsejében, miközben a vele szemben álldogáló teljesen védtelen és sebezhető lányt nézi. Annyira közel húzódott hozzá, csak most veszi észre, mikor figyelme visszatér a terem más részeiről saját magára és a saját helyzetére. Tudatosan nem néz a kamerákba teljesen, legfeljebb a profilját mutatja, aztán azt sem, amikor legyűri a maradék távolságot is kettejük között.
Kezét Eliza derekára csúsztatja, átfogva és stabilan tartva a karcsú alakot, s míg közelebb húzza magához, néhány sötét tincset lassú mozdulattal hátratűr a lány füle mögé. Nem sieti el, feltérképezi magának az állkapocs kellemesen lágy, nőies ívét, érintése a nyakhajlaton szalad végig, onnan hátra vándorol a tarkóra, ujjai a puha, dús hajszálak közé vesznek. A gyengéd, kutató érintésekkel kontrasztos az a határozottság, ám még közel sem erőszakba forduló magabiztosság, amellyel végül összesimítja ajkaikat.
Nem tart sokáig, nincs ebben még semmi eget rengető, szoknyaletépős hév, inkább tűnik ez úgy, mintha pillanatnyi kíváncsiságának engedett volna. Aztán, ránézésre, valószínűleg eszébe juthat kellemetlen közönségük a fogadó másik végében, mert elhúzódik, összébb húzza Elizán a kabátját, aztán irányba állítja a hölgyet - a kijárat felé. Persze a keze egészen véletlenül a vállán marad.
- Tényleg menjünk, így is pont annyival több kép készült, mint amennyinek kellett volna. Sajnálom, kissé elfeledkeztem magamról.
Kilépve a fogadóból, a hűvös levegő jót tesz, segít ismét átgondolni a dolgokat és számba venni a következményeket.
|
|
|
|
|
Mezőssy Eliza
INAKTÍV
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
|
Ethan
Őszintén szólva én a körülöttem lévő nyüzsgésből semmit nem veszek észre. Nyilván az alkohol hatása, hogy teljesen betompultam. Részemről firkálhatnak a firkászok, villoghatnak a vakuk és csattoghatnak a fényképezők. Nekem mintha megállt volna az idő. Nem hallok semmit a beszélgetésekből, a susmogásokból. Csak Ethant látom magam előtt. Szinte el sem hiszem, amikor keze a derekamra siklik. Remegni kezdek, amikor hozzám ér, hajamat hátratűri. Minden érintése teljesen kicsinál. Jól eső bizsergés kerít hatalmába, de emellett ott van bennem a félelem is. Félek attól, hogy valamit el fogok rontani, hogy rosszul csókolok, már ha ebből csók lesz. De a helyzetet nézve elég gyanús, hogy lesz. Én képtelen vagyok megmoccanni, csak mereven állok Ethannel szemben, és hirtelen arra eszmélek fel, hogy megcsókolt. Ajkaink összeértek és ez nagyon kellemes volt. Életem első csókja. Amennyire izgultam még fél pillanattal korábban, most már tudom, hogy igaz az a mondás, miszerint ezt nem lehet elrontani. De annyira hirtelen ért véget. Nem így képzeltem életem első csókját. Nem volt meg az az eszeveszett szikra, a villámcsapás, a láblibbenés. Nem tartott hosszú percekig, miközben a körülöttünk lévő világ megszűnik létezni, és csak mi ketten vagyunk. Nem kell sokáig gondolkodnom, hogy mi ennek az oka. Nincs érzelem mögötte... Most ért egy villámcsapás, mely szomorúságot hozott magával. Csak az jár a fejemben, hogy Ethan csak kihasználta a helyzetet és ha már ott voltam, akkor "kipróbált". Jaj Istenem, én buta, buta és naiv kislány. Pedig 18 évesen több eszem is lehetne. Soha többet nem fogok alkoholt inni! Soha! Miután irányba állít én csak egy nagyot sóhajtok. Szomorú tekintettel bámulok magam elé, miközben az ajtó felé indulok. Hallom, hogy Ethan beszél hozzám valami képekről, de nem fogom fel az információt. Fáj amit műveltem. Fáj az, hogy életem első csókját egy ismeretlentől kaptam. Az igaz, hogy én még mindig odáig vagyok érte meg vissza. De ez úgy fest, hogy nem kölcsönös, és talán ez a legrosszabb benne. Hagyom, hogy karját a vállamon hagyja, de én csak ép kezemmel a sérültet tartva lépkedek előre.
