Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ami azt illeti, nagyon nem fűlött a foga ehhez az egész iskolásdihoz. Igaz, otthon is folytatta a tanulmányait, de koránt sem volt ennyire intenzív, mint amikor itt tanult. Táncolt, dolgozott mellette...élvezte az életet. Most is élveznie kellene, ettől függetlenül valami mégis bántotta. Pont ezért választott egy jó hosszú sétát, a nap levezetéseként. Fehér szövegkabátban, nagy sállal a nyakában, a hátára omló szögegyenes hajjal, hagyta maga mögött a kastélyt. Egyedül akart lenni egy kicsit a gondolataival, hogy átgondolja azt, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e se. Hirtelen döntött, talán kicsit elhamarkodottan is, de ott abban a helyzetben úgy érezte, hogy nem volt más választása. Kíváncsi, vajon mi sül ki az egész helyzetből, de türelmetlen is volt, mert szokásához híven most akart rögtön, mindent. Persze, a helyzet pikantériára is tökéletes volt, élvezte, ugyanakkor dühítette is. Ez a kettősség pedig szétfeszítette, amitől zaklatott és figyelmetlenné vált.
Lassan sétált végig a falun, úgy tett, mintha korábban még nem lett volna itt, közben mindent megnézett, amihez valami emléke kötötte. Észre sem vette, hogy időközben kiért a faluból, mert mikor felnézett, már a kis tavacskánál volt. Mérgesen fújt egyet és gyorsan körbepillantott, miközben megigazította a nyakában lévő sálat. Valami gyorsabb utat keresett vissza a kastélyhoz, ám ekkor a tekintete megakadt egy ismeretlenen. Szórakozottan vágta zsebre a kezeit, miközben oldalra billentett fejjel figyelte, ahogy a közelében lévő srác edzett, vagy legalábbis valami olyasmit csinált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már várta ezt az estét. Bagolyban megüzente az egyik kedves ismerősének, mondhatni barátnőjének, hogy visszatért és fussanak össze. Persze, azt nem írta le, hogy pontosan miért jött vissza, de pár ital után majd biztosan elő fog jönni a téma, de Zeph még nem tudja, hogy pontosan mit is fog mondani, de még azt sem, hogy őszinte lesz-e vagy sem. Megbeszélték, hogy a szabad hétvége péntek estéjén találkoznak a csárdában, ami bár nem igazán hozzájuk passzoló hely, mégis csak egyetlen, ahol hajlandóak az iskola idősebb tagjait kiszolgálni.
Késve érkezik, a magassarkú csizmájában tipeg végig a macskaköves úton. Szerencsére ugyanolyan jól közlekedik benne, mint más a túrabakancsban, de nem ezért van késében, hanem azért, mert túl sokáig készülődött. Igaz, hogy ebben a faluban ez már túlzásnak számít, de ő érezné magát kevesebbnek, ha nem adna magára. Így minden percet kihasznált arra, hogy tökéletesítse magát, holott tudja, hogy nincs erre szüksége. Ma este csak egy baráti találkozást akar megejteni és ennyi. Úgyhogy mondhatni, inkább magának csinosította ki magát, de azért a bámészkodó szemek is kaphatnak belőle.
Amint megérkezik a csárdába, a lábával rúgja be az ajtót, nem fűlik a foga ahhoz, hogy hozzáérjen, és még az ajtóban leveszi a kabátját, amit óvatosan a kezére fektet.
- Széph esthét.
Köszön a rossz angoljával, bár abban a pillanatban meg is bánja, hogy ilyen illedelmes volt, már elszokott a helytől. Bár egyedül a csapos int neki vissza, a többiek épp csak egy-két bámész pillantásra méltatják, de nem köszönnek vissza. Így elindul egy félreeső üres hely felé, ahol jól látja az ajtót, hogy mikor a barátnője megérkezik rögtön megláthassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy ideig még figyeli a srácot, aztán már csak a tekintetét felejti rajta, a gondolati egészen másfelé viszik, már nem is a tavacskát és a környezetet látja maga előtt, sokkal inkább az elmúlt heti eseményeket pörgeti magában le. A kellemes emlékek elviszik innen jó messzire, sőt, még meg is mosolyogtatják. Aztán eszébe jut, hogy most mennyire egyedül érzi itt magát és egyáltalán nem akar itt lenni. Mérgesen horkant fel, megrázza a fejét és elindulna, de akkor már késő. Az ismeretlen srác felé szól, legalábbis úgy gondolja, hogy neki szól a csöppet sem kellemes megjegyzés. A háta mögé néz, mintha lenne mögötte valaki, mert egészen elfelejtette, hogy megakadt a tekintete a srácon. De amikor rájön, hogy közel s távol egyetlen ember sincs, összeszedi magát és felszegi a fejét.
