Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Niki és Runa


Eszter kissé esetlenül topogott végig a Fő utcza macskakövein. Mindvégig az járt a fejében, hogy meg kéne fordulnia, ez az egész hülyeség, és kényelmetlen, és tulajdonképpen ő nem is akarta. Valójában a nővére jelentkezett a nevében a társkereső hirdetésre. Mindig is piszkálta, hogy már évek óta nem volt senkije, és egy harminc éves nőnek (bár Molly a kislányos arcával nem nézett ki ennyinek, legalább öt évet simán letagadhatott volna - ha nem többet!) minden lehetőséget meg kell ragadnia, hogy "pasit szerezzen". Na igen, ezek csak Timi gondolatai voltak, Eszter teljesen másképp vélekedett a szerelemről és egyebekről. A saját kis romantikus felfogásában.
Annyiban azonban igaza volt Timinek, hogy amilyen szerencsétlen ez a lány, aki még magassarkúban sem képes normálisan menni, nem árt, ha kihasznál minden ismerkedési lehetőséget. Főleg akkor, ha amúgy nem igazán járogat el sehova sem a szabadidejében.
Eszter egyébként a fővárosban élt, egy pergameneket gyártó cég főnökének volt az asszisztense. De ezt majd biztos elmeséli, ha beszélgetnek a férfival, akivel nemsokára megismerkedik. Uramisten! Olyan közel volt minden, Eszter szíve pedig minden lépéssel hevesebben dobogott. Elég, elég - csitította magát - nem vagyok már kislány, hogy megijedjek egy ilyen helyzettől. Felnőtt nő módjára fogom végigcsinálni ezt az egészet. Ügyelek majd arra, hogy semmiféle ostobaságot ne mondjak, vagy csináljak!
Ezzel vett egy nagy levegőt, ujjait végigfuttatta félhosszú, vöröses barna haján, mely két oldalt volt eltűzve (Timi szerint fel kellett volna tupírozni, hogy "dögösebb legyen", de Eszter egyedül a magassarkú viselésében engedett testvére unszolására); megigazította térdig érő, pöttyös szoknyáját és barackszínű blúzát is. Ismét vett egy nagy levegőt (Istenem, csak el ne ájuljak!), azzal belépett a Teaház ajtaján.
Nem járt még itt azelőtt, de az egyik dolgozó útba igazította, így nem sokkal később már a kellemes füstölő-illatú helyiségben pásztázta szemeivel az asztalokat. Míg végül megpillantotta a zöld vattacukrot. Azonban a férfi sehol. Habozott pár percig, míg végül erőt vett magán, és az említett asztalhoz sétált, ahol két lány üldögélt.
- Sziasztok! Ne haragudjatok... a hirdetés miatt vagyok itt. - Ennyit mondott csak, de nagyon ostobán hangzottak a szavak a fejében, így készen állt arra, hogy a következő pillanatban kinevetik, ő pedig vörös fejjel iszkolhat ki a teaházból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, Eszter jobban járt-e így, ahogy. Ő is épp ezen gondolkodott, miközben hallgatta az egyik lányt, és megtudta, hogy valójában hogyan is fog zajlani ez a randi. Eszter nem tudta eldönteni, örülhet-e annak, hogy egyelőre nem kell feszengenie a férfi jelenlétében, mikor cserébe kap két tinilányt, akik majd jól letesztelik őt. Nos, nem. A nő cseppet sem volt nyugodtabb ettől az új helyzettől (bár a vörös fejjel elviharzás következett volna be!), de azért engedelmesen maradt, leült, végigolvasta az elé tett kérdéseket.
Ahogy mogyoróbarna szemei sorról-sorra végig futottak a kérdő mondatokon, Eszter úgy jött egyre jobban és jobban zavarba.
Hány másodperc alatt futja a százat? Sosem mérte le. Nem mintha, sokat szokott volna futni. Ő inkább a biciklizést szerette, de azt sem versenyszerűen művelte. Most is eszébe jutott Timi, hogy mennyire nem kellett volna rá hallgatni! Ugyan már, nem kell sportolónak lenned! Ez csak arra megy ki, hogy jó-e az alakod, és a tied jó, szívem! - hangzottak testvére szavai újra a fejében.