|
|
|
|
|
Ombozi Sára
INAKTÍV
Soha el nem némuló Sára
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
|
Zsiga bácsi  - De ugye érted mire akarok kilyukadni? Ő egyáltalán nem olyan típus, aki kapcsolatra teremtetett, és az a baj, hogy én sem vagyok az - egy könnyed sóhajjal nyugtázza mondanivalóját. Beszéd közben erősen és roppant indokolatlanul gesztikulál, ezzel magyarázva Zsigmondnak a dolgokat. Nem véletlen pörög így a nyelve és használ ilyen csodás kifejezéseket, nem most kezdett a problémája taglalásába, volt az már vagy két órája. Amikor is lejött a csárdába, könnyed szórakozást keresve. Nos, ez egészen egyedi formája a könnyed szórakozásnak, de ilyesmin Sáránál mostanában nagyon nem kell meglepődni. A pulton forgatja üvegpoharát, a maradék gin tonicjával benne, amiről már ő maga sem tudja hányadik is pontosan. - Annyira nem akarok ezen szenvedni. Mikor szenvedtem én ilyesmitől? Soha. Az a Sára akarok lenni, aki csak csettint, - ezt egy kissé koordinálatlan mozdulattal meg is mutatja, a művelet közben majdnem leverve italát - és aztán már tovább is lép. Csak úgy otthagy mindent. Nem fáj, nem kattog, csak előre néz és meg se kottyan neki az élet. Hol van ez a Sára? Ez a Sára akarok lenni.A magyarázás nagy lelkesedésében pedig lehajtja inkább a maradék italt, mielőtt még kárba veszne. Ahogy a poharat forgatja kezei között, nem figyel magára és akaratlanul is lebiggyeszti ajkait. Bár még ebben az állapotban is a tőle megszokottan tökéletes a megjelenése. Makulátlan manikűr, szép gyűrűk, egy csinos nyaklánc, hibátlan, visszafogott smink. Szokás szerint egy hajszál sem áll el, mintha csak engedelmeskednének Sára akaratának és rendezetten, csinos hullámokban omlanak vállára - ezúttal leengedve. Az egyetlen ami jelzi, hogy már eléggé illuminált állapotban van, az a pír az arcán, kissé koordinálatlan mozgása, de főleg az, hogy tulajdonképpen nem is érdekli, Zsigmond odafigyel-e arra, amit mond, vagy válaszol-e bármit. Tulajdonképpen nem is beszél, annak ellenére, hogy csillogó zöld tekintetét gyakran rajta legelteti. Egy ilyen alkalommal meg is látja, hogy Zsigmond ingének egyik gombja kicsit meglazult. Különös késztetést érez, hogy megnézze közelebbről, így a pultba kapaszkodik, felemelkedik a székről, hogy közelebb hajoljon és egyik ujjával finom, körkörös mozdulatokkal szórakozik a gombbal. Tekintete elkalandozó, és látszik, hogy pár pillanatig messze jár és roppant részeg. - Zsiga-biga, gyere ki... - szinte nem is tudja, mit beszél, de a mondóka csak úgy a nyelvére jön. Aztán visszaül, leesik neki, hogy tulajdonképpen milyen hülye poént nyomott és igazán őszinte, csilingelő nevetéssel honorálja azt.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Sacika Órákkal ezelőtt szólalt meg a csárda vékony hangú, utálatos csengője, s jelezte csinos unokahúga érkeztét. Hosszú, kínkeserves órákkal ezelőtt. Addig egész jó napja volt, kevés vendéggel, csupán egy-két ócska poénnal, amiken tettetett kedélyességgel nevetett, és már töltötte is újra a pultot támasztó vendég korsóját. Aztán a szőke lány gondterhelt arccal leült, kért egy italt, és azóta jóformán be sem áll a szája. Tiszta anyja. Merlin fülére, ez a csaj Bori kettő. Csak blabla és hablabla és igen és ez történt és így történt és blablabla és... mi van? Zsigmond fáradt, álomkóros szemekkel pislog az artikuláló, hadaró ajkakra - pont mint az anyjára szokott -, hallgatja a pult másik oldalán sóhajtozó, élete drámájáról esszéző nőt, és közben arra gondol, hogy vajon bejött-e a két napja feladott tippmixe. Merthogy belekezdett ebbe a remek mugli sportágba, mi több, most, hogy megízlelte a szerencse fanyar forgandóságát, fel sem akar vele hagyni. Egek, hát izgalmasabb, mint a kviddics! - Sacika - mutatóujját figyelmeztetően felemelve szólal meg végre, mikor bátyjának legidősebb gyermeke két gondolatmenet közben levegőért kap. - Csibém, ugye tudod, hogy most egy szerelmi kapcsolatot érintő kérdésben vársz tőlem tanácsot?Igazán nem akarja megzavarni a gintonikját szórakozottan lötykölgető, egyértelműen zavarodott nőt, de amiket az elmúlt órákban kénytelen volt végig hallgatni, nos... enyhén szólva sem az ő műfaja. Bármiben szívesen segít a négy ivadéknak, bármikor elkíséri őket boltba, gyógyítóhoz, meg vesz nekik cigit, alkoholt, tampont, de hogy megoldást találjon egy amúgy is bonyolult, egynemű viszony érzelmi kérdéseire, hát nem, inkább a tippmix. - Ide figyeljé' - mondja, de mielőtt folytatná, lelki és szellemi erősítésként megfogja a mellette álló, érintetlen poharat, s felhörpinti tartalmát. - Asszem ezt tőlem örökölted. Hogy nem vagy kapcsolatban élő típus. Bocs érte. Az is lehet, nem is leszel, de nem kell ezen így behisztizni, attól még lehet boldog életed. Há' nézz rám, én is tök megvagyok!Még bólogat is szavai mellé, úgy néz a tipikus Ombozi szempárba. Sárika édes egy teremtés, akit nem lehet nem szeretni. A becsiccsentett csettintésre elneveti magát, aztán rácsap a márványlapra, s felsóhajtva kiegyenesedik. - De most akkor várjá', nem értem a problémát. Régóta együtt vagytok, amúgy jól érzed vele magad, szeretitek egymást, oszt most mégis itt szenvedsz nekem. De, ha minden klappol, akkor mér is? - kérdése végére szemöldökei összeszaladnak, homlokán elmélyülnek az értetlenségért felelős ráncok. Valahol, mielőtt figyelme a tippmix felé terelődött, elvesztette a fonalat. - Sárika, az van, hogy azért szenvedsz, mert bugyit hordasz és nem gatyát. Ez mán csak így megy. De azé' ne add fel, lesz ez még jobb is. Azé' a Cameron gyereknek se lehet könnyű veled. De tudod, én nagyon bírlak. Tök szép vagy, hála a magasságos Merlinnek, nem apád szépségét örökölted. Meg okos is vagy, nem félek, hogy eladnak sárkánytojásért. Hogy tématerelésben mennyire jó, arról fogalma sincs, de mikor Sára gyönyörű, nőies mozdulattal ráfekszik a pultra és énekelni kezd az inggombjának, egészen lassú, óvatos mozdulattal lép hátrébb, és két ujjával ráfogva a vékony csuklóra, emeli azt el a felsőjétől. - Izé, most berúgtál, vagy mi van? - kérdezi kikerekedett szemekkel, megfelelő, biztonságosnak hitt távolságból figyelve maximálisan kínlódó unokahúgát.
|
|
|
|
|
Ombozi Rebeka Liliána
INAKTÍV
Tetovált benzintyúk
RPG hsz: 107
Összes hsz: 181
|
 Szinte eltorzul arca a szavak hallatán. Nem is volt és nem is akar az lenni. Persze az mellékes, hogy erre esélye sincs, akkor is próbálkoznia kéne. Egy fintor kíséretében felhajtja poharának maradék tartalmát és nagyon csúnyán néz a férfira.
- Mert valójában bezárhattak egy toronyba és nem engedtek ki, sőt, mind a mai napig süketnéma és agyhalott voltál, gondolom ez a megfelelő magyarázatod - maró gúnnyal fűszerezve szavait forgatja meg szemeit. Annyira tipikus, hogy máris tolja másra a felelősséget. Hogy ez nem úgy történt, meg miegymás, pedig annyira egyértelmű, hogy Zsiga hazudik! Mert őszintén, kinek higgyen az ember lánya? Annak, aki felnevelte és végig mellette volt, vagy egy felszívódott, sohasem létező vérrokonnak, aki egész életében link volt, mint a véres hurka? Bizonyára borzalmasan nehéz a döntés, de azért csak jutunk ma még valamire.
- Ha a többiek is úgy járnának, ahogy én, akkor ez még talán szerencse is lehet - fájdalmasan felnevet saját mondatán, majd az üres poharat bámulja maga előtt. Nem azért kereste meg Zsigmondot, hogy bántsa. Azért, hogy miután mindent elveszített, újra tartozzon valahová, mégsem tud szeretettel és elfogadással tekinteni erre az emberre. Aki a valódi apja, aki miatt most itt ül. Míg a szíveket bárddal szíjjelszedő és hasogató történetet hallgatja, végig egyetlen szó villog az agyában. Semmirekellő. Egy nyomorult, semmirekellő alak az apja, ez a nagy helyzet. Annyira kapaszkodik a szabadságába, hogy képes azért mindent eldobni, egy boldog és szerető családot is. A saját vérét is. - Amikor? Jaj, ne hagyd abba, most jön a drámai rész - unottan dobol a pulton, amolyan "kérlek, mesélj még" stílusban. Csak az a förmedvényes mosoly hiányzik arcáról, hogy teljes legyen a kép.
- És miért nem voltál biztos? Azt hiszed, hogy ez indok? Mert most ezt az egészet összefoglalva az van, hogy te egy kib*szott önző ember vagy, aki magadat választottad nemcsak anya helyett, de helyettem is. Jól értem? - ez a tömörítés enyhén durva megfogalmazása a valóságnak, de ha szigorú értelemben nézünk mindent, végül is ez történt. Nyilván annak kell az első követ vetnie Zsigára, aki nem így cselekedett volna ott és akkor, meg ugye az is igaz, hogy Barnabás nagyon jó apja volt Rebekának. Csak... - Tudod, tizenkilenc év után rájönni arra, hogy az apád nem az apád, egy picit sokkoló. Azt hittem ismerem a családom, azt hittem ismerem a szüleimet, vagyis inkább azt hittem a szüleimet ismerem. De anya hazudott, te leléptél, én pedig itt maradtam egyes egyedül - oké, ott van neki Marcsi, de ha most konkrétan a szülőket nézzük, akkor mi maradt? Zsigmond. Ez pedig jelen helyzetben nem túl biztató fejlemény, már ami Rebeka személyes véleményét illeti.
- Ha lehet is, úgy tűnik nem én leszek - széttárja karját és elkeseredetten elmosolyodik. Rendbe lehet ezt hozni? Sosem lesz az apja, persze, hogy nem. Maximum jó barátok, haverok lehetnek, de apa-lánya viszony... Nem, az kizárt.
|
|
|
|
|