- Csák ászt nhésztem ménnyire szánálmás vágy.
Mondja tört magyarral, mert amúgy sem beszéli túl jól, ráadásul az utóbbi időben el is szokott tőle. A megjegyzéshez társul még egy jóleső fintor is. Nem azért nézte a srácot, mert esetleg annyira elájulna tőle. Van neki kit néznie és ami azt illeti, ez a faragatlan ismeretlen annyira távol van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
- Nyomjál mhég lé vagy ezhret és ákkor tálán lhesz is válámi hátásá.
Legyint, majd hátat fordít és elindul visszafelé. Nem társalogni jött, abszolút nincs ehhez kedve és még csak szájalós hangulatban sincs, hogy leálljon veszekedni egy ilyen senkivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Míg várakoztam ütemesen doboltam a körmeimmel a kopott asztalon. Nem voltam türelmetlen, tudtam, hogy el fog jönni ráadásul én is késtem. Késni stílusos, aki pontos, arról még a végén azt gondolják, hogy nincs más dolga. Így nem hibáztattam a lányt, csak lustán átvetettem az egyik lábamat a másikon és hátradőlve az ajtót bámultam.
Nem telt tíz perc és csárda ajtaja ismét nyílt, én pedig hatalmas mosollyal az arcomon vettem észre az ismerős szőke tincseket. Távol áll tőlem, hogy ennyire kimutassam az érzelmeimet, de most az egyszer, tekintve, hogy mégiscsak barátok vagyunk, ennyit igazán megengedhetek magamnak. Ahogy jobban megnézem magamnak a lányt, megállapítom, hogy semmit nem változott. Az én tökéletesem ellentétem. Míg az én bőröm sötét volt, ahogy a hajam és a szemem is, ő szőke hajú világos bőrű volt, de nem zavart, legalább nem olvadtunk össze, hanem kitűntünk egymás mellett. Intek a kezemmel, hogy feltűnjek neki, aztán türelmetlenül várom, hogy az asztalunkhoz topogjon. Ott aztán felkelek és ismét meglepő módon magamhoz ölelem. Valamiért úgy éreztem, ez így helyes. Nem mintha egyébként nem lennék képes ilyesféle testi kontaktust létesíteni, csak nem szokásom. De megörültem annak, hogy mégsem vagyok annyira egyedül itt, mint azt először gondoltam, amikor beléptem a nagy tölgyfaajtón.
- Szia. Nem nem, még nem. De én fizetek.
Mondom neki angolul, mert nem akarok a magyarral szenvedni, így azért egyszerűbb lesz.
- Szükség lesz valami erősre...ülj csak le.
Még mindig nem döntöttem, inkább hagyom, hogy rákérdezzen a dolgokra. Gyorsan felállok és a pulthoz sétálva kikérek egy üveg rövidet, ami ugyan csak félig van alkohollal, de ez nekünk bőven elég lesz. Továbbá kérek két pohár kólát, csak úgy kísérőként. Megfogom az üveget, a másik kezemben a két feles poharat, majd visszaindulok az asztalhoz. Megteszem ezt a kört még egyszer a kólákkal, majd levágódok a székre és előrehajolva a lányra pillantok.
- Na mesélj...
Kezdjen ő. Az a biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy tűnik, hogy a srácnak nem elég. Látszik, hogy szeret kötözködni, ami igencsak felszínes és gusztustalan szokás. Általában azok élnek ilyesmivel, akiknek kisebbségi komplexusuk van, így nem...nem veszem fel, bármennyire is szeretné. Pedig, ami azt illeti igencsak látszik rajta, hogy mennyire kívánja, hogy valaki beszóljon neki.
- Tudod, a kisebbségi komplexuson ma már tudnak segíteni.
Mondom neki ezúttal tökéletes angollal, miközben rákacsintok és hátradobom a hajamat. Úgy közlöm vele, mintha valami baráti jó tanács lenne, hatalmas mosollyal az arcomon. Ha időm lenne, még szánni is kezdeném. Közönséges és gusztustalan. Kár érte, pedig ha összeszedné magát, akkor elérhetne egy gyönge közepes szintet.Mindezt szívesen megosztanám vele, de mint mondtam, nem kenyerem az ilyen gyerekes vitába belebonyolódni, így nem is fogok. A megjegyzésem közben megállok és összefűzöm magam előtt a kezeimet. Ha már ennyire idegesíti a jelenlétem, akkor miért ne maradhatnék egy kicsit? Tudom, hogy az ilyenek felhúzzák magukat azon, ha valaki nem veszi fel a dolgot, sőt, még ki is neveti a fajtáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Figyelem, ahogy megtölti a feles poharakat, addig is magamhoz húzom a kólát és jó nagyot kortyolok belőle. A minősége természetesen semmit sem változott, a szénsav más kiszökött belőle, de legalább cukros...és ha már bűnözünk, akkor csináljuk rendesen. Figyelem, ahogy az aranyló folyadék a pohárban landol, magam elé húzom azt is, és miközben Rose mesél, koccintásra emelem a felest. Ha koccint, akkor rögtön utána fel is húzom a tartalmát, biztos ami biztos, és már töltöm is a következő kört. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz bárkinek is beszélni erről az egész helyzetről. De valakinek meg kell tennem, mert ha nem árulom el senkinek akkor valószínűleg felrobbanok.