Szeretett volna elsüllyedni most rögtön, vagy megszűnni. Azért igyekezett úgy bámulni az előtte fekvő papírra, mint aki csak szépen akarja megfogalmazni a válaszokat, amiket amúgy már tud, mert miért ne tudna?! De érezte ő, hogy ahogy máskor sem, most sem tudta leplezni zavarát.
Kellemetlen helyzetéből a másik lány zökkentette ki, akinek a kérdései okot adtak arra, hogy ne foglalkozzon most egy ideig a lapon lévőkkel. Vett egy mély levegőt.
- A szüleim Martonvásáron laknak... én budapesti vagyok, nem lakok már velük... hanem egy kis lakásban a... - macskámmal. Szerencsére időben kapcsolt, hogy az sosem vet rá jó fényt, amikor arról mesél, hogy egy macskával osztja meg lakhelyét, így gyorsan változtatott a válaszon.
- ... a szomszédok kedvesek. Van egy nővérem, Timi - akire ezentúl nem fogok hallgatni!
- Sze...szeretnék családot, persze. - És valahol eddig bírta. Kipirult, melege volt, alig kapott levegőt, egyáltalán nem érezte jól magát ebben a helyzetben. A sok kérdés, meg minden. Nem, ez nem neki való.
- Azt hiszem... - Kezdte el Eszter, miközben felállt az asztaltól.
- ... hogy nem én vagyok a jó jelölt, úgyhogy nem húzom az időtöket. Örülök, hogy találkoztunk, sziasztok! - Köszönt el mosolyt erőltetve az arcára, de már csak azon járt az agya, hogy minél előbb ki szeretne innen jutni! Megfordult, hogy kiiszkoljon, és azért imádkozott, hogy a lányok meg ne állítsák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nos, hogy Eszterrel mi is történhetett, miután kiviharzott a teaházból, talán sosem tudhatjuk meg. Lehet, hogy néhány járókelő fel tudna minket világodítani arról, hogy vajon feldúlt volt a lány, miközben végigsietett a macskaköves úton, esetleg fel is döntött valakit figyelmetlenségében? Könnyes volt az arca, vagy csak szimplán még mindig vörösben tündökölt?
Azt pedig már csak ő tudja, hogy vajon megbánta-e az eljövetelt vagy éppen azt, hogy ilyen hamar elmenekült a kellemetlen helyzetből? Engem még az érdekelne például, hogy Timi mekkora leszidást kapott testvérétől emiatt a "randi" miatt.
Nos, ezt mind az olvasó fantáziájára bízom, ahogy azt is, hogy ezután hogyan alakult Eszter élete (reméljük, végül hepienddel), én most kilépek ebből a történetből, hogy átugorhassak egy másik emberébe, név szerint Dorota Zsitovszky-éba, aki épp ebben a pillanatban lépett be a Pillangóvarázs teaház-részlegébe.
Dorota egy 50 év körüli, alacsony, tömzsi nő volt. Hosszú, sötétkék egyberuhát viselt, sötétbarna haja szoros konytba volt rendezve - mindez azt vélte sugallni, hogy a nő igencsak konzervatív nézeteket vall. Szigorú tekintete végigpásztázta a teaházban üldögélőket. Általában nem jelentett semmi jót, ha a nő valakit kiszúrt magának, de most egyelőre biztonságban volt mindenki. Dorota ma egy nagyon fontos ügyet jött elintézni, nem pazarolhatta mások kioktatására az idejét.
Ahogy kiszúrta azt a bizonyos jelzést, ami a hirdetéssel volt kapcsolatos, nyomban a lányokhoz sietett. Kissé meglepődött, hisz másra számított, de a nő jól tudott alkalmazkodni, így miután végignézett egy fintor kíséretében a lányokon, megszólalt.
- Itt lenni hirdetésben írt férfi? - Valamiféle akcentussal beszélt a nő, de érezhető volt rajta, hogy valószínűleg ez csak erőltetés. Tudna ő magyarul beszélni rendesen is. Lehet, az akcentus csak az egyik eszköze a megfélemlítésre. Mert Dorota szerette, ha tartottak tőle az emberek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Dorota egyre nagyobb türelmetlenséggel figyelte a lányok értetlenségét. Ő egy világos és egyszerű kérdést tett fel. Erre mit kap vissza, mit? Össze-vissza magyarázást, és felesleges visszakérdezéseket. Ő maga biztos volt a dolgában, és abban, hogy nem jár rossz helyen. Itt volt a jelzés, és különben is, Dorota-t nem lehetett átvágni! Nem-nem! Ő valamiféle különleges képességgel született - vagy nevezzük ezt bárminek -, ami megsúgta a sumákolást és a félrebeszélést.
Most azonban nem akart aközött dönteni, hogy a lányok most tényleg ennyire értetlenek, vagy csak őt akarják itt félrevezetni. Mindkettő idegesítette őt, úgyhogy mindegy is volt.
Amint lehetett, az asztalra csapott, kicsit sem zavartatva magát.
- Nincs idő lakatos, se félrebeszélés! - Azzal kihúzta a széket, és helyet foglalt, majd némi helyezkedés után ismét szóra nyitotta száját.
- Idefigyelni rám, lányok... - Közelebb hajolt a vele szemben ülőkhöz, hogy rájuk meresztgethesse sötét szemeit. A sötét tekintettel pedig azt szerette volna elérni, hogy a két lányka, még csak egy pisszenést se merjen megejteni, amíg ő beszél. Úgyis csak az a fontos, amit ő mond. Legalábbis egyelőre.
- Férfi nincs itt. Nagy hiba lenni! - Ingatta meg kontyos fejét. Hát, hogy mérje ő fel így a jelöltet? Gondterhelt arccal emelte fel a táskáját, és elkezdett benne kotorászni. Nemsokára egy pergament húzott elő, gondosan széthajtogatta, majd újabb kotorászás után szemüveg is került a hölgy orrára. Szemeivel átfutotta a papírlapra írt sorokat, majd felpillantott a lányokra.
- Miss Delarosa nevében lenni itt. Ő elfoglalt, de érdeklődik a férfi iránt. - Hupsz, hogy ezt eddig nem említette volna, hogy nem is ő tart igényt a hirdetésben szereplő alanyra, hanem a sokkal fiatalabb, csinosabb, gazdagabb úrnője?
- Aki nem lenni itt. - Igen, muszáj megint megjegyezni, egy fintor kíséretében. Nagy hiba ez, nagy...
- Jól figyelni, mert csak egyszer kérdezni! - Adta ki az utasítást, majd a lapra pillantott.
- Lenni királyi, főnemesi vérvonal férfi családjában? Mugliszármazás kizárva? Aranyvér a jó vér. Férfi szeret lovagolni? Krikettezni? Vadászni járni? Szeret politika? Bálok? Illemet tudni? Mi foglalkozás? Sok pénze lenni? - És csak kérdezte, és kérdezte az ehhez hasonlókat. Azt hiszem, a mi kis Dorotánk egy sznob, unalmas és persze aranyvérű (nagyon fontos!) férfit keres az ő drága Miss Delarosa-jának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr

Egy szép, kellemes este a Mátra Máguscsárdában. A csárdáról csúnya pletykák terjengenek manapság a faluban, főleg a biztonságosságát illetőleg. Bogolyfalva apró, nem túl forgalmas, tökéletesen eldugott hely, hogy az emberek úgy érezzék, bármit tesznek, az itt marad, eme mágusfalu határain belül. Esetleg a kastélyba szivárog be némi információ, de abból sem lehet olyan nagy baj, igaz?
Ennek ellenére a diákok szabad idejükben, főleg a szünet alatt rendszeresen látogatják a helyet. Finom, viszonylag olcsó vajsört lehet itt kapni, készségesen ki is szolgálják az embert. Az őszi hónapokban egyre hívogatóbb az ajánlat. A helyből árad a melegség, az elhaladók gyomra pedig egyből megkordul az isteni illatokra, melyek körbelengik a csárdát.
A Mátra Máguscsárda mindenki számára egy ártatlan, békés helynek tűnik. Illetve szinte az egyetlen ilyen típusú, beülős hely a faluban, így nem csoda, hogy viszonylag sok embert vonz és tesz törzsvendéggé. Az sem csoda, hogy a diákok is kedvelik. Talán a sors akarta, hogy Szépvölgyi Richárd és Nadine Rohr a mai napon a csárádban tartózkodott és rendelt magának valamit, vagy talán megbeszélték volna a találkozót? Már ősrégi barátok, vagy éppen csak annál az asztalnál volt hely, ezért kerültek oda?
Talán ez nem is számít, hiszen megkapják rendelt italukat mindketten. Aztán egy furcsaság történik velük. Amint a pohárhoz érnek, hirtelen mintha megváltozna a csárda. A melegség kiszökik belőle, az emberek olyan távolinak tűnnek. Mindenki más furán viselkedik, talán még lassabban is mozog, mint eddig. Az ital íze kellemes, pont olyan, mint minden alkalommal, mégis, mintha valami más lenne. Ez motoszkálhat most mindkét fiatal agyában. Más. Valami más. De akkor sem jönnének rá, mi változott meg, ha az életük múlna rajta.
Aztán az egyik ajtón ragad mindkettejük tekintete, mintha nem is önszántukból pillantanának hátra, egy eldugott részre. Az ajtó résnyire nyitva. Mintha fura hangok szűrődnének ki a folyosóról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

Néha bele sem gondolunk, milyen apró dolgok vannak leginkább hatással az életünkre, a körülöttünk zajló történésekre. Egy pici figyelmetlenség, egy jelentéktelennek tűnő hiba. Egy résnyire nyitva felejtett ajtó... egy ártatlanul feltett kérdés. Egy apró döntés, miszerint Nadine feláll, a másikat is biztatva és elindul az ajtó felé. Pálcával a kezében közelít, óvatoskodik.
Félsz, Nadine? Az ismeretlennél talál nincs is félelmetesebb az emberi faj számára. Így volt ez mindig is, és hiába a modern gondolkozás, a mai modern világ, így is lesz. Talán érzed a veszélyt, a hideg, ami már felütötte a csárdában a fejét, jeges karmaival mászik végig a fiatalok hátán. Vajon miért? Mi alapja van ennek? Hiszen az csak egy ajtó, némi zaj, lehet bármi. Lehet, hogy csak az elméjük játszik velük, és a feszültség felesleges.
Mielőtt még megnyugtató gondolatokba süllyedhetnének, az ajtón bekukkantva csak egy üres folyosó található, még több ajtóval. Ajtók, ajtók... mennyi van még itt? Mit rejtenek? Az egyik szeretné felfedni magát. Megremegnek az ablakok, majd a kint álló fiatalok hallanak valamit ismét. Most már közelebb vannak, könnyebben kivehető, mi is ez.
Emberi kiáltás. Segélykérés. Valaki nagy bajban van.
Azonban feltűnhet nektek, hogy a csárda összes többi vendége, mintha meg sem hallotta volna ezt. Nem kapják fel a fejüket, nem figyelnek oda, sőt, néhányan mintha tudatosan és tapintatosan fordítanák el a fejüket.
Fájdalom szülte, elfojtott ordítás zajai szűrődnek a harmadik ajtó mögül, ami hirtelen abbamarad, mintha elvágták volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

A sors kedves kis fintora, hogy hozta össze a karakán, kíváncsi eridonost egy óvatos, bizalmatlan rellonossal. Noha Nadine az idősebb, egyértelműen ő viselkedik bátrabban, de ez nem jelenti azt, hogy ő csinálja okosan. Richárd tartózkodó, óvatos, elővigyázatos... mégis, valakinek segítségre van szüksége. Vajon együtt tudna-e élni azzal a tudattal, hogy talán megmenthetett volna valakit, ha egy kicsit is bátrabb?
Hiába próbálkoznak a csárda többi vendégével. Senki nem figyel rájuk, mindenki tudja, hogy olyan dologba ártják magukat, aminek gondolatától a legtöbben menekülnének innen. De senki nem gondol rájuk rosszallóan, néha egy-egy sajnálkozó sóhaj is felhangzik. Diákok. Fiatalok, naivak.

Meg is történik a nagy áttörés, Nadine hősiesen nyomul előre, kinyitja az ajtót, de nem találja magát szembe semmivel. Balra, az ajtó mögött azonban két férfi áll, egy harmadik pedig a széken ül. Elgyötört arccal pillant fel, riadt tekintetét a másik kettő között kapkodja. Izzadtságtól nedves haja arcához tapad, zihál.
Nadine a szerencse gyermeke, nem hallották meg. Az egyik férfi magasabb, szikár alak, járkálni kezd és arcán mosoly ül. Nem tudni mi mosolyogtatja meg. A helyzet, a másik kiszolgáltatottsága, a kínzás, esetleg az, hogy végre azt reméli, eléri célját. A másik férfi alacsonyabb, tömzsi testalkatú, hiába fiatal, már el is indult a kopaszodás rögös útján. Kemény arccal bámulja a széken ülő, megkötözött mágust.
 - Bátyám, lassan mennünk kéne. Kifutunk az időből. - Az alacsonyabbik fojtott hangon beszélt, majd a másikra szegezte komoly tekintetét. Erőlködik. Megacélozza vonásait, hogy ne lássák rajta a szívében lakozó félelmet.
 - Csak még egyszer... még utoljára. Van még egy esélyed. - Fordul a magasabbik a mágushoz, kezével maga felé fordítja az arcát, rávigyorog. - Ha bevallod mit tettél, ha elismered, akkor ígérem, gyors vége lesz. - Mosolyát az teszi olyan hátborzongatóvá, hogy mennyire bájos is valójában.
 - Nem csináltam semmit, nem én voltam, nem én voltam! - Esdekel halkan, nyüszítve a férfi, próbálván bizonygatni igazát. Kétségbeesetten nézi a rászegezett pálcákat, a Crutio átkot pedig már ismerősként fogadja. A száját befogják, ahogy szenved és próbál rúgkapálni, menekülni, de reménytelen. Nincs esélye a szabadulásra, vagy a feloldozásra.

Miközben a fiatal nő nézi ezt a jelentet, de nem tud semmit sem tenni. Richárd a pultosnál próbálkozna, szeretne tőle segítséget kérni, de rosszul lesz ő is. Derült égből villámcsapás. A test nem engedelmeskedik, a száj nem nyílik szóra, a végtagok nehezek és fájdalmasak a mozdulatok. És szépen, lassan a szédülés lesz mindkettejükön úrrá. Harcképtelenné téve őket. Életképtelenné. A körvonalak lassan homályosak lesznek, a talaj pedig mintha mágnesként vonzaná őket.
És talán lassan kikristályosodik mindkettejük számára a nyilvánvaló: itt nem ők irányítanak, hiába próbálkoznak olyan kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

Szegény rellonos fiú, próbál segítséget kérni. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, süket fülekre találna minden próbálkozás. Egyedül vannak. Itt senki nem fog segíteni, senki nincs az ő oldalukon, senkiben nem bízhatnak meg.
Viszont a rosszullét Richárdot sem kímélni. Rátör, de nem elemi erővel, csak szépen, fokozatosan. Próbál tenni ellene valamit, a betegségére gyanakszik, de sajnos nincs lehetősége ilyesmire. Nem sokáig bírja, a padlón köt ki, és szépen lassan elájul. Érzékei utolsó próbálkozásaként hiába fülel, nem hall semmi felhördülést. Semmi remény arra, hogy valaki a segítségére siessen.

Nadine igen hamar rájött, hogy nem volt annyira jó ötlet ajtóstól a háznak rontani. Miközben próbál kivergődni a szobából, egyre nehezebbnek érzi magát, egyre rosszabbul van. Szegény lány, egyre kétségbeejtőbbnek tűnhet a helyzet. Főleg, hogy Nadine csak közeledő lépteket hall. Vészjóslóak, gyorsan, az alacsonyabb férfi indult meg, hogy az ajtóhoz lépjen.
Egyenesen Nadine szemébe néz, és akkor hagyja el magát végleg, az ajtó pedig egy nagy csapással becsukódik, ez az utolsó dolog, amit hall. Ami pedig szeme előtt megvillan egy címer a férfi nyakkendőjén. Egy gyűrűt tartó holló és egy kard. Gyűrű. Holló. Kard. Aztán semmi más.

Richárd és Nadine feje is a padlón köt ki végül. Ahogy lassan magukhoz térnek, a durva érzet megmarad, de mégis, valami más, egészen más, megváltozott. A két fiatal egyszerre kapja fel a fejét, valószínűleg riadtan pillantanak egymásra. Ugyanannál az asztalnál ülnek, ahol eredetileg is. Az italuk ott van, szemük fáj, fejük szédül kicsit. A szemük fáj, szokniuk kell kicsit a fényt. Ismerős érzések törnek rájuk.
Most ébredtek fel. Az egész csak egy rossz álom volt. Ha Nadine mögé néznek, nincs ott semmiféle ajtó.
... De mégis hogy lehet ez? Hogy aludtak el észrevétlenül? Hogy álmodhatták ugyanazt? Hogy mozoghattak szabadon, egymástól függetlenül? És még megannyi kérdés függ a levegőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd - záró

Még mielőtt a két fiatal megbeszélné a tapasztalatokat és elhagyná a csárdát, valamire figyelmesek lesznek. Az egyik asztalon egy újságra. Senki nem foglakozik vele, senki nem érdeklődik már iránta. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem friss, pár hetes darab lehet, a hírei már rég elavultak. Ahogy kinyílik a csárda ajtaja mégsem marad nyugodtan az az újság. A lapjai meglebbennek, karcos, éles hangot adva.
Ahogy a borítóhoz ér az újság, egy nagy kép válik láthatóvá. Alig mozog, egy temetést ábrázol, a hatásosság kedvéért. Zokogó özvegy, siránkozó rokonok, a háttér egy lehangoló temető. Felette pedig a hangzatos szalagcím: REJTÉLYES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT HUNYT EL A MINISZTÉRIUMI DOLGOZÓ - A HARMADIK TÁMADÁS A HÓNAPBAN. Ha esetleg felkelti az érdeklődésüket a cikk, a támadások túlélői mindig egy magasabb, nyurga férfit emlegetnek, illetve egy alacsony, tömzsit. Nem emlékeznek az arcukra, hangjukra, nevükre sem, a legillimentorok sem tudnak segíteni. Még mindig keresik őket, mindenkit óvatosságra intenek.
De hetek óta semmi nem történt. Hetek óta semmi, de két héttel ezelőtt... megkínoztak és megöltek valakit.
Bizony-bizony. Most már tudatosulhat a fiatalokban, hogy amit láttak, nem álom volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A csárda ma este is tele van, csakúgy, mint máskor. Talán abban különbözik a mai este a többitől, hogy ezúttal pletykára éhes és kíváncsi szemek, nem utolsó sorban pedig fülek várnak valami botrányosat. Bármit, amivel kivívhatják az iskola, de legfőképp az Edictum szerkesztőségének figyelmét és tiszteletét. Persze az iskola újságját sem kell félteni, a mai estén ugyanis egy szorgalmas tollforgató épp a sarokban ülve figyeli a bárpultnál elkezdődött eseményeket. A helyzet annyira nyilvánvaló: első látásra szerelem, ez azonban bizonyíték híján pusztán üres fecsegés. Legalább hat-nyolc szempár szegeződik Ethanre és Elizára, akik ebből úgy tűnik mit sem vesznek észre. Ahogy a lány közelebb lép, már lendülnek is a levegőbe a mobilok. A kamera alkalmazás megnyitva, régi típusú Canon fényképezők beállítva figyelnek az asztalon. A nagy pillanatra várnak. A szívdöglesztő rellonos mestertanonc és az ifjú, gyámoltalan szépség romantikus viszonya. Tökéletes cím. Bármi történjék is, az újságban nyoma lesz, annyi biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kloé meghívott a szülinapjára, ami a cukrászdában rendeztek meg. Pontosabban annak a hátsó termében, hogy ne zavarjuk a felnőtteket, meg a nagyobbakat, akik csak egy süteményt szeretnének békésen elfogyasztani. A buli tízkor kezdődött, mert délben kaptunk ebédet is, aztán tortavágás, és különböző játékok. Mindenki hercegnőnek volt öltözve, mert az volt a meghívóban, a fiúk meg hercegnek. Aztán három felé véget ért a buli, engem pedig előre ültettek, mert anya előre szólt, hogy öt körül fog csak tudni értem jönni, és megbeszélte, hogy addig vigyáznak rám.
Így ülök most itt, a sárga ruhámban, a tiarámmal. A hajam egy kicsit szétcsúszva, pedig nagyon szép volt ám, mert anya megcsinálta reggel, és ha valamit anya jól csinál, akkor az a nagy hajam rendberakása. Szerintem még sosem mentem kétszer ugyanolyan frizurával. Alig várom már, hogy annyi idős legyek, hogy sminkelhessek is, mert azt is nagyon szépen csinálja. De ma még szempilla spirált sem engedett, mert azt mondta, erre még bőven ráérek. Méri meg úgy ki volt kenve, hogy rá se ismertem. Majd megmondom anyának, hogy más szülők engedik.
A kanalammal egy mélyet mártottam az ajándék gesztenyepürébe, amit rengeteg habbal fújtak le, és arra még sok csokiszószt is kaptam. Érzem Marcika figyelő tekintetét, de nem zavar, mert így legalább biztos nem lesz senki, aki majd elrabol, nem mintha ez egy olyan hely lenne. Anya szerint ezért is lakunk itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Max bácsi

Miközben eszek, óvatosan fellapozom a Két Lottit. Már majdnem minden betűt ismerek, bár még csak jövőre fogjuk tanulni a betűket, de anya is, Ráhel is segítenek, mert nagyon érdekel az olvasás. Vannak szavak, amiket már ki tudok olvasni, de nagyon szeretem a történetet, így fejből tudom, és a képek is sokat segítenek. Nagyon vigyázok a könyvre, volt egy régi, de anya vett az első itteni fizetéséből egy újat nekem. Ezt olvasgatom, amikor a szemem sarkából látom, hogy Max bácsi besétál. Nézem őt egy ideig, amíg rendel. Becsomagoltatja. Kár, pedig szeretnék vele beszélgetni, mert aranyos és én régen nem láttam.
Nézem kicsit, de nem akarom bámulni, így visszanézek a könyvemre is, de közben azért próbálom nem elveszíteni szem elől. Sok idő telik el, ami a kisgyerekek életében eleve kétszer annyi, mint a felnőttekében, mire már a reményt is feladom, hogy észrevesz…és akkor végre rám mosolyog. Pici szívem dobban egyet, és intek is neki, majd egy pillanattal később már fel is pattanok, és kapkodva a lábaimat sietek hozzá. Nincs rá magyarázat, hogy miért, de azt hiszem az én magasságomban az embergyerekek nem nagyon szoktak abba belegondolni, hogy valami nem helyes, így odasietek hozzá, és kérdés nélkül átölelem a derekát.
- De jó, hogy látlak! Nincs kedved odaülni hozzám? Kapunk ingyen almáspitét, vagy amit csak szeretnél, csak szólni kell Marcinak, hogy hozza. Kérlek kérlek kérlek!
Nagy szemeket meresztek rá, remélem, hogy nem ijed meg tőlem, inkább kedvesnek talál, és le akar ülni mellém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Hatalmas buli volt. Még egy kicsi unikornist is hoztak. Tudod, amikor még babakorúak, akkor arany színük van és nincsen szarvuk. De olyan szomorú volt, szerintem nagyon félt, de azért én jól megsimogattam, hogy ne legyen szomorú.
Büszkén ki is húzom magam, hogy lássa Max bácsi, milyen ügyes vagyok. Szeretem, ha megdicsérnek, és nem úgy, ahogy anya szokott, amikor valamit rosszul csinálok. Eléggé gonoszkodva szokta olyankor azt mondani, hogy nagyon ügyes vagyok. De amikor ő csinál valamit rosszul, akkor azért én is mondom neki, hogy nagyon ügyes, és nekem is olyan a hangom olyankor.
- Te gazdag vagy?
Ez arról jutott eszembe, hogy ki tudja fizetni a sütijét. Mi nem vagyunk gazdagok, és anya most azért nincs itt, mert nem vagyunk azok. Persze most szabad sok sütit ennem, mert anya kifizeti, és ez jobb, mintha valakinek azért fizetne, hogy nézze, ahogy játszom. A múltkori néni telecigizte a házat, és utána nagyon büdös volt mindenünk, pedig anya azt mondta, hogy nem szabad bent cigizni, de a nénit nem érdekelte. Szóval ilyenkor anya inkább jól látható helyen hagy, olyan felügyeletére, akiben bízik, de aki amúgy is dolgozik, és akkor nem kell sok plusz pénzt fizetni. Többnyire persze fent vagyok a kastélyban én is, de nem szabad mindig fent lenne, mert nem jó az, ha anyát kirúgják, mert akkor nem lesz pénzünk.
- Nekem az a süti a kedvencem.
Mutatok Max bácsi tányérjára, majd elnézek Marci felé, de nem néz feltűnően, rendes tőle.
- Meg az, amelyik kerek és fehér csokis és van benne gyümölcslekvár. Az is nagyon finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Maxy bácsi

- Az biztos, meg a lányok rámásztak, meg rángatták. Pedig ilyet nem szabad csinálni.
Miközben ezt magyarázom, figyelmeztetően még a mutatóujjam is felemelem. A tanító néni is ezt szokta csinálni, amikor valami nagyon fontos dolgot akar nekünk elmondani. Olyankor én mindig nagyon szoktam fülelni, és mindent, amit mond, megjegyzek, és utána elmesélek anyának. Anya szerint sokat okosodott, amióta én okosodom.
- Akinek a szülinapja volt, ők gazdagok, mi nem vagyunk azok. De anya biztosan tudna szerezni egy unikornis babát, de én sosem kérnék olyat tőle. De szeretném, ha lenne egy kiskutyám, egy fekete színű. De anya azt mondta, hogy nem lehet, mert nem vagyunk gazdagok.
Azt hiszem elég alapot adtam a történethez, hogy most már elmondjam neki, mit is szeretnék nagyon.
- Ha te gazdag lennél, akkor megbeszélhetnéd anyával, hogy veszel neki enni, én pedig árulhatnék sütem...limonádét a nyáron és akkor visszaadnám a pénzed.
Menet közben eszembe jutott, hogy anyukám nagyon rosszul süt süteményeket, és nem igazán hiszem, hogy bárki is venne belőle, pedig nagyon jó lenne, ha lenne egy kiskutyám, mostanában nehezen megy a barátkozás.
- Ha már kilences leszek, akkor megtanítasz sütni?
Az új otthoni rendszer az Emlékek őre című könyvön alapul. Anya olvasta néhány hete, és kértem, hogy olvassa fel nekem. Az elején én olvastam, de nagyon lassan haladtam vele és még nem is értem annyira, hogy mit olvasok, de anyának szép hangja van, szeretem hallgatni. Kivéve, amikor veszekszik, és mire belegondolok ebbe, már ott is tartunk, ahol nem akartam tartani.
- Anya elmesélte?
Elhúzom a számat kicsit, és elpillantok, érzem, ahogy pirosodik az arcom. Végül aztán felemelem, és büszkén nézek rá Max bácsira.
- Megharaptam Helgát, mert gonoszkodott velem. Azt mondta mindenkinek, hogy el fog verni és a házimanója kell, hogy legyek. Sean azt mondta, hogy verjem meg én. Meg is akartam, de már attól is megijedt, hogy megharaptam, és sírt, mert amikor már nem haraptam, akkor ott maradt a karján a fogam.
Elégedetten húzom le az alsó ajkam és mutatom meg a lyukat, ahol már elkezdett kibújni az új. Már nyomta kifelé amúgy is.
- Menő lány lettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

PizzaPéntek, a Martai-Hollóvölógyi páros hagyománnyá vált szokása. Az emberek szörnyen kiszámíthatóak, de nincs is ennél nagyobb öröm, hiszen minden olyan könnyen megy, elképesztően könnyen. Az embernek csak annyi a dolga, hogy vár, és ölébe hullik a csoda, ha máshogy nem, hát túl sok jegestea fogyasztása által. Ekkor, az ember lánya integetni kezd, és hát ismerik már egymást, hiszen Anna, a postáslány mindig olyan kedvesen mosolyog rá, miközben élénk türkiz és citromsárga biciklijén suhan. Sőt, most már csillog is, Erika javaslatára ugyanis beszerezte azokat a színes rojtokat, és imádja őket!
- Szia! Ezek szerint péntek van.
Odalép hozzá, és amíg Zsófi távol van, helyet foglal a kislánnyal szemben, és mint mindig, amikor bizalmaskodnak, rákacsint, és az asztalon, tenyerével kicsit takarva, egy zacskót csúsztat át.
- A két nyalókát és a darabosan csomagolt csokikat Erzsi néni küldi, a savanyú gumicukrot én vettem neked. Rejtsd el, mert anyukádnak megígértem, hogy nem adok többet. Ne fald fel egyszerre!
Még egy intő figyelmeztetés, összekacsintás, és mielőtt a kislányhoz visszatérne az anyukája, Anna is úgy oson vissza a saját asztalához, hogy megegye a vajsörös pizzáját. Csak semmi csípős, attól felfordul a gyomra.