- Kocsmai verekedés?
Vonom fel cinkosan a szemöldökömet. Hát igen, hiába a csinos pofi, ő bizony, hála a családjának mindig vonzotta a veszélyt. Valamilyen szinten irigyeltem is, de tudtam, hogy az az élet nem lenne nekem való, én ebből a szempontból esetlen vagyok, mert bár a nyelvem éles, soha nem tudnék ilyen dolgokat csinálni. Hiába akar kitérni a válasz elől, azért én mégiscsak rákérdezek, mert szeretném hallani, végül is erről szól a barátság nem?
- Szeretném hallani, hogy mi van veled.
Mondom őszintén, mert a legtöbb emberrel ellentétben tényleg érdekel, hogy mi van vele. Bár, ritkán hagyja el a számat ilyesfajta a kérdés, mert én nem szoktam csak úgy tettetni az érdeklődést.
- Nem erről van szó. Csak egyszerűen nem tudom, hogy hogyan is kezdhetnék neki.
Lesütöm a szemem, éppen csak egy pillanatra. Keresem a megfelelő szavakat, de se a saját nyelvem, sem pedig angolul nem tudom megfogalmazni, a magyarral pedig már meg sem próbálkozom.
- Én sem számítottam rá, de változott a helyzet.
Veszek egy mély levegőt, lehunyom a szememet, várok néhány percet, majd úgy, ahogy vagyok kinyögöm.
- Egy házas férfi szeretőjének lenni nálam már haladás ugye?
Az egyik szememet óvatosan kinyitom, hogy lássam a barátnőm arcát, de nem merek igazán ránézni, inkább várom a bombát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Nem is te lennél.
Röhögve égnek emeltem a tekintetemet, a lelki szemeim előtt pedig lejátszódott a történet. Bárcsak én is olyan bátor lennék, mint ő. Az ember ki sem nézné egy ilyen törékeny lányból, pont ezért fokozottan veszélyes. Én más okból vagyok veszélyes, egészen mások vagyunk...de mindketten veszélyesek. Ez végül is, egy jó dolog, nem? A rövid könnyed téma után elkomorodom és úgy hallgatom. Kicsit bűntudatom van, hogy egyik pillanatról a másikra csak így magára hagytam a legnagyobb bajban. Magamat mentettem és erre sajnos nincs mentség, de akkor ez tűnt a legjobb ötletnek és ebben a mai napig biztos vagyok. A lényeg azonban, hogy most itt vagyok és ha valamiben tudnék segíteni, akkor segítenék neki és ez tőlem nagy szó. Ahogy az is, hogy nem érdekből tenném, hanem pusztán azért, mert sajnálom. Belőlem pedig ilyen érzéseket kicsalni igencsak nagy szó.
- Azt hiszem igen...
Kicsit bűntudatom volt, hiszen én egészen jó kapcsolatot ápoltam egy olyan lénnyel, aki majdnem elvette az édesapja életét, de végtére is, nem ugyanarról a lényről beszélünk, csak egy fajba tartoznak. Mégis, az ő hozzáállása kicsit más, mint az enyém. Legalábbis az elejében más volt, most már nekem is ugyanaz a véleményem, mint neki, de visszacsinálni nem csinálnám vissza, ez is hozzám tartozik. Hogy jobb, vagy rosszabb ember lettem, ezt majd más megmondja. Most ezzel kevésbé foglalkozom, inkább várom a letolást, csukott szemmel. Ami persze nem is marad el. Automatikusan húzódom hátra a rám zúduló szitokáradat elől, de a szememet már kinyitom, épp csak ijedtség csillog belőle. Tényleg ennyire rossz dolog lenne? Én nem gondolom rossznak, de lehet, hogy csak azért, mert baromira élvezem.
- Ehh...
Gyorsan megtöltöm a feles poharakat és le is hajtom a tartalmát, majd próbálok visszaemlékezni a felém záporozó kérdések valamelyikére. De nem tudom, hogy nagyobb bajba kavarnám-e magamat, mint amilyenbe egyébként vagyok, ha válaszolok.
- A felesége Skóciába van. Nem is leszek, pont azon vagyok, hogy kitúrjam a helyéről.
Ahogy eszembe jut az a bizonyos férfi, akaratlanul is elmosolyodom, beharapom a számat, majd még mielőtt kapnék egyet az üveggel töltök mindkettőnknek és az egyik poharat felé lököm.
- Tudod, ki az a Yarista Palarn? Ide járt, most meg kviddics játékos. Hát...ő.
Elgondolkodva csücsörítek, de furcsa, már a neve említésétől is jobban érzem magamat és tudom, hogy mindenkin átgázolok, aki el akarja tőlem venni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Annyival szívesebben beszélt volna inkább Rose életéről. Számára az sokkal izgalmasabb volt mint a sajátja, mivel a sajátját egyfolytában elcseszte, a hatalmas balhé után pedig már csak menekülni tudott, a vele szemben ülő nem volt ilyen és ezt nagyon tisztelte, ő ennél jóval gyávább volt.
De ahelyett, hogy kellemesen elcsevegnének - ami valószínűleg Rosenak nem tetszene -, ahelyett most épp faggatják, épp csak nem szorítanak kést a torkához, hogy mondja el az igazat. Vagy legalábbis első körben. Aztán kicsit elcsitulnak a szőke lány indulata, Zeph is vissza mer húzódni az asztalhoz, ahogy úgy érzi, hogy az első felindulás kicsit elült. Aztán ki tudja, mi lesz még itt...
- Hát...
Elgondolkodom a kérdéseken, de nem azért, mert nem akarom elmondani, inkább keresem a legmegfelelőbb szavakat. Nem akarok köröket futni és magyarázkodni, mert istenigazából semmi kedvem nincs Yarista feleségéről beszélgeti. A 'hát' kezdéssel épp csak időt akartam nyerni, ugyanakkor jelezni, hogy igen, készülök válaszolni.
- Afrikában, betért abba az ivóba, ahol táncoltam, látta a táncomat és meghívott egy italra, aztán, csak úgy minden történt magától..ahogy az felnőtt emberekkel szokott történni.
A kérdésre felvonom a szemöldökömet, lustán kortyolok a kólából és jólesően hátra dőlök.
- Ugyan már, mije lehet ami nekem nincs?
Nem beképzeltségből, de magától értetődően, végig Rosera vigyorogva végigmutat magán, aztán mintha valami jó poén hangzott volna el. Felnevet. Nyilván a barátnője nem tudhatja, hogy hogyan is vannak egymással és ezt nem is kívánja vele megosztani, de azért megpróbál rá valamilyen utalást tenni, hogy a mondandója értelmet nyerhessen.
- Nem az a fajta, aki csak úgy kihasználja a nőket. De majd meglátjuk, ezúttal vigyázni fogok magamra.
Bólint, határozottan így is gondolja, aztán kérdés, hogy meddig tudja ezt tartani. Majd lesz valahogy, ha nem jön össze, maximum megint menekülni fog, hozzászokott már. Jelenleg sokkal jobban zavarja az, hogy unatkozó kviddicsszeretőnek gondolja magát, aki csak azért van itt, hogy valami produktívak csináljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Borzasztóan unalmas helyzet volt. A legmeglepőbb mégis az volt az egész helyzetben, hogy ezt az egész komédiát, ami még egy olcsó harmadrangú közönségnek is unalmas lett volna, komolyan gondolta. Nem lepődtem meg rajta, mert találkoztam hasonlóan unalmas személyekkel korábban is. Mégis, nekik legalább volt valami, ami miatt így viselkedhettek. Ő viszont csak úgy belekötött valakibe, aki még csak a közelében sem volt. Érhetetlen. A legérhetetlenebb mégis az volt, hogy egy percre megfordult a fejemben, hogy itt maradok és idegesítem. Az ilyenek még erre sem érdemesek, van nekem jobb dolgom is.
- Nem, igazából nem.
Abba már bele sem kezdek, hogy a tó nem az övé, és valószínűleg én régebben keringek itt, mint ő...de kár hülyékkel vitatkozni, csak lesüllyedsz a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal. Így csak megvonom a vállamat és szó nélkül elindulok az úton vissza a kastély felé, amúgy is dolgom van és valószínűleg elszaladt az idő. Nem szólok hozzá többet, hagy könyvelje csak el hatalmas győzelemnek. De miközben visszafelé sétáltam, magamban abban reménykedtem, hogy nem a Rellon házát gyarapítja egy gyökér, mert az elég szégyen lenne, az egész házra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amióta megkapta a baglyot, azóta a legszebben kifejezve magát is sík ideg. Főleg azért, mert nem tudott abban a pillanatban menni, ahogy megkapta az üzenetet. Az átlagosnál is szúrósabb pillantással méregetett mindenkit, aki csak felé mert pillantani és mély hallgatásba burkolózott, utálta a világot. Még akkor sem válaszolt, ha a tanórákon kérdezték. Persze, amint egyedül maradt rögtön elfogta a páni félelem, aggódott és ha nem sajnálta volna annyira a körmeit, biztos, hogy tövig rágja őket. Pedig csak két napot kellett várnia.
Soha nem jött még el olyan lassan a szabad hétvége, mint most. A diákok kimenőt kaptak ő pedig rohant haza Széplakra a nagyszüleihez, hogy onnan mehessen Skóciába. Mivel nem tudott hopponálni, így nehézkes volt a dolog, de mindent megoldott, semmi más nem érdekelte, csak Yarista. Késő délután volt, mire megérkezett az ispotályba. Mérgesen szelte át a folyosókat, szúrós tekintetével egy gyógyítót keresve, hogy kikövetelhesse belőle a számára szükséges információt. A cipője sarkának a hangját visszaverte a folyosó, amitől csak még rosszabbul érezte magát, utálta az ilyen helyeket és a legrosszabbat sejtette, a fantáziája csúnya játékot játszott vele, de ő csak mérgesen köhintett, felszegte a fejét és ment tovább. Így akadt rá egy gyógyítóra aki láthatóan el akart osonni mellette, de ő sorompóként tette ki a kezét elé, hogy ne szabadulhasson. Köszönés nélkül, szedte ki belőle, hogy hol is van a bizonyos beteg akire ő kíváncsi. A gyógyító sem adta könnyen a dolgot, azonnal fontoskodva érdeklődött mégis milyen okból szeretné látni a beteget. Lesajnálóan mosolyodott el és biztosította arról, hogy nem őrült rajongó, hanem hozzátartozó. Mikor végre megtudta, merre is kell menni esett le neki a dolog. Eddig bele sem gondolt a részletekbe. Mi van akkor, ha Yar nincs egyedül abban a szobában, hanem valaki...egy nála sokkal fontosabb valaki is ott van? Egy pillanatra megállt, de a késztetés, hogy lássa sokkal erősebb volt, mint bármi más. Ha ott van a felesége, akkor majd hazudik, az mindig nagyon jól ment neki. De akkor is meg kell tudnia, hogy van. Mikor odaért az ajtó elé, gyorsan végigpillantott magán, megigazította a hideg idő ellenére is pofátlanul rövid szoknyáját, majd egy halk koppintás után belépett.
Az első pillantás ami rávetett bőven elég volt ahhoz, hogy sok mindenre rájöjjön, persze, nem volt ideje ezekkel törődni most. Megkönnyebbült, hogy legalább életben van és annyira nem súlyos a helyzet, mint azt gondolta, de akkor is rossz volt így látni Őt. Lassan becsukta maga mögött az ajtót, halkan odaosont az ágy mellé, közelebb húzta az ágy mellett lévő széket és leült mellé. Nem érdekelte, hogy nincs ébren, az sem, hogy meddig kell várnia, míg felébred. Ha szükséges, képes egész éjszaka itt szobrozni mellette. Óvatosan megérintette az ép karját, fekete ujjait végighúzta az alkarján, mert képtelen volt nem hozzáérni, most hogy újra látja. Hahh, szeretők gyöngye, az már biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Türelmesen vár, közben igyekszik összeszedni magát, már amennyire tudja. Szóba került közöttük a kviddics, többször is és ennek keretében érintették a baleseteket is, de soha nem gondolta volna, hogy majd ha egyszer bekövetkezik a baj, az ennyire érzékenyen fogja érinteni, főleg, mivel Yarista is legtöbbször félvállról vette és úgy állt hozzá, hogy ez a sport része. Mélyet sóhajt, miközben hátradől és végigpillant a szobán, ő biztos, hogy nem bírna ki itt egy percet sem, nem még napokat. A tekintete megállapodik az egyik sarkon, de abban a pillanatban, ahogy mozgást hall az ágy felől a férfire siklik a tekintete, közelebb húzódik, de nem mer hozzáérni, még annyira sem, mint az előbb tette.
- Amint tudtam.
Vágja rá szinte azonnal. Hiszen hol máshol lenne a helye, ha nem itt? Ha nem akadályozta volna az a hülye iskola, akkor már aznap este, hogy megkapta az üzenetet jött volna, de sajnos nem tudott. A hangjából hallani, hogy még mindig mérges az egész szituációra. Próbál mosolyogni, amennyire tőle telik, de több szempontból is nagyon nehéz dolga van, főleg, miután meglátja, hogy Yart lényegében lekötötték. A szája vékony vonallá préselődik össze, a szeme szikrákat szór, de egyelőre még nem tesz megjegyzést.
- Te aggódtál értem? Gondolj el engem.
Hitetlenkedve, halkan nevet fel, miközben felvonja az egyik szemöldökét. Ugyanakkor nem tudja figyelmen kívül hagyni a megjegyzés mögött rejlő gondolatokat. Ezek szerint még ebben a helyzetben is gondolt rá, ez azért csak jelent valamit, nem? Ezt viszonzásul már azonnal pattan is, kitölti a kancsóban lévő vizet a mellette lévő pohárba és gyöngéden - hurrá erre is képes - megitatja a srácot, akit tulajdonképpen szeret. Tényleg szereti, és erre csak most jön rá igazán, mert bizony ő soha nem lenne hajlandó szó nélkül teljesíteni egy ilyen kérést. Mikor pedig Yar eleget ivott, lerakja a poharat, mosolyogva fordul vissza felé, a kezével oldalra húzva a haját összefogja, hogy ne akadályozza, majd csókot lehel a férfi ajkára.
- Mindjárt visszajövök, egy perc.
Persze, a harag még mindig van, nem tudna így visszaülni a székére. Felszegett fejjel egyenes háttal indul meg kifelé óvatosan nyitja, majd csukja az ajtót és néhány pillanat múlva kiabálás veri fel az ispotály csöndjét. Egy harcias lány magából kikelve ordibál az első arra járó gyógyítóval, nem bírta szó nélkül hagyni, hogy egyszerűen lekötözték, és hiába próbálta meggyőzni a gyógyító, hogy az ő érdekét szolgálta, a kiabálás annál hangosabb lett. A szitokszavakat a saját nyelvén, keverve az angollal zúdítja szerencsétlen párára, majd közli vele, hogy varázslattal is meg lehetett volna akadályozni azt, hogy kiszálljon az ágyból és ha fél percen belül nem szedik le róla, annak komoly következményei lesznek. Tudja, mit beszél, a szülei mindketten elismert gyógyítók, így csak egy szavába kerülne, máris itt lenne a felügyeleti bizottság. Miután végzett azzal, hogy porig alázza az itt dolgozókat, mosolyogva megfordul és visszamegy Yar kórtermébe.
- Mindjárt leszedik rólad azokat az köteleket. Bár azért valljuk be, nem rossz látvány.
Úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, szépen visszaül a székre, mint aki jól végezte dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem az a lényeg, hogy ébren voltál-e vagy nem.
Kicsit érzékenyen érinti a téma, mert az utóbbi időben, amíg otthon volt senki nem szabta meg, hogy hová menjen, felnőttként kezelték, viszont az iskola elsősorban még diákként kezeli és hiába múlt el tizenhét, ez semmit sem számított. Bezzeg, ha mestertanonc lett volna, akkor szabadon jöhetett volna már az első nap. Nem akar ilyenekre szót pazarolni, mert csak felidegesíti magát, úgyhogy inkább afelé tereli a témát ami fontos is, például az előtte fekvőre.
- Egy karcolás, hogy nézhetsz ki, amikor megsérülsz?
Nevet fel hitetlenkedve, hiába az aggodalom, ez azért kizökkenti egy pillanatra, de csak egy pillanatra. Az mondandója első részét pedig már inkább le sem reagálja, ahhoz túlságosan jól esik neki, inkább csak mosolyog, ezzel el is van rendezve a dolog. De ha nem is látszik rajta, azért madarat lehetne vele fogatni, de tényleg.
Helyette inkább megpróbálja jobb kedvre deríteni a férfit, hiszen ezen a helyen nem sok pozitív behatás érheti, hacsak nem rövid szoknyás gyógyítók járkálnak itt, bár akiket ő látott legalább hatszáz évesek, úgyhogy erre holmi kevés esély van, hacsak nem keverednek hirtelen egy horrorfilmbe.
- Határozottan tetszetős látvány, de nem ebben a közegben.
Folytatná még az eszmefuttatást, de akkor belép két gyógyító, hogy az ígéretükhöz képest kiszabadítsák Yaristát. Vet rájuk egy-két szúrós pillantást, de azon kívül nem kíván foglalkozni velük, már így is túl sok időt pocsékolt rájuk azzal, hogy leordította őket. Türelmetlenül várja, hogy végre kimenjenek, hogy aztán visszacsúszhasson közvetlenül az ágy mellé. Annyi mindent szeretne kérdezni! Hogy hogyan történt? És miért? Talán figyelmetlen volt? Kinek a hibája? Mert azt is a porba alázza szívesen. De nem teszi semmit, csak visszaadja a kezét a férfinak, aki ezúttal már meg is tudja érinteni, viszont az a kis szócska, aminek keretében megérinti, szó szerint lesokkolja. Egy pillanatra teljesen lefagy, hirtelen köpni-nyelni sem tud.
- De hát miért?
Bukik ki belőle az első kérdés, ami talán a legfontosabb. Ő soha nem kényszerítette volna arra a szőkét, hogy elváljon a feleségétől, hiszen tudta, hogy szereti, akkor meg mégis miért vetemedne ilyesmire? Magában persze, amint felfogja csak még boldogabb annál, mint amit a viszontlátás váltott ki belőle. Mindez az arcán nem látszik, inkább csak a meglepődés és a sokk, amit ez a kis szavacska váltott ki belőle, aminek igencsak nagy súlya van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem épp erre gondoltam.
Süti le a szemét, hogy ne látszódjon benne a felháborodás. Még a feltételezés is sértette. Igaz, hogy nagyon beképzelt és önző volt, de ritkán előfordult, hogy képes volt valakit maga elé helyzetbe, pláne ebben a helyzetben. Yaristát pedig előre helyezte. Itt akart mellette ülni akkor is, ha a férfi nincs ébren. De felesleges ezen most fennakadnia, úgyhogy nem kezd vitába, mindazonáltal nem tetszik neki, hogy Yar ennyire félvállról veszi. Vajon megfogja szokni ezt valaha? Vagy lesz egyáltalán valaha?
- Hidd el, meg is foglak.
Vágja rá komolyan, de a szeme mosolyog, megenyhül a megjegyzésre. Ez azonban most nem az a beszélgetés, ha a szőke kijut innen akkor talán sort kerítenek erre is, végére is, felnőtt emberek, most valami sokkal fontosabb dolgot kell megbeszélniük. Miután az első sokkon túl volt, a másik kezét és a férfi felé nyújtotta, de csak azért, hogy a kezei közé vegye a kezet és úgy hallgassa. Valamiért úgy érezte, hogy támogatnia kell, még ha jelenleg csak ennyit tud érte tenni. Mikor pedig megérkezik az indok, egy pillanatra tizenéves tinilány lesz belőle. Kényszert érzett arra, hogy mosolyogva lehajtsa a fejét és meg is tette. Magához képest ez egy nagyon furcsa reakció volt. A szíve hevesebben kezdet verni, a gyomra görcsbe rándult és akaratlanul szorosabban fogta a szőke kezét.
- Khm, nem is tudom mit mondjak.
Még mindig nem tud rápillantani, egyszerűen nem megy. Annyi érzés öntötte el hirtelen, hogy a szavaira már nem tud koncentrálni. Nem érti, hogy történhetett ez és hogyhogy ilyen gyorsan. Az egy dolog, hogy ő mit érzett, de soha nem beszéltek arról, hogy esetleg a szőke is többet érezne annál a beteges fizikai vonzalomnál, ami újra és újra összehozta őket hétvégente.
- A minisárkányod? Utálni fog?
Felpillant, most először, kicsit éles a váltás, mert erről akar beszélni, a sárkányra ráérnek később is. Ugyan már, épp egy válásról van szó!
- Hagyjuk most a sárkányt. Jól meggondoltad ezt? Biztos vagy benne? Mármint, azért mégiscsak a feleségedről van szó és engem csak egy hónapja ismersz, igaz, hogy intenzív egy hónap volt és igazából rohadtul szeretlek de ne...
És akkor észbe kap. Eddig csak ömlöttek belőle a szavak és magyarázott, hadonászni azért nem hadonászott, mert épp Yarista kezét fogta, de amikor kimondja, amit egyébként nem szokott, hirtelen hallgat el és köhintve félrenéz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amint látja, hogy Yar mire készül, gyorsan kiszabadítja az egyik kezét és sorompóként tartja a férfi elé, úgy tűnik ma a karjai mindenki szabad akaratát megakadályozzák. Határozottan, kissé rosszallóan pillant a kviddicsesre.
- Nem kelhetsz fel.
Szigorúan méregeti, ha valamit, akkor ezt nagyon komolyan vesz. Nem azért vetette le róla a köteleket, amik visszatartották, hogy felkeljen, csak azért mert barbár, gusztustalan módszernek tartotta. Ettől még a helyzet nem változik, itt kell maradnia. Végig rajta, újra meg újra, mintha azt várná, hogy hirtelen fogja magát és kiugrik az ágyból. Viszont nem tud sokáig csak ezzel foglalkozni.
Nem igazán erre számított, amikor ideérkezett ma. Pusztán azért jött, mert aggódok, meg akarta tudni, hogy minden rendben van-e, a gyógyulás útjára lépett-e már, egy-egy rémesebb pillanatában azt akarta tudni, hogy él-e még egyáltalán. Viszont az, ami itt várta igazán meglepte, pedig őt nem lehet csak úgy meglepni. Persze, gondolta, hogy ez a beszélgetés előbb vagy utóbb elő fog jönni, de ő valami olyasmire számított, hogy "sajnálom, nem tudom tovább csinálni, szeretem a feleségemet és vissza akarok hozzá menni". Nagyjából ilyesmi és ennek a tarkított változatai. Most mégis inkább az ellentettje jött be. Tényleg vele akar lenni? Úgy igazán? Nem is igazán tudja, mihez nyúljon hirtelen, hiszen eddigi élete során soha nem élt kapcsolatban. Sóhajt, majd bólogat, nem igazán tud erre mit mondani. Boldog, hogy Yar így érez, egyszerűen csak túlságosan hihetetlennek tűnik a dolog, képtelen felfogni. Az kevéssé érdekli, hogy egyébként szétszakított két embert akik szerették egymást. Soha nem volt az az aggódó típus, a nő a legkevésbé sem érdekli. Ha az ő férje csinálta volna ezt, akkor biztos nem engedte volna el egy könnyen. És az előtte fekvőt sem fogja.
- Hát majd megkedvel, de addig el kellene odázni a találkozást, amíg le nem nyugszik egy kicsit.
Lepillant a férfi karjára. Természetesen látta rajtuk a harapásnyomokat, csak épp nem tudta őket hová tenni, de most már ez is világossá vált számára. Elég fájdalmas élmény lehetett, de úgy tűnik, hogy a szőkét kemény fából faragták, keményebből, mint azt először gondolta.
A kezek hatására ismét a férfi felé fordul, mandulavágású szemeit ráemeli és próbál valamit kiolvasni a tekintetéből. Tényleg nagyon tanácstalan, fogalma sincs a kapcsolatokról, nem tudja, hogy működnek, vagy miért működik némelyik annyira jól, vagy épp rosszul. Mindenesetre a csók jól esik neki, lassan végigsimít az ujjával a férfi arcán és nyakán közben, majd nagy nehezen elhúzódik, de nem túl messzire.
- Nem, szó sincs róla. Csak fel kell dolgoznom ezt az egészet. És talán elolvasni néhány könyvet a támáról.
Összevonja a szemöldökét, majd megtörik a jég és felnevet, szórakozottan áll fel a székből, de csak azért, hogy a Yar mellett lévő minimális helyre tehesse le a fenekét, szemben a szőkével, hogy közelebb legyen hozzá. Minden mozdulatára figyel, óvatos és nem ül rá semmire, épp csak annyi helyet foglal el, hogy az a fekvő számára ne legyen kényelmetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem volt dolga még sárkánnyal, sem naggyal, sem kicsivel így érdemben nem igazán tud hozzászólni a dologhoz, csak elhinni, amit Yarista mond. Nem szeretné, ha az ő bőrét is ilyen harapások tarkítanák, mert a fájdalommal mint érzéssel semmi baja, de nem tudná elviselni, hogy ilyesmik csúnyítják el a bőrét, abba biztos belehalna, amennyire hiú. De nagyjából ennyi. Sehogy nem áll ehhez a dologhoz, majd hogyha odaérnek, és egyáltalán tudja majd, hogy mivel áll szemben, majd akkor aggódik, addig inkább aggódik a férfiért, mert ez sokkal kézzelfoghatóbb, hiszen itt fekszik előtte. Örömmel konstatálja, hogy a szőke engedelmeskedik neki és nem kel fel. Elégedetten bólint, így legalább ő is nyugodtan tud ülni, immáron mellette.
- El ne felejtsek beszerezni néhány párkapcsolatról szóló könyvet, mielőtt visszamegyek szenvedni a kastélyban.
Nevet fel kicsit megkönnyebbülten, nem akarja, hogy Yar komolyan vegye a megjegyzést, nem szenved ő annyira, legalábbis nem úgy, hogy fájjon, csak úgy általánosságban. Az otthonánál ezerszer rosszabb, de most talán ez az egész dolog megszépíti valamennyire a dolgokat és több kedve lesz hozzá, talán többször találkozhatnak majd, nem csak hétvégén...
- Inkább ne...még a végén azt fogják hinni, hogy romlik a játékod és engem fognak hibáztatni.
Magában feljegyzi, hogy egyszer egy meccsen is meg kell majd néznie és rájön, hogy hirtelen mennyi lehetőség tárult eléjük. Ki tudnak majd mozdulni, megtudnak jelenni ketten is, bárhol. Nem kell titkolózniuk. Ennek hatására kicsit talán lelkesebben esik neki Yar ajkainak, mint azt egy ilyen helyen illene, de nem érdekli, tényleg boldog és ezt így tudja a leginkább kifejezni, mikor pedig végre levegőt hagynak egymásnak, Zeph engedelmeskedik a mozdulatra, óvatosan rádől Yar mellkasára.
- Most már pihenned kellene. Aludj vissza.
Mondja csendesen és az ujjaival óvatosan simogatni kezdi, hátha ez segít neki abban, hogy pihenőre adja a fejét